27. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Várkonyi Zoltán összes RPG hozzászólása (92 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 » Le
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. szeptember 27. 18:00 Ugrás a poszthoz

Szakács Ágota-Beáta

Régen járt már egykori szállásán, de emlékezett még arra a régi időkre, amikor még a lánya is itt volt, az iskolában. Azóta sok minden megváltozott, maga Zoltán is, bár azt nem mondhatjuk, hogy előnyére. Persze ő megvan győződve róla, hogy igen, és ebben a tévképzetében senki nem tudja megingatni, jobb, ha nem is akarja.
Egykedvűen nyit be az ismerős ajtón, hogy a hosszúra nyúlt tanári értekezlet után, legurítson a torkán valami lélekemelőt. Körbe sem néz, elvégre nem múzeumba jött, csak a pultoson pihenteti sürgető tekintetét, mely egyre inkább borul sötétbe, minél több másodperc telik el anélkül, hogy észrevenné. Fél perc után, ingerülten emel szót a jogaiért.
- Van itt kiszolgálás vagy érezzem otthon magam, és töltsek magamnak? Majd a végén el is mosogatok. - Nem zavarja az a tény, hogy dugig van a csárda, egyszerre hatan kérnek piát, de miért is érdekelné más nyomora? Szerencsére nem pusztába kiáltott szó, vagy falra hányt borsó hatást váltottak ki szavai. Az egyik kiszolgáló, aki már anno is ott volt, kerekre táguló szemekkel fordul felé. Valami olyasmit is elrebeg, hogy: "Ááá, tanár úr! Rég láttam!" Vagy ilyesmi. Nem hallani pontosan a hangzavarban. Várkonyit ezek nem zökkentik ki fenséges fölényéből, csak megrendeli az italát, minden különösebb reagálás és érzelem nélkül.
- Valami alkoholmentes agyzsibbasztó löttyöt kérek! - A kérek szó csak amiatt került a mondatba, mert abban a pillanatban nem jutott eszébe várkonyisabb. Mintha el is pirulna egy pillanatra, de mivel a kért ital pillanatokon belül a kezében van, visszatér egészséges, viasz szerű arcszíne, ahogy máris szabad helyek után kutat. A többesszám azt jelenti, hogy nem kívánja mással megosztani a hatszemélyes asztalt. Ne nézzék már madárnak! Akárkikkel nem vegyül. Aki nem Várkonyi, azzal csak akkor ül le egy asztalhoz, ha kényszerítik valamivel. Az meg tudjuk, nem egyszerű. Mázlija van, hogy épp távozik egy kisebb társaság, így poharát a feje fölé emelve araszol a megüresedett asztalig, sietve le is ül, majd felveszi a legelrettentőbb ábrázatát, hogy egyedül maradhasson, csak ezután kortyol az italba. Lehunyva szemeit élvezi a lelkéig hatoló nedű zamatát.
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. szeptember 27. 20:56 Ugrás a poszthoz

Vér Lanetta

Alig tette be fél lábát az iskolába, máris munkával halmozzák el a tilosban mászkáló diákok, na, meg persze már ki is építette a besúgói hálózatát, hogy a rosszra érzékenyen reagáló szimatát kipótolja, ezáltal ezer füle és szeme van máris a kastélyban. Jobb jegyért páran hajlandók ilyenre, ő pedig csak végzi a dolgát, hogy ráncba szedje azokat, akik úgy érzik, hogy bármit megtehetnek. Eddig talán igaz is volt, de innentől, más Nap világít az égen. Felháborító, hogy amíg nem volt itt, hogy elkanászodott a diákság, de nem kell aggódni, végre itt van, kezébe veszi a dolgokat, és rendben lesz minden. Kémei jelentettek egy szörnyű esetet, valami Bagolyház volt benne, meg két név. A részletek nem érdekelték, csak az, hogy minden tett megkapja a maga jutalmát. Ő pedig lám, milyen áldozatkész, fáradhatatlan...és egyéb szuperlatívuszok, amiket hosszan sorolhatnánk. Zoltánunk, a nagy Hérosz, azonnal írt is a bűnösnek, hogy jelenjen meg a megjelölt helyen, különben irgum-burgum. Természetesen nem késik, különben honnan tudná, hogy a delikvens pontosan érkezik-e? Ha nem, az csak rontja az amúgy is siralmas helyzetét. Ellenőrizni fogja a kötelező talárt is, még egy lehetséges rossz pont, és ez csak két rovás a sok közül. Idő előtt már a Konyhában vár, a manókat odébb tessékeli a helyiség másik részébe, mielőtt rendel egy kávét, két extra habos, sós-karamellás süteménnyel. Nem kedvence az efféle nyalánkság, ez az egyetlen, amiért viszont rajong. Csak az utóbbi két évben szokott rá, míg lányát kísérgette turnéról, turnéra. Kavargatja a kávéját egyelőre, hogy kihűljön, mert forrón nem kedveli. Legszívesebben lehűttetné hőhűtő bűbájjal, de sok ideje van, ő pedig nem siet sehova. Hosszú óráknak néz elébe, kettesben a kis bűnössel, aki a konyhai óra szerint, ebben a pillanatban máris késik. Feltéve, ha az jól jár, ám Zoltán tudja ezt az érvet orvosolni, egyszerűen azzal, hogy ezt ő dönti el. Ütemesen csilingel a kanállal a porceláncsésze oldalán, szemei összeszűkülnek, ahogy a gyorsan mozgó mutatókat figyeli.
Utoljára módosította:Várkonyi Zoltán, 2016. szeptember 28. 00:32
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. szeptember 27. 21:51 Ugrás a poszthoz

Szakács Ágota-Beáta

Az agyzsibbasztó lötty, ami tulajdonképpen grapefruitlé tonikkal keverve, megbolondítva pár csepp vidító főzettel, lefelé haladtában oldja fel szépen a gyűlés alatt feltorlódott görcsöket. Soha nem értette, hogy minek ez a rengeteg fejtágítás, némelyik kollégának már így is akkora a feje, hogy ha a második sorban ülne, kitakarná a beszélőt. Persze azért vannak fontos dolgok, mint például most az igazgatói pályázat véleményezése, ami csak elsőre hangzik ennyire egyszerűen. Sok-sok nyomorúságos procedúra előzi meg azt, hogy elmondhassa végül, ő személy szerint nem talált a pályázatban semmi értelmeset, sőt egyenesen kételkedik az illető kvalitásában, mi több, biztos benne, hogy romlásba dönti az iskolát, amit a horoszkópja is ékesen bizonyít. Valaki egy Halak Merkúrral nem lehet jó a kommunikációban, pláne, hogy ez a szegény Merkúr még oppozícióban áll a Neptunnal. Na ez aztán katasztrófa. Szóval ennyi is elég lenne, ehelyett két órán keresztül ment a szájtépés. Kiválasztani a jegyzőkönyvvezetőt, felállítani a szavazatszámláló bizottságot, névsorolvasás, ki nincs jelen. Mire eljutottak oda, hogy ismertesse valaki a vezetői programot, már túl voltak két idegösszeomláson, három hektó kávén, és két gyomorgörcsön, úgyhogy az itóka, mindennél jobban kell most neki. Általában nem rendítik meg a feladatok, de ezt a felesleges időhúzást, értelmetlennek tartja. A halálba lehetne kergetni vele. Kortyolná a másodikat is, mikor egy üde fiatal hang, és a hozzá szervesen kapcsolódó, mosolygó arc zavarja meg a regenerálódást. Várkonyit nem olyan kőből faragták, hogy hatással legyen rá bármilyen szelídség vagy báj, így máris nyitná a száját, hogy úgy hajtsa el a jelentkezőt, mint Abortusz főzet a magzatot, ám rájön, hogy méltányolnia kell, ha az áldozat maga sétál be a csapdába. Neki egy lépést sem kellett tennie érte, és már látja is lelki szemei előtt kiterítve a prédát.
- Hogyne, foglaljon helyet! Majd elcsevegünk a házirendről kicsit. - Válaszvigyort villant, tettetett kedvességgel int a vele szemközti székre. Nem tartja sokra a lány észbéli képességeit, de az ismeretei mindenképpen hiányosak, ha épp őt szemelte ki partnerül. Nála már akkor is jobban járt volna, ha a legbizalmatlanabb képű fickó felszólításának tesz is eleget. Az oroszlán benne, már élesítette a karmait, sőt még az az elégtétele is megvan, hogy ártatlan a becserkészésben. Nyugodt lehet a lelkiismerete, nem ő vadászik különös kegyetlenséggel bűnösökre, hanem lám, maguktól hajtják fejüket az áldozati oltárra.
- Mit iszik? - Íme egy újabb döfés, hogy az igazság oltárán, a véráldozat megfelelően hatásos legyen.
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. szeptember 28. 01:12 Ugrás a poszthoz

Vér Lanetta

Kis híján már a kávéjába szürcsölne, mikor kivágódik az ajtó, és belép rajta a lány, akire eddig várt. Jól ismerte, arcokat nem felejt, legfeljebb neveket, azt is azért, mert meg sem jegyzi őket, csak a fontosakat. Lanetta, az emlékeiben a kacsákhoz kötődik, az már nem rémlik neki, hogy miért, az igen, hogy már tanította, valamint, hogy akkor nem volt probléma vele. Sajnálkozik egy keveset ezen, hiszen mindig kiábrándító, hogy ahogy nőnek a gyerekek, úgy válnak egyre inkább bűnözőkké, ha nem figyel rájuk senki. Nem időzik sokat ezeken a gondolatokon, mert egészen más köti le a figyelmét. A falról lepattanó vakolatdarab, mely az egyik sütin landol, az eridonos hiányos öltözete...a bejövetel, a késés....komolyabb a baj, mint gondolta. Rendesen végigméri a lányt, míg tekintete meg nem áll a harisnyás lábakon. Az, hogy éjjel 11 óra van, még nem ok arra, hogy félig felöltözve jelenjen meg valaki a büntetőmunkáján. Már-már azt hiszi, valaki tréfát űz vele, és az egész, amit maga előtt lát csak illúzió, nincs köze a valósághoz, de ahogy jobban a dolog mögé néz, tudja, hogy szó sincs mágiáról, tényleg ennyire csapnivaló a diákerkölcs. Az éjjeli időpontra is létezik érv: most ér csak rá, a dolog pedig nem várhatott holnapig. A sokkterápiás belépő hatására csak nehezen találja a szavakat, de aztán magához tér lassan.
- Miután még nem érkezett meg, a késés sem realizálódott. Emiatt csak akkor szabadkozzon, ha tényleg itt van. - A vakolatdarabot óvatosan leveszi a hab tetejéről, a kiskanállal gondosan lekapargatja róla a rátapadt édességet, de ott hagyja az asztalon. Nem siet túlságosan a bővebb magyarázattal, hisz tudjuk, ráér, rengeteg az idő, hosszú még az éjszaka. Mikor a csend már élessé válik, akkor szólal meg ismét.
- Mint mondtam, még nem érkezett meg, mivel ez a bejövetel rosszul sikerült. Kezdje újra! Menjen ki, öltözzön fel rendesen, vegyen fel cipőt, gondolom nem akar órákon át, mezítláb ácsorogni a hideg kövön. Még megfázik nekem. - Ó, a kis jóakaratú gondoskodó! Hát lehet ezt száraz szemekkel megállni? Nehezen, pedig még nem fejezte be. Feláll, az ajtóhoz sétál és folytatja.
- Közben gondolkozzon el azon, miért rendeltem büntetőmunkára, aztán, ha mindezzel megvan, jöjjön be illedelmesen, ahogy egy úrilányhoz illik és álljon elő nekem a válasszal! Igyekezzen, mert minden perc késés, tíz perccel hosszabbítja meg a velem való beszélgetést, ami már alapból sem rövid. - Int a fejével a kijárat irányába, miszerint befejezte, Lanetta távozhat. Ha megteszi, becsukja mögötte az ajtót, visszaül a helyére, aztán végre nekilát a jól kihűlt kávéjának. Reméli másodjára sikerül a lánynak a bonyolult mutatvány, bejönni egy ajtón. Ha nem, akkor próbálkozhat újra és újra. Zoltán makacs jószág, tanárnak meg pláne. Nála kötelező a tananyag megtanulása.
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. szeptember 29. 21:04 Ugrás a poszthoz

