36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Erdős-Prinz Vivien összes RPG hozzászólása (15 darab)

Oldalak: [1] Le
Erdős-Prinz Vivien
INAKTÍV


Kicsorbult aranycsengettyű
RPG hsz: 60
Összes hsz: 943
Írta: 2016. március 24. 22:26 Ugrás a poszthoz

Muccancs & Kiva

Húha, húha, HÚHA! Mindjárt elkezdődik a tanév, a fiatal nő pedig bekerül a mélyvízbe. Igazából nagyon vegyes érzésekkel jött haza, természetesen megkapta az apjától, hogy ha már az anyja volt kedves átadni az állását, akkor becsülje meg és csinálja rendesen. Persze a férfi nem ért egyet vele, hogy a nő visszament a rezervátumba, ráadásul még egy ekkora dolgot is elintézett a lányuknak. De most komolyan, nem vezekelt már eleget!? Oké, hogy a múltkor elszúrta azt a szerzett állást, de azért a diákokkal már csak elbánik valahogy. Igaz, megszokta, hogy azok, amikkel foglalkozott simán leszedálhatóak valamilyen rontással, de valahogyan csak elboldogul eleven lényekkel is.  Azért bízik benne, hogy ez jóval érdekesebb meló lesz, mint az előző, ahol borzasztóan utálta már az állandó lengyel beszédet. Nem az a baj, hogy csúnya nyelv lenne, egyszerűen csak nem állt rá annyira az agya, hogy ne fordítania kelljen, ahogy beszél, emiatt pedig túl sok meló volt az egész kommunikáció dolog.
Az anyukája elmondta, hogy nagyjából mire lesz szüksége a tanáriban, így azokkal a földi jókkal mind telepakolta a dobozát. Annyira nem érdekli a dolog, hogy különösebben elgondolkozzon azon, hogy mire lenne szüksége még. Majd ahogy tanév közben kiderül, mindig visz magával valamit, amire épp szüksége van. Persze azért egy magazint ráhajított a rekesz tetejére, ki tudja, hogy mennyire fog unatkozni órák között. Az egész falun át reptette a dobozát, mire végül a kastélyba ért, ahol nagyot sóhajtott. A pálcás karja már eléggé lezsibbadt, így lépteit erősen megszaporította, hogy a tanáriba érjen.
A házuktól a tanári szobáig végtelen húsz percnek tűnő séta után megkönnyebbülten kopog az áhított helyiség ajtaján, amikor is rájön, hogy egyébként neki már bejárása van ide, így inkább benyit. Ablak mellett, negyedik asztal. Azt mondta az anyukája, hogy az volt az ő asztala, úgyhogy azt szeretné átvenni tőle. Ablak, pipa. Egy, kettő, három, négy, jé, nem messzire ott áll egy fiatal nő.
- Szia!
Köszön kissé zavartan vigyorogva. Nem is vette észre, amikor belépett a helyiségbe. Gyorsan végigfuttatja a tekintetét a világos szobán, de megnyugodva konstatálja, hogy mást nem mulasztott el üdvözölni.
Jó pár méterről megküldi a dobozát a kiszemelt asztal irányába fáradtan reszkető kezével, minek hatására az ötödik asztalról leveri a pergameneket és a pennákat.
- Basszus! Bocsi!
Mondja emeltebb hangon, majd pálcáját a saját asztalára csapva siet a szomszédos asztal rendberakására.  Szerencsére semmi nem tört össze, csak kisebb káosz alakult ki a korábban rendezett miliőben.
- Remélem ez Emmáé és nem a másik!
Folytatja a papírokat a földről felszedvén. Mondta az anyukája, hogy az egyik padtársa Emma lesz, úgyhogy ezét is igyekezett elfoglalni ezt a jó helyet, mert egészen biztosan sokan akarnak majd ülni a barátnője mellé. Tuti ez a lány is Emmára pályázott, még jó, hogy Vivien is időben ideért.
Erdős-Prinz Vivien
INAKTÍV


Kicsorbult aranycsengettyű
RPG hsz: 60
Összes hsz: 943
Írta: 2016. március 30. 20:44 Ugrás a poszthoz

Artemisia Rubya & Naizer Ruben Barnabás

Eddig tökre kevésnek tűnt elsőre a kastély meg a házuk közötti távolság neki, aztán hogy a múltkor azt a dobozt kellett végiglebegtetnie rajta, meg most kinyalva, egy picit magasabb sarkú cipőt is képes volt magára erőltetni, így már kevésbé tűnik annak. Mindezt csakis azért, hogy nőiesebb legyen az összhatás. Igen ám, de nem hogy nem szereti ezt a ruhadarabot, hanem egyenesen utálja. Ez az egyetlen ilyen pár cipője, maximum ilyenekre meg vizsgákra hajlandó felvenni, úgyhogy hiába három éves, pont úgy néz ki, mintha most vette volna elő először a cipős dobozból.  
Fog kérni egy lakosztályt a kastélyban.
Igen, az nagyon jó lesz.
Picit amúgy sem ártana már az önállóság, mert hiába vagy felnőtt dolgozó nő, azért ha otthon élsz az anyáddal, magyarázd el neki, hogy nem vagy már a kicsi lánya, pláne, hogy ha eleve egy zűrös múlt áll mögötted, ami miatt minden lépésedet figyeli, mert nem akarja, hogy elveszítsd az állást, amit szerzett neked. Meg akkor lenne legalább 15 perce, hogy nyugodtan heverésszen az ágyában reggel, ami azért nem kevés, hogy ha 8-tól van az első órája. Egyrészt megszokta az egyedüllétet, másrészt egyelőre úgy érzi, hogy még illene a családjával maradnia egy ideig ennyi év távollét után. Ezt majd eldönti, mindenesetre épp a kezdés előtt be sikerül libbennie a Nagyterem ajtaján, ahol már nagyon nagy a tömeg. Dísztalárja picit szétnyílt a nagy botladozásban a macskakövön, így azt útközben picit összébb húzza, hogy ne látszódjon a fekete dísztalár alatti padlizsán lila ruhájából sok, úgy szeretné, hogy épp a talár nyitott részeinél sejlődjön át. Amikor a tanári asztalhoz ér látja, hogy van három szabad hely az asztal szélén, illetve még egy hullámos hajú fiatalember mellett, így inkább azt célozza meg, ahol társaságban tudja eltölteni az estét, ha már unalmasnak ígérkezik az egész, elvégre hát évnyitó. Diákként sem szerette sosem, maximum csak a kajálást a végén, az mentette meg számára az estét. El sem nagyon tudja képzelni, hogy milyen lesz az este a tanárok társaságában. Valahogy egyelőre kívülálló csoportnak tűnik neki az egész bagázs, nem érzi magát közéjük valónak. Igazából sehová nem érzi magát valónak, a rezervátumba béna, a minisztériumi melót unta, tanárnak meg nem tanár. Mármint az, de csak papíron.
- Üdv, szabad ez a hely?
Kérdi egy zavart vigyorral az arcán a férfitól, miközben a környéken ülő tanároknak is biccent egyet. Némelyik ismerős számára a diákéveiből, egy-kettő még tanította is.
Csak vissza ne zavarják a diákok asztalához, mert az kínos lenne. Az anyja vajon mondta nekik, hogy ő jön a helyére?
Amennyiben szabadnak bizonyul az ülőalkalmatosság, úgy gyorsan kényelembe helyezi magát. Megdöbbenve hallgatja a felügyelők érkezését. Ez kínos lesz, hogy ha a tanárok múltját is ellenőrzik, elvégre az övé nem makulátlan, legalábbis a szakmai tényezőket illetően. Az ellenőrzés tényére annyira feszült lesz, hogy egyelőre üres poharával kezd játszani. Reméli, az apját nem fogják elővenni megint miatta, így is eleget cikizték már a hibbant lánya miatt.
Merengéséből a mellette ülő férfi hangja zökkenti ki, mutatóujjával a poharát birizgálva pillant a látszólag új kollégára. Ő már hallott ezt-azt a kastélyról, de azok már régebben voltak, ezért nem érti, hogy miért pont most kell ez az egész hercehurca. Ha ezt otthon elmeséli.
- Pár éve felgyújtották a kastélyt azt hiszem.
Suttogja alig hallhatóan a férfinak. Más incidensről nem hallott, hacsak nem a kastélyban tartózkodó vérfarkasokat, vámpírokat meg elemi mágusokat akarják ellenőrizni. Maximum ők lehetnek itt veszélyforrás, de ahogy hallja az ilyen diákokra fokozottan figyelnek.
Erdős-Prinz Vivien
INAKTÍV


