Mezősi Nyeste Veronika

 Ahogy csatangolok a kastélyban, pár információt szereztem, hol is lehet találkozni a négy ház tagjaival a legnagyobb valószínűséggel. Ez nem más mint a nyugati szárny társalgója. Tudom, hogy minden háznak meg van a maga klubhelyisége. Ahogy a Navinének is, lehet elöbb oda kellett volna mennem, hogy a saját társaimat ismerjem meg elöbb, de ami késik nem múlik. Itt is összefuthatok háztárssal, bármi kisülhet ha belépek ide, veszteni valóm nincs.
 Belépve magával ragad a szoba hangulata, nem gondolta ilyen kellemesnek, de csalódjak pozitívan, mint ellenkezőleg. Tetszik a társalgó, már most, pedig éppen hogy betoppantam. Kandalló nagyon tetszik, nem lobog tűz benne, ahhoz napközben nincs olyan hideg, de majd eljön a pillanat, mikor a láng hangulatát megtapasztalhatom. Leheveredek az egyik kanapéra. Kényelmesebb, mint ahogy első ránézésre gondolja az ember. Jobban szemügyre veszem ahova belépte, ha már így elkényelmesedtem. Gondolatok futnak át az agyamon, mi is lesz itt velem. Meg állom e helyemet a tanulás terén, vagy éppen a házamnak tudok e hasznos tagja lenni. Ezek mind az én elhatározásomon múlik, ebben nincs hiány, megmutatom mindenkinek, hasznos tagja tudok lenni.
 Szép ez a hely, tetszenek a képek a falon, bár úgy tűnik, mintha egy - kettőben mozognának a rajtuk lévő emberek. Új hely furcsaságai közé teszem, mama azt mondta ne lepődjek meg, ha szokatlan dolgok történnek itt, legalábbis az embereknek furcsa.

Veronika

 Ahogy merengek a gondolataim között, egyszer csak azon kapom magam, hogy egy lány belép a társalgóba. Örülök neki, hisz már nagyon vártam, betoppanjon valaki, akivel beszélgethetek. Furának tűnik, de én szeretem a nem átlagos embereket. Ahogy kiveszem, háztársak vagyunk. Legalábbis a Navine címerét veszem ki a talárján. Szimpatikus lány, annak ellenére, hogy még egy árva szót sem váltottunk. Ha csak így magamban beszélem meg a tényeket , akkor nem is lesz beszélgetés. Kapok az alkalmon és bemutatkozok neki, ő felé fordulva.
 - Szia! Ne haragudj a zavarásért! Partay Alfréd Benedek vagyok, elsőéves Navinés. Úgy veszem észre, háztársak vagyunk. Annyira új vagyok itt, hogy csak pár órája érkeztem. Van kedved velem beszélgetni. Nem szeretnék a terhedre lenni. -
 Ahogy várom a lány válaszát, az az érzés kezd magába keríteni, hogy túl sok lehetek neki, így első nekifutásra. Az első találkozások alkalmával, mindig kevés önbizalmam van. Reménykedő is egyben, hogy ez talán megfoghatja a másik félt. Próbálom a beszélgetést előmozdítani.
 - Nekem úgy tűnik, mintha a portrék mozognának, hangokat adnának ki. Én képzelődöm, vagy tényleg ez a helyzet. Nem csodálkoznék rajta, ha az utóbbi, hiszen az egyik tanács az volt, amit kaptam, hogy itt előfordulnak furcsaságok, az emberi világhoz képest. Nem is csoda, hiszen ez egy varázsló iskola. Helyezd magad kényelembe, ha van kedved egy kicsit elidőzni a társaságomban. -
 Mutatok a kanapéra, amin az előbb még ültem. Nem szeretem úgy megszólítani a másikat, hogy én ülök, a másik pedig áll.

Mezősi Nyeste Veronika

 Igen kicsit meglepődött, sokkal visszahúzódóbb a lány, mint ahogyan azt elsőre felmértem. Ez nem is baj, csak nem akarom elijeszteni. Félénken, meglepetten és határozatlanul válaszolt. Ahogy kivettem Nyestének hívják, de finoman rákérdezek milyen név, szerintem becenév lehet. Rákérdez, gyújthat e tüzet a kandallóba, ez egy igazán jó ötlet. Valószínű ö már van annyira tapasztalt, hogy már tüzet tud varázslattal csiholni.
 - Nyugodtan gyújthatsz tüzet, én csak ember módra tudnám megtenni. Nyeste milyen eredetű név? Még nem találkoztam vele, biztos nagyon ritka nevek közé tartozik. -
 Már nem is megyek bele a festményes témába, nehogy sok legyek egyszerre. nem adom fel a témát, csak szépen lassan, nehogy elijesszem őt. Mikor bejött nyeste, mintha mondott volna valamit. Hát igen én sem vagyok mindig résen, de a figyelmem nem fog lankadni. Lényeg, érezze, hogy nem kell bizonytalannak lennie, megvárom míg megnyugszik, és kibontakozik.

Nyeste

 Megtudtam hogy egy igen ritka magyar névről van szó, ami szerintem szép. Amiből keletkezett már nem biztos hogy mindenkinek szépnek tűnik. Nekem tetszik a név. A gyakran feltett kérdés felém bemutatkozás után, hogy a két keresztnév közül melyiket használom. Mindkettőn szólítanak, és hallgatok is rájuk, mindkettő név szép, de nekem a Benedek tetszik jobban. Kandalló is be lett gyújtva, igaz nem sikerült varázslás által, de nem baj. Én még ott sem tartok hogy bármiféle varázslatot csináljak.
 - Szép neved van, nekem tetszik. Eddig nem halottam erről, de amilyen szép a név, olyan szép a viselője is. -
 Egy bókkal próbálok enyhíteni a kezdeti feszültségen, ami nem olyan nagy érzésem szerint. Nem csak a enyhítés szempontjából bókolok Nyestének, hanem azért elsődlegesen, mert igaz amit mondtam.
 - Mindegy melyik keresztnevemen szólítasz, min kettőre hallgatok. Bár a Benedek nekem jobban tetszik. Az Alfréd is szép név, de mindig megkapom, hogy olyan fellengzős, úrias. Nem szeretem amikor ezt mondják, mert nem tartom magam fellengzősnek. Te gondolom jól ismered az iskolát? -
 Belementem egy olyan témába, amit egyrészt nagyon unhat a lány, mert sokan feltehették, másrészt egy nagyon sablon kérdés. Ezért beszúrok egy kérdést így a végére, nehogy túl hosszúra nyújtsam a dolgot.
 -  Te szereted a művészeteket? Ha igen melyik ágát? -
 Egy örök téma egyike számomra a művészet a történelem mellett. Azért hoztam fel most a művészetet, mert én úgy látom Nyeste művészkedvelő, meg a lányok többsége jobban is kedveli ezt a témát a történelemnél. Bár kitudja, meglátjuk. Abból derülnek ki a dolgok, hogy beszélünk róla.

