28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Alexandra Rachel Hanna Flaviu összes RPG hozzászólása (31 darab)

Oldalak: [1] 2 » Le
Alexandra Rachel Hanna Flaviu
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2534
Írta: 2012. december 10. 23:37 Ugrás a poszthoz

Samantha

Este van már, nem is kevés. Ő pedig nem így tervezte a mai estéjét. Elég furcsán érzi magát, hogy itt sétál a hidegben és reméli, hogy nem kési le az utolsó befutó vonatot. Ujjai a kesztyűben is fáznak, igen morcos és fáradt. Újabb veszekedésre adott okot és ebből kezd nagyon elege lenni. Semerre sem haladnak és ez nem lesz így jó. A hotel mellett halad el, ahol már csak néhány fény ég.  Mások mér biztos jót alszanak, addig, amíg ő itt kint siet, hogy összeszedje az unokahúgát. Talán nyáron találkoztak utoljára, akkor, amikor McKenzie elhozta Yar-t is magával. Szóval, itt haladt el, amikor messziről hallotta a beérkező vonatot.
~ Hogy az a...~
Morogva pillant az órájára és elkezd gyorsabban lépkedni, hogy időben leérjen. Pedig még szívesen végiggondolta volna, hogy miért mindig rá sóznak nevelhetetlen kölyköket a családjából. Minden alkalommal megkapja, hogy mit nem csinál jól, de ha a többiek nem tudnak valamit megoldani a gyerekkel, akkor naná, hogy neki passzolják le. Oldja meg. Grace, McKenzie, Yvonne – aki idősebb, mint ő mellesleg – Benjamin és most itt van Samantha is. Ha valakit kihagyott már most elnézést kér, kicsit nehezebben tartja már számon a sort. Mindenesetre sikeresen eléri a pályaudvart és a gondolatok alapján nem esett jól neki, hogy leszedték a vonatról.
- Ha Roxmorts megfelelt, akkor Bogolyfalva is megfog.
Igyekszik nem morogni, még egy mosolyt is megenged magának a lány felé. Az RBF-ek előtt elhozni az embert igen nagy szívás. Most jóval többet kell szenvednie ezért a kis papírért.
- Csak ennyi?
Érdeklődik a csomagokra. Azt hitte a fél állomást elfoglalja majd a sok csomag, egész visszafogott volt. Odaérve végignéz a lányon, Sarah jobban hasonlít az anyjára, Samanthában inkább tökéletesen keveredik a két család.


Ruha:http://pbs.twimg.com/media/A9yIYWbCIAIWvaI.jpg
Utoljára módosította:Alexandra Rachel Hanna Flaviu, 2012. december 10. 23:41
Alexandra Rachel Hanna Flaviu
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2534
Írta: 2013. március 16. 18:58 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren

Most, hogy már körbevezette és elmagyarázta neki a lényegesebb részeket, jöhet a diákság. A diákokat legjobban pedig a nagyteremben, evés közben lehet megszemlélni. Itt vannak a legtöbben egy helyen, és ilyenkor egészen megszemlélhetők.
- A hosszában lévő asztalokhoz a diákok ülnek, a keresztbe fektetett pedig a tanároké. Persze van olyan, hogy a diákok is lent esznek, ha valakivel megbeszélni valójuk van, vagy csak simán kialakítottak egy baráti viszonyt és szívesebben vegyülnek el a diáksággal. Meg persze, van aki hiú, és így érzi, hogy nem öregszik.
Neki ez utóbbival nincs baja, most még kifejezetten jól tartja magát, hiszen fiatalabbnak néz ki, mint a drága férje, pedig életkorát tekintve ő az idősebb vagy két évvel.
- Itt a legkönnyebb közlekedni, a Levitás diákok igen elegánsak a többiekhez képest, itt nem valószínű, hogy bárki nyakon önti valamivel. Persze nem kötjük meg, hogy mindenki csak a saját asztalánál ülhet, leszámítva az évnyitókat, illetve az ünnepi alkalmak elejét, később amúgy is vándorolnának az emberek.
Elhaladva a Levitások asztala mellett néhány diák rájuk köszön, melyet viszonoz. Többen megfigyelik a férfit is, a kis másodéves Vadász Csenge majdnem kiesett az asztaltól annyira érdekesnek tartja a férfit. Elpirulva húzódik vissza, amikor billen egyet a széken és a csendesebb beszélgetésekben nagyot robbant, amikor mind a négy lába a földet ér és csúszik egy kicsit. A nő halványan elmosolyodik, de megjegyzés nélkül vezeti fel a férfit az emelvényre, ahol a tanári asztal található. Elvétve vannak csak kollégák, akik itt vacsoráznak, ilyen például Goldman professzor, illetve az épp távozni készülő Rédey professzor.
- Általában mindenkinek van többnyire megszokott helye, még nem bővült az asztal, mindig annyi hely van, ahány tanár, hátha egyszer mindenki itt vacsorázik. Ide most nyugodtan leülhet, Széles professzor a faluban lakik, ott vacsorázik.
Mutat a jobbján lévő helyre, majd ha a férfi leült, ő is helyet foglal.

Ruha
Alexandra Rachel Hanna Flaviu
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2534
Írta: 2013. március 17. 19:37 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren

- Itt.
Összevont szemöldökkel pillant a férfire, mindig emlékeztetnie kell magát, hogy ő bizony egy másik világból jött, szóval ehhez a helyzethez még hozzá kell szoknia. Szólt neki Zétény előre, hogy ez a helyzet. Szóval nem akad fent, inkább megmagyarázza.
- Ez egy bentlakásos iskola, vannak órák, szakkörök, melyek sokáig elhúzódnak, illetve korán kezdődnek, sokaknak könnyebb, ha itt van szobájuk, hiszen megspórolják az utazást, könnyebb helyettesítést találni. Azok, akik a faluban laknak például családos emberek, nekik ez a kényelmesebb, hiszen így nap közben is haza tudnak menni.
Tölt egy pohár áfonyalevet, amit szerinte rajta kívül szerinte senki sem fogyaszt, majd egy korty után válaszol a következő kérdésre is.
- Nemzetközi a konyha. Sok a külföldi diák, akiknek a gyomra nem bírná a magyar ételeket. Az igazgató úr utasítása szerint a manók minden olyan konyhából főznek, amilyen diákok ide járnak, így mindenki megtalálhatja a fogára valót. Nekik nem macerás, és legalább ilyen módon is nyitnak a nemzetköziség felé.
Azt már nem teszi hozzá, hogy a magyar is normális, mert kötekedni nem akar. Mi más lenne, hiszen ez is egy nemzet és nekik is vannak szokásaik, történelmük, jobban, mint egy amerikainak például.
- Ön hogy tervezi? Ingázik?
Alexandra Rachel Hanna Flaviu
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2534
Írta: 2013. március 23. 00:56 Ugrás a poszthoz

Évnyitó/Évzáró

Ez az első alkalom, hogy házvezetőként mutatkozik be a nagyközönség előtt. Ennek megfelelően smaragdzöld, finom dekoltázzsal, amit ezüst szegély jelez. Jól eső érzéssel tölti el, hogy bizalmat szavazott neki az igazgató úr, és hisz benne, hogy jól fogja csinálni a feladatát, már csak az a kérdés, hogy ki lesz az a bizonyos helyettes. Ezen már napok óta agyal, nem könnyű döntés, hiszen most a gyerekeinek keres apukát vagy még egy anyukát, aki reményei szerint sokáig velük lesz majd. Belépve a terembe végignéz a gyülekezőkön, mivel még percek vannak a kezdésig, ezért a háza felé veszi az irányt. Van néhány megszeppent elsős, akiről sejti, hogy nem sokáig lesz ilyen megszeppent, a legtöbben sikeres vizsgáikat mesélik, esélyeiket latolgatva, és tippelve, hogy vajon ki az, aki idén évfolyamelső lesz. Ezek őt is mindig komoly érdeklődéssel töltik el, így hallgatja őket egy kicsit, csak utána indul tovább a tanári asztal felé. Kezeit a rejtett zsebekbe dugva lépked egészen addig, amíg Lyra és Charlotte kettőséhez nem ér. Egy zsebkendőt elővéve nyújtja át a szőke lánynak, aki a száját húzva ugyan, de letörli a szájfényt, majd a használt zsebkendőt bambi szemekkel visszanyújtja a nőnek, aki zsebre teszi.
- Ráérsz még erre. Lyra, minden rendben?
Érdeklődik megsimítva a lány vállát, majd amikor meglátja az igazgatót kacsint egyet és az emelvényhez lépve, talárját kicsit megemelve felsétál, hogy helyet foglaljon a harmadik széken, ami már megszokottan az övé. Rápillant az új tanárokra és nagyjából felméri, kik mentek el. Egy-két ember hiánya meglepi, és van, aki ráköszön, nekik viszonozza az üdvözlést, de nem nagyon akarja megzavarni az igazgató urat.
Alexandra Rachel Hanna Flaviu
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2534
Írta: 2013. március 28. 02:43 Ugrás a poszthoz

A vaktában elszórt átoknál csak behunyja a szemét, valahogy nem szeretné látni, hogy hova csapódik be, mintha itt se lenne, ám, amikor kinyitja sajnos szembesülnie kell vele, hogy bizony sikerült Markovits professzort levenni a lábáról. Ő nem kel fel, de Yar felé küld egy gyilkos szemvillanást, és a jobb kezét felemelve a torkához, finoman végighúzza a hüvelykujját előtte, jelezve, hogy meg fog halni, ha addig nem akad, mondjuk torkán a falat. Azzal talán jobban jár. Istvánnak azonban többen is segítenek, így ő a helyén marad, végül is, jelenleg nem tudna sok mindent tenni érte.
Aztán elkezdődik az igazgató úr beszéde, illedelmesen megtapsolja a házakat, és megcsóválja a fejét a bekiabálásra. Utána következik az évfolyamelsők, illetve az iskolaelső kihirdetése. Igazán büszke lehet, hiszen idén Rellonos diák teljesített a legjobban a vizsgán. Látja a fiún is, hogy nagyon örül, így még boldogabban tapsolja meg.
Az éves szavazások előtt iszik egy kortyot, nem akar illetlen lenni, hogy az igazgató beszéde közben fogyaszt. Amirának jár a taps, igazán jó ötlet volt prefektussá választani, hiszen a feladatait rendesen ellátta. Kahlilnak jogosan járt a cím, széles mosollyal tapsolja meg, majd amikor őt emelik ki, mint házvezető-helyettes, halványan elpirul, miközben felkel a helyéről, hogy kezet foghasson az igazgató úrral. Amikor megkéri, hogy maradjon elcsodálkozik, nem követte nyomon az eseményeket, így amikor megtudja, hogy erre a posztra is őt választották ajkai kissé elnyílnak és sűrűbben pillog fél percig, de aztán csak hálásan elmosolyodik és a diákság felé fordulva is megköszöni. Visszatérve a helyére rápillant a könyvekre, melyeket választott, azonban az Önismeret és az SVK kapcsán jókat mosolyog. Na igen, Seren és ő már csak tudnak meglepetéseket okozni.

