Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Egy dolog volt a vasútállomástól gond nélkül eltalálni a kastélyig és még egy dolog elkóvályogni a rellonos klubhelyiségig, szobát keresni majd megtalálni a nagytermet. A kastély kisebb, mint a Roxfort volt, de ez nem jelenti azt, hogy az ember rögtön eligazodik benne - furcsa módon a legtöbben már kérdés nélkül az alagsor felé irányították, a bálig pedig csak követnie kellett a jelmezes emberek tömegét. Persze gyorsabb lett volna, ha úgy időzíti az érkezését, hogy barátja ki tudjon elé menni - akkor már rögtön, séta közben megmutatta volna neki a legfontosabb falusi és kastélybeli helyeket, de Ian tudott a bálról, hogy ott lesz Ethan és kifejezetten meglepetést szeretne. Rég látták egymást.
Belépve a terembe áldoz néhány elámuló pillanatot a díszítésnek - talán neki, aki különben nem is igazán ismeri a hely eredeti kinézetét, még inkább tetszik - de rögtön utána Ethant kezdi keresni. Könnyebb dolga van, mintha nem ismerné a fiú jelmezét (természetesen már látott róla képet), mégis eltelik pár perc, míg bonbont eszik és lassan sétál az ünneplő diáktömeg között. Igyekezete ellenére se Ethan az első ismerős, akin megakad a tekintete; Mihael. Szán rá egy fintort és magához vesz egy pohárnyi Gyilkos mámort, de rögtön kárpótolja őt az élet; kis híján magára önti a koktélt, mikor továbbsiklik a tekintete és meglátja barátját. Olyan feltűnő a ruhája, hogy szinte képtelenség felfogni, mit kellett ennyit keresni - a koktélt pedig azért önti majdnem magára, mert egyszerre nevet fel örömében és nyúl be hirtelen mozdulattal a zsebébe, hogy előhúzza rúnázott telefonját.
- Nézz a hátad mögé, tökfej. - Pötyögi, folyamatosan fel-felpislogva, nehogy Ethan véletlenül megforduljon, hiszen így is csak féloldalasan van elfordulva tőle. Nagyjából 6 méter van közöttük.
Az üzenet elküldése után rögtön nekidől az asztalnak és inni kezdi a koktélját, mintha nem akarna egyébként rögtön odarohanni hozzá és férfiasan megölelni, de a tekintetét nem veszi le róla, még ha a közöttük sétáló emberek néha el is takarják őt félig. Itt vannak! Ketten! Újra!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Kíváncsian lesi, ahogy Ethan előveszi a telefonját, majd megfordul - Esztert akkor veszi észre először, mikor végre találkozik a tekintete Ethannel és a másik ahelyett, hogy azonnal odarohanna hozzá, még oldalra néz. Ekkor Ian pillantása is rásiklik a nőre, szinte kérdőn, de viszonylag rövid tűnődés után, oldalra döntött fejjel, beleegyezőn biccent egyet - csinos. Több ideje nincs, mert odaér hozzá a barátja és megöleli őt.
- Meccs után rögtön indultam. Nyertünk! - Újságolja lelkesen franciául Ethan arcába vigyorogva, de úgy néz ki, számára egy ölelés nem volt elég - olyan lendülettel veti rá magát Ethanre, amit egyesek a közelükben talán nem találnak kellően illedelmesnek. Utána kérlelhetetlenül meg is szorongatja,  míg végre teljesen elégedett lesz az üdvözléssel és elengedi. Arra legalább végig ügyel, hogy a homlokára szerelt szarvai ne sértsék meg Ethan arcát.
- Hogy vagy? - Kérdezi végül hátrébb lépve - és megveregetve Ethan vállát. Az ördög jelmezében bizarr módon arcára fagyott hatalmas vigyor is tanúskodik róla, mennyire elemelt hangulatban van, hiszen ennyire ritkán szokott sütni belőle az öröme. Őszintén érdekli a válasz, úgyhogy csak azután fordul Eszter felé, miután megbizonyosodott afelől, Ethan is kiválóan érzi magát - egyebet, úgy hiszi, nem fog mondani egy efféle társasági eseményen, de a szavaknál egyébként is fontosabb azok mikéntje.
- Hölgyem! - Megzabolázva magát, kis köhécseléssel elfojtva vidámságából fakadó nevetési kényszerét, egyenesen és udvariasan szembeáll Eszterrel, hogy bebizonyítsa neki, még nem felejtette el teljesen a hagyományokat. Hozzá elővette legszebb francia kiejtését és előre is dől, kinyújtva a kezét remekül megállva, hogy játékosan Ethan felé pillantson és jelezve, hogyha Eszter megtiszteli vele, kézcsókkal üdvözölné. Aki valaha találkozott már Eszterrel, annak igen nehéz elfelejtenie, milyen elveket vall, de Ian most szívesen belemegy mindenbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Elbűvölő. - Szól elismerően a finom kézcsók után felegyenesedve, mikor Ethan szavaira végignézi mindkettejük ruháját - természetesen bókját Eszternek szánja. Féloldalas kis mosolya árulkodik róla, hogy a tulajdonképpen legkevésbé se lepődött meg; régi barátként üdvözli Ethan páros-jelmezek (legyen ez akár két egyszerű öltöny) iránt tanúsított meglepő szeretetét. Áldás is lehet és átok is; Ian biztos benne, hogy a nő legalább nem szorult rá az ügyvéd úr folyamatos, anyamacskát idéző tisztogatására - nem úgy, mint ő, valahányszor "összeöltöztek". Mindezen épp elég ideje van nosztalgiázni, míg egy fiú magához vonja a szót és felhívja a figyelmüket a szavazóládákra - futólag Ian is elpillant feléjük, de a társasága most túlságosan lefoglalja ahhoz, hogy igazán foglalkozzon a hírrel.
- Éppen ma költöztem be a kastélyba! - Közli vidáman Eszter kérdésére és egy pillanatra vissza is tér féktelen jókedve - mindez azonban most kimerül abban, hogy az imént az asztalra rakott italához nyúl, újból kortyol egyet, majd Ethan-re vigyorog.
- Most már nem kell egy másik országba átszöknöm, ha látni akarom a barátomat...Így tényleg egyszerűbb lesz. Itt végzem a kviddics mestert, ellenben arról nem tudtam, hogy veled is összefuthatok itt. - Csupán annyit tud Eszterről, hogy a Beauxbatons-ben tanult, ott, ahol Ethan, a vérgazdag aranyvérű családja viszont innen származik. Természetesen előkelőbbnek hathat, ha valaki egy ilyen nagy múltú külföldi iskolába küldi a gyerekeit, nem beszélve arról, miféle ismeretségeket köthet az ilyen helyeken ember - itt van például Ethan és Eszter. Sok szempontból igazán tökéletesek egymásnak.
- Jó itt a környezet, kellemes? És a társaság?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Az első hétfő...de legalább a gyomra tele; hagymaleves, marhahús rizzsel és egy szelet csokoládétorta. Szombat éjjel érkezett egy bál kellős közepébe, úgyhogy egyelőre zsong az új élményektől; hamar megismerkedett Ethan társaságával és néhány kviddicsessel, belépett a csapatba és megnyugodott, hogy az itteni kaja is legalább annyira bőséges, mint a Roxfortban. Rémi se tett még kísérletet arra, hogy éjszaka rátörje az ajtót és megtámadja, ráadásul a tájékozódás is viszonylag jól megy - persze fogalma sincs, hogy éppen merre jár, de a fontos csomópontokat ismeri. Az ebéd utáni lyukasóráját, míg Ethan órán van, ártatlan mászkálással tölti, sok helyiségről hallott, ami felkeltette az érdeklődését, mint a medence, a nagy pálya és a konyha (ez utóbbi most talán kevésbé aktuális). A séta kifejezetten alkalmas arra, hogy gyorsan végiggondolja, hogyan is fog gyakorlatban kinézni a hét menetrendje - kivételesen örömmel hagyta ki a szokásos reggeli futást és nem azért, mert nem találna el a parkig (noha ez is igaz), hanem mert egyelőre kicsomagolni sincs ideje. Ettől függetlenül holnap megkezdődik az ingázás, amit ő kifejezetten vár. Szereti, mikor ennyire elfoglalt, feltölti energiával.
A kastély maga egyszerre tűnik otthonosnak a hasonló környezet miatt s borzasztóan izgalmasnak minden, egyelőre még túlságosan el van foglalva az élményeivel, hogy a Roxfortban maradtakra gondoljon - főleg úgy, hogy legalább hat ismerős arcot látott már eddig is, többek között Myra Blackburnt, aki abszolút nem ismerte meg, Aiden-t és azt a Révész Kornél gyereket (eh).
Egy ismeretlen folyosóra bekanyarodva először őszintén meglepődik annak ürességén - a kanyarban kíváncsian még vissza is néz, rossz helyre tévedt-e, mindenesetre folytatja útját, mert szimpatikusak számára az őt körülvevő részeg alakok; így akad meg a tekintete a lányon. A látványra kíváncsian oldalra dönti a fejét egy pillanatra, de rögtön elindul felé.
- Szia...- Közli egyrészt sután, idegennek hangzik szájáról a szó, másrészt már most féloldalasan mosolyog. Leplezetlen vidámsággal és nyugalommal méri végig, miféle helyzetbe is szorult a lány, még inkább hangsúlyozva, ő mennyire ráér, miközben lassít és végül egészen közel megáll mellette. Eltelik így néhány néma másodperc; Ian nem ajánlkozik rögtön, hogy segít, csak ártatlanul felméri a helyzetet, de amint összetalálkozik a tekintetük, töretlen szenvtelenséggel mosolyogva felvonja mindkét szemöldökét. Süt róla, milyen viccesnek találja ezt az egészet és finoman rá is játszik.
