Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Az úgy volt, hogy elfelejtettem fesztiválosat játszani, így marhára lemaradtam a vacsiról, amit most még meg is könnyeznék, ha nem sajátítottam volna el a főzős tudományát idő előtt.
Nem meglepő, tökre önálló vagyok egyébként, nincs szükségem arra, hogy a kezem fogják, de attól még szeretem, szóval nyithatnék simán egy Bianka simogatót, tiszta jó lenne.  Na, de a gyomrom korog, én meg már haribo macikat látok magam előtt szaladgálni, szóval bőven ideje lenne előbújnom, vagy olyasmi.
Cseppet sem félek, hogy egy prefibe botlok, most aztán még a fejéhez is vághatom, hogy még nincs takarodó. Zsebre vágott kézzel szelem a már ismerős utat – volt három évem begyakorolni a lépéseket a navitól a konyháig, meg is tettem -, halkan fütyörészve, mert az élet amúgy tök szép.
Vidáman integetek a portrén lévő banyának, akivel ez idő alatt sem igazán sikerült zöld ágra verődnünk, mert, hogy én faragatlan némber vagyok, ő meg sipákoló paca… igen, sejtem ezzel az aprócska megjegyzésemmel se igen loptam magam a szívébe, de hát annyi baj legyen, attól én még köszönök neki, bármennyire is sajnálom, hogy nem tud tőle a falra mászni.
Zökkenőmentesen érem el célom, le is pacsizok az első manóval, aki az utamba kerül, szerencsétleneknek nem tudom megjegyezni a nevét, mert vannak páran, és mindannyian egyformán rondák, de hát nem feltétlenül a borító a fontos, ugye.
Kapom is el az egyik széket, amire aztán felállok, lévén nem vagyok egy hatalmas jelenség, épp csak kitűnök a talapzatból, a hozzávalók az esti rántottámhoz pedig marha fent vannak, és még így is marhára kell nyújtózkodnom ahhoz, hogy elérjem őket.
- Túl az Óperencián, túl a tengeren, úszik egy kis svábbogár, tiszta meztelen. Lába sincsen Őneki, csak a víz viszi. Szegény kicsi svábbogár…. szegény kicsi svábbogáááááár…. Jajj úgy élvezem én a strandot, ottan annyira szép és jóóóóóóóóóóó Áááááááááááááááááá – és hangos puffanással adom mindenki tudtára, hogy padlót fogtam magamtól. Pedig hányszor megmondták már, Fijam, egyszerre csak egy dolgot… és ez még istenes is lenne egyébként, csak annyi a bibi, hogy magammal rántottam a lisztet is, és most holt fehér vagyok, mivel hogy a tasak tartalma rajtam kötött ki.
- Ohhh banyek… - remélem nem fogyott el mind, kell nekem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Igazából egész jól megy nekem ez a konyha tündéresdi, leszámítva az aprócska, de annál vitathatatlanabb tényt, hogy ahol én ott vagyok, katasztrófa kerekedik záros időn belül.
Bezony.
Mindenki örököl valami überszuper extra dolgot, amitől felébred benne a tévképzet, hogy attól ő több, mint bárki más - mi másért lenne menő az egoizmus? -, hát... szerintem, mikor én megszülettem, kimerülőben volt az ötlettár, és vállat vonva gondolták az illetékesek, mikor rám néztek: jóleszaz. És nekem nincs is semmi bajom vele úgy kimondottan, épp csak nem én vagyok a legnépszerűbb, kerülnek, mintha bolháim lennének, és pusztán a mindennapi élet-halál harcomat nehezíti meg.
Mégis mosolygok, miért ne tenném? Legalább megvan minden végtagom, s csak azért vagyok hihetetlenül hülye, mert én döntöttem úgy, hogy az leszek, nem egy külső tényező miatt kényszerültem rá.
- Nyafff... beszél az asztal - közlöm a manókkal fojtott hangon, mielőtt olyan stílusosan hanyatt vágnám magam, hogy az simán megérett egy fail videóra. Persze nem szisszenek, nem nyavalygok, hisz volt időm már hozzászokni, nem rendkívüli eset ez, ami szökő évente egyszer fordul elő velem.
Aztán még az is kiderül, hogy nem az asztal beszél, mert kibújik alóla egy másik manó, ami már aránylag jobban hasonlít egy emberre, így hát bátran merem feltételezni, az is.
