30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Csizmazia Hajna Cecília összes RPG hozzászólása (128 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 » Le
Csizmazia Hajna Cecília
INAKTÍV


#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2016. november 4. 13:09 Ugrás a poszthoz

Scarlett


A bezártság bizonyítottan tönkre teszi az idegrendszert, főleg akkor ha gazdája kényszeres cselekvő. A kényszeresség pedig abban rejlik, hogy a határokat mindenképpen át kell törnöm. Kísérletek hada áll már a hátam mögött és többször is elkaptak, büntettek, elzártak, kiskoromban még meg is vertek néhányszor.. Ennek ellenére nem tudták kiölni belőlem a vágyat a rossz iránt. Természetesen ahogy éveim száma egyre gyarapodott úgy minden évben sikerült visszaszorítanom magamban a kényszeres cselekedetet.
Most egy olyan napra ébredtünk, amikor szeretnék jót tenni, kedveskedni valakinek. De nálam ez nem úgy megy, hogy veszek valakinek egy ajándékot és utána becsomagolva átadom. Nekem ehhez előtte pusztítani kell, hogy megtaláljam a káoszban a szépséget.
Scarlett tökéletes társ lesz ennek a kivitelezésében. Napokat töprengtem azon, hogy kit lehet belevinni egy ilyen tervbe, több jelöltem is volt, azonban arra jutottam, hogy mindenképpen egy olyan embert kell keresnem, aki nem fog visszatántorogni.
A faház körül járkálok, több ágat és gallyat is összegyűjtöttem már annak érdekében, hogy meggyújtsam őket. Hatásos belépőt akarok tenni és ez amolyan tesztféle. Ha nem fut el a tűz láttán akkor még esély is van arra, hogy segítsen. .
Várok. Várok addig, amíg meg nem látom a lányt. Úgy helyezkedtem, hogy ő ne vegyen engem észre én pedig biztosan rálássak. Amikor felér, a faházba pálcámat meglendítem és tüzet gyújtok. A gallyak szépen pattogni kezdenek, majd lángra lobbannak és a körbefutnak a fa körül, amelyen a ház található. Egy darabig gyönyörködöm a narancsos-piros fényben, majd elkezdek felmászni a faházhoz, remélve hogy nem egy átokkal találkozom egyből szembe.
Csizmazia Hajna Cecília
INAKTÍV


#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2016. november 4. 23:16 Ugrás a poszthoz

Scarlett


Nyugodtan ácsorgok az ajtóban és érdeklődve nézem Scar reakcióját. Higgadt. Nem pánikol és még átkot se küldött rám. Jó lesz. Közelebb lépek, miközben a piroteknika szépen lassan alább hagy. Nem akartam én magunkra gyújtani a faházat, csak egy hatásos belépő kellett és z, hogy lássam Scar tényleg annyira menő-e, mint ahogy azt a berkekben suttogják.
- Eszembe se jutna rád kenni. Elég érett vagyok ahhoz, hogy ha elkapnak – bár hozzáteszem nem fognak- magamra vállalom a tettemet. – Lehuppan a lánnyal szembe és elszánt tekintettel néz rá.
– Legkedvesebb házvezető helyettesünknek szeretnék vinni valami ajándékot. – belekezd a történetbe, s közben egy percre se veszi le a tekintetét leendő tettestársáról. – De ne arra gondolj, hogy édes kis becsomagolt, hiperszuper cuki, benyalok a tanárbácsinak ajándékot szeretnék. - Messze áll tőlem ez a világ. Soha életemben nem voltam az a lány, aki arra vágyott, hogy a tanár kedvence legyen. Magamhoz való eszem megvan, sokkal többre jutottam az életbe, mint azok a lányok, akik mindenhol ott voltak és eszüket nem használták.
– Szóval arra gondoltam, hogy valami élő gusztustalanságot vinnék neki. De szükségem van egy tettes társra. – Kígyók, békák, giliszták, bármi, ami kiakaszthatja Kirill uraságot. Mennyi esély van arra, hogy elkap? – Persze, ha túl érzékeny a lelked akkor keresek valaki mást, de jobban örülnék, ha egy hozzám hasonló őrülttel tudnék összedolgozni. –hátradőlök a fotelban és várakozom, amíg Scar átgondolja az eddig hallottakat.
Csizmazia Hajna Cecília
INAKTÍV


#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2016. november 12. 21:13 Ugrás a poszthoz

Ward


Ma mai nap egy napsütéses, kissé szeles és hűvös nap, számomra pont tökéletes arra, hogy futni induljak. Hajamat egy lófarokba kötöm és magamra öltöm fekete-zöld színű edző ruhámat. Nem szeretnék feltűnő lenni, ezért a rikító színeket, melyeket amúgy sem preferálok, elkerülöm. Mivel még nem találtam itt olyan társaságot, akivel szívesen megosztanám ezt a cselekedetet, ezért egyedül indulok útnak kora este.
Mozgásom eleinte egy kicsit gépies, de pár méter után már a régi, ismerős mozzanatokat előhalássza testem és néhány roppanással jelzi, hogy készen áll a munkára. Hetente többször is hódolok a mozgás ezen formájának. Ha valaki egy katona gyermeke, akkor az együtt töltött idők leginkább egy kiképzéshez hasonlítanak, amely alól ha az egyik végtagodat elvesztetted, akkor tudsz csak kibújni.
Előnye ezeknek a hétvégéknek az volt, hogy soha nem lustultam el és lett tartásom és megszerettem a különböző sportokat.
Tempómon néha gyorsítok, néha pedig lassítok. Nem szeretem az egyenletes iramot, mert abban jobban elfáradok, mint a váltásokban. Utam csak akkor áll meg, amikor elérek a falu határáig. Nem sokszor jártam még erre, de feltűnik valaki, aki előttem fut. ~Nahát~ Kíváncsi vagyok, hogy merre felé halad, ezért nem feltűnően elkezdem követni. Hátulról nem ismerem fel, hogy ki az „áldozatom” és igazából magyarázatot sem tudok adni arra, hogy miért indulok utána. Mindenesetre egészen a tavacskáig követem és csodálkozva veszem észre, hogy valahogy sikerült eltűnnie a szemeim elől. Úgy forgolódok körbe, mint egy elveszett kis gyerek, s mikor a hátam mögött vélem felfedezni ijedve lépek egyet hátra.
– A fenébe. – csak ennyi hagyja el a számat. Csapkodni lenne kedvem és kiabálni azért mert meg lettem ijesztve, de tudom hogy magamnak köszönhetem ezt a meglepetést, mivel engem küldött errefelé a tudatalattim.
Csizmazia Hajna Cecília
INAKTÍV


#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2016. november 12. 22:22 Ugrás a poszthoz

Ward, az áldozat Rolleyes


Pár pillant kell ahhoz, hogy szívverésem lelassuljon és fel tudjam fogni ki is áll előttem. Napokat töltöttem azzal, hogy a körletben semmiképpen se fussunk össze legutóbbi találkozásunk után. Úgy látszik a sors mégis úgy akarta, hogy megint valami őrültnek tűnjek előtte, ezért sikerült minket összehoznia.
– Hééééj Ildaaa. – Vigyorogva nézek rá, pedig erre semmi okom nincsen inkább nem is hagyom reagálni és tovább beszélek. - Már egy szentélyt is állítottam neked a szobámban. – Hangom talán gúnyosan hathat, de nem mosolyom nem szűnik, így ki lehet találni, hogy nem annak szánom. Én ilyen vagyok, szeretek játszani, szeretek labdákat adni és kapni.
– Ha tudtam volna, hogy te vagy az, akkor inkább a másik irányba futottam volna. – Kezeimet belecsúsztatom a zsebeimbe, miközben teljes őszinteséggel ejtettem ki a szavakat a számon. Tényleg úgy éreztem jobb, ha elkerülöm őt, mert nem tudtam volna magyarázatot adni neki arra, ami a szobában történt. De ha már így hozta a sors, miért meneküljek?
- Hogy vagy mostanság? Esnek be hozzád más nők is? - Érdeklődök, valahogy el kell kezdeni a beszélgetést, hátha most kicsit tovább tudjuk élvezni egymás társaságát, mint legelső alkalommal.
Csizmazia Hajna Cecília
INAKTÍV


#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2016. november 12. 23:16 Ugrás a poszthoz