- Segíthetek? - Kérdezi immár angolul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Elvigyorodik, mikor a lány elfogadja a segítségkérést és még egy lépéssel közelebb megy hozzá - mikor aztán a másik elkezd ugrálni, még a karját is kinyújtja felé, hogy kapja el, ha akarja, mindez aztán valóban az odafigyelés csúcsa. Egyébiránt leginkább a lábával van elfoglalva; a lánynak talán szerencséje van, hogy egy olyan ember esett ide, aki ért valamelyest az emberi izomzathoz, ez rögtön meglátszik azon, ahogyan a bokájához nyúl. Kissé hátat is fordít most neki, miközben óvatosan meg-meglazítva elkezdi felfelé tolni a lábát - ez előbb-utóbb azzal fog járni, hogy a másik kénytelen lesz egyre közelebb és közelebb ugrálni, de legalább van kapaszkodója. Ian persze folyamatosan hátrapislog, mert bár elég hajlékonynak tűnik a lány, nem tudja, mennyi ideje van itt - és ez egészen addig megy, míg végre el nem érik azt a magasságot, amit a fiú megfelelőnek ítél; ekkor egy gyors mozdulattal szembefordul vele.
- Jó, akkor kapaszkodj meg. - Mondja továbbra is angolul, de ezúttal legalább nem vigyorogva; túlságosan koncentrál rá, hogy jól fogja meg a szorult bokát és a lány hónalját, mert, bár sose táncolt, most egy olyan kellemes emeléssel lendíti ki őt és teszi le féltő gonddal egy lépéssel arrébb magával szembe, hogy azt bármelyik balettszíndarab őszintén megirigyelhetné. Nagy szerencse, hogy ezt a furcsa problémamegoldást nem látja kívülről, elképzelni is épp elég nevetséges.
- Tessék, így jó lesz. Nem akartam használni a pálcát, mert nem tudtam, ki tudnálak-e úgy lebegtetni, hogy ne sérülj meg. - Magyarázza gyakorlatiasan, miközben elengedi a lábát, de ekkor még nem lép hátrébb, nehogy felesleges mozdulatot tegyen, ha az ismeretlennek túl zsibbadt lenne a tagja és támaszra szorulna. Nagyjából addig tart kedves érdeklődése, míg fürkészve a lányt biztos nem lesz benne, hogy megáll a két lábán, de bárhogy is, elég hamar visszaszökik arcára a korábbi szenvtelen, érdeklődő vigyor, még fel is nevet egy kicsit. Persze neki eszébe se jut, hogy létezhet olyan ember Európában, akivel ne tudna kommunikálni, vagy csak nehezen; luxemburgi kölyökként ezerféle nyelvhez hozzászokott, főleg ahhoz, hogy bárhol, bármikor, bármelyik használható, de a magyar sajnos nem tartozik közéjük.
- Jól vagy? Mégis hogy kerültél ilyen idióta helyzetbe?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

A lány mindenféle ügyes mozdulattal nyújtani kezd, feltételezhetően azért, hogy leellenőrizze, minden izma épségben maradt-e a kényszerhelyzet után. Ian ezt természetesen végignézi, ráérősen fekete farmerje zsebébe dugva a kezét, hiszen közben válaszra vár.  
- Hát, elég hajlékony vagy. - Jegyzi meg, mintegy mellékesen, békésen nézelődve és tűnődve, töretlenül és kitartóan mosolyogva. Az erős akcentussal ejtett mondatok billentik ki mélázásából; az idegen hangzás és az, hogy láthatóan nem jön olyan természetesen a szájára, mint amennyire boldogan megtámad különböző dekoratív elemeket a folyosón, mindenképp figyelmet érdemel. Ian állati ritkán találkozik olyanokkal, akikkel nem megy teljesen gördülékenyen a kommunikáció, ez először mindig meglepi. Sok mindenre számított, mikor Magyarországra készült, de ez furcsa módon soha nem jutott az eszébe.
- Imádom, ahogy a magyarok beszélnek angolul. - Elvigyorodik és futólag körbenéz a folyosón; körülötte a festmények teljesen érthetetlenül hadoválnak, kiáltoznak mindenfélét ezen az idegen nyelven, azzal a hangsúlyozással, hangképzéssel, ahogyan kezdetben az angol szavakat is kiejtik - mindez tényleg tetszik neki, különlegesnek és aranyosnak tartja, bár pusztán a szavaiból nehéz megsaccolni, mennyire beszél ironikusan.
- Nippon Zengó? Valamiféle harcos aerobik? - Fogalma sincs - jelezve kiemelkedő érdeklődését megvonja a vállát, másfelé néz, a sértetlenül és büszkén feszítő páncélra. Csak képzelte, hogy még feljebb emelte az állát, mikor felé fordult?
- A jó hír, hogyha egy ember fejét akarod majd lerúgni, az jó eséllyel alacsonyabban lesz, mint a páncélé. - Nem tudni, mit tervez a lány hosszútávon ezekkel a gyakorlatokkal, de ártani csak nem árthat - maximum magának, ahogy a példa mutatja.
- Ian vagyok. - Udvariasan közelebb lép és kinyújtja a kezét a lány felé.  Miután ennyire letaperol valakit, igazán illik bemutatkozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Igen, egészen úgy érzem magam, mintha megint a Beauxbatons-ban lennénk. - Bármikor szívesen osztozik Ethan örömében - még akkor is, ha a nosztalgikus élménnyel együtt jár a Mihael-jelenség is. Egy egészen rövid pillanatra rá is emeli a tekintetét Eszter és Ethan között, majd elvigyorodik; egy rokon itt van, de legalább Rémi nem ül a sarokban és nem mér rá frusztrálóan gyilkos pillantásokat a szobájában lapuló -biztos létező- késre gondolva. Ugyanakkor egészen biztos benne, hogy most nem csak neki jutott eszébe a legifjabb Saint-Venant gyerek, így sokatmondó mosollyal néz barátja szemébe. Félő, hogy Ian egy kicsit elszokott Ethan családjától, de milyen szerencse, itt bőven lesz idejük behozni az elmulasztott heteket, míg nem találkoztak.
Amikor a többiek az iskoláról kezdenek beszélni, hamar visszaterelődnek gondolatai, nem bírja ki, hogy ne vigyorodjon el Eszter megjegyzésén az itteni diákokat illetően.  
- Elvégre mindenhol fel lehet lelni az értéket. - És az ideillő nagylelkű bólintás. Természetesen itt önmagukra utal és mindenki másra, aki át tudja ugrani Eszter nem csekély magasságra helyezett lécét.
- A kviddicsképzés kitűnő, hiszen ide járt Black és Palarn is, ma már mindketten világelső csapatok tagjai. Ez az iskola nagyon fiatal a mieinkhez képest, és ne feledjétek, milyen nehéz felvenni a versenyt és beilleszkedni a többi, hatalmas hagyománnyal rendelkező akadémia közé. Már az is, hogy te, úgy döntöttél, megtiszteled az iskolát, Eszter, jelzi, hogy megéri esélyt adni neki. - Ünnepélyesen felmutatja a poharát és megissza az utolsó kortyokat a koktéljából - hogy utána rögtön az asztalt lesse kíváncsian, melyik ital lenne még igazán a kedvére.
- A Scunthorpe Comets-ben játszom. - Válaszolja visszafordulva büszkén egy kis pálcikára tűzött cseresznye kiemelése közben, az új italával a kezében. Halványan érződik, hogy ebben a témában kicsit kevésbé tudja megőrizni finom, visszafogott modorát, de mindez inkább gyermeki örömet sugall, mintsem modortalanságot.
- Az egyik legjobb ifjúsági klub Angliában kétszer nyertem velük bajnokságot és elég sok edző szokta megfigyelni a meccseket a felnőtt csapatokból. 14 éves korom óta ott játszom, de ez az utolsó idény, már megvan az utódom. - Nem érződik keserűség a hangjában; számára az, hogy elérte a felső korhatárt, annyit jelent, hogy csak még erősebbé és jobbá vált, olyan jóvá, hogy lassan ő váljon valaki utódjává egy világelső csapatban. Magabiztos, sokat remélő hozzáállása szinte süt belőle. Ám mielőtt bárhogy folytathatná tervei ecsetelését, egy ismeretlen lány bukkan fel mellettük.
- Hogy mi? - Őszintén felnevet a kérdésen, de közben máris lerakja az üvegpoharát. Cserébe egy szemceruzát (így hívják...?) és egy üres szalvétát nyomnak a kezébe, amik mögött két csillogó szempár várja a szignót.
- Ha ez a szíved vágya... - Lejött róla és csapatáról néhány cikk, mikor feltörekvő sportolókról írtak, meg is interjúztatták párszor, de mindez olyannyira nem volt hangsúlyos, hogy Ian joggal nem szokott hozzá az efféle kérésekhez. Persze felfirkálja jellegzetes döntött, szálkás, nagy hurkú betűivel a nevét, Benedict Ian Lloyd, miközben azon gondolkozik, mekkora rajongónak kell lennie valakinek ahhoz, hogy ebben a festékben felismerjék. Utóbbi rögtön kiderül, mihelyst átadja az autogrammot.
- Áh... - A felismerés vigyorát koktéljába rejti; a lány, tanúsítva, mennyire zavart és főleg, hogy mennyire ügyetlen, nekimegy Ethannek (ezt nagyon nehéz lenne nem észrevenni), de Ian emellett egy ügyes kis csúsztatásra is figyelmes lesz. Ha nem látott volna hasonlót, vagy nem közvetlenül előtte történne, valószínűleg elsiklott volna felette. Akár haragudhatna is, helyette visszafogottan elröhögi magát (mintha az ütközést reagálta volna le) és a lány után néz - majd Ethan arcára. Aprót bólint - ráér.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Bólint az információra - a tornáról (bár főleg az atlétikáról) már sokkal többet tud, mint az aerobikus dolgokról, valahol többre is becsüli és egyáltalán nem lepődött meg az információn. Néhány év ugrálástól és bokszolgatástól biztos nem lenne ilyen hajlékony a lány, amennyire most megmutatta a...tehetségét.
