36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Kyle Donovan összes RPG hozzászólása (44 darab)

Oldalak: [1] 2 » Le
Kyle Donovan
INAKTÍV


Bogolyfalva pálcakészítője
RPG hsz: 151
Összes hsz: 393
Írta: 2016. február 29. 15:45 Ugrás a poszthoz

Artemisia Rubya

A mai napot is sikerként könyvelhetem el, mert az utolsó dobozomból is kipakoltam. Igaz, hogy a lakás tök úgy néz ki, mint amin átsöpört egy tornádó, de legalább van benne hely. Szóval ezt elégedetten nyugtázva döntöttem el, hogy körbenézek a helyi könyvesboltban, hátha találok valami érdekeset a munkámmal kapcsolatban, vagy valami olyat, ami esetleg elszórakoztat egy kicsit. Mindig is könyvmoly voltam, legalább öt dobozból csak azt pakoltam ki. Miután rövid keresés után megtaláltam a tiszta ruháimat, felvettem gyors egy kék inget, a zakómat, meg a hozzá tartozó nadrágot, megfésültem a loboncom és már útnak is  indultam.
Az tetszett nagyon Bogolyfalvában, hogy nem volt könnyű eltévedni és nem kellett körbe-körbe rohangálni az üzletek után. A nagy részük a Fő utczán helyezkedett el, Őszike néni könyvesboltjával együtt. Szóval belépve felmértem magamnak a helyet. Minden tele volt könyvekkel, szinte már-már magával ragadó volt a látvány... nem is csoda, hogy majdnem nekimentem egy hölgynek, miközben épp nézelődtem.
- Elnézést, hölgyem, rémesen sajnálom, azt hiszem ez már a védjegyem. Képtelen vagyok a lábam elé figyelni, ha könyvek közt vagyok... - köszörültem meg a torkom zavartan.
Kyle Donovan
INAKTÍV


Bogolyfalva pálcakészítője
RPG hsz: 151
Összes hsz: 393
Írta: 2016. március 11. 23:51 Ugrás a poszthoz

Rubya Professzor

Hát, a karambolt legalább sikerült elkerülni, még ha elég nehezen is. Szerintem ez az én hibám, mármint... korábban már említettem, hogy méretben és ügyességben is egy újszülött zsiráfra hajazok, nem? Kicsit még magasabb is vagyok, mint ők. Ellentétben a hölggyel, akinek kellett volna egy stokedli, hogy egy szemmagasságba kerüljön velem. Ilyenkor mindig olyan furán éreztem magam, nem szerettem, ha lenézek emberekre az olyan modortalan.
- Hu, hát az tényleg nem lett volna kellemes látvány... te szent ég, jobb nem belegondolni - nevettem fel zavartan, aztán halvány mosollyal elfogadtam a felém nyújtott kezét. - A nevem Kyle Donovan, és Bogolyfalva pálcakészítője vagyok... nem túl rég óta.
Azt hiszem, hogy ezt a jelzőt még egy darabig hozzá kell majd tennem, mert így mindenki rájön, hogy még nem mozgok itt túl otthonosan. Mármint... nem mindenről tudom kapásból, hogy hol van, meg ilyesmik.
- Tudok segíteni esetleg? Mármint, ha már egyszer... majdnem magának mentem. - mutattam a polcokra, hogy esetleg van-e olyan könyv, amit nem ér fel. Lehet, hogy ez most sértő volt? Merlinre, Kyle...
Kyle Donovan
INAKTÍV


Bogolyfalva pálcakészítője
RPG hsz: 151
Összes hsz: 393
Írta: 2016. március 30. 01:10 Ugrás a poszthoz

Ms Rubya


Nos, legalább már sikerült egy új ismeretséget beújítanom a faluban, noha nem pont így terveztem be. Nem szerettem reklámozni, hogy a kényes munkám ellenére mennyire szerencsétlen tudok lenni néha. Néha mindig, szinte kivétel nélkül. Hát olyan röhejes ez az egész mint annak a rendje meg a módja. Mármint... Ki csináltatna pálcát olyannal, aki még egy egyenes felületen sem képes végigsétálni? Persze a nagy eszmefuttatásom során nem terelődött el a figyelmem, hanem ugyanúgy Ms Rubyára koncentráltam, szóval nem sokkal később már a polc mellett álltam és egy laza karmozdulattal vettem le a magát felsőbbrendűnek tartó könyvet.
- Ez lesz az, ugye? - kérdeztem felvont szemöldökkel, miközben átnyújtottam neki a szépen felöltöztetett papírköteget. Miután odaadtam, eltűnődtem kicsit az iménti kérdésén, majd halványan elvigyorodva csak megvontam a vállamat.
- Vagy a munkámmal kapcsolatos szakirodalmamat bővíteném, mert ugye a jó pálcás holtáig tanul... vagy esetleg valami szórakoztató irományt olvasnék el, mert azért bőven akadnak unalmas percek az ember életében, főleg mikor nem nagy a kereslet a pálcákra. - mondtam végül, levéve egy könyvet a polcról, amelyben Magyarország fáinak helyzetét taglalták.
Kyle Donovan
INAKTÍV


Bogolyfalva pálcakészítője
RPG hsz: 151
Összes hsz: 393
Írta: 2016. június 7. 11:54 Ugrás a poszthoz

Szofiám

Nem láttam egy ideje a szőkeséget, ez pedig meglehetősen zavart, ha őszinte akarok lenni. Egyrészt az, hogy ugye nálam dolgozott, egyeztetni akartam vele, hogyan meg mikor érne rá, mert nem ártott volna egy nagy leltár a pálcák között.
Szóval a napokban írtam neki egy levelet, amit aztán gyáva nyúl módjára becsúsztattam a küszöb alatt és vissza is siettem a faluba. Nem rajongtam az iskoláért különösebben, túl sok volt az ember, nekem meg ugye meg kellett erőltetnem magam.
Megkértem a levélben, hogy ha van ideje, akkor ma jöjjön el a Cukrászdába, megírtam persze az időpontot is. Egy órával előtte már nem bírtam a hátsómon ülni, szóval belőttem a hajam, felvettem egy fehér inget, meg a zakómat, mellé ugye a hozzá tartozó nadrág. Aztán én, a zsiráfborjú elvágtattam a cukrászdába, majd leültem az egyik asztalhoz. Gyümölcstortát rendeltem és csokis kávét. Magát a csokit nem szerettem, de így kávéval higítva nem volt rossz.
Szinte minden pillanatban, mikor nyílt az ajtó, úgy kaptam fel a fejem, mint a kutya, aki a gazdáját várja. Sh.t.
Kyle Donovan
INAKTÍV


Bogolyfalva pálcakészítője
RPG hsz: 151
Összes hsz: 393
Írta: 2016. június 7. 12:21 Ugrás a poszthoz