Vér Lanetta


Némi halovány ellenkezést ugyan kivált a lányból az ellentmondást nem tűrő parancs, azonban nincs más lehetősége, ha még azon az éjjelen aludni is akar. Várkonyi halálosan komolyan gondolja, hogy addig nem engedi el, míg le nem telik az az idő, ami a hosszabbításokkal együtt összejön majd. Miután az eridonos után becsukódik az ajtó, a tanár úr egyedül marad a gondolataival, mert idő közben a manók is elszállingóztak. Csak egy-két apróság lézeng, takarítgatnak vagy a holnapi reggelihez készülnek elő. Várkonyi felhajtja a maradék kávéját, és hozzálát a süteményhez, amelyik falas lett. Takarékos ember, nem dob ki semmit. Azt vallja, hogy tilos pazarolni, legyen az idő, tehetség vagy étel. Néha felpillant az órára, számolja a perceket, mert minél több telik el, annál hosszabb az ébren töltött éjszakájuk. Már a tizenötödik percben járnak, mikor befut Lanetta. Tény és való, hogy ezúttal a fal ép marad, úgy, ahogy fel is öltözött, a pukedli meg kimondottan aranyos. De nem Várkonyinak. Ugyan először megtapsolja a lány mutatványát, de szavaiban gúny bujkál, mikor megjegyzi.
- Ezzel felléphetne valami varietében. Ennyi volt, vagy lesz ráadás is? -
Feláll az asztal mellől, szeme megakad a lógó nyakkendőn, meg a kontytűnek használt varázspálcán. Egészen elé ér, aztán kinyújtja karjait, mindkettőt egyszerre. A következő pillanatban pedig már mindkét kipécézett darab a kezébe vándorol. Baljában a nyakkendő, jobbjában a pálca, kisvártatva eltűnik valahol a zsebében.
- Kérem, hogy az elsős Bájitaltan tananyagból írja ki a főneveket, egytől-egyig és bagolyban juttassa el hozzám! Azután két hétig, minden nap, tanítás után, egy általam megnevezett prefektus felügyeletében kitakarítja a Bagolyházat. Ha letelt az idő, a két elkobzott tárgyat visszakérheti a házvezetőjétől, addig nem akarom látni. És most elmehet! Szép álmokat! - Nem így tervezte ezt az egészet, de rugalmasan módosított a terveken, így ha a lánynak nincs hozzá tennivalója, kilép az ajtón és elindul a szobája felé, miután a másik süteményt, pazarlás ide vagy oda, a szemétbe dobja.
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. szeptember 29. 23:02 Ugrás a poszthoz

Szakács Ágota-Beáta


Az arca ismerős, mégsem tudja hova tenni, de ezen nem akad fenn, elvégre, mint tudjuk, csak a fontos egyénekre figyel oda, és ilyen, önmagán kívül, nagyon kevés akad. Elkönyveli annak a derengő vonásokat, hogy valamelyik folyosón talán összefutottak, vagy az ebédlőben reggel, netán ebédkor...Nem is igazán érdekli, ez most részletkérdés. Különben is az agya még zsong a tanári hangzavarától, ilyen állapotban pedig ne várja tőle senki, hogy gondolkodjon is. Ezek szerint arra a véleményre ragadtatja magát, hogy az immár vele szemben elhelyezkedő lány, biztosan diák. Más eshetőség meg sem fordul a fejében. Ha pedig így van, akkor a hölgyemény tilosban jár, ő pedig lefülelte, a karmaiban van. Feléled benne a kötelességtudó tanár ösztöne, keveredve a farkas, prédát űző lényével.
- A házirend elég sokrétű és mélységei vannak, nem gondolja? El lehet benne merülni, de ha van jobb ötlete, akkor meghallgatom. - Halkan beszél, és ebben a beszédben rejlik valami vészjósló. Olyan érzés lehet a másiknak, mint mikor vihar előtt elhallgatnak a madarak, a levegőnek súlya van, és a meleg annyira nyomasztó, hogy levegőt is nehezen kap a halandó. Öntudatlanul a poharát szorongatja, néha kortyolgat is az italból, de gondolatai máshol járnak, ellentétben a szavaival, mert válaszolnia kell, ha nem akarja, hogy megakadjon a beszélgetés fonala. Ő akar irányítani, mint mindig, ezért nem árulja el, hogy mit iszik.
- Almalé? Értem. Végül is ebbe a kategóriába elég sok minden belefér. - Mindentudó tekintettel figyeli a lányt. Túl lezseren cseveg, vagy próbál csevegni, láthatóan nem sejt semmit. Zoltán ezt furcsállja kicsit, elvégre a jó híre már eléggé elterjedt a kastélyban ahhoz, hogy az is tudja, akit nem tanít vagy tanított legutóbb. Gondolatban vállat von. Ha még nem tudja, most meg is tapasztalhatja, annál nagyobb lesz majd a csodálkozás.
- És? Mi járatban erre ilyen késői órán? Nem az ágyban lenne már a helye? -  Szelíd, szolid kis kérdéskének hat, a tanár úr is kivételesen kedves hangon kérdezi, bár arca mosolytalan, mint általában mindig. Nem lehet érzelmet, sőt hangulatot sem leolvasni róla, pedig magában épp hálát ad, amiért nem alkoholos italt rendelt. Szüksége van most a tiszta fejre.
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. szeptember 30. 00:31 Ugrás a poszthoz

Vér Lanetta

Minden, ami történt abban a kicsit több, mint fél órában, a teljes véletlen műve lehetett, és bár Várkonyi ebben a pillanatban is megpróbál uralkodni rajta, nem mindig jár sikerrel. A lány viselkedése, ha nem ő lenne a szenvedő alanya, még valahol mélyen mulattatná is, de így inkább csalódott. Ezen kívül még egy erőteljes érzés talált hatalmat felette, az, hogy megőrizze a méltóságát, mert az eridonos, házához hűen, nem veszi kellően komolyan a szituációt. Az, hogy idekérette, vagyis inkább rendelte,...nos vitatkozhatunk róla, mennyire volt jogos vagy mennyire nem, hiszen akkor még a suliban sem volt. Ha viszont azt nézzük, hogy a bűn nem avult még el, akkor nem róhatunk fel a tanerőnek semmit. Zoltánt különben sem érdekelnek ilyen apróságok, de a szabálytalanságok felbőszítik. Ő benne nincs harag, nem utálja ezért a főnixet, csak meg kell kapnia, ami jár. Ki kell egyenlíteni a mérleg két oldalát, az adok-kapok harmóniáját vissza kell állítani. Ez nála valami bevésődés, mint a kiscsirkéknél, amik ahhoz kötődnek, amit először meglátnak, legyen az akár egy oroszlán vagy róka, sőt akár tárgy. A végső szó kimondása után, a kilincsért nyúl. El is hagyná a helyiséget, ha legnagyobb meglepetésére nem állná útját a lány. Tudni kell róla, hogy általában ragaszkodik a kimondott szavaihoz, nem szokta megmásítani az ígéreteit, most sem teszi meg, így tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy Lanetta mit mond. Az már kicsit jobban nyom latba, ahogyan mondja. Csak ez az, ami arra készteti, hogy az asztal sarkáig hátráljon, leüljön a szélére, és csendben hallgassa végig. Nem hatják meg a könnyek sem, sem a másik érzelmi kitörése. Messze van attól, hogy az ilyen cunamik elragadják lelke hajóját, meg sem engedheti magának a mágiája miatt sem, hogy átengedje az irányítást bárkinek és bárminek. Végighallgatja Lanettát, míg az ki nem fogy a szavakból. Egy darabig vágható a csend a helyiségben, a manók is leállnak az uborka szeletelésével, a légy zümmögését is lehetne hallani, ha lenne. Ebbe a csendbe hatol be Várkonyi szokatlanul barátságos hangja.
- Rendben, megértettem mindent. Nem mintha sokat változtatna bármin is. Mielőtt azonban tovább beszélnék, mosd meg az arcod a csapnál, igyál egy kis vizet és csak akkor gyere vissza, ha teljesen lehiggadtál. - Remélhetőleg a lány megteszi, amit a tanerő kér, az pedig türelmesen vár, míg a másik valamilyen módon nem jelzi, hogy kész a folytatásra. Akkor Várkonyi ismét beszélni kezd, ugyanazon a barátságosnak mondható, már-már szelíd hangon, amit csak ünnepnapokon vesz elő.
- A büntetést nem Ardaiért kaptad. Azért más járt volna, de annak már annyi. Ami pedig a kérésedet illeti....Nem tudok ennél durvábbat és kegyetlenebbet adni, mert ez ezek szerint annyira brutális lett, hogy nem is akarod megcsinálni. Nos, nem szoktam megváltoztatni a döntésemet, de...egy könnyítést adhatok, ám ennek ára van és erre az árra, magadtól kell rájönnöd. Ha nem sikerül...minden marad a régiben. Kegyetlen vagyok és következetes. Ismersz. - Ennyi és nem több. Ezután egyetlen szó sem hagyja el a száját, de a belső feszültség most először kiütközik az arcán. Hihetnénk, hogy haragszik, vagy mérges, igazából csak kíváncsi, mire jut a lány a feladattal.
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 1. 18:24 Ugrás a poszthoz

Vér Lanetta

Míg a lányra várakozik, fáradtan behunyja szemeit. Csak akkor engedi el magát, mikor látszhat rajta, hogy emberből van, ha senki nincs a közelben, különben a tekintélye forogna kockán, és azt nem élné túl, épp ezért elő nem fordulhatna. Bár csap a konyhában is van, eltekintve a funkciótól abból is ugyanúgy víz folyik, ám, ha az eridonos magányra vágyik, legyen úgy. Egy szóval sem mondta, hogy vonuljon ki a folyosóra, sőt meg is lepődött, mikor sietve elhagyta a helyiséget. Biztos abban, hogy viszontlátja még a mai éjjel folyamán, de az jó kérdés, hogy meddig tart nála, míg lehiggad. Az is biztos, hogy pálca és nyakkendő nélkül nehézségei lesznek majd, ha elindul a tanítás, de ez a semmiség Zoltánt nem izgatja egy cseppet sem. Mikor a főnix lány visszasomfordál az ajtónyíláson, már nyitva a szeme, semmi nem látszik az előbbi fáradtságból. Az éjszaka, neki is éjszaka, bár kevés alvásra van szüksége.
Miután meggyőződött óla, hogy valóban lenyugodott kicsit az aktív vulkáni tevékenység a lányban, kijátssza az együttérzés kártyát, amiről sejthetjük, hogy mit jelenthet Várkonyinál. Egy tőmondatban kifejetve, nem sokat. Az ár, amit kér érte, biztosan drága lesz, úgyhogy Lanetta bármit mond, 20-ra húz lapot. És lőn világosság. Várkonyi tényleg nincs elragadtatva a választól.
- Nem, a büntetés nem lett volna ennyire szigorú, ha csak azt a csínyt veszem alapul, de te sajnos rápakoltál még egy féltucat lapáttal. - Valójában egy izgalmas órát tervezett tartani a konyhában. Azon volt, hogy elsősorban jól érezzék magukat, csak a kötelező jelleg rontotta volna az élményt, na meg a késő esti időpont. jó fej akart lenni, de nem firtassuk, mert úgysem vallja be soha. A kemény álarc, amit magára aggat és nem vesz le soha, csak a szigorú önkontroll terméke. Ha valaki közel tud kerülni hozzá, más arcát is megismerheti, ám azok kevesen vannak.
- A szabályokat eleve kötelességed betartani, ezzel nem szereztél jó pontot. - Közelebb hajol a lány arcához, mielőtt érdeklődve megkérdezi.
- Ez azt jelenti, hogy elfogadod a büntetést, amit kiszabtam? Az írásbelit reggel hatig kérem! - Igen, ebből már sejthető, hogy Lanettta nem találta ki, mi az ára a könnyítésnek, bár sokra nem ment volna vele, hisz Várkonyi megmondta, nem vonja vissza, nem másítja meg, vagyis a Bagolyház takarítása nem marad el. Legyen a válasz bármi, a férfi kontráz, az összes ütőlap a birtokában van, a lány sorsa pedig a markában.
- Vannak módszereim arra, hogy bárhol úgy érezd magad, mintha a bagolyházban lennél, de talán nem lenne legális, az állásom is veszélybe kerülne, úgyhogy arra ne kényszeríts! - Egy eridonosnál az ember soha nem tudhatja, mit lép még egy sakk-matt után. Felborítja a táblát, vagy suttyomban új bábukat helyez a játéktérbe, ezért Zoltán még nem érzi, hogy zsebében a győzelem, de abban biztos, hogy nem veszíthet játszmát.
- Akkor hát holnap, ebéd után 15 perccel várlak a Bagolyháznál. Vita nincs. - Hogy bizonyítsa is, komolyan gondolja, a következő másodperc már a folyosón találja.
Utoljára módosította:Várkonyi Zoltán, 2016. október 1. 19:33
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 2. 10:00 Ugrás a poszthoz

