Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Akárhogy is erősködik, a felrúnáztatott iPhone6S még így sem képes nagyon dolgokra az iskolán belül. Nagyrészt mugli környezetben tölti a hétköznapjait, így elég zavaró neki az internet- illetve hálózatmentes környezet, még mindig. Igen, 5 éven át ide járt az iskolába, de még ennyi idő sem volt elég hozzá. Hajnalka kicsit lassan dolgozza fel, emészti meg a dolgokat, nézzük el neki.
Azonban a dolgok jó oldalát nézi, egészen azóta, hogy egy hónapja elvégzett egy Pozitív Gondolkodás kurzust, ugyanis akciós volt, és csak a tankönyvet, meg a vizsgát kellett fizetnie. A kurzus elvégzését igazoló oklevelet kirakta, egyenesen a diplomái mellé. Szóval, mióta okleveles Pozitív Gondolkodó, azóta arra koncentrál, hogy ha otthon letölti a zenéit, kedvenc sorozatait, akkor azért pompásan működik a kastélyban a csúcskategóriás okos telefon. Egészen addig, amíg le nem merül. Utána pedig fájdalmasan unja magát, főleg, amikor nyugodt napja van és egy diák sem szándékozik őt az őrületbe kergetni a sok baromságával. Olyankor arról álmodozik, milyen jó visszamenni a korai nyaralására, a tengerpartra... nemrég jött haza ugyanis. Így kellemesen barna a színe, amit kosztümszoknyája és rövid ujjú inge láttatni is enged.
Nem igazán szeret a Nagyteremben ebédelni, mert ott sosem talál az ő étrendének megfelelő ételeket. Leül az iskolai dolgozóknak, tanároknak szánt asztal egyik végébe, elégedett vigyor ül ki az arcára. Olyan jó érzés, hogy már nem kell a diákok között nyomorognia!
- Ezt komolyan nem hiszem el - egy eltúlzott sóhajt hallat, kezeit megemeli. - Már megint krumpli, minden nap krumpli van, annyira gáz, hogy ezzel tömik a diákokat...
Morgolódása közepette úgy dönt, szed pár falatnyi párolt zöldséget, elvesz egy tükörtojást. A táskájából előhúz egy apró zacskót, tele chia magokkal, amelyek az étrendje szerves részét képezi. A madárnak is elég ennivalót meghinti vele, aztán előveszi a kulacsát, amiben természetes ásványvíz van, enyhén lúgosított, kitölti a poharába. Úgy néz végig az ebédjén, mintha éppen a megváltót látná maga előtt elterülve. Igen, ő vallási dolgot csinál az étkezésből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Már éppen nekikezdene az étkezés szent műveletének, kezében a kés és a villa, amikor valaki megakasztja. Valószínűleg nem ismerheti megfelelően, ha ilyenkor hozzá mer szólni, úgyhogy felháborodva kapja fel szőke fejét. Szóra nyitná a száját, de belefagy a mozdulatba, nagy szemekkel bámul Bárciánra. Kék szemek, borosta, fáradt, kisfiús mosoly. Úh.
- Úh... - szalad ki inkább ez a száján, miközben összecsukja ajkait, bár ilyesmit igen ritkán csinál. Pillog párat a férfire, és már elő is veszi a legszebb mosolyát.
- Magának is. Úgy nézem, ebéd után ráférne önre egy kiadós kávé. Vagy kettő - jegyzi meg, halk kuncogás kíséretében. Nekilát az étkezésnek, apró darabokra vágja fel először, majd egy falatkát eszik csak, azt is jó sokáig rágja, egy korty vizet iszik rá. Akkor is, akkor is ő lesz a legcsinosabb nő a világon, ha bele is pusztul. Egyik diák sem lehet vékonyabb nála, vagy nem lehet jobb alakja. Azon is gondolkozik, hogy amint abbahagyta a munkát, lemegy és ma is edz egy kicsit, hogy majd legközelebb megdicsérje a személyi edzője, milyen jó formában van.
Megvárja azt a pillanatot, hogy túl hosszúra nyúljon a csend kettejük között, aztán felkapja a fejét, mintha most jutna eszébe valami.
