Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

A sok tanulás, az önkénteskedés, a szakmai gyakorlat végül meghozta gyümölcsét, s most két diplomával - legalábbis a muglik így mondják, ezért ő is így kezdte el hívni - a hóna alatt indul el, hogy állásra jelentkezzen. Mi több, ez már nem is puszta jelentkezés, ezek a végső simítások! Levélben már volt alkalma beszélni Kriszpinnel, akit korábbról már ismer, s nem volt akadálya annak, hogy a Bagolykő falai között kezdje meg a praktizálást. A vonaton ülve is gondolataiba mélyedve, nem meglepő módon orvosi krimit bújva száguldott a kis falucska, Bogolyfalva felé. Olyan rég járt már a kastélyban, hogy szinte izgalommal töltötte el a percnek csak gondolata is, hogy ismét belép a kapun, ismét azok között a falak között fog ténykedni napra-nap.
A vonat lassan, csikorogva-nyikorogva érkezik meg az állomásra, ő pedig mosolyogva száll le és indul el, egyenesen a tanoda felé. Azért a járást még ismeri. Mindent szemügyre vesz, mi változott, mi maradt ugyanolyan, s meg kell állapítania, hogy ez a kis falu már inkább városra hasonlít, semmint aprócska településre. Ő maga a Társaslakásban vásárolt egy szerény ingatlant, be is rendezte azt, mégsem töltötte itt az éjszakát. Még utoljára hazautazott szüleihez, hogy elköltsenek egy kellemes napot, utána jött csak ide.
A hatalmas, kovácsoltvas kapun jó kedélyűen halad át és könnyed léptekkel igyekszik az igazgatói iroda felé. Hogy izgul-e? Ez csak az egészséges várakozás, hogy megtudja a beosztását, a feladatát, kell-e kviddicsmeccseken is gyógyítóként fellépnie, netán az iskola vadőréhez tartozó állatok is a hatáskörébe tartoznak-e... Meg még egy csomó dolog, amit érdemes már most tisztázni az elején. Arról nem beszélve, hogy jó lenne átlapozni a jelenlegi diákok kórlapjait, hátha van olyan, aki állandó segítségre szorul valamilyen betegsége miatt. Ahogyan ezeken töpreng, finoman kopog hármat az ajtón, a válasz érkezésére pedig be is nyit, köszön. Arckifejezése, csakúgy, mint az évek során mindig, most is kedves és ragyogó, várakozással teli. Kriszpin asztalához lép, hogy kezet fogjanak, csak amolyan "rég láttalak, barátom" formában, majd helyet is foglal.
- El sem hiszem, hogy újra itt lehetek. Köszönöm a lehetőséget - testtartása, mimikája és szavai mind ugyanazt az üzenetet közvetítik: valóban hálás, valóban boldog, s nincs olyan dolog, mely elronthatná kedvét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Az első nap igen csendesen telik a gyengélkedőn. Leon nyugodtan, rejtvényt fejtve ücsörög és várja, hogy valaki betérjen. Nyilván jó, hogy nem tolonganak errefelé a diákok, de azért valahol sajnálja is, hisz az elmúlt pár óra teljesen eseménytelen, szinte már unalmas.
Egészen addig igaz ez, míg egy fiatal hölgy be nem toppan hozzá. Illetőleg a legkevésbé sem toppan, sokkal inkább biceg, ezt nem lehet nem észrevenni. Ahogy felpillant, rögtön fel is kel asztala mögül, bár kissé elkésik, mert a leányzó addigra már leroskad az egyik székre. Kedvesen és így már valamivel lassabb tempóban ér oda és nyújtja kezét első páciensének. Mármint, a kastély falai közötti első páciensének. Jó ég...
