Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Vén róka ő már az ilyesmihez, mi ő mégis, bébicsősz? Noha a beérkezett panaszok valóban súlyosnak bizonyultak, az eddig itt töltött egyetlen napja alatt semmit és még annyit sem látott. Mindenki fülét és farkát behúzva, rendesen viselkedik, már ha ők is a közelben vannak. Éppen ezért Felicián maga úgy dönt, hogy jóvágású, kedves bácsiként, ex-tanár képét idézve járkál egy szivarral a szájában, ami kellően kifejezi életérzését a szituációval kapcsolatban.
Szinte már unottan veszi tudomásul, hogy minden kölyök órán van, így még csak büntetni sincs alkalma. Pedig tudjátok, mi a legjobb dolog ebben a szakmában? A büntetés. Épp egy kellemesen elnyújtott slukkal lélegzi be magába a kellően gyilkos gázokat, mikor megpillant egy törpét. Mert ez a lány bizony semmi más nem lehet. A nők iránt érzett ellenszenve a fiatalabb korosztályra nézve fokozottabb. Nem tudja és nem is akarja tartani a lépést holmi divattal vagy trenddel, ezek a kis mocskok meg mind ezt teszik. Lehet, hogy a szandál papucs nem menő, de az anorexiás csontsoványság még annyira sem. Az összes nő ugyanolyan, kényeskedő kis libák. Morcos tekintettel követi figyelemmel a tevékenységet, melyet Kamilla végez, gondolatairól azonban egyetlen pillantása sem árulkodik. Legalább arra ügyel, hogy ne legyen egyértelmű a nyilvánvaló.
- Kisasszony, elárulná, hogy mit keres ebben az időpontban a folyosón? Tán csak nem rosszul érzi magát? - hetykén és némiképp gúnyosan teszi fel kérdését, ehhez pedig kedvesnek szánt, ámde fenyegető mosolyt társít, míg várja az igazságot. Általában a valós verzió nem szokott elhangozni, ellenben az évnyitó tegnap volt, ma pedig ma van, tehát a tanítás elkezdődött. Lássuk be, nincs jó indok arra, hogy idekint kószáljon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Kissé lomha, ámde felettébb ruganyos léptekkel tart a teaház felé. Jó szokásához híven a kubai most is kilóg a szájából és öregesen pöfékel. Ha már fizetett szabadságot nem kap, legalább elszivarozza megmaradt éveit, gyönyörű terv!
A recepcióra belépve sem oltja el, hiába a rosszalló pillantás. Elég a minisztériumi jelvény és egy erélyesebb pillantás, hogy rendre utasítsa az alkalmazottat, aki ezek után elvezeti őt egy viszonylag kellemes hangulatú helyiségbe. Körbepillantva nem lát semmi gyanúsat, így a pulthoz lép és a mosolygós lányra pillant. Igaz, ami igaz, szép kerek diftongusai vannak, de ez emberünket ötvennégy éve nem hatja meg, így rezignált arckifejezéssel kér magának egy borsmenta teát. Friss és üde és nyugtató.
Legszívesebben a pulthoz ült volna, ehelyett a maga slampos módján az egyik fal melletti asztalhoz battyog és lesüpped a földre - hogy fog onnan felkelni, az még rejtély -, maga elé kinyújtja lábait keresztbe téve és pöfög tovább. A félhomály jótékonyan eltakarja arcát, miközben órájára pillant és úgy dönt, van még ideje.
Sztoikus nyugalommal szemléli a helyiségben megbúvókat, akik feszengeni kezdenek kémlelő tekintete miatt. Hát igen, néha még visszasírja azokat a napokat, amikor a Minisztériumnál más jellegű állást töltött be... Most viszont gyerekekre kell vigyáznia. Szégyen. Mikor lett óvóbácsi? És vajon hányszor fogja ezt a kérdést feltenni magának? Mindegy is, totális faarccal szivarozik tovább, várva a teájára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

A válasz hallatán Felicián szemöldökei pusztán egy aprócskát kúsznak feljebb, alig láthatóan. Micsoda reakció ez kérem szépen? Ráadásul pálcát szegeznek rá, ami szintén nem túl illedelmes dolog, főleg egy hölgytől nem. Úgy tűnik, az ő vesszőparipája az illem lesz. Tiszta szerencse, hogy végre elkezdik oktatni.