Kicsorbult aranycsengettyű
RPG hsz: 60
Összes hsz: 943
Írta: 2016. április 1. 20:49 Ugrás a poszthoz

Tanári kar :)

Vékony ujjait játékosan körbefuttatja a pohár talpa körül. Nyugi. Nem biztos, hogy annyira górcső alá vesznek, elvégre állítólag vámpírok vannak itt, vérfarkasok meg elemi mágusok. Kit érdekelne egy ártatlan Sárkánytantanár, aki épp most jött ide. A múlttal nem kell foglalkozni, itt meg nem csinált semmi rosszat. Keze ügyébe ezúttal a villája kerül, aminek úgy kezdi nyomkodni a végét, hogy a hegyes része felemelkedjen az asztal lapjától.
De mi van, ha mégis előhozzák azt a hippogriffet, meg azt, hogy hogyan taníthat úgy, hogy évekre el van tiltva a varázslények felügyeletétől? A diákok nem bestiák, tanítani taníthat róluk, csak épp rezervátumban nem dolgozhat. Viszont az a terve már biztosan kútba fulladt, hogy kábító átkokat lő a diákokra.  Mármint ezen csak viccesen gondolkodott el, de így még viccből sem mer majd gondolni rá.
Száját elhúzva felpillant a felügyelőkre. Már most elkezdték a munkát, ez egészen biztos. Feltehetőleg kaptak aktákat a problémás egyénekről, velük fogják kezdeni a vizsgálatot, de mindenkinél azt keresik majd, hogy mibe kössenek bele.
Valószínűleg még inkább marad egy darabig a faluban, az anyjánál hátha nem fogják keresni úgy a felügyelők, mintha itt lenne egy lakosztálya, ahová bármikor bekopoghatnak. Egy család nyugalmát mégsem zavarnák meg, hiszen gyerekek is laknak velük. Báár, ezekből nem néz ki sok jót.
Tekintete a kalapos-szakállas tanárra siklik, s ahogy a legnagyobb természetességgel sorolja, hogy mik történtek itt megrázza a fejét. Hihetetlen, hogy mik zajlanak egy iskolában, így már megérti a felügyelők szükségesságét, már csak azt furcsállja, hogy nem hamarabb küldték rájuk a dühös szülők. Az ő apja már egészen biztosan az asztalt verte volna a minisztériumban, hogy tegyenek valamit.
- Anya nem is mesélt ennyi durva dolgot.
Motyogja az orra elé végre megszabadulva a villától, kezeit keresztbe fonva az ölében. Érzi, hogy kínos már ez a sok babrálás, talán így le tudja magát kötni egy darabig. Elvégre mi van, ha mások is észreveszik rajta a feszültséget, amit a felügyelők jelenléte váltott ki belőle?
- Egyik-másik olyannak tűnik nekem, mint aki addig nem nyugszik, amíg nem talál valami kompromittálót… akár rólunk is.
Sóhajtja ezúttal már a talárja ujját piszkálva. Pontosan tudja, hogy neki ebből még mekkora baja lehet, hogy ezek itt vannak. Diákként sem volt épp mintadiák, hiába nem voltak rossz jegyei, bestiakutatóként pedig egy olyan baklövést követett el, amit mindig szégyellni fog. Ennyire még sosem volt hálás a Lengyelországban eltöltött éveknek, azoknak nem fognak tudni utánajárni.
Utoljára módosította:Erdős-Prinz Vivien, 2016. április 1. 21:34
Erdős-Prinz Vivien
INAKTÍV


Kicsorbult aranycsengettyű
RPG hsz: 60
Összes hsz: 943
Írta: 2016. április 4. 00:31 Ugrás a poszthoz

Ruben
- az első szabad hétvége, 9 körül

Nem elég, hogy az iskolában pesztrálnia kell a diákokat, még a hétvégéjét is az iskolára kell áldoznia. Még nincsenek itt rég a felügyelők, de már rettegést és a sok munkát hozták a nyakukra. A kisebbek többször leszólították már a folyosón, hogy ezt lehet-e, azt szabad-e, ő meg persze többnyire nem tudja. Nem nagyon olvasta el az új házirendet, csak azt a részt futotta át, ami rá vonatkozik, a többi igazából nem érdekli. Arra még nagyjából emlékszik, hogy amikor idejárt, akkor miknek kellett eleget tenniük, és kész, pont. Örül, hogy nem lakik kastélyban, így legalább esténként nem kell járőrözést tartania – tartsák csak a felügyelők, ők találták ki az egészet.
Már reggel fél nyolckor talpon volt, hogy rendben elkészüljön a diákok felügyeletére. Hiába a tanév eleje, eléggé kifáradt a tanításban, valahogy nincs hozzászokva, hogy ennyit kell beszélnie szakmai dolgokról. Utálta, hogy a lengyelt kellett használnia a hétköznapokban, itt végre kiélheti magát az anyanyelvén, de valahogy nehezére esik magyarul mondani azokat a kifejezéseket, amiket eddig lengyelül használt. Annyira ciki volt az első pár napon, hogy vagy lefagyott, vagy pedig lengyelül mondott néhány szót. Hihetetlen, hogy milyen nehezen áll át az agya az ország váltásra.
Hiába itta meg a reggeli kávéját, még most is eléggé nyúzottan érzi magát. Ma úgy döntött, hogy beszínezi a haja végét rózsaszínre, illetve egy erősebb sminket(cicás tusvonal- lilás-rózsaszín rúzs) is feldobott, hogy elfedje azt a tényt, hogy bizony semmi kedve nem volt ma ilyen korán kibújni az ágyból. De legalább egész szép napnak indul ez a mai: csak néhány bárányfelhő úszkál az égen, a nap egész szépen süt ahhoz képest, hogy április van, sőt a hőmérő higanyszála is egészen biztatóan kúszik felfelé.
Nazier Ruben kollégájával együtt kell vigyázniuk a nebulókra a faluban, így legalább talán nem lesz annyira unalmas a nap. Az évnyitó óta beszéltek már párszor, egész kellemes társaságnak tűnik a férfi.
- Remélem nem fognak semmi őrültséget csinálni, hogy itt vannak a felügyelők.
Mondja reménykedő hangon. Abban ugyan nem bízik, hogy az ő jelenléte megakadályozza a diákokat a rendbontásban, de talán a minisztérium emberei elég visszatartó erőnek minősülnek.
- Eddig is megvoltak tanárok nélkül, ez olyan kábé, mint amikor az óvodában felügyeltek minket az udvari játékon és be kellett kéredzkednünk még pisilni is.
Morogja a férfinak, miközben a táskájából előveszi az egyik világosabb lencséjű napszemüvegét és felteszi. Szerencse, hogy mindig van a táskájában egy, mert a reggeli kómában biztosan elfelejtette volna felvenni. Kicsit furán néznek rá az emberek, amikor a tél közepén is felteszi, de hát szereti, úgyhogy ez van.
Utoljára módosította:Erdős-Prinz Vivien, 2016. április 4. 00:32
Erdős-Prinz Vivien
INAKTÍV


Kicsorbult aranycsengettyű
RPG hsz: 60
Összes hsz: 943
Írta: 2016. október 29. 23:08 Ugrás a poszthoz