- Szervusz, Leon vagyok, az új gyógyító. Ha nem haragszol meg, tegezlek - egy aranyos mosoly ível ajkaira, miközben leguggol, hogy szemügyre vegye Ilda fájó bokáját, ami már messziről is látszott, hogy csúnyán be van dagadva. - Szabad? - a kérdés tulajdonképpen költői, mert finoman feljebb tűri a nadrágot és óvatosan végighúzza az ujjait a duzzadt felületen. Ez egy igen csúnya ficam lesz. Sok gyógyítótól eltérően ő maga nem húzza el a száját, nem kelt ezzel is nagyobb pánikot, helyette felnéz a rellonosra és továbbra is nyugalmat próbál sugározni. Elvégre aggodalomra valóban semmi ok.
- Csúnyán kificamítottad a bokádat. Elég nagy baj, hogy csak most jöttél, a napokban történt a baleset, ugye? - míg elmegy fájdalomcsillapítóért, addig igyekszik szóval tartani a lányt, hogy ne a fájdalommal vagy az egyébként nem túl szép látványt nyújtó végtagjával foglalkozzon. Ha kéne, még a költöző madarakról is tartana előadást, bár erre minden valószínűség szerint nem lesz szükség. Miközben figyel Ildára, addig szépen meg is találja a keresett bájitalt és gyógyszert, mielőtt azonban visszasétálna a sérülthöz, előtte egy pohárért nyúl, hogy megtöltse vízzel. Nem lesz itt baj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Hááát, egészségileg megkérdőjelezhetően, de egyébként jól.
Veled mi a helyzet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Ahogy belép és nem sokkal később leül, van egy kis ideje körbejáratni tekintetét a helyiségben. Egészen más, mint amire ő emlékszik, bár az is lehet, hogy ez azért van, mert nem volt gyakori látogató sohasem. Nem volt szüksége arra, hogy az igazgatói iroda minden szegletét ismerje, igyekezett nem rossz fát tenni a tűzre, ha mégis erre tévedt, hát biztos ügyet intézett, vagy valami jót tett. Számára nem nagyon létezik olyasmi, hogy rosszalkodás. Tudja mi az, de sosem űzi, túl... Aranyos hozzá.
- Köszönöm, egy teát elfogadok - bólint egyet, tekintetével is nyíltan fejezi ki, hogy örül a kedvességnek, mert ilyen hűvös időkben jól esik egy kis tea. Még neki is.
- Esetleg ki lehetne rá találni valami bűbájt, úgy egyszerűbb. Vagy maradhatsz a mugli módszernél is - vagyis annál, hogy ajtótámaszt használ. Érdekes kis találmány, roppant mód hasznos is egyben. Valamennyire otthonosan mozog azért az egyszerű emberek világában is, így ismer például sorozatokat - mármint az olyan híreseket, mint a Trónok harca. Számára felfoghatatlan, miért nem oldják meg párbajokkal a konfliktusokat, meg persze az is furcsa volt, hogyan képzelik el a muglik a sárkányokat. Ha tudnák, hogy léteznek! Na ott volt egy Hodor nevezetű karakter, aki tartotta az ajtót és rengeteg vicces képet (meme - a szerk.) csináltak belőle, sőt, igazi ajtótámaszt is! Leonnak ez annyira megtetszett, hogy szerzett egyet, csak úgy, mutatóba. Bohókás ember ám. Az elkalandozásból Kriszpin hangja téríti magához, szinte rögtön elmélázó mosolyt csalva arcára.
- Mit mondhatnék, eléggé. Nem szoktam még hozzá a gondolathoz, hogy órára járás helyett a gyengélkedőn ücsörögve várjam a diákokat - megvonja vállát, miközben igyekszik elképzelni azt a képet, melyet most lefestett. Egyelőre különösnek tartja, de majdcsak megszokja! - Jut eszembe, szerettem volna megkérdezni, hogy esetleg tartsak-e majd elsősegély tanfolyamot. Alap gyógyító varázslatok és varázseszközök, amik legálisak és minden varázsló háztartásban jól jönnek - tekintetét az igazgatóra fordítja, ujjait összekulcsolja ölében, míg a válaszra vár. Talán jót tenne a nebulóknak, ha ilyesmivel is találkoznának, ártani nem használ.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Örülök, hogy annyinak tűnök, amennyi vagyok. A ráncokat ne is nézd, a munkámmal és nem a korral jár - elmosolyodik, a maga nyomi módján vicces szeretett volna lenni. Aztán lehet, hogy az is volt, de azért érzi, hogy ezt nem kéne erőltetnie. Miért nem tud ő is olyan kis humoros lenni, mint mások? Neki ez a keresztje.