- Nos, ha nem fárad be az órájára garantálom, hogy nem találja meg - olyan kedvesen mosolyog, mintha nevetne! Az ember akár az aranyos jelzőt is ráaggathatná, ha nem lenne arcán több napos borosta és nem lógna szivar a szájából. Mellesleg nem felejti el felmérni a lány fizikai állapotát sem, ami emlékezteti egy ütött-vert kancára, akit még éheztettek is. Ettől a ténytől azonban elvonatkoztat és a dacos arcocskát nézi. Ez az egész "nagylány vagyok, tudom mit akarok és mit csinálok" trianonmi öntudatos viselkedés mérhetetlenül hidegen hagyja Feliciánt, de ez már csak így megy.
A kérdésre meg sem rezdül, rég elmúltak azok az idők, mikor ki lehetett zökkenteni ilyennel és ehhez hasonlóval. Meg merem kockáztatni, hogy soha nem is léteztek.
- Nincs, az iskola folyosóit járva pedig egyre erősödik bennem az érzés, hogy ez nem is olyan nagy baj - újabb slukk a szivarból, amit ujjai között forgat, morzsolgat. A teljes érdektelenség talán egyesek számára ijesztő lehet, számára azonban teljesen megszokott. Ha mindenki felizgatná, már rég infarktust kapott volna. - Volna szíves tehát órára menni? Ellenkező esetben jelentenem kell a házvezetőjének és tőlem is számíthat egy szaftos házi feladatra - úgy néz rá, mint aki azt sugallja, hogy ez nem is áll szándékában. Hiszen milyen rendes fickó ő? Mondanom sem kell, mekkora hazugság ez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Alaposan körbejárta a kastélyt és nem talált semmilyen kirívó dolgot. Egyenesen megnyugvással tölti el, hogy lassan hazamehet és csak holnap kell visszatérnie a kastélyba. Nyomasztja az egész hely, bár indokot nem tudna rá mondani.
Zsebre vágott kézzel lép ki a kellemesen hűvös áprilisi estébe, vele szembe azonban valaki magabiztos léptekkel közeledik. Fejében egészen hosszú lista pereg arról, kiknek adtak engedélyt, erre a lányra viszont nem emlékszik, meg hát, amúgy is kötelessége megkérdezni, hová ilyen sietősen. Megáll és a friss levegőre való tekintettel mély levegőt vesz, mielőtt elállja az érkező útját. Persze nem tolakodó, sosem lenne az, nem lép be a lány intim szférájába, de ennyi is elég ahhoz, hogy megállítsa, minden valószínűséggel.
- Ne haragudjon kisasszony, hogy megállítom, de láthatnám az engedélyét? - rekedtes, mély hangján szólal meg, morózus megjelenésének élét azonban egy halvány görbe tompítja. Nem szeretne ő kellemetlenséget, csak megnézi a papírost, amit minden bizonnyal magánál szorongat a lány, ha van egy kis esze, máskülönben vehet egy száznyolcvan fokos fordulatot. Mi lenne, ha akárki ki-, besétálgathatna a kastélyba? Lehet, hogy ez eddig szokás volt, de mint tudjuk, épp itt az ideje, hogy mindez változzon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Az évnyitó mindig valaminek a kezdete. Olyasmi, amit Felicián már kamaszkorában is gyűlölt, persze nem ez volt az egyetlen dolog. Megfáradt testét a falnak veti és unottan hallgatja Merkovszky beszédét, hiszen ugyanezt már hallotta korábban. Oké, nem ugyanezt, mert más iskola volt, más nevekkel, más körülményekkel, de amúgy igen, már hallotta. Utálja, ha a történelem ismétli önmagát. Ahogy egyre idősebb lesz, úgy egyre nehezebben viseli a már lefutott köröket, hisz ezek puszta időpocsékolások.
A diákseregen végignézve egyetlen gondolat fogalmazódik meg fejében, amelyet talán nem volna ildomos kimondania, de mégis. Nem ragadhat benne ez a szerencsétlen mondat, hisz ha méreg kerül a szervezetbe, azt mihamarabb ki kell szívni.
