Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Kissé furán érzem magam a sok csomaggal telepakolt gyerkőcök láttán. Persze ez amúgy normális, mert év vége van, ilyenkor mennek haza, viszont nekem meg pont most fogytak el a festékeim, szóval nekem is fel kell pakolnom magam melléjük. Kissé sietősen kerülgetem az iskolásokat, akik ráérősen cseverésznek, búcsúzkodnak. Még reménykedek abban, hogy vannak szabad helyek, bár lassan már kezdem megbánni, hogy mégsem mentem be hopp-porral a városba. Elvégre csak spayre van szükségem, meg pár új ecsetre, azokat igazán elbírtam volna a táskámban.. De már mindegy.
Fellépek az egyik vagonra, minden fülkébe bekukkantva megyek végig a folyosón. Valamiért nem akarok úgy ülni, mint valami hering a dobozban. Végül sikerül találnom egy kabint, ahol csak egy (!!!) ember ül, ami eléggé meglep. Egy pillanatra még meg is toppanok, hogy vajon nem csal-e a szemem, végül eltolom a fülke ajtaját, s bedugom rajta a fejem.
- Bocsi, foglaltak ezek a helyek? - a lány kinézete meglep rendesen, de ennek nem adom jelét, vagyis remélem, hogy nem. Nem akarom, hogy elverjen, vagy hozzám vágja a bakancsát, elég nehéz darabnak néz ki. Én meg történetesen egy minion termetével egyezek meg, szóval valószínűleg agyon is ütne, aztán a HV kereshetne magának új prefektust.
Veszem a bátorságot, hogy beljebb merészkedjek, leülök a szabad oldalra, szintén az ablak mellé, keresztbe vetem lábaim. Tekintetem megakad a kezében levő ceruza és füzet között, mire eszembe jut, hogy nekem is van egy jó pár befejezetlen firkám, de azokat valószínűleg nem most fogom folytatni.
- Megkérdezhetem, mit rajzolsz? - nem akarok én tolakodónak tűnni se semmi, de mindig érdekelt mások stílusa. És szerintem neki egyedi stílusa van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Ma apás nap van, ami azt jelenti, hogy Alexáért apa megy a játszótérre. Ami azt jelenti, hogy ott apa ezt elfelejti, és rendszerint ott hagyja, vagy épp én megyek érte - és most tervezek érte menni, tekintve, hogy milyen idő van épp. A múltheti kánikulához képest hirtelen és váratlanul esett le a hőmérséklet, aminek köszönhetően az emberek hidegebbnek érzik a valónál - ahogy a drága húgom is. És bármennyire is tudom szidni a kis Répácskát, attól még a húgom, és a szívemre venném, ha megfázna, vagy elkapna valami komolyabb betegséget.
A mai nap lényegében annyival telt, hogy vagy a bátyám agyát húztam, vagy begubóztam az ágyba egy csésze teával és melegedtem. Aztán úgy döntöttem, ideje elindulni is, tekintve, hogy meg akarom lepni Vörikét egy epres minyonnal, mert az a kedvence. Milyen gondoskodó nővér vagyok, ki gondolta volna. Eléggé tanácstalan voltam azt illetőleg, hogy mit vegyek fel, mert kinézve melegnek tűnt, viszont az ablakon kidugva a kezem határozottan hideg volt, szóval végül felvettem egy szürke, bő, puha meleg pulcsit meg egy világoskék, szinte már fehér farmert. És egy magassarkú bakancsot természetesen, törpeségem enyhítésének. Bizony, nehéz az élet, ha az ember olyan alacsony, mint én, de elméletileg a nagyanyám is ilyen volt.  
A pulóver ujját csuklómra húzva lépek ki a hűvös utcára, majd indulok el a cukrászda felé, jóval hamarabb a kelleténél. Ki tudja mik történhetnek még, az oda vezető úton - szinte semmi -, de azért jobb időben elindulni. Max majd ülök a padon, és nézem, ahogy Alexa csúszdázik meg hintázik a barátnőivel. Life goals.
Belépve az ajtón jólesően sóhajtok fel, a benti meleg úgy csap meg, mint valami angyal szárnya, vagy nem is tudom. A pulthoz sétálva mosolyogva köszönök a bent lévőhöz, iskolatársam, látásból ismerem, viszont a nevét most hirtelen nem tudnám megmondani. Ahogy leadom a rendelést, elvigyorodva kérdez rá, hogy a húgomnak lesz-e, mire visszavigyorogva helyeselek. Elképesztő, hogy azt a töpszlit mindenki ismeri. Magamnak is kérek valamit, elvégre időm az van, s amíg türelmesen várakozom a pultnál, körbekémlelek. Nem akarok pofátlan lenni, ha esetleg valakit ismerek, mindenképp köszönök neki.
Megkapom a csomagot is, a tányért is, fizetek, elindulok az idegen felé.
- Heló drágám - lehuppanok a mellette levő székre, szándékosan angolul szólalok meg. Nem tűnik magyarnak, mondjuk nem tudom, honnan lehet ezt észrevenni, de nem tűnik annak. Erre a megnyilvánulásra az egyik lány felhorkan, mire szétterül az arcomon egy mosoly. Nem igazán zavartatom magam, én amúgy is egy eléggé random ember vagyok, hirtelen ötletekkel, meg szeretek segíteni másokon, meg stuff.
- Köszi, hogy megvártál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Egy picit megnyugszom mikor veszi a lapot és belemegy, eléggé fail lett volna, ha nem ezt teszi és hagyja, hogy leégjek.
- Jaj, nagyon édes vagy - az arcomra varázsolok valami nagyon szerelmes mosolyt, ahogy elkezdem enni a magam csokis sütijét, és hirtelen így nem is tudom, mit kéne még mondjak. Nem vagyok otthon ezekben a fake párkapcsolatokban, érthető okokból. Mikor megszólal az anyanyelvemen elmosolyodom, e tetszik, szeretem mikor az emberek beszélnek magyarul. Főleg, amikor feltételezhetőek más nemzetiségűek.
- Lola, ide járok - bemutatkozom, meg azt is elmondom, hogy sulis vagyok, aztán némi gondolkodás után felé nyújtom jobbom. Még mindig nem vagyok ezzel teljesen kibékülve, elvégre ez eredetileg pasis szokás, de ha nem teszem, akkor meg más teszi, és akkor meg pofátlanság, ha nem fogom vissza, meg ilyenek. Borzalmas. A nőknek miért nincsenek ilyen elfogadott köszöntési szokásaik, hm?