Ward, A dublőr Rolleyes


- Óóó, hacsak a talárod lenne nálam.. – Teljes komolysággal adom elő a mondatot. Tudom én értékelni a jó beszédet, szeretem ha valakinek olyan a humora mint nekem. Talán még Ő is képes lyukat beszélni mások hasába, ha az igazát akarja beadni.
- Hát ha jobban elnézlek, egy sötét sikátorban nem szeretnék veled összefutni. - Méregetem egy kicsit. Így ruhában még talán jobban is néz ki, mint takaróba becsavarva egy sushira hasonlítva. Sugárzik róla a magabiztosság és a férfiasság, manapság az ilyen hímneműeket ritkán találni meg, a női nem bánatára.
– Betörtem az Levitás házvezető helyettes irodájába, de az még azelőtt volt, hogy hozzád beestem.. – úgy teszek mintha a világ egyik legtermészetesebb dolga lenne az, hogy valakinek az otthonába, irodájába betörök. Pedig egyáltalán nem így van, én csak egy levelet kézbesítettem Naizer úrnak, személyesen, saját stílusban.
– Ilda éppen nem tud járni, mert valami balesete volt repüléstan órán, szóval pont szükség lenne rád, hogy beugorj helyette.. - Nem bírok egy helyben ácsorogni ezért szép lassú léptekkel hátrálok a tó felé. A szemkontaktust amennyire lehetséges tartom beszélgető partneremmel, ezzel éreztetve, hogy nem menekülni akarok, csak ha már itt vagyunk körbenéznék.
- Sajnos azonban a parókát még nem szereztem be neked, ezért be kell érned egy Százfűlé főzettel.. - Nem tudom meddig lehet még ezt az Ildás dolgot húzni, lehet hogy egy kissé már kezd unalmassá válni. Mindenesetre nem szeretném látni, ahogy ebből a díszhímből nő válik, megölné az illuziót.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna Cecília , 2016. november 12. 23:24
Csizmazia Hajna Cecília
INAKTÍV


#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2016. november 13. 00:03 Ugrás a poszthoz

Ward, A sportos


– Amíg nincsenek vámpírfogaid, addig nem ijedek meg a harapásodtól. - Atyaég milyen szöveg ez. Még én magam se akarom elhinni, hogy ilyent mondtam. Úgy beszélek, mintha egy bolond, muszáj összeszednem magam.
– A bájos oldalamat ki kell érdemelni.. - Elmosolyodom egy pillanat erejéig, majd arcom újra komorrá válik. Manapság a jó kislány szerepét messze elkerültem, keresem a veszélyeket és halmozom a büntetéseket. Elgondolkozom azon, hogy megemlítem neki a bagolyház felgyújtását és a faházét, de inkább megtartom magamnak ezeket a dolgokat, mert be kell látnom, ilyennel hencegni nem a legkecsegtetőbb…
- Ha jó társaság vagy, talán megleszek nélküle is. - Nem tudom milyen ember. Lehet még belőle egy sorozat gyilkos is, aki éppen elvezet a tó azon szegletéhez, ahol könnyedén meggyilkolhat. Rám nézve az eléggé szomorú vég lenne.. Ennek ellenére lépkedek mellette, egy kis távolságot tartva tőle  és úgy nézelődök körbe.
- Hajna vagyok. – Nem nyújtom felé a kezemet, mert az érintésektől még mindig ódzkodom egy kissé, csak egy kedves mosolyt küldök felé.
-És te ki vagy? Nem hívhatlak mindig Ildának.. Nem illik hozzád ez a név. – Érdeklődve nézek rá, bár a feltételezésből, hogy van egy szentélyem neki az jönne, hogy tudom a nevét, de ez természetesen nem így van. Az a szentély is várat még magára..
- Sokszor szoktál futni? - Jelenleg nem tudok jobb kérdéssel előállni, úgy gondolom valamit biztosan sportol, hiszen az alkatán és kiállásán tisztán látszik. Amúgy meg nem jutott eszembe más, ez legalább biztos olyan téma, amit pár szó erejéig még tudunk érinteni.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna Cecília , 2016. november 13. 00:05
Csizmazia Hajna Cecília
INAKTÍV


#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2016. november 13. 00:38 Ugrás a poszthoz

Ward, a zavart


Szóval mégsem olyan nagyon fontos a jó oldalam. Hála az égnek, mert lehet most erősen kellene próbálkoznom. Bár ha azt nézzük, hogy nem vitatkozom, nem gyújtottam még fel semmit és értelmesen el tudok beszélgetni valakivel, akkor most a jobbik oldalamat vettem elő.
– És a másik személyiséged a jobb fej, vagy az amelyik most éppen itt van? - Mindenki beszélget magával, csak van akinél ez jobban kiéleződik, van aki be se vallja. Persze értem én, hogy viccel, de mint már említettem nekem kellenek az ilyen meccsek…
- Ward. - Nevét alig hallhatóan ejtem ki, egy kicsit ízlelgetem, majd kissé oldalra billentett fejjel méregetem a mellettem haladót. – Valóban ez sokkal férfiasabb, olyan mint te.. – Fejezd már be. Szánalmas vagy, hozd a rosszabbik éned, ne társalogj. Csak húzz el a fenébe és kerüld el megint ameddig csak tudod. Gondolataimat valahonnan összekaparva hallgatom afférját a futással, majd szemeim egy kissé elkerekednek mondanivalójának második felén.
- Miért hova fogsz elvinni, ahol egymás mellett sétálunk be az ajtón? – Innentől már mellékes a sport téma, ez most jobban érdekel. Utálom az elvárásokat, de azt azért szeretem, hogyha beengednek az ajtón, vagy ha ismeretlen helyre megyünk előttem bemegy a férfi..
– Katona gyerek vagyok.. Nem volt választásom. - megvonom a vállaimat. Mellékes plusz információ rólam, nem hiszem hogy annyira érdemleges lenne bárkinek is.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna Cecília , 2016. november 13. 00:55
Csizmazia Hajna Cecília
INAKTÍV


#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2016. november 13. 01:09 Ugrás a poszthoz

Ward, a merész.

Ex. Ismeretlen szó számomra, mivel nekem nem létezik egy se. Nem volt, aki elrontson, megneveljen, elátkozzon vagy bolonddá tegyen. Nem volt szerelem első látásra, sem másodikra. Csalódás az volt, hülyítés és kihasználás, de ex az nem. Hála az égnek.
- Biztos jó munkát végzett, ha most már te magad ki tudod ezt mondani. – egy bátortalan mosolyt erőltetek az arcomra. Ezt a témát nincsen kedvem feszegetni. Először is azért, mert nem hiszem, hogy beszélgetni szeretne az exről és arról, hogy régebben mennyire rettenetes volt. Másodszor pedig azért, mert nem szeretem tudni milyenek voltak az embere azelőtt, mielőtt találkoztunk. Szeretek én kialakítani róluk magamnak egy véleményt, mindenféle előzmény nélkül.
– Nem tudom mi van. Megzavarsz. – Ő kérdezi mi van velem? Hát ezzel küszködök, amióta itt vagyunk. Legszívesebben adnék magamnak két pofont, hogy észhez térjek, de valószínűleg elég nevetségesen néznék ki.
– Menj pár lépést odébb, akkor jobb lesz. - Fuss. Menekülj, ne tőle, hanem saját magadtól.
- Karácsonyi bál? Jézus, ilyen hosszútávra tervezünk, pedig még csak most tudtuk meg egymás nevét? – Elvigyorodom. Nem számítottam ilyenre és valószínűsítem, hogy csak viccel. Vagy nem? Ha nem, akkor mit kell erre mondani és honnan tudom, hogy nem csak viccel? Atyaág. Agyrém.
- Testőr? – Megtorpanok egy pillanatra. Mit keres itt egy testőr? Miért jár iskolába? Ezernyi kérdésem lenne, de nem vagyok benne biztos, hogy ezekre válaszolna, ezért magamban tartom és újra elindulok.
– Azt hittem a testőrök merevebbek. Te nem tűnsz merevnek. - Ott egy lyuk, pont elég nagy ahhoz, hogy beleugorjak és eltűnjek..
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna Cecília , 2016. november 13. 01:10
Csizmazia Hajna Cecília
INAKTÍV


#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2016. november 13. 11:58 Ugrás a poszthoz