Az illető soha nem tapasztalt módin fejezi ki rajongását irántam, mire én megütközve tekintek rá, azt latolgatva, vajon mennyire van híján ép észnek, és mondanom sem kell, ezzel a csepp malőrrel, igazán rokonszenvessé vált számomra.
- Hajlékony vagyok, tény, de azért oda nem tudnám bepasszírozni magam - húzom el a szám, hatalmas sajnálkozások közepette, és előhúzva a pálcám, rutinos már-már professzionális mozdulatokkal tüntetem el magamról a katasztrófa végtermékét.
- Nem vagy éhes? Csinálok neked goffrit - ajánlom fel felettébb nagy lelkűen, mert ha magamnak kell, nem vagyok én olyan önző, hogy megfosszak tőle mást, mikor itt van egy karnyújtásnyira.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Annyira nincs kedvem még visszamenni, egyszerűen ma nincs kedvem az emberekhez sem. Előszokott ez fordulni velem, ennek ellenére nem mondhatom depressziósnak magam.
Igen, még egy navinés is képes besokallni, főleg a vizsgák közeledtével, mégis... egyetlen negatív dolog sem fogalmazódik meg bennem, hisz tudom, párperc, óra a friss levegőn csodára képes. Így hát a hegedűmmel együtt szelem a folyosókat az erkélyig. Nem is számítok rá, hogy bárki tartózkodna ott, lévén nem sok olyan elvetemült van, aki állja a mínuszokat a lelki béke elnyerésének érdekében. Én viszont így oldom meg, nem hisztizek, nem vágom földhöz magam, és nem hullajtok krokodilkönnyeket sem. Inkább átrágom a dolgaim, és próbálom kiiktatni a negatív tényezőt, ha pedig nem lehetséges ez, adózok a zenének, mert igen, én hiszek abban, hogy a hangok kellemes játéka, gyógyír is lehet, na meg... már-már a szenvedélyemmé nőtte ki magát, még ha nem is vágok fel ezen tudásommal úton-útfélen.
Most mégis a sarokba helyezem a tokot, majd kiveszem belőle Abigélt - nem, cseppet sem meglepő, hogy nevet is adok neki, legalább is annak nem, aki egy kicsit is ismer -, majd némi hangolás után, játékba is kezdek .
Valahogy sikerül kizárnom mindent a fejemből, valahogy nem érdekelnek a mínuszok, sem az, ha esetleg még egy mazochista jellem meghallja. Tudom magamról, hogy nem fülsértő, amit művelek, s ez nekem bőven elég ahhoz, hogy ne rejtegessem ezen hobbim szégyenkezve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Imádom ezeket a szabad hétvégéket. Szétunom a fejem, holott a leckék halmozódnak, na meg a vizsgákra se illene készülni már, de maaaajd. De aztán most mégse, mert hogy újabb pontja jön a bakancs listámnak, én meg már csak a gondolattól is pörögni kezdek.
Nem is lassítok túlzottan a tempón, amivel a faluig vezető utat szelem. A hegedűm nálam, mint ahogy mindig, mert valami eget rengetően nagy dolognak kell történnie ahhoz, hogy én azt valahol ott hagyjam.
Hála égnek, azért mozgolódnak az utcán, így én is megiszom az utolsó korty kávét, majd kihajítva a poharat, leteszem a tokot.
Próbálok úgy helyezkedni, hogy senkinek ne legyek útba, majd a nyitott tok mögé állok hegedűmmel, és kis hangolás után, nemes egyszerűséggel játszani kezdek .
Mert igen, azon a hülye listán rajta van, hogy én márpedig utcazenész is leszek, ha mást nem, pár óra erejéig, én meg alig várom, hogy kihúzhassam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Ilyenkor megy, ilyenkor egyszerű. De... de nem azért játszok jobb híján magamnak, mert túl prűd vagyok ahhoz, hogy másoknak is megmutassam tudásom, egyszerűen... lefagyok, ha tudom, hogy néznek. Mert... mert magam előtt látom a megrökönyödött tekinteteket, mikor az emberek agyáig eljut, az ügyeletes flúgos csaj még ért is valamihez. Mert az vagyok, mindenki annak hisz, én meg egyszerűen nem veszem a fáradtságot arra, hogy elmagyarázzak nekik olyasmit, amit meg sem akarnak hallani. Kit érdekel mások véleménye, én legalább elmondhatom, hogy boldog vagyok, hogy a vigyor az arcomon nem mesterkélt, és még inkább nem mű.
