Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Zsebre dugott kézzel mászkál az iskolában, de nem céltalanul. A célja még számára is ismeretlen, de ő nem szokott csak úgy sétálgatni, és tudja, hogy hamarosan egyértelmű lesz, miért is jött ide, merre tart pontosan.
A fejetlenség folyosója kicsit idegen neki, mert nem szokott hozzá a felforduláshoz, de nem is zavarja különösebben. Sőt, amikor megpillantja már távolról a felé haladó lányt, tudja, hogy erre kellett jönnie. A szája sarkába akaratlanul is egy aranyos kis mosoly kanyarodik a gondolatra, és egy picit, láthatatlanul kijjebb csúsztatja a kezét a zsebéből. Szakértő szemei a lány rövidnadrágját pásztázzák, kicsit el van dugva a zsebe a derekára kötött ing miatt, de így is, mintha valami apróságot látna benne. Nem kell semmi különlegesre gondolnia, nem akarja elvenni, csak van egy jó ötlete. Láthatatlanul azonban nem fog neki menni, a távolság pedig egyre csökken közöttük. Gyorsan forognak a kerekek az agyában, és gyorsan bámulni kezd valamit, ami nem a szőke szépség. Elnéz mellette, kicsit ráncolja szemöldökét, utolsó pillanatban kerül ki valamit. Természetesen nem lenne muszáj kitérnie, de így nagyon picit neki tud menni a lánynak, finoman megérintve a vállát.
 - Úh, bocsi, bocsánat. - Szabadkozik zavart mosollyal, de ismét a távolba koncentrálja a tekintetét és már lép is tovább. Nem vár sokat, lelassít, csaknem megáll, amikor meggyőződik róla, hogy a lány továbbsétált és akkor fordul meg, veszi elő, amit elvett tőle az alatt a pillanat alatt, amíg amaz nem figyelt és összeütköztek. Megfordul és utánamegy, sietős léptekkel, figyelve a terepakadályokra.
 - Hé, figyelj, ez nem a tiéd? Szerintem elejtetted az előbb. - Ahogy beéri a lányt, finoman megérinti a vállát és rávillantja a leginkább letaglózó mosolyát, ami csak sikerül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Az övé a kulcstartó. Némi elégedettség ül ki az arcára, ámbár ez nem annyira őszinte. Persze, hogy az övé. Egyszerűen csak kellett valami jó kis ürügy, hogy leszólíthassa, a hős megtaláló szerepében meg igazán jól érzi magát, neki találták ki. Azon viszont tényleg kissé meglepődik, hogy a lány kissé töri a magyart. Most, hogy jobban megnézi, vonásain talán látszik is, hogy ez a szépség bizony nem itt nőtt fel. Tejfölszőke haja, jégkék tekintete, fehér, sima bőre pedig túlságosan elbűvölő ahhoz, hogy valóság legyen.
 - Nos, úgy néz ki, némi kommunikációs nehézségekbe ütköztünk. - Jegyzi meg, de ezúttal angolul próbálkozik, azzal biztosan többre megy. A nyelvtanulás sosem volt valódi erőssége, inkább csak azért tud ilyen jól angolul, mert anyanyelvűekkel gyakorolhatott. Pont ezért ragadt rá más is, nem csak a kosz. Mondjuk egy szép, jellegzetes brit akcentus, nem az a zavaróan érthetetlen fajta. Pontosan olyan, mintha suttogna minden betűt, mégis elég hangos, hogy hallják.
 - Amúgy örülök, hogy segíthettem. Mivel szeretnéd viszonozni? - Kérdését egy apró mosoly követi. Pimasz, szinte észrevehetetlen kis görbület az ajkán, de mégis kissé provokatív. A pillantása is táncba hív, rabul ejt. Le sem veszi azt Karináról, ahogy egy kósza szőke tincset visszaigazít a helyére egy hanyag mozdulattal.
