36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Fabricziusz Ábel összes hozzászólása (19 darab)

Oldalak: [1] Le
Fabricziusz Ábel
INAKTÍV


Jókisfiú
RPG hsz: 63
Összes hsz: 370
Írta: 2016. február 29. 16:03 Ugrás a poszthoz

*ide is bedugja az orrát* Szép délutánt! Smiley
Fabricziusz Ábel
INAKTÍV


Jókisfiú
RPG hsz: 63
Összes hsz: 370
Írta: 2016. február 29. 16:06 Ugrás a poszthoz

Sziasztok. *bő a szókincse* Cheesy
Fabricziusz Ábel
INAKTÍV


Jókisfiú
RPG hsz: 63
Összes hsz: 370
Írta: 2016. március 4. 17:52 Ugrás a poszthoz

Így most holnap elmarad a szombat? *ijedt*
Fabricziusz Ábel
INAKTÍV


Jókisfiú
RPG hsz: 63
Összes hsz: 370
Írta: 2016. március 4. 18:04 Ugrás a poszthoz

Jaj, csak azt ne! XD
Fabricziusz Ábel
INAKTÍV


Jókisfiú
RPG hsz: 63
Összes hsz: 370
Írta: 2016. március 16. 15:45 Ugrás a poszthoz

Helló Gy! Smiley
Fabricziusz Ábel
INAKTÍV


Jókisfiú
RPG hsz: 63
Összes hsz: 370
Írta: 2016. március 19. 10:38 Ugrás a poszthoz

Jó reggelt! Smiley
Mi a kaja? Cheesy
Fabricziusz Ábel
INAKTÍV


Jókisfiú
RPG hsz: 63
Összes hsz: 370
Írta: 2016. március 19. 19:12 Ugrás a poszthoz

Csornay Kíra Lotti


A délutánok, azok mindig olyan kimerítően unalmasak, hogy még egy magamfajta jókisfiú is idegösszeomlást kap. Nem arról van szó, elüldögélek én egy sarokban, egy jó könyvvel, de ha kínálkozik jobb program, akkor kapva-kapok rajta.
- A könyvtárba? - kérdeztem Lottit, kerekre tágult szemekkel, mikor szinte magával rángatott.  - Tegnap is ott voltam, meg tegnapelőtt is, sőt az egész múlt héten. - Csalódott voltam kicsit, de nem ellenkeztem, csak nem tudtam elképzelni, mit talál háztársam érdekeset abban a porszagú helyiségben. Tehetetlenül futottam utána, hisz nem akartam elesni, és őt sem elrántani, mert az csúnya dolog lenne tőlem. Úgy nézhettem ki, mint egy mugli rajzfilm figura, ahogy szinte a lábam nem érintve a talajt, úsztam utána a levegőben. Jó, hogy nincsenek akkora füleim, hogy lobogjanak a szélben, és a nyelvem sem lóg...még.
- Mi ott olyan érdekes? - kiáltottam, bár lehet, hogy hangom elnyelte a menetszél, vagy Lotti lépteinek zaja. Sokáig nem kiabálhattam, mert berobbantunk az ajtón. Több szempár fókuszált ránk, több, mint amennyi figyelmet szerettem volna. Amilyen melegem lett hirtelen, könnyen lehet, hogy el is pirultam. Egy "csókolom"-ot odasuttogtam Tilda néninek, akinek a tekintete enyhe ejnye-bejnyét sugárzott. Ezután helyreállt a Világbéke, a felénk forduló arcok újra a könyveikbe temetkeztek és az előbbi zajos belépő helyét átvette újra a szokásos porlepte áhítat.
- Mit fogunk itt csinálni? Talán a vizsgádhoz akarsz megnézni valamit? - Szívesen álltam szolgálatára, ha bármiben segíthetek, számíthat rám. Fejem felett a glória is megjelenik hamarosan, pedig csak képtelen vagyok nemet mondani, ami másnak örömet okoz. Néha átok, szívom a fogam, de újra és újra megteszem.
Fabricziusz Ábel
INAKTÍV


Jókisfiú
RPG hsz: 63
Összes hsz: 370
Írta: 2016. március 20. 00:59 Ugrás a poszthoz

