Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Egyszer volt, hol nem volt, egy Csani nevű kisfiú. Csani nevű kisfiúcska betévedte egy kastélyban. Ottan ment, mendegélt, ameddig el nem tévedt. Miután eltévedt, tanácstalan fejjel nézegetett egy képet.
Ez a kis átköltött dal tökéletesen illik a mostani állapotra, ugyanis valóban eltévedtem a falak között, és fogalmam sincs, hogy hol vagyok. Túl nagy ez az iskola, legalább ezerszer nagyobb, mint a nevelőotthon, és annak minden egyes zugának felderítése idő volt. Hát még ezt az iskolát mennyi idő lesz feltérképezni? Vajon belefér abba az időbe, ameddig a tanulmányaimat folytatom? Nagyon remélem, de ha nem, hát. Megbukni nem szeretnék, az egyszer biztos. Apa nem hiszem, hogy díjat adna érte, és én magam se lennék büszke az évismétlésre. Így is csodaszámba megy, hogy nyugton ücsörgök minden órán, habár néha a padot is lefejelem az álmosságtól, de hát a figyelemnek ára van. Ezt a figyelmet, éppen egy ajtó kötötte le. A motívumok elég érdekessé tették számomra, és kíváncsi voltam, hogy miféle helyet is rejt maga mögött. Így hát lenyomtam a kilincset, és hamarosan be is léptem az elém tárult szobába. Az orromat rögtön megcsapta az alma és a fahéj különleges illata, és meg is kívántatta velem a teát. A falak színei lenyűgöztek, ugyanis az egyik pillanatról a másikra változott meg. A sötét színek világossá váltak, arcomon a mosoly pedig szélesebb lett. Több se kellett, máris rávetettem magamat a kanapéra, és az egyik párnát szorongatva hunytam le a szemeimet. Halk, karácsonyi ének csendült fel a háttérben, és a kényelem olyan jó hatással volt rám, hogy elszundítottam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Az igazak álmát ugyan nem aludtam még, de mégis sikeresen felriadtam, mikor valaki bejött a szobába. A zene és a falak színe rögtön meg is változott, fogalmam sincs minek köszönhetően, de a figyelmemet a bent lévő fiú kötötte le, aki rögtön köszönt és szabadkozott is. Felpattantam a helyemről, és álmos szemekkel ültem le mellé, mert nincs semmi kedvem átkiabálni az egész szobát.
– Szia! Nem a te hibád, nem kellene olyan helyen elaludnom, ahova bárki bejöhet. Örvendek, én Szikszai Csanád vagyok, szintén elsős, de Levitás. Egyébként nem tudod, hogy mi ez a hely? Az előbb még más színűek voltak a falak, meg a zene is más volt. Ahogy bejöttél, rögtön megváltozott mindent… lehet emiatt a változás miatt keltem fel, szóval tényleg nem a te hibád. –össze-vissza kapkodtam a fejemet, mert számomra ez a dolog még annál is furább, hogy létezik mágia. Apropó: vajon hol hagyhattam el a pálcámat? Mert határozottan emlékszem, hogy mikor elindultam, akkor még nálam volt, de most meg nincs. Apa nem fog neki örülni, hogy minden héten másikat kell vennie. Jobban kellene vigyáznom rá, mert az is ilyen életmentő kis dolog, mint az asztma-gyógyszer… Meg ha már itt tartunk, az sincs nálam, szuper. Ügyes kisfiú vagy Csanád, legközelebb a fejedet is hagyd el, úgy sincs rá szükséged.
– Mit olvasol egyébként? Ez az az újság, amit az itteni diákok szerkesztenek, ugye? Sok munka lehet az ilyesmiben, de tök jó dolog szerintem, hogy a diákoknak erre is van lehetőségük. A mugli sulimban is volt ilyesmi, de ott azt mondták a nagyok, hogy a kicsik maradjanak inkább a hintánál, meg a csúszdánál, az ilyesmiket bízzuk rájuk. Beképzelt egy banda volt. –halálosan őszintén, és természetességgel beszéltem erről, miközben kezembe vettem egyet az újságból, és a címlapot kezdtem el olvasni, hátha leköt. Ha nem, úgy is visszakerül az asztalra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Érdekes volt, amit a fiú mondott, és láttam is benne logikát. Mármint ezt most arra tudom érteni, hogy a szoba a belépő hangulatához igazodik, de mivel megcáfolni nem tudom, ezért igazat adok neki. Aztán majd megmondom neki a magamét, ha közben kiderül, hogy más a szoba titka, és csak elhitette velem ezt az egészet. Habár a hanglejtéséből ítélve, képtelenségnek tartom azt is, hogy hazudna. Cseles, nagyon cseles, jobb lesz, ha figyelek, mert a végén mindent beetet velem.