Alexandra Rachel Hanna Flaviu
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2534
Írta: 2013. március 29. 00:00 Ugrás a poszthoz

Szép dolog a szerelem, két Eridonost rajta is kapott. Csak elnézték az időt, hiszen túlságosan el voltak foglalva egymással. Még kicsik, csak egymás kezét fogták és nézték a másikat. Szereti az ilyen nyugis párosokat. Mivel nemrég múlt el a takarodó, ezért nem bünteti meg őket, csak felküldi a hálókörletükbe. A két gyerek kicsit megtorpan, amikor a díszes társaságot látja, majd a távozókkal együtt ők is elsietnek jó éjszakát kívánva, az ottmaradó feleknek. Még éppen sikerült elkapnia Lyra néhány mondatát, ami valljuk be, azért mosolyra készteti.
- Szép estét. Kollegina, Lyra.
Utóbbihoz sétál, és a lány vállára téve a kezét pillant a nőre, aki vele szemben áll. Még nem volt szerencséjük egymáshoz, valószínűleg az új tanárok egyike.
- Ha nem sértem meg, inkább én intézném a büntetőmunkájukat. Nem valószínű, hogy bármelyik is megjelenne, és így önnek sem veszik el szabad szombatja. Az idő nagy kincs.
A kezét nem veszi le Lyra válláról, jelezve, hogy az itteni beszélgetés után még szeretne vele beszélgetni.
- Természetesen ez csak a Rellonos prefektusokra vonatkozik. A nézelődő Navinésekért, Levitásokért nem vállalok felelősséget. Ophelia büntetését Lyrára bíznám, miután megmagyarázta, hogy a lány mit keres kit éjszaka, hiszen a szavaiból arra következtetek, hogy tisztában volt vele, ahogy kijár, ám mégsem tett semmit. Engedékenységének hála a barátja megbüntetését kell felügyelnie, természetesen miután egyeztetett velem, és ideálisnak tartom a büntetését. Charlotteot ön is büntetheti nyugodtan, ő ezt élvezi. Még nem kezdődött el a tanév, de már most húsz fölött jár a büntetései száma.
Viszont Noel és a lány kapcsolatára ránéz, mert ahogy elnézte a fiú tudja mi az, amivel sakkban lehet tartani a lányt. A nő arcát figyeli, hogy megfelel-e neki a termés, hiszen igen szép számmal kap ő is büntethető egyedeket. Volt itt legalább két Navinés, egy Levitás, egy Rellonos, nem semmi.
- Lyra tanácsát célszerű megfogadni, elég tapasztalata van benne. Természeresen én sem kívánok rosszba lenni önnel.
Alexandra Rachel Hanna Flaviu
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2534
Írta: 2013. április 3. 23:21 Ugrás a poszthoz

Jómadarak

Az előbb lezajlott keveredés után, kedve lenne a fejét ütemesen a falba verni. Nem is érti, hogy hogyan tudott egy ilyen gyereket összehozni. Gyakorlatilag könyörgött neki, hogy egy kicsit, csak egy kicsikét viselkedjen jobban, de semmi. Nem tudja már, hogy miként hasson rá. Egyszer magára fogja robbantani a kastélyt és ő nem tehet érte semmit, hiszen már mindent megtett, amit megtehetett. Ezeken agyalva indul vissza, miután meghallgatta Lyra verzióját a történtekről, felírta, hogy kinek milyen szerepe volt benne, majd elindult a szobája felé, hogy írjon egy-egy üzenetet az érintetteknek. Szeretne elcsevegni velük, és abban is biztos, hogy nem lesz happy end a vége.
- A prefektusok dolga, hogy a kószálókat menetirányba állítsák és visszakísérjék a hálókörletükbe, esetleg némi büntetőmunka.
Befordulva a sarkon megpillantotta ugyanis a párost, akik úgy néznek ki, mint akik távozni készülnek a helyszínről, ezek szerint kell nekik egy kis löket. Amúgy sincs jó kedvében, szíve szerint megfojtaná Charlotte-ot, amiért nem képes normálisan viselkedni, erre további diákok is úgy érzik, lóghatnak nyugodtan a folyosón.
- A fiú elvesztette a szemüvegét.
Szólalt meg egy festmény, aki ahelyett, hogy segített volna neki, inkább végignézte, ahogy szenved a gyermek. Erre persze nem vág fel. Inkább a megjegyzése után továbbáll, ami nagyon helyes, csak nem akarja, hogy baja essen a vászonnak, amire festették.
- Az Invito varázsige segít ebben. Botondnak úgyis rengeteg szabadideje van, ahogy hallottam, szívesen segít önnek, hogy tökéletesre fejlessze, a hálókörletében persze.
Most a másik fiúhoz fordul, az ő szerepét is hallotta az előbbi történetben, így nem „csak úgy” mondja a következőket.
- Botond, mára már eleget járt kint, felmentem az éjszaka további részében, menjen vissza ön is a hálókörletében és maradjon is ott. Rendben?

Alexandra Rachel Hanna Flaviu
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2534
Írta: 2013. május 22. 23:48 Ugrás a poszthoz

Lyra

A hétre egy határozottan kicserélődött Alexát kapott a diákság. A hosszú hétvégét a kastélytól távolt töltötte, kicsit kikapcsolódott, igazi lányos hétvégét tartott rég nem látott barátokkal. Azonban ezzel a négy nappal, amit kihagyott az is együtt jár, hogy rengeteg lemaradás halmozódott fel, így, amikor a "buli" véget ért, nem haza ment, ahol állítólag minden rendben, hanem a kastélyba, hogy a lemaradása egy részét behozza.
A terv egészen tíz percig tart, amíg el nem ér a szobájáig, ugyanis eszébe jutott, hogy ő éhes, méghozzá határozottan éhes, így aztán az ajtót visszazárva, lábujjhegyen - ami ilyen cipőben szép teljesítmény - indul el, hogy keressen valami vacsorát, esetleg egy kávét és mondjuk áfonyalevet. Igen, az áfonyalére határozottan szüksége van.
Belépve azonnal elmosolyodik, amikor meglátja, hogy nincs egyedül és a társasága sem rossz, hiszen Lyrával mindig öröm találkozni. Közelebb sétálva megérinti a vállát, majd a vele szemközt lévő helyre mutat.
- Szabad?
A lány talán meglepődik a kinézetén, amióta szült azóta nem nagyon hordott szoknyát, illetve a haja sem volt kiegyenesítve, vagy ha igen, kontyba felfogva csak. Most mind a kettőt megtapasztalhatja, amin a valamivel a térde fölé érő szoknyában, és egészen a szoknya végéig érő, dús, szőke hajában a lányra pillant. Miután megkapta az engedélyt, fekete kabátkáját levéve foglal helyet vele szemben, várva, hogy egy manó odasétáljon hozzájuk.
- Üdv, Tejeskávét szeretnék, áfonyalevet és rakott krumplit, ha jól hallottam az is volt vacsorára.
A manó bólint és már el is szalad, hogy elkészítse a kívánt ételt. Egy kicsit néz a manó után, majd a lány felé fordulva rámosolyog.
- Kicsit fáradtnak tűnsz, minden rendben?
Szeret foglalkozni a gyerekeivel és van néhány kiskedvence, mint minden tanárnak. Az egyik ilyen kiskedvenc Lyra, akit már akkor megkedvelt, amikor kék volt, és ezt a zöldülésével csak tovább növelhette.

Ruci:
Alexandra Rachel Hanna Flaviu
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2534
Írta: 2013. május 23. 00:48 Ugrás a poszthoz

Lyra

- Köszönöm.
A dicséretre elmosolyodott és kicsit lehajtja a fejét. Mostanában már nem bízik abban, ha mondjuk otthon dicsérik meg. Néha úgy érzi, mintha egy szokásos rutin lenne. Ez akár merült fel először, amikor arra a bűvös "szeretlek" szóra már csak annyit reagált a másik fél, hogy "tudom". Aztán ez valahogy ennyiben maradt. Kicsit jó volt kimozdulni, másokkal lenni és feltöltődni és ez meg is látszik rajta.
- Igen, egy kicsit nosztalgiáztunk néhány ezer éves iskolatárssal. Nem tudom, hogy ismered-e Verona Mystéria vagy Jin Gin Hon-Kong nevét. Velük voltam és kicsit visszafiatalodtam úgymond.
Reméli, hogy ez az energia és nyugodtság, ami átjárja kitart majd jó ideig. Van egy olyan érzése, hogy sok minden fog még történni a közeljövőben, ami miatt erősnek kell majd lennie. Két korty kávéval boldogítja magát, amíg vár a vacsorájára és közben szélesen mosolyog. Egyszerűen nem tud nem mosolyogni, olyan jól érzi magát.
- Oh, nem is gratuláltam még, szinte megtiszteltetés itt ülni most a sötét varázslatok kivédésének jövőbeli tananyagával. Huh, ez érdekesen hangzik.
Próbálta egyszerűbben kifejezni magát, de ez nem ment olyan könnyen. Mivel az elutazása előtt megjelent az Edictum, és mivel ő pakolta össze a cikkeket, így természetes, hogy mindegyiket végigolvasta. Felmerült benne, hogy most már át kéne adnia a terepet másnak, de valahogy még nincs szíve megválni az újságtól. Erre a cikkre viszont határozottan emlékszik és nagyon jópofának tartotta ezt a felvetést.
Megkapja a vacsoráját, amit szintén megköszön és azonnal el is kezdi kiválogatni a tojást, mivel az a kedvenc része. Egyszerűbb lett volna, ha csak főtt tojást kér, de jellemzően későn gondolt bele ebbe az eshetőségbe.
- Történt valami érdekes addig, amíg nem voltam itt? Nem is tudom, Serent elcsábította tőlem valami csábosan mosolygó fiatalabb tanárka vagy ilyesmi? A szívem szakadna meg, ha NLR után őt is elveszíteném.
Na igen, Seren számára egy igen jó fogás, és ha kell megküzd érte mindenkivel, aki rátenné a kezét. Ezekben a tanárokban nem bízhat az ember, hiszen tele van velük az újság. Hamisak, mind. Végre megérkezik az áfonyalé is, amiért igen hálás. Ma tényleg minden összejön neki.
- Ha már csábításoknál tartunk, hallottam hírét, hogy elkelt a következő férjem. Pedig magasságban éppen ideális lett volna a drága Kahlil.
Nem egyszer hangoztatta már, hogy ő mindent tud, és úgy néz ki ez most is igaz. Valahogyan mindig megtudja a dolgokat, az évek során egész jó besúgó hálózatot alakított már ki, akik a napi érdekességeket szolgáltatják neki. Ez pedig érdekesség, határozottan hatalmas érdekesség.
Utoljára módosította:Alexandra Rachel Hanna Flaviu, 2013. május 23. 00:58
Alexandra Rachel Hanna Flaviu
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2534
Írta: 2013. május 24. 03:58 Ugrás a poszthoz

