Annamária~ Még a vonaton
Eltűntek...
Pedig két perccel ezelőtt még mindketten itt voltak előtte. De konkétan... Veronika még az idősebbik bátyja felsőjét is megfogta, hogy még véletlenül se keveredjen el, és most mégis... Ott áll a mozgó vonat folyosójának közepén, és csak áll, és néz ki a fejéből. Mintha teljesen lefagyott volna, pedig csak azon gondolkozik, hogy vajon hova tűnhetett ilyen gyorsan az a két hülye. Pedig megígérték, hogy nem hagyják egyedül, és ő hitt nekik. Most pedig mintha mérges is lenne rájuk, amiért nem nem tartották be az ígéretüket. Noha ő is pontosan tudja, hogy ez nem épp az ő hibájuk; Hisz Vero volt az, aki egy pillanatra megállt, mikor kinézett az ablakon és meglátta a tovarohanó tájat. De hát na... Ehhez hasonlót eddig talán még sosem látott, és tudva levő, hogy amúgy is szinte minden apróság elvonja a figyelmét, akár még egy apró bogár is, ha elszaladt volna a lába alatt. Azért a tovasuhanó táj mégis csak nagyobb hatással van rá, mint egy bogár, így nem is csoda, hogy egy pillanatra el is feledkezik a bátyjairól, akik el is tűnnek, mint a kámfor.
És még talán percekig csak áll, és bámul maga elé, vagy épp körbe-körbe forog, hátha az majd hatásos lesz, és rátalál a testvéreire. De hát ez nem nagyon akar összejönni, így végül eme próbálkozását feladja, és úgy dönt, bekéredzkedik valaki mellé, mert hát mégis csak mind ugyanoda tartanak, nem? Így még társasága is lesz, és el sem fog tévedni mert nem kell egyedül kóborolnia. Csak jól járhat. Csakhamar talál is egy helyet, ahol csak egy lány ül, így egy hatalmas lélegzetvételt követően elhúzza a két térrészt elválasztó tolóajtót, és a legangyalibb mosolyát megvillantva néz rá.
- Szia! Ugye nem zavarok? Leülhetek? - és mutatóujjával az egyik kényelmesnek tűnő ülésre bök, de még nem mozdul. Addig nem, míg a lány nem bólint, vagy felel rendesen. Hisz akár el is küldheti.
xD
*tüsszent xD*
De szavadon foglak 