– Furcsa helyek vannak itt az iskolában, de ha nem lennének érdekesek, nem mondhatná az ember, hogy szívesen eljönne ide tanulni, ne de? Az érved meg egész logikusnak tűnik, és elképzelhető, hogy így van, viszont hátulütője is lehet a dolognak. Gondolj bele: titokban akarod tartani a kedvenc számodat, mert szerinted cikis lenne, ha kiderülne. Bejössz ide, azt játssza le neked a szoba, aztán meg valaki bejön, és máris kiderült a titkod. Ebből a szemszögből meg gonosz egy hely, de tetszik. –fecsegek itt feleslegesen a szobáról, mikor jobb témát is lehetne találni. Nem vagyok egy titokzseni, kizárt dolog, hogy valaki után kémkedjek, csak azért, hogy megtudjam a kedvenc ízléseit. Ha akarom, úgy is nyílegyenesen megkérdezem, veszítenivalóm meg nincs vele. Legfeljebb elküld melegebb éghajlatra az illető, és le van tudva a dolog. Ennek megfelelően hamar témát is váltottam, és az újság került szóba. Alfrédnak hála, sok információt megtudtam, ennek köszönhetően álmos arcomon, máris széles mosoly jelent meg.
– Na, ezt majd megérdeklődöm a háztársaktól, és tök jó dolog, hogy írsz. Kíváncsi vagyok a cikkeidre, habár én nem vagyok egy őstehetség ebben a művészetben. Meg az a baj velem, hogyha nem tud lekötni, öt perc után ott hagyom a fenében, és akkor nem érnének el velem semmit sem, csak hátráltatnám a csapatot, amit nem szeretnék. –vállamat megvontam, végül egy nyújtózkodás után, teljesen „felébredtem”. Alfréd közben magyarázott valamit, de a dolgok jelentését nem igazán fogtam fel elsőnek. Valami származás dologról volt szó, és pillanatokkal később be is ugrott, hogy apa mesélt az ilyenekről valamit. Gyorsan lefuttattam az adatokat a fejemben, és kikerestem a poros archívumomból a jegyzetet, ami erről szólt. Törökülésbe helyezkedtem, végül belekezdtem a nagy válaszba.
– Ezt nem tudom neked megmondani. Lehet, hogy az vagyok, lehet, hogy nem. Az én történetem egy kicsit bonyolultabb, és nem a mesébe illő csilli-villi királyfi életét éltem. Születésemtől fogva nevelőotthonban éltem a muglik között, és alig pár hónapja hoztak ki onnan. Asztmás vagyok, később pedig kialakult a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar is, és szerintem ezért se hoztak el előbb. Viszont nem régiben egy házaspár mégis mellettem döntött, mert kiderült, hogy mágiával bírok. Ne érts félre, nem csak emiatt, mert elsőnek én se akartam hinni a fülemnek, de elmondták, hogy láttak bennem valami különlegeset is emellett. Szóval most itt vagyok köztetek, és alakul az életem. –sok információ így elsőre, de ha csak morzsákat szórok el, nem fogunk soha egyről a kettőre jutni. Időközben repülőt kezdtem el hajtogatni az Edictumnak nevezett lapból, és amint készen lett, el is hajítottam, hagy repkedjen egy kicsit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Szimpatikus nekem Atu bácsi, már csak azért is, mert egészen jól fogadta az érkezésemet, no meg nem utolsó sorban, tök jól megvagyunk egymás mellett. Természetes, hogy féltem, hogy netalán mégsem lakhatok majd vele a faluban, de aztán mégsem kellett felköltöznöm a kastélyba. Ráadásul tudja kezelni a betegségeimet is, ami miatt jó pontot adok neki, hiszen kevés embernek lenne türelme egy hiperaktív tizennégy éves sráchoz. Atu bácsi viszont más, és pont ez a legjobb benne. Bírom a tanerőt, és nem csak ezek miatt, hanem mert sok programötlete van. Mint a mostani is: a barlangfürdőbe készülünk menni, amit ugyan nem tudok, hogy hol van, de izgalmasnak hangzik. Elvégre melyik gyerek nem szeret ugrándozni a medencébe? Csak aztán ne zavarjanak ki emiatt, mert az nem csak nekem lenne kínos, hanem Atu bácsira is rossz fényt vetne, amit nem szeretnék. Valahogy visszafogom magamat, vagy nem.
Az öltözőbe beérve, kerestem egy üres helyet, és minden szégyenérzet nélkül kezdtem el ledobálni magamról a ruhát. Na jó, azért nem fogok most meztelenkedni, mert a fürdőnadrágot még otthon magamra vettem, mert okos gyerek vagyok, és így megspóroltam pár értékes percet. Még Atu bácsi elkészült, körbenéztem, de nem sok embert láttam az öltözőben. Azt hittem telt ház lesz, vagy már mindenki áztatja magát a medencében. Remélhetőleg még beférünk mi is, és nem feleslegesen fizette ki Atu bácsi a belépőket. Erről jut eszembe:
– Voltál már itt egyébként, vagy neked is ez az első alkalom? Örülök, hogy elhoztál, nagyon hálás vagyok érte. Jól fogjuk érezni magunkat, én legalábbis biztosan, és megpróbálok nem az idegeidre menni a folyamatos ugrálással, meg nyaggatással, hogy dobálj a vízbe. –vigyorogva fordultam Atu bácsi felé, és ha már készen volt, kilőttem, mint egy rakéta, és a medencéhez érve, már ugrottam is bele, hogy nagyot csobbanva elmerülhessek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Meglepődve néztem Alfrédra, mikor elmondta a származását. Noha nem azért, mert valami furcsa volt benne, csak nem gondoltam volna, hogy az első diáktársam, akibe belefutok, szintén muglik között nőtt fel.
