Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Vállait egyenletesen mozgatva, kényelmes tempóban sétál az iskola kviddicspályája felé. Kapucnija a fején, amely minden egyes mozdulatnál egyre hátrébb csúszik kócos haján, mire a pálya széléhez ér, már ismét a tarkójánál van felgyűrődve. Kristóf kicsit sem foglalkozik ezzel, figyelmét most a pályán bemelegítő vörös loboncos lány köti le, aki kísértetiesen hasonlít valakire. Szeretné nem elhinni, hogy a bögretolvaj az, azonban mivel minden jel arra utal, hogy márpedig de, ezért megtorpan. Csalódottan sóhajt fel, jobb kezét kirántja melegítőfelsője zsebéből és a göndör fürtök közé túr, elhúzza száját. Ma reggel itt akart futni, de ha a hercegnő itt edz, ráadásul seprűvel, akkor jobb lesz inkább más helyet keresni. Ennek ellenére elindul a pálya felé, majd maximum továbbáll, ha nem tudnak megférni egymás mellett. Kezét ismét zsebébe süllyeszti, de léptein nem gyorsít, tekintetével Myrát követi. Nézi, ahogy a lány felemelkedik a seprűn állva, ez pedig tényleg lenyűgözi. Nem sok kviddicset látott életében, itt pedig csak öt évet töltött, akkor sem volt éppen a társasági élet középpontjában, így amellett, hogy lenyűgözi Myra játéka, egy kicsit meg is ijeszti. Mármint, tényleg ilyenek vannak ebben a varázsvilágban? - Hé, Hercegnő! - a pályára érve aztán elkiáltja magát, de jó hangosan, hogy Myra még véletlenül se tévessze el és megismerje.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Az meg sem fordul a fejében, hogy a kiáltás hatására Myra megijed majd és egyensúlyát veszítve a földön köt ki. Mint mondtam, nem ismeri a kviddicset túl jól, seprűn is elsőéves korában ült utoljára, az meg már mikor volt. Szerinte teljesen biztonságos seprűn ülni, jelen esetben állni, Myra nem úgy tűnik, mint akinek nagy erőfeszítésébe kerülne így edzeni. Hangjára mégis összerezzen, Kristóf pedig ösztönösen lendül, hogy így két-három méter távolról is elkapja a lányt, aki zilálva ér földet. Majd rögtön el is indul felé. Kristóf először nem érti, mire fel ez a nagy sietség, ennyire azért csak nem hiányozhatott a bögrés lánynak, furcsán méregeti az egyre közelebb kerülő Myrát. Beletúr kócos hajába, kapucnija ezáltal végérvényesen a nyakára kerül. Kezét ideje sincs visszaejteni a teste mellé, Myra ugyanis szó szerint nekiront és bár nem nézné ki belőle, de erőset taszít rajta. Hagyja, hogy a lány meglökje a vállát, még hátrál is egy lépést, homlokát ráncolja közben.
- Hé, na, csillapodj! - mondja végül, elkapva Myra mindkét kezét. Ujjai a lány csuklójára fonódnak, nem kifejezetten gyengéden, de még elég óvatosan szorítja a rellonos mellkasához azokat, mielőtt úgy döntene, hogy még egyszer szeretné meglökni. - Nem gondoltam volna, hogy ennyire szívbajos vagy. Azt hittem, láttál. - Felvonja egyik szemöldökét, lepillant a kezeire, majd fel a rellonos szemeibe, végül lassan elengedi és ismét hátrál egy lépést. Jobb a békesség, ki tudja, lehet hamarosan megint egy támadás áldozata lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Értetlenül néz le a vele viaskodó lányra, mert Myra ha hiszi, ha nem, Kristóf tényleg szentül meg volt győződve, hogy ez a sport már pedig biztonságos. Mivel nem sok időt töltött a varázsvilágban, a katonaságban pedig nagy sajnálatára nem kviddicseztek, halvány lila ibolyán túli virágzása sincs róla, mennyire kell figyelni a seprűn, főleg akkor, ha az ember enyhe szuicid hajlammal van megáldva, ennek következtében pedig élvezi, ha életveszélyes helyzetekben repkedhet ide-oda.
- Ugyan már, meg sem szorítottam a csuklód - felsóhajt, de el is engedi a lány kezét, hagyja, hadd menjen, amerre akar. A biztonság kedvéért azért hátrál egy lépést, nehogy Myrának kedve támadjon ismét lerohanni őt. Igencsak harcias kora reggel a kisasszony, más ilyenkor fordul a másik oldalára az elsötétített szobájában.
- Hát azt láttam - kérdő-tanácstalan pillantást vet a lányra, egyik kezével ismét beletúr kócos hajába. Benedvesíti az ijedtségtől kiszáradt ajkait, közben a pálya harmattól csillogó füvére pislant. Vágyakozva néz a szabad terep irányába, lábai szinte bizseregni kezdenek. Menne már. Futna már. - De miért csinálod, ha ilyen veszélyes? - a becenevét figyelmen kívül hagyva teszi fel kérdését, visszanéz a lányra, karjait összefonja maga előtt, hogy valamennyire távol tartsa a testét Myra esetleges támadásaitól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Figyelmesen hallgatja a lány válaszát, a kérdésre meg is rázná a fejét, hogy ő aztán szégyenszemre semennyit nem ért a kviddicshez, az is nagyon régen volt már, hogy egyáltalán egy meccsre kilátogasson még kisiskolás korából, azonban Myra nem engedi, hogy bármit is csináljon, mert elkezd hátrálni. Kristóf érdeklődve pillant utána, aztán mikor leesik neki, hogy mit mondott az előbb a rellonos, utánaindul.
- Várj egy kicsit...! - bizonytalanul szól utána, de aztán előkaparja a magabiztos énjét és a mondata második fele így kissé erőteljesebb lesz. Megköszörüli torkát és gyorsít léptein, hogy beérje a seprűje felé igyekező lányt. - Mesélhetnél erről a kviddics dologról még. Nem ismerem túl jól, pedig azt hiszem ez nagy sportnak számít a varázsvilágban. Jól mondom? - kérdőn pillant le partnerére, megerősítést várva szavaira. Látszik rajta, hogy nem teljesen biztos a dologban, Myrának meg úgyis csak helyeselnie kéne, hisz Kristóf sem annyira hülye, hallja és látja a dolgokat. Ki tudja, a végén lehet beáll háza csapatába is.