Szofiám, a szőke angyal Love

Aztán végre sikerült betoppannia a lánynak, pedig azt hittem, hogy el sem fog jönni. Nem lettem volna meglepődve, mert hát el is keveredhetett volna az a levél, meg minden ilyen. Mert ugye Murphy törvénye szerint, ami megtörténhet, az rend szerint meg is történik. Főleg akkor, mikor rólam volt szó.
De aztán láttam a szőkét betoppanni a cukiba, hogy aztán lavírozzon az asztalok között, én meg csak bamba mosollyal igyekeztem nem hülyén kinézni. Kevés sikerrel.
- Nem, ami azt illeti, még bőven volt 5 perced... - simítottam meg az arcát futólag, mikor arcon csókolt. Hiányoltam már ezt a kis bolondos szőkét. Az időjárásos megjegyzésére csak helyeselni tudtam, mert ugye itt mindenki bekattant egy kicsit.l
- Elő se hozd, Angliában sosincs ilyen meleg. Igazából az agyamra megy. Ha nem muszáj, olyankor ki sem mozdulok. - ráztam meg a fejemet rosszalló grimasszal. Most is inkább csak miatta jöttem el otthonról, az én drága, hideg szobámból.
- Ööööööö... meg tudom magyarázni! Kávé! Ez Csokis kávé. Szóval igazából nem annyira csokis, mert méééég mindig nem szeretem... - ráztam meg a fejemet ezerrel ismét, a hajam meg jobbra-balra csapkolódott az arcom körül. Szóval halványan rámosolyogtam végül.
- Hogy vagy....? És amúgy nagy kérdés... akarsz velem esküvőre jönni? - kérdeztem bizonytalanul.
Kyle Donovan
INAKTÍV


Bogolyfalva pálcakészítője
RPG hsz: 151
Összes hsz: 393
Írta: 2016. június 7. 17:20 Ugrás a poszthoz

Szofiám

- Hát látod... nem ülhetek mindig a vackomban. Egy idő után felettébb gyanús lennék. Gyanúsabb, mint Mr Kens. - nevettem fel halkan. Azt hiszem, próbáltam kicsit oldani a hangulatot, mert ha elkezdem túl komolyan venni ezt a dolgot kettőnk között, még a végén bekattanok, ha esetleg mással látom. A labilisság pedig nem a legszerencsésebb vonás a szakmámban. Még a végén nyugtalanok lesznek a remekműveim, arra meg végképp semmi szükségem nincs.
- Pf, jó, akkor hidd azt, hogy szeretem a csokit. Pedig nem szeretem. Nem eszem meg, semmilyen halmazállapotban. Egész egyszerűen ezt a meleget már csak édességgel lehet kibírni, karamellos kávé pedig nincsen -  meredtem a bögrére rosszalló pillantással, de aztán inkább csak a gyümölcstortámból eszegettem egy kicsit, diszkréten rágcsálva, hogy azzal is nyújtsam a gondolkodásra szánt időmet. Mert hát a kishölgy kiakadt, méghozzá nem is kicsit. Nem tudom, hogy a gondolat, hogy ő el kell menjen, vagy az, hogy velem jönne, de valami bepöccintette szerencsétlenemet.
- Akár. Bár abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán én el akarok menni... Nem tudom. Kéne. Áh... térjünk vissza rá később. - legyintettem le, teljes közömbösséget erőltetve magamra, mert most már tényleg nem akartam olyasmiket beleképzelni a kettőnk kapcsolatába, amik ott sem voltak. Jobb lesz kicsit ülepíteni a további eszmecsere előtt.
- Viszont valamikor, ha lesz időd, eljöhetnél dolgozni, mert nem ártana egy kis segítség. Leltároznom kéne, annak meg nem akarok nekivágni egyedül. - azt hiszem, ez elég hihető magyarázat volt. Vagy én már mindenről ezt gondolom, ha annyira nem szánalmas? Áh, nem is érdekel. - Persze nem kötelező, csak egy felajánlás, hogyha esetleg lesz kedved.
Kyle Donovan
INAKTÍV


Bogolyfalva pálcakészítője
RPG hsz: 151
Összes hsz: 393
Írta: 2016. június 20. 00:40 Ugrás a poszthoz

Szofiám

- Meg udvarias is. Rendet rakott, mikor zavarogtak a folyosón a színházban. Ketten ültünk a páholyban. Fura volt. De a darab nem rossz - vontam vállat szórakozottan, miközben a kávémat kevergettem. Nem sok embert ismertem itt Bogolyfalván, mármint magamhoz mérten. Nem bántam a plusz ismeretséget.
Persze Szofi nem bírt elsiklani a csokis kávém felett, de végül megígérte, hogy nem árulja el senkinek, mire a szemem forgattam kicsit.
- Hát jó, kiegyezhetünk akár ebben is. - nevettem el magam kicsit, mert hát most mit csináljak? Öljem meg? Szenzációs lenne tényleg. Mehetnék a dutyiba életem végéig, depressziós és skizofrén lennék. Nem éri meg.
Majdnem kaptam a nyakamba egy korty kávét, de a hatás elmaradt, csak egy kiakadást hallgathattam meg. Hát, igen, leginkább erről kellett volna beszélnem vele, de nem tudtam, hogy mit is mondhatnék. Az ajkamba haraptam lehunyt szemmel, miközben az ujjaimmal doboltam kicsit az asztalon. Mit mondjak, mit mondjak? Mit?!
- Hát, az igazat megvallva azt sem tudom, én el akarok-e menni. De ha igen, szeretnék veled menni. De... igen, a múltkoriak... Ennyire sokkolt? - vontam fel a szemöldököm végül. Azt hiszem sokkal kétségbeesettebbre sikerült ez a kis mondóka, mind hangnemben, mint arckifejezésben, mint terveztem volna. Lehet, hogy inkább csak haza kéne mennem? Te jó ég, kezdek kiakadni.
Inkább másra tereltem a szót, azaz felajánlottam, mi lenne ha valamikor bejönne dolgozni, mert ugye én aranyos főnök vagyok.
- Hát...ööö... igen. Ha ráérsz valamikor. - böktem ki végül. Aztán megláttam, hogy mosolyog, szóval halványan én is hasonlóan tettem. - Hát, részemről nincsen akadálya.
Kyle Donovan
INAKTÍV


Bogolyfalva pálcakészítője
RPG hsz: 151
Összes hsz: 393
Írta: 2016. június 22. 00:33 Ugrás a poszthoz

Szofia

Persze rákérdezett a darab címére, mire rövidesen fontolgatnom kellett, hogy mi is volt. Hiába, a memóriám újabban erőst kihagyott, valahogy nem nagyon ment a koncentráció. Az ajkamba haraptam elgondolkozva, majd nagy nehezen összekapartam.
- A Bájitalárus. Azt hiszem. Nem vagyok benne száz százalékig biztos, de azt hiszem, ez volt a címe - vontam meg a vállamat végül hanyagul.
Rövid eszmecsere és egy ígéret is elhangzott a csokis kávém ügyében, amit aztán nem is kívántam tovább háborgatni. Vannak dolgok, amiket egyszerűen hagyni kell leülepedni. Sajnos a múltkori... csók nem egy ilyen volt, mert ő nem tudta hová tenni... Én pedig őszintén nem akartam. Azzal, hogy valamit kijelentek, hogy ez ezért, meg ezért volt, azzal véglegesen értelmet is adok neki. Ami meg elsülhet nagyon csúnyán is, szóval talán az lett volna a legjobb, ha ma nem is hívom el. Lehet.
- Nem is kell. Mármint... nem... nem tudom. Fogalmam sincs mit akartam ebből kihozni, Szofi. Hagyjuk is - ráztam meg a fejem végül. Igen, gyáva vagyok, de visszavonulót kellett fújnom. Nem tudtam, mit is mondhatnék, vagy hogy ő mit gondol és így ez az egész hirtelen nekem túl sok volt. Valahogy mintha a társalgás fonala is nyomasztóbb fordulatot vett volna, szóval inkább a munkát hoztam fel, ami viszonylag semleges terep.
- Jó, majd legközelebb bedobom ezt csalinak. Úgysem tudom, mennyivel tartozom éppen. Majd megbeszéljük - biccentettem kissé erőltetett mosollyal, majd megittam a kávém maradékát és intettem, hogy részemről fizetnék. Nagyon rossz döntés volt felhozni a múltkori esetet.
Kyle Donovan
INAKTÍV


Bogolyfalva pálcakészítője
RPG hsz: 151
Összes hsz: 393
Írta: 2016. július 18. 01:10 Ugrás a poszthoz

A...szöszke?