- Nos, Ilda. Nem lesz semmi baj, erről biztosíthatlak - a lány bokáját vizsgálva igyekszik a lehető legóvatosabb lenni, de ahogyan az várható, egy apró érintés is igen nagy fájdalmat jelent. Nem csoda, bucira van dagadva és különféle színben pompáznak rajta a foltok. Ez akár törés is lehetne, de akkor bicegni sem lenne vele képes, szóval... Csúnya ficam ez és valószínűleg szalagot is érint valamelyest.
Nyugodtan - de nem ráérősen! - keresgél a bájitalok és gyógyszerek között, míg kihalássza a legmegfelelőbbeket, majd magához vesz egy pohár vizet is, úgy indul vissza a lányhoz. - Nem csodálom, hogy fáj, de hamarosan jobban leszel, ígérem - a feltett kérdéseket egyelőre figyelmen kívül hagyja, noha nem felejti el, ugyanis első a kezelés, aztán a csevegés. - Idd meg ezt a bájitalt. Szörnyen rossz íze lesz, ezért itt egy kis víz. Ez elmulasztja a fájdalmadat. A többi gyógyszerből pedig napi egy, három napon keresztül, illetve kapsz majd egy másik kenőcsöt is - odanyújtja az orvosságot és a poharat is, hogy a lány az elmondottaknak megfelelően bevehesse. A pirulák egyébként fájdalomcsökkentők is és külön ficami sérülésre szokták adni. Nemrég fejlesztették ki őket, csak egy-két éve került forgalomba, de a kviddicsesek körében például életmentőnek számít. Ebben az esetben sajnos szükség is van rá.
- Most bekenem a bokádat és rögzítem egy kötéssel, addig mesélek egy kicsit - elmosolyodik és elmegy gézért, fásliért és azért a bizonyos kenőcsért, majd egy széket húz Ildához és nagyon óvatosan a térdére támasztja a lány sarkát. - Kérdéseidre válaszolva, három napja vagyok nálatok gyógyító, előtte az ország minden táján önkéntes szervezeteknél dolgoztam és segítettem a sebesülteken vagy szegény varázslócsaládokon. Nem költöztem fel a kastélyba, a faluban lakom egy pici lakásban, amolyan zug nekem, ahová elvonulhatok, ha itt végeztem - miközben beszél, bekeni a sérült végtagot, amely remélhetőleg már feleannyira sem fáj a bájital hatására, majd óvatosan ráhelyezi a gézlapokat és bekötözi Ilda bokáját a fáslival, melyet hozott. Az a helyzet, hogy egyelőre a mágusok se találtak jobb módszert a végtagok rögzítésére a fáslinál, tehát... Ez van. - Ezt a kenőcsöt odaadom neked, attól függően, hogy van a bokád, minimum napi egyszer kell vele kezelned, háromnál többször viszont felesleges. Hűsítő hatású és lelohasztja a gyulladást, tehát elvileg egy fél órán belül már jobban kell lenned tőle - türelmesen magyaráz, majd mondandója végén átnyújtja a kencét is, hogy végül asztalához sétáljon és feljegyezze a legfontosabbakat: ki, mikor, miért, mit kapott, ilyesmi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

A neki készített teát egy biccentéssel köszöni meg, majd pár óvatos fújás után - elvégre elég forró - bele is kortyol. Szívesen dicsérné, hiszen ízvilágában abszolút az övé, mégsem teszi. Valahogy furán jönne ki, ezt még ő is megérti, naivitás ide vagy oda.