- Nem akarok amúgy zavarni. Ha feltétlenül gyakorolnod kell, akár mehetek is - maga mögé mutat kezével a pálya azon része felé, ahol a napi edzését szokta csinálni. Kezeit melegítőfelsője zsebébe csúsztatja, és addig követi Myrát, míg el nem lesz igazítva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Nem értem a kérdést.
Mi az, hogy honnan jött? Hát ha a beszédstílusán vagy a nevén nem látszik, hogy magyar, akkor semmin. Szemöldökét összehúzva néz le a lányra, ajkai még egy rosszalló mosolyra húzódnak, mintha így akarná megfeddni Myrát, amiért ilyen kérdéseket tesz fel neki. Hisz ez teljesen egyértelmű.
- Ide jártam a suliba. Azóta nem repültem, hogy elsőben repüléstanon ez kötelező volt. A kviddics sosem vonzott annyira - válaszol a feltett kérdésre, vállait megvonja hozzá. Az alapképzést elvégezve pedig nem maradt itt, hogy gyakoroljon meg reménykedjen, hátha előbukkan az a fene nagy tehetsége. Nem kezdett kviddicses karrierbe, de még a varázsvilágban sem maradt meg, inkább a jól megszokott mugli közeget választotta, így eléggé meg is lepi, mikor Myra se szó, se beszéd, csak felemeli a seprűt - kéz nélkül. Szemöldökei ismét összeugranak, ösztönösen akarna hátrálni a varázseszköz elől, mégsem teszi. Némán figyeli, hogy mi lesz Myra következő lépése.
- Kristóf - rosszallóan biccent, mintha megbántaná, hogy a rellonos nem is tudja a nevét. - Hát kösz, de azt hiszem ezt kihagynám. A végén még kénytelen lennék ismét letaperolni téged - elmosolyodik, karjait kirántja a zsebeiből és összefonja maga előtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Kérdő tekintettel, homlokát értetlenül ráncolva várja, míg Myrának hosszas próbálkozás után végre sikerül kinyögnie a kérdését, mire ő csak egy vállvonással válaszol.
- Fogalmam sincs - hozzátehetné, hogy saját bevallása szerint valószínűleg félvér, de apját nem igazán ismerte, anyja pedig ha nem vetett még véget az életének, valamelyik elmegyógyintézetben ül arra várva, hogy egy nap végre kiengedjék, persze ez nem fog megtörténni. A varázsvilág leleplezésének megkísérlése bűncselekmény, Kristóf erről viszont mit sem tud. A hírről keveset hallott, azt viszont nem tudja, hogy anyja volt az a bizonyos kvibli.
- Miért hitted ezt? - a töprengésből Myra hangja zökkenti ki, ránéz a lányra. Most mondhatnám, hogy összekapcsolja tekintetüket és elmélyülten szemezni kezdenek egymással, de Kristófot jelen pillanatban csak a kérdésére kapott válasz érdekli, semmi más romantikus izé nem. A gyakorlóseprű a lány kezében, aki rögtön cukkolni kezdi őt, mire még jobban összefonja karjait, izmai megfeszülnek közben, bicepszei most jól láthatóan kidagadnak a melegítőfelsője alatt. Myra aztán előrelendül és nekiütközik, Kristóf pedig karjait leengedi maga mellé. - Na most akkor ki is bántalmaz kit? - az újra és újra nekiütköző lányra pillant, tekintete arról árulkodik, hogy nem igazán tetszik neki ez a helyzet. - Nem hiszem, hogy ez jó ötlet. A végén még ledobsz arról a seprűről - ajkai mosolyra húzódnak beszéd közben, szemeit megforgatja, miközben hátrál egy lépést és úgy tesz, mintha rettegne attól a tárgytól ott a rellonos kezében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Elmondhatná a lánynak, hogy mit gondol magáról. Hogy mit gondol a családjáról, arról a részéről, amit tud róluk. Tudja, hogy az apja lemondott róla és anyja elmegyógyintézetbe került, mindarról viszont fogalma sincs, ami vele történt gyermekkorában. Nem tudja, hogy Emese beleőrült a válásába és a tudatba, hogy kvibli, nem tudja, hogy apja a családja nyomására mondott le róla, nehogy a nevük még jobban veszítsen hírnevéből - pedig a nevük már így is majdhogynem feledésbe merült.
- Ez az én világom - egyszeriben haragossá válik tekintete és hangja is, ahogy kiejti száján a szavakat. Úgy érzi Myra téved, nem fogadja el, hogy a lánynak a kérdésével igaza van. Ez nem a világa. Ha tehetné, még most is a katonaságban lenne, a laktanyán ülne a barátaival, úgy, mint régen. Ha nem lett volna az a bevetés, most nem lenne itt. Ha nem jelentkeztek volna önként, nem lövik el a vállát, és maradhatott volna. Maradhatott volna.
- Nem tudom, miért kellene felülnöm mögéd. Egyértelműen látszik, hogy nem biztonságos - mondja ez az, aki éles fegyverek között töltötte élete legfontosabb éveit. - Na mi az, most már taperolhatlak? - a derékra húzott kezére pillant, ujjai beleböknek a lány oldalába abban a reményben, hogy legalább egy kicsit csikis.
Hiába jött azért ide, hogy minél jobban megismerje a varázsvilágot, de a repülés túlságosan is merész húzás lenne ennyire az elején. Kezét el is húzza Myra derekáról, ismét összefonja azokat maga előtt. - Nem kockáztatok. Szeretek élni - mosolyogva rázza meg a fejét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Napok óta nem múlik ez az érzés, ami miatt nem tud aludni, enni, vagy tanulni. Kegyetlenül a fejébe férkőzött a gondolat, gyomra minden egyes alkalommal görcsbe rándul, ha rá gondol, kezei majdhogynem remegni kezdenek az idegességtől. Hiányzik neki. Képtelen elviselni a gondolatot, hogy már vége és soha többé nem jön vissza, mindezt pedig egy buta baleset miatt. Természetesen saját magát okolja, mint általában az emberek szokták, ebből a szempontból ő sem különb náluk, még ha szeretné is azt hinni, hogy már pedig de.
Nem tud otthon maradni. El kell mennie valahova, bárhova, el kell felejtenie ezt az egészet, mindent, ami történt és történni fog, muszáj lesz elfogadnia, hogy vége. Örökre.
