Chloé egyik csomagját maga után rángatva tipeg az iskola folyosóján. Jól nevelt francia nőhöz méltóan csendesen és szolidan szitkozódik magában. Először azon háborodott fel, hogy mi az, hogy neki kell a holmijait elvinni a klubhelyiségbe. Számára furcsa, hogy nincs valaki, aki kiszolgálja őt, esetleg viszi helyette táskáit. Ládája már egy nappal korábban megérkezett és elvileg a kapott szobájában várja.Másodszor az miatt dühös, mert az ég világon senkit nem talál egyik folyosón se, aki esetleg útba igazíthatná. Mivel életében először jár itt, így nem nagyon tudja merre is keresse a klubhelyiséget. A tanév már elkezdődött, de ő sajnos csak késve tudott jönni. Otthon akadt még néhány teendője, melyet el kellett intéznie mielőtt hosszú távra elutazott volna. A festmények közül a legtöbb összesúg mögötte, de olyan halkan, hogy nem érti mit suttognak. Amúgy sem tökéletes a magyar tudása, így idő mire valamit megért.
- Excusez-moi! - lép oda az egyik festményhez, melyen az idős nő éppen egy kanapén pihen. De ahelyett, hogy válaszolt volna Chloénak, inkább elfordult a másik irányba. A fiatal nőből egy nagy sóhaj tör fel. "Nyugalom Chloé, ne húzd fel magad. Meg fogod találni a helys utat." nyugtatja magát. Fél pillanatra lehunyja szemeit, hogy lehiggadjon. Nem lenne illendő az első napján annyira felidegesíteni magát, hogy... Inkább hagyjuk is. Szerencsére nem egy elveszett kis bárány, így fel fogja találni magát. Előbb vagy utóbb, de meg fogja találni azt a fránya klubhelyiséget. Bár egyelőre azt se tudja, hogy jó szárnyban jár-e. Igaz, elmondták neki merre kell mennie, de lehet nem értette tökéletesen amit az idős férfi mondott neki. Tovább haladva egy újabb festményhez lép oda, ahol immár három hölgy beszélget egymással egy csodálatos kertben.
- Excusez-moi, savez-vous... vagyis, meg tudnák mondani...? - Mondatot be se tudja fejezni, mert az egyik hölgy rá kiabál, hogy milyen halandzsa nyelven akar velük kommunikálni.
- Harpie! - közli a nővel, majd fehér kabátját szorosabban összefonja magán. Kifejezetten hideg van ebben az épületben. Előző iskolájában a Beauxbatons-ben legalább kellemes meleg volt, és ha odament valakihez segítséget kérni, akkor kapott is. Lehet hamar meg fogja bánni, hogy Magyarországra jött mesterképzésre. Könnyebb dolga lett volna hazájában, de ő sose szerette az egyszerű feladatokat. Vonzzák a kihívások és az új lehetőségek. Fülét cipők kopogásának zaja üti meg. Jön valaki és ha szerencséje van, talán segítséget és útbaigazítást is fog kapni.

A cipő kopogása nem is annyira kopogás, ahogy egyre közeledik Chloéhoz. A zajok között megjelenik a cuppogás és olykor egy-egy csosszanás is. A fiatal lány reménykedve pillant a hang irányába és várja megmentőjét, aki hamarosan fel is bukkan. Egy férfi az, legalábbis idősebbnek tűnik, már így messziről is. Tartása és járása is arra enged következtetni, hogy már nem ma esett le a tojáshéj a hátsójáról. Chloé kicsit félre billentett fejjel vizsgálja a lassan, szinte settenkedve közeledő férfit. Talán azt hiszi, hogy nem vette észre? Lehet. Bár eléggé udvariatlan lenne a férfitől, ha csak úgy elsurranna a fiatal, szemmel láthatóan elveszett lány mellett. De megfontolt, halk lépteiből és az ehhez tartozó járásból erre lehet következtetni. Még szerencse, hogy Chloé szép, de nem túl okos lány. Így nem esik le neki a tantusz. Végül is véláról beszélünk, akik messze földön híresek szépségükről, de többek szerint nem túl okosak. Végül is varázslények, akiket többen állatnak tartanak, még ha úgy is néznek ki, mint egy normális ember vagy boszorkány. Például véla volt a kabalája a Bulgáriai Nemzetközi Kviddics Válogatottnak is.
- Monsieur! - kiált oda a fiatal lány a férfinak, majd sietős léptekkel indul el felé. Nagyon nehezen áll át a magyar beszédre, pedig lassan muszáj lenne neki. De amikor az ember 20 évig franciául tanul, beszél és még álmodik is, akkor idő kell, mire képes áttérni egy másik nyelvre. Pláne ha azt a nyelvet csak nem rég kezdte el tanulni,és még nem profi belőle. Ahogy sok külföldi nem mer megszólalni franciául Franciaországban, úgy Chloé se mer megszólalni magyarul Magyarországon. Fél, hogy esetleg rosszul mondd valamit.