Noha az ajtótámasz kérdése megoldódott, az elsősegély nyújtási tanfolyam még számára is rejtélyes. Nem igazán biztos a dolgában, elvégre ilyesmit még nem igen csinált, csak abban biztos, hogy a tanulóknak szükségük van rá. Bármikor kerülhetnek olyan helyzetbe, amikor egy egyszerű bűbáj, vagy bezoárkő a segítségükre a lehet. Életeket menthetnek az ilyesmik, ráadásul egy csomó dolog megegyezik a mugli módszerekkel. Például az újraélesztés, erre ugyanis még nem találtak ki bűbájt.
- Én is ebben reménykedem, sokat segíthetne - bólint egyet, mielőtt folytatná, elvégre csak helyeselni tud. Reméli, hogy valóban így lesz a jövőben. - Egyelőre szeretnék belerázódni az itteni életbe. Megismerni újból a kastélyt, a diákokat, felmérni az igényeket, aztán később még visszatérünk erre - mosolyogva felel. A sors fintora, hogy ekkor ő még nem is tudta, hogy ő lesz a Navine házvezető-helyettese. Talán csak megérezte, hogy nem érdemes plusz kötelezettséget vállalnia, ki tudja?
- A kviddics meccseken való gyógyításról kivel kell konzultálnom? Gondolom ott is szükség lehet rám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Fogalma sincs, hogyan keveredhetett ide. Egyszerűen felfoghatatlan a számára, hogyan csöppent egy csendes kis utcácskából egyenesen egy hatalmas tüntetés kellős közepébe. Megkockáztatom, még nem is feltétlenül a tüntetés a probléma vagy a tömeg, hiszen az elégedetlenség lendíti előrébb a világot. Na de most mire fel ez a felhajtás? Leon kifejezetten tájékozott, rendszeresen olvassa az újságokat - ha már máguséknál nem dívik a híradó -, erről azonban még csak nem is hallott. Érdekes.
Na de mit is keres Budanekeresden? Egy csomó bájital hozzávalója fogyott el mostanában, az pedig, hogy Bárciánnak odaadta az utolsó üvegcséit, nem segített túl sokat amúgy is hátrányos helyzetén. A mai nap tűnt a legalkalmasabbnak a beszerzésre, ám végül ez is, mint életének egy igen nagy része, katasztrófába igyekszik torkollni. Az emberek lökdösődnek, iszonyatos a hangzavar, hiszen nem elég, hogy egyes szónokok bűbájjal hangosítják fel hangjukat, a forgatag még üvölt, füttyög és tapsol is, vagy épp egységesen "hú"-zik. Gyógyítónk próbálja kiverekedni magát a tömegből, ám nem jár sikerrel, sőt még beljebb is taszítják.
Kétségbeesetten furakszik, mert bár nincs baja a sok emberrel, most már kezd fullasztó lenni ez a tömeg. Nem akar a tüntetés része lenni, nem akar elérni semmit, még a hozzávalókat is hagyná a fenébe, csak hazamehessen. Azonban nem árt tudni, hogy ahol ennyi ember megfordul, ott előbb-utóbb mindenki ismerősbe botlik - néha szó szerint is akár. Ezúttal botlásról szó sincs. Leon épp próbálja exkuzálni magát, amiért valakit megtaposott a nagy dulakodásban, mikor hátulról lökést érez. Tudjátok, azt a bizonyos lökést, amitől csak azért nem borulsz fel, mert annyian vagytok, mint ropik a zacskóban. Dülöngéltek ugyan, de képtelenség, hogy tényleg vízszintesbe kerüljetek. Na de a lényeg, hogy ennek köszönhetően ösztönösen emeli maga elé kezeit, hogy védekezzen. Hát igen, így viszont tenyerei egy mellkasnak ütköznek, de nem akármilyennek. Egy kemény, erős mellkasnak. Ijedten pillant az áldozatára, aki... Aki nem más, mint...
Bárcián.
Képtelenség.