Kabátját még jobban összehúzza magán és szipog párat, érzi, hogy ebbe bele fog betegedni. Fejét lehajtva sétál az utcán és fekete bakancsát nézi, még csak fel sem pillant, hogy körbenézzen, nehogy nekimenjen valakinek. Mire lecsendesül minden és a gondolatai is lecsillapodnak kissé, vesz egy mély levegőt és mire olyannyira készen áll, hogy továbblépjen a dolgon, egyenesen belegyalogol valakibe. Na jó, csak a vállával ütközik szerencsétlennek, de ez épp elég ahhoz, hogy meglepetten kapja fel a fejét.
- Hé...! Bocs - belekezdene a méltatlankodásba, de ahogy ránéz a srácra és meglátja, hogy mennyire maga alatt van, inkább csak fújtatva rázza meg a fejét és elnézést kér. Mielőtt még esetleg szerencsétlen esetleg megbotlana vagy valami, Kristóf fejét lehajtva továbbindul. Ahogy egy pillanatra is lankad a figyelme, ismét összezavarodik és gondolatai közé férkőzik még egy, amely egy ideje álmatlan éjszakákat és keserédes reggeleket okoz neki. A katonaság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Meg fog őrülni. A katonaság és a sérülése kettősének gondolata olyan alázatos módon fészkelte be magát az agya legmélyebb részére, hogy majdhogynem teljesen megváltozott az elmúlt napokban. Képtelen tőle úgy viselkedni, mint ahogy régen szokott, amikor még nem gondolt ennyit rá és rendes ember módjára élte az életét. Nem foglalkozott sokat a rémálmokkal, tudta mi az a szórakozás és a kikapcsolódás, tudott pihenni és enni rendesen, most már viszont abban sem biztos, hogy kicsoda ő maga. Mintha elveszett volna a lényének egy része, mintha kiszakítottak volna belőle egy darabot, amit már soha nem fog visszakapni.
Kolost későn észleli, válluk pedig bizony összeütközik. Mielőtt továbbindulna, még elnézést kér, nincs szüksége egy vitára így este az utcán egy nyilvánvalóan maga alatt lévő emberrel. Mikor Kolos megragadja a kabátját és visszafordítja, egy pillanatra megilletődve bámul a fiúra, majd egy hirtelen mozdulattal lesöpri magáról a kezét.
- Minden rendben van? - kérdez vissza, de nem rakja rögtön össze a képet, úgyhogy jelenleg még fogalma sincs, hogy ő lehet Myra barátja, aki elég nyilvánvalóan tud kettejükről. - Nem nézel ki túl jól, haza kéne menned, amíg még tudsz - azzal mit sem törődik, hogy előtte pont Myra barátja áll, csak osztogatja a jó tanácsait és úgy tesz, mintha mi sem történt volna. Nem, még mindig nem esett le neki a dolog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Csinszkát már messziről kiszúrja az ablak mellett üldögélni. Őszintén szólva nincs nehéz dolga, volt iskolatársát ugyanis még akkor is észrevenné, ha egy hatalmas tömegben kellene megtalálnia a nőt. Egyszerűen vonzza magára az ember tekintetét, hát még ha ilyen szoknyában van, mint most! Kristóf elismerően biccent, és miután megállapítja magában, hogy a nő nem sokat változott, elindul a kávézó felé.
Évek óta nem látta, még a katonaság előtt jártak ugyanabba az iskolába, az viszont már túl rég volt ahhoz, hogy emléke élénken éljen az emlékezetében. Nyilván meglepte, mikor kapott egy baglyot a nőtől, igazából azt sem értette, hogy hogyan találta meg. Meg miért. Ennek ellenére belement a találkozóba, de indulás előtt még megfordult a fejében, hogy lemondja.
- Elnézést, kisasszony - szólítja meg Csinszkát, mikor mellé ér. - Esetleg szabad ez a hely? - türelmesen vár a nő válaszára, eközben még arra is van ideje, hogy közelebbről megnézze magának rég nem látott ismerősét. Azt el kell ismernie, hogy sokkal nőiesebbé és csinosabbá vált, legalábbis az emlékeiben élő Csinszka még nem volt ennyire szívdöglesztő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A nő mintha elfelejtene mindent, rögtön felpattan és közelebb lépve hozzá csókot nyom arcára. Kristóf megilletődve viszonozza a kedvességet, ajkait puhán érinti a nő porcelánbőréhez. Idegen neki ez a fajta üdvözlési mód, de fent kell tartani a látszatot, mert ők most elvileg nagyon jóban vannak egymással. Helyet foglal társával szemben, a feltett kérdésre csak késve reagál.
- Ki mondta, hogy nem akartam eljönni? - összeráncolt homlokkal gondolkozik azon, vajon mégis miért került ez elő. Nyilván hezitált némileg indulás előtt, elvégre nem mondhatni, hogy olyan nagyon közel álltak egymáshoz iskolás éveik alatt, azóta pedig mindketten megváltoztak; Kristóf mindenesetre teljesen más ember lett. Már nem olyan közvetlen, mint volt és a barátkozás is csak álca, unalomból űzött hobbijává vált.
- Régóta vársz? - A melléjük érkező pincértől magának is rendel egy kávét, majd amint a férfi Csinszka megbámulása után eltávolodik tőlük, Kristóf hangosan fújtatva fordul vissza a nőhöz. - Mielőtt még belemerülnénk a dolgokba, elárulhatnád, hogy mit keresel itt, mik a szándékaid, de a legfontosabb: mit akarsz tőlem? - az utolsó szót jól megnyomja, nehogy a nő esetleg még félreértelmezze a szándékait. Egyelőre esze ágában sincs az életéről kérdezni vagy ilyesmi, tudnia kell, hogy miért ül most itt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Csinszka válasza egyáltalán nem elégíti ki az igényeit, nyilván nem erre várt, de hát ez van, mit tehetne ellene. Semmit ugye. Továbbra is a nőt figyeli, pontosabban az arcát és hiába a kezdeti ellenszenv, meg kell állapítania magában, hogy bizony nagyon jól néz ki nyaktól felfelé és lefelé is. Tekintete egyelőre azonban csak az arcán időzik, de ő is férfiból van, egyszer el fog nézni másfele is.
Sztoikus nyugalommal hallgatja végig a kérdéseire kapott válaszokat, nyelvével ismét csettintenie kell, ugyanis ezekkel sincs megelégedve. Az ugyan nem érdekli, hogy miért itt találkoztak, ellentétben azzal, hogy miért vele. Erre a kérdésre pedig még csak választ sem kapott és ez aggasztja a legjobban.