Igazgató úr

Péntek délután, tanítás után

Az utolsó órám után fáradtan baktatok le a tanáriba. Még nem olyan régen kezdődött el a tanév, de már unom az egészet. Fogalmam sincs, hogy a többi fiatal tanárt mennyire tisztelik, de nekem meglehetősen nehezen megy a fegyelmezés, aztán így persze, hogy sem kedvem, sem pedig önbizalmam nincs az egészhez. Jobban ment nekem a bestiagondozás, csak borzasztóan figyelmetlen voltam akkor az egy alkalommal. Komolyan mondom, hogy sokkal több önbizalommal mennék oda a sárkányokhoz is, mint az ötödikesekhez órát tartani.  Anyu tudott fegyelmet tartani, de neki sem tetszett ez a pálya. Szerintem ez ilyen családi dolog lehet nálunk, mert Lettit meg Vikit sem tudnám elképzelni, hogy tanítsanak.
Gyászos fejjel nyitok be a tanári szobába, odaköszönök az éppen jelenlévőknek, majd nyűgösen lerogyok a székemre. Egy dühös mozdulattal az asztalra hajítom az éppen kezemben lévő cuccokat, amik rendezetlenül hullnak szerteszét az asztallap tetején. Eddig úgyis rend volt rajta, jó lesz ez így.
Alsó ajkamba harapok, majd vágok egy grimaszt és lagymatagon könyöklök fel az imént elhajított cuccok mellé. Van közte két szorgalmi, amit még ki kéne javítanom. Ezekkel nincs bajom, ezt lehet egyedül is csinálni. Ekkor tekintetem egy, az asztalom szélén pihenő borítékra téved.  Milyen furcsa, ide nem is szoktam postát kapni. Homlokráncolva emelem fel, hogy megnézzem a címzést: határozottan az én nevem áll rajta. Ismerős az írás, de hirtelen nem tudom hová tenni. Néhány finom mozdulattal feltépem a borítékot és egy rajzot találok benne. Magamról.
Hirtelen minden nyomasztó dolog kiszáll a fejemből és meredten nézek – az amúgy gyönyörűen sikerült- rajzra. Amit sikerült túllendülni a kezdeti, négy-öt másodperces sokkon, ismét megnézem a borítékot. Találok is benne egy rövid üzenetet Choi Min Jongtól. Azt írja, hogy nem bírt kiverni a fejéből.
Nos.
Valószínűleg a közelben lévő kollégáknak nem fog sikerülni semmilyen értelmes dolgot kiolvasni a tekintetemből, mert teljesen lefagytam ezt olvasván. Huh. Tikkelésszerűen pislogok párat, majd ismét a rajzra pillantok.
Húha.


//MJ engedélyével Cheesy Ő találta ki, hogy Tőle jöjjön ^^ Kattittarajz//
Utoljára módosította:Erdős-Prinz Vivien, 2016. október 29. 23:11
Erdős-Prinz Vivien
INAKTÍV


Kicsorbult aranycsengettyű
RPG hsz: 60
Összes hsz: 943
Írta: 2018. február 4. 13:42 Ugrás a poszthoz

Hannah

Anyu meg Letti ma is sokáig dolgozik, úgyhogy szokás szerint rám hárul a felelősség, hogy hazahozzam az ikreket az előkészítőből. Már hónapok óta ez a rutin, hogy a pénteket leszámítva szinte minden nap az enyém, amikor sokáig van órám, akkor Vikire hárul ez a nemes feladat. Jó lenne, hogy ha már egyedül is haza tudnának menni, hiszen körülbelül egy nyolc perc sétára lakunk a faluban, ehelyett én mehetek 20 percet értük, hozhatom be magamhoz a kastélyba őket. Jó, abban végül is igazuk van, hogy nem kéne otthon hagyni őket egyedül – a macskáknak is jobb ez így, mert állandóan gyomrozzák őket, meg nem képesek még megtanulni, hogy hogyan kell helyesen tartani egy cicát, úgyhogy tényleg jobb, ha csak akkor játszanak a babáimmal, ha van velük egy felnőtt, vagy minimum Riri.
Nem zavartattam magam az átöltözéssel, az iskolai talárom tetejére felkaptam a bélelt köpenyem, a csuklyáját a fejembe húztam és úgy siettem az ikrekért a faluba. Picit ugyan késésben vagyok, de ráérek, mert úgyis vigyáznak rájuk. Még gyorsan beszaladok a cukrászdába egy-egy péksüteményért, mert biztosan azzal fognak majd fogadni, hogy ’mit hoztál?!’, meg amíg rágnak, addig is kevesebbet beszélnek.
Az épületbe lépve rutinosan lefordulok a jobb oldali szárny irányába, egyenesen az elsősök terme felé szelem a folyosót. Az ajtó nyitva áll, már nem sok gyerek várja, hogy hazavigyék.
- ’napot, jöttem a gyerekekért!-
Köszönök az ajtóból Hannahnak, szememmel a két szőkés fejet kutatva a tágas helyiségben.
- Haligali, öltözzetek babák!-
Szólítom meg játékosan a két lurkót. Dóri épp kifestőzik és nem szeretné félbehagyni, Dávid pedig éppen kviddicsezőset játszik egy mini játékseprűn egy barna hajú kisfiúval.
- Dóra, vissza kell mennem a kastélyba, majd ott befejezed. Hallod?-
Erdős-Prinz Vivien
INAKTÍV


Kicsorbult aranycsengettyű
RPG hsz: 60
Összes hsz: 943
Írta: 2018. február 4. 21:02 Ugrás a poszthoz

Hannah

Amikor a srácokért jövök, sokszor látok korombeli, sőt nálam fiatalabb lányokat – vagyis hívhatnánk már nevén, mert már javában nő vagyok és nem lány gyerekkel, sőt akár többel is. De igazából nem is kell messzire menni, Lettit 21 évesen láttam anyává válni, anyu 23 évesen szült minket, én meg így itt vagyok a macskákkal. Igazából nem tudnám elképzelni az életemet még anyaként, mert bár nagyon szeretem az ikreket, meg a húgomat is, de annyi felelősség meg nehézség van a gyerekvállalással. Aztán még azt kéne, hogy egyszerre kettő is jöjjön, mert fut valami ikergén a családban anyu részéről, csak három ikerpár, amiről tudok. Persze, biztosan másabb lehet egy szerető férjjel gyerekeket nevelni, de mind anyu mind pedig a húgom megküzdöttek és megküzdenek a feladattal.  Időnként,- mint most is-nehéz rávenni a gyerekeket, hogy hallgassanak az emberre.
- Szia!- Köszönök egy halvány mosolyt elengedve a nő felé, miközben az ellenkező unokahúgom után tekintetemmel próbálom levadászni a seprűvel futkosó unokaöcsémet.
- Ó, oké. Van az irodámban egy új kifestő, ha még szeretnél rajzolgatni.-
Mondom a kis szőke fejet megsimogatva, majd a tanári asztalhoz követem a fiatal tanerőt.

- Valami baj van a skacokkal?  Csináltak valamit?-
Kérdem aggódva. A szokásos nyafogás van, hogy még játszani szeretnének, mert az irodám nem olyan izgalmas, mint a kis barátaik, de nem látok rajtuk semmilyen bűntudatot.
- Az anyjukra meg a nagyanyjukra jobban hallgatnak egyébként. Csak a nagynéniket nem tisztelik.-
Folytatom magunkat kimentve. Otthon a kisebb hisztiket leszámítva tök jól elvannak, főleg anyuval, ő néhány perc alatt rövidre tudja zárni a hisztit meg az ellenkezést. Neki már van egy kis gyakorlata az akaratos gyerekekkel.

