Vér Lanetta - 2016.09.16. 00:33


Mit kell itt megtudnom! Érdemes néha benézni ide. *beírja a kis zöld noteszébe*
Üdv mindenkinek. Aki nem ismer még, annak semmi jót nem mondhatok magamról.  

Izabella  

Olive Thalia Belmonte - 2016.09.16. 21:16


Nade Tanárnő! Téged is felírjalak a rosszak közé? XD

Fanni, mi a baj?  

Iza! Én így örülök. Nem ismer még?  

Olive Thalia Belmonte - 2016.09.16. 21:20


Azt hiszem ezt nem itt kéne megbeszélnünk.  

Persze Lív, írhatunk listát, ha azt szeretnéd.   Te így hívod?  

Izabella! Szeretne jobban megismerni?

Thalia szép papnője, ha majd miattam buknak....a vizsgán, akkor fogok szépen mosolyogni. XD

Izabella, örömmel hallom.

Üdv az érkezőknek.  ( )

Olive Thalia Belmonte - 2016.09.16. 22:36


Szerintem is.   Itt sincs.

Olive Thalia Belmonte - 2016.09.16. 22:43


Neked? Inkább odáig repítelek.  

Olive Thalia Belmonte - 2016.09.16. 22:50


Csak csendesen, rontod a híremet. XD *körbekémlel, hallotta-e valaki*


Jó estét Kirill!  

A tanárok itt vannak, igen. Vigyáznak a rendre az Offban. Kötelesség.
Amúgy meg kellemest a hasznossal. *jelentőségteljesen pillant Thalia papnőjére*

Vér Lanetta - 2016.09.17. 17:17


Nem ment meg semmitől.  
Szép délutánt!

Mindenízűt kaphatsz. XD

Eszembe sem jutott. Ebben az esetben rábízzuk a véletlenre, hogy jutalom lesz vagy büntetés. XD

Elég lesz pár magánóra asztrológiából.  

Szívem papnője, meg a középkori módszerei. A cukor árt a fogaknak, a fülzsír nem.  

Csak nevelem, kolléga.

Szakács Ágota-Beáta

Régen járt már egykori szállásán, de emlékezett még arra a régi időkre, amikor még a lánya is itt volt, az iskolában. Azóta sok minden megváltozott, maga Zoltán is, bár azt nem mondhatjuk, hogy előnyére. Persze ő megvan győződve róla, hogy igen, és ebben a tévképzetében senki nem tudja megingatni, jobb, ha nem is akarja.
Egykedvűen nyit be az ismerős ajtón, hogy a hosszúra nyúlt tanári értekezlet után, legurítson a torkán valami lélekemelőt. Körbe sem néz, elvégre nem múzeumba jött, csak a pultoson pihenteti sürgető tekintetét, mely egyre inkább borul sötétbe, minél több másodperc telik el anélkül, hogy észrevenné. Fél perc után, ingerülten emel szót a jogaiért.
- Van itt kiszolgálás vagy érezzem otthon magam, és töltsek magamnak? Majd a végén el is mosogatok. - Nem zavarja az a tény, hogy dugig van a csárda, egyszerre hatan kérnek piát, de miért is érdekelné más nyomora? Szerencsére nem pusztába kiáltott szó, vagy falra hányt borsó hatást váltottak ki szavai. Az egyik kiszolgáló, aki már anno is ott volt, kerekre táguló szemekkel fordul felé. Valami olyasmit is elrebeg, hogy: "Ááá, tanár úr! Rég láttam!" Vagy ilyesmi. Nem hallani pontosan a hangzavarban. Várkonyit ezek nem zökkentik ki fenséges fölényéből, csak megrendeli az italát, minden különösebb reagálás és érzelem nélkül.
- Valami alkoholmentes agyzsibbasztó löttyöt kérek! - A kérek szó csak amiatt került a mondatba, mert abban a pillanatban nem jutott eszébe várkonyisabb. Mintha el is pirulna egy pillanatra, de mivel a kért ital pillanatokon belül a kezében van, visszatér egészséges, viasz szerű arcszíne, ahogy máris szabad helyek után kutat. A többesszám azt jelenti, hogy nem kívánja mással megosztani a hatszemélyes asztalt. Ne nézzék már madárnak! Akárkikkel nem vegyül. Aki nem Várkonyi, azzal csak akkor ül le egy asztalhoz, ha kényszerítik valamivel. Az meg tudjuk, nem egyszerű. Mázlija van, hogy épp távozik egy kisebb társaság, így poharát a feje fölé emelve araszol a megüresedett asztalig, sietve le is ül, majd felveszi a legelrettentőbb ábrázatát, hogy egyedül maradhasson, csak ezután kortyol az italba. Lehunyva szemeit élvezi a lelkéig hatoló nedű zamatát.