- Nem válaszoltál a kérdésemre - rázza meg a fejét és hátradől a székében, majd folytatja. - Több tucatnyi volt iskolatársaddal találkozhattál volna most itt, miért pont engem választottál? - Amolyan "ha te védekezel, én támadok" technikát alkalmaz most, minél rövidebb időn belül szeretne több választ kiszedni a nőből. Hiába a szép pofi és a sminkelt arc, ha Kristófot ez nem köti le.
- De rendben. Tegyük fel, hogy tényleg érdekelt, mi van velem. Mit akarsz tudni? - szemei kihívóan villannak, ujjait összefonja az ölében. Ugyan nem azért jött, hogy ezt a játékot játsszák, kezdi egyre jobban élvezni a helyzetet. Főleg, ha a szabályok neki kedveznek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Keresztlánya említésére teljesen lefagy. Pislogás nélkül mered a nőre, még a lélegzete is elakad egy pillanatra. Anikáról kevesen tudnak, szinte senki. Azután született, hogy katona lett, így még ha találkoztak is volna Csinszkával, akkor sem tudhatna róla. Ha a nő megkérdezett volna valaki Kristóf életéről, akkor sem tudhatna róla. És most mégis itt ül vele szemben és épp az előbb említette ki azon a csinos száján. Kristóf ujjai ökölbe szorulnak a térdén, idegesen hajol előre, fejét kissé megdönti oldalra.
- Mintha csak egy rossz filmben lennénk - keserédes mosoly kerül arcára, ujjait lassan kiengedi. - Te most megfenyegetsz a keresztlányommal, én pedig elmondok neked mindent. Csak kár, hogy ez nem egy film. Szóval megkérdezem még egyszer: mit akarsz tőlem? - Nem mondhatni, hogy nem esik jól a lelkének, amiért Csinszka őt választotta meg minden, de továbbra sem tetszik neki ez az egész. Aztán jön a vállával, Kristóf pedig ismét lefagy. Nagy levegőt vesz és próbálja kitalálni, hogy mégis mi a franc folyik itt, de mivel nem nagyon jártas a mágusvilágban, és a képességekről sem tud nagyon sokat, ezért lövése sincs, hogy mire kellene most gondolnia.
- Miről szól ez az egész tulajdonképpen? - hangja sokkal nyugodtabbá válik, és mire a kávéját is kihozzák, teljesen lenyugszik. Csak kerüljön elő még valami a múltjából, addig fog tartani ez az állapot...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Csinszka
» zárás

Ajka megremeg, mikor Csinszka beszélni kezd és még az sem érdekli, mikor a pincér lerakja elé a kávéját. Szemeit le sem veszi a nőről, de most kivételesen nem a szépsége miatt. Nem akar még több okot felsorakoztatni, miért volt rossz döntés eljönni erre a találkára. Igen, belátja, most már hiba volt idejönnie, nem értek el vele az ég világon semmit, de mivel valószínűleg többet nem is találkoznak már, így ezt a pár percet már igazán kibírja.
- Remek - biccent egyet, tárcájából pénzt vesz elő és az asztalra dobja; annyit, hogy a nő kávéját is kifizesse vele. - Örülök, hogy kedvelsz, sok más ember szintén így van vele. Mindenesetre egy élmény volt veled találkozni - szívesen mondaná, hogy összefuthatnak még máskor is, de egyrészt az nem lenne túl örömteli, másrészt pedig erre sok esélyt nem igazán lát. Közben felkel az asztaltól, de egyelőre még nem megy. Megáll a nő mellett és lepillant rá.
- További sok sikert, remélem mindig ennyire sziporkázó leszel - ismét biccent egyet, aztán mindenféle udvariaskodás nélkül lép el az asztaluktól és hagyja el a kávézót. Odakint nagy levegőt vesz és megáll, lehunyja szemeit. Ez aztán nem semmi találka volt. A kávézóra nem tekint vissza, csak továbbindul, Bogolyfalva felé, haza.

//Köszönöm //

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Csinszka
» Budanekeresdi Mágikus Színház
kinézet

Ajkai lassan elnyílnak egymástól, ahogy az előadást figyeli. Teljesen megbabonázza a látvány, nem csak a színpadon álló Csinszka, hanem a díszlet és maga a darab, úgy együtt. A középen szerepét játszó legilimentor már csak ráadás, a hab a tortán, ahogy azt mondani szokták barátai. Sosem értette igazán, hogy miért pont ezt a hasonlatot használják a muglik, vagy hogy mihez akarják hasonlítani, de ahogy nézi a nőt és a társait, a díszletet és a körülötte ülő emberek lélegzetvételeit hallgatja, kezdi megérteni. Csodálatos a darab, a látvány, a nő. Már megérte eljönni erre az előadásra.
A darab végeztével és a taps elhalása után nem követi a tömeget, hanem egy utat keres hátra az öltözőkhöz. Meg akarja keresni Csinszkát és beszélni vele, személyesen gratulálni a darabhoz még ma, nem majd napok múlva bagolyban egyeztetett időpont után. Meg amúgy sem járt még egy színház színfalai között, úgyhogy ezt is el kell kezdeni egyszer. Hangtalanul lépdel a folyosókon, véletlenszerűen fordul be a folyosókon és nyit be ajtókon, addig ügyeskedik, míg végül valahogy tényleg hátrakeveredik. A szereplők és a rendező szerencsére egyelőre ügyet sem vetnek rá, így ő nyugodtan indulhat el az öltözők felé, hogy megkeresse Csinszkát. Találomra áll meg az egyik öltözőajtó előtt és kopog be, és ha szerencséje van, a keresett hölgy is odabent lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Csinszka
» Budanekeresdi Mágikus Színház

Mielőtt az ajtó, amin az előbb bekopogott, teljesen kinyílna és a szobában lévő nő kilesne rajta, meghallja Csinszka hangját pár méterrel oldalra tőle. Meglepetten kapja arra a fejét, ajkai halvány mosolyra húzódnak, ahogy szemeivel megtalálja. Azonnal elindul felé, a másik lánnyal egy pillanatig sem törődik. Kezeit kihúzza zsebéből, Csinszka fent tartott kezét elkapja és maga felé húzza, hogy egy finom csókot leheljen rá. Nem érdekli, hogy ki láthatja meg és még az sem zavarja, hogy igazából nem is szabadna itt lennie, most csak vele foglalkozik. Biccentve követi az öltözőbe, annak ajtaját pedig halkan csukja be, majd hátát nekitámasztja.