Egy pillanatra szóhoz sem jut, a kezdeti sokktól pedig a kezét is elfelejti levenni a férfiról. Kell pár pillanat, hogy először elkapja jobbját és balját, majd feldolgozva az információt meg is szólaljon. Hangja, ha nem is cérnavékony - hiszen hogy nézne már az ki? -, mégis riadt. Látszik rajta, hogy menekülne, bár az vitatott, hogy a tömeg, vagy a Levita fejének ottléte okozza-e ezt a hihetetlen intenzív reakciót. Talán is-is. - Ne haragudj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem tehet róla, túl ösztönösen és túl sokszor kér bocsánatot. Sokan mondták már neki, hogy teljesen felesleges, de virág lelke nem viselné el, ha bárkit is megbántva hagyna. Így lehetséges, hogy bár abszolút nem az ő hibájából ment neki Bárciánnak, mégis elnézést kér.
A köszönésre már reagálna is, mikor egy igen magas és igen termetes férfi úgy dönt, beleszól a még el sem kezdett diskurzusba. Ráadásul agresszív is. Leon egy pillanatra beharapja szája szélét, mert az lenne a vég, ha most párbajra kerülne a sor. Az tudott, hogy a férfi remekül ért a gyógyításhoz és bájitalkészítéshez, azonban az is tiszta sor, hogy egyetlen hatalmas gyenge pontja a pálcaforgatás. Csak azért rugdosták át egy-egy elégségessel a sötét varázslatok kivédésén és a bűbájtanon, mert minden másban kiemelkedőnek bizonyult. Ha a tehetség hiánya nem volna elég, hát ügyetlensége mellett szól még pálcája is. Mind magja, mind fája abszolút alkalmatlan átkok végrehajtására, s ha esetleg sikerülne is kicsikarnia egyet-egyet, nem tisztázott, ki járna rosszabbul. Akinek szánja, vagy ő, aki végrehajtja. Ez van, nem mindenki tökéletes.
Mire ezek a gondolatok végigfutnak agyán, már taszítanak is rajta egyet, minek hatására ismét megtántorodik, ezúttal azonban sikerül megtartania egyensúlyát. Ez remek hír, hiszen nem haragít magára újabb csürhét.
Nem ellenkezik hát különösebben, mikor Bárcián beáll kettejük közé és azt is könnyen leszűri, hogy különleges mágiájával igyekszik majd megnyugtatni újdonsült ellenfelét. Ez mind szép és jó, csakhogy a korábbi bájital, amit ennek elnyomására ivott meg, illetve a gyógykezelés ugyan véget ért, még közel sem tudja olyan hatékonyan alkalmazni képességét, mint eddig. Ezt pedig ki tudhatná jobban, mint Leon? Mégsem szól, mert ahogy általában, most is szinte lemerevedik az agresszióval érintkezés hatására.
- Kérem bocsásson meg, nem szándékos volt. Folyamatos a dulakodás, megbotlottam, ezért történhetett ez a kis baleset - ami egyébként semmiség, mert hát mekkora része juthatott el a lökésnek a kétajtós ruhásszekrény méretű idegenig? Nagyjából semennyi. Talán hozzáért Bárcián. Ez aztán a hatalmas ügy. A férfi azonban nem óhajt tágítani, mi több, úgy tűnik, csak egyre felpaprikázottabb.
- Hazudsz, ahogy a társaid is mind! - idegesen fröcsögi és ekkor már kezd körülöttük megnyílni a tömeg. Egészen konkrétan kezd egy kisebb kör kialakulni. A nép vért kíván, párbajra éhes. Menniük kéne és Leon szíve szerint hoppanálna is rögvest, de ahogy az lenni szokott, a döbbenettől egyetlen hely sem jut eszébe. Csak az jár a fejében, hogy itt bizony oltári nagy baj lesz. És, hogy miből gondolja? Az éppen elhangzó átok egészen tökéletes bizonyíték rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Mikor elhangzik az átok, csak remélni meri, hogy nem ér célt - mert ugye mindenki magából indul ki. Sajnálatos azonban, hogy az ismeretlen férfi igen jó pálcaforgató, így tökéletes pontossággal találja el Leont, aki egyből felnyög, ahogy megjelennek rajta a kelések. A levegővétele egyre szaporábbá válik, legszívesebben felüvöltene a fájdalomtól. De nem, ezt az örömet senkinek sem adja meg, egyszerűen csak összeszorítja fogát és próbálja egyenletesen venni a levegőt. Ezek a kelések mocskosul tudnak ám fájni. Létezik olyan átok, amely képes vándorkeléseket okozni, amit gyógyítani is kétszer olyan nehéz, mint a sima változatát. Akárki is találta ki ezeket, nem volt normális.