Vér Lanetta

Alig tette be fél lábát az iskolába, máris munkával halmozzák el a tilosban mászkáló diákok, na, meg persze már ki is építette a besúgói hálózatát, hogy a rosszra érzékenyen reagáló szimatát kipótolja, ezáltal ezer füle és szeme van máris a kastélyban. Jobb jegyért páran hajlandók ilyenre, ő pedig csak végzi a dolgát, hogy ráncba szedje azokat, akik úgy érzik, hogy bármit megtehetnek. Eddig talán igaz is volt, de innentől, más Nap világít az égen. Felháborító, hogy amíg nem volt itt, hogy elkanászodott a diákság, de nem kell aggódni, végre itt van, kezébe veszi a dolgokat, és rendben lesz minden. Kémei jelentettek egy szörnyű esetet, valami Bagolyház volt benne, meg két név. A részletek nem érdekelték, csak az, hogy minden tett megkapja a maga jutalmát. Ő pedig lám, milyen áldozatkész, fáradhatatlan...és egyéb szuperlatívuszok, amiket hosszan sorolhatnánk. Zoltánunk, a nagy Hérosz, azonnal írt is a bűnösnek, hogy jelenjen meg a megjelölt helyen, különben irgum-burgum. Természetesen nem késik, különben honnan tudná, hogy a delikvens pontosan érkezik-e? Ha nem, az csak rontja az amúgy is siralmas helyzetét. Ellenőrizni fogja a kötelező talárt is, még egy lehetséges rossz pont, és ez csak két rovás a sok közül. Idő előtt már a Konyhában vár, a manókat odébb tessékeli a helyiség másik részébe, mielőtt rendel egy kávét, két extra habos, sós-karamellás süteménnyel. Nem kedvence az efféle nyalánkság, ez az egyetlen, amiért viszont rajong. Csak az utóbbi két évben szokott rá, míg lányát kísérgette turnéról, turnéra. Kavargatja a kávéját egyelőre, hogy kihűljön, mert forrón nem kedveli. Legszívesebben lehűttetné hőhűtő bűbájjal, de sok ideje van, ő pedig nem siet sehova. Hosszú óráknak néz elébe, kettesben a kis bűnössel, aki a konyhai óra szerint, ebben a pillanatban máris késik. Feltéve, ha az jól jár, ám Zoltán tudja ezt az érvet orvosolni, egyszerűen azzal, hogy ezt ő dönti el. Ütemesen csilingel a kanállal a porceláncsésze oldalán, szemei összeszűkülnek, ahogy a gyorsan mozgó mutatókat figyeli.

Szakács Ágota-Beáta

Az agyzsibbasztó lötty, ami tulajdonképpen grapefruitlé tonikkal keverve, megbolondítva pár csepp vidító főzettel, lefelé haladtában oldja fel szépen a gyűlés alatt feltorlódott görcsöket. Soha nem értette, hogy minek ez a rengeteg fejtágítás, némelyik kollégának már így is akkora a feje, hogy ha a második sorban ülne, kitakarná a beszélőt. Persze azért vannak fontos dolgok, mint például most az igazgatói pályázat véleményezése, ami csak elsőre hangzik ennyire egyszerűen. Sok-sok nyomorúságos procedúra előzi meg azt, hogy elmondhassa végül, ő személy szerint nem talált a pályázatban semmi értelmeset, sőt egyenesen kételkedik az illető kvalitásában, mi több, biztos benne, hogy romlásba dönti az iskolát, amit a horoszkópja is ékesen bizonyít. Valaki egy Halak Merkúrral nem lehet jó a kommunikációban, pláne, hogy ez a szegény Merkúr még oppozícióban áll a Neptunnal. Na ez aztán katasztrófa. Szóval ennyi is elég lenne, ehelyett két órán keresztül ment a szájtépés. Kiválasztani a jegyzőkönyvvezetőt, felállítani a szavazatszámláló bizottságot, névsorolvasás, ki nincs jelen. Mire eljutottak oda, hogy ismertesse valaki a vezetői programot, már túl voltak két idegösszeomláson, három hektó kávén, és két gyomorgörcsön, úgyhogy az itóka, mindennél jobban kell most neki. Általában nem rendítik meg a feladatok, de ezt a felesleges időhúzást, értelmetlennek tartja. A halálba lehetne kergetni vele. Kortyolná a másodikat is, mikor egy üde fiatal hang, és a hozzá szervesen kapcsolódó, mosolygó arc zavarja meg a regenerálódást. Várkonyit nem olyan kőből faragták, hogy hatással legyen rá bármilyen szelídség vagy báj, így máris nyitná a száját, hogy úgy hajtsa el a jelentkezőt, mint Abortusz főzet a magzatot, ám rájön, hogy méltányolnia kell, ha az áldozat maga sétál be a csapdába. Neki egy lépést sem kellett tennie érte, és már látja is lelki szemei előtt kiterítve a prédát.
- Hogyne, foglaljon helyet! Majd elcsevegünk a házirendről kicsit. - Válaszvigyort villant, tettetett kedvességgel int a vele szemközti székre. Nem tartja sokra a lány észbéli képességeit, de az ismeretei mindenképpen hiányosak, ha épp őt szemelte ki partnerül. Nála már akkor is jobban járt volna, ha a legbizalmatlanabb képű fickó felszólításának tesz is eleget. Az oroszlán benne, már élesítette a karmait, sőt még az az elégtétele is megvan, hogy ártatlan a becserkészésben. Nyugodt lehet a lelkiismerete, nem ő vadászik különös kegyetlenséggel bűnösökre, hanem lám, maguktól hajtják fejüket az áldozati oltárra.
- Mit iszik? - Íme egy újabb döfés, hogy az igazság oltárán, a véráldozat megfelelően hatásos legyen.