- Excusez-moi! Vagyis, bocsánat! Tudna segíteni? Eltévedtem. -
Még pár lépésre van az idegentől, de mikor végre elé ér egy bájos mosolyt küld felé. Eközben csillogó szemekkel fürkészi a férfi arcát. Igen, Ő talán végre megmondja neki a helyes utat!
- Eridon helyiséget keresem. Tudja merre van? - kérdi, miközben megigazítja a táskát a vállán és szőke hajkoronáját jobb válla fölött egy oldalra húzza.

Szegény lány ismét nem jár szerencsével, mivel úgy fest a férfi nem beszél magyarul. Nyilván ha tudna franciául akkor úgy válaszolt volna, mivel Chloé is úgy kezdte. De az is megeshet, hogy mindössze, annyira nem akar segíteni az elveszett báránykának, hogy még azt is eljátssza, hogy nem beszéli egyik nyelvet se, csak az angolt. Chloé is már volt, hogy bevetette ezt a trükköt, mikor egy hozzá képest rangon aluli próbált szóba elegyedni vele. Igaz, ő kicsit csúnyább trükköt vetett be, és jelelni kezdett beszéd helyett. Soha életében nem tanulta a jelnyelvet, azt se tudta mit mutogat, de a férfi bevette, és gyorsan távozott. Nyilván meg volt benne a rizikó, hogy a másik fél ismerője ennek a nyelvnek, így könnyen lebukhatott volna, de szerencsére erre nem került sor. Nos igen, Chloé nem az a típus, aki egy nála alacsonyabb "szinten" lévő egyénnel komoly társalgásba kezd. Örök életében tipikus sznob volt, aki ez elit társaságok elit életét élte. Csak olyanokkal állt le, akiket arra érdemesnek tartott. Barátnőit is ez alapján válogatta ki. Ebből kifolyólag pedig nem nagyon beszélhetünk őszinte, feltétel nélküli barátságról.
Ahogy a férfi közelebb ér Chloé szemöldökei kissé megemelkednek. Egyszerűen nem érti, hogy egy ilyen csapzott, rossz arcú férfi mégis mit keres egy ilyen helyen. Tanár lenne? Nem, biztos, hogy nem. Végül a fiatal szőke lány arra jut, hogy biztos a gondnok vagy valami ilyesmi. De az angol megszólalás után, már ezt is elveti. Őszintén szólva, immár ötlete sincs ki ez, és már a remény kis sugarát sem látja, hogy ez az alak útba tudja őt igazítani. De azért nem adja fel.
- Eridon? Red house? - Szegény lány egy-két szót tud angolul, és ebből gazdálkodva próbálja valahogy elmagyarázni, mit is szeretne. Ezután pedig mutogatóra fogja. Először magára mutat, majd mutató és középső ujjával lépkedő mozdulatot produkál. Végezetül pedig egy nagy kérdőjelet ír a levegőbe. Reménykedő tekintettel néz a csapzott férfira, hátha ebből érti mit is szeretne.
- Aidez-moi, s'il vous plaît! - Hangja kezd már kissé elkeseredett lenni. Lassan már fél órája kering az iskolában. Éhes, fáradt és egy forró fürdőre vágyik minden egyes porcikája.

Sejtette Chloé, hogy nem lesz ez egy könnyű szülés. Sőt, sokkal inkább a szenvedős, órák hosszáig tartó. Reménykedett benne, hogy egy lányt sodor útjába a sors, de mivel a sors előszeretettel tréfálja meg őt, így nem nőnemű egyedet küldött. Férfiak. Velük mindig is nehéz dolga volt vélaságából adódóan. Valahogy sose arra koncentrálnak a közelében, amire kellene, hanem valami más világba kerülnek elvesznek a lány szépségében. Az ismeretlen férfi is ennek az áldozata lett. Az első egy percben talán még képes volt figyelni arra, amit Chloé nagyon szeretett volna elmondani, de idővel látni lehetett rajta, hogy eltűnt vélalandbe. A fiatal lány egy szemforgatás közepette figyelte a férfi arcát, rezzenéseit. Nem olyan buta ő, az ilyesmit azért észreveszi. A férfi tekintete fel-le pásztázik a fiatal és gyönyörű testen. Pedig mindenki tudja, hogyha valakivel beszélgetsz, akkor illik a másik fél szemeibe nézni. De Chloéval szemben ez elég nehézkes. A lány már hozzászokott, bár még mai napig olykor fennakad rajta, de az esetek többségében élvezi helyzetét. De az a szituáció most nem az utóbbit váltja ki belőle. Egy nagy sóhaj, de ekkor a férfi olyasmi választ ad, mely felvillanyozza az elveszett báránykát. Ha a minimális angol tudása nem csal, akkor most azt mondták neki, hogy menjen vele, kövesse, vagy ezek valamely szinonimája. Biccent egyet, hogy rendben, megy vele, miközben egy széles és őszinte mosoly terül el arcán. Ezután táskáját megigazítva indul a férfi után. Majd megtorpan. Köhint egyet, így jelezve a férfinak, hogy álljon meg. Jobb kezében lévő táskáját leteszi, majd jobbját a férfi felé nyújtja.