Csornay Kíra Lotti

Mióta idekerültem ebbe az iskolába, egy dolgot bizton megtanultam: soha ne mondj semmire nemet. Na, én nem az a fajta vagyok, aki egyébként is képes lenne erre, de most rádöbbentem, hogy néha hasznos is lehet. A Navine ház lakói ugyan nem az a megátalkodott fajta, ezért semmi gyanúsat nem találtam abban, ahogy Lotti betört a délutánomba. Új lévén, kevés tárgyam volt és még kevesebből volt vizsgám, de az egy cseppet sem aggasztott, hogy mennyi tudás töltődik a fejembe ilyen körülmények között. Az órákon is általában csak néztem ki a fejemből, és levelezést folytattam pár lánnyal. Lotti is közéjük tartozott már a kezdetektől, mert hajladó szóba állni velem, akinek a tojáshéj ott volt még a fenekén, mert új fiú. Ezért nagyon hálás voltam neki, érte még inkább bármit megtettem volna, de mikor a rosszalkodást említette, kicsit kiszáradt hirtelen a szám. Nekem már az is annak számított, ha hangosabban szólaltam meg a könyvtárban, vagy hogy leveleztem órán. Büszke is voltam magamra, hogy milyen bátor vagyok és titkon azt kívántam, bárcsak apám látná ezt.
- Rosszalkodni? Minek? - kérdeztem meg suttogva, aztán zavartan néztem körül, hogy van-e valaki, aki hallotta. Elképzelésem sem volt arról, hogy a lány mit tervez, de mivel jó fejnek tartottam, bíztam benne. Fellelkesültem egyre jobban a gondolatra, hogy segíthetek, hogy valami közös buliban benne lehetek és már kevésbé voltam bizonytalan. Követtem a sorok közé, ahová vezetett és kíváncsian vártam a történésekre, közben lázasan agyaltam azon, milyen rosszaságot követhetnénk el.
- El kéne terelni Tilda néni figyelmét valahogy, nem? - Bíztam benne, hogy kitalál valamit, elvégre harmadikos, több varázslatot ismer nálam, biztosan van a tarsolyában egy csokornyi elterelő bűbáj. Abban is biztos voltam, hogy én is nélkülözhetetlen vagyok a tervhez, így a fontosságtudatom nem szenvedett csorbát. Rögtön fel is ajánlkoztam, ahogy egy jó kisfiúhoz illik.
- Miben segíthetek? Húzzam meg a hajad, bár nem akarlak bántani, csak ha szeretnéd...vagy nyissak ki minden ablakot, hogy huzat legyen? - soroltam fel a fejemben lévő egetverő rosszaságokat. Várakozón, no meg ugrásra készen tekintettem rá, várva az utasításokat.
Fabricziusz Ábel
INAKTÍV


Jókisfiú
RPG hsz: 63
Összes hsz: 370
Írta: 2016. március 22. 20:45 Ugrás a poszthoz

Csornay Kíra Lotti


Mindenre csak értelmesen bólogattam, mint valami hátsó ablaki díszkutya. A szemeim is legalább annyira értelmesen csillogtak, mint annak üvegszemei. Szórakoztató látvány lehettem, de Lottit ez láthatóan nem nagyon zavarta. Teljesen belelkesedett a témába, a rosszalkodásba.
- Nekem a rosszalkodásból még órákat kell vennem. - Persze érthető, hogy unatkozik, én tudom, hogy az milyen érzés, de mikor felmerül, hogy tiltott dolgot tegyek, azonnal elönt az aggodalom. Egyik felem azt súgja, hogy nem szabad, a másik meg azt, hogy rajta. Lehet, hogy a végén meg fogok romlani, mint párizsi a kánikulában.
Gondolkodóba ejtett a feladat, hogy melyik tárgyat nem szeretem, végül is inkább az lett a vége, hogy nem maradt olyan, amit kedvelnék. Elindultam az egyik polc irányába, közben figyeltem Tilda nénit, nehogy megneszeljen valamit. Nem is értem, hogy lehet ennyit olvasni. Egy idő után az is nagyon fárasztó tud lenni, legalább annyira, mint az SVK tankönyv. Nem szeretek varázsolni, párbajozni, meg átkokat szórni pedig végképp nem, csak ha nagyon muszáj. Lehet, hogy apám miatt erőszakfóbiám lett? Vajon gyógyítható? Levettem a polcról egy találomra kiválasztott könyvet, nem érdekelt, hogy mi a témája, aztán az egész sort, amennyit csak elbírtam. Alig tudtam elcipelni az asztalig, ahol Lotti már rajzolgatott. Egy egész halom színes volt előtte, mikor letettem terhemet egy szabad felületre. Bizonytalanul elvettem a toronymagas kupac legfelső könyvét, majd kinyitottam. Matató mozdulatokkal kutattam a színesek és filcek között, de nem találtam az igazit.
- Ööööö...színtelen nincs? - Arra gondoltam, hogy ha láthatatlan tintával mázolom össze a könyveket, mindenki boldog lesz. Tilda néni azért, mert nem látszik, hogy tönkretettük a szeretteit, Lotti is elégedett lesz, hiszen segítettem neki rosszalkodni. Persze lehet, hogy  a színváltós filcek képesek színtelenné válni és nekem az is tökéletes lenne.
- Hoztam amúgy a nagy munkához egy kis gumicukrot. Mindenízű. Kérsz belőle? - Felé nyújtottam a zacskót, de olyan szerencsétlenül fogtam meg, hogy a teteje alulra került és a cukrok szétgurultak mindenhová. Jutott a többi asztalok alá is, polcok mögé, minden elképzelhető helyre. Maradt egy kevés azért a zacskóban is.
Fabricziusz Ábel
INAKTÍV