Nem játszom meg magam, épp csak a saját jólétem helyezem előtérbe, amit aztán végképp nem róhatnak fel nekem. Sokkal könnyebb lenne az élet, ha mások is követnék ezt az elvet, de nem vagyok nagy szónok, és kellő készségem sincs ahhoz, hogy ezt az igét hirdessem, mint a következő önjelölt Dalai láma.
Belekezdek egy másik játékba, csak mert jól esik, és mert hiányzott. Viszont ez nekem még nagy falat, kotta sincs nálam, így nem is ér nagy meglepetésként, hogy a vége felé megint megcsúszik a vonó, egy irtó ronda mellékszólammal adva tudtomra, hogy megint besültem vele.
Szeretném az engem vizslató tekintetre fogni mindezt, de nem vagyok abban a helyzetben, hogy elhitessem magammal, virtuóz vagyok, ennél azért jóval több kell ahhoz, így nemes egyszerűséggel fordulok a hátamat "metsző" tekintet irányba.
- Hát, ez elég béna lett, nem? - döntöm oldalra a fejem, mintegy magamban vállat vonva. Tudom, ki az ajtóban ácsorgó, ahogy szerintem a kastély minden diákja, azt meg nem hiszem, hogy annyira letaglózó jelenség lennék, hogy máris ildomos lenne a nevemmel vagdalózni, lévén két hét múlva bizonyára már semmit nem mond neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Ezt az aprócska biccentést én nagyon tudom értékelni. Nem ámít hazugságokkal, és még csak képen se röhög, csupán igazat ad nekem, és bizony ez bőven elég. Na, nem mintha ez a csepp malőr annyira kedvemet szegte volna, hisz a húrokkal bánni elég időleges munka, és azt minden egoizmus nélkül állíthatom, már így is elég tűrhetően megy, noha a kitűzött cél még messze van. Legalább van.
Kicsit büszke is vagyok magamra, hogy sikerült célokat kitűznöm, és nem csak ténfergek a falak között, mondván, majd csak lesz belőlem valami, hanem minden egyes nap teszek egy lépést feléjük, még ha az nem is szemmel látható folyamat. Sose voltam az a most rögtön akarom típus, sikerült megtanulnom, hogy bizony vannak dolgok, amik eléréséhez nem kevés idő és áldozat szükséges, így hát most sem kezdek hisztizni, mert holnap majd, vagy holnap után, kicsit később fog megszaladni a kezem, mígnem majd egyáltalán nem.
Azért muszáj kicsit ráncolnom a homlokom, de kisvártatva meg is nyugtatom magam azzal, ha veszélyt jelentene rám, vagy bárkire, nem feltétlenül sétálgatna itt ilyen nyugodtan, így nem kell attól tartanom, hogy rögvest a falnak passzíroz. A vészcsengő meg csak ösztön, ami mindenkiben megbújik, tudatva vele, hol a helye.
- Megmutassam, mit játszottam el először? - gyermekded lelkesedéssel kérdezek rá, aztán, ha kapok némi jelet afelől, véletlenül még érdekli is, bele is kezdek az általam annyira kedvelt dalba, amit zökkenőmentesen sikerül is lejátszanom, hisz tényleg ez volt az első, amit megtanítottak nekem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

És még élvezem is, de tudom csak azért, mert nem hagyom, hogy agyam ellepje a tény, figyelnek. Na, meg biztosra megyek, tehát eszem ágában sincs olyasmibe kezdeni, amiről tudom, hogy nem sok eséllyel vagyok képes rendesen végig játszani, elvégre messze vagyok még attól, hogy virtuóznak mondhassam magam. Viszont tagadhatatlanul élvezem az előadásnak ezen formáját, főleg, mert vannak, akik tényleg dobnak is be pár pengőt.
Ahogy végzek, valaki meg még meg is szólít, mire fel kell nevetnem. Na, nem a reakción, hanem azon, hogy még anyagilag is méltányolja a pár perces perfomance-om.
