29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Olive Thalia Belmonte összes RPG hozzászólása (30 darab)

Oldalak: [1] Le
Olive Thalia Belmonte
INAKTÍV



RPG hsz: 62
Összes hsz: 807
Írta: 2016. szeptember 2. 21:03 Ugrás a poszthoz


Kényelmesen sétál végig Liv az iskolai folyosóin, negyed órával a találkozó előtt, amit ma megbeszélt. Kivételesen nem gyakorlás, nem is tanítás lesz úgy kifejezetten. Az egyik idén végzős elemi mágus tanonccal fog elementált idéztetni. Igazság szerint ez egy olyan feladat, ahol gyakorlatilag egy külső szemlélő, egy a háttérből lelkileg segítő kéz tud csak lenni, mégis ezt élvezi a legjobban. Eddig kétszer volt csak szerencséje diákokhoz, akik az ő keze alatt hívták elő először a magukét. Csodálatos élmény, főleg az idézőnek, bármilyen kimerítő is. Pontosan emlékszik a sajátjára. Neki ma már könnyű és valóban elég csak a hívószó, hogy megjelenjen, nincs is másra szüksége. Kinéz az ablakon, elmosolyodik a jó időt látva, majd a kezében lévő könyvre pillant vissza. Elolvassa az oldal utolsó mondatát, majd beletűzi a könyvjelzőt és megáll.
- Seraphiel!
Mondja ki határozottan, koncentrálva. Ekkor nem messze tőle barnás, zöldes por kezd gyülekezni és lomhán, fáradtan lépdel előre négy, kiformálódott mancs, majd lassan teljes alakot ölt a nagymacska. Idézőjéhez sétál, fejét meghajtja előtte, majd hűen kíséri, ahogy Liv elindul a terem felé. Nagyon tiszteletteljes és okos elementál, ami Livből talán kevéssé nézhető ki, ha valaki ismeri fiatalkori vehemenciáját, amivel kitanulta. Lassan érnek be a terembe és a tűz részlege felé fordul, amin egy pillanatra megtorpan a tigris mellette. Leül az ajtó előtt és a kis diákot figyeli, már mindenkinek bemutatkozott, de a fiúval még egészen kevés idejét töltötte.
- Szia Ádám. Ő itt Seraphiel, kicsit lagymatag éppen, de ne is törődj ezzel. Menjünk be talán.

Olive Thalia Belmonte
INAKTÍV



RPG hsz: 62
Összes hsz: 807
Írta: 2016. szeptember 9. 11:04 Ugrás a poszthoz



Kész rohanás ez a nap, pedig Liv aztán semmit nem szokott elsietni, sőt, még ha sűrű is a program, egy percre se esik kétségbe. Most azonban egy pillanatra azért elgondolkodott merre is áll a feje. A szokotthoz képest szétszórtnak tűnő nőnek kellett pár perc, de sikerült rendeznie sorait és az egyik kisdiákot eligazítani. Igazság szerint az elmúlt fél órát a tanulmányi osztályon töltötte, hogy segítsen pár külföldi diáknak. Meglepően sokat segít, ha az ember annyi nyelven beszél. Bár meg kell hagyni, ez időnyelő tevékenység. Az ottani irodában pillantott csak a falra, és látta, hogy mennyi az idő. Manó már biztosan érkezőben van a teraszra, vagy netalántán már oda is ért. Szűkszavúan elköszönt, aztán felkapva a holmiját el is indult a megfelelő irányba.
Gyorsan próbálta összetenni fejben, mi is várható ma. Manó már egy középhaladó tanonc, így a dolog nehezén már mások átsegítették. Mikor a minisztériumban intézte a papírjait találkozott egy magyar hölggyel, aki mesélt neki róla is. Ő volt az egyik ideiglenesen besegítő mester, mikor Ádám már a költözés közepén tartott. Ha jól emlékszik valami egyszerű neve volt. Hanna, nem, de ilyesmi. Sajnos olyan a névmemóriája, hogy legalább kétszer kell hallania és látni mellé arcot, hogy teljesen pontosan megragadjon benne, ezt röstelli is.
Határozott léptekkel közelíti meg az ajtót, majd belépve egyből meg is pillantja a fiút. Mosolyogva néz rá és az állatkájára.
- Szia. Ne haragudj, remélem nem untad magad halálra már. Hogy vagy ma?
Érdeklődik, próbál kedves lenni, úgy tartja, hogy teljesen személytelenül, egymás ismerete nélkül se bízni nem lehet a másikban, se rendesen tanulni. Márpedig itt a siker kulcsa ez lenne. Még a választ várta közelebb is ment, hogy megszemlélje a kis lényt.
- Van valami, amivel külön szeretnél haladni, Manó?


Utoljára módosította:Olive Thalia Belmonte, 2016. szeptember 9. 11:04
Olive Thalia Belmonte
INAKTÍV



RPG hsz: 62
Összes hsz: 807
Írta: 2016. szeptember 13. 23:37 Ugrás a poszthoz



Nagyon furcsán teltek az elmúlt napjai, de egy percig sem esett ki a kötelességei pontos betartásából, vagy a belőle sugárzó jókedv árasztásából. Igazság szerint az elemi mágikus állatkáján kívül senki nem érezte meg a változást, és ez így is volt rendben. Egyelőre készítette ezt a meglepetést. Délután pedig minden örömével és boldogságával bizony végre kiadhatja magából, amit már alig bír titkolni. Na szó sincs itt nagy világgá kürtölésről. Egy emberre tartozik és csak reméli, nagyon-nagyon, hogy minden rendben lesz.
Viszont az állatkája most az irodájában pihen és egy egészen más fajú, ráadásul levegő elemű pihen a karjaiban. A kis umpo megszeppenve, kicsit talán negatívan is fogadta a tényt, hogy őt bizony Liv most magához vette. Abban reménykedik, hogy ahogy minden állat, úgy ő is megérezve új gazdáját feloldódik. Nagyon fiatal példány még, hiszen majd Kamilla mellett fog felnőni és végigkísérni őt a hosszú, rögös útján, amit az élet elé görget. Nem csak még tanul, annál jóval tovább. Ebből bizonyára kiderül, hogy találkozóra siet, pontosan tartva az időt. Csak egy-két perccel érkezik hamarabb, azonban meglepődve pillantja meg a már bent lévő lányt. Ebben az iskolában minden tanonca meglepetéseket hordoz. Korábban érkeznek órákra, még egyikük sem késett soha, nagyon együttműködőek, bár meg kell hagyni, azért mindig akad valami, amit orvosolni kell. Most például a kezdeti sokkot.
- Szia, Kamilla, igaz?
Pillant rá, arcra ismerős neki a lány, de mivel korábban személyesen semmi módon nem volt kontaktjuk, meg kellett bizonyosodjon, bár nem szokott tévedni. A kis állatka izegni kezdett karjaiban és nagy szemeit a lányra szegezte. Ugyan Livnek nem tisztje ítélkezni, nem nézett ki túl jól a leányzó, de mielőtt ráborítana mindent, mosolyogva leült vele szemben, azért tisztes távolságot hagyva. Ő ugyan elég közvetlen, de ezt sosem tudhatja előre a másik félről. Aztán beszélni is kezdett, az ő feladata most ez nyilván.
- Olive vagyok, az iskola elemi mágia tanára az előző tanév óta. Korábban a minisztériumban is dolgoztam és segítettem a munkájukat elemi mágusok kapcsán így elég jól ismerem őket. Kaptam is értesítést tőlük, így tudom, hogy megkerestek téged. Nem volt semmi probléma velük, ugye?
Érdeklődik, elsősorban a tényeken kívül jó lenne tudni milyen módon fogadta is a lány, hogy van most. De mégsem szegezheti neki ismeretlenül ezeket csak úgy.


Olive Thalia Belmonte
INAKTÍV



RPG hsz: 62
Összes hsz: 807
Írta: 2016. szeptember 29. 21:05 Ugrás a poszthoz



Nem késett, csak éppenséggel még út közben beugrott a cukorkaboltba, mert nem bírta ki. De, igazság szerint megtehette volna, van ennyi önkontrollja, de egyáltalán nem érezte úgy, hogy nagy bűn lenne, ha most nekiesne egy tábla csokinak. Vagyis persze, annak érezte, miközben mégsem. Nem is igazodik ki saját magán. Mindenesetre ahelyett, hogy sokat gondolkodna kifizette és az állomás irányába indult. Gyorsan odaért, még éppen a nagy tömeget is elcsípte, akik már szállingóztak a falu és a kastély felé. Október van, de szerencsére nincs tikkasztó meleg már és még túl hideg se. Újabb kockát tör a csokiból, majd visszacsúsztatja a táskájába, miközben a terepet fürkészi. Pedig régebben elég megszállottan került a kalóriákat, extra egészségesen élt, ez az elmúlt időszakban fenekestül fordult fel. Egyrészt a gyakorlati oktatás és az elemhasználat belőle is rendesen kivesz, muszáj pótolni az energiáit, másfelől akadtak újabb okai. Pontosabban lassan 4 hete tudja, de úgy pár napja törnek rá néha-néha hol az éhség, hol pedig a rosszullét, amit kevésbé díjaz. Szerencsére ez most nem az utóbbi napja. Belebújt az egyik kedvenc fehér ruhájába, felkapta magassarkúját és a legnagyobb természetességgel vonult végig a peronon. Ahogy fogyott a diáksereg, ő maga csak megforgatta a szemeit. Érezte, hogy nem lesz egyszerű menet. Félig csípőre tett kézzel lép a váróhoz és keresi az öccsét, aki remélhetőleg nem próbál meg átnézni rajta mérgében, ha meglátja. Őt kifejezetten mulattatta mindig is, mikor felfújta magát. Nagyon szereti, de pontosan tisztában van azzal is, milyen. Ám ebben a percben ki is szúrja őt és gyorsított léptekkel oda is megy, hogy egyből magához húzva jól megölelgesse és körbepuszilja. Nem szokta zavartatni magát.
Ó, igen, majdnem kimaradt, rá van írva hatalmas betűkkel minden Cesare homlokára, mintha a világ legnagyobb kínját élné meg. Pedig még nem is szembesülhetett mindennel. Szokatlanul nagy vigyorral néz fel rá, egyébként is mindig pozitív kisugárzással bírt Liv, de most még erre is rátesz az öröme. A család, az mindenek felett, hirtelen olaszba is kapcsol, úgy köszön és érdeklődik, mi van vele.
- Ciao! Come stai?
Nagyon boldog, el sem eresztené legszívesebben, ha lehetne, így vonszolná fel magával a kastélyba, még ha furcsa is. A fontosabb embereknek egyébként is szólt már róla, hogy ő érkezik, így tényleg csak az avatatlanok néznének rá furcsán miért ugrott rá egy ilyen helyes diákra csak úgy. Nem mellesleg kicsit sem halkan folytatja a beszédet is, ez nagyon rá vall.
- Gondoltam, hogy nekem kell majd téged felvinni, de hogy ennyire primadonnáskodj!