Lyra

- Vacakul is éreztem magam.
Megsértődni? Ugyan, most semmin sem tudna. Azt hiszem ez az az állapot, amikor azt mondják a szakértők, hogy madarat lehet fogatni valakivel. Azért örül neki, hogy éppen nincsenek fájdalmai, vagy rossz közérzete és, hogy a benne lakó rózsaszín királylány sem veri magát a földhöz minden apróság miatt.
- Átoktörés. Ez tetszik. Kár, hogy nem az én tanszékem alatt lennél.
Ha belegondol, akkor ezt a tárgyat egészen biztos, hogy Felagunk kolléga kapná, mivel ő viszi az átváltoztatástant, a bűbájtant is, ezért biztos benne, hogy, mint gyakorlati mágia ez is oda kerül majd. Hozzá, bár nem szép ezt mondani, de a maradék tartozik, akiket nem tudnak besorolni sehova, igaz itt is nagy arcok vannak, mint például Szendrődy, akivel a kis afférjuk óta egész jó lett a viszonya. Évekig tartó masszív ellenszenvet úszhattak volna meg azzal, ha már korábban lépnek, de lehet akkor csak csalódás lenne a vége.
- Ennek igazán örülök, mármint nem úgy, jó lenne, ha összeszedne valakit, aki szinten tartja, de azért ne vonja el a figyelmet. Áron is, megkapta az Eridon házvezető-helyettesi posztját, erre bumm, apa lett, méghozzá kétszeresen.
Az mondjuk egy külön történet, hiszen a semmiből jöttek a babák, szó szerint, előtte napközben Vera még kiszolgálta őt a cukrászdában, meg is jegyezte neki, hogy valahogy vékonyabb lett, erre éjjel egy holtsápadt Áron veri az ajtaját, hogy valami baj van Verával. Akkor a legrosszabbra gondolt mindenki és amikor kibújt az első meglepetés baba, Ádám, akkor ért el mindenkit a totális sokk. Ez az emlék többször visszatér, főleg amikor nem tud rendesen aludni és tényleg képes sokkolni őt a mai napig.
- Kont is? Na, arra külön befizetnék. Istenem, ha egyszer láthatnám, ahogy tényleg szinte már aranyos, nos, az igen sok pénzt megérne nekem.
Neki eddig csak a baja volt vele, bár valahol mélyen hihetetlenül imádja a srácot, mégis örül neki, hogy kicsit nagyobb a csend a ház körül. Lyra reakcióján elmosolyodik, de nem zavartatja magát, amíg kifulladozza magát, addig eszik néhány falatot, hiszen ma még muszáj ténylegesen dolgoznia is.
- Kérlek, ne sérts meg.
Néz rá komolyan a pohara felett, majd egy korty után folytatja.
- Tizenhárom év alatt hihetetlen információhálózatot alakítottam ki. Megvannak a módszereim ahhoz, hogy könnyedén alkut kössek fesményekkel, manókkal, diákokkal. Amolyan besúgó hálózat. Innen tudok a kis stiklikről, amiket elsunnyognak a diákok és a nagyobbakról, ahol esetlegesen hátsó feleket kell menteni.
Ezért tud mindig a legjobb pillanatokban felbukkanni és menteni a menthetőt, ezt pedig sosem tagadta, hogy sajátos módszerekkel teszi. Kérdőn néz a lányra, várva, hogy meséljen, mi is a helyzet az ő szemszögéből.

Alexandra Rachel Hanna Flaviu
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2534
Írta: 2013. május 25. 18:20 Ugrás a poszthoz

Lyra

-  Óóóó Annácska. Valahogy megértem, bár én imádtam a stílusát, de valahogy kevésbé félek, hogy rám omlanak az ezer éves falak, mint amikor ő és Kon még itt voltak.
Azóta a ház is elcsendesült, kevesebb a probléma a Rellonosokkal.  A történelem viszont megismétli önmagát, szóval már várja, hogy mikor sétál be egy-egy újabb példány belőlük, tudja, hogy minden nap megjelenhetnek, ő pedig igyekszik kellőképp felkészült lenni az érkezésükre.
- Szendrődy Áron, ő lett az új Eridon HVH. Három évvel járt alattam azt hiszem, pofátlan kölyök volt, igazi híres casanova, aki listát vezetett a lányokról. Szőke, enyhén borostás. fotográfiát tanít, ötödévtől felfelé. Majd egyszer megmutatom. Szóval a lényeg, hogy megkapta a posztot, és minden szép volt és jó, egy Navinés lányka mellett lenyugodott, erre egyik napról a másikra megszülettek az ikrei. Elég horrorisztikus volt, senkinek, még nekik se tűnt fel, hogy Vera terhes. Nem volt hasa, se tünetei, egyszer csak bumm, ott volt két baba. Elég nagy sokk lehetett. Én már attól sokkot kaptam, amikor kiderült, hogy Biancával terhes vagyok.
Apró hiba, mert Blankát szeretett volna mondani, bár Biancával is hasonló volt a helyzet. Mindkét terhességénél már a második trimeszter végén járt, amikor rájött. Az elsőnél éretlen kamaszlány volt, az utolsónál pedig kis híján elvesztette a férjét, majd a rehabilitációs időszak miatt nem figyelt oda az árulkodó jelekre és valljuk be, egyik baba se törekedett arra, hogy a figyelem középpontjában legyen és úgy tűnik, ez az, amit most Bianca olyan nagyon próbál behozni.
- Annyira nem vagyok öngyilkos típus, inkább használom a fantáziám.  
Válaszolja nevetve. Sok hírt hallott már arról a helyről, és inkább hisz a pletykáknak, mint, hogy a saját bőrén tapasztalja meg. Elvégre van három plusz két fél gyereke, nem kellene, hogy árván maradjanak, mivel az egyik fél – nevezzük csak Petrének – igen elronthatja a felelőtlenségével az összes többi példányt, pedig nem kevés energiát ölt már beléjük így is.
- Felesleges lenne, nem adom ki az informátoraimat.  Még a végén visszaél velük valaki, meg azért a tisztesség nem sokat játszik ebben és mégiscsak tanár vagyok, akinek pont ezt kéne továbbadni, és nem biztos, hogy az igazgató pozitívan állna hozzám azok után, hogy gyakorlatilag hatalmas titkokat hallgatok el előle.
Kezdve például azzal, hogy a rendvédelemben elismert, igen nagy hatalommal rendelkező indiai varázsló lányát kicsempészték az országból, visszahozták a faluba, itt rejtegették, majd jól hozzáadták egy magyar emberhez. Ezért még tuti egyszer elkapja valaki.  Valahogy ez még mindig visszatérő rémálma, ami jó lenne, ha csillapodna, hiszen azóta Adorján már feleségül vette, a kis Nóri pedig egészséges, eleven kisbaba.
- Ez a lényeg, a boldogság. Már nem igazán számít. Manapság egyre vékonyabb a réteg a tanári kar és a diákok életkorát tekintve és a fiúk amúgy is később érnek, mint a lányok. Ha meg nem tanít, akkor összefuthattál vele az utcán, beültetek egy kávéra, dumálgattatok, elhívott ebédelni, aztán egyre többször és többször, majd kialakult valami. Attól, hogy valaki tanár, a másik meg diák, de nincs közük egymáshoz, szerintem, nem dől össze a világ. Én is jártam a tanárommal, még a vőlegényem is volt. Szóval nem nagyon ítélkezhetek, és nem is nagyon szeretnék. Nekem első az érzelem, minden más csak másodlagos.

Utoljára módosította:Alexandra Rachel Hanna Flaviu, 2013. május 25. 18:57
Alexandra Rachel Hanna Flaviu
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2534
Írta: 2013. május 31. 00:21 Ugrás a poszthoz

Lyra

- Ezek szerint. Voltak tünetei persze, utólag belegondolva, de akkor senki sem gondolt rá. Testileg semmi változása nem volt, de kívánós volt, jeget kívánt folyamatosan, de fagyit evett, így nem tűnt fel neki, és fáradt is volt, mert a babák mindent elszívtak tőle, csak egy picit hagytak, de ezt meg betudta a záróvizsga miatti stressznek, a hátfájást a sok tanulásnak. Érdekes eset mindenképpen.
Amikor visszakérdez a név kapcsán, egy pillanatra lesüti a szemét. Na igen, bár nagyon hasonlít a két lánya neve, mégis észrevehető, ha valaki odafigyel rá. Az legalább biztos, hogy Lyra odafigyel arra, amit mond.
- Bianca. Az a hiperaktív szőke lány, akit vagy négy prefektus célzott meg néhány hete, amikor takarodó után kint volt. Tizenöt voltam, lassan ő is annyi lesz, folyton az jár a gondolataimban, hogy ne járjon úgy, ahogy én. Amikor fiatal voltam, jóval a többiek előtt jártam, a tanáraim folyton bíztattak, hogy egyre jobb és jobb legyek. Mindenki azt hitte, hogy "név" leszek, aztán terhes lettem.
Itt egy kicsit elhúzza a száját. Nem éppen büszke arra, ami akkor történt, annak ellenére, hogy imádja a lányát, és mindig elmosolyodik, hogy mennyire hasonlítanak. Ennyi idősen ő is égetően rossz volt és meg is lett az eredménye.
- Elisa mindig lányt akart, de csak egy fiúk volt, így megegyeztünk, majd elmondjuk neki, ha felnőtt lesz, addig én leszek a keresztanyja, aztán meglátjuk. De okos gyerek, olyan egy évvel ezelőtt rájött, rákérdezett, és bármennyire is jól tudok hazudni, akkor nem ment. Nem is akartam, az első pillanattól bűntudatom volt miatta, de egész jól kezelte, azt hiszem.
Jó érzés volt elmondani és jó érzés azt is hallani, hogy Konnak van emberi oldala is. Tudta ő, valahol mélyen, hogy kell lennie, csak a cselekedetei miatt az agya ezt mindig elutasította valahogy. Viszont örül, határozottan.  
- Ugyan, ne köszönd, ez csak természetes.
Egy bátorító mosolyt is küld a lánynak, miközben a megmaradt ételt is elfogyasztja. Szereti, ha jó a társasága, szegény szorgalmikat már teljesen elfelejtette.
- Fú, megöl a kíváncsiság, hogy milyen érzés Kahlil párjának lenni, szóval… milyen?
Érződik a hangján, hogy tényleg nagyon érdekli és nem igazán zavarja, hogy ilyen pofátlanul, durr bele a közepébe meg is kérdezte.
Alexandra Rachel Hanna Flaviu
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2534
Írta: 2013. szeptember 29. 00:55 Ugrás a poszthoz