– Ez tök jó, mert legalább lesz valaki a közelben, akivel rendesen szót is tudok érteni. Megoldás meg van persze, és soha nem fordulok befele… na jó ez hazugság, már egyszer beletörődtem néhány dologba, de most remény mindig van. Kezdeményezni fogok, ettől nem kell féltened, csak az emberek hozzáállása kérdéses. Szeretek barátkozni, de ha valaki nem visel el maga mellett egy hiperaktív gyereket, valószínű, hogy nem fog mély barátságot kötni vele. –szót szó követ, és nem szándékoztam megbántani ezzel a másik felet, de még új itt minden, és mindenki. Nem ismerem annyira az embereket, hogy könnyedén megosszak velük dolgokat, de most is akadt kivétel. Elvégre a szemben ülő Navissal is most beszélek elsőnek, és máris megosztottam vele az életem egy részét.
– Szerencsére nekem is van segítségem, mert az új családdal rokonokat is kaptam, közülük legalább ketten itt vannak. Egyikük a Bűbájtan tanerő, Szikszai Attila, a másik fél pedig Levitás Mestertanonc, Návay Viktor. A tanárbát biztosan ismered, de lehet Viktort is.  Köszönöm a felajánlást, szívesen fogadom majd, és ha lesz valami, akkor szólni fogok. Majd tanulhatunk együtt, ha gondolod. –szívesen tanulok vele, vagy valami mást kitalálunk, de ha már felajánlotta a segítségét, mégsem mondhatom azt, hogy köszi, de nem. Meg aztán, ha azt vesszük, akkor Alfréd lehet az első itteni barátom, és mint ahogyan azt ő is mondta, fontos kialakítani még most a kapcsolatokat.
– Szeretem a zenét, sokat hallgattam, amikor még lehetett, szóval biztosan tetszeni fog majd a cikked. Az írást meg még meggondolom, először úgy is körbe kell kérdeznem a házban mindenkit, hogy náluk ez miként is megy. –fogtam rövidre az újságos témát, és figyelmemet most más kötötte le: mégpedig a nem régiben elhajított repülőm, ami még mindig repked.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Elmondhatatlanul hálás vagyok, amiért Attila befogadott magához. Mondhatott volna nemet is, de nem tette, és remélem nem is bánta meg az egészet. A mai napra is tök jó dolgot talált ki, és már a fürdőben is vagyunk. A beléptetős pecsétre értetlenül néztem, mikor megkaptam, elvégre az én világomban karszalagot kap az ember, amikor bemegy, de aztán megértettem a helyzetet. Meg nem is volt sok időm ezen agyalni, mert már mentünk az öltözőbe, ahol Atu bácsi elment átöltözni, miután a kezembe nyomta a törölközőt, meg a papucsot. Azt nem értettem, hogy miért lépett le innen? Elvégre ez az öltöző, mégis olyan helyet keresett, ahol nyugodtan átöltözhet. Belegondolva jobb is, mert nem akarok olyasmit látni, ami miatt gyorsan véget érne a gyerekkorom. Még szeretném kiélvezni, ha úgy mond ismét megkaptam rá a lehetőséget. A visszaérkezése után, meg néhány szabály betartásának megígérése után, már a vízben is voltam, miután lezuhanyoztam a megfelelő helyen. A víz kellemes volt, felüdülés volt számomra, ahogyan minden porcikámat beterítette. A merülés nem szakadt meg annyiban, hogy lebuktam, meg feljöttem a felszínre. Elúsztam a medence széléig, mielőtt rám jött volna a beszélhetnék, de Atu bácsi válasza nagyon is meglepett.
– Szuper hely lehet, ha havonta megfordulsz itt. Azért reménykedtem benne, hogy neked is ez lesz az első alkalom, és együtt fedezhetjük fel a helyet, de túl régóta laksz itt, hogy kihagytad volna a fürdőbe jövést. Meg gyaníthattam volna, mikor megérkeztünk, mert nagyon ismerős volt neked a járás. –mosolyogva néztem rá, és szélesebb mosollyal nyugtáztam a fejsimit. Szeretem, mikor szeretve vagyok, azt meg nem, mikor kikapok valamiért. Habár legtöbbször teszek is érte, de volt, hogy ok nélkül is szidást kaptam. Ilyen ez az élet, de Atu bácsi nem hiszem, hogy nagyon szigorú lenne. Sok jót hallottam róla az isiben is, meg Apáéktól is.