- Amúgy valami fesztiválon ismerkedhettünk meg, valami jó helyen, tudod, ahogy a szép párok szokták - megvonogatom vállaim, most ilyen vicceskedő hangulatomban vagyok, és meg is engedem ezt magamnak. Elvégre ha az előbb ilyen simán belement, akkor ezt is minden bizonnyal venni fogja, bár ki tudja. Annyi fura, kezelőst igényelő ember van már itt - komolyan, néha úgy érzem magam mintha a pszichiátrián lennék -, nem lepődnék meg, ha vele is lenne valami baj. Viszont nem vagyok pszichológus, és az ítélkezés sem az én dolgom, szóval ejtsük is ezt a dolgot.
- Szomorú, hogy nem emlékszel rá - rosszallóan megcsóválom fejem, mintha tényleg komolyan gondolnám. Levágok egy szeletet a sütiből, rá pillantok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A húgom még az előkészítőben van, nekem meg lazás napom van, meg amúgy is jó kedvem van - mint általában -, és vettem a bátorságot, hogy meglepjen. Szóval először is, vettem neki a kedvenc minyonjából, aztán most itt várom, hogy jöjjön ki, és jól a nyakamba ugorhasson. Mert amúgy szeretem a kis Répácskát, annak ellenére is, hogy sokszor haragszom rá, meg nem épp a legtökéletesebben mutatom ki. Pedig nagyon szeretem, és tényleg szokott lelkiismeret furdalásom lenni, mikor szomorú. Ezért is van itt ez a két minyon nálam.
Szusszanok egyet, felhúzom lábaim, s combjaimra támasztom a mappámat, amin fekszik is egy szép üres lap. Ami csak arra vár, hogy befessem, én meg nem vagyok elég erős ahhoz, hogy ellenálljak neki. Egy párszor ajkaimhoz ütögetem a tollat, amíg gondolkodom, és csak azért nem kezdem el rágni, mert kemény a vége. És szép. Szóval ja. Összeszorítom ajkaim, oldalra billentem fejem, aztán végül elkezdem az előttem levő szökőkutat felvázolni. Ameddig befejezem, csak kijön, aztán ha nem, akkor valamit még firkálok köré. Virágokat, vagy mit tudom én. De azért örülnék, ha ideérne, na nem mintha ez rajta múlna, sokkal inkább az előkészítős nénik-bácsikon. Amúgy meg komolyan nem értem, hogy bírnak all day ilyen kis töpszlik között lenni. Nem mintha bajom lenne a gyerekekkel, szeretem őket, de a húgomból például egy is elég, sőt, néha még több is, mint elég. Erre ott bent van nekik egy csomó. Díjat kéne osztani ezért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Már-már annyira szokványos család vagyunk, hogy még az is be van osztva, i mikor megy bevásárolni. Erre az egész hétre pedig én lettem felírva, mert nem vetettem be az ágyat, és anya természetesen kiakadt. Egyre több dolog miatt akad ki, ami velem kapcsolatos, ami amúgy zavar, de nem igazán akarom felhozni, mert akkor biztos csak rosszabb lenne. Ujjaim között szorongatva a listát - amin szinte semmi varázsos dolog nincs, csak ami rettentően muszáj - kanyarodok be egy szűkebb utcába, hogy lerövidítsem utam. Egy kicsit összébb is húzom magam, nem mintha amúgy nem elég elég alacsony, pedig a bakancsomnak vastag a talpa, és emel rajtam pár centit (!!). Soha nem fogok megnőni. Pedig párszor már kértem a magasságot, hogy működjön együtt a korommal, de eddig úgy tűnik, hogy nem vannak barátságban.
- Ó - megtorpanok, ahogy megérzem két szempár lentről érkező figyelését, aztán leguggolva el is mosolyodom. - Hát szia - ahogy a fejem egy szintbe kerül a Huskyéval kedveskedve túrom ujjaim a puha, réteges bundába, mire kapok egy kutyapuszit az arcomra. Szeretem az állatokat, a húgomnak is van kutyuládéja, meg nekem is van egy macskám, aki majdnem akkora mint én. Szóval az állatkák is szeretnek engem, ez ilyen kölcsönös dolog.
- Hol hagytad a gazdád? - oldalra billentem fejem, ahogy próbálom megkeresni a nyakörvét. Azon szokott a legtöbb értékes információ lenni, a neve, vagy a gazdi neve, vagy akármi, ami segít visszaszolgáltatni. Már ha van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Elegem van már ebből az egészből. A szüleim személyes drámájából, anyám hülyeségéből, apám munkamániájából, mindenből. Legszívesebben kimennék egy hatalmas hegyre, és csak sikítanék, amíg kiadok magamból mindent, ameddig csak van levegő a tüdőmben, és erő az izmaimban. És Alexa a legrosszabb. Ahogy magára veszi, mintha az ő hibája lenne, pedig nem az övé. Mindannyiunké. Viszont ezt nincs, hogy elmagyaráznod egy olyan gyereknek, mint ő.
Felsóhajtok, teljesen elveszettnek érzem magam ezen a helyen. Ebben a helyzetben. Engem nem arra teremtettek, hogy ilyeneket éljek át, könyörgöm, a legnagyobb drámám az volt, mikor a bátyám eltörte a kedvenc bögrém és fiatalabb voltam, mint most a húgom. A számat harapdálva hajtom le fejem, és hagyom, hogy leülepedjen közénk a csend. Mert fogalmam sincs, mit csináljak, vagy mit mondjak, ami jó, és amivel el is érek valamit. A kérdésére felpillantok, veszek egy újabb mély levegőt. Hogy eljön-e? Nem hiszem. Vagy elfelejti, vagy inkább marad tovább dolgozni, mert úgy könnyebb.
- Nem tudom - meg kell köszörülnöm a torkom, hogy érthető legyen a válaszom, elhúzva szám kerülöm a tekintetét, mintha legalábbis tettem volna valami rosszat, és szégyellnem kéne magam miatta.
- Mit kérsz? - sóhaj, menü kinyitása, olvasás.
Egyik sem ragad meg a fejemben, vagy ötször újraolvasok egy sort.
Egyre rosszabb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Felküzdöm magamra a kabátom, ahogy a bakancsomba beleugrálva magam kifordulok az ajtón, és imádkozva, hogy ne essek orra a fűzőjében követem a méretes macskám hátsóját. Eltűnik egy árnyékban, aztán felbukkan az egyik utcai lámpa fényénél, aztán megint eltűnik, és mikor épp utolérném gyorsít. Hogy pár méterrel arrébb megint lelassítson, és nem, az sem segít a dolgon, hogy ha szaladok utána. Mert ez egy macska. Egy borzalmas macska.
