29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Kafka Leonard összes hozzászólása (19 darab)

Oldalak: [1] Le
Kafka Leonard
INAKTÍV



RPG hsz: 10
Összes hsz: 69
Írta: 2016. június 11. 16:09 Ugrás a poszthoz

Hogy én mennyire álmos vagyok T_T
Kafka Leonard
INAKTÍV



RPG hsz: 10
Összes hsz: 69
Írta: 2016. június 11. 16:19 Ugrás a poszthoz

Helóka :3
Kafka Leonard
INAKTÍV



RPG hsz: 10
Összes hsz: 69
Írta: 2016. június 11. 17:18 Ugrás a poszthoz

Milyen nagylelkű Cheesy Rolleyes
Kafka Leonard
INAKTÍV



RPG hsz: 10
Összes hsz: 69
Írta: 2016. június 11. 17:37 Ugrás a poszthoz

Volt időm.. XD
Kafka Leonard
INAKTÍV



RPG hsz: 10
Összes hsz: 69
Írta: 2016. június 12. 10:20 Ugrás a poszthoz

tsókolom Cool (milyen menő ez már így xdxd)
Kafka Leonard
INAKTÍV



RPG hsz: 10
Összes hsz: 69
Írta: 2016. június 12. 11:42 Ugrás a poszthoz


Szép is az, mikor az ember érkezésére ilyen nagy banzájt csapnak. Pedig én mondtam, hogy nem kell felhajtás, se semmi, elég lesz egy ölelés vagy valami, de hát na, ha ezt akarja a nép, én nem leszek semmi jónak elrontója. Na de tényleg, viccet félretéve, biztos csak véletlen egybeesés a dolog, hogy pont most rendezték ezt a színes dolgot, ami több okból is megtetszett. Egyrészt mert bulis, mert kell benne mozogni, mert egy jó cél érdekében csinálják, és mert sok ember lesz. És hol máshol lehetne jól kapcsolatokat építeni, mint egy ilyen eseményen? Mert én bizony sok embert akarok magam köré, hát könyörgöm, nem azért jöttem, hogy full egyedül húzzam le itt a pár évet könyvekkel meg jegyzetekkel.
Az öltözés részét nem bonyolítom túl, egy sima fehér rövid ujjú meg egy fekete, térdig érő gatya van rajtam, szintén fekete sportcipővel. Bár egyedül érkezem, nem szándékozom ebben az állapotban maradni, így miután az egyik standnál kivásároltam magam - szigorúan gyümölcslé és karamellás pattogatott kukorica, csak semmi extra - meg is indulok a tömegben, hogy majd random kiszúrva valakit elegyedjek vele beszédbe.
- Téged biztos láttalak már. - szólok egy női háthoz angolul, és bár lehet, hogy célratörőbb lenne a magyar nyelvet használni, azzal még vannak gondjaim. Nem azt mondom, hogy egyáltalán nem megy, elvégre az utóbbi fél évben ismerkedtem vele, meg addig sem volt teljesen idegen - köszönhetően Radúznak -, de azért biztos ami biztos.
Mit ne mondjak, ennél klisébb szöveggel nem is állhattam volna elő, de hát ez van, valakinek ilyen nyomin is kell tolni. Meg amúgy is, ha nem küld el azonnal a jó fenébe, akkor lesz még alkalmam normálisan is beszélni hozzá. Úgyhogy easy van, csak semmi idegeskedés.
Kafka Leonard
INAKTÍV