Ward, a meglepetés


Talán az ex is tudta, hogy nem Ward érdekei számítanak ebben a dologban, hanem inkább másoké. Bár én nem értek ezekhez, nem tudom hogyan működnek a kapcsolatok vagy minek is kell ezeket nevezni, így nem szeretnék jobban belefolyni ebbe a témába.
– Ne gyere még közelebb és ne beszélj így. – védekezésként még a kezemet is közénk teszem, bár nem tudom hogy ez mennyire lehet hatásos. Főleg, ha véletlenül hozzáér, akkor még a világból is elmenekülök, vagy egy kedves hiszti rohammal jutalmazom. – Miért nem vagy bunkó? Miért vagy kedves? Még nem ordítottad le a fejemet azért, mert rád törtem majdnem az ajtót és, és, és.. áhh mindegy. – Kicsit túlpörgök. Ezzel próbálok hárítani, vagy egy kis időt nyerni, nem is tudom. Nem tudok a karácsonyi bálos dologgal sem mit kezdeni, ezért inkább összevissza beszélek mindenről, talán beválik.
– Te hoppon maradsz? - Nevetés tör ki belőlem. Ha Ő így vélekedik magáról, pedig elég magabiztosnak tűnik, akkor egy magamfajta mit mondjon erről? Nem mintha annyira odalennék az ilyen bálozós dolgokért. - Biztos minden sarkon leselkedik utánad egy nő... - Mellékes megjegyzés, vagy játék már nem is tudom. Elvesztem, teljesen meg lettem zavarva azzal, hogy ránézésre egy komor, bunkó ember közben meg kedélyesen el lehet beszélgetni vele. Csalódtam. Kellemesen.
- Elmegyek veled, de két feltételem van… Minimum –Talán, ha feltételt akarok állítani, akkor máris lemond erről az őrült ötletről. Ugyan már. Hol van az még? Addig még ki is nyírhatjuk a másikat…
– Nekem nem kell magyarázkodnod a szabadulási vágyról.. – Elmosolyodom. Tudom milyen az, ha nem tudsz megmaradni a családoddal egy helyen. Tudom milyen az, ha az állítólagos barátok inkább csak koloncok számodra és azt is tudom, milyen az ha kell a környezetváltozás..
- 3 éve nem voltam otthon és nem is hiányzik. – Ezt csak úgy mellékesen megjegyzem. Egy picit megállok azért, hogy nyújtsak egy keveset, mert izmaim jelzik, hogy valami nem tetszik nekik. Teljesen megfeledkeztem arról, hogy futni indultam, pedig általában senki nem tud visszatartani.
Csizmazia Hajna Cecília
INAKTÍV


#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2016. november 13. 16:27 Ugrás a poszthoz

Ward, feltételes?


Vele együtt nevetek. Ez a rakás szerencsétlenség találó egy jelző, bár nekem nem úgy tűnt, mintha az lenne. Nézem, ahogy szerencsétlenkedik a hajával és bár szívesen segítenék neki, de az valahogy túl sok lenne. Nem csak nekem, de valószínű neki is fura szitu lenne, ha egy idegen a hajában turkál.
- Gedeon bácsi öreg, vén.. és csak a pénzéért bolondulnak a nők. - Megforgatom szemeimet. Talán meglepő lehet, hogy ismerem a szöveget, de mivel a család mugli vonalával több időt töltöttem, mint a másikkal, így tudatában vagyok néhány dolognak. – Ezzel szemben te egész jól nézel ki. Jó a kiállásod, magabiztosnak is tűnsz… – Ezt most már tényleg be kell fejeznem, ezért félbe is hagyom a mondatot és zavartan tűröm el a szememből a copfomból kiszabadult hajszálamat. Szégyenszemre lesüllyedtem addig, hogy egy fiúnak bókolok, itt van a világ vége?
– Anélkül vagy kénytelen belemenni, hogy előre megmondanám mi az.. De ne aggódj semmi nyálas, romantikus dolog nincsen benne. – isten ments, az már tényleg a mai nap legalja lenne. Nem hiszem, hogy belemenne a dologba úgy, hogy nem tud semmit. Nem ismer, nem tudhatja milyen őrültségre gondolok.. Miért akarná a nehéz utat választani, ha bárkit könnyedén az ujjai közé csavarhat és elvihet magával?
– 7??? Azta … – Azt hittem az én 3 éves eltávom soknak számít, de 7 év. Bár esélyem van arra, hogy elérjem én is ezt a szintet, egyetlen egy dolog vinne csak haza. De soha nem fog bekövetkezni.
– Szóval te sokat tanulsz… Különös. Nem nézel ki strébernek. – vigyorogva intézem hozzá a szavakat miközben lehajolok pár darab kavicsért. Kezemet kinyújtom felé, hogy néhány kavicsot átadjak neki, majd szavak nélkül a fejemmel a tó felé bökök. Ideje megtanulnom kacsázni..
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna Cecília , 2016. november 13. 16:35
Csizmazia Hajna Cecília
INAKTÍV


#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2016. november 14. 18:31 Ugrás a poszthoz

Ward, a lehangoló


Leszúrásnak és egyben jó ébresztésnek veszem szavait. Nem alázkodom meg, nem bókolok többet, inkább visszaveszem a fapofát az már úgyis megy. Amúgy is minek erőltessem meg magamat, ha csak figyelmeztetést kapok érte, meg elutasítást. Nem éri meg.
– Csak jobban meg akartalak volna ismerni és a feltételek inkább csak kérések lettek volna, de mindegy. Biztos haláli jó buli lesz majd, talán megismerni azért meg fogjuk a másikat. – Egy lemondó sóhajt préselek ki összeszorított ajkaim között. Egyre rosszabbnak tűnik az ötlet, pedig már kezdtem beletörődni hogy kivételesen nem a szobában gubbasztva töltöm el az estét.
– A zűrős család dologról nekem nem kell mesélned, tudom milyen az és eszem ágában sincsen felróni neked azt, hogy nem mentél haza ennyi ideje. Ez a te dolgod, nem foglak érte se megvetni, se sajnálni… – Tudom milyen az, ha az emberek beleütik az orrukat abba, ami nem tartozik rájuk. Én se szívesen beszélek egy idegennek a családomról, így soha nem vártam el másoktól se hogy ezt tegyék. Sőt, ha kell könyörgöm is, hogy ne kelljen hallanom a családi történeteket, mert annyira nem érdekel ez a téma.
Némán végighallgatom a könyvtárral és tanulással való kapcsolatát és egy elismerőst hümmögök. Nem tudok hozzá érdemleges szavakat fűzni és nem akarom azt az elcsépelt szöveget lenyomni, hogy jaj majd akkor hozzád fordulok segítségért… Minek? Hiszen csak koppanás lenne a vége, végre kezd tudatosulni bennem.
– Nem. – miért lennék boldog? A kezdeti incselkedés, játszadozás hatalmas fordulatot vett.. Sóhajai, tekintete és arca is azt sugallja mintha már szenvedne attól, hogy itt kell lennie. Már nem is érdekelnek a kavicsok ezért egyszerre belehajítom az összest és lemondóan sóhajtok egyet. Tudom jól, hogy én róttam fel neki a kedvességet, de nem gondoltam volna hogy egyből átváltunk semlegesbe és szinte már kellemetlenül fogom magamat érezni mellette.
– Azt hiszem lassan jobb lesz elindulni vissza. Úgy lehűlt a levegő, mint a hangulat… – A mondat második felét alig hallhatóan mondom vagy meghallja vagy nem. Kezeimet zsebre dugom és indulásra készen nézek rá.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna Cecília , 2016. november 14. 18:35
Csizmazia Hajna Cecília
INAKTÍV


#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2016. november 14. 19:34 Ugrás a poszthoz

Ward, a feltételes.
Zárás.