Vér Lanetta

Kis híján már a kávéjába szürcsölne, mikor kivágódik az ajtó, és belép rajta a lány, akire eddig várt. Jól ismerte, arcokat nem felejt, legfeljebb neveket, azt is azért, mert meg sem jegyzi őket, csak a fontosakat. Lanetta, az emlékeiben a kacsákhoz kötődik, az már nem rémlik neki, hogy miért, az igen, hogy már tanította, valamint, hogy akkor nem volt probléma vele. Sajnálkozik egy keveset ezen, hiszen mindig kiábrándító, hogy ahogy nőnek a gyerekek, úgy válnak egyre inkább bűnözőkké, ha nem figyel rájuk senki. Nem időzik sokat ezeken a gondolatokon, mert egészen más köti le a figyelmét. A falról lepattanó vakolatdarab, mely az egyik sütin landol, az eridonos hiányos öltözete...a bejövetel, a késés....komolyabb a baj, mint gondolta. Rendesen végigméri a lányt, míg tekintete meg nem áll a harisnyás lábakon. Az, hogy éjjel 11 óra van, még nem ok arra, hogy félig felöltözve jelenjen meg valaki a büntetőmunkáján. Már-már azt hiszi, valaki tréfát űz vele, és az egész, amit maga előtt lát csak illúzió, nincs köze a valósághoz, de ahogy jobban a dolog mögé néz, tudja, hogy szó sincs mágiáról, tényleg ennyire csapnivaló a diákerkölcs. Az éjjeli időpontra is létezik érv: most ér csak rá, a dolog pedig nem várhatott holnapig. A sokkterápiás belépő hatására csak nehezen találja a szavakat, de aztán magához tér lassan.
- Miután még nem érkezett meg, a késés sem realizálódott. Emiatt csak akkor szabadkozzon, ha tényleg itt van. - A vakolatdarabot óvatosan leveszi a hab tetejéről, a kiskanállal gondosan lekapargatja róla a rátapadt édességet, de ott hagyja az asztalon. Nem siet túlságosan a bővebb magyarázattal, hisz tudjuk, ráér, rengeteg az idő, hosszú még az éjszaka. Mikor a csend már élessé válik, akkor szólal meg ismét.
- Mint mondtam, még nem érkezett meg, mivel ez a bejövetel rosszul sikerült. Kezdje újra! Menjen ki, öltözzön fel rendesen, vegyen fel cipőt, gondolom nem akar órákon át, mezítláb ácsorogni a hideg kövön. Még megfázik nekem. - Ó, a kis jóakaratú gondoskodó! Hát lehet ezt száraz szemekkel megállni? Nehezen, pedig még nem fejezte be. Feláll, az ajtóhoz sétál és folytatja.
- Közben gondolkozzon el azon, miért rendeltem büntetőmunkára, aztán, ha mindezzel megvan, jöjjön be illedelmesen, ahogy egy úrilányhoz illik és álljon elő nekem a válasszal! Igyekezzen, mert minden perc késés, tíz perccel hosszabbítja meg a velem való beszélgetést, ami már alapból sem rövid. - Int a fejével a kijárat irányába, miszerint befejezte, Lanetta távozhat. Ha megteszi, becsukja mögötte az ajtót, visszaül a helyére, aztán végre nekilát a jól kihűlt kávéjának. Reméli másodjára sikerül a lánynak a bonyolult mutatvány, bejönni egy ajtón. Ha nem, akkor próbálkozhat újra és újra. Zoltán makacs jószág, tanárnak meg pláne. Nála kötelező a tananyag megtanulása.

Vér Lanetta

Némi halovány ellenkezést ugyan kivált a lányból az ellentmondást nem tűrő parancs, azonban nincs más lehetősége, ha még azon az éjjelen aludni is akar. Várkonyi halálosan komolyan gondolja, hogy addig nem engedi el, míg le nem telik az az idő, ami a hosszabbításokkal együtt összejön majd. Miután az eridonos után becsukódik az ajtó, a tanár úr egyedül marad a gondolataival, mert idő közben a manók is elszállingóztak. Csak egy-két apróság lézeng, takarítgatnak vagy a holnapi reggelihez készülnek elő. Várkonyi felhajtja a maradék kávéját, és hozzálát a süteményhez, amelyik falas lett. Takarékos ember, nem dob ki semmit. Azt vallja, hogy tilos pazarolni, legyen az idő, tehetség vagy étel. Néha felpillant az órára, számolja a perceket, mert minél több telik el, annál hosszabb az ébren töltött éjszakájuk. Már a tizenötödik percben járnak, mikor befut Lanetta. Tény és való, hogy ezúttal a fal ép marad, úgy, ahogy fel is öltözött, a pukedli meg kimondottan aranyos. De nem Várkonyinak. Ugyan először megtapsolja a lány mutatványát, de szavaiban gúny bujkál, mikor megjegyzi.
- Ezzel felléphetne valami varietében. Ennyi volt, vagy lesz ráadás is? -
Feláll az asztal mellől, szeme megakad a lógó nyakkendőn, meg a kontytűnek használt varázspálcán. Egészen elé ér, aztán kinyújtja karjait, mindkettőt egyszerre. A következő pillanatban pedig már mindkét kipécézett darab a kezébe vándorol. Baljában a nyakkendő, jobbjában a pálca, kisvártatva eltűnik valahol a zsebében.
- Kérem, hogy az elsős Bájitaltan tananyagból írja ki a főneveket, egytől-egyig és bagolyban juttassa el hozzám! Azután két hétig, minden nap, tanítás után, egy általam megnevezett prefektus felügyeletében kitakarítja a Bagolyházat. Ha letelt az idő, a két elkobzott tárgyat visszakérheti a házvezetőjétől, addig nem akarom látni. És most elmehet! Szép álmokat! - Nem így tervezte ezt az egészet, de rugalmasan módosított a terveken, így ha a lánynak nincs hozzá tennivalója, kilép az ajtón és elindul a szobája felé, miután a másik süteményt, pazarlás ide vagy oda, a szemétbe dobja.