- Dr. Köröndi Hajnalka vagyok, a tanulmányi osztályon fogok dolgozni, nagyon örvendek - nyújtja a kezét Bárcián felé, persze nem azért, hogy kezet fogjon vele. Sokkal inkább azért, hogy a férfi nyugodtan kézcsókot adhasson neki, ha úgy gondolja. Mellé persze fejét is oldalra dönti, rámosolyog, ezzel kissé elővillantva hófehér, rendezett fogsorát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- A gyengélkedőn val'szeg el tudják intézni, ha gondolja, lekísérhetem... - forgatja meg szemeit, majd játékosan mosolyogva von vállat. Most, hogy belegondol, nagyon szívesen vigyázna Bárciánra, megvédené a rá leselkedő veszélyekről. Pontosan tudja, mennyi elszabadult, hősszerelmes kisdiák garázdálkodik ebben az iskolában. Főleg azért, mert úgy egy évvel ezelőtt még ő is közéjük tartozott. Most azonban egészen más státuszban van, nem kell annyira harcolnia az alfa nőstény szerepéért. Annyira.
Látja Bárcián arcán a habozást, ahogy nyújtja a kezét, de nem annyira realizálja elsőre. Inkább csak reflexből húzza fel egyik szemöldökét, mert kezd kínossá válni, ahogy tartja a kezét és semmi eredménye. Az apró puszira pedig elégedett, hova tovább, kedves mosoly ül ki hibátlanul rúzsozott ajkaira.
- Én is örvendek a találkozásnak - közben visszahúzza a kezét, majd el kell kicsit gondolkoznia. Az agya már érzékel valamiféle összefüggést. Levita... házvezető... de nem, még nem koppan neki, mi az. Sőt, annyira zavaró ez a mély gondolkodás, hogy hamar félre is hessegeti a kellemetlen érzést, főleg, mert inkább koncentrálnia kell a férfi mondanivalójára.
- Igen, az uncsi papírmunka egy része és a panaszkodó diákok fogadása az én feladatom lesz ezentúl - bólogat, helyeselve, miközben elismeri, hogy mennyire borzalmas a munkája. Azért nem mondja ki nyíltan, de ő lesz a munkahelyi hierarchia legalja, az, akire bármit rá lehet sózni, amihez nem fűlik a tanárok, vagy a vezetőség foga, esetleg túl unalmas vagy monoton. Azt pedig ne tegyük hozzá, hogy ennél komolyabb feladatok valószínűleg meghaladnák a képességeit, de ő mintha erre a munkára teremtetett volna.
Aztán meghallja Árpád nevét, és megáll a keze a mozdulatban, ahogy inni készül. Pillanatok alatt ragadják el az indulatok, a nyakán pedig kidagadnak az erek, amikor beszív egy nagy levegőt. De aztán hirtelen eszébe jut, hogy mit tanult csaknem egy hónapja. Mantrázni kezdi, hogy ő okleveles Pozitív Gondolkodó, nem szabad kiakadnia, dühöngenie. Főleg nem a helyes, leendő munkatársa előtt. Nem-nem, vissza kell fognia magát, ezt ő is tudja pontosan, szóval mosolyt erőltet az ajkára.
- Árpi? Igen, az unokaöcsém. De mit ne mondjak, nem lehet valami ügyes a mágia terén - kicsit közelebb hajol ezen a ponton Bárciánhoz, mintha valami titkos információ következne és lejjebb is halkítja hangját. - Kettőnk között szólva, akkora kocka feje van, hogy vajmi kevés esélyt látok rá, hogy valaha is rendes varázsló lesz belőle - közben pedig a villájával gesztikulál, drámaian húzza el maga előtt, mintha éppen Árpád jó hírét szelné ketté. Mit tehetne mást? Meg kell fizetnie annak a kis mitugrásznak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Természetesen itt van, ma este is. Tudja, hogy nincs benne az edzéstervében, de már egyeztetett a személyi edzőjével, így tudja, milyen gyakorlatokat végezhet egyedül és miket nem. Nem bírja az egész napos ücsörgést a tanulmányi osztályon, már most nem, pedig egy napja kezdte. De még az is végtelenségnek tűnt számára.
Imádja a testmozgást, na meg még annál is jobban azt, hogy milyen csinos lesz tőle. Egyetlen egy négyzetcentiméter sem lehet rajta löttyedt, nem cicásan feszes. Nem szeretne sem csonttá fogyni, sem nőiességét veszíteni az izmoktól. Így különösen óvatosan tartja az egyensúlyt és ekörül forog a legtöbb gondolata. Futás közben is sminket visel, mert esze ágában sincs anélkül mások között mutatkozni. Na meg persze van nála törölköző, ha megizzadna, azonnal segíthessen a helyzeten. Szőke haját laza, bájosan rendezetlen lófarokba fogta, egy sportmelltartó, cicanadrág és futócipő van rajta. Kényelmes és praktikus az edzéshez, na meg persze láttatni engedi csinos vonalait, ami legalább annyira fontos.
