36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Csontváry J. Oszkár összes hozzászólása (19 darab)

Oldalak: [1] Le
Csontváry J. Oszkár
INAKTÍV



RPG hsz: 18
Összes hsz: 133
Írta: 2016. június 26. 17:44 Ugrás a poszthoz

Mr. Kensington |

Néhány hónapja még nem hittem volna, hogy egy falubeli tehetségkutató zsűrijében fogok elnökölni. Nem volt éppen a bakancslistámon. De úgy látszik, fontos ez itt a falunak és az iskolának is. Fontos ezeknek az embereknek. És ezek az emberek fontosak a közösségnek. Hát akkor gyerünk.
A tárgyalóban gyűltünk össze, kora este, amikor már mindenkinek lejárt a nap - vagy épp elkezdődött. Hamar lerendeztük a formális dolgokat, közben akadt idő egy kis diszkrét puhatolózásra is. Ki kicsoda itt valójában. Kihez kell fordulni bizonyos problémákkal, kérésekkel. Kivel hogyan kell bánni. Persze, láttam mindenki dossziéját, de a személyes felmérés sokkal hatékonyabb. Egy ekkora közösségben mindenképpen. A Minisztériumban képtelenség volt mindenkivel személyes kapcsolatot kialakítani, csak a a szükségesekkel - dehát arra volt körülöttem annyi aktakukac. A stáb. Jó is volna újra... de itt nincs elég anyagi erőforrás. Ezt a választ hozta meg a bagoly azon a reggelen, amikor átvettem a posztot. Persze, nincs elég erőforrás... de azért arra van, hogy rohamos ütemű építkezés folyjon a lakónegyedben. Arra persze van. Szánalmas. Legalább engedték, hogy a titkáromat én válasszam meg. Nem mintha találtam volna valaki alkalmasat. Úgyhogy egy ideig még mindent magamra kell intézzek.
A gyűlés alatt igyekszem egyetérteni mindennel, különösebben nem köti le a figyelmem. A gyűlés témájánál sokkal érdekesebbek a résztvevők. Őket figyelem, magamban jellemrajzot készítve. Erősségek, gyengeségek.
A végén mindenki hamar jó éjszakát kíván és visszavonul, csak én maradok háttal a teremnek, az ablak előtt, várva, hogy mindenki magamra hagyjon. Egy test tükörképe azonban még mindig nem tűnt el az ablakról. Valaki maradt. Érdeklődve fordulok meg, egy apró áhh-mosolyt küldve felé, miközben lazán nekitámaszkodok az ablakpárkánynak. Lehet, hogy érdekesebb lesz még az est további része, mint amilyen eddig volt.
Csontváry J. Oszkár
INAKTÍV



RPG hsz: 18
Összes hsz: 133
Írta: 2016. június 26. 21:59 Ugrás a poszthoz

Mr. Kensington |

Messzemenően az ő dossziéja volt a legérdekesebb. A Minisztérium kevésbé... toleráns a nem emberi alkalmazottakkal szemben. Persze, mindnek megvannak az erősségei, valahogy mégsem aknázzák ki az ebben rejlő lehetőségeket. Kellemes meglepetésként ért, hogy egy olyan félreeső helyen, mint Bogolyfalva, sokkal nyitottabbak az emberek. És még azt mondják, hogy a nagyvárosi miliőben befogadóbbak. Ugyan én se vagyok az egyenlő jogok harcosa, a téma úgy általában nem érdemel akkora figyelmet véleményem szerint - mindenki harcolja ki a maga jogait, mi közöm nekem hozzájuk, nem vagyok mártír, meg amúgy is -, inkább egy másfajta megközelítésből nézem a helyzetet. Valójában mindent egyetlen megközelítésből nézek. Hasznos-e az nekem? Jó lesz-e, ha a toleráns ember- és egyéb faj-jogi aktivista arcomat mutatom a világnak? Lehet, hogy ötven évvel ezelőtt, vagy hogyha Dél-Afrikában születtem volna, akkor a válasz nem lett volna. De nem így történt. A válasz tehát igen. Egy határozott igen.
Kellemesen elnézelődünk mindketten, követem a tekintetét a festményre. Förtelmes. Valaki valamikor jó ötletnek tartotta, hogy a tárgyalóterem fő díszének egy tájképet akasszon ki. Egy nagyon középszerű tájképet, kifejezetten érzelgős felhangokkal.
- Halaszthatatlanul le kell cseréljük. - megjegyzésem in media res, mintha azért állnánk még mindig ott, hogy ezt a fontos kérdést megvitassuk és most elérkeztünk volna a konklúzióhoz. Triviális téma, de szükséges. Az alapot meg kell ásni. Érzem, hogy ő is felméri, kivel áll szemben - valószínűleg könnyebb dolga van felfokozott érzékeinek és határozottan nagyobb élettapasztalatának köszönhetően, de nincs okom elkeseredni. Kifejezetten... leleményes tudok lenni, ha a helyzet megkívánja.
Csontváry J. Oszkár
INAKTÍV