- Ilyenkor jövök rá, mennyire jó, hogy nincs gyerekem - rekedtes, kissé érces hangja szinte lekaristolja a festéket a falakról, ám ezzel mit sem törődik. A mellette szintén feltűnően lelkes Vögelre pillant és egy pillanatra kaján mosoly ül ki arcára. Szivarját szájába illeszti, ám nem gyújt még rá, nem tenne jót a renoméjának, ha már a bejelentés pillanatában pöfékelne, mint egy nyomorult gőzmozdony. - Tudtam ám, hogy nem leszel jókedvű, ezért csináltattam neked egy bögrés pólót, imádni fogod - a mosolya ingadozik a pofátlan és a provokáló között, bár végső soron a kettő egy és ugyanaz. Ferdinánd azon kevés emberek közé tartozik, akiket huzamosabb ideig el tud viselni maga mellett, bár ezt sem viszi túlzásba. Mégis, ha valakit élvezettel és (általában) minden bántás nélkül cukkol, az a Madárka, a többiek nem élvezhetik kitüntetett figyelmét, annyi baj legyen. Majd lesz ez másképp.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Még a leggyönyörűbb napon is megjelenhet egy felhő az égen. Ez a felhő pedig maga Kőhalmi Felicián. Egyik keze zsebre vágva, másik kezével szinte már kényszeredett mozdulattal emelgeti szájához a félig leégett szivart. Mennyei. A kubai a kedvence, a többi mind ócska, ebben van anyag.
Elég későre jár már, mikor az egyik folyosóról zörejt hall. Unottan indul meg a hang irányába, hiszen úgy sejti, busásan megjutalmazhatja majd a tilosban járkálót. Az még jobb lenne, ha többen lennének. Teljesen nyugodtan fordul be a sarkon és pillantja meg a két maszkos delikvenst, majd... Majd azt a karikatúrát. Szemei elkerekednek, még a szivarjába is elfelejt beleszívni. Az egyik pillanatban az elkövetőkre néz, a másikban a portréra, ami meglehetősen... Kreatív. Az ilyesmit illik díjazni, legalább az ő idejében - még valamikor időszámításunk előtt - sosem hagyták ki a tanárok az efféle lehetőségeket. Feliciánt meg ismerjük, ő csak úgy amúgy nem hagyja ki.
- Nagyon örvendetes, hogy az éjszaka közepén ráérnek gúnyt űzni belőlem. Gondolom arra is lesz idejük, hogy velem jöjjenek az irodába - felvonja fél szemöldökét és le sem veszi tekintetét a két fiúról. Legalábbis testfelépítésüket tekintve azoknak kell lenniük, meglepődne, ha két nővel lenne dolga. Közelebb lép párat, ami nem mondható fenyegetőnek, lévén réges-régen nem fiatal már. Az ötvennégy évével semmi humora futkorászni, még a végén elfáradna vagy valami.
Így hát lassú, ráérős lépésekkel közeledik a két maszkos felé, akiknek ez az utolsó esélyük a menekülésre. Már ha ki tudják használni...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Rendben, egy null a kölyköknek. Felicián erre valóban nem számít, mert hát ilyen pimaszságot! A festékes bödönök egyetlen pillanat töredéke alatt lendülnek felé, de szerencséjére egyik sem az arcába, bár a nyakáig mindkettő elér. Célzásból egyes. A reflexe ösztönösen lép életbe, meg sem próbálja elkapni a mellette elfutni vágyó Fishert, helyette egyetlen lendítéssel kilöki karját fejmagasságba. Annyira önkéntelen mozdulat, hogy valahol még a mélyen tisztelt felügyelő urat is meglepi, mindenesetre ennek nekiütközni nem lehet kellemes.
Már csak a másik kellemetlenkedő marad, aki bizony sikerrel húz el mellette. Még tiszta szerencse, hogy nem muglik. A férfi egyetlen unott mozdulattal kapja elő pálcáját és céloz, méghozzá egyenesen a Black fiú háta közepébe. Noha viszonylag messzire jutott már a bajkeverő, nincs sok esélye megmenekülni, az átkok általában célt érnek.