Először egy kis bemelegítő kocogással kezdi a futópályán, látványos (és persze hasznos) nyújtással. Bemelegíti a tagjait, fut még két kört, mielőtt még az edzőgépekhez menne. Egy lépcsőzős cardio-gépet szemel ki magának, apró súlyokat hoz hozzá. Lépcsőzget a gépen szorgosan, közben karjait kitárva emelgeti a súlyokat. Speciális gyakorlatokat dolgoztak ki a személyi edzőjével. Nagyon-nagyon a szívére venné, ha az integető-izma egy picit is puhább lenne a kelleténél, így erre különös figyelmet fordít.
Amikor kissé megfáradt, az egyik padhoz lép, elvesz egy törölközőt - ami természetesen nem az övé. De kinek van ideje figyelni, hiszen most fontosabb, hogy a nem kívánatos izzadtságot eltávolítsa magáról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Talán egy dologban nem lehet rá panaszkodni: rendesen végzi a papírmunkát, és ha valamit elmagyaráznak neki, egyértelműen, részletesen, akkor azt meg is csinálja becsületesen. Ezen felül amúgy nem sok dolgot kell elvárni tőle. Maximum azt, hogy egy kis színt (főleg rózsaszínt) visz az iskolai dolgozók életébe, szürke mindennapjaiba.
Éppen az igazgatót kereste fel ma, ugyanis az egyik diák igen bajos dolgokkal állt elő, ami már nem az ő hatásköre. De természetesen, annyira életképtelen volt, hogy kénytelen Hajnalka ugrálni helyette is. Ha pedig már arra jár, akkor egy nagy halomnyi aláírásra váró dokumentumot cibál magával. Fél kézzel, természetesen, ugyanis még délelőtt van, a másik kezében papírpohárban pihen egy nagy adag kávé. Szójatejjel és természetes édesítőkkel, kizárólag. Miközben sétál a folyosón, bohókásan elkalandozik, az egyik kedvenc számát dúdolgatja, a ritmusra illegeti fenekét, arra is lépked.
- Ú, köszönöm - mosolyog, miközben valakit majdnem fellök az ajtóban, aki kifelé menne az igazgatói irodából. De már be is surran előtte, amúgy sem volt harmadik keze ajtót nyitni, úgyhogy megoldja egyhamar.
Az igazgató sehol, ezt szomorú sóhajjal konstatálja. De aztán egyhamar feltalálja magát. Pont erre a célra van nála egy nagy adagnyi szívecske alakú, rózsaszín post-it, így előre hajol, hogy hagyjon a papíron egy üzenetet, hogy ezek fontosak és még holnapig aláírás kellene kerüljön rájuk. Amit nem ide hozott, csak még elintéznivalója van, azt felmarkolja, a kávéjával együtt, és már fordul is, és ismét sikeresen nekimegy valakinek. Értetlenül pillog fel a férfire, miközben édes kis agytekervényei azon kattognak, vajon idáig is ennyi adonisz volt-e az iskoladolgozók között. Már most imád itt dolgozni.
- E-elnézést. Hú, tök ismerős vagy. Te vagy a suliban a jogi... a jogi... - referens, keresi a szót a reménytelenség sivatagában. - A jogi izé, ugye?
A magyar nyelv leghálásabb, leguniverzálisabb frázisával helyettesíti a túl szofisztikált kifejezést, ami csak nem jut eszébe. Azért öt éven át ide járt iskolába, azt hitte, ismeri már az itt dolgozókat, de idáig valahogy nem tűnt fel, hogy mindegyik helyes pasi. Na jó, az igazgatóhelyettest már rég kinézte magának... de eddig elérhetetlennek tűnt. Most, hogy elmegy, most pedig végképp az lesz.
- Egy-két diákot ma átirányítottam hozzád, mert tanulói jogviszonyról meg utazási kedvezményről magyaráztak nekem, én meg nagyon nem vágtam, miről van szó. Megtaláltak? - kérdezi végül, a legkedvesebb mosolyát elővéve, tökéletesnek tűnő fogsorát megvillantva. Úgy beszél a munkájáról, mintha egyértelműen már mindenki tudna róla, az érkezéséről, arról, mit csinál pontosan. De addig jó, amíg nem tudják, ugyanis ezek után bármi unalmas feladatot és papírmunkát rábízhatnak nyugodt szívvel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Amikor Bence nem javítja ki, akkor egyrészt örül neki, másrészt pedig bocsánatkérő mosolyt villant felé. Nem, valószínűleg soha nem lesz képes megjegyezni ezt. Na jó, soha ne mondjuk, hogy soha, talán egyszer majd, olyan tíz év múlva, addigra fel tudja dolgozni a sok infót, amivel mostanában bombázzák.