Olive Thalia Belmonte
INAKTÍV



RPG hsz: 62
Összes hsz: 807
Írta: 2016. október 2. 12:35 Ugrás a poszthoz



Vidáman hallgatta a fiút, miközben érzékelte, hogy az állatkának idő előtt sikerült lekötnie a figyelmét. Valószínűleg a víz elemet érzi rajta, így egyáltalán nem tartózkodik tőle, pedig megesik, mikor nagyon fúj egy állat az ellentétes elemre, akkor mogorvább a tetramágussal. Bár láthatóan itt ez nem áll fenn. A visszakérdésre ráemelte tekintetét. Majd egy nagy levegővel gyorsan felelt is.
- Köszönöm, én is, lassan sikerül mindent elintézni és több időm lesz rátok, nem lesznek ilyen sűrű napok.
Kacsint rá Manóra és a kisállatra, miközben a legnagyobb türelemmel tűri, ahogy az egyik kedvenc cipőjét kinézte magának a kis szőrmók is. Ahogy egyet lép, kicsit hátrál az állat, bár nem tágít úgy tűnik. Besétál a víz részére, most azonban nem olyan intenzíven ez veszi őket körbe, hátrasétál a babzsákfotelekig, majd az egyikbe leül, bevárva Manót, csak akkor tér rá arra, amiket közben hallott.
- Valóban ott tartasz, de ez persze nem szentírás itt, nálam. - Mondja bátorítóan, hiszen ha valaminek nagyobb kedvvel vágnak neki a diákok, a haladást is könnyebb elérni, így gyakran velük együtt alkotja a tanmenetet a gyakorlati órákon. Persze a lehetséges keretek között. - Lehetséges, és igazából a vízmolekulákon túl idei anyagod az összetétel is. Esetleg kezdhetnénk azzal, ott a sós vízből édeset és fordítva kell. Ezzel megalapozható, és ha gondolod mutatok pár gyakorlatot további ízekre óra második felében.
Mondja végig, várva a beleegyezést, igazából az, hogy most odaállítja különböző vizekhez, hogy próbálja meg megszűrni és elválasztani mi jó, mi sem olyan, amire egy másik órát is rászánhatnak, hiszen van még bőven az évben. Közben a nagy kérdésre is rákoncentrál, amit sajnál is, hogy nem tud pontosan megválaszolni, csak egy pillanatnyilag ismert állásponttal behatárolni.
- Ez a kérdés régóta foglalkoztat kutatókat egyébként, de még nem találták meg az egyensúlyt, hiszen a nagy mennyiségű víz létrehozása a semmiből rengeteg energiát emészt fel, még több, képzett elemi mágus számára is. Akár végzetessé is vezethet, ha valaki nincs ereje csúcsán. A legtöbb vízhiányban érintett térségnek pedig nem is kis mennyiségre volna szüksége.


Olive Thalia Belmonte
INAKTÍV



RPG hsz: 62
Összes hsz: 807
Írta: 2016. október 6. 23:11 Ugrás a poszthoz



- Nyugodtan tegezz, egyébként is a kastélyon és órán kívül vagyunk, de a diákjaimtól se a magázással követelem meg a tiszteletet.
Annak ellenére, hogy mennyire igyekezett, nem előbb, de legalább pontosan érkezett. A faház megfelelőnek tűnt abból a szempontból, hogy nem a kastély egy zsúfolt szeglete, ahol bármikor, bárki rájuk ronthat. Nehéz úgy komoly dolgokat pedzegetni és valami bizalmat kezdeményezni, ha nem adott minden feltétel. Annak ellenére ő maga milyen hangos és szókimondó néha. nagyon is ügyel bizonyos helyzetekben. Az ölében lévő állatkát letette. Megemelt szemöldökökkel pillantott rá, mikor visszanézve rá fújt egyet. Egy apró széllökettel meginogtat őt, amire füleit behúzva húzta össze magát. Nem akart rosszat neki, egyszerűen kicsit segített azon, ami ezután következik. Mindezt persze azután művelte, hogy legalább már megtudta, mi a helyzet.
- Gondolom azt elmondta a minisztériumi hölgy, hogy ez nem történik meg mindennap, mindenkivel, ezért is volt szükséges felkeresniük. - Kezd bele, majd mosolyogva keresi Kamilla tekintetét, hogy legalább pár szóban rátérjen miért is vannak itt. - Minden elemi mágusnak, miután megjelenik az ereje kötelező azt gyakorlati képzés alatt fejleszteni és uralma alá vonni. Én ebben segítek a többieknek is az iskolában, és neked is fogok.
Mondja ki teljes magabiztossággal, komolyan is gondolja és próbál bátorító lenni, legalább abban legyen biztos, hogy nincs egyedül, ha bármi törtne Liv jön, lát, győz, meg hasonlók. Aztán pedig az állatka hátán végigsimítva elindítja őt Kamilla felé. Láthatóan érdeklődik, szaglászik a lábai felé, majd egy félkört téve a lány oldalához megy, ahol elfekve a fejével bökdös akarja felé.
- Ő itt egy Umpo. Ugyan azzal az elemmel bír, mint te. Minden tanonc mellé szegődik egy állat, aki segít nekik minden gyakorlásban életük során. - Mondja, kis szünetet tartva, próbálja hagyni szóhoz jutni a lányt is, ha bármit mondana, de itt nyilván inkább hallani akar ő is mindent. - Én őt szeretném neked adni erre a feladatra, ahogy látom meg is tetszettél neki. El kellene őt nevezned is.


Olive Thalia Belmonte
INAKTÍV



RPG hsz: 62
Összes hsz: 807
Írta: 2016. október 13. 10:15 Ugrás a poszthoz



Megvárta, még szépen Manó is felkészülhetett a feladatára és összeszedhette magát a kérdései után. Kicsit úgy érezte, ugyan megfelelő válaszokat adott, ez nem volt túl örömteli, azonban ezzel a kérdéskörrel egyelőre nem is foglalkoznak behatóbban. Tekintetét még egy pillanatig lefoglalja az állatka, majd egy mosoly után a négy henger alakú, zárt tégelyre koncentrál. Manóval kettejük közé helyezi őket. Mindegyikben ugyan annyi, ugyan olyannak kinéző külsőleg a folyadék. Annak ellenére, hogy Liv készítette elő, ő is megvizsgálta újra ás újra az erejével, hogy biztosra menjen, jó sorrendben helyezte ki. A feladat lényege igazából az elmélet elsajátítása, ami még ezen év elején volt Manó számára, hogy gyakorlatban is képes legyen használni. Két kis tégely pedig már előrelendítheti őket az ízekhez is, de erről majd később.
- Az lesz a feladatod, hogy beazonosítsd, mi van ezekben itt köztünk. Nyilván minél pontosabban sikerül, annál biztosabb az erőd és lesz könnyebb továbblendülnünk. Ha az segít, próbáld meg nem rögtön kitalálni mi az, hanem az érzett molekulákat sorolni, aztán összeáll a kép.
Mondja végig, majd leveszi kezeit az átlátszó edények tetejéről. Fel nem nyitja, úgy véli olykor az illat árulkodó, most pedig vegyük úgy, egy komolyabb, mély vízbe dobás szemtanúi lehetünk, ha sikerül. Figyelmét Manóra irányítja, és reméli, hogy sikerülni fog belelendülnie. Elég gyorsan fejlődő fiúcska és könnyű is vele dolgozni, szinte biztos benne, hogy nem fog csalódást okozni.


HINT és sikeresség kapcsán:

Olive Thalia Belmonte
INAKTÍV



RPG hsz: 62
Összes hsz: 807
Írta: 2016. október 20. 10:20 Ugrás a poszthoz



Miután elmondta a szerinte legfontosabb információkat egy pillanatra megállt. Végignézett a lányon, próbált biztatóan mosolyogni, bár ahogy mindig, most is érezte, hogy ez nem a kérdések ideje a leendő tanonc részéről. Nem is bánta, előbb magában kell rendezze Kamilla, aztán jöhet csak a többi. Persze ettől ő még itt van, erről biztosítja is.
- De ha majd később bármit tudni szeretnél, vagy csak beszélgetni akarsz, keress meg bátran.
Mondja, végül elengedi a kis állatot, hogy megismerkedhessen új gazdájával. Nagyon fiatal még az umpo, persze ez nem jelenti azt, hogy ne tudna ő is viszont ismerkedni a lánnyal, vagy éppen segítség lenni, sőt. Kifejezetten nagy előny az oktatásban azoknak a kisállatoknak a segítsége, akik egy-egy elemi mágust támogatnak, pedig biztos ő is, ahogy minden állat azért szabadon is szívesen élne. A saját állatkáját már rengetegszer el akarta engedni, élhessen, de mindig visszatért hozzá, összetartoznak valami furcsa és kifacsart módon már. Elővesz a zsebéből két-három összetekert pergament, majd átnyújtja a lánynak.
- Etetésről, igényekről ezen megtalálsz mindent, illetve a napokban egy könyvet is küldök, ahol olvashatsz még róla, vagy bármit nem értenél, megtalálod benne a választ róla.
Mondja végig, majd kicsit hátrébb húzódik, hagyva, hogy egy kicsit maguk legyenek, nem mellesleg nem is nagyon akarja a kelleténél jobban terhelni a szavaival vagy magával új tanoncát.
- Minél előbb érdemes, hiszen így tudod majd őt szólítani, magadhoz hívni, erre fog hallgatni. Kicsit könnyebb eset, mint egy cica vagy macska, hamar hallgat a nevére. - Mondja, majd az utolsó kérdésre is felel, ám ekkor már fel is áll. - Most még lesz pár napod, hogy rendezni tudd a gondolataid, megismerkedj Vele - mutat a kis lényre - és utána keresni foglak ezzel is. Vigyázzatok egymásra.
Miután kimondja, megsimogatja a kis umpot, majd végigsimít Kamilla vállán és visszamegy a kastélyba. A lánynak itt egyelőre ennyi bőven elég, ebben biztos, később nagyobb szüksége lesz majd a szavaira vagy tetteire. Még visszaint felé, aztán lassan el is tűnik.