Elmosolyodik az aranyos vallomáson, amelyben a lány töredelmesen bevallja, miféle nyelvi nehézségekkel küzd, ami részben azért megmagyaráztat érthetetlen zavarát. Lotti izeg-mozog és folyamatosan a lábát bámulja, bár nem mondhatni, hogy Ian ezt különösebben lereagálná, úgy tűnik, tulajdonképpen nem foglalkoztatja őt a dolog. A rögtönzött harcbemutatón azonban lelkesen felnevet - nem lép hátra egy lépést se, de azért megnézi az arcától néhány centire lévő lábat, ami prezentálja, mekkora veszélyben is lenne, ha Lotti úgy akarná...
- Nagy szerencse, hogy nem akarsz bántani. - Ugyan széles vigyora nem arról árulkodik, mintha igazán megijedt volna a fejberúgás lehetőségétől, úgy tűnik Lotti se akar további mozdulatokkal fenyegetni - hamar visszatérő lányos zavarával együtt újra dülöngélni és nézelődni kezd. A kézfogáskor Ian gyorsan alkalmazkodik; Eszternél egyértelműen mindig a réges-régi, tradicionális üdvözlési formákat szereti (legalábbis hivatalos helyeken), de a fiúnak esze ágában sincs ezt bárki másnál alkalmazni - Lotti felé tiszteletteljesen nyújtja a kezét, majd érezve a leheletnyi, finom szorítást  -talán önkéntelenül- biccent egyet ahelyett, hogy a kéz biztos fogásán kívül bármennyire is szorosabbra fogta volna.
- Nos, örülök, hogy megismertelek, Lotti. - Amennyire az lehetséges, beszéd közben ő eddig is megpróbálta tartani a szemkontaktust (már amikor felnéz rá), most pedig kifejezetten megvárja ezt, még mielőtt újra megszólalna.
- Esetleg el tudnád mondani, merre találom a konyhát? - MOST ETTÉL, IAN! Mindenesetre a lyukasórája továbbra is tart, a desszertből sose elég, ráadásul a konyhát sehol nem lehet elég korán bemérni, bármikor szüksége lehet rá az embernek. A felkeresendő helyekkel teli listáján, úgy hiszi, magától ezt találná meg a legnehezebben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Zajlhatott volna diszkrétebben is a szobaavató - akkor talán nem döntenek úgy, hogy élve fantasztikus mestertanonci jogukkal vagy -sokkal inkább- a bor hatalmával, elindulnak az éjszaka közepén a faluba, nem szakadnak el egymástól s Ian se állna teljesen magányosan, csüggedten előre-hátra hintáztatva a kezében lógó, félig tele lévő sörösüveget. Legutóbb szürkületkor járt erre, most pedig csak az utcai lámpák adnak némi lehetőséget a tájékozódásra, de végül is teljesen mindegy - világosban se lenne fogalma arról, hol van. Tovább is lehet fokozni: az, hogy egy könyvesbolt mellett halad el, hogy az ott szemben egy bestiárium, vagy éppen egy talárszalon, valójában teljesen hidegen hagyják. Persze mindezekre nincs is szüksége ahhoz, hogy elragadtatva sétáljon a járda kellős közepén, ahhoz meg pláne nem, hogy tanúsítványt adva élsportolói törekvéseiről, koordinációs képességeit a legcsekélyebb módon se felhasználva nekimenjen egy ismeretlen férfinak. Némi hátrálás elég ahhoz, hogy visszaszerezze egyensúlyát, valójában nem ütköztek túl nagyot.
- Te meg hogy kerültél ide? - Egészen meglepettnek tűnik az idegen véletlenszerű felbukkanásától, és a nyakát tenné rá, hogy eddig se előtte sétált, hanem most hopponált direkt oda. Vagy a palack szája volt sokkal érdekesebb nála...Hol lehetnek a rellonos barátai? Nem kellett sok hozzá, hogy elérje ezt az állapotot - a költözés, a sok új arc, az órákkal való bajlódás és a rengeteg utazással járó edzések miatt egyszerre él meg nem szűnő adrenalinsokkban és marha fáradt. Fogalma sincs, mikor tűntek el mellőle a többiek.
- Mhm. - Közli a másikat bámulva, indokolatlanul összeszűkült szemekkel. Hogyha rárakná a fejét a vállára, rögtön elaludna - tesz felé egy önkéntelen féllépést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Vállára vetett seprűvel egészen a stadionig sétál - míg a kastély bejáratától elér idáig, épp van ideje hozzászokni és kiélvezni a tavaszias ősz enyhe, bár rohamosan hűlő, tiszta, frissítő levegőjét, mélyen beszívva már csak azt várná az ember, mikor kóstolhatja meg a magasban is. Izgatottan emeli fel a tekintetét az égre, ilyenkor ideális repülni - a pálya kellően kivilágítva, ráadásul a legnagyobb örömére, jelenleg egy csapat se tartózkodik itt. Senki sincs itt. Az ilyenkor eluralkodó tökéletesség érzése most még fokozottabb, hiszen az elmúlt két hete nem állt másból, minthogy új emberekkel, új helyhez egy új szituációhoz kellett alkalmazkodnia, s az esetek legkisebb százalékában jutott ideje a magányra. Szeretőn néz körül a pályán, mintha mindezért rettenetesen hálás lenne, miközben leemeli válláról a vadi új, tökéletesre fényezett és precízen nyírt Nimbuszát, hogy aztán óvatosan lehelyezze a pálya füvére, egy kellően körülvilágított apró foltra.
Védőfelszerelésekre most, hogy atletikus elemeket akar gyakorolni, nincs szüksége - aláöltözete felett csak egy tökéletes minőségű melegítőt visel, a hozzá illő nadrággal - cipőből azonban kettőt is hozott. Az első, melyet már most visel, az elkövetkezendő 15 perc futásra és az utána lévő talajon történő általános nyújtógyakorlatokra való, a másik azonban sokkal inkább hasonlít egy mászócipőhöz, amit különösen az új gyakorlatoknál szeret viselni, mivel jobban érzi vele magát a seprűt. Pálcáját a futócipője mellett hagyva gyermeki sietséggel kapja át a lábbeliket és öt percig nem is képes másra, mint nagyot kurjantva körbe-körbeszállni a pályán, tépő menetszéllel és fokozódó adrenalinnal, és még sokkal magasabbra, akár az első torony aljának szintjéig is.
Ott áll meg először, hogy szétnézze az alatta elterülő sötétségen. Megtévesztő gesztust tesz; az egyik pillanatban még kihúzza magát és felegyenesedik, mintha szusszanni a tájat élvezve, de aztán srégan lefelé dönti a seprű nyelét, és saját tengelye körül forogva - egy őrültet igazoló tempóban - fúrófejként indul a talaj felé. A végén a pörgése mindinkább gyorsul, a gyakorlat mégsem olyan veszélyes, mint  amennyire látványos; a kellő szög és figyelme megvolt hozzá, hogy biztonsággal tudjon teljesen vízszintbe ereszkedni, jó 7 méterrel a föld fölött. Mikor megáll, kalapáló szívvel nevetni kezd - sokszor mondták már neki, hogy egyedül tilos pályára jönni, ami az extrémsportoknál egyébként is általános szabály. Egészen kizárt dolog, hogy betartsa - újra körözni kezd a pálya körül, néha-néha lusta lajhármozdulatba dobva magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Egészen addig annyira el van merülve a saját békés boldogságában és nem veszi észre az alakot, míg az fel nem száll a levegőbe - egy kanyar közben hátratekint, és mikor eztán valóban elindulnak felé, egy leheletnyit lelassít, hogy lehetőséget adjon a felzárkózásra - aztán oldalra pillant. Az üdvözlés egy összevillanó tekintet és egy futó mosoly, azon természetesen nem csodálkozik, hogy soha nem találkozott még vele, utána ő már sehol sincs. Nyílegyenesen tűz ki előre a karikák felé, fokozatosan simulva rá a sportszerre, majd 200 méter után legalább ekkora hirtelenséggel húzza be a seprűjét jobbra, keresztbe a lány előtt - ha kell, kissé lefelé irányítva a seprűt, elvégre fogalma se lehet arról, kivel kezdett most fogócskába. Tulajdonképpen ő maga is csak most ismerkedik az új seprűvel, nincs meg régóta (már, a piacon se túl régóta); bámulatosnak találja a kifinomult érzékenységet, amivel a legkisebb pöccintésre is irányt vált, épp e túlirányítási veszélye miatt nem ajánlják kezdő seprűsöknek; az igazi lelke a kanyarodásban van. Ian sose tartozott a túlságosan óvatos játékosok közé, úgyhogy most se hagy magának időt a szoktatáshoz. Legszívesebben most is felkiáltana - fel is kiált! - majd egy széles ív után gyors cikkcakkba kezd a levegőben - fokozatosan felfelé haladva, csak már a másik karikák irányába. Itt már többször pillant hátra, mikor éppen lehetősége van rá - nagyon igyekszik, hogy mindig pontosan akkor menjen messzebb, mikor a lány esetleg a közelébe ér, ám ehhez valamennyire fel kell vennie az ő mozgásának ritmusát is és ez valóban nem egyszerű feladat. A szlalomozás könnyű, inkább csak azt nehéz beállítani, hogy pontosan akkora távolság legyen kettőtök között, amekkorát te szeretnél. Az egyik oldalon a pontosság, a másikon a végtelen vadásztürelem - könnyű megunni, ha előtted szórakozik így valaki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

A vacsora, legyen akár háromfogásos is, egyáltalán nem biztos, hogy egész éjjel kielégítő táplálék lesz egyeseknek. Ian az este még kiment a pályára futni, míg Ethan valami érthetetlen jogi szabályokról hadoválva elkanyarodott a könyvei felé, csak azért, hogy aztán egész éjjel az ágyában fetrengjen korgó gyomorral. Mivel a Lottival való szerencsés találkozója óta nagyon is jól tudja, merre van a konyha - és mert a Rellonban, hiába kereste, csak egy bizarr italbárt talált, kaját nem, így éjjel kettőkor ő mezítláb, szürke melegítőjében és egy pizsamának használt egyszerű fekete pólóban indul útra azzal az optimista ideológiával, hogy biztos lesz majd valami manó, aki főz rá. Félúton már magához hívja az egyik zokniját, mert a márványpadló mégse bizonyul olyan melegnek, mint ahogy ő félálomban gondolta, de útja a konyháig különben töretlen nézelődéssel és a rúnázott telefonozással telik. Akkor becsüli meg csak igazán, hogy induláskor felmarkolta az eszközt, mikor megérkezve látja, hogy bizony nemhogy egy manó sincs, de még kikészített szendvicsek se.
