Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

A szőke egy pillanatig nem volt teljesen biztos benne, hogy jó helyen jár és tett néhány tétova lépést az erdő felé, arra az esetre, ha valaki kirontana a házból és megpróbálná eltenni láb alól. Mert az erdő sokkal biztonságosabb, ott el lehet rejtőzni és nincsenek mindenhol hatalmas szörnyetegek, akik csak arra várnak, hogy őt szőröstül bőröstül felfalják.
Megcsóválta a fejét, csak úgy magának és megindult a ház felé. Az apja gyerekkorától arra nevelte, hogy nincsen mitől félnie és ő a legerősebb kislány a világon, akit ismer. Csakhogy már legalább nyolc éve nem látta és fogalma sem lehet róla, milyen esendővé is vált ez idő alatt. A terápián mindig azt mondogatták neki, hogy kitartó, meg céltudatos, meg erős. Szerette volna ezt elhinni az utolsó szóig, csakhogy aztán visszacsúszott és komoly erőfeszítésbe került, mire végre sikerült úgy, ahogy normalizálnia a helyzetet.
Ez volt az oka, hogy az anyja nem örült, amiért el akarja hagyni a családi fészket, hogy aztán egy, az otthonától távol eső kastélyban tengesse mindennapjait és ne legyen mellette senki, aki esetleg észreveszi, ha ismét baj van. De Szofi ragaszkodott hozzá, hogy a pszichológus zöld utat adott, az édesanyja meg elhitte. Nem mintha lett volna más választása, de végső esetben a lány eljátszott a gondolattal, hogy felkapja a nyúlcipőt és egyik éjszaka a hatodik emeleti lakásuk ablakából -mert az anyja nagyon muglibarát... Szofi már jóval kevésbé- kiveti magát, majd herot játszva megpattan a tett színhelyéről.
A gondolataiba merült lány elérte az épületet és úgy döntött, annak fala mellett lecsüccsenve lesz a legnagyobb biztonságban. Hozzá volt szokva az éjszakázáshoz, csakhogy ezt a terepet egyáltalán nem ismerte és tartotta magát a régi mondáshoz: jobb félni, mint megijedni. Ez volt az oka, hogy a következő percben, ahogy meghallotta a közeledő által keltett zajt a pálcájáért nyúlt.
Nem tervezte leátkozni az idegen fejét, amíg az nem ad rá okot, de ez nem jelentette azt, hogy ne készülhetne rá fel, ha esetleg rosszul végződik az esti séta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Szofi, a vakmerő.
Így próbálta ebben a pillanatban jellemezni önmagát, de hamar rájött, hogy felesleges ez az erőlködés. Nincsen mitől tartania, hiszen ez egy iskola, nem pedig egy börtön, ahol mindenki csak a pillanatot lesi, hogy eltörhesse legalább az egyik karodat. Nem jelentett volna jó reklámot a helynek, ha az egyik diák már az érkezése estéjén darabokban kerül elő. És az apja sem örült volna, úgy mellesleg.
Eleresztette a pálcát és szemét arra felé meresztgette, amerről a jövevényt sejtette. A szintén szőke haj birtokosa előbukkant a sűrűből, Szofi pedig csak megforgatta a szemét a kijelentésre. Nem volt mindig ilyen harapós, de ma kifejezetten barátságtalan hangulatban fogta ki a lány. Elfáradt a vonatúton és a fenének sem volt kedve a kastély falai között ücsörögni. Mindössze annyi nyugalomra vágyott, hogy egyedül kiül a holdfénybe, erre tessék.
- Még nem döntöttem el, hogy csak a vérfarkasokat átkozom-e meg. -jegyezte meg, de azért előzékenyen eltette a pálcáját és kinyújtóztatta a lábait.
Nem igazán tervezett ma este senkivel sem cseverészni, örült, hogy egy kicsit nem nyaggatják és nem kell azon gondolkodnia, hogy hol rontotta el ezt az egész szépen felépített kis tervet, hogy márpedig ő önálló életet kezd. Nyilván ott, amikor jelentkeztek nála az első tünetek, minden esetre az anyja reggel addig szorította a kezét, amíg fel nem szállt a vonatra. Mintha legalábbis azt tervezte volna, hogy elé veti magát.
- Ülj csak le Lilith, ennél kényelmesebbel most nem tudok szolgálni. -erőltetett ki magából egy majdnempoént, majd a lány tekintetét kezdte keresni a sötétben. - Szofia vagyok. És mielőtt te is megkérdeznéd, mint az a tizenöt másik lány bent, igen, ma érkeztem.
Halvány mosoly jelent meg a lány szája szegletében, ahogy arra gondolt, hogy is sikerült elérni a szobáját. Hatan adtak neki útbaigazítást, mikor meghallották, hogy ma érkezett, anélkül, hogy kérnie kellett volna, másik kilenc lány pedig úgy nézett rá, mint valami csodabogárra, amiért elfelejtette a portré jelszavát. Istenem, megesik az ilyen!
- Szóval gyakran járnak erre vérfarkasok? -próbálta előre vinni a beszélgetés menetét, ha már így alakult.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Szofia arra jutott, hogy elengedi a füle mellett a lány utolsó megjegyzését. Elkezdhetett volna vitatkozni arról, mekkora ostobaság lenne, ha a lány is pálcát rántana és elkezdenének őrült fúriák módjára hadakozni, csak mert egyiküknek sokkal rosszabb volt a napja, mint azt a másik el tudta volna képzelni, de úgy döntött felesleges lenne. Lillith is egészen biztosan tudta mindezt. Így tehá Szofi bölcsen hallgatott és csak megvonta a vállát.
Bár ő maga hívta a lányt, hogy üljön le mellé, egyáltalán nem állt szándékában még csak a társalgás gondolata sem. A vonaton alig volt hely, a többi elsős úgy taposta egymást, mintha legalábbis muszáj volna feljutniuk, mert ha nem az első tízben szállsz fel, akkor bizony elmegy nélküled a vonat. Mikor a szöszi végre talált magának egy fülkét, ahol viszonylagos nyugalom uralkodott már lejárta a lábát és legalább három emberen átráncigálta a csomagjait. Az a három ember már most nem kedvelte őt, pedig tényleg elnézést kért… miután fennhangon közölte, hogy talán nem az útban kellene szerencsétlenkedni.
- Az volt. –ismerte el végül pár másodperc gondolkodás után. - Ez mindig ilyen? Mármint az elsősök mindig ennyire lelkesek?
Szofi továbbra sem tervezett hatalmas eszmecserét futtatni, de ha már a szőke lány leült mellé, akkor muszáj volt valamilyen formában legalább úgy tennie, mintha nem lenne annyira neveletlen, amennyire ebben a pillanatban érezte magát. Írjuk ezt a fáradtság számlájára, de tény, hogy valamiért a rellonba került. Nyilván az apja tehet az egészről, aki már hét határon túl jár, nehogya minisztérium a nyomára bukkanjon. Csakhogy a lány ezt nem akarta elhinni. Ő szerette.
- Az nem jelenti azt, hogy nincsenek. –szúrta oda mellékesen.
Hiába ült le Lillith a szőke mellé, elég egyértelmű volt, hogy a nem túl barátságos indítás után egyiküknek sincsen sok kedve a cseverészéshez. Szofi egy röpke másodpercig a másikat méregette, majd visszafordult az erdőhöz, arra amerre Lillith is nézett és hagyta a felesleges beszédet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Szofi kabátjába belekapott a szél, ezért összébb húzta magán, ahogy a havas utcán át topogott karácsonyi ajándékok után kutatva. Az édesanyja nem ragaszkodott hozzá, hogy drága holmikkal lepje meg, ahhoz viszont igen, hogy a szünetet otthon töltse. Még csak most érkezett és kíváncsi lett volna rá, mégis milyen egy hamisítatlan karácsony az iskola falai között, most azonban nem állt szándékában vérre menő vitát folytatni otthon. A betegsége miatt szükségesnek látták, hogy karanténban tartsák, épp ezért már az is hatalmas előrelépés volt, hogy egyáltalán betehette ide a lábát, nem pedig magántanulóként készült fel a jövőjére.
Betért néhány boltba, de miközben üres kézzel megindult az ajtó felé folyton mantráznia kellett, hogy képes megcsinálni és neki tud iramodni ismét a csúszós, nyálkás utcáknak. Hogy nem zavarja, ahogy a szél az arcába vág és egyáltalán nem akar lefagyni a jobb keze, úgy körülbelül a harmadik bolttól kezdve.
Amikor már végkép megunta, hogy csattognak a fogai és a hajáról is jégcsapok lógnak besurrant a Teaház ajtaján. Szinte fizikai fájdalmat érzett, ahogyan az ujjai elkezdtek felengedni a hirtelen jött melegben. Körbepillantott, de miután gyakorlatilag egyetlen szabad helyet sem talált megindult a pult felé, hátha időközben felszabadul egy hely. Bár a szöszi nem nevezhető nagydarabnak, sőt kóros sovány, mégis sikerült egy hirtelen megmozduló széknek kibillentenie az egyensúlyából, ennek következtében pedig a sarokban ülő magányos fiú asztalát ő lökte meg –akár egy dominó, a folyamat beindult és nem lehetett megállítani. A tea, amit valószínűleg nem régen helyeztek a vendég elé felborult és végigcsorgott az asztalon.