Jókisfiú
RPG hsz: 63
Összes hsz: 370
Írta: 2016. március 27. 13:19 Ugrás a poszthoz

Boldog nyuszit lányok, fiúk! Smiley
Fabricziusz Ábel
INAKTÍV


Jókisfiú
RPG hsz: 63
Összes hsz: 370
Írta: 2016. március 28. 11:47 Ugrás a poszthoz

Csornay Kíra Lotti


Egészen kifárasztott már az is, hogy idecipeltem ezt a rakás könyvet. Fáradtan rogytam le egy üres székre, bár majdnem mind üres volt. Lotti jó asztalt választott, nincs szemelőtt, és a közelben sincs sok gyerek, akik leleplezhetnének. Mindenre gondolt ez a lány. Nekem nem biztos, hogy menne, meg önbizalmam sincs, de egyre jobban tetszett nekem is ez a rosszalkodás. Izgalmas, ahogy érzek egy furcsa bizsergést a gyomromban. Fura, és kellemetlen, de nagyon jó.
- Ááá, nem mind, de gondoltam, hogy ne kelljen annyiszor járkálni ide-oda, mert feltűnő lehet. - Ekkora ravaszság nem is tudom, hogy fért meg bennem, de talán rá kell jönnöm, hogy sok minden titkot rejt Ábel bensője, még előttem is. Ebbe megint nem akartam belegondolni, mert már így is túl bonyolult volt, így nagy sóhaj kíséretében kinyitottam egy Bájitaltan könyvet. Aztán eszembe jutott Felagund professzor szürkéskék szeme és félénken inkább visszacsuktam.  Nem, ezt mégsem. Fela bával nem jó viccelni. Csalódott voltam, hogy színtelen filc nincs, a füst illata pedig nem vonzott. Megpróbáltam egy Trullusszal a feketét színtelenné varázsolni. Mikor Lotti egy Gemmológia könyv után nyúlt, lefogtam a kezét merészen.
- Ne, ezt a kedvemért ne! Nem volt belőle vizsga idén, legalábbis írásbeli. - Könyörögve néztem rá, közben reméltem, sikerül a könyvet megmentenem, de ezért nem fog nagyon haragudni. Ezután bármi is történt, én is kezembe vettem egy újabb kötetet, ami egy SVK könyv volt, és kinyitottam. A Trullusszal átvarázsolt filccel szépen kiszíneztem az oldalszámokat, ami így úgy hatott, mintha direkt lenne ennyire kidíszítve. Életemben nem alkottam még ilyen tetszetőset és fogalmam sem volt arról, hogy tudok rajzolni, meg tehetségem van a színekhez. A Trullus jól szuperált, bár nem lett színtelen, de folyamatosan változott a szivárvány minden színében. Csodaszép lett. Meg is akartam mutatni Lottinak, ám szerencsétlenségemre közbejött a gumicukor eső.
- Sajnálom - rebegtem alig hallhatóan és én is kapkodni kezdtem a repkedő cukikat. Lábak közt kúsztam, méltatlankodások közepette. Nem kis feltűnést okoztam, égett is a po...az arcom.  Zavartan mutattam csinos kis művemet Lottinak, hogy eltereljem kicsit a figyelmét, meg tompítsam a hangulatot.
- Nézd! Milyennek találod? - Kifejezetten dekoratív lett, ám egyáltalán nem firkálás és rongálás benyomását keltette, hanem díszítésnek hatott. Vagy a célt tévesztettem el, vagy tényleg alkalmatlan vagyok a rosszalkodásra.
Fabricziusz Ábel
INAKTÍV