Évnyitó, tanári asztal

Az utóbbi hetek eseményei komoly nyomot hagytak rajta. Néhány napja nyomát se lehetett látni a kastélyba, pedig itt volt, ott ült a szobájában a padlón, mint valami félredobott rongybaba, és azon agyalt, hogy hogyan tovább. Nem értette, hogy mi a fene folyik itt, hogy miért történik mindez, hogy miért jó ez az univerzumnak.
Mindenesetre ma évnyitó van, ezt a bagolyból tudta meg, ami addig verte csőrével az ablakot, amíg be nem repesztette, a hideg pedig jobban megborzongatta, mint az elmúlt napokban bármi. Ha már felkelt és beengedte a tollast, aki a leveleit, és a postáját hozta, akkor már másra is képes rávenni magát. A tükörbe nézve szó szerint megijedt attól, amit látott. Az arca beesett volt, sápadt, hiszen napok óta nem kapott se napfényt, se komolyabb feladatot, ami a vérkeringést ezen a területen segítette volna. A végtagjai zsibbadtak, a haja kócos volt, így minden további gondolkodás nélkül bevetette magát a fürdőszobába, hogy embert faragjon rémisztő kinézetéből.
Miután a víz és néhány krém megtette a hatását a szekrényéhez lép. Fekete nadrágot keresni könnyű, azt hord, de általában színes felsőkkel, ám most ezt nem teheti meg, így a fél ruhásszekrényét kiborítva talál végül egy fekete ujjatlan felsőt, és egy fekete vékony pulcsit. Pont elég, hogy ne reszkessen az úton a nagyterem felé. Gyors smink, épp csak a szeme alatti karikák elfedésére, a sírás tagadására. Felöltözve kifésüli a haját is, majd cipőt húz és talárt.  Megkapta az értesítést, mely alapján ismét házvezető lesz, valamint, hogy elbeszélgetne az igazgató vele erről a dologról. Utóbbit nem szeretné, nem akar beszélni róla, még akkor sem, ha tudja, ma este szóba kerül. Felakaszt még egy baglyot is a nyakából. Mindig ijesztőnek találta a halott szemeit, amit a fekete kövekben lát, ám most mégis ide illik.
Némán suhan végig a folyosókon, nem túl korán, de nem is későn lép be a nagyterembe, hogy a sorok között végigsietve, néhány embernek köszönve lépkedjen fel a tanári emelvényre, be a helyére, rá se nézve az ott ülőkre. Nem akar modortalan lenni, de a vak is láthatja, hogy nincs minden rendben. Majd úgyis bemutatnak mindenkit, és tudja, hogy lesz még alkalmuk csevegni is, illetve, ha valaki megszólítja, természetesen válaszol neki.


Ruha
Alexandra Rachel Hanna Flaviu
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2534
Írta: 2013. szeptember 30. 01:34 Ugrás a poszthoz

Kahlil

A szokásos menet, de most nincs kedve ehhez az egészhez, még a rendbontókat sem fegyelmezi, és senkinek sem jelzi, hogy az évnyitó után fogkefével súrolhatja majd fel a nagytermet. Csak ül. Végtagjai teljesen elhűltek, az arca sápadt a vér hiányától, mint egy vámpír, vagy egy rossz kísértet, akinek nincs jobb dolga, mint itt ülni, és riogatni az ifjúságot.
Elkezdődik hát. Hamarosan kiderül, ki váltja. Néhány szót mondott csak az igazgatónak, de a lényeg benne volt. Nem akar mást. Ez egy komoly trauma, nem csak neki, a háznak is, hiszen sokan szerették zordsága ellenére is, illet az ottani légkörbe, és most nincs. Egyszerűen nincs. Nem akar összefüggéseket keresni eközött az eset között, és Eiri halála között. Nem akar gondolkozni sem. Igyekszik megfékezni magát, hogy felkeljen és kirohanjon. Sem most, sem később nem lenne jó, ha ez az eset visszatérne az emlékezetekbe.
Néz, de nem lát, azt se látja, hogy az amúgy minden, csak nem alacsony Kahlil végigsuhan a termen, és azt se, ahogy helyet foglal mellette, csak a meleget, mely a kezéből árad. Pillái megrebbennek az érintésre, kiszáradt szeme néma hálával adózik azért a néhány pislantásért, amit megejt. Lassan fordítja felé a tekintetét, melyben most nincs ott az a kedves melegség, amivel az embereket fogadni szokta. Hideg és zavaros, mint egy elveszett emberé, aki tudja, hogy az erdő, melyben jár vérfarkasok otthonául szolgál.
Beszélni szeretne, de a torka teljesen kiszáradt, így csak némán tudja eltátogni az első szavakat, miközben tenyerét láthatatlanul felfordítja, és ujjait a férfi kezére kulcsolja. Reméli, hogy most nem figyeli őket senki, nem akar zűrt, főleg úgy nem, hogy pontosan tudja, mi van a férfi és Lyra között, egyszerűen csak jól esik, hogy ott van mellette, hogy felteheti a kérdést, ami a hír első pillanatától ott van a fejében.
- Mihez fogok kezdeni most?
Bár hangot nem ad ki, a kérdés mégis jól artikulált, így a férfi könnyen megértheti. Nem szabad sírnia. Ez nagyon fontos, nem szabad itt, mindenki előtt nekiállnia. Gyakorlatilag el kell búcsúztatnia az unokatestvérét. Yvonne rokoni szinten közelebb áll hozzá, hiszen a testvére, de kis híján elvetélt, amikor megtudta mi történt, és ez nem lenne túl jó, ebből pedig egyenesen következik, hogy neki kell cselekednie, aki szintén, szinte testvéreként szerette a mufurc férfit. A családja pedig megköveteli ezt, hiszen a hagyományokra még mindig nagyon figyelnek, és ez egy ok, ami miatt összegyűlhet a család, ami elég kegyetlenül hangzik.
- Lyra hol van?
Most már sikerült annyira megnedvesítenie a torkát, hogy legalább suttogni tudjon, és azt is megállapította, hogy a lány nincs itt, hiszen őt általában könnyen kiszúrja a tömegben. Sejti, hogy ő sincs a legjobb állapotban, így nem érti, hogy a férfi mit keres itt pontosan, és miért nem vele van inkább, hiszen a párja.
Utoljára módosította:Alexandra Rachel Hanna Flaviu, 2013. szeptember 30. 01:47
Alexandra Rachel Hanna Flaviu
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2534
Írta: 2013. október 4. 02:20 Ugrás a poszthoz

Kahlil

Meg kéne tapsolnia az emelvényre sorra feljövő embereket, de nem megy neki, mert ha megtenné, akkor el kéne engednie a pirosak házvezetőjének kezét, mely most a legbiztosabb pont az életében. Amióta tudatosult benne az, hogy mi is történt, mintha minden csak kicsúszna a kezei közül, kell végre valami, amit biztosan tud tartani.
- Olyan mint én.
Jegyzi meg csendesen, amikor Bia érkezik, és feléjük mosolyog. Tényleg képes volt beülni kilenc vizsgára, ő is megtette. Sok mindent tanult, mert hajtotta a tudásvágy, és az, hogy ha esetleg szembekerül valakivel, tudjon védekezni. Kevesen gondolnák, de igen sok tudás és erő rejlik az aprócska szőke nőben, ám a halál elleni gyógyírt még ő sem fedezte fel. Nem tudja, hogy a mellkasát szorító érzést mivel lehet lenyomni.  Nézi, ahogy alulmarad, és ahogy nem mutatja a fájdalmat. Sokszor maradt ő is alul, a Levitások köztudottan szeretnek jól szerepelni a vizsgákon, de a kitartó küzdelemnek negyedévesként megvolt az eredménye, hiszen akkor egyszer nem csak évfolyam-, de iskolaelső is lett.
- Ha én is elhagyom őket, összezavarodnak.
Mindig azt hitte, ő megy el előbb. Néha tett utalásokat Serennek, amikor nagyon megviselte a szervezetét a sok gyógyszer, amiket azért szedett, hogy enyhítse a fájdalmát, amit  a korábbiak mellékhatásaként könyvelt el mindenki, aki megvizsgálta. Tudja, hogy lassú és fájdalmas haláltusát vív majd, mégis próbálta készíteni rá Serent, hogy bármikor átvehesse a helyét, és most mi lesz? Hirtelen senkit se tud mondani, aki átveszi majd a helyét, akivel együtt tudna dolgozni.
- Tudom, de nem akarok lejjebb süllyedni, onnan nem lenne visszaút. Érzem, hogy ma még egy kicsit elvesztek az erőmből, akkor már nem tudok felkelni megint.
Az is csoda, hogy most itt van, még végig kell hallgatnia azt, amit már hetek óta tud, még át kell vennie a kis kupát, amit Serennek készítettek, még neki is meg kell emlékeznie megint róla. Talán most, ennyi ember között menni fog majd a továbblépés. Hétfőn három órája is lesz. Nem teheti meg, hogy nem megy be, tanársegéde sincs.
- Jogos, én sem akarnám, de azt hiszem az ok, amiért itt vagyok, hasonló a tiédhez. Nem is akarok változtatni rajta. Nem akarok senkit egyelőre, főleg nem ismeretlenül.
Ez a fajta kíváncsiság is hajtotta. Meg akarta ismerni az új tanárokat, hogy lássa a felhozatalt, amiből úgymond lehet válogatni, még akkor is, ha nem tervezi. Kéne keresnie tanársegédet is, aki átvállal tőle néhány órát. Kellene keresnie új irodalmat, a szorgalmik megteszik. A házban körül kell néznie, fogadnia az elsősöket, és otthon is, kicsit a gyerekeivel kéne lennie, hiszen az utóbbi időben nem nagyon volt ereje erősnek lenni.
- Van már ötleted, hogy ki legyen a helyettesed?
Érdeklődik, miközben az igazgató félreáll, átadva a helyét Árminnak. A kviddics nem érdekli annyira, hogy ne beszélgessen alatta, persze nőként azért fél füllel az eseményekre is figyel.