- Naaaaa, gyere már vissza - leguggolva suttogok neki, mire megáll, és még hátra is néz. Épp megcsillan a remény szikrája bennem, fényszóróként teríti be a szívemet... Hogy a cica nyávogjon egyet, felugorjon egy kerítésre, és végleg eltűnjön. Na most. Veszek egy mély levegőt, lehunyom a szemeim és megcsóválom a fejem, majd felemelkedek, és idegesen rágcsálva a szám szélét közelítem meg az áldozat házát. Hazudnék, ha azt mondanám, nem találom egyszerűbbnek a "másszunk utána" megoldást, de egy, még nem tanultam meg kerítést ugrani, kettő, még csak az kéne, hogy rám hívják a mélyen tisztelt aurorságot. Vagy rám vesse magát egy házőrző átok. Nem élvezném. Fellépkedek a pár foknyi lépcsőn, majd álldogálok ott pár másodpercig, amíg meggyőzöm magam, hogy nem, nem fogok hazaszaladni. Senki nem fog megenni, amiért haza szeretném vinni a tolvaj kóborló macskám.
Vagyis remélem.
Nyelek egy nagyot, mondjuk sokat nem érek el vele, a szívem tovább dobog a szívemben, majd felnyúlok a kopogtatóért, és párszor hozzá is ütögetem azt az ajtóhoz. És remélem, hogy meghallják. És nem taposnak el. És nem tálalnak fel a karácsonyi pulyka helyett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A zsebembe mélyesztem kezeim, ahogy várok, és tádámm, nem is kell sokat ácsorognom. Felnézek a ház gazdájára, aztán majd kikerekedett szemekkel lépek hátra is egyet. Nem erre számítottam. Kissé félve kezdem kapargatni körmeimmel a bőröm, és bármennyire is szeretném én gyorsan mondani, első nekifutásra egy hang sem jön ki a számon, csak tátogok, mint hal a vízben.
- Csókolom - még a köszönés is elég gyatrára sikerül, pedig én igyekszem, tényleg! - Jól tetszik érezni magát? - a legtöbb jóakarattal kérdezem ezt, mert most leginkább úgy néz ki, mint egy eszelős halálfaló sorozatgyilkos, aki megette a macskámat vacsorára. Azért remélem nem fogyasztotta el, mert bár van rajta mit sütni rendesen, én szeretem a cicám, és kár lenne érte, ha egy idegen gyomrában végezné.. Tényleg.
- Csak azt szeretném kérdezni, hogy.. Izé, szóval be tetszik-e engedni, mert úgy láttam, hogy a cicám ide jött be, és haza szeretném vinni, mielőtt túl sok kárt okozna, és boldog karácsonyt, meg boldog új évet - ezt viszont már nagyon hamar elhadarom, főleg, mert hallom a nyávogást, meg, hogy valami leesik - az ilyeneknek nagy hangjuk van, tényleg -, és még csak az kéne, hogy engem is besüssenek az állatom után.
- Esküszöm, nem akarok ellopni semmit, meg megtéríteni sem szeretném a bácsit - úgy érzem jó, ha már így az elején leszögezem, hogy nem ártó szándékkal vagyok, és ez nem egy megrendezett rablótámadás. Csak vissza szeretném kapni a szőrcsomóm. Tényleg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Ahogy csak szívja és szívja a levegőt, mintha egy lufi lenne a mellkasában, hátrálok egy fél lépést, és már fel is készülök a nagy sivalkodásra, de nem, beenged. Egy fél pillanatig csak meglepetten pislogok párat, majd heves bólogatásba kezdek, és el is indulok.
- Köszönöm, köszönöm, lekötelez - ahogy elslisszanok mellette, még mindig bólogatok, mint akinél beállt a krakk. Aztán hagyom, hogy irányítgasson, és hamarosan meg is pillanthatom a hűséges házőrzőt, aki, nos, kevésbé tűnik úgy, mint egy halálos fenevad. De meg kell vallanom, hogy azok a leginkább veszélyesek, akikből ki sem néznéd, szóval valószínűleg, ha az ablakon másztam volna be, most nem lenne, amivel kimászhatnék. Énbármit kinézek belőle.
- Istenem, te disznó - ezeket a szavakat már a macskámhoz intézem, természetesen, aki a hangom hallatán felkapja a fejét, és még el is nyávogja magát. Megforgatom szemeim, motyogok valamit arról, hogy nem szép az anyjának feleselni, aztán el is indulok utána, mire megint csak nyávog egyet.
Nos, az emberek többsége azt hiszi, hogy a méretéből adódóan az állatom nehéz is, de ez nem igaz. Mármint nyilván megvan a súlya, de a teste kilencven százalékát a szőre adja ki, és valljuk meg, a szőre, na az nem nehéz. Szóval az elülső lábai mögé fel is emelem a hűtlen jószágot, és magamhoz is veszem, mintha a babám lenne.
- Öhm, elnézést a kellemetlenségekért - vissza is fordulok a ház gazdája felé, miközben elindulok arra, ahonnan jöttem. - És további szép estét, meg boldog új évet, meg mindent - nem áll szándékomban maradni, így is eleget zavartam már, meg minden bizonnyal jobb dolga is van annál, mint, hogy engem meg a macskám istápoljon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Még azok is tudják mi ez, akik nem művészek. Mert bizony egy olyan borzalmas dolog, ami, ha gyakori lenne, leszakadna a föld a pályájáról, de minimum kihalna egy állatfaj generáció. Az állatokat nem bántjuk.
Mert ez bizony az ihlet hiánya. A múzsám elhagyott, megcsalt, talált magának egy jobb festőt, írót, költőt, valakit. És ez a depresszív állapot már napok óta tart. Már napok óta nem tudok belekezdeni egy vászonba, nem tetszenek a színek, de még csak az sincs, amit lefesthetnék. Az utcát sem fejeztem be, ott áll a többi félmunka, vázlat között.
A falak sem nyújtanak semmit. Pedig eddig hívogattak. Minden üres felület új lehetőségeket tartogatott magában, most.. Semmi. Egyszerűen semmi.
Ezért is vagyok itt. Hoztam apának kaját, hogy ne haljon éhen, Alexát rábíztam a bátyánkra, és most itt ülök az egyik padon, ceruzával és füzettel, hátha meglátok valamit, ami képes visszahozni az életkedvem. Mert ez már tarthatatlan. A szám harapdálva tépek ki egy újabb telefirkált lapot, aminek a tartalmát még egy elsős és szégyellné magát, aztán sóhajtva helyezem ismét a grafit hegyét a még szűz felületre.