Szakács Ágota-Beáta


Az arca ismerős, mégsem tudja hova tenni, de ezen nem akad fenn, elvégre, mint tudjuk, csak a fontos egyénekre figyel oda, és ilyen, önmagán kívül, nagyon kevés akad. Elkönyveli annak a derengő vonásokat, hogy valamelyik folyosón talán összefutottak, vagy az ebédlőben reggel, netán ebédkor...Nem is igazán érdekli, ez most részletkérdés. Különben is az agya még zsong a tanári hangzavarától, ilyen állapotban pedig ne várja tőle senki, hogy gondolkodjon is. Ezek szerint arra a véleményre ragadtatja magát, hogy az immár vele szemben elhelyezkedő lány, biztosan diák. Más eshetőség meg sem fordul a fejében. Ha pedig így van, akkor a hölgyemény tilosban jár, ő pedig lefülelte, a karmaiban van. Feléled benne a kötelességtudó tanár ösztöne, keveredve a farkas, prédát űző lényével.
- A házirend elég sokrétű és mélységei vannak, nem gondolja? El lehet benne merülni, de ha van jobb ötlete, akkor meghallgatom. - Halkan beszél, és ebben a beszédben rejlik valami vészjósló. Olyan érzés lehet a másiknak, mint mikor vihar előtt elhallgatnak a madarak, a levegőnek súlya van, és a meleg annyira nyomasztó, hogy levegőt is nehezen kap a halandó. Öntudatlanul a poharát szorongatja, néha kortyolgat is az italból, de gondolatai máshol járnak, ellentétben a szavaival, mert válaszolnia kell, ha nem akarja, hogy megakadjon a beszélgetés fonala. Ő akar irányítani, mint mindig, ezért nem árulja el, hogy mit iszik.
- Almalé? Értem. Végül is ebbe a kategóriába elég sok minden belefér. - Mindentudó tekintettel figyeli a lányt. Túl lezseren cseveg, vagy próbál csevegni, láthatóan nem sejt semmit. Zoltán ezt furcsállja kicsit, elvégre a jó híre már eléggé elterjedt a kastélyban ahhoz, hogy az is tudja, akit nem tanít vagy tanított legutóbb. Gondolatban vállat von. Ha még nem tudja, most meg is tapasztalhatja, annál nagyobb lesz majd a csodálkozás.
- És? Mi járatban erre ilyen késői órán? Nem az ágyban lenne már a helye? -  Szelíd, szolid kis kérdéskének hat, a tanár úr is kivételesen kedves hangon kérdezi, bár arca mosolytalan, mint általában mindig. Nem lehet érzelmet, sőt hangulatot sem leolvasni róla, pedig magában épp hálát ad, amiért nem alkoholos italt rendelt. Szüksége van most a tiszta fejre.

Vér Lanetta

Minden, ami történt abban a kicsit több, mint fél órában, a teljes véletlen műve lehetett, és bár Várkonyi ebben a pillanatban is megpróbál uralkodni rajta, nem mindig jár sikerrel. A lány viselkedése, ha nem ő lenne a szenvedő alanya, még valahol mélyen mulattatná is, de így inkább csalódott. Ezen kívül még egy erőteljes érzés talált hatalmat felette, az, hogy megőrizze a méltóságát, mert az eridonos, házához hűen, nem veszi kellően komolyan a szituációt. Az, hogy idekérette, vagyis inkább rendelte,...nos vitatkozhatunk róla, mennyire volt jogos vagy mennyire nem, hiszen akkor még a suliban sem volt. Ha viszont azt nézzük, hogy a bűn nem avult még el, akkor nem róhatunk fel a tanerőnek semmit. Zoltánt különben sem érdekelnek ilyen apróságok, de a szabálytalanságok felbőszítik. Ő benne nincs harag, nem utálja ezért a főnixet, csak meg kell kapnia, ami jár. Ki kell egyenlíteni a mérleg két oldalát, az adok-kapok harmóniáját vissza kell állítani. Ez nála valami bevésődés, mint a kiscsirkéknél, amik ahhoz kötődnek, amit először meglátnak, legyen az akár egy oroszlán vagy róka, sőt akár tárgy. A végső szó kimondása után, a kilincsért nyúl. El is hagyná a helyiséget, ha legnagyobb meglepetésére nem állná útját a lány. Tudni kell róla, hogy általában ragaszkodik a kimondott szavaihoz, nem szokta megmásítani az ígéreteit, most sem teszi meg, így tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy Lanetta mit mond. Az már kicsit jobban nyom latba, ahogyan mondja. Csak ez az, ami arra készteti, hogy az asztal sarkáig hátráljon, leüljön a szélére, és csendben hallgassa végig. Nem hatják meg a könnyek sem, sem a másik érzelmi kitörése. Messze van attól, hogy az ilyen cunamik elragadják lelke hajóját, meg sem engedheti magának a mágiája miatt sem, hogy átengedje az irányítást bárkinek és bárminek. Végighallgatja Lanettát, míg az ki nem fogy a szavakból. Egy darabig vágható a csend a helyiségben, a manók is leállnak az uborka szeletelésével, a légy zümmögését is lehetne hallani, ha lenne. Ebbe a csendbe hatol be Várkonyi szokatlanul barátságos hangja.
- Rendben, megértettem mindent. Nem mintha sokat változtatna bármin is. Mielőtt azonban tovább beszélnék, mosd meg az arcod a csapnál, igyál egy kis vizet és csak akkor gyere vissza, ha teljesen lehiggadtál. - Remélhetőleg a lány megteszi, amit a tanerő kér, az pedig türelmesen vár, míg a másik valamilyen módon nem jelzi, hogy kész a folytatásra. Akkor Várkonyi ismét beszélni kezd, ugyanazon a barátságosnak mondható, már-már szelíd hangon, amit csak ünnepnapokon vesz elő.
- A büntetést nem Ardaiért kaptad. Azért más járt volna, de annak már annyi. Ami pedig a kérésedet illeti....Nem tudok ennél durvábbat és kegyetlenebbet adni, mert ez ezek szerint annyira brutális lett, hogy nem is akarod megcsinálni. Nos, nem szoktam megváltoztatni a döntésemet, de...egy könnyítést adhatok, ám ennek ára van és erre az árra, magadtól kell rájönnöd. Ha nem sikerül...minden marad a régiben. Kegyetlen vagyok és következetes. Ismersz. - Ennyi és nem több. Ezután egyetlen szó sem hagyja el a száját, de a belső feszültség most először kiütközik az arcán. Hihetnénk, hogy haragszik, vagy mérges, igazából csak kíváncsi, mire jut a lány a feladattal.