- Annál már csak az idegesítőbb, amikor a lelki szemetesládájuknak néznek. Mégis mi dolgom van vele, hogy ha Felagund kipécézte magának és igazságtalan vele? Mi vagyok én, szeretetszolgálat? - és érezni, hogy Bence beletalált a kedvenc témája közepébe. Ugyan csak pár napja dolgozik ebben a munkakörben, már most utálja a diákokat. Na nem mintha ez előtt nem a kedvenc sportja lett volna a panaszkodás, de most már úgy érzi, hogy magasabb lovon ül. Van státusza, ő itt bizony kis titkárnő, aki az aljamunkát végzi ugyan, de mégis nagyobb hatalma van, mint a diákoknak.
- Ó, igen, de udvariatlan vagyok, Dr. Köröndi Hajnalka - villantja meg ismét azt a bizonyos, szép mosolyt, miközben nyújtja a kezét. Azonban jó szokásához híven, nem kézfogásra, sokkal inkább kézcsókra áll a keze. Nem tehet róla, szerinte annyira nem nőies kezet fogni egy férfival, na meg persze attól is a plafonon van, ha csak úgy intenek egymásnak és roppant hízelgőnek találja a kézcsókot. Micsoda haszon!
- Nem, hacsak nem pályázol Portnipper bácsi székére - forgatja meg szemeit mosolyogva, aprócskát von a vállán. - Ha látod, megmondanád neki, hogy keresem? Tegnap óta üldözöm, de túl jól bújócskázik.
Nevetgél kicsit, aztán valami, az elméje hátulját piszkálgatni kezdi. Mindig ilyen furcsa érzése van, amikor emlékeznie kéne valamire, sőt, hova tovább, egy gondolat készül önállóan megszületni a fejében. Kissé el is húzza a száját, miközben eszébe jut, mit szeretne vele, aztán pedig a megváltás ül ki arcára. Ezaz, megcsinálta!
- Ó, de ma még nem hagyunk békét neked, a gazd... gazdasági... - gondolkozik el, miközben tudja, hogy tegnap mondta neki, mi is ő. A fenébe már. Elneveti magát. - A gazdasági izé, szóval neki is van egy kis dolga veled, azt hiszem. Várj, mindjárt kapsz egy emlékeztetőt.
Vigyorogva rakja le, ami a kezében van, és a rózsaszín, szívecskés post-itre írja, hogy milyen teendői vannak még Bencének ma. Akinek rövid az esze, legyen notesze, ez Hajnalkára főleg vonatkozik. Amint kész, elégedetten ragasztja a férfi homlokára, aki érezheti annak kellemes, édeskés parfümillatát ilyen közelről. Hajni pedig elégedett vigyorral nézi a művét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

- Hát, akkor ezt nagyon is benézték, ugyanis igen kevés együttérzés szorult belém - forgatja szemeit, de ez egyáltalán nem Bencének szól, sokkal inkább a helyzetnek. Nem véletlen van iskolapszichológus, akinek el lehet sírni a lelki gondjaikat. Na jó, neki saját, magánpszichológusa van, amit édesapja fizet neki, kétheti egy alkalommal jár vissza. Amikor éppen össze van törve a szíve és a világnak vége, nos, akkor gyakrabban. De ő ezért ilyen egészséges, kiegyensúlyozott hölgyike, nem túl sok gond húzza a vállát azon felül, hogy mit vegyen fel holnap reggel.
- Bizony - bólint egyet és mosolyog. Valahogy olyan kellemes érzés, ahogy Bence szájából hallja a nevét. Aztán a férfi még el is veszi a kezéből a cuccokat, odaadja neki őket készségesen. Ahogy hátradől, rámosolyog, érzi magán a tekintetét, picit megremegnek a térdei. Irreálisan rózsaszín és csillámport pumpáló szívecskéje megdobban odabent a mellkasában. Sajnos nincs ezen mit tagadni, a sármos férfiak, széles vállak a gyengéi, és már bele is olvadt a bugyijába. Hova tovább, talán már szerelmes is, szíve legmélyén. Egy pillanatra el is felejt válaszolni, ahogy Bencét figyeli, majd lassan elér agyához az információ is.
- Ó... hát... akkor kénytelen leszek post-itbe fullasztani - nevetgél egy picit, miután nagyjából visszatért a talajra. Ugyanis az elmúlt másodpercekben egészen máshol lebegett, a jól ismert, rózsaszín köddel teli világban.