Persze ki lettem okosítva, hogy az kortárs mű, mire a szememet forgattam. Ha az kortárs, akkor én nem vagyok az? Mert számomra kicsit elnagyzolt volt az egész. Könnyed meg minden. Vagy ez ilyen alternatív kifogás arra ha valamit elcseszel? Kortárs? Akkor majd a következő pálcámra, ami nem tetszik, én is ezt mondom.
- Okosíts már fel, hogy mi az a kortárs, pontosan, definíció szerint. Mert nekem eddig ez egy szinonímaként működött arra, hogy sz.r. Nem akarom szépíteni - néztem rá kissé kétkedőn. Most már komolyan megmozgatta a fantáziámat, hogy mit is takar pontosan a fenti fogalom. Azután meg majd villoghatok vele, mint aki zseniális.
Úgy gondoltam, hogy én erre a beszélgetésre nem vagyok felkészülve. Jobbnak is láttam, ha lelépek, persze nem fizetés nélkül, ezt pedig azt hiszem, szőke asztaltársam nem különösebben díjazta. Nem értem a nőket, hogy miért kell mindig mindent erőltetni... A jeges pillantást persze csak egy felvont szemöldökkel díjaztam és kifizettem a számlámat(meg az ő valamijét), majd összefontam a karom a mellkasom előtt.
- Úgy nézek ki, mint aki fut? Nem. Gyors sétát terveztem - közöltem pókerarccal. Nem értettem, hirtelen mit olyan istentelenül fontos megbeszélni ezen.
- Jó, akkor beszéljük meg, Szofia. Figyelek. Azt akarod tudni miért csináltam? Fogalmam sincs, jól esett. Kedvellek. Borzasztó hosszú magyarázat. Ennyi. Ennyivel tudok szolgálni. Elégedett vagy? - enyhén feszült kezdtem lenni azt hiszem, az pedig nálam soha nem volt jó jel, mert hát... én aranyos fiú vagyok. Komolyan. Csak ne húzzon fel senki mert akkor borul a bili.
Kyle Donovan
INAKTÍV


Bogolyfalva pálcakészítője
RPG hsz: 151
Összes hsz: 393
Írta: 2016. augusztus 7. 00:17 Ugrás a poszthoz

Szofi

Végül meg lett magyarázva, hogy attól kortárs, hogy az írója még nem patkolt el. Erre én csak hümmögve bólogattam, mert hát tényleg elég logikusnak tűnt a dolog. Azt hiszem, nekem ennyi info bőven elég is volt róluk, többre most valahogy nem vágytam. Éppen elég volt nekem amatőrként ennyit tudnom.
- Akkor nem az én ízlésem borzalmas, ez azért megnyugtat valamelyest - bólogattam elgondolkozva.
Nem sokkal ezután pedig a méltóságom maradékainak társaságában akartam elhagyni a helyet. Kevés sikerrel sajnos. Mert hogy ugye Ms Szőke orosznak muszáj volt még egy-két dolgot megvitatnia, az én határozott tiltakozásom ellenére is.
- Áh, ilyenkor csak a berendezési tárgyak, kutyák, macskák és alacsony emberek jelentenek a számomra veszélyt. - jegyeztem meg lazán, elfojtva egy mosolyt, mert hát, az isten szerelmére, mégiscsak Szofiról volt szó.  
Aki most a pillantásom kereste, én pedig nem ellenkeztem. Kissé idegesen a hajamba markoltam, majd felsóhajtottam. Nem szerettem vitázni vagy dühös lenni.
- Nem tudom, Szofi, igazából nem zaklattál fel, egész egyszerűen nem tudom, mit is kéne erre válaszoljak. Nem vagyok egy túl érzelmes pasi, a munkámnak élek, fura nekem ez az egész... - valamelyest lehiggadva ültem vissza a helyemre, a lánnyal szemben és próbáltam ignorálni a tényt, hogy még mindig kicsi nekem ez a szék.
- Szóval nem tudom, hogy tovább, de ha tudsz valami okosat, hallgatlak - sóhajtottam végül lemondóan.
Kyle Donovan
INAKTÍV


Bogolyfalva pálcakészítője
RPG hsz: 151
Összes hsz: 393
Írta: 2017. december 14. 13:12 Ugrás a poszthoz


//norvégia//

Konkrét elhatározás azt hiszem, hogy nem volt a sátrazást illetően. Terveket legalábbis biztosan nem szőttem, hogy akkor majd én itt a hidegben fogok a ponyvával szenvedni. Viszont nem bírtam már elviselni a gondolatát sem annak, hogy megint bejön valaki, hogy az ő pálcája nem működik megfelelően, ihajj-csuhajj, segítsek már neki. Elég volt.
- Szerintem ezt nem így kell felállítani - közöltem a lány felé pillantva, kissé összevonva a szemöldökeimet, miközben fordítottam párat az anyagon, de így sem tűnt kevésbé helytelenül tartottnak.
Mély levegőt vettem, összességében nem volt annyira hideg, mint amennyire számítottam rá, de már bőven volt hó, amiről visszaverődtek a napsugarak, bántva kissé a szememet is. Szóval hunyorogva néztem ismét a lányra, hogy ilyenkor mi a szar van.
Még legalább öt percre való türelmem volt, mielőtt leülök az anyagra és meredek a közeli erdődre, hogy mikor száguld ki onnan egy medve és szed miszlikre.
- Miért pont Norvégia? - Ez a kérdés már többször is felmerült bennem az utazás során, de ezidáig nem tettem fel, így válasz sem érkezett rá.
Kyle Donovan
INAKTÍV


Bogolyfalva pálcakészítője
RPG hsz: 151
Összes hsz: 393
Írta: 2017. december 14. 15:00 Ugrás a poszthoz


