28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Götze Ilda összes hozzászólása (186 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 6 7 » Le
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 24. 18:41 Ugrás a poszthoz

Halihó mindenkinek  Smiley
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 26. 22:39 Ugrás a poszthoz

Kilt Zoltán

- Mi van te Szőrmók? Tudom, most ostobának tartasz, hogy hozzád beszélek, igaz cicamica? Gyere ide, pattanj csak fel.*Csalógatóan vontam fel ölembe a klubhelyiségben kódorgó kiscicát, aki valószínűleg valamely háztársam édes kis háziállata lehetett.
Nem láttam a nyakában bilétát, beszélni sem tudott, így a nyávogáson kívül nem sok szót hallatott, s mivel fogalmam sem volt arról, hogyan is nevezhetném, szürke és sűrű bundázatáról a Szőrmók nevet ragasztottam rá.
A kis kandur két mancsával a lábamnak esett, farmerom anyagába akasztotta karmait, s néhány másodpercig kaparófaként használt, majd hosszasan nyújtózott, s végül ügyes és gyors mozgással, pillanatok alatt feljebb tornázta magát az ölembe.
Mosolyt csalt arcomra a kis lény, olyan ártatlannak tűnt és kicsinek, édesnek és szeretetre méltónak. A hízelgéshez is jól értett, hisz hamar dorombolásba fogott, miközben ujjaimmal végig cirógattam a hátán újra és újra.
- Hopp, te is hallottad ezt Szőrmók? - Furcsa koppanást hallottam az ablak felől, s ahogy macskával a kezemben felálltam, és odasétáltam, láttam, hogy egy bagoly kopogtatja csőrével az üveget.
Óvatosan tártam ki az ablakot, mire a tollas pajtás egy levelet ejtett elém, s máris tova repült.
Egészen meglepett az, hogy levelem érkezett, ugyanis nem vártam mostanában sem a szüleimtől, sem pedig a régi barátoktól. Ennek ellenére mégis kíváncsian nyitottam fel a borítékot, szemöldökeim egy picit feljebb szökkentek, ahogy végig olvastam a sorokat.
Ha őszinte akarok lenni, nem igazán örültem ennek a találkozónak, hisz nem tudhattam, hogy ugyan miféle alak is lehet ez a Kilt Zoltán, aki levélben hív találkozóra. A bennem élő kíváncsiság mégis hajtott, ezért úgy döntöttem, hogy mégis csak elmegyek, s hogy társaságom is legyen, vittem magammal Szőrmókot.
A Titkos könyvtárhoz érve kellett néhány másodperc, mire felleltem az ajtót, végül benyitottam, de a sötét helyiség nem volt rám jó hatással.
Pillanatok alatt megemelkedett a vérnyomásom, szaporább lett a szívverésem, s miközben balommal a kiscicát öleltem magamhoz - aki igen csak jól érezte magát vállam közelében - jobommal pálcát tartottam magam elé, s megvilágítottam az utat, kerestem a levél aláíróját.
- Kilt Zoltán? Te volnál az, aki baglyot küldött nekem? - Rátalálva az olvasgató fiúra, pálcámmal arcába világítottam, hogy alaposabban is szemügyre vehessem őt.
- Miért hívtál ide? Ez egy kicsit bizarr hely, és eléggé sötét. - Nem rejtettem véka alá nem tetszésemet, s egyelőre nem is adtam neki bizalmat. Csak vártam.
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 27. 00:01 Ugrás a poszthoz


Lucy Moonlight


Nem volt jó éjszakám, sőt, mondhatni borzalmas volt, nehezen tudtam elaludni, reggel pedig már a nap felkelte előtt megébredtem, mert kivetett az ágy, s a kényelmetlen matrac. A többiek persze még vígan durmoltak és szuszogtak, így jobbnak láttam, ha hagyom őket tovább pihenni, s nem én leszek a kakukkos órájuk, aki felébreszti őket hajnalok hajnalán.

Óvatosan közlekedtem a szobában, nesztelenül igyekeztem magamra húzni az előző estén kikészített ruhadarabokat, ami pontosan egy pár zokniból, egy hosszúszárú farmernadrágból, egy vékony, fehér trikóból, s egy kötött, világoskék kardigánból tevődött össze.  

Miután magamra kapkodtam a ruháimat, s a fürdőszobában is elvégeztem a reggeli teendőket, sportcipőmbe ugorva úgy döntöttem, hogy kisétálok a Fénylő lelkek udvarára, és ott várom meg a napfelkeltét, a boltív alatti padon ücsörögve.

Kellemes programnak tűnt, s szerencsére nem is volt olyan hideg ezen a reggelen, így kabátot sem húztam, csupán a karjaimat vontam össze magam körül, hogy úgy melegítsem magamat.

A Nap alig néhány perccel hét óra után lassan egyre feljebb, s feljebb jött, s az első sugarak káprázatosan bevilágították a fénylő lelkek udvarát. Csodálatos volt, ahogy a nap színei a szökökút kopottas, mohával tarkított felületén játszottak, s jól eső érzés töltött el, ahogy arcbőrömet melengették a nap cirógató ujjai.

Egy ideig még a távolba révedtem, s mikor már a nappali viszonyoknak megfelelő fényforrás töltötte be az udvart, kíváncsian vettem szemügyre a közeli szökőkutat, melynek alján megcsillant valami. Igazán meglepődtem, s ahogy közelebb hajoltam, feltűnt, hogy a víz alján egy lánc hever.

Nem voltam rest kihúzni a nyakéket, néhány másodperc alatt ki is emeltem a vízből, s egy gyönyörűszép, holdköves nyakláncot tarthattam a kezemben. De vajon kié lehetett, s az illető mikor hagyhatta az udvaron?