Nyeste


 Ahhoz képest, hogy nyugodt mederbe akartam terelni a beszélgetést, hogy a lány ne izguljon annyira, a bókkal pont az ellenkezőjét értem el. Ahogy láttam Nyeste nem haragudott meg érte, inkább elpirult, kis idő múlva ez csillapodott. Benedeket választja a két keresztnév közül, aminek jobban örülök, hiszen a másikat kevésbé szeretem. Ezért sem értem miért hallgatok az Albertre is. Kiderül második éve van itt, de az előző évben nem nagyon tartózkodott az iskolában.
 - Ha van kedved lehetnél az kastélyban az én idegenvezetőm. Örülnék neki, már most kedves a társaságod. -
 Második mondatom nem tudom mennyire fog a lánynál betalálni a bók után, de ez így van, már most nagyon szimpatikus nekem Nyeste.
 - Örülök neki, hogy az első beszélgetőpartnerem kedveli a művészeteket. fafaragás az honnan jött számodra, nem egy nagyon közkedvelt, ahogyan én tudom, bár tévedni emberi dolog. E mellett a festészetet is kedvelem. Én a verseket, regényeket szeretem a legjobban elsősorban. Van is egy - két szárnypróbálgatásom verselés terén, de ezeket nem mutogatom senkinek. A zenét kedvelem még nagyon, leginkább a gitár előadókat szeretem hallgatni ezen belül is. Számomra a másik nagyon érdekes téma a történelem, azt is nagyon szeretem. Mostanában kezdem a két téma egyvelegével ismerkedni: a művészettörténelemmel. -
 Fejtem ki bővebben a lánynak a dolgokat. Elég hamar sikerült rátapintanom az egyik olyan témára, amit láthatóan szeretünk mindketten. Ezen elindulva jobban is megismerhetjük egymást. Jó beszélgetésnek állunk elébe, úgy érzem nem ez lesz az utolsó beszélgetésem Nyestével, de ez nem csak tőlem függ. Remélem számára is szimpatikus vagyok.

Nyeste

 
 Kellőképpen jó volt hallani, hogy a legjobban érdekelt témáink fedik egymást. Ennek nagyon örülök. Újra sikerült kicsit zavarba hoznom a lányt, hiszen a második bókom után a hajával takarja az arcát. Most már érthető a fafaragáshoz való vonzalom. Hiszen akinek az apja ács, és egy kicsit is vonzódik a művészethez ott nem csoda ha ez jön ki.
 - Már értem a vonzódásodat a fafaragáshoz. Örülök hogy nem egy téma van ami közös bennünk. Legkedvesebb korszakom a történelemben a 19. század közepétől napjainkig. Ezen belül inkább a magyar történelem alakulása, de nemzetközi színtér is nagyon érdekes. Amint azt említettem a művészettörténelemmel nem oly régen kezdtem el foglalkozni, szóval még nagyon az elején járok ebben a témában. -
 Nem akarok nagyon sokat fecsegni, ezért is törekszek a lényegre. Nyestén azt veszem észre, mintha zavarná a dadogása, vagy szégyenlené egy kicsit. Engem nem zavar, engem az érdekel mit gondol és foglalkoztatja. nem zavaró tényező nekem a dadogása. Inkább jól is áll neki.
 - Ezért is vettem fel olyan tantárgyakat inkább itt, ami a művészetet vagy a történelmet kicsit is érintik. Legfurcsább ez a mugliismeret. Egyrészt a név, másrészt pedig az, hogy én nem varázsló társadalomban nőttem fel. Azért is érdekes ez számomra, mert kíváncsi vagyok arra, hogyan vélekednek a varázslók a nem varázsló emberekről, milyenek az szemszögükből. -
 Nem is nagyon aprítom a szót, mert kíváncsi vagyok Nyestére, ő milyen tantárgyakat kedvel, tanul itt az iskolában. Úgy látom mindketten szimpatikusak vagyunk egymásnak, de nem akarok nagyon messzire menni. Idő kell mindenhez, Még csak most beszelünk egymással először. Ami jó pont, hogy háztársak vagyunk, így könnyebben találkozhatunk.

Nyeste

 Okos és szép lány Nyeste. Csodálkozom félénkségén, bár sok korunkbeli nem nagyon kedveli a beszédhibás embereket. Nem értem miért, pedig nem rosszabbak, Nyeste kiváltképpen barátságos, jó társaság.
 - Lányok nem nagyon szeretik a háborúkat, bár az mindig is jelen volt a történelemben. Igaz a két világháború elég széles körben érintette az országokat, és áldozatok terén sem volt piskóta. Építészetben nekem a kastélyok, villák jönnek be igazán, Ezek az épületek mindig is vonzottak. Lehet a titkok, és egyéb rejtélyes dolgok miatt. -
 Visszatér újra a mugli varázsló társadalom ellentéteire. Ez a jelenség megtalálható a mugli társadalomban is faji, vallási és egyéb ellentétek miatt.
 - Én nem tapasztaltam mugli varázsló ellentétet, lehet azért, mert varázstalan ember társadalomban nőttem fel. Elítélendő dolog, hogy valaki azért felsőbbrendűnek érezze magát, hogy tiszta varázsló család tagja. Te nem ilyen vagy, annak ellenére tudom, hogy most találkoztunk. Már említettem nekem pár tantárgyam van, de ahogy kiveszem a szavaidból neked elég sok lehet. Csodállak a merészségedért, okos lány vagy, emellett szép is. A lehető legjobb párosítás a nőben egy férfi számára. -
 Apró bókokat azért megejtek. ismerem magam annyira, hogy nem tudom kibírni e nélkül. Ideje van annak is, hogy Nyeste megszokja, igenis van miért szépeket mondani neki.

Nyeste

 A kastélyos témámnál feltűnően felcsillant Nyeste szeme, és mintha akart volna mondani valamit, de visszafogta magát. Mugli témához szól hozzá a leányzó, és említi édesapját, megerősítve mugli származását.
 - Amint már mondtam, családomban nagymamám kivételével mindenki varázstalan ember. Mama sem használta varázsképességét. Legalábbis előttünk nem, nagypapámat nagyon kicsi koromban elvesztettem, róla nem nagyon tudom, hogy lettek volna különleges képességei. Én nem ítélem el semmilyen családból való varázslót, a lényeg azon van, hogy segítsük egymást, és nem bántani a másikat, azért, mert nem tud varázsolni, mint mi. -
 Nagyon elpirul, és szóvá is teszi ezt. Kicsit értetlenkedek ezen, hiszen csak azt mondom ami a valóság. Dadogása miatt nem nagyon társalogtak vele. Nekem ez nem jelent semmi problémát, hiszen ettől még egy nagyon helyes, okos lány a szememben. Ez ad is neki egy kis bájt, különlegességet neki.
 - Azért bókolok neked, mert helyes, aranyos, szép, kedves és nagyon is okos lány vagy Nyeste. Kedvellek téged, így az első beszélgetésünk alkalmával is. Te elhamarkodott véleménynek gondolod, de nem így van, tényleg így vagyok ezzel. Majd felfedezhetem veled a kastélyt, szavadon foglak. Tudtad, hogy még a pirulás is jól áll neked.-
 Tudom, az utóbbi mondataimon is elfog pirulni, jól áll még neki ez is. Zavarában a kandallóhoz lép, fát rak a tűzre, de nem bírja sokáig közel, mert nagyon megsütheti a meleg. Kíváncsiság is fellelhető szemében, ami a kérdésre utalhat, hogy miért mondok szépeket neki.