//norvégia//

A lány úgy sétált az életembe majd ki belőle, mintha ez teljesen természetes módja lenne az emberi kapcsolatok kezelésének. Most is csak belibbent, majd közölte, hogy megyünk Norvégiába sátorozni. Az én táskám is nem messze tőlünk hevert a hóban, mintha a tulaja egyáltalán nem törődne vele.
- Azt mondod? - kérdeztem, nem kevés szarkazmussal a hangomban, de aztán ketten már sikerült megtalálni a megfelelő pontokat. Én addig már össze kezdtem állitani a tartószerkezetet. Ez már jobban ment.
- Nem tudom, szerintem jól nézek ki rajta, nem értem mi bajod - néztem a vállamra, amit kicsit megbökött. Abban igaza volt, hogy elég nagy volt itt a csend és a nyugalommal sem volt baj, de attól függetlenül, nem értettem ezt az egészet. 
Elég csúnyán nézett rám, közölve, hogy a cipője is beázott, mire rezzenéstelen arccal pillantottam fel rá. Megfogtam a felém nyújtott kezét, majd feltápászkodtam és befejeztem a sátrat. Megbűvölt darab volt, amiben már most jobb volt az idő, mint idekint.
- Befelé, mielőtt megfázol! - Lehet, hogy önfejű, de kedveltem
.
Utoljára módosította:Kyle Donovan, 2017. december 14. 15:02
Kyle Donovan
INAKTÍV


Bogolyfalva pálcakészítője
RPG hsz: 151
Összes hsz: 393
Írta: 2017. december 14. 17:06 Ugrás a poszthoz


//norvégia//

Vagy nem vette észre vagy csak nem akarta észrevenni a szarkazmust, de talán jobb is volt így. Nem kellett veszekedni, közvetlenül azután, hogy ideértünk. Mert nem sok időt töltöttünk el ezen a havas tisztáson, mióta megjöttünk, én pedig kissé... megkönnyebbültem?
- Ez nem csak a sátorral van így - tettem hozzá, túl magas labda volt ahhoz, hogy kihagyjam. A pillantásom akaratlanul is Nettére vándorolt, még a szemöldökvonogatásból is láttam egy keveset, mielőtt még befejezte volna. Pedig ez viszonylag hamar megtörtént. Hagytam, hogy felsegítsen, aztán ténylegesen kezdett alakot ölteni a hálóhelyünk, aminek épp ideje volt, mielőtt még megetetem egy rénszarvassal. Myra elégedett vigyorral is mászott be, én pedig követtem, az elárvultnak tűnő, majdnem átfagyott táskát is magammal vonszolva.
- Csak sikerült megoldani. Ha valaha ilyet tervezel,  szólj, hogy előtte tanuljak meg varázslattal sátrat állítani! - Egyszerre volt pánik, felháborodás és majdnem nevetés a hangomban, mert ez így sok dolog volt, de nem éppen elbűvölő és lenyűgöző. Nem, mintha ilyenekkel kéne foglalkoznom, természetesen nem érdekel.
- Leginkább? Nagyon. A családom rajtam keresi a hülye ikertesóm, aki akármelyik bokor alján is feküdhet, amilyen finom lélek. Mindenki piszlicsáré indokokkal b.zerál, hogy miért cseréljem a pálcáját újra, csak elegem van az emberekből - fújtam ki a levegőt lassan és hangosan az utolsó mondat előtt, mielőtt ténylegesen felhúzom magam a történteken. Pedig újabban igenis közel álltam hozzá, hogy kiboruljak. Én is a hálózsákom nyomorgatását kezdtem el, mikor Nette felém nyújtotta a dobozt, amire megdermedtem a mozdulatban és csak félig lesütött szempillák alól néztem.
- Az... csokoládé? - a hangomban valami forrongott, fél úton a keserűség és a düh között, miközben eltűrtem egy tincset az arcomból idegesen.
Kyle Donovan
INAKTÍV


Bogolyfalva pálcakészítője
RPG hsz: 151
Összes hsz: 393
Írta: 2017. december 14. 18:20 Ugrás a poszthoz


//norvégia//

Nette fejben kissé talán máshol járt, nem is igazán forszíroztam, hogy megértse az iménti utalást. Azt sem tudom, hogy miért hagyta el a számat, de valami komolyabb oka kellett legyen, különben csendben maradtam volna, mint az esetek nagy többségében.
Inkább mind a ketten bekúsztunk a sátorba, még egy kis havat is kisöpörtem, mielőtt összehúztam volna magam után a ponyvát. Nem akartam minden időmet itt tölteni, de megfagyni sem.
- Ez mondjuk vitán felül áll, tényleg lassabb és macerásabb, mint mikor pontosan tudod, hogy mit kell csinálni. - Szemem sem rebbent, első sorban nem is az ő tudását minősítettem, sokkal inkább a sajátomat. Inkább rendezkedésbe fogtam, lassan kisimítottam a saját hálózsákomat is, amit nyár óta nem használtam, akkor is csak, mikor azért a yeti szőrért mentem Nepálba.
A családi helyzet vázolása után nem sokkal megfagyott a hangulat, sikerült mégiscsak lejegelni, mert Nette átnyújtott egy doboz csokit, nekem pedig elkezdett az agyam durrogni, mégpedig egyre hangosabban.
- Egész biztosan az, ebben nem kételkedem - közöltem fagyos hangon, miközben vettem egy mélyebb levegőt, reménykedve, hogy nem kattan el az agyam, de az izmaim összefeszültek és a hálózsákom elkezdett rezegni, mint amit ingat a szél, pedig ez jelen pillanatban lehetetlen volt jelen pillanatban.
- Nem is érted, mi a gond, igaz? Nette! Figyelsz te egyáltalán bármikor is rám? - míg az előbbi mondat inkább csalódott volt, a második során egyre emelkedett a hangom, miközben a kezem a combomra csúszott. - Mert jelen pillanatban rohadtul úgy tűnik, hogy szarsz bele az egészbe!
Kyle Donovan
INAKTÍV


Bogolyfalva pálcakészítője
RPG hsz: 151
Összes hsz: 393
Írta: 2017. december 14. 20:05 Ugrás a poszthoz


//norvégia//

A helyzet sokkal gyorsabban harapódzott el, mint ahogyan azt bármelyikünk is gondolta volna. Eleve, ha így futunk neki az együtt töltött időnek, gondolom inkább megejtjük otthon és nem jövünk el miatta az isten háta mögé. Helyette mégis itt voltunk és én igyekeztem higgadt maradni, mégsem sikerült. Úgy éreztem, hogy komolyan nem érdekli mi van velem, csak kellett valaki Kolos után, aki figyel rá és aki elfoglalja, mikor éppen túl sok a szabadideje.
A csoki nagy csattanással vágódott a plédekre, ahogyan nála is elszakadt a cérna és a szemöldöke is a magasba csúszott.
- Mi bajom van?! Most komolyan képes voltál megkérdezni, hogy mi bajom van?! - A hangerő folyamatosan emelkedett, nem volt a kiabálás közelében még, de lehetett érzékelni, hogy ez nem egy higgadt társalgás. Nette széttárta a karjait dühében, talán tanácstalanságában, nekem meg reszkettek az ujjaim a combomon, így ökölbe szorítottam a kezemet és mély levegőket véve próbáltam legalább az erőm kordában tartani. - Velem ellentétben?!
Ha nem ilyen rohadt alacsony a sátor, egész biztos, hogy talpra ugrottam volna, de így csak előrébb dőltem, sose lehet benne biztos az ember, hogy jól hallotta.
- Az esetleg eszedbe sem jutott, hogy azért, mert kettőnk közül nem én voltam, aki elment és összeszedett egy komoly kapcsolatot? Hogy lehetsz ennyire kib.szottul vak?! - most már tényleg ordibáltam és a kezem akaratlanul is megemeltem, majd visszaejtettem magam mellé.
Kyle Donovan
INAKTÍV