Azonnal körbepillantottam, remélve, hogy hátha feltűnik majd a gazdája, s nem kell a nyakéket a talált tárgyak osztályán leadnom.
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 27. 21:35 Ugrás a poszthoz

Szofia

Az elmúlt időszakban nem sok embernek tudtam örülni igazán, az új arcokat kifejezetten kerültem, néhány régi barát társasága azonban még jól esett, s velük néhány óra erejéig el tudtam felejteni az elmúlt időszakban történt szörnyűségeket.
A pszichológusom is azt mondta, hogy ne zárkózzak el túlságosan a világtól, s ne féljek annyira mindenkitől, mint a tűztől, mert azzal csak saját magam alatt vágom a fát, s idő előtt magányos maradok.
A visszaköltözés, s az évnyitó után persze kellett néhány nap, mire összeszedtem magam, és felkészültem a régi ismerősökkel való találkozóra, de nem halogathattam tovább ezeket a pillanatokat sem.
Egy bagolyban üzentem régi barátnőmnek a következő sorokat:

Drága Szofia!
Örömmel hallottam a hírt, hogy Te is ebben az intézményben tanulsz, nagyon szeretnék veled találkozni. Rég beszélgettünk már, és biztos sok minden történt veled az óta a szuper nyár óta.
Remélem, el tudsz jönni a Czukorvarázs Cukrászdába és megvitathatjuk, hogy mi történt a francia riviérán.
Üdvözlettel barátnőd,
Ilda

A cukrászda előtt, némi türelmetlenséggel várakoztam barátnőmre, miközben hátammal az épület falának támaszkodtam, s hol jobbra, hol balra fordítottam a fejemet. Látva az utcán mászkáló embereket, furcsa érzés fojtogatta a torkomat, s elég pocsékul éreztem magam egyedül a cukrászdánál. Legszívesebben már vissza is fordultam volna a kastély felé, de valahol reménykedtem abban, hogy felbukkan Szofia.
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 28. 09:41 Ugrás a poszthoz

Szofia

~Mi lesz már, miért nem jön? Ajh, vissza kellene mennem a kastélyba, túl sok itt a varázsló.~ Különféle gondolatok nyomasztottak várakozás közben, s úgy éreztem, mintha egy mázsás súly nyomná a mellkasomat. Az ajkaim kiszáradtak, szívem pedig hevesen kalimpált, s úgy éreztem, hogy a pánik magával ragad, és sürgősen hoppanálnom kell a helyszínről.
Már a pálcám vége után kutattam, hogy a szépen megmunkált tiszafa markolatára fonjam ujjaim, s egy határozott mozzanattal előrántva azt, elvégezzem a varázslatot. Abban a pillanatban azonban a tömegből feltűnt végre előttem Szofia, s olyan hirtelen magához ölelt, hogy már arról is megfeledkeztem, mire készültem alig néhány másodperccel korábban.
- Szofia? Nem voltam benne biztos, hogy eljössz. Mondhatjuk, egészen hosszú történet ez. Na és Te? Miért pont Bagolykő? Ezer éve nem hallottam felőled, legutóbb még Franciaországból kaptam tőled levelet. – Kibontakozva az öleléséből, Szofia arcát fürkésztem, aki szinte semmit sem változott, talán egy kicsit magasabb lett az évek alatt. A kedvessége azonban ugyanúgy jellemezte Őt, s a társaságában még mindig jól éreztem magam.
- Persze, hogy bemegyünk, csak utánad. – Biccentettem, s követtem a cukrászdába, ami csodaszép volt belülről, sokkal szebb, mint ahogyan azt elképzeltem. Az egyik sarokban egy fiatal társaság éppen születésnapi tortát majszolt, volt azonban jó néhány üres asztal még, amihez leülhettünk.
- Ez a hely sokat változott, amióta legutóbb jártam itt. De az is lehet, hogy csak én szoktam el már ettől a falutól, és minden újként hat rám. – Halovány mosoly kúszott arcomra, miközben magam is odalépdeltem a félreeső asztalhoz, s abba hagyva a bámészkodást, lehúztam magamról a kabátot, s Szofiához hasonlóan, a szék támlájára fektettem.
- Én csak.. – Egy pillanatra megtorpantam, s tekintetemet a lány íriszeibe fúrtam. Hogyan is tudnám eltitkolni előle az igazságot, mit is mondhatnék? A torkomat gombóc szorította, szinte a karomon éreztem elrablóm ujjainak szorítását, s egyúttal mintha azt is hallottam volna, hogy a hírszerzés ügynökei azt susmogják, nehogy bármit is meséljek.
- Arról írtam neked egy levélben, hogy Londonban voltam, nos, ott tanultam és nem túl sok szabadidőm volt, emiatt talán. – Füllentettem mosoly mögé bújva, de ha Szofia egy picit is figyelmes volt, rájöhetett, hogy talán nem vagyok vele egészen őszinte, hisz csak a nyári szünet óta nm írtam neki levelet.
- Szép város egyébként, rengeteg új barátom is lett ott és érdekes volt megismerni más nemzetek kultúráját, de azt hiszem, sokkal jobb itthon. – Ezt magam is így éreztem, bár a biztonságról alkotott fogalmam egészen megdőlt, s egy ideje már mindenkiben az ellenséget láttam. Szofiával is csak azért akartam találkozni, mert úgy éreztem, hogy szükségem van egy kis kikapcsolódásra, s egy igaz barát társaságára.
- Na de veled mi újság? Mesélj, mi történt veled mostanában, és hogy érzed magad itt Bagolykőn? Nem volt nehéz eljönnöd otthonról? Sikerült már itt összebarátkoznod helyiekkel? – Őszintén kíváncsi voltam rá, hogyan teltek mostanában a napjai. Fél szemmel közben arra lettem figyelmes, hogy az egyik fiatal pincér – aki nagyjából velünk egyidős lehet – igen csak sűrűn pillantott Szofia felé, végül meg is indult felénk, s egy kis cetlivel állt meg mellettünk.
- Szép napot, mi óhajtotok hölgyek? – Érdeklődve pillantott ránk, s leginkább Szofiára, ami számomra egészen egyértelműnek tűnt, s röpke mosolyt is csalt az arcomra.
- Én egy szelet Dobos tortát kérek, és egy pohár vizet. – A fiatal srác megvárta Szofia rendelését is , majd azután ballagott csak el.
- Mi az Szofia, ki ez a hódoló? Ismered őt valahonnan? – Megbökve vállát, kíváncsian érdeklődtem, mert elég egyértelmű volt számomra, hogy ennek a srácnak bizony tetszik Szofia barátnőm.
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 28. 17:41 Ugrás a poszthoz