Vér Lanetta

Míg a lányra várakozik, fáradtan behunyja szemeit. Csak akkor engedi el magát, mikor látszhat rajta, hogy emberből van, ha senki nincs a közelben, különben a tekintélye forogna kockán, és azt nem élné túl, épp ezért elő nem fordulhatna. Bár csap a konyhában is van, eltekintve a funkciótól abból is ugyanúgy víz folyik, ám, ha az eridonos magányra vágyik, legyen úgy. Egy szóval sem mondta, hogy vonuljon ki a folyosóra, sőt meg is lepődött, mikor sietve elhagyta a helyiséget. Biztos abban, hogy viszontlátja még a mai éjjel folyamán, de az jó kérdés, hogy meddig tart nála, míg lehiggad. Az is biztos, hogy pálca és nyakkendő nélkül nehézségei lesznek majd, ha elindul a tanítás, de ez a semmiség Zoltánt nem izgatja egy cseppet sem. Mikor a főnix lány visszasomfordál az ajtónyíláson, már nyitva a szeme, semmi nem látszik az előbbi fáradtságból. Az éjszaka, neki is éjszaka, bár kevés alvásra van szüksége.
Miután meggyőződött óla, hogy valóban lenyugodott kicsit az aktív vulkáni tevékenység a lányban, kijátssza az együttérzés kártyát, amiről sejthetjük, hogy mit jelenthet Várkonyinál. Egy tőmondatban kifejetve, nem sokat. Az ár, amit kér érte, biztosan drága lesz, úgyhogy Lanetta bármit mond, 20-ra húz lapot. És lőn világosság. Várkonyi tényleg nincs elragadtatva a választól.
- Nem, a büntetés nem lett volna ennyire szigorú, ha csak azt a csínyt veszem alapul, de te sajnos rápakoltál még egy féltucat lapáttal. - Valójában egy izgalmas órát tervezett tartani a konyhában. Azon volt, hogy elsősorban jól érezzék magukat, csak a kötelező jelleg rontotta volna az élményt, na meg a késő esti időpont. jó fej akart lenni, de nem firtassuk, mert úgysem vallja be soha. A kemény álarc, amit magára aggat és nem vesz le soha, csak a szigorú önkontroll terméke. Ha valaki közel tud kerülni hozzá, más arcát is megismerheti, ám azok kevesen vannak.
- A szabályokat eleve kötelességed betartani, ezzel nem szereztél jó pontot. - Közelebb hajol a lány arcához, mielőtt érdeklődve megkérdezi.
- Ez azt jelenti, hogy elfogadod a büntetést, amit kiszabtam? Az írásbelit reggel hatig kérem! - Igen, ebből már sejthető, hogy Lanettta nem találta ki, mi az ára a könnyítésnek, bár sokra nem ment volna vele, hisz Várkonyi megmondta, nem vonja vissza, nem másítja meg, vagyis a Bagolyház takarítása nem marad el. Legyen a válasz bármi, a férfi kontráz, az összes ütőlap a birtokában van, a lány sorsa pedig a markában.
- Vannak módszereim arra, hogy bárhol úgy érezd magad, mintha a bagolyházban lennél, de talán nem lenne legális, az állásom is veszélybe kerülne, úgyhogy arra ne kényszeríts! - Egy eridonosnál az ember soha nem tudhatja, mit lép még egy sakk-matt után. Felborítja a táblát, vagy suttyomban új bábukat helyez a játéktérbe, ezért Zoltán még nem érzi, hogy zsebében a győzelem, de abban biztos, hogy nem veszíthet játszmát.
- Akkor hát holnap, ebéd után 15 perccel várlak a Bagolyháznál. Vita nincs. - Hogy bizonyítsa is, komolyan gondolja, a következő másodperc már a folyosón találja.

Vér Lanetta

Várkonyi tanár úr és tanítványa a legnagyobb egységben, remekül művelik a kommunikáció tudományát, ám mintha nem egy témáról folyna a csevej, vagy legalábbis egyikőjüket sem érdekli, hogy a másik mit mond. Érdekeik ellentmondanak egymásnak, mivel Várkonyi a büntetést akarja hatályba helyezni, Lanetta pedig a megúszásra játszik. Úgy látszik a tanárnak jobbak az esélyei, és a lányt semmi nem menti meg. Rövidre zárja a vitát egy kurta utasítással, majd ott hagyja az elképedt eridonost főni a saját levében, mert egy konyhában, mit is tehetne mást? Ugyan eléri még hallószerveit a lány kétségbeesett bocsánatkérése, ám lepereg róla, mint varangyról a vízicsiga, csak rohan tovább, hogy a hosszúra nyúlt napot egy kiadós alvással koronázza meg. Nem jut azonban túl messzire, mert tompa puffanás, majd egy halk reccs megtöri lendületét. Tesz még pár bizonytalan lépést, miközben hatodik érzéke figyelmezteti: Ne állj meg! Nem hallottál semmit. Jobb, ha tovább mész, majd a manók megoldják. Ne állj meg te szerencsétlen, neee, ne fordulj vissza! Késő. Belső hangja méltatlankodva elhallgat, közölve vele, hogy ha már ennyire okos és önfejű, akkor oldja meg maga a kérdést, ő némasági fogadalmat tesz ezentúl. Ó, hogy azt a megzápult sárkánytojását rúgta volna meg egy megvadult thesztrál! Miért nem futott kicsit gyorsabban? Ha előbb a lépcsőfordulóba ér, ott már nem hallotta volna meg a végzetes hangot, mely egyértelműen jelzi, miszerint a menetrend szerinti ágyat lekéste. És mindennek ez a kis bestia az oka. Hiába dúl-fúl most már, a kötelességtudata nem engedi, hogy elegánsan lelépjen, bármennyire is csábító lenne a lehetőség. Nincs az arcán aggódás, elvégre még él, ha meg meghalt volna, akkor késő lenne aggódni. Ami miatt szenved, csak annyi, hogy nem hallgatott a mai horoszkópjára, mely bizonyos kellemetlenségeket mutatott az esti órákra. Kicsit késnek a bolygók - gondolja keserűen, mielőtt a földön fekvő lányt venné kezelésbe.
- Ennyire nem kéne törnie magát, hogy bocsássak meg, ugyanis nálam ilyesmi nem létezik. Jobb, ha tudja, csak a halála mentené fel a büntetés alól. Egy kis plusz fájdalom még jót is tesz. Hol érzi? - A köréjük gyűlt pár manót bosszúsan hessegeti odébb, azok pedig úgy rebbennek szét, mint törött lázmérőből a higanygolyócskák. Jobban is teszik, mert a férfi tekintete olyan komor, mint jégeső előtt az ég alja.