 - Egerszegi Ákos vagyok, örvendek. - Ezt egy kedves mosollyal koronázza és éppen elégedett magával. Tekintve, hogy megmutatja éppen, mennyire udvarias is tud lenni, ha nagyon akar. Bár valahol, mélyen benne ilyenkor biztosan elhal valami.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

 - Olyasmi. - Válaszolja egy félszeg vállvonás kíséretében. Ahogy a lány elveszi a kulcstartót, egy pillanatra hozzáér a bőréhez, a hűvössége pedig meglepi. Kicsit zavaró számára az összkép, az ilyenkor is nyári ruhákban mászkáló lány, hideg kezekkel. Valami zavart érez a levegőben, de fogalma sincs, hogy mi ez. Valahogy nem is tud erre koncentrálni, miközben elkalandozik tekintete a kék szempáron, ahogy a kulcstartó épségét vizsgálja.
Amikor azonban előjön a viszonzás kérdése és Karina a lelkével példálózik, akaratlanul is egy széles vigyort csal ajkaira.
 - A kis lelkemről inkább ne beszéljünk. - Tökéletesen megegyezhetnek abban, hogy mindkettejüknek jobb lesz így. De az biztos, hogy nem lesz elégedett a tudattal, hogy segíthetett. A következő megjegyzést viszont érdeklődve hallgatja, szelíd mosollyal ajkain.
 - Ez érdekes, hogyan tervezel kitolni valakivel? - Érdeklődik meglepően kedvesen, csupán azért, mert tényleg érdekli. Lehet, hogy csak a beképzeltsége, vagy az, hogy normális anya nélkül nevelkedett, de nem hiszi, hogy egy a törékeny lányka bárkivel is kiszúrhatna. Igen, lehet éles a nyelve, lehetnek csúnya megjegyzései, ismerhet egy-két átkot, de mégiscsak egy angyali küllemű hölgyemény. Bár arról van némi fogalma, a nők mennyire nem ártalmatlanok tulajdonképpen. De mégis egy férfi-központú világban él, mindezek ellenére.
 - Karina. - Ismétli, hogy megjegyezze, ízlelgeti nyelvén a nevet, majd a kérdésre ismét aprócska mosoly kanyarodik Ákos ajkaira. - Rellon, de csak nemrég érkeztem.
Egy kis plusz információt is elhint magáról, de eddigi tapasztalatai szerint sem lenne képes elképzelni magát egyik másik házban sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Nem az ő világa ez az egész dolog a Nagyteremben. Alapból az emberek, a tömeg sem vonzza, ahogy a figyelem sem. Még csak most érkezett ide, de már most jól érzi magát a falak között, komfortosan mozog. A Fénylő Lelkek Udvara egy igazán kellemes hely, még ilyenkor is szépen virágzik és az itt uralkodó csend és béke valahogy körbejárja őt is. Szeret utat engedni a gondolatainak és a kastélyból hozott teáját iszogatja. Earl Grey, egy kevés tejjel, pont úgy, ahogyan szereti. Az estéit a kellemes tea társaságában tölti, nem szereti a kávé ízét, ezért szokott rá a fekete teára. Számára legalább olyan hatásos, bár általában nem az ébren maradással vannak gondjai, hanem az ellenkezővel. A meleg tea egy igazán idióta, halloweeni bögrében van, mert imádják átvenni a magyarok is ezeket a modern szokásokat. Ő ebből a szempontból maradi, szerinte ilyenkor Mindenszentek és Halottak napja van, február tizennegyedike pedig nem ünnep számára. Egy ugyanolyan kis teázós este ez, mint a többi, egészen addig, amíg valaki közelebb nem jön hozzá, és megüti a fülét egy sírós, női hang.
Odafordul a hang irányába, a látványra azonban felemeli egyik szemöldökét. Nos, ha tízéves lenne, talán fejvesztve rohanna. Ha nem lenne nála a pálcája, talán még tizenkét évesen is megkísérelne egy menekülést. De sajnos nem kisgyerek már, hogy ilyesmivel rá lehessen szedni. Inkább csak mély lelki nyugalommal kutat zakója zsebében, ott nem talál semmit, szóval áttér a nadrágjára. Egy papír zsebkendőt nyújt a lány felé nemes egyszerűséggel.
 - Parancsolj. - Teszi hozzá rezignált arckifejezéssel. Valahogy nem tudja meghatni a kis műsor, így miután odaadta, egyszerűen csak elfordul és tovább iszogatja a teáját.
