Aileen Aurora

Délután van, éppen uzsonna után sétálgatok a folyosókon, miközben gondolkodok. Nagyban zajlanak a beszélgetések minden fele, ugyan akkor én még nem tudtam senkivel sem ezidáig nagyon szóba elegyedni.
Kellemesen jó idő van, a zord január ellenére, enyhe napsugarak jutnak be a kastély hatalmas ablakain keresztül, egy pillanatra engem is elvakít, így félre fordulva vettem észre egy nagy tölgyfaajtót. Bekukucskálok rajta, és egy különös szobát látok. Körben egy kanapégarnitúra helyezkedik el, középen egy kisebb méretű dohányzó asztal foglal helyet. Gondoltam bemegyek, leülök, és olvasgatok egy kicsit.
Ahogy beléptem, észre vettem, hogy  a szoba szín összeállítása kicsit megváltozott, valahogy érezhette hogy nem érzem magam túl jól, mert minden fekete, és szürke színekbe öltözött, mind a falak, mind a tárgyak. Halk zenét hallok, valamiféle búcsú dal lehet. De elhatároztam nem fog ez befolyásolni, és nem gondolok másra csak a tanulásra. Immár több mint 50 pontot gyűjtöttem házamnak, amiért büszkének érezhetném magam, remélem több is sikerülni fog.

Kezdem jobban érezni magam, és a szobában hallható dal is elkezd kicsit vidámabb lenni. Ahogy neki állok olvasni, egyre jobban kipihenem a mai nap fáradalmait, és azt a fájdalmas baglyot amit kaptam. Próbálok nem gondolni rá, és tovább lépni, talán sikerül.
Ahogy a legendás Állatok és Megfigyelésüket olvasgatom, rájövök, milyen jó lenne nekem is egy állat. Mennyire örülne a párom egy magyar mennydörgőnek például.  Na jó, annak lehet, hogy nem, de talán egy kis puffskein mondjuk jó is lehetne. De ne szaladjak ennyire előre, majd ha már haza értem a szünetbe. Most koncentráljuk a tanulásra egy kicsit, aztán folytatom barangolásom a kastélyban.

Egyszer csak hangokat hallok, és a nagy faajtó kitárul, és egy elbűvölő hölgy lép be rajta.

- Hát téged mi szél hozott erre? kérdeztem tőle, és egyből hellyel kínáltam, mutatva a kanapé felé. Csodálkoztam, mert nem hittem hogy bárkivel is össze futok erre fele a toronyban.

- De illetlen vagyok, engedd meg hogy bemutatkozzak, a nevem Harold Xperia, és a Navine házba kerültem első évesként. Kegyedben kit tisztelhetek?
Kezet nyújtok felé. és várom, hogy elfogadja-e közeledésemet, már rég vártam hogy valakivel szóba elegyedhessek.

Karina

Nagyban bandukolok földre szegett fejjel, gondolkodok. Sajnos egy rossz hírt közlő borítékot kaptam. Próbálom össze kaparni magamat, és inkább szívok egy kis levegőt, hogy ne búslakodjak. Az iskola folyosói kihaltak, mindenki nagyban tanul, szórakozni senki sem szeret mostanában, vagy nem is tudom. Mindenki erősen koncentrál a közelgő vizsgákra, igaz még egy hónap hátra van addig. Jómagam is nagyban dolgozok a szorgalmi feladatokon, de azért jól esik néha egy kis pihenés.

Friss hó lepte el a tájat, ahogy lépkedek a havon, csupán egy lábnyomot látok még csak rajta. Egy lány éppen a havat bámulja, talán a fákat, nem tudom elhaladok mellette, majd egyszer csak egy hangos kiabálásra lettem figyelmes, és már éreztem is valaminek a becsapódását a vállamon. Egy hó golyó, gondolom magamban. Csak nem megdobott? De biztos hogy ez a lány volt az, de miért dobál engem, vajon.
megfordultam, és elkezdtem hozzá közeledni fel, mert halottam hogy éppen kérdezett valamit, de néha nagyot hallok.
- Szia, megleptél mit ne mondjak, nem mostanában ért el engem hógolyó, talán még mikor kisgyerek voltam. Egyébként Haroldnak hívnak. De mit is kérdeztél, mert éppen el voltam foglalva a semmit tevéssel Mosolyogtam, és közben próbáltam eldönteni hogy vajon miért mosolyog ilyen kedvesen rám. Nem vagyok hozzá szokva, hogy ilyen módon szólítsanak le a hölgyek.