Vér Lanetta

Még messze van a konyha bejárattól, ahol a baleset megtörtént, de látja, ahogy a lány még mindig nem bír magával. Ahelyett, hogy nyugodtan feküdne és szenvedne, próbál felülni, és ez biztosan nem kellemes. Habár a törés pillanatában, az emberi szervezetben jókora adag adrenalin szabadul fel, hogy csökkentse a stresszt, meg a fájdalmat, ettől függetlenül Lanetta arcáról leolvasható a gyötrelem. Azonban a fájdalomnál csak az ijedtsége nagyobb. Várkonyi nem kezdi el rögtön vizsgálgatni, hisz nem tudja, mije tört el, és akármennyire is kegyetlen, nem akarja tetézni a sokkot az eridonosban, azt azonban nem állja meg, hogy pár csípős megjegyzést hozzá ne vágjon.
- Egyszerűbb lett volna az "Igen Tanár úr" meg holnap a Bagolyház, nem? Maguk eridonosok mindent túlzásba visznek. - Amint fény derül arra, hol a bibi, Várkonyi leguggol a fal tövében üldögélő, majdnem síró lányhoz. Végigtapogatja a biztonság kedvéért a karjait, vállait, megnézi a fejét, nincs-e esetleg máshol is sérülése, aztán pedig a sebesült lábat veszi szemügyre.
- Sípcsont törés lesz ez. A Gyengélkedőn majd rendbe hozzák, nem lesz semmi baj, nyugodjon meg! - Előhúzza a pálcáját, a beteg lábra célozva, egy fájdalomcsillapító varázsigét küld el, bár gondolkozott rajta, hogy a lány azt is megérdemelné, hogy anélkül vigye fel a másodikra, de aztán a felelősségtudata legyőzte jellemhibáját, öregszik a drága.
- Jobb így egy kicsit? - kérdezi a kis főnixet, aki még az imént tele energiával tombolt, most összetört kis madárként, gubbaszt, könnytől csillogó szemekkel a padlón. A tanár úr erős karjai felnyalábolják a kis sebesültet, hogy terhével a lépcső felé induljon. Második emelet. Nagyot szusszan a gondolatra, miközben átkozza magát és megfogadja, hogy ha legközelebb Lanettának büntetőmunkát szab ki, egyenesen a Gyengélkedőre hívatja, hogy ne kelljen cipelnie. Meg sem kottyanna neki a távolság, csak hát az emelet, az éjszaka, meg a fáradtság, sokat kivett belőle. Azonban némi előrelátásra vall, hogy legalább nem egy másik épültbe rendelte a lányt, így az a két emelet nem is olyan sok.

Asztrológia óra

Alighogy visszatért a suliba, beleveti magát a munkába, mintsem, hogy túl sokat kelljen gondolkoznia. Csendesebb napokat is megélt már, de volt sokkal elfoglaltabb is, azonban most nem akadt más, amivel lefoglalja idejét teljesen, ismét a munka ad kapaszkodót a túléléshez. Vissza a régi kerékvágásba, hiszen ezzel a világ körüli úttal is felérő turné a lányával, jócskán tartogatott meglepetéseket, idegeskedni valót, és egyéb kellemetlen nyalánkságokat. Zoltánunk kikerült a komfortzónájából, de most végre, ez az ismerős, sőt biztonságos talaj a lába alatt, új reményeket és lendületet ad neki. Tőle szokatlan módon, vidoran baktat a folyosón, hóna alatt a szokásos paksaméta, horoszkópok, jegyzetek, táblázatok, aminek a felére sem lesz szüksége, de azért jó, ha nehezéknek nála van, hátha egy cunami idetalál, akkor viszont jól jön a többletsúly. Horoszkópelemzős órát fog tartani, ami nem lesz egyszerű feladat, mégpedig azért, mert le kell butítania annyira a lényeget, hogy megértsék, hiszen ez lesz az első ilyen, legalábbis úgy gondolja. Egyelőre biztos benne, hogy meg tudja csinálni, nem olyan borzasztó, kiértékelni egy születési képletet. Sőt, aki képes lesz valamit alkotni a témában az órán, annak még az év végi jegyét is felkanyarítja eggyel-kettővel, de ez titok, majd csak a foglalkozás végén árulja el. Nem is jár automatikusan, csak annak, aki szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy dolgozik. A tanerő semmit nem ad ingyen, még a szúrós pillantásokat sem, bár azokért nem kell sokat gürcölni. Ahogy a teremhez ér, feltépi az ajtót, és reméli, hogy már csendesen és tudásra éhesen várják a nebulók, ugyanis ő azt szereti.