Alexandra Rachel Hanna Flaviu
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2534
Írta: 2013. október 8. 02:46 Ugrás a poszthoz

Kahlil

- Nem akarok gyengének tűnni. Akárhányszor megtettem, rosszul jöttem ki belőle. Nem akarom, hogy úgy kezeljenek, mint aki bármikor összeomlik.
Az igazgató egész szünetben úgy bánt vele, mint egy hímes tojással, mintha bármelyik pillanatban összetörhet, pedig nem most először kell túllendülnie valahogy a mélyponton, hiszen Petre ebből már jó leckéket adott neki párszor. Viszont ugyanakkor valahogy szeretné azt is elmondani a férfinek, hogy hálás, amiért mellette van most, amiért nem kell ezt egyedül végigcsinálnia.
- Én sem. Nem lesz könnyű neki, legyen akármilyen jó, a zöldekkel meg kell küzdenie, főleg, ha nehezen viseli a mentalitásukat.
Ebbe bele se szeretne gondolni, de most már legalább beszélget, ez az elmúlt napokra nem nagyon volt jellemző, határozottan pozitív változásnak indult a dolog, csak maradjon is így. Tényleg tart attól, hogy a zöldek esetleg lázadni kezdenek, és nem szeretne felzúdulást, hiszen bárki is veszi át a posztot, nem az ő hibája, ami történt. Még ő is kicsit negatív vele szemben, pedig ő a nagy, okos felnőtt, legalábbis elméletileg, hiszen képes most is nagyon gyerekesen viselkedni.
- Talán majd az újak között. Hátha lesz valaki, aki szimpatikus és aktív, akit a gyerekeid is elfogadnának, mint anyuka.
Legyen férfi vagy nő, tekintve, hogy Áron is nem egyszer hangoztatta, hogy ő az anyukájuk, ami elég viccesen jött le nem egyszer, főleg, hogy a párja ilyenkor nem éppen szépen nézett rá. Aranyosak együtt, örül neki, hogy végül csak révbe ért.
- Mi az?
Ő csak egy fél pillanattal később kapcsol, de amikor kapcsol akkor azonnal megjelenik a fintor az arcán. Nem szereti a Cupidot, mivel pimasz és kellemetlen lénynek tartja, méghozzá nem is alaptalanul, hiszen mint mindig, most is csak a bajt keresi.
- Örömmel.
Legalább kicsit kiélheti – méghozzá legálisan – a vágyait, hogy egy kicsit keresztbe tegyen a szárnyas kis rosszaságnak, aki jót mulat azon, hogy képtelen párokat bolondít egymásba. Pálcáját előhúzva becélozza a kis szárnyast, és elmormol egy Immobilus-t, majd, hogy teljes munkát végezzen egy Cumeruita-t is, ha már lúd, legyen kövér, nem igaz? Nem tudja sajnálni, amiért megdermeszti és még egy kis fájdalmat is kelt benne. Olyan, mint egy megnevelhetetlen gyerek, ő meg elég időt töltött már a zöldek között, ahhoz, hogy tudja, hogyan kell megnevelni a megnevelhetetlen embereket. Ennyit arról, hogy kedves és aranyos tanító néni.
Reméli Kahlil időben odaér, mielőtt még elfajulna a dolog. Neki is nem kellene elindulnia utána, mert akkor már feltűnőek lennének, na nem mintha a csattanást ne vette volna észre a közelükben ülő gyerekek hada, akik közül páran fel is kiáltottak, de szerencsére annyira nem vészes a helyzet. Pálcájával int egy aprót, hogy Cupido kikerüljön a látóterükből, majd a vacsora végén lesz olyan kedves, és felszabadítja a kis nyilas vadászt, persze, ha addig nem felejti el véletlenül.
Alexandra Rachel Hanna Flaviu
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2534
Írta: 2013. október 8. 03:18 Ugrás a poszthoz

Arty

Az első nap előtti nap, avagy, pakoljuk tele az asztalunkat az újonnan vásárolt holmikkal, pakoljuk el végre a régit, kezdjük el az új évet. Nem lesz könnyű év, ebben egészen biztos, de ez az első lépés. Csinálhatta volna az elmúlt héten, de akkor még nem volt olyan állapotban, hogy besétáljon ide, mintha mi sem történt volna, átpakolja a cuccait, és elkezdje az új évet. Szeretne egy kicsit megint elmerülni a munkába, hogy ne kelljen gondolkoznia, ő ezzel tudja legyőzni a bánatát, átlendülni a dolgokon, mindig ide menekült, ha a magánéletében valami történt, és tudja, hogy most is meg fog történni, csak türelmesnek kell lennie. Szüksége van még néhány hétre, talán hónapra is, de a végén képes lesz megint őszintén mosolyogni.
Összeszedte magát, sminkelt is, sőt még egy új magassarkúval is gazdagabb lett. Utálja, hogy ilyen apró, mint egy kisgyerek, a maga 157 centijével muszáj, hogy legalább egy tíz centis sarokkal kompenzáljon, ha el akarja érni, hogy felnőtt számba vegyék, ezért pedig megéri a szenvedést, és azért a szép pár cipőért is, amit néhány napja vett, és most végre fel is húzhat.
Két egymásba tett dobozzal érkezik, aminek oka is van, de erre majd később visszatérünk, hiszen amint belép meglátja, hogy az egyik újdonsült kollégája a földről szedegeti a cuccait. A saját dobozát letéve guggol le hozzá, hogy segítsen összepakolni.
- Első nap. Lesz ez még rosszabb is.
Nem biztos, hogy ez a mondat menti meg a nőt, de reméli, hogy azért kicsit elmosolyodik. Segít visszapakolni a cuccokat, és halványan el is mosolyodik egy-két dologra, elég árulkodóak ugyanis.
- Az új gemmológia tanár, ha jól sejtem.
Nem nagyon figyelt az évnyitón, Cupido kicsit elvonta a figyelmét, majd a diákok, akik nagyon egymásba gabalyodtak és Kahlil ügyintézése is, hiszen nem akart nagyobb botrányt, és remélte, hogy a férfi ezt meg tudja majd akadályozni. Miután mindent összepakoltak felemelkedik, és a dobozokat szétszedve az egyiket – melyben holmik is vannak – az asztalához viszi, de még nem kezd el pakolni, előbb az üreset veszi magához, és Seren asztalához lépve, elkezdi gondosan elpakolni azt a néhány könyvet és feljegyzést, amit hátrahagyott. Nem mintha valaha még szüksége lenne rájuk, talán csak reménykedik benne, hogy valami magyarázatot kap a történtekre. Nem szeretné, ha más tenné meg ezt, hiszen mégiscsak az ő rokona volt.
- Ennél az asztalnál ült a volt gemmológia tanár.
Mutat a kettővel arrébb lévő asztalra, majd felnézve körbetekint a sok üres asztalon végigjártatva a tekintetét.
- De szerintem a szabadok közül is lehet választani, ha azt választod, ami mellett állsz, akkor el kell viselned szomszédként Felagund professzort, kicsit zsémbes, és lehet be is szól, konzervatívabb fajta.
Itt bök egyet a nő ruházata felé, hiszen az minden, csak nem hétköznapi.


Ruha
Utoljára módosította:Alexandra Rachel Hanna Flaviu, 2013. október 8. 03:22
Alexandra Rachel Hanna Flaviu
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2534
Írta: 2013. október 10. 00:05 Ugrás a poszthoz

Artemisia, András

- Alexa Flaviu, már a nagyteremben is felismertem, csak nem voltam biztos benne, amikor még fiatalabb voltam, tanított már itt, engem is többek között.
Csak halványan rémlenek neki azok az évek, többek között azért, mert akkor volt a „kis balesete”, mely ma maga is büntetőmunkákkal tarkított diákként éli mindennapjait az iskola falai között, ő pedig árgus szemekkel figyeli, nehogy ugyanabba a hibába esse a kislány, amibe annak idején ő is esett. Tudná kezelni a helyzetet, nem arról van szó, csak nem szeretné, hiszen erre még bőven ráér.
- Bármikor, szívesen.
Jót tesz a karmájának, ha segít másokon, és azt szokták mondani, hogy mindent, amit teszünk, egy napon visszakapjuk, így hát most is kicsit javított a renoméján, ami sosem árt. Folytatva az útját eléri ő is a saját asztalát, melyre csak lepakolja a dobozt, majd Serenéhez lépve elkezdi szépen összepakolni az otthagyott holmikat, majd mágikusan lezárni és felcímkézni. Nem is volt olyan nehéz szülés ez, a végére egészen megkönnyebbült, mégis örül neki, hogy most tette meg, nem pedig az elején, amikor minden papír fecnire kiborult volna. A dobozt felemelve lép vissza a saját asztalához, a mellette lévőre téve a dobozt, majd a másikból kategóriákra osztva kezdi kipakolni a pennákat, tintákat, papírokat, színes jegyzetlapokat, tollakat és társait.
- Akkor ez a tökéletes hely az ön számára.
Az érzésre, melyet a nő felvázol neki, bólint egyet, igen jól ismeri milyen az, ő is kapott egy nagy adag támogatást, amikor a diákévek után kistanárnak jelentkezett ide, és hirtelen a barátok diákokká váltak, meg kellett küzdeni az átállással, a pártatlansággal, hogy már nem jó móka – de még mindig az – betörni a könyvtárba éjjel és az asztalon ülve édességeket falni.
- Áh, kedves András, üdvözlöm. Hogy telt a szünet?
Egy kicsit elmerült a pakolásba, csak most tűnt fel neki a férfi, akire kedvesen rámosolyog, majd visszamerül a pakolásba, rá-rápillantva az órájára. Neki is haladnia kell, mert a dobozokat megkérte, hogy vigyék le neki, pontosabban önként ajánlkozott a gyermek, így neki csak rá kellett bólintania és most a világért se mondott volna neki nemet, még ha ez két szelet almás-fahéjas tortába is kerül a cukrászdába.
- Mi lenne, ha tegeződnénk?
Hirtelen ötlet, de annyira szerinte nem rossz. Nincs közöttük sok év korkülönbség, és ha nála idősebbekkel tegeződik, akkor kettejük között csak nem lehetetlen a dolog. Persze megérti, ha nem, csak neki valahogy nem áll a szájára, hogy magázódjon.

Alexandra Rachel Hanna Flaviu
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2534
Írta: 2014. március 2. 16:23 Ugrás a poszthoz

Kahlil
Március 11. este


Nem értette az üzenetet, nem volt benne sok információ, de tudta, hogy mennie kell, mert komolynak tűnik ez a gyors üzenet. Még, jó, hogy Lotti pont itt van, más segítség híján, most csak rá tudja bízni a gyerekeket, ő pedig a szokásos séta helyett, most a kandallót használva érkezik meg pillanatok alatt a faluból a fenti szobájába. Ott kilépve a kandallóból, gyors pálcamozdulatokkal megtisztítja magát és ruháját a korom és piszokfoltoktól. Nem a legjobb ötlet állapotosan az ilyen utazás, de jelenleg senkit se szeretne megvárakoztatni. Érzi, hogy komoly dolog történt, és minden perc számít.
A folyosókon egyből a gyengélkedő felé megy, próbálja úgy intézni, hogy most bárki is szeretné megállítani, az ne sikerüljön. Kahlilhoz kell mennie. Közben persze minden, ami csak lehet végigfut az agyán. Noelnek talán bájital robbant az arcába, és a másik fele is elcsúfult? Lotti szíve összetörne, ha az eddig elért közelség semmibe veszne ilyen miatt. Talán valakit megvágtak? Leátkoztak? Ophelia van talán bajba?  Vagy Eris művel valamit? Szinte az összes fiókája neve felröppen az agyában, mert mindenkiről feltételezni tudja, hogy valami baj van.
Aztán a folyosón befordulva, szembe találja magát Kahlillal és a kicsivel, ami csak egy valamit jelenthet, Lyra szenvedett komoly sérüléseket. A léptei felgyorsulnak, és magában fohászkodik, hogy ne legyen olyan súlyos, hogy a lány épüljön fel, és minden legyen tökéletes. Náluk annak kell lennie. Nem veszíthetik el egymást… Mostanában elég szentimentális lett, ami valószínűleg az ő sikertelen házasságának róható fel. Odaérve megsimogatja a kicsi arcát, aki épp egy labdával hadakozik, majd aggódva a férfire pillant.
- Gilbert?
Ő nem hallott semmit, de lehet, hogy csak azért nem, mert nem tartózkodott a kastélyban. Meglepettségében még köszönni is elfelejt, csak utólag, szemlesütve rebeg el egy sziát. Össze van zavarodva, de így érthetőbb, hogy a férfi is itt van, hiszen ő a házvezetője, Lyrának meg biztos csak valami dolga van. Ha a szülőket is be kell vonni a dologba, akkor viszont nem lehet csak valami ártatlan diákcsíny.
- Várj egy kicsit azzal a levéllel, kérlek. Előbb had beszéljek vele.
Nem tudja, pontosan miért, de hirtelen nem érzi olyan jó ötletnek a levelet. Csak egy belső hang, egy fura, talán anyainak mondható ösztön súgja azt, hogy annak a levélnek komoly ára lehet. Maga sem érti, és nem is biztos, hogy el tudná magyarázni, miért kéri ezt tőle.
- Mi történt? Nagyon szűkszavú voltál a levélben.