Nyeste

 Egyre rosszabbul viseli Nyeste a bók áradatot, pedig nem azért mondom neki, hogy rosszul érezze magát. Az igazat mondom ki, ez nem is vitás. Ennyire nem jöhet zavarba a szép szavaktól, de meglehet, hogy eddig még nem bókoltak neki ilyen kedvesen. Egy kis fejrázás után egy párna repül felém, ami be is talált. Egyáltalán nem számítottam rá, meg lepett rendesen vele Nyeste.
 - Ezt miért kaptam Nyeste? -
 Meglepődve kérdezem, és már azon jár az agyam milyen furimányos kérdést tegyek fel ezzel kapcsolatban. Kicsit visszafogom magam a bókokkal, meglehet azért kaptam e párnt. Óvatosan visszadobtam felé a párnát, úgy hogy mellette puffanjon. Nem akarok kárt tenni benne, meg nem bántok hölgyeket.
 - Meg kell hagyni jól célzol. Ha ezt a bókokért kaptam, akkor elég sok párnára lesz szükséged leányzó, szóval készülj fel. -
 Mosolyogva válaszolok a kérdésére, észrevételére miért is mondok ilyeneket. Vagyis felkészülhet a sokszori dobálásra.
 - Nem lenne kedved most megmutatni a kastélyt, vagy csak a házat, hisz mindketten Navinések vagyunk. Maradhatunk itt is ha szeretnél, bár számomra egy párna mentes hely lenne a legjobb. Megkedveltem ezt a helyet annak ellenére, hogy csal most vagyok itt. Azt viszont elmondhatom, egyből egy remek társaságot kaptam. -
 Tényleg félve mondok már bármi pozitív dolgot, hisz lehet nem egy, hanem kettő vagy annál több párnát, vagy más tárgyat irányít a fejem irányába.

Felicity Mulier

 Magányosan császkálok a kastélyban, néha elvesztem a fonalat merre is járok. Most sem vagyok tisztában teljesen melyik felén vagyok az épületnek, mintha az északi részén. Egy lépcsőháznál találom magam, már biztos hogy az északi szárnyban vagyok, úgy tudom itt van torony, felcaplatok, kissé szuszogok, de nem árt a mozgás. Felérve egy szépen kidolgozott ajtót látok, gondolkodás nélkül lépek be. Nincs bent senki. Elég tágas hely, és a berendezés sem teszi zsúfolttá, ahhoz képest, hogy nem kevés van. Meglepetésemre halk zene szól, de nem tudom miért csodálkozok, hiszen ezen a helyen ez természetesnek tűnik. Nem egyszerű hozzászokni, de már kezdem. Lehuppanok az egyik kanapéra, és nézem a falakat. Az az érzésem, hogy amikor beléptem, hirtelen megváltozott volna a fal színe. Most olyan világos barna, ami mindig is tetszett. A zene nagyon megy most a hangulatomhoz, úgy mint a szín. Bejön a hely, nagyon is. Bár ahol jártam eddig, az mind tetszik. Az asztalon újságok vannak, biztos az iskoláé, amit a diákok csinálnak. Mintha említették volna nekem a házban, amikor pár szót váltottam egy - két háztársammal. Belenézek, hátha találok valami érdekes cikket.

Váradi Fanni


 Ahogy járom a kastély folyosóit, annál jobban kezd bennem megfogalmazódni az, hogy nem az elkövetkező egy - két hétben fogom megismerni a kastély nagyját. Nem izgat igazából, hiszen úgy gondolom előbb azokat a helyeket ismerjem meg, amik fontosak a tanulmányok,és a közösségi élet szempontjából. Amikor ezek között jó ismerem a járást, akkor jöhetnek az eldugott helyek. Most kicsit merevnek tűnök magamnak, aki nem nagyon mer kockáztatni egy jó kis móka miatt, de ez nem így van. A könyvtár felé tartok, ahova egy kis kutatás miatt akarok beülni, gondoltam egy - két szorgalmit megírok, vagy ameddig jutok. Semmi sem biztos mostanában, kevés diáktársammal beszélgettem eddig, és ha jön egy lehetőség, és a partner is szimpatikus, akkor miért ne várhat az a nyavalyás tanulás.
 Belépek a könyvtárba, nagyon nagy rend és csönd van. Utóbbi nagyon is hozzátartozik a könyvtárakhoz, ezért sem csodálkozom rajta. Páran a könyvespolcok közt nézelődnek könyvek után, mások az asztaloknál ülve körmölnek valamit.
 Köszönök a könyvtárosnak, kedves hölgy. útbaigazítást ad merre is vannak a mugliismerettel kapcsolatos könyvek. A polcokról leveszem ami nekem kell, az egyik eldugott zugba ülök, távolabb a forgalmasabb helyektől, hogy ne i s zavarjanak nagyon.Próbálok nagyon koncentrálni a feladatra.

Nyeste

 Még egy párna röpül felém, ki sem kell mondani Nyestének, miért is kapom. Tényleg össze kell összeszednem abban a tekintetben. Nem áll szándékomban őt kellemetlen helyzetbe hozni, ha neki ez tényleg rossz érzés. nem tudom mennyire jönne ki jól ha ezt felemlegetném.
 - Értek a dolgokból, nem fogok ilyeneket mondani neked. Ami azt illeti kíváncsi vagyok, melyik terem, helyiség a kedvenced, így egy kicsit jobban megismerem az ízlésedet, ami már most tiszta számomra, hogy jó. -
Már nem is akarom mondani neki, hogy nagyon jó áll neki ez a huncut tekintet, ami akkor volt, mikor a párnát dobta felém. Nem akarok semmi rosszat számára, hiszen nagyon szimpatikus nekem, így azt szeretném már csak, hogy jobban megismerjem. Nyeste már indulásra készen áll, sejtelmesen mutatja, menjek utána.
 - Kíváncsian várom hova viszel. Eddigi ismeretem szerint, ahogy téged megismertelek, biztos szuper hely lesz. -
Összeszedem magam, kinyújtózok, és indulásra készen lépek Nyeste mellé, jelezve, indulhatunk.