Vér Lanetta

Várkonyi tanár úr és tanítványa a legnagyobb egységben, remekül művelik a kommunikáció tudományát, ám mintha nem egy témáról folyna a csevej, vagy legalábbis egyikőjüket sem érdekli, hogy a másik mit mond. Érdekeik ellentmondanak egymásnak, mivel Várkonyi a büntetést akarja hatályba helyezni, Lanetta pedig a megúszásra játszik. Úgy látszik a tanárnak jobbak az esélyei, és a lányt semmi nem menti meg. Rövidre zárja a vitát egy kurta utasítással, majd ott hagyja az elképedt eridonost főni a saját levében, mert egy konyhában, mit is tehetne mást? Ugyan eléri még hallószerveit a lány kétségbeesett bocsánatkérése, ám lepereg róla, mint varangyról a vízicsiga, csak rohan tovább, hogy a hosszúra nyúlt napot egy kiadós alvással koronázza meg. Nem jut azonban túl messzire, mert tompa puffanás, majd egy halk reccs megtöri lendületét. Tesz még pár bizonytalan lépést, miközben hatodik érzéke figyelmezteti: Ne állj meg! Nem hallottál semmit. Jobb, ha tovább mész, majd a manók megoldják. Ne állj meg te szerencsétlen, neee, ne fordulj vissza! Késő. Belső hangja méltatlankodva elhallgat, közölve vele, hogy ha már ennyire okos és önfejű, akkor oldja meg maga a kérdést, ő némasági fogadalmat tesz ezentúl. Ó, hogy azt a megzápult sárkánytojását rúgta volna meg egy megvadult thesztrál! Miért nem futott kicsit gyorsabban? Ha előbb a lépcsőfordulóba ér, ott már nem hallotta volna meg a végzetes hangot, mely egyértelműen jelzi, miszerint a menetrend szerinti ágyat lekéste. És mindennek ez a kis bestia az oka. Hiába dúl-fúl most már, a kötelességtudata nem engedi, hogy elegánsan lelépjen, bármennyire is csábító lenne a lehetőség. Nincs az arcán aggódás, elvégre még él, ha meg meghalt volna, akkor késő lenne aggódni. Ami miatt szenved, csak annyi, hogy nem hallgatott a mai horoszkópjára, mely bizonyos kellemetlenségeket mutatott az esti órákra. Kicsit késnek a bolygók - gondolja keserűen, mielőtt a földön fekvő lányt venné kezelésbe.
- Ennyire nem kéne törnie magát, hogy bocsássak meg, ugyanis nálam ilyesmi nem létezik. Jobb, ha tudja, csak a halála mentené fel a büntetés alól. Egy kis plusz fájdalom még jót is tesz. Hol érzi? - A köréjük gyűlt pár manót bosszúsan hessegeti odébb, azok pedig úgy rebbennek szét, mint törött lázmérőből a higanygolyócskák. Jobban is teszik, mert a férfi tekintete olyan komor, mint jégeső előtt az ég alja.
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 2. 23:33 Ugrás a poszthoz

Vér Lanetta

Még messze van a konyha bejárattól, ahol a baleset megtörtént, de látja, ahogy a lány még mindig nem bír magával. Ahelyett, hogy nyugodtan feküdne és szenvedne, próbál felülni, és ez biztosan nem kellemes. Habár a törés pillanatában, az emberi szervezetben jókora adag adrenalin szabadul fel, hogy csökkentse a stresszt, meg a fájdalmat, ettől függetlenül Lanetta arcáról leolvasható a gyötrelem. Azonban a fájdalomnál csak az ijedtsége nagyobb. Várkonyi nem kezdi el rögtön vizsgálgatni, hisz nem tudja, mije tört el, és akármennyire is kegyetlen, nem akarja tetézni a sokkot az eridonosban, azt azonban nem állja meg, hogy pár csípős megjegyzést hozzá ne vágjon.
- Egyszerűbb lett volna az "Igen Tanár úr" meg holnap a Bagolyház, nem? Maguk eridonosok mindent túlzásba visznek. - Amint fény derül arra, hol a bibi, Várkonyi leguggol a fal tövében üldögélő, majdnem síró lányhoz. Végigtapogatja a biztonság kedvéért a karjait, vállait, megnézi a fejét, nincs-e esetleg máshol is sérülése, aztán pedig a sebesült lábat veszi szemügyre.
- Sípcsont törés lesz ez. A Gyengélkedőn majd rendbe hozzák, nem lesz semmi baj, nyugodjon meg! - Előhúzza a pálcáját, a beteg lábra célozva, egy fájdalomcsillapító varázsigét küld el, bár gondolkozott rajta, hogy a lány azt is megérdemelné, hogy anélkül vigye fel a másodikra, de aztán a felelősségtudata legyőzte jellemhibáját, öregszik a drága.
- Jobb így egy kicsit? - kérdezi a kis főnixet, aki még az imént tele energiával tombolt, most összetört kis madárként, gubbaszt, könnytől csillogó szemekkel a padlón. A tanár úr erős karjai felnyalábolják a kis sebesültet, hogy terhével a lépcső felé induljon. Második emelet. Nagyot szusszan a gondolatra, miközben átkozza magát és megfogadja, hogy ha legközelebb Lanettának büntetőmunkát szab ki, egyenesen a Gyengélkedőre hívatja, hogy ne kelljen cipelnie. Meg sem kottyanna neki a távolság, csak hát az emelet, az éjszaka, meg a fáradtság, sokat kivett belőle. Azonban némi előrelátásra vall, hogy legalább nem egy másik épültbe rendelte a lányt, így az a két emelet nem is olyan sok.
Utoljára módosította:Várkonyi Zoltán, 2016. október 2. 23:36
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 21. 22:59 Ugrás a poszthoz

Asztrológia óra


Alighogy visszatért a suliba, beleveti magát a munkába, mintsem, hogy túl sokat kelljen gondolkoznia. Csendesebb napokat is megélt már, de volt sokkal elfoglaltabb is, azonban most nem akadt más, amivel lefoglalja idejét teljesen, ismét a munka ad kapaszkodót a túléléshez. Vissza a régi kerékvágásba, hiszen ezzel a világ körüli úttal is felérő turné a lányával, jócskán tartogatott meglepetéseket, idegeskedni valót, és egyéb kellemetlen nyalánkságokat. Zoltánunk kikerült a komfortzónájából, de most végre, ez az ismerős, sőt biztonságos talaj a lába alatt, új reményeket és lendületet ad neki. Tőle szokatlan módon, vidoran baktat a folyosón, hóna alatt a szokásos paksaméta, horoszkópok, jegyzetek, táblázatok, aminek a felére sem lesz szüksége, de azért jó, ha nehezéknek nála van, hátha egy cunami idetalál, akkor viszont jól jön a többletsúly. Horoszkópelemzős órát fog tartani, ami nem lesz egyszerű feladat, mégpedig azért, mert le kell butítania annyira a lényeget, hogy megértsék, hiszen ez lesz az első ilyen, legalábbis úgy gondolja. Egyelőre biztos benne, hogy meg tudja csinálni, nem olyan borzasztó, kiértékelni egy születési képletet. Sőt, aki képes lesz valamit alkotni a témában az órán, annak még az év végi jegyét is felkanyarítja eggyel-kettővel, de ez titok, majd csak a foglalkozás végén árulja el. Nem is jár automatikusan, csak annak, aki szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy dolgozik. A tanerő semmit nem ad ingyen, még a szúrós pillantásokat sem, bár azokért nem kell sokat gürcölni. Ahogy a teremhez ér, feltépi az ajtót, és reméli, hogy már csendesen és tudásra éhesen várják a nebulók, ugyanis ő azt szereti.
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 23. 12:25 Ugrás a poszthoz

Asztrológia óra


Szokás szerint pontosan érkezik, percre, másodpercre. Hozzá órát lehet igazítani, de tekintve, hogy mindig neki van igaza, félő, hogy a Nap is hozzáigazítja égi járását. Szemeit végigvezeti az egybegyűlteken. Nincs sok érdeklődő, de annál értékesebb a tudás, minél kevesebben birtokolják azt. Akinek kijár ez a kiváltság, az megjelent ma itt, többekre nincs is szükség. Olyan ez a gyakorlati óra, hogy a túl nagy létszám, csak hátráltatná az ügyesebbjét, a kevésbé okosak meg úgyis feladják, így nincs is értelme nekik belekezdeni. Vagyis elégedett a látvánnyal, és eme eszmefuttatás, ami pár másodperc alatt suhant át az elméjén, csak jobban kifényesítette az egoját. Irományait lecsapja az asztal sarkára, aztán már nem is fordít figyelmet azokra, inkább a messze távolban gubóckodó levitásra összpontosít. Olyan illúziót gerjeszt, mintha a teremben 40 fok volna, hátha a fázós istenadta levedli a talárját, vagy legalább a kapucnit. Ebben az állapotban eltelik pár perc, míg megtartja az illúziót, aztán máris hozzáfog a magyarázathoz, nem hagyva ocsúdni, sem tunyulni a többieket.
- Mindenki előtt egy horoszkóp ábra fekszik hamarosan. Mindenkié más, mert amit én bemutatok az enyémen, az maguk utánam fogják csinálni. Próbáljanak elvonatkoztatni a krikszkrakszoktól, aminek most még látják, helyette lássanak meséket, isteneket, ami éppen tetszik. Nem lesz nehéz, nincs rossz válasz, csak ha nem mondanak semmit. Engedjék szabadjára a képzeletüket, ennyi a titok. - Lassú séta közben osztja ki a lapokat, mindenkinek kettőt. Az egyik a bemutatóhoroszkóp, a másik a megfejtendő. A megfejtendő ábrán az asc. rövidítés mutatja az aszcendenst, hogy az milyen jegyben áll, a Nap helyzete pedig a napjegyet, így a tanulóknak máris van két jellemvonás, amit kifejthetnek. Hogy legyen előttük minta, hogyan kell, Zoltánunk újra magyarázni kezd.
- Amint látják, az én ábrámon a születettnek Nyilas az aszcendense és Szűz a napjegye. Vagyis az aszcendense szerint, a külvilág egy állandóan tevékeny embernek látja, aki lelkesíti a többieket, belekezd új dolgokba, nemes célok lebegnek a szeme előtt, ő viszi a zászlót és az első sorban menetel. Ami ennek a hátterében áll, az egy kisebbrendűségi érzés, amit így kompenzál. Úgy érzi, hogy szolgálnia kell, dolgoznia másokért, amit lelkiismeretesen és precízen meg is tesz. Magának szinte semmit nem vesz el, bőkezűen ad, itt nem csak anyagi javakra kell gondolni! A feladat, a saját ábrátokon ugyanezeket meghatározni! Használjátok a segédleteket, és ha kérdés van, vagy készen vagytok, szóljatok! - Némaságba burkolózik, csak a pergamenek suhogását hallgatja, ha jelentkező van, akkor megadja a szót.