 - A cirkusz a Nagyteremben van. - Ad még némi iránymutatást a lánynak, hátha ott majd nagyobb sikert vált ki a jelmeze meg ő maga. Ákos csak egy nyugodt estét szeretne éppen. Mélyen benne lakik elég sok démon, nincs szüksége a Nagyteremben mászkáló, kreált hazugságokra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Tudja, hogy most valahol sajnálnia kéne, hogy elszalasztotta a lehetőséget, de az az igazság, hogy csendesen attraktívabb a lány, mint amikor beszél. Talán csak azért, mert nem szeret értelmetlen dolgokról csevegni, tulajdonképpen ismerkedni sem, de ha már ebben a kastélyban tölti ideje javát, kénytelen alkalmazkodni a többiekhez. Ez pedig hatalmas előrelépést tőle, mégis, most látszik rajta, hogy a dolog kicsit sem érdekli. Annál szívesebben időzik el a tekintete a szőke tincseken, és kissé kelletlenül beismeri magának, hogy ha van zsánere, hát ez az.
 - Kíváncsivá tettél. - Vallja be, elégedett vigyorral. A mozdulat és a titkolózás is tetszett neki. Nem mintha jobban hinne benne, hogy egy nő képes bármi ilyesmire. Viszont látja, hogy Karina tényleg hisz benne, hogy erre képes és a magabiztosság csillan kék tekintetében. Amelyet mellesleg igen nehezen enged el, hisz olyan csinosan pillog, mintha csak hívogatná. Ennek ellenére mégis megmozgat benne valamit, hogy a lány tényleg azt hiszi, hogy érvényesíteni tudja akaratát és ez még akár hasznára is válhat.
 - Sosem tennék ilyet. - Védekezik vigyorogva szóban, de hagyja a lánynak, hogy finoman megüsse, nem nagyon hatja meg. Csak azt viseli nehezen ha a szép arcában tesz kárt valaki, de azt tényleg nem nagyon tűri. Ettől függetlenül az ilyen törékeny lánykák akár bokszzsáknak is használhatják.
Mosolyogva hallgatja, ahogy a lány édes nevetése betölti a folyosót, az egybeesés ennél sokkal kevésbé képes meghatni őt. Inkább csak csendesen rakja zsebre kezeit. Hallja, hogy mennie kell a hölgyeménynek, egy észrevétlen, apró kacsintást ejt meg felé.
 - Találkozunk még. - Ígéri féloldalas mosoly kíséretében és éppen csak egy utolsó pillantást vetne a hölgyeményre, amikor látja, hogy mégsem úgy jön minden össze, ahogy a szőke tervezte. Magában sóhajt egyet, mert annyira utálja ezt a szerepet, de természetesen előlép a hős lovaggá. Neki nem fáj semmibe a mozdulat, amivel elkapja a lány karjait alulról, hogy megtarthassa őt, mielőtt még totális hátast dob. Az sem fáj neki tulajdonképpen, hogy egy mozdulattal talpra állítsa őt. Ahogy végigsimíthat felkarja hűvös bőrén, még tetszik is neki. De ahhoz már nem vág jó pofát, hogy segítsen neki felvenni a könyveit, mégis megteszi.
 - Még megkérhetsz, hogy kísérjelek el. - Mindenféle fölényeskedés, vigyor és piszkálódás nélkül, tényszerűen közli ezt a lehetőséget. Finoman ajánlgatva szolgálatait, miközben könyveket szedeget össze, némelyikről tenyerével letisztogatva a bájitalt, amiben a gazdájuk is elcsúszott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Nem húzhatja tovább. Be kell ismernie magának. A szőke lányon a gyengéi, elvarázsolják egy pár pillanatra és kirántják gyarló valójából. Nem túl sok igazán valódi dolog van benne, viszont az imádat, amivel a nők felé tud fordulni nagyon is valódi. Tudja, hogyan csodáljon, bókoljon, imádjon, és általában meg is teszi. Azonban eléggé jól nevelt fiú, nem erőszakos és nem tolakodó, éppen csak finom ujjmozdulatokkal igyekszik közelebb csalogatni magához áldozatait. Még akkor is, ha valószínűleg sokkal könnyebb lenne egy mozdulattal elijesztenie mindet.