Váradi Fanni

 Már nagyon belemélyedve írom amugliismeret házit, amikor azt veszem észre, hogy egy leányzó áll mellettem, és bemutatkozik. Végre valaki jön, és kiugraszt ebből a monoton írásból. Örülök, hogy egy újabb embert ismerhetek meg.
 - Szia! Engem Partay Alfréd Benedeknek hívnak, szólíts csak Benedeknek, azt jobban szeretem. Mugliismeretre készítem a feladatokat, az utolsó simításokat csinálom. Mondhatni kész is van. -
 Vázolom fel Fanninak a helyzetet, hogy mit is csinálok. De már tényleg az utolsó simításokat végeztem amikor ide toppant. Ajánlja a mellette lévő kupacból a kezébe vett könyvet. Ahogy olvasom a címet, egy általam ismeretlen sportról van szó benne, biztos valami varázsló sportágról van szó.
 - Nem tudom milyen sport az a kviddics, mivel muglik közt nőttem fel. Nem vagyok tisztában az varázsló sportokkal. Engem a labdarúgás és a vívás vonz. -
 Remélem nem néz le a lány, az hiányosságomért, de nem tehetek róla, engem mindig is a labdarúgás és a vívás vonz. Lehet tetszene a kvidics, de még nem volt alkalmam ezt a sportot megismerni.
 - Te készülsz valamire, vagy csak így időtöltés miatt veszel ki könyvet? -
 Teszem fel neki ezt az általános kérdést, amit tuti unni fog, de nem baj. Szimpatikus lány Fanni.

Nyeste

 Nyeste vidáman lép ki a társalgóból, én ugyanolyan kedvvel követem őt. Furcsa helyeken vezet el engem. Ahogy egyre jobban haladunk, a festmények annál jobban kommunikálnak, nem hogy egymással, de még nekünk is beszélnek. Épp hogy meg sem szoktam a mászkáló embereket, állatokat a festményekben, ilyen helyekre hoz. Szerintem kicsit élvezi, hogy zavarba hozhat. Ez is egy olyan tulajdonsága Nyestének, ami tetszik benne. Egy terem ajtajánál megáll, kinyitja az ajtót, majd beinvitál. Elképedve néztem, ahogy beléptem. Egy trófeákkal teli teremben vagyunk, kezdek értetlenkedni miért is hozott ide. Nem hiszem, hogy vagánykodni, felvágni szeretne egy általa szerzett címmel vagy kupával, ami ki lehet itt állítva. Nem úgy ismertem meg, inkább az ellentétje a lány.
- Nagyon szép. Miért hoztál ide? Bár értem miért vagyunk itt. A lányok mindig szeretik a csillogó dolgokat. -
 Az utolsó mondatot mosolyogva mondom, reménykedve abban, hogy nem sértem meg vele. nem is áll ezzel szándékomban.
- Miért kedveled ezt a termet? Sűrűn szoktál ide járni? -
 Fordulok hozzá kíváncsian, komoly arccal kérdezem tőle. Érdekel a dolog. Mindig is érdekelnek, hogy az emberekből egyes dolgok mit váltanak ki, és miért. Valahogy ezért is vettem fel mugli létemre a mugliismeretet.

Nyeste

 Láthatóan nagyon zavarba jött Nyeste. Nem tudom mivel értem el ezt nála. Lehet, az értetlenkedésemmel, hogy miért jöttünk ide, Ezzel azt akartam elérni, hogy miért fontos számára ez a hely. Teszek egy próbát, hogy maradjunk, és mondja el nekem miért fontos számára ez a hely. Erőltetni nem szándékom, ha nem akarja most elmondani, akkor elmehetünk, nem erőltetem ezt.
 - Nyeste, szeretnék bocsánatot kérni tőled, ha úgy jött le számodra, hogy nem jó ez a hely, vagy ilyesmi. Kíváncsi vagyok arra, miért fontos számodra ez a hely, a trófeaterem. A történelem, a kastély története lehet. Tényleg kíváncsi vagyok rá, szeretném ha elmondanád. Érdekel téged engem, téged mi mozgat, mi foglalkoztat. Nem akartam rossz érzést kelteni benned. Ha most nem szeretnél erről beszélni, nem erőltetem. Úgy döntesz elmehetünk vissza a házba, de itt is maradhatunk beszélgetni. -
 Komoly tekintettel nézek Nyestére. Legszívesebben megölelném, de ez kicsit sok lehet, annak a tekintetében, hogy csak most találkoztunk először. nem is szeretnék tolakodó lenni. Szépen lassan, óvatosan. Láthatóan megváltozott a lány kedélyállapota, nem akartam egyáltalán megbántani.

Nyeste

 Megnyugodott a lány, és nem csak látszólag. Kicsit megzavarhattam, nem akartam ezt, főleg nem megbántani. Tetszik nekem is ez a hely, érdekelnek is ezek a dolgok, csak látom Nyestén, ő arra számított, hogy jobban kimutatom az érdeklődésem.
  - Ezen a helyen minden személy neve megtalálható, aki valami verseny kiírást megnyert az iskola történetében? -
 Érdeklődök tőle kellő komolysággal. Látom rajta, nagyon szeret itt lenni, és legfőképpen érdekli is, ami itt van. Szerintem még egy-két ember után is kutatni szokott, amelyik szimpatikus számára.
- Néztél már utána valakinek, csupán szimpátia miatt, akinek a nevét itt olvastad? -
 Az egyik régi kupánál termett, csillogó szemekkel mondja nekem a legfontosabb információkat. Szemmel láthatóan lázba hozza a dolog, hogy bemutathatja nekem. Ez tetszik benne, és jól is áll neki. Most látom először igazán boldognak. Bár csak ma ismertük meg egymást, úgy érzem, mintha régen ismernénk a másikat. Ilyen érzés még nem volt bennem, csak mesélték, hogy létezik ilyen, akik átestek már ilyenen.
- Nem lehetett kis munka ezt megcsinálni, de megérte. Szép. Értem, miért jársz ide. Nem csak a szép tárgyak miatt, hanem a hely hangulata, szelleme miatt. Utóbbit átvitt értelemben gondoltam, itt ezt is említeni kell, ebben a kastélyban. -
 Mondandóm első felét komolyan mondom Nyestének, hiszen ezt komolyan veszi, gondolja. A második felét már mosolyogva, hiszen tényleg így van, eben a kastélyban az is megtörténik, ami a mugliknál, csak elvont fogalomként használnak. Megérte idehozni engem Nyestének, ennek örülök is, már engem is megfertőzött, amivel őt megfogta ez a hely.