- Rettenetesen sajnálom! –szabadkozott Szofi azonnal, de a pincér már egy intéssel eltüntette a kárba veszett maradványokat. - Szeretnék rendelni még egy ilyet, két bögrével. Nem baj, ha csatlakozom? –pillantott le a fiúra, mikor a pincér már tovább állt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Szofi, miután sikerült ennyire profin bemutatkoznia, nem volt biztos benne, hogy szeretne-e társalogni a fiúval, vagy inkább fogja magát és elsüllyed a föld alá, ott ahol van. Összeszedte magát, mert ez volt a helyes és szinte azonnal sikerült rendezni a helyzetet, az pedig, hogy helyet tudott valahol foglalni, éppen kapóra jött neki a zsúfolt helyen. Halvány mosollyal fogadta a bókot, levette a kabátját és lehuppant a fiúval szemben.
Nem szerette a teát, sokkal inkább kávés típus volt, de a szükség nagyúr, neki pedig ebben a helyzetben csak melegre volt igénye, semmi másra. Bár túltette magát az anorexián –már amennyire ez lehetséges–, a sütemények látványát gyűlölte. Azoktól tartott a legjobban, szerette volna még az emléküket is kitörölni az életükből egy időben, de aztán összeszedte magát, így már könnyedén beült akárhová és megevett akármit, igaz csak némi noszogatás után. De a kávé egy teljesen más témakörbe tartozott. Kis tejjel, két édesítővel. Bármennyit megihatott, akár lefekvés előtt is, könnyedén el tudott aludni utána. Úgy érezte, ezt már függőségnek hívják, de könnyedén túltette magát ezen a problémán. Egyel több vagy kevesebb, mit számít az?
- Szofia Elena Chenkova, Rellon. –mutatkozott be a szőke is gyorsan és töltött magának az egyik bögrébe, amit átölelt hosszú, vékony ujjaival.
Így próbált legalább egy nagyon kicsit felmelegedni. Nem szerette különösebben a telet, az a fajta lány volt, aki a nyár utolsó perceit is a vízparton tölti és már márciusban arra készül, hogy csobbanhasson egyet, akárhol.
A tekintete egy pillanatig a fiún időzött, mielőtt ivott volna egy kortyot a forró italból, majd kimondta, ami a fejében járt.
- Szerintem az Alfréd is szép név. Különleges, egyáltalán nem különc. Az én nevem sem éppen mindennapi. –fűzte még hozzá, csak úgy mellesleg.
Szofia alapjáraton nem volt túlságosan beszédes, most azonban szerette volna egy kicsit feledtetni az előbbi baklövését, fázott is és hely sem volt máshol, így tehát maradt ez a választás. Az sem elhanyagolható tény, hogy az utóbbi hónapokban rengeteg időt töltött külön, vagy az anyja társaságában, esetleg a legjobb barátnőjével próbálta tartani a kapcsolatot bagolyban, így tehát kifejezetten ingerszegény környezetben tengette mindennapjait.
- Nyilván nem ma kellett volna ajándékokat vásárolnom. –vetett egy pillantást az ablakon kívül uralkodó, jeges világra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

A lány nevével kapcsolatban nagyon beletalált. Szofia sohasem szégyellte, honnan is jött, ahogyan azt sem, hogy az utóbbi pár évben a Victor Chenkov név összefonódott az orosz alvilággal. Szerette az apját, annak ellenére, hogy nagyon ritkán látta és az édesanyja próbálta olyan távol tartani tőle, amennyire ez csak lehetséges volt. Ezért küldte Franciaországba tanulni. Bízott benne, hogy a férfi ott nem bukkan rá a lányára.
Szofi kitartónak bizonyult, ha az édesapjáról volt szó, épp ezért ahelyett, hogy felvette volna az édesanyja nevét, mint minden normális ésszel gondolkozó lány, ő makacsul ragaszkodott a gyökereihez, Oroszországhoz és mindenhez, amit az apja az aranyvérrel kapcsolatban tartott. Talán sznobizmus, talán nem, távol állt tőle a mugliközpontú gondolkodásmód.
- Az apám orosz. –biccentett egy aprót a lány, csak úgy, nyomatékosításképpen. - Szofinak, leggyakrabban.
Bár ő kézenfekvőnek érezte, hogy a nevét ezen az egy módon lehet becézni, mégis folyton kérdésekbe ütközött. Melyiket használod? Hogy szólítanak? És egyáltalán ezt lehet becézni? Minden alkalommal felsorolta a tudnivalókat, de továbbra sem halt meg a remény, hogy egyszer majd valaki megérti, miről is beszél és valaki magától ráébred, mennyire felesleges feltenni ezeket a kérdéseket. Szofi viszont ez alkalommal segítőkészebbnek bizonyult, mint bármikor máskor.
- Nekem sem a téllel van problémám, vagy a hóval. Csak a hideget nem szeretem. Ilyenkor rossz csak gondolni is rá, hogy kilépünk az utcára
Szofi öntudatlanul körbe-körbe forgatta a poharat az asztalon anélkül, hogy egyáltalán ivott volna belőle. Nem is kívánta igazán, csak a kezét szerette volna melegen tartani, amennyire ez lehetséges volt. Észre sem vette, hogy már szépen lassan hűlni kezdett, nem szállt fel belőle olyan intenzíven a gőz, csak játszadozott a bögrével.
Az anyja ilyenkor mindig rászólt, rosszabb napjain idegesen az asztalra vágott, amiért lánya nem eszik, csupán tologatja ide-oda a tányéron az ételt. Szofi meg persze kiborult, odavágta a komplett étkészletet és elvonult. De ez még betegsége hajnalán okozott különösebb problémákat.
Most a bögre felett a fiút méregette és próbálta megérteni, miben is nyilvánul meg navinés énje. Azt mindenképpen ide sorolta, hogy ebben a csúnya időben ő lát bármi szépet is.
- Pár napja érkeztem csak. –vallotta meg töredelmesen és már vissza is dobta a labdát.- A kastélyban, meg itt a faluban már kiismered magad?
A nagy helyzet az volt, hogy Szofia még csak távolról sem tudta belőni, pontosan hol is van. Többnyire ment a saját feje után és úgy tett, mintha tisztában lenne vele, mit is művel, a megjátszást már mesteri szintre emelte. Akaratlanul keresztbe fonta lábait egymáson és a jobb lábfejét beakasztotta a bal vádlijába, ezek a kicsavarodott mozdulatok még a balettos időszakából maradtak meg. Amikor még nem volt beteg és táncolhatott. Azóta elég hosszú idő telt el, de ő nem adta fel. Megpróbált talpra állni, mert folytatni akarta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Hol lehet már?
Szofi unottan rugdosta az asztal lábát, miközben taxik és hatalmas buszok húztak el mellette az ablak túloldalán. Az órájára pillantott, ami szerint a másik lánynak már legalább negyed órája meg kellett volna érkeznie kettejük találkahelyére és most teljesen amatőrnek érezte a helyzetét.
Bár mindenkinek azt hazudta, hogy semmi kapcsolata sincsen az apjával, a saját bőrét mentette. Hiszen az apja kapcsolatai révén jutott el Daihoz és a családjához, akikhez ezúttal már nem csak a kötelező családi látogatás kötötte, sokkal inkább a feltétlen bizalom és a hűség. Hitt a párosukban és tudta, hogy soha senki másért nem hozna akkora áldozatokat, mint az ő különbejáratú Clyde-jáért.
A szőke a füle mögé tűrt egy hajtincset és közben azon elmélkedett, amit a legutóbb az édesanyja mondott, hogy nincsen biztonságban a fiú mellett. Szerette őt, ezt tudta, de azt nem tudhatta, hogy jelenleg nincsen senki sem a közelében, aki nagyobb figyelmet szentelne neki, és aki jobban odafigyelne az étkezésére, mint a fiú. Szofi kicsit kezdett is aggódni, hogy túlzásba viszi, átesik a ló túloldalára és nem fog tudni gátat szabni a helyzetnek. Félt, hogy ismét beleesik abba a hibába, amibe pár évvel ezelőtt és sejtette, hogy az anyja akkor hazacitálná. Dainak pedig nem lenne hasznára egy csontváz, nem igaz?
A sarkon feltűnt egy szőke üstök, ami nagyon hasonlított a Dai apja által adott leíráshoz. A lány a szájához emelte a kávéscsészét és kiitta az utolsó kortyot. Remélte, hogy a lány nem annyira kezdő, mint amennyire ő gondolja és leül majd mellé, mielőtt még bárki kiszúrja őket.
Amennyiben a másik belépett és ez megtörtént Szofi a gyűrűjét kezdte forgatni az ujján.
- Késtél. –jegyezte meg hidegen, majd tekintete az ablakon kívülre korlátozódott. - A pontosság nálunk elengedhetetlen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Szofi kifejezetten türelmes volt, ezt már egészen korán megtanulta, amikor a tánctanára újra és újra elismételtette vele ugyanazt az egy gyakorlatot. Mert tökéleteset akartak faragni belőle és már majdnem sikerült is nekik, amikor végül robbant a bomba, a lány pedig a klinikán kötött ki. Az anyja tajtékzott, szerette volna felgyújtani az egész stúdiót és az apját hibáztatta mindenért. Szofi a mai napig úgy érezte, hogy az anyja ezért akarja távol tartani őt az apjától. Mert lebukott. Nem tudta elég jól leplezni, hogy baj van.