RPG hsz: 10
Összes hsz: 69
Írta: 2016. június 12. 11:47 Ugrás a poszthoz

Tüszőfűi!
Kafka Leonard
INAKTÍV



RPG hsz: 10
Összes hsz: 69
Írta: 2016. június 12. 11:49 Ugrás a poszthoz

Szia Izácska Kiss
Hogy ityeg? :3
Kafka Leonard
INAKTÍV



RPG hsz: 10
Összes hsz: 69
Írta: 2016. június 12. 11:57 Ugrás a poszthoz

Lilith, látod, mindent el kell valahonnan kezdeni Cheesy

Aww, máris van értelme a létemnek Rolleyes

Sebi *.*
Kafka Leonard
INAKTÍV



RPG hsz: 10
Összes hsz: 69
Írta: 2016. június 16. 20:46 Ugrás a poszthoz


Tök szépen mosolygok, nézek, épp arra készülök, hogy leguggolok majd leülök ide mellé, elvégre ne szomorkodjon már itt egymagában. És akkor.. He? Először azt se tudom hova pislogjak, meg, hogyan nyeljem vissza a feltörő köhögésem, mert mit ne mondjak, ezzel most meglepett. Elméletileg a lányoknak szépen kell beszélni, és olyan szavakat használni, mint "Tessék?", vagy "Mit szeretnél", esetleg "Bocsáss meg, nem hallottalak, el tudnád ismételni?". Legalábbis a szüleim nekem így tanították, főleg az anyám meg a nagyanyám, erre ez itt megszeg mindent, és "he?"
Szóval a kezdeti meglepettség után, miután kihevertem a megrázkódtatásaim, és újra tudom hol a nyelvem meg az agyam, ténylegesen le is csüccsenek mellé.
- Téged már láttalak valahol. - ismétlem el teljes nyugalommal, mintha épp mi sem történt volna, majd kinyújtva lábaim felé fordítom fejem. Amúgy tényleg ismerős, talán mintha az Eridonban láttam volna - abban a házban vagyok, nem? És most valószínűleg kéne jönnie egy bóknak, hogy szép a haja, vagy a nem is tudom mije, de igazából az a helyzet, hogy fingom nincs arról, hogy kell ezt csinálni, szóval inkább hanyagoljuk.
- Jó a buli? - kérdem, mintha csak most értem volna ide, csak, hogy ne üljünk itt mint két kuka. Pedig amúgy tetszik, meg nekem is van két szemem, látok velük meg minden, élvezem, és a többi.
Kafka Leonard
INAKTÍV



RPG hsz: 10
Összes hsz: 69
Írta: 2016. június 20. 10:33 Ugrás a poszthoz

Karina
Ha bárki is azt hitte, hogy majd engem le fog törni egy kis eső, az tévedett. Tök boldogan keltem fel, rendeztem el magam, sétáltam ki a gólyalakból azzal a gondolattal, hogy ideje lenne már szerezni egy szobát, mert elég gáz, hogy a sárkánnyi méretemmel elsősök között alszom. Zsebre dugott kézzel, fütyörészve lépkedtem le a konyháig, csináltam magamnak kaját - mert fúj már, hogy manók, ki tudja mit hagynak a tányérban..-, aztán meg is ettem jó étvággyal. És ekkor még mindig ömlött a víz az égből. Mondtam magamban, hát jó, legyen, elvégre egy kicsi sosem árt, elvégre ki tudja mikor volt itt ilyen, úgysem tudok semmit a magyar időjárásról. Az időm többi részében embereket zaklattam, járattam a szám, ha kellett, ha nem - főleg akkor mikor nem -, és valószínűleg mindenkinek az agyára mentem aki a közelemben volt. Meg eszemben volt az is, hogy meglátogatom Radúzt, a lelki társam, aki megért mindig, minden körülmények között, aztán max együtt dagonyázunk a sárban, vagy mit tudom én. Na, ez a tervem akkor hiúsult meg, mikor kinéztem az ablakon, és amúgy én nem vagyok se finnyás se semmi, de mikor a sártengert láttam magam alatt, elment a kedvem attól, hogy eljátszam, hogy disznó vagyok. Így hát a hirtelen nyakamba szakadt időt próbáltam hasznosan tölteni, átnéztem, miből is áll ez a prefektusság, meg utána jártam annak, mi is ez a felügyelős dolog.
És ekkor csoda történt, mert elállt az eső. Gondolom mondanom sem kell, hogy amint erre ráébredtem, megszabadítottam magam mindentől ami papír és mindentől ami kötelező, s magamra rángatva egy dzsekit illetve egy bakancsot vágtam ki az iskola kapuján. Mert már mindenféleképp nagykorú vagyok, mert mestertanonc vagyok, mert megtehetem, hogy csak úgy kisétáljak innen. Kezeim zsebembe vágva sétálok végig az utcákon, ismerkedem a hellyel, meg a rengeteg ember látványától körülöttem, és nem igazán mondanám, hogy van bármiféle úti célom is. Csak megyek a lábaim után, aztán meg majd megpróbálok visszatalálni, mert az milyen jó móka már - amúgy nem.
Épp felfedezem a tavat, megjegyzem magamban, hogy merre van, mert erre még szükség lehet, aztán felvonva szemöldököm konstatálom, hogy valaki gubbaszt a fűben és valamit nagyon figyel egy fényképezőgéppel a kezében. Mert én ilyen kis ügyes vagyok, hogy felismerem a fényképezőgépet.
Nem áll feltett szándékomban, hogy kiijesszem belőle a lelket is, de az sem, hogy T-rex módjára caplassak oda mögé, úgyhogy normál tempóban, halkan ugyan, de nem hangtalanul sétálok oda hozzá, s állok meg a hátánál.
- Szerintem nem fog bepózolni. A békák nem olyanok. - állapítom meg lefelé pillogva.
Kafka Leonard
INAKTÍV