Fanni a mugliismeretről mond pár szót, aztán csodálkozva veszi tudomásul, hogyan lehetséges az, létezik olyan ember aki nem ismeri ezt a sportot, ami annyira népszerű a varázslóvilágban. Ez úgy lehetséges, hogy muglik közt nőttem fel, úgy mint a többi mugli, a varázsképességen fikarcnyi tudomása nélkül. Nem akarom megzavarni, hiszen olyan aranyos, amilyen odaadással beszél szeretett sportjáról.
- Igen érdekes tantárgy, bár furának látszik, hogy felvettem, annak tükrében, hogy én is muglik közt nevelkedtem, mugli módra. Nemrégen szereztem tudomást varázsképességemről, közvetlen az iskolába jövetel előtt. Ezért is fordulhat elő az, hogy nem ismerem a kviddicset. Egyszer majd elmesélhetnéd, hogyan épül fel ez a sportág. Majd egy meccsre is kiviszel, nem láttam még, az előbbi okok miatt. -
 Válaszolok neki, hogyan is fordulhat elő, miért nem ismerem a kviddicset. Elmondja, a foci nem hozza lázba, ami érthető, hiszen a lányok kevésbé érdeklődnek a sportág iránt. A vívás viszont nagyon is érdekli, amiről én mesélek neki nagyon szívesen.
- A vívás azért érdekel, mert sportszerűen is űztem. NAgyon kedvelem, és szerettem is csinálni. Elég jól is ment, csak hát az iskola miatt abba kellett hagyni. Jártunk versenyekre, és elég jó eredményeket sikerült elérnem benne. Korosztályos válogatottban is szerepeltem. Az edzőm nagy tehetségnek tart, szerintem túloz, de ő tudja, jobban ért ehhez mint én. Három fegyver nem a vívásban: tőr, párbajtőr és a kard. Én  tőröztem, engem leginkább az vonz.Remélem nem untatlak ezzel a dologgal? -
 Teszem fel a kérdést Fanninak, aztán fut át az agyamon, hiszen ő érdeklődik iránta. Néha nagyon szórakozott tudok lenni. Arra a felvetésére, hogy tanítgatna repülni, felkelti az érdeklődésemet.
- Felvettem a repüléstant, de úgy érzem neked van tapasztalatod a repülésben. Így elleshetek tőled pár fogást biztos. -
 Bókolok egy csöppet a lánynak. Gondolom szokott is kviddicsezni, hiszen aki ennyire oda van ezért a sportágért, az szokta is azt játszani.

Nyeste arcán látom, hogy értékeli az érdeklődésemet. Most kezd előtörni az, amit hiányolt a terembe lépésünk pillanatában. Ebből is láthatja, nem volt igaza amikor szemrehányást tett, de nem haragszom érte, hiszen azt hitte, mindenkire olyan hatással van e hely elsőre, mint rá. Elmosolyodott a szellemes mondatomon, amit takarni akar. Észrevettem, és örülök annak, hogy tetszik neki. Az este folyamán ez az első alkalom, hogy elmosolyodik. Szép mosolya van, nem említem neki, hiszen tudom, mennyire zavarba tud jönni, és az neki nem tetszik.
- Nem láttam még szellemet. Nem hiszek bennük, a muglik csak babonából hisznek benne. Én nem gondolom hogy lennének, bár már itt mondták, hogy van. Addig nem hiszem el, amíg nem találkozok eggyel. Ez is csak itt a varázslatos helyen történhet meg. Te találkoztál már szellemmel itt vagy valahol máshol? -
 Oka volt ennek a szellemes kérdésnek, de vissza is passzoltam neki. Kíváncsi vagyok ő látott-e. Ha igen akkor milyen volt. Gondolkodóba estem, nem lelhető e fel Nyeste neve valamely kupán. Nagyon gondolkodóba esem, megkérdezzem e tőle. Ez nem olyan személyes dolog, és nem is számít bóknak, amiért zavarba jöhetne.
- Okos lánynak tartalak Nyeste, gondolom a te neved is fellehet vésve valamelyik kupára. -
 Meggondolatlanul egy bók is kicsúszott a számon, ez most nem volt tudatos, de igaz, ami elhagyta a számat.
- Bocsánat a bókért. Tudom nem szereted, amikor mondják neked, még ha igaz is. Kicsúszott a számon. -
Egy kis megbánást tanúsítok, de azért csibész vagyok, mert mégis csak szeretek bókolni egy hölgynek. Most amit eddig mondtam Nyestének az este, az mind igaz volt, és őszintén jött felőlem, még ha zavarja is őt ez.

Fanni

 Nagyon megszállottja Fanni a kviddicsnek, csillog a szeme amikor beszél róla. Gondoltam, hogy játszik a háza csapatába, ahogy kiveszem nem állandó kezdő, de annál lelkesebb, így biztos azzá válik. Egyben szerény is, én úgy gondolom egy játékos, legyen szó bármely sportágról is, nem csak a játéktudás alapján, hanem a hozzáállás alapján is. Ilyen a kitartás, a szerénység és a többi. Segítő kész az én repülő tudásom javítása érdekében is, amire rá is fér a csiszolás, hiszen nem megy olyan jól. Ennek örülök.
- Köszönöm Fanni, hogy segítesz nekem a seprűrepülésem javításán. Be kell vallanom, nem egy nagyon jól megy szerintem. Mások szerint nem rossz. -
 Csodálkozom azon, hogy érdekli a vívás, eddig elég kevés hozzá hasonló ember volt. Én kiváltképp örülök annak, hogy ennyire érdeklődő.
- Szerintem nem nagy a valószínűsége, hogy van itt vívó szakkör a suliban. Nem hiszem, hogy érdekelné a diákokat ez a sport. Úgy vettem észre, hogy a kviddicsen kívül nagyon más sportág nem is érdekli őket, ami számomra nagyon szomorú. Jó sportágnak tartom  kviddicset, de nagyon egyhangú, hogy nem sok lehetőség van ezen a téren itt. Megpróbálhatom megkérdezni van e, vagy lehetséges e indítani. -
 Kissé szomorúan mondom, de nem csüggedek, hiszen nem ez a világ vége. Gondolom tovább a lány ötletét, hogy a vezetőség engedné a vívás oktatás indítását az iskolában.
- A kviddicsen kívül mit szoktál még sportolni? Szabadidődben mit szoktál ténykedni? Bocsánat a sok kérdésért, csak érdekel mit szoktál csinálni, mi érdekel téged. -
 Vissza kellett fognom magam nehogy sok legyen a kérdésből. Nem akarom letámadni  lányt. Kíváncsi vagyok mi érdekli őt.

Vér Lanetta

 Csatangolok a kastélyban azon tűnődve, hol is voltam már régen, és eszembe jut a társalgó, ahol múltkor is milyen jót csevegtem. Azóta nem jártam ott, de már itt vagyok a tárgyalt helyen. Benyitok, körülnézve állapítom meg, hogy nem változott semmi. Azért ennyire nem varázslatos ez a hely, hogy mindig változzon. Meg elég is nekem a szellemek járkálása, meg a festményekben ide oda közlekedő portrék. Ezeket még nem sikerült száz százalékra megszoknom, de jó úton haladok. beljebb megyek, és elhelyezkedek az egyik kanapén, előtte öntök magamnak egy kis italt, mert kimelegedtem. A kandallóra nézek, eszembe jut, hogy múltkor mennyire szerettem volna hogy égjen benne a tűz, de akkor túl jó idő volt hozzá. Előkapom a varázspálcámat, és próbálok tüzet éleszteni, de nem sikerül.  Megelégelem, és a kandallóhoz lépve, magamhoz ragadva a gyufát tüzet csiholok, sikerrel. Vissza ülök. Elégedetten a munkámmal kortyolgatok a megfelelő hőmérsékletű italomból. Elkényelmesedve tűnődök az elmúlt bő egy hónapról amióta itt vagyok, gyorsan elszaladt. Történt pár dolog ezen a rövid idő alatt is, házam újságjának a szerkesztőségének lettem a tagja, minap pedig a kviddics csapatnak is. Örülök ennek, szívesen csinálom, remélem elégedettek is velem. Eddig még nem mozdítottak el. remélem találkozok valakivel itt.