Révész Kornél


Ismételten meglátogattam Kornélt a szokásos helyünkön, hogy újabb tallérral gyarapítsam az erszényét, voltam annyira ostoba, hogy ott maradjak a sráccal, s letelepedjek a közelében, csak úgy a fűre, mely zöldellő huzatként vonta körbe a területet, mintha csak egy hatalmas takaró volna a föld felszínén.
Az őszies idő nem szegte kedvemet, amúgy sem volt kedvem odabent dekkolni a szobában, s hallgatni, hogy éppen melyik körömlakk tart tovább két hétnél. Egyszerűen képtelen voltam kiverni fejemből az elmúlt hónapok történéseit, s hogy még se egyen meg a fene, szükségem volt a szivárványos álmokra.
- Ha nem akarnám hallani Kornél, szerintem Te akkor is egész biztosan elmesélnéd, igaz? – Halovány mosollyal ráztam meg a fejem, miközben íriszeimmel szemügyre vettem a mellettem megtelepedett fiút. Tulajdonképp egész jó társaság volt ez a Kornél, leszámítva a rémesnek mondható vicceit, melyekkel nem küldtem volna színpadra, hogy közönséget szórakoztasson.
A vicce már olyannyira rémes volt, hogy akaratlanul is nevetést váltott ki belőlem, testem megrázkódott a pillanatnyi örömtől, s újra megráztam a fejem.
- Ez csodálatos volt Kornél, de tényleg. Tudod, annak idején Téged kellett volna bevetni a dementorok ellen, egész biztosan kifektetted volna őket ezekkel a viccekkel. Annyira bolond vagy. – Nevetve tartottam felé a szálat, remélve, hogy lesz olyan jó arc, és meggyújtja a vicces szálat. S ha ez megtörtént, mélyet slukkoltam, hogy kiélvezzem az ízek kavalkádját, majd kifújva a füstöt, hanyatt dőltem a fűben, s úgy vettem szemügyre az égboltot.
- Kornél, most annyira megkívántam a vattacukrot, nézd azokat a felhőket, az egyik pont úgy néz ki, a másik…a másik meg rád hasonlít, nézd már. Egy arc, és ott a borzas fej, ez csak Te lehetsz. – Nevetve fürkésztem az eget, ami fele annyira sem tűnt olyannyira színesnek, mint ahogyan azt én képzeltem.
- Mit gondolsz, mikor fogunk lebukni? Talán kereshetnénk másik helyet is, nem? – Oldalra fordítva a fejemet, kíváncsian fürkésztem a srác íriszeit.
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 28. 20:55 Ugrás a poszthoz

Kelemen úr

Hosszú ideig ácsorogtam a pszichológus rendelője előtt, ujjaim már a kilincsre fonódtak, és elhatároztam, hogy összeszedve minden bátorságomat, átlépem a helyiség küszöbét, és bejelentkezek a doktornőhöz egy alkalomra, amikor majd kiönthetem a lelkem, s kibeszélhetem magamból mindazt, ami velem történt.
Szükségem lett volna arra, hogy valaki meghallgasson, hogy valaki átérezze mindazt, amit nekem is át kellett élnem. S mivel én képtelen voltam gyógyírt találni a problémáimra, vagy elfelejteni a múltat, abban reménykedtem, hogy talán egy hozzáértő szakember tudna rajtam segíteni.
Mélyről vettem a levegőt, azután ki is fújtam, s már lenyitottam a kilincset, hogy beljebb vetekedjek a helyiség küszöbén, mikor eszembe jutott, hogy titoktartási szerződést írattak alá velem, s tulajdonképp erről az egészről senkinek sem mondhatok egyetlen szót sem.
Félő volt, hogy ha az iskolai pszichológus megtudja, mi történt velem, akkor majd jelentést tesz az igazgatóságnak, aki pedig felkeresi a megfelelő szerveket, s abból később majd apámnak lenne kára. A másik lehetőség az volt, hogy engem néznek ostoba, tévképzetektől szenvedő alanynak, s kiírnak jó néhány tablettát, meg pár hónapos kezelést valami elzárt intézetben. Valahogy egyiket sem akartam megkockáztatni, így gyorsan vissza is csuktam az ajtót, majd sarkon fordulva, megindultam a fejetlenség folyosóján, hogy azon túljutva, eljussak a színjátszókör próbaterméig, s megnyugvásként inkább végig nézzek egy próbát, s inkább azon törjem a fejem, mint sem valami ostobaságon.
A folyosón persze ezúttal sem volt síri csend, a festmények ide-oda inogtak, mintha csak direkt akarnának a földre pottyanni. Távolabbról még mintha egy csapat elsős rikácsolását is hallottam volna, szerencsére hangjuk hamarosan elhalt, s már csak saját lépteim hangját hallottam. Nem sokkal később azonban újabb léptek csendültek fel, s ahogy hátrapillantottam, egy jól fésült, fiatal férfi közeledett a távolból, hóna alatt egy mappával.
Különös, nem láttam még erre. Röpke gondolat suhant át elmémen, majd folytattam utamat a próbatermek felé, s kicsit fel is gyorsítottam a lépteimet. Egészen addig nyugodt voltam, míg csak saját lépteim gyorsasága volt jellemző a folyosóra, de amint meghallottam, hogy a férfi is felgyorsít, úgy abban a pillanatban összeszorult a gyomrom, s heves kalapálásba kezdett a szívem.
Úgy éreztem, mintha az a férfi követne, s talán a történtek miatt túlságosan is paranoiássá váltam, mégis, szinte menekülőre fogtam, s egymás után sietve kapkodtam lábaimat. Mindeközben folyton csak az járt a fejemben, hogy ha most nem állok szembe a férfivel, akkor talán örökké menekülhetek majd előle, így a közeli saroknál balra fordultam, s hirtelen meg is torpantam annak takarásában, hogy kivárjam az ismeretlent.
Ujjaimat pálcám markolatára fontam, s felkészültem arra, hogy ha szükséges, akkor megvédjem magam, akár varázslattal is.
A lépteket már egyre közelebbről hallottam, érezhetően gyorsította lépteit, s mindeközben már szaporábban vettem a levegőt, s rettegve vártam a találkozást.
- Ki maga, és miért követ engem? – Hirtelen léptem ki a fal takarásából, s pálcámat a férfira szegeztem. Fogalmam sem volt róla, hogy ki lehet, talán csak egy új tanár volt, nem tudom, de abban a pillanatban nem is gondolkodtam ezen, csupán válaszokat akartam. Pillantásomat mélyen fúrtam a férfi íriszeibe, s követeltem a magyarázatot.
Utoljára módosította:Götze Ilda, 2016. október 28. 20:55
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 29. 11:23 Ugrás a poszthoz