- Köszi. És nem. Ami azt illeti, új vonóra gyűjtök, mert szegény már kicsit megviselt, és nehéz itt melót találni, mindent befoglalnak a szemfülesebbek - lényegében nem is hazudok, mert tényleg jobb lenne egy új, viszont az is igaz, hogy eddig még nem sikerült szert tennem munkára.
- Nem nehezek? Segítsek cipelni? - biccentek fejemmel a csomagokra, ha már ő volt ilyen kedves, lehetek én is, nem?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Áll a cetlin, amit egyénileg húztam ki, így még csak segíteni se fog senki. Nos, ezzel csupán kettő darab problémám van. Az egyik, utálok sötétben kint kószálni, a másik pedig, hogy az erdő közelébe se szívesen keveredek, így a lelkesedés szín tisztán tükröződik az arcomon.
Az meg már csak hab a tortán, hogy vélhetően ennek is büntetés lesz a vége, de ezt a részét már megszoktam, és őszintén, döbbenettel vegyes elismeréssel hallgatom, ahogy a prefektusok újra és újra megcsalogattatják kreativitásukat, az megint más tészta, hogy az én káromra.
Nem is tudom, mi lenne a jó, lassan szelni az utat, és figyelni, vagy épp sprintelni, hogy minél előbb ott legyek, és adni egy lehetőséget a karmának, hogy szivózzon velem, ha már úgyis az a hobbija.
Valahol a kettő között stagnál a tempóm, így mondhatni gyorsan, de főleg egyben odaérek a faház elé.
Pálcám úgy rakom le, hogy a fénye elég legyen ahhoz, hogy nem fogjak talajt egy vaskosabb ágtól, ami mit ad Isten, pont a lábaim előtt dönt úgy, hogy kiszambázik a talajból, majd lévén, nem szeretném az egész estém itt tölteni, neki is látok az első, nagy hógömbnek, ami majd az ember hasa lesz.
Mázli, hogy leesett már annyi, hogy ezt könnyedén összehozzam, sőt... még most is szállingózik, de mivel a hó az egyetlen, ami miatt megveszek a télért, ennek kifejezetten örülök. Dúdolgatni kezdek, csak hogy eltereljem figyelmem az éjszaka zajaitól, és cseppet sem zavartatom magam, mert nem hiszem, hogy létezik még egy ilyen hülye ember, mint én, aki itt kint mászkál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- Hát ezt nem hiszem el - nevetek fel, majd Annára nézek, hogy lássam az ő reakcióját is, mert szó mi szó, a lehető legjobb feladatot húztuk ki.
Egyébként is mindig benne vagyok az ilyen hülyeségekbe, az meg hab a tortán, hogy ház és évfolyamtársam is rángathatom magammal.

Megvárom, míg vége a takarodónak, majd beöltözök a full fekete bőr cuccba, még a símaszkot is magamra húzom, ahogy azt megbeszéltük, majd a klubhelyiség előtt, várom be Annát, mert azt nem hiszem, hogy ő csak úgy kihagyna ilyen mókákat. Persze, a navinésekről alkotott tévképzet ezt mondaná, de pont emiatt lesz nekünk hihetetlen nagy mázlink.
Mert mikor meglátják a művünket, egyből a pincébe fognak menni, hogy a felelősök után kutassanak, nem mi leszünk az elsők, akik eszükbe jutnak. És mindezt takarodó után... nos, nekem ezzel nincs problémám, sokszor hágom át ezt a szabályt, szóval még csak gombóc sincs a gyomromban, meg semmi hasonlók.
- Mehetünk? - tekintek a kilépőre vigyorogva, aztán kicsit helyezkedek, hogy megnézzem, vajon összeöltözött-e velem, közben a kezébe nyomok négy - zöld, piros, kék, fekete - alkoholos filcet, hisz abból nekem rengeteg van, és most még kapra is jön.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Nem igazán zavartatom magam, nem is nagyon törődök semmivel, hisz az a lényeg, elkészüljön, és lehetőleg ne egyen meg közben semmi, sőt, a legjobb lenne, ha nyugodtan, zökkenőmentesen tudnám ezt befejezni.