Erdős-Prinz Vivien
INAKTÍV


Kicsorbult aranycsengettyű
RPG hsz: 60
Összes hsz: 943
Írta: 2018. február 5. 00:19 Ugrás a poszthoz

Hannah

Az irodámban több fióknyi játék, kifestő, zsírkréta várja a gyerekeket, de mondjuk megértem, hogy unalmas neki még iskola után órákig egy szobában bámulni a falat, ráadásul én sem tudok velük foglalkozni, mert sokszor fogadóórám van, meg sajnos vannak adminisztratív kötelességeink is, amiket igyekszem hazavinni, mert ágyban fekve sokkal kényelmesebb ezekkel ’szórakozni’, de vannak olyan dokumentumok, amiket nem vihetek ki az iskola falai közül.  Mondjuk, a teleszkópommal szívesen nézik a pályán edző kviddicseseket meg az iskola udvarán bandukoló nebulókat. Csak az a baj, hogy abból általában civakodás lesz és megint nem tudok a munkámra figyelni. Kár, hogy nincs ilyen mugli csoda itt, amivel mozgó meséket tudnának nézni, az biztosan lekötné őket egy darabig.
- Remélem, mert már nem tudok mit kitalálni, hogy lekössem őket, amíg jönnek értük.-
Felelem, ám nem sokáig tudok a tanárnőre figyelni, mert hátulról hangos kislánysírás üti meg a fülem.
Áucs, az fájhatott. Remélem, hogy Dávid szebben bánik a lányokkal, meg hogy Dórával senki nem csinálja ezt. Vagy ha mégis, akkor Dávidka szétveri a fejét.
- F...furcsán? De otthon nem. Legalábbis nem látom.-  Kérdem döbbent arccal teljesen elkerekedett szemekkel.  A végét már csak halkan mondom, mert ha őszinték vagyunk, viszonylag furcsa család vagyunk. Lehet, hogy külsős szemmel a mi normálisunk nem is olyan normális?
- Az biztos, hogy minket inkább barátjukként kezelnek, mint úgymond felettesükként. Nem is gondoltam magamra sosem úgy.-
Kivéve, hogy ha azt akarom, hogy hallgassanak rám, igazából csak akkor. Lehet, nem vagyok valami következetes. De majd csak kinövik ezt, nem? Vikivel ilyen téren könnyebb volt, általában rá lehetett venni dolgokra. Az ikrekkel nagyon trükkösen kell fogalmazni, néha zsarolni kell őket, néha lekenyerezni őket.
- Vikivel amúgy könnyebb volt, mint velük. Lehet azért, mert anyu erélyesebb volt vele, mint a húgom velük. Segít a nevelésben, de azért hagyja kibontakozni meg ilyenek.-
Igazából szerintem meg is fáradt már ebben, hiszen rengeteget dolgozik a rezervátumban, igaz, hogy szoktam hazamenteni a kastélyból kaját meg főzni meg takarítani is, de azért így is sok házimunka hárul rá. Azért ő sem 20 éves már, ő sem úgy bírja, mint fiatalabb korában.
Arra, hogy Dóra mennyire függ a testvérétől bólintok – otthon is mindig együtt lógnak. Ebben nem láttunk eddig semmi különöset, hiszen már születésük előtt együtt voltak, korban megegyeznek, aztán nekik is izgalmasabb lehet egy másik gyerekkel játszani, mint egy idősebbel, még akkor is, ha összevesznek minden nap.
- Baaaassz..us. Az azért nagyon durva.-
Felelem őszintén kiakadva. Ezt nem néztem volna ki abból a kislányból, aki reggel iskola előtt meg szokott ölelni, hogy szeret. Ráadásul ez a hajlevágás? Ez kísértetiesen emlékeztet arra, amikor Letti eltűnt és levágta a saját haját. Egyébként biztos, hogy az is megviselte őket, ráadásul akkor sem látták, amikor az a bolond apjuk elvitte magához őket és hónapokig nem adta vissza. Bár így legalább meg tudtunk tőle szabadulni egy életre.
Csalódottan pillantok Dóra felé, aki fel-fel sandít a színezőjéből. Tudja, hogy most mondják el nekem, amit tett.
- Ugye nem lett nagyobb baja a kislánynak? Melyikük volt az? Beszélni fogunk az anyukájával is. Remélem, hogy rá lehetett venni arra, hogy elnézést kérjen. Nagyon komolyan el fogunk vele beszélgetni. Köszönöm, hogy szóltál.-
Folytatom kicsit ugrálva a témák között. Még mindig teljesen le vagyok sokkolva azon, amit a manófejű tett. Anyuék is nagyon ki lesznek akadva.
- Szerinted mit csináljak vele délután? Én már elkezdjem a fegyelmezést? Vagy egy nagynéninek mit kell ilyenkor csinálni? Azt sem akadom, hogy Dávidnak is rossz legyen emiatt.-
Érdeklődöm még mindig aggodalommal a hangomban. Zavartan megvakarom a nyakam, és ezúttal Dávid irányába pillantok, akit azon kapok, hogy lopva idenéz, de amint összetalálkozik a tekintetünk, elrántja a fejét.
- Őt is megviselte, látom rajta. Kinek a pártját fogta?-
Kérdem ismét a kislány felé pillantva, aki már abbahagyta a színezést. Nem tudom eldönteni, hogy szégyelli-e magát, vagy csak a büntetéstől fél.
- Fogalomzavara? Ezt hogy érted? -
Értetlenkedve pillantok szőke kollégám felé. Okos gyerekek ők, de ha nem ismernek dolgokat, az természetes, ha nem tudják. Én nem mondanék egy ennyi idős gyerekre még ilyet, most tanulják a dolgokat.
- Öööö… akad. Mindkettőből.-
Pedig előttük semmi durvát nem mondok, csak arról beszélek, hogy az állatok a barátaink és hogy mennyire szeretjük őket. De a többiek nem engedik, hogy vegánná tegyem őket, úgyhogy csak néhány vegán étkezésük van, hogy ha én felelek a kosztért.
Erdős-Prinz Vivien
INAKTÍV


Kicsorbult aranycsengettyű
RPG hsz: 60
Összes hsz: 943
Írta: 2018. február 13. 00:28 Ugrás a poszthoz