Kelemen úr

Idegesen tartottam kezeim közt a pálcát, melynek vége megremegett, s ebből is érezhette a velem szemben álló férfi, hogy nem voltam a helyzet magaslatán. A szívem olyan hévvel zakatolt, hogy minden dobbanását hallottam, szinte pulzált a bordáim közt, s mint a láncra vert rabmadár, szabadulni próbált.
Tengerkék íriszeimet dühösen fúrtam a férfi barna pillantásába, s noha melegséget sugárzott, nem hihettem egy pillantásnak. Nem bízhattam benne, és nem tudhattam, ki lehet Ő.
Éppen csak egy kósza pillantással mértem végig tetejétől a talpáig, hogy lássam, kivel is van dolgom. Az elegáns öltönybe bújtatott, jó vágású fiatal férfi nem igazán tűnt ijesztőnek, ellenben hallottam már báránybőrbe bújt farkasokról, így ez a kép nem téveszthetett meg.
- Engem csak ne nyugtasson, miért követett? – Idegesen szóltam vissza, s bár megpróbálta eltolni a pálcámat, nem engedtem kérésének, még néhány pillanatig egyenesen felé tartottam a varázseszközt, s farkasszemet néztem az előttem álló férfivel.
Ő persze maga volt a megtestesült nyugalom – már csak ez is bosszantott – s a tekintete túlságosan baráti volt, nem beszélve a hanghordozásáról, mely végig higgadtnak tűnt. Erőszakosság jelét nem láttam rajta, s mikor hallottam, hogy ki is ő valójában, majd elnyelt a föld szégyenemben.
Leeresztve a pálcámat, meglágyultak vonásaim, s már nem úgy fürkésztem tekintetét, mintha ő lenne a vadász az éjszakában, s rettegnem kéne tőle bármiért is. Csak egy szimpla auror volt, még csak nem is engem követett, hanem erre volt dolga. Én meg úgy viselkedtem előtte, mint valami ostoba, hisztérikus, elmeroggyant fruska.
- Kelemen Farkas? Nagyszerű…tehát még csak nem is engem követett, remek. – Hangomban mintha némi csalódottság ült volna meg, ezt talán furcsának is tarthatta a férfi, s persze nem is volt egészen hétköznapi reakció.
- Hogy lehettem ennyire ostoba. – Inkább csak költői gondolat volt ez, mint sem, hogy reakciót vártam volna rá, meg is ráztam a fejemet, majd újra a férfire pillantottam.
- A legilimencia termet? Még jobb, az éppen erre van…Ajh, Merlinre. Most biztosan egy őrült, paranoiás libának tart, igaz? – Egészen elszégyelltem magam előtte, mégis hogy lehettem annyira ostoba, hogy azt képzeltem, utánam jön.
Ez is csak annak volt ékes bizonyítéka, hogy még mindig nem tettem túl magam a történteken, s bizonyára már tévképzetek zavarták az elmémet, melyek nehezítették a mindennapjaimat.
- Nézze, sajnálom, tényleg. Talán túl sok krimit olvastam az elmúlt időszakban, és az zavart meg. – Valahogyan próbáltam kimagyarázni a kínos helyzetet, hisz mégis csak én támadtam le a szerencsétlen férfit, aki ráadásul auror. S ha az igazgatósághoz fordul, nekem végem.
- Kérem, ne haragudjon rám, és ha lehetne, megtenné, hogy nem mondja ezt senkinek? Nem szoktam így viselkedni, én csak..nem is tudom , hogy mi ütött belém. – Egy mosollyal próbáltam palástolni legbelső érzéseimet, s közben a férfi íriszeit kutattam tekintetemmel.
- Esetleg kárpótolhatom valamivel? Mondjuk szívesen elvezethetem a legilimencia terméhez. Egyébként Götze Ilda vagyok, és magam is aurornak tanulok. – Mutatkoztam be, s a kezemet nyújtottam kézfogásra.
- És Ön, miért töltötte itt az elmúlt fél évet, ha szabad kérdeznem? Nem sűrűn találkozni aurorokkal ezeken a folyosókon. – Jegyeztem meg, egy halvány mosoly kíséretében, és érdeklődve pillantottam Farkasra.
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 29. 18:09 Ugrás a poszthoz

Kornél


Kornélt ugyan még csak pár hónapja ismertem – egész pontosan az évnyitót követő nap óta, amikor először találkoztam bazári kínálatával, s először mutatta meg nekem a repkedő patkók országát – mégis úgy éreztem, mintha már ezer éve lennénk jó cimborák.
A társaságában nem feszengtem, nem zavartattam magam, és még csak az sem érdekelt, ha éppen összevissza fecsegtünk mindenféle baromságról. Ő tipikusan az a srác volt, aki mellett el lehetett engedni a viselkedési normákat, s nem kellett mellette jól viselkedni. Nem kellett megválogatni a szavakat, s még csak a témát sem. Kedveltem Őt.
- Hah, még csak az kéne. Ha kiraknád, szerintem utána kiszemelt áldozat lennél, és száz évnyi átkot szórna rád. – Nevetve megráztam a fejem, a srácnak mindig voltak eszement ötletei, s persze akadtak köztük olyanok is, melyeket meg is valósított. Egy őrült volt, képes mindenre, ha épp úgy hozza a kedve.
- Szerintem inkább találjunk ki valami mást a tanárnőnek. Mit szólnál, ha sütnénk neki valami csudajó sütit? Te hoznád az alapanyagokat. – Nevetve céloztam egy kis ízfokozóra, s már magam előtt láttam, ahogy a tanárnő andalogva bárányokat kerget a fejetlenség folyosóján.
- Látod-látod? Majd, ha egy napon auror leszek, akkor mindenképp felvetem a szervezetnek azt, hogy vegyünk alkalmazásba téged. – Jóízűen felkacagtam, s máris magam előtt láttam, hogy Kornélt szuperfegyverként vetjük be a gonoszok ellen.
- Csinálni sem tudnánk? Mondjuk, nem tudom, hogyan kell, de talán sima cukorból is lehet. Kéne rá valami varázslat. – Halkan magam elé sóhajtottam, majd le is mondtam a vattacukorról, hisz tényleg nem állt rendelkezésünkre a technika, s a faluban sem lehetett kapni efféle édességet. Az édesség hajhászás helyett tovább fürkésztem az égboltot, s felnevettem, amikor Kornél szóba hozta a palacsintás Jézust.
- Lehet, hogy az övé. Na, ne izélj már, talán nem hasonlít, én úgy láttam. – Mosolyogva ráztam meg a fejem, hisz a felhők percek alatt szertefoszlottak, s egész más alakot öltöttek, mint korábban.
Gondolva egyet, felültem és Kornél felé fordultam. Néhány lehullott falevél beleragadt a hajszálaimba, de azokat nem is vettem észre, valahol az üstökömön lapultak meg, s egyáltalán nem éreztem, hogy ott lenne is valami.
- Hogyne múltam volna már el, tizenkilenc vagyok, talán még nálad is idősebb vagyok. – Mosolyogva vettem szemügyre a vonásait, majd felé fújtam a füstöt, és elmosolyodtam.
- Nem zavar, ne aggódj. – Paskoltam meg a combját, majd tenyeremmel megtámaszkodtam a talajon, és körbepillantottam.  
- Tudod, melletted nem félek. – Egy pillanatra talán túlságosan is őszinte voltam a sráccal, de ezt éreztem, hisz ártalmatlannak tűnt, olyan bohókás, jó arc srácnak, aki mellett mindig történik valami vidámság. Aztán egyszer csak gondoltam egyet, ismét elfeküdtem a fűbe, s fejemet a térdére hajtottam, úgy pillantottam fel rá
- Klassz kispárna lennél . – Nevetve figyeltem a vonásait, majd az általa varázsolt burát fürkésztem. – Tök jó varázslat, bevallom, hogy ez nekem sosem ment, de miért olyan színes? Vagy…ezt már csak én képzelem, ugye? – Nevetnem kellett, valahogy a mosolyt elég nehéz volt levakarnom az arcomról.
- Gondolom azt a füstöt is csak úgy képzelem, igaz? – Még mindig jót nevettem, s meg sem fordult a fejemben az, hogy a gomolygó füst, amit látok, az valós, s nem is olyan messze tőlünk, valami kigyulladt.
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 3. 22:42 Ugrás a poszthoz