A szőke végre berontott, a lány pedig közölte vele a tényeket. Elvégre az ő küldetése maga volt a profizmus. Tudta, hogy nem hibázhat, mert akkor vagy Dai, vagy pedig az apja lekapják a fejét a helyéről. Nem volt egyszerű az élete két irányításmániás férfi mellett, azonban Szofi elég talpraesett volt hozzá, hogy ellavírozzon közöttük.
- Ez nem túl előnyös jellemvonás, remélem tudod. –szúrta oda mintegy mellékesen és ajkaira halvány, gúnyos mosoly csúszott. - Szofi vagyok! –mutatkozott be végül némi habozás után a lánynak és végre felé fordult.
Nem irigyelte a másikat, hiszen láthatólag és hallhatólag beledobták a mélyvízbe. Fogalma sem volt róla, Keith miért éppen őt küldte és miért nem tudta a saját dolgait önállóan, mint egy nagyfiú elintézni. Szofi gyűlölte az angliai kapcsolatát, kezdve a nőtől, aki a szálakat mozgatta, át az öccsén, akinél tenyérbe mászóbb férfiegyedet pillanatnyilag nem ismert és most itt volt a lány.
Próbált pozitívan hozzáállni a helyzethez ezért, hogy lehiggadjon elkezdte az ujjai között forgatnia  bontatlan cukros zacsit, amit minden egyes cukrászdában a csészéje mellé helyeztek, pedig ő direkt kiemelte, hogy édesítőt szeretne.
- Egy találkát kell lefixálnunk. Nem tudom, csináltál már ilyet? Voltál már terepen? –mérte végig elgondolkozva a lányt. - Már csak, hogy tudod-e mire számíthatsz. Nem lesz sétagalopp, ezek itt nem cseverészni akarnak majd. Miért téged küldött Keith? Csak mert egy férfivel sokkal egyszerűbb helyt állni. Valamiért ezek azt hiszik, mi nők képtelenek vagyunk önálló döntéseket hozni és nem nézik ki belőlünk, hogy meg tudjuk védeni magunkat. –cinkos mosoly jelent meg a szája sarkában, ahogy a lányra nézett. - Mit tudsz a mi kötelékünkről? A mi csapatunkról?
A lány természetesen Daira és magára gondolt. Érdekelte, hogy vajon Keith mennyit osztott meg a szőkével, mert gyanította, hogy volt néhány kedves megjegyzése.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Szofi elgondolkozva méregette Gwent és arra jutott, nem akarja neki megemlíteni, hogy egyáltalán nem ért egyet a másik elveivel. Személy szerint gyűlölte, ha valaki képtelen pontosan megjelenni valahol és az anyja, az apja, na meg Dai szülei is mindig azt sulykolták belé, hogy a pontosság egy nő fő erénye. Persze, létezik elegáns késés, de nem akkor, amikor üzletről van szó, mert azok a problémák nem fogják megoldani saját magukat.
Halvány mosoly kíséretében emelte a szájához a csészéjét, hogy megigya az utolsó kortyokat is és érdeklődve várta, amíg a lány beszámol róla, került-e már azelőtt hasonló helyzetbe. Úgy tűnt a szőke számára, hogy a másik lány első találkozása az angolok „barátaival” nem alakult a legjobban. Ez persze felkeltette az érdeklődését.
- Keith odadobott a nagykutyáknak? –vonta fel a szemöldökét kissé hűvösen. - Nem lep meg, hajlamos másokat feláldozni, csak hogy mentse a bőrét.
Volt már pár alkalom, amikor találkozott az Averay fiúval, bár ő személy szerint jobban preferálta a nővérét. Mégiscsak mindketten nők voltak és sokkal könnyebben megtalálták a közös hangot. Persze az sem volt elhanyagolható tény, hogy sokkal inkább biztonságban érezte magát mellette, mint az öcsike mellett, főleg miután Keith egyszer őt magát is odalökte Magnusnak. Dai éppen nem ért rá… Dai ilyenkor sohasem ért rá.
A „kiscsaj” jelzőre a lány felvonta a szemöldökét. Nem szerette, ha degradálják, pláne épp most, mikor végre sikerült kilábalnia a klinikáról és az anyja szorításából, valamint az sem volt elhanyagolható tény, hogy a saját apja és Dai egyedül eleresztették Londonba. Mindenki túlságosan aggódott érte, de mindaz, amit az utóbbi időben végigcsinált túl kemény volt ahhoz, hogy bárki túlélje. Talán az angol többnek tartotta magát őnála, mégsem hitte volna, hogy ennek hangot mer adni.
- Az apámat érdekelni fogja Keith… megnyilvánulása.
Nem tervezett ennél többet hozzátenni a témához, csak remélte, hogy az árnyalatnyit fenyegető hangsúly majd felkelti a vele szemben helyet foglaló szőke érdeklődését és talán ráébred, hogy épp most indította el a dominókat. Sem ő, sem az apja, sem pedig Dai szülei nem voltak olyan elnézőek, mint azt ezek itt mind hitték. Ezért is szeretett Katherine-nel tárgyalni, ami ugyanakkor sokkal veszélyesebb is volt, hiszen minden szavát meg kellett válogatnia. Neki nehezen ment, a vámpír nőnek már sokkal könnyebben.
Felsóhajtott mielőtt válaszolt volna.
- Katherine az agy, Keith pedig a kéz, ami néha eléggé mellé nyúl. Ezért vagy te, hogy helyre hozd a dolgokat. –villantott egy barátságosnak szánt mosoly a szőkére. - Többek között egyébként a mi viszonyunkról is kellene beszélni. Az apám nem igazán örül neki, hogy a legutóbb Keith elbaltázott egy átadást. Annak meg még kevésbé, hogy közben engem majdnem… veszélybe sodort. –tette hozzá az utolsó két szót jóval halkabban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Igyekezett minél jobban beleolvadni a környezetébe, miközben előre tört a folyosók sötét rengetegében. A tartozás, amit ma éppen leróni készültek neki csábítóbb volt annál, mintsem hogy hagyja kárba veszni az egészet néhány felügyelő miatt. A helyzet merőben új és szokatlan volt számára, már ami a megduplázott őrséget jelenti, az osonással és a szökéssel nem volt különösebb problémája.
A késésének egyszerű oka volt, az egyik prefektus le-föl járőrözött a klubhelyiség bejárata előtt és bármennyire is fekete póló-nadrág-mellény szerelésben feszített, nem akarta megkockáztatni, hogy esetleg idő előtt elkapják. Hogy jött volna ki, ha a nagy szökését ő maga hibázza el egy olyan egyszerű ok miatt, mint egy félálomban ólálkodó prefektus.
Meglapult az árnyékokban, szorosan a falhoz simult és még szőke haját is copfba fogta, nehogy az idő előtt elárulja. El tudta képzelni az éppen rá váró fiút, miközben azt latolgatja, lemenjen-e a sárkányok közé, hogy felrázza a lányt legszebb álmaiból. A gondolat mosolyt csalt az arcára és kevésen múlott, hogy nem nevetett fel hangosan.
Ezzel az erővel neonvillogót is ragaszthatott volna a homlokára.
Szóval többé-kevésbé próbált profin viselkedni. Minimálisra csökkentette a cipője által keltett zajokat és már majdnem a bejáratnál volt, amikor a szőke villanás elterelte a figyelmét. Na, meg a szívroham, ugyanis kellett egy másodperc, mire rájött, hogy nem kapcsolták le, éppen csak őrá várnak itt.
Befordult a kiszögellésbe és magával húzta a fiút is a nem különösebben szellős helyre –pláne nem két személyre.
- Mond, nem akartál esetleg integetni is az egyik felügyelőnek? –érdeklődött csevegő stílusban. - Ha ennél később hajolsz ki és nem én vagyok, már le is pacsizhattatok volna. –halvány mosoly kúszott Szofi ajkaira, ahogy lelki szemei előtt lejátszódott a jelenet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A rengeteg szabadidőnek van előnye is, ilyen például, hogy leplezetlenül figyelheted, amint a kevésbé erős társaid az ideg összeroppanás szélére eveznek és kétségbeesetten próbálják még a folyosón emlékeztetni egymást azokra a bizonyos mondatokra, amiket olyan hihetetlenül nehezen sikerült a fejükbe verni előző este.
A nagyterem felé vette a szöszi az irányt, kezében egy rakat levéllel, amit otthonról küldtek. Nem akarta a lányok előtt elolvasni, túl személyesek voltak hozzá, hogy avatatlan kézbe kerüljenek, így dél tájban pedig valószínűleg nem kelt majd túl nagy feltűnést az étkező diákok között. A Rellon asztala félig üresen állt, így annak legszélére húzódott, majd elkezdte egyesével felbontogatni a papirosokat.
Az ételektől zsúfolt asztalra mindössze egyetlen lapos pillantást vetett, a továbbiakban teljesen hidegen hagyta a teremnek ezen funkciója.
Az első levél az anyjától érkezett és ismét arra próbálta rávenni, hogy menjen haza egy kicsit, szóval félredobta, úgy gondolta, ennek megválaszolására még bőven van ideje. A következőt az unokatestvére küldte, azt bontatlanul tette félre, végül pedig az orvosa érdeklődött hogyléte felől. Erre illik válaszolni, hacsak az ember lánya nem akar visszakerülni a terápiára.