Hannah


Figyelmesen hallgatom a fiatal nő szavait. Hiába a kistestvér, a dupla nagynéniség meg az öt macska, nem értek annyira sokat a gyerekekhez. Ha én esnék teherbe, nem hiszem, hogy annyira előtörnének belőlem az ’anyai ösztönök’.  Mármint szeretem a gyereket egy bizonyos szintig, de megrémít a tudat, hogy nekem felelősséggel kéne érte tartoznom. Világéletemben arról voltam híres, hogy rám semmit nem lehet bízni, már gyerekként is állandóan összetörtem magam, kiszakítottam a ruhám. Nagyon örülök, hogy van valaki, aki levesz a felelősségről, ami rám hárul az ikrek nevelésében. Ha elrontom, van kire hivatkozni, nem én leszek a főbűnös.
- Ó, ezeket hol lehet megvenni? Visszafelé bevásárolok nekik akkor. Meg lehet otthonról viszek társasjátékot, csak félek, hogy ha az egyik csal, akkor megint összekapnak, akkor pedig nagyon nehezen tudok velük mit csinálni.-
Annyira sipákolnak, hogy nem tudom sokszor eldönteni, hogy melyikük kezdte, meg általában nem is a kezdet olyankor a legnagyobb bajom, hanem az, hogy hogyan ér már végre véget, mert megőrülök. Általában elintézem azzal, hogy nem szabad, és nem, azt sem szabad és csókolom. Néha adok valami magyarázatot, hogy miért nem szabad amúgy. Annyival könnyebb már a húgaimmal meg az öcsémmel. El sem tudom képzelni, hogy apu hogyan nevelte a féltestvéreimet olyan makulátlanul aranyvérűre. Valahogy csak meg lehet őket törni, hogy legalább egy kicsit jobban viselkedjenek néha.
- Jaj, mint a kutyáknál? Hogy ők a falkavezérek, meg ilyenek?-
Kérdem teljesen komolyan, ám ahogy kiejtem a számon, rájövök, hogy lehet nem kéne kutyákhoz hasonlítani az unokaöcsémet meg az unokahúgomat, az arckifejezésemen egyértelműen látszik, hogy megbántam, amit mondtam. Gyorsan próbálom terelni a témát.
- Következetesebbnek kell velük lenni, majd mondom a húgomnak is. Szerintem amúgy azért is voltak elkapatva, ami gyerekkorukban történt. Nem tudtuk, hogy mennyi butasággal beszélte tele a fejüket az apjuk, amikor nem akarta visszaadni őket. -
Mondom csalódottan lefelé pillantva. Nagyon nehéz időszak volt az mindnyájunknak, főleg Lettinek, hiszen nem tudtuk hónapokig normális módon visszaszerezni az ikreket. Nyilván megoldás lehetett volna rájuk törni az ajtót és leátkozni Ifenst, de azért ettől konszolidáltabbak szerettünk volna lenni, csak ennek ára volt. Nem tudom, hogy Hannah mennyit tud erről, nem reklámozzuk. De máig fel-fel véljük fedezni a nyomait annak az időszaknak. Nehéz volt kicsit visszaszoktatni hozzánk őket, biztos nagyon sok rosszat hallottak attól az embertől rólunk, abban a korban pedig könnyű kimosni a kis fejüket, főleg, hogy ha rájuk vannak hagyva dolgok, meg mindig felteszik az ’ugye ez anyánál nem így volt?’ kérdést.
- Azt hiszem, hogy első lépésként nekem kéne először komolyan elbeszélni vele erről. Mert így látná, hogy én is komolyan veszem a dolgokat.  Nem leszek vele durva, vagy ilyesmi. De próbálom vele megértetni én is, hogy mit kéne tennie. -
Folytatom eltökéltséggel a hangomban. Ez valószínűleg csak addig fog működni, amíg nem ölelget meg és mond valami kedveset, mert olyankor általában már nem szoktam haragudni rá.  Tétován először az egyik, majd a másik ikerre pillantok. Alig várom már azt az időszakot, amikor nem kell őket fegyelmezni már és még nem kamaszok. Bár ha olyanok lesznek, mint a testvéreim, akkor nem lesz olyan vészes az az időszak sem.
- Dávid, lelkem. Mindig érzékenyebb volt, mint Dóri.-
Motyogom félhangosan magam elé kettő biztatót pislogva Dávid irányába, aki éppen megbotlott, mert minket figyelt. Édesek, ahogy aggódnak, hogy miket beszélünk. Nem is tudom, hogy mit csinálnának, ha anyu jött volna értük.
- Óóó, komolyan vegán szeretne lenni?-
Kérdezek vissza elolvadva. Hát mégis tisztel egy kicsit? Hogy szidjam le ezek után? Ahhww, édes kicsi szívem. Ennyire büszke nagynéni még sosem voltam. Bár Hannah sejtheti, hogy vajon kitől hallott ilyet a kicsi csillag.
- Hát ez nem. De láthatja, hogy én is dolgozom meg a másik nagynénje is iskolába jár, prefektus. Majd fogunk erről beszélgetni. De amíg nem akarja otthagyni az iskolát, hogy főállású vegán legyen, addig nem olyan vészes. Azt meg úgysem engednénk. Köszönöm, hogy szóltál erről. El sem tudom képzelni, hogy mit gondol… hogy vegánkodni megyek be az iskolába?-
Felelem még mindig nem rejtett izgalommal a hangomban. Lehet, hogy visszafelé meginterjúvolom Dávidot is, hátha azóta ő is az szeretne lenni. Viki is az lesz majd, csak legyen elég önálló és ne anyu véleményétől függjön. Mondjuk, ha ezt Dóri elmondja otthon, engem megölnek. De nem baj, megéri.
- Dávid szívem kviddicsezni szeretne legújabban?-
Tudakolom fejemmel a kicsi fiú felé bökve egészen finoman. Ő mindig más szeretne lenni, sárkánykutató, rezervátumos, tanár, bestiagondozó, artista, mindig, amit épp meglát.
- Egyébként… - Fordulok Hannához valamiért kicsit halkabban beszélve, aminek amúgy semmi értelme nincs, mert nem a Coca Cola receptjét szeretném elárulni. – Látszik már rajtuk valami a leendő házukból? Én egyelőre eridonosnak mondanám a csajszit, navinésnek meg a srácomat. De aztán ez még változik még, szerintem rajtunk is áll, hogy mit erősítünk meg bennük.-
Vivi nagyon mély, Vivi nagyon bölcs. De tényleg így gondolom, mert ha nagyon rákapnak a tanulásra, könnyen kékek lehetnek. Ha nem nyílik meg jobban Dávid, szerintem ő sárga. Ha Dóri ilyen vagány marad, akkor piros, esetleg zöld. Csak ne legyen apja-lánya/fia egyik sem.

Erdős-Prinz Vivien
INAKTÍV


Kicsorbult aranycsengettyű
RPG hsz: 60
Összes hsz: 943
Írta: 2018. február 25. 14:45 Ugrás a poszthoz

Apáthy Marcell


Borzasztó ez a nagy hideg, főleg itt északon, fenn a hegyek környékén. Nem is tudom, hogy hogyan sikerült Lengyelországban kibírnom a teleket annyi éven át, főleg a síparadicsom közelében, ahol a nagyszüleim élnek.  Sajnos ritkán van már lehetőségem látni őket, pedig gyerekként nagyon élveztem náluk lakni, akkor rengeteget fejlődött a lengyelem. Igazából hiába itt születem, sokkal jobban szerettem Lengyelországot, a lengyel mugli városokat, mint a magyarokat, teljesen megértem, hogy miért vágyott annyira vissza a nagymamám.
Szerencsére eddig tök jól megúsztuk a hideget meg a havat, de eljött, aminek el kellett jönnie: beköszöntött az igazi, hideg, havas, csípős tél. Sosem esik jól, amikor az ember szinte már a csontjaiban érzi a fagyos levegőt, de inkább most, mint majd húsvétkor. A húsvét már nincs is olyan messzire, csak remélni tudom, hogy a tél addig kitombolja magát.
Nem csak nekünk kellemetlen ez az időjárás, hanem a vadon élő állatoknak is, így úgy döntöttem, hogy ha már úgyis ráérek ma délután, akkor viszek ki az állatkáknak egy kis ételt az erdőbe. Felkaptam a legmelegebb szövetkabátom, a polárral bélelt, puha, kötött kesztyűmet, a legmelegebb sapkámat és a két méteres sálamat úgy a nyakamba tekertem, hogy csak a szemeim látszottak ki. Smink ma nincs rajtam, ha a csípős szél megfújja a szemem, csak bekönnyezik tőle, az meg nem szép.
A legnagyobb vászontáskámat jól megpakolom mindenféle maggal, műanyag tálakat, egy üvegben meleg vizet, valamint megkurtítottam a család húskészletét, hogy a ragadozóknak is tudjak enni adni
Picit csúszkálva jutok el a vadőrlak környékére, a legtöbb helyen teljesen szűz hó van, én hagyom az első lábnyomokat bele. Nem merek mélyre bemenni az erdőbe, mert úgyis eltévednék, a fákon és vakító fehérségen kívül semmi tájékozódási pontom sincs. Az éhes állatok úgyis kijönnek élelmet keresni.  A vadőrlak mögé megyek, hogy nyugodtan tudjanak enni, hogy ha megtalálják, amit hoztam. Az egyik fán árválkodik egy madáretető, annak a megtöltésével kezdem a mai erdei kalandomat, majd a vadőrlak mögötti cseréprakásból elhozok egyet, s bűbájjal felhevítem azt.
Erdős-Prinz Vivien
INAKTÍV


Kicsorbult aranycsengettyű
RPG hsz: 60
Összes hsz: 943
Írta: 2018. február 25. 16:12 Ugrás a poszthoz