- Igen, Bárcián! - vágja rá, a megvilágosodás katarzisában. Tudta, hogy valami furcsa neve van, és meg is jegyezte, hogy BB a monogramja, de ezen felül nem volt képben, ki is ő. Pedig, tulajdonképpen ott dolgozik mellette, a szomszéd irodában, és még házvezető is meg gazdasági izé meg minden. Gondolatban feljegyzi egy szívecskés post-itre, hogy a férfit már tényleg meg kell jegyeznie, de gondolatait és érzéseit most éppen Bence foglalja le. A bűvös B betű.
- Hát, sokkal jobb, mint diáknak lenni - válaszolja vigyorogva, egyik lábáról a másikra helyezve testsúlyát. - De a legjobbak benne a munkatársak - sunyi mosoly kúszik tökéletesen rúzsozott ajkaira, majd kicsit összepréseli őket. Barna tekintetét Bencének szegezi, pár hullámos szőke tincset pedig füle mögé tűr.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

"Ó, szívesen ágyba parancsolom én is!" - az igazi válasz ott van a nyelve hegyén, de egy alapos harapással a helyén tartja. Az évek alatt, ha valamiben, ebben kifejlődött egy kényes érzéke: megfelelően jól érzi, mikor lenne túl sok. Általában. És most úgy érzi, Bárciánnak mindenre szüksége van, csak nem egy ilyen megjegyzésre most. Az előbb még félholt volt, fáradt, az legalább az a kategória, mint amikor egy nőnek fáj a feje, főleg Hajni világában. Így az apró fennakadást egy halk, visszafogott, ámbár bájos nevetgéléssel palástolja.
- De talán abban is igaza lenne, nem gondolja? - kérdezi, a férfire mosolyogva. Tud ő kedves lenni, meg elbűvölő, csak ahhoz valamiféle motiváció is kell neki. Mondjuk azok a gyönyörű, kék szemek. Vagy egyszerűen a tudat, hogy egymás mellett fognak dolgozni és kvázi minden nap látniuk egymást. Nem ártana, ha ez kellemes hangulatban zajlana, nem furcsán feszélyezett légkörben.
- Persze, oksika - noha már nem az az idegesítő tizenkét éves kislány, akinek alig érteni a beszédét, azért néhány frázist még megenged magának. Sőt, igazából jó kedvvel, szeretettel használja. Mert azért valahol, a lelke mélyén még mindig egy kis tizenpár éves csitri, csak azóta ezt már sokkal kifinomultabb formában műveli és közben nem megy a környezete idegeire... általában.
Bárcián egy óvatos, remekül előrelátó férfi, ám nem eléggé. Noha sejti, hogy Hajnalkát igen kényesen érinti a téma, érthető okokból, fogalma sincs, mi bújik meg a felszín alatt. Próbálta diplomatikusan megfogalmazni a válaszát, még vállrándítással is jelezni a közönyét, ez azonban nem volt elég.
- Hát persze, hogyne, Árpád mindig remekül teljesít - az utolsó két szót kellőképpen kihangsúlyozza, hogy egyértelmű legyen, mit is akart ezzel mondani. Ha ez nem lett volna elég, közben még kezébe is kapja a villáját, úgy szúr fel rá egy ártatlan, párolt bébirépát, mintha éppen rituálisan fel szeretné áldozni. Ennek ellenére roppant kellemesen, és hosszasan rágja meg, mint minden falatot, és egy apró korty vízzel kíséri.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Ezt az információt kissé nehezen emészti meg, értetlenül pillog Bárciánra. Nem igazán tudja elképzelni, hogy szépségét, egészségét bármi mögé helyezze, főleg nem azt, hogy egy hülye munka miatt ilyesmiket csináljon a szervezetével. Hiszen a teste egy templom, csak azt csodálja, hogy mások még nem imádkoznak a térde elé borulva.
- És amúgy nincs családod, vagy ilyesmi...? Hogy éjjel-nappal dolgozol - biztos benne, már most, hogy az ő férjének az első számú állása a házasság lesz, minden más csak egyéb, mellékes dolog. Na nem mintha mostanában szeretne férjhez menni, ahhoz bőven fiatal még, de ahhoz már épp elég felnőtt, hogy az álomesküvőjéről pontos elképzelései legyenek. De még ha nincs is felesége Bárciánnak, lehet egy testvére, vagy lehetnek szülei, hova tovább, talán barátai is... csak nem az irodában ücsörgésről szól az élete.