Szereti Karina nevetését, kellemes érzés járja át őt a hatására, elégedetten szusszant párat. Vele együtt nevet, játékosan védekezik, játszik kicsit a lánykával, de nem gonosz játékot űz. Olyat, ami láthatóan neki is a kedvére van.
 - Nahát, micsoda megtisztelő ajánlat. - Elismerő mosollyal néz vissza rá, hogy meginvitálták a szobájába. Vagy a klubhelyiségbe. Neki aztán tökéletesen mindegy, ahogy az is, hogy csepp rajongása miatt Karina érzi magát nyeregben. Érezze csak, megérdemli, elvarázsolta, ellopott egy apró szilánkot belőle és éppen készül magával vinni. Ákos pedig továbblépni, egy pillantást akart már csak felé ejteni, de nem úgy jön össze, ahogy tervezte. Kénytelen a hős megmentő szerepébe lépni, elkapja a lányt, talpra állítja. Semmi baja egyelőre, csak a cuccait dobálta el. Nem szólja meg a bénaság miatt, nem is fölényeskedik. Pedig könnyű lenne viccet csinálni ebből, de nem olyan szemtelen fiú ő, mint amilyennek tűnik. Még segít is összeszedni a lány cuccait, noha az már nincs annyira ínyére.
 - Semmi gond. - Válaszolja könnyedén és ezzel lezártnak is tekinti a témát. A szőkeség is mellé guggol, összeszedi a cuccokat, aztán megengedi, hogy elkísérje, Ákos pedig egy halvány félmosollyal bólintva egyezik bele. A lánynak nem kell sokat várnia, zsebre dugja kezeit, és szorosan Karina mellett haladva kíséri őt az órájára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Már itt kéne lennie. Szépen megmondta a csávónak, mikor találkoznak és hol, erre sehol senki. Lassan már egy órája vár, három cigarettát is elszívott, hogy ne legyen gyanús, hogy ácsorog. Nézi a síneket, mintha vonatra várna, ártatlan, mint egy ma született bárány. Egy hátizsák van nála, félig átvetve a vállán. Nem tűnik türelmetlennek vagy kicsapongónak, még bosszúsnak sem. Kifejezetten kellemes, kiegyensúlyozott látványt nyújt. Figyeli Viktort és Kingát, ahogy elbúcsúznak.
És akkor rájön, hogy túl régóta ácsorog itt, csak úgy, kell neki az alibi. Már megy is, Viktor felé, a síneket bámulja, de őt egyáltalán nem zavarja abban, hogy mellé álljon, féloldalas mosollyal leszólítsa őt.
 - Csinos. - Jegyzi meg szűkszavúan, majd pár pillanat múlva kiegészíti. - Mármint a barátnőd.
Ennél jobban nem is tervez belemászni az egészbe, inkább csak előveszi a cigis dobozát, kinyitja és meglepően üresnek találja. Fáradt sóhajt hallat, 16 évesen még nem olyan egyszerű cigarettához jutni, főleg nem úgy, hogy kijöjjön a zsebpénzéből. Senki nem érti meg igazán.
 - Tudsz adni egy szálat? - Kérdezi végül Viktort, mintha valami beszélgető-kényszere lenne. És pontosan tudja, mennyire gáz ez, de hát nincs mit tenni. Lazán, gondtalanul előre-hátra dülöngél a lábán. Egyik kezével a táskája fülét fogja, a másikkal pedig összegyűri a dobozt és közeli kuka híján csak úgy elhajítja. Kezét zsebre rakja és enyhén felhúzott szemöldökkel várja a választ.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Fáj a feje. Két egész napja nem tudott semmi értelmeset csinálni, és igazság szerint nem is akart. A plafon bámulásába viszont lassacskán beleunt, szóval ideje volt zaklatnia kedvenc harci-Barbie-ját, ő úgyis mindig megfelelő mennyiségű izgalmat és mókát csempészi az életébe.
Megérkezik a Boglyas térre, mélyen zsebeibe nyúlva kezeivel, melengetve őket. Elégedett mosoly ül ajka sarkába, ahogy meglátja Lillát várakozni. Ahogy sejtette, minden után, még most is elég egy baglyot röptetnie, és ő máris ugrik, ott lesz. Ott lesz, mert tudja, hogy ez kell neki, hogy engedelmeskedni szeretne, Ákost pedig rengeteg kellemesé érzés járja át emiatt. Főként elégedettség, ahogy pár pillanatig rajta legelteti tekintetét és végül elindul felé.