Apáthy Marcell



Szerintem minden nap ki fogok ide jönni, végül is, ha bejövök vizsgáztatni meg ilyenek, amúgy is itt megyek el. Néha lehet picit könnyebb lenne, ha a kastélyban  élnék, de  összességében mindenkinek így a praktikusabb, hiszen így tudok segíteni anyának is, meg lehetek a beszt nagynéni evör. A múltkori Hannah-val történt beszélgetésünk után próbáltam változtatni egy kicsit, és így már valamivel könnyebb az aprónéppel nekem is. Nem hiszem, hogy valaha lesz más gyerekem, mint a macskáim, de azért ez hasznos lesz, más nem az unokahúgommal meg az unokaöcsémmel.  Gondoltam rá, hogy őket is kihozom, mert biztosan élmény lenne nekik, de aztán hagytam, mert nem akarom, hogy feleslegesen kint legyenek a hidegben, ráadásul, ha elkezdenek itt rosszalkodni, akkor elriasztják az állatokat. Jelenleg csak néhány cinegét látok az egyik fáról kíváncsian kukucskálni, a távolból pedig hallok rigókat meg gerléket. Remélem sikerül megtalálniuk a kitett elemózsiát.
Miután kellően sikerült felmelegítenem a cserepet, rápakolom az egyik műanyag konyhai tálkát, majd a kesztyűmet levéve lecsavarom az üveg tetejét és beleöntöm a még langyos vizet. A hidegben azonnal gőzölögni kezd, rá kéne még olvasnom egy bűbájt, mielőtt elindulok.
Ekkor hang üti meg a fülem, ismerősen hangzik, de nem tudom hová tenni. Az ismerős ismeretlen irányába fordulok, halványan elmosolyodva bólintok a fiatal srácnak.
- Ó, szia! Te is kijöttél levegőzni ebben a jó időben?-
Kérdem csevegő hangon. Sokat ábrándozik a fiú az óráimon, de nincs vele nagy baj. Ha jól tudom, akkor nincs a mi szakirányunkon, úgyhogy annyira nem is kell neki. Vannak egy páran így, felveszik, mert eléggé érdekes terület.
- Azt megköszönöm! A húst ki tudnád tenni a ragadozóknak?-
Kérlelem a táskámban könyökig turkálva az ételhordó után. Megfogtam, hogy elpakoljam, de nagyon nem szívesen foglalkozom ilyen kajákkal, már undorodom tőle. A lezárt ételhordót a rellonosnak nyújtom.
- Köszi! Van nálam vagy két alma, az a rigóknak nagyon jó lesz. Szerintem még olajos magvakat kéne kitenni, főleg az hoztam.-
Magyarázom félig a fiúnak, félig magamnak, miközben az egyik odúba is beszórok egy adag magot.
- Te látsz valami jó helyet arra, hogy felszúrjuk az almát?-
Kérdem a fehérséget kémlelve. Régebben úgy is sokat másztam fára, innen nem olyan messzire estem le és törtem be a fejem  még tizennégy évesen. Úristen, de rég volt az.
Erdős-Prinz Vivien
INAKTÍV


Kicsorbult aranycsengettyű
RPG hsz: 60
Összes hsz: 943
Írta: 2018. február 25. 17:29 Ugrás a poszthoz

Apáthy Marcell



Halványan mosolyogva biccentek a fiúnak. Nem annyira hangoztatom az iskolában, hogy nem eszem húst, mert általában a szokásosnál is őrültebbnek szoktak nézni, ha megtudják. Én nem tudom, hogy mit lehetne csinálni azzal kapcsolatban, hogy komolyan vegyenek az emberek. Arról már leszoktam, hogy színes csíkokat fessek a hajamba, esetleg az egészet lehetne valami barnára? De az annyira nem én vagyok. Apu már amúgy pedzegette, hogy tiszta komolytalanul nézek ki. Azt mondta, hogy öregítsem magam sminkkel, vagy valami. Másnál működik, nálam még az sem.  Nem értem, még a bordó rúzs sem használ.
- Oh… öhm... köszi, hogy így gondolod. Nem ezt szokták mondani. Vagyis… a hét éves unokahúgom és unokaöcsém, ők mondták már.-
Mondom nevetve. Hát igen, nem épp ez a jelző, amit szoktam kapni, de legalább vagány nagynéni vagyok, meg vagány nagytesó. Apám is azért nem akarta, hogy sokat együtt lógjak a féltestvéreimmel, mert félt, hogy beleköpök az aranyvérű neveltetésükbe, ha már az enyém elcsúszott. Ahhoz képest, hogy gyerekként milyen jóban voltunk, már évek óta alig beszélek velük, még baglyokat sem nagyon váltunk, csak ünnepekkor. Sajnos.
- Pedig azt semmiség lett volna megcsinálni. Nem is értem.-
Felelem csalódottan, miközben visszaveszem a kesztyűmet, mert már kezdem nem érezni az ujjaimat, de legalább cserébe jó vörösek lettek. Kíváncsian figyelem, hogy mit csinál a fiatal srác, majd én is megnézem magamnak az ablakon keresztül a törött botot.
- Tényleg, ez pont tökéletes lenne. -
Helyeslek ellépve az ablaktól, egyenesen az ajtóhoz sietve. Megpróbálom lenyomni a kilincset, ám zárva van. Logikus, nincs vadőr, nincs belépés.
- Ez vajon az iskola tulajdona most, vagy magántulajdon?-
Gondolkodom ismét hangosan. Azért betörni nem nagyon kéne. Nem is tudom, hogy mióta nincs vadőrünk, Livvel szoktuk hellyel-közzel ellátni a feladatkört, mint ’bestiás’ tanárok, de jó lenne, ha valakit felvenne az intézmény.
- Meg kéne próbálni egy faágat megbuh… bütykölni előbb.
Döntöm el egy pillanat alatt, félúton moderálva magam. Tizenévesen tuti, hogy nem gondolkodtam volna, hanem egyből rárepültem volna a zárra, de azért most már megfontoltabb vagyok.
Az egyik közeli alacsonyabb fához érek, talán almafa lehet.  Nem akarom megolvasztani rajta a havat, mert szerintem megzavarná a fát, aztán még képes lenne elkezdeni rügyezni ebben az ítéletidőben, így hóval együtt felmászom a legalsó ágára. Kabátban határozottan nem megy könnyen, meg a gyakorlatból is kiestem, de legalább fent vagyok.
- Arra gondoltam, hogy ha lenne egy erősebb gally, vagy valami egy darabot lehasítanék Diffindoval és akkor arra talán fel lehetne szúrni.-
Erdős-Prinz Vivien
INAKTÍV


Kicsorbult aranycsengettyű
RPG hsz: 60
Összes hsz: 943
Írta: 2018. március 12. 13:42 Ugrás a poszthoz