Szokás szerint pontosan érkezik, percre, másodpercre. Hozzá órát lehet igazítani, de tekintve, hogy mindig neki van igaza, félő, hogy a Nap is hozzáigazítja égi járását. Szemeit végigvezeti az egybegyűlteken. Nincs sok érdeklődő, de annál értékesebb a tudás, minél kevesebben birtokolják azt. Akinek kijár ez a kiváltság, az megjelent ma itt, többekre nincs is szükség. Olyan ez a gyakorlati óra, hogy a túl nagy létszám, csak hátráltatná az ügyesebbjét, a kevésbé okosak meg úgyis feladják, így nincs is értelme nekik belekezdeni. Vagyis elégedett a látvánnyal, és eme eszmefuttatás, ami pár másodperc alatt suhant át az elméjén, csak jobban kifényesítette az egoját. Irományait lecsapja az asztal sarkára, aztán már nem is fordít figyelmet azokra, inkább a messze távolban gubóckodó levitásra összpontosít. Olyan illúziót gerjeszt, mintha a teremben 40 fok volna, hátha a fázós istenadta levedli a talárját, vagy legalább a kapucnit. Ebben az állapotban eltelik pár perc, míg megtartja az illúziót, aztán máris hozzáfog a magyarázathoz, nem hagyva ocsúdni, sem tunyulni a többieket.
- Mindenki előtt egy horoszkóp ábra fekszik hamarosan. Mindenkié más, mert amit én bemutatok az enyémen, az maguk utánam fogják csinálni. Próbáljanak elvonatkoztatni a krikszkrakszoktól, aminek most még látják, helyette lássanak meséket, isteneket, ami éppen tetszik. Nem lesz nehéz, nincs rossz válasz, csak ha nem mondanak semmit. Engedjék szabadjára a képzeletüket, ennyi a titok. - Lassú séta közben osztja ki a lapokat, mindenkinek kettőt. Az egyik a bemutatóhoroszkóp, a másik a megfejtendő. A megfejtendő ábrán az asc. rövidítés mutatja az aszcendenst, hogy az milyen jegyben áll, a Nap helyzete pedig a napjegyet, így a tanulóknak máris van két jellemvonás, amit kifejthetnek. Hogy legyen előttük minta, hogyan kell, Zoltánunk újra magyarázni kezd.
- Amint látják, az én ábrámon a születettnek Nyilas az aszcendense és Szűz a napjegye. Vagyis az aszcendense szerint, a külvilág egy állandóan tevékeny embernek látja, aki lelkesíti a többieket, belekezd új dolgokba, nemes célok lebegnek a szeme előtt, ő viszi a zászlót és az első sorban menetel. Ami ennek a hátterében áll, az egy kisebbrendűségi érzés, amit így kompenzál. Úgy érzi, hogy szolgálnia kell, dolgoznia másokért, amit lelkiismeretesen és precízen meg is tesz. Magának szinte semmit nem vesz el, bőkezűen ad, itt nem csak anyagi javakra kell gondolni! A feladat, a saját ábrátokon ugyanezeket meghatározni! Használjátok a segédleteket, és ha kérdés van, vagy készen vagytok, szóljatok! - Némaságba burkolózik, csak a pergamenek suhogását hallgatja, ha jelentkező van, akkor megadja a szót.

Példahoroszkóp

Senki nem mondhatja rá, hogy a fülén ülne, mégsem veszi észre, ahogy tanársegédje belopózik. El sem tudta volna képzelni, hogy valaki veszi magának a bátorságot arra, hogy késsen, az meg, hogy ez pont a tanársegédje lesz, álmában sem gondolta volna. Az ajtó halk kattanását betudja egy kintről érkező fura zajnak, a surrogást, az amúgy is zörgő pergameneknek, bár egy elsuhanó fehér lap, ami épp elhagyja az asztalát, gyanút kelthetett volna benne. Túl magabiztos az öregfiú, meg van róla győződve, hogy nem érheti meglepetés. Pedig az a helyzet, hogy ő sem látott még mindent, de valóban az ügy, túlmegy minden határon. Várkonyi ugyan felnéz a papírjaiból, de igazából nincs mit néznie. Mindenki rendben dolgozik, verejtékek csillognak a homlokokon, és ez elégedettséggel tölti el. Mindaddig ebben az idilli hangulatban leledzik, míg tanársegédje hangja fel nem csendül, valahol a teremben. Mikor jött be? Óra elején még biztosan nem volt itt - gondolja. Még meg is jegyezte magában, hogy majd szóváteszi neki a mulasztást, ami újabb büntetést von maga után. Az az igazság, hogy a lány, egyik büntetőmunkából a másikba esik, kipihenni sincs ideje magát, amikor épp nem szorul valami miatt. Lassan már mindketten megszokják a helyzetet. Várkonyi kénytelen a kreativitását újra és újra kiélni a büntik kitalálásában, Lanetta pedig kétségbeesetten igyekszik szabadulni, nem sok sikerrel. Szóhoz sem jut, pedig nyitná a száját, hogy irtózatosan leteremtse a főnixet, ahogy szokta, ám a vörös mondandója belefagyasztja a szavakat. Szíve annyira meglágyul a hallgatás alatt, hogy szinte elfolyik, bár ez kívülről nem látszik, de szemei csillogása azért valamit elárul. Nem olyan kemények a vonásai sem, mint máskor, amikor a lányra néz. Végighallgatja szótlanul, a bocsánatkérést is, aztán közelebb lép a segédhez.
- Khm... A lényeg, hogy megérkezett végre, vigye magával az ábrát, még szüksége lehet rá. - Hátranyúl az asztalához, elveszi a papírt, amit az előbb Lanetta visszarakott, és odanyújtja. Másik kezével a zsebében kotorászik, végül előhúzza azt a pálcát, amit a Konyhában vett el Vér kisasszonytól, azt is átnyújtja.
- Itt a pálcája, megdolgozott érte. Menjen és üljön le valahova! Nagyon ügyes volt. - Merlin szőrzetére...megdicsér valakit? Erre még nem volt példa, ez bekerül a Bagolykő történelmébe. Soha vissza nem térő alkalom, nem fog ilyen előfordulni a következő évezredben biztosan. Arca újra rezzenéstelen, ahogy a csapat felé fordul.
- Így kell maguknak is megoldani a feladatot! - Nincs ideje leülni a megrázkódtatás után, elvégre ritka eset az életében, hogy ilyet kelljen kimondania, jó, hogy nem ájult el közben a sokkhatástól. Jelentkezik egy újabb diák, aki szintén hasonló jól elmondja a megoldást. Várkonyi bólogat.
- Látom ráéreztek az ízére. Jól van, remek volt, leülhet! A többiek hogy állnak? - néz a két megmaradt áldozatra.
- Valamelyikük kezdjen bele! Próba, cseresznye. -