Az első nagy gömb már kész van, noha nem garantálom, hogy meg is marad rajta normálisan a másik kettő, így megállok és megtörlöm az arcom, mert a hó az esik. A sapka alól kilógó hajam már csurom víz, így már agyalok is a hajszárító bűbájon, csak, hogy ne a neszt kelljen hallgatnom, mert félő, tényleg fogom magam, és visszarohanok a kastélyba.
Nem vagyok bátor, félek én sok mindentől, csak vannak olyan elvetemült pillanataim, mikor nemes egyszerűséggel nem törődök ezzel.
Ahogy azzal sem, a semmiből hallok meg egy hangot, bár megrezzenek, mert ez elég hirtelen jött.
- Ha fényes nappal csinálnám, idejöttél volna ezt megkérdezni? - nézek a srácra felvont szemöldökkel, bár válaszolnia felesleges, hisz úgyis tudom, az nemleges lenne.
- Meg egyébként is... elméletileg ilyenkor nyugi van, és nem az én művem lenne az ügyeletes főlátványosság - igen, burkoltan kérdezek rá arra, ő vajon mit keres itt kint ilyenkor. Nem prefi, azt határozottan állíthatom, mert már mindegyikkel összesodort a sors valami miatt, nem is kell matekzseninek lennem ahhoz, hogy kiszámoljam, hányan vannak összesen.
- Akarsz segíteni? Úgy talán én is hamarabb végzek, és kevesebb eséllyel támad meg valami - vonok vállat, hisz mit szépítsünk. Még a birtokon is van veszély, nem is kevés. Egy occamy is nekirontott valakinek, egy csigaszerű akármi meg meg is ölt valakit, és... lehet, hogy tényleg gyáva nyúl leszek ezek után, de én valamiért egyikkel se szeretnék összefutni, akkor inkább már egy fél tucat prefi, azokkal még el is bírnék.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bármennyire is szeretném, nem tudom átérezni az ő problémáját, nekem az alvással csak annyi bajom van, hogy legyen bármennyi idő, az nekem kevés. Ja, meg, hogy jobb szeretem azt a műveletet ágyban végezni, máshol annyira nem menne szerintem. Szóval ilyen téren teljesen normális is vagyok.
- És azt megosztod velem, mit kerestél az asztal alatt? – pislogok rá, mert ez a része kicsivel jobban érdekel. Semmilyen szituációt nem tudok elképzelni, ami odaszáműzné az embert, így érdekelne a valóság. Esetleg azt, hogy a manók lázadozni kezdtek, és spontán kajacsata ment itt végbe nem is olyan rég, de akkor nagyon szomorú lennék, hogy engem kihagytak belőle.
- Nyugodtan valld csak be, hogy magadat félted, nem szégyen az – mosolygok rá szelíden, hisz teljesen megértem aggályait irányomba, én se biztos, hogy mernék egy légtérben tartózkodni magammal, mert ismerve magam, bármi megtörténhet, tényleg bármi.
Azért jól esik, hogy nem menekül el egyből, noha irtó óvatlanságnak tartom, mégis biccentéssel adom a tudtára, hogy akkor játszunk konyhafőnöksdit. Nem újdonság ez számomra, mikor anyu beteg volt otthon, akkor is én főztem, apunak meg még ízlett is, vagy csak profi módon tudott hazudni. Lényeg, hogy nem kapott gyomorrontást a család, aztán anya felépült, én meg simán visszaadtam neki a családfenntartásának lehetőségét. Viszont tény, azóta értékelem azt, amit tesz minden áldott nap, mert fel nem tudom fogni, hogy bírja egyetlen zokszó nélkül, mikor én három napon keresztül akartam folyamatosan meghalni, amin ő csak jó nagyokat nevetett.
És ugye nálunk működik a valamit valamiért, ezért kaptam is új húrokat a hegedűmre, amiért megérte mindezt tenni, mert hát… mit nekem az önzetlenség, egyke vagyok, persze, hogy csak olvastam arról a szóról.
- Szerintem ők már meg vannak edzve – biccentek, halvány mosollyal az arcomon, elvégre, biztos, hogy nem mi vagyunk itt az egyetlen rendbontók.
- Aha, verd fel és kevergesd, én addig bánok az olajjal… nyugi, csak minimálisan vagyok közveszélyes – vakarom a tarkóm, miközben azon tanakodok, merre lehet a serpenyő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Nem mondhatni, hogy maga alá gyűrt a halálfélelem, de azt sem, hogy röhögve vetném magam a nyakába. Nem. Jobb lesz megtartani azt a három lépés távolságot, és nem feltétlenül csak azért, mert a túlzott közvetlenségemmel vélhetően kiborítanám.