Apáthy Marcell

Nagyon jó érzés azért segíteni az állatokon, bárcsak többet tudnék tenni értük. Nem hiszem, hogy azért mondjuk egy gyógyítói szakot el tudnék, vagy inkább el akarnék végezni. Jó, persze szereztem képesítéseket, többet is, jó volt, szép volt, de köszönöm, nem akarok a mostaninál közelebb kerülni bármilyen oktatási intézményhez.  Ha őszinte szeretnék lenni magamhoz, ennyi felelősség elég is nekem, amit itt az iskolai falain belül el tudok látni. Anyukám sem szerette, hogy ha bestiák között vagyok, de azt máig nem tudom eldönteni, hogy ez csak ilyen általános anyai féltés, a varázslények erejétől félt-e, vagy egyszerűen bennem nem bízik. Szeretem azt hinni, hogy az első, de valószínű, hogy mind a három keveréke, amiben eléggé nagy fajsúlya van a harmadiknak.
A fiú kérdésére rámosolyogok. Meglepődtem azon, hogy így rákérdez, hirtelen nem is tudom, hogy mit mondjak.
- Hebrencs, felelőtlen, gyerekes. Nem elég aranyvérű. -
Pár jelző kibukott belőlem, édesanyám inkább  finomabb dorgálás híve, meg annyira nem törődik a vérminőséggel meg a neveltetéssel, de azt tudom, hogy apukám már leírt. Már kamaszként leírt, azt hiszi, hogy anya hibázott velünk… Nem tudom, hogy most milyen életem lenne, ha együtt maradtak volna, valószínűleg lenne egy bukott beuxbatonsos bizonyítványom, és meg lennék bélyegezve, mint most. Lengyelország sokkal jobb hely volt, ott örültek a magyar névnek, Franciaországban a húgom csak egy lenézett kelet-európai volt eleinte, akármennyire is aranyvérűek.
- De ezekkel nem kell törődni, mert hát… így is lehet vinni valamire. Nem kell beállni a sorba.-
Mondom határozatlanul. Igazából ezzel csak magamat próbálom győzködni, de tudom, hogy ennyi idősen már nem ilyennek kéne lennem, meg sokkal jobb volna, ha rendezettebb lennék, de hát ez van. Ez vagyok én, legalább egyedi? Meg anyu sem csinálta jó, tök hamar férjhez ment, aztán meg egyedül maradt. Most én is ugorjak bele egy házasságba? Áh, tuti nem.
Nevetve csóválom a fejem a fiú ajánlatára. Hát igen, nem tudhatja, hogy milyen vizsgákat tervezek, a diákok könnyen hihetik azt, hogy megbosszulom az év közbeni magatartásukat, de nem. Nincs kedvem sokat javítani. Akinek kell a tudás, az úgyis megtanulja meg kér külön feladatot.
- Ám legyen! De aztán tökéletesnek kell lennie. Menni fog? Kell a segítség a vizsgához, azt hiszem.-
Felelem a lehető legegyüttérzőbb arccal, nagy szemekkel. Nehéz lesz, nagyon nehéz.
- Áh, a pótkulcs tökéletes. Ebbe nem hiszem, hogy bárki belekötne. -
Ekkor erős csiripelés üti meg az én fülemet is. A szomszédos fa alatt hagytam a már picit nyitott zsákot, aztán éppen azt próbálják tovább szakítani, meg veszekszenek, hogy ki érjen oda hamarabb.
– Óóó, szegénykék! Jobb lesz, igazad van, jobb lesz sietni. -
Felelem lecsusszanva a fáról. Felesleges dolog volt felmászni, főleg, hogy van pótkulcs, ezt eszembe sem jutott megnézni. Picit meginogok, ahogy a mély hóba érkezik a lábam, meg hát ugye be is rozsdáltam már fára mászásból. Régen nem csináltam már ilyeneket.
- Gyakorolhatjuk másként is, hadd egyenek, amíg elkészülünk.-
A pálcámmal intek, mire egy nagyobbacska folton megolvad a hő. A táskámban van még egy kisebb csomag bontatlan eledel, amibe belemarkolok és kiszórok a füves-avaros részre belőle vagy két marékkal.
- Mehetünk! Most már ellesznek, amíg elintézzük. Az erdő mélyén is biztosan sok az éhes állatka…-
Folytatom főleg inkább magamnak. Nem szívesen megyek be az erdő mélyére, amilyen ügyes vagyok, még el is tévednék. Biztosan ki tudnék kecmeregni valahogyan, de nem érzem magamban az erőt meg  a tehetséget.
Megvárom, hogy a fiú beengedjen minket. Legelőször nem a törött fadarabért megyek, hanem szétnézek a kunyhóban. Jó poros itt minden, látszik, hogy régen nem jártak már benne.
Komótosan odasétálok a céltárgyunkhoz, amikor is a viskó sarkából mocorgást vélek felfedezni, először csak halk molyolásként, majd egyre hangosabban, majd végül morgásba megy át.
- Belóghatott valahol egy bestia, húzódj mögém!-
Utasítom, némileg riadalommal a hangomban. Feltartott pálcával a fiú elé állok, és a veszedelem(?) forrásába nézek, hogy mikor tűnik elő. Remélem, hogy csak egy kóbor macska szökött be, de ha ez cica, akkor nagyon mérges. Nem lehet túl nagytestű, nem láttam sehol olyan nagy rést. A kéményen esett volna be?





VB karácsonyi ajándékkereső
2018. december 23.
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2018. december 23. 22:13
Erdős-Prinz Vivien
INAKTÍV


Kicsorbult aranycsengettyű
RPG hsz: 60
Összes hsz: 943
Írta: 2018. március 18. 03:18 Ugrás a poszthoz

Hannah


Igazából én mindig másokra bíztam a gyerekek nevelését. Mármint persze, a rokonuk vagyok, de nem az anyjuk, meg a nagyanyjuk, nem hiszem, hogy nekem különösebben foglalkozni kéne a fegyelmezésükkel. Persze, szeretnék segíteni a húgomnak, de kinek van türelme az ellenkezős gyerekek hisztijét hallgatni? Azt hiszem, hogy egyébként már kezdik kinőni a dolgot, remélem lassan már jön a kamaszkor előtti nyugi.
- Ó, az jó lesz, köszönöm! Van nálam annyi, aztán lehet cserében lesz egy nyugis délutánom. Eléggé sok papírmunkám van mostanság, nem is értem minek ennyi.  Melyiket szokták különösen szeretni?  Az a seprűs rejtvényes füzet szerintem bejönne a kis srácnak. Dorkának valami állatos… bár a mai után…-
Mondom a végén szemforgatva. Nem értek hozzá, de nem hiszem, hogy meg kéne jutalmazni a mai viselkedése után. Azt tudom, hogy féltékeny, hogy ha Dávid más gyerekekkel játszik, de valahogy el kéne vele fogadtatni, hogy az öccsének attól még lehet barátkája, hogy ők ikrek. De ez inkább ilyen gyerekes féltékenység, mert ő simán barátkozik másokkal, csak Dávidnak nem szabad kislányokkal.
Hannaht a gyerekeket kémlelve követem a székekhez, majd helyet foglalok. Egészen nyugisan eljátszanak, csodálom, hogy ilyen fegyelmet tud tartani. Tuti valami német dolog ez.
- Igen, nem is szereti, ha ráhárul a felelősség. Életkorban már nem olyan gyerek, de odabent még eléggé éretlen. Meg az, hogy gyakorlatilag testvérként nőttek fel, csak nyolc év van köztük. Elég szerencsétlen helyzet volt… de így alakult.-
Fejezem be mosolyogva, jelezve, hogy nincs itt gond. Hát, igen, eléggé érdekes helyzet is volt, ahogy kamaszkorunkban egyszer csak megérkezett közénk, mert csak. Eléggé nagyot csalódtam akkor anyában, hogy ilyen felelőtlenségre is képes. Jó, azt tudom, hogy fiatalon megpattant otthonról, de hát ki nem? (Én, még mindig otthon élek, nevermind) De azt nem gondoltam volna, hogy csak úgy jön egy gyerek. Aztán hasonló villámcsapásként jött Letti szerelme azzal a bolond angollal, meg az ikrek. Én vagyok felelőtlennek titulálva, aztán én nem vagyok terhes. Meg innen még nem rúgtak ki, vannak iskoláim. Én… én jó vagyok a magam módján. Állatokon is szoktam segíteni.
- Nagyon szeretik egyébként egymást, csak most abban a korban van, hogy inkább lenne egyedül. Most kezdi el bontogatni a szárnyait meg élni az életét. Hamar került be a Bagolykőbe innen, nagyon bizonyítási kényszeres lett utána.-
Igazából nem tudom, hogy ezt miért meséltem el. Valószínűleg eléggé kiakadt a múltkor, még otthon is eléggé ideges volt rájuk, hogy egy olyan egyszerű kérdést nem bírnak teljesíteni, mint hogy vegyék fel a sapkájukat. Én ennyi idősen nem is tudom, hogy mit csináltam. Őt bébicsőszködtem. Kiakasztottam a szüleimet. Nem sokkal később meg költöztünk lengyelbe. Igazából nem annyira bántam, bár a lengyellel eléggé meggyűlt a bajunk a testvéremmel, mert szinte egyáltalán nem beszéltük, amikor kikerültünk.
- Ó, diszlexiás? Ezt nem vettük észre nála eddig meg jók a jegyei is.-
Nem tudom, hogy egy ennyi idős gyerek tud-e a csalni, de asszem a diszeseknek már az elején rosszabbak a jegyei. De tudom, hogy a szellemi képességét nem feltétlenül befolyásolja az írás, attól még lehet nagyon jó matekos. Az biztos, hogy szívesen tanul, akkor csak nem rossz neki.
- A fantáziája nagyon élénk. Állandóan mesét mond otthon a játékainak, meg saját kis elvarázsolt világot él. Csomószor látom, hogy a kertben egymaga játszik, de közben beszélget valakivel. Van, hogy a játékainak beszél. Órán nem beszél végig?-
Kérdem kicsit nevetve. Otthon le nehéz lelőni, néha még mi sem bírunk tőle szóhoz jutni, annyi mindent mesél el. Szeret a középpontban lenni. Tipikusan olyan, mint a nagymamánk meg a kicsi húgom, meg én. Letti meg anyu inkább csendesebbek meg visszahúzódóbbak. Dávid visszahúzódóbb, mint Dóri, úgyhogy nem tud kibontakozni mellette.
Bólintok Hannah felvetésére, miközben mosolyogva végigmérem a kis kviddicses vasgyúrót, meg a duzzogó színező szőkeséget. Már csak pár év, és könnyebb lesz.
- Ó, egészségedre. Csak nem meg leszel fázva? Mondjuk ennyi gyerkőc között nem csoda.-
A kisgyerekek a betegségek melegágya. Sokan vannak, túrják az orrukat, némelyik meg nem is mos rendesen kezet. Meglepően sokan nem tudják még a szülők közül sem, hogy nem a kezüket kell a szájuk elé tenni, hanem a karjukat. Azzal mindent összefogdosnak és kész a baj.
Kissé aggódva bólintok Hannah-nak. Én is így látom őket, aztán majd persze kiderül. Nem tudom, hogy mennyit lehet rajtuk még alakítani, mert Dórát azért az ilyenekről le kéne szoktatni. Egyrészt olyan finom kislány, másrészt meg…
- Jobbulást. Ez allergia inkább. Mire vagy ennyire allergiás?-
Kérdem összeszorított fogakkal, majd a táskámból nyújtok egy csomag zsebkendőt a szőke kollégámnak. Aggódva figyelem, mert ez egészen gyorsan romlik, az előbb még semmi, aztán tüsszögés, viszketés.
- Vigyázzak a srácokra, amíg gyógyszert veszel be… vagy valami?-
Vetem fel összeszorított foggal. Nem fognak nekem örülni a suliban, ha késve érek vissza, de nehogy fulladni kezdjen itt Hannah. Nem bízhatom egy csapat tökmagra. Nem igazán tudom, hogy pontosan mit  csinálnak ilyenkor az allergiásokkal, de abban biztos vagyok, hogy életveszélyes is lehet.
Erdős-Prinz Vivien
INAKTÍV