- Tetszett az előadás - mondja aztán azzal sem törődve, hogy a színésznő ezeket már mind tudja. Néha elfelejti, hogy Csinszka már mindenről előre tud, hisz könnyedén, feltűnés nélkül kiolvashatja a fejéből. Igazából beszéd nélkül is kommunikálhatnának, Kristófnak pedig a szobában sem kéne lennie hozzá, hogy a nő meghallja.
- Mióta csinálod ezt? - Továbbra is az ajtónak támaszkodva áll, kezeit ismét a zsebeibe süllyeszti, tekintetével Csinszkát követi. Tetszett neki a nő játéka, igazán tehetséges színésznőnek tartja, meg aztán a darab is elég jó volt..

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Csinszka
» Budanekeresdi Mágikus Színház

Némán fonja össze karjait maga előtt, hátát a becsukott ajtónak veti, bőrén megfeszül az inge. Arcába hulló göndör tincsei alól követi tekintetével a szobában ide-oda libbenő női alakot, de egyebet egyelőre nem tesz. Csendesen szuszog, néha nyel egyet, gondolatai az előbb látott darab körül forognak. Hallgatja a nő válaszát, amire szavak nélkül, csupán csak egy bólintással reagál. Nem tudja, mit kellene most még ezek után mondania, vagy hogy egyáltalán miért van itt. Semmi keresnivalója nincs ebben a szobában és a színpad mögött úgy amúgy sem,  nem is érti, miért álldogál itt. Pillanatok alatt zavarodik össze, ahogy gondolatai a látott darabról átalakulnak effajta elméletté. Zavarban érzi magát, mégis nemet int a színésznő kérdésére. Elvégre ez az ő öltözője, neki nem kellene engedélyt kérnie semmi miatt. Azt csinál, amit akar.
Zavarodottan pislog körbe, magában próbálja helyrerakni a dolgokat. Nem tudja, hogy mi okozott nála ilyen hirtelen változást, ami miatt pillanatok alatt kellemetlennél vált a helyzet, de bármi is volt az, minél előbb meg kell szűnnie. Előbb vagy utóbb a nő is érzékelni fogja, hogy valami nincs rendben. A neki szánt kérdésre csak fáziskéséssel válaszol. Homlokát ráncolja közben, szemöldökei összeugranak beszéd közben.
- Hát nem is tudom. Talán látni akartalak - nem biztos benne, miért jött. Nem tudja. Elégedetlen fejrázás kíséri lassú vállvonását, majd egy hirtelen mozdulattal egyszer csak ellöki magát az ajtótól. Izmai megfeszülnek inge alatt, összefont karjain kidagadnak bicepszei. - Nagyon szép vagy. - A nő széke mögött cövekel le pár lépéssel, a tükörben nézi az arcát beszéd közben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Csinszka
» Budanekeresdi Mágikus Színház

Zavarodott kiskutyaszemeit ráemeli a nőre, majd egész egyszerűen csak megvonja a vállát. Nem teljesen biztos benne, hogy kizárólag ez az oka a zavarnak a fejében, de lehet, hogy egy kicsit mégis köze lehet hozzá. Kizárt, hogy ebben a helyzetben egy értelmesebb válasszal szolgáljon, mint a vállvonás, így egy darabig még így marad némán álldogálva. Tekintete közben ide-oda cikázik a színésznő és a saját cipője között, míg végül megállapodik a tükörben a nő arcán. Leplezetlenül bámulja a sminkét eltávolító Csinszkát, állkapcsa megfeszül, mikor tekintetük találkozik.
- Nem akarok - válaszol halkan a kérdésre, fejét meg is rázza hozzá. Ez az igazság, csak látni akarta a nőt, de semmi egyebet nem tervez tenni. - Színésznő vagy - furcsán ejti a szavakat, homlokát összeráncolja, mintha nem lenne biztos abban, amit mondani akar. Miért, mi más lenne, ha nem színésznő? Csinszka kérdése még jobban összezavarja, de nem gondol ő itt most semmi másra. Csak az jár a fejében, hogy ő színésznő, hisz az előbb is látta a színpadon. Erre a kérdésre más válasz nem igen adható.
- Miért kérdezed?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Zavartan pillant a srácra, aki egészen jól láthatóan nincs valami remek formában. Kristóf nem szívesen pátyolgatja az embereket, és ha nem is ment volna neki, talán észre sem veszi Kolost az utcán. Talán elsétált volna mellette és ez az egész találkozás meg sem történik, most pedig nem kellene úgy viselkednie, mintha tudná, mit csinál. Csak mondja, amit gondol, amivel esetleg tud neki segíteni. Kétli, hogy Kolos hallgatna rá ebben az állapotban, de egy próbát mégis megér.
Homlokráncolva próbálja értelmezni a szavakat, amik a rellonos száján jönnek ki. Oldalra fordítja a fejét, szemöldökei összecsúsznak, aztán Kolos kezei lendülnek...
- Whoa, oké, hé! - megadóan emeli fel a kezeit és lép egyet hátra, mikor meglökik. Nem szándékozik verekedésbe keveredni éjjel az utca közepén, pláne nem egy részeg emberrel. Csak szeretne végre hazajutni, és Kolosnak is pont ugyanezt kellene tennie.
Végignézi, ahogy a rellonos elveszti az egyensúlyát és elvágódik a földön, de egyelőre nem tesz semmit. Tart tőle, hogy csak fenyegetésnek venné, így megvárja, míg a fiú ismét két lábra áll. Ami viszont utána következik, arra nem számít.
- Hé, hé, nyugi! - Hagyja, hogy Kolos először meglökje, másodjára már viszont elkapja az egyik karját és a háta mögé csavarja, szabadjával a fiú másik keze után kap és leszorítja a teste mellé. Nem akar fájdalmat okozni neki, de ha Kolos elkezd fészkelődni, könnyen megsértheti magát. - Hányszor mondjam még el, hogy nyugodj meg és menj haza? Részeg vagy, aludd ki magad, aztán ha majd azután is akarsz nekem valamit mondani, bárhol megtalálhatsz - halkan beszél, próbál valami értelmet verni szerencsétlen gyerekbe. Nem ideges egyáltalán, a Myra-részről pedig ismét lemaradt kicsit, de már legalább azzal képben van, hogy Kolos valami szerelmi dolog miatt ilyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Csinszka
» Budanekeresdi Mágikus Színház

Zavartan köszörüli meg a torkát, mert Csinszkával ellentétben ő már kezdi elég kényelmetlenül érezni magát. Az inge hirtelen túl szoros lesz karjain, nyakát szorítani kezdi a begombolt rész, cipője orra nyomja lábujjait, és mintha az egész teste lángra lobbanna egy pillanat alatt. De nem is igazán ez az, ami zavarja. Hanem hogy ez a zavartság olyan hirtelen jött a semmiből, és nem tudja, hogy miért. Volt már nő közelében, közelebb is, mint most, akkor mégsem érezte így magát. Pedig ez sem sokkal különb helyzet.