- Planta Lubricus! - olyan határozottan ejti ki a varázsigét, hogy ha van is itt bármilyen élőlény, totálisan lesokkolódik az is. A kívánt hatás mindenesetre valószínűleg az, hogy Adrian perceken keresztül a földön fog vergődni, mint egy szerencsétlen partra vetett hal, s már csak Fisher marad, aki remélhetőleg nem heverte ki az őt ért traumát pár másodperc leforgása alatt. - Invito pálca - ezzel a nála lévő tárgyat el is kobozza. És félreértés ne essék, játszhatnak tovább fogócskát, őt igazán nem érdekli, de nehogy már azt higgyék, hogy a bab is hús. A háttérben vergődő Black-re ügyet sem vet - egyelőre -, Colton viszont nem marad ki a jóból. Az a jóféle kubai szivar festékes lett és tönkrement. Ezért bizony büntetés jár.
- Nem érdekel, hogy milyennek lát, tulajdonképpen még tetszik is ez a kép, bár a füst lemaradt, nem valami alapos munka - miközben szokásos rekedtes, már-már gégerákos hangján beszél, felbecsülhetetlen látvány rajta a rózsaszín és kék festék egyvelege. Úgy is mondhatnánk, hogy röhejessé teszi őt ez az egész, de a szemében megvillanó sötétség egészen másra enged következtetni. Nincs mit szívnia, ez őt dühíti és jaj annak, aki miatt dühös. Hátrébb lép, a maszkot egyelőre rajta hagyja. - És most elmegyünk a minisztériumi irodába, egészen világosan fogalmaztam? - hátborzongató mosolya mások rémálmában jelenik csak meg éjjelente, ezek ketten viszont élőben látják. Egyébként Fisher számára még van kiút, hiszen Felicián hátrált, tehát ha felkel, a pálcája nélkül ugyan, de eliszkolhat esetleg. Ez a felügyelő kedélyállapotától függ.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Egy dolgot tisztázzunk. Feliciánnak remek a humorérzéke és szereti a művészetet. Megkockáztatom, hogy büntetés nélkül elengedte volna a két hitványt, ám a mozzanat, mely során nyakon öntötték rózsaszín és kék festékkel, ezzel egyidejűleg pedig eláztatták és tönkretették a szivarját... Ez volt a pöcsét a végítéletükön.
Coltont könnyű szerrel foglalja le, hiszen most elvan a csodálatos képével, Black-nek pedig nem hagy túl sok menekülőutat. Olyan csodásan találja hátba, ahogyan azt illik jobb körökben. Felicián ugyanis, főleg korából adódóan kinőtte a rohangálást. Remekül bánik pálcájával - igen, a fával is -, ráadásul olyan könnyeden és magától értetődően átkoz meg akárkit, hogy öröm nézni. Már amennyiben nem te vagy az áldozat.
Ahogy sejtette, Colton megkísérli a szökést, ő pedig mérlegel. Tulajdonképpen van már egy diák, akit szénné büntethet, mégis, ha az isteni szivarjára gondol... Mióta is nem szívott egy slukkot? Kerek egész egy perce? Csoda, hogy elszáll az agya? Hagyja hát, hogy fusson a rellonos, míg ő mélyen eltöpreng a jövőn, végül úgy dönt, ne csak a két srác szórakozzon már jól. Különben is kapóra jön Colton esetlen lendülete, mellyel megindul, így még a folyosó vége előtt van ideje elkapni.
- Levicorpus! - ha pedig az átok talál, akkor szerencsétlen áldozat már fejjel lefelé is lóg. Ott aztán futkorászhat, pálca nélkül semmire sem megy. Csak lengedezik és lóg, szépen nyugodtan, csak semmi pánik. Most már Felicián is odalépdelhet komótosan - még mindig rózsaszínben és kékben pompázva -, majd szó szerint a fülénél fogva megragadja Black-et. Csavar is rajta egyet, hogy tudja, kivel van dolga és a minisztériumi iroda felé kezdi vonszolni, mert ezt elvitelnek korántsem nevezném. Hogy Colton se lógjon egyedül - höhö -, így egy gyors varázsigével cipeli őt is. Remélhetőleg így már zökkenőmentesen jutnak el az irodáig, ahol lesz alkalmuk bevallani bűneiket. És meg is bűnhődni.