Kicsorbult aranycsengettyű
RPG hsz: 60
Összes hsz: 943
Írta: 2018. július 4. 00:43 Ugrás a poszthoz

Mentés, mindenki is


Úgy gondoltam, hogy ez egy lájtos kis nap lesz, az egész délelőttöm szabad, majd csak délután fogok órát tartani, ráadásul ma fogadóórám sincs, Letti meg éjszakás volt, így délután tud vigyázni a skacokra. Jó, persze voltak papírmunkák a nyakamon, de magamhoz képest egészen nem voltak feltornyosulva, így tudtam tovább halogatni a kötelességet.
Végül is elhatároztam, hogy mivel nincs annyira sok kötelességem, ezért megtehetem, hogy ma később megyek be a suliba és egy picit magammal foglalkozom.
Éjszaka későig szórakoztattam magam mindenféle magazin olvasásával, egészen éjjel kettőig fennmaradtam, így bizony sokáig aludtam ma. A reggeli készülést is kényelmesen elhúztam, pizsamában talált még meg egy nyúl alakú patrónus dél környékén. Az inkarnálódott kékség nagyon rossz híreket hozott, először el sem akartam hinni. Nagyon remélem, hogy nem sok levitás volt bent, meg persze, hogy senki nem sérült meg komolyan. Azt üzenték, hogy a mentést már elkezdték. A szekrényemhez viharzok, a legaljáról sikerül előkapnom a tűzálló talárom, amit még a rezervátumi gyakorlatokon használtam. Ilyen gyorsan még sosem ment talán a felöltözés, mint most, a végén pedig egy pillanat alatt magamra húzom a speciális ruhát, és felkötöm a hajam.
Ebből borzasztó nagy balhé lesz, hogy az én vezetésen alatt történik meg ilyesmi. Pánikolva felhúzom az első cipőt, ami az orrom elé kerül. Engem meg fognak ölni. Majdnem elesek, miközben féllábon ugrálva próbálom felkapni a szorosan befűzött tornacipőt. Mi van, ha súlyosan megsérültek odabent? Vagy… Erősen az alsó ajkamba harapva sóhajtok egyet, majd a fejemet megrázva készülök tovább. Nem halhattak meg, mi robbanna ekkorát egy toronyban? Ugye nem?
Felkapom az íróasztalomról a pálcámat, majd egy gyors Invitot elmormolva előhívom a seprűmet a pince rejtekéből Mostanában nem is nagyon használtam, eléggé régi darab, de utazásra még tökéletesen megteszi. Az ajtót becsapva magam mögött szinte a küszöbről felszállok. Igyekszem minél jobban ráhasalni a járgányra, hogy gyorsan odaérjek. Remélem, hogy a kastélyban tartózkodó tanárok tudtak segíteni és már nincs akkora gáz. Messziről látni a füstöt, ami a házunk tornyából száll, egyre erősebben marja a torom a füstszag, ahogy közelítek. Reszkető gyomorral landolok a kastély bejáratánál, karomban a seprűmmel futásnak indulok a Levita bejáratának irányába.
Picit pihegve érkezem meg az összeverődött tömegbe, kissé le is lassít az, hogy elterelik a bámészkodókat, de végre megérkeztem. Szemlesütve biccentek a kollégáknak, a legelső tanártól gyorsan megtudakolom, hogy hogyan állnak az események. Megnyugtat, hogy a minisztérium emberei, Kriszpin meg Robi is jelen vannak, de azért aggódom, hogy mi lehet odabent. Idegesen a talárom ujjába markolva figyelem az osztagosok utasításait. Próbálok higgadtnak és határozottan tűnni, de igazából nagyon félek.
A terv szerint én magam is felszállok a mentőcsapat közé és a torony magasabb részei felé veszem az utam, és diákok után kutatok. Ha elég stabilnak minősítik a tornyot, akkor bemegyek.
Ahogy a torony közelébe érek, igencsak kellemetlenné válik a forróság. Még éppen elbírom viselni, de a szemem is alig bírom nyitva tartani ekkora füstben és ilyen hőmérséklet mellett. A pálcámmal védőbűbájt vonok magamköré, hogy jobban láthassak.
A kilátóban megpillantok egy maréknyi diákot, ahogy Seth mondta. Innen nem tudom még kivenni, hogy kik azok, meg hogy van-e köztük súlyos sérült, de feléjük veszem az irányt.  
Úgy tűnik, hogy többnyire rendben vannak, persze mindegyikük rémült, horzsolások borítják őket, de sajnos néhányuk nem úszta meg ilyen épen: az egyik fiúnak súlyos égési sérülése van, amit még a torony tetején hűsítő bűbájjal látok el - a rezervátumban alapvarázslat, főleg annak, aki sárkányokkal dolgozik. Jelzek a többieknek, hogy jöjjenek ide menteni – a minisztériumból az egyik dolgozó hamar a segítségünkre siet, így ketten le tudjuk őket hozni két körben. Miután biztonságban tudom őket szakképzett gyógyítók kezei között, ismét elindulok, hogy újabb diákok után kutassak. Szerencsére már legalább heten kijutottak, de fogalmam sincs, hogy hányan lehetnek bent és milyen állapotban. Mert ők a szerencsésebbek voltak, akik gyógyíthatóan sérültek meg a robbanásban.
Utoljára módosította:Erdős-Prinz Vivien, 2018. július 4. 18:29
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Erdős-Prinz Vivien összes RPG hozzászólása (15 darab)

Oldalak: [1] Fel