Ruha
Utoljára módosította:Alexandra Rachel Hanna Flaviu, 2014. március 2. 16:29
Alexandra Rachel Hanna Flaviu
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2534
Írta: 2014. március 16. 08:01 Ugrás a poszthoz

Kahlil
Máricus 11. este


- Nem, mostanában elég sok mindenről csak utólag szerzek tudomást.
Nem könnyű mindkét helyen megállni a helyét, hiszen otthon is áll a bál és ki tudja mi lesz, ez pedig egy kicsit elvitte energiái jó részét, és valahogy mostanában az itteni információk később jutnak el hozzá. Hatalmas áldást jelent számára jelenleg Dwayne segítsége, aki kicsit betölti Seren hiányát. Lassan lehet, hogy itt lenne az ideje, hogy elgondolkodjon azon, ha továbbra is ő viszi a házat, akkor fogadjon maga mellé egy helyettest hivatalosan is, hiszen bármennyire küzdött a gondolattal, nem bírj egyedül.
- Segítsek valamiben? Zoey-t én is megkereshetem, régről ismerjük egymást, talán könnyebben elmondja nekem, mi történt egész pontosan.
Különben is, amíg ezzel foglalkozik, nem kell mással foglalkoznia, kicsit jót is tenne a változatosság, illetve az, ha visszacsöppenne ebbe a világba, hiszen itt is vannak problémák, nem is egy, így itt is jelen kéne lennie, és teljes erőbedobással a rá bízott gyerekekre összpontosítani, nem akarja ő sem, hogy azért mert összeveszett a férjével, ez kihasson az itteni dolgokra is. A magánélet, az magánélet.  
- Pont Gilbert? Ezt olyan nehéz elhinni.
Az a fiú olyan más volt, emlékszik még az első találkozásukra, rendesen ledöbbentette. Azt hitte Levitás, csendességéből fakadóan, hiszen a legtöbb Eridonos, például Leonie vagy Valerie, igen hangos példányos, és ahogy hallja Zsófi sem épp az a visszafogott gyerek. Döbbenten hallgatja a férfi beszámolóját az eseményekről, nem érti, hogy ez hogyan történhetett meg, hiszen ez a fiú nem olyan volt, akiről felmerült, hogy valaha is az igazgatóhoz küldik rendbontásért, most meg itt fekszik a gyengélkedőn, mert egymásnak ugrottak a barátjával. Felfoghatatlan az egész.
- Csak felületes ismereteim vannak az elemi mágiáról, de ez nem hangzik túl jól.
Lesznek itt még problémák, és van egy olyan érzése, hogy ez korántsem a befejező kör, amit futni kell az ügyben. Csak remélni meri, hogy egy nap minden megoldódik és helyre áll a béke, persze azt tudja, hogy akármennyire is jönnek ki jól a dologból száz százalékos már nem lesz a helyzet.
- Ennyire sok kellett?
Nem szereti, ha a gyerekeket mindenféle gyógyszerrel tömik. Annakidején, amikor itt volt gyakornok, még a javasasszonyi tanulmányai alatt, látta, hogy az akkori javasasszony fél panaszból is már gyógyszert keresett. Akkor azt hitte, ennyire jó a szakmájában, de ma már az is felmerül benne, hogy így akart megszabadulni a betegektől minél előbb. Persze ez nem szép feltételezés, de van benne valami, hiszen, aki bekerült ide, az elég gyorsan ki is jött.
- Mi a fene folyik ebben a kastélyban, hogy barát barát ellen támad?
Nem érti ő maga sem a helyzetet, talán a tinik ép elméje mostanra adja fel végleg a szolgálatot vagy mi van? Mindenesetre azt tudja, hogy be kell mennie. Vesz egy mély levegőt és lassan kifújja. Sok mindent látott már életében, a Rellonosok azért rásegítettek arra, hogy erős gyomra legyen és sok mindent kibírjon, azonban régen volt már, hogy egyszerre terhes és borzalmat kell látnia, hiszen legkisebb gyermeke is óvodába jár már.
- Gilbert mellett kell lennem. Talán nekem mond valamit, ami hasznos lehet.
Még egyszer megsimogatja a kislány fejét, majd a mosoly lassan leolvad az arcáról, ahogy benyit az ajtón.

Alexandra Rachel Hanna Flaviu
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2534
Írta: 2014. május 9. 06:18 Ugrás a poszthoz

Đomi

Hiába nyomta le Petre előzékenyen az ébresztőórát, és hiába ölelte át kedveskedve, csókot nyomva a fejére, miközben még valahol álomországban járt, tudta, hogy kelnie kell, és tudta, hogy kelnie kell, el kell készülnie, és el kell indulnia. Nagy nehezen, de rávette magát arra, hogy felkeljen és lezuhanyozzon. Rosszul érezte magát, nem azért mert gyermeket várt, hanem mindazért, ami a napi napon történni fog, és mindazért, ami a jövőben történhet a mai nap után.
~ Ne légy ostoba, a kettő nem ugyanaz. ~
Valahol mélyen tudja, hogy igaza van, de egyszerűen nem tudja figyelmen kívül hagyni azt, ami történt. Persze ez nem olyan egyszerű, ez igaz. A két ember halálához azonban talán valamilyen halvány módon mégiscsak van köze. Nem nagyon…csak egy picit…pindurkát. A zuhany alól kilépve, gyorsan törülközőbe csavarta magát, és a falnak vetett háttal egy pillanatra behunyta a szemét.
~ Đomi esete más. ~
Vagy százszor elismételve magában a mondatot, lassan kezdte is elhinni, hogy valóban így van. Más, ez tény, de most elkezdett olyanok miatt aggódni, hogy túl hamar fejezték be, túl gyorsan haladtak, valami kimaradt. Mindenen gyakorlatilag. Nem akarja elszúrni, nem akarja tönkretenni egy ember életét azzal, ha túl gyorsan haladtak és emiatt mindketten elbízták magukat. Talán várni kellett volna még, de a végén már nem volt mire. Viszont abban biztos, hogy többet ő nem fog elvállalni. Egyszerűen ez sokkal aggasztóbb, mint hitte. Inkább marad az illúziónál, meg, ha olykor akad néhány patrónus. Szíve szerint elelmélkedne erről a férjének is öltözés közben, de egyrészt Petre alszik, másrészt a mágia ezen része nem túlzottan hatja meg, talán rosszul is esik neki, mivel a varázslatok alkalmazása nem különösebben megy neki. Nem véletlenül vett vissza a nő is, hogy ne érezze magát Petre olyan rosszul. Ilyenek okán az okklumencia se kifejezetten az erőssége, így ezeket könnyedén ki tudja olvasni belőle.
Az utolsó simítások után, táskáját magához véve, csendben oson le az előszobába, húzza fel a cipőjét, veszi a kulcsait, és hagyja el a házat. Viszonylag korán van még, de nem baj, a reggeli csípős hideg legalább felébreszti kicsit. Nem kell sokáig mennie, és könnyen kiszúrja a fiút is, aki éppen felkel, hogy üdvözölje, ő azonban egy szó nélkül lép oda hozzá, és öleli át szorosan, mint anya a vizsgázó gyermekét. Valami olyasmi a helyzet nem? Elengedve rámosolyog és kicsit megigazítja a srác haját.
- Lesznek bent emberek, akik mogorvák, és kellemetlenkedők, a helyi góré is ilyen, de ezeket hagyd figyelmen kívül. A megbízottak szerintem az unalmas munkájukba fáradtak már bele, némelyikük még csak nem is animágus, így nem érthetik a dolgot. Nem a gyorsaság, a pontosság a cél, rendben? Nem szeretném, ha valami elromlana menet közben. Most pedig mondj el mindent, amitől tartasz, kezd el kiüríteni a fejed, hogy bent már csak az akkor feltámadó gondolataidat kelljen kiütnöd.


Ruha
Alexandra Rachel Hanna Flaviu
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2534
Lengyelország
Írta: 2014. június 14. 18:45
Ugrás a poszthoz

Petre, válás

Ma hivatalosan is, ismét Mrs. Flaviuból Ms. Krise lesz a megszólítása. Ma elválnak. A házasságuk eleve kudarcra ítélt dolog volt. Petre nem házasságpárti, ő pedig túl görcsössé vált benne. Szeretné hinni, hogy mindaz, ami régvolt még most is meglehet, ehhez pedig nem is kell mást tenni, csak elválni, hogy újra visszaszerezzék a szabadságukat. A dolog jó lenne, ha ilyen egyszerű lenne.
A családjaikkal nem is közölték, mert nem akarták hallgatni a sápítozást, majd talán néhány hónap múlva, amikor csak úgy felmerül. Hamarosan úgyis házassági évfordulójuk lenne, a nyolcadik, biztos felmerül majd, hogyan szeretnék ünnepelni. Tíz év kapcsolat, nyolc év házasság. Ahhoz képest, hogy bukásra volt ítélve a dolog, egész jól kihúzták.
Járt ma Helennél is, jó volt kicsit beszélgetni vele. Ő is babát vár, ezzel hivatalosan is megint ők kerültek fölénybe. Boris pedig boldog, mindig örül az újabb gyereknek a háznál. Néha kicsit irigy volt rájuk, meg  arra, hogy milyen könnyen meg tudják oldani a problémáikat ennyi év után is, nekik viszont ez a képességük az évek során folyamatosan romlott, a vége pedig ide vezetett. Mondott azonban valamit Helen, nem szándékosan, csak úgy kicsúszott, ami nagyon megbotránkoztatta, és nagyon sok köze van a bizalomhoz, ami ezek szerint kezdettől fogva nincs meg a kapcsolatukba.
Mostanra már lehiggadt, ám mégis kicsit erélyesebb léptekkel közelíti meg az épületet és azon belül is a már várakozó Petrét. Külön jöttek, hiszen a Helennel való csajos beszélgetést Petre úgyis csak unta volna, egészen addig a pontig, ami ki nem tudódott most, és ami miatt az utolsó pár méteren a fejét rázza.
- Nem hiszem el, komolyan nem.
Halkan beszél, úgy, hogy lehetőleg más ne hallja, ez kettejük között is elég kellemetlen lesz. Eleve nem nagy nyilvánosan válnak, és akkor még ez is. Egyszerűen nem tudja elhinni a dolgot. Egész közel áll meg a férfihez, gyűrűs ujját, és rajta a gyűrűjét felé mutatva, mintha most látná a férfi először.
- Komolyan, nyomkövetőt tettél a gyűrűmbe, hogy mindig tudd, hol vagyok? Nem én vagyok az kettőnk közül, aki folyamatosan más nőkkel volt, és mégis te nem bíztál bennem? Miért? Mire volt jó ez az egész?
Ennyit arról, hogy több meglepetés már nem érheti Petrével vagy a házasságukkal kapcsolatban. A válasz viszont akkor is érdekli, nem számít, hogy évekig élt így.