Kihajtogatta a pergament, amire hosszú elbeszélést tervezett firkálni és kissé megmozgatta a frissen felszabadult csuklóját. Ameddig a csodás fehér díszkötést viselte mániájává vált, hogy azzal babráljon, így most néha önkéntelenül is odavándorolt a keze, hogy megigazítsa, vagy esetleg forgatta a csuklóját, hogy ne akadályozza a csini karkötő semmiben sem.
Amilyen nagy hévvel kezdett neki a válasznak, olyan hirtelen hagyott alább a lelkesedése és figyelmét a tollal való legyezgetés, meg a többi diák foglalta le. Olyan volt, akár egy rossz kisiskolás –mindent csinált, csak írnia ne kelljen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Szofi általában véve azt tapasztalta, hogy az érzelmekkel, különös tekintettel az ő érzelmeire, csak baj van. Abban a pillanatban, ahogyan mélyebben kezdett kötődni valakihez a világa kibillent a négy sarkából és bármennyire is igyekezett, képtelen volt megtalálni az egyensúlyt. Feltétel nélkül, mindent megadott a másiknak és nem érdekelték a következmények, márpedig következmények mindig vannak. Helló, Karma.
Lehunyta a szemeit és élvezte a víz melegségét maga körül, miközben próbálta kizárni az őt körülvevő embereket, akik kifejezetten nagy zajjal jártak. Nem igazán kedvelte a fürdőket, eddig csak Gwennel ment el egyetlen egy alkalommal, de az bőven elég volt, hogy emlékeztesse, miért is nem szeret ilyen helyekre menni.
Felpillantott és végigpásztázta a kedves egybegyűlteket. Mindenki gondtalannak tűnt, a béke aprócska kis szigete. Hát ő egyáltalán nem volt éppen békés hangulatában. Már bánta, hogy nem törte inkább rá a szőke lányra az ajtót és rángatta el magával.
Egyszerre ketten is jártak a fejében és mocskot hagytak maguk után. Nem szeretett túl közel kerülni az emberekhez, azzal csak támadási felületet nyújtott, márpedig ő régen megtanulta, hogy az ilyesmi nem játék.
Épp akkor szúrta ki a hozzá közelítő fiút, amikor az megszólalt. Mielőtt válaszolt volna egy kicsit arrébb csúszott, hogy az elférjen mellette.
- Nem hiszem, hogy szükséged van az engedélyemre. -jegyezte meg mintegy mellékesen. - Szofia és tudom, hogy ki vagy.
Hogy ne tudta volna? Egy ház, egyetlen évfolyam különbség. Őszintén szólva, a szőke szerint még egy teljesen amatőr is felismerte volna a fiút, ha másról nem, hát a festmények pletykájának köszönhetően.
- Tetszik a látvány? -pillantott rá a szeme sarkából egy apró mosoly kíséretében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Szofi csak egy egészen kicsit szeretett volna egyedül maradni. Miután összeugrott a legjobb barátjával és még az apja is megfenyegette nemigazán volt kedve a társasághoz. Persze soha semmi nem úgy alakul, ahogyan azt a szőke lány elképzeli. Miért is alakulna? Túl egyszerű lenne...
Arrébb csusszant, hogy helyet adjon Zéténynek és halvány mosoly kúszik az ajkaira, amikor a másik igazi úriember módjára engedélyt kér tőle.
- Manapság már nem sokan foglalkoznak vele mit illik és mit nem.
Dai jutott eszébe a változatosság kedvéért. Ha fordított helyzetben lettek volna, nyilván Szofi is értesíti a szüleit, hogy baj van és kézenfekvő volt az is, hogy az apjának írt, elvégre az anyja szívből gyűlölte a japán fiút. Nem mintha az bármit is elkövetett volna ellene a puszta létezésén túl.
Halkan felnevetett a mellette ülő megjegyzésére és felé fordult, hogy elkaphassa a tekintetét.
- Még csak egy éve vagyok itt és annyira nem vagyok feltűnő, szóval nem lep meg, hogy elkerültem a figyelmedet. -csipkelődött egy kicsit, miközben ajkain ott csücsült a görbület.
A látványra tett megjegyzésre nem tervezett reagálni. Szofi tudta magáról, hogy mit ér, de mindemellett az önbizalma egy jól felépített fal volt. Ezzel védekezett a külső behatások ellen és ennek segítségével rejtette el az odabent csücsülő, összetört lányt. Nem láthatta senki, nem akarta, hogy mások is tudják. Itt ő csak egy törékeny szőke volt, egy balettos tipikus megjelenésével, semmi különleges. Mert nem látták előtte. Az előtt, hogy megindult volna lefelé a lejtőn és ez így volt jó.
Menekült, igen, de egyelőre piszok jól csinálta.
Elgondolkozva harapta be az alsó ajkát, ahogy ismét a mellette lebegő fiúhoz fordult. Lejjebb csúszott ő is a vízben, épp csak az arca maradt kint.
- Nem lehet nem ismerni... csajos pletykák, a festmények... Ez az egész iskola olyan, mintha leültetnél körbe egy rakat öregasszonyt. Mindenki mindent tud, mintha legalábbis leskelődnének utánad. -látványosan megborzongott. - El sem merem képzelni, rólam miket mondhatnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Elmosolyodott a fiú reakciójára, de ennyiben hagyta a dolgot, már ami az udvariasságot illeti. Ő éppen ugyanolyan közegben nőtt fel, mint a legtöbb aranyvérű, egészen addig a napig, amíg az anyja úgy nem döntött, hogy elbúcsúzik a férjétől és bepakolja egyetlen szem lányát egy bőröndbe, minden emlékével együtt. Szofi számára kifejezetten fontos volt legalább egy minimális tisztelet megadása a másik fél számára, talán azért, mert a család orosz része belenevelte, vagy mert irtózott mindentől, ami kibillenthette a nyugodt kis világából.
- Köszönöm. Lehetnék esetleg Miss Március? Egy álmom válna valóra. -nevetett fel Zétény felé fordulva.
Összességébe véve Szofi ismerte a maga előnyeit és hátrányait is. Könnyedén tudott úgy tenni, mintha hidegen hagyná egy-egy odavetett támadás, vagy éppen egy kedves bók, most viszont nem tudta megállni szó nélkül. Zétény kifejezetten szimpatikus volt neki és azt az iskola falai között eléggé kevés ember mondhatta el magáról.
- Tudom, néha unaloműzésből bele szoktam lapozni. -ismerte el, tekintetét a medencében üldögélőkön végigjáratva. - Remélem, ezzel a szokásoddal nem dicsekszel el túl gyakran. Kissé betegnek tűnhet... mások számára.-nevetett fel.
Szívesen megnézte volna a jelenetet, ahogy a mellette ülő fiú az újságból megismert szerelmeseknek minden lépését figyelemmel kísér, mintha csak egy jó filmet látna. Azt pedig különösen szerette volna látni, ahogyan az alanyok észlelik, hogy mi is a nagy helyzet és számon kérik Zétényt.
A féltékeny pasikkal kapcsolatban Szofi felsóhajtott. Nem, nem léteztek féltékeny pasik... vagy talán mégis. Szerette volna tisztán látni, mi is a helyzet most, de az utóbbi időben kiborítóan elveszítette a fonalat. Hirtelen úgy érezte, mégiscsak eléggé feltűnő jelenség ahhoz, hogy észre vegyék.
- Nem vagyok benne egészen biztos. -ingatta a fejét Zétény tekintetét keresve. - De ha ez számít, nagyon szívesen megvédelek. -kúszott egy mosoly az ajkaira.- És mi a helyzet a féltékeny barátnőkkel? Kezdjek menekülőutak után kutatni?
Tettetett aggodalommal az arcán fordult körbe és kisepert egy szőke tincset az arca elől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Szofira egyébként nem volt jellemző, hogy áthágja a szabályokat -á, dehogy, ő még soha az életben nem szökött meg a kastélyból valakinek a karjában, miközben egy felügyelő tartózkodott a közvetlen közelükben. Most is csak és kizárólag azért tartózkodott a folyosón, mert halaszthatatlan találkája akadt.
Halkan hagyta el a klubhelyiséget és kínosan ügyelt rá, nehogy összeakadjon Daisuke-val, mert szinte biztos volt benne, hogy a fiú lebeszélné arról, amit tervezett. Nem valami nagy dolog volt, tulajdonképpen semmi olyasmi, amit ne lehetett volna néhány ügyes pálcamozdulattal meg nem történtté tenni, de ahhoz éppen elég, hogy egy kicsit kimozdíthassák a felügyelőek a nyugalmukból.
Nem kedvelte őket különösebben. Halkan igyekezett a megbeszélt hely felé, a cél a bejárati csarnok lett volna, mert hát mi más is fogadhatná az éppen megérkező diákokat, mint egy kisebb beltéri medence, nem igaz?
A zsebéhez csúszott a keze, hogy biztos lehessen benne, nem felejtette a szobájában a -gyakorlatilag- legfontosabb segédeszközét a mai művelethez; a pálcáját. A szőke lány nem rajongott különösebben a felügyelőkért, ahogyan senkiért sem, aki a minisztérium hatáskörébe tartozott. Annyiszor citálták már be kihallgatásra, hogy zsigerből gyűlölt mindent, aminek köze volt hozzájuk. Csak mert az apja áruló. Mert bűnöző. Ezért miért őt büntetik? Mert szereti az apját? Éppen itt volt az ideje egy kis visszavágásnak.