És. Nem. Történik. Semmi. Egy nyamvadt fát nem tudok kierőltetni magamból, hát itt dobom magam a vonat elé, esküszöm.
A szemem sarkából pillantom meg Az Arcot, csupa nagybetűvel, aláhúzva, neon fényekben villogva, mintha csak a megmentőm szállt volna alá. Becsapva a füzetem fordulok hátra, ahogy elmegy mellettem, és bár nem láttam teljesen, én tudom, hogy erre van szükségem. Szóval nem túl feltűnően átesek a pad támláján, és már indulok is utána, hogy elébe vágva álljam el az útját, és még a noteszem is az arca elé tartom, hogy még véletlenül se gyalogoljon át rajtam. Ez van, ha az ember leánya akkora, mint egy méretes negyedikes, esetleg ötödikes, akkor mindent be kell vetnie a jó cél érdekében.
- Nevet, házat, évfolyamot - komolyan, annyira, de annyira vártam már erre a mondatra, hogy elhagyhassa a számat, hogy külön örömet okoz kimondani. Persze fogalmam sincs, ki az, lehet, hogy nem is iskolás, de a két kezem összeraknám érte, ha iskolás lenne, és nem mestertanonc.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Fel se veszem magamra, hogy nem veszi tudomásul a közeledésem. Igazából én is valami ilyesmit produkálhatok festés közben, mikor belemerülök, de most az sincs, amibe belemerülhetnék. A kérdéssorozatomra jön a válasz, ami valljuk meg, nem igazán tetszik. És ez a nemtetszés meglátszódhat az arcomon is, mert szinte érzem, ahogy megnyúlik a kifejezésem. No de sebaj, majd jól megjegyzem a vonásait magamnak.
- Ja, ne haragudj. Szia - szórakozottan vonogatom meg vállaim, igen, az ilyesmi előfordul, hogy megfeledkezem az ilyen formaságokról, de semmi baj, mert igyekszem pótolni is a mulasztást.
- Lola Kíra - mivel, hogy már eléggé észrevett, le is eresztem a noteszkés kezem magam mellé, a ceruzát pedig beleszúrom a kontyomba, csak az után nyújtom oda neki a kezem. - Nem tűnsz annyira felnőttnek - jegyzem meg, jobban szemrevételezve az az arcát. Minden kis apró részletre szükségem van, mert az ördög ugye az apróságokban rejlik, és a kicsinységek nélkül nem jó rajz a rajz. Vagy mi. Amúgy nem mászok bele a személyes terébe, se semmi, csak így szépen diszkréten vésem fel az agyamba az arcszerkezetét. Nem vagyok én pszichopata.
- Gyerekfelvigyázó. Hát így is mondhatjuk - elmosolyodva bólintok. Lévén prefektus, eridonos, ha úgy vesszük, egy csomó gyermekem van, kezdve Viktortól meg Ádámtól, az elsősökig. Vagy fordítva. Nevermind.
- Honnan jöttél? - kíváncsian biccentem oldalra a fejem, és a kérdés is csupán szigorúan a művészi véna miatt van. Mindent tudnom kell. Mindent. És mivel egy állomáson vagyunk, nyilván hülyeség lenne a "most jöttél?", mert tekintve a táskát, meg a helyszínt, igen valószínű, hogy most jött. Ha most menne, akkor nem lenne itt, és ha várna valakit, azt bizonyára az ellenkező irányba fordulva tenné meg. Szóval ja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Szóval nagyban járom az őrjáratom, mert senki nem mondta ám, hogy csak éjszaka lehet szabályt szegni. Már nem nekem, hanem másnak, én azért vagyok itt, hogy rendet tartsak, vagy mi. Ja. Szóval nagyban járom a számomra kijelölt folyosókat, kezemben egy notesszel meg egy pennával, a taláromon ott díszeleg a jelvényem is, mert másképp nem büntethetnék. És ha egyszer büntetni kell, akkor büntetni kell, bizony. Éppen csak befordulok a sarkon, és ugyan meg kell torpannom, hogy ne gyalogoljak bele a valakibe. Pedig már nagyon belejöttem ebbe a zombiféle gyalogolásba. De végre történik valami!, és erre fel is csillannak a szemeim.
- Probléma van talán? - vállam nekitámasztom a falnak, ahogy a kislányra nézek, majd a derék huszárra, majd megint a kislányra. Egyelőre nem állok elő a szokásos "nevet, házat" dologgal, mert még semmi nem bizonyítja, hogy a fiatalabbik bűnös lenne. Ahogy pedig ismerem ezeket a festményeket, valószínűleg nem is vele van a baj.
- Lola, eridon - átpasszolom a másik kezembe a pennát, úgy nyújtom jobbom a leányzó felé. Ha mégis ki kell rá szabnom valamit, legalább annyit tudjon, hogy ki tette meg, meg, hogy kit kell keresnie. A festmények már úgyis tudják, ki vagyok, annyiszor volt már itten baj, nem csak most, hanem a kastély keretei közt leélt négy évemet is tekintve, hogy még egy könyv is kevés lenne nekik, ha le kéne írni őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

A kérdésre megvonogatom vállaim. Az emberek többnyire Lolának hívnak, de nekem nincs bajom a másik nevemmel sem. Mármint vannak emberek, akik a második nevüket nem szeretik, nem használják, meg ilyenek.
- Úgy szólítasz, ahogy szeretnél - adom meg a választ. Jó, az már nekem sem tetszene, ha a családnevemen hívnának, hogy "hé Tóth, gyere má' ide", de ilyenre szerencsére eddig nem volt példa. És remélhetőleg nem is lesz. Ahogy jön a magyarázat, mintha felvilágosodnék. Szóval, ha még nem iratkozott be, akkor be fog, és akkor mégis csak a kis társadalmunk tagja lesz. Ami nekem mindenképp jó. Nem mintha ilyen kihasználós lennék, vagy ilyenek.
- Ó - hogy miért nem a kastélyban vagyok? Nos, ez egy igen jogos kérdés, tényleg ott lenne a helyem, de mint mondtuk, ott már nincs ihletem - igazából eddig itt sem volt -, és ha lenne legrosszabb prefektus szavazást, azt is igencsak én kapnám meg. Még egy nyamvadt büntetést sem szabtam ki, hát én nem tudom, hogy nem bűnöznek mostanában a fiatalok. Bezzeg az én időmben..