- My name is Chloé Marie Saint-Laurent. - Nagyjából ezzel ki is fújt az angol tudása, de bemutatkozni több nyelven tud, így angolul is. A kézfogás reméli, hogy semmi plusz érzést nem vált ki a férfiban, vagy esetleg nem lesz még jobban "megbabonázva". De sosem lehet tudni.
Szülei mindig arra tanították, hogy sose bízzon az idegenekbe, így érzi, hogy ezt nem szabadott volna. De hát egy iskolában vannak. Itt nyilván senki nem fogja őt bántani. Még egy rossz arcú és rosszul öltözött férfi sem. Ugye?!

A mit sem sejtő fiatal lány követi a férfit, de érzi, hogy valami nem stimmel. Az a fránya, csúnya női megérzés. Valahogy a legapróbb porcikája is jelzi, hogy forduljon meg és fusson. De nem, Ő nem hallgat rá. A férfiben a megmentő egyént látja, aki megmutatja neki hőn áhított úti célját. Buta, naiv de jól nevelt lány. Magában elnyomva az érzéseket áll meg és mutatkozik be. De mikor a férfi újra felé fordul más. Az arca tükröz valamit, amit Chloé nem tud értelmezni. De annyit le tud szűrni, hogy bármi is az, nem jó. A férfi nem mutatkozik be, csak elismétli az imént hallott női nevet. Chloé hátrál egy lépést, de ekkor váratlan dolog történik. Az ismeretlen megragadja a karját és rángatni kezdi. A fiatal lány a tőle telhető legnagyobb erővel próbálja kirántani karját a szorításból. De kevés ő ehhez. Vékony, cseppet sem erős testalkatából adódóan még egy másik lány is könnyű szerrel elbánna vele. Pedig mennyire hasznos lett volna neki, ha apukája ad neki pár leckét, hogyan is állítsa meg a férfiakat, kikre ilyen hatással van vélasága.
- Tu fais quoi? - kérdi tanácstalanul, de tudja, hogy úgysem fog érkezni rá válasz. Táskájával kezdené püfölni a férfit, amikor segítsége érkezik. Egy ismeretlen férfi jelenik meg a folyosón és megpróbálja lecsillapítani támadóját. Chloé jó pár lépést hátrál, ha végre elengedik a karját, majd az új alakra néz.
- Oui! - feleli a kérdésre, még ha azt nem is neki címezték. - Az eridon helyiséget keresem. - közli kissé akadozva. Még éppen időben érkezett a fekete hajú idegen. A fiatal lányban már kezdett felmenni a pumpa és érezte, hogy hamarosan csúnya dolgok fognak itt történni. Ha pár perccel később érkezik a férfi, akkor valószínűleg átváltozik és támadója nem maradt volt sértetlen. Tudja, hogy féken kell tartania magát. Nem művelhet egy iskolában ilyesmit. Igyekszik is ő normális maradni, de ilyen esetben semmit nem tud ígérni. Utál ő átváltozni, utálja magát azért, amit akkor művel. De nem tud ellene tenni semmit. Ő véla, és ez a vélaságával jár. Így mindenki jobban teszi, ha nem idegesíti fel Őt.

A fiatal lány első hétvégéjét tölti új iskolájában, melyet lassan de biztosan kezd kiismerni. Első napja eléggé zűrösen indult, amikor is megismerkedett egy rossz arcú férfivel, kire rossz hatással volt vélasága. Ritka az ilyen. Általában a másik nem képviselői teljesen odáig lesznek érte, és akár a csillagokat is lehoznák az égről, ha ő erre kérné őket. Az erőszakosan fellépő egyedeknél még ritkább az a típus, akire nem hat a fiatal lány varázsa. Ők azok, akik ténylegesen felkeltik az érdeklődését Chloénak. Az a bizonyos tanár, akivel még előző iskolájában jött össze, az utóbbi csoportba tartozott. Nem azért volt a lánnyal, mert vélasága megbabonázta, hanem mert ténylegesen meglátta benne azt, amit ő egy nőben látni akar. Azóta csak egy férfi volt még, kire nem tudott hatást gyakorolni. Ez az alak pedig megmentője volt azon a bizonyos napon. Chloé elég rossz szájízzel közlekedik azóta az iskolában. Amennyire csak lehet takargatja magát és nem nagyon mozdul ki a házának falai közül. Az ilyen esetek igen csak megviselik Őt. De általában hamar elhatározza magát, hogy Ő márpedig nem fog egy senki miatt bujdosni. Mert igen, az ő szemében az a férfi egy senki. Egyrészt mert ránézésre egy lecsúszott alak. Másrészről beszéde és megmozdulásai is arra engednek következtetni, hogy nem aranyvérű család leszármazottja. Igaz, a fiatal lány nem boszorkány, és még egy csepp ilyen vér sincs benne. De aranyvérű család nevelte úgy, mint a saját "aranyvérű" lányukat.