Álmosan vakarja meg félig csukott szemét, miközben beljebb lépkedve újra és újra körbenéz - mélységes csalódottsággal. Mhm. Senki.
Természetességgel bújik bele a mobilba, mint az egyetlen eszközbe, ami ilyen helyzetben segíthet neki. Mázli, hogy mentett le recepteket.
"Éjjeli nasi recept" - Pötyögi. Agglegény rántotta. Receptek férfiaknak. Receptek bénáknak. Hidegtálak. Palacsinta...mhmmm...palacsinta.
Azzal a gondolattal áll neki mégis zsírszegény sajtot keresni, hogy az edzője minimum képen törölné, ha elmesélné neki, hogy ő éjjel még nutellás palacsintával boldogította magát. Nem baj, könnyen talál más boldogságot; hús.
A hozzávalók beszerzése nem megy könnyen; krumpli, tojás, petrezselyem, sonka, szalonna...hagyma, még mindig kell? Mozzarella. Paprika és paradicsom. Miért nem tartanak itt bagettet...? Valójában legalább 15 percébe telik, mire megfeszített munkával feltúrja az óriási raktárat, edényeket, további takarítani valóval látva el a manókat. Egy ponton már kezd is kételkedni abban, mennyire éri ez meg neki, de néhány falat lustán elrágcsált sajt hamar jobb belátásra téríti - elkezdi hát egy méretes serpenyőben pirítani a...nem, nem a hagymát, ő a sonkával kezdi. Kaját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Hátra se kell fordulnia, hogy a serpenyő felett tökéletesen reprodukálja Mihael fintorát - elég hozzá, hogy meghallja a hangját. Köszönésként gúnyos nyögést hallat, s félig-meddig rásandít a másikra - biztos, ami biztos, nem pálcával közelít-e felé. No persze -gondolja rögtön- nem mintha Misi érdemben tudná használni a sajátját.
Megnyugszik, mikor a fiú rögtön eltűnik a kamrában, de érthető módon nem számít rá, hogy utána még csevegni is támad kedve és emiatt tesz egy hirtelen mozdulatot a fakanállal - repül a lecsöppenő forró olaj, egyenesen Mihael pólójára. Ian a legkisebb megbánás nélkül, csekély érdeklődéssel figyeli művét, majd visszafordul a húshoz és találomra beleönt még mellé egy rakás hagymát, paradicsomot és némi tojást is - az csak a szerencse akarata, hogy héj nem különösen kerül bele.
- Jó hallani, hogy ennyire érdeklődsz a karrierem iránt. Esetleg majd küldök meghívót néhány meccsre, hogy addig is kiengedjenek a sittről. - Nagylelkűsége minden apró morzsáját össze kellett szednie e nagy felajánláshoz; ez látszik is közönyös "idióta vagy" arckifejezésén, emellett Misi biztos nem kételkedik feltétlen jóakaratában. Az Ethanre vonatkozó megjegyzést természetesen elvből nem is kommentálja; Misi nem érdemli meg, hogy róluk beszélgessenek.
- A lehető legkevésbé sem. - Válaszolja őszinte egyszerűséggel, meglepve Mihael-re nézve, arcán azoknak az embereknek a kételkedésével, akik nem hiszik, hogy jól hallották az iméntieket. Hogy is van az, hogy Mihael ad számára főzési tanácsot? Abszurd szituáció. Talán csak, hogy igazi empirista módjára letesztelje, ez működik-e kétszer egymás után, szinte már kihívóan önti bele az eddig összerámolt kajákra az olajat - közben meredten a másik arcát nézi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Diszkréten a termet fürkészi, míg túl nem lépnek ezen a kis közjátékon; Eszter megjegyzésére csak udvariasan vigyorog egyet, hogy kimutassa egyetértését, bár részéről tényleg mindegy, miféle borzalmas emberek járnak ide, akik esetleg nem tisztelik teljes mértékben az etikettet - mindez egyébként a Roxfortban se annyira jellegzetes, mint a franciáknál, neki is össze kellett szednie magát az első alkalmak során, mikor beszökött hozzájuk. Persze az csak dicséret, hogy Eszter mindebből nem vett észre semmit.
A kviddicsre mégse térnek ezután vissza, mert az egyik DÖK-s diák magához veszi a szót és ráadásul olyan hírekkel szolgál, ami már őket se hagyja hidegen; Mihael Rémkirály lett. Míg Ethan arca egy pillanatra elkomorul és bemutatja a látszólag semleges, valójában világ legundorodóbb tapsát, addig Ian olyan látványosan nevet fel meglepetésében, hogy a körülöttük állók mind rájuk néznek. Egy nagy korty után gyorsan lerakja a poharát, hogy teljesen átadhassa magát az eseménynek.
- Nem! - Kiáltja nagy tapsolás közepette, mintha el se akarná hinni, hogy ilyen jó viccben is része lehet ma este. Érdekesek a bagolyköves diákok, mind a tetszésük kinyilvánításában, mind az ízlésükben.
Közben már Mihael tekintetét keresi a tömegben - hogy ez könnyebben menjen, még fütyülni is elkezd, olyan gúnyos vigyorba meredt arccal, ami igazán vérlázító.
- Gratulálunk! Lépjen elő a király! Mihael, sose voltál még ilyen csinos! - Láthatóan nem lehet egy ehhez hasonló eseményt kommentár nélkül hagyni - ráadásul, ha eddig nem is vette észre, Ian most biztos beköszön a fiúnál.
- Mamlasz. - Teszi hozzá már kicsit halkabban a többieknek, különösképpen Ethan-re vigyorogva, mintha csak ezt mondaná: Te elhiszed? Milyen idióta szavazás, nehogy egy kicsit is komolyan vedd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Mire a vidám ismeretlen taktikát vált, Ian egyszerűen padlófékkel reagál; a seprűjét egy kissé oldalra és felfelé fordítja, hogy ne repüljön fel a seprű fara, ellenben remek rálátása legyen a lányra - ha minden jól megy, úgy az ismeretlen most elé kerül (az, hogy ennek mekkora a mértéke, már a másik reakcióidején múlik), de nem csak elé, hanem felé is - egészen eddig srégan felfelé haladtak ugyanis, így talán megváltoznak egy kicsit a viszonyok. Tulajdonképpen sose volt annak a híve, hogy a lány fusson a fiúk után, egyszerűen sokkal jobban néz ki egy fordított helyzet - kényelmesebbnek érzi, ha vadászként tud játszani, nem kell folyton hátranézni, hol van a másik, mikor csap le rá, ellenben innen egyszerűbb dominánssá válni. Feltéve persze akkor, hogy az 'üldözött' is megfelelő játékosnak bizonyul - nincs rosszabb egy kreativitást mellőző, félénk, arra méltatlan embernél. Nem haboz sokat - nem tudja, hogyan fog reagálni a lány, rögtön megfordul-e, vagy csak megáll, kanyarodni kezd-e, de bízik benne, hogy hátranéz, rá, legalább annyi ideig, míg beméri a pozícióját. Ian pontosan eddig vár arra, hogy nyílegyenesen elinduljon felé - mindenféle cél, szándék vagy terv nélkül. Amennyiben túl közel vannak egymáshoz, úgy mozdulata elejébe belefűz egy gyors hurkot maga körül, hogy egyértelműsítse az útvonalát vagy csak azért, hogy ne rövidüljön le kényszeredetten a táv a lendület hiánya miatt. Nem lehet megtippelni, hogy erre miként lép a társa - ugyanakkora az esélye annak, hogy felveszi a kesztyűt és kíváncsian megnézi, megfutamodik-e a másik, ahogy az az egyik edzéskor is megtörtént már Iannel (és aminek rettentően csúnya karambol lett a vége a megfutamodás és a józan ész teljes hiánya miatt), de talán "elfutnak" előle. Ki ez az idegen, aki ennyire jól ülni a seprűt? Az iskola nem teljes egészében repülés-specifikus, dehát ő is éppen azért jött ide, mert jó a képzés, valószínűleg nincs egyedül. Mázlija van, hogy nem egy kezdő tévedt erre félénken gyakorolni az első nagy megpróbáltatása előtt - és aki, neadjisten' segítséget kért volna tőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Tisztán látható büszkeséggel szemléli művét, amit Mihael pulóverén okozott, s mindez olyannyira kedves a szívének, hogy meg se hallja a melléfűzött kommentárokat, főleg nem a szűzérme megrontására vonatkozó aljas rágalmakat - aztán éppen, mikor Mihael idegszálain kezdene táncolni, a férfi keze hirtelen elindul a, puszta fenyegetésből a serpenyő fölé helyezett olajos üveg felé.