Nyeste

 Amikor arra tértem ki az előbb, hogy nem nagyon hiszek, vagyis egyáltalán nem hiszek a szellemekben, akkor nyeste kicsit meglepődött arcot vág. Nem is meglepődött, hanem olyan volt az arca, hogy nem nagyon lenne jó, ha ezt így gondolnám a továbbiakban is. Ezt inkább a sokat sejtető tekintetéből olvastam le. Meg is említi, hogy nem csak itt, hanem máshol is megfordulhatnak ezek a nem e világi lények.
 - Még nem találkoztam szellemekkel, így nehezen tudom elhinni, hogy nem csak az emberi agy szüleményei, amit az elmúlt évszázadok alatt találtak ki. Ebből látszik, hogy mugli világban nőttem fel, mugli gondolkodás szerint. Bármi változhat a szemléletemben, hiszen még két hónappal ezelőtt még abban sem hittem, hogy varázs képességgel rendelkezem, ezt is idő volt elhinnem. Te sokat segíthetsz ebben a témában nekem. -
 Mire kimondtam az utolsó mondatomat, Nyeste már rég máshol volt. Elszaladt, mintha keresne egy kupát. Lehet azt keresi amin az ő neve van. Szerintem nem találja, mert akkor nem ilyen arcot vágna, mert már itt is terem mellettem. Vagy csak a bók miatt tette ezt, mert nem szereti amikor neki mondják.
 - Halottam, hogy szoktak rendezni bálokat, mulatságokat. Ha lesz egy mostanában, akkor lenne kedved velem eljönni? Örömmel venném, ha egy csinos hölgy oldalán mutatkozhatok a nyilvánosság előtt. főleg veled, akit nagyon is kedvelek, még ha csak most ismerkedtünk össze. Ez abból a szempontból is jó, mert így elkerülnek téged a szoknyapecérek. -
 Komolyan kérdezem tőle, hogy eljönne e velem egy rendezvényre, hiszen jó a társaságában lenni, és szeretném, ha velem jönne, ha neki is kedve van hozzá. Megint kicsúszott a számon egy-két bók, de ez már nem fog javulni nálam, hiszen ez már a véremben van, az a kérdés, hogy Nyeste ezt mennyire tudja tolerálni. Az utolsó mondatomnál már mosolygok, ezt viccesen vett bóknak szánom, remélem ő csak a vicc részét látja benne, bár nem hiszem, ő ennél okosabb lány. Könnyen át lát sz ilyeneken.

Szofia Elena Chenkova

 
 Bő egy hónapja vagyok az iskolában,. de még nem hagytam el a kastélyt, és az azt körülvevő részt. Bár még a kastélyt t körülvevő vidéken is épen hogyan megfordultam. Szóval most idő, és kedvem is van ahhoz, hogy elmenjek a faluba. Az egyik háztársamtól kértem segítséget, hogy merre kell menjek a kastélyból a falu felé, nem akarok már az első alkalommal eltévedni. Tanácsot is kértem pár embertől, szerintük hova érdemes betérni, el is lettem látva pár hellyel, ahova érdemesnek tartották, hogy elmenjen az ember. Legtöbbjüknél szerepelt a teaház. Mindig is tetszettek nekem az ilyen helyek, a kávézók és a teaházak világa. Nagyjából fel is vázolták merre is kell menjek a falun belül, de azt hiszem már most sikerült is eltévednem a faluban. De azért sikerült megtalálnom a helyet, ehhez azért egy falubeli segítsége kellett. Megláttam a teaház bejáratát, és tudom, nem lehet rossz hely, ez is egy nekem való helyecske lesz. Belépve megerősödött bennem ez az érzés. A pultosnak köszöntem, és cikáztam a szemeimmel, merre is találok egy nekem alkalmas helyet. Meg is találtam a terem túl végén, az egyik sarokban, nem közvetlen a kirakat mellett, éppen annyira, hogy ki lehessen látni az utcára, és még a bejáratra is kényelmesen rá lehet látni. Nem várok senkit, nincs találkozóm senkivel, csak ez egy ilyen helyzet most, és egy jó helyezkedésű asztalhoz tudok letelepedni. Éppen hogy letettem a kabátom, és letelepedtem a székre, mellettem is termett a pincér. Kértem tőle egy kancsó teát, édességet azt későbbre halasztottam. Szimpatikus a hely, és örülök, hogy szabad ez a hely, mivel azért vannak itt, de nem az a nagyon zavaró sokaság. Kényelmesen el lehet férni, ez nekem nagyon számít, utálom a zsúfoltságot. Ki is hozták a teámat, töltök magamnak, és a kirakaton keresztül, merengve, gondolkozva nézem a havas utcát.

Szofia Elena Chenkova

 Bambulásomból az zökkentet ki, hogy egy lány elég nagy lendülettel jöttbe, és ez maradt is addig amíg fel nem borította az asztalomon lévő teát. Hála nem történt semmi komoly. Hirtelen nem örültem neki, de gyorsan el vonult a haragom. Felpattantam amikor fellökte a dolgokat, de a pincér helyre állította a dolgokat, és már vissza is ülök. Most jöttem rá, hogy nincs is szabad asztal, ami az is megerősített, hogy ide szeretne ülni a lány, aminek örülök. Elnézést kér a kellemetlenségért, már nem haragszom rá.
 - Persze, nyugodtan ülj le nyugodtan, mindig örülök a társaságnak, főleg ha egy szép hölgy személye az! Nincs gond az edényekkel kapcsolatban, mindenkivel előfordulhat. -
 A pincér hozta is a teát és a két bögrét. Jól fog esni a lánynak szerintem, mert eléggé átfagyottnak látszik, a kipirosodott arcából gondolom ezt.
 - Még be sem mutatkoztam. Partay Alfréd Benedek vagyok, Navinés. Szólíts Benedeknek, jobban szeretem ezt a nevet, és ha így szólítanak. Az Alfréd számomra túl különc, és nem tartom magam annak. -
 Mutatkozok be a lánynak, amíg kényelmesen elhelyezkedik, kíváncsian várom a bemutatkozását. Már van is tippem melyik ház tagja lehet de nem lövöm le a poént, kivárom a végét. Örülök annak is, hogy egy újabb diáktársamat ismerhetem meg, immár a kastélyon kívül, jó ötlet volt elszakadni a kastélyból. Az elején még nem gondoltam volna, csak egy halvány kíváncsiság hajtott le, de itt a faluban az is elfogyott. Most már sokkal nagyobb lánggal égett ez.