RPG hsz: 18
Összes hsz: 133
Írta: 2016. július 11. 09:52 Ugrás a poszthoz

Mr. Kensington |

Úgy tűnik, az alapásáshoz társam akadt. Mindig sokkal jobb, ha a munkát nem egyedül kell végezzem. Az ideális az, hogyha nekem egyáltalán nem kell lapátolnom - ha már beindult a gépezet, minden olajozottan működik, én pedig csak a végén sasszézok be a babérokat learatni. Ez természetesen még messze nem az ideális helyzet, mindenesetre reményt látok a fejlődésre.
Összefont karral szemlélem a festményt, hisz most arról beszélünk, ugye?
- Valami új, valami rendhagyó. Nem... több. Valami forradalmi. - a tekintetét keresem, többértelmű kis mosollyal a szám sarkában. Vajon miként érez a rendbontóval, a forradalmival szemben a múlt egy lénye? Annyi valódi forradalmat és változást megélt - tudnia kell, hogy mindig elkerülhetetlen. És mennyivel jobb, ha mi magunk alakítjuk és nem csak sodródunk vele! A legveszélyesebb a szélén állni, a végén még ránk sütik a bélyeget, hogy ellene vagyunk. Az ellenforradalom hőse mindig a mese gazembereként kerül be a köztudatba, ekként könyvelik el az évszázadok. Figyelmes kell lenni, hogy hogyan végződik a történet és idejében a megfelelő csónakba szállni.
Ő vajon hova fog lépni? Megérzésem azt sugallja, hogy szeret a semlegesnek hitt langymeleg vízben maradni és kivárni, amíg elül a vihar. De a megérzésem azt is sugallja, hogy nem immunis a rációra, a... különféle behatásokra. Kicsit ugyan kemény, de nem formálhatatlan. Mint a sziklák. Fenségesen, halhatatlanságuk fényében magasodnak a habok fölé, de az idő a tanú rá, hogy a víz előbb-utóbb úgyis a maga kényére alakítja, és ha kell, mindenestől elmossa az útjából.
Csontváry J. Oszkár
INAKTÍV