Meséljem el? Mégis hogyan? Minek? Ez egy adok kapok lett volna, amitől már totál elment a kedvem. Csak szórakozásra vágytam volna és azt hittem vele lehet, hiszen letisztáztuk nem merev és még jó fej is volt.. Egy apróbb félreértésből milyen gázos szituk lehetnek…
– Mindegy. Elmegyünk és feltételek nélkül. Majd találok magamnak valakit, akitől kérhetek „szívességet”. – Most meg tök úgy jön le, mintha parancsolgatni akarnék.. Ha most szétnyílna a föld, az lenne a legjobb, legalább nem állnék itt ilyen bárgyún és egyre vörösebb fejjel.
Nézem, ahogy a kavicsok elmerülnek és hallgatom a szavait. Szóval ilyen az, ha két olyan ember kerül egy légtérbe, akik nehezen kommunikálnak és nem tudják megértetni magukat a másikkal. Teljes mértékben félreértelmeztem őt, ami annak köszönhető, hogy mindent támadásnak és kritikának érzékelek. Ezen a téren jócskán van még mit fejlődnöm.
– Nem, ne haragudj, csak… nem te vagy az ökör, én nem.. én nem tudok normálisan kommunikálni az emberekkel…az is csoda, hogy egészen eddig nem jött ki ez.. én.. én tényleg sajnálom. – lesütöm szemeimet és inkább már nem is nézek rá. Mikor nem ragaszkodik ahhoz, hogy tovább maradjunk talán még jobban a földbe tiporva érzem magamat, de nem őt hibáztatom ezért. Némán elindulok mellette vissza a kastélyhoz, hiszen minek rohannék el, ha még a hálókörletünk is ugyanarra van. Az út alatt néhány szót váltok még vele, majd a kastélyban elválnak útjaink és bennem az az érzés támad, hogy ezt jól elcsesztem… Te barom.

//Köszönöm  Kiss//
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna Cecília , 2016. november 14. 19:35
Csizmazia Hajna Cecília
INAKTÍV


#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2016. november 17. 19:10 Ugrás a poszthoz

Cesare


Minden évben eljön az a nap, amelyet egy idő után már nem vár annyira az ember. Gyerekként a sok ajándék, a sütemények esetleges gyerekzsúrok tökéletessé teszik ezt a napot. Ahogy felnövünk, úgy egyre komolyabbá válik és van, amikor már inkább tehernek érzed, mint boldogságnak. Én pont ezen a szinten állok már jó pár éve. Számomra a családi ünnepek a rémálmokkal egyelők ezért is lehet nevetséges a tény, hogy éppen a sajátom miatt sétálok a cukrászdába.
Cesare, az egyetlen navinés akit elbírok viselni, valahogy sikeresen rávett arra, hogy ide muszáj beülni. Először nem tetszett az ötlet, de aztán szerencséjére mostanában elég jó a hangulatom, így nem tudtam visszautasítani az ajánlatot.
Történetünk egyszerű. Valamikor elkapott valami csínytevésnél és mivel büntetést is adott, közben váltottunk néha pár szót. Aztán egy újabb elkapás és így ment ez tovább egészen addig, amíg már régi ismerősként tudtuk a másikat köszönteni. Azóta igyekszem figyelni arra, hogy ő neki ne kelljen elkapnia, kár lenne a „barátságunknak”.
– Te jó ég micsoda hideg van, régóta vársz rám? – olyan sebesen szedtem a lábaimat amennyire csak tudtam. Sose szoktam elkésni, de miután majdnem sikerült kitörni a nyakamat, kissé felfordult körülöttem a világ.
- Adnék neked egy üdvözlő ölelést, de sajnos még mindig nem küzdöttem le az érintéstől való iszonyomat.. Pedig igyekszem esküszöm. – bájosan vigyorgok rá és a levegőbe dobok feléje egy puszit, néha még ez is sokk.
– Várunk még valakit? Mert ha nem menjünk be, mert a sejhajom megfagy. - egy külső szemlélőnek, aki nem ismer és mindig csak a komor, beképzelt és bunkó személyiségemet látja bizony furcsa lehet, hogy van olyan, akivel el tudok beszélgetni kedélyesen. Cesare ezen kevés emberek egyike, rá kellett jönnöm, hogy nem mindig kell ezt a formát hozni.
Csizmazia Hajna Cecília
INAKTÍV


#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2016. november 17. 23:35 Ugrás a poszthoz

Morgó Cesare Rolleyes


Cesare jelenleg éppen olyan ridegnek és fagyosnak tűnik, mint az idő. Eddig valahogy másképpen viselkedett, sokkal mókásabb és felszabadultabb volt, nem egy ilyen sajtkukac.. Lehet annyira élvezkedett a büntetéseken, hogy annak köszönhetően tűnt vidámnak.
-  Hű de harapós vagy.. Nekem kellene annak lenni, hiszen én vagyok a Rellonos. – szokatlan nekem az, hogy más házbélivel egyáltalán szóba állok na de hogy még ő morgósabb legyen, mint én ez kritikán aluli. Erősen koncentrálnom kell arra, hogy ne vegyem fel az ő stílusát és megmaradjon a jókedvem. Pedig, ha tudná, hogy nekem ehhez milyen sokat kell saját magammal csatázni emiatt.
Poénosnak szánt megjegyzésére csak egy sóhajt préselek ki ajkaim között.  Értem én hogy megvárattam, de ne legyen már egy hisztis kislány, nyelje le a békát és lépjen túl ezen de nagyon gyorsan, vagy rosszra nagyon hamar rossz irányba fog fordulni ez a találka.
Azért annak érdekében, hogy még jobban bosszantsam a kinyitott ajtón olyan lassan sétálok be, amennyire ez csak lehetséges és egy bájos vigyort küldök neki. Ha morogni akar, akkor legalább kap még egy kevéske alapot, de akkor tőlem se várja azt, hogy jó kedvem legyen.
– Köszönöm. – kabátomat a székem hátára terítem, majd helyet foglalok és érdeklődve tekintek a Navinésre.
– Szóval miért is jöttünk ide? Túl régen kaptál már el és hiányoltad bájos személyiségemet? – szó mi szó túlságosan régen voltam már rossz… kb 2 hete, hát az Hajna időszámításban minimum 1 év…
Közben magamhoz veszek egy étlapot és elkezdem nézegetni a kínálatot.. Te jó ég vagy ezer éve nem ettem sütit, nem is tudom már minek milyen íze van.

Pár órányi beszélgetés, ismerkedés, kedveskedés és élményszerzés után végül elválnak egymástól, ki-ki a maga útján.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna Cecília , 2017. január 24. 22:02
Csizmazia Hajna Cecília
INAKTÍV


#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2016. november 21. 01:13 Ugrás a poszthoz

Ward


Nonszensz az egész. Már azt a tényt is nehezen dolgozom fel, hogy valaki képes egy cetlin keresztül meginvitálni ebbe a karácsonyi izébe. Hát úgy nézek én ki, mint aki oda vágyik?  A válasz egy egyszerű nem, ezért meg is fordul a fejemben, hogy ezt a találkát most elpasszolom, bármennyire is kedvemre való lenne a társaság.
A nap folyamán a cetlivel többször is szemezgetek, a megadott időpont előtt fél órával még mindig nem vagyok teljesen biztos abban, hogy ott van-e a helyem. Aztán eszembe jut, hogy van egy megállapodásunk az egyik defektemmel kapcsolatosan. Talán ez most segíthet egy kicsit visszafordítani.
Korcsolya tudásosomról annyit kell tudni, hogy egyelő azzal, mint amikor egy kisbaba először próbál járni. Nulla. Esélytelen. Terveim között ezért nem is igazán szerepel a jégnek a megközelítése sem.
Lassú kimért lépésekkel érek oda háztársamhoz és felvont szemöldökkel nézek rá..
– Weaver ez az egész nevetséges. – tekintetemmel szinte ölni tudnék.  Kevés olyan sport van, amit ne próbáltam volna már ki, de ez pont azok közé tartozik.. Még mindig nem értem mit keresek itt.
– Amúgy szia. –semmi vigyor, hangulatomat leginkább egy durcás gyerekéhez lehet hasonlítani. - Felvilágosítanál, hogy honnan jött ez az eszement ötleted? - közelebb lépek hozzá és ha sikerül, akkor helyet foglalok mellette. Tekintetem kezd barátságosabbá válni, de még mindig inkább szúrósnak nevezném, mint kedvesnek.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna Cecília , 2016. november 21. 09:49
Csizmazia Hajna Cecília
INAKTÍV


#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2016. november 21. 02:01 Ugrás a poszthoz