Példahoroszkóp
Utoljára módosította:Várkonyi Zoltán, 2017. augusztus 8. 23:29
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 23. 20:54 Ugrás a poszthoz

Asztrológia óra


Senki nem mondhatja rá, hogy a fülén ülne, mégsem veszi észre, ahogy tanársegédje belopózik. El sem tudta volna képzelni, hogy valaki veszi magának a bátorságot arra, hogy késsen, az meg, hogy ez pont a tanársegédje lesz, álmában sem gondolta volna. Az ajtó halk kattanását betudja egy kintről érkező fura zajnak, a surrogást, az amúgy is zörgő pergameneknek, bár egy elsuhanó fehér lap, ami épp elhagyja az asztalát, gyanút kelthetett volna benne. Túl magabiztos az öregfiú, meg van róla győződve, hogy nem érheti meglepetés. Pedig az a helyzet, hogy ő sem látott még mindent, de valóban az ügy, túlmegy minden határon. Várkonyi ugyan felnéz a papírjaiból, de igazából nincs mit néznie. Mindenki rendben dolgozik, verejtékek csillognak a homlokokon, és ez elégedettséggel tölti el. Mindaddig ebben az idilli hangulatban leledzik, míg tanársegédje hangja fel nem csendül, valahol a teremben. Mikor jött be? Óra elején még biztosan nem volt itt - gondolja. Még meg is jegyezte magában, hogy majd szóváteszi neki a mulasztást, ami újabb büntetést von maga után. Az az igazság, hogy a lány, egyik büntetőmunkából a másikba esik, kipihenni sincs ideje magát, amikor épp nem szorul valami miatt. Lassan már mindketten megszokják a helyzetet. Várkonyi kénytelen a kreativitását újra és újra kiélni a büntik kitalálásában, Lanetta pedig kétségbeesetten igyekszik szabadulni, nem sok sikerrel. Szóhoz sem jut, pedig nyitná a száját, hogy irtózatosan leteremtse a főnixet, ahogy szokta, ám a vörös mondandója belefagyasztja a szavakat. Szíve annyira meglágyul a hallgatás alatt, hogy szinte elfolyik, bár ez kívülről nem látszik, de szemei csillogása azért valamit elárul. Nem olyan kemények a vonásai sem, mint máskor, amikor a lányra néz. Végighallgatja szótlanul, a bocsánatkérést is, aztán közelebb lép a segédhez.
- Khm... A lényeg, hogy megérkezett végre, vigye magával az ábrát, még szüksége lehet rá. - Hátranyúl az asztalához, elveszi a papírt, amit az előbb Lanetta visszarakott, és odanyújtja. Másik kezével a zsebében kotorászik, végül előhúzza azt a pálcát, amit a Konyhában vett el Vér kisasszonytól, azt is átnyújtja.
- Itt a pálcája, megdolgozott érte. Menjen és üljön le valahova! Nagyon ügyes volt. - Merlin szőrzetére...megdicsér valakit? Erre még nem volt példa, ez bekerül a Bagolykő történelmébe. Soha vissza nem térő alkalom, nem fog ilyen előfordulni a következő évezredben biztosan. Arca újra rezzenéstelen, ahogy a csapat felé fordul.
- Így kell maguknak is megoldani a feladatot! - Nincs ideje leülni a megrázkódtatás után, elvégre ritka eset az életében, hogy ilyet kelljen kimondania, jó, hogy nem ájult el közben a sokkhatástól. Jelentkezik egy újabb diák, aki szintén hasonló jól elmondja a megoldást. Várkonyi bólogat.
- Látom ráéreztek az ízére. Jól van, remek volt, leülhet! A többiek hogy állnak? - néz a két megmaradt áldozatra.
- Valamelyikük kezdjen bele! Próba, cseresznye. -
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 26. 10:55 Ugrás a poszthoz

Asztrológia óra


Menetrend szerint folyik az óra, ennek Zoltánunk örül, már a maga módján. Percre kidolgozott óraterve van, amiben talán még az is szerepel, hogy mikor, mely szavak után vesz levegőt, vagy összesen hány percet tölt el az íróasztala mögött ülve. Bizonyára elérte a limitet, mert most járkálni kezd. Először az ablakhoz sétál, ki is tárja, áradjon be friss levegő mondván, el ne aludjanak a diákok, meg kell a levegő az agynak és hasonló tudományos elméletek, amikből bármikor tud egy féltucatot felsorakoztatni, bármilyen témára. Valószínű, hogy újabb fordulópontra ér az órai menet, mert arról kezd beszélni, hogy mennyire fontos az, hogy egy megfelelő összképet lássunk a szülöttről, amit a bolygók elhelyezkedésének mintázatából tudhatnak meg. Meg kell nézni, hogy a bolygók többségében tüzes, vizes, levegős vagy földies jegyben helyezkednek-e el, kardinális, fix vagy szilárd minőségűek, illetve negatív vagy pozitív jellegűek. Ehhez végig kell vizsgálni a bolygók jegyhelyzetét. A Nap két ponttal nyom a latba, úgymint a Hold és az aszcendens is, a többi bolygó egy pontos. Meg kell nézni azt is, hogy a planéták az aszcendens (AS)-deszcendens (DC) tengely alatt vagy felett helyezkednek el döntően, illetve, hogy az MC-IC tengely bal vagy jobb oldalán. Miután ezt elhadarja, hiszen benne van a tananyagban, előveszi a saját képletét, hogy a gyakorlatban is elmagyarázza, mit vár el a nebulóktól.
- Első látásra megállapítható, hogy a hangsúlyos ebben a képletben a külvilág, vagyis számára az jelent információt, hogy a külső szemlélő, hogyan ítéli meg. Önmagát, másokon keresztül definiálja. A bolygók többsége inkább a horoszkóp felső részében, a nappali térfélen látható, ezért inkább kifelé nyitó személyiség. Nem bonyolódik mélyen a saját lelki dolgaiba, valószínű, hogy máséba sem, mert a víz elemű jegyek súlyozottságát nézve, egy pontja van. A Neptunusszal a Rákban. A legtöbb bolygója változó jegyben áll, vagyis energikus, tele lendülettel. Minden érdekli, és sok mindent csinál egyszerre. Inkább jellemző rá az, hogy nagy lendülettel kezd új dolgokba, de a kitartás nem erős oldala, azért keményen meg kell küzdenie. A föld és a levegő elem egyformán képviselteti magát. Ebből a föld ad annyi szilárdságot, hogy folytassa a küldetését, a levegő pedig arra készteti, hogy kapcsolatokat keressen, kommunikáljon, a szellemi értékekre helyezze a hangsúlyt. - Befejezte, legalábbis egyelőre. Arra vár a továbbiakban, hogy zavarodott pillantásokat leplezzen le, kérdő tekinteteket kapjon el, vagy tanácstalan összenézéseket füleljen le. A tananyagban azonban minden benne van, amire szükségük lehet, de a kérdésekre szívesen válaszol, ha valakinek van mersze feltenni.

SEGÍTSÉG
Utoljára módosította:Várkonyi Zoltán, 2016. október 26. 10:55
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 27. 22:09 Ugrás a poszthoz

Plata Luna


Ahogy a konyha mellett elhalad, csábító illat üti meg a szaglószervét. Arra fordítja teljes figyelmét, mit analizálhat ki az összetevők közül, minek van ennyire, még számára is csábító illata. Valami különleges dologban mesterkednek a manók, nagy odabent az izgalom meg asürgés-forgás. Biztosan már megint az átkozott karácsony kerítette hatalmába a bamba kis lényeket - gondolja keserű szájízzel, ám az illatok nem hagyják nyugodni. Bedugja fejét érdeklődő képpel, szemben vele pedig egy elképedt konyhai dolgozó néz farkasszemet.
- Á, tanár úr! Tesztelné a legújabb süti alkotásunkat? Épp most készült el a prototípus. Karácsonyi idill a neve, és na-a-agyon finom - hadarja az apró teremtmény, közben egy papírtányéron a tanár felé nyújtja az  illatozó süteményt. Bár Zoltánunk nem édesszájú különösebben, mégis valami arra csábítja, hogy megegye azt az utolsó morzsáig.
- Van még mit javítani a recepten, nem elég savanyú - jegyzi meg epésen, és már menne is odébb, ha a kis lény nem replikázna vissza azonnal.
- De hát ez sütemény - mondja hüledezve, felháborodástól fuldokló hanggal. Várkonyi csak hallgat, nem felel vissza jó szokása szerint valami pikírt megjegyzéssel, ehelyett az iskola kapuja felé veszi az irányt. Fejében dallamocska formálódik, valami száncsengőről, meg hóesésről...idióta kis nótácska. Nem is tudja, hogy mászhatott a fülébe, el is hessegeti, míg kiér a Piactérre. Ott úgy néz körül, mint akinek fogalma sincs, hogy hol van, sőt, hogy hogy került oda. Találó az érzés, mivel tényleg nem tudja. Szája mosolyra húzódik a színes mécsesek láttán, a fahéjas füstölők, egykor oly irritáló illata, most egyenesen felüdíti lelkét. Észre sem veszi, hogy dúdolgatva nézegeti a rénszarvasos zoknikat. Jópofa a piros kis orra - gondolja magában, amitől valahol mélyen jeges rémület keríti hatalmába. Kívülről azonban nyugodt és laza.
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 27. 23:01 Ugrás a poszthoz