Köszönöm Kiss
Olive Thalia Belmonte
INAKTÍV



RPG hsz: 62
Összes hsz: 807
Írta: 2017. március 20. 20:33 Ugrás a poszthoz


- Gondolom az elméleten sikerült átesni, kigondoltad már mi lesz az oltárod? Van itt eszköz, csak rajtad áll, hogyan áll majd össze, hogy lesz könnyű számodra.
Kérdezett rá, miközben leült az egyik babzsákfotelbe Ádámot figyelve. A tigris lassan kezdett beleszokni az új helybe és helyzetbe, nagy mancsaival lassan sétált be, tekintetét végig Ádámon tartva, a fejével előtte is meghajolt picit, majd Liv lábához fekve figyelt. Hát, a nő csak reméli, hogy a diákjai elementálja gyorsabb, lelkesebb és valamivel aktívabb is. Bár nagyon szereti Seraphielt, pontosan ismeri is. Közben az asztalka felé mutat, ahol rengeteg fajta faanyag, törmelék, papír és hamu is található, ami mind-mind az oltár tüzének alapját képezheti. Ráhagyja a fiúra a felfedezést és a válogatást, mit hoz ki belőle. Ő maga segít természetesen, ha szükséges, de tudja, hogy sokkal nagyobb élmény és siker, ha maga küzd meg érte, persze ettől nem biztos hogy szimpatikus lesz a hozzáállása. De instrukciókat persze ad.
- Van amit nehezebb, van amit könnyebb felhevíteni és meggyújtani, az oltár erejéből táplálkozik majd a tiéden kívül az elementál. Ha valami masszívabb az alap, attól ő is az lesz. Egy könnyedebb, lágyabb fa eredményezheti, hogy több plusz energiát kell neked adnod, és az elementál inkább hozzád idomul, egy komolyabb, vulkanikus alapnál kemény munka lesz eléggé felhevíteni, de meghálálja. Az biztos, hogy minden verzióban készülj fel, hogy nagyon kimerítő lesz. Érdemes vegyíteni, hogy ne csak az erőd merüljön közben.
Miután elmagyarázta a kimeneteleket nem volt más hátra, minthogy a lényegi rész előtt is lerántsa a tananyagon kívül is bővebben a leplet. Kicsit megköszörülte a torkát, ha már ennyit beszélt, majd a nagymacskára pillantott, aki ekkor felállt, Ádám mellé lépett és tisztes távolsággal leült, majd a készülő oltárra pillantott. Fejével a fiú vizslatása után egy szárazabb babércsokorra bök. Aminek remek, tartós lángja van, földelempreferenciával pontosan tudja ezt és csak tanácsnak szánja.
- Segíteni akar neked. - Teszi hozzá Liv, majd Ádira hagyva a döntést előredől, a térdeire támaszkodva figyeli a navinés fiút.
- Ha már az oltár áll, elég meleg és nagy lánggal ég, akkor kezdődhet felette a lángok segítségével az elementálod megformálása. Mikor az alak egésznek tűnik neked, valami sajátos módszerrel fel kell ruházd a tulajdonságaival. Én annak idején levelekre írva lebegtettem az alak egészébe. De rajtad áll csak. Mikor ez megvolt, meg kell tartsd, nagyon erősnek kell lenned és koncentráltnak, végül kimondani a képességeit. Ezután érezni fogod, ha eljött a pillanat. Akkor a nevén szólítva őt meg kell jelenjen.
Mire végigér a lassan, és pontosan leírt feladaton az ő szája is kiszáradt így a bekészített poharak egyikét Ádám felé nyújtja, a másikat magához veszi. Nem teljesen átlagos ez így, hiszen Ádáméban kóla van, de a koffein és a cukor is kell most a szervezetnek. Nem kis munka áll előtte.

Olive Thalia Belmonte
INAKTÍV



RPG hsz: 62
Összes hsz: 807
Írta: 2017. április 7. 15:17 Ugrás a poszthoz


Liv elmosolyodott a visszakérdésre, majd egy mély levegő után próbálta magát túllendíteni, mielőtt vigyorogva csak megveregetné szerencsétlen vállát, hogy "na, te is a jövő reménysége vagy". Nem szokott kritikus lenni, mikor nem szükséges, vagy esetlegesen negatívan érinti bármelyik gyermekét. Igen, minden tanonc az egy kicsit, hiszen a problémáikkal és erejükkel kel s fekszik. Ezért van itt, ennek szenteli az idejét, ennek ellenére nem lehet mindig csak simogatni a buksijukat, hiszen nem lennének eredmények, fejlődés, nevelés. Ádám esetében, bár rövid ideje dolgoznak együtt, úgy érzékelte kicsit szétszórt gyermek, ennek ellenére tanulékony és érdeklődő, nem gondolta volna sosem, hogy gondja akadhat és még mindig úgy érzi rendben lesz ez, bár semmi esetre sem könnyű a fiúcska dolga. Ezt ő is, és az elementálja is tudják, pont ilyen aggodalommal és óvással figyelnek hát most is.
- Seraphiel, erősítsd meg, kérlek.
Kevesen tudják, de a tanerő elementáljának egyik képessége, hogy bármely elem elemistájáról is legyen szó, de képes számára erőt adni, ha szükséges,
ezzel segíteni, mikor nagy erőfeszítéseket kell tenni. Eredendően csak Livnél tette mindezt, főleg nagy versenyek és megerőltetések után töltődtek fel így, együtt. Ádám mit sem érzékel eleinte belőle, csak azt, hogy még mindig képes kitartani és érzi magában a potenciált. A nagymacska dolga végeztével erőtlenül gazdájához csámborog, fejét leszegi előtte, majd kósza por formájában tovalibben saját világába. Mára ő mindent megtett itt, amiért nagyon hálás neki a nő. Ezek után már szinte pislogás nélkül figyelte a fiút, ahogy lassan teljesen összeáll előtte minden apró részlet. Érezte a hezitálást, össze is préselte ajkait, még várta a reakciót, azonban a név hallatán előbukkant a kis drága. Széles mosollyal figyelte az első pillanatokat, majd a zuhanáskor egy ügyes rúgással a földön hagyott párna Ádám feje alá csusszant. Ennyit tudott tenni, hiszen ha az elemeivel közbenyúl, azzal most inkább zavaró lett volna.
- Nagyon szép munka. Megmaradsz, ugye? - Pillantott felé, közben pedig a patrónusát megidézve üzent Đomcsiért - még jó, hogy tudja kit kell és mivel keresni! -, hogy lenne itt egy csomag a mai napra, amihez ő igazolja a távollétet, de se idő, se erő szegénykét szobáig juttatnia.
A férfi megérkezésével pár szót még váltottak, aztán Ádám fejét megsimogatva, Đominak meg egy puszit adva még megvárta hogy eltávolodjanak, majd ő is elhagyta a termet.

Olive Thalia Belmonte
INAKTÍV



RPG hsz: 62
Összes hsz: 807
Írta: 2017. június 12. 17:04 Ugrás a poszthoz



Liv a délután kettőkor kezdődő vizsga előtt fél órával már a hivatal épületében tartózkodik, hogy minden szükséges papírt, ajánlást és már megszerzett engedélyt leadjon, ráadásul amennyire tudjon, informálódjon is. Nem volt titkolt szándéka kicsit kipuhatolni, mire is számíthatnak. Nagyon bízott a tanítványában, de biztos könnyebb lett volna útjára engedje hamarosan, ha ismeri, mi vár rá. Ritka, hogy a tanárok felvilágosítást kaphassanak előre, hogy a diákjukat ki fogja vizsgáztatni, általában negyed órával előtte, mikor már nincs lehetőség véletlenül se belefutni az illetőbe derülnek ezek ki. Azonban a tanerőt ez sosem fogta vissza. Ő is volt vizsgáztató és dolgozott a minisztériumban, nem rest ezzel némileg visszaélni. Legalább annyit sikerült kiderítenie, hogy egy német férfi lesz az elkövető, a nevet sajnos nem, pedig… A nagy hajsza végére inkább csak a várakozók folyosójára sétált, órájára pillantott, pontban egy óra múlt negyvenhárom perccel. Tekintetével Ricsit kereste, mikor meglett, biztató és hatalmas mosollyal lépett oda hozzá, majd némileg óvatos mozdulattal, pontosan emlékezve a fiú határaira, végigsimított a vállán majd felé fordult.
- Mindent bele odabent, ha csak azt képes leszel kihozni magadból, amiket órákon, semmi problémád nem lesz. Az alsó irodában foglak várni vizsga után, remélhetőleg az eredményeddel együtt már.
Mire a kis szösszenete végére az egyik titkárnő kisétált, felolvasta az aeromágus nevét, Liv pedig bólintva a nőnek arrébb lépett, utat engedve a leendő bejegyzett elemi mágusnak.
A fiút a vörös hölgy felvezeti még egy újabb emeletnyit, ami már a tetőszint, majd egy fehér ajtóra mutat és magára hagyja. Kisebb vártatás után kinyílik az, egy felfelé vezető lépcsőt rejtve, amely tetejéről kellemes, meleg simogató szellő hívogatja Ricsit. Ez bizony már Marco, akit felérve az előtte magasodó úton a tetőn talál meg egy széken ücsörögve és a tájat csodálva.
- Richárd, igaz? Marco vagyok, én fogom a vizsgádat vezetni és értékelni, az észrevételeim és értékelésem alapján kapsz, avagy sem, engedélyt a végén. - Biccentett felé, majd intett, hogy jöjjön közelebb, csak ezután köszörülte meg a torkát, keresve a fiatalember tekintetét.
- Három feladatod lesz, miután elmondtam, negyed óra van felkészülni, összeszedni magad és nekivágni. Ezt érdemes kihasználni, persze csak rajtad áll, kevesebb lehet, több nem. Ugyan ez vonatkozik a feladatokra fordítható időkre is, amik az elsőtől kezdve folyamatosan mennek. Nem segíthetek, amennyiben közbe kell avatkozzak, a vizsga érvénytelenné válik. Nem használhatsz pálcát, vagy bármilyen más jellegű erőt az elemi mágián kívül, a segédeszközökről pedig feladatonként, ha van, szót fogok ejteni. Minden világos? Csak pontosan és összeszedetten.
Mondta végül nyugodt, szilárd elképzelésekkel mögötte, aztán felállt, a tető széléhez sétált és egy nagyobb széllökettel kisebb forgószelet kezdett a tetőn idézni, amivel a jobb oldali asztalon üvegcsék jelentek meg, különböző növényekkel, állatokkal, élő és élettelen dolgokkal egyaránt. Majd kisvártatva egy lebegő lényecske került a székre, ahol ő eddig ült. A lény idegesen mozgatja kis csápjait, köztük elektromos feszültséget fenntartva, jelezve, hogy nem stimmel valami és erősen az imént megjött üvegekre pillog. Éhezik, ettől pedig feszült.
- Lássuk is. Az első feladatod, az új társaságunkhoz köthető, ismerd fel a lényt, ki ő, mennyire veszélyes, mik a legfontosabbak róla, valamint találd meg az okát, miért viselkedik úgy, ahogy, aztán a jobb oldali asztalon lévő tárgyakat és az elemedet hívhatod segítségül, hogy megoldd a problémáját!
A fiúra nézett, hogy valami visszajelzést kapjon, hogy legalább hallotta-e, ha meg nem is értette. Volt már sajnos olyan vizsgáztatottja, aki már az első résznél elbukta az egész vizsgát, sőt. Egyszer annyira kihoztak egy vizsgázást segítő elementált is a sodrából, hogy rátámadt a tanoncra. Vannak problémás esetek.
- Ezek után a második feladatod az lesz, hogy létrehozz egy kettőnket magában foglaló levegőburkot, amin belül előbb le kell hűtened a levegő hőmérsékletét -12 °C-ra, majd felmelegíteni 39 °C-ra, jól figyelj, pontosan érzékelni fogom a hőfokot, és többször nem ismétlem el az adatokat. Ezután pedig az utolsó, harmadik, egyben záró feladat, amire a legtöbb időd lesz összességében, az abból fog állni, hogy az elemed segítségével madárhangokat kell keltened, és mint egy dallammá formálnod, ami kitart legalább 45 másodpercig.
Az utolsó hangos dal. Mondhatná tréfásan, de egy halovány mosolyon kívül semmi mást nem látni az arcán. Végül a tető szélén a fiú felé fordulva leül a peremre, kezeit összefűzi maga előtt és figyeli, hogy mit mutatnak ma neki. Igazából a helyet éppen könnyítésként választotta. Nem a semmiből kell építkezzen az ember, kicsit több erőt kímél meg.