RPG hsz: 10
Összes hsz: 69
Írta: 2016. június 22. 21:58 Ugrás a poszthoz

Te is mindjárt ott leszel Love
Kafka Leonard
INAKTÍV



RPG hsz: 10
Összes hsz: 69
Írta: 2016. június 23. 09:14 Ugrás a poszthoz

jól áll a piros Grin
Kafka Leonard
INAKTÍV



RPG hsz: 10
Összes hsz: 69
Írta: 2016. június 24. 07:42 Ugrás a poszthoz

Karina
A megjegyzésére a békák fotogénségéről csak elhúzva szám bólogatok párat, mintha tényleg egy világrengető tragédiáról beszélnénk. Aztán ő ellövi a képet, én meg teszek egy lépést hátra, hogy mikor feláll, ne hatoljak be a személyes terébe, se semmi. Nem szeretném, hogy kényelmetlenül érezze magát a közelemben, és szerencsére - vagy épp balszerencsére -, minden emberrel így állok.
- Jó lett? - lepillantok a kezében tartott fényképezőgépre, majd vissza rá. Persze, ha nem szeretné megmutatni, nem kell neki, elvégre nem kötelező a disznótor - csak a disznónak. Minden esetre halványan remélem, hogy ő nem tartozik azon emberek közé, akik érzékenyek az alkotásukra és ezért távol tartják minden szem és fül elől. Nem azért, mert lennének különösebb terveim, ezt ne higgye senki, csupán kíváncsi vagyok, és épp igyekszem minél több embert megismerni. Tudjátok, ez a tipikus 'új fiú az iskolában' komplexus, amikor próbálsz minél kevesebb idő alatt minél több embert begyűjteni magad közé - akiknek a fele úgyis le fog majd morzsolódni az idő teltével. Meg amúgy is, egyszer egy bölcs ember azt mondta, hogy egy fotóst leginkább azon keresztül tudsz megismerni, amit fotóz - bár nem tudom, ezt jelen esetben hogyan lehetne kamatoztatni. Nem úgy néz ki, mint aki titokban béka lenne... Eztán jön a felkiáltás, miszerint ő ismer engem, én meg felvonva szemöldököm pillogok rá. Ja, elég eltűnő egy ember vagyok, meglehet, hogy látott már, viszont bármennyire is szégyen, nekem éppen csak rémlik az arca. Hümmögve bólintok, összevonva szemöldököm tornáztatom az agyam, hogy hol is láthattam - elvégre nem jártam körbe a kastélyt, és ki is most tettem ki a lábam, szóval nincs annyira sok lehetőség.
Egyik kezem összefonom mellkasom előtt, míg másikkal elgondolkodva támasztom az állam, s mikor elhangzik a nevem, mutatóujjammal rá mutatok.
- Hé, ez túl sok infó, még a végén félni fogok.
A szám szélén megbújó mosoly jelzi, hogy csak kamuzok, és bár nem hiszem, hogy komolyan gondolja, ez egy fontos részlet.
- És te vagy.. - kezdek bele, de már jön is a bemutatkozás az ő részéről.
- Igen, pontosan ezt akartam mondani.
Mosolyogva bólogatok nagyban, ahogy kezet fogok vele.
- És gyakran jársz erre, Karina? - körbe pillantok, mintha csak a terepet akarnám felmérni, majd fejem fölfelé emelem mintegy ellenőrzésként, hogy nem szakad ránk az ég pillanatokon belül.
Kafka Leonard
INAKTÍV