Jókisfiú
RPG hsz: 63
Összes hsz: 370
Írta: 2016. április 19. 19:14 Ugrás a poszthoz

Csornay Kíra Lotti


Valahogy megkönnyebbültem, mikor Lotti elállt attól a szándékától, hogy a Gemmológia könyvet dekorálja ki. Nem volt okom a felszabadultságra, csak egyszerűen jól esett, hogy azt nem bántja. Hasonlóan éreztem a többi könyvvel szemben is, de nem tehettem meg, hogy mindnek a védelmére kelek, így csak egy elégtételem maradt, a Gemmológia tankönyv. Fellélegeztem, majd finoman odébb toltam a kupacoktól, nehogy megint Lotticsek kezébe kerüljön. Eleinte, csak néztem őt, ahogy rajzol. A fény pont úgy esett a papír lapokra, hogy nem láttam tisztán mit is fest éppen. Nagyot sóhajtva vettem kezembe a legfelső kötetet, hogy én is részt vegyek a rongálásban, elvégre ezért vagyunk itt, nekem pedig segítenem kell, nincs mese és kész. Az fog egyszer a sírba vinni. Elmélyülten dolgoztam, ritkán néztem fel, csak a lapok surrogása hangzott fel, hol tőlem, hol Lotti felől. Elégedettség töltött el, pláne, hogy láttam, a rajzaim nem is rosszak, sőt.... Bár nem az volt a cél, hogy szépítsük a könyveket, ám nem is én lettem volna, ha még ezt is el nem rontom. Már rosszat csinálni sem vagyok képes, azt is elrontom, amit el kéne rontani. Nem tudok hibázni, másrészt meg még ahhoz sincs tehetségem, hogy elbaltázzak valamit, ha fontos lenne. Én egy hatalmas balfék vagyok. Csendesen szidtam magam, de közben láttam, hogy Lotti lelkesedik a rajzaim láttán. Egyáltalán nem láttam haragosnak, mert elfuseráltam a rendetlenkedését.
- Én meg azt hittem, haragudni fogsz, de igazad van. Jó ötlet ez a dekorálás és szórakoztató is. Nem gondolod? - Nevetve kérdeztem. Szorongásom is felengedett, aztán újabb lapokat kezdtem megtölteni a rajzokkal. Egy kis idő múlva azonban valami furcsa dolog történt. Az előző oldalakon lévő rajzok kezdtek eltűnni. Sorra lapoztam visszafelé, és ahogy haladtam a régebbiek felé, azok is tűntek el rendre.
- Nézd! Mi ez az egész? - kérdeztem értetlenül, pedig majdnem világos volt számomra...hát persze. Milyen lenne ez a mágus könyvtár, na meg a könyvtáros néni, ha nem védené bűbáj a könyveket a rongálók ellen? Akkor még nem láttam magam kívülről, de Lottinak bizonyára feltűnt, hogy az arcomon, a kezemen és minden látható bőrfelületen egyre-másra jelentek meg a csodás rajzaim. Mintha magamat dekoráltam volna tele. Tenyeremen éktelen festékfoltok terjedtek. A bosszú, megbosszulta magát.
Fabricziusz Ábel
INAKTÍV


Jókisfiú
RPG hsz: 63
Összes hsz: 370
Írta: 2016. április 30. 11:20 Ugrás a poszthoz