Szofi meghúzta magát az árnyékban, addig, amíg biztossá vált benne, hogy mindössze a navinés posztol a csarnokban. Kissé csalódottan konstatálta, hogy bármennyire is igyekezett, továbbra sem ő a pontosság bajnoka, miközben a lány felé vette az irányt.
- Minden megvan? -érdeklődött apró mosollyal, ahogy mellé ért.
Ez az egész helyzet olyan volt, mint egy elfuserált akciófilm. Ők ketten éppen igyekeztek egy üzletet nyélbe ütni, miközben akárki észrevehette volna a mesterkedésüket. Nem a legjobb forgatókönyv.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Tökéletesen. -felelt a szőke halvány mosollyal.
Az a tény, hogy éppen ebédidő volt éppúgy segítette őket, mint hátráltatta Az előnyei közé tartozott, hogy valószínűsíthetően senki sem akar majd épp akkor átsuhanni a csarnokon, amikor a két lány belső kacsaúsztatóvá varázsolja, ugyanakkor épp ez volt a hátránya is. Nem nagyon volt hová eltűnni, ha véletlenül rajta kapják őket; ennek pedig elég nagy esélye volt, elvégre a felügyelők állítólag mindenhol ott vannak.
- Nyilván. De ettől még jól fogok aludni. -rántotta meg a vállát Szofi. - A páncélokat te bűvölted meg? Remek munka.
Szofiát sem kellett félteni, ha arról volt szó, hogyan kell belekeveredni valamibe. Az első éveiben a Beauxbatons-ban ő maga volt a mintadiák. Komoly fegyelmet tanult otthon a balettórákon és igyekezett aszerint is viselkedni. Mindenkivel kerülte a konfliktust, csak a tanulással foglalkozott és többnyire a legjobb modorát kaparta elő reggelente, még akkor is, ha éppen szívesebben verte volna bele az előtte ülő fejét a padba. Aztán ezeket a hajlamait Daion vezette le, de ez már egy másik téma.
Természetesen, ahogy az lenni szokott, bekeveredett egy nem éppen hozzá hasonlókból álló társaságba és sokkal jobban élvezte azt az életmódot, minthogy a tanulásra koncentráljon. Ezt az egészet már csak tetézte, hogy az apja lelépett a minisztériumból és állítólag sötét ügyletekbe keveredett, a szőkét meg folyton kihallgatásokra rángatták. A törvény és ő innentől kezdve külön utakon jártak. Gyűlölt mindent, amit a minisztériumhoz lehetett kötni.
A vörösre pillantott és előhúzta a pálcáját a farzsebéből.
- Ha elkapnak, akkor ez az egész csak egy baleset volt, rendben? Nem mintha nem akarnék vele eldicsekedni és nyilván el sem fogják hinni nekünk, de látni szeretném az arcukat, amikor tudják, hogy hazudunk, mégsem mondunk semmit. -villant meg egy féloldalas görbület a lány arcán.
Jobb kezét Nati felé nyújtotta, hogy biztos lehessen benne, egyetértenek és megkötik a némasági fogadalmat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Nem igazán tudnék egyet kiemelni közülük. -nevetett fel.
Tulajdonképpen szinte megérte volna lebukni, csak hogy láthassák, amint a felügyelők idesereglenek és Szofit az sem zavarta volna különösebben, ha lekapják őt meg a navinést a tíz körméről. Elvégre, éppen ez lett volna a cél, nem? Egy kis bosszúságot kívántak okozni, semmi komoly kár, de épp elég ahhoz, hogy a minisztériumi tagok a nemtetszésüket fejezhessék ki. Legalább valami izgalmas is történne velük azon kívül, hogy olyan apróságok után nyomoznak, amiknek láthatóan az égvilágon semmi értelmük sincsen.
A páncélok komoly fejtörést okoztak Szofinak, mert bár az illetékteleneket kellett volna feltartaniuk, a szőke is beléjük szaladt és csak több nekifutás után sikerült túljutnia rajtuk.
- Eléggé. Szerintem pont elég időt szereznek nekünk, hogy leléphessünk innen. -bólintott egy aprót a szőke, hogy nyomatékosítsa a szavait, miközben a vöröset figyelte.
A másik lány még csak másodéves volt és egy pillanatra átfutott az agyán, hogy nem szabadna belevinnie a rosszba, függetlenül attól, hogy ez Nati ötlete volt. Neki nyilvánvalóan le kellett volna beszélnie a lányt erről az ostobaságról és felelős nagykorú módjára szépen visszakísérni a sárgák klubhelyiségébe, de aztán rádöbbent, hogy Natáliának vélhetőleg nem ez a első ilyen ügye. Annyira pontosan megkomponált tervvel állt elő, hogy a mindig rajtra kész szőkének is leesett az álla.
- Ugyan, hiszen ez csak egy aprócska kis hiba. -ingatta a fejét mosolyogva, majd egy apró levegővétel után maga elé emelte a pálcáját, bízva benne, hogy a vörös is így tesz.- Aguamenti!
Tessék, egy kis tavacska. A módszer nem volt éppen a leggyorsabb, de volt idejük bőven, elvégre a páncélok remekül funkcionáltak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Valamiért ez egyáltalán nem lep meg -vigyorodott el a szőke.
Ő név szerint nem tudott volna kiemelni egyetlen felügyelőt sem. Nem volt velük még személyes konfliktusa, sőt még csak nem is beszélt egyikükkel sem, sokkal inkább az elv volt a lényeg. A maga alkotta törvény, hogy minden, aminek a minisztériumhoz van köze az rossz és veszélyes. Elvették tőle az édesapját és hosszú hónapokig faggatták őt, mert úgy hitték, a lány mindent tud. Tudott is, csak éppenséggel mélyen hallgatott és makacsul ragaszkodott hozzá, hogy az apja nem bűnöző.
Mikor végül beütött a betegsége az orvosai jobbnak látták, ha nyugodt körülményeket biztosítanak neki, így került el Franciaországból és ezért függesztették fel a kihallgatását is.
Az egészségügyi állapota miatt. Mindig ezt mondták.
A varázslat természetesen pontosan azt a hatást hozta, amire számítottak. Így együtt sokkal gyorsabban haladtak és Szofia a csoda számlájára írta, hogy senki sem bukkant rájuk. Na meg a páncélokéra, akik majdnem őt magát is visszatartották attól, hogy végrehajtsa ezt a zseniális, bár nyilvánvalóan kisstílű akciót.
A csarnok szépen lassan megtelt vízzel és felvette a beltéri medence formáját, a szőkének meg is kellett hátrálnia, ha nem akarta, hogy ő maga is csurom vizesen végezze és ázott kutyaként ballaghasson be a klubhelyiségbe. Ennél feltűnőbb nyoma nem is lehetett volna, hogy valami rosszban sántikál.
- Észrevettem. Majdnem ott ragadtam én is, mert elég lelkesen elállják az erre tartók útját. -mosolyodott el halványan a lány. Pálcáját a zsebébe csúsztatta és néhány lépést már tett is a megfelelő menekülőút irányába. - Én is így gondoltam. Nem szeretném, ha a következő sarkon már várnának ránk, mikor ennyire szépen dolgoztunk. Kerülőúton menj, nehogy valakinek szemet szúrjon, hogy innen menekülsz. -tanácsolta még utoljára, mint szakavatott csínytevő a vörös lánynak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

- Én mindent beleadok, maximalista vagyok. -mosolyodott el szélesen, tekintetét Zétényen tartva. - Mikor kezdünk?
A kérdés végére aprót nevetett. Szimpatikus volt neki a fiú, nem játszott ostoba kis játszmákat és nem próbált meg minden egyes szavával a szőke lány kedvére tenni. Szofi gyakran belekeveredett ebbe a különös helyzetbe, ahogyan a nők többsége is. A szép szavak eleinte levették a lábáról, de szépen lassan, némi fájdalom árán megtanulta a leckét. Nem hitt el mindent és nem árult el mindent. Ez volt a taktikája.
- Ő az az eridonos vörös? -próbálta előásni a hozzákapcsolódó emlékeit Szofi, miközben mutatóujjával aprócska köröket rajzolt a víz felszínére. - Nem igazán találkoztam még vele, csak futólag láttam néha. Ennyire felhúzott?
Halvány mosoly játszott az ajkain, miközben a kis játékát figyelte és elszakította a pillantását Zéténytől. Hiába erőltette meg az agyát, ebben a pillanatban egyetlen olyan személy sem jutott eszébe, akivel komolyabb konfliktusa lett volna, mióta itt van, vagy aki az idegeire ment volna. Nyilvánvalóan ennek az is oka lehetett, hogy Szofi gyakran magának való volt -egyre ritkábban, ha őszinték akarunk lenni- és amennyire csak tőle tellett, kerülte a másokkal való vérre menő háborúskodást. Persze, ha az elkerülhetetlennek tűnt, akkor ő nem menekült sehová. Összességébe véve nehéz volt kihozni a béketűréséből, de ha ez valakinek sikerült, az illető keresztet vethetett.