- Kellett egy kis levegőváltozás - megvonogatom vállaim. Ja, az a sok gyerek, meg a nagy zaj, amit művelnek, hát borzalmas. Nem mintha bajom lenne amúgy a dolgokkal, másképp nem lennék sem prefektus, sem eridonos. Mondanám én, hogy hamar levágom a kelletlenséget, de nem. Én nem vagyok ilyen pszichológusi tehetségekkel megáldva, hogy egyből olvassam a testtartást, meg az arcmimikát, meg a hanglejtést, szóval csak az után érzékelek valamicskét, hogy válaszol. Azt is inkább, mert túl egyértelmű, no de sebaj.
- Értem - bólintok, ahogy betuszkolom a farzsebembe a noteszem. Hát az jó. Én itt nagyjából ki is fogytam a beszédből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Szóval a Lolát választotta. Nem mondom azt, hogy megkönnyebbülök vagy valami, mert nekem aztán igazán nincs bajom egyik nevemmel sem, meg szinte mindenki másképp szólít, szóval ja.  Az arcára, amit vág - mert az emberek arcán tényleg szokott látszani mire gondolnak, vagy mit éreznek, főleg mikor beáll a dolog - először csak összeráncolom homlokom, majd mikor megszólal, le is esik a tantusz.
- De amúgy tök jó hely. Mármint egy csomó ember van, egy csomó személyiség, és biztos találsz valakit, akivel megérted magad, meg akivel jó eltöltened az időd. Vagy épp ő talál meg téged - nyomok egy kacsintás-félét, mert aki ide jön, az előbb-utóbb tényleg talál magának embereket. Bármire is van szüksége hozzájuk. Tényleg. - Szóval ne csüggedj, mert jó lesz - bátorítóan elmosolyodom, és némi gondolkodás után a vállát is megveregetem, persze, ha nem húzódik el. És azt se olyan fiús, bika módra teszem, hogy csattanjon, hanem csak finoman, alig érezhetően.
A noteszem amúgy nem nagy. Mármint nem akkora, mint egy füzet, hanem inkább olyan kis útikönyv méretű, ami elfér a zsebemben.
- Hát, próbáltam - megvonogatom vállaim, gondolatban hozzáteszem az "és akkor jöttél te a gyönyörű arcoddal" részt. De csak gondolatban. Elég érdekes reakciót válthatnék ki azzal, ha ki is mondanám, én minden esetre megijednék magamtól, ha az idegen énem ezzel állítana be. - De mostanában elhagyott a múzsám, úgyhogy csak húztam a vonalakat a lapra - lehet, hogy nem kíváncsi rá, de ha már rákérdezett, gondoltam ki is fejtem a választ, szépen, kereken, egészségesen, ahogy azt a normális emberek szokták.
- Eridon, negyedik - elvigyorodva válaszolok, és reflexből nyújtanám a kezem, de ezen emlékeim szerint meg már átestünk, szóval csak állok itt magamnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Tulajdonképpen szeretek itt dolgozni. Mármint, az estéket eltekintve egészen nyugis, kiviszem amit rendelnek, beszedem a pénzt, és ilyenek. Viszont most nem nappal van, és nem nyugis. Alig láthatóan körbepislogok, valami segítség-féléért nyüszögve. Megmosom a kezem, beletörlöm a kötényembe, elvégre ezért van, majd lecsapolom a már sokadik sört ugyan annak a vendégnek, aki láthatóan már nem szomjas. És még arra sem képes, hogy érte jöjjön. Már nem mintha célba érne, de legalább az első pár lépés után eldőlne, és meg lennék tőle szabadulva, de nem, ő ott ül, és még a vak is észrevenné, hogy nagyon elégedett magával. Sóhajtok egy aprót, erőt veszek magamon, és ismét megindulok az ominózus asztal felé. Leteszem a korsóját, elveszem a pénzt, és felőlem be is fejeztem, de úgy tűnik, ő nem így gondolja. Megfogja a csuklóm, és ugyan nem erősen, de húzni kezdi maga felé, amit én meg nem akarok, de hát őt meg az nem érdekli, hogy én mit akarok. Bár próbálom visszahúzni a kacsóm magamhoz, csak azt érem el, hogy erősebben kezd rángatni, mire megtántorodom, de hála istennek nem esek bele az ölébe. Röhögni kezd, én meg elfintorodom, már csak a belőle áradó alkoholszagtól is, arról pedig ne is beszéljük, hogy hogyan néz ki az a pár szál foga, amit valószínűleg a lottón nyert. Ha nem lenne olyan piszkosul szabad a másik keze, akkor valószínűleg lekevernék neki egy pofont, vagy minimum felborítanám a lábammal, de a szomorú igazság az, hogy szabad a másik keze, és nincs szükségem még egy lefogott végtagra. Sok szerencsét Lola, mentsd meg magad, ahogy tudod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Szinte érzem, hogy nekem most végem, mert bárhogy is nézzük, ha erőre megy a dolog, negyvenkilenc kerek kilóval ugyancsak semmit nem érek el. Itt a vég. Aztán jön még egy kéz, ami most nem engem fog meg, hanem a másikat, mire csak pislogok. Nem, nem merek felnézni, tekintve, hogy ki tudja mi vár rám odafent? Semmi jó, ha a megérzésemre hallgatok. Aztán a hangra már csak kilesek, és amint szabaddá válok, hátrálok is két lépést. Megdörzsölöm a megszorított csuklóm, felpillantva eresztek meg egy zavart mosolyt a megmentőmnek. Ja, érted, még én szégyellem magam, amiért ilyen részeg disznók nem bírnak magukkal.
- Köszönöm - az orrom alatt motyogom el a hősnek, aztán, hozzám képest hosszú léptekkel iszkolok vissza a pulthoz, hogy ismét lemoshassam a kezem. Rajtam csak ne hagyja a nyomát semmiféle mocskos állat. Fúj. Elkészítem a vajsörét, és ismét megtörölve kacsóim teszem fel neki a pultra.
- A ház ajándéka - megrázom fejem, még mielőtt itt elkezdene kutakodni a pénzéért. Ennyi még belefér, és amúgy is, kis túlzással az életem mentette meg, szóval bőven belefér.
- Lola vagyok - tulajdonképp sehol nem tiltja, hogy ismerkedjünk a vendégekkel, és amúgy is, csak tudja már, hogy kit szabadított itt fel. Reflexből a balom indítom el felé, majd gyorsan korrigálom magam, tekintve, hogy a legtöbb ember jobbkezes, ezért alap, hogy a jobbjukkal fognak kezet. Nekik.