Ward


Elkerekedett tekintettel nézek rá, amikor a teát és a forrócsokit választási opcióként említi. A nyugalom, ami árad belőle valahogy még feszültebbé tesz. Persze erről Ő nem tehet, fogalma sincs róla, hogy mik történtek mostanában. Bár az is lehet, hogy valahogyan ráérzett arra, hogy most kell az agyamnak és a testemnek a kikapcsolódás, amiért viszont nem ugorhatok a torkának..
– Neked még egy rendes hisztit se vághat le egy nő? Esélyt se adsz arra, hogy belekezdjek, mert idedugod az orrom elé ezeket... – a két italra mutatok egy sóhajtás kíséretében, s végül elveszem a forrócsokit, az legalább boldogsághormonokkal tölt fel vagy mi.
– Én örülök annak, hogy eszedbe jutok. Tényleg.. De ez.. – tekintetemet végigfuttatom az ismeretlen pályán. Egy kissé félek, nem magától a cselekedettől és az esetleges sérülésektől.. Az egész szituáció ismeretlen, nem szoktam én valakivel többször összefutni, azért mert éppen arra vágytam..
Barnáimat visszavezetem a mellettem ülőre, akinek bocsánatkérő mosolya mindent elvisz. Egy kisebb mosolyt erőltetek az arcomra, megint egy vesztes csatába jöttem úgy érzem.
– Jó. Igazad van. – hamar feladom méghozzá azért, mert két lehetséges kimenetele van ennek az egésznek. Az első egy olyan háborúnak a kezdete, amit valószínűleg egyikünk se fog megúszni komolyabb sérülés nélkül… A második pedig az, hogy csak én sérülök, de az a javamra fog történni.
– Bár azért jobban örülnék, ha nem lenne nézőközönség.. – az italt a számhoz emelem és óvatosan kortyolok bele, kellemetlen lenne egy égéssel kezdeni az egészet, úgyis lesz itt még elég belőle.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna Cecília , 2016. november 21. 09:54
Csizmazia Hajna Cecília
INAKTÍV


#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2016. november 21. 18:33 Ugrás a poszthoz

Ward


Közömbössége kissé meglep, persze ez még mindig jobb, mintha egy anyámasszony katonájaként mentegetőzne és bocsánatért esedezne. Mégis zavar, nem szoktam ehhez hozzá, mert általában az emberek gyűlölni és pokolba kívánni szoktak, vannak ritka kivételek, akik elviselnek és még kedvesnek is gondolnak, de hogy közömbösek legyenek velem.. Ritkaság.
– Nem folytatom. – legszívesebben kiölteném rá a nyelvemet, de inkább mellőzöm ezt a gyerekes viselkedést. A hiszti akkor jó, ha nem adnak rá engedélyt, amúgy nincsen benne semmi érdekes. Nem is szeretem alkalmazni ezt a női „fortélyt”, csak nagyon ritkán randizom vele, de akkor… jobb nem is feszegetni ezt.
Kissé félrebiccentett fejjel hallgatom elképzelését egy magán korcsolyapályáról, miközben még egyet kortyolok az italomba.
- Öhm. Kívánságok terme. – csak mellékesen kiejtem ezeket a szavakat a számon. Úgyse veszi beszólásnak és nem is annak szánom, csupán tudatára hozom, hogy a kastély rendelkezik egy ilyen opcióval is. Amit én nem mellesleg imádok.
– Igen megpróbálom, de.. – kissé elhúzom a számat. – Nem koriztam még jégen.. – szégyen nem szégyen ez egy tény. Görkorcsolyázást már próbáltam, jó pár sérülést szereztem is annak következtében, de a jégre még nem merészkedtem fel.
– Nem kaphatsz csak úgy el, ha éppen esni készülök. – hangom kissé elhalkul és gondterhelt arccal nézek rá.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna Cecília , 2016. november 21. 18:35
Csizmazia Hajna Cecília
INAKTÍV


#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2016. november 22. 00:18 Ugrás a poszthoz

Ward


Meglepődve nézek rá, amikor visszakérdez. Hát ki ne ismerné azt a termet, ahova ha belépsz kényed kedved szerint alakíthatod a környezeted? Kevés hely van a kastélyban, ahol több időt töltenék, mint ott.. Talán egyedül a szobában.
– Azt hiszem egyszer randiznunk kell ott, hogy ne nézz rám ilyen bárgyún.. – először vigyorgom, majd mikor észbe kapok, hogy ez pont olyan meggondolatlan kijelentés volt, mint az ő bálos meghívása, ez máris átváltozik komorságba. Tudom, hogy nem akkora horderejű az egész, de mégis a kedvenc helyem, nehogy nekem elrontsa..
– Nem fogok a palánk mellett haladni, mint egy hetven éves… – vagy bele a közepébe, vagy nem is érdemes elkezdeni a dolgot. Inkább törjem össze magamat minél előbb, legalább nem égek órákon keresztül. A kézfogáson egy kissé eltöprengek, valószínű ebben a helyzetben mindenki másnak ez lenne a legkézenfekvőbb dolog, amit tenne, de nekem.. Ez majdnem egyenlő a halálos ítélettel, bár azért nagyon hálás vagyok, hogy előre közli én dönthetek erről. Kedves tőle.
– Harminckilences. – Hiper-ügyes aha.. hagyjuk inkább ezt a dolgot, mert ha tovább fokozzuk még a végén hűlt helyemet találja.
Amikor visszaér egy kisebb sóhaj kíséretében veszem el tőle a korcsolyákat, amiket elég bizonytalanul húzok a lábamra.
– Te jó ég. Ez rosszabb, mint egy magas sarkú, pedig azt se hordok gyakran. – elnevetem magamat kínomban. Még a pálya szélén is nehezen állok meg ezeken az izéken hát mi lesz akkor, ha már a jégen vagyunk? Bizonytalanul elindulok a jég felé, Wardot meg sem várom, most már elhatároztam, hogy akármennyire is nevetségesnek tartom a dolgot nem menekülök el előle. Az első lépéseim olyan esetlenek, mint egy most kikelt kiscsibéé, mégis csak jó hogy itt ez a palánk.. Mire Ward mellém ér, néha már egy-egy pillanat erejéig el is engedem a biztonságot nyújtó tárgyat, de annyira megijedek háztársam érkezésétől, hogy haladásom bizonytalanná válik.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna Cecília , 2016. december 7. 17:59
Csizmazia Hajna Cecília
INAKTÍV


#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2016. november 23. 00:48 Ugrás a poszthoz

Ward


Én mondtam ki a számon a randi szót anélkül, hogy bárki kényszerített volna. Ez annyira szokatlan dolog, hogy teljesen belevörösödök. Fejemet egy kissé el is fordítom, hogy elkerülje a figyelmét és ne adjak neki magas labdát még véletlenül se. Vörösségem csak fokozódik, amikor beleegyezik, hát mi lesz ebből, elképzelni se tudom.
Hálás tekintettel veszem el tőle a lábbeliket és miközben húzom fel őket hallgatom a beszámolóját a magassarkúkról.
– Pedig szerintem biztos szexin néznél ki benne.. – elnevetem magamat, ahogy elképzelem magam előtt hogyan tipeg a cipőkben, mint egy kifutóra való modell. – Ha már te vagy Ilda dublőre, akkor muszáj lesz megtanulnod elviselni és használni. – vigyorom nem tudnám jelenleg lekaparni az arcomról, ez a szituáció egyre jobban beleég az agyamba.
A jégen szerencsétlenkedve már nem tudok arra gondolni, hogy elhívtam randira, hogy pár perccel ezelőtt, hogy nevettem.. Teljesen úgy érzem magamat, mintha az életemért küzdenék és a szavait meghallva muszáj elkapnom a korlátot és megállni egy pillanatra.
- Ide figyelj Weaver. Már megint a harapással jössz.. kezdem azt hinni, hogy a véremre pályázol.. – próbálok komoly arcot vágni, de a helyzetem ezt nem igazán engedi. Kínomban elnevetem magamat, majd újra elindulok most már nagyobb távolságra a korláttól.
– Nem a korláton haladok.. – felsóhajtok és ez a pár szó pont arra elég, hogy ne legyek elég figyelmes. Lábaim összegabalyodnak, Ward túl messze van és nem tudom elkapni, így arccal előre érkezem meg a jégre.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna Cecília , 2016. november 23. 00:56
Csizmazia Hajna Cecília
INAKTÍV


#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2016. november 23. 01:20 Ugrás a poszthoz