Asztrológia óra


Tanerőnk vegyes érzelmekkel áll a katedrája előtt és azon gondolkozik, visszaadja-e a tanári diplomáját, vagy csak simán lehúzza-e magát a klotyón. Eddig nagyon lelkes volt, repkedett a lelke, már amennyire az övé csinál ilyet, és minden happy is volt mindaddig, míg az utolsó diákja fel nem szólalt. Ahogy hallgatja, megfagy benne a vér is, hiába csinált az előbb negyven fokot, most szinte a jegesmacik kukucskálnak az ablakon befelé. Pár pillanatig szóhoz sem jut, és ez nála nagy szó. Rövid ideig tart csak a sokkhatás, megtalálja ám magát előbb-utóbb.
- Köszönöm Széplaki kisasszony kimerítő válaszát. Amit elmondott, azzal egyet lehet érteni nagy vonalakban, csak azt nem tudom, hogy mennyire körvonalazódott a többiekben, hogy végül is, ki ez az ember? Milyen a jelleme milyen erők mozgatják? Tény, hogy nagyon ambiciózus, ahogy az a kardinális jegyekre jellemző. Ők azt szeretik, ha sok feladattal kell megbirkózniuk, és szívesen hagyják a befejezést másra, hogy új dologba fogjanak. Ők abban erősek, hogy beindítsanak dolgokat, nem az, hogy végigvigyenek egy tervet. Persze ettől még megtehetik, de nem ez az erősségük. - A továbbiakban sem áll le a bagolylesője, csak úgy folynak belőle a magyarázatok arról, hogy ezt a módszert úgy nevezik, hogy képletkontúr. Az a célja, hogy megmutassa, kiben milyen fő energiák hatnak. Még egyszer összefoglalja, miként is kell ezt csinálni. Vagyis ki kell írni a bolygókat, hogy melyik jegyben állnak. Ez az első lépés. Aztán ki kell keresni a kútfőből vagy a jegyzetből, hogy azok a jegyek, melyik elemhez tartoznak, és melyik minőséghez. Kardinális, szilárd vagy változó. Így minden jegynél, ahol bolygó áll, két adat szerepel. Felhívja a figyelmet arra, hogy ne felejtsék ki az aszcendenst sem, meg, hogy a Nappal és a Holddal együtt ezek duplán nyomnak a latba. Végül meg kell nézniük, hogy melyik minőség és melyik elem szerepel legtöbbször a kiírt adatok között. Az lesz a két legjellemzőbb hatás a szülött temperamentumára nézve. Valamint, amit Alíz kisasszony kihagyott, hogy a bolygók melyik térfélen sokasodnak, torlódnak össze. Alul, felül? Bal oldalt vagy jobbra? Végül rátér Choi úrfi fényes teljesítményének méltatására.
- Drága Barátom! Hogyhogy nem a Yale-en üldögél már, ekkora tudással? Sajnálom, hogy itt kell senyvednie közöttünk. Vérzik a szívem, hogy itt herdálja áldott nagy tehetségét a semmire. Nyissa ki az elsős könyvét és olvassa fel a Rákra és a Skorpióra vonatkozó részt, legyen szíves! Viktória kölcsönadja magának. - Int, hogy a srácé a pálya, ha nekifutna megint, mert eddig a teljesítménye nulla, és Várkonyinál a bukásért is meg kell dolgozni.
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 27. 23:34 Ugrás a poszthoz

Plata Luna


"Földobban két nagy ló, kopp-kopp-kopp nyolc patkó...nyolc patkó kopp-kopp-kopp csöndzsákból hangot lop..." dúdolgatja elégedetten, miközben a töklámpásokat csodálja. Kezeit a lángok felett melengeti. Kicsit csípős már az időjárás, hiába, közeleg a tél. Nem is érti, hogyan jutott eszébe ez a dalocska, az meg végképp nem, hogy mióta szokott ő énekelgetni. Mivel az illúziómágia a birtokában van, képes valamilyen, csekély szinten megőrizni a "józan eszét, de érvényre nem tudja juttatni. Az igaz Várkonyi benne mélyen elásva szenved, a hányingert fojtja vissza, és a szégyen pírját takargatná az arcán, ám azon nem látszik más, csak télapós víg kedély, joviális szelídség, és a karácsony varázsa. Az igazi Várkonyi, felismeri, hogy a sütemény az oka mindennek, ám nem tud változtatni a hatáson, csak kivárni, míg elmúlik. Ha elmúlik egyáltalán. Utóbbi eshetőség, görcsöt rak a gyomrába. Kedélyes tanerőnk fordul egyet a másik stand felé, ahol sült tök illatozik, igazi kemencében sült, mellette fahéjas tea. Széles mosollyal köszönti az eladót.
- Szép estét! Közeledik az ünnep - kacsint is egyet nyomatékosítva, hogy ismeri a nagy misztériumot, amivel az ünnep jár, és aztán ő persze teljes valójában megmártózik a hangulatban. Elvesz egy poharat, kifizeti, jókora borravalót hagyva az árusnál, mikor egy óriási ütés éri oldalról. A kezében nyugvó forró folyadék, az üstökösként belé zuhanó diákja nyakába borul, ha az nem vigyáz eléggé.
- Ugyan, ugyan. Én kérek elnézést, ha leforráztam volna. Roppantul sajnálom. Nem esett baja? - aggódón hajol fölé, kezét is nyújtja, közben pedig az igazi Várkonyi ott belül, bezárva, embertelen dühvel a tehetetlenség által rákényszerített helyzetben tombolásra késztetve. Mit csinálok, én szerencsétlen, tutyimutyi trotty? Ez a legenyhébb kifejezés, amivel önmaga csökött mását illeti.
- Biztosan jót fog tenni az ijedtségre egy fahéjas tea. Meghívom - erősködik a szelíd, önmagából kifordult Várkonyi.
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 28. 20:00 Ugrás a poszthoz

Plata Luna


Szerencsére a kis malőr, jól sül el. Várkonyi zavarban van, ami tőle merőben szokatlan, hiszen soha életében nem érzett hasonlót. Bezárt énje sem ismeri az érzést, így ő is tanácstalan, és ha tanácstalan, csak még jobban őrjöng, bár nem jellemzők rá a dühkitörések, hideg arroganciája nem hagy kétséget felőle, hogy nem örül. Te szerencsétlen tulok - kiáltja belül - térj már eszedhez! Abnormális Várkonyink azonban csak bárgyún vigyorog.
- Tudja nagyon sajnálom, hogy leforráztam. Biztosan komoly égési sérülései lehetnek, attól ilyen piros az arca. - Őszinte sajnálat cseng a hangjából, de ugyanakkor megmaradt a csendes derű állapotában, mint valami másodmikulás, aki eltévedt az időben egy kicsit. Akkor sem lenne hitelesebb az alakítása, ha mögötte ott parkolna hét rénszarvasa a szánnal: Rudolf, Üstökös, Íjas, Csillag, Táncos, Pompás, Villám, Táltos és Ágas. Módosult tanerőnk biztató mosolyt küld a balesetet szenvedett lánynak, aztán az árusnak.
- Legyen olyan kedves! Adna még egy teát a kis hölgynek? Persze én fizetem, de legyen különlegesen finom ám! Betegnek lesz - kacsint jókedvűen, míg odabent dörömböl az igazi Várkonyi. Mit művelsz te szánalmas bamba bálna? Tönkreteszed a hírnevemet, amiért annyit dolgoztam. Ha kikerülök innen, megátkozlak, abban biztos lehetsz. Abban azonban mi is biztosak lehetünk, hogy a Konyhában is tesz majd látogatást, ha ennek a rémálomnak vége, és más valakinek kezdődik el egy még rémesebb valóság.
Felcsendül a téren egy halk dalocska, és persze, hogy az asztrológia bölcs tudora újra énekelni kezd. Dudorászva adná a teát a lánynak, ha az közben nem gondolta volna meg magát.
- Galibát? Ó, dehogy okozott, dehogy okozott. Én voltam roppantul útban. - Ezt már csak a lány háta hallja, a professzor meg ott áll két pohár teával, féllábon egyensúlyozva. Ügyel arra, nehogy megint kiboruljon az értékes lé, ami közben erősen égeti a kezét, a lába meg sajog, miután a lány átrobogott rajta. Könnyek szöknek a szemébe a hirtelen fájdalomtól, meg az égető érzéstől is, de nem enged el semmit.
- Ejnye, hát már megint útban voltam. Ez már megbocsájthatatlan. Árulja el, mivel tehetem jóvá a sorozatos hibáimat? - Ha ez a jellemrombolódás így halad tovább, a hajdan arrogáns Várkonyiból, Teréz anya válik? Vajon meddig tart a varázssüti hatása? Meddig bárgyul a tanerő, vagy egy idő után megfordul a folyamat?
- Biztosan megsérült megint miattam. El kell vigyem a gyengélkedőre, de előtte fogadja el a sálamat, még megfázik. Olyan csupasz a nyaka. - Nekiveselkedik, hogy rátekerje a saját barna csíkos sálját, mely durva posztó, ám de meleg. Ha ez sikerül, akkor megpróbálja felkarolni a levitást, hogy maga cipelje a gyengélkedőre, már ha engedik neki. Ismerős a kép?
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 29. 17:36 Ugrás a poszthoz

Asztrológia óra


Gyorsan peregnek a percek, már csak minimális van hátra az órából. Hiába volt minden előre megtervezés, ha a diákok más tempóban tudják megemészteni a tananyagot, mint azt Várkonyi képzelte. Kicsit csalódott, de sebaj, a folytatás is ott van már az elméjében, így ha még bírják, ő itt lesz és nyomatni fogja. ha kell, tölcsérrel tölti a fejükbe az ismereteket. Egy valamire nem képes. Nem tud lelkesedést és elhivatottságot adni, annak mindenkiben önállóan kell kialakulnia, ő csak segíthet abban, hogy rákapjanak és meglássák az asztrológia értékeit. Talán ezért is adott mindenkinek olyan adatokat, melyek egy képzeletbeli ember születési opcióit tartalmazzák. Nincs összehasonlítási alap, nincs lehetőség arra, hogy tévedjenek, hiszen bármi ugyanúgy lehet igaz, mint ahogy hamis. Így szerezzenek jártasságot az elemzésben, ne azzal, hogy szembesülnek a hibákkal, ami az elején sajnos van, ez tény. Alapjában véve, azért elégedett, mégis egy kis összegzés az óra végén nem árthat, na meg válaszolni is akar a feltett kérdésre.
- Nagyon jó a meglátás kisasszony! Valóban, nem csak most, de gyakorta felmerülhet ez a probléma, hogy ellentmondásba ütközünk. Fontos szabály az asztrológiában, hogy egy jel, nem jel. Vagyis csak akkor említsünk meg bármit is egy ábráról, ha azt más is alátámasztja. Ha két információ, amit kiolvasunk, egymással ellentétes, mérlegre kell tennünk és megnézni, melyik mellett szól még érv a horoszkópban! Sokat segít a gyakorlat, amit nem lehet siettetni, és elodázni, meg kihagyni. Jó, ha hallgatnak egy kicsit az intuícióikra, mert abból sem árt egy kevés. Akkor csinálják jól, ha nem mennek bele részletekbe az elején, hanem csak vázolnak. Nem véletlen a képletkontúr elnevezés. Csak körvonalakat, a főbb irányokat adjuk meg ilyenkor, és mindig az egésznek kell a szemük előtt lebegni. Hogy az a kisebb rész, hogyan illik a nagyobb egészbe és beleillik-e. ha nem, akkor inkább hallgassanak róla, majd később úgyis kiderül, hogy mi az igazság. - Meghallgatja a bő lére eresztett mondandója után a tanársegédje válaszát is. Nem nagyon lehet leolvasni az arcáról, hogy mit gondol, szokás szerint. Lanetta meg megszokhatta volna már, mestere különcségeit, de ha nem, magára vessen, majd kénytelen lesz rá. Munkakapcsolatukból adódóan, többet foglakozik vele, mint a többiekkel, hiszen a lány érdeklődő és okos, bár ez utóbbit nem köti az orrára, még elbízná magát. Ezért aztán nem csodálkozik azon, mikor beleszövi a feleletébe a rejtett aszcendens fogalmát. Nem csalódott, megértette és helyesen is alkalmazta a fogalmat, ki is fejtette rendesen, hogy mit takar ez, ám az utolsó mondatnál, Várkonyi szálkát nyelt. Nagy sokára most először nem állja meg, hogy oda ne pirítson a diákjának.
- Azért nincs valószínűleg fogalma róla, mert nem volt a teremben időben, vagy máshol jártak a gondolatai, de majd gondoskodom róla, hogy megtanuljon koncentrálni! Óra után itt marad! - adja ki a megszeghetetlen parancsot, miközben rá sem néz a lányra. Nem véletlenül, figyelmét csak az kapja meg, aki kiérdemelte. Hiába volt a felelet többi része szinte kifogástalan, az utolsó mondatával, elvágta magát. Így is több időt szentelt a dolognak, mint akart, mert az óra vége vészesen közelgett. Még meghallgatja Choi úr felolvasását, aztán kitessékeli a társaságot, Lanetta kivételével a folyosóra, szünetre.
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 29. 18:36 Ugrás a poszthoz

Asztrológia óra 2.