Nincs idő a reagálásra. Nincs mód menekvésre - a serpenyő tartalma, mely oly' drága Iannek, az egyetlen mentsvára, menthetetlenül tele lesz olajjal. De nem csak az; ahogy Mihael lecsapott, úgy mozdult Ian is és bár a támadás váratlanul érte, meglendítette a kezét, hogy elkapja onnan az üveget. Szinte lassított felvételben zajlódnak le előtte a dolgok; ahogy az ütés csattan, ahogy felrántja az üveget - majd ahogy az olaj szépen lassan elér mindent, a tűzhely környékét, a padlót előttük és némileg őket magukat is.
Ian vádlón, bár nem túl erősen karba vágja Mihaelt - a következő pillanatban pedig előkapja a pálcáját.
- Evapores! - Az étel mindenekfelett álló. Meg kell akadályozni, hogy túlságosan olajban tocsogóvá váljon - rögtön utána egy egyszerű tisztítóbűbájjal frissen kimosott, megszárított állapotba varázsolja a pólóját - természetesen csak a sajátját - majd eltünteti a pálcát.
- Agyatlan barom vagy. - Fűzi hozzá némi bors és só hozzátétele után, amiket előtte gondosan ellenőriz, nehogy a javasoltak legyenek. A tojás fehéredni, a hagyma üvegesedni kezd - Ian ritkán lát ilyet, szóval érdeklődve szemléli a készülő ételt.
- Míg nem találkoztunk, elvégeztél valami főzőiskolát és most úgy érzed, ezt feltétlenül meg kell velem osztanod? Fogadd őszinte gratulációmat! Ennyire rosszul főz a feleséged? Mi az istenért vagy még itt egyáltalán? - Fordul újra, kissé féloldalasan, a vacsoráját védve a másik felé, de az utolsó mondatot már olyan arccal mondja, mintha menten odaköpne Mihael elé.
- Úgyse értesz hozzá. - Dörmögi még teljesen érthetően, miközben újra az étel felé fordul, hogy megbökdösse egy kicsit az egyik fakanállal. Láthatóan sokat pirult már a hús.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Sötét van és hideg. December eleje. Ian bő negyed órával előbb ébredt, ezért az a -hülye- ötlete támadt, a reggeli hosszú futástól eltekintve inkább kipróbálja, mennyire okoz instant izomgörcsöket a faluban lévő fagyos tó hőmérséklete.  Tulajdonképpen a víz bizarr módon azóta izgatja a fantáziáját, hogy először meglátta; ritkán szokott szabad vizekben úszni télen, főleg magasabban fekvő helyeken, de most olyannyira taszítja a medence klimatiált, állandó hőmérsékletű stabil légköre, hogy ébredés után alig 10 perccel már be is csukja maga mögött szobájuk ajtaját.
Egyszerű termoruhát visel a futáshoz, a nadrág felett egy bő melegítővel, ahelyett, hogy felvette volna kompressziós ruháját - lehet, tényleg reggel van még ahhoz, hogy ilyeneken elgondolkozzon. A bemelegítés gyakorlatilag a kastély bejáratától a stégig tart; addig fut, nyújt, ugrál, teljesen egyedül a sötét dűlőúton, majd aztán a faluban - itt azért már találkozik néhány koránkelő középkorú, vagy idős boszorkánnyal, varázslóval, akik éppen a reggelivel telített hasukkal elkezdik a napjukat.
Csönd van. Még messze járunk attól, hogy felkeljen a Nap, de már nincs éjszaka, csak a tüdőbe hasító jéghideg hajnali levegő és Ian egyenletes szuszogása, ahol sűrű fehér párával kifújja azt. Néha megszólal egy-egy madár, ahogy egyre kijjebb kerül a falu központjától és csakhamar újra fű van a lába alatt út helyett. Egészen korán ideért - némán, elmosolyodva nézi a rezdületlen vizet, ami várakozva néz vissza rá. Még annyit se tétovázik, amennyi biztosítana mindenkit ép eszéről. Gyönyörködik két percig a táj háborítatlan magányában, majd lekapja magáról a felsőruházatot, a melegítőjét, a nadrágot is, a kupac tetejére a pálcáját és így, egy szál fürdőnadrágban veti veti bele magát - fejjel előre, kinyújtott kezekkel - a vízbe.
Az élmény letaglózó. Igaz, javít valamicskét a helyzeten, hogy legalább ő akarta - de ez nem vigasztalja kérlelhetetlenül visító izmait, az ereit, vérét, ami úgy érzi, menten megfagyott, a halántékán át a szorító nyomást, az ezernyi-milliónyi éles tűt, amibe belevetette magát...Isteni.
Egy hosszú ívvel bukik fel újra, hogy levegőt vegyen, de jobb, ha nem áll meg. Kellemes tempóban úszni kezd, hol lebukva, hol fel, szabályos mellúszásban haladva a tó közepe felé, majd oldalra, vissza. Lassan múlik a hideg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Iskolai edzés, a bál előtt néhány nappal. Becca éppen letép egy gurkót Ian-ről, ami a fiú füle tövéhez igyekezett - és amit abszolút nem vett észre. A cseppet sem érzékeny felkérés is a levegőben történik, miközben mégiscsak lebukik, hogy ne ütközzenek a hirtelen melléfaroló lánnyal.
- Te, ez jó volt. Gyere el velem a bálba. - Így Ian.
- Felőlem jó. - És így Becca.

Tehát a mai napon is együtt indulnak el a Rellonból - éppen csak 20 percre ejtik útba a konyhát, hogy szépen kiöltözve befaljanak valami tisztességes vacsorát (=hamburger), mikor kiderül, hogy a bál nincs egybekötve a lakomával. Beccának külön szüksége van az energiára, mert úgy hírlik, ma a fellépők között lesz - Ian pedig igyekszik nem leenni az elegáns inget és a sötét zakót, bár nagyobb összegben merne fogadni rá, hogy Ethan így is fog találni rajta valami precíz igazítanivalót, mikor találkoznak. Indulás előtt sajnos nem sikert összefutniuk a klubhelyiségben.
A bejáratnál nagyvonalúan maga elé engedi háztársát, és csak utána ámul el ő maga is a dekoráción. Itt is csillag, ott is csillag - a romantikus félhomály jótékony hatással van sokak megjelenésére, mindamellett néhány gyerekkorában látott szerelmes-gimisfilm utolsó felvonásait idézi fel benne, ami mosolyra készteti.
- Hangulatos. - Jegyzi meg Beccára pillantva, miközben odébb lépnek, hogy véletlenül se legyenek útban a mögöttük befelé tóduló diákoknak. Az este hivatalosan még nem kezdődött el, a szokásos zene tölti be a termet, amikor...  
- Te jóságos ég. - Nagyot nevet, amikor meghallja a régi slágert - azonnal felidéződik benne a gyerekkora, meg az is, mekkora elánnal kapcsolták el a mugli rádiót, mikor századjára is ez került műsorra. Még a felvételt is látja maga előtt, ahogy egy nyáron a nagyapja lakásán Ethannel a kanapén, a tv előtt fetrengve éppen a női lény mibenlétéről beszélgettek - csak olyan kilencéves fiúk módjára.
- Gyere...! - Nem hagy túl sok választási lehetőséget Beccának, ugyanis egy szám erejéig karon ragadja és behúzza magával a táncparkett szélére. Megpörgeti és nagyokat vigyorogva forogni kezd vele, mindamellett a szándékosan nem éppen odaillő nem-veszem-komolyan-ezt-a-nyálas-dalt mozdulatai mellett is legalább látszik, hogy megtanították táncolni - eldobni mindenesetre nem fogja Beccát. Inkább mint valami ügyes, kihagyhatatlan paródia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Egy pillanat az egész; ahogy a derekánál fogva hirtelen megragadja a lányt és a legminimálisabb időt se hagyva bármiféle ellenkezésnek, visszarántja őt a szilárd talajra. Nem hagyja, hogy elessen a lendülettől, szóval ha dől is, érezheti, hogy Ian biztosan fogja, de nem mondhatni, hogy túl gyengéd lett volna közben - minden figyelmeztetés, engedély vagy előjelzés nélkül, csak úgy a semmiből. Nagyjából tíz másodperccel ezelőtt hopponált ide a tótól alig három méterre, úgyszólván pont időben érkezett.
- Mondd csak, normális vagy? - Nem emeli fel a hangját, de keményen a kislány szemébe néz, miközben hátrál tőle egy lépést, hogy innen aztán újra végigmérje. Mintha az épelméjűségéről igyekezne megbizonyosodni...utána pedig lehajol, hogy felvegyen egy félig betemetett kisebb követ a földről - ezt a tó felé hajítja, néhány lépésnyire attól a távtól, ahol az imént játszani kezdett volna a lány. A reprezentálás sikeres; a kő koppan a jégen, a koppanás után halk reccsenés - a jég nem törik meg teljesen, de a kőből kiindulva szerteágazó, gyors kis repedések futnak körbe a területen.