Kelemen úr

 - Sebastian Selwynt? Ismerős, hm azt hiszem, hogy már láttam Őt párszor az épületben, de személyesen még nem volt hozzá szerencsém, így ebben nem segíthetek. De mivel Ön úgyis régebb óta koptatja az iskola padlózatát, talán jobban is tudja, hogy hol találja meg, akit keres. – Halovány mosoly telepedett meg az arcomon, ezzel igyekeztem leplezni azt a zavart, amit még mindig amiatt éreztem, hogy hülyét csináltam magamból a fiatal férfi előtt.
- Igen, elképzelhető hogy ott lesz, de a könyvtárnál is próbálkozhat, vagy a nagyteremnél, netán az udvaron. – Elég sok lehetőség volt arra, hogy ugyan merre is találhatja meg a férfit, hisz nagy volt ez az épület, s még a szobájukban kuksolók is legalább napi egy alkalommal kidugták az orrukat a friss levegőre. Persze ezt nem tudhattam biztosan, ellenben úgy éreztem, hogy valahogy mégis csak kárpótolnom kell a férfit, amiért olyan durván letámadtam , s meggyanúsítottam valami olyasmivel, amit már paranoiából adódóan képzeltem az adott helyzetbe.
- Hogyan? Áh, dehogy, ilyesmiről szó sincs. – Mosolyt kellett erőltetnem az arcomra, ahogy Farkas íriszeit kémleltem, s bevallom, hogy megrémisztett a szavaival. Félő volt, hogy talán rájön a titkomra, valamit majd megsejt, és akkor színt kell majd vallanom. De vajon tényleg ennyire átlátszó voltam, vagy Ő volt ennyire jó emberismerő?
- Sajnos, vagy nem sajnos, túl élénk a fantáziám, és hajlamos vagyok túlzásokba esni, főleg ha egy adott mű hatása alatt vagyok. – Tovább mosolyogtam, s ezt követően nyújtottam a kezemet kézfogásra, de látva arcvonásait, nem voltam benne biztos, hogy örült a testi kontaktusnak.
- Én is örülök, Farkas úr. – Az elvárt viselkedést követően magam is visszahúztam a kezemet, s hogy ne csak ácsorogjunk a folyosó közepén  - amit a végén még valaki félreért- inkább elindultam lassú léptekkel a legilimencia terme felé, s ha a férfi is követett, akkor igyekeztem mellette lépdelni, ha nem, abban az esetben megálltam.
- Vérfarkastámadások erre? Huh, ez most egészen váratlanul ért, nem is tudtam erről. – Láthatta, hogy némi döbbenet ült ki az arcomra, hisz korábban nem történtek efféle izgalmak az iskola körül, azonban jó pár évet külföldön töltöttem, így bármi megtörténhetett az idő alatt.
- Londonból jöttem, egész pontosan a Roxfort Boszorkány-és Varázslóképzőből, talán már hallott róla. De valójában Székesfehérvári vagyok, és az első három tanévemet is itt töltöttem, csak azután édesapám hivatásából adódóan külföldre kellett költöznünk. – Hirtelen lendültem bele a társalgásba, s azon kaptam magam, hogy máris az apámról társalogtam, pedig nem éppen kellett volna hangoztatnom a foglalkozását, s azt hogy mi is történt Londonban. Emiatt inkább gyorsan lakatott tettem a számra, s egészen elcsöndesedtem néhány másodperc erejéig.
- Na és Ön? Hol végezte a tanulmányait, és milyen az auror szakma? Én is azt tanulom, és egyszer szeretnék ebben tevékenykedni, de még nem döntöttem el, hogy egész pontosan melyik területen. Ön nyomozó igaz? Nem tudna beavatni néhány ügy részleteibe? – Hirtelen felcsillantak a szemeim, s talán a sors sodorta az utamba a férfit, hogy általa még többet tanulhassak. Mindenestre, ahogyan ránéztem, érezhette pillantásomból az őszinte érdeklődést, s talán azt is, hogy sokkal oldottabbá váltam a beszélgetésünk közben.
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 4. 00:17 Ugrás a poszthoz