Egy újabb asztrológia óra, egy újabb kihívásokkal teli nap. Ahogy egyre mélyebben mennek bele a horoszkóp elemzés mélységeibe, annál inkább válik süppedősebbé a talaj, bonyolultabbá a magyarázat, bár a fényszögek még most nem kerülnek elő, de ami késik, az is eljön hamarosan. Végül is az asztrológia rákfenéje a bolygók között ható erők, enélkül nem érdemes nekiülni elemezni, mert abból látszik, hogy a képletben jelzett analógia negatívan vagy pozitívan teljesül-e be. Ezen az órán, még csak a Hold és a főbb házak kerülnek terítékre. A horoszkópok maradnak a régiek, úgy látszik a nebulók is. Szeret úgy érkezni, hogy várják. Igen, ez betudható a hiúságának. Mikor látja, hogy mindenki ott van, akinek ott kell lennie, lendületesen vág bele az új részekbe.
- Köszöntök Mindenkit! Szeretem a kitartó embereket, épp ezért, szeretném bejelenteni, hogy egy év végi K-t ezennel beírtam önöknek, mert ezek az órák felérnek egy nehéz vizsgával. Ennyi a közérdekű közlemény. Vegyék elő a múlt órai képletet, tovább haladunk a rejtelmeiben! Megvizsgáljuk a Holdat, melyik jegyben, melyik házban van, mit jelent, mit olvashatunk ki belőle. Első körben ennyit kérek. - Előveszi a most már mindenki előtt ismert, Teréz anya képletet, hogy bemutassa hogyan is kell ezt csinálni. Elmeséli róla, amit már mindenki lát, hogy a Hold az Ikrekben áll. Az Ikrek Hold, kalandvágyat adhat a szülöttnek, valamint lelkiekben egy olyan jelleget, amiből itt is látszik, hogy nem nagyon élte át ő azt a sok nyomorúságot, ami körülvette. Egy Ikrek semmiben nem merül el mélységében, csak felületesen foglalkozik a dolgokkal, ezért tud több mindenre odafigyelni. A Hold, a lelkiséget is mutatja, ebből az Ikrekből az következik, hogy változékony volt a lelki élete. Mivel látszik egy piros vonal a Nap és Hold között, sejthetjük, hogy komoly feszültség lehetett a gondolkodása és az érzései között. Nem azt gondolta, amit érzett, és talán nem is azt mondta. Várkonyi itt közbeszúrja, hogy olyan dolgok is kiderülnek egy horoszkópból, amit a szülött a legmélyebben titkol, úgyhogy ne csodálkozzunk azon, ha néhol nem stimmel a kép arról az emberről, amit a világ ismert, azzal, akit a horoszkópból megismertünk. Elmondja még, hogy a Hold az ötödik házban van, valószínűleg ennek köszönhető, hogy iskolákban tanított, mert közel voltak hozzá a gyerekek, mivel az ötös ház a gyerekek háza is többek mellett. Megemlíti még, hogy a Hold, mutatja az anyával való kapcsolatot is. Szerethette ő a gyerekeit a maga módján, de egy Ikrek típusú anyával időnként olyan az élet, mintha egy hurrikán szélén élnénk. Az ölelések futólagosak, a figyelem nem korlátozó, de a szeretet sem túláradó. Egy Szűz nappal ez még elviselhető, de ha mondjuk a szülött egy rák, akkor sajnos szeretethiányban fog szenvedni egy Ikrek anyával.
- Ennyit a Holdról. Most próbálják meg a kapott horoszkópban levezetni ezeket! Itt is segíthetnek a jegyzetek, minden, ami a kezük ügyében van. Ne ijedjenek meg, ha nincs elképzelésük róla, az a legjobb, akkor használják a megérzésüket, az analógiák tükrében. Továbbra is segítek mindenkit rávezetni a helyes útra. Ne adják fel! - Ezzel elhallgat, átadván a szót a tanulóknak. Tisztában van vele, hogy kombinatív képesség, az analógiák ismerete, és egy kis elvonatkoztatás nélkülözhetetlen ide, de biztosan megbirkóznak vele. Nem katasztrófa, ha az elején döcög egy kicsit. Ennyit még ő is elnéz, a lényeg a próbálkozás.
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 29. 22:03 Ugrás a poszthoz

Plata Luna


Sikerül valahogy a kapálózó lányt a karjaiba vennie, miközben belül egy hang ordít: Ha meghúzod a derekamat, én meggyilkollak, lassú, kínos halállal. A megváltozott Várkonyi egyelőre nem hallgat arra a bosszantó kis szösszenetre, ami most a belső hangja, amúgy meg az igazi énje, annyira elnyomja a bűbájos sütemény elméje önkontroll részét. vajon ilyen lenne, ha nem olyan lenne, amilyen általában? A legjóindulatúbb tenni és segíteni akarás tombol benne, kézen fogva némi lelkifurdalással, ezért igyekszik olyan bőszen a gyengélkedő irányába. Kicsit ki is pirul a nagy igyekeztében, még jó, hogy a sálját átadta a lánynak, így nincs ami még ráadásul túl is hevítse.
- Majd viszek magának almás sütit és meglátogatom - lihegi a súly alatt. Hiába, mostanában nem törődött annyit az alakjával és a kondijával, mint kellett volna. A füle sem a régi, hogy nem hallja meg a levitás szavait, talán ez is a süti műve. Szelektív hallást fejleszt ki annál, aki elfogyasztja? Azon kívül, hogy a tanerő, idegesítően készséges és alázatos, még a folyamatos, negédes dúdolgatása is kikergetheti a világból azt, aki nem bírja ezt sokáig elviselni. Egyelőre a kéket nem zavarja, csak az, hogy akarata ellenére kisbabaként cipeli a férfi. Ennek a nemtetszésének folyamatosan hangot is ad, hátha végre a férfiben megmozdul az értelem csírája és virágot bont.
- Rendben, leteszem, ha akarja, de ígérje meg, hogy megvizsgáltatja magát, és értesít róla, ha valami baja esett! Kötelességem gondoskodni magáról, ha ilyen galibát okoztam. Nem fázik a füle? - Sálját próbálja feljebb húzkodni a lány hallókáira, ugyanis a tanerő úgy látja, mindjárt lefagynak, noha nincsenek mínuszok még. Ő azért meg van róla győződve, hogy a lány súlyos náthát fog kapni, ha nem vigyáz. Saját fülét is ellenőrzi, csak azért, hogy összehasonlítsa a lányéval, melyik a hidegebb, így meggyőződik igazáról, fagyveszély fenyegeti a levitás hallószerveit, és nem azért kékek, mert levitás. Lehúzza vékony bőrkesztyűjét, hogy forró tenyerével melengesse a lány fejfüggelékeit. Miközben ezen mesterkedik, eljut hozzá a berzenkedés, ez pedig szöget üt a fejébe.
- Valóban? És miket beszélnek rólam? Biztosan kiderült, hogy nem szeretem a sós mogyorót. - Érdeklődve hallgatja a választ, ha kap, a benne élő Várkonyi elvesztette minden reményét, mélyen hallgat szegény és bízik egy jobb jövőben.
Utoljára módosította:Várkonyi Zoltán, 2016. október 29. 22:13
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 1. 21:04 Ugrás a poszthoz

Plata Luna


A hallószervek tapogatása nem volt jó ötlet, hiszen a lánynak láthatóan nem ennek jól a tanerő jó szándékú tapizásai. Várkonyi először nem is tudja mire vélni az ellenkezést, hiszen ő színtiszta jóindulat, ám aztán leesik neki az ok. Nem lehet más, biztosan előrehaladott a fagyás. Csak ez a magyarázat.
- Jaj, ne haragudjon, nem akartam fájdalmat okozni magácskának. Tudja mit? van nálam gyógykenőcs, direkt fagyás ellen. Óvatosan kenje be, segíteni fog. - Átnyújtja a lánynak a tégelyt, ami kisebb akadályba ütközik, hiszen jár a keze, mint a cséphadaró. Egy óvatlan pillanatban ki is üti a tanerő kezéből a dobozkát, ami a szomszédos eladópult vattacukrai között landol. Ám most nincs érkezése arra, hogy kihalássza a habos finomságból a krémet, mert a levitásra kell figyelnie. A normális Várkonyi, börtöne magányában az utolsó szál háját tépi ki csendben. Remeg idegességében, és ha lenne odabent vele valaki, már rég leátkozta volna a fejét.
- Koncentrálok, kedves, koncentrálok - hebegi a felemelt hangerő hatására. Milyen félelmetes is tud lenni egy aprócska diáklány, ha a betegség ennyire elhatalmasodik rajta. Szánakozón tördeli a kezeit, kabátujja rejtekében, de tényleg igyekszik figyelni. Néha fél szemmel ugyan a kenőcs felé is pillog, kár lenne, ha elveszne vagy valami rettenetes történne vele.
- Mi vagyok én, hangyász sün? Milyen vicces a kis leányka kedves - nevet a viccen, mármint amit annak hisz, de aztán elkomorodik a tekintete. Új cukorpamacs készülődik az árus lavórjában. Pörög-forog körbe a rózsaszín cukor, sodorodik a fa pálcára, mint egy tornádó, ami felkap minden közelében lévő tárgyat, s így a kencés tégelyt is, beledolgozva azt egészen a cukorfelhőbe. Várkonyi lecsap az édességre, az elképedt kis diák orra ellőtt, barátságosan félrelökve azt.
- Nézze! Visszaszereztem életem árán a krémet, de előbb le kell ennie róla a vattacukrot, remélem nem baj. - Lelkesen vigyorog, miközben átnyújtja a habos finomságot, valahol a közepén a kenőccsel.
- Mit is mesélnek rólam? Árulja el! -
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 2. 21:37 Ugrás a poszthoz

Plata Luna


Ilyen azért még nem történt vele, bugyutábbik énje rövid pályafutása alatt, de végtére is, az a pár perc nem sok idő, hogy ilyenek történjenek. Elképedve áll, vattacukorral kitömött szájjal, ami valljuk be, már neki is sok, bár még nem sejti, mit tervez a másik. Készülődik azonban valahol a mélyben egy kitörő vulkán. A sütemény hatása csökkenőben van, és az eddig kényszerűen rejtőzködő normális Várkonyi a karmait élesíti. Mondjunk el a levitás lelki üdvéért pár Miatyánkot, ha segíteni szeretnénk, mert a történések nem ígérnek semmi jót. A tanerő még békésen tűri a nyilvános megaláztatást, csak halk horkanások törnek néha elő a vattacukor szakáll alól, minek fele beleolvad lassan az arcát borító macsós borostái közé, némi rózsaszín felhangot kölcsönözve a sziluettnek. Földbe gyökerezett lábbal áll, meg sem mer mozdulni, de mintha az átalakulás, vagy inkább visszaalakulás venne el oly sok energiát tőle, hogy ez akadályozza a mozgásban. Szóval csak áll, szinte ledermedve, már a szárnyai is felkerültek, kezében a csillagos játékpálca groteszk dizájnja sokat tompít a marconásodó arcon. Csendben hallgatja a lány gúnyolódó szavait, és immár hangosabban horkan fel, amire kissé felijed. Még hogy ő idegesítő? Ez a legrosszabb, ami róla napvilágra került? Hát ezért dolgozott annyit az imidzsén, hogy csak ennyi ülepedjen le róla a hisztis ifjúságnak, hogy idegesítő? Amilyen gyorsan jött pár perccel ezelőtt a kedélyesség homálya, oly gyorsan oszlik most szét. A tanár tudata tisztulni kezd, a karácsonyi giccs hangulat szertefoszlik, helyét átveszi az eddig elfojtott agresszió, és akkora erővel törne elő, ha a professzor nem tompítaná direkt, hogy a levitás két kilométerrel arrébb kereshetné a skalpját.
- Azt nem hallotta véletlenül, hogy nagyon megjárja, aki szórakozik velem? Hogy megrendelheti a koporsóját, akinek nem tetszik a nézése, meg a járása, meg a csípőjének a ringása? Hogy én vagyok az ördög maga, tanár képében? Hogy a pókok tőlem menekülnek, mióta megismertek? - Lefejti magáról a szárnyakat, a fejéket messze hajítja úgy, hogy nyekken. A csillagos pálcácskával pedig olyan hevesen hadonászik, hogy majd kiveri vele a levitás szemeit. Nem tartja be a másik személyes szféráját, miért is tartaná? Őt itt most vérig alázták, és vér fog folyni, ha a kék nem talál gyorsan valami mentő körülményt, amivel megmenekül a halál karmaiból. A büntetés elől azonban nem.
- Mi az utolsó kívánsága? -
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 4. 20:20 Ugrás a poszthoz

Asztrológia óra 2.