Bogolyfalva pálcakészítője
RPG hsz: 151
Összes hsz: 393
Írta: 2017. december 14. 21:33 Ugrás a poszthoz


//norvégia//

Lassan már Nette hangja is emelkedett és nem csak én voltam a kettőnk közül, aki hangosabb volt a kelleténél. Attól már nem kell tartanunk, hogy túl sok állat maradt a környéken, mert szerintem a hangzavar már mérföldekre elijesztette őket.
Én remegtem a dühtől és ez nem akart alábbhagyni, de ő sem akart elcsendesedni, sőt, egyre inkább idegesnek látszott. Az ujjai már kezdtek elfehéredni attól, ahogyan ökölbe szorította őket. A körmei a tenyerébe mélyedtek, de a tekintetem nem időzött soká a kezén, az arcára meredtem inkább helyette. Az állkapcsa megfeszült, ahogy ő is közelebb hajolt, szinte éreztem a lélegzetvételeit az arcomon.
- Szuper, akkor kettőnk közül csak te élsz érzékszervi károsulással! - sziszegtem ezúttal, az arcizmaim mind megfeszültek, ahogy egy pillanatra még közelebb hajoltam, de aztán felegyenesedtem. Nem küzdeni akartam vele, csak azt, hogy megértse a helyzetemet.
Közelebb csúszott, én pedig nem tettem semmit, csak szinte zihálva meredtem a helyre, ahol még az imént ült. Éreztem, ahogy a kezem után nyúl, de ismét engedtem, hogy hozzám érjen, egy nagyot sóhajtva és a talajt bámultam.
- Igen? Én nem akarok veled veszekedni, csak... - lassan fújtam ki a levegőt, a kezem elhúzva az arcától és óvatosan az ujjai köré fontam őket. - Egyszerűen csak nem tudom elviselni, hogy ki-be járkálsz az életemből, tudod?
Kyle Donovan
INAKTÍV


Bogolyfalva pálcakészítője
RPG hsz: 151
Összes hsz: 393
Írta: 2017. december 15. 18:00 Ugrás a poszthoz


//norvégia//

A düh olyasmi volt, aminek csak ritkán engedtem utat. Egyszerűen nem akartam, hogy olyan legyek, aki folyton ordibál, dolgokat tör össze, meg hasonlók. Nem viseltem jól az ilyesmiket. Most is szinte minden ízemben remegtem a feszültségtől, míg Nette is egyre jobban bepöccent. Aztán történhetett valami, mert egyszer csak, mint akinél elvágnak egy cérnát, elhallgatott. Én pedig nem tehettem mást, mint, hogy szintén befogtam, a fejemet kissé leszegve és bámultam a talajt.
- Kellett volna? Jól elvoltatok, gondoltam nem kell pluszba a stressz - vontam meg a vállamat, de a kezem még mindig remegett. Nem ez volt az első alkalom, hogy egy helyzetben nem érzem jól magam, de nem akarok szólni miatta. És alighanem, nem is az utolsó.
A kijelentésre összevontam a szemöldökeim, éreztem, ahogyan az értetlenség kis barázdákat szánt a homlokomra. Mégis hogy érti azt, hogy "szerves része lesz az életemnek?"
- Nem értelek Nette - közöltem őszintén, a kezem visszahúzva az  ölembe, nagyjából azzal egy időben, hogy a hajamba szántottak az ujjai. Erre persze képes voltam rögtön felkapni a fejemet és csúnyán nézni, de a szám sarkában azért ott ült az a mosoly. Lepillantottam én is a cuccomra, majd lazán rántottam egyet a vállamon. Igazából nem volt annyira fontos, ki lehet mosni, ha egyszer hazamegyek.
- Szerintem ebbe nem halok bele... - állapítottam meg csendesen, miközben kicsit letöröltem a hólevet. - De ha beázott, a te hálózsákodban alszom!
Kyle Donovan
INAKTÍV


Bogolyfalva pálcakészítője
RPG hsz: 151
Összes hsz: 393
Írta: 2017. december 20. 15:16 Ugrás a poszthoz



//norvégia//

A válaszom erre egy egyszerű vállvonás volt. Sosem voltam az a zseni, ha a nehéz érzelmi helyzetekről volt szó, igazából leginkább szerettem az olyat elkerülni. Valahogy mégis mindig megtalált.
- A barátok sem osztanak meg mindent egymással - helyesbítettem kissé, rántva egy egészen aprót a vállamon. Egyikünk sem volt egyszerű jelleme és talán ezért is oldottuk meg a gondjainkat néha kissé nehezebben a többieknél - vagy egyáltalán nem.
A felvetés összességében nem volt rossz ötlet, nekem sem ártott a levegőváltozás, talán most is ezért voltam itt. Hogy egy kicsit kifújjam magamat és ne kattanjak meg teljesen a falusi atmoszférában.
- Én csak... nem akarok zavarni. Hogy megy az edzés? - kérdeztem kissé habozva, mert tudtam, mennyi idejét öli bele és hogy ez fontos neki. Mint ahogyan nekem is fontos a munkám.
Sikerült összetotyognia a hálózsákomat a hólétől szutykos csizmájában, amiért lehettem volna dühös is. Helyette csak egy gyors mozdulattal nagyjából letöröltem róla a hólevet, majd közöltem a "fenyegetést". Nette el is keseredett, pedig már megszárította egy gyors bűbájjal, én pedig megcsóváltam a fejemet.
- Látod? Soha, semmiről nem szólok elég időben! - nem kevés önkritika volt a hangomban, de aztán vetettem egy egészen ragyogó mosolyt a lányra, az ajánlata hallatán. - Igazán hízelgő. Még meggondolom estig.
Kyle Donovan
INAKTÍV


Bogolyfalva pálcakészítője
RPG hsz: 151
Összes hsz: 393
Írta: 2017. december 25. 03:58 Ugrás a poszthoz


//norvégia//

Nem úgy értettem, az esetek nagy többségében nem zavart meg semmiben. Ha mégis, akkor meg általában finoman a tudtára adtam. Akadtak ilyen esetek, például ha megvolt az isteni szikra a munkában. Nem konkrétan vele volt a baj, hanem úgy azzal a ténnyel, hogy nem vagyok egyedül és nem tudok koncentrálni. Szóval grimaszoltam egy kicsit arra a bosszús pillantásra.
- Nem, azt nem egészen így tenném. Nekem is szoktál hiányozni, oké? - horkantam fel, kissé kínos volt így elővezetni a dolgot. Mert ugye nekünk ilyen érthetetlen kapcsolatunk volt, fura hullámvölgyekkel.
Az edzés miatt legyintett, nem volt hajlandó szót ejteni róla, amire kissé meg is lepődtem, de nem akartam semmit erőltetni. Ha akar, majd úgyis mesélni fog róla, kettesben vagyunk a semmi közepén, nem különösebben akad zavaró tényező.
- Igen? És mégis mitől lenne boldogabb a sértett lelked? - kérdeztem felkuncogva a sértett hajdobálás láttán. Ugyan el tudtam volna nézni még egy kicsit, ahogy vetkőzik, de helyette emlékeztettem magam, hogy nekem sem ártana  könnyíteni az öltözéken. De a sátor megint csak nem az én mozgásteremre lett szabva, szóval kissé frusztráltan szisszentem fel, mikor a kezem a ponyvába ütközött, ahogy a kabátból próbáltam magamat kitornászni. Valamikor ekkor dobta be Nette a gyerek témát, meg is dermedtem a mozdulat közepette egy pár pillanatra, meredve rá hatalmas szemekkel, mint egy őz a reflektorba. Aztán a mosoly láttán végre ki mertem fújni a levegőt, amit észre sem vettem, hogy bent tartottam addig.
- Persze, rögtön kettőt szeretnék, ha lehet! Az egyik fiú legyen, a másik lány, mert az egyneműek ölik egymást, túl sok energia! - kezdtem lelkes elemzésbe. Nem mintha terveztem volna, hogy nekem a közeljövőben családom lesz. Bár, azt sem terveztem, hogy Norvégiába jövök. Jobb lesz, ha nem bocsátkozom elhamarkodott feltételezésekbe. - Miért, te hányra gondoltál?
Kyle Donovan
INAKTÍV


