Lepsényi Veronika
INAKTÍV
RPG hsz: 32
Összes hsz: 2496
|
Annamária~ Még a vonaton Eltűntek...
Pedig két perccel ezelőtt még mindketten itt voltak előtte. De konkétan... Veronika még az idősebbik bátyja felsőjét is megfogta, hogy még véletlenül se keveredjen el, és most mégis... Ott áll a mozgó vonat folyosójának közepén, és csak áll, és néz ki a fejéből. Mintha teljesen lefagyott volna, pedig csak azon gondolkozik, hogy vajon hova tűnhetett ilyen gyorsan az a két hülye. Pedig megígérték, hogy nem hagyják egyedül, és ő hitt nekik. Most pedig mintha mérges is lenne rájuk, amiért nem nem tartották be az ígéretüket. Noha ő is pontosan tudja, hogy ez nem épp az ő hibájuk; Hisz Vero volt az, aki egy pillanatra megállt, mikor kinézett az ablakon és meglátta a tovarohanó tájat. De hát na... Ehhez hasonlót eddig talán még sosem látott, és tudva levő, hogy amúgy is szinte minden apróság elvonja a figyelmét, akár még egy apró bogár is, ha elszaladt volna a lába alatt. Azért a tovasuhanó táj mégis csak nagyobb hatással van rá, mint egy bogár, így nem is csoda, hogy egy pillanatra el is feledkezik a bátyjairól, akik el is tűnnek, mint a kámfor.
És még talán percekig csak áll, és bámul maga elé, vagy épp körbe-körbe forog, hátha az majd hatásos lesz, és rátalál a testvéreire. De hát ez nem nagyon akar összejönni, így végül eme próbálkozását feladja, és úgy dönt, bekéredzkedik valaki mellé, mert hát mégis csak mind ugyanoda tartanak, nem? Így még társasága is lesz, és el sem fog tévedni mert nem kell egyedül kóborolnia. Csak jól járhat. Csakhamar talál is egy helyet, ahol csak egy lány ül, így egy hatalmas lélegzetvételt követően elhúzza a két térrészt elválasztó tolóajtót, és a legangyalibb mosolyát megvillantva néz rá.
- Szia! Ugye nem zavarok? Leülhetek? - és mutatóujjával az egyik kényelmesnek tűnő ülésre bök, de még nem mozdul. Addig nem, míg a lány nem bólint, vagy felel rendesen. Hisz akár el is küldheti.
|
|
|
|
|
Lepsényi Veronika
INAKTÍV
RPG hsz: 32
Összes hsz: 2496
|
Levitás bécsi kirándulás10.30-12.30 Séta a városban és az adventi vásár megtekintéseLepsényi Veronika bizton állíthatja, hogy a hopponálás soha nem fog a kedvenc utazási módszerei közé tartozni. Ez volt az első ilyen útja, és bár azt sikeresen megúszta, hogy a reggelije végül a cipőjén landoljon, de még most is érzi, hogy kissé háborog a gyomra a kellemetlen utazástól. De ez legyen most a legkisebb gondja... Hisz még az sem zavarja, hogy ezen az egész kiránduláson nem csak a kísérőtanárok szeme, hanem a saját bátyjáé is rajta fog lenni, és ahogy Ricsi mondta még napokkal ezelőtt, és ma reggel is, egy percre sem fogja levenni a lányról a tekintetét. Mert hát bárhogy is nézzük, mégis csak hajlamos az elbóklászásra és a bajba keveredésre, ami miatt már nem egyszer kapott fejmosást otthon is. Így jó is talán, hogy még egy plusz tekintet rá szegeződik. De azért reméli, hogy annyira nm fog túlzásokba esni Ricsi, és hagyni fogja kicsit élni is. És teljesen bele is merül a bécsi forgatagba. Sokkal nagyobb, mint ahogy azt elképzelte a bogolyfalvi vásár után; de hát mi másra is számított volna, hisz ez egy hatalmas, és világszínvonalú vásár, nem úgy, mint az otthoni. De azért mégis csak elcsodálkozik, hogy mekkora ez az egész hely, és hogy mennyi stand meg mennyi minden más van itt. Egy darabig persze szorosan a bátyja mellett halad, aztán meglát egy standot, ami tele van pakolva különféle, látszólag gondosan, kézzel készített, jól megmunkált ékszerekkel, és... Le is ragad ott. Innen pedig csak egy ismerős hang rántja ki. - A többiek? Itt... Vannak... - de a mosolya egyből le is hervad, s idegesen túr a hajába, amint körbepillant, és nem lát senkit. Mindenhol csak az ismeretlen osztrák, és egyéb külföldi arcok, sehol egy ismerős bratyó, vagy Berci bácsi... senki, csak Min Jong, aki hozzá hasonlóan elveszettnek tűnik. - Vagyis itt voltak...Na ennyit arról, hogy Ricsi le sem veszi róla a tekintetét...