Kilt Zoltán

Megtalálva a könyvtárban olvasgató egyetlen fiatalembert , kizárásos alapon úgy gondoltam, hogy ő küldhette nekem a baglyot, s amint felém fordult az olvasgatásból, úgy már az arcát is megvilágíthattam, hogy alaposabban szemügyre vehessem, ki is hívott ismerkedő estre.
- Bocs, erről megfeledkeztem. – Utaltam ezzel a pálcám végéből áradó fénysugárra, mely láthatóan elvakította szerencsétlen srácot, s emiatt ő talán nem láthatott engem igazán. Le is emeltem a pálcámat, s a talajt világítottam meg arca helyett, így már nem gondolhatta rólam, hogy figyelmetlen vagyok.
- Mert? – Meglepetten húztam magasba a szemöldökeimet, ahogy a srác vonásait fürkésztem, hangja s viselkedése alapján meglehetősen furának tűnt, s már-már kezdtem úgy érezni, hogy talán zavarban van. Vagy talán csak én voltam túl határozott, s talán egy cseppet harciasabb is a kelleténél.
- Huh, szóval azért küldtél nekem baglyot, hogy megmutasd nekem ezt a helyet? – Egészen meglepett a fiatal srác magyarázata, s azon gondolkodtam, hogy vajon a néhány év alatt ilyen sok udvarias fiatalemberrel lett gazdagabb Bagolykő, akik szabadidejüket feláldozva ismertetik meg az újoncokkal a helyeket, vagy netán zavarba kellene jönnöm?
Egyelőre nem igazán tudtam hová tenni a fiút, sem a helyzetet, de tekintve, hogy nem volt egyéb dolgom, s nem ártott az sem, ha új arcokat ismerek meg, úgy döntöttem, hogy ott maradok egy kis ideig, míg a helyzet nem válik számomra kellemetlenné.
- Ketten? Öhm..igen, így nagyon úgy tűnik, hogy ketten vagyunk, és nem, egyelőre nem gondolom azt, hogy védekeznem kellene ellened, csak kicsit megleptél. Most udvarolni próbálsz, vagy ez amolyan mentoráljuk az újakat projekt? – Kissé gyanakvóan emeltem meg egyik szemöldökömet, ahogy még jobban szemügyre vettem a srácot.
Vonásai nem tűntek ismerősnek, s egész biztos voltam abban, hogy korábban még nem találkoztam vele.
- Götze Ilda, de gondolom ezt már tudod, mert azt is tudtad, hová küld a baglyot…- Tettem hozzá, s közelebb lépdeltem hozzá.
- Miféle könyvet lapozgatsz, ez is valami titokzatos dolog, mint maga a könyvtár? Melyik házba jársz egyébként, és hányadikos vagy? Nem mintha vallatni szeretnélek, előre is elnézést érte, de aurornak tanulok, szóval vehetjük ezt akár szakmai ártalomnak is. – Tettem hozzá, s mellé lépve, pálcámmal megvilágítottam a kezében tartott könyvet, hogy lássam, mit is lapozgat pontosan.
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 5. 15:50 Ugrás a poszthoz

Sziasztook Cheesy És Hajrá relloooon  Grin
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 6. 22:15 Ugrás a poszthoz

Egek micsoda forgalom van itt  Cheesy Szervusztok Tongue
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 6. 22:25 Ugrás a poszthoz

Nikolai Weißling - 2016.11.06. 22:16
Hú bam**, ő is megjött... *akkor ő most szépen elsüllyed a kanapé párnái közt és megfullad*



Mitől félsz Niko?  Cheesy


Gyere ide Viki, majd én megvédelek !  Cheesy Hagyjátok szépen *elhessegeti az ártani szándékozókat*
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 6. 22:38 Ugrás a poszthoz

Révész Kornél - 2016.11.06. 22:36
Sziasztok. Cheesy

Csak, hogy bekapcsolódjak - ma szomorú dolog történt. Feladtam a diétámat.. miután elém toltak egy nutellás tejszínhabos gofrit. :C



Kornéél *ráugrik*  Cheesy

Götze Ilda
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 6. 22:51 Ugrás a poszthoz

Szofia Elena Chenkova - 2016.11.06. 22:48
Nikolai Weißling - 2016.11.06. 22:48
Szofia Elena Chenkova - 2016.11.06. 22:43
Na jól van, egyetlenem Rolleyes Ebből megint háború lesz Cheesy


Mit tettem? Cheesy


Mit, megböktem ezt itt...


Na látod, pontosan ezt tetted Rolleyes Ne izélgesd az én Gwenemet... meg senkit, ha már itt tartunk  Rolleyes Grin



XDD
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 6. 22:58 Ugrás a poszthoz

Szofia Elena Chenkova - 2016.11.06. 22:57
Ühüm, persze Rolleyes Remélem nem vagyok többen xD



Te is? Mehetünk együtt tornára *.* xDDDDDD
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 6. 23:02 Ugrás a poszthoz

Jó éjszakát Gwen Cheesy

Niko, veled meg mi van, valaki rálépett a lábujjadra?  Cheesy

Szofi, beszerezhetnénk ilyen dupla babakocsit Cheesy hadd pajtizzanak Cheesy
Utoljára módosította:Götze Ilda, 2016. november 6. 23:03
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 6. 23:10 Ugrás a poszthoz

Nincs mit Viki Smiley

*lepacsizik Szofival*  Cheesy
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 6. 23:43 Ugrás a poszthoz

