Artemisia Rubya & Naizer Ruben BarnabásEddig tökre kevésnek tűnt elsőre a kastély meg a házuk közötti távolság neki, aztán hogy a múltkor azt a dobozt kellett végiglebegtetnie rajta, meg most kinyalva, egy picit magasabb sarkú cipőt is képes volt magára erőltetni, így már kevésbé tűnik annak. Mindezt csakis azért, hogy nőiesebb legyen az összhatás. Igen ám, de nem hogy nem szereti ezt a ruhadarabot, hanem egyenesen utálja. Ez az egyetlen ilyen pár cipője, maximum ilyenekre meg vizsgákra hajlandó felvenni, úgyhogy hiába három éves, pont úgy néz ki, mintha most vette volna elő először a cipős dobozból.
Fog kérni egy lakosztályt a kastélyban.
Igen, az nagyon jó lesz.
Picit amúgy sem ártana már az önállóság, mert hiába vagy felnőtt dolgozó nő, azért ha otthon élsz az anyáddal, magyarázd el neki, hogy nem vagy már a kicsi lánya, pláne, hogy ha eleve egy zűrös múlt áll mögötted, ami miatt minden lépésedet figyeli, mert nem akarja, hogy elveszítsd az állást, amit szerzett neked. Meg akkor lenne legalább 15 perce, hogy nyugodtan heverésszen az ágyában reggel, ami azért nem kevés, hogy ha 8-tól van az első órája. Egyrészt megszokta az egyedüllétet, másrészt egyelőre úgy érzi, hogy még illene a családjával maradnia egy ideig ennyi év távollét után. Ezt majd eldönti, mindenesetre épp a kezdés előtt be sikerül libbennie a Nagyterem ajtaján, ahol már nagyon nagy a tömeg. Dísztalárja picit szétnyílt a nagy botladozásban a macskakövön, így azt útközben picit összébb húzza, hogy ne látszódjon a fekete dísztalár alatti padlizsán lila ruhájából sok, úgy szeretné, hogy épp a talár nyitott részeinél sejlődjön át. Amikor a tanári asztalhoz ér látja, hogy van három szabad hely az asztal szélén, illetve még egy hullámos hajú fiatalember mellett, így inkább azt célozza meg, ahol társaságban tudja eltölteni az estét, ha már unalmasnak ígérkezik az egész, elvégre hát évnyitó. Diákként sem szerette sosem, maximum csak a kajálást a végén, az mentette meg számára az estét. El sem nagyon tudja képzelni, hogy milyen lesz az este a tanárok társaságában. Valahogy egyelőre kívülálló csoportnak tűnik neki az egész bagázs, nem érzi magát közéjük valónak. Igazából sehová nem érzi magát valónak, a rezervátumba béna, a minisztériumi melót unta, tanárnak meg nem tanár. Mármint az, de csak papíron.
- Üdv, szabad ez a hely?Kérdi egy zavart vigyorral az arcán a férfitól, miközben a környéken ülő tanároknak is biccent egyet. Némelyik ismerős számára a diákéveiből, egy-kettő még tanította is.
Csak vissza ne zavarják a diákok asztalához, mert az kínos lenne. Az anyja vajon mondta nekik, hogy ő jön a helyére?
Amennyiben szabadnak bizonyul az ülőalkalmatosság, úgy gyorsan kényelembe helyezi magát. Megdöbbenve hallgatja a felügyelők érkezését. Ez kínos lesz, hogy ha a tanárok múltját is ellenőrzik, elvégre az övé nem makulátlan, legalábbis a szakmai tényezőket illetően. Az ellenőrzés tényére annyira feszült lesz, hogy egyelőre üres poharával kezd játszani. Reméli, az apját nem fogják elővenni megint miatta, így is eleget cikizték már a hibbant lánya miatt.
Merengéséből a mellette ülő férfi hangja zökkenti ki, mutatóujjával a poharát birizgálva pillant a látszólag új kollégára. Ő már hallott ezt-azt a kastélyról, de azok már régebben voltak, ezért nem érti, hogy miért pont most kell ez az egész hercehurca. Ha ezt otthon elmeséli.
- Pár éve felgyújtották a kastélyt azt hiszem.Suttogja alig hallhatóan a férfinak. Más incidensről nem hallott, hacsak nem a kastélyban tartózkodó vérfarkasokat, vámpírokat meg elemi mágusokat akarják ellenőrizni. Maximum ők lehetnek itt veszélyforrás, de ahogy hallja az ilyen diákokra fokozottan figyelnek.
ide is beköszönök már ^^ * minden más csevegőben járt már, ami elérhető neki XD*