Egyszerűen veszélyes lénynek tartom, akiben megbújik az ösztön, s noha le tudja küzdeni azt, bármikor, bármelyik óvatlan pillanatban elszakadhat nála a cérna, hisz... megesik.
Inkább megint játszani kezdek, mintha hóesésben még jobban is menne, mert nem titok, hogy egyszerűen imádom az évnek ezen szakát. Ilyenkor minden békés, főleg így este, én meg nem mindig vagyok jóban a pörgéssel, hihetetlenül jól tud esni egy kis nyugi, ami csak az enyém, és azt tehetek, amit csak akarok.
Persze alapjáraton pörgök, nem hazudtolva meg a házam, de most... most egyszerűen ehhez van kedvem.
- Úgy már nem megy, ha néznek - állok is meg egyből, mikor látom, a kék szemek bizony engem vizslatnak, és úgy is döntök, mára elég volt a bemutatóból, így hegedűm is visszateszem a tokjába, majd mellé sétálok, és a korlátnak támaszkodok én is.
- Eszméletlen, mi? - nézem a tájat, noha jól ismerem, mégis így sokkal... másabb, mintha az egész be lenne zárva egy hatalmas hógömbbe, amit épp most ráztak meg.
- Bár gondolom látott már sok, ennél szebbet is - fordulok felé, kissé oldalra döntve a fejem, próbálom megsaccolni, vajon mennyi idős is lehet, úgy igazából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Mert nekem aztán muszáj az első, használhatónak tűnő ötletre, egyből fejet hajtanom. Tény, háztársam nem mondott hülyeséget, mikor azt találta kiejteni a száján, hogy a piacon talán olcsóbban is hozzájuthatok a vonóhoz.
Igen, épp csak azt felejtette el megemlíteni, hogy az a piac így néz ki. Lassan, óvatosan lépkedek, és még csak azt sem mondhatom el, hogy elönt a bátorság, mikor furcsábbnál furcsább tekintetekbe botlok. Mintha nem is Bogolyfalván lennék, ha nem egy teljesen más… komorabb, veszélyesebb helyen, pedig a nyakam rá merem tenni, nem hagytam el a falut… az.. az képtelenség.
Ráadásul az a két fickó követ, nem, nem vagyok paranoiás, egyszerű, de annál ijesztőbb tény ez, és még csak hátra se merek nézni, mert a bénító tekinteteket érzem a hátamon, és ilyenkor nem szabad. Szaporázom a lépteim, amennyire csak tudom, de nagyon igyekszem, hogy ez ne legyen annyira feltűnő.
Hogy lehet ekkora egy hely? Gondterhelten tekintgetek körbe, de mást sem látok, csak árusokat, standokat… meg… meg a vonót.
Akarva akaratlanul torpanok meg, ami a legrosszabb ötlet volt részemről, mert pillanatok múlva érzem meg a két erős kart, esélyem sincs ellenkezni, de még csak sikítani se tudok, mert helyből benyelek egy némító bűbájt is, és attól, hogy tátogok, mint vett hal a szatyorban, még senkinek nem tűnik fel, milyen pocsék helyzetbe is csöppentem.
Nem sokára kemény falnak csapódik a hátam, mire szemem ellepik a könnyek, pedig nem vagyok az a sírós fajta, de a fájdalom, meg a helyzet kilátástalansága, előhozza belőlem mindezt.
- Pakold ki, nézzük, mi van nála – artikulálatlanul hangzanak a szavak, meg nem tudom mondani, ki az illető, akinek a száját elhagyták, mert nem merem kinyitni a szemem. Az ösztönöm viszont életbe lép, mocorogni kezdek, mire olyat behúznak, hogy a számból is elered a vér.
- Maradj nyugton, különben a következő már nem lesz ennyire kellemes.. mocskos sárvérű… - sziszegi a képembe egy másik hang, és érzem, ahogy a pálca az oldalamba fúródik. Összeszorítom a szemem, hisz nem kell különösebb tehetség ahhoz, hogy rájöjjek, mire is célzott az illető. Hallom, hogy a kabátom hangos reccsenéssel válik meg a testemtől, érzem is, mintha pár fokkal hűvösebb lenne hirtelen, de bénító rettegés jár át, és kivételesen csak azon bírok agyalni, vajon melyik lenne a rosszabb….