RPG hsz: 18
Összes hsz: 133
Írta: 2016. július 12. 21:46 Ugrás a poszthoz

Mr. Kensington |

A tekintetében az elismerés fényét vélem felcsillanni. De még korai pezsgőt bontani az ünneplésre - ez még csak az első apró kis győzelem. A háború azonban csak most kezdődött el.
Szóval van itt még kiaknázatlan lehetőség. Remek, remek... képzeletbeli dossziémban kipipálom a nevét, mellé azonban egy kérdőjelet biggyesztek. További aknamunkára lesz még itt szükség.
A kérdésére úgy tárom szét a karjaim, mint Iustitia mérlegének két tányérját, már épp csak a szemkötő hiányzik - meg persze az a híres igazságossága.
- Akik képesek felismerni a változás szelének közeledtét és annak megfelelően állítani vitorlájukon, azok értékelni fogják az új idők stílusváltozásait. A többiek... - leengedem a karjaim, közben vállaim felhúzom, tekintetem maga a végtelen együttérzés -, nos, számukra ez egy sajnálatos szellemi veszteség lesz, hátramaradva régmúlt korok, divatjamúlt irányzatok magányos csodálóiként.
Hangom bársonyos, enyhe vidékies hanglejtéssel - már rég kikopott az akcentusom, de sokszor úgy találtam, előnyömre válik, úgyhogy szándékosan megtartottam. Beszédem duruzsoló, mintha méz vegyülne szavaimba, anélkül, hogy negédessé válnék.
Csontváry J. Oszkár
INAKTÍV



RPG hsz: 18
Összes hsz: 133
Írta: 2016. augusztus 3. 09:11 Ugrás a poszthoz

Mr. Kensington |

Óvatosan járja körül gondolataimat, annyira nem kapkodja el az egyetértést. Nem is baj az. Mindig gyanúsak azok, akik már azelőtt bólogatni kezdenek, mielőtt még befejezném a mondatot. A tekintete nem árul el ítéletet, sem megvetést vagy sajnálatot. Általában ezekkel találom szembe magam. Meg persze a jó öreg félelem. De miért is félne egy több száz éves, gyakorlatilag halhatatlan lény tőlem? Miért is akarnám, hogy féljen? Ez a kapcsolat sokkal többet tartogat annál. Kezdem sejteni, hogy részemről sok kompromisszumot igényel még. Legalábbis a verbális fajtából, az meg - nos, sose voltam híján az ígéreteknek. Ha azt akarja hallani, hogy egyetértek, akkor nekem hol fáj, hogy megadjam ezt neki? Most azonban nem siethetem én sem el az egyetértést. Az túl átlátszó hazugság lenne. Úgy kell csináljam, hogy végül én magam is elhigyjem, amit mondok.
- Talán. - visszhangzom nem minden kétely nélkül, ám mégis készen arra, hogy meggyőzhető legyek. A helyzet az, hogy túl sok ellenpéldát láttam már ahhoz, hogy még reményeim legyenek. Hogy az ő tapasztalatával hogy képes reményteli - sőt, megkockáztatom, enyhén naív - maradni, az még számomra rejtély. Egy nagyon különös rejtély. Szeretem a rejtélyeket. Szeretem megfejteni őket. Letépni a védőburkot róluk, szétszedni darabjaira, minden rejtett titkukat kiismerni - aztán továbbállni az új tudással és az elégtétellel, hogy egy veszélyes rejtelemmel kevesebb.
- De mindig marad egy pár makacsul ellenálló, aki nem veszi észre, hogy mi a jó neki. - tekintetemet nem veszem le róla, ami bizonyára többet elárul számára, mint a szavaim. Hagyom, hadd olvasson ki belőle, amit akar, mert amit én nem akarok, azt úgysem fogja.
Csontváry J. Oszkár
INAKTÍV



RPG hsz: 18
Összes hsz: 133
Írta: 2016. november 6. 18:30 Ugrás a poszthoz

'estét Smiley

Csontváry J. Oszkár
INAKTÍV



RPG hsz: 18
Összes hsz: 133
Írta: 2016. november 6. 19:04 Ugrás a poszthoz

beköszönök, elpillantok innen egy kicsit, erre már a saját hszemért is fél napot kell görgessek lefele oO micsoda tömeg. meg... egy tyúk.