Bogolyfalva pálcakészítője
RPG hsz: 151
Összes hsz: 393
Írta: 2017. december 26. 23:32 Ugrás a poszthoz


//norvégia//

Talán hozzátehettem volna, hogy nem csak néha, de nem akartam teljesen kiadni magamat. Ha voltak is érzéseim  rendesen - ami mostanság nekem is eléggé zavaros tudott lenni -, nem ez az a hely és alkalom, amikor meg kéne beszélni őket.
Felhorkantam a válaszra, sőt, még a szemem is megforgattam kicsit, jelezve, hogy ha ez vicc, akkor abból is a nagyon szar fajta, mert én ebben semmi nevetésre adó okot nem találtam. Szóval lassan realizálnom kellett, hogy Nette tényleg komolyan gondolta ezt, így csak egy aprót biccentettem.
Csak miután ki sikerült magamat gyötörnöm a kabátomból a sátor egészen behatárolt méretein belül is, figyeltem igazán a lányra ismét. A pillanatnyi döbbenetet leküzdve fújtam ki a levegőt, majd a magam részét is hozzátettem a kis eszmefuttatáshoz, mielőtt hanyatt dőltem volna a kiterített hálózsákon, a kabátomat a fejem alá gyűrve.
- Elsőre akár nekem is, csak azt mondom, hogy az egykékkel általában akad gond - vontam meg a vállamat, bár én magamon ezt nem tapasztaltam, mert ott volt Ren, akivel bár nem jöttünk ki túl jól, de mégis a testvérem. A névötletre kissé felnevettem, majd a karjaim kissé széttárva intettem, hogy na, akkor feküdjön már ide, nem fogom bántani. Ölelést akart, nem? - Családot? Szerintem valahol a lelke mélyén mindenki akar. Filozofikus szarságnak hangzik, de így van. Az ember társas lény. Te sosem gondoltál még rá?
Kyle Donovan
INAKTÍV


Bogolyfalva pálcakészítője
RPG hsz: 151
Összes hsz: 393
Írta: 2018. január 11. 14:27 Ugrás a poszthoz


//norvégia//

Nem tudom, hogy a csokis dühöngéstől hogyan is juthattunk el a gyerek témáig, de egy kicsit ijesztő számomra az egész. Normális, ha ilyen gyors váltások állnak be egy beszélgetésben? Pláne olyan emberrel, aki így vagy úgy, de fontos neked.
- Az biztos. Az ikrekkel is sok a baj, én csak tudom. De mikor kicsi a korkülönbség, az jó... legalábbis, úgy tudom. - Leginkább csak könyvekben olvastam ilyenekről, meg nagy ritkán előkerült egy-két beszélgetésben, ha olyannal volt dolgom, aki családos volt már. - Nekem is.
Nette a karjaim közé fészkelte magát, én pedig átkaroltam óvatosan. Azért, nem pont így képzeltem el a sátrazást, legalábbis, hogy a samponja illata ilyen intenzíven tolul majd az arcomba.
A kérdésre hümmögtem pár pillanatig, jogos volt. De nem olyan fajta voltam, aki olyan lelkesen kergeti az igazit.
- Néha jó lenne, persze, de annyira a kergetés része nem nekem való. Mi van, ha mondjuk megvan álmaim nője, csak mással van? Volt. - húztam el a szám rövid hezitálás után, veheti célzásnak is, ha szeretné. Voltak nekem is nőügyeim, de nem túl gyakran és olyankor sem reklámoztam túlságosan.
Nem lehetett egyszerű Myra élete sem, ilyen szempontból örültem neki, hogy nekem csak félvér volt az összetétel, nem valami elfogult aranyvér-függők.
- Persze, hogy nem, ez nem olyan, mint mondjuk egy szobanövény, hogy majd ha elég volt a csávóból, csak hozzávágod, hogy húzz el a fikusszal együtt - nevettem fel kicsit, mert a régebbi Myrából simán kinéztem, hogy megrepteti a növényt. - De. Biztosan az lenne.
Az egyik kezem elvéve a bordáiról az arcára csúsztattam és finoman megcirógattam. Ha kevésbé lett volna nyakatekert a póz, lehet, hogy meg is csókoltam volna.
Kyle Donovan
INAKTÍV


Bogolyfalva pálcakészítője
RPG hsz: 151
Összes hsz: 393
Írta: 2018. január 25. 23:32 Ugrás a poszthoz


//norvégia//

Be kell látnom, hogy sokkal nehezebb lehet, hogyha szarul jössz ki a testvéreddel. Nekem ilyen gondom nem volt, nekünk akadtak nézeteltéréseim, mert néha nagyon szemét volt, de akkor eltörtem az orrát és minden ment tovább a maga medrében. Most meg azt sem tudtam róla, hogy vajon él-e még.
- És tudod, hogy ez mi miatt volt? Mármint, gondolom neked is jobb lenne, ha ellennétek - csak érdeklődtem, nem akartam belőle semmilyen nagy családi reuniont kikényszeríteni. Ha ő úgy érezte, hogy neki ez így jó, akkor nekem meg pláne.
Nem tudom, hogy jutottunk el odáig, hogy elkezdett tippelgetni arról, hogy ki álmaim nője. De még csak közelében sem járt a valóságnak, Szofival akkor sem jöttem volna már össze, ha fizetnek érte.
- Jézusom, nem. Iza egyáltalán hogy jutott az eszedbe? - kérdeztem kissé zavarodottan, mert vele nem igen volt kapcsolatom. Akkor még Szofi is sokkal valószínűbbnek tűnik. - Nincsen kiszemeltem a bagolykőben. Nyertél.
A fikuszos sztorit ugyan viccnek szántam, de összességében valahol meg mégis teljesen hihetőnek látszott. Nem bántani akartam vele, a lénye egy része volt ez is, amit kedveltem. A fejét kissé a kezemnek döntötte, mire halványan elmosolyodtam.
- De azzal nagyon, még egy csokoládé sem érne földet három méternél hamarabb - próbáltam a dolgot elviccelni, már majdnem nevetve. Az ujjai a hajamba fúrtak, nekem pedig muszáj volt lejjebb húznom egy csókra, ha nem, lehet, hogy beleőrültem volna. - Én is téged, te kattant.
Kyle Donovan
INAKTÍV