- És még egyszer köszönöm - egy újabb, kisebb mosoly kíséretében fejezem ki a hálám, ismét. - Nem értem, hogy ha ennyire kiütik magukat, miért nem mennek egyszerűen haza? - összeszorítva ajkaim nézek el a szóban forgó úriember irányába, majd lemondóan megcsóválom fejem. Soha nem fogom én ezt megérteni, soha.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Ugyan, ez a minimum - elmosolyodva rázom meg fejem. Ennyi még tökéletesen belefér, sem Niko, sem pedig én nem fogunk beleroppanni egyetlen egy vajsörbe. A kézcsókra meglepetten emelem meg szemöldököm, egy kicsi, zavart mosoly jelenik meg arcomon. Nem, hogy őszinte legyek, nem szoktam hozzá az ilyesfajta bánásmódhoz, de nem mondom, hogy ellenemre lenne. Alexander. Ha jobban belegondolok, eddig nem ismertem valami sok Alexandert, pedig nem egy olyan ritka név.
- Talán ha ismerné a határait, lenne hova hazamennie - egy egészen aprót vonok vállaimon. Nem mintha elítélném az ide járókat, egyszerűen csak nem szeretem, mikor az ember nem ismeri a saját határait. Ha érzed, hogy nem bírsz el több alkoholt, akkor egyszerűen csak nem veszel több sört, és ennyi. Megmarad a jókedved, a pénzed, de még a büszkeséged is. Mert már nem azért, de egy szédelgő, magáról alig tudó tagnak ugyancsak kevés büszkesége lehet. - De nem az én dolgom - nos, a szóban forgó férfi sem családtagom, sem hozzátartozóm, de még csak azt sem mondhatom el róla, hogy ismerem. Lehet, hogy többször jár ide, sőt. valószínűleg, viszont nem vagyok köteles minden vendég arcát megjegyezni, és nem is hiszem, hogy képes lennék rá.
- Fiatal is vagyok - nagykorú vagyok ugyan, de ettől függetlenül igen, még fiatal. - Eddig még nem volt problémám velük - ismét megrázom fejem, mintegy megerősítéseként az elhangzottaknak. Valóban, a nagy átlag moderálni szokta magát, és nem is szoktam maradni késői műszakban. Diákmunkás vagyok, ez pedig azzal jár, hogy délutántól kora estig kell itt lennem, és nem is minden nap. Valamikor tanulnom is kell, nem?
- És te? Hol bujkáltál eddig? - mint mondtam, nem jegyzem meg az itt megforduló arcokat. Még az iskolában is vannak számomra teljesen ismeretlenek, akikkel összefutok a folyosón, vagy éppen a járőrözéseim közepette. Szóval lehet, hogy ide járt, vagy itt lakott, csak nem találkoztunk, vagy nem tett bennem olyan benyomást, hogy megjegyezzem. Ugyanakkor az is valószínű, hogy most van itt először, most költözött ide, vagy éppen csak átutazóban tekinti meg a falut. Bármi lehetséges.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Jól indult a napom. Mármint tényleg jól indult, nem aludtam el, nem estem el a festékeimben, és még a testvéreim is sikerült felkeltenem. Pakoltam Dávidnak meg Alexának kaját, amióta az anyánk elment, egy pár feladatát én vettem át, a csomag másik felét meg a bátyám, szóval így jól elosztjuk magunk között. Elstartoltam a húgom az előkészítőbe, aztán én is átöltöztem pizsamáról egyenruhába, meg talárba. És ahogy kiléptem a kapun, jött is a meglepetés. Nem mondom azt, hogy ez egy hideg zuhany, mert alapvetően elég menő, hogy ilyenekre kiválasztanak engem, de mondjuk egy kevésbé iskolás reggelt is lehetett volna választani. Nos, mivel az a cucc elég feltűnő volt, ezért valahogy el kellett tüntetni a falról, nem mellesleg az utca felőli falról. Én megpróbáltam pálcával, tényleg, de ezek valami spéci festéket használhatnak, mert egy szemernyivel se volt jobb. Ekkor jött a hagyományos szivacs - víz páros. És nagyjából ez a története annak, hogy miért vagyok most elég nagy késésben a reptan órámról. Pedig eléggé nagyon szedtem a lábaim, ha nem lenne elég snassz, akkor még futottam is volna, de egy prefektus sosem szaladgál, mert az milyen fontoskodó már.
- Elnézést, elnézést, nem akartam elkésni, tényleg, bocsi - még éppen becsusszanok a csukódó ajtó, meg a fel között, aztán körbenézek, mindenki bent van, király. Ja, azt mondtam, hogy egy prefektusnak példát is kell mutatnia? Vagyis kéne. Mondjuk nem rólam fognak ebből a szempontból szobrot állítani, de én nagyon próbálkozom, tényleg. - Őőőőő, akkor én most keresek magamnak egy helyet, mintha mi sem történt volna - a tanerő felé fordítva a fejem bólintok, én ezt most tök jól megbeszéltem magammal, és én el is fogadtam a saját javaslatom, ja, kár, hogy nem én vagyok a tanár. - Ja, a tesztem tetszett hozni? - na jó, nincsenek nekem elvárásaim se semmi, de na, érdekel, hogy milyen minősítésem van. Nem mintha sok reményem lenne a tantárggyal szemben, valahogy a repkedés részét szeretem, a magolós részét kevésbé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Na jó, hát lehet mégis jobb lett volna nem bejönni. Ezernyi lehetőségem lett volna: ülhettem volna az eridonban, maradhattam volna otthon, de még Cameronhoz is benézhettem volna, hátha otthon van. Az még jó is lett volna, határozottan jobb, mint, hogy most itt lecseszerintsenek. De nem, mert nekem játszani kell itt a lelkiismeretes diákot, aha, nyilván. - Számonkérést? - egy kicsit összeráncolom homlokom, próbálom elképzelni, mi lehet egy írásos számonkérésben. Írjam le, hogy miért késtem, vagy mi? Azt el tudom mondani most is, nem kell ezért pergament meg tintát fogyasztani, de jó, jó, ha ettől jobb lesz, akkor megcsinálom. Aztán jön a következő, számomra nehezen felfogható mondat. Vágom én, hogy példát kéne mutassak, de ha egyszer egy tantárgy nem megy, mert hülye vagyok hozzá, akkor nyilván nem fogok kiválót írni belőle. Mindegy, nem én vagyok tanár, azt se tudom, miért vagyok egyáltalán prefektus, de ha már az vagyok, hülye leszek leadni. És akkor persze, el is jutunk a végletekhez, hogy dolgozat. Aha. Nem azért, nem vagyok most felháborodva mert tudom, hogy késtem, és tudom, hogy bűnös vagyok meg minden, de ehh, az ember nem nagyon örvend az ilyeneknek.