Jól haladnak, ám ha bárki azt hinné, hogy belemélyedtek alaposan a horoszkópok kiértékelésébe, akkor bizony téved. Éppen csak a legtetején lévő, festékvédő réteg legfelső részét kapargatják csak. Nem is lehet többet elvárni még ennyi tudással, amúgy is az asztrológia tapasztalati tudomány, mindenkinek magának kell kiásnia a benne lévő kincseket. A tanerő csak azt tudja megmutatni, merre kell kaparni a gesztenyéért. Azért, hogy új dolgokat is tanítson, úgy határoz, hogy a karma szövedékébe enged bepillantást az elemzésen keresztül. Fontosnak tartja, hogy az ember ismerje a saját életfeladatát, mert bizony csúnyán félrecsúszhat az élete annak, aki azzal nincs tisztában. Ezért aztán rátér a következő témára.
- Jókat mondtak, köszönöm. Csak egy dolgot hangsúlyoznék ki, ha megengedik! A Hold a horoszkópban az anya és a lelkiség jelölője, ezt ne hagyják ki, mikor a Holdat elemzik! A következő pedig, amit meg kell néznünk, az a felszálló és leszálló Holdcsomópont, mely a karma jelölője. Vagyis megtudjuk belőle az életfeladatunkat. Nagyon lényeges. Használhatják a Tankönyv idevonatkozó részét. - Felírja a táblára az oldalszámot, és felrajzolja a jelet, amit az ábrájukon majd keresni kell. Két kicsi kör, összekötve egy körívvel, mint egy apró párizsi kapocs, amit a mugli ruházkodás előszeretettel használ. Mikor ezzel készen van, kezébe veszi Teréz anya horoszkópját, amit magának választott, hogy kielemezze, a hölgy karmáját.
- Bika felszálló az ötös házban. Mivel a házakat még nem vettük, maguktól azt nem kérem. A Bika felszálló mindig a biztonság megteremtéséről szól, önmagunk és mások számára is. Érzelmileg és szellemileg is olyan tartással kell rendelkeznünk, illetve kifejleszteni magunkban, ami másoknak is példaértékű, időtálló és a közösség számára is hasznos. Fel kell fedeznünk az anyagi értékek mellett a szellemi és lelki értékeket, tudni kell bánni vele, ahogy saját magunk értékeivel is. Mivel Teréz anya Szűz jegyű, azzal együtt jár egy bizonyos fokú alázat, így elég nehéz feladat, bár a Nyilas aszcendens segít ebben némileg. Sikerült-e megvalósítania a mások támaszává válást? Úgy tűnik sikerült. Az ötös ház analógiája szerint az önállóságot kellett kifejlesztenie magában ezzel együtt, úgy, hogy közben másoknak segített. Az ő élete abban volt követendő, hogy az életútját járta. A feladat ritkán ennyire grandiózus, többnyire hétköznapi és kevésbé Héroszi, de ha nem sikerül megoldani, nem lehet teljes az életünk. Na, vegyék szépen elő az ábrájukat, és rakják össze szépen szépen a puzzle-t! - Leül íróasztala mögé, és addig, míg dolgoznak, elfoglalja magát pár vizsgakérdés alkotásával.
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 4. 22:57 Ugrás a poszthoz

Plata Luna


Egész idő alatt a bezárt Várkonyiban csak gyűlt a düh, és a tehetetlenség sem segített a helyzet oldásában. Immár  tiszta fejjel, vagy legalábbis tisztulóban lévővel, gyerekjáték megállapítania, hogy minek is köszönheti ezt a kis incidenst. A hibát persze először nem önmagában, nem a felelőtlen habzsolásban találja meg, hanem a manóban, aztán a lányban. Józanabb pillanataiban ugyan feldereng a saját vigyázatlansága is, és mivel éveken át arra trenírozta magát, hogy függetlenítse szellemét mások illúziótól, vagy legalábbis felismerje azokat, így nem volt nehéz rájönnie az összefüggésekre, azonban ez nem csillapította a haragját. Villámló szemekkel néz le a leányzóra, akinek dühtől remegő szája, természetesen szintén nem segít a lenyugvásban.
- Ha azt gondolja, hogy ebből ép bőrrel kimászik, akkor jobb, ha tudja, hogy csalódni fog! - Halkan beszél, és nála a visszafogott hangerő semmi jót sem jelent. Észreveszi a halovány mosolyt is a másik arcán, így zavartan lesöpri aa cukor maradványait, sőt meg is dörgöli, hogy biztosan lejöjjön a máz álláról és ajkairól. Most tényleges és a valóságban is édes lett a csókja, ami eddig nem lehetett jellemző a morcon tanerőre. De ne kalandozzunk el, mert senkit nem fog megcsókolni, sőt... Szemei alatt a karikák egyre sötétebbek, ahogy a Nap is eltűnik a látóhatár alatt.
- Sajnálja, sajnálja...de mégis mit várt? Egész idő alatt táncolt az idegeimen. Már-már kínzással is felért, amit ön művelt velem. Ön nem akadt volna ki? - Kérdez vissza, szinte szó szerint elismételve az iménti vádló szavakat, amik a lány szájából hangzottak el. Megdöbbentő, hogy milyen igaz mindkettő, mégis két ellentétes történet, ami persze nem kerülte el Várkonyi figyelmét. Nincs szükség rá, hogy részletezze a keserveit, azokat úgysem értené meg más, mit kellett kiállnia egy idióta testébe zárva, aki szintén ő volt.
- Hogy is hívják magát? - Előveszi a a méltán hírhedt zöld noteszét, melynek csak színe kopott meg az évek alatt, kétes dicsősége azonban nem. A kicsi csonknyi ceruzát is előkotorja, hogy felírja a levitás adatait, illetve ellenőrizze, szerepel-e már valami feljegyzés róla. Még hozzáteszi a lényeges kérdést, ami nála perdöntő:
- Hogy megy magának az asztrológia? meséljen! -
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 6. 20:02 Ugrás a poszthoz

Plata Luna


Ahogy a Nap lemenőben, a hideg, feljövőben. A tanerő ujjai bizseregnek a notesz lapozgatása közben. Általában nem szokott fázni, de talán ez mellékhatás a süti miatt. Magában átkokat szór arra a bizonyos manóra, és megfogadja, hogy soha többé nem eszik a konyhában semmi olyasmit, amit nem ő főzött vagy magának rendelt. Anélkül ide sem jön, nem állna itt a szürkületben neveket bogarászva. Hiába keresi azonban a rosszak listáján a lányt, ám nem igazán érti, hogy kerülhette el eddig a sorsát.
- Nincs még felírva nálam. Ennek csak egy oka lehet, hogy mostanában jött a suliba. Nem emlékszem az arcára, csak tudom, hogy ismerem és jár hozzám. - Mint ismeretes, nem vesződik azzal, hogy a jelentéktelen diákok arcát megjegyezze, ahhoz meg még a nevet is! Neki nincs erre kapacitása. Elég azokat memorizálnia, akik rosszul viselkednek, vagy tudják az asztrológiát. Lunában így nem biztos, viszont nála az mérce, hogy valaki mire haladt a tanulásban. Dupla büntetés motoszkál benne lehetőség gyanánt, és nem éri be kevesebbel, ez már biztos.
- Konkrét kérdéseket akar? Nos, jogos az igény, meg is kapja. - Valamit felír a noteszbe, feltehetően a lány nevét a rosszak közé. Oda könnyű bekerülni, de nehéz kitörlődni. Mint valamiféle nagyon tartós festék, ezután bármilyen helyzetben jelezni fogja a tanerőnek, hogy kivel van dolga, és ő e szerint bánik az illetővel. Nem jó ómen a zöld noteszben szerepelni, de az sem jobb, ha valaki nincs benne, hisz ez csak idő kérdése Várkonyinál. Zoltánt a fokozódó hideg türelmetlenné teszi, menne már haza, ami logikus, hiszen azt sem tudja, mit keres itt. A levitás is csak feltartja, de a büntetés kiosztását nem mulasztaná el a világért sem. Azért van itt, hogy jobbítsa a diákságot, fegyelmet tanítson, ez szent kötelessége. Mehetnékje viszont gyorsít a tempón. valószínű, hogy ezzel a lány csak nyert.
- Holnapután este, várom a szobámban a konkrét kérdéseimmel. Büntetése egy asztrológia különóra, ahol garantáltan kimelegszik, és remélem, hogy meg lesz elégedve a kérdésekkel, mert ezek szerint most nem hoztam a formám. - Ezzel zsebre vágja a kis füzetkét, hátraarcot csinál, és elegánsan, de köszönés nélkül távozik. Nagylelkű volt, hiszen hagyott a lánynak két napot, hogy felkészüljön a legrosszabbra, a halálnál is rosszabbra.
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 9. 23:49 Ugrás a poszthoz

Asztrológia óra 2.