De mielőtt még igazán közel érhetne, leguggol, a kezébe vesz egy adag havat. Előfutárának a hógolyót választja, na meg persze utána küld egy másikat is. De lássanak csodát, micsoda úriember: nem kifejezetten Lilla fejét célozza.
 - Ne vágj ilyen fancsali képet, na! Jobb lenne, ha a mosoly fagyna az arcodra, nem? - kérdezi szélesen vigyorogva, zsebre rakott kezekkel. És amennyire ismeri már a rellonos lánykát, biztos nem hagyja majd ennyiben, szóval csak óvatosan közelíti meg, félig arcába húzott sállal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

 - Aggodalom... - nevetgél magában egy kicsit. Sajnos, az olyasmi nem éppen megy neki. Az némi empátiát és törődést feltételezne, amiből sajnos híján van. Nem tehet róla tulajdonképpen, de ellene sem tesz, ami már az ő sara. Mindegy, a gondosan felépített taktikát választja és rámosolyog Lillára, azzal a tipikus nem-is-vagyok-pszichopata mosolyával, amit annyira begyakorolt már az évek alatt.
 - Nem hinném, hogy megfagynék, de ha mégis, majd megengedem, hogy átmelengess - húzza fel egyik szemöldökét csaknem kihívóan, hogy mit szól majd hozzá Lilla. Imádja piszkálni, húzogatni a haját, mert személy szerint kevés viccesebb dolgot tud elképzelni, mint amikor a kis rellonos pattogó harci-Barbie lesz és megpróbálja leszedni a fejét. Vagy egyáltalán hatni rá valamivel... bármivel.
 - Unatkoztam - válaszolta nemes egyszerűséggel, kifejezéstelen arccal, vállát megfogva. Ha jól következtet, ezzel most kicsapja a biztosítékot. Nem mintha nem ez lenne az igazság, tényleg, unatkozott. És kellett valami hatékonyabb fejfájás-csillapító. Bár ilyen téren még nem tesztelte Lillát, de ki tudja, talán arra is jó lesz majd. Már az is előrehaladás, ha nem arra kell figyelnie, hogyan lüktetnek az erek a fejében, illetve hogyan nem képes értelmes gondolatokat kicsikarni magából. Mintha szögesdróttal lenne elbarikádozva az agyától és a gondolataitól - mármint az értelmes gondolataitól. Nem a felületes, hétköznapi baromságokra gondol, amikre az emberek pazarolják az agyi kapacitásukat. Ő egy egész más világban szeretne már lenni, de mégis itt ragadt.
 - De ha jó kislány leszel, akkor elviszlek egy különleges helyre vacsorázni. Ha nem, megfürdetlek a hóban - mosolyodik el már-már ijesztően kedvesen, ahogy lefekteti a játékszabályokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

 - Hát, azt el tudnám viselni - mondja, már-már kedvesen mosolyogva a lányra. Megenged magának pár őszinte pillantást, amivel ellophatja kicsit a pillanatot, kicsit csodálhatja. De aztán meglátja Lilla tekintetét és ennél kevés viccesebb dolgot tudna hirtelen mondani, szóval jóízű nevetésben tör ki.
Mintha tudnál nekem ellenállni - indul be az agya egy pillanatra, de szinte abban a pillanatban hunyorognia kell, mert a halántékába izzó fájdalom hatol, ettől pedig megrándul az ajka, akaratlanul is.
 - Ja, eléggé. Értékelhetnéd az őszinteségem! - védekezik máris, de nem tud komoly, felháborodott fejet vágni, mert látja, Lilla mennyire ki van rá akadva és emiatt akaratlanul is vigyorra húzódnak ajkai. Imádja azt az arckifejezést, amivel ilyenkor rábámul. Látszik rajta, hogy a düh, a hirtelen agresszió eltorzítja és simogatja Ákos lelkét. Már el is indul, ő pedig indulna utána, de látja, hogy Lilla havat markol fel, ő pedig tovább vigyorog.