– Szófogadó kisfiú vagyok, ha valaki mást állít, az hazudik. Szoktam úszni, most is úsztam egyet, de egyedül nem izgalmas. Verseny a medence másik végéig, na, na? –vigyorogva néztem Atu, amolyan kiskutyus szemeket meresztve, és csak nem fog nemet mondani. Ha igen, megharagszom.
– Eddig szimpi hely, jöhetünk máskor is. –válaszoltam a feltett kérdésre, aztán meg felkészültem arra, hogyha versenyzünk, gyorsan el tudjak startolni. Kenterbe verem Atu bácsit, az egyszer biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

– Ez annyira bunkóság az emberektől. Soha nem értettem azt, hogy miért kell valakit megbélyegezni már az első beszélgetés alkalmával, vagy akkor, amikor kiderül a származása. Mennyivel jobb az, ha valakinek a szülei varázslók, mint az, akinek nem? Szerintem mindenkinek ugyanolyan esélye vannak, és aki emiatt nem kezdeményez, vagy barátkozik, üsse kavics. Nincs szükségem olyanokra, akik emiatt megbélyegeznek. –morogtam az orrom alá, de teljesen átéreztem Alfréd helyzetét is. Sajnálom azért, mert egy beszélgetőtársa úgy reagált a vér dologra, ahogyan elmesélte, de nem kell attól tartania, hogy én itt hagyom a beszélgetés közepén. Mármint, ha a valót akarom mondani, akkor amiatt biztosan nem, mert nem aranyvérű, vagy mifene. Meg miért az? Arany folyik az ereiben, vagy mi? Butaság ez az egész.
– Megnézem majd az órarendemet, de biztosan akad olyan tárgy, amit mind a ketten tanulunk. Majd írok neked egy baglyot, hogy miket vettem fel, mert most nem ugrik be egyik sem, és akkor előrébb leszünk. Hmm, Tildus néni biztosan segítőkész lesz, vagy ha nem találom az irodájában, Aileen néni is segít majd. Ők is örülnek majd szerintem, de még koránt sem biztos, hogy írni fogok, Majd kiderül, hogy mit hoz a jövő, mert mint említettem, engem nagyon nehéz lekötni, szóval az, hogy itt ülök, és beszélgetek veled, elkönyvelhető egy sikernek. S ne ért félre, nem akarlak ezzel megbántani, mert nem ez volt a szándékom, és sajnálom, ha mégis sikerült. –elhúzott szájjal figyeltem Alfrédot, és reménykedtem abban, hogy nem eszi le ezért a fejemet. Nehéz lekötni, csak a téma olyan jól beletrafálódott az érdeklődési körömbe, hogy mégis itt maradtam a sráccal, és beszélgettem vele. Sőt, a legjobb az, hogy javaslatokat is kaptam tőle, amiket megfogadhatok. Túlélési képzés, első óra: Hogyan maradj életben az új iskoládban! Találó cím lenne egy könyvnek, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

A származásos dolog eléggé szíven ütött, hiszen nem ez lesz az első hely, ahol rám fogják nyomni a bélyegzőt. Ezt persze kifele nem mutattam, de majd vigyázok, hogy kinek mit is mondok, de ahogy eddigi tapasztalataim mutatják, a beszélgetőtársamban megbízhatok.
– Némileg tudom kezelni az ilyet, csak azért mégis rosszul tud esni az embernek, ha megbélyegzik. A mugli suliban is mindig megbélyegeztek, hiszen nevelőotthonos voltam, meg ugye itt vannak a betegségeim, de mindig feltaláltam magam. Szerencsére a legtöbb nevelőotthonos társam is ugyanoda járt, így nem kellett attól félnem, hogy nem lesz társaságom, meg ők már ismertek, tudták kezelni a bajaimat. csak azért mégis a felsőbb sznob réteg… ne is beszéljünk inkább ilyenről. –legyintettem egyet a jobbommal, jelezve, hogy tényleg hanyagoljuk a témát, mert felesleges ezen tovább filozofálni. Azt tudom, hogy Alfréd nem tartozik azok közé, akik elítélik az embereket, és ez egy jó pontot eredményez. Közben szegény repülő, ami eddig repkedett, lecsapódott, mert mikor legyintettem, pont berepült a kezem elé. A kényszerleszállás nem volt az erőssége a papírmodellnek, de mosolyogva vettem fel a földről, igazítottam ki a szárnyakat, és hajítottam el ismét, hogy repkedhessen. Tetszik, hogy így repül az iskolai újság. Ha másért nem, ezért majd érdemes lesz megszerezni egy-egy példányt.
– Örülök neki, hogy így vélekedsz, és valóban. Ha nem lenne izgalmas a téma, már leléptem volna, de kifejezetten jó veled beszélgetni. –mosolyogva néztem a Navis fiúra, de aztán le is esett az állam. Hogy bírt ennyi tárgyat felvenni, és egyáltalán hogyan tud mindent észben tartani?