- Nem gondoltam volna, hogy egyáltalán megfordul a fejedben az ezoterika. -pillantott át a fiúra vigyorogva. - Az Edictum biztos megírta, hogy a horoszkópod szerint mire számíts. Egyébként meg nem hiszem el, hogy éppen neked ne akadna néhány rajongód.
Szofi felhúzta a térdét és összekulcsolta előtte a kezeit. Ez a féltékenység téma elgondolkodtatta, még ha nem is látszott rajta. A magánélete ebben a pillanatba cseppet zavarosabbnak tűnt, mint az feltétlenül szükséges lett volna.
- Én elcsábítani? -vonta fel a szemöldökét sunyi mosollyal.- Általában engem szoktak és nem fordítva. -szúrta oda, mert nem hagyhatta ki.- Ha jól tudom, akkor van itt szauna is. Jössz velem? -emelkedett fel és tett néhány lépést hátrafelé, a medence kijárata felé, de szemeit nem vette le a fiúról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A levél majdnem a kukában végezte. Ennek több oka is volt. Egyrészt nem Szofi volt az egyetlen, aki aznap besétált azon a bizonyos ajtón és a légáramlat minden egyes alkalommal felkapta a kis papirost, hogy magával reptesse a végtelenbe, másrészt pedig a belibegés magával vonzotta, hogy áttapostak rajta, amíg a szőke végül ki nem szúrta és csak a jószerencsén múlott, hogy beleolvasott, mielőtt laza mozdulattal az örök szemétmezőkre száműzte volna.
A szőkeség napja ennél bonyolultabb már egyébként sem lehetett volna, ennek ellenére idejében sikerült emberi kinézetet varázsolnia magának, megtalálta a szekrény alján lapuló mélykék ruhát és a hozzátartozó magassarkút is és mindent egybevéve öt perccel a megbeszélt időpont előtt sikerült a cukrászdába érnie.
Nem esett nehezére a férfit kiszúrni, aki úgy figyelte az ajtót, mintha legalábbis az élete múlott volna rajta, ez pedig megmosolyogtatta a lányt. Szemeit lesütve lavírozott el a többi vendég között, hogy néhány elnézésbocsánat és neménvagyokapincér után végre kifújhassa magát.
- Ugye nem késtem el? -vetett egy gyors pillantást az órájára, mielőtt Kyle-hoz hajolt volna és egy gyors, pillekönnyű csókot adott az arcára. - Esküszöm, hogy mindenkit megőrjít a jó idő. Nem tudom, miért elvezik errefelé ennyire a meleget, de én inkább ki sem tenném a lábamat.
Miközben beszélt lecsüccsent a szemközti székre és aktívan szemezett a pincérrel, hogy az végre odatolja a hátsóját és felvegye a rendelését, azt az egyetlen darab nyavalyás kávét, amitől úgy érezte jelen pillanatban az élete függ. Nem, Szofi egyáltalán nem volt koffein-függő, hová gondolunk? Ő csak... szerette a kávét reggel, délben, este és a három közé eső időszakban. Ja, ezt hívják függésnek.
- Mit iszol? -hajolt közelebb Kyle poharához, hogy megérezze az illatát. Ezt pedig a döbbent, hatalmasra tágult kék tekintet követte, amit vádlón emelt a férfire. - Ez csokis.
A szőkében mély nyomot hagyott a legutóbbi alkalom, mikor megtudta, hogy Kyle nem szereti a csokoládét. Véleménye szerint olyan ember nem létezett a földön, akit ezzel az édességgel ne lehetett volna legalább egy ici-picit levenni a lábáról. A csokoládé olyan, mintha a négy ászod lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- De most mégis itt vagy. -jegyezte meg a szőke egy apró mosollyal, mintegy mellékesen.
Esze ágában sem volt célozgatni semmire, főképpen nem a legutóbbi nevelő célzatú csókjukra és a kiskutya szemekre, amivel Kyle az ajtóra meredt, amíg őt várta. Ahogyan azt sem említette volna meg, hogy órákat tollászkodott délután a tükör előtt, mintha legalábbis muszáj volna és az ágyát beterítik a ruhahalmok.
A csokis kávé elterelte a figyelmét. Még hogy Kyle csokis kávét iszik? Szofi már szinte teljesen biztos volt benne, hogy valamilyen úton-módon egy párhuzamos univerzumba keveredett; kezdve a csokis kávéval, a Beltéri Medence Hadműveleten át, egészen a titkos könyvtárban történtekig. Csupa olyan dolgot csinálta az elmúlt időszakban, ami kicsit sem volt rá jellemző, de egyszer mindenkinek ki kell lépnie a kis világából. Legalábbis ezzel áltatta magát, amíg a pincér lerakta elé az életet adó koffeint.
- Ez egyáltalán nem magyarázat. -bökött a kanalával a fiú felé. - Ha tetszik, ha nem, ez csoki. Mindegy, hogy kávéval, vagy anélkül, akkor is az. Szóval többé nem mondhatod, hogy nem szereted a csokit, mert önszántadból rendelted.
A végére kiszökött egy halk nevetés a szőkéből. Nem akarta ő Kyle elképzeléseit a világról romokba dönteni, de nem mehetett el a tények mellett. Bármivel is hígítjuk, a csokoládé az csokoládé marad; mindegy, hogy fehér, mogyorós, kerek, lyukas... ja nem, ez már Gombóc Artúr.
Szofi félrenyelte a kávét és szüksége volt néhány másodpercre, hogy levegőhöz juthasson.
- Eddig sokkal jobban voltam. -vallotta be végül nevetve. - Esküvő? Biztosan velem akarsz menni?
A rellonos nem volt teljesen ostoba, bármennyire könnyedén is tudta kezelni kettejük furcsa, behatárolhatatlan kapcsolatát. Fontos volt neki Kyle és bízott benne, hogy ő is fontos a férfinek és bármennyire is úgy tettek, mintha minden teljesen normális és hétköznapi lenne, volt ott valami, amiről egyikük sem beszélt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Hm... inkább rejtélyes lennél. -mosolyodott el a szőkeség. - Ő sem gyanús, csak rejtélyes.
A szőke is tudta, hogy valószínűleg sokkal lazábban kell kezelniük a kapcsolatukat, ha nem akar esetleg belelátni olyasmit, ami nincs is ott és a végén hagyni, hogy minden szilánkjaira hulljon. Bár Szofi nem a legstabilabb ember volt, akit hátán hordott a föld, sőt a világ folyton összedőlni látszott körülötte; megtanulta, hogy talpon kell maradnia és tartani magát az elhatározásához, bármi is történjen. Csak hát... ez most olyan nehéznek tűnt.
- Semmilyenben? Ez folyékony halmazállapotú csoki, szóval mostantól nem számít, mit mondasz. Lebuktál. -nevetett fel és ivott egy kortyot a sajátjából. - Azért megihatod. Megígérem, hogy nem árulom el senkinek. -kacsintott rá a férfire.
A kávé meglepően finom volt. Szofinak volt szerencséje már jó pár helyen a világban hozzájutni és a legtöbb esetben egy fél csészét hátra hagyott, mert egyszerűen nem tudta lenyomni a torkán. Kisállat ízű volt. Nincsen rá jobb szó.
Aztán Klye előállt az esküvő-dologgal és Szofi majdnem a nyakába köpte a forró kávét, amit éppen lenyelni készült. Csak az isteni szerencse mentette meg a férfit. A lány reakciója kétségkívül félreérthető volt, ezért gyorsan tisztázni akarta a helyzetet, miközben ujjai között forgatta a poharát.
- Nem, nem... Beszéljünk róla! Szívesen elmegyek veled, tényleg. Csak... biztos vagy benne, hogy velem akarsz jönni? A... múltkor történtek után?
Ez egészen eddig ott feszült közöttük, bármennyire is nem mondták ki. Szofi érzett valamit Kyle iránt és vélhetőleg ez kölcsönös volt, bármennyire nem akartak róla tudomást venni. Kerülgethették a dolgot, ameddig csak jól esett, attól még jelen volt. Valószínűleg a szőke sohasem mondta volna ezt ki, ha nem így alakul a helyzet, de nem akarta, hogy a férfi olyasmibe keveredjen miatta, amibe nem szeretne.
- Felajánlás, hogy menjek dolgozni... a munkahelyemre? -vonta fel a szemöldökét és nem tudta elnyomni a mosolyt. - Komolyan mondom, tőled megyek nyugdíjba. Ilyen jó dolgom még soha sem volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Legalább egy tucat embert sikerült oldalba könyökölnie, mire kiverekedte magát a tömegből, hogy visszabaktasson a sátrukhoz, ahol Gwennel találkoznia kellett volna ez idő tájt. A szőke első sor alapon működött, így kisebb nehézségekbe ütközött a koncert kellős közepén kiszabadulnia a helyéről, de a barátnőjéért mindent.
Nem az iskolával érkezett, az annyira snassz lett volna, helyette szépen kikerülte a futást és már kifejezetten korán csupa rózsaszín-zöld-kék-sárga felsőben és farmersortban feszíthetett -ezek alapjáraton fehér és fekete színben pompáztak. Nem bánta különösebben, ahogyan azt sem, hogy a szőke fürtjei szivárványosat játszottak és vélhetőleg egy életet szánhatott rá, hogy kimossa belőle a kavalkádot. Jól szórakozott, már csak Gwen hiányzott mellőle és még az sem tudta a kedvét szegni, hogy legalább hárman kézrátétellel is lecsekkolták a paramétereit, miközben átvágott a fesztivál területén, hogy előkerítse a másik szöszit.