Szombat. Chloé kedvenc napja a héten, így nagy elhatározással ébredt fel reggel. Hallotta, hogy nem messze az iskolától van egy szép kis falu, melyben ezen a napon piacot tartanak. Igaz semmi vásárlási célja nem volt, de úgy döntött felderíti ott is a területet. Piros szövetkabátjához felhúzott egy széles karimájú kalapot, melyet elől kicsit lejjebb húzott. Ezzel az volt a célja, hogy kissé eltakarja arcát. Kezében egy fekete clutchot tartva tipeg csizmájában a piaci sorok között. Hol jobbra, hol balra pillant és igyekszik magába szívni a hangulatot. Sok standból az árus hangosan ismerteti portékáját, melyre Chloé olykor oda is figyel. Egy érdekes árucikk hallatán felkapja fejét és a hang irányába fordul, ám ekkor egy ütközés következik be. Figyelmetlensége miatt nekimegy egy férfinek. Szerencsére nem egy nagydarab nő, így talán még csak meg sem tántorodik a férfi. Ő már annál inkább. Egy lépést tesz is hátra, hogy ne veszítse el egyensúlyát. Ezután emeli csak fel fejét és tekint az idegenre.
- Excusez-moi! - Ismét megfeledkezett róla, hogy immár nem otthon van, hanem Magyarországon, ahol magyarul kellene beszélnie.

A férfi szorítása nyomot hagy a fiatal lány hó fehér bőrén. Jól kivehető az ujjak nyoma, ahol az imént még szorosan fogták kezét. Szerencsére hamar szabadult a megbűvölt alak szorításából, és most másik kezével simogatja a "sérültet". Nem mintha ez bármit is segítene abban, hogy a foltok eltűnjenek róla most azonnal. Azonban idő kérdése és talán újra fehér és hibátlan lesz az a terület is. Chloé hátrál és igyekszik minél távolabb kerülni a két férfitól. Igaz az egyikük megvédte őt, de ennek ellenére tart tőle. Egy ilyen kellemetlen élmény nyomot hagy benne. Sose viselte jól, ha valaki így közeledett hozzá. Azt szerette és élvezte, amikor szépeket mondtak neki, virágot, esetleg csokit kapott. A komolyabb udvarlók még olykor egy szép ékszerrel is meglepték. Ritka eset az ilyen, mint a mai. Az elmúlt 20 évében mindössze háromszor esett meg, hogy ilyen támadólag léptek fel vele szemben. Mindhárom alkalommal egy rövid időre elment a kedve mindenféle kapcsolattól a másik nem képviselőivel.
Megmentője nagyon jó hatással van a rossz kinézetű társára. Hamar lehull a lepel, melyet Chloé nem is ért, minek köszönhető. A támadója értetlenül bámul hol rá, hogy a másik férfire. Ezt végül szóvá is teszi, egy "Mi?" kérdéssel. Ő erre nem válaszol, viszont mikor nevére kérdeznek rá, arra készségesen felel. Igaz mindezt csendesen, szinte suttogva teszi.
- Saint-Laurent. - néz megmentőjére, majd elsuttog még egy köszönöm-öt is, melyhez egy fejbiccentés társul. Ezután lejjebb húzza pulóverének ujját, hogy eltakarja a foltokat kezén. Arra a kijelentésre, hogy elkísérik kissé ódzkodva reagál.
- Inkább egyedül. - Már nincs kedve társasághoz, nem akar kíséretet, nem akar férfival egy légtérben tartózkodni. Jelenleg inkább félelmet érez, sem mint mást.
- Vagy csak Ön? - kérdi a megmentőjére pillantva. - Kérem! - szinte könyörgő tekintettel néz a férfira. Majd ha úgy alakul, akkor tisztes távolságból követni kezdi, remélve, hogy végre a helyes utat mutatják neki.

A férfi támadóan lép fel Chloé ellen. Ez kissé meglepi a fiatal lányt. Bár számíthatott volna rá, hogy az idegen nem fogja jó szemmel nézni, hogy egymásnak mentek. Azonban az a hangnem amit megüt, eléggé bántja a fiatal véla fülét.
- Már elnézést, de... - támadna vissza, hogy rendre utasítsa a férfit. De ekkor az idegen rá emeli tekintetét, és úgy fest, Ő nem az a kategória, akit hidegen hagy a lány vélasága. Vagyis hát, Chloé hatással van rá, nem úgy mint arra a tanárra az iskolában. Így már nem olyan érdekes számára a férfi, mivel nincs benne semmi kihívás. Valószínűleg két szép szó, és a lábai előtt hever, mint ahogy az átlag szokta. De ez most nem zavarja. A kellemetlen első élménye után talán pont erre van szüksége. Egy idegenre, aki a hatása alá került, akivel el lehet kicsit szórakozni. Így Chloé is vissza vesz a lendületből és előveszi legédesebb és legkedvesebb énjét, melynek nincs az a férfi, aki ellen tud állni. A fiatal lány arcán egy mosoly szalad át, melyet a hirtelen stílusváltás okozott. Kissé lehajtja fejét, hogy a másik fél ne lássa mosolyát. Nem lenne illendő. Nemsokára kékjeit újra a férfira emeli.