– Wow, az elég jó sok tárgy. Így aztán nagyobb az esély, hogy van olyan, amit mind a ketten tanulunk. Én nem bírnék ennyit tanulni, örülök, hogy az alapokkal nem szenvedek. Majd talán a későbbi tanévekben felveszek még újakat, de előbb szeretném, ha lenne egy biztos alapom mindenhez, utána majd gondolkodok a többin. Csak a vizsgákon jussak át valahogy, és lehetőleg ne bukjak meg. Apáék nem lennének büszkék rám, bár szerintem megértenék, azért mégsem szeretnék elhasalni semmiből sem. –főleg nem úgy, hogy van segítségem a tanuláshoz, de nekem ugye nehezebb az ilyesmi… Remélem a tanárok valahogy felkészültek arra, hogy rám különösebb figyelmet kell fordítani, mert ha nem, akkor baj lesz majd a nagy megmérettetésen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Minden alkalommal érdekesség tárgyává válik az a személy, aki egyszer csak berobban az ajtón, főleg, ha az a szó szoros értelmében történik. A bent lévők minden bizonyára a holtakat is megirigylő csendben nézhettek rám, mikor szabályosan beestem az ajtón, és háttal csapódtam a földre. Azt viszont senki ne kérdezze meg, hogyan sikerült összehoznom ezt a mutatványt, mert én magam sem tudom. Vagyis, az a része biztos, hogy nem a folyosón kellene gördeszkáznom, és trükköket tanulnom, mert az biztos, hogy ez lesz az eredménye. A járgányom közben begurult, és az egyik fotelnél csapódott le, ahol egy srác ücsörgött éppen. Egyelőre nem foglalkoztam vele, azzal voltam elfoglalva, hogy ne csillagokat lássak a plafonon. Lassan ültem fel, tarkómat fogva, és némi szisszenések közepette. Felállni még nem mertem, mert tuti, hogy elszédültem volna, és akkor meg visszazuttyanok a földre, és kezdhetem előröl az egész ceremóniát.
Miután már kezdtem tisztán látni, fel kellett térképeznem a kezemet, meg a lábaimat, mert természetes, hogy rövid ujjúban, és térnadrágban kell deszkázni, mert úgy az igazi. Ennek pedig az a hátránya, hogy szép kis sérülésekkel gazdagodhat az ember, amik még vérezhetnek is. S persze nem is én lennék, ha nem borítanám be a kék padlót a véremmel. Szisszenve piszkálgattam, de természetes, hogy emiatt nem áll el. Feltápászkodtam, és megindultam az egyik üres helyhez, ami nem máshol volt, mint annál a fiúnál, ahol a deszkám is megállt. Lehuppantam vele szemben, nem zavartatva magamat, és elkezdtem kotorászni a zsebemben, egy zsebkendő után.
– Bocsi, nincs véletlen nálad egy zsebkendő, vagy kötszer, vagy valami? –szólítottam meg kérlelően a velem szemben ülő fiút, miután a kutatásom eredménytelenül zárult. Csak remélni tudom, hogy akad nála a kettő közül valamelyik, és sikerül legalább letakarnom a sebet, mielőtt hazaegyek, és bekötözöm. Vagyis valahogy úgy kell hazajutnom, hogy Attila bácsi ne lásson meg, mert aztán kitér a hitéből is, ha meglátja a sebet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Barátságosan mosolygott csak, miközben belőlem jöttek a szavak megállás nélkül. De hát ehhez hozzá voltam már szokva, hogy csak mondom és mondom, a beszélgetőpartner meg általában csak figyel. A versenyben legnagyobb örömömre benne volt, így nem maradt más, mint elrajtolni. Visszaszámoltam és meg is kezdődött a verseny. Hatalmas fröcskölések jöttek felém, gonosz módon lettem akadályoztatva, de túljártam Atu bácsi eszén. Lebuktam teljesen a víz alá, és ott folytattam a versenyzést, amit meg is nyertem. Habár azt nem tudom, hogy hagyta-e magát az ellenfél, de én nyertem, az a lényeg. Felültem a medence szélére, és már ott nyújtottam pacsira a kezemet, meg vigyorogtam is a dicséretre.
– Áhh, a vízi sportok nem az én asztalom, inkább az aszfalton érzem magam biztonságban. Próbálkoztam velük, de a nagyok mindig kihörögtek, ha bénáztam, így aztán abbahagytam az összest. Viszont a gördeszkázás, na az az én sportom. Szeretek száguldozni a járdán, vagy a gördeszka parkban, olykor elég szép sérüléseket is összeszedve, de soha nem érdekelt. Ha begyógyult, mindig gurultam újra és újra, a legtöbbször amúgy meg sem várva azt, hogy eltűnjön a heg. Leragasztottam, és már deszkáztam is tovább. –vállamat megvonva beszéltem az egészről úgy, mintha az iskolában egy szóbeli felelés lenne. A gördeszkázás az életem része, természetes, hogy sokat tudok róla fecsegni, főleg akkor, ha a másikat is érdekli. Na meg akkor is, ha nem, de ezt Atu bácsi nem mondta, szóval remélem nem untattam vele halálra. Kérdésére viszont felcsillant a szemem.