|
|
|
|
|
Lepsényi Veronika
INAKTÍV
RPG hsz: 32
Összes hsz: 2496
|
Emjé <3
Már régóta tervezi, hogy lejön valamikor a faluba, és eljön ebbe a boltba, Igazából már akkor kitalálta, hogy ő egyszer itt fogja eltölteni az egész napját, hogy minden lehetséges eszközt és kelléket összeszedjen legújabb hóbortjaihoz, mikor szeptemberben először elhaladt ezek mellett a kirakatok mellett. Mert hát Veró is valami művészlélek vagy mi, és az ilyen hely tiszta Kánaán lehet azok számára akik csak egy kicsit is hasonlítanak rá. Főleg Lepsényi Veronikának, és főleg az után hogy megtudta, ki is pontosan a tulaja. Nem is érti. Nem érti, hogy miért vált ki belőle az a srác olyan reakciókat, akárhányszor is meglátja a levitán belül, vagy épp az iskola területén bárhol. De tudja, hogy kedveli őt, és csak reméli, hogy a másik sem utálja. Mert hát őt nem lehet utálni. Vagyis lehet... Biztos akad olyan, aki talán nem kedveli ezt az apró lánykát, mert hát olyan nincs, hogy valakit mindenki szeret. Főleg ha ez a valaki még csak hazudni sem képes, hogy kicsit kedvesebb formába öntse az igazságot. Mert amúgy utál tüsszögni, ennek ellenére - igaz, főleg otthon, vagy a testvéreivel szemben - gyakran megteszi. Csak hát ugyebár mindig lebukik. Ez mondjuk csak akkor rossz, mikor beteg. Mert betegen az ember rossz esetben elég gyakran tüsszög, és ha szinte minden kimondott mondata után eltüsszenti magát, a szülők és még a testvérek is elég csúnyán néznek rá. És nem hiszik el neki, hogy az igazat mondja... egészen addig, míg ki nem derül. hogy tényleg beteg.
De most nem is ez a lényeg, hisz az egészségi állapota is több, mint tökéletesen egészséges, és még boldog is, amiért végre akadt egy kis ideje, hogy lelopakodjon a boltba. Az meg, hogy pont ezen a napon... Hát ez teljesen véletlen, teljesen ki is ment a fejéből, hogy milyen nap is van. Hiába, akinek nincs miért, vagy épp kiért ünnepelni ezt a napot, az nem is tartja a fejében, bár amennyire be van zsongva mindenki más miatta, elég elképzelhetetlen, hogy valaki elfelejtse február 14-ét.
- Hahóó... Van itt valaki? - bátortalanul nyitja az ajtót, s tekintete ezer felé cikáz, nem is tudja, hogy mit nézzen meg először, hogy hova menjen. Bár először lehet, a tulajt kéne megkeresni...
|
|
|
|
|
Lepsényi Veronika
INAKTÍV
RPG hsz: 32
Összes hsz: 2496
|
A világ legcukibb félvámpírjaSosem rajongott igazán a Valentin napért. Igaz, eddig nem is volt kivel ünnepelnie - és igazság szerint még most sincs - de már most, ilyen fiatalon úgy gondolja, hogy egészen felesleges ez a nap. Mert hát ha két ember tényleg szereti egymást, akkor azt az év minden egyes napján megteszik, és nem csak február 14-én. Legalábbis azokból a buta mugli sorozatokból ezt szűrte le. És ő maga is ezt gondolja. És igaz, hogy annyira nem ért még az ilyen dolgokhoz, de azt már ő is tudja, hogy egy olyan párkapcsolat, ahol csak kivételes alkalmakkor - lásd: Valentin nap, karácsony és esetleg szülinap - gondolnak a párok egymásra, az nem is nevezhető igazán kapcsolatnak. Az csak valami izé... Valami kényszeres dolog, minek talán az lenne a legjobb, a minél hamarabb véget is vetnének. Vera pedig még biztos állítja, ha neki egyszer lesz valakije, akkor legalább hetente meg fogja lepni valami kis aprósággal, hogy megmutassa neki mennyire is szereti. Na de most egyelőre még csak saját magára kell gondolnia. Meg arra, hogy az éjjeliszekrényén csak ott porosodik az a kártya, ami miatt akár naponta is láthatná