*integet minden visszaköszönőnek*
Csontváry J. Oszkár
INAKTÍV



RPG hsz: 18
Összes hsz: 133
Írta: 2016. november 6. 19:08 Ugrás a poszthoz

pedig elég feltűnő fejem van : D

arra még nem sikerült rájönnöm, hogy úgy igazából miről folyik a beszélgetés. feltételezem párhuzamosan kismillió dologról. a tyúk az egyetlen szilárd támpont eddig: DD
Csontváry J. Oszkár
INAKTÍV



RPG hsz: 18
Összes hsz: 133
Írta: 2016. november 6. 19:11 Ugrás a poszthoz

szerintem sokan szeretjük őket. én például krumpli körettel Grin
Csontváry J. Oszkár
INAKTÍV



RPG hsz: 18
Összes hsz: 133
Írta: 2016. november 6. 19:15 Ugrás a poszthoz

Arlen Leon Loveguard - 2016.11.06. 19:11
A tyúk feltűnőbb sérót viselt Cheesy

Dehogyis! Èn is szeretem jól befűszerezve, megsütve Grin


Ezt elismerem, nem is próbálok vele versenyezni Rolleyes

Joguk van élni, persze. A halál pedig az élet része. A serpenyő meg a túlvilág Grin

Csontváry J. Oszkár
INAKTÍV



RPG hsz: 18
Összes hsz: 133
Írta: 2016. november 6. 19:33 Ugrás a poszthoz

én se tudnék megölni egy tyúkot. de ha már halott, akkor legalább legyen célja a halálának. azon túl a legjobb dolog, ami történhet vele, az hogy ízléssel elkészítik ebédre. *vállat von*

pókokat én se bántok. főleg azért nem, mert nem megyek a közelükbe: D meg darazsat sem, mert nem vagyok hülye. szépen kiterelgetem a házból s közben imádkozok, hogy ne tekintsen ellenségnek.
Csontváry J. Oszkár
INAKTÍV



RPG hsz: 18
Összes hsz: 133
Írta: 2016. december 7. 21:01 Ugrás a poszthoz

A Lasch fiú

Az utóbbi hetekben egyre kényesebb és sürgetőbb lett a kérdés - honnan szerzek megbízható és hűséges személyzetet? A Hivatal nagyon munkaerőhiányban szenved és ezen a helyzeten esetleg akkor lehetne változtatni, ha vonzóbbá tennénk a körülményeket. Jobb fizetés, szakmai gyakorlat, továbbképzés, külföldi ösztöndíjak. Ötlet az van, inkább az a problémám, hogy mindezt nekem kell megcsinálni. Azt hittem, nincsenek illúzióim a bogolyfalvi polgármesterséget illetően, mikor elfogadtam a posztot, de tévedtem. Ötven után azért az ember örülne, ha hátramaradna másra a güris munka. Robotoltam eleget az iskola után, a durmstrangi évek se voltak épp tengerparti nyaralás - bár tény, hogy ott van közel a tenger, de az északi fajtából.
Úgyhogy örömmel fogadtam a Lasch fiú jelentkezését. Még van mit tanulnia, de akadhatnak terveim a számára. Például a jövőbeli kollégái begyűjtését kezdésnek pont a nyakába sózhatnám. Felgyorsíthatnánk ezt az egész herce-hurcát. Péntek este van, én pedig még mindig az irodában rostokolok. Egy rég elfelejtett vacsora tányérja hever néhány papír alatt, mögöttem pedig a kávés csésze épp újratölti magát. Két hivatali pecsét ritmusra veri az iratokat, amelyek azután elém röppennek egy-egy aláírásért. Ha mugli lennék, már rég megőrültem volna. Ebbe a káoszba nyit be a fiú. Valószínűleg már menne haza, neki sem tart ilyen későig a munkaideje. De gürizik, mindent megtesz zokszó nélkül, amit kérek, néha azt is, amit nem, de látja, hogy valakinek meg kell tenni. Nem buta a gyerek. Tudja, hol a helye, és azt is tudja, az a hely nem a végleges, hanem csak ugródeszka felfele. Ha jól forgatja a lapjait, hamar továbblép innen. De ha hűséges és marad, kerülőúton sokkal magasabbra viheti. Még kiderül, milyen fából faragták.
A fejemmel a székre intek, majd sóhajtva hátradőlök. A csésze előttem landol és intek a pálcával, hogy egy társa is kövesse, amit a fiú elé lebegtetek. Bár lehet jobban esne egy vajsör egy ilyen nap után.
- Hogy érzi magát itt? - hangom a fáradtságon túl is diszkréten kedves, pont az a hangnem, ami arra sarkall, hogy feloldódj és kiöntsd a lelked. Térdemen átvetett lábam lóbálom, a pecsétek már elcsendesett ritmusa megfertőzött. Pszichológusnak kellett volna mennem - bár a páciensek épelméje és fizikai túlélése forog kockán, úgyhogy talán inkább nem. Az én szakmámban is vannak őrültek, de nyakkendőt hordanak és udvariasan mosolyognak, miközben legszívesebben a bokádnál fogva hajítanának le a Taigetoszról.
Csontváry J. Oszkár
INAKTÍV