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Hogy mi a legjobb a svédi kiruccanásban? Hogy vége. Lezártam, ahogy az életemnek azt a szakaszát is, elvégre... mikor máskor van itt az idő, hogy új lapot kezdjek, ha nem most?
Ez egy olyan elhatározás részemről, ami végleges, és nem hagyom magam eltántorítani. Viszont az akkor tett ígéretem megtartom, ezért kerestem meg hamar Lint. Nekem se ártana elmenni kicsit a kastélyból, és elmondása szerint, ő se találta még meg a megfelelő ruhát, így hát a mai napon belevetjük magunkat a sűrűjébe.
Az első legális hopponálásom ez, amire aztán méltán büszke vagyok, a vigyor meg nem tűnik el az arcomról még akkor sem, mikor Üstösdön kötünk ki. Bele is karolok Linbe, ahogy bevesszük az első boltot.
- Az a legjobb... egy ruhát nem lehet úgy választani, hogy kilométeres listád van az elvárásaidról, mert az sosem vezet jóra. Egy ruha akkor tökéletes, ha meglátod, és már az első pillanatban érzed - biccentek is mellé, hisz nálam ez bevett szokás. Sose követtem semmilyen divatot, mindig azt vettem meg, ami ordítozott azért, hogy a szekrényemben köthessen ki.
- De szerintem, nem az a bolt lesz az - vágok egy grimaszt, mert mikor körbe nézek, csak azt látom, itt minden túlságosan is hivalkodó, beleértve az alkalmazottak egyenruháját is, és gyanítom, Lin se az a lány, aki annyira adna az ilyesmire, nekem meg konkrétan a gyomrom forog.
- Hát köszönjük - mosolygok az eladókra, majd ki is vezetem a lányt, azzal az elhatározással, hogy a következő butikot én választom.
- Egyébként nekem se ártana valami ruha az évnyitóra, már az összeset feléltem - sóhajtok fel, mikor is megakad a szemem az egyik ruhán.
- Nézd, ebben olyan lennél, mint egy hercegnő - és ki ne vágyna arra, hogy hercegnő legyen ugyebár.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- De az csalás lenne. A megérzés akkor jó, mikor meglátod, és azt mondod, igen, ez kell nekem... kivéve, ha rólam van szó, nálam a megérzések nem jönnek be, vagy egyszerűen rosszul érzek meg - nevetek fel, mert valljuk be, eddig aztán csúfos kudarcokat vallottam megérzés alapon, mondjuk akkor is, mikor az eszemre hallgattam, és... egyébként akkor is, ha csak hagytam megtörténni a dolgokat. Akkor most mikor jó?
- Jól szórakozol? - küldök felé egy szikrázó mosolyt, hisz a fő cél mégis ez, hogy Linnek jó legyen, elvégre az ő nagy napja lesz, neki kell úgy visszagondolnia ezekre az időkre, hogy ne azt érezze, a fogát húzták közben.
Én viszont nem nézek semmit, annyira lefoglal, hogy megtaláljam a tökéletes ruhát Linnek, hogy lassan már életcélomként tekintek rá.
- Nem, nem az. Csak egyesek szerint. Azoknak az egyeseknek meg elég nagy szavuk van ahhoz, hogy pokollá tegyék az életed, így próbáljuk elkerülni ezt. Annak, aki nem egy kúriában nőtt fel, és nem pedigreet kapott reggelire, valóságos stresszfaktor egy bál - mosolygok vállat vonva, mert én élvezem, mikor a házat ellepi a feszkó, akkor van igazán összetartás is egyébként, mert mindenki görcsösen segíteni akar a másikon.
- Jó, ez kilőve. Nem csinálhatsz hülyét magadból az esküvődön, arra ott az összes többi nap - legyintek nevetve, és tovább masírozok Linnel, azért még visszatekintve a csodára, és elraktározva magamban későbbre, mert... ki tudja.
- Jó, fodrok kilőve. Csipke? - vigyorgok rá, mert számomra az is, de ki tudja, Lincinek milyen rejtett tulajdonságai vannak.