Kornél

Jó ideig tanakodtunk, s elmélkedtünk azon, hogy vajon mennyire lehetne vicces megtréfálni az egyik tanerőt, végül aztán Kornél jogos feltevéseivel le is beszélt a kósza ötletről, amit persze még akkor is viccesnek tartottam, és talán bimbambusz füstölő, talán csak a jókedv varázsolt mosolyt az arcomra.
- Én azért szívesen uralnám a természet elemeit, izgalmas lehet, bármikor megmozgathatnám a földet, akár még alattad is. – Mosolyogva fürkésztem a srác íriszeit, miközben hosszan megszívtam a tulipános fanfant, s Kornél felé fújtam a kavargó orkánt. Közben valahogy szóba került a szakom, amiről egyébként általában nem dicsekedtem, és nem is kürtöltem tele azzal az iskolát,hogy hékás, auror akarok lenni, vele mégis megosztottam jövőbeli terveimet, legalábbis annak egy egészen kis szeletét.
- Igen Kornél, komolyan. – Megint csak nevetve figyeltem az arcára telepedő érzések kavalkádját, hisz annyira azért nem volt ez olyan különleges dolog, mint mondjuk egy piros elefánt, ellenben talán nem éppen voltam megtermett, száznyolcvan centis, tömény izom, hátranyalt hajú, hímnemű alak, aki talán jobban beillett volna egy auror képzésbe, mint jó magam, aki női névre hallgatott, meg létében is az volt, és látszólag még törékenynek is tűnhetett.
- Tudod, az apám is az, így mondhatnám, hogy családban marad. Egyébként meg érdekel is..- Egy pillanatra el is méláztam azon, hogy vajon majd miféle szerepkört töltök be. Persze ehhez színkavalkád, és mindenféle vicces képkocka is párosult, amitől egészen felvidultam, s ajkaimon továbbra is ott játszott a már jól ismert mosoly.
- Tudod Kornél – Kezdtem bele, kissé már bódult hangon, ahogy egy kicsit közelebb hajoltam hozzá – Te vagy az első srác, aki faleveleket szed ki a hajamból, ez annyira…izgalmas. – Nevetnem kellett, s hogy ne csak vigyorogjak, mint egy vadalma, csak nem tudtam kihagyni a korával kapcsolatos megjegyzéseket.
Szerencsére nem vette zokon a szavaimat, legalábbis nem látszott sem a tettein, sem az arcvonásain, így nekem sem volt miért tartanom attól, hogy talán majd magamra haragítom a srácot.
- Nem vagy puha? Na ne csináld, bizonyítsd be. – A már kellő mennyiségű szivárványfelhő beszippantása után vidámságom mellé kellő pajzánság is párosult, s bár megértettem szavai lényegét, kacérkodtam a szavakkal.
Tekintetemmel barna íriszeit fürkésztem, egyik szemöldököm egy picit feljebb szökkent, s kíváncsi mosoly futott ajkaimra, amikor észrevettem, hogy egyre közelebb hajol felém. Egyáltalán nem zavart, mi több, kíváncsian futott pillantásom az ajkaira, hirtelen azonban megéreztem az orrfacsaró, szúrós illatot, melyet követett a gomolygó füst látványa, s így a pillanat is elszállt.
- Az ott, nézd. Hatalmas, sokkal nagyobb, mint a tiéd. – Jegyeztem meg egy széles vigyorral, s persze hogy a szivárványfelhőjére gondoltam, amit alig néhány másodperccel korábban pöfékelt. Ha segített, akkor sikerült feltápászkodnom a földről, majd sietősen szedtem lábaimat a srác után, hogy közelebbről is megfigyeljük az indián jeleket.
- De ez szerintem nem magától gyulladt ki, nézd csak. Itt egész biztosan járt még valaki. – Mutattam az avar tetején elszórt apró kis maradványokra, melyek feltehetően a lángokat keltették, s csak azután követtem a srácot, amerre vezetett.
- Fussunk – Sietve szedtem a lábaimat, s mikor már elég távol értünk a gomolygó füsttől, megtorpantam, s előre görnyedve, combjaimon megtámaszkodva fújtam ki a levegőt.
- Huhh, szoktam sportolni, de ez kimerítő volt. – Aztán kíváncsian pillantottam Kornélra, hogy vajon őt mennyire viselte meg ez a néhány méter futás.
- Nézd csak, ott van a fára eszkábálva egy torony szerűség, felmásszunk? – Mutattam az egyik magasabb mogyorófa irányába, mely elég biztonságos helynek tűnt ahhoz, hogy tovább folytassuk kedvenc időtöltésünket.
- Gyere, és tarts bakot nekem. – Noszogattam Kornélt a vállainál fogva, s nem voltam rest kihasználni fizikai erejét.
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 7. 00:16 Ugrás a poszthoz

Ne aggódj, én sem fogok  Cheesy
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 7. 09:41 Ugrás a poszthoz

Kilt Zoli

Amikor elárulta nekem a srác, hogy miért is hívott a titkos könyvtárba, mosolyt csalt az arcomra. Nem igazán gondoltam azt, hogy csupán a könyvek varázsa miatt küldött nekem baglyot, ennek ellenére kedves gesztusnak tartottam részéről, s úgy döntöttem, hogy ha már ilyen aranyos módon hívott el barátkozni, akkor igyekszem ezt viszonozni azzal, hogy ott maradok vele, meghallgatom, s nem mászok vissza a hálótermembe.
- De, igazán gyönyörűek, tényleg jól néznek ki. – Nevetve megcsóváltam a fejem, s azután léptem csak közelebb hozzá, hogy pillantásommal alaposabban szemügyre vehessem a fiút. A barátságos vonásokkal rendelkező, nálam magasabb srác nyugodt természetnek tűnt, és a tekintetéből is érződött, hogy nem aljasságból próbált a könyvtárba csalni. Valóban barátkozni próbált, ezt pedig értékeltem magamban, s el is mosolyodtam.
- Áh értem, tehát akkor nem is tetszem neked? – Azért bennem volt az a parányi kisördög,hogy elszórakozzak, de nem akartam ezzel kellemetlen helyzetbe hozni, s amúgy sem vettem zokon azt, amit mondott.
- Úgy látom, hogy egy úriemberrel van dolgom. Ez tetszik. – Nevetve ráztam meg a kezét, majd a felém nyújtott könyvet átvettem tőle, s kíváncsian figyeltem, ahogy Zoli próbálja kinyitni az egyik oldalnál.
- Ezek sellők..hm  - És hangosan kezdtem felolvasni a történetet, bár magamban még mindig azon gondolkodtam, hogy meglehetősen furcsa a srác ismerkedési szokása. Ellenben nem bántam, egészen különcnek tűnt tőle, de eszem ágában sem volt a kedvét szegni, hisz legalább nem voltam egyedül.
- Klassz volt ez a történet, de a könyveken túl rád is kíváncsi lennék. Gyere – Azzal kézen ragadtam a kissé bátortalannak tűnő srácot, majd ha nem tiltakozott, elhúztam magammal az egyik asztalig, s annál letelepedve, az asztalra pakolt könyvvel vártam, hogy ő is helyet foglaljon.
- Szóval mesélj csak magadról, mindent tudni akarok. – Mosolyogva támaszkodtam meg az asztalon, s kíváncsian fürkésztem a fiú pillantását.
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 7. 10:10 Ugrás a poszthoz