- Nem történt semmi. Jól vagyok. - válaszol kissé talán gépiesen, miközben egy bájos mosolyt küld a férfi felé.
- Elnézést kell kérnem. Figyelmetlen voltam. Remélem nem ütöttem meg nagyon. - Az illem megkívánja ezt, de tudja nagyon jól, hogy a borostás, jól öltözött Úrnak valószínűleg semmi baja nem esett. Tekintetét végigvezeti az előtte állón, majd kezét a férfi felé nyújtja.
- Van egy kis...por a kabátján. - Töri a magyart, de érthető amit mond. Mondat közben jobbja megindul a férfi felé, azzal a célzattal, hogy leporolja a nem létező koszt. A lényeg mindössze azon van, hogy hozzá érjen. Gyengéden és óvatosan nyúl a férfi mellkasához, és lassan, kissé gépesen mozdulatokkal "dolgozik", természetesen ha hagyja. Közelebb is lép hozzá, így talán már a másik intim szféráját súrolva, de ez az a távolság melytől jól érződik Chloé parfümjének illata.
- Nos, elnézést még egyszer! - közli, majd indulni készül, hacsak a férfi meg nem állítja. Egy sejtelmes tekintet és egy kedves mosoly jelenik még meg Chloén, aki szinte biztos benne, hogy nem hagyják őt arrébb állni. Ha mégis, akkor tévedett. De általában nem szokott tévedni.

A férfi kedvesen viszonyul Chloéhoz, aki ezt kifejezetten élvezi. Még az sem zavarja, hogy mindenféle ismeretség nélkül, majdhogynem becézgeti őt az ideges. A kedvesem hallatán és mosoly szalad át arcán. Ezt általában az idős úri nők szokták neki mondani, amikor segítséget szeretnének tőle kérni. Már hozzá szokott, de férfi szájából nem sűrűn hallotta. Így ez az eset megmosolyogtatja. Ennek ellenére nem szól a férfinak, hogy mellőzze eme kifejezést. Az ismeretlen férfi szó nélkül hagyja, hogy a fiatal véla leporolja a nem létező koszt róla, ezáltal pedig még közelebb kerülve hozzá. A folyamat közben talán még Ő is pár centit közelebb araszol a lányhoz. Chloénak nagyon jól esik az efféle közeledés egy ilyen helyes és nála idősebb férfitől. Elnézve a férfit úgy harminc körül járhat, talán picivel lépte azt túl. Chloé pedig igen csak gyengéd érzelmeket táplál is idősebb férfiak iránt. A saját korosztályával sosem gondolkodna semmi komolyabban, csak és kizárólag futó kalandban. Számára egy komoly, érett nagy betűt férfi kell. Akinél természetesen az is nagy előny, ha sármos. Ó igen, az nagy előny. Így a most előtte álló Úr, minden kritériumnak megfelel.
Ahogy távozni készül érzi, hogy megragadják kezét, nem eresztik. Mivel testével már a férfi mellett állt, így kicsit elfordítja tőle fejét, és egy sokat sejtető, "én megmondtam" mosoly jelenik meg arcán. De ez amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan megy is. Újra bájos de mégis komolyabb arckifejezésre vált, melyről nehéz bármit is leolvasni. Visszalép a férfi elé, és kezét elhúzza annak mellkasáról, majd a másik kezében lévő clutchre teszi.
- Nem szeretném feltartani, ha sok dolga van, de... Ha ráér szívesen megiszok Önnel egy italt.- A férfit hallgatva Chloé tekintetében némi bűnbánóság csillan meg.
- Elnézést kérek, hogy belepiszkítottam az üzletébe. Higgye el nem állt szándékomban. Ki tudnám engesztelni valamivel? - kérdi, bár kissé akadozva. A magyar nyelvet még töri, így lassan teszi össze a mondatokat, melyekből szín tisztán kihallatszik, hogy ő más országból származik. Aki szemfüles még azt is megállapíthatja, hogy francia, mivel az r betűt franciásan ejti ki. Sose fog neki menni olyan szépen, mint a magyaroknak.
- Ó, én udvariatlan. Hadd mutatkozzam be... - jobbját a férfi felé nyújtja, de neveltetéséből adódóan nem kézfogásra, hanem sokkal inkább kézcsókra. De szerencsére még időben kapcsol, hogy most nem olyan közegben van, így változtat a tartásán. - Chloé Saint-Laurent. Önben kit tisztelhetek? - kérdi érdeklődő tekintettel és egy bájos mosollyal.