Vitéz Rebeka


Kapitány már nagyon kikívánkozott, a tavasz ígérete őt is elragadta. Az illatok, a napfény íze, a hancúrozás a harmatos fűben izgatottá tette. Sajnos nincs annyi időm rá, mint szeretném és mint ő is szeretné, elvégre a nap nagyobbik részében egyedül volt. Hétvége lévén akadt egy kis szabadidőm, amit duplán ki akartam használni. Anyám tegnap csomagot küldött, benne sok-sok finomsággal, ez csábított arra, hogy nekiessek és megegyem. Az évismétlés egy hangyányit arra sarkallt, hogy idén többet tanuljak, ráadásul könnyebbség volt, hogy egyszer már meg kellett volna tanulnom ezeket, ismerős volt néhány témakör. Egyébként a tanárok is díjazták, hogy újra elsőben látnak. A sok ismeretlen arc között találtak egy olyat is, akit név szerint fel lehet szólítani és ezt a kellemetlen helyzetet gyakran ki is használták. "Ábel fiam, hogy is volt az az még tavaly, amikor szintén nem tudta a Goulens bájital összetevőit?" Magamban hallottam Felagund professzor smirglis hangját, ha épp kellemetlenkedni akart és persze miért hagyta volna ki? Ez a tény rászoktatott arra, hogy előre is lapozgassak a könyvben, ne csak az aktuális anyagra. Így előre tanultam, nem naprakészen. Nem állítom, hogy sikeres voltam a tervemben, de legalább az esélyt meg akartam adni magamnak. Szóval, arra jutottam, hogy összekötöm a kellemetlen a haszontalannal és kiviszem Kapitányt a rétre, viszek magammal némi süteményt, meg néhány tankönyvet és kihasználva maximálisan az időt, egyszerre ülök egy fenékkel legalább három lovon. Egy pillanatig sem merült fel bennem az a kétely, hogy a terveim nem úgy szoktak realizálódni, ahogy elképzeltem. Pórázra vettem a kutyát, aztán játszottunk a pórázon vezetés helyett egy kis huzavonát a folyosón, míg ki nem értünk a rétre. Kifulladva a futástól egy fa tövébe rogytam, leoldottam a kötőfékét és szabadjára engedtem. Kicsomagoltam anyu sütijét, egyet a számba tettem, aztán mély sóhajjal nyitottam ki a Gemmológia könyvet. Egy utolsó pillantással kontrolláltam a kis haszontalant, nem jár-e tilosban, aztán tanulmányozni kezdtema kpeket. Persze az agyam máshol járt már az első pillanatban.
Fabricziusz Ábel
INAKTÍV


Jókisfiú
RPG hsz: 63
Összes hsz: 370
Írta: 2016. május 8. 15:12 Ugrás a poszthoz

Rebeka


Apámon járt az eszem, leginkább a múltkor érkezett rivallóján, ami a bukás miatt természetesen kijárt nekem, de ennek ellenére igazságtalanságnak éreztem. Az ölemben lapuló könyv lapjait akadálytalanul lapozta odébb a szél. Mit sem törődtem vele. Észre sem vettem, hogy már az utolsó órák egyikénél van nyitva, annyira elkalandoztam az otthoniakon merengve. Lacika öcsém...lassan ő is iskolás lesz, benne biztos nagyobb öröme telik majd apámnak, ő jobban hasonlít rá. A kis kölyök már most nagyon jó képességeket mutat a mágiában, nekem meg még mindig csak a törött pálcám lapul valahol az ágyam alatt talán. Nem érdekelt. Sem a sérült pálca, sem az elszomorító helyzetem, sem a tanulás. Mindenki elfelejti, hogy nem vagyok levitás. Ahhoz több fenékkel kéne rendelkeznem a sok magolás miatt. Felnéztem a könyvből a kutyámat keresve és akkor pillantottam meg a lányt is.
- Kapitáááány!! - kiáltottam neki oda, mintha lenne annyira engedelmes, hogy oda is jön. Most sem ez történt, ezért felálltam, hogy közelebb menjek. Persze kizárólag csak a kutya miatt. Persze. Rossz, aki rosszra gondol.
- Szia. - köszöntem ünnepi mosollyal, a morzsákat zavartan töröltem le szám sarkából. Amilyen tökkel ütött voltam, természetes, hogy nem hoztam magammal a csali sütiből, pedig most jó lenne a beetetéshez.
- Kapitánynak hívják, az örökbefogadói napon vettem magamhoz. Azt gondolja, hogy ő a kapitány és nem kell nekem szót fogadnia. Én viszont Ábel vagyok. - nyújtottam kezet, aztán mielőtt még nagyon megemeltem volna, gyorsan vissza is húztam. Fenébe ezekkel az illemszabályokkal.
- Khmmm....Te is tanulsz? - Érdeklődve pillantottam a könyve felé. Nem láttam a címoldalt, így feltételeztem, hogy szintén sorstársam, csak ő valószínűleg hatékonyabban csinálta.
Fabricziusz Ábel
INAKTÍV