- Ennél ezernyi gyorsabb módja van a halálnak. - Jegyzi meg, miközben keresztben átdobja a válla fölött az edzőtáskáját, amit az előbb -teljesen akaratlanul- ledobott magáról. Nem indul el rögtön: nyilván attól, hogy kvázi lehülyézte a lányt (mind a tekintetével, mind a szavaival) megrémíteni azért mégse állt elsőrendű tervei között - különben csak hagyta volna, hogy beszakadjon alatta a jég, utána bőven ráért volna kiemelni őt a vízből. Áll hát vele szemben, ránézve és azt találgatva, mennyi idős lehet; az arca és a testalkata valahogy furcsa diszharmóniában van az öltözködésével, a kamaszlányoknál pedig amúgy se lehet tudni...talán 14 körül van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Van Budapesten egy viszonylag újnak számító ékszerüzlet azoknak a sznob varázslóknak, akik itt élnek, nem akarnak Üstödig hopponálni, de Pestseholse túl koszos nekik. Az ő egyöntetű véleményük, hogy a fővárosnak erre már igencsak szüksége volt - mégiscsak ez a központ! - és az üzlet tulajdonosa is így vélheti, ennél feltűnőbbre ugyanis nehezen tehette volna a hely csupa törhetetlen, ragyogó üvegből készült falait, a csillogó fehér márványpadlóját, drága, modern festményeit és mindennek az ékét, a bent tornyosuló szikrázó kristálycsillárt. Bár a muglik mindezt nem láthatják, a tulajdonos nem volt hajlandó egy ócska lepratelep illúzióját kelteni bennük, főleg nem a Váci utca egy beugrójában - így ők egy közeli szálloda hátuljának vélik a helyet, egy olyan bejáratnak, amit csak az ott dolgozók használhatnak - lényegtelen információ, mely felett egy átlagos ember hamar elsiklik.
Hátránya csak egy van; viszonylag gyorsan zár. Épphogy lement a Nap, 17:00-17:30 fele jár az idő és Iannek bő fél órája maradt, hogy kiválassza a legmegfelelőbb ajándékot Ethan számára - egyrészt azért, mert dolga van utána, másrészt pedig hatkor sűrű mosolyok közepette fogják kitessékelni az üzletből.
Valószínűleg a sietsége teszi - vagy a szemébe villant a természetellenesen fényes épület - de ahelyett, hogy az utat nézné és a sietősen bekanyarodó, felé igyekvő közeledő taxit, következetesen nem vesz róla tudomást, aminek egy hatalmas fékezés az eredménye. Mindketten kellettek ahhoz, hogy elkerüljék ezt az ütközést; a sofőr gyors reakciója és Ian reflexe is, aki a taxi felé tartott kézzel védekezően ugrik arrébb. Kell pár másodperc, míg mindketten felocsúdnak, addig meglepetten bámulnak egymás szemébe - végül Ian tér magához hamarabb, felegyenesedve int a férfinak, a sűrű káromkodását pedig már meg se hallja, mert újra célirányba fordul és ruganyos lépteivel felkocog a bolt előtti néhány lépcsőfokon. Csilingelve csukódik utána az ajtó, ő pedig az egyik eladó(hölgy) kezébe kerül - vele aztán a méregdrága, elvarázsolt karórákat kezdi nézegetni, utána egyedül marad. Az ékszerek felé hajolva nem is figyel a hely számtalan egyéb választékára, de a pult mögött maga a tulajdonos áll. A belül is roppant fényes, fehér helyiség érdekes kontrasztban van a kinti környezet sötétségével - így majdnem hogy bensőséges környezetet teremt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Annyira bele van merülve a fehér pultra kiterített órák tanulmányozásába, hogy nem érdekli, ki lépett be mögötte az üzletbe - fel se nézve a kezei közé emel egy barna bőrszíjas darabot (ami a leírása szerint amellett, hogy roppant elegáns, még a viselője aktuális öltözködéséhez is képes idomulni), mikor egy női hang megszólítja. Mindenekelőtt természetesen visszahelyezi az órát a helyére.
- Elnézést, de... - Nagyjából eddig jut a válaszban, mert ekkor szembefordul a nővel és az arcába néz. Nehéz megmondani, mi jutott el először a tudatáig; az a furcsa, nehezen megfogalmazható kisugárzás, vagy az ezzel érdekesen ötvöződő váratlan szépség - mindenesetre az ösztönei előbb reagálnak, mint ő, és akaratlanul is hátrébb lép. Fél centin múlik, hogy ne ütközzön a mögötte nyúló pulttal - úgy tűnik, ez egy ilyen 'majdnem megtörténik' nap.
- Legközelebb keressen egy rendes sofőrt. - Fejezi be néhány pillanattal később udvarias, nyugodt hangon. Mivel egy gyors mérlegelés után úgy dönt, az előbbi férfiatlan viselkedése nevetségesen nézett ki, most visszalép és - éppen látható módon - ki is húzza magát. Közben kitartóan tovább nézi az ismeretlent - kicsit olyan, mintha képtelen lenne levenni róla a tekintetét. Az első meglepettség eltűnik az arcáról, de úgy tűnik, nehezen tér napirendre a bizarr reakciója és afölött, ami ezt kiválthatta belőle - tulajdonképpen éretlensége azzal is keveredik, hogy túl sok kedve sincs máshová nézni. Az agyára szálló lila köd először megakadályozza, hogy felfogja a természetfeletti jelenséget, de ezúttal nem hátra, hanem előre lép egy fél lépéssel - utána finoman krákog egyet, ami segít neki abszolút visszatérni önmagához. Még szerényen -háh!- el is elmosolyodik.
- Tényleg elkeserítő lenne, ha csak azért esne bajom, mert Ön siet valahová.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

'Awww?' Szóval awwww. "aawww".
Nem veszi direkt gúnyolódásnak a nő reakcióját, de mégse képes arra, hogy figyelembe se véve eltekintsen felette - no persze, túlzás lenne azt feltételezni, hogy egyáltalán megpróbálja. Mindez némileg józanítólag hat rá, még hatásosabban, mint a legutóbbi saját próbálkozása.
- Awww. - Visszajátssza a mozdulatait és a hangmagasságát, finoman dramatizálva azokat - utána mosolytalan arccal adja tudtára, hogy így kidomborítani egy apró, akaratlan botlást, mennyire nem szükségszerű. Persze vehetjük úgy, hogy ez méltó revans a sminkbaleset után, de valószínűtlen, hogy erről Ian-t is meg lehetne győzni, elvégre kérem, itt most a hiúságáról van szó! Főleg nem az ezután következő kedélyes fejsimogatás után...kezdi furcsállni, hogy már másodjára intik arra, hogy vigyázzon magára.
- Diamonds are a girl's best friend, igaz? Régen mindig azt hittem, hogy inkább a ruhák azok. - Jegyzi meg semleges hangon, miközben félig már visszafordul az Ethan-nek kinézett óra felé, amit mintha egy pillanatra teljesen elfelejtett volna. Ez a nő...van benne valami szükségszerű hatalom, valami illékony, megfoghatatlan...Ian egészen sok kultúrában nőtt fel egyszerre, de mégis ismeri az érzést, mikor valaki olyannal találkozik, akiről megsejteni, hogy idegen helyről jött - anélkül, hogy bármit látnál a viselkedéséből. Nos, a nőre pillantva valami olyan érzés fogja el, mintha szintén egy idegen lenne, de a különbség mélyebb, mint a nemzeti hovatartozás; van benne valami egészen nem emberi. A modora, a megjelenése egy olyan vadászhoz teszi hasonlatossá, akihez örömmel járulnának az áldozatok, miközben biztos, hogy egy varázsló se akad, aki ne érezné a belőle áradó különös mágiát vagy ne hitetné el magával szívesen, hogy a szépségen kívül nincs más fegyvere. Még akkor se, ha erre többször figyelmeztetik.    
Ha pedig magát az gyémántmán-jelenséget nem is, de a szenvedélyt, ami egyes embereket a drága ékszerekhez köt, közel érzi magához - futólag elmosolyodik, de csak az orra alatt, mert már legalább fél órája nem jutott eszébe a kviddics - aztán kiemeli az ajándékba szánt mágikus órát, természetesen a hozzátartozó dobozába illesztve. Döntött, végzett - de egyelőre nem indul, csak a másikra néz.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Volt alkalma már kellemesebb körülmények között találkozni Odettel.
Ian a tarkóját vakargatva sétál a megbeszélt folyosóig - azt kérte a lánytól, hogy mielőtt bárhová elindulnak, itt találkozzanak, mert akkor még ő maga se tudta, mi lenne a céljának megfelelőbb hely. Határozottan nem akar olyan helyre menni, ahol emberek vannak, vagy ahova beszorulhatnak, mint a fakunyhó vagy egy cukrászda...és fontos az is, hogy minél semlegesebb terület legyen. Csak semmi túl zárt, túl romantikus, vagy túl veszélyes. Itt egyelőre jó lesz, míg Odett meg nem érkezik.
Hátát a falnak vetve, sóhajtva a mennyezetet nézi, pótcselekvésként lehúzza magáról a sapkáját. Nagyjából azon gondolkozik, mennyire nincs kedve ehhez. Miután véget ért a hét, aminek minden napjára kínos pontossággal emlékszik, neki el kellett utaznia - az edzések elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy a pokolba kívánt átok után ne közvetlenül kelljen tudatosítani magában a történteket. Valami homályos balsejtelem környékezi - az az érzése, hogy a lány nem fogja olyan simán venni a kanyart, mint tehetné. Hülye egy helyzet.
Persze ahogy az elmúlt másfél hétben elmaradt közöttük a kommunikáció, ez egy kicsit segített lehűteni a parazsat...voltaképpen ez az egyedüli, ami vigasztalja, mert erre Ethan röhögő arca és az általa készített instagramos képek és videók valahogy nem voltak megfelelőek.