Chloé kissé frusztráltan sétál fel s alá az iskola egyik folyosóján. Vállán egy élethű baba üvöltött, mint akit éppen kínoznak. A fiatal véla még sose került hasonló szituációba, de most nyugtázta magában, hogy nem lenne túl jó anya, ha még egy babát sem bír csendben tartani. Egyik kezével a babát a popsijánál fogja, másik kezével pedig a hátát simogatja. Apró rázó mozdulatokat végez, hátha ez segít lenyugtatni a kicsit. Egyre inkább biztos abban, hogy nem tudja mit vállalt, mikor jelentkezett erre a feladatra. A kisállatos annyira nem volt érdekes számára, mivel van már egy kutyája. Karácsonyra kapta a szüleitől, és magával is hozta az iskolába. A kutyus egy pici pomerániai törpe spicc, aki a Szaffi névre hallgat és a lába körül sertepertél. A baba aki pedig Benjamin névre hallgat - rossz percekben hülye feladatra - csak üvölt és üvölt. Már kapott enni, ki lett cserélve a pelusa. Chloé célja az volt a sétával, hogy talán így majd elalszik. De nem jött be neki. Mivel már többen szúrós szemekkel figyelték, így arra jutott, lehet jobb lenne valami kevésbé zsúfolt helyen ringatni Benji popóját. Az első ajtón ami az útjába került be is lépett. Elsőként Szaffi rontott be ugatva a társalgóba. Őt követte Chloé az üvöltő Benjaminnal. De itt sem volt egyedül. Egy fiatal lány ücsörgött benn a helyiségben egyedül.
- Szia! Nem zavarok? - kérdi a maga módján elég szépen. Az r-ből lehet kihallani, hogy nem magyar lánnyal áll szemben a sötét hajú idegen. Chloé jól nevelt lányhoz illően megvárja a reakciót, és ha nemleges választ kap, akkor lép csak beljebb. Szemét azonnal kiszúrja a kandalló fénye és beljebb nyilván a melegét is érezni fogja. Ha a lánynak nincs útba a fiatal "anyuka", akkor várhatóan a kandalló előtti szőnyegre fog letelepedni, de ez még a jövő titka. Benjamin hóna alá nyúl óvatosan, hátul megtámasztva a pici fejét, majd maga elé emeli. Kicsit feljebb, hogy meg tudja szagolni a pelusát, büdös-e vagy sem. Sose lehet tudni, lehet időközben tett egy csomagot a pelusba és azért sír ennyire, mert ki kell cserélni. Chloé már kezdi feladni a harcot, mivel ötlete sincs mi lehet a csöppség baja. De az tudja, hogy ennyi nyűg után is furcsa mód hiányozni fog neki, ha vissza kell adnia.

A fiatal lány nemleges választ adott arra, hogy a szőke véla zavarja-e. Így Chloé végre becsukhatta maga mögött az ajtót, majd beljebb lépett.
- Köszönöm!- válaszolta illedelmesen, majd a kicsit bal karjára fektette, és lépett pár lépést a szőnyeg irányába. De akkor a fiatal lány ott termett előtte és bemutatkozott. Mivel hirtelen érte az a reakció Chloét így kissé hátra is hőkölt. Majd egy gyors értetlen pillantás után rámosolygott a fiatal lányra. Fogadta a kézfogást és jobbját nyújtotta a másik felé. Gyorsan kezet rázott vele, majd visszahelyezte Benji popsija alá a jobb kezét.
- Örülök! Chloé, Chloé Saint-Laurent. - mutatkozott be tömören és röviden. Nem szerette nagyon túlcicomázni mondandóját, mert sokszor úgy érezte, hogy cseppet sem helyen amit mond. Így megmaradt a tömörségnél.
- A baba,öhm... - kezdett bele, de közben a szőnyeghez lépett. Leguggolt, majd a kicsit lefektette rá. A babához kapott táskát letette a szőnyeg szélére, benne minden lehetséges fontos dologgal, majd ő is leült. A baba pocakját kezdte simogatni, aki még mindig sírt, de közben azért válaszolt Rach kérdésére is.
- Házi feladat. Nem élő baba, de olyan mintha az lenne. Benjamin a neve. - mondta, majd szabad kezével megpróbálta kinyitni a táskát, de nem sok sikerrel. Küszköd még egy picit, majd Rachel-höz fordul.
- Tudnál segíteni? Kellene a táskából csörgős játék és őőőő, hogy is mondják... Cumi, cumisüveg. Van benne tej. Kérlek! - nagy bociszemekkel néz a másikra, de szinte biztos benne, hogy nem fog visszautasításba ütközni. Egyrészt azért, mert Rach nem tűnik gonosz teremtésnek, másrészt azért, mert nehezen mond ellent neki bárki is. Szóval nagyjából nyert ügye van.
Törökülésbe helyezkedik, majd Benjit belefekteti az ölébe. Fejecskéjét a kezével tartja, miközben dudorászni kezd neki egy altatót, hátha az megnyugtatja. Az anyukája is mindig ezt dúdolta neki, mikor pici volt és nem tudott elaludni. Szerette az altató dallamát és még ma is megnyugszik tőle. Jelen állapotában pedig rá is fér a "nyugtató".
Szaffi eközben elhelyezkedett a baba mellett és alvó pozíciót vett fel. Amikor Chloé arrébb tette a picit, Szaffi is arrébb araszolt, így most a szőke lány térde alatt/mellett pihen.