Nyeste
Öltözék


 Azért nem szeretem az ilyen rendezvényeket, mert nagyon hosszan tudok rájuk készülődni. és mindig az lesz a vége, hogy kicsit kések. Főleg akkor nagyon tudom magamat kényelmetlenül érezni, ha még várnak is rám. Ebből a szempontból csak, amúgy szeretek ilyen helyekre járni, főleg szép hölgy társasággal. Ez nem egy jó pont egy férfi embertől, de ezen is lesz még javítani valóm. Csak sikerült elkészülnöm, és lassan a terem bejáratánál is vagyok, már itt is vagyok. Még jó hogy a bocskai ruhába el tudom tenni a pálcát, így azt nem kell a kezemben fogni Meglátom Nyestét, aki ma még gyönyörűbb mint szokott lenni általában. Hoztam neki virágot, mert így illik egy úriembertől.
 - Szia Nyeste! Tessék, a virágot neked hoztam. Gyönyörű vagy nagyon, nagyon örülök annak, hogy elfogadtad a meghívásomat. Együtt jöhettünk a bálba. -
 Most annak ellenére bókolok neki, hogy tudom nem szereti. Most ennek itt a helye. Ténylegesen nagyon szép ma este, mindig is az, de most gyönyörű. Úgy döntök, még több bókkal fogom meglepni a lányt, vállalva azt, hogy itt hagy, de ezen az estén szerintem megérdemli, és el is fogadja. A következő bókot már a fülébe súgom.
 - Nyeste én annak örülök a legjobban, hogy a bál leggyönyörűbb hölgyével jöhettem ide erre a karácsonyi bálra. -
 Nem tudom erre mi lesz a reakciója, de egy ötlettel ezt is áthidalom. Megpróbálom áthidalni, és reménykedem a sikeres kifejletben. Meg fogom a lány kezét, és szépen indulok a terem felé.
 - Szerintem induljunk be, nem szeretnék kihagyni egy lehetőséget sem, hogy a legszebb hölggyel lássanak bemenni, és legfőképp táncolni -
Mondom ezt széles mosollyal a lánynak, aki minden pillanatban egyre elbűvölőbb számomra.
 

Nyeste feltette a kérdést, ami egy idő után mindenképp előjön, amikor az életemről mesélek. Nem baj, mert nem olyan a kérdés, meg mindig is szívesen válaszolok rá.
 - Amikor megkaptam a levelet, hogy felvételt nyertem ide a varázsiskolába. Nagymamám varázsképességgel rendelkezik, pedig csodálkoztunk azon is, hogy édesanyámon miét nem jött ez ki, de nagymama erre is választ adott. Szóval így derült fény arra mivel is rendelkezem. Ennyi a történet. Van egy-két dolog amiről le kellett emiatt mondanom, de jelenleg ezt nem bánom. Örülök annak, hogy itt lehetek, mert akkor nem ismerhettelek volna meg téged. -
 Azon viszont meglepődtem, hogy a lányt váratlanul érte a báli meghívás. szerintem nem vette észre azt, hogy ln látom ezt a meglepettséget az arcán, de jobb is.
  - Nagyon megtisztelsz azzal Nyeste, hogy együtt mehetünk a bálba. Örülök neki, hogy igent mondtál. -
 Következő kérése nagyon meglepett engem. Mondhatni nagyon nem számítottam rá, és szíven ütött, hogy a bókjaimat ugratásnak veszi, pedig tudhatná, nem annak szánom azokat, hanem az igaz, és ez nekem szívből jön.
 - Nyeste, megértem, hogy nem vagy hozzászokva a bókokhoz, de én nem ugratásból mondom neked ezeket, hanem mert úgy van ahogy mondom, és szívemből jövő. Ezért nem értem a kérésed. Próbálom betartani a kérésed, de ezt neked is tudni kell. Szó nincs ugratásról. -
 Nagyon komolyan mondom ezt Nyestének, mert nem értem ezt a kérését. Fontos személyé vált már ilyen rövid idő alatt is.

Szofia Elena Chenkova

 Bemutatkozott ő is, név alapján Közép vagy Kelet - Európából származhat a családja, de én inkább ukrán, orosz vagy a környező országokra tippelek. Ami csak most tűnt fel, nagyon sovány Szofia. Nem kérdezem meg mi oka lehet ennek, mivel most látjuk egymást először, és még nincs az ismeretségünk abban a fázisban, hogy ezt megkérdezhessem, hogy elmondhassa. Majd mindent a maga idejében, ettől függetlenül szép lány.
 - Nekem a Benedek jön be jobban. Nem rossz az Alfréd sem, de valahogy távol áll tőlem. Te valamelyik Kelet - Európai országból származol? Bocsánat, ha ezzel tolakodó vagyok, a neved miatt kérdezem. Téged hogyan szólíthatlak? Melyik nevet szereted jobban? -
 Az utolsó megnyilvánulásából ítélve, nem nagyon szereti Szofia az évnek azt az évszakát, de hát nem vagyunk egyformák. Nekem a téllel nincsen problémám, szeretem a havat, akkor már kevésbé, amikor elkezd olvadni, és minden latyakos lesz.
 - Szeretem a telet. Ki lehet bírni olyan helyen, mint például ez. A havat akkor utálom a legjobban, amikor olvad, és az egész olyan latyakos lesz. Az már kibírhatatlan számomra is. -
 Széles mosoly társaságában mondom ezt neki. Innen tényleg nagyon jól kilehet bírni a telet, és a hó nagyon jól néz ki, tetszetős.
 - Te mióta vagy itt az iskolában? Én csak november elején, pontosan annak is az első napján érkeztem ide. Ahhoz képest, hogy csak bő egy hónapja vagyok itt, eléggé jól megy az ismerkedés a diáktársaimmal. -
 Ez most egy általános téma, amit felvetettem, de érdekel, még ha így is van. Nem azért teszem fel, a többi kérdéssel együtt, mert nincs témám, hanem mert érdekel. Várom a lány válaszát.

Nyeste

 Voltak olyan jellegű dolgok amik varázslásnak számítanak, de nem tudatos, hogy így mondja Nyeste. Ezekről akkor még én sem tudtam, hogy azok, meg volt némelyikre magyarázat, lehetett rá valamit mondani.
 - Olyan varázslások voltak, amiket valamilyen érzelmi állapot hozott ki, de akkor nem voltam tudatában mi is az. Egyes helyzeteket meg lehetett magyarázni mi is történt. Például volt olyan, mikor dühös voltam egy folyosón, és kipukkant pár égő. Azt lehetett az épület rossz villamossági helyzetével magyarázni, de szerintem nagymamám tudta, miről is van szó, csak nem szólt. Tudatos varázslások nem voltak, hiszen nem is tanítottak. -
 Beszélek Nyestének erről a dologról, remélem így már érthető számára a dolog, hogy miért is sikerült így a történet. Azon viszont nagyon meglepődök, hogy ennyire nem bírja a bókokat. Nem tudom miért nem érti meg, hogy én viszont nem bírom ki, ha nem mondhatok neki ilyeneket. Még nyomatékosítja azzal, hogy a számra teszi a kezét.
 - Nyeste, én elhiszem, hogy számodra ez még nagyon hihetetlen, hogy valaki bókol neked. Próbálok nem mondani ilyeneket neked, de néha kijön a számon. Nem akarok neked rosszat, bántani téged ezzel. Én ilyen vagyok, elfogadom, hogy te meg ilyen, és megpróbálok visszább venni, de kérlek legyél te is türelmes, hogy nem mindig sikerül. Néha kibújik belőlem ez, akaratom ellenére is. Megegyezhetünk ebben. -
 Látom nagyon zavarban van, kényelmetlenül érzi magát. Megsimogatom az arcát, remélve ezzel megnyugszik egy kicsit.
 - Szerintem menjünk pihenni. Kicsit elfáradtam. -
Ezzel a lendülettel mentünk a házunkba, ezen belül is a saját szobánkba.