Menetrend szerint folyik az óra, ennek Zoltánunk örül, már a maga módján. Percre kidolgozott óraterve van, amiben talán még az is szerepel, hogy mikor, mely szavak után vesz levegőt, vagy összesen hány percet tölt el az íróasztala mögött ülve. Bizonyára elérte a limitet, mert most járkálni kezd. Először az ablakhoz sétál, ki is tárja, áradjon be friss levegő mondván, el ne aludjanak a diákok, meg kell a levegő az agynak és hasonló tudományos elméletek, amikből bármikor tud egy féltucatot felsorakoztatni, bármilyen témára. Valószínű, hogy újabb fordulópontra ér az órai menet, mert arról kezd beszélni, hogy mennyire fontos az, hogy egy megfelelő összképet lássunk a szülöttről, amit a bolygók elhelyezkedésének mintázatából tudhatnak meg. Meg kell nézni, hogy a bolygók többségében tüzes, vizes, levegős vagy földies jegyben helyezkednek-e el, kardinális, fix vagy szilárd minőségűek, illetve negatív vagy pozitív jellegűek. Ehhez végig kell vizsgálni a bolygók jegyhelyzetét. A Nap két ponttal nyom a latba, úgymint a Hold és az aszcendens is, a többi bolygó egy pontos. Meg kell nézni azt is, hogy a planéták az aszcendens (AS)-deszcendens (DC) tengely alatt vagy felett helyezkednek el döntően, illetve, hogy az MC-IC tengely bal vagy jobb oldalán. Miután ezt elhadarja, hiszen benne van a tananyagban, előveszi a saját képletét, hogy a gyakorlatban is elmagyarázza, mit vár el a nebulóktól.
- Első látásra megállapítható, hogy a hangsúlyos ebben a képletben a külvilág, vagyis számára az jelent információt, hogy a külső szemlélő, hogyan ítéli meg. Önmagát, másokon keresztül definiálja. A bolygók többsége inkább a horoszkóp felső részében, a nappali térfélen látható, ezért inkább kifelé nyitó személyiség. Nem bonyolódik mélyen a saját lelki dolgaiba, valószínű, hogy máséba sem, mert a víz elemű jegyek súlyozottságát nézve, egy pontja van. A Neptunusszal a Rákban. A legtöbb bolygója változó jegyben áll, vagyis energikus, tele lendülettel. Minden érdekli, és sok mindent csinál egyszerre. Inkább jellemző rá az, hogy nagy lendülettel kezd új dolgokba, de a kitartás nem erős oldala, azért keményen meg kell küzdenie. A föld és a levegő elem egyformán képviselteti magát. Ebből a föld ad annyi szilárdságot, hogy folytassa a küldetését, a levegő pedig arra készteti, hogy kapcsolatokat keressen, kommunikáljon, a szellemi értékekre helyezze a hangsúlyt. - Befejezte, legalábbis egyelőre. Arra vár a továbbiakban, hogy zavarodott pillantásokat leplezzen le, kérdő tekinteteket kapjon el, vagy tanácstalan összenézéseket füleljen le. A tananyagban azonban minden benne van, amire szükségük lehet, de a kérdésekre szívesen válaszol, ha valakinek van mersze feltenni.

SEGÍTSÉG Nap a Szűzben: változó föld 2 pontos
Hold az Ikrekben: változó levegő 2 pontos
Asc a Nyilasban: Változó tűz 2 pontos
Merkúr a Mérlegben: Kardinális levegő
Vénusz az Oroszlánban: szilárd tűz
Mars a szűzben: Változó föld
Jupiter a Mérlegben: kardinális levegő
Szaturnusz a Bikában: szilárd föld
Uránusz a Bakban: kardinális föld
Neptunusz a Rákban: kardinális víz
Plútó az Ikrekben: változó levegő

Ahogy a konyha mellett elhalad, csábító illat üti meg a szaglószervét. Arra fordítja teljes figyelmét, mit analizálhat ki az összetevők közül, minek van ennyire, még számára is csábító illata. Valami különleges dologban mesterkednek a manók, nagy odabent az izgalom meg asürgés-forgás. Biztosan már megint az átkozott karácsony kerítette hatalmába a bamba kis lényeket - gondolja keserű szájízzel, ám az illatok nem hagyják nyugodni. Bedugja fejét érdeklődő képpel, szemben vele pedig egy elképedt konyhai dolgozó néz farkasszemet.
- Á, tanár úr! Tesztelné a legújabb süti alkotásunkat? Épp most készült el a prototípus. Karácsonyi idill a neve, és na-a-agyon finom - hadarja az apró teremtmény, közben egy papírtányéron a tanár felé nyújtja az  illatozó süteményt. Bár Zoltánunk nem édesszájú különösebben, mégis valami arra csábítja, hogy megegye azt az utolsó morzsáig.
- Van még mit javítani a recepten, nem elég savanyú - jegyzi meg epésen, és már menne is odébb, ha a kis lény nem replikázna vissza azonnal.
- De hát ez sütemény - mondja hüledezve, felháborodástól fuldokló hanggal. Várkonyi csak hallgat, nem felel vissza jó szokása szerint valami pikírt megjegyzéssel, ehelyett az iskola kapuja felé veszi az irányt. Fejében dallamocska formálódik, valami száncsengőről, meg hóesésről...idióta kis nótácska. Nem is tudja, hogy mászhatott a fülébe, el is hessegeti, míg kiér a Piactérre. Ott úgy néz körül, mint akinek fogalma sincs, hogy hol van, sőt, hogy hogy került oda. Találó az érzés, mivel tényleg nem tudja. Szája mosolyra húzódik a színes mécsesek láttán, a fahéjas füstölők, egykor oly irritáló illata, most egyenesen felüdíti lelkét. Észre sem veszi, hogy dúdolgatva nézegeti a rénszarvasos zoknikat. Jópofa a piros kis orra - gondolja magában, amitől valahol mélyen jeges rémület keríti hatalmába. Kívülről azonban nyugodt és laza.