Akkor viszont egészen más témára terelődik a szó, és az ő szíve megdobog kicsit. Annyira várta ezt a percet, hogy valaki megkérdezze. Talán Bárcián az első ember, akinek elmesélheti. Nem elég a bemutatkozás, ez egészen más, ez valami különleges. Elmondhatja neki, miből doktorált. Elég szomorú, hogy ennyire vágyik némi elismerésre, hogy ez a diploma kellett hozzá. Tudja, hogy többre úgysem fogja vinni, de nem zavarja. Kiélvezi ezt a lehetőséget.
- Szívsebész doktor vagyok - villantja fel büszke mosolyát, gondolkodás nélkül válaszolva a kérdésre. - Pont, mint nagynéném. Tudod, nagyon csodálom azt a nőt, és ő volt a példaképem, úgyhogy én is ezt tűztem ki célul... de valószínűleg sosem fogok praktizálni. Nem nekem való.
Nos, a legtöbb ember már a képzés elején, illetve felénél eldönti, hogy ha ez nem neki való. Hajnalka azonban itt van egy diplomával, és úgy döntött, ez nem neki való... nos, azért, mert képzésről szó sem volt. Csupán jókor volt jó helyen, hogy hozzájuthatott ehhez a diplomához, egy jelképes összegért. Mondjuk ilyesmin sosem aggódott, mindig az édesapja intézte a pénzügyi dolgait, ezen felül többre nem is használták kapcsolatukat soha. Hajnalka néha kap egy levelet tőlük, előkelő eseményeken csinosan fest mellettük és igyekszik nem megszólalni. Ezen felül nem túl sok hasznát látják egymásnak, így nem a szüleinél lakik már tulajdonképpen. Sokkal inkább Árpád szüleinél.
Már szóba is jön kedves unokaöccse. Hajni pedig nagyon visszafogott reakciót mutat Bárcián felé. Főleg azért, mert a pszichológusával is nagyon sokat beszélgettek erről, a dühkezelésről, arról, hogy nem kell mindent személyes támadásként megélni. A levitás fiú iránti dühét nem töltheti ki ártatlan embereken, akik nem tudnak róla semmit. Magában mantrázza a pozitív gondolkodás alapszabályait és így próbálja csitítani indulatait.
- Ó, dehogynem. Hidd el, egészen picike kora óta ismerem azt a kis mitugrászt, még csak azt sem keverte össze soha, melyik a jobb és a bal keze - legyint egyet és forgatja a szemeit. Iszik még pár apró kortyot. Hát persze, Árpád remekül teljesít. Hiszen ő tényleg, saját erejéből doktorált le tizenévesen, talán a legnagyobb zseni, akit valaha a hátán hordott a föld. Viszont itt van Hajnalka, aki mindennel és mindenkivel ösztönösen verseng. Ha pedig nem tudja vele felvenni a versenyt, nos, akkor majd megkeseríti Árpád életét, ami a tanulmányi osztályról nem is olyan nehéz feladat. A gondolatra váratlanul széles, önelégült mosoly ül ki ajkaira, ábrándos tekintet kíséretében, majd egy újabb korty víz söpri le onnan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Láthatóan kisírt szemekkel, ziláltan lép be az étterembe. Összeszedi magát kicsit, napszemüvegével eltakarja az arcát. Ahogy lépked, érzi, ahogy térdei remegnek, lábai alig tartják meg. A világának egyszerűen... vége. Számára mindennek vége, ugyanis nagyobb tragédia történt vele, mint egy három hetes, tartós kapcsolat vége. Az édesapja azt mondta, hálátlan volt, semmirekellő lett belőle, egy egyszerű titkárnő, nem ad neki több pénzt. Így a szegényes, titkárnői fizetéséből kell finanszíroznia mindent, amiben él. Az első két napon elköltötte a múlthavi fizetése javát.
Nincs több kizárólag bio alapanyagokból készült paelo étrend. Nincs több szójatejes, minőségi kávé, természetes édesítővel. Nincs személyi edző. Nincs szolibérlet. Nincsenek új ruhák. Nincs smink-utánpótlás. Nincs semmi. A világnak vége.
Úgyhogy, most, életében először itt van, hogy gyorskaját egyen. Tudja, hogy valószínűleg finom lesz, de el sem tudta idáig képzelni, hogy ilyet tegyen a testével. Sajtburgert kér, sültkrumplival. Semmi köze a paleo étrendhez, de még csak az egészséges életmódhoz, fitnesshez sincs. Kér azért egy diétás kólát, ha már minőségi, lúgosított kristályvízre most nem futja. Picit még mindig remeg, miközben leül az egyik sarokba, próbálja összehúzni magát minél kisebbre. Szipog még egy kicsit, beleharap a hamburgerbe, eszik egy falat krumplit. Iszonyatosan sós, iszik rá egy apró kortyot. Újra elkezdenek potyogni a könnyei.