– Megyek. –vigyorogva másztam a hátára, ha már olyan stabil helyzetben volt, hogy nem dőlt el, ameddig másztam. Bár a vízben nehéz stabilan állni, de azért na. Atu bácsi erősnek látszik, csak nem ejt el. Átkaroltam azért a nyakát, hogy biztonságosan kapaszkodhassa, és kihasználva ezt az egészet, egy ölelésre formáltam. – Egyébként te sportolsz valamit? –dobtam vissza neki a kérdését, és hegyeztem a füleimet a válasza miatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Egy vigyorral nyugtáztam a köszönetét, és rávágtam volna, hogy nincs mit, de ez a része feleslegesnek bizonyult, ezért még sem tettem. A tantárgyakkal kapcsolatban hosszasan kifejti a gondolatát, és a vizsgákról is esik még pár szó, amihez szintén van megjegyzése. Figyelmesen hallgattam, elraktároztam a hallottakat, s mikor én voltam a soros, nem jutott eszembe hirtelen, amit mondani akartam. Egy-két pillanatig a csend uralkodott a szobában, legalábbis beszéd nem hangzott el, de nem akartam, hogy Alfréd azt higgye, nem tudok már mit mondani, így gyorsan kitaláltam valamit.
– Talán én is ezt fogom követni, mindenesetre szeretnék könnyedén átsiklani az első vizsgáimon, csak hát velem nehéz. Nem tudom, hogy a tanárokat felkészítették-e, vagy legalábbis szóltak-e nekik, de ha nem, gondok lesznek. A mugli suliban is türelem kellett ahhoz, hogy megírjam a feladatokat, meg nekem is nagy erőfeszítés, hogy ott maradjak egy helyben, és csak arra koncentráljak. Hozzászoktam, csak mégis… Valahogy félek ettől az egésztől, de legyen igazad, és menjünk át mind a ketten. –mosolyogva zártam le ezt a részét is a beszélgetésünknek, végül már a repülőm is abbahagyta a felderítést, és leszállt az asztalra. Szárnyai kinyíltak, habár kisimulni nem simultak, így pihent.
– Tudod mit? Most megyek, és megnézem az óráimat, és el is küldöm neked bagolyban, hogy minél hamarabb el tudjuk kezdeni a felkészülést a vizsgákra. Majd válaszbagolyban írd meg, hogy hol találkozzunk, és odamegyek. Örültem, hogy megismertelek Alfréd, legyél jó. Szia. –közben felkeltem, és nyújtottam is a kezemet, hogy elköszönjek tőle, és ha megvolt a formalitás, kiléptem az ajtón, hogy egyenesen a faluba menjek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Deszka, inhalál, víz, cipő. Szuper, mindenem megvan, vagyis… Ja, mindenem. A bogyeszt bevettem még indulás előtt, Atu bácsinak szóltam hogy lelépek, vagyis elgurulok valamerre a faluban, szóval majd jelentkezem. Azt, hogy hova is megyek, nem tudom még. Talán trükközök párat a téren, meg az utcákon, esetleg betérek pár üzletbe szétnézni, hátha látok valami új holmit. Vagy még az is lehetséges, hogy felgurulok a suliig, majd vissza le. Annak viszont túl sok értelme nincsen, mert még ha tudnám, hogy lenne fent olyan valaki, akivel jóban is lennék, nem tudom, hogy lejönne-e. Most, hogy ezek a felügyelőknek nevezett valakik itt vannak, sokkal nehezebb mozogni és kevesebb is a tér erre. Még jó, hogy lent lakok Atu bácsival a faluban, különben ki sem tehetném a lábamat a négy fal közül. Az lenne még csak cirkuszi műsorszámokat is megirigylő attrakció. Nem véletlen, hogy a nevelőotthonból is mindig megpattantam. Esélytelen, hogy egy mozgásigényes, hiperaktív kölyköt, mint amilyen én is vagyok, bezárjanak a négy fal közé. Számomra már az is csoda, hogy nem ültek a nyakamba ezek a valakik, és nyaggatnak mindenfélével a betegségeim miatt. Vajon mit csinálnának, ha a vallatásuk közepette kapnék egy asztmarohamot? Beperelném őket, amiért kiváltották belőlem, de ne próbáljuk ki. Szeretek élni, szeretem a nyugit, és szeretem, hogy nincsenek itt. De, hogy ne legyen fenékig tejfel az életem: a nagy agyalás közepette nekimentem valakinek, ami miatt leestem a deszkámról. A földön kötöttem ki, hogy a másik fél két lábon maradt-e, azt nem tudom, de a deszkám gurult tovább, egyenesen a vízbe. Szélsebesen pattantam fel, hogy még időben megfogjam, de csobbant… én meg estem utána. Hát ez fergeteges, rosszabb már nem is lehetne. A lényeg, hogy megvan életem kincse, aminek kimentése után, én is kimásztam a stégre. Ha az idegen ott maradt a baleset helyszínén, akkor odamentem felsegíteni; ha közben odajött hozzám, akkor pedig ott szólaltam meg. Vagyis, előbb realizálnom kellett, hogy kit is taroltam el ismét, de amint ez meglett, mosolyogva néztem rá.