Ward

Egyetértve bólogatok. Bizony  a sportcipő nem lenne elég hiteles, de nem is várnám el tőle, hogy felvegye, bármennyire is nevetséges  helyzet alakulna ki belőle. A varázs elveszne, nem tudnék utána ugyanúgy tekinteni rá.
– Finomnak? Ööö.. Oké. – atyaég ezzel mit kell kezdeni. Nem tudom én az ilyen beszédet lereagálni így inkább csak értetlenkedve állok a mondat előtt és várom, hogy ő zárja le valahogy a témát.
A jégen nem sokáig vagyok elterülve, mintha az esés tovább tartott volna, mint az afférom a jéggel. Mire összeszedném magamat, hogy felkeljek háztársam már ott terem és összekapar. Pár pillanat az egész, de nekem mégis óráknak tűnik, érintése nem szúr és nem éget, majdnem kellemesnek nevezhető, ami megrémít. Értetlenül pislogok rá, mikor már végre megállok a saját lábaimon.
– Én.. őő, izé. – zavartan megvakarom a buksimat. A várható reakció most az lenne, hogy hisztis libaként először leordítom a fejét, majd elviharzok a pálya közeléből. Ezzel szemben én teljesen lefagytam, megérintett ami alapjáraton nekem egyelő egy halálos méreggel, most azonban még csak a hányinger se kerülget.
– Nem tudom, hogy vagyok. – lassan elindulok a korláthoz, amibe most úgy kapaszkodok, mintha az életem múlna rajta. – Nem fáj, vagyis de fáj. De nem annyira vészes, vannak ennél cifrább sebeim, én igen azt hiszem megvagyok. – amit beszélek érthetetlen, ez zavaromnak köszönhető. Teljesen elvagyok veszve az imént történtektől, sokkal jobb lenne a helyzet, ha undorom előtört volna és most sikítva rohannék el innen.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna Cecília , 2016. november 23. 01:23
Csizmazia Hajna Cecília
INAKTÍV


#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2016. november 23. 01:45 Ugrás a poszthoz

Ward

Be kell látnom eltompultam. Az előbbi megjegyzésére, ha pár héttel ezelőtt teszi, biztosan tudtam volna egy olyant replikázni, amitől tátva marad a szája. De most, mintha nem lennék önmagam, kezdek egyre jobban hasonlítani egy tizenéves csitrire, aki életében először állt szóba egy másik neművel. De gáz. Talán esésemben még ennek a témának a sokkja is bennem van. Olyan igazi szerencsétlennek érzem most magamat, ez nem vall rám.
Nagyokat pillázva nézem őt és próbálok valami megfelelő magyarázatot találni arra, ami történt. Megőrülve nem vagyok, nem fogom elkezdeni esésekkel tesztelgetni azt, hogy vajon hányszor kap majd fel és én meddig bírom ki anélkül, hogy üvöltés lenne belőle, de be kell látnom, hogy érdeklődésemet ez most nagyon is felcsigázta.
– Jobb lenne, ha átkokat küldenék rád? – félszeg mosolyt erőltetek az arcomra, nem mintha képes lennék jelenhelyzetben arra, hogy megátkozzam, de egy próbát azért csak megérne az is.
– Én magam se hiszem, hogy ezt mondom, de... – elengedem a korlátot és elindulok felé. A távolság sokkal kisebbnek tűnt a korlátba kapaszkodva, mint most ahogy haladok felé. -... csak kapj el, ha úgy látod hogy esnék. – még a kezeimmel is kapálózok, hogy egyensúlyom megmaradjon. Mire odaérek elé magamhoz képest már elég szépen haladok. Kissé bizonytalanul megállok előtte és barnáimmal az ő tekintetét keresem.
- Köszönöm, hogy felkapartál. Nem tudom mikor fogok robbanni miatta, de akkor menekülj. – angyali mosolyt villantok neki. Nem örülnék, ha éppen a közelemben lenne, amikor agyam igazán felfogja az érintést. Káosz közeleg.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna Cecília , 2016. november 23. 01:48
Csizmazia Hajna Cecília
INAKTÍV


#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2016. november 23. 02:24 Ugrás a poszthoz

Ward

Hálásan tekintek rá, amikor a fagyos levegőt próbálja feloldani egy poénnal. Kellemetlen lett volna a jég közepén úgy ácsorogni, hogy nem tudunk egymáshoz szólni, csak nézzük a másikat. Bár néha még jól is esik az embernek a hallgatás, de ebben a helyzetben én köszönöm inkább a társalgást választanám.
– Ne felejtsd el, hogy az én futóműveim is edzésben vannak. – bár a jégen esélyem nincsen vele szemben, azért még a szárazföldön talán fel tudnám venni vele a versenyt. Gyorsabb és kitartóbb vagyok, mint amilyennek első látásra tűnök, voltak jó edzőim..
Lassú mozdulatokkal követtem őt. Minden erőmmel arra koncentrálok, hogy mozogni és beszélni is tudjak, azt hiszem még sokkos állapotban vagyok.
– Ó igen, szörnyű.. egy raftingoláson nem érezném magamat ennyire kellemetlenül.. – mosolygok. Annyira nem gáz ez az egész, nem is magától a korcsolyázástól féltem, sokkal inkább az esések számától féltem.
– Régóta korizol? - érdeklődve tekintek rá, miközben lassan haladok mellette. Tekintetemet nem sokáig tudom rajta időztetni, mert még abban a fázisban vagyok, hogy inkább azt nézem lábaim mit csinálnak. Nem lenne kellemes egy olyan esés, amelyben akár még őt is ledöntöm a lábáról..
Törekvésem azonban néhány suhancnak köszönhetően sikertelen, ahogy elhalad mellettem az egyik sikeresen meglök, én pedig mivel a korlát messze van Ward kezét ragadom meg.
- Óóó, a fene. - meglepetten nézek rá. Azt hiszem ebben a pillanatban túl közel kerültem hozzá annak köszönhetően, hogy megmentett. Megint.. Ennek ellenére karját még mindig szorítom és hacsak ő nem ráz le magáról egy darabig még nem áll szándékomban elengedni.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna Cecília , 2016. november 23. 09:05
Csizmazia Hajna Cecília
INAKTÍV


#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2016. november 23. 02:56 Ugrás a poszthoz

Ward

Elképzelni se tudom, ahogy ő bárki elől is menekül. Hát elvileg testőr vagy mi, akkor pedig senkitől se féljen, főleg ne egy magamfajtától, aki teljesen ártalmatlan tud lenni. Az esetek negyven százalékában..
– Mondanám, hogy jó a tanárom, de nem igazán oktatsz.. Nem mintha engedném. – még ő előtte kimondom a tényt. Én bizony nem nagyon szeretem, ha tanítani próbálnak, ezért szenvedek én az órákon is..
A kavarodásban lényegét veszti az, hogy mikor kezdett el korcsolyázni. Legszívesebben leszedném a fejét annak a szerencsétlennek, aki meglök.. Ha nem a jégen lennénk… Ó, de tehetetlen vagyok. Úgy kapaszkodok a karjába, mint egy kis majom, aki a fán csimpaszkodik.
– Mert az is vagy. Ki kell, hogy használjalak.. – elmosolyodok, majd újra összeszedem magamat és mikor már biztosabbnak érzem tartásomat elengedem a karját.
– Ööö ez az a pillanat, amikor muszáj hogy elengedjelek. Bár szívesen kihasználnálak még.. – ó te jó ég, ez a kettősség őrültté fog változtatni.. Belülről már mar a dolog. Hiába jó érzés a közelében lennem, van egy határ, amit már azzal is bőven átléptem, hogy megragadtam a kezét.
- Sajnálom, hogy ilyen elcseszett vagyok. - elhúzom a számat. Nem tudom, hogy miért érzek késztetést arra, hogy emiatt bocsánatot kérjek tőle. A helyzet az, hogy én jól érzem magam vele, bár ezt meg nem mondanám neki soha. De az elcseszett énem nem engedi meg, hogy olyan könnyen tudjak kommunikálni a háztársammal, mint a korombeliek. Ez egy patt helyzet..
- Nem baj, ha egy picit leülök? Kezdi törni a lábamat ez a cipő.. - bármit mond is én elindulok a legelső ülőalkalmatosság felé, az én tempómmal ez körülbelül úgyis fél órás utat jelent.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna Cecília , 2016. december 7. 17:57
Csizmazia Hajna Cecília
INAKTÍV


#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2016. november 25. 20:15 Ugrás a poszthoz