Min Jongot. Ennek a gondolatától pedig valahogy jobb kedvre derül. Főleg attól, hogy végre tud egy kis idő szakítani arra, hogy el is menjen az idősebb boltjába. És még maga sem tudja, miért is siet annyira, hisz tudja jól, hogy sem a bolt, sem MJ nem szalad sehova. Már amennyiben nem utálja őt a másik. De hát miért is ne kedvelné? Igazság szerint ilyen gondolat meg se fordult a fejében, még akkor sem, mikor benyit és nem pillantja meg első pillatban az említettet, helyette csak apró felfedező útra indul, hogy meglelje őt. Arra viszont egyáltalán nem számít, hogy ilyen hirtelen fog felbukkanni mellette. Ijedten húzza is össze magát, hirtelen még sikkantani is elfelejt, és egy pár másodpercnek el kell telnie, mire végre össze tudja magát szedi annyira, hogy felpillantson rá. - Megijesztettéééél.... - színlelt sértődöttséggel csap gyengén a mellkasára, hogy kifejezze mennyire is nem szereti, ha ijesztgetik. Mert hát alapjáraton is elég könnyen megijed, és még ha mellette még szellem módjára is közelítik meg... - Egyébként szia... -vigyorodik el végül, miközben egy kósza hajtincset is eltűr a füle mögé, hogy aztán a zsebében kezdjen el turkálni. - Jöttem kihasználni, hogy van egy ilyenem... - még meg is lengeti a másik orra előtt a kis kártyácskát hogy teljesen egyértelmű legyen a vásárlási szándéka. Igaz, még maga sem tudja, mivel fog innen elmenni majd.
|
|
|
|
|
Lepsényi Veronika
INAKTÍV
RPG hsz: 32
Összes hsz: 2496
|
A világ legcukibb félvámpírjaNem is érti, miért van ennyire feldobódva a gondolattól is, hogy most találkozhat Min Jonggal. Mert hát semmi különlegesről nincs most szó, csupán csak a boltjába látogat el, hogy kihasználja a karácsonyi ajándékát, és ingyen megvegyen valamit. Igaz, azt még ő sem tudja, hogy pontosan mit is szeretne, mert igazság szerint mindene megvan, ami a művészkedéseihez szükséges, vagy legalábbis, mikor nemrég elindult a kastélyból, akkor még mindene megvolt. De most már épp itt z ideje, hogy felhasználja az ajándékát, nem? Úgyis annyi ideje ott porosodik csak a szekrényben az a kártya, egy ilyet pedig nem lehet kihagyni.
Maga sem tudja, hogy miért lett a gondolattól, hogy végre láthatja Őt, ilyen boldog. Mert az. A vigyor az arcáról gyakorlatilag letörölhetetlen, és hozzá képest villámgyorsan le is ért a faluba. Mert neki ez az út kicsit hosszabb szokott lenni, most viszont elég hamar azon kapta magát, hogy már ott is van a bolt előtt. Vagy csak túlságosan elkalandozott a képzelete egy bizonyos koreai levitás irányába? még az is meglehet… Arra viszont nem számít, hogy az idősebbnek szokása szellem módjára közlekedni. Igaz, lehet csak ő volt túlságosan figyelmetlen, és nem hallotta meg a közeledő léptek zaját, de ez már mindegy is. A kezdeti ijedtsége után azonban ismét visszaköltözik az arcára az a széles vigyor, ahogy felpillant rá, és meglengeti előtte a kis kártyácskát, ami ma először - és remélhetőleg nem utoljára - lesz használatba véve.
- Persze hogy eredeti… Tőled kaptam karácsonyra… - kuncog fel, amint visszakapta a kártyáját, és egy kósza tincset a füle mögé tűrve pillant körbe. Mert még nem tudja, hogy mit szeretne… De üres kézzel nem szándékozik elmenni, szóval majd együtt kitalálnak valamit, nem? - Uhm… Igazság szerint még nem tudom… Először körbenéznék, hogy mik vannak itt, ha nem gond… - pillant is fel rá kissé zavartan, s még az alsó ajkába is harap, ahogy megköszörüli a torkát, hogy az az aprócska gombóc eltűnjön onnan.