Olive Thalia Belmonte
INAKTÍV



RPG hsz: 62
Összes hsz: 807
Írta: 2017. június 29. 23:47 Ugrás a poszthoz


kinézet ▲ gyakorlás ▲ péntek órák után


Percre pontosan érkezett a teremhez, ahogy a megbeszélt időt mutatta a karórája be is nyitott az ajtón, szinte már a mutatóval együtt lehetett hallani cipője koppanását. Két nagyobb könyvvel és egy elég ramaty állapotban lévő növénnyel a karjaiban kereste Vikit, akit miután megpillantott üdvözölt is.
- Szia. Hogy vagy? Egy pillanat és jövök. - Furcsán méregette a még mindig jelenlévő unikornis csikót, tanárként még mindig hihetetlen volt ez neki, hiszen bármennyire anyátlanodik el egy lén, nem újat keres, hanem küzd az eredeti kegyeiért eleinte, pláne egy olyan büszke lény, mint ez. Ettől függetlenül nyilván nem érzett különösebb gondot a jelenléttel, sőt. Az egyik nagyobb szekrényhez sétált miután lepakolta az asztalra, amiket hozott, ahol kétféle tápot vett elő és vitt be magával a terembe. Erejével földet idézett, majd a víz hozzáadásával agyagosította és formálta meg, végül a tűzzel kiégetve a két tál készen állt az állatkák előtt. Viki ölébe tette a megjelölt étkeket, jelezve, hogy hát a gyakorláshoz jobb lesz lefoglalni a többieket.
- Hallottam róla, hogy haladgatsz az erővel és hogy voltál Faraday tanárnőnél is. Hogy sikerült? - Helyet foglalva érdeklődött tőle, de persze sokkal jobban érdekelte már most az, ma mit is szeretne csinálni a navinés lány. Minden tanoncát figyelemmel követi távolról is, de ezek a plusz órák mindig sokat segítenek.


Olive Thalia Belmonte
INAKTÍV



RPG hsz: 62
Összes hsz: 807
Írta: 2017. július 31. 14:19 Ugrás a poszthoz



Liv odalent várakozott és nem volt rest bekéredzkedni az eredménykibocsátó irodába, hála egy-két kedves szónak és a volt minisztériumi kártyájának villogtatásának, voltak szívesek ennyit megtenni, ha már a vizsgáról semmit nem is közöltek. Leült odabent és izgatottan várta, hogy mikor is érkezik le bármilyen ítélet, vagy végez Ricsi, hogy esetleg ő meséljen az élményeiről. Bár utóbbiban kételkedett és ennek oka nem a tanonca, csak a megszokás volt. Nem nagyon találkozott még senkivel, aki az ottani megerőltetések után ne csendre és pihenésre vágyott volna. Ezért is van a vizsgát követő és megelőző napon pihenőjük minden tekintetben. Legalább az iskolai plusz terhelés nem mehet a koncentráció rovására.
Mindeközben a vizsga zajlott, Marco mindent igyekezett elmagyarázni és pontosan megfogalmazni, hogy nem léphessen fel probléma. Ezek után már csak karba font kézzel állt a tető szélén és várakozott. A néha elkalandozó tekintete és látványos játszadozása a saját elemével nem kellett senkit megtévessze, pontosan tudta percről percre mi zajlik. Az első feladaton elég gyorsan sikerült Richárdnak átesni, és remekül is végezte így elégedett hümmögéssel várta a folytatást.
Igazából pont azután kezd nehezedni a vizsga, már ugye a tapasztalatok alapján, itt viszont úgy tűnt az a bemelegítés jót tett a fiúnak, aki az eddigi vizsgázókhoz képest elég higgadtan és precízen végezte a munkáját. Megemelkedett szemöldökökkel figyelt, aztán érzékelve, hogy mindent nagyon figyelmesen és jól old meg, csak bólintott. Annak ellenére, hogy nem kellene és nem is kötelessége, egy-egy feladat végén mindig megerősíti általában a vizsgázókat, hogy mehetnek tovább, ettől persze nem biztos soha semmi. Buktatott meg, szám szerint három tanoncot az elmúlt három évében.
Az utolsó rész a személyes kedvence, így ahhoz kitüntető figyelmét adta, érzékelte az elcsúszásokat is, de az igyekezetet is látta. Az ő dolga nem a szépség megítélése, hanem azé, mekkora a kontroll és a kreativitás az adott elemi mágusban, valamint képes-e az erejét olyan célokra használni, amire legálisan lehet is. A többire nyilván nem fogja, mert a minisztérium bevágja egy kétszer kettes betontömbbe valami tenger alá, aztán jószerencsét.
- Köszönöm, az eredményről odalent értesülhet, ahol amennyiben sikeres vizsgát tett az ideiglenes igazolványát is megkapja. A viszont látásra - köszönt el a férfi, majd az ajtó kitárult Ricsi előtt, a lépcső aljában a hölgy várta őt, aki visszakísérte Livhez. Ott az eredmény mellett az első gratulációkat is megkapta egy jó negyed órás várakozást követően, aztán útjára engedték a fiút.


Olive Thalia Belmonte
INAKTÍV



RPG hsz: 62
Összes hsz: 807
Írta: 2017. július 31. 15:05 Ugrás a poszthoz


a vizsgáztató, Marco WeißNövények sorrendben


Mosolyogva szeli Liv ismét a hivatal folyosóját, ezúttal egy szőke hölgy társaságában, aki úgy tűnik, hogy végre készen áll arra a bizonyos lépésre, ami gyakorlatilag elválasztja a saját felelősség súlyától. Bátorítóan simít végig párszor a levitás mestertanonc hátán a tanárnő, majd a székekhez érve ő maga helyet foglal, tudja, hogy nem sok idő, mire valaki szól majd nekik.
- Ha minden igaz pár perc és be is hívnak, ne izgulj, biztosan jól fog menni. Van pár nehezebb eset vizsgabiztos, de olyankor csak gondolj arra, hogy ez olyan mintha csak gyakorolnál. - Igazából ezt a célt is szolgálhatná a vizsga, persze ennél azért több, mégsem jó ezzel rémítgetni senkit. Meg is köszörülte a torkát, majd a szőkeségre pillantott. - Itt foglak várni még végzel, aztán együtt megnézzük az eredményt.
Nagyjából eddig tartott, hogy kettesben társalogjanak, ugyanis az egyik titkárnő előre érkezett a folyosó végéről, majd Iza teljes nevét felolvasva egy lapról magához hívta és egy emelettel feljebb irányította. Ott lesz az a bizonyos szoba, ahol neki ma teljesítenie kell. Nem is tart sok időbe, hogy észrevetesse magát az ajtó, amin ott virít a korábban említett négyes szám, mögötte pedig már türelmetlenül várakozik a benyitásra vizsgabiztosa.
- Üdvözlöm, Lilien. Marco Weiß vagyok, én fogom a vizsgát vezényelni és értékelni, az észrevételeim és értékelésem alapján bocsátják ki, avagy sem az engedélyt a végén.
Tekintetét a hölgyre emelte, majd ellökte magát az asztaltól leült mögé a székébe a kisebb kanapéra mutatva, üljön le nyugodtan.
- Három része lesz, miután elmondtam, negyed óra van felkészülni, összeszedni magad és nekivágni. Ezt érdemes kihasználni, persze csak rajtad áll, kevesebb lehet, több nem. Ugyanez vonatkozik a feladatokra fordítható időkre is, amik az elsőtől kezdve folyamatosan mennek. Nem segíthetek, amennyiben közbe kell avatkozzak, a vizsga érvénytelenné válik. Nem használhatsz pálcát, vagy bármilyen más jellegű erőt az elemi mágián kívül, a segédeszközökről pedig feladatonként, ha van, szót fogok ejteni. Minden világos? Amennyiben igen, sok sikert.
A megjegyzés után még egy féloldalas vigyort is megengedett magának, majd kivárt egy kicsit, ha szükséges volt válaszokat adott, ezután pedig összerendezte a papírjait. Tekintetét a szőkére emelte, majd belekezdett.
- Akkor lássuk is, elsőre a legkönnyebb rész, az agytorna várható, egy összetett kérdésre kérem megadni a választ. Mi történik akkor, ha az elemi mágus képességeinek nem megfelelő, túl erős varázslatot próbál végrehajtani, és nem tudja azt megszakítani? Ne siess, mert ahogy belekezdesz, elindul az óra is. Egy másik részen fel fogom fedni az asztalon letakart öt darab növényt. A feladatod az lesz hogy felismerd őket, eláruld melyik-melyik, megtaláld a két kakukktojást, megmondd miért ők azok, majd visszafejleszd őket mag formába. Végül pedig az utolsó rész... Ehhez arra kérlek, hogy koncentrálj megfelelően ugyanis nem lesz egyszerű. A terem nagyjából a gondolkodási időd végére át fog alakulni egy erdei kviddicspályává, pontosan húsz percre. Ezúttal az erődön nem lesz korlát, de magad leszel a labdákkal, ami négy darab gurkót takar, meg kell találnod melyik labda rejti az elemi mágikus erőt, ami téged vadászik majd az alapokon felül, majd le kell nyugtasd és megmenekülj.
Komoly tekintettel figyelte végig a hölgyet és bár szörnyen hangzik ez utóbbi, ismerve a lány életét, hogy része ez a sport, a terhelést így látja jónak. Az a stressz helyzet teremtődik meg, ami bármikor elérheti őt és meg kell tudni, képes-e nyomás alatt teljesíteni. Fejével biccent a megjelenő visszaszámláló felé, ami előbb a felkészülési időt, majd a részek idejét fogja mutatni.
Innentől minden figyelmét a feladatoknak szenteli.