RPG hsz: 18
Összes hsz: 133
Írta: 2017. január 25. 09:18 Ugrás a poszthoz

A Lasch fiú

Nyilván meglepődik. Rajtam lenne a sor a meglepődésen, ha ő nem tenné. Végülis ő itt a legkisebb. Rangban és korban egyaránt. Nincs még mit felmutatnia, nincsenek piros pontjai, nincsenek ismerősei és jóakarói megfelelői pozíciókban. Nincsenek adósai. Még. Fiatal, van ideje. Amikor egyidős voltam vele, még én is csak a kártyavár első lapjait helyeztem el nagy óvatosággal. Nem mintha az idővel és korral minden biztossá válna. Az én helyzetem a perdöntő bizonyíték. Már majdnem a tápláléklánc csúcsára értem, amikor visszaestem az aljára. Dühítő, de sajnos ez így működik. Néha kevésen múlik és ott van örökké a hülyék és a kezdők szerencséje. Mostanában arról fecsegnek, hogy az a nyugdíj előtt álló átoktörő kapja a miniszteri posztot, aki annyit ért a politikához, mint egy troll. Jól meg kell nézni, ki áll mögötte, ez így túl gyanús.
A fejemen keresztülmasírozó gondolatok leghalványabb jele sem tükröződik az arcomon; továbbra is figyelmesen hallgatom, időközönként pedig belekortyolok a kávémba. Egyetértő kis bólogatással reagálok élettörténetére, nem mintha most hallanám először. Tudom, hogy nem volt épp iskolaelső és a kedvenc helye nem a könyvtár. Részben ezért is vettem fel. Hiányzik belőle az a magabiztos arrogancia, gőg, ami a túl okos, túl művelt embereket jellemzi. Őt nem tolták felfele. Nem hajtották, mint egy versenylovat, nem volt előre meghatározott útja és célja. Nem volt vörös szőnyeg kiterítve eléje. Arról a kis beajánlásról nyilván tudok, de egy annyi kell ahhoz, hogy az ember meg is kapja azt a munkát, amit akar.
- A mi szerencsénk volt, hogy ön nem a továbbtanulást választotta. - Ez a bók körülbelül a legőszintébb kedves kijelentésem az elmúlt... hetekben? Hónapokban? Mindenesetre ritka madár, csínján kell vele bánni. A fiú valóban jól helytállt eddig. Nem panaszkodik, fiatalos lendülettel reggeltől késő estig képes robotolni, még az ebédszünetre sem lép le egy órácskára, mint sokan teszik. Lehet, hogy eddig nem volt ki alulról tolja, vagy épp felülről tovább húzza, de ez nem muszáj így maradjon.
A válaszomat megelőzően tényleg belegondolok, hogy hogyan érzem magam itt. Az önmarcangolás, lélekbogarászás nem a magamfajtáknak való, de azért néha én is hajlamos vagyok emberi érzéseket és gondolatokat produkálni.
- Rég volt ennyi teendőm - ismerem el végül. Mi mást is mondhatnék, mikor alig látszom ki az aktahegyek mögül? Hogy jól érzem magam, kellemes ez a kis bogolyfalvi üdülőközpont?
- Ne higyje, hogy fáj a munka, ó dehogy! Ellenkezőleg. Felfrissít. A látszat ellenére - teszem hozzá kicsit nevetgélve, amolyan hát igen, tudom én is, hogy milyen nyúzott fejem van, ne is beszéljünk róla-arccal. Pont ekkor lebeg be elém egy újabb gőzölgő csésze, mintegy illusztrációként. Mosolyogva veszem el a levegőből, de aztán csak tartom az ujjaim között.
- Szükségem volna a segítségére. - Az előbbi joviális hanghordozásom átcsapott halk, bizalmas beszédbe. Mintha most itt államtitkok kibeszélésére kerülne sor. - Megbízható, szorgos emberekkel kell megtöltenünk a Hivatalt. És úgy érzem, ön kiváló partner volna ezt megszervezni, a jelentkezők aktáit kiegészíteni, ha szükséges, és természetesen kiszelektálni, kit érdemes fontolóra venni és kit nem. Az eddigi munkái közül a nagyját átadhatja majd a titkárnőnek, elvégre a többsége pontosan az ő hatásköre volna. És majd megnézzük, azt a nem rossz fizetést hogyan lehetne korrigálni. - Ha nem lennék ennyire fáradt, a végét lehagytam volna, elvégre nem olyan hatalmas előrelépés ez számára, és soha nem szoktam túlságosan eladni magam. De legalább nagyobb lesz a motivációja a fiúnak, ha az eddigi nem lett volna elég. Megérdemli.
Csontváry J. Oszkár
INAKTÍV