Jókisfiú
RPG hsz: 63
Összes hsz: 370
Írta: 2016. május 13. 18:49 Ugrás a poszthoz

Rebi mert jót akarok XD


Kapitány néha jó érzékkel rontja el a dolgokat, ami rám nem pont jellemző, ebből a szempontból összeillettünk, mivel kiegészítjük egymást. A lány kifejezetten csini volt, ez nem kerülte el a figyelmemet. Kedves mosolya csak fokozta a zavaromat. A szokásos protokoll után - ismerkedés és udvarias érdeklődés - zavartam álltam egyik lábamról a másikra. Úgy tűnt minden lehetséges témát kimerítettem, legalábbis a fejemben nem maradt több ötlet, mivel hozakodhatnék elő. Kapitány azonban nem volt zavarban, hálásan fogadta a simogatást, aminek egy nyalintással akart nyomatékot adni. Ha Rebi nem volt elég gyors, ragacsos kutyanyelv csattant az arcán. Lelkesen az ölébe ugrott, ha hagyták, vele kellett most foglalkozni, nem pedig olvasni. Megdicsértem magamban, mert legalább elindította a gondolatmenetemet, lehetett elnézést kérni miatta.
- Jaj, bocsika! Ne haragudj, olyan neveletlen, hogy nem igaz. nagyon sajnálom. Nem lett koszos a ruhád? - Akár sikerült Kapitánynak a lány ölében landolnia, akár nem, kellemetlen volt maga a helyzet. Egy zsebkendővel próbáltam előhozakodni, ha kell, azzal tisztítsam meg a ruháját. A tisztítási hadművelet alkalmat adott arra, hogy mellé telepedjek észrevétlenül.
- Nem esett bajod? - Aggódásom nem szűnt meg csak úgy, magától. Teljesen meg akartam győződni róla, hogy a lány jól van. Kapitány örült nekem is, hasonlóan, mint az előbb a lánynak, és most az én ölembe pattant át, majdnem felborítva közben. Két oldalt megfogtam a grabancát, hogy a nyelvét távol tartsam az arcomtól. Kicsi volt még, de az energiája megtöbbszörözte az erejét.
- Kapitány, neeeee!!! -
Fabricziusz Ábel
INAKTÍV


Jókisfiú
RPG hsz: 63
Összes hsz: 370
Írta: 2016. május 13. 22:20 Ugrás a poszthoz

Rebi
  ez nyílt fenyegetés...én félek XD

Egyedül maradtam a birkózásban Kapitánnyal, de az legalább jó hír volt, hogy Rebi nem sajnáltatta magát a szakadt ruhája miatt. Persze lehet, hogy rosszul láttam, de mintha Kapitány karma beleakadt volna, mikor az én ölembe ugrott át. Erre már biztosan a lányok átlaga hisztirohamot kapott volna. Lehet, hogy ő is azt kap, ha tényleg igaz és észreveszi. Akármennyire is jó kis fiú voltam, nem akartam ennek kitenni magam, el kellett terelnem a figyelmét. Persze, ha még is rájön, nem fogok tagadni.
- Sajnálom, hogy megzavartunk az olvasásban. Ezek szerint te nagyon okos vagy, hogy nem kell már tanulnod. Hogy csinálod? - Izgatott voltam, hátha kiderül valami nagy titok most. Hogy valamit rosszul csinálok, mert például létezik egy varázsige, amit elsőben megtanítanak mindenkinek, amitől a fejükbe repül a tananyag, csak valahogy arról az óráról én hiányoztam. Kapitány közben más szórakozást talált. Egy fadarabot hurcolt a lábamhoz, és várakozón rám szegezte azt a két kis fekete gyöngyöt, ami a szeme volt. Egész lényéből a vidámság és jó kedv áradt, szinte vigyorgott, lógó nyelvvel, bele a képembe. Elvettem a botot és amennyire messze csak tudtam, eldobtam neki, de közben figyeltem a lány válaszára is. Kis idő múlva újra ott volt, ám ezúttal Rebi elé ejtette a botot.
- Ezt nem én tanítottam neki, és nem tudom, hogy honnan tudja. Amúgy kérsz egy kis sütit? - jutott eszembe anyám csomagja, benne a sok-sok finomsággal. Most akadt alkalmam, hogy elmenjek érte.
Fabricziusz Ábel
INAKTÍV


Jókisfiú
RPG hsz: 63
Összes hsz: 370
Írta: 2016. május 14. 22:06 Ugrás a poszthoz

Rebeka egyszer élek...