Olive Thalia Belmonte
INAKTÍV



RPG hsz: 62
Összes hsz: 807
Írta: 2017. július 31. 15:22 Ugrás a poszthoz


kinézet ▲ gyakorlás ▲ péntek órák után


A formális üdvözlésre egy halovány mosollyal biccentette oldalra a fejét, ugyan tisztában van több kultúrával is, a sajátján kívül szokásmódon semmiben nem mélyed el, az pedig hát elég közvetlen. Család, ismerős és ismeretlen egyformán van kezelve általa, ami sokak szerint furcsa és erősen extrovertált jellemnek mutatja őt. Az is, de nem pont ettől. Közben az állatok lefoglalására tett erőfeszítéseket még megérdeklődte mi a helyzet.
- Lazíts kicsit, nem kell ennyire komolynak lenni. Meséld el inkább milyen érzés volt, sokat elmond a kapcsolatról az elemmel, ha kiderül, milyen vele bánnod. Könnyű? Nehéz? Segít téged vagy makacskodik? Tetszik maga az érzés, ahogy a lelked irányítása alá vonja?
Lehet kicsit elragadtatja magát Liv, de ez megesik vele, fel is nevet a végére, mert ő biztos abban, hogy legalább olyan fontos a lelki edződés és felismerés, mint a fizikai. A nyugalom és koncentráció alapja, hogy ezeket felismerje magában az elemi mágus. A lelkességre, legalábbis ami a határozott kijelentést illeti, elismerően bólogatott, és nem is volt ellenére.
- Jól hangzik, kezdjük egy könnyebb gyakorlattal akkor. Egy gömböt kell idézz, a színe teljesen mindegy, ha szeretnéd kicsit cifrázni, adhatsz a víznek, a lényeg nem ezen lesz. Érzékeled általában egy egyszerű kézmosásánál is, vagy ivásnál, hogy a folyadékoknak különböző hőmérséklete van. Koncentrálj a hidegebb, hűtött italokra és ez alapján csökkentsd a kezedbe idézet vízét is. Nagyjából addig, hogy már nehezen lehessen viselni azt a hideget, de még nem az a kásásodó állaga legyen tőle a víznek.


Olive Thalia Belmonte
INAKTÍV



RPG hsz: 62
Összes hsz: 807
Írta: 2017. augusztus 31. 12:48 Ugrás a poszthoz



Egy tanonc számára sosem egyszerű a tanulási folyamat vége és a legtöbb vizsgáztató mg is dolgoztatja elég rendesen őket, hogy biztos legyen a végső döntésében, hogy azt mondhassa igen, ő az én kezeim közül került ki. Marco sem feltétlen a kíméletesebbek közül való, élvezi, ha egy vizsgázónak nincs egyszerű dolga és mikor vége van az egésznek, látja rajta, hogy fejben és testben olyan együtt merült ki, mint erejében. Ez az, amikor tudja, hogy kellő összhangban van magával az ember és bizony, ha arról van szó, minden életenergiáját be tudja vetni kontrollálni az elemét. Ez a legnagyobb erény egy mágusnál, ugyanis másként közveszélyesen mozognának a társadalomban. Az kinek tenne jót?
Kifejezéstelen arccal figyelte a lányt miközben az válaszolt neki, egy-egy dolgot leírt magának jegyzetként, de nem a válaszból, inkább a tapasztalt viselkedésből. Érdekes volt, hosszú ideje az első női tanonc volt, aki elé került és hát nincs is túl jó rátája ennek a nemnek nála, talán több az elvárása, Merlin a tanúja, nem direkt van és a vizsgatervét is mindig jóváhagyják előre. Amint a szőke lassan átevezett a növényekre leült a székébe Marco a lepellel az ölében majd az állát dörzsölve figyelte, mit is alkot a hölgy. Ugyan nem kötelessége és ritka is, hogy megerősítést adjon, de amint az utolsó virághoz ért egy apró, de biztató bólintással jelezte, hogy ez így neki elegendő és rendben eddig összességében, de jöjjön az a nagymedve.
A lassan átalakult teremben magát biztonságban tudva szemlélődött, ahogy a terromágus lassan kezdett bele a kérések teljesítésébe és leginkább a túlélésbe. Végig figyelte a szervezetét, az erejét és az állapotát, hogy ha szükséges, akkor közbe is léphessen, de úgy tűnt, erre nem lesz most szükség. Legalábbis eleinte. Összehúzott szemöldökkel bámulta a szőkét, miközben ő maga már beazonosítva minden tereptárgyat várta, hogyan is lesz képes megállítani a magán kívül eső sajátosságát. Hiszen igazából, ha rájött Izabella, ha nem, saját maga impulzusát másolja a vasszörnyeteg és ezt próbálja ellene fordítani. Ám nem kellett a férfinek csalódnia.
Bár nem volt problémamentes és veszélytelen, az idő lepergésének közeledtével meglett a megoldás, és ahogy lassan nyugodott az erő a lányban, úgy ehhez alkalmazkodott a repülő veszedelem is. A férfi elégedetten hümmögött magában, de ennek hangot vagy jelét nem adta. Aztán éppen akkor, mikor Izabella felé fordult volna, egy intéssel megszüntette a teret és újra az irodában találták magukat. Iza a kanapé mellett, ahova leheveredhetett, hiszen a remegő végtagjai nem sok jóról árulkodtak. Bár tény, elég erős feladatot kapott.
- Mivel Ön volt ma az egyetlen vizsgáztatottam, nyugodtan szedje össze magát kicsit, mielőtt távozna. Köszönöm a munkát, az eredményről odalent értesülhet majd, ahol amennyiben sikeres vizsgát tett az ideiglenes igazolványát is megkapja. A viszont látásra - azzal intett, majd lassan összeszedelődzködött az asztalon. Még utoljára a lányra nézett, hogy ellenőrizze, azért minden a legnagyobb rendben van-e az esethez képest, ezután ő maga elhagyta a helyszínt megvárva, hogy a szőke is így tegyen, aztán ki-ki vonulhatott a maga útjára. Őt várta a munkája, a hölgyet meg Liv, a tanára odalent, hogy együtt értesüljenek a sikeres eredményről, majd pihenőre foghassa a szőke.


Utoljára módosította:Olive Thalia Belmonte, 2017. augusztus 31. 12:49
Olive Thalia Belmonte
INAKTÍV



RPG hsz: 62
Összes hsz: 807
Írta: 2017. szeptember 11. 00:04 Ugrás a poszthoz



A már jól ismert minisztériumi folyosón ismét Liv magassarkúi törik meg a csendet, ám most sem egymagában érkezik. Kamilla nagy napja jött el így szeptemberben és remélhetőleg sikeresen is zárja majd az eddigi kis útját. Nem különösebben adott neki tanácsokat vagy próbált a fejébe verni valamit az utolsó percekben, inkább azon volt, hogy stabilan, nyugodtan és felkészülten sétáljon majd be és legalább egy kicsit tehermentesen. Ha tehetné a tanerő a legtöbb tanoncától átvenne súlyt, mert járt a cipőikben eleget, hogy tudja, milyen is ez. Ő kétszer élte végig az utat, már a tanulással, hiszen az elemei csúszva érkeztek, de a vizsgát hiába egyszer, pontosan éli a helyzetüket.
Nagyjából négy vagy öt perc várakozás kell, hogy megékezzen a titkárnő és szólítsa a rellonos lányt, akinek utat is mutat egy emelettel feljebb, jobbra a negyedik ajtóhoz, ami mögött már a vizsgáztató bizony csak rá vár a férfi személyében, aki az elmúlt hónapokban aktívan teszi a szolgálatát Liv tanoncainak megmérettetésében.
- Üdvözöllek - köszönti a lányt, ahogy az ajtó kinyílik, majd ellépve a szoba közepén halmozott tárgyak, bútorok, rongyok és más kacatok tömegétől oldalazva az ajtóhoz igyekszik. Oka van a berendezésnek, de mindent a maga idejében. - Kínálnálak hellyel, de ez most nem opció még. Marco vagyok, én fogom a vizsgádat levezetni és értékelni, az észrevételeim és döntésem alapján kapsz, avagy sem, engedélyt a végén - szögezte le gyorsan a legfontosabbakat mielőtt még összecsapta volna a tenyerét és egy papírlapot lebegtetett volna a maga kezébe.
- Több, szám szerint három szakaszon kell átess, miután elmondtam, negyed óra van felkészülni, összeszedni magad és nekivágni. Ezt érdemes kihasználni, persze csak rajtad áll, kevesebb lehet, több nem. Ugyanez vonatkozik a feladatokra fordítható időkre is, amik az elsőtől kezdve folyamatosan mennek. Nem segíthetek, amennyiben közbe kell avatkozzak, a vizsga érvénytelenné válik. Nem használhatsz pálcát, vagy bármilyen más jellegű erőt az elemi mágián kívül, a segédeszközökről pedig feladatonként, ha van, szót fogok ejteni. Minden világos? Amennyiben igen, sok sikert és… - elterült a mosoly arcán, aztán a lányt beljebb invitálta a középen lévő lom elé.
- A szoba állapotán is látszik, hogy valami történt, történik, ez is a feladatod része. Mindennek meg kell találd a szobában úgy a helyét, hogy két oldalon egy-egy embernyi kényelmes távolságot, középen pedig nagyjából 4 embernyi teret meghagyj. Mindennek egyetlen módja van, szóval jó tetriszezést. Ha ezzel megvagy, ő itt Lara - mutat a háta mögött felbukkanó kis lényre - ismerkedjetek majd meg, elég makacs jószág, de rá kell valami módon vedd, hogy használja a képességét és bemutassa ezt nekem.
Lassan, kivárva mondja végig a szavait, hogy Kamilla biztosan megértse, közben figyel, ha kérdés lenne, de nem szokott lenni. Sosincs, aztán meg vagy kiderül, hogy lángelmék, vagy elbuknak, változó. A kis lény közben türelmetlenül ugrál át a bútorokra és veszik el. Igen, onnan is  a lánynak kell majd kiimádkozni.
- Amint ezzel a kettővel végeztél, a legnagyobb erőt igénylő, utolsó feladat jön, ahol fel kell majd ismerd a levegőben és semlegesítsd a gázokat. Több is lesz, nagyon kell koncentrálj és pontos megoldásokat várok - közölte szigorúbb tekintettel, majd odébb is állt, hogy a levegőbe színes porfoszlányokból kirajzolódott visszaszámlálót láthatóvá tegye. Előbb a felkészülést majd a feladatokét fogja mutatni Kamilla számára. Még egy utolsót biccentett a lánynak, majd megfigyelővé válva hagyta, hogy nekifogjon.