Chloé mióta az eszét tudja mindig is nagyon társasági ember volt. Amikor csak alkalom adódott rá, részt vett a különféle rendezvényeken, mely lehetett akár egy otthon adott estély, vagy egy kiállításmegnyitó is. Előszeretettel látogatott el zenei előadásokra is, mely palettája igen színes volt. A hangversenyeken kívül könnyűzenei koncerteken is rendszeresen megfordult Párizsban. Valahogy a fesztiválok csak kisebb mértékben ragadták meg a fiatal véla fantáziáját. Egy-két nagyobb zenei fesztiválon ott volt, de ennyi. Mikor Magyarországra érkezett akkor kezdett el úgy igazán megismerkedni a kisebb fesztiválokkal, melyek az iskola melletti faluban voltak megrendezve. Általában lenézett ilyenkor a csöppnyi településre, de sose időzött ott sokáig. Nem kötötte le hosszú távon a program, illetve annak a pár árusnak a nézegetése, akik ilyenkor kitelepültek. De most akarva akaratlanul részt kell vennie a jelenlegi fesztiválon. Mivel leköltözött a faluba az iskola elvégzése után, így rendszeresen beleszalad mindenbe, ami ott történik, így ebbe a sörfesztiválba is. Bevásárláskor át kell haladnia rajtuk, kutyasétáltatáskor sem maradhat ki ez a terület, így rendszeres látogató.
Ma is éppen szokásos esti sétáját kezdi meg Dalival, aki póráz nélkül sétál nem messze gazdája előtt. Az ír szetter fejét fel nem emeli a talajról és mindent szemrevételez ami szembe jön vele. Farokcsóválás jelzi Chloé számára, hogy a kutya jól érzi magát. Szerencsére a tömegben is jól viselkedik, bár előszeretettel megy oda idegenekhez egy-két szép szóért, fejsimogatásért vagy éppen jutalomfalatért. Annak a nézésnek nem lehet ellenállni. Addig szuggerálja szegény idegent aki éppen eszik, amíg nem csurran-cseppen neki egy harapás. Ezek a fesztiválok pedig teljesen kicsinálják szegényt, mivel mindenhol finom ételek illata száll. Chloé könnyed kis nyári ruhájában, felkontyolt hajjal sétál át a tömegen. Egyik karján cipőéhez illő táskával, kezében pedig a pórázzal. Biztos, ami biztos alapon azt is magával hozta. Nézelődik és ismerős arcokat keres a téren, de egyelőre senkit nem lát. Dalit magához parancsolja, aki jól nevelt kutya módjára leül gazdája mellé és türelmesen vár. Tekintetét ő is arra szegezi, amerre a fiatal véla, mintha segítene neki keresgélni.

A fiatal véla nem messze egyik kollégáját véli felfedezni a egyik sörös standnál,de vele nem olyan jó a viszonyuk, hogy oda menjen hozzá. Emellett ott inni kellene legalább egy sört. Chloé ettől a gondolattól pedig csak rosszul lesz, mivel utálja a sört, lehet az sima vagy vajból készült. Képtelen leerőltetni a torkán akár egyetlen kortyot is. Már a sör illata is felkavarja benne az álló vizet. Sose értette, hogy sokan miért rajongnak ezért az italért. Buborékos. Keserű. Hatalmas gázfeltöréseket okoz mindenkiben. Felpuffasztja az ember lányát. De mindenkinek szíve joga ezt inni, ha kedveli. Chloé inkább megtartja a tisztes távolságot ezektől a standoktól, és igen, valószínűleg nem fog sokat itt kinn időzni. De a kutyát meg kell sétáltatni, itt pedig hátha találkozik egy-két ismerős arccal. Fürkészi tovább a tömeget, mikor egy ismeretlen alak közeledik felé, vagyis hát Dali felé. A fiatal fiú leguggol a kutya elé, aki nagy szemekkel, apró farokcsóválással üdvözli őt. Ilyen szelíd és jámbor jószág kevés van a Földön. A fiú köszön a kutyának de a fiatal lányt figyelmen kívül hagyja, ami nem túlzottan nyeri el Chloé tetszését. Számára ez a rossz nevelés illetve a rossz személyiség egyik jele, amit ő nehezen tolerál. De most még csendben marad. Dali bizonyára elővette az "adj enni" nézését, mivel hamarosan egy falat hús indul meg irányába. De a kutya csak ül és vár, majd felpillant gazdájára, aki ekkor biccent egyet, mire a kutya behabzsolja az ételt. Szinte a fiú fél kezét szájába veszi olyan lendülettel esik neki a falatnak.
- Nem ért magyarul. Hiába mondod neki amit mondtál. - közli Chloé az ismeretlennel, de közben nem néz rá. Ő is tud b**kó lenni, nincs ebből gond. Az már más kérdés, hogy nem szereti ezt a stílust alkalmazni. De nem bírja sokáig, hogy ne pillantson le az ismeretlen kisfiúra. Mert igen, egy eléggé fiatal, valószínűleg diák guggol mellette. Nem tűnik többnek 16-nál. Mondjuk Chloé sem tűnk többnek 19-nél, melyet véla vérének köszönhet. Pedig ha sokan tudnák, hogy már 23 éves. Van ennek jó és rossz oldala is, de élvezi, hogy nem öregszik olyan gyorsan vagyis inkább feltűnően.