Széplaki kisasszony jelentkezik elsőnek, ami várható is volt. Tiszteletre méltó az igyekezete a tárgyban, az ismeretei pedig óráról órára fejlődnek, szemmel láthatóan. Nem mondható el ez mindenkiről, aki hozzá jár, de azért vannak az érdemjegyek, hogy tükrözzék a év közbeni munkát, meg az eredményét. Várkonyinál a tükrözés nem maradhat el. Nem véletlen, hogy aki erre a két órára eljött, megkapja az év végi K-ját, már persze, ha jól szerepel, hiszen sok egyéni munkát követelt az ifjaktól. Széplaki kisasszony is buzgón kutakodott a tankönyvben, meg is lett az eredménye.
- Nagyon rendben van, amiket említett, valóban szent igaz. Elképzelhető, hogy lehetne cizellálni még, de így is tökéletes. Nagyon ügyes volt, köszönöm. Ki lesz a következő? - Szúrósan néz a két megmaradt diákra, akik még lázasan dolgoznak, legalábbis bőszen a könyveik fölé hajolnak. Tulajdonképpen a másik sárgával is elégedett, ám a levitás még nem produkálta magát eléggé, ahhoz a K-hoz. Talán most. A tanár mindig reménykedik, aztán van, hogy csalódnia kell. Ilyen ez a pálya. Nem sokkal később jelentkezik is az ifjú úr, és elmondja mindazt, amit ki tudott okoskodni.
- Tudja, sokkal szebb lett volna ez a felelet akkor, ha nem kezdi annyira lent a színvonalat. Van egy szint, ahonnan nehéz felvergődni, és maga elérte azt a mélységet. Azonban ez most, meg az előző is meglepően jó volt. Határozott fejlődést mutat. Pont annyit mondott el, amennyi szükséges, se többet, se kevesebbet. Mégis csak van érzéke ehhez. Azért ezt ne vegye dicséretnek! Csak mondom. - Már tovább is lépne a következő felelőre, mert hiába a fejlődés, az úrfi csak le van maradva egy lépéssel a többiekhez képest. Most ki is derül, hogy miért. Zoltánunk nem hagyná ki, hogy ahol tud, segítsen, pláne, ha látja, a kérdés valóban érdekli a fiút. Magyarázatba is fog.
- Felrajzoltam az ábrát, de még egyszer, csak a maga kedvéért lerajzolom. Egy ehhez hasonló alakzatot keressen az MC körkényén! Nem olyan nehéz, a maga képességeivel. Ne döntsön romokba, kérem! - Viktória már jelentkezik is, így Várkonyi magára hagyja szenvedni a srácot, hogy az egy lépéssel előtte járó lányra összpontosítson. Arcáról szokás szerint nem olvasható le sem az, hogy jó a válasz, sem az, hogy rossz, ám mikor a tanerő megszólal már egyértelmű a dolog.
- Kicsit kijavítanám ezt a meglátást. Tudom, hogy erről is van szó a könyvben, de én szeretném, ha inkább az ragadna meg a tudatukban a Halak felszállóval kapcsolatban, hogy ő a nagy útkereső a tudattalanban, az álmokban, az elmélkedésben, vagyis egy filozófus alkattá kell válnia. Másodsorban a szolgálat, mely megtestesülhet gyógyításban, tanításban. Lehet művész, apáca vagy remete. Magányossággal jár ez a feladat. Az ilyen állással nagyon jó megérzései lehetnek, kiváló jós, próféta válhat belőle. Fel kell tárnia az élet nagy összefüggéseit, az ismeretlen szellemi dimenziókat. Mivel ez a hármas ház csúcsán helyezkedik el, egészen biztos, hogy tanítania kell, hiszen az a kommunikáció háza. Persze benn van a tanulás, az állandó ismeretszerzés és továbbadás, akár könyv formájában, de el tudom képzelni, hogy valamilyen másik művészeti területen adja tovább a tudását. Nos, ennyi lett volna a mai óra anyaga, remélem jól szórakoztak. Az úr válaszát még megvárom, de ha akarnak elmehetnek. - Zárja az órát és leül, hogy ne fárassza ki magát az utolsó felelet előtt. Sose lehet tudni...a diákság néha tud meglepetéseket okozni. Zoltán nem arról híres, hogy imádja a meglepiket. Legszívesebben a Karácsonyt is eltörölné.  

Utoljára módosította:Várkonyi Zoltán, 2017. február 11. 20:38
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. január 4. 12:29 Ugrás a poszthoz

Choi úrfi


Morcos...nem ritka eset, mondhatni, ha nem lenne az, az lenne meglepő. Nem szereti, ha a fürdővize hőfoka egy fél fokkal langyosabb vagy melegebb és persze ma ez történt. Aztán kifogyott a borotvahabja, ami egy Világégéssel ér fel. Lejött egy kávéra, aminek ugyan nem volt semmi baja, de elmaradt a szokásos sós-karamellás süteménye. A manó, mikor hírül vitte a szomorú eseményt, lőtávolon kívülről kiáltotta oda, nehogy Várkonyi olyanra ragadtassa el magát, amit később nagyon megbánna. Szeme villámokat lövellt, körülötte kiürült a tanári asztal, a kollégák nevetséges ürügyekkel távoztak, szinte köszönés nélkül. Mindezeket szinte nyugalommal vette tudomásul, legalább nem zaklatja senki a hülye kérdésekkel, hogy hogyan telt a hétvégéje. Hogy a fenébe telt volna? Úgy, mint az összes többi, csak nem kellett a sötét diákagyakba fényt csiholnia, vagyis nyugalomban. Élete legjobb partnerével lehetett, saját magával, és ez  a mai reggel, ebben cefetül megzavarta. Utálta, hogy elégették a pirítósát, hogy egy leheletnyivel több vaj volt rajta, a narancsléje túl hideg, a kávé meg túl meleg, huzatos a Nagyterem, ferdén néz rá a lovagi páncél a bejáratnál. Különben is, milyen ostoba ötlet vasöltözetekkel telerakni egy iskolát? Az is baj, hogy a ma reggeli háromszázadik fekvőtámasznál megremegett a keze, el is határozta, hogy holnap reggel ötvennel többet irányoz elő. Szóval a reggele fergetegesen pocsékul indul, azt gondolja, innen már nincs lefelé, csak felfelé. Rosszabb már nem jöhet, hiszen a mai asztrológiai előrejelzése említ néhány kellemetlenséget, de egészében véve egy jó közepes napot irányoz elő. Ez megnyugtatja kicsit, pár perc múlva még süti akad, igaz, hogy a múlt heti, és valaki már megkóstolta, de a férfit ez most nem zavarja. Kell valami, ami felvidítja és erre a legjobb a sós-karamellás sütemény.
Utoljára módosította:Várkonyi Zoltán, 2017. január 5. 10:48
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Ne is gondolj a bálra!
Írta: 2017. január 5. 11:26
Ugrás a poszthoz

Choi úrfi, aki azt gondolja, utálom.


Arcán az üdvözültek bárgyú mosolya dereng, ahogy ajkához emeli a sós-karamellás sütemény, kissé már száraz, de bizonyára nyálmaradványoktól nem mentes darabját. Még bele sem harapott, de már érzi azt a mennyei boldogságot, amit csak egy apáca érez, amikor látomása van. A vágyott íz, mit oly soká kellett nélkülöznie ma reggel, lassan olvadozni kezd a szájpadlásán, a nyelvén, betöltve a legkisebb szegletet is, ezzel bearanyozva a napját, dacára az átélt rendkívül sok megrázkódtatásnak. Már-már meg lenne győződve róla, hogy ez a nap, a napok lehetséges legjobbika, amikor egy erős rángás ingatja meg, asztallapra támaszkodó könyökeit, kiütve az utolsó falatdarabot a tanerő kezéből. Méltatlankodva gondolja, hogy nem jeleztek mára földrengést, meg, hogy mennyire megbízhatatlan mostanában a meteorológia, amikor az élvezettől eddig lehunyt pillái felpattantanak. Csalódottan veszi tudomásul, hogy csak egy diákja túlzott aktivitása keltett földrengés szerű érzetet. Keserves pillantással követi az asztalon guruló Mennyország darabot, ami végül a padlón landol, miután a túlbuzgó diák belekönyököl. Ekkor végső búcsút vesz az elhunyttól, a nyugalomtól, amiről eddig álmodott és meggyötört tekintettel pillant a zaklatóra.
- Jó reggelt! Maga egy jóstehetség fiam. Honnan tudta? Igaz eddig nem utáltam, de most esett a ranglistán vagy tíz helyet. - Már venné a levegőt, hogy küldje el a srácot melegebb éghajlatra, hogy attól koldul, de előkerül az a bizonyos pergamen, és Várkonyit elkapja az asztrológia forgószele. Arra azonban még jut a rosszkedvéből, hogy lesújtó pillantással jutalmazza az információra éhes legényt, amiért a dolgait az asztalra hajigálja. Összeszedi a kesztyűt, meg miegymást, és a srác kezébe nyomja. Ne vesse már el annyira sulykot, hogy na! Ezután figyelmét az ábrára függeszti, a következő pillanatban pedig már csak a kérdés megválaszolása köti le. Várkonyi tiszteli a tanulni akarást, a szorgalmat, az érdeklődést, aki pedig szereti az asztrológiát, az belopja magát a szívébe, ha még tehetséget is mutat, akkor különösen. Elővesz a zsebéből egy furcsa kör alakú izét, mert vész esetére mindig van nála egy.
- Látott már ilyet? - kérdezi a levitást, az orra alá tartva a papír kört, amin vonalkák sorakoztak körben a szélén, teljes háromszázhatvan fokban. Ez egy olyan szögmérő, ami nem csak száznyolcvan, hanem háromszázhatvan fokban volt beosztva.
- Nagyban megkönnyíti a magához hasonlatos asztrológusok munkáját. Megkeresi a nulla fokot, azt odailleszti az adott bolygóhoz, és leolvassa róla, hogy a másik bolygó, tőle hány fokra található. Érti? - Ez a darab egy teljesen mugli eszköz, de létezik ennek mágikus változata is, az ki is írja a keresett adatot, de Várkonyi már csak ilyen mazochista alkat. Szeret megdolgozni az eredményért. meg akkor mit csinálna a diák, ha mindent készen kapna, na nem?
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. március 8. 15:03 Ugrás a poszthoz

Iványi Polett

A Mákony kreatívabb lett volna, ezért nem jár pont XD


Utálja a helyettesítéseket, de a helyetteseket még jobban, pláne, ha az ő tanársegédjéről van szó. Legnagyobb félelme bekövetkezett, hiába ágált az igazgatónál, a gondnoknál, a játékvezetőnél, semmi hatása nem volt. A kviddics Bagolykőn nem szűnt meg. Most vérig sértve puffog végig a folyosókon a Gyengélkedő felé, hogy Lanettát meglátogassa, mivel gurkó találat miatt az ágyat nyomja. Persze nem a szánalom vezérli, csupán a felháborodás, hogy hogy képzeli, hogy itt szimulál, ő meg egyedül vigye a dolgokat a vizsgák alatt? Készült a nagy fejmosással, amit szegény Lalának még a vaspuszi mellett el kell viselnie. Ha választhatna, inkább két vaslaszti, mint egy Várkonyi. Kapott ugyan a tanerő egy kisegítő embert, de azt szerinte a kisegítőből szalasztották, szó szerint, ha nem az Elmekórtanról egyenesen. Hatalmas léptei alatt döng a kövezet, néhol talán még a mozaik kockák is elmozdulnak, ahogy elhalad felettük, mint egy világháborús tank. A "Fecsegő Dámák" is riadtan húzódnak legyezőik mögé, csak a fülük nyitott, hiszen a pletyka ki tudja mikor születik, és egy jó kis zaftosért nem mennek a szomszédba. Az asztrológia professzor ámokfutását egy félszeg hang szakítja meg. A férfi még tesz pár lépést, hátha nem is neki szóltak, hátha rosszul hall vagy hallucinál, esetleg csak a Dámák, de miután hátranéz, meggyőződik róla, hogy megint nem tévedett.
- Szép napot magának is! - szól vissza pikírtem, az amúgy sem rózsás hangulata miatt. Megáll azért, elvégre lehet halaszthatatlan ügy, vészhelyzet, életveszély vagy menetrenden kívüli Napfogyatkozás, bár arról tudna. Az érdeklődés teljes hiányával fordul a diák felé, akiről azonnal levágja, hogy nem tanul asztrológiát. Ha pedig nem tanul asztrológiát, a nevét is felesleges megjegyeznie, na nem? Egy esetben talán mégis. Előveszi a rettegett kis zöld noteszét, szúrós szemeit pedig a lánykára veti.
- Remélem, hogy minimum ég a ház, mert sürgős dolgom lenne. - Nem árulja el, hogy csak beteglátogatóba megy, és Lanetta nem szalad el, nincs olyan állapotban, ám ha tudná, hogy ki közeledik feléje, halottaiból is feltámadna. Ha valaki nem ismerné még a kis zöld notesz rejtelmeit, annak illik tudni ezután, hogy nem jó dolog abba belekerülni, mint ahogy Várkonyi hatósugarában is életveszélyes tartózkodni, pláne most.
- Egy percet kap, vagy még annyit se, ha nem érdekel a közlendője. Mit szeretne mondani? -
Utoljára módosította:Várkonyi Zoltán, 2017. március 8. 15:54
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Várkonyi Zoltán összes RPG hozzászólása (92 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 » Fel