Kelemen úr

Egyszer apám azt mondta, hogy soha ne hazudjak senkinek, viszont olykor füllenteni szabad, de csakis mértékkel, ügyelve arra, hogy az hihető legyen. S bár igyekeztem megfogadni a tanácsát, és talán Kelemen számára még valósnak is tűnhetett a magyarázatom, arra már nem voltam felkészülve, hogy konkrétan rá is kérdez majd a műre, ami aztán újabb hazugságot szül, avagy apám szavaival élve füllentést.
Egészen meglepett, s el kellett ismernem, hogy ez a férfi rendkívül tehetséges nyomozó lehet, hisz ha egy szimpla diáklány gondolatait így meg tudja zavarni egyetlen kérdésével, akkor vajon mit tehet a bűnözőkkel?
- Öhm, ami azt illeti, több könyvet is olvasok párhuzamosan - Ez volt a beetető fázis, s arra szükséges, hogy míg beszélek, addig is eszembe juthasson egy könyv címe, amit még olvastam is.  – Makrancos Valér Az ismeretlen köztünk van című könyvét, nem tudom, hogy ismeri-e. Elég hátborzongató történet, ami arról szól, hogy egy iskolában diákok tűnnek el, egyik napról a másikra többen, majd a történet végén kiderül, hogy egy sötét varázsló gyűjtötte maga köré a tanoncokat, hogy azokat később felhasználja a kormány ellen és puccsot kíséreljen meg velük. – Halovány mosollyal körvonalakban vázoltam a sztorit, ami talán elegendő magyarázat lehet paranoiás viselkedésemre. Legalábbis csak mertem remélni, hogy a férfi nem kezd majd faggatózásba, ugyanis engem kötött a titoktartás, nem akartam apámnak sem kellemetlenséget ezzel, s amúgy sem kívántam megosztani a problémáimat egy idegennel.
- Tehát a Kelement használja, elnézést hogy rosszul mondtam. – Jegyeztem meg javító szándékát követően, majd kíváncsian hallgattam végig elbeszélését arról, hogy mi is történt, amíg távol voltam. Egészen izgalmasnak tűnt a vérfarkas történet, noha nem lettem volna a helyében, hisz kinek lenne kedve találkozni egy vérfarkassal, amiről legendák ezrei zengnek rémtörténeteket.
- Nem mondhatnám, mivel korábban is itt tanultam, így inkább cserediákprogramként tudtam be a dolgot, mintha csak kiruccantam volna egy kis időre. Talán csak annyiból, hogy itt kellett hagynom a barátaimat, ez egy kicsit megviselt, és most hogy visszatértem,  már nincs itt annyi ismerősöm, mint korábban. Ilyen szempontból egy kicsit nehéz.- Sóhaj hagyta el az ajkaimat, s magam is meglepődtem azon, hogy milyen őszinteséggel szóltam Kelemenhez, aki legnagyobb meglepetésemre rendkívül jó társaságnak bizonyult.
- Komolyan? Ezek mind nagyon jó hírnévnek örvendő iskolák. – Komoly érdeklődéssel hallgattam a férfit, tekintetem is megcsillant, ahogy szóba jött az aurorság, s egészen felvillanyozott annak a gondolata, hogy egy igazi nyomozótól tanulhatnék. Nem mintha az édesapám nem lett volna jó mester erre a szakmára, de ő nekem mégis csak az édesapám volt. Más aurorral találkozni azonban egészen felemelő érzés volt, s őszinte érdeklődéssel töltött el.
- Ez most komoly? Komolyan segítenél? Mármint segítene? Lehetnék gyakornok? – Hirtelen olyan lehetőségek armadáját zúdította rám a férfi, hogy elpattant egy húr, mi a földön tartott. Arcomra széles mosoly kúszott, s nagy örömömben Kelemen nyakába ugrottam – ami meglepő annak fényében, hogy korábban még pálcát szegeztem rá.
- Igen, akarom, jaj de jó lenne…öhm bocsánat. – A hirtelen rám törő jó kedv hátterében észre kellett vennem, hogy viselkedésem már súrolt egy határt, s valószínűleg Kelement is kellemetlen helyzetbe hoztam. Már csak emiatt is, gyorsan elengedtem vállait, s hátrébb lépve, elnézést kérően fúrtam pillantásomat a tekintetébe.
- Ne haragudj, vagyis haragudjon csak tényleg régóta vágyam, hogy auror lehessek, és az ilyen lehetőségeket nem szokták csak úgy tálcán kínálni. Vannak hallgatók, akiknek éveket is várni kell arra, hogy egy igazi nyomozó mellett tanulhassanak. És számomra egészen meglepő ez, hogy most lenne lehetőségem, és túlságosan magával ragadtak az indulataim, az örömöm. Most akkor gondolom ezzel mindent elrontottam, igaz? Biztosan meg van a gondolatod rólam, s egy ostoba, paranoiás és hangulatindagozásban szenvedő lánynak tartasz? Vagyis tart? – Beszéd közben annyira restelltem a viselkedésemet, hogy olykor letegeztem a férfit , aki tulajdonképp nem tűnt annyira idősnek ahhoz, hogy magázódnunk kelljen, ellenben nem mertem kérni, hisz mégis csak ő volt az idősebb.
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 8. 22:35 Ugrás a poszthoz

Szép estét  Cheesy
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 8. 22:39 Ugrás a poszthoz

Itt ám  Cheesy

Nektek is rozsdásodik a baglyotok, vagy csak nekem írogat ki percenként hibaüziket? Cheesy
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 8. 23:03 Ugrás a poszthoz

Mikor lesz a nagy nap?  Cheesy Elhívhatnátok engem, meg a szobatársamat is xD
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 8. 23:05 Ugrás a poszthoz

Ne már Sad Komolyan megvolt? És még csak egy szelet tortát se kaptam ? Sad Hajna ne légy már olyan tüskés mint Barnabás  Grin
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 9. 18:36 Ugrás a poszthoz

Szofia Elena Weißling - 2016.11.09. 18:35
Köszönöm *-*  Love


Jéé  Cheesy Gratula  Grin
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 12. 18:20 Ugrás a poszthoz

Sziasztok Smiley Nekem is tegnap fájt szörnyen Sad
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 12. 19:55 Ugrás a poszthoz

Ward Weaver - 2016.11.12. 18:21
Ajaj, oda a trükk... A két Ilda egy térbe került :c lebuktunk.

Szia Ilda ^^ xD


Le ám Tongue Nem is tudom, melyikünk a jobb Cheesy
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Götze Ilda összes hozzászólása (186 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 6 7 » Fel