RPG hsz: 18
Összes hsz: 133
Írta: 2017. március 20. 08:59 Ugrás a poszthoz

Hogy lehet hajnali háromnegyed 9kor unatkozni? Cheesy engem teljesen leköt a koncentrálás, hogy ébren maradjak.
Csontváry J. Oszkár
INAKTÍV



RPG hsz: 18
Összes hsz: 133
Írta: 2017. március 20. 09:13 Ugrás a poszthoz

Ezt majd kérdezd meg úgy péntek délután környékén Cheesy akkor leszek túl rajta. addig ez egy folyamatos küzdelem xD

kávééét *-*
Csontváry J. Oszkár
INAKTÍV



RPG hsz: 18
Összes hsz: 133
Írta: 2017. március 20. 09:16 Ugrás a poszthoz

mondjuk péntek este utazok, úgyhogy azért fogok ébren lenni, aztán családot tutujgatok s megint nincs alvás. szerintem jobb, ha már most beletörődök XD

én is csak a finom kávét szeretem. az irodai meg minden, csak nem finom. de hasznos és szükséges Grin
Utoljára módosította:Csontváry J. Oszkár, 2017. március 20. 09:16
Csontváry J. Oszkár
INAKTÍV



RPG hsz: 18
Összes hsz: 133
Írta: 2017. március 20. 09:24 Ugrás a poszthoz

A teát remélem igen *-*

Indulás előtt dolgozok, úgyhogy legfeljebb munkában Grin
Csontváry J. Oszkár
INAKTÍV