|
|
|
|
|
Lepsényi Veronika
INAKTÍV
RPG hsz: 32
Összes hsz: 2496
|
Oppa1 és Oppa2A pesti lakásunkban ~ 9 hónappal ezelőtt - Ricsiiiiii!!! - hallatszik a fiatal lány fülsiketítő visítása, amint szinte szó szerint feltépi bátyja szobájának ajtaját a jó öreg családi lakásban, Pesten. És hogy mi ennek a hangzavarnak az oka? A válst egyszerű: így juttatja a legidősebb Lepsényi tudtára, hogy valami nagyon fontos megbeszélni valója lenne vele. Igen, vele és senki mással. Persze más esetben inkább az anyjához menne, vagy épp Zalánhoz, de ezt most nem teheti meg. Most ez ilyen kivételes alkalom, hisz ez a bizonyos fontos megbeszélni való éppen a fiatalabbik bratyóval kapcsolatos. Na meg az apjával. Mert hiába fiatal még, azt ő is látja, ha valami nincs rendben. Márpedig a fentebb említett két hím között valami nem stimmel. Egyszerűen érzi. Persze azt tudja ő is, hogy kettejük kapcsolata amúgy sem volt a legjobb soha, de most valami mégis másabb. Az a tekintet, amivel az öreg a fiát illette, valahogy más, mint eddig.
És Veró egész biztos benne, hogy mindenki tudja, hogy mi az újabb feszült hangulat oka, csak ő nem. Mert hát a kicsi, éretlen lánykának, a kölyöknek miért is mondjunk el bármit is? Teljesen biztos benne, hogy Ricsi is tudja, mi folyik itt, és azt is tudja, most ki is fogja belőle szedni. Hisz elég csak azt az édes, szomorú tekintetét bevetni, máris megenyhül az öreg szíve, és elmond mindent, amire csak kíváncsi. Nem egyszer használta már ki a lágy szívét arra, hogy elérjen dolgokat, s talán csak ez az oka annak, hogy most is őt rohamozza meg. Csupán csak egy nyugodtabb időpontot kellett kivárnia, mikor a szülők nincsenek itthon...
- Ricsiiii!! - egy újabb, bár már sokkalta halkabb megszólítás, ahogy testvérére csimpaszkodik mint egy koala, mert hát azért még ő sem akarja megsüketíteni szerencsétlent. Az sem érdekli, ha épp aludt, vagy tanult, vagy esetleg... valami egészen más dolgot művelt - bár ez esetben a húgi teljes sokkolása várható. - Ricsi... ugye tudod, min kaptak össze megint apáék? Most nagyon furán viselkedik Zalánnal... Furábban mint eddig...
Pislog rá azzal az ellenállhatatlan tekintetével, hogy még csak eszébe se jusson az idősebbnek, hogy elzavarja Verót. Mert ő válaszokat akar. És most, nem tűr halasztást...
|
|
|
|
|
Lepsényi Veronika
INAKTÍV
RPG hsz: 32
Összes hsz: 2496
|
Marcica~ Öltözet
"Hiányzol. Rég találkoztunk. Ugye a hétvégén lesz egy kis szabadidőd lejönni Bolyogfalvára? Vettem nyalókát is, tudod, amit annyira szeretsz... Erre nem mondhatsz nemet. Meg amúgy sem, mert nekem nem lehet nemet mondani. Találkozzunk szombaton délután négykor a szökőkútnál jó?
És ne merj megbántani azzal, hogy nem jössz különben megbánod... "
Ez aztán a fenyegetés... Rózsaszín, virágillatú papíron. De teljesen komolyan is gondolja. Igaz, maximum csak annyit tudna tenni, hogy ráuszítja Zulut, a jó öreg, kedves hóbaglyát, aki egyébként a légynek sem tudna ártani. És tudja jól, hogy Ricsi sem tudja őt komolyan venni. Még akkor sem, mikor a méregtől szinte rákvörös a feje, és pattog, mint egy ugróbogár. De hát ki is tudna komolyan venni, egy alig 157 centi magas lányt, aki még mérgesen is úgy néz ki, mint egy mérges hörcsög. Na látjátok.
De azért reméli, hogy célba ért a levele, és Ricsi el fog tudni jönni, mert olyan rég töltött már együtt a testvérével egy kis időt. És most, hogy mindketten itt vannak Magyarországon, kicsit tobb idejük van, hogy az elmúlt éveket bepótolják. Veró pedig minden alkalmat ki is használ. Persze válaszlevelet nem kapott, mert miért is, így csak reménykedik benne, hogy Ricsi meg is fog jelenni a téren. Maximum feleslegesen vár egy kicsit, aztán vissza is megy a Levitába. És legközelebb, ha összefut Ricsivel jól le is harapja a fejét.