– Ne haragudj, hogy neked mentem Zsombor. Nem esett bajod? –néztem rá, végigmérve alaposan, természetesen sérüléseket keresve rajta, s remélhetőleg egyet sem találva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Leleményesség. Ez az a dolog, ami segít abban, hogy a diák kitaláljon valami okot, hogy ne kelljen bemenni az órára. Nekem ehhez nem kell megerőltetnem magam, elvégre két betegséggel is rendelkezek. Csupán a különbség az, hogy én az órán lettem rosszul, és ha nincs ott a tanár, valószínűleg nagyobb bajba kerültem volna. Hogy csak véletlen, vagy tényleg tudta, hogy mit kell kezdeni egy asztmás rohammal, azt nem tudom, de örökké hálás leszek Podmaniczky profnak. Az már csak hab a tortán, hogy ezzel a manőverrel hazavágtam az egész tanórát, és most a gyengélkedő egyik ágyán ücsörgök. A gyógyító se kelt bennem bizalmat, mint valami indián alak, úgy néz ki. Vagy lehet az, és még szótlan is… Ijesztő. Sóhajtva lóbálom a lábaimat lefele, és a földre szegezett tekintetemet akkor sem emelem fel, amikor léptek zaját hallom közeledni. Nem, valahogy képtelen vagyok az illetőre nézni, akárki is lépett közelebb. Ezt az érzést nem lehet megszokni. Már mint azt, hogy hazavágsz egy órát, még ha akaratodon kívül is teszed azt. A mugli suliban is hazavágtam jó pár órát, akkor is mosott rongy módjára éreztem magam. Tudták ott is, szerintem itt is, hogy mikkel küszködök, s ha nem is szidnak le emiatt, nekem akkor is kellemetlen a dolog. Halkan sóhajtottam egyet, a rám vetülő árnyékból továbbra sem tudom kiszűrni, hogy ki is van itt, és egyelőre nem is akarom. Csupán egy halk, de annál őszintébb szó hagyja el a számat:
– Sajnálom…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Túléltem, s csak ez számít. Túl, mert a tanerő ott volt, és segített, vagyis… Felesleges kerülgetni az igazságot: megmentett a haláltól, és ezzel elnyerte azt a tiszteletet, amit nem sokaknak adatik meg. A gyengélkedő, mely egy hideg kriptának tűnik, cseppet sem javít a hangulatomon. Tudom, hogy itt nem érhet baj, vagy ha mégis, akkor is kapok segítséget, de nem kívánom a tanerőnek azt, hogy még egyszer cselekedjen. Sejtem, hogy megtenné, hiszen elsőnek is megtette, de akkor se lehet valami kellemes helyzet. Az őszinte szavam után, egy mondatot hallottam, amit számtalanszor már életem során.
– Az lehet, de mégis felelősnek érzem magam… –erőltetetten mosolyogtam rá, mert ez az igazság. Velem születetett betegségeim vannak, amiről tényleg nem én tehetek, de akkor is érzem azt, hogy felelős vagyok azért, mert hazavágtam az órát.
– Kellemetlen lehet az is. –ha még csak az asztmával kellene megküzdenem, én is boldogabb lennék, de nem. Ám ezzel az információval már el tudom könyvelni, hogy nem csak a véletlen műve, hogy Podmaniczky tanár úr tudta, hogy miként kell cselekednie. Remélem a nővérének kevésszer kellett segítenie, és rajtam is ez volt az első és egyben utolsó alkalom is. Időközben arrébb húzódtam, hiszen leült mellém, én pedig nem akartam az ágy végébe szorítani, ezért is hagytam neki helyet, hogy kényelmesebben elférhessen.
– Szerencsére már nem, most viszont nem tudom, hogy miért tört rám a roham. Örökké hálás leszek magának. –s tényleg, mert az életemet köszönhetem neki. Azt viszont nem kérdezem meg, hogy mivel hálálkodhatok, mert úgy is ki fog táncolni, mint mindenki más szokta. Majd kinyomozom, hogy mik a kedvencei, és miből szenved hiányt. Ha ez megvan, meglesz a megfelelő ajándék is.
– Az órai anyagot bepótolom ám, becsszó. –most már valamivel vidámabb mosolyfélét eresztettem meg felé. Ezt muszáj volt elmondanom, elvégre tényleg nem azért történt ami, hogy megússzam az egészet.
– Egyébként mióta tanít itt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

A deszkázásban az a szép, hogy száguldhatok. Most is ezt tettem, és meg is lett az eredménye: eltaknyoltam. Hogy ne legyen ennyire egyszerű az élet, taroltam magammal egy másik személyt is, akit csak azután ismertem fel, miután kihalásztam a vízből a járgányom. Mindig ez a vége annak, ha gurulás közben elbambulok: nekimegyek valakinek, aki jobbik esetben talpon marad, rosszabbik esetben, nos velem együtt kerül vízszintesbe. Segítőkezet azért nyújtottam, Zsombor viszont nem fogadja el, csupán morcosan kel fel a földről, és porolja le magát. Ügyes vagy Csanád, mindig megtalálod a módját annak, hogy a kedves ismerőseidet egy szempillantás alatt varázsold át ellenséggé. S ehhez még a pálcádra sem volt szükség.