Olive Thalia Belmonte
INAKTÍV



RPG hsz: 62
Összes hsz: 807
Írta: 2017. szeptember 12. 12:15 Ugrás a poszthoz


kinézet ▲ gyakorlás ▲ péntek órák után


Minden tanonca külön-külön érdekelte általában, szívesen kérdezett az életükről, arról, hogyan befolyásolja őket az erejük. Igaz, ő is átélte az ismerkedést, az első szárnypróbálgatásokat és akadályokat is, minden elemnél érezte azt a bizsergést, sőt, ő maga azt is, ahogy meg kellett szokja, hogy az egymást taszítóakat hogy bírhatja közös munkára. Pont ezért nem tudta hibáztatni őket és sosem akarta, ha valami nehezen ment. De hitte, hogy amint ráéreznek, nem lesz akadály. Széles mosollyal fordította fejét a lány felé és nevette el magát halványan a bátor kijelentésre.
- Az bizony jó, nagyon jó. Hidd el, mikor nehéz is, ő is hasonlóan van veled. Ha az elemednek lenne saját személyisége, olyan lenne, mint az egypetéjű ikred, mindig veled lesz, támogat és nagyon is közel áll, még ha néha önállósítja is magát.
Régen nem filozofált ezen sokat, mikor ő tanulta csak legyintett a legtöbb okfejtésre, gyakorlatiasan a feladatok érdekelték és mindig valami új, amit azzal, hogy ezt a négy csodát birtokolja, meg is kapott. Lassú, kimért pillantásokat vetett a formálódó gömbre a kérdésre pedig bólintott, miközben ő maga is hasonlót hozott létre, ám ez a narancs-és a citromsárga közti átjátszás színében pompázott. a méretét Viki formájára igazította a sajátján, aztán lassan hűteni kezdte, érezve, ahogy a cseppek egyenként és egészet alkotva is változnak a kezei fölött.
- Nem kell különösebben megijedni, ha elsőre nem sikerül, vagy csak részletekben, esetleg szétesik, előfordul. Maga a módszer, hogy érezned kell, mi történik előtted a fontos. Ha az megvan gyakorlás kérdése a minőség és az idő, ami alatt megvan.


Olive Thalia Belmonte
INAKTÍV



RPG hsz: 62
Összes hsz: 807
Írta: 2017. szeptember 13. 18:26 Ugrás a poszthoz



Liv ugyan érezte, hogy Kamilla nem a legnagyobb nyugalommal várja, de természetesnek vélte egy nagy alkalom előtt, viszont piszkálni sem akarta, így nem firtatta. Egy bátorító mosoly volt minden, amit nyújthatott a feladatához, hiszen nem mehetett vele, de úgy gondolta a lány készen áll erre, idő kérdése hát az egész.
Miután eltűnt Liv szemei elől a hölgy elkísérte őt, majd a vizsgáztatói teremhez kísérve hagyta magára, hogy oda betérve már csak a vizsgáztatóra és a feladataira koncentrálhasson. Marco érdeklődve figyeli a lány tekintetét mindvégig, miközben elmagyarázza mi és miként fog zajlani hamarosan, igyekszik kellően részletes és sokatmondó lenni, de nem szeret szájbarágósan sokat sem beszélni, így is bő lére eresztette. Az ablak nyitására határozottan bólintott, majd a levegőt besűrítve nyomást képzett a kilincsre és kitárta azt a szoba másik felén óvatosan és lassan. A levegő ugyan nem volt nagy mozgású, de határozottan frissíti a teret. Ezután lépett hátra hagyva, hogy a maga ütemében és módszerében dolgozhasson Kamilla.
Végig követte minden lépését szemeivel, mozdulatát és mimikáját, erősen figyelt, hiszen bármi van, ha a vizsga végét is jelenti, de a tanonc érdekében neki kell odalépni, még ki nem megy a teremből ő tartozik érte és Liv felelősséggel ennek pedig súlya van.
Az első feladat úgy tűnt, hogy nem okoz majd akkora nehézséget, ezt pedig elégedetten bírálta magában. Arcán persze ebből semmi nem látszott csak érdeklődve nézte a folytatást. Az állat eltűnésére felvonta a szemöldökét, még őt is meglepte, hogy így elpárolgott, de a lány egyedi megoldása célravezető volt, ráadásul gyakorlatilag közben meg is oldotta a feladatát. Bár nem kötelessége, egy aprót bólintott, hogy mehet tovább Kamilla az utolsó, kicsit sem könnyű feladatra. Ő maga a nyitott ablakhoz sétál, és a levegőt óvatosan vonja irányítása alá, hiszen ha nem akar elillanó feladatot, erre most szükség lesz. Ezután pedig figyel a kimondott megoldásokra. Majd ahogy a levegő molekuláival kezd zsonglőrködni a vizsgázó. Szinte pislogás nélkül szemléli, hiszen nem egyszerű a feladat, elég erőt kivesz az emberből, de olyan könnyedséggel dolgozik előtte a lány, hogy minden elismerése érte. Mikor véget ér a vizsga pár nagyobb hullámban átsöprő szélhullám söpör át a termen, majd a friss levegő érzete keletkezik a helyen mint egy felszabadulásként. A terem közepére lépdel, ahol a nagyobb helyet kérte, majd összefonva karjait biccent a lány irányába, majd az ajtó felé.
- Köszönöm, az eredményről odalent értesülsz majd az értékelésemmel együtt. Amennyiben sikeres volt, az igazolványodat is ott állítják ki. További szép napot, kisasszony - azzal ő maga el is fordult, hogy a táskáját az egyik szekrényből kivéve a papírjaival foglalkozzon, Kamilla pedig elhagyhassa a termet, ahol a korábbi hölgy várta.
Lekísérik a korábbi szintre vissza Livhez, ahol egy negyed órás várakozást követően kézhez kapja az eredményét is, amelyen ott virít az engedélyezés és a sikeres vizsgaeredmény.


Olive Thalia Belmonte
INAKTÍV



RPG hsz: 62
Összes hsz: 807
Írta: 2017. szeptember 14. 20:35 Ugrás a poszthoz


kinézet ▲ gyakorlás ▲ péntek órák után


Szeretett tanítani, kiváltképpen a gyakorlati órákon, mert azoknak megvolt a maguk varázsa. Közvetlenek lehettek, nem követelte meg soha a gyermekeitől a magázódást és kellemes volt ettől a légkör is. Viki is az egyik olyan fiatal volt, aki még bőven iránymutatásra szorult, de úgy tűnt elég érdeklődő. Voltak félénk, csendes, harsogó és csetlő-botló diákok is már az orra előtt. Üdítő a változatosság és valahol ebben találta meg a számára kellő kihívást is. Ezért tudott az iskola falai között megmaradni és a nyughatatlan lelkét itt tartani. Nem vágyódott éppen haza, vagy tovább, valami új kihívásba. A gömbje lassan, de biztosan lehűlt, majd gyakorlatilag pillanatok alatt havassá kásásodott, aztán lassan kezdett simára fagyni a tenyerei fölött, közben persze Viki kérdésére is ügyelt.
- Ne a végeredményben gondolkozz kizárólag, az oda vezető út jóval fontosabb, főleg ha egy új és nem is egyszerű folyamat áll előtted. Biztosabb a siker, ha egy ismertebb részből indulsz ki. Most például remekül csinálod, hogy a hőmérsékletét változtatod.
Mert ugye az állag nem minden, hiszen ahhoz ez is szükséges, ráadásul ameddig nincs meg a kellő hőmérséklet, akarhat a lány fagyasztani, a szobahőmérsékletű, vagy éppen meleg forma a kezei felett nem fog bizony engedelmeskedni. Tudnia kell mit tesz vele és mindezt a víznek is át kell adnia.
- Jó lesz az, csak folytasd...


Olive Thalia Belmonte
INAKTÍV



RPG hsz: 62
Összes hsz: 807
Írta: 2017. október 9. 13:21 Ugrás a poszthoz


kinézet ▲ gyakorlás ▲ péntek órák után


A figyelme lassan, de biztosan teljesen Viki arcára és mozdulataira siklott. Ő már gyakorlatilag kisujjból ismerte a feladatot, különösebb erőbefektetés és figyelem nélkül képes volt elég jól megoldani így is, ám most nem is annyira az eredmény, mint a tanoncának haladása érdekelte. Érzékelte, hogy mintha a kapkodás nehézségeket szülne, így csak biztató mosollyal figyelte a gömböt és a magáénak megfagyasztásával arrébb lebegtette a levegő elemével, hogy közelebb csúszhasson. A tenyerével a navinés kezei alá nyúlt, annak kézfejeit megtámasztva.
- Fontos, hogy ne görcsölj, ne akarj sietni vele, van rá bőven időd. Mivel az elem belőled fakad, te irányítod, ahogy könnyebb együtt élnetek békében, úgy az esetleges zavartság, görcs is átáramlik, ezt érzed viszont. Tükörként mutatja az egymáshoz való hozzáállásotokat.
Már-már egészen irodalmian hangzik, pedig ezek csupán tények. Persze nem akarta kikerülni a választ, de elsősorban azért van itt, hogy irányt mutasson, közben pedig rá fog térni arra is, amire a leányzó kíváncsi. Kicsit kivárt, még úgy érezte innentől rendben lesz a folyamat, akkor elhúzta a karjait, és a gömböt visszaszerezve lassan leolvasztotta a rétegeit, hogy ugyan annál a résznél tartsanak.
- Megesett velem is már, hogy nem voltunk kibékülve, és meglepő módon nem a levegő, mint a főelemem "ellenfele", hanem a tűz az, ami makacskodik. Nehezen találtuk meg az egyensúlyt. A temperamentumom indokolná, hogy éltessük egymást, de túl szilárd és tevékeny vagyok az elemhez, már dominánsan, ezt pedig érzi. Ilyenkor próbálna a többi fölé kerekedni és nehezebb irányítani.
Miközben beszél halványan elmosolyodik, aztán a gömbjét lassan kezdi átformálni egy hattyúvá. Lassan nyúlik meg az előtte levegő víztömeg. Kialakul a faroktollak nyúlványa, a nyak és a fej, még apró, színes hullámokkal a tollazat is felsejlik. Tudja, hogy ez némileg elvonhatja Viki figyelmét, ez most egy próba is, vajon így, képes-e fenntartani a korábban jól átvett koncentrációt. Liv képesnek tartja rá a lányt.