Hogyan kárhoztathatták ilyesmire?!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

- Keddenként... - ismétli meg, apró, bamba bólintás kíséretében. Egészen egyértelmű, hogy nincs itt, sőt, valamerre messze kalandozott. Két másodpercig sem tárolja az agya az információt, de ez nem is túl meglepő. Éppen az összes idegszálával Bencére koncentrál és a beérkező ingereket bizony fel kell dolgozni, ahhoz meg ugye kapacitás kell. Hiába fejlesztette az evolúció arra, hogy több dolgot csináljon egyszerre, éppen a fajfenntartás egy fontosabb aspektusára koncentrál.
Ahhoz viszont már nem kell odafigyelnie, hogy visszafogottan felnevessen Bence poénján. Ez a legveszélyesebb fegyvere a másik nemre nézve: mindig érzékeli, ha valamikor jól esik a másiknak egy kis nevetés. Nem hiába, az élet néhol elvesz, máshol pedig bőkezűen ad.
- Sajnos nem, de most már tényleg rajta leszek - mosolyog a másikra, közben pedig egyik mutatóujjával megkopogtatja a halántékát. Bár nem sokat ér vele, ennél sokkal nagyobb csoda kellene, hogy most rend legyen.
Főleg, hogy Bence félig leül az asztalra, és ez abszolút lefoglalja a gondolatait. Ügyesen megy neki a roppant visszafogott bámulás, de nem tehet róla, néha olyan irreális dolgokat tart férfiasnak. Az ülésnél és kéztartásnál csak az tud neki nagyobb KO-t adni, ahogy egy férfi a pénztárcáját fogja. Mármint, ha jól csinálja, akkor attól aztán abszolút szét tud folyni. De már így is emlékeztetnie kell magát, hogy szépen, rendesen lélegezzen, mint a normális emberek. Egyszer megkérdezték, mi baja, ő pedig rávágta, hogy ez csupán azért van, mert vámpír - néha még őt is ki lehet zökkenteni a zavartalan életmódjából. Mi mást mondhatott volna? Hiszen amikor tinédzserkorába belépett, akkor söpört végig a Twilight-mánia a világon, ő pedig rengeteg sorstársához hasonlóan beleesett a csillámvámpírok csapdájába.
Csak akkor eszmél fel, amikor Bence áthúzza a teendőket, és felé nyújtja az aláírt papírokat. Akkor egy (viszonylag) természetes mozdulattal el is veszi őket és hálásan biccent egyet.
- Egyelőre nem, köszönöm - mondja, ajkait kicsit összepréselve, cicás mosolyra húzva. - Azt hiszem, ideje lenne visszamennem, mielőtt még felgyújtják az irodám a lázadók.
El is vigyorodik a saját kis megjegyzésén. Aztán, ha már Bence ilyen közel merészkedett, egyik kezét a vállára simítja. Bár a magassarkúja nem sok pipiskedést enged még, azért nyakát is megnyújtja kicsit, hogy a másik füléhez hajolhasson.
- De azért meglátogathatnál majd - suttogja oda, majd mosolyogva lép el tőle, és tenyerével egy mosolygós puszit küld neki. - Pácska!
Hangzik az édes, szokásos elköszönés, és már megy is, vissza az irodájába. Út közben pedig... próbál nem elszállni a rózsaszín felhőben, amiben kilépett az irodából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Dráma. Végtelen hisztit csap, amikor meglátja, milyen is lesz pontosan a kötényük. Az övé két számmal nagyobb, mint optimális lenne és borzalmasan áll rajta. Az egyik öltöztető már rohan is, hogy valahonnan szerezzen neki egy passzolóbbat. Bár eddigi pályafutása során még sosem találkozott nem passzoló köténnyel, de nem mer veszekedni a szőkeséggel. Tulajdonképpen senki nem mert vele ellenkezni, nem mintha olyan nagynak vagy erősnek tűnne, egyszerűen csak mindenki szeretne a kedvében járni. Abszolút ő a beválogatott műsortagok fénypontja, akit csak azért válogattak be, mert nagyon csinosan mutat a kamera túlsó oldalán, sőt, talán még vicces is lesz, ahogy próbálkozik.