- Jó, akkor írok szorgalmit - megadóan szusszanok egyet, ahogy még bólintok is, hogy ebbe beleegyeztem, nem fogok kifogásokat keresni, mert az már végképp nem lenne példaértékű magatartásnak nevezhető. Nem hallottam még soha kiabálni Viktort, meg Ádit se, de nem most akarom megtapasztalni azért, mert engedetlen vagyok a tanárommal szemben.
- Leülhetek, vagy van még valami?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Ja, hogy olyan számonkérést - bólintok, lényegében ez még mindig jobb, mintha arról kéne feleljek, hogy mit csináltam. Azt hiszem, senki nem értené meg, hogy ez milyen menő, és milyen jó, meg, hogy ez már lényegében egy kisebb csúcs az életemben, mert kiválasztottak. Úgy értem kiválasztottak engem!, hogy teljesítsem a kihívásuk! Látom ám a kételkedést a szemében, de nem fűzök hozzá már semmit. Ha valamit egyszer elvállalok, akkor azt bizony meg is csinálom, a legjobb tudásom szerint. Kár, hogy a reptan óra nem egy olyan dolog, amit önként vettem fel.
Puffogok egy kisebbet, miközben leülök, hát ez gáz. Eléggé nagyon gáz, hogy így mindenki előtt kijelentette, hogy maradjak, hogy lecseszhessen, vagy nem is tudom. Nem mintha Lewy egy antikrisztus lenne, de ha a tanárok azt mondják, hogy a szünetben is maradj bent, csak így kettesben, az soha nem jelent jót. Mert olyankor általában elbeszélgetnek veled, hogy miért romlottak a jegyeid, vagy miért nem foglalkozol annyit az iskolával, meg ilyenek. A szüleim válása óta elég sok ilyenen estem már keresztül, és hiába mondtam, hogy nincs semmi baj, meg nem ez a dolog hat ki rám így, úgy senki nem hiszi el nekem. Vagyis úgy csinálnak, mintha elhinnék, de látszik rajtuk, hogy nincsenek megelégedve a válaszommal.
Az óra további részében csendben ülök, jegyzetelek, meg csinálom, amit mondanak, amikor pedig lejár az idő, összepakolom bár a dolgaim, de nem megyek el, maradok szépen a helyemen. A ceruzámmal firkálgatok a papírra, amíg a többiek kimennek, egy arc finom, halvány vonásai rajzolódnak ki, majd egy nagyobbacskát szusszanva teszem le az íróeszközt, és nézek fel a tanerőre. Hát akkor most várok, elvégre ő tudja, hogy miért tart itt, neki kéne megszólalnia, vagy valami.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Hogy én jövök, az nem volt különösebben kérdéses, inkább abban kételkedtem, hogy Cameron megjelenik-e. De most itt van, és velem van, és én nagyon büszke vagyok magamra, mert hé, akárki mással eljöhetett volna. De most nem akárki mással van, hanem velem van, és ezért nyilván büszke is lehetek magamra. Azon sem különösebben aggódom szét magam, hogy mi van, ha nem is akar sokáig maradni. Ha nem érzi jól magát, szól, és mehet, lehet, hogy még én is megyek vele. De tényleg, nem vagyok én olyan lány, aki ebből problémát csinál, egyedül is feltalálnám magam, elég szociális vagyok, lenne valaki akire ráaggathatnám magam, és szólnia is csak azért kéne, hogy ne keressem feleslegesen. Nem a felesége vagyok, hogy magamhoz láncoljam. Mondjuk amióta a reptan tanár meg az a lány összeházasodtak, kezd valóssá válni a fejemben ez a mondat, mármint, hogy tényleg lehetnék a felesége. Mármint nem abban az álmodozós tinilány formában, hanem úgy, hogy ilyen dolog tényleg létezik, és tényleg megtörténhetne. De nem fog.
- Keressünk valami innivalót, szomjan halok - kap egy puszit az arcára, nem nagyon kell most lábujjhegyre állnom emiatt, valószínűleg nem is nagyon tudnék a magassarkúmban. Sokan biztos visszatáncoltak a helyszín miatt egy biztos topánkához, vagy valami kevésbé életveszélyeshez, de én ezekben születtem. Az Olümposzt is megmásznám bennük. Befűzöm ujjaim az övéi közé, miközben el is indulok az egyik asztal felé, szépen nyugisan, nem sietünk sehova. Vagyis nekem van időm, de ha már itt van, gondolom Cameronnak is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Egy kicsit féltem ám attól, hogy majd ő komolyan akarja gondolni ezt az egészet, de nem, és ez jó. Nem kell arra figyeljek, hogy most semmiképp se legyek félreérthető, mert veszekedni fog, vagy, hogy életem minden rezzenéséről beszámoljak neki, nem mondja meg mit csináljak, vagy mit ne csináljak, egyszóval nem köt meg, és ez jó. Cserébe én is ugyan így vagyok ezzel, és lám, mégis jobban elvagyunk mint sok komoly kapcsolat. Ami amúgy is hülyeség szerintem addig, amíg mindenki mindenkibe keresi a komolyat meg az igazit, és mindenki ugyan olyan. Ha majd az utadba kerül, úgyis tudni fogod, és kész.
- Hmmmm? Hát nem tudom - megvonogatom vállaim, most nyilván az "imádsz", és "annyira szeretsz" változatok kéne terítéken legyenek, de ezeket úgyse szeretem kimondani, és ő úgyse imád. Most minden lányos hiszti nélkül, tényleg. - Köszi - bele is kortyolok, minden bizonnyal nincsenek mérgezett cuccok egy iskolai bálon, ahol tanárok, meg defenzorok vannak, gondolom. De ebből az iskolából már bármi kitelik, komolyan, arról a lányról is, hogy elterjedtek a pletykák. Aztán senki nem kérdezi meg, hogy mi is történt igazából, csak mindenki beszél mindent. Ha nem lenne itt a húgom, meg a családom, amit nem akarok Dávid nyakára borítani, már az első vonattal elléptem volna valamerre. Például egy csereprogramra, hogy senki ne akarjon visszahozni.