Bogolyfalva pálcakészítője
RPG hsz: 151
Összes hsz: 393
Írta: 2018. június 12. 22:08 Ugrás a poszthoz

Norina

Azt hiszem, hogy az emberek nagy része nem várna egy csaknem két méter magas pasit az ovisok mellett dolgozni. De ettől függetlenül minden egyes percét élveztem és afféle plusz, fix jövedelem volt a pálcakészítés mellé. Persze, minden pálca külön kihívás és egy álom, de főleg csak a tanévkezdésekkor nagy a forgalom, a többi időszakban pangás van, nekem pedig kellett a plusz elfoglaltság.
Szóval ma is bejöttem korábban, még meg akartam tartani az utolsó kreatív szakkörömet, mielőtt azt leadom. Az már sok volt egy kicsit a jóból, úgy, hogy két tárgyam van és még egy csoportom is. Mindenkinek csináltam egy személyre szóló bögrét, ma meg sütidíszítés volt az ucsó program, mert az finom is, meg mókás is.
A nagy, illatozó papírtasakkal érkeztem meg végül a tanáriba is, ahol lepakoltam a cuccaim a helyemre és csak utána pillantottam alaposabban körbe. Volt bent egy nő, nem tudtam pontosan, ő mit is tanít, lehet, hogy csak a takker néni álruhában. Annyi biztos, hogy itt volt Norina is.
- Halihó! - köszöntem nagy lelkesen, még kicsit integetve is, mielőtt oda indultam volna hozzá. - Mi jót csinálsz épp? Tanóra?
Kyle Donovan
INAKTÍV


Bogolyfalva pálcakészítője
RPG hsz: 151
Összes hsz: 393
Írta: 2022. június 1. 17:00 Ugrás a poszthoz

Nette


Mondanám, hogy csak úgy rohan az idő, de ez igazából nem is igaz. Az egyik lábam itt, a másik ott, jó hosszú ideig voltam úton, sokat láttam és sokat tapasztaltam meg. Nagyon tetszett Ázsia, Japán is, meg Brazília, de az amerikaiak annyira arrogánsak voltak, így hozzájuk nem túl szívesen mennék vissza. Szerintem az emberek bele sem gondolnak, hogy az idejük milyen nagy hányadában rostokolnak a négy fal között, mikor odakint annyi minden vár rájuk! Persze, vannak dolgok, amiken túl kell lenni, mint a kelpi-les a tengerparton, abban semmi élvezetes nincs, de ezen kívül ki kéne hoznunk az időnkből a maximumot.
Viszont azt hiszem, éppen eleget láttam a világból egy időre, szóval ideje volt hazajönni a felfedezőútról. A kutyusok szokás szerint ott voltak a lakásban, ha minden igaz, Myra is. Bár neki elfelejtettem szólni, hogy most már végleg hazajövök, így azt hiszem egy kis meglepetés várja majd őt. A cuccaim már ki voltak pakolva, tegnap este már nagyjából elrendeztem ezeket. Szóval csak beléptem a lakásba, remélve, hogy Nette legalább valami köcsögöt nem hozott haza. Azt hiszem, ezt megbeszélhettük volna előre, de eddig valahogy sikeresen elmaradt.
- Myra? - kérdeztem levéve a cipőm a bejáratban. Nem mintha annyit takarítottam volna az elmúlt időben.
Kyle Donovan
INAKTÍV


Bogolyfalva pálcakészítője
RPG hsz: 151
Összes hsz: 393
Írta: 2022. június 2. 17:15 Ugrás a poszthoz

Nette

Be kell lássuk, fasz megmozdulás volt tőlem, hogy elhúztam bele a nagyvilágba mindenféle különösebb jelzés vagy bocsánatkérés nélkül, de van, amikor az embernek menni kell. Én éppen egy ilyen fajta időszakot éltem át, mikor úgy döntöttem, búcsút intek Európának és őszintén, nem is bántam meg. Fejben sikerült kicsit átrendeznem magamat is, meg az élethez való hozzáállásomat is, amire mindenképpen szükség volt ahhoz, hogy most itt lehessek újra. Nem azért, mert közveszélyes lettem volna, vagy ilyesmi, de itthon annyi szar történt, hogy már nem győztem cérnával, kellett a levegőváltozás. Még mindig nem vagyok jó a jelenet-rendezésben, így nem szóltam előre Myrának, hogy most már nem megyek sehova, csak beállítottam a dolgaimmal, aztán remélem, hogy nem vág pofán egy serpenyővel. Amilyen kedves és megbocsátó tud lenni, még ezt sem tartom teljesen kizártnak a részéről.
- Nem? Kár. Akkor visszaviszem, amit hoztam - forgattam meg a szemem látványosan, bár ezt még pont nem látta. - Whoa, tigris, tudom, hogy örülsz, hogy látsz, de a konyhakést túlzásnak érzem.
Megadóan felemeltem a kezeimet a levegőbe, jelezve, hogy fegyvertelen és teljesen ártalmatlan vagyok.
- Attól függ. Csokitorta? - mosolyodtam el pimaszul.
Utoljára módosította:Kyle Donovan, 2022. június 2. 17:17
Kyle Donovan
INAKTÍV


Bogolyfalva pálcakészítője
RPG hsz: 151
Összes hsz: 393
Írta: 2022. június 3. 16:15 Ugrás a poszthoz

Nette

Nyilvánvaló, hogy a szőrös gyerekek nem teljesítménybérben kapják a tápot, mert szerintem már mindkettő éhen döglött volna. Komolyan, a legtöbb látogatásom alkalmával még arra sem mutatták a hajlandóságot, hogy legalább ébren legyenek, míg megvakarom a fülüket. Ezzel már nem is igazán foglalkoztam most.
- Nem tudom mondták-e már, de egészen rémes látványt tudsz nyújtani ilyenkor - böktem az állammal a kés felé, amivel egész addig rezzegetett, de végül letette a szekrényre. Azért ez egy kicsit megnyugtató. A reflexeim lehetnének jobbak, de még elég jól működnek ahhoz, hogy elkapjam, mikor a nyakamba ugrott. Görnyedve hajoltam vele szemmagasságba, hogy azt a puszit ki tudja vitelezni.
- Imádom, honnan tudtad? - kérdeztem vissza hitetlenkedve, érezve, hogy az arcomon elmélyednek a nevetőráncok. Krisztus.
- Oh.... Francba, tudtam, hogy valamit elfelejtettem - sóhajtottam fel színpadiasan, majd lebiggyesztettem az ajkamat, a padlót fixírozva, hogy ne lássam a durcás képet, mit vágott. Aztán ha komolyan vett, csak utána nevettem el magam. - Ne fossál, nem szoktalak csak úgy elfelejteni. Hoztam neked egy gagyi hűtőmágnest, az jó?
Kibontakoztam a karjából, hogy a táskámba turkáljak, ami mögött amúgy volt egy lyukacsos papírdoboz, de az részletkérdés, előtte kivettem a kis tasakot az utazótatyóból.
- Ja, eszembe jutottál róla, szóval igen. Hűtőmágnes - nyújtottam felé a halványzöld, leveles tasakot.
Kyle Donovan
INAKTÍV


Bogolyfalva pálcakészítője
RPG hsz: 151
Összes hsz: 393
Írta: 2022. június 7. 15:00 Ugrás a poszthoz