Nyeste
Öltözék


 Láttam mennyire nem tudja hova tenni a bókokat, vagyis nagyon zavarba jött. Nem kicsit pirult el Nyeste. Ezért nagyon rosszul érzem magam, hiszen megkért arra, fogjam vissza magamat. Ezt még a trófeaterembe kérte, és én ígéretet tettem rá, hogy próbálkozok ezen a téren. Fülébe súgva kérek tőle elnézést.
 - Bocsánat, hogy kicsit elrugaszkodtam az ígéretemtől, csak amikor megláttalak, nagyon nem tudtam bírni magammal. Nem fog előfordulni, figyelek erre. Ne haragudj. -
 Beérünk a nagyterembe, minden csodaszép. Alapvetően nincs nagy fény a teremben, hanem a csillagos és imitáció, és a többi dísz nem annyira erőteljes fénye adja a megfelelő fényerősséget a helynek. Ami nagyon is el lett találva. Egy jó pont a szervezőknek.
 - Csodálatosan van a hely megcsinálva. Ugye Nyeste? Van kedved táncolni? -
 Nem látok zenekart, ezek szerint gépről mehet a muzsika. Ami nem baj, de azért az ilyen alkalmakra azért jobban illik az élő zene. Lehet később jön majd.
 - Annak örülök, hogy együtt szerepelhetünk a ház kviddicscsapatában. Engem is váratlanul ért a felkérés, még jobban csodálkoztam, hogy tényleg megfeleltem. Nem hinném, hogy azért vettetek volna be, mert ennyire nem volt ember. Bár csak most kezdtem el repülni tanulni, de ahhoz képest azért jól megy. A tanár állandóan dicsér, szerintem nem vagyok olyan jó. Most ne erről beszélgessünk, hanem érezzük jól magunkat. Én azon leszek, hogy neked csudálatosan felejthetetlen legyen ez az este. -
 Remélve ennyit elbír még Nyeste, hogy azon fáradozok minél jobban érezze magát ezen az estén. Megértem őt, tudom azért csinálja, mert nem tudja kezelni a bókokat, mivel még nem szokta meg. Szerintem valahol biztos jólesik neki, de tiszteletben tartom a kérését, próbálom minél jobban. Türelmes leszek hozzá, mert számít a véleménye nekem, és az hogyan érzi magát.

[size=12]Szofia

 Kicsit borúlátónak vélem Szofit, de lehet csak azért van, mert távolságtartó. Így elsőre kiismerhetetlennek látom, akiben valami megfoghatatlanul nagy szomorúság szorult. Ezt lehet csak én beszélem bele. Az is meglehet, hogy csak fáradt, és rossz kedve van.
 - Áá, akkor beletrafáltam a származásodba. Valamit valamiért, hideg nélkül nem lehet szép havas tájat látni. Lehet most bolondnak találsz, hogy ebben is látok valamit szépet.
 Azon töröm az agyam mivel deríthetném fel a lányt, de úgy látom ez nem egyszerű dolog. Egy kis buta viccel nem lehet.
 - Szomorúnak látszol. Nem ismerjük egymást, csak most látjuk egy mást először, így nem gondolom azt, hogy elmondod miért. Persze ha igaz a feltételezésem, ami nem biztos. -
 Kicsit bizonytalan területre léptem, hiszen most eléggé a közepébe vágtam a dolgoknak. Remélem nem riasztom el a lányt. Jót akarok neki, de így direktbe, főleg ismeretlenül nagy bátorságnak adtam tanújelét. Már kimondtam, most jöhet a reakció.
 - A kastélyba kiismerem magam úgy ahogy. Hála van egy háztársam, aki istápol, és jól ki is jövünk egymással. Vele szoktam a kastélyban erre - arra menni. Így ott már kiismerem magam. Itt a faluban viszont most vagyok én is lent először. Viszont meg van az a tulajdonságom, hogy ahol eljutottam valahova, már az első után is simám visszatalálok, bár lehet ez mindenkinél alaptulajdonság, csak én nagyítom fel ezt. -
 Mesélek Szofinak az elmúlt bő egy hónap helyzetéről a faluban, és a kastélyban való kiigazodásom tekintetében.
 - Neked hogyan tetszik a kastély, az iskola? nekem kicsit nehéz volt megszokni, mivel mugli környezetben nőttem fel, mint mugli, de a családban van varázsló, és ez nem rég derült ki. Mielőtt idekerültem. -
 Kitértem hogyan is kerültem ide, és milyen volt a kastély légköre elsőre.

Nyeste
Öltözék

 Nyestét is elbűvölte a látvány, a terem díszítése. Nagyon kitettek magukért a szervezők. Az asztalok felé vesszük az irányt, ahogy a lány is felvetette, a tánc még várhat, meg amúgy is a végzősök előjoga az első tánc.
 - Persze gyerünk, keressünk valami jó helyet, ami távol ahhoz, hogy lássunk valamit, de nem is a forgalmas úton van. Ahogy szeretnéd, amikor akarod akkor táncolunk. -
 Így keresünk magunknak egy helyet. Találtunk is, illedelmesen segítem nyestét leülni. Én is elfoglalom a mellette levő széket. Úgy látom a kviddics eloszlatta a bóktól esett zavarát. Még jó, hogy van egy olyan közös témánk, ami eltereli az ilyenekről a figyelmét.
 - Milyen figyelmetlen vagyok. Hozzak neked valami hűsítő italt? -
 Tényleg figyelmetlen voltam ebből a szempontból, és vártam Nyeste válaszát. Attól, hogy nem mondom ki neki, akkor is elragad a gyönyörűsége. Ebben a szép ruhában még jobban kifejeződik milyen elbűvölő is valójában. Körülnézve, nem nagyon találok ismerős arcot. Nem is nagy a valószínűsége ennek, hiszen nem sok embert ismerek még. Nyestén kívül csak egy - kettőt. Egyre nagyobb létszámban kezdenek lenni a bálban, még közel sincs annak a veszélye, hogy zsúfolt legyen a hely. Aminek kiváltképpen örülök, hiszen nem nagyon szeretem a tömeget.
 - Szólj nyugodtan, ha bármiben is szolgálatodra lehetek. Szeretném, ha minél jobban éreznéd magad ezen az estén. -
 Susogom a fülébe, figyelve arra, nehogy valami bók elhagyja a szám, mert nem akarom zavarba hozni, de legfőképpen tiszteletbe tartom a kérését.