Ruha
Alexandra Rachel Hanna Krise
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2534
Írta: 2014. június 26. 15:33 Ugrás a poszthoz

Đomi

Mosolyogva hallgatja a fiú problémáit, igyekszik nyugalmat sugallni neki, anélkül, hogy erről említést tenne neki, csak egy kicsit hatol a fejébe, csak egy kicsit próbál nyugtató, ám mindenképpen hamis illatokat belecsempészni. Ezt a fiú nem is érezheti, hiszen nagyon erőlködnie se kell. Az elmúlt hosszú hónapok során eljutott már addig, hogy kiismerje, mi az, ami megnyugtatja a fiút, és mellette tud figyelni arra is, hogy mi mond.
- Olyat nem tudnak kérdezni. Különben is, a kérdezők nagyon idősek szoktak lenni, nem hallanak már olyan jól, ha valami nem stimmel, majd jelzem, ne aggódj, de már számtalanszor bizonyítottad, hogy az elmélettel nincs problémád. Csak lazán, képzeld azt, hogy én kérdezlek mindig, én is foglak, tévedés ne essék, mert nekem is kell, amolyan mentő kérdések lesznek, azt fogom kérdezni, amit a legjobban tudsz, hogy menjen az idő.
A másikra, mármint, hogy megzavarják kuncog egy kicsit és megrázz a fejét. Ezt elfelejtette elmondani, így itt az ideje, hogy tiszta vizet öntsenek a pohárba.
- Nem fognak. Azt csak én csinálom. Itt van egy kissé veszélyesebb pálya, ez tény, de a veszély csak akkor kezdődik, amikor már átváltoztál, és beléptél a pályára. Én viszont nem végzek fél munkát, ha valaki nálam tanul, az úgy tanulja meg az átváltozásokat, hogy azokat a kastély oltalmazó falain kilépve is alkalmazni tudja. Jó mesterem volt nekem is, aki továbbadta a tudását, és mellette megtanulhattam, milyen is az, amikor egy oktató nem figyel oda a világra, és milyen az, amikor úgy tanít, hogy azzal bármikor és bárhol megállhatod a helyed. Sokszor konzultáltam vele, ő az, aki a pályát is összeállította, a bizottság elnöke is ő lesz talán, de ez nem biztos. Egyet javaslok, álld a tekintetét, nagyon átható, mintha a vesédbe látna, de gondolj arra, hogy az első munkanapján felpofozta az egyik diákját, akivel azóta is rendszeresen találkozik, és társasjátékokat játszanak. Rá figyelj a leginkább, rendben? Ha beloptad magad a szívébe, akkor nincs már probléma, és ha egy olyan morcos embernek, mint Felagund professzor is sikerült meghódítania a szívét, akkor neked is menni fog.
Azt már nem teszi hozzá, hogy a nő amúgy animágus, hiszen érzi, ahogy a fiú a korábbi kijelentésétől megnyugodott, nem akarja most összezavarni azzal, hogy jaaa, amúgy az elnök az, mert lehet, akkor Đomi kifutna a világból.
- Persze, ettől nem kell tartanod, végig melletted leszek. Az átalakulás közben nyugodtan nézhetsz rám is, ha az megnyugtat, na de induljunk meg, mert még a végén azt hiszik nem is jövünk.
A fiú előtt lép be a hatalmas épületbe, ahol a recepción az eggyel lejjebb lévő szintre küldik, ott van egyedül olyan része a minisztériumnak, amit akármivé lehet alakítani. Biztatóan rámosolyog a fiúra, mielőtt kinyitnák előttük az ajtót, és a hét fős bizottság elé vonulnának.
Alexandra Rachel Hanna Krise
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2534
Írta: 2014. július 28. 18:00 Ugrás a poszthoz

Varsó, Lengyelország
Országos Baleseti Ispotály



Az elmúlt órák, talán napok is elég eseménydúsak voltak. Reggel szóltak neki, így a gyerekeket összekapva indult el Lengyelországba. Alina múltkor is, amikor itt jártak hisztizett, ami jogos, hiszen az apjáról van szó, de túlzás is, hogy így viselkedik, zavarva másokat, így aztán azt mondták, a nagyapához kell menniük, mert anyuék elutaznak. Apu már várja is őt, szóval nem maradhat. Utál hazudni a gyerekeinek, de ez olyan jól sikerült, hogy kivételesen semmi ellenkezés nem volt.
Onnan egyenesen ide jött, és azóta itt van. Amikor az orvosok vizsgálják elmegy egy kávéért, nyújtózik egy kicsit, próbálja ébren tartani magát. Könyvet és magazint olvas, hatodszorra is átfonja a haját, ami eleve nem kis munka, még altatódalt is dúdolt, hogy ébren maradjon. Ez utóbbi ugyan nagyon ellentétes dolog, de működött.
Volt ugyan egy nehéz időszak, amikor el-elaludt, azonban nagyrészt ébren volt, mert amikor mégis lehunyta a szemét, egyből látta, ahogy a férfi nekicsapódik valaminek és felborul, ez pedig nem olyan dolog, ami mellett kellemesen lehet pihenni. Abban a pillanatban, hogy Petre kinyitja a szemét, ösztönösen felpillant rá és hiába képzelte el vagy ötven féle módon, hogyan osztja ki Petrét a hülyesége miatt, most mégis csak felkel, és óvatosan, hogy ne fájjon neki nagyon, végigsimít az arcán.
- Üdv újra köztünk.
Bármennyire is igyekszik, hogy az arca nyugodt maradjon, mégis könnyessé válik a szeme, ami szinte mindent elmond arról, mit is érez odabent.
- Szólnom kell az orvosnak, hogy nézzen meg, addig ne csinálj semmi hülyeséget, jó?
Egy puszit is nyom a férfi homlokára, mielőtt kisétál, és vár kint egészen addig, amíg megvizsgálják, és visszaengedik. Addig igyekszik helyretenni magát, hogy határozottabban nézzen ki, ne úgy, mint aki minden pillanatban elsírja magát, mert az most pont nem segít a férfin.
- Miért csináltad ezt Petre? Egy vörös vagy barna mondott neked nemet? Tudod, hogy egy nő sem éri meg, hogy ennyire szétcsapasd magad. Mit fognak szólni az gyerekek, ha ezt megtudják, hm?  


Ruha
Alexandra Rachel Hanna Krise
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2534
Írta: 2014. július 28. 23:22 Ugrás a poszthoz

Varsó, Lengyelország
Országos Baleseti Ispotály


- Várj, segítek.
Ellenkezésnek helye nincs, az ágy üres részére ül, táskájából, mint jól felkészült anya vesz ki nedves törlőkendőt, aminek hűsítő, kellemes illata nyugtathatja a férfit. Finom mozdulatokkal, óvatosan törölgeti az arcát, vigyázva, hogy ne okozzon neki nagyobb fájdalmat, mint amekkorát muszáj.
- Szóval egy szőke, pedig te a barna nőket szereted.
Nem is értette, hogyan vette el mégis őt, hiszen se nem magas, se nem vékony, se nem barna, és mégis leéltek egymás mellett majdnem tíz évet, ami nem rövid idő, főleg ha a házasságuk még négy gyermekkel is megajándékozza. Azt pedig senki se mondhatja, hogy nem Petre gyerekei, annyira hasonlítanak rá mind, hogy inkább az anyjuk lehetne kérdéses, ott csak a szülés ténye segít. Kicsit elhúzódva kidobja az elhasznált kendőket, kezét óvatosan a férfi kezére helyezve.  
- És mit szól a szőkéd ehhez?
Érdeklődik tovább, a férfi arcát vizsgálva, némi éllel a hangjában. Neeem, nem féltékeny, miért is lenne, hiszen ő kezdeményezte a válást, nincs rá joga, hogy most itt féltékenykedjen, csak mert a férfi továbblépett. Egy szőkével. Látatlanban is utálja a nőt, pedig valószínűleg nem tehet semmiről.
- Szegény Melanie… hát ő nincs jó bőrben.
Tudja, hogy a férfi mennyire szereti az autóit, mennyire odafigyel rájuk, és szinte már szerelmeiként tekint rájuk, így azt is tudja, hogy fáj, ha el kell veszítenie egyet, márpedig ez igen gyakran megesik.
- Elszállították azt, ami megmaradt belőle. Nem sok minden, nem is nagyon van értelme reménykedni belőle, hogy menthető, csoda, hogy te az voltál. Apád elhozta a visszapillantó tükröt, otthon van. Már ha a gyerekeid nem szedték még szét.
Nyilván feltűnt már Petrének is, hogy nincsenek itt, így gyorsan ezt is hozzáteszi még.
- Úgy tudják, hogy elutaztunk, örültek is neki, így nem kérdezősködtek. Nem akartuk, hogy Alina megint kiboruljon, mint a múltkor.