Aileen Aurora


- Szóval Ilona, örülök hogy megismerhetlek
Ahogy kimondtam ezeket, láttam rajta hogy megkönnyebbült, mint ha kicsit megilletődött volna, hogy nem egyedül lesz a szobában.
- Kicsit mintha lihegnél, nem lehet hogy siettél valahova? Nem akarlak feltartani
Folyamatosan a  könyvemet szorongatom, amit nem is értem miért, ha már egyszer végre egyszer valakivel szóba elegyedtem. el is raktam gyorsan, hogy csak a leányzóra tudjak koncentrálni. Egyszerre tűnik vidámnak és fáradtnak.
-Csak nem te is tanulsz ezerrel, igaz hamarosan itt a vizsgaidőszak, nem lehet elég korán elkezdeni. Én is folyamatosan tanulok, mint látod, nem szeretnék lemaradni. Próbálok minél több pontot össze szedni házamnak. Te melyik házba jársz?
Látom rajta a kérdő tekintetét, ugyan akkor örül a kérdésemnek, remélem meg tudom miért kérdeztem olyan vicceset.
ahogy mondom a magamét megállás nélkül, észreveszem hogy változik a szoba ismét. Az előbbi lilás, kékes  színeket felváltja egy kicsit erősebb, intenzívebb árnyalat. De tetszik, olyan kis fiatalos, vad szoba lett. Tetszik, már kezdek jobban lenni. A gondolat menetem közben elkalandozik a múltba, mikor még a mugli iskolát kezdtem, hát az sem volt piskóta. Sosem voltam az a társaság középpontja ember, a bulikat is kihagytam, de mióta barátaim segítségével, megtanultam értékelni magamat, egyre többet mozdulok ki, és ennek örülök én is. Az egész napi rohangálás megtette a hatását, kezdek éhes lenni, és ahogy erre gondoltam, egyből megkordult a hasam, de erre már a hölgyike is felfigyelt. Láttam rajta a kérdő tekintetét, de én máris a pergamenjeit kezdtem szemügyre venni, vajon miért rohangál ilyen sokkal, a mai órák már rég véget értek. Hezitálok, de aztán nem kérdezem meg, talán elárulja, miért ennyire szorgalmas.

Karina

- Micsoda? Van csokid? persze, hogy építek veled hóembert, de mondd csak milyen csoki?
Engem könnyen le lehet venni a lábamról csokival, tudniillik, imádok, megbolondulok értem, de remélem annyira azért nem látszik rajtam. Remélem nem gondolja, hogy most csak a csoki miatt akarok vele hómanust építeni.
- Nekem hóemberépítő kinézetem? Még ezt sem mondták rám. Mégis miből látod ezt?
Hát jó, mindegy is, kezdjünk bele, igaz nem mostanában csináltam hóembert, de szerintem látja is a kezdetleges bénázásomat. Valami golyó félét próbálok gyúrni, szerencsére nagyon jól tapad a frissen leesett hó. Olyan szép, nagy pelyhekben esik, és már azért van egy jó 10-15 centi.
Ahogy elkezdetem gurítani, egyből eszembe jutottak a gyerekkori emlékek, mikor az osztálytársakkal csináltuk, persze én mindig csak a fejét gömbölyítettem, mert nem voltam valami erős, de ez azért már változott.

- És mondd csak, te melyik házba jársz? Jaj ne haragudj, hiszen mondtad, Eridonos vagy, nem figyelek én kajla. Kicsit még elvoltam vaaaaarázsolva.
Látom rajta, kicsit komolytalan, kicsit vicces lánnyal van dolgom. És kapásból csokival kíván. Mintha csak olvasna a fejembe. Bár ki tudja, lehet minden srácot így próbál meg elcsábítani? Hasán keresztül a legegyszerűbb mód, az már biztos. Szerencsére én aztán ehetek, sokat sportolok így nem látszik meg rajtam.
-Mondd csak melyik évfolyamba jársz? Ha tippelnem kéne azt mondanám másodéves vagy.
A hó folyamatosan esik, mi meg csak gurítjuk azokat a hatalmas hólabdákat, amik szépen, lassan gyarapodnak. De honnan szerzünk ilyenkor sárgarépát, hacsak nem jár erre egy házimanó, akinél pont van egy sárgarépa, nehezen lesz orra a mi kis hómanusunknak. Meg némi szén is kéne, bár azt tudjuk helyettesíteni kavicsokkal is, feltéve ha találunk nagyobb méretben. És a kalapja? Vagy nem lesz tökfedője? Hmmm, valamit azért ki kéne találni. Talán fenyőággal csinálhatnánk hajat neki. Meg kéne kérdeznem Karinát, hátha van egy jó ötlete, de megvárom míg a fejéhez érünk, aztán majd eldöntjük mi legyen vele.
Lassan egyre többen jönnek ki, ahogy véget értek az órák, a diákok, a tanárokkal együtt rohannak ki a rétre, hogy élvezzék végre az első nagyobb havazást, amit annyira vártunk már.
- Majd esetleg ha végeztünk meg tudnád mutatni merre van a könyvtár, rájöttem, hogy nem vettem meg az egyik ajánlott könyvet, gondoltam, még a vizsgák előtt azt azért átnézném
remélem nem fog sznobnak tartani, de igyekszek a legjobb formámat hozni, hogy minden vizsgám sikeres legyen. Igaz hat tárgyat vettem csak fel, de kitudja, majd ha belejövök, akkor jövőre talán veszek még fel hozzá. De egyenlőre örülni fogok ha ezekkel is elboldogulok.