Mikor Csinszka megszólal, felemeli a fejét és rápillant, majd biccent egyet.
- Akkor talán nekem is mennem kéne - jobbjával a háta mögé mutat, de nem mozdul. Akar is menni, meg nem is, ez pedig tisztán látszik rajta, nem kell a gondolatai között kutatni.
Tartja a szemkontaktust Csinszkával, miután a nő feláll és szembe fordul vele. Ajkai megrándulnak, valami mosolyféleséget akar produkálni, de még ezt sem sikerül. A bókra biccent és valóban elmosolyodik, kiskutyaszemeit a nőre emeli.
- Köszönöm.
De nem tud mást mondani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Csinszka
» Budanekeresdi Mágikus Színház

Menni akar, de nem mozdulnak a lábai. Jelenleg képtelen megfordulni és akár köszönés nélkül, de elhagyni a szobát és vissza sem nézni. Haza kell mennie, ezt nagyon jól tudja, mert ez a csönd egyre csak kínosabb lesz kettejük között. Tudja, hogy az lenne a legjobb, ha maga mögött hagyná a színházat és egy ideig nem is nézne feléje, de egyszerűen nem tudja rávenni magát, hogy megtegye az első lépést. Nem megy.
Csinszka kérdése váratlanul éri, zavarában pedig azt sem tudja, hova nézzen. Hallja a nő hangjában, hogy csak viccel és nem gondolja azt annyira teljesen komolyan, mégis úgy érzi, hogy azt akarja, igent mondjon. Pedig nem ezért jött. Nem randevúra akarja hívni, egyszerűen csak meg akarta dicsérni a darab miatt. És mivel ez megtörtént, mehetne is, ha a lábai mozdulnának. Zsebeibe süllyesztett kezei megremegnek, tekintete követi a színésznő hullámos tincseinek mozgását.  Némán figyeli a nő mozdulatait, majd megköszörüli a torkát.
- Nem ezért jöttem - válaszol végül a nő kérdésére, halkan. - Csak gratulálni akartam a darabhoz - ennyi. Mást nem tud mondani.
Egyre jobban feszélyezi a helyzet és érzi, hogy mindjárt meg fogja ismételni az egyik mondatát, hogy aztán ugyanúgy ne mozduljon semerre se. Nem tudja, miért viselkedik így, hogy miért van ennyire zavarban. Ez csak egy színház, Csinszkával pedig az iskola óta ismerősök, nincs miért idegeskednie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Elég hamar nyilvánvalóvá vált számára, hogy így egyhamar nem jutnak egyről a kettőre és sajnos egy időre el kell búcsúznia a meleg otthon gondolatától. Nem mintha az utcán olyan nagyon hideg lett volna, de az otthon az mégiscsak az otthon. Amivel, legalábbis az állítása szerint, Kolos nem rendelkezik. Kristóf kérdőn vonja fel a szemöldökét, majd elengedi a fiút és hátrál egy lépést tőle. Még egy pillanatig sem szeretné, ha a rellonos esetleg veszélyben érezné magát, de egy részeg ember kiszámíthatatlan.
- Ezt hogy érted? - felteszi aztán a kérdését hangosan, hátha kap rá egy értelmes választ és nem kell tettetnie, hogy tudja miről van szó. Mert amúgy nem, de csak rá kell néznie Kolosra, hogy tudja, mindebből holnap a fiú már semmire sem fog emlékezni.
Az viszont egyre jobban aggasztja a navinést, hogy Kolosnak nincs hol aludnia. Felkísérhetné a kastélyba, mert ilyen áldott jó lélek, de nagyon nincs kedve felrohangálni éjnek évadján az iskolába.
- Jó, jó, nem vagy - hanyagul megvonja a vállát, azt, amelyikre két pillanattal később Kolos rátámaszkodik. Sóhajtva fogja meg Kolos felkarját, hogy segítsen neki könnyebben visszanyerni az egyensúlyát, de ahogy végignéz rajta, már tisztán látja, hogy a segítsége nélkül nem igen jut innen a rellonos sehova.
Végül megelégedve a dolgot elindul az utcán, de csak lassan, hogy a fiú követni tudja.
- Kialszod magad, iszol egy kávét és szépen elfelejtjük ezt az estét. Te kibékülsz a barátnőddel és mindenki boldog lesz - halkan morgolódva lépdel, remélhetőleg Kolos mellette ugyanígy tesz. Igyekszik lépést tartani vele, ami ebben az esetben azt jelenti, hogy olyan lassan megy, amennyire csak tud.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Elviselhetetlen ez a hőség, neki meg főleg, aki ki nem állhatja a nyarat és a meleget. Egyszerűen nem tud magával mit kezdeni, utál kimenni a hűvös lakásból és legszívesebben egész nap csak ülne egy kád jéghideg vízben, az ég világon semmit nem csinálva. Nem éppen az ő világa ez a nyár dolog, mert míg más fesztiválokra, barátokhoz, családhoz és nyaralni jár, addig Kristóf kivert kutyaként szenved a lakása leghidegebb pontján, ami történetesen a konyhája. És akkor még nem való a férfi a konyhába. Mondjuk Kristóf nem is a főzőtudománya miatt tölti legtöbb idejét ott, de ez most teljesen mellékes. Az már viszont kevésbé, hogy ezen a nyáron a többivel ellentétben ki is mozdult, meglátogatta a barátait, meg persze látnia kellett a keresztlányát is. A kislány olyan sokat nőtt, hogy szinte rá sem ismert, mikor a nyakába vetette magát és összeölelgette a férfit. Mert a keresztlánya vele ellentétben megismerte és örömmel fogadta.