- Ha lehet ne adj neki többet. Köszönöm! - közli tömören és kimérten. Tudja jól, hogy Dali az egészet meg bírná enni, de utána két napig halálán lenne, mivel új fájna a hasa tőle. Ezt egyszer már eljátszotta a fiatal vélával.

Szombat este van, a falu pedig felfordult a fesztiválnak köszönhetően. Nem csak a tér van tele emberekkel, hanem a legtöbb vendéglátó egység is. Chloé minap kilátogatott a fesztiválra egy kis időre Dali kíséretében, de nem nyerte el túlzottan a tetszését a dolog. Nem kedveli a sört, így amilyen gyorsan tudott, távozott is onnan. Így ma annak ellenére, hogy hétvége van, megpróbálja minél messzebb tartani magát onnan. Ebből kifolyólag pedig Dalit teljesen más irányba vitte el sétálni, majd miután a kutyát haza vitte ő  ellátogatott a kedvenc kis helyére a falun belül, ami a teaház volt. Elég sokszor található meg itt, így a kiszolgáló személyzet már jól ismeri őt. Széles mosollyal, kedvesen fogadják, és már fejből tudják, melyik teákat szokta kérni, illetve, hogy issza a kávét. Chloé azonnal a pulthoz sétál és vált pár kedves szót az ott álló fiatal lánnyal. Igyekszik minden alkalommal beszélgetni velük, illetve távozás előtt visszajelzést adni, hogy minden nagyon remek volt. Tudja jól, hogy ez mennyire jól tud esni a másik számára, mennyit tud esetleg javítani a munkamorálon illetve az illető kedvén. A rövid csevej után kikér egy bögre mentateát barna cukorral, citrom nélkül. A fiatal lány hamarosan át is nyújtja az isteni nedűt, melyet Chloé a kezébe vesz és indul is a szokásos asztalához. Vagyis indulna, de ott most egy kis párocska ül és romantikázik. Erre mindössze egy szemforgatással reagál, majd egy szabad asztal felé indul. Menet közben elhalad egy sötét hajú fiatal nő mellett, aki éppen olvasgat. Chloé kissé lelassít mellette és belepillant a könyvbe. Tudja, hogy ezt nem illik, de ha könyvet lát nem tud mit tenni. Szeret olvasni, és a lánynál lévő mű is volt már a kezében. Megáll a fiatal nő mellett úgy, hogy az lássa őt, ne ijedjen meg, ha hozzá szól.
- Jó választás volt. Nekem tetszett. - közli egy bájos mosollyal, majd indul is tovább. Nem akar útban lenni senkinek, pláne akkor nem, ha az illető éppen el van merülve egy könyvben.

A kisfiú csuklóból visszavág Chloénak, ami a lányt azonban cseppet sem hatja meg. Az ilyen viselkedést és kommunikációt elengedi maga illetve a füle mellett. Ilyesmin nem húzza fel magát, mert teljesen felesleges. Az, hogy őfelségének szólította a srác, még erősíti is a nem csekély önbizalmán, ami valljuk be igen csak nagy van neki. De már miért is ne lenne? Hiszen véla. Tudja, hogy ilyen esetben gyönyörű. Na már most ez nem mondható el róla akkor, ha felhúzzák és kisebb dührohamot kap. Hiába van a szervezetében a főzet, ami meggátolja a teljes tombolást, arca így is eléggé eltorzul és pipacs piros, haja begöndörödik, ami számára nem előnyös. De kevés ez a fiú ahhoz, hogy őt felhúzza. A fiú első mondatát azonban nem hagyja figyelmen kívül, reagál rá, és ekkor már rá is néz.
- Meg van bocsájtva. - közli, majd egy apró mosolyt is mellékel mellé. Chloé magyar tanára ha ezt hallaná, csak annyit reagálna, hogy "A macska meg fel van mászva a fára.". Eme gondolat egy őszinte, bájos mosolyt csal a fiatal véla arcára. Szerette a tanárát, kár, hogy mostanában nem találkozott vele. Már egész szépen beszél magyarul, de az akcentusát nem tudta legyőzni, így lerí róla francia származása.
A kérése, hogy a fiú ne adjon Dalinak több ételt, nem éppen kellemes válasz érkezik. Ennek hallatán Chloé ajkát először egy "Chö" hagyja el, majd kisebb hatásszünet után folytatja.
- Nem feltételeztem ilyesmit. De gondolom, nem te fogsz mellette virrasztani két napig, mert megviselte a gyomrát és szenved szegény. Emellett az állatorvost se te fogod kifizetni. Jól mondom? Ha tévedek javíts ki. - hangjából teljes nyugodtság érződik, még csak picit sem váltott magasabb hangnemre. Reméli, hogy ezzel le is tudta ezt a beszélgetést és a kisfiú tovább áll a haverjaihoz. Chloé most kifejezetten örül, hogy megérkezett az újabb adag főzet édesapjától és a fiú nem "varázsolódott" el tőle. Most nagyon nem hiányozna neki egy kis 16-17 éves hősszerelmes.