Alig észlel valamit a kialakuló párbajból, arca elég gyorsan sápad, homloka pedig gyöngyözni kezd az erőlködéstől, hogy ne mutassa, mennyire fáj neki. Csak arra ocsúdik fel, hogy Bárcián kezében két pálca van, de hogy addig mi történt, azt már nem tudná felidézni. Tudja, mit kéne tennie, hát persze, viszont minden bájitala otthon maradt, a lakásán, ahová ilyen dekoncentráltsággal életveszélyes lenne hoppanálni. Az biztos, hogy nincs ideje nekiállni beszerezni a hozzávalókat és elkészíteni a gyógyfőzetet, mert előbb esik össze, minthogy sikerül neki. Azonnali segítségre lenne szüksége, mégsem eshet itt össze vagy agonizálhat. Bárcián sem nagyon tehetne vele semmit, ha most hirtelen bepánikolna. Elvégre Leon szakképzett gyógyító: ha ő kétségbe esik, akkor az ex-auror mit csinálna? Na ugye. Különben sincs veszve semmi.
Nagyjából sikerül összeszednie magát, mikor a férfi megragadja a kezét, hogy kihúzza a tömegből. Még mindig elég rosszul néz ki, de elkezd uralkodni a fájdalmán. Megpróbálja helyén kezelni a keléseket, tudva, hogy hamarosan jobban lesz. Hagyja, hogy végre egy nyugalmas, viszonylag kihalt szakaszhoz érjenek, ott pedig egyből meg is áll.
- Van itt valahol egy bájitalbolt. Sürgősen kell Unguentum ferveo főzet, hogy lekenhessem vele a keléseimet - mielőtt bármit is tudna mondani, például nekikezdene a hálálkodásnak, rögtön a tárgyra tér. Mással nem tüntethetőek el ezek a borzalmak. Egyébként, ha már erre jár, előhalássza a pálcáját, hogy elmormoljon egy fájdalomcsillapító bűbájt és kicsit visszazökkenjen a rendes kerékvágásba. Nincs könnyű dolga, csak az segíti előre még ekkor is, hogy bízik Bárciánban. Elvégre éppen most húzta ki egy igen nagy csávából. - Köszönöm a segítséged. Azt hiszem, nem kezelem jól ezeket a helyzeteket... - amint arra került a sor, hogy megoldást találjon a keléseire, rögtön profi üzemmódba váltott, de egészen addig, míg a "harcmezőn" volt... Na hát azt inkább hagyjuk. Eközben körbenéz és az utca végén megpillantja azt a boltot, amit keresett. Hallelujah!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kínosan rosszul kezelte a szituációt, de szerencsére kettejük közül legalább Bárciánnak volt annyi lélekjelenléte, hogy elintézze azt a pasast. Az utómunkálatokhoz meg Leonnak van esze és gyakorlata. Látszik, melyikük miben jártas.
Azért gyógyítónk valahol kedvesnek találja, hogy társa a bajban ennyire lelkesen szeretne rajta segíteni. Nem lett volna kötelessége kihúzni a pácból a fiamat, még csak megvédenie sem, nemhogy nyugodt helyre hoznia. Az pedig, hogy ezután is segít... Ilyesfajta kedvességgel ritkán találkozni manapság, éppen ezért ez rendkívüli hálát ébreszt hősünkben. És, ha már itt tartunk, ennek ideje hangot is adnia, mely miután megtörténik... Mit csinál? Miért lép közel? Felé nyúl. Úristen. Csak egy falevél volt. Édes egek. Fogalma sincs, hogy ez a hirtelen kialakult komfortzónán belüli tartózkodás vagy a pimasz helyeslés háborítja-e fel jobban, végül azonban csak egy mosoly telik tőle. Picit kisfiúsnak érzi magát, ettől a gondolattól pedig kis híján el is pirul. De végül nem! Mi van vele mostanában...?