Gwen védjegye a késés lett, mióta összefutottak Angliában -legalábbis Szofi szemében. Nagyon kedvelte a szőkét és ez elég volt hozzá, hogy ne említse ezt meg neki minden egyes alkalommal, amikor összefutottak, sőt, nagylelkűen úgy tett, mintha az ő belső órája sietne.
Oldalra fordulva csusszant át egy nagyobb csapaton, nehogy egészen véletlenül veszítsen a sebességéből és szinte szökdécselve közelítette meg a már gwenesített sátrukat.
- Azt hiszem, ez a szabad hétvége nyert. -döntötte el abban a pillanatban, ahogy kanáriként pompázva lefékezett a lány mellett. - Kicsit aggódtam, hogy el sem jössz. -szúrta oda mintegy mellékesen, hatalmas mosollyal az ajkain.
Régen találkoztak már a lánnyal és lett volna mit bepótolniuk, kezdve Szofi kis viszonyaitól, Dai megérkezésén át, egészen Gwen lovagjáig, akiről a szőke lány még nem sokat tudott. Ennek ellenére, egyelőre hagyta, hogy a másik vegyen két mély lélegzetet, mielőtt letámadja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Daira gondolsz. -dönti el a szőke anélkül, hogy komolyabban megfontolná volna a helyzetüket. A hangulata hirtelen változik meg, és ha Gwenc sak egy kicsit is rá van hangolódva, akkor pontosa tudnia kell, hogy most éppen gondolatban ízekre szedi a japán fiút. - Őt egyébként szándékomban állt hívni, amíg nem üzent róla apámnak, hogy nem vagyok éppen fényesen.
Ennyivel tulajdonképpen be is vezeti a másik lányt a helyzet reménytelen mivoltába és lezártnak tekinti a témát. Ő maga is jobban örült volna neki, ha többen érkeznek, de úgy gondolta, annyian lesznek még itt kint, akikkel érdemes összefutni, hogy elengedte a dolgot. Egyébként is, koncertezni jöttek, nem pletykapartira.
Szemét végigfuttatja a többi sátron, ahol már hasonló hangulat uralkodott el, mint a színpadok környékén. Szofi nem vesz róla tudomást, hogy a ruhájának annyi és valószínűleg Gwenének is, mivel belekarol a lányba és húzni kezdi a nagyobb tömeg felé.
- Praktikusan öltöztél. Én már végigtomboltam nélküled egy pár koncertet, mert kicsit korán sikerült megérkeznem. Akadtak egy páran, akik rettentő szívesen vigyáznak rám. -magyarázkodik az büfék felé haladva, halkan kacarászva, de fogalma sincsen róla, a hangzavartól mennyit is hallhat a barátnője. -Én is farkaséhes vagyok. Mit szeretnél enni?
A kínálat elég nagy és mivel Szofi nem az étkezés bajnoka, ennél az egyszerű oknál fogva pedig Gwenre hagyja a választást. Általában véve a lány mindenevő, ha éppen nincsen maga alatt, nem akar visszaesni, vagy jól szórakozik, erre mi sem jobb bizonyíték, mint hogy Kyle gumimacit tart elrejtve a pálcaboltban. Nyilvánvalóan tanult a legutóbbi esetből.
- Jut eszembe... hallottam ezt-azt, amiről nekem még nemigen meséltél. -pillant át Gwenre és közben halvány mosolyt küld a mellettük elhaladó, éneklő fiúcsoport felé, akik nyilvánvalóan mindkettejüket leellenőrizték. - Pasi. Mindent hallani akarok!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Vele töltöttem a fél életemet... néha sajnálom, hogy nem vagyunk öreg házasok. Akkor legalább el tudnék válni. -morogja és az utolsó mondatot csak úgy félvállról veti oda a másik lánynak.
Szofia gondolatai eléggé csapongóak az utóbbi időben. Egyrészt, a legjobb barátja úgy bánik vele, mint egy hímes tojással és még a széltől is óvná, ha képes lenne rá, ez pedig kifejezetten frusztrálja a lányt. Aztán ott van Kyle, aki kedélyesen közli vele, hogy talán elmehetnének együtt egy esküvőre, miközben csokis kávét szürcsöl és Szofi majdnem megfullad, a sort pedig egyértelműen Nikonak kell zárnia, akiről még nem beszélt Gwennek és akivel hihetetlenül jól érzi magát, de nem tudja behatárolni, mi is van tulajdonképpen közöttük.
- Hát... egyáltalán nem zavart, hogy olyan lelkesek voltak, szóval igen, kifejezetten helyesek. -neveti el magát.
Szofi nem az a típus, aki bármiféle kalandba fejest ugrik komolyabb megfontoltság nélkül -neeem, Nikohoz is csak inni ment le. Most sem tervez ezen a jó szokásán változtatni, ennek ellenére ismerte az erősségeit és bár az orvosok szerint az önbizalma valahol a padlózat alatt tartózkodott, a külvilág felé nem ezt mutatta. Előfordult, hogy flörtölt és az is, hogy elcsavarta egy-két elveszett srác fejét, de ennél tovább sohasem ment.
- A japánt támogatom.
A megfelelő irányba int a fejével és lassan indul meg a lány mellett, miközben a kérdéseivel bombázza. Még rengeteg idejük van, amíg egy jobb koncert kezdődik, így most Szofi sem azzal a rövidtávfutókat megszégyenítő tempóval halad előre, amivel Gwent vette célba a sátraknál.
Őszintén szólva a japán ételek nem nagyon mozgatják meg azokat a fesztiválozókat, akik nem kötődnek hozzá valamilyen úton-módon, így mindössze egy ember áll előttük a sorban, amíg az eridonos kimerítő választ ad Szofi kérdésére. Legalábbis menekülni szeretne.
- Prefektus? Gwen... mondd, biztosan jól érzed magad? -a döbbenet és a szarkazmus valamiféle keveréke telepedik a lány arcára, miközben a barátnőjét méregeti. - Hogy jöttetek ti össze?
Ami a szívén az a száján, ez a legjellemzőbb a rellonosra és most sem tud hallgatni. Elvégre a barátnőjéről van szó, talán az egyetlen igazi barátnőjéről, akit ebben az iskolában szerzett és természetesen minden apróságról tudni kíván.
Közben előlük eltűnnek, így a két lánynak kell rendelnie és ez megmentheti Gwent a kimerítő válaszadástól.
- Mit szeretnél enni? -pillant rá Szofi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Mennyire hasonlítotok, szinte megijeszt. -jegyzi meg egy halvány mosollyal.
Elengedi a legjobb barátját érintő témát, ennyi már bőven több, mint elég volt belőle, tekintetbe véve, hogy Szofi éppen tövig rágja a körmeit miatta és sehogyan sem tud megszabadulni a gyomrában csücsülő csomótól, ami minden alkalommal ugrándozni kezd, ha éppen Dai dolgai agyal. A fiú már egészen kiskora óta mellette állt, átsegítette a legnehezebb időszakain és olyankor nyújtott kezet neki, amikor senki más nem volt hajlandó. Mégis, senki sem tudott olyan mesterien az idegeire menni, mint ő.
Meg sem lepi, hogy Gwennel ugyanazt az étkezdét nézték ki. Nem találkoztak az utóbbi időben túl sokat, de ez kettejüknek bőven elég volt hozzá, hogy a kapcsolatuk szintet lépjen és ne csak úgy menjenek el egymás mellett, mint akik ugyanabban a cipőben járnak. Bár tény, hogy ez kellett ahhoz, hogy találkozhassanak. Amíg sorba állnak Gwen vázolja, mi a helyzet az új lovagjával és Szofi természetesen bombázza a kérdéseivel.
- Te olvadozol! -vigyorog barátnőjére. - Szóval bikiniben riszáltad magad előtte az aquaparkban. Már értem, miért mondott rögtön igent
Miközben beszél a lány elgondolkozva tanulmányozza, mit is rendeljen magának, de azért a mondat végén átpillant a barátnőjére és egy halvány mosolyt villant felé.
Amíg Gwen leadja a rendelését és ő magában tépelődik, hogy vajon kellene-e és megérné-e elmesélni a másiknak mindazt, amiben ő most éppen toporog, de végül elveti az ötletet. Ha Gwen esetleg hallott valamit és rákérdez, akkor szívesen válaszol, de arra nem viszi rá a lélek, hogy önszántából vallomást tegyen. Tett ő már eleget a minisztériumban...
- Én is sushit kérek. -zárja rövidre a rendelést. Hirtelen már teljesen elment az étvágya. - Milyen koncertekre szeretnél menni... vagy mást szeretnél csinálni?
Az eridonos érezheti a szöszi hirtelen hangulatváltozását, de Szofi igyekszik a legjobb formáját hozni, amíg várnak, hogy a tálcáikra pakolják az ételeket. Össze kellene szednie magát és nem folyton a vélt, vagy valós problémáin agyalnia, főleg nem a múlton. Elvégre bulizni érkezett.
A tálcákat eléjük helyezik és Szofi rendezi mindkettejük számláját, majd fejével egy üres asztal felé bök.