RPG hsz: 10
Összes hsz: 69
Írta: 2016. június 24. 07:58 Ugrás a poszthoz


Amúgy nem szokásom félni, de tényleg, de egy pillanatra komolyan berezelek ettől a csajtól. Mintha csak a következő pillanatban előránthatna egy hentesbárdot, és lenyeshetné vele a fejem, amiért ide jöttem és meg mertem zavarni az édes sziesztáját.
- Hát... Van két szemem, szóval ja, látlak.
Biccentek, ahogy elnézek a körülöttünk elterülő lábak irányába. Aztán visszapillantok a lányra, és bár nem mondanám, hogy találkozik a tekintetünk, de azért felfogom, hogy itt néz nagyban, olyannyira nagyban, hogy mindjárt még én pirulok bele. Tulajdonképp nem zavarom meg, hát ha ez hiányzik a boldogságához, pupillázzon csak, én addig tökre elvagyok itt.
- Ahha.
A kérdésére bólintok, szám egy féloldalas mosolyra húzódik.
- Megláttalak itt egyedül, és gondoltam boldogítalak, elvégre mit veszíthetek. Max elver a pasid.
Még kacsintok is, most mondjátok meg, milyen tök bátor meg ultramenő meg swagyolo vagyok. Nem igazán izgatom magam a körülöttünk mozgó lábaktól, akinek még tiszta a vére, az minden bizonnyal látja, hogy itt vagyunk, akinek meg már nem egészen, az.. Rosszabbat is kibírtam már, jó? Én Kafka vagyok meg piros (szép és laza, haha), mit nekem, ha rám esik egy pár kilós emberke? Mondjuk a lány nevében nem nyilatkozhatok, de ha féltené az életét, nyilván nem pihentetné itt ilyen nyugodtan a puha popóját.
- Kafka Leonard, az új prefektus. Eridon. - felé nyújtom jobbom, ahogy újra megejtek egy mosolyt, csak olyan biztatásképp, hogy nem fogom itt szétbüntetni nem is tudom mi fogyasztása miatt. Bár elég poénos lenne full komoly arccal bevágni egy 'nevet, házat, évfolyamot' mondatot (Radúz meg Viktor úgy magyarázták, így kell), de most inkább kihagyom.
- Én nem tudom a neved, de tényleg ismerős vagy, ne haluzok.
Kafka Leonard
INAKTÍV



RPG hsz: 10
Összes hsz: 69
Írta: 2016. július 9. 12:02 Ugrás a poszthoz

*Leo gif mermérne*

Kafka Leonard
INAKTÍV



RPG hsz: 10
Összes hsz: 69
Írta: 2016. július 25. 12:16 Ugrás a poszthoz

Karina
A hümmögésére nem reagálok semmit, várok, ameddig közelebb ér, majd lepillantok a gép képernyőjére. Nem sokkal később jön is a véleménye, mire elmosolyodok. Hát, az tök jó, ha olyan lett ahogy elképzelte.
- Király - bólintok, majd tekintetem visszavándorol a lányéra, aztán az újabb mondatára elvigyorodom, s párszor megvonogatom szemöldökeim.
- Imádnak engem a békák, hát persze, hogy magaddal kéne hurcolnod - egy percig sem feltételezem, hogy csak ilyen rovarevő ugráló brekegő dolgokat fotóz, viszont fogalmam sincs, mi mást szeret még fényképezni, szóval maradjunk a varangyoknál. Azt tartják, az emberek általában azt fényképezik, ami számukra kedves. Kíváncsi lennék, rá ez mennyire igaz.
Aztán jön egy röpke csend, amit az égvilágért se szakítanék félbe, mert nem asztalom megzavarni az embereket a gondolkodásban. Mármint tényleg, azért van az agya, hogy használja, hát én semmi jónak nem leszek az elrontója.
És akkor bemutatkozik, kezet fogunk, gördül tovább a beszélgetés. Megtudom, hogy sokat jár ide, ami lényegében nem lep meg. Nyugodt helynek tűnik, ahol körbeölel a természet és suttog a füledbe, ha én itt laknék egy ideje, biztos én is kihasználnám és amennyi időm csak tudnám, itt tölteném. Na majd mostantól.
A kérdése meglep, megemelem szemöldökeim, ahogy lenézek rá, majd hagyom, hogy egy lusta, féloldalas mosoly kússzon az arcomra. Hát persze, hogy szadista nőrabló sorozatgyilkos vagyok, csak rám kell nézni. Én vagyok itt a legnagyobb, legfélelmetesebb gyilkos.
- Csak amennyire te egy férfirabló rabszolgahajcsár - válaszolom, visszautalva a nem is olyan rég elhangzott mondatára. Elvégre, ha ő maga mellett tarthat, én is rabolhatok nőket, nem?
Kafka Leonard
INAKTÍV