- Ha már a párbajban nem tudtam kidomborítani, miért is vagyok hasznos, talán most majd sikerül. Te nem sérültél meg? - jut eszébe hirtelen és azonnal felpillant a mellette gyaloglóra. Merthogy idő közben már a bolt felé tartanak. Végső soron Leon így mindent beszerezhet: a főzetet és egyéb hozzávalókat is, amiket amúgy is venni akart. Igyekszik gyorsan kapkodni a málnakeverőit, hogy mihamarabb odaérjenek, amint pedig mindez megtörténik, lendületből nyit be.
Nos, nem kell kétszer elmondania, mi a nyűgje, tisztán látható a karján, a nyakán, sőt, még az arcán is. És biztos abban, hogy a hátán is van. Hogy azt hogy fogja bekenni, még fogalma sincs, de a hídon tán majd akkor megy át, ha odaért. Folyamatosan sorol minden olyan dolgot, ami elfogyott nála, majd a vásárlás végén fizet. Érdekes módon annyira leköti a figyelmét az egész, hogy Bárciánról egy ideig meg is feledkezik. Egészen pontosan annyira imádja a munkáját, hogy nem foglalkozik közben mással.
- Köszönöm még egyszer, hogy elkísértél. Viszont... Lehetne egy kérésem? Mondhatsz nemet is, de szükségem volna még egy kis segítségre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Természetesen azonnal zavarba jön a visszakérdezéstől. Nem egészen így értette, igazából ismét próbált vicces lenni és, Bárcián nevet, szóval sikerült neki, nem? Jaj szegény fejének!
- Inkább nem próbálnék meg versenyezni - úgy csinál, mintha lerázná magáról a kérdést, de valahol mélyen picit elgondolkodik ezen. Esélye sem lenne egy ilyen versenyen, ki az, akit lekörözhetne? Jó, egy gyógyítóra igenis szükség van, mi több, életeket ment és nélkülük milliónyi varázsló halna meg naponta. Na jó, túlzok, de nagyon sok. Épp ezért előkelő helyen szerepelne, mégsem érzi úgy, hogy megmérettetés tárgyaként kellene magára tekintenie.
Mivel a férfi kijelenti, hogy kutya baja, bólint egyet, elkönyvelve, hogy ezek szerint tényleg csak saját magának kell vásárolnia. És így is tesz. Ha nem lennének rajta ezek az undormányok és nem érezné a fájdalomcsillapító ellenére is, biztosan csillogna a szeme, ahogy az idős hölgy összeszedi neki a dolgokat. Ez a kis kitérő eltereli figyelmét az iménti intermezzóról, valamelyest visszatér belé az élet és lelkesedés, ami fekélyekkel a testén nem kis teljesítmény. De hát, kicsit munkamániás a szentem, nem meglepő. A boltból kilépve viszont úgy érzi, kérnie kell egy szívességet, ezt pedig igen nagy hűhóval vezeti fel. Nem örül, hogy még több segítséget fog kapni, elvégre felnőtt férfi. Mégis, néha sokkal esendőbb, mint azt be merné ismerni akár magának, akár másnak.
- El tudnál jönni velem a faluig? Illetve hazáig? Nem érzem magam igazán jól és nem örülnék, ha valami idegen kanalazna össze valahol - elhúzza a száját és érződik rajta, hogy tényleg rosszul érzi magát, amiért ekkora szívességet kér. Végső soron ugyanarra mennek, hiszen a kastély egy tíz perces sétára van Bogolyfalvától és mégis... Kínos ez neki. - Persze, ha nem, az is rendben van - még fejét is elfordítja, olyan kis cuki! Pedig szerintem feleslegesen aggódik, ez igazán nem nagy áldozat, nemde?