RPG hsz: 18
Összes hsz: 133
Írta: 2017. március 20. 09:36 Ugrás a poszthoz

Naposat s meleget a hölgynek is:3

Lehet, ha befeküdnék az asztal alá... Grin

A tea a legkirályabb <3 *megy is főzni egyet*
Csontváry J. Oszkár
INAKTÍV



RPG hsz: 18
Összes hsz: 133
Írta: 2017. március 22. 17:35 Ugrás a poszthoz

A Lasch fiú

A fiúról sok mindent el lehet mondani, de azt nem, hogy jó póker arca lenne. Ritkán szoktak ennyit vigyorogni nekem, de késő van, fáradtak vagyunk, elnézem neki. És valahol örülök is, hogy a látható feszélyezettségén túl mégis képes magához mérten normálisan viselkedni. Körülöttem az emberek vagy trappoló elefántok benyomását keltik, vagy olyan, mintha tojásokon lépkednének. Végülis a reputációmat én építettem fel, néhány kéretlen segítséggel az újságírók részéről, úgyhogy most arassam csak szépen, amit ültettem. A napok nagy részében nem is zavarna, de a napok nagy részében nem is vagyok ennyire kimerült. Esélyes, hogy koffein nélkül már órákkal ezelőtt elnyomott volna az álom. Mutatós szalagcím, már látom is - a polgármester úr alszik munka közben. Vennék, mint a cukrot.
- Morgással még senki nem jutott előbbre - nyilván nem gondolom teljesen így, de nagyrészt. Azért szoktam én is morogni eleget. Megfelelő helyen s időben, kevés tanúval. Nem eleget a pletykák megalapozásához, úgyhogy azt a jó öreg rosszindulat és vidéki, zárt mentalitás szülte. Viszont ötletet adott most. Látványosabbá kéne tegyem a munkámat.
- Ezeknek a pletykáknak jó volna… irányt mutatni - a karfán pihenő könyökömre támaszkodok, s elgondolkodva zongorázok az államon. - Egy interjú jó megoldás volna. De ezt önre bízom! - felé lóbálom a mutatóujjam s elmosolyodok. - Egy interjú, vagy bármi más, amit jónak gondol.
Még akadnának ötleteim, amik részletes kidolgozásához nincs megfelelő agyi kapacitásom. A fiúnak sincs valószínűleg jelen pillanatban, de nem is most kell. Első küldetés, kíváncsian várom, hogyan teljesít.
- Igen, így gondolom, és önnek is azt javaslom, hogy így gondolja - sokatmondóan nézem egy darabig, hogy érezze a helyzet jelentőségét. Ebben a szakmában tilos a kétely, a bizonytalanság. Az ellenfél és a közvélemény cápaként rögtön vérszagot fog és lecsap az első kétkedésre. Olyan magabiztossággal kell ösvényt vágni magunk előtt, mintha sziklaszilárd meggyőződéssel hinnénk szent küldetésünkben. Nem mintha. Úgy is kell érezzünk. Ha csak színjáték az egész, senki nem veszi komolyan és lecsapnak ránk egy szempillantás alatt.
Alkalmasnak vélem és alkalmasnak érzi ő is magát, tehát az lesz. Nincsenek B meg C tervek, hátsó vészkijáratok és kifogások. Egy kis ideig még rajta tartom a tekintetem, de aztán elemelem róla, mint egy súlyt téve odébb.
- Akik nem forgatják ügyesen a kártyáikat, a küszöbig se jutnak el. A megbízhatóságot egy alapos kivizsgálással fogjuk eldönteni. A hűséget pedig… - felhúzom a vállaim és lassan jobbra-balra ingatom a fejem. - Azt majd az idő eldönti.
Tudja a fiú, hogy mik a prioritások. A szakmai önéletrajz szép és jó, de egy pszichológusi értékelés mindig hasznosabb. Milyen az illető? Van családja? Mik a gyengéi? Szenvedélyei? Mentális problémái? Az jó, ha előzőleg dolgozott már hasonló beosztásban, de miért hagyta ott? A tények alatt meghúzódó okok és motivációk az igazán fontosak.
Rábólintok, persze, menjen csak, későre jár úgyis. Jobban felülök a széken, kiegyenesítem a hátam s kicsit nyújtani kezdem, miközben végignézek az asztalomon.
- Menjen csak haza, már biztos várják - elkezdem szórakozottan szedegetni a papírokat, csinos kis halomba rakom őket az asztal szélén, majd az összes tányért és csészét kimasíroztatom az irodából. A konyha felől halk edénycsörömpölés jelzi, hogy nekifogtak elmosni magukat. Még volna mit csináljak, de holnap is lesz egy nap, meg azután is.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Csontváry J. Oszkár összes hozzászólása (19 darab)

Oldalak: [1] Fel