- Ejha - meglepetten próbálok valamit látni, ahogy Cameronra támaszkodva - mármint tényleg rá támaszkodva, nem csak olyan lányos ráteszem a kezem módon - próbálok valamivel magasabbá válni, hogy lássak is valamit. Nem. Látok. Semmit. Nem tudom mi történik. mert egy törpe vagyok. De előrébb se fogok menni, az biztos, hogy nem hívom magamra a figyelmet, akármi is legyen ott.
- Kik azok? - oké, nem vagyok hülye, az átkokból felismerem, hogy ez bizonyára nem egy teaparti épp, de még mindig nem ismerem ezernemtudomhány diák hangját, nyomi vagyok, tudom tudom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Hűha, jaj szegény Cameron, mekkora megterhelés lehet neki a jóindulattal ötven kilónak mondható súlyom... Jézus Krisztus, csak bele ne roppanjon. Nagyjából ezek a gondolatok tükröződnek az arcomon is, amikor visszanézek rá, mert ha már ő csúnyán méreget, akkor én miért is ne tehetném meg ugyanezt. Aztán csak így előre is kerülök, ugyanebből az indíttatásból valószínűleg. Nem tudom, mások hogy vannak vele, de én eléggé be tudok gurulni attól, ha engem csak így ráncigálnak meg pakolnak egyik helyről a másikra - márpedig az emberek hajlamosak erre, nagyon hajlamosak, tekintve, hogy nincs túl nehéz dolguk. Egy pillanatig dühösen nézek Cameronra, nem várom el, hogy meghassa, vagy akármi, ettől még lehetek ideges.
- Jaj tényleg, prefektus vagyok, el is felejtettem, hogy ettől már egyből ismernem kell az összes diák hangját - megforgatva szemeim rázom meg fejem, mindegy. Úgysem érek el semmit azzal, hogy hisztizek, már azon kívül, hogy jól itt hagynak egyedül.
- Hát... Háromból kettő prefektus - megemelem szemöldököm, ahogy elnézem Ráhelt, meg Dantét, meg úgy mindenkit akik ebben így benne vannak. - És egy defenzor is van velük - összeráncolva homlokom rázom meg a fejem, okéééé, hát ez így most nyilván egy elhanyagolt iskolai verekedés meg átokváltás, mert van velük egy felnőtt, viszont ez így még furább. - Nem tudom, mit kellene ilyenkor csinálni - eléggé el vagyok ettől amúgy bizonytalanodva. Mármint, nekem nyilván semmit, biztos nem fogom közéjük vetni magam, mert egyiket sem hatná meg, ha a nagy hősiességben betalálna egy átok. De fura, hogy nincs itt konkrétan egy tanár se, úgy értem, ez egy faking ISKOLAI BÁL, HOL A FRANCBAN VANNAK AZ ISKOLÁBÓL A TANÁROK? Egyre rosszabb ez a hely, komolyan.  
- Hm? - először nem is értem a kérdését, annyira belemerülök ebbe a tanár problémába, ami tényleg egy probléma, méghozzá nem is kicsi. - Ja, van ingyen kaja, vannak emberek, társaság - bár tény, hogy a séma minden évben ugyan az. Nagylelkűen hirdetnek szavazást, amit úgyis Annelie nyer majd meg, egymásra találnak a nagy szerelmek, táncolnak, lézengenek, van aki azért jön, hogy csak tátsa a száját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Tulajdonképp még mindig nem jöttem rá, hogy miért lettem pont én prefektus - erre a kérdésre a kinevezésem óta keresem a választ, de nem is nagyon tettem eddig panaszt az ügy érdekében. Szabadon járkálhatok éjszaka, hát hülye leszek visszaadni a jelvényem.
- Mindig ezt csinálja - megforgatva szemeim dőlök hátra a fotel másik végében, kényelmesem felrakom karom a karfára, még a lábaim is keresztbe rakom. Hát ennyire komolyan dolgozik bennem a munkamorál. Követem a tekintetét, kicsit még előre is dőlök, hogy biztos lássam, majd megvonogatva vállaim, vissza is ereszkedek. Rólam aztán azt is pletykálhatná, hogy unikornison lovagolok és terhes vagyok egy Bibivel, akkor sem különösebben hatna meg. Lehet, hogy egy kicsit újítanék a festésén, elvégre már úgyis aaannnnyira régi, de nem hatna meg.
- Hmmmmm, nem tudom. Eddig a szellemvécé volt a kedvencem, amikor azt mondta, hogy alvajár, de ezek mindig képesek kitalálni valamit - elvigyorodva csóválom meg fejem, jó jó, tudom, egy rossz szavam sem lehet ellenük, miután én is ugyan ezt csinálom, és csinálnám akkor is, ha nem lennék prefektus. Van egy így, nekem jutott a szabályos fele, másnak meg a rizikós. Nem mintha nem csinálnék elég rizikós dolgot úgy amúgy, a kastélyon kívül.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Prefektus vagyok, szóval az ilyen események szinte kötelezőek. Vagyis hát nem muszáj, de mint az ékes példamutató, jobb, ha itt vagyok. Nem mintha zavarna, szeretem az ilyen kis összeruccanásokat, mindenki ingyen eszik, és mindenki, mindenki jól érzi magát, és házon belül jobban összekovácsolódik a nép. Ez lenne a lényege az egész beosztásnak, nem? Az ember olyan társaságban van, ahol hamar megtalálja a közös hangot másokkal, és mindenki számíthat mindenkire, mert egy nagy család az egész. Vagyis én egy családban érzem magam, aztán kinek hogy. Elmosolyodva igyekszem integetni mindenkinek, meg váltani pár szót mindenkivel, és mivel még mindig nem tudom az egész ház nevét betéve arccal meg mindennel - szégyen szégyen, tudom - ezért igyekszem nem nagyon a nevükön szólítani őket.
- Óó, szia Nóri - elvigyorodva köszönök rá, mikor mellé sodródom. Ő az aktívabb tagjaink közé tartozik, egy csomó mindent csinál, szóval ő kivételesen megmaradt az emlékezetemben.
- Nagyon csini vagy ma, tetszik a ruhád, meg a hajad, meg minden - bólogatva támasztom alá a véleményem, miközben bekapok egy sütit, és igyekszem egyszerre enni meg érthetően beszélni is. - Mint egy igazi spanyol senjorita - büszkén bólintok még egy utolsót, miközben lenyelem a falatom, és összedörzsölve tenyereim szabadulok meg a morzsáktól.