Olive Thalia Belmonte
INAKTÍV



RPG hsz: 62
Összes hsz: 807
Írta: 2017. november 17. 17:11 Ugrás a poszthoz


kinézet ▲ éjszakai szemle


Az óramutató lomhán járt körbe, ahogy a megbűvölt karperecre sandított Liv, miközben igyekezett figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy azért kéntelen ő is átszelni a folyosókat, mert a diákoknak nincs jobb dolguk hétköznap éjjel, mint felfedezni. Ezek után miért kell csodálkozni, hogy a reggeli első órán a röpdolgozatokon több a troll, mint a gyűjtőhelyükön. Elégedetlen fejcsóválással fordult az egyik folyosóra a nő, miközben lassan porolgatta le a talárját, amit valamelyik fal vakolati része összekent, utálja az ilyet, kifejezetten irritáló számára, hogy az ember nem tud itt három lépést tenni, hogy valami ne tegyen benne vagy a ruhájában kárt.
Még nagyban viaskodott a gondolataival, mikor csak azt érzékelte, hogy a kövek és föld összessége alkotta talapzat megremeg és elmozduló rezgések történnek, majd a combja magasságáig a kődarabok pillanatok alatt építették fel magukat. A tudat alatti védelem annyira él, főleg a fő eleme viszonylatában, hogy gyakorlatilag a támadó szándék érzékelésével már aktív volt, így éppen sikerülhetett kivédeni. Szerencséje volt a távval azért. Lehet nem lett volna elég magas időben, ha közelebb van. Megtorpanva ingott meg magassarkúin, mikor az átok becsapódott az eleme önkénytelenül húzta védelmen. Szinte azonnal vissza is kezdtek mozogni a helyükre az építőelemek, ő pedig kicsit sem kedvesen kezdett fennhangon szólni, még egyelőre nem felismerve kivel is van dolga.
- Azonnal kérem a neved, mert innentől végzős korodig te sikálod a FÉRFI wc-t - azzal átlépve a még illeszkedő darabokat közelítette meg az ekkor már felismerhető kollégáját. Nagyon rosszallóan nézett, felszökött a szemöldöke és merev, karba font kezeivel jelezte a testtartásával is a problémát, ami szerinte nem igazán normális.
- Róbert, Merlinre, mióta kísérletezel a munkatársaidon?!


Olive Thalia Belmonte
INAKTÍV



RPG hsz: 62
Összes hsz: 807
Írta: 2018. január 19. 14:27 Ugrás a poszthoz


kinézet ▲ gyakorlás ▲ péntek késő délután


Nagy rohanásban kopog a magassarkúin a lépcsőházban, egyik kezében Sorin, a másikban vagy négy mappányi dolgozat. Minél előbb szeretne beérni a szobájába és Vivire bízni őt is. Néha meg kell állapítania, hogy el kell gondolkodjon, az Erdős-Prinz lány hogy lehet oktató, de az biztos, hogy jelenleg a legmegbízhatóbb és egyetlen megoldása is bébiszitternek. Ő nagyon szívesen cipeli magával a már két éves fiúcskákat, de nem biztos benne, hogy az a diákoknak mindig kellemes. Sokszor hoznak lámpalázat nézőként a tanoncaira, ami nem túl segítőkész. De ma bizony nem így lesz, a navinés tanoncával már megbeszélte az időpontot és a helyet, ő meg átesett a kicsi lepasszolásán és a dolgozatok fiókba zárásán. Majd később.
Liv az új év közeledtével sem erőltette volna meg magát, most azonban kénytelen volt, hiszen a segítségét kérték, nem is akárki, hanem a navinések házvezetője. Ő is dolgozott ott, tudja, hogy néha elkél még egy jobb kéz, pláne, ha éppen kispapa van a háznál, így nem is gondolkodott sokat, hogy besegít a diákok terelgetésébe, szerencsére belefért az idejébe is, most azonban már az alacsony hölgyemény is a dolgát végzi, így ő újra az elemi mágiával tud törődni.
Sokkal könnyedebben és visszafogottabban lépdel már az elemis terem felé, ahogy egy cserepes kaktuszt szorongat, ami úgy néz ki eléggé a végét járja. A kis növényt az Eridon portréja körül találta, nem igazán viselték gondját. Benyitva a terembe egyből elindul a terros szárnyba, a szervezete is belebizsereg, hiszen itt érzi magát igazán jól. A futós liánok üdvözlésként vonulnak mellette, ahogy a földből és zöldből kialakult hintaágyszerű képződménybe ül. A kaktuszt egyelőre cserepestől a földre teszi, majd az órájára pillantva elégedetten dől hátra, hogy még van is tíz perce, még Leon megérkezik.


Olive Thalia Belmonte
INAKTÍV



RPG hsz: 62
Összes hsz: 807
Írta: 2018. február 2. 21:16 Ugrás a poszthoz


kinézet ▲ gyakorlás ▲ péntek késő délután


Liv éppen elmerült volna a saját kis nyugalmának szigetében, amikor egy fikusz hatalmasra fejlődött levele az ölébe nem nyúlt jelezve, hogy bizony érzi, még valaki érkezik. Elmosolyodott még csukott szemmel, aztán a lábait lelógatta a rögtönzött hintaágyáról úgy nézett a bejárat irányába. Nem kellett sok idő, hogy az igen színes egyéniségnek mondható fiú belépjen, a növények pedig maguk mögött elzárják az ajtót. Ez bizony privát óra lesz. Kedvesen és ismerkedően fogadta őt a környezet, ahogy Livvel is tette, egész sokáig kísérte Twixet is egy lila színben pompázó mágikus növény, ami magából kör alakú, kellemes illatú füstöt eregetett. Ez állatok és nem csak emberek számára vonzó.
- Szervusz Leon - köszöntötte egy kedves mosollyal, hogy aztán összefűzze kezeit az ölében, miután intett, hogy ő is üljön le bátran. A növények közben már összeálltak egy hasonló ülőalkalmatosságnak éppen Liv mellett.
- Sokkal jobban leszek, amint tegezni fogsz. Köszönöm kérdésed, remekül. Szia Twix, gyere, hoztam neked valamit… - Kimért intésekkel figyelte a kis teveszerű lényt, majd a zsebéből némi speciális tápot potyogtatott elé, csak ezután figyelt fel a fiúra ismét. Megvárta még elhelyezkedik ő is úgy, ahogy neki kényelmes, ő maga pedig megszabadult a kabátjától, hogy aztán a figyelmét már tényleg az órának és Leonnak szentelhesse. - Hogy haladsz a gyakorolgatással? Akad valamivel gond?


Olive Thalia Belmonte
INAKTÍV



RPG hsz: 62
Összes hsz: 807
Írta: 2018. február 4. 19:52 Ugrás a poszthoz


kinézet ▲ éjszakai szemle


Sok dologgal számol egy-egy járőrözés alkalmával, de arra a legkevésbé, hogy nem diákba, hanem tanárba botlik. Olyanba, aki nagyobb kárt tehet, mint hasznot hozhat. Szó sincs róla, hogy annyira humanitárius lenne, hogy nem férnek bele a kereteibe az átkok vagy rontások, de mindezeket addig értékeli, még ő szórja, vagy külső nézője egy másra kimondott varázslatnak. Nem teljesen merev, no.
- Ó, sokkal szebben is szoktam, főleg a múltkor elkapott párocskára az üvegházban - jegyezte meg már feloldódott vonásokkal, a nevetésre nem bírt nem elmosolyodni féloldalasan, de a kezei egyelőre maradtak karbafonva, ő pedig aprókat kopogott a baljával a magassarkúival a kőpadlón. Nem volt továbbra sem szimpatikus neki az iménti akció, és a vicc sem enyhített ezen.
- Tudod, sokan próbáltak már levenni a lábamról, de ez egészen új volt, de vigyázz magadra - közölte játékosan, majd egészen elkezdett kiszélesedni a mosolya, ahogy a kőlapok erősen kezdtek remegni a férfi lábai alatt, majd el is csúszkáltak kicsit, persze ügyelt rá, hogy egyelőre ne legyen ez nagy esésre lehetőség. Egy könnyed szellővel aztán megborzolta Róbert barna tincseit, mielőtt közelebb lépdelt volna. - Pedig egészen kijöttem a gyakorlatból, nem sűrűn támadnak rám, mióta tanári pályára léptem…
Nem tudta nem észrevenni az őt vizslató szempárt, de nem zavartatta magát, kezei a csípőjére csúsztak, úgy várta meg, hogy találkozzon tekintete a volt rellonoséval.
- A legközelebbi kapcsolatba ma az átkoddal kerültem, az is láttuk mennyire volt sikeres… - vonta fel a szemöldökét egy pillanatra, aztán csak elnevette magát. - Én is hasonló okból vagyok itt, de erre felesleges, már végigjártam, de itt a folyosó kiugró lépcsőházait még nem, ha gondolod - mutatott maga elé, hogy akár mehetnének együtt is.