Ward

Kijelentésére, hogy néha valamire jó, nem reagálok semmit, mert tudom hogy olyan hülyeség hagyná el a számat, ami után tűzvörös színben pompázna az arcom. Jelenleg pedig nem vagyok abban a helyzetben, hogy még a kínt is el tudjam viselni, elég nekem ez a csúszkálósdi.
– Akkor mondom úgy, hogy tudnék veled mit kezdeni. – szemeimet megforgatom. Jajj hát tedd már össze, had ne kelljen kimondanom.
A korcsolyázás élvezet faktorából sokat elvesz az, hogy úgy tudok csak haladni mint egy csiga. Most esik csak le, hogy miért korcsolyázni jöttünk.. Így esélyem nincsen elmenekülni.
– Többet semmiért se fogok bocsánatot kérni, de olyankor mindig emlékezz vissza erre a pillanatra – védekezésképpen kezeimet is felemelem, miközben szórakozottan elnevetem magamat. Már engem is idegesít ez a sajnálom, meg bocsánat, stb.. Nem is értem, soha nem szoktam bocsánatot kérni. Soha.
– Valld csak be, hogy élvezettel nézed, ahogy itt riszálom magamat, ezért kísérgetsz még mindig.. – bár el tudom képzelni mennyire rémesen nézhetek ki, azért még egy picit megmozgatom előtte a csípőmet és szemtelenül vigyorgok rá. Játszani akarok vele, macska egér harcot vívni és utána elveszni.
Tempóm egy kicsit gyorsul, bátrabban megyek és odafigyelek a többiekre is. A suhancok szerencsére elkerülnek, így a korláthoz hamarabb érek oda, mint azt remélni mertem volna.
- Látod. Túléltem, pedig biztos az volt a célod, hogy így tegyél el láb alól - szúrós tekintettel nézek rá, miközben arcom mosolyra rándul. Nem gondolom én ezt komolyan, legalábbis reménykedem benne, hogy nem így tenne el láb alól.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna Cecília , 2016. november 25. 20:29
Csizmazia Hajna Cecília
INAKTÍV


#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2016. november 25. 21:13 Ugrás a poszthoz

Ward

A randi szó hallatán megfagyok. Jajj mibe keveredtem. Tudom, hogy én neveztem így, de mennyivel jobb lett volna, ha csak annyit mondok, na majd akkor én megmutatom neked. Így túl fogom agyalni, túlzottan ráfeszülök az egészre és megint idióta leszek.
Ironizálásán elmosolyodok. Gondolhattam volna már a legelején, hogy őt azzal kergethetem el inkább, hogy folyton elnézést kérek, mint annak a hiányával. Mintha csak magamat kellene jellemezni…
  - Túl egyszerű dolgom volt, nem kell ehhez magánnyomozónak lenni.. – én is jobban végigmérem őt, majd elismerően hümmögök. Nem csak neki van jó rálátása a dolgokra, hanem szerencsére még az én szemeim is gyönyörködhetnek.
– Sose lehet tudni.. Lehet, hogy pont azt élvezed, ha közönséged van – atyaég micsoda ostoba szöveg ez, inkább le is sütöm a szememet, mert ez az ostobaság még nekem is fájdalmas volt.
Lassan eltipegek a padig, ahol a történetünk kezdődött, majd lehuppanok rá és amilyen gyorsan csak tudok megszabadulok a korcsolyától.
– Atyaég, ez micsoda megkönnyebbülés – megtornáztatom kicsit a lábfejeimet, ennél jobb érzést most el se tudnék képzelni a világon.
– Csinálunk még valamit? Vagy te még korcsolyázol inkább? – érdeklődve nézek fel rá. nem sértődök meg ha lepattint, hiszen azért idejöttünk mert ő korcsolyázni akart, de ez mellettem nem igazán sikerült neki.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna Cecília , 2016. november 25. 21:17
Csizmazia Hajna Cecília
INAKTÍV


#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2016. november 25. 22:52 Ugrás a poszthoz

Ward


Nem zavart, hogy megnézett. Ez a világ egyik legtermészetesebb dolga. Az emberek megbámulják a másikat, ha jól néz ki azért, ha van valami testi hibája akkor pedig azért. Teljesen természetes dolog, a körforgás egyik fő eleme. Én azért bámulom, hogy minden kis apró részletet elraktározzak arra az esetre, ha még összefutnánk. Bár nem gondolják rólam az emberek, de nagyon  részletesen odaszoktam figyelni másokra, rezdüléseikre, kommunikációjukra. Ez számomra azért fontos, mert szeretem tudni, hogy ha valaki esetleg megjátssza magát nekem. Az ilyen elraktározott információkból hamar rá tudok jönni, hogy mi az igaz és mi a nem. Az oldalamat az sokkal jobban furdalta, hogy vajon mit gondolhat. Eddig egyszer sem volt olyan mélyreható beszélgetésünk, így még felfedezetlen számomra ez a dolog. Azonban nőből vagyok és hiába állítom az ellenkezőjét, de nekem is mindig mindenről muszáj tudnom.
– Egyáltalán nem neveznélek kiismerhetőnek, de ezzel nyilván te is tisztában vagy – elmosolyodom. Nem gondoltam volna, hogy van még olyan személy a világon, aki minimum annyiszor használja az iróniát, mint én. Még zavar is a helyzet, már tudom mit éreznek mások, amikor én beszélek így.
– Hát akkor igyunk még egy forrólöttyöt és sétáljunk egyet. – nem mondanék le a társaságáról még, ha ez nincsen ellenére. Vele valahogy más lehetek és mivel ismeretlen nekem ez az énem, ezért vonz.
Miután mindketten összeszedtük magunkat, beszereztük a forró italokat és egy kevés séta után az útjaink a kastélyban váltak el.

//Köszi  Kiss //
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna Cecília , 2016. november 25. 22:54
Csizmazia Hajna Cecília
INAKTÍV


#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2016. november 28. 20:33 Ugrás a poszthoz

Ilda


Soha nem volt oda ezért az ünnepért, most azonban hagyta magát rávenni arra, hogy Ildával kilátogassanak a vásárra. Szüksége van egy kis levegő változásra, bár a napokban egyre jobban érezte magát. Lassan a levelén is túlteszi magát, az összetört képkeret okozta seb pedig már begyógyult a karján. Szerencsére mire Ilda visszatért volna a szobába el tudta takarítani a káoszt, amit okozott, de elmesélte a lánynak a történteket.
A faluban lépkedve ránéz a kezében szorongatott listára, ami nem túlzottan hosszú. Tulajdonképpen szinte semmi se szerepel rajta, maximum szobatársának vesz valamit, ami nagyon megtetszik neki és ennyiben le is zárja az egészet. Az elmúlt években számára ez az ünnep szinte nem is létezett, családjával nem tartja a kapcsolatot, így tőlük semmire se számíthatott, és mivel eléggé el volt zárkózva a külvilágtól, ezért kimaradt ezekből a baráti ajándékozásokból is.
– Nekem a listámon csak te vagy, szóval én hamar végezni fogok – egy félszeg mosolyt küld Ilda felé. – Ha megmondod, mit szeretnél, akkor megkímélnél órák hossznyi szenvedéstől – kérlelő pillantásokat vet a másikra. Talán azt már tudja, hogy neki ahhoz is nagy lelkierő kellett, hogy eljöjjön ide, de ha még órákon át kell kutatnia ajándékért, akkor valakit tuti elátkoz, csak úgy.
– Szerintem kezdjük azokkal az ajándékokkal, amiket te akarsz venni, az hosszabb meló lesz – közben odaérnek egy standhoz, ahol Hajna szerez két forrócsokit és az egyiket átnyújtja Ildának.