Csalódtam, megint csak csalódtam, immáron sokadjára. Biztosan van valami ebben a sors dologban. Számomra az, hogy maradok mindig ilyen szerencsétlen kis idióta. A kutya sem figyelt rám, a szó legszorosabb értelmében, és Rebi sem méltatott különösebb figyelemre.
- Szeretném, ha úgy ragadna rám a tanulni való, mint másra a kosz. Elég sokat kell magolnom, hogy megmaradjon valami, abban a szita agyamban. - Jó lett volna lecsapni az ajánlatára, legalább a közelében lehettem volna alibivel, de annyira zavarban voltam. Soha nem éreztem még ilyet, mint most, azt sem tudtam igazán, hogy mi az. Szép a haja, a mosolya, és nagyon kedves volt velem. Lehet, hogy csak ez az újdonság, nem tudom. Kedves, de mégis, mintha ...biztosan csak udvarias. Már éppen elindultam volna a sütiért, mikor közölte, hogy nem szereti. Vállat vontam, és mégis felálltam, hogy akkor magamnak hozzak pár szeletet. Legalább lefoglalom vele a számat és nem beszélek butaságokat. Elkullogtam a könyvemhez, kapitány pedig, szokásától eltérően követett. Biztosan az illatok csiklandozták az orrát, hogy ennyire ragaszkodó lett hirtelen. Nagylelkűen adtam neki egy kis darabot, amit szinte azonnal be is falt. Visszasétáltam a kutyával szorosan a nyomomban, és visszatelepedtem a lány mellé.
- Egyébként a Mágiatörténetre gondoltál? Én azt nagyon nem bírom. Kíváncsi lennék, mivel vennél rá, hogy tanuljam, vagy hogy egyáltalán ne aludjak el rajta. - Bekaptam egy falatot én is, a kutyát is megkínáltam, de mivel Rebi azt mondta nem szereti, őt nem kínáltam még egyszer.
- Hogy lehet, hogy valaki nem szereti a sütit? A süti finom. -
Fabricziusz Ábel
INAKTÍV


Jókisfiú
RPG hsz: 63
Összes hsz: 370
Írta: 2016. május 23. 12:08 Ugrás a poszthoz

Rebi
sokáig nem is írtam, annyira féltem

Hááát...nem is tudom...- nyammogtam a sütidarabokon, amit nagy adagban gyömöszöltem a számba és most valahogy rátapadt a szájpadlásomra. Bármilyen erősen is sikáltam a nyelvemmel, mindössze pár apró darabka vált le róla, amit fuldoklások közepette nyeltem le. Kapitány érdeklődve nézett, szerintem azt várta, mikor murdelok meg, hogy újra szabad kutya lehessen, mint az örökbefogadása előtt. Hiszen, ha kutyául gondolkodtam, igazat kellett adjak neki. Én csak mindenben korlátoztam szabad szellemét, legfőképp a testét. Talán már abba is belegyezett volna, ha csak a kétlábúak egy másik egyede gondozná és nem én. Szóval reménykedett a kis bestia, hogy a macska rágná ki azokat a gomb szemeit. Úgy látszott Kapitány meg köztem, áthághatatlan akadály húzódott, akárcsak a történelem és köztem.
- Szerintem be vagyok oltva ellene, bármilyen történelem, csak kimondod szót és már fulladozom, látod? -  Köhögtem egy sort, mielőtt újabb pépessé csócsált darabka csúszott volna le a számon. Ilyen történelmes tárgyakat elvből fel sem vettem. Ismertem a korlátaimat, ezért nem is vonzott a dolog. Persze elég kevés tantárgy volt, ami vonzott volna.
- De például te mit szeretsz rajta? - Rájöttem, hogy nem jó ez az irány, mert így csak eltávolít attól, hogy jól érezzem magam, ezért akartam a sütire váltani, de Rebi meg ezért nem volt oda.
- Tudod mit? Van egy remek ötletem. Te elmeséled, hogy mi a jó a történelemben, meg tanítasz, én meg elmesélem, mi jó a sütiben és megszeretettem veled. De csinálhatunk mást is! -
Fabricziusz Ábel
INAKTÍV