– Ez igaz, de egy cseppet megnyugtatna a tudat, hogy nem okoztam benned nagyobb kárt. Tényleg sajnálom, hogy neked mentem. Elmerengtem valamin, és csak egy pillanatra nem figyeltem előre, és máris kész a baj. De örülök neki, hogy nem esett komolyabb bajod. –szavakat nem kímélve magyaráztam a szitut. Tudom, hogy Zsombor nem fog ennyit beszélni, az nem ő lenne. Csendesebb, de annál komorabb srác, mégis kedvelem. Meg azt hiszem, hogy ő is kedvel… bár ezek után kételkedni fogok benne.
– Mi járatban erre? Ahogy látom céltalanul bolyongasz, vagy csak nekem tűnik úgy? Esetleg mehetnénk valamerre, ha ezek után még van kedved a társaságomhoz. Persze megértem, ha nincs, mert általában, ha letarolok valakit, az illető a pokol bugyraiba kíván, és nem maga mellé egy séta közepette. –bűnbánó arcocskával néztem rá, s közben a háta mögé léptem. Ha hagyta, akkor leszedtem róla a kósza fűszálakat, meg lesepertem róla a port. Az meg csupán mellékes, hogy én magam csurom vizes vagyok, nem is igazán foglalkozok vele. Szép időnk van, majd a napocska megszárít. Csak ne kapjak tüdőgyuszit, és akkor megérte csobbanni a vízben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Csak bólintottam. Amint mondott, hogy erről nem én tehetek, az igaz, csupán az érzés mégis bennem van, és hát… ez így szívás. Vajon kinövöm valaha az asztmát, és lesz pár nyugodt évem, vagy mindig végig fog kísérteni!? Költői kérdés, amire csak az idő adhat választ, azzal viszont még nem tanultam meg kommunikálni. Milyen jó is lenne, ha képes lennék rá. Megkérdezném tőle, hogy mi is történt azon az éjszakán, mikor elhagytak a szüleim. Gyermeki álmok, melyek nem kerülnek felszínre, és megválaszolatlanul lapulnak tovább az álmok földjén… Hisz most jó ötletnek hangzik, még visszakoznék, ha odakerülne a sor, hogy megkérdezhetném. Néha jó a tudás, de jobb a tudatlanság. Most viszont, hogy jobban érzem magam, nem kerüli el valami a figyelmemet. Igaz, már hamarabb is észrevettem Podmaniczky proffon, hogy valami nem stimmel vele, de akkor még nem mertem megkérdezni. Most viszont erőt vettem magamon, és felé fordultam.
– Jól van? Hívjam az indián bácsit? –kérdeztem némi aggodalommal a hangomban. Remeg, és leolvasható az arcáról, hogy valami nyomasztja. Az indián bácsi (aki amúgy a gyógyító, de indiánnak néz ki) biztosan segít rajta, de ha tudok, akkor én is. Persze, nem értek az ilyen lelki dolgokhoz, csupán a látható sérüléseket tudom ellátni, de a remegés az nem ilyen. Nehogy most ő legyen rosszul, mert velem nem járna jól, és a bűntudat kergetne utána.
– Fel nem tűnt volna, hogy nem teljes értékű tanár, s szerintem ez jó is. Nincs az, hogy emiatt kevesebbnek tartják, vagy ilyesmi. Én örülök, hogy a diákja lehet. A vizsgához pedig sok sikert kívánok, és remélem, hogy még sokáig lehetek még a diákja. –mosolyom őszinte, talán életem során az egyik legőszintébb, amit megeresztettem egy tanáromnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Tisztán láttam, hogy remegett, de természetesen hárít. Én meg jól nevelt vagyok, és inkább nem feszegetem tovább a témát, mert ha rám tartozna, akkor elmondta volna. Legalábbis szerintem, aztán meg lehet mellélövök az elméletemmel. Így csak apró mosollyal az arcomon bólintottam, hogy értettem a dolgot. Abban viszont egyetértettünk, hogy még sokáig szeretnénk, ha tanár maradhatna, s ehhez e megjegyzést is hozzátett még.
– Ebben van valami. Még egyszer köszönök mindent, s úgy lesz. Viszontlátásra! –köszöntem el illedelmesen, s miután kilépett a gyengusz ajtaján, elnyúltam az ágyon. A mennyezetet kezdtem el bámulni, mintha érdekes dolog lenne ott, de csupán a pislákoló fényeket véltem felfedezni. Időközben a bogyómat is bevettem, és hát mit ne mondjak, eléggé elnyomott a fáradtság. Percek kérdése volt csupán, de már húztam is a lóbőrt, pontot téve a nap végére.