Csak jöjjön már, essünk túl rajta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Kicsivel több, mint egy hete engedték ki az ispotályból - azóta úgy jár-kel a lakásban, egy őt nem ismerőnek úgy tűnhet, mint aki védeni akarná a sérült kezét; csak ő éppen azt használja a létező összes tevékenységhez. Egészen egyértelmű; szándékosan a dobókezét akarja cselekvésre bírni. Mérgesen veszi le vele a könyvet a polcról, fogja meg a kanalat, kényelmetlenül hajlítgatja a finoman megmerevedett izmokat, forgatja a vállát, csap rá az asztalra, idegesen nyomorgatja a kvaffot...Ilyesféle hétköznapi tevékenységekre már teljesen használható; ez az egyenlőtlen elosztás csak egy néma elégtétel arra, hogy végre lekerült róla az első napokban, a csontnövesztés alatt viselt rögzítő. Ő dühödten azonban érzi a meggyengült izmainak súlyát - ehhez pedig nem csak néhány felvett új szokás, hanem irdatlan szeszély is társul.
Mondhatni, hogy nem viseli túl jól, hogy a baleset óta nem ült seprűn. Tegnap volt a második találkozása a Bombers csapatával és úgy tűnik elkezdődnek az edzések is. Néhány hétbe még beletelik, mire újra ugyanolyan erős lesz, mint azelőtt.  
Természetesen a legkevésbé se nyugtatja meg a tudat, hogy maradéktalanul felépül. Szótlanul, merev grimasszal fekszik most is az ágyán, behajlított jobb lábának támasztva az új Chaser Weekly-t. Nem beszélgetett mostanában túl sokat az emberekkel, a Bagolykőre is csak azért ment egyszer vissza, hogy ne kelljen otthon lennie. Most enyhén leszórt zakót visel valamiféle inggel, amihez illik a lehető legnagyobb gyűrődést okozó elnyúlt pozíciója. Bár a viselkedéséből nem jön le, úgy tűnik, készül valahova...vagy legalábbis vár valakit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Testhelyzetét egy centit se mozdítva pillant fel a kopogásra - Ethant meglátva pedig újra az újságba néz. Zajlik ez akkor, mikor a barátja felméri a terepet és őt magát - ennyivel reagálja le a köszöntő 'Megjöttem'-et és azt is, hogy beljebb lép.
- Egyáltalán nem kell elmennem. - Válaszolja automatikusan, közbevágva Ethan első megjegyzésébe, miközben lapoz egyet.  
- Mi baja lenne Séraphine-nek? Tökéletesen beleillek a kiélt, jól szituált aranyvérűek közé, akik a vendéglistája háromnegyedét kiteszik. - Ritkán hangoztatja apja véleményét, de úgy tűnik, rosszabb napjain kiütközik belőle a nevelés. Még egy jelentőségteljes, mogorva pillantásra is futja, ahogy felnéz az újság felett. Ezután, ahogy Ethan közel ér hozzá, némileg feljebb helyezkedik az ágyán.
- Vissza se tarthatsz, hogy egész este arról beszélgessek, hány házat vettem múlthéten és hogyan morzsolta fűrészporrá a csontjaimat egy gurkó. Kérlek, menjünk máris! - Éles affektálása közben ledobja a lapot maga mellé, hogy oldalra fordulva a földre rakja cipős lábait. Felesleges végignéznie a barátján ahhoz, hogy a szurkálódása iránya egyértelműen a tökéletes, kifogástalan megjelenése legyen.
- Mit gondolsz, a fekete vagy a szürke mandzsetta illene jobban a cipőmhöz? - Alkarjait egy pár másodpercre a térdeire támasztja, aztán lendületesen feláll - az egész alakos tükre elé lép, hogy nézegetni kezdje magát, a kulcscsontjait, az arcát.
- Ingyen kaja itt is van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Az első, az első, az első!
Ian egy nagy csapat kiáltozó-ünneplő fiú között zúdul be az étterembe - a határ közelsége miatt nincs nagy hiány a szurkolókból, a városon kívüli, messzi kviddicsstadion után pedig -hamar elterjedt- ezt az étterem/pub szerelemgyerekéből létrejött német fogadót jelölték ki az ünneplés fő helyszínévé. A varázslók/boszorkányok leginkább hopponálva, vagy ha ehhez már túlságosan jókedvűek, kijelölt zsubszkulcsokkal érkeznek.
Mikor a kviddicscsapat befut még nincs nagy tömeg. Viszonylag hamar érkeznek a zuhanyzás és a lezuhant, megsérült csapattársaik látogatása ellenére is (az egyiküknek az orrát súrolta a gurkó, amitől a barátságos mérkőzés keretében kis híján megfulladt a saját vérében...de ő mondjuk egy hatalmas kötéssel, kissé kábán itt sétál a többiek között).
Hogy aztán a győzelmen és a továbbjutáson kívül Ian-t külön kiemelték fiatal kora és élete első felnőttligás mérkőzésén nyújtott bravúros teljesítménye miatt, bőven elég arra, hogy sutba vágja a racionálisan gondolkozó agy minden erényét. Picit mintha itt se lenne; ilyenkor gyanús, hogy a mérkőzésen mereng, mert kába vigyora kellőképpen büszke és önelégült hatást kelt. Ha pedig éppen aktívan részt vesz a beszélgetésben, akkor -a többiekhez hasonlóan- habzsolva az ételt és a sört, leginkább hangosan nevet velük. A látószöge elég beszűkülten eleinte csak és kizárólag a csapatára összpontosul, arról pedig természetesen szó se lehet, hogy másról beszéljen valaki, mint róluk.
A játékosok kimerült izmai egytől-egyik készségesen ernyednek el az erős német sör hatására - mindezt a nyilvánvaló fáradtságot azonban könnyen legyűri a győzelmi mámor, amit pedig leginkább a hangerősségük fejez ki. Lassan-lassan befutnak a szurkolók is és Ian-nek se kell sok ahhoz, hogy bódulttá váljon, bár nehéz megállapítani, hogy az egész napos szellemileg és fizikailag is kimerítő küzdelmet koronázó győzelem miatt, a nagy hévvel befalt ételtől, vagy az italtól. Abszolút feloldódott az őt körülvevő őrjöngő örömben - nincs magánál. Mondjuk azért ehhez képest elég aktív, árad belőle a világot meghódítani bíró, tettre kész boldogság, mindenkivel készségesen beszél perceket és alig-alig bír szerényen mosolyogni, mikor valaki egy vállveregetésen túl kifejti, milyen remek mérkőzést játszottak.
 Hamar megbeszélték, hogy a ma éjjel az ünneplésé, holnap pedig, miután a sérültek is kikerülnek az ispotályból, le tudnak ülni aprólékosan áttárgyalni mindazt a három és fél órát, ami a felszállás és a cikesz elkapása között történt.
És most elindul a férfimosdó felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Természetesen menjen mindenki a fenébe.
Ian arca akkor komorult el először, amikor felébredt a kispadoknál. Kába tekintettel bámult felfelé a levegőben repülő játékosokra, akik között ott kellett volna lennie. Hogy mégse volt, az őt magát is olyannyira meglepte, hogy rögtön újra elájult.
Legközelebb már az ispotályban ébredt, nagyjából úgy, mintha ráragadt volna az utolsó durva arckifejezése. Csak a vér szállt ki a buliból; hullasápadtan és fátyolos tekintettel járt körbe a kórteremben. Szelíden érdeklődő morgására meg is kapta a kellő információt; hogy miért fáj ennyire rohadtul a fél oldala és hogy miért érez magában ekkora zavart dühöt - hogy elájult a meccsen!
Á, hogy a gurkó...meg a győzelem.
Két középső és gyűrűsujja közé vette az orrnyergét és szorosan összezárt szemekkel kívánta jelezni a magányra való igényét, ehelyett a következő pillanatban csak felszisszent - megmozdított dobókarja kínlódva állt ellen mindenféle helyváltoztatásnak. Ennek fő oka a rögzítősín volt, ami a lapockájától a felsőkarjáig volt rákötözve, biztosítva ezzel a sokféle csont-szalag-izom-izületnövesztő lötyedék, krém, kenőcs, anyai puszi zavartalan munkáját. Ezután már a puszta arckifejezését használta első, teljesen indokolatlan, ámde azóta egyre sűrűsödő magába zárkózásához - és némán az oldalára fordulva igyekezett úgy tenni, mintha nem fortyogna benne a tömény undor és harag.
Határozottan kijelenthető, hogy nem Ian a legsúlyosabb beteg az intézményben. A szilánkokra hasadt vápa, a végigrepedt lapocka, megtört kulcscsont, a felkarcsont érdekes átpozícionálása, ami a bordákkal történt, meg a számtalan sérült rózsaszín szmötyi benne mind fájdalmas és nem három pillanat alatt javítható alkatrész, de se nem egy elhúzódó vírus, se egy örök életre benyelt átok, mágikus sebesülés. Határozottan kijelenthető viszont az is, hogy bár Ian nem a legsúlyosabb beteg, biztosan a legrosszabb fajtából való.
- Én ezt nem eszem meg.
- Mert nem.
- Idióta. - És dühödten újra az ágyra vetette magát, hogy újdonsült gyerekké válását tökéletesen kiélvezhesse a karjában rohangáló, meg nem szűnő, bosszantó, letépni való bizsergéssel. Ha megmozdul, fáj. Ha nem mozdul meg, fáj. Ha nyúl, húzódik. Fáj a feje. Megérdemelt büntetésnek érzi a fizikai kellemetlenségeket és a legkevésbé se igyekszik úgy tenni, mintha vigyázna magára. Legszívesebben felkelt volna és elindult volna valahova - de akárhányszor megpróbálta, mindig találkozott egy látogatóval. Vagy az apja jött be, vagy Ethan, de ami a legrosszabb volt, az kétségkívül a mai, a csapat látogatása.
Kár is róla szót ejteni. A következő érdeklődő néhány órával később bukkan fel - ennyi idő tehát bőven elegendő lehetett volna arra, hogy Ian kiheverje azt a fél órát, amikor újra és újra erőszakot követtek el a hiúságán, de ő úgy döntött, mégse teszi.  