Csizmazia Hajna Cecília
INAKTÍV


#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2016. november 29. 14:06 Ugrás a poszthoz

Szofi

Szofit a lehető legjobbkor küldték az égiek. Bár külső szemlélőknek különös lehet ez a barátság, de valahogy megtörtént és a két lánynak sikerült kellemeset csalódnia a másikban.
A tanulás az ő elméjét és idejét nem tette annyira tönkre, azonban a nő –aki világra hozta- által okozott károk után még mindig nyaldosta sebeit ezért jobban kereste másik társaságát, mint eddig. Így alakult az, hogy Szofival kisebb egyezkedések árán, de sikerült megbeszélni ezt a csajos napot, ahol mindkettejüknek esélye van arra, hogy egy kicsit kikapcsolódjon.
A találka előtt már a faluban sétálgatott, beszerzett néhány hasznos dolgot a nap hátralévő részére. Táskája még süteményt is rejt, amit a fürdőbe szeretne becsempészni, hogy háztársával elfogyaszthassák. A fürdőbe érve már látja a szőkeséget, akinek futólag int, majd eltűnik az öltözőben. Fürdőruhája teljesen új, mivel nem rég szerezte be és még nem volt alkalma bejáratni. Egy kis idegi egy tükör előtt tollászkodik, hogy megbizonyosodjon róla nem hízta-e még ki  ruhadarabot, majd összeszedve néhány holmiját kislattyog a medence részéhez. Egy székre hanyagul dobja le cuccait, tekintetével nem kell sokáig fürkésznie a medencét, hamar kiszúrja a lányt. Határozott léptekkel érkezik meg a medence széléhez, ahonnan egy ugrással kerül a vízbe. Nem törődik ilyenekkel, hogy mi lesz ha haját víz réi, smink nincsen rajta így az se fog elfolyni, amúgy is azért jött, hogy jól érezze magát, ahhoz pedig muszáj vizesnek lennie.
- Gondolom kevésbé bántana késésem, ha valami szexi férfi ücsörögne ott a két lány helyett – vigyorogva érkezik meg háztársa mellé, majd jobban körbenéz. Nem sokan vannak itt ilyenkor, amit tulajdonképpen nem is nagyon bán. A sok embertől úgy érzi tömegiszonya van, pedig elvileg azzal még nem rendelkezik.
– Hogy vagy? - aggódás apró jeleit lehet felfedezni tekintetében és még mielőtt válaszolhatna a szőkeség folytatja. - Úgy értem rohadt vékony vagy Szofi, ez nem egészséges – csak jó lesz valamire az a süti, amit hozott. Bár ahogy levágta a cuccait a székre nem biztos, hogy valami gusztusosan fog kinézni a rózsaszínben pompázó mignon.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna Cecília , 2016. november 29. 14:10
Csizmazia Hajna Cecília
INAKTÍV


#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2016. november 29. 14:49 Ugrás a poszthoz

Szofi

Amikor feltűnik neki, hogy a két lány még látványosabban bámul feléjük, mint ahogyan ők nézik őket, odainteget nekik és a végén kézmozdulatával be is int. Nem szereti a szemlélődőket, és mivel kivételesen nincs kedve a sárba tiporni szerencsétlen fiatalokat, így csak kézmozdulataival jelzi, hogy le lehet róluk kopni. Közben odafigyel Szofi szavaira és a lovag szó hallatán nem tudja eldönteni, hogy sírjon-e vagy nevessen.
– Lovag? Ugyan Szofi.. Te is tudod, hogy ez túl bonyolult ahhoz, hogy ilyen kijelentéseket tegyünk – egy apró sóhajt présel ki ajkai között. Sejti, hogy a célzással kire gondolt a lány, hiszen nem sok esélyes hím egyed van a lovagi pozícióra. Mivel tisztában van azzal, hogy Wardnak mi a munkája, arra is számított, hogy Szofinak lehet némi tudomása arról, hogy talán a kelleténél többször futottak már ’véletlenül’ egymásba. De nem nevezné lovagnak a háztársukat, tulajdonképpen fogalma sincsen minek is kellene neveznie.
– Túl sok a talán – megforgatja a szemeit, majd a szemébe rakoncátlanul belefurakodó hajtincseket pedig eltűri. – Hoztam sütit és ha kell letolom a torkodon – ártatlan hangon beszél, de teljesen komolyan gondolja. Arra is képes lenne, hogy napi szinten letolja az ételt a lány torkán, ha éppen az kellene. – El kell beszélgetnem Warddal, hogy néha arra is figyeljen, hogy egyél, mert az is a testi épségedhez tartozik – ahogy elképzeli maga előtt, hogy Ward eteti Szofit muszáj elnevetnie magát. Tudja, hogy nem ez a férfi feladata, de azért arra is odafigyelhetne, hogy eszik-e a lány, mert valószínű nem egy csontjaival zenélő valakit szeretnének látni a rokonai.
– Figyelj én eljátszhatom neked, hogy elhiszem, amikor azt mondod nincsen gond.. De szeretném, ha tudnád, hogy én bármi van segítek neked. Tényleg – és ezt kivételesen komolyan is gondolja. Nem sok embernek tesz ilyen ajánlatot, és ritkán is hagyják el száját ezek a szavak, de vannak azok a ritka pillanatok és emberek, akik miatt képes ezt az oldalát is előásni. Hallott pletykákat cifrábbnál cifrábbakat, amik nem éppen azt a tényt támasztják alá, hogy a szőkeség jól lenne. Vannak azok a pillanatok, amikor muszáj belátni, hogy nem vagyunk jól. Nem csak magunknak, hanem legalább egy valakivel meg kell osztanunk ezt, különben belülről felőröl. Ő már csak tudja, elég sok ilyen „titka” felgyűlt már az évek alatt, aminek köszönhetően a békasegge alatt kötött ki, barátok, család és bármiféle segítség nélkül.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna Cecília , 2016. november 29. 14:51
Csizmazia Hajna Cecília
INAKTÍV


#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
Írta: 2016. december 7. 18:20 Ugrás a poszthoz

Szofia!


A lányoknak még bájosan integet, amíg vissza-visszanéznek, majd teljes figyelmét Szofira irányítja.
– Nem tudom, minek kellene nevezni – elneveti magát. Nem terelni szeretne ezzel a mondattal, kivételesen szíve legmélyéről szól. – Én túl sok terhet hordozok, amit nem hiszem, hogy bárkire is rá kellene akasztani – egy kis gondterheltség ül ki az arcára és legjobban annak örülne, ha a két lány visszaszambázna és elkezdhetné cikizni őket. – Emellé még párosul az is, hogy irtózom mások érintésétől.. Szóval amíg sikerül egy lépést előre haladni, addig hármat megyünk hátra – lemondóan sóhajt. Elcseszettnek érzi magát és sajnálja a rellonos fiút, hogy összetalálkozott vele, bár semmire se kényszerítik egymást, ami néha egy helyben toporzékolást eredményez.
Mosolyognia kell Szofi kérésén, nem gondolta komolyan, hogy szólna Wardnak. Először is mindenkinek kellemetlen lenne a helyzet, másodszor pedig ki ő, és milyen jogon akar ilyent kérni bárkitől is?
– Én nem sajnálom, ő választotta ezt a munkát – nevet. A kijelentése vér komoly, valószínűnek tartja, ha Ward nem szeretné ezt csinálni, akkor abbahagyná, hiszen senki sem kényszeríti. Legalábbis neki nincsen erről tudomása. – De, ha szeretnéd megpróbálom többször lefoglalni, hogy több szabadságod legyen – cinkosan vigyorog Szofira. Nem tudja, mennyi esélye van magára vonni a testőr figyelmét, de ha kell szívesen segít meglépni Szofinak néha. Hát a nők tartsanak már össze vagy mi.
Érdeklődve néz Szofira, aki ahelyett, hogy belekezdene a dalolásba kérdést tesz fel. Hogy mennyit hallott az esküvőről? Sok pletykát, de az igazat senkitől se, ezért nem is fordított különösebb figyelmet az egész hercehurcára, elvégre meg se hívták, ejjnye bejjnye..
– Azt hiszem az igazságtartalmából semmit se hallottam – félszegen elmosolyodik, nem feltétlen kezdene el sebeket vagdosni a témával kapcsolatban, ő szívesen kivár. Azt se erőlteti a lányra, hogy pont neki meséljen, nem tudja eldönteni, hogy erre éppen ő lenne-e a legmegfelelőbb személy.
Egy picit távolabb megy háztársától, majd lebukik a víz alá és haját hátracsapva jön fel levegőért. Nagyokat pislogva néz a szőkeségre, majd teljes őszinteséggel megszólal.
- Szofi nézz ránk, hogy lehetünk ilyen elcseszettek? - felnevet. Nem szánja sértésnek. Jelenleg nem talált szebb jelzőt, ami mindkettőjükre igaz lenne.
Utoljára módosította:Csizmazia Hajna Cecília , 2016. december 11. 21:53
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Csizmazia Hajna Cecília összes RPG hozzászólása (128 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 » Fel