Egyelőre viszont még csak reménykedve toporog a megbeszélt helyen, ott a szökőkút előtt, szinte percenként az órájára pillantva. Mert hát nem is az ő bátyja lenne, ha nem kéne egy percet sem.
- Mi van már Ricsi...? Eltévedtél?
|
|
|
|
|
Lepsényi Veronika
INAKTÍV
RPG hsz: 32
Összes hsz: 2496
|
Marcica~ ÖltözetEgyszerűen nem hiszi el, hogy még ilyenkor is képes késni a bátyja. Pedig az ember lánya azt hinné, hogy ha már havonta csak néhány alkalommal tudnak összefutni, akkor legalább arra veszi a fáradtságot, hogy időben ott legyen a megbeszélt helyen. Vagy legalább válaszoljon a levelére. Mert hát a drága bátyja még arra sem volt képes. Pedig még csak egy okénak is örült volna. De neeeeem, még annyi se telt tőle. Egész biztos, hogy le fogja szedni a fejét emiatt. Is.
Már amennyiben megérkezik végre. De egyelőre nem ugy tűnik. Veró pedig idegesen toporog ott a szökőkút mellett. Egészen addig, mig meg nem hallja a koreai szavakat. Még csak fel sem merül benne, hogy egyébként ez a hang nem is a testvéréhez tartozik, hanem egy másik külföldi diákhoz. Így amikor meg is pillantja a hang tulajdonosát, legalábbis annak hátát, hisz épp háttal áll neki, már rögtön szalad is, hogy egyből a hátára vesse magát. Lesből támad, lábait és karjait pedig szorosan kulcsolja a srác köré, hogy ne tudja ijedtében ledobni magáról.
- Ricsiiiiiii... - süketíti meg szinte teljesen, ahogy még egy cuppanós puszit is nyom az arcára. De aztán természetesen le is dorgálja, mert kijár neki. - Tudod legalább egy választ kaphattam volna a levelemre... Nem szép dolog megvár... - a mondatot azonban nem tudja befejezni, ugyanis végre megpillantja a másik arcát, ami egyértelműen nem Ricsi vonásait viseli. Teljesen le is fagy, olyannyira, hogy még azt is elfelejti hogy talán le kéne szállnia róla.
- Te nem is Ricsi vagy...
|
|
|
|
|
Lepsényi Veronika
INAKTÍV
RPG hsz: 32
Összes hsz: 2496
|
Marcica~ Öltözet
Nem tagadja, kicsit talán morcos Ricsire. Hisz vette a fáradtságot, és írt egy levelet neki, és ő még arra se vette a fáradtságot, hogy válaszoljon rá. Igaz, alehet azért nem, mert éppenséggel koreaiul írta az üzenetet, nem pedig magyarul. Ricsi pedig nem biztos, hogy annyira hozzá van még szokva ahhoz, hogy a saját testvére is a második anyanyelvükön beszél hozzá. Hisz hiába félig koreaiak, mondhatni az egész életüket itt töltötték Magyarországon, így az esetek többségében még magyarul is kommunikáltak. De mióta Veró is Koreában ezdett el tanulni, egyr gyakrabban hsználja azt a nyelvet is. És most, hogy vissza jött a Bagolykőre, nem hagyhatja, hogy teljesen elelejtse a második anyanyelvét, így néha akár tetszik Ricsinek, akár nem, kényteen lesz elviselni a borzasztó kézírását hangul betűkkel is.
De azért azt legalább megtehette volna, hogy egy rövid, akár egyszavas válaszra méltatja őt. De nem... Így már csak abban reménykedik, hogy hajlandó lesz megjelenni. Négykor. A szökőkútnál.
- Oh jajj... Bocsiiii... - nyüsszent is fel, ahogy végre, mikor leesik neki, hogy akit ilyen szépen letámadott, az nem épp a testvére. A meglepettségében pedig még a szorítása is gyengül, aminek köszönhetően leesik az ismeretlenről, és egyenesen a enekére huppan. De nem sokat időzik ott, rögtön pattan is fel, hogy leporolja a hátső felét, hogy aztán a hatalmas bocsiszemeivel csak bocsánatkérőn pislogjon fel rá.
- Én nem... Mármint ismerős az arcod... Te is Bagolykoves vagy, ugye? - gondolkodik el kicsit, ahogy jó szokásához híves alaposan megvizsgálja a másik arcberendezését, talán kicsit tovább is elidőzve a vonásain, mint illendő lenne. - A bátyámnak küldtem a levelet eredetileg... De úgy tűnik az a vén banya már vaksi is, és nem ismeri fel a testvérem...
|
|
|
|
|