Jókisfiú
RPG hsz: 63
Összes hsz: 370
Írta: 2016. június 29. 12:03 Ugrás a poszthoz

Rebi
Ha kell, akkor teljesítem három kívánságod, csak ne tépd le a fejem!

Kapitánynak nem volt szerencséje, mivel sikerült lenyelnem a gombóccá tömörödött anyusütit. Úgy látszik nem annyira működött otthon a kelesztő bűbája, vagy a sütés hőfoka volt túl alacsony, mert a süti állaga, hagyott némi kívánni valót maga után. Rekedtem még néhány morzsától, de lassan beszélni is tudtam.
- Akkor nem fogunk sokat beszélgetni, mert unalmas, ha a másiknak van mindig igaza, bár megszoktam már - húztam el a számat. Otthon még az öcsémnek is előbb adtak igazat, mint nekem, bár ez inkább apára volt jellemző. Hiába, akkor is ódzkodtam a fegyverektől és ezt soha nem tudta nekem elfelejteni.
- Én, mohó? Nem ismered Kapitányt. Ő egy pillanat leforgása alatt egy kilónyi mákos rétest úgy befal, hogy morzsa sem marad utána. - Hogy demonstráljam az igazamat, dobtam a kutyának két, jó nagy darab sütit. Aggódtam, hogy lenyeli-e egyben és szaladhatok vele az Ispotályba, vagy rendben lemegy az óriási adag. Nyekkent párat, kicsi visszajött egy időre, de aztán rendben eltűnt az utolsó szemig. Diadalittasan néztem a lányra, a ritkán használt "én megmondtam" tekintetemmel. Ha reagált rá valamit, azt is meghallgattam, meg az utána következő ömlengést a töriről. Jobban elfogott a hányinger, mint az előbb, mikor megakadt a torkomon a süti és ebből levontam egy fontos következtetést. Nincs mindig igaza, hiába állítja. Lám most is a töritől lettem rosszul, vagyis igenis fóbiám van. Most, hogy ezt így remekül kitaláltam, gondolkozhattam azon, hogy mi az, amit annyira szeretek, hogy elvarázsol, és a történelem meg miért nem.
- A történelem régi, elavult, ködös. Tele van halott királyokkal, gyilkossággal, ármánnyal, csalókkal, képmutatókkal és halállal. Nem szeretem és azt sem értem, hogy mit lehet ezen szeretni - zártam rövidre a témát. Az előző kérdés felett pedig elsiklottam. Nem sok minden volt, amiért rajongtam, ha nagyon belegondolok, akkor semmi. Előkotortam a zsebemből egy gumilabdát, mert tudtam, hogy Kapitány rajong érte és neki legalább volt ilyen. Elhajítottam messzire neki, hagy szaladgáljon, és ahogy néztem a földig lógó nyelvét a röhögő pofiját, rájöttem, hogy most biztosan boldog, hacsak néhány percre is.
- Ami neked a történelem, az nekem a süti. Az ad egy kis örömet, ahogy a számban szétárad az édes íz, meg a tudat, hogy anyukám keze hozzáért, mikor készítette. Így legalább nem érzem magam annyira egyedül. A történelemmel kapcsolatban soha nem éreztem még ilyet. A süti, kost anya pótlék.
Neked nem hiányoznak a szüleid? -

Kapitány visszatért a labdával és Rebi ölébe tette. Kedves gesztus. Jelezte ezzel, hogy magasról le vagyok... Baromira elszomorodtam. Erőt vett rajtam a honvágy, a sok teher, ami itt a suliban egyszerre rám zúdult. Szégyen szemre  egy csepp könny jelent meg a szemem sarkában. Nem érdekelt, bár jobban szerettem volna egyedül lenni!
Utoljára módosította:Fabricziusz Ábel, 2016. június 29. 12:16
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Fabricziusz Ábel összes hozzászólása (19 darab)

Oldalak: [1] Fel