Éppen csak sikerül elbóbiskolnia a nemrég megivott újabb bájital -ami egyben az ebédje is volt- kellemes mellékhatásaként, mikor két bizonytalan pislogás között feltűnik előtte Mini.
- Öhm. - Visszafogott kezdés ahhoz kéepst, hogy a leütése óta kevesen léptek ki ebből a szobából vita nélkül.
- Mit akarsz? - Először nem veszi a fáradtságot, hogy feljebb tornázza magát az ágyon, végül ez mégis megtörténik türelmetlen, feszült mozdulatokkal. Merev tekintettel nézi a lányt.
- Élek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A vidám hangvételre reakciónak csak egy fintorra futja, Mini közeledő kezére viszont úgy rántja odébb magát, mintha forró vassal közelednének.
- Mi a f*sz bajod van? Mivan? - Fröcsögi hirtelen, az ordítás haragjához hozzátesz a fájdalma is. A nem tervezett mozdulattal együtt, amivel arrébb csúszott tíz centit és az ölébe emelte a karját, sikerült megrántani az izmait. Ha Mini nem is érti, mi ez a hirtelen támadt aggódás iránta, Ian mindjárt segít a dolgon.
- Képes vagy kibírni öt percet anélkül, hogy hozzám érj?! - Hogy kezdeni tudjon valamit a hirtelen jött ideges remegésével, lerántja magáról a takarót, ami félig a padlón köt ki, és leteszi a lábait a földre - úgy, hogy hátat tudjon fordítani a lánynak.
- Nagyszerű. - Ömlik a szájából a folyós gúny, amivel Mini törődő-finom hangját igyekszik semmissé tenni.
- Ne aggódj, továbbra is képes leszek tanácsokat adni azoknak az idiótáknak a Rellonban. - Minden érdemleges helyen megbukott...Elfordítja a fejét, hogy még a szeme sarkából se kelljen látnia a bűbájoktól és krémektől kőkeménnyé vált géz-csomagolását, de mikor nyúl az éjjeliszekrényére rakott poharáért, csak azért is mozdulattal a sérült kezével teszi. Úgy issza meg a gyógyszer maradékát, hogy közben már felállva szembefordul a lánnyal - daccal és haraggal. Nem fog itt feküdni Mini előtt, miközben kiszolgálják.
- Már a jelenléted is elég ösztönző. - Minden megszólalása amit különben lehetne normális hangsúllyal is mondani, az most olyan tömény rosszindulattal pereg a száján, hogy az már provokációnak is felfogható.
- Kösz, hogy kinéztél a meccsre. Gondolom megérte. - Az egyetlen gondolat, amit most elő tud állítani úgy, hogy az nem teljesen önmagáról szól, az valahogy úgy hangzik, hogy még Minit és megkímélhette volna ettől a szerepléstől. Akkorát bukott magában, hogyha egy kicsikét is többet adna az emberek véleményére, sarokba szorítva mindenki tekintetében a maga iránt érzett haragot keresné - de így csak alig bír megmaradni önmagával egy szobában. Mint az elmúlt napokban kiderült, ez az érzés legalább kivetíthető. Hosszú a listája annak, hogyan tudja megbüntetni magát, ebbe sajnos nem fér bele semmiféle dühkezelés. Izzik körülötte a levegő.
- Nem kérsz inni? Enni? Ettél már valami értelmeset a beléd nyomott gyógyszeradagon kívül? - Ismétli el Mini szavait affektálva, utána lecsapja az üres poharat az asztalra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Folytassam? - Ösztönösen tesz egy lépést Mini felé. Miközben elcsendesül a hangja, az ágy széléhez ér - tovább már nem tud menni. Igyekszik megkeresni Mini tekintetét, hogy egyenesen a szemébe tudjon nézni - ha bárhová máshová néz a lányon, annak kihívó és uszító testtartása túl sokba kerülne.
- F**k d**h. Verpiss dich! - Mondja hirtelen, miközben némi csendes szemezés után, ahol csendesen vált a tekintete is egyre sötétebbé és üressé, oldalra fordul és egyúttal egy pontos ütéssel le is veri az éjjeliszekrény teljes berendezését. Azok hangosan csattogva-puffanva befogadják a nem értük felgyülemlett energiát és végrehajtják az érkezést, Ian pedig nekik is hátat fordít és megkerülve az körbe-körbe kezd sétálni Mínea mellett.
Nem jött be, hogy egyenesen a lány szemeibe nézzen. Még nagyobb távolságot ékelve maguk közé, néhány pillanatig azt is igyekszik elkerülni, hogy egyáltalán felé forduljon. Nem jutnak már eszébe magyarul a szavak, így véglegesen vált is.  
- Mondd, van bármi, amit el akarsz érni ezzel? - Nem néz rá.
- Megkerülve a nevetséges taktikákat, beszéljünk egyenesen. Nem csak én tudom, hogy ez...amit csinálsz, hogy mennyire tudatos minden mozdulat a részedről. - Befordul és meg is áll előtte. Némileg szaporábban veszi a levegőt. Mínea képmutatónak és önzőnek érzett viselkedése új pontot talált felhevített érzékenységén. Minden, ami máskor talán nem nyeri el a tetszését, de nem érdemel tőle reakciót, mint a felsőbbrendű viselkedés, a női vitastílus, az álszentség, azok most igen határozott ütést mérnek mentális állapotára.  
- Most hunyászkodjak meg? Szégyelljem el magam, amiért az előbb durván beszéltem?
- K**rva sokáig tartott anyai türelmed. Mit akarsz? Hogyan folytassam? Lássam be, mennyire igazad van, mert te annyira marhára érted, miről van szó?! Boldog vagy ettől? Ezt jelenti a kar és az undorító vállrángatás? Vagy megint csak arról van szó, hogy provokálsz? Mert veled bizony nem lehet így viselkedni. ENNEK MOST VAN ITT AZ IDEJE? B***dj meg! - Láthatóan nem tervezett megint felemelni a hangját, de heves légzése végül egy felcsattanó ordításban ér véget. A nyaka egy pillanatra megfeszül, dobbant egyet, majd újra visszahúzódik.
- Ha ez egy rafinált taktika arra, hogy megnyugodjak, remélem sikerül, mert most...Örülnék, ha nem rajtam kísérleteznél. Nem vagyok a játékszered, mint tudod. - Közben olyannyira sikerül a visszahúzódás, hogy néhány lépésnyire el is távolodik a lánytól - az előbb már aggasztóan közel kerültek egymáshoz. Most úgy tűnik, mintha legalábbis pórázon vezetné magát vissza. Egyenes háttal áll néhány méterre tőle.
- Ennyire nem vagyunk jóban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Megmerevedve a meghökkentségben, eltorzult grimasszal az arcán mered rá Minire. Nem vesz ő már észre semmiféle érzelmet, ami a második mondat után következik - a legkevésbé se tűnik úgy, mintha egyáltalán látná még Mini arcát, a seprűről való esés után most rekordsebességgel magában is tesz egy mélyrepülést. Mintha el lett volna fojtva egy újabb mérges üvöltés - a hang, aminek a száján kellett volna kitörnie, egyszerűen a gyomrában landol és olybá tűnik, a lendület magával vitte Ian összes belsőszervét valami roppant sötét és szűk helyre.
Jó hír, hogy a valóságban mindez néhány pillanat alatt véget ér; egy krákogás, amit nem is ő akart, meg a nyakszirtjén pattogásba kezdő ér, amiről nem is tud, ráveszi egy fejrázásra. Míg ordítozott, nem is nézett igazából a lányra - a jelképes, de roppant precíz kiherélés után azonban már csak nyílt utálat maradt. Mit tehet ilyenkor egy önző ember, aki megbukott az egyetlen szemében, aki a leginkább számított - a sajátjában - hogy aztán, miután mindenben és mindenkor csak ezt látja, valaki elé állva nyíltan a szemébe is mondja, mennyire igaza van? Mini akkor is kíméletesebb lett volna, ha kiröhögi - ennek megfelelően Ian elborult tekintettel úgy néz rá, ahogy soha.
Egy artikulálatlan ordítást követően egy pillanatig rövid hajába markol, közvetlenül a füle felett - miközben újra oldalvást fordul, hogy távolodjon még néhány lépést. Azonnali lobotómiát kérek.
- Értem. - Kell néhány másodperc, míg az újabb és újabb érzelmi löketek teret hagynak ennek az egyetlen értelmetlen szónak. Egy ideje már elvesztette a kontaktot magával; a feldolgozás rögös útján, ami folyamatosan csak arra sarkallja, hogy visszafordíthatatlan kárt tegyen valamiben, kicsit zavartnak tűnik. Nem tud vele mit kezdeni, hogy Mini is úgy gondolja, ahogy ő. Gyűlöletet és haragot lát a lányban is és eszközök híján ő is azzal válaszol; hiába tűnik zavartnak, ugyanott ugyanolyan feszülten lüktet és a düh, mivel cselekvés, előbbre való, mint a tétlen kiszolgáltatottság. Minden pillanattal, amíg tétlenül áll, annál inkább érzi, mennyire semmi. Csak egy tehetetlen, szerencsétlen, sérült gyökér, egy használhatatlan karral és hogy kettő ember van a szobában, aki ezt tudja. Kopp-kopp-kopp, még néhány lépcsőfok a mélybe, itt talán még nem is járt. Ami ilyenkor irányítja az embert, az egy egészen másik réteg.
- El kell menned. - Pusztítás helyett. Azt se tudja, mit mond; kirúgja az ajtót és már majdnem úgy néz ki, mintha ő is kimenne, de aztán az ablakhoz kóvályog. Talán mára elég volt.