Nette

- Ennyire csak nem rossz a helyzet - néztem rá rosszalló pillantással. Persze, nem úgy néztem ki, mint akkor, mikor elmentem, a hajam nőtt, a borotvát meg hanyagoltam kicsit, de ettől még nem kell rögtön lefikázni. Szerintem pont olyan vállalhatóan nézek ki, mint mielőtt elmentem. Hogy az kinek mennyire felel meg, az már egyéni probléma. Mondjuk Nettétől mi mást várhatnék? Ha ő sem, akkor ki?
- Mint a tenyered - kaptam el a kezét és kicsit meg is emeltem, hogy a tenyerébe pillantsak. Elmosolyodva simítottam végig az életvonalán, majd engedtem el.
- Nem gondolod, hogy ilyenekre van pénzem? Csóró művész vagyok - horkantam fel. Tényleg hoztam neki hűtőmágnest is, egy szépet, sárkányosat Japánból, amelyik néha tüzet fújt, de elvileg a lángja hideg. Tök haszontalan. Nette azért felpattintotta a hűtőnkre - az Én hűtőmre, ha pontosak akarunk lenni.
- Miattam ne fáradj, tudok gondoskodni magamról, felnőtt vagyok, meg minden - forgattam meg a szemem, mert lassan már inkább öreg vagyok, mint felnőtt. Szalad az idő. - Nem, dehogy. Hoztam neked még valamit. Csukd be a szemed!
Ha hajlandó volt rá, elővettem a szőrgombócot a dobozból, ha nem, még vár ránk egy szócsata előtte.
Utoljára módosította:Kyle Donovan, 2022. június 7. 15:01
Kyle Donovan
INAKTÍV


Bogolyfalva pálcakészítője
RPG hsz: 151
Összes hsz: 393
Írta: 2022. június 20. 13:09 Ugrás a poszthoz

Nette


- Úgy nézel, mint aki szellemet látott. Nem láttál, ugye? - fordultam meg rögtön, rájátszott ijedelemmel pillantva körbe. Én sem szeretnék szellemet látni a környéken, ez a ház látott már elég szart, a legkevésbé az okkultra van még itt szükség. Elengedtem a kezét halvány mosollyal, majd zsebre vágtam a sajátjaim pár pillanatra. Furcsa újra találkozni vele.
- Lázas vagy? Nem vall rád - nevettem el magam. Csak piszkálódom, ahogy ő is tudja, nem tartom én őt rossz embernek, a legkevésbé sem, csak az évek során sokszor volt zűrös a kettőnk kapcsolata. Részben azért, mert a körülmények nem voltak ideálisak, részben, mert fejlődnünk kellett emberekként. Sokat gondolkozom ezen, mikor nincs más dolgom. Kikészít.
- Nem, ilyennek ismersz te engem? - Igen. Abszolút. Nem vagyok az a nagy ajándékozós fajta, nem értek hozzá és feszélyez is a dolog valahol. Nem tudom kezelni nagyon. - Hát a szádat semmiképp.
Még a szemöldököm is felcsúszott, ahogy a kutyusra néztem, majd rá. A kóstolás nem hangzik jó ötletnek. Fogtam kettőnk között a kutyust, aki nyekeregve szaglászott Nette irányába, hadonászott a kis mancsaival, de a nő nem szólt egy szót sem.
- Hahó... Myra... Jól vagy?
Kyle Donovan
INAKTÍV


Bogolyfalva pálcakészítője
RPG hsz: 151
Összes hsz: 393
Írta: 2022. június 22. 16:23 Ugrás a poszthoz

Nette

- Ouch. Fair - bólintottam párat, hogy igazából ezt megérdemeltem. De ugye vagy eltűnök az isten háta mögé, vagy megbolondulok itthon szépen, diszkréten, ebből meg szerintem egyértelmű, hogy inkább melyik opció az ideális a részemről. Szóval tettem, amit tennem kellett és rendbe raktam magam.
- Vissza hát, nekem maximum zsebkendőnek lett volna jó - nevettem fel. Más kérdés, hogy furcsa, mennyire vissza tudunk gyűrűzni az eredeti dolgokhoz. Ahhoz a naphoz, mikor találkoztunk, pedig azt hittem volna, hogy már nem is emlékszik rá. Miért nem tudnak a dolgok egyszerűek lenni?
- Szerintem még életemben nem láttalak ennyi ideig szótlannak - jegyeztem meg végül kínosan, nem tudtam értelmezni elsőre, hogy most vagy nagyon jól döntöttem, vagy mindjárt kibasz a házból kutyástól, táskástól, kabátostól. Az is rendben lenne. Aztán egyértelművé vált, ahogy a kiskutya megnyalta Nette orrát, kaparva is a levegőt, hogy közelebb kerülhessen hozzá. Az ölelésre szélesen elmosolyodtam.
- Iiiigen. Hátha a másik kettő magányos! Nyilván csak ezért - bólintottam fontoskodva, át is adva a kutyust, mikor érte nyúlt, hogy nyugodtan magához ölelhesse rendesen. - Nem is kell, mert nem megyek már sehova. Szóval, plusz két kéz, meg minden, tudod.
Azt is mondhattam volna, hogy most már nyilván nem kell ide járnia, de én szerettem volna, ha továbbra is megteszi.

Kyle Donovan
INAKTÍV


Bogolyfalva pálcakészítője
RPG hsz: 151
Összes hsz: 393
Írta: 2022. június 23. 15:51 Ugrás a poszthoz

Nette

- Nyilván, nem szeretem, mikor nem kerek egy szám - bólogattam, hogy feltétlenül, most lemegy az első sokk, aztán már megyek is, hogy elsírjam a bánatom egy tenyésztőnek és vegyek még egy ebet. Vagy örökbefogadás. Nyilván nem terveztem semmi ilyet, de vicces volt, hogy Myra kinézte belőlem. Visszamosolyogtam rá.
- Akár... vagy... itt is maradhatnál vele, tudod - vontam meg a vállamat, a tekintetemet viszont a padlóra szegeztem, nem vagyok jó az ilyesmi lekommunikálásában, még ennyi idő után sem, azt hiszem. Inkább megvakargattam a bolhás füle tövét, aki időközben farokcsóválva berobbant a képbe, nagy nyálcsíkot is hagyva a nadrágom fekete anyagán.
Myra letette a legkisebb mancsost is, aki rögtön elkezdett szimatolni, nézelődni, ismerkedni a hellyel, aztán kényszer hatására a lakótársaival is.
- Oh. Nem, ezt nem olvastam egy könyvben sem az eddigi életem során, anyámék meg nem túl sok hasznos dolgot tanítottak. Mit illik világ körüli utakról hozni? Csokit? - kérdeztem piszkálódva, oldalba bökve a nőt a könyökömmel finoman. Tudja, hogy nyilván nem haragszom múltbéli hülyeségek miatt, de ez ilyen visszatérő elem a beszélgetéseinkben.
- ÉS, erre mi újság? Kviddics? Rokonok? - próbáltam kissé lazább mederbe terelni a beszélgetést.
Utoljára módosította:Kyle Donovan, 2022. június 23. 15:52
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Kyle Donovan összes RPG hozzászólása (44 darab)

Oldalak: [1] 2 » Fel