Alexandra Rachel Hanna Krise
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2534
Írta: 2014. július 29. 13:52 Ugrás a poszthoz

Varsó, Lengyelország
Országos Baleseti Ispotály



- Bizony, pedig azt mondják igen szép és drága autó volt.
Jó, hogy az embereknek ilyenek megállapítására is van ideje, viszont a férfi arca most már tiszta, így elégedetten nézhet tükörbe, már ha meg tudná tenni, jelen állapotában a feljebb ülés is megerőltető, a nő pedig jelezve, hogy ne csinálja, finoman a vállára teszi a kezét.
- Szerencséd van, ugrálhatsz még annyit, amennyit csak kedved tartja, de most pihenned kell. Nem szeretném, hogy pont most essen komolyabb bajod.
A férfi válláról a nyakára csúsztatja a kezét, ami egy igen ösztönös mozdulat már nála, és megsimogatja. Alinát is így szokta vigasztalni, amikor valami miatt szomorú. Legyen az az apja hiánya a vacsoraasztaltól vagy az, hogy egy kisfiú mindig meghúzza a haját.
- Tudod, hogy mindig jó helyre utazunk. Aranyosak voltak,, főleg Alina, azt mondta, hogy ha apa elvisz magával egy szép helyre, akkor illik érte puszit adni a szájára, mint régen. Nagyon szeretnék, ha tényleg ez történne, és apád adja még alájuk a lovat. Pedig azt hittem örül, hogy elváltunk.
Érik még meglepetések az embert ezek szerint, nem is kevés, elég csak arra gondolni, ahogy a férfi mondta, hogy nyugodjanak meg, anyu tudja, hogy kell apuval kedvesen bánni, és biztos kedves lesz vele. Azért reméli, ennél tovább nem megy, mert nem szeretné összetörni a gyerekei szívét, sem a sajátját.
- Apád azt mondta, néhány napig vigyázna ő a kölykökre, amíg össze nem szeded magad, és úgy nem nézel ki, mint aki tényleg elutazott csak. Elég komolynak tűnt a szándéka. Nagyon magányos lehet. Nem kellene neki társaságot szerezni? Amióta Rose elment, egyedül van. Biztos jól jönne neki, ha beszélgethetne olykor valakivel.
Bár ennél jobban nem gondolt bele a dologba, pedig lett volna ideje addig, amíg a férfi nem tért magához, de inkább arra fordította az energiáját, hogy pozitív képet próbáljon vágni, és ne lássa rajta Petre, mennyire aggódott érte.
Alexandra Rachel Hanna Krise
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2534
Írta: 2014. július 30. 16:15 Ugrás a poszthoz

Varsó, Lengyelország
Országos Baleseti Ispotály

- Ez mondjuk igaz.
Sajnálja is a kislányt emiatt. A válás elején lévő hisztirohamok már épp elmúltak, nem kellene visszahozni ezt a divatba megint, szegény ajtó is biztos örül neki, hogy nem csapkodják be minden alkalommal, és Petrének is és Alinának is jobb úgy, hogy most béke van közöttük. Jó és rossz ez az állapot jelenleg, de minden változtatás nagyon kényes lenne.
- Szerintem nagyon édesek lennétek együtt. Apád a birtokból Playboy villát csinál, mindig érdemes lesz hazajárnod, ha legeltetni szeretnéd a szemed, aztán kiválaszt egyet, akit elvesz, aki mondjuk egy tízessel fiatalabb, mit te, és megszüli a gyerekeid nagybátyát, aki legalább egy évvel fiatalabb lesz, mint a legkisebb gyermeked. Legalább nem csak az én családom lenne terítéken, ha veszekszünk.
Nem mintha mostanában erre sor került volna, hiszen amióta elváltak, inkább olyanok mint két ismerős, akiknek merő véletlenségből van négy közös gyerekük is.  Most először vannak ilyen közel és ilyen közvetlen viszonyban azóta, hogy a férfi elköltözött.
- Szóval újra meg akarsz nősülni?
A kérdésre érződik a hangjában némi szomorúság, ami, bármennyire is igyekszik, kiül az arcára és a szemére is. Tekintetét azonban nem kapja el, még akkor sem, mikor a férfi pillantásába belepirul. Nem hitte volna, hogy kettejük között ez a beszélgetés elhangzik, pedig valljuk be, egy harminc alatti férfiról beszélünk, várható volt a dolog. A válasz előtt azonban az ujjai ökölbe rándulnak, majd egy magát is meglepő gyors mozdulattal, ajkai a férfi ajkain landolnak egy rövid csók erejéig, aztán elhúzódva, mint egy kezdő tini, zavartan a füle mögé tűr egy tincset, és igyekszik úgy beszélni, mint akinek nem ég az arca a hirtelen rátörő forróságtól.
- Umm … na és, jó volt a buli?
Igen, néha határozottan gyerekesen tud viselkedni.
Alexandra Rachel Hanna Krise
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2534
Írta: 2014. július 30. 16:57 Ugrás a poszthoz

Varsó, Lengyelország
Országos Baleseti Ispotály



A kérdésre, hogy mi ütött belő, ő maga se tudja a normális választ. Mi ütött belé? Hát az nagyon jó kérdés. Elfordítja a tekintetét a férfiről, szíve szerint el is futna, ha rátudná venni a testét, de azt mintha sóbálvány átokkal küldték volna meg, szinte mozdulatlan marad az ágyon ülve. Vállait kicsit megemeli, mint egy flegma vállvonást, majd a fejét is megrázza hozzá egy kicsit.
- Nem akarom, hogy legyen valaki, aki komoly, hogy elvegyél valakit, hogy gyereked legyen tőle. Nem a pénzed miatt, mert nem érdekel a pénzed, tőlem az egészet elverheted kocsikra, kaszinóban vagy amire jól esik, de, azt hiszem, én téged akarlak.
Azt mondják, ha az ember kimondja, ami a szívét nyomja, megkönnyebbül, hiszen a súly, mely eddig rátelepedett legördül, nem marad más, csak a szabadság. Hát ez kamu. Ő legalábbis egyáltalán nem nyugodott meg, szárnyalni meg aztán végképp nem szárnyal, hiszen fogalma sincs, hogyan reagál a férfi mindarra, amit most elmondott. Ideges és érzi, hogy elkezdett izzadni a tenyere. Ennyit régen nem szerencsétlenkedett már, nem is tudja, hogy kell. Eddig mindig olyan magabiztos volt, most meg semmi, mintha minden, ami eddig meglett volna benne, elpárolgott volna.
- Ha házasodni akarsz, gyere hozzám, vagyis vegyél el engem. Ostobaság volt a válás, elfelejtettük, hogy milyen emberek is voltunk az elején, hogy mibe szerettünk bele. Mind a kettőnknek megvoltak a maga hülyeségei, de nem láttunk túl a saját sértettségünkön. Én is hibáztam, sok hülyeséget csináltam, és te is sokat tűrtél, és tudom, hogy rossz döntést hoztam. Adj még egy esélyt nekem, kérlek. Ott van az a nagy ház, és hiába vannak ott a gyerekek, nem érzem jól magam úgy, hogy te nem vagy ott.
Egy szusszal, mint valami nagy, hazafias kampánybeszédet, úgy adja elő, majd mikor a lendület elfogy, az agya is reagál, és ijedten kapja a szája elé a kezét. Mintha valaki veritaserumot csepegtetett volna az italába.
- Oké, most már nevethetsz, tudom, elég nagy bolondot csináltam magamból.
Alexandra Rachel Hanna Krise
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2534
Írta: 2014. július 30. 18:51 Ugrás a poszthoz

Varsó, Lengyelország
Országos Baleseti Ispotály


- Meg saját magamat is.
Ezt csak halkan teszi hozzá, nem akarja, hogy a férfi esetleg ezen akadjon fent, de hát kibukik belőle, az ilyen csípős megjegyzések mindig kibuknak belőle, hiába próbálja visszafogni magát, az évek meg a rutin, amit a zöldek között elsajátított a mai napig megtalálhatóak.
- Nem, nem felejtettem el.
Azt azért már tudja, hogy nem célszerű kimondani „nem is fogom”, mert azzal bizony minden esélyét eljátszhatja. Már ha van egyáltalán esélye, Petre nem igazán tűnik boldognak, inkább menekülne szíve szerint, és ehhez még csak a fejébe se kell kutakodnia, minden ott van az arcán.
- Nem tudok mit tenni Petre, szeretlek.
Ez a szó pedig pont olyan őszintén cseng, mint a legelső alkalommal, amikor kimondta neki, amikor már biztos volt a dolgában, jóval azután, hogy a férfi elmondta neki, ő hogyan érez a nő iránt.
- Tudod ez sokszor nem racionális. Amikor eszembe jut, hogy milyen féltékeny voltál, ha megnézett valaki, vagy amikor megkérted a kezem, amikor Alinát először a kezedbe vetted, amikor mellettem voltál, pedig szétestem a sok bájitaltól, hogy fiút szülhessek neked, amikor még szinte aludtál, és lejöttél velem a pincébe, mert tudtad, hogy félek a dörgéstől, nem tudok úgy tekinteni rád, mint egy egyszerű emberre. Tudom, hogy sok minden történt közöttünk, ami nem szép emlék, de én se voltam szent.
A gyerekekre csak megforgatja a szemét és megrázza a fejét.
- Ha félnek, az éjszaka közepén, hiába hozzám bújnak, téged keresnek. Vacsoránál neked is terítenek. Nem királylányokról szól a mese esténként, hanem rólad, rólunk, a családunkról. A gyerekek nem léptek túl, azt remélik, hogy amikor „hazamegyünk”, akkor újra minden olyan lesz, mint régen, és nem  csak azért, mert apád ezt mondja.
Az utolsó kijelentésre viszont elneveti magát, na most jutott el oda, hogy kezd felszabadulni, hasonlítani a régi önmagára.
- Francba Bogolyfalvával. Te feladtad az itteni életed értem, most én jövök.
Alexandra Rachel Hanna Krise
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2534
Írta: 2014. július 30. 20:29 Ugrás a poszthoz

Varsó, Lengyelország
Országos Baleseti Ispotály


A feltételezés lehetne akár sértő is, ám most nincs kedve ilyenekkel húzni az időt. Láthatóan romlik a férfi állapota, bár reméli, hogy ez a korábbi balesetének köszönhető, és nem annak, amit éppen mond neki, mert az bizony összetörné a lelkét, ha csak ennyit tudna rá reagálni, és ezt komolyan is gondolná.
- Komolyan. Nem szórakozok veled. Úgy éreztem, hogy az, amit az apád mond, az komoly, és hogy mindenki jól látja, aki hisz bennünk, csak nekünk is hinnünk kéne. Hogy itt az esély, és ha ezt nem ragadom meg, akkor tényleg egy hatalmas ostoba vagyok, és nem akarom, hogy elússzon a lehetőségem.
A Varsóba visszatérés gondolatát még meg kell ugyan emésztenie, tényleg nem szerette, de a férfi is megtette érte ugyanezt, hát miért ne lehetne ez fordítva is így.
- Tényleg visszamennék. Te is utálok Bogolyfalvát, az elmúlt éveket mégis leélted ott velem. A házat szeretném megtartani. Nyári laknak mondjuk, néha kimozdulni, illetve azokkal találkozni, akiket oktatok. Már nem vagyok tanár, de a magándiákjaimat szeretném végigvinni.
- Oh mein Gott, es ist wunderschön. Vagy das. Es…Das… valahogy az agyam, amikor szelektálni kellett, ezt dobta ki először. Nem is értem… Máris.
Nem kap frászt a hányás gondolatától, négy gyerek és egy folyton balesetet szenvedő férj mellett, már rutinos mozdulatokkal látja el a feladatokat, hogy a környezetet a lehető legjobban megvédje.
- Jobb lenne, ha most inkább pihennél, eléggé felzaklattalak, itt leszek, ha felkelsz.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Alexandra Rachel Hanna Flaviu összes RPG hozzászólása (31 darab)

Oldalak: [1] 2 » Fel