Olive Thalia Belmonte
INAKTÍV



RPG hsz: 62
Összes hsz: 807
Írta: 2018. február 7. 13:23 Ugrás a poszthoz


kinézet ▲ éjszakai szemle


- Ha őszinte kell legyek, azt hittem a csillagvizsgáló vagy a kandallós szoba, az olyan… romantikus, de úgy látom ma már mindegy, csak legyen négy fel… - forgatta meg a szemeit, abba már bele se ment, pontosan mit is látott meg. Kezdte indokoltnak érezni a rellon törekvéseit a fiúk és lányok elkülönítésére, a kőkos meglétét és úgy a házvezetések hálószabályozását. Bár ahogy nézi leginkább az lett elérve ezzel, hogy megoldják máshol és máskor. A fiatalok jóval kreatívabbak, mint azt bárki gondolná.
Könnyed mozdulatokkal piszkálta Robit, előbb a kövek majd a levegő által, ám egy fújtatással beleunva csak az egyik lábáról a másikra helyezte a testsúlyát kitolva a csípőjét oldalasan, ahogy várt. Az ilyen sarkakon amúgy sincs más, normális testtartás, ami kényelmes.
- Én is így gondoltam - fordult is ezzel a megfelelő irányba. A lépéseit tompa koppanások követték, ahogy a sarkai a követ érték eleinte, aztán lassan elnémult. A levegő elem megfelelő használata nem csak hangkeltésre, de annak elnyomására is igazán tökéletes, így meg aztán ki hallaná, hogy közeledik.
- Gyakorlatilag mióta itt vagyok… öhm, három éve? Nagyjából, csak enyelgőket, későket, elalvókat és egyszer egy agresszív rellonost fogtam ki, de ő is megütni próbált a pálcája használata helyett - rázta meg a fejét lemondóan. Őt nem is az egész kihasználatlansága, inkább a fiatalok agressziója borzasztja el, és, hogy azt képtelenek megfelelően használni. A pyromágusoknak is a dühöt az elemmel való gyakorlásra kéne használni, nem arra, hogy kviddics után tömegverekedjenek mondjuk.
- Ők kénytelenek, ez a követelmény, de köztük is akadt már lemorzsolódó, aki nem bírta, képtelen volt használni és élni vele - vont vállat finoman. - Az a baj, hogy a végső, VAV-ot sem veszik túl komolyan, a tavalyi is olyan pitiáner volt, maximum egy-két gyakorlati elemmel… És így bocsátjuk őket a világba.


Olive Thalia Belmonte
INAKTÍV



RPG hsz: 62
Összes hsz: 807
Írta: 2018. február 12. 17:57 Ugrás a poszthoz


kinézet ▲ gyakorlás ▲ péntek késő délután


Liv nem zavartatta magát várakozás közben, különösebb aggodalma sem volt. Nem tartozott soha azokhoz a tanári karban, akik véresen komolyan veszik az időt és imádják a diákok vérét, pontjait és jegyeit ezért szívni. Ő ezt meg tette óra keretein belül eleget, nem beszélve a vizsgákról. Persze sajnos, vagy sem, könnyen meggyőzhető volt róla, hogy ne akarjon valakinek rosszat, megvoltak a maga keresztjei. Mint az, ahogy végigpillanott a mestertanoncon mosolyogva, majd a tekintete a kisállara siklott mosolyogva.
- Semmi gond, csak utálom. Ezt az 50 éves professzorokra találták ki - jegyezte meg elhúzva a száját, mert bár a harmincadik életévébe gyalogol éppen, nem érezte úgy, hogy ez nagyon látszana. Lehet csak a rengeteg mágia benne, de teljesen le tudott dobni pár évet szóban, ha szükséges volt. Mint a gyerekei apja mellett, aki egy nyolcassal alatta van. Nem számít, inkább adott némi harapnivalót a kis állatkának, aztán Tim szavaira koncentrált.
- Látom neki is megvan a véleménye... Akkor azt hiszem, azt gyakorolhatnánk kicsit, de előtte… bemelegítés… - mutatta fel az ujját, hogy pillanat, már is magyarázza tovább, csak a kaktuszért nyúlt, ami szerencsétlen éppen az utolsókat rúgta. Maga elé emelte a cserepet Timnek nyújtva, ha a fiú közben helyet foglalt a növények alakította fotelszerűségben.
- Rendbe hoznád szegényt?


Olive Thalia Belmonte
INAKTÍV



RPG hsz: 62
Összes hsz: 807
Írta: 2018. február 27. 16:31 Ugrás a poszthoz


kinézet ▲ gyakorlás ▲ péntek késő délután


A tekintete csak akkor eresztette el a kis lényt, mikor meghallotta Tim morfondírozását a kor kérdésében. Felnevetett, majd az utolsó falatok után vissza is ült a helyére végignézve ismét a navinésen. Megkérdezhetné mi a tippje, hagyhatná homályban, de akár egyszerűen csak el is engedhetné, ahogy illik. De sosem volt csendes, túltolt erkölcsű nő. Szégyen, nem szégyen, semmi oka nem volt a korán a saját megjegyzéseit leszámítva problémázni, amúgy is elég fiatalnak mondható a tanári kar, ő maga már az idősebbeket erősíti.
- Éppen hússzal kevesebb, mint az imént említettek - mosolyodott el lágyan, lassan, ahogy az indák mozgolódva alatta fonódtak szorosabbra, mikor a testsúlyát ismét rájuk helyezte. Szerette, hogy itt minden ilyen könnyen alkalmazkodik és irányítható. Nem csak segítség, de kellemes érzés is volt, nyugtatta a benne lévő dominanciát a természet.
- Van egy könyvem, amolyan szótár a föld elemű lényekhez, róla is található elég sok dolog benne, legközelebb ha arra jársz, kopogj be az irodámba és odaadom - mondta kedvesen, hiszen ezért is volt itt. Amiben tud, segít a tanoncoknak. Helyettük nem tud tanulni és fejlődni, de ha arról van szó támogat és motivál. Ezért is jött talán most a feladat, melyet Timre szabott ki. Csak látni akarta némileg stresszhelyzetben - hisz ha nem számolnak a kéréssel, akaratlanul is olyan - mire is képes.
- Csak nyugodtan, van időnk és ha bármit kérdeznél közben, azt is bátran.
Lassan intett a növényeknek, így azok elhúzódtak, véletlenül se vonják el senki figyelmét, a nasi pedig lekötötte a kis teveszerű lényt, így a fiú koncentrációja zavartalan lehetett. Ezt végig is követte, érzékelve, mikor is aktív az eleme és dobja magából az energiát tanonca.
- Most pont jó - közölte finoman rá is pillantva, elrontani nem lehet, de pont elég volt, hogy a növény megint kezdje visszanyerni a színét és Leonnak is elég ereje maradjon még egy-két dologra. - Szép... nem kell félni, bátran mehet, amennyire érzed, a növények hálásak, és amikor sok, azt viszont fogod érezni, nem lehet elrontani. Nézzük meg a föld formáit?


Olive Thalia Belmonte
INAKTÍV



RPG hsz: 62
Összes hsz: 807
Írta: 2018. március 18. 13:55 Ugrás a poszthoz


kinézet ▲ gyakorlás ▲ péntek késő délután


Elmosolyodott Tim megjegyzésén, de nem különösebben foglalkoztatta a kor kérdése. Ő tudta, amit tudott és remekül elélt azzal, amit a természet ajándékozott neki. Panaszra anyaként se lehetett oka, így lehet az sem hatná meg, ha valaki a negyvenes éveiben kérdezgetné tőle. Elég büszkén tud mindent vállalni.
- Ez előfordul, szokni kell, nem megy mindig egyszerűen az együttélés - vont vállat finoman, aztán el is gondolkodott, a könyv pontosan hol is hever. Ha visszament majd kikészíti, hogy az első adandó alkalommal ki is adhassa azt a kezei közül. Szeretett a tanoncoknak segíteni az állataik körül, sőt, ami azt illeti, volt már olyan, akinek a növényeivel is bíbelődött kicsit pluszban. Megérdemelték, hogy valaki pluszban segítsen rajtuk.
- Rendben - bólintott, aztán csak hátradőlve figyelte Timet és a cserepest. Nem voltak elvárásai vagy igényei arra, milyen eredményt kell produkáljon a fiú, inkább próbálta bíztatni és elmagyarázni, hogy nincs mitől tartani. Sokan nem hiszik el, de jót téve nehéz rontani. A természet pedig mindig hálás, sokkal inkább, mint mondjuk egy ember.
- Ügyes. A gyakorlást én szeretem praktikussá tenni. Hoztam egy üres cserepet és van nálam pár mag is, pillanat - kezdett el a zsebében turkálni, mire meglett a kis zacskó. - Szeretném, ha földet idéznél és megtöltenéd a cserepet. Nem kell egyelőre semmi különleges. Aztán utána jön a többi lépés. Megkapod a magokat, és sorban kell menned. Előbb futóhomok szerűvé kell majd alakítsd, ahogy a tetejére szórtad a zacskó tartalmát. Ekkor elnyeli a magot. Utána az lesz a dolgod, hogy tápanyagdús, a magoknak kedvező termőtalajjá váljon. Mindig koncentrálj egy dologra, itt érdemes a magra, mi lesz neki jó.


Olive Thalia Belmonte
INAKTÍV



RPG hsz: 62
Összes hsz: 807
Írta: 2018. március 30. 18:59 Ugrás a poszthoz


kinézet ▲ gyakorlás ▲ péntek késő délután


Az első apró, nevezze Liv nevén felmérés után már nagyjából be tudta határolni Tim erejét és képességét arra, hogy merre mozdulhatnak el gyakorlás címen. Ugyan ő maga gyakorta félti a növény és állatvilágot, azt is tudja, hogy engednie kell és oktató céllal figyelve ugyan, de hagyni, hogy a tanoncok is megfelelően kitanulják a magukét. Évekig nem értett egyet a kisállatajándékozással sem, de szerencsére őt cáfolja a rendszer és a kiskedvencek tényleg segítik a tanoncokat és még egy sem halt bele semmibe.
- Igen, az lesz az alapod, amiben és amivel dolgozol - bólintott is, ahogy végül az üres cserepet is már a fiú gondjaira bízta. Ő maga csak megfigyelő szándékozott lenni a magokkal a kezében, amíg túlesik a feladat első felén. Annak ellenére, hogy Tim, mikor megismerte sem a szorgalmával tűnt ki, neki úgy tűnt, jól halad, ha kicsit lassabban is, mint mások. Ügyes volt, csak voltak korlátok, amiket le kellett döntsön. Ilyen volt az ereje kihasználása is. Liv elismerően bólintott a földre, majd a zacsit átnyújtva figyelte a folytatást.
- Pihenj, ha szükséges közben.
Hosszabb idő volt, de megérték a percek, mert kezdett alakulni, bár egyszer eléggé kiszáradt a föld, talán kicsit jobban is, mint szükséges, akkor Tim vállára tette a kezét, hogy egy pillanatra lazítson és vegyen inkább pár levegőt, aztán hagyta, hogy tovább dolgozzon vele. Mára ennyit szánt, csak a magok kicsíráztatásáig kell eljutni, ami már csak másfél lépés. A föld lassan elkezdte elnyelni a magokat és bekebelezve szűnt a szemcsék mozgása is.


Bagolykő Mágustanoda Fórum - Olive Thalia Belmonte összes RPG hozzászólása (30 darab)

Oldalak: [1] Fel