Így, már egy tökéletesen passzoló, vékony derekát kihangsúlyozó kötényben léphet a stúdióba, megcélozza egyenesen a pultot, amihez odaosztották.
- Szia - köszön a párjának, méghozzá bájosan mosolyogva. Senki nem gondolná róla, hogy pár perccel ezelőtt még rettegésben tartotta a stábot. De olyan aranyosnak és ártalmatlannak tűnik... nos, csak tűnik.
Itt az ideje, hogy ő is elsajátítson egy kis tudást ezen a versenyen. Mert egyelőre egy valamirevaló szendvicset nem tud összerakni. Igazából még sosem kényszerült rá, de imád egészségesen táplálkozni és szereti az egészségét. És igen, ezért jelentkezett ide. Na meg persze, hogy jól nézzen ki, és mások lássák, ő milyen jól néz ki. De az már csak másodlagos, főleg a főzés miatt van itt.
A pultnak támaszkodik, kinyújtott karokkal, kicsit ráereszti a súlyát. Előre dönti a fejét, Adrian felé pillant.
- Mondd, egy egytől tízig terjedő skálán mennyire vagy reménytelen eset? - kérdezi végül, miközben nem túl feltűnően végigméri a másikat. Az nem annyira érdekli, amivel a séf biztatja őket, ezek még a kötelező körök, amiket le kell zavarni az elején. De ő már hála istennek nem iskolás, hogy hozzá legyen szokva az odafigyelés művészetéhez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Annak ellenére, hogy alapvetően a szebbik mosolyát vette elő a köszönéshez, egy egyszerű sziát, na meg persze némi homlokráncolást kap válaszul. Értetlenség és cseppnyi felháborodottság keveredik az arcán, ahogy kissé oldalra fordítja fejét.
- Miért nézel rám így? - kérdezi, éles kíváncsisággal a hangjában. Azért, sejteni lehet róla, hogy nem annyira mézes-mázos, mint amilyennek elsőre tűnik. Legalábbis a staff már biztosan tudja, hogy mennyire hárpia tud lenni, ha akar. És igen, hiába fogja vissza magát, borzasztó ideges a hülye kötény, meg az egész teszetosza népség miatt. Erre még a legkedvesebb mosolyára is egy furcsa nézés a válasz! Semmi hízelgő pillantás, semmi csábító mosoly.
A következő kérdésére is kissé lesajnáló, hova tovább, lenéző válasz.
- Tudod, ide alapvetően olyan emberek jelentkeznek, akik nem tudnak főzni - válaszolja, egyik szemöldökét megemelve. Hiszen, miért is jelentkezett volna ide, ha már profi szakács lenne? Azért jött, hogy megtanuljon egészséges recepteket csinálni magának és ne sírja tele a kispárnáját, ha éppen túl lusta megvenni az ebédjét. Vagy hova tovább, egyszer ne főzne rá valaki, bárki, menten éhen halna. Vagy esetleg, a nagy elkeseredésében egy lekváros kenyeret összedobna, aztán hetekig koplalhatna vezeklésképp.
Amikor Adrian felé tartja a kezét, mintha kezet akarna fogni, akkor még magasabbra szaladnak a szemöldökei. Nem, nem éppen ehhez a bánásmódhoz van szokva, és ki tudja. Talán ma sem távozik éhen haza. Azért, hogy most leharaphassa Adrian fejét, még a koplalást is bevállalná.
Ehelyett azonban mosolyt varázsol az arcára. Jó szokása szerint odanyújtja a kezét a másiknak, azonban felülről, kézcsókra emelve, már-már követelve azt. Még hogy kézrázás? Egy ilyen hölggyel, mint ő?
- Hajnalka - árulja el a nevét is, tekintete pedig azt sugallja, hogy ha nem csókolja meg, akkor ma őt tálalja fel a séfnek. Akárhogy is alakul a kis kézpárbaj, visszaveszi a kacsóját. A göndör, szőke fürtöket hátradobja, megigazítja kötényét. Adriant minden bizonnyal megcsapja a meglepően ízléses, édes, fűszeres parfümillat.
A séf felé pillant, megjegyzi az utasításokat, bólogat is hozzá. Amint azonban a főzésbe kellene belekezdenie, hirtelen nagy problémákba ütközik. Azt se tudja, hogyan kezdjen hozzá, az arcára pedig kiül a kétségbeesés, úgy pillant Adrianre.
- Öhm... és most? - kérdezi, most már sokkal bájosabb hangon. Sok rosszat lehet róla mondani, de legalább a büszkesége nem fontosabb neki, mint a segítségkérés.