RPG hsz: 10
Összes hsz: 69
Írta: 2016. augusztus 13. 13:34 Ugrás a poszthoz

Karina
- Nem árulhatom el már az első találkozásunkkor a legtöbb titkom - megvonogatom szemöldökeim, még el is vigyorodom. Hát persze, csak nekem pózolnak az állatok, ő csak ilyen tartozék aki időnként lefényképezheti őket. Hát persze. Csakis.
A látványos elgondolkozására oldalra biccentett fejjel figyelem, igyekszem nagyon komoly fejet vágni, mint aki egyáltalán nem veszi viccnek ezt az egészet. Elvégre épp most valljuk be egymásnak, hogy valójában elmebeteg szociopata fogvatartók vagyunk, ezt nem lehet elhülyéskedni.
- Pffff. Pedig össze is foghatnánk, képzeld már el. Mi lennénk a varázsvilág legveszélyesebb párosa - megforgatom szemeim, fogalmam sincs, hogy nem jutott ez eszébe hamarabb. Pedig milyen király ötlet, és szinte már magát kínálja.
A kérdése meglep, egy pillanatra még a homlokom is összeráncolom.
- Nem igazán tudok róla - ciccegve megcsóválom fejem eme sajnálatos tény okán. Hát igen. Borzalmas. Csak úgy elrabolnának, aztán francnak se tűnne fel, hogy hiányzom. Közben meg ki tudja miket kéne elszenvednem. Borzalom, én mondom, borzalom.
- Miért, neked van? - összefonom kezeim mellkasom előtt, ha már ő így rákérdezett, akkor én miért is ne alapon. Aztán lenéz, én meg valahonnan érzem, hogy készül valamire, csak épp nem tudom mire, szóval ismét oldalra biccentve fejem próbálok rájönni, mire már cselekedik is, én meg.. Hát nem is tudom milyen fejet vágok. Aztán megmutatja a képet, mire szórakozott mosoly jelenik meg az arcomon.
- De, tök jó - először a gép kijelzőjére, majd rá pillantok. Igazából, ha neki tetszik, akkor én semmi jónak elrontója nem leszek. Körbenézek, majd ismét rá, elég bénán nézhet ki, hogy mi csak itt állunk és nem csinálunk semmit.
- Mit szólnál ahhoz, ha sétálnénk közben? - leeresztem magam mellé a kezeim, miközben oldalra is lépek, hogy ha úgy dönt elfogadja az ajánlatom és meg is indul, ne feltétlenül belém ütközzön. Nem mintha különösebben bánnám, de érted, na.
- És közben bevonzanám neked az állatokat, na? - kezeim a felsőm zsebébe süllyesztem, ahogy kicsit széttárom könyökeim. Ez egy igazán visszautasíthatatlan ajánlat amúgy.  
Kafka Leonard
INAKTÍV



RPG hsz: 10
Összes hsz: 69
Írta: 2016. augusztus 24. 12:34 Ugrás a poszthoz

Karina
- Én reménykedem benne - mosolyogva biccentek, lendülve is tovább a témán.
Nevetve csóválom meg fejem, hát akkor ezt meg is beszéltük. Elvégezzük az iskolát, és megyünk is terrorban tartani a világot, egyszerű ez mint az egyszeregy.
- Az eridon lesz majd az új rellon - nagyban bólogatok közben, elvégre, ha már ilyen nagy dolgokat sikerül végrehajtanunk, akkor minimum a volt iskolánkban is okozzunk változásokat. Kifejezetten szórakoztató a fejemben a kép, ahogy a pirosak közé nem mernek bemenni a zöld diákok, mert féltik az életük. Még a színek is passzolnának, elvégre a vörös szimbolizálhatná a vért, a zöld meg a természetet. Ennek már csak így kell lennie.
- Pffff, milyen kis meggondolatlanok - rosszallóan puffogok egy sort, még a szám is elbiggyesztem, csak, hogy éreztessem, mennyire is sajnálom őket. Egy ilyen helyzetben nyilván csak az én malmomra hajtanák a vizet, elvégre hirtelen sok áldozatom lehetne. Tisztára jól járnék.  
- Szóval szerinted vonz vagyok - egyből meg is ragadom a lényeget, kényelmes tempóban indulva el a tó mellett. Bujkáló mosollyal arcomon nézek le rá, csillogó pupilláinak és a szemeim köré gyűlt nevetőráncoknak köszönhetően le se tagadhatnám, hogy tetszik ez a tény - ahw, ez az, beszélj csak mocskosan te férfirabló - ismét felnevetve emelem fel fejem, s nézek előre, mintha csak a tájban gyönyörködnék. Amúgy meg nincs nagyon útvonalam, én úgy terveztem, hogy csak járkálunk itt fel-alá, aztán, ha akar valahova menni, majd szól. Elvégre én nem fogom visszatartani, sőt, még azt is megkockáztatom, hogy elkísérem. A jól nevelt lelkem nem bírná ki, hogy ne tudja hol lakik ha történne vele valami. Kedves kis falunak tűnik amúgy ez a hely, de hát soha nem lehet tudni.
- Szóval csak az állatok miatt használsz, mi? - megemelve szemöldököm nézek ismét rá. Na nem mintha nem én ajánlottam volna fel ezt úgy öt másodperccel ezelőtt.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Kafka Leonard összes hozzászólása (19 darab)

Oldalak: [1] Fel