- Ott jó lesz? Egyébként remélem bemutatod nekem a lovagodat... kíváncsivá tettél. -les át Gwenre, miközben a tálcával egyensúlyozva a szabad hely felé halad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Mit néztetek? -érdeklődik a szőke egy halvány mosollyal, miközben elgondolkozva kavargatja a kávéja maradékát.
Dai valószínűleg már fejbe verte volna valamivel és legalább egy halom sütit odarendelt volna, nehogy Szofi bármiben is hiányt szenvedjen, ő pedig ebben a pillanatban hálás volt a sorsnak, hogy nem kell egy asztalnál ülnie a legjobb barátjával. Imádja őt, de mindennek van határa. Az evésnek meg főleg és végül is, a kávé is egy fontos tápanyag, mondhat bárki bármit.
A csokis kávé dolgot nem tudja magában hová tenni,de azért ígéretet tesz rá, hogy soha, senkinek nem fogja elárulni azt a hatalmas és minden tekintetben rémes titkot Kyle életéből. Elvégre, ha megtenné, az komoly katasztrófához vezethetne, csődbe vihetné a pálcaüzletet, meg az egész falut. Szofi tehát a szívén viseli a férfi sorsát.
- Nem sokkolt, csak... inkább meglepett. -keresi kissé nehézkesen a megfelelő szavakat. Nem akarja Kyle-t megbántani, ahhoz túlságosan kedveli őt, ugyanakkor ő maga sem tud mit kezdeni az akkori helyzettel. - Nem számítottam rá és... azt gondoltam, barátok vagyunk, most viszont nem igazán tudom eldönteni, hányadán állunk.
Ez a tőle telhető legpontosabb magyarázat a helyzetüket nézve. A szőke lányt teljesen összezavarta az eset és bár minden erejével azon van, hogy elnyomja magában az érzéseit és megpróbáljon túllépni a helyzeten, ez nem megy túl könnyen. Kimondatlanul lebeg közöttük és súlyosan törnek maguknak utat a szavak. Ez egy olyan helyzet, amit mindenképpen tisztázniuk kell. Nem csak Kyle miatt, hanem Niko miatt is, mert bár kapcsolatuk kimondatlan, valami történt és ez tény.
A munka egy semleges témának tűnik, ezért Szofi belekapaszkodik, mint utolsó szalmaszálba, mielőtt elveszítheti azt az embert, aki a legfontosabbak listáján szerepel.
- Ennél erélyesebbnek illene lenned, ha már a főnököm vagy. -húzza a férfi agyát a szőke és kissé félrebillenti a fejét. - Mondhatnád, hogy... esetleg fizetésemelést kapok, ha bemegyek! -nevet fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Az egy kortárs darab. -jegyezte meg a szőke mintegy mellékesen, miközben a kávéját kavargatta.
Ő, aki a színházban nőtt fel, akinek ez és a tánc, pontosabban a balett képezte az életét, úgy szívott magában mindent, aminek köze volt szíve legfontosabb helyszínéhez, mint egy szivacs. Kiskorában kezdődött, amikor is az akkor még hihetetlenül boldog és szerelmes édesapja meg édesanyja elvitték őt a Diótörőre. Klasszikus, mugli színház, semmi meglepő, semmi varázslatos, a kislányt mégis megfogta. Ezt követően kezdett el balettozni és láthatólag remek döntést hozott, elvégre kitűnő táncos és még annál is tökéletesebb beteg vált belőle.
Elhessegette a sötét gondolatokat és Kyle-ra irányította minden figyelmét. Na, meg a csókjukra. Arra a csókra, amiről elméletben még csak véletlenül sem kellett volna beszélniük és ami sokkal biztonságosabbnak tűnt, ha úgy tesznek, mintha semmi sem történt volna. Csakhogy Szofit ez az egész helyzet nem hagyta nyugodni. Az emlék folyvást ott táncolt a gondolatai peremén és hiába igyekezett elterelni a figyelmét, illett volna bejárnia dolgozni és kedvelte is a férfit. Ez a helyzet pedig így, tarthatatlannak tűnt.
Kyle épp olyan zavarodottnak látszott, mint a lány és sietősen távozni szeretett volna. Szofinak ez pedig egyáltalán nem volt az ínyére. Kihúzta magát ültében, hátradőlt a székén és elővette a legkomolyabb, leghidegebb nézését, amivel ebben a pillanatban csak szolgálni tudott.
- Komolyan el akarsz futni előlem? -a kérdést lassan tette fel és közben tekintete nem eresztette a férfit.
Nem, nem akarta bántani, nem akart vitát, de ez a menekülés ellenlépésre kényszerítette. A rellonos szőkeség sohasem volt könnyű eset, de általában kezelhetőnek bizonyult. Most is az volt, de nem szerette, ha feszültség lebeg közte és a számára fontos személyek között.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Vetett egy utolsó pillantást tükörképére és arra az elhatározásra kellett jutnia, hogy sohasem lesz maradéktalanul elégedett a nővel, akit odabent viszontlát. Ezt szorosan követte a második gondolat, miszerint kit érdekel? Egyetlen ember lesz a teremben ma este, akinek meg kíván felelni és neki éppenséggel úgy tökéletes, ahogy van -törött csuklóval, kissé becsiccsentve, bikiniben, vagy éppenséggel abban a ruhakölteményben, amit ma estére választott ki.
Vélhetőleg ez volt az első alkalom, hogy nem kérte ki a legjobb barátja véleményét a kinézetéről egy ilyen fontos esemény előtt, vagy éppenséggel, hogy sem Gwennek, sem pedig Dainak nem kellett végigasszisztálnia a kissé kaotikusra sikeredett készülődést -szóval ma nem repkedtek cipők, nem hevertek szanaszét ruhák és általában véve, Szofi sokkal kiegyensúlyozottabb volt, mint eddig bármikor.
Némi késéssel és ehhez társuló komoly bűntudattal indult meg a Nagyterem felé, ahol minden bizonnyal Niko már várt rá. A szőkére egyáltalán nem volt jellemző a késés, de ezúttal a nyugalma ára volt plusz tíz perc. A folyosókat átszelve selyembe és öltönybe burkolózott diákokat kerülgetett, még csak véletlenül sem szeretett volna lassítani és tovább várakoztatni a partnerét.
Szőke haját óvatosan megigazította mielőtt a helyszín felé kanyarodott volna és már méterekről kiszúrta a rá váró fiút.
Halvány mosoly kúszott az ajkaira, miközben gyakorlatilag átvágott egy beszélgető csoporton -ők ezt nem különösebben értékelték- és modelleket megszégyenítő kecsességgel szedte a magas sarkús lábait Niko felé.
- Sajnálom, hogy késtem! -csúsztak kezei a fiú vállára és a legbűnbánóbb tekintetével lesett fel a pillái alól. - Elképesztően jól nézel ki. -tette még hozzá valamivel halkabban, miközben ajkaiba harapott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A bálok nagy előnye, hogy minden lány hercegnőnek érezheti magát egyetlen estére, de még ennél is fontosabb, hogy minden egyes fiú öltönybe bújik, így aztán az iskola nagy százalékát képző lányseregnek van min legeltetnie a szemét. Szofi Franciaországban szinte minden egyes alkalommal ott állt a barátnői gyűrűjében és azzal volt elfoglalva, melyik srácot is érdemes megjutalmaznia egy tánccal.
Ma minden más volt.
Ma egyetlen fiú érdekelte, miatta kapta vele a vörös ruhát és a tűsarkút és csak miatta varázsolta elő a legtökéletesebb mosolyát. Ebben a pillanatban hidegen hagyta, hogy hányan mérik végig.
Szofi a bókot kissé zavartan fogadta, lesütötte a szemeit és erősen kellett koncentrálnia, hogy ne váltson paradicsom vörösre, helyette halkan felkacagott.
- Ki vagy te és mit tettél az én Nikommal? -érdeklődött fellesve a pillái alól.
A fiú általában nem tudta zavarba hozni. Annyira természetes volt mindaz, ami közöttük történt, hogy Szofinak fel sem tűnt, mikor kerültek ennyire közel egymáshoz és valójában csak ebben a pillanatban realizálódott benne, hogy az, ami eddig megfoghatatlannak tűnt, amit nem neveztek meg soha, mostanra egészen komollyá vált.
Jóformán nincsen ideje viszonozni a puszit, Niko már felé tartja a karját ő pedig elfogadja azt.
- Köszönöm!
Belibbenni a végzős bálra, végzősként már önmagában is elég nagy szó. Emellé pedig a tény, hogy Nikolai oldalán valósította meg mindezt egészen ledöbbentette.
Szofi sohasem nyílt meg könnyedén senkinek, a hangulatingadozásaitól idegbajt lehetett kapni és hosszútávon egyedül Dai viselte el, ő is csak azért, mert kislány korától tudta, mekkora katasztrófa is néha a lány. Dai meg ugye lovagias és nem hagy hátra bajba jutott hölgyet.
Szóval, minden tisztelete Nikoé volt, aki bevállalta, hogy ma este mellette fog állni. Nyilván nem ismerte még a szőke legrosszabb énjét, de ami késik, nem múlik.
Célirányosan az ennivalók felé vették az irányt és Szofi nem bírta ki, hogy ne nevesse el magát.
- Van olyan pillanat, amikor nem az evésen jár az agyad? Vagy ez alapbeállítás a férfiaknál?