Ma pedig ismét különleges nap van, ugyanis éppenséggel nincs negyven fok, ami azt jelenti, hogy bezártsággal töltött hetek után ő is kimerészkedik az utcára, hogy megnézze mi újság a nagyvilágban. Már vagy két órája kint van, szóval ez már bőven sok a nyári időjárási viszonyokat tekintve, úgyhogy indulna is haza, mikor megpillantja Antoinettét a tér túloldalán. Idejét sem tudja már, hogy mikor látta utoljára a lányt, vagy mikor beszélt vele. Eléggé zavaros kapcsolatuk nem lett egészen megfelelően lezárva, így kis hezitálás után egyszerűen fogja magát és elindul a lány felé. Zsebébe süllyesztett kezeit kihúzza, amint elég közel ér hozzá, majd finoman megérinti a vállát. A világért sem akarná megijeszteni, épp ezért még hátrál is egy lépést, miután felhívja magára a figyelmet. Mosolyogva várja, hogy a lány szembeforduljon vele és felismerje, hogy ki áll előtte, majd halkan köszön neki.
- Szia Myra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Már idejét sem tudja, mióta nem látta a lányt. Kolossal találkozott közben, ami nem volt valami hűdekedves találkozás, mondjuk egy ideig nem is értette, hogy a rellonos miért vágta a fejéhez azt, amit, aztán szép lassan leesett neki a dolog. Kolost persze nem hagyta ott az utcán éjjel egyedül, de ez már egy másik történet. Arról viszont fogalma sincs, hogy Myra erről mennyit tud, ugyanis jó pár hónapja nem beszéltek már. Nem mintha annyira keresték volna egymás társaságát azok után, ami történt közöttük, Kristóf most mégis úgy érzi, hogy oda kell mennie a lányhoz. Beszélnie kell vele, mert kedveli és csak úgy elmenni mellette nem akar, még ha a lány nem is látja.
- A passzát - vágja rá gondolkodás nélkül a lány kérdésére, aztán a kezeit kihúzva a zsebeiből levágja magát a padra. Most, hogy itt ül mellette, már nem is igazán tudja, hogy minek jött ide hozzá, nyilván nem lesz sok témájuk, amiről tudnának beszélgetni, de most már igazán nem léphet le valami mondvacsinált indokkal. - Ez azért van, mert nem is keresel. Ott vagyok én, ha meg nem, hát tudod, hol lakok - esetlenül vonja meg a vállát, aztán rápillant a rellonos kezében olvadó fagyira. Lövése sincs, hogy az emberek hogy tudják megenni azt a cukros vackot, ő maga sosem volt valami nagy fagyi rajongó, így tekintete hamarosan vissza is vándorol Myra arcára.
- Hogy megy a kviddics? Még mindig életveszélyesen használod a seprűd, vagy valaki már megmutatta, hogy kell? - mosolyogva fürkészi a lány arcát, mert természetesen neki lövése sincs a balesetről, az ispotályról meg az ezek utáni időszakról. Nem beszélt Myráékkal azóta, és ha esetben még cikk is lett volna erről bármelyik újságban, hát azt sem látta, úgyhogy jól rá is kérdez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Én azt nem mondtam, hogy neki is tudnia kell róla.
Csak megrántja a vállat, aztán előredőlve alkarjait ráfekteti a térdeire, ujjait összefonja maga előtt. Némán figyeli a lány küszködését a melegben egyre jobban olvadó fagylalttal, ajka halvány félmosolyra húzódik közben. Myra aztán fel is adja a harcot és elhajítja az édességet, mire Kristóf zavartan pillant a vércseként lecsapó madarakra. Egy ideig ez leköti a figyelmét, addig legalábbis, míg a lány nem válaszol a kérdésére. Ajkai egy kicsiny 'o'-t formáznak, majd mikor rákerül a sor, először csak értetlenül megrázza a száját és felegyenesedik.
- Hogyhogy kiszálltál? - zavartan kérdez rá a dologra, most még azt sem veszi figyelembe, hogy a lány talán nem igazán akar erről beszélni. - Azt hittem szereted. Amennyit láttam belőle, jó voltál, miért hagytad abba? - nem kifejezetten kedveli a kviddicset, Myrát is csak pár alkalommal látta a seprűn, egyszer még a frászt is sikerült ráhoznia, amiért ha jól emlékszik, a lány eléggé meg is haragudott rá. Úgy három percig. Utána fel akarta vinni a levegőbe, mintha ez olyan mindennapos dolog lenne számára. Kristófnak viszont nem az.
- Hogy megy az egyetem? - inkább rákérdez valami másra is a biztonság kedvéért, mielőtt még annyira a lány kedvét szegné a beszélgetéstől, hogy itt hagyja. Kicsit nem tud magával mit kezdeni, így ismét előredől és a madarakat kezdi el bámulni, amik most a lány fagyiját szedik szét éppen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Na erre aztán tényleg nem számított. Meglepetten húzza ki magát a lány mellett, szemöldökei összecsúsznak a hír hallatán, tekintetét ráemeli a mellette ülőre. Nem hitte volna, hogy Myra ilyen könnyen feladja a sportot, ami egyébként nem lett volna egy rossz ötlet, tekintve a játék veszélyességét, de az, hogy úgy kellett összekaparni a földről, még Kristófnak is sok. És akkor vannak szülők, akik komolyan engedik a gyerekeiket tizennégy éves korukban ezt játszani. Nem, ő soha nem fogja megérteni, hogy ez miért van.
- Mi történt? - halkan teszi fel a kérdését. Hangján hallatszik is a bizonytalansága, mert bár nem akar érzékeny pontra tapintani vele, félig már úgyis megtette. Innentől már nem rajta áll, hogy kap-e választ is a kérdésre. De valószínűleg nem fog.
A rellonos dühkirohanása nem várt fordulatként éri, szemei elkerekednek és már éppen készülne felállni, mert köszöni szépen, neki ennyi elég volt a mai napra, mikor kap egy kérdést. Amire nem tud válaszolni.
- A feles... kim? - értetlenül pislog a rellonosra, már arra sem emlékszik, hogy miket mondott anno neki. Még próbálja feldolgozni ezt a hangulatingadozást, úgyhogy jelen pillanatban nem tud nagyon azzal foglalkozni, hogy előbányásszon információkat, amiket hónapokkal ezelőtt osztott meg vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Már egyedül találta magát a lakásban, mikor frissen és illatosan kilépett a hálószobája ajtaján, vizes tincseit törölgetve. Nem bajlódott vele túl sokat, elindult a konyhába és bedöntött még egy bögre kávét meg magába nyomott egy pizzás csigát, aztán egy utolsó finomkodás után elhagyta a lakását. Myra meghagyta neki, hogy várja meg a fő utczán, ahol persze árnyék az nem igen volt. De legalább a haja megszáradt, mire a kisasszony leért a kastélyból. Arról természetesen egy szót nem szólt, hogy hova mennek, vagy mit fognak csinálni, de amilyen magabiztosnak tűnt, képtelenség lett volna visszautasítani.
