Choi Min Jong - 2016.09.12. 06:05


Boldogabbat! Nem akarok korán kelni!

Ardai Kolos - 2016.09.13. 00:05


Ez gonosz volt. Nem lesz nálad nagyobb.

Az előbb még nem gyászoltatok?

Hát nem. De nekiálltatok gyergyát gyújtani

Reméljük nem

Azért nem hallottál Maja, mert ez egy egyedi mese

North West - 2016.09.14. 20:12


Szállj le a Levitásokról! *kinyújta rá a nyelvét*

Hajnal Hella - 2016.09.14. 20:15


Nem a királyfit ette meg?

Téged North?

Hajnal Hella - 2016.09.14. 20:21


Az előkészítősök zsengébbek, őket ette meg

North West - 2016.09.14. 20:40


Ne bántsd Ricsit! Eléáll, és kérlelőn néz rá.

North West - 2016.09.14. 20:45


Valamiért selytettem, hogy nem hat rád. *addig tovább néz ìgy rá, hátha megunja, hogy bámulják*

Elnézést Mr. Kensington, de be kell látnia, hogy elkésett

Hát, volt egyszer a születésnapom után fél évvel mondták nekem, hogy boldog szülinapot. Úgyhogy ahhoz képest ez semmi

Végülis igen

Hajnal Hella - 2016.09.15. 15:52


Szerintem arra akart utalni, hogy saját hadsereged van

Egy magas ismeretlen
Már vége volt a vizsgahalmaimnak, ezért úgy döntöttem, hogy lemegyek a faluba. Gyorsan felkaptam a mostanra már szinte megszokott öltözetemet, ami egy farmerből, és egy egyszínű hosszúujjúból állt. Gyorsan összegeztem magamban, hogy mire lesz még szükségem, majd indultam is. Elsősorban gondolván a következő tanévre be akartam szerezni néhány pergament, de végül nem lett belőle semmi, mert inkább elindultam sétálni a faluba. Egy idő után megállapítottam, hogy már nincs a faluból semmi, ezért fordultam volna vissza, de megpillantottam egy alakot, és gondoltam, hogy inkább odamegyek hozzá. Amikor közelebb értem, akkor vettem csak észre, hogy milyen magas, bár az én százötvenöt centimmel nem is csoda.
- Szia!- köszöntem neki.

Egy magas ismeretlen
Az idegen is visszaköszönt, majd be is mutatkozott, így hát, úgy lett volna illendő, hogyha én is bemutatkozok.
- Lucy Moonlight. Úgy szólíthatsz, ahogy szeretnél.- jobb tisztázni, még mielőtt végig Lucyzik.
- Elindultam a faluba, aztán gondoltam sétálok, és itt kötöttem ki.- mutattam magam mellé. Kezdett sötétedni, pedig jobb lett volna, ha vacsorára a kastélyben lehettem volna.
- Nem hiszem, hogy tudnál, bár...- kissè megnyújtottam az 'á' betűt.
- Nem tudod véletlenül, hogy hol vagyunk? Tudod, én csak nemrég érkeztem, és még nem nagyon tudom, hogy mi, hogy van errefelé. Egyeltalán hány óráig lehetünk a faluban?- tettem fel utolsó kérdésem is.

Egy magas ismeretlen
A fiú halványan elmosolyodott. Igen, ezt is észrevettem, mint általában mindent. Anyakám szerint azért veszem észre még a legapróbb változást is, mert aki jól rajzol, az ilyen. Mármint, nem pontosan ezt mondta, de valami hasonlót.
István körbenézett, én is így tettem. Beletúrt a hajába, és így egészen hasonlított egy személyre, akit sosem láttam szívesen, mégis, be kell vallani, ez jól állt neki, de szigorúan csak Istinek.
A keze mintha nem lenne olyan, mint a többi emberé, mármint az átlagé... hanem, olyan furcsa. Bár, ezt akár a fényarányoktól is tűnhetett úgy.
A vállamra tette a kezét, majd szólásra nyitotta száját.
- Micsoda? Hogy te gólya vagy?- kissé meglepett, mert a magassága alapján eléggé mókás rá azt mondani, hogy gólya.
- Légyszíves visszakísérsz?- semmi kedvem nem volt egyedül menni, főleg, hogy már félig sötét volt.
Meg, nemmellesleg félek a sötétben- villant át az agyamon, de gyors el is heseggettem a gondolatot, nehogy mégjobban elkezdjek félni.

A magas idegen
Hiába indult el, én csak ácsorogtam ott egy helyben, és néztem a fiút. Helyesbítek, bámultam, mint bárány az újkaput. Fel is hívta rá a figyelmem, hogy hamar sötétedik, amitől kirázott a hideg.
- Ö... jó, köszi!- kapcsoltam, majd felzárkóztam mellé. Gondoltam, hogy ne álljon be közénk a csend, beszélgetünk.
- És, mondd csak, te melyik házban vagy? Még nem láttalak errefelé.- kissé egyértelmű volt így utólag, hogy nem láttam errefelé, mert még én is új vagyok. Szóval, ha eddig nem volt meg rólam a véleménye, akkor most már van.
- Van testvéred? Mikor születtél? Kedvenc tantárgy? Szereted az állatokat? Sportolsz valamit? Eddig hol laktál? Van második keresztneved? Szeretsz rajzolni?- árasztottam el kérdéseimmel.

Hajnal Hella - 2016.09.15. 21:41


Újabb információ Hella hadseregéről. Rövid a hajuk, mert Hella levégta a copfjukat.

Hajnal Hella - 2016.09.15. 21:45


Igen, szorgosan jegyzetelek

Hajnal Hella - 2016.09.15. 21:51


Igen

*besétál* Izaaaa! Kérem a kisjószágot!

Akkor vigyél el hozzájuk! *-*

Bánkúti Izabella - 2016.09.15. 22:04


Ö... lesz hamis személyim, és mehetünk!

Te ne szólj szomszéd!

Hella!  

Egy magas idegen
Már egy jó ideje sétáltunk, amikor megpillantottam a falu szélét, és az ott égő lámpákat. Kicsit megkönnyebbültem, hogy már nem volt akkora a sötétség.
Erősebben megfogta a kezemet, majd megsímította. Én a hirtelen érintéstől összerezzentem, majd megpróbáltam kiszabadítani a kezemet.
Válaszolt néhány kérdésre, majd közölte, hogy a többi kérdésemre egyenlőre nem fog válaszolni. Akkor, ezek szerint van harmadik neve, csak nem szereti, úgy, mint én az Annabethet.
Igazándiból el sem hittem, hogy azt mondta, hogy Rellonos. Ki nem néztem volna belőle. Azt elhittem neki, hogy kosaras, mert elég magas volt, és többre ment a labdábal, mint én. Most se vinném semmire a pályán, nemhogy ovis koromba.
- Oké.- utaltam arra, hogy jó, akkor nem faggatom tovább, vagy esetleg hátha összebarátkozunk, és akkor tovább mesél.
- Figyu!- néztem mélyen a szemébe, így megálltam.- Engem nem kell megvédeni semmitől! Tudok magamra vigyázni!