A hoppanálástól forog a gyomra, de ideje sincs kipihenni magát, a mestertanonc már  el is indul, húzva maga után a férfit. Kelletlenül követi a partnerét, félig émelyegve, félig durcásan az információ hiányától. Nem szereti, ha emberek nem mondanak el neki dolgokat, amikbe őt is belevonják, Myra pedig pontosan ezt csinálja. Ez az egy szerencséje van, hogy a hely, ahova berángatja - nem szó szerint - a férfit, szép, és egy pillanatra el is felejtkezik a hoppanálás kellemetlen mellékhatásairól.
- Ez... pontosan micsoda? - bizonytalanul teszi fel a kérdését, tekintete közben már körbejár a termen. Pontosabban a belső udvaron, az emberekről egyelőre nem is vesz tudomást. Hagyja, hogy a lány húzza amerre akarja, fejét ide-oda forgatja. - Kérlek mondd, hogy egyikben sincs mérgező gáz és a kezemre tapadt por sem valami méreg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Az, hogy duzzog főleg annak tudható be, hogy semmi információja nincs az úticéljukról vagy a napja további részéről. Nem tudja meddig lesznek, ahol lesznek, vagy mit fognak csinálni. Nagyon reméli, hogy azért nem valami olyan helyre viszi a lány, ahol majd lelkizni kell és az érzéseiről beszélni, mert az bőven elég volt egyszer is. Azután, hogy meglőtték, majd elutasították a kérvényét és nem lehetett többé katona, soha többé nem akar pszichológusokat látni. Még csak távolról sem.
- Tudhattam volna - mormogja maga elé, de nem tudja sokáig tartani a komor arcát. Ahogy meglátja a helyet, szemeibe kíváncsi csillogás költözik. Szeretné ugyan tudni, hol vannak, de először maga is jól megnézi. - Mondtam, hogy egyél pizzás csigát - rosszallóan csóválja meg a fejét, ezzel vissza is utasítja a hot dog ajánlatát. Egyelőre még nem éhes, de ha sokáig lesznek, akkor bizony kénytelen lesz venni magának valamit.
-  Ezt úgy mondod, mintha parancsszóra kellene jól éreznem magam - keserűen böki ki a szavakat, meg is rándul a szája széle, mikor akaratlanul is belekeveri kissé a katonaságot. Nem akar visszagondolni az ott töltött időre, most még nem. Összeszorítja az ajkait, egyik keze akaratlanul is ökölbe szorul.
- Öööö... Nem? - nem teljesen biztos benne, hogy miért fontos ez most, nem mintha itt annyira lehetne futkosni vagy valami. - Kezdem azt érezni, hogy rossz ötlet volt idejönni. Te itt mindent ismersz és tudsz, én meg semmit - teszi még hozzá gyorsan, magyarázatként, mielőtt megsértené a lányt. Nem szándékozik, de semmit nem tud az ilyen helyekről, mugli környezetben élte élete legmeghatározóbb éveit, a mágusiskolában töltött öt korábbi év pedig folyamatosan törlődik az emlékezetéből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Nem tudja kezelni a lány hirtelen dühkirohanásait, mint amilyen a mostani is például. Nem áll szándékában minden egyes alkalommal ráhozni az öt percet a rellonosra, de úgy látszik amennyire nem áll szándékában, hát annyira könnyen sikerül neki. Nem fordul sajnálkozva felé, de még csak elnézést sem kér, csak a homlokát ráncolja.
- Egy szóval sem mondtam, hogy nem érzem jól magam - kezd bele a beszédbe, tekintetével a lány arcát fürkészi. - Arról meg pláne nem mondtam semmit, hogy esetleg el akarnék menni innen. Nem értem most megint miért kapod fel a vizet, mikor semmi okod nem lenne rá. Itt vagyok, és nem megyek el, hacsak nem akarod, hogy elmenjek - megvonja a vállát, de nem kényszeríti a rellonost, hogy ránézzen. Benedvesíti az ajkát és elfordítja a fejét, ismét körbepillant a termen, míg várja a másik reakcióját. Az biztos, hogy már kezd elege lennie ebből a sok hisztiből, neki ez bőven több, mint amit el tudna viselni.
- Na, most haragudni fogsz rám? - Hozzátenné szívesen, hogy megint, de azzal valószínűleg csak rontana a helyzetén, így egyelőre csendben marad. Addig legalábbis, míg a rellonos ismét meg nem szólal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Kicsit sem biztos, hogy amit most éppen csinál, az nem fogja még messzebb  dobni őket egymástól. Nem akar belemenni jobban ebbe a hisztibe, mert ki nem állhatja, ha egy nő a semmi miatt kezd el duzzogni, ugyanakkor azt sem akarja eljátszani, hogy sajnálja. Mert nem mondott semmi olyat, ami nem lett volna igaz, vagy nem gondolta volna komolyan. Mindent azért mondott, mert ki akarta mondani, csak meglehet, nem kellett volna. De ez most már teljesen mindegy is, megtörtént, nem tudja visszacsinálni.
- Azt is mondtam, hogy azért, mert te itt mindent ismersz, én meg nem - teszi még hozzá kiegészítésként a lány szavai után, mert bár ismétli magát, legutóbb is pont azért mondta még ezt, hogy Myra ne értse félre a dolgokat. Erre tessék, mi történt. Bár tudja, hogy meg kellene válogatnia a szavakat, többnyire csak kimondja, ami eszébe jut épp.
- Kiengesztelni? Én? Téged? - először magára mutat, aztán a lányra. Nem hiszi el, hogy jól hallott-e az előbb, így most meglepetten pislog az őt bámuló lányra. Állja a tekintetét, szemei értetlenül merednek a rellonosra. Az egész arckifejezése azt sugallja, hogy nem érti, most mi történik. - És mégis hogy szeretnéd, hogy kiengeszteljek? - megváltozik a hanglejtése, és a fejét is oldalra biccenti kissé, de nem flörtöl. Még.