 - Nem jó válasz! - nevet a lányra, ahogy az egyik hógolyó eltalálja a nyakát, és pár hideg hódarab a ruhája alá kúszik. Ő pedig felszisszenve konstatálja, ahogy a hideg víz végigfolyik rajta. Nem, így már nem fog kesztyűs kézzel bánni a lánnyal, pedig kedves akart lenni, de ez szemtelenség volt. Ő mondta, hogy ha rossz lány lesz, vége lesz. Szóval már veszi is a hógolyót. Nem gyúrja meg megfelelően és nem is nagy, mert inkább a gyorsaságra ment rá, hogy még eltalálhassa a lány hátát, mielőtt eltűnne a látóköréből, majd fedezékének egy padot választ és beguggol mögé
 - Ezt még nagyon meg fogod bánni, remélem tudod! - válaszolja, de elég komoly, ahhoz képest, hogy vigyorog. Komolyan gondolja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A Rellon asztalánál most nagyon nem biztonságos számára. Sikerült két embernek egymás mellé ülnie, akiket egészen más hazugsággal rázott le, a szálak pedig előbb-utóbb összeérnek. Viszonylag kicsi közösség, túl sok pletykás központtal és fatális véletlennel. Neki pedig annál több sütnivalója van, mintsem ott várja a sorsát. Persze, nem mintha annyira érdekelné, inkább a nyilvánosság és a közönség zavarja. Sőt, kifejezetten szeret szópárbajba kerülni, de most egyszerűen muszáj meghúznia magát. Ez nagyon kevéssé összeférhető a feltűnési viszketegségével, úgyhogy neki sem egyszerű ez az időszak.
Bár nem egy kifejezett bátor hős típus, most mégis kénytelen menekülőre fogni és ehhez nem fűlik a foga. A rellonos diákok háta mögött, egészen lehajolva slisszol el a kérdéses párostól. Aztán egészen a Levita asztalánál köt ki. Akármennyire is fáj neki ez legbelül, az elsősök közé ül be, próbálja összehúzni magas, nyurga testét. Egy szőke lányka mellé könyököl, és ahogy hallja a közeledő lépteket, már fel is sóhajt elégedetten.
 - Merlinre, de rég láttalak, drágám! - nevetgél, mintha egyáltalán ismernék egymást Vandával, ám erről szó sincs, csupán kevésbé feltűnőnek kell lennie, mintha sunyin ücsörögne és lapítana. Még el is kapja a lány vállát, puszi-puszi a két orcára, jó magyar szokás szerint.
Azzal az eggyel nem számolt, hogy ez nem a Rellon asztala, ahol tulajdonképpen a legtöbb ember tojik magasról a másik agybajára. A kis elsősök tekintetei rá szegeződnek, néhány evőeszköz is megáll a levegőben. Így még feltűnőbb, érzi, hogy a tekintetek őt keresik. Annyira szívesen felállna az asztalra, az arcukba rúgna egy egész sültcsirkét, sztoikus nyugalommal. Minden vágya, hogy így intézhesse el a helyzetet.
Nagyot nyel, erőszakosan szuggerálja, kényszeríti magát. Vandára vigyorog, cinkosan kacsint rá, majd lebukik és már el is tűnt az abrosz alatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Látja a zavart, mind a szőkeségen, mind a körülöttük lévőkön és meglehetősen szórakoztatja. Ő, a maga szégyentelenségében tulajdonképpen bármire képes, és félvállról veszi, de imádja az emberekben a felesleges gátlásokat, hogy mennyire visszafogja őket. Szívesen csodálná még tovább a zavarodott arcokat, fátyolos tekinteteket, hallgatná az elmék kattogását, ahogy próbálják kitalálni, mi történik. De ahogy közeledik a vész, egyre inkább megfeszülnek az izmai. Nem, egyáltalán nem az idegességtől, sokkal inkább a vágytól, hogy elintézze, itt és most.
Túl nyilvános, és nem fogsz finomkodni. Ha most belemész, felhívod magadra a figyelmet és abból semmi jó nem fog származni. - kalandoznak el gondolatai, figyelmeztetően kántálják ezeket a sorokat. Ő pedig szinte már nyöszörögve sóhajt egyet, sóvárgó pillantást vet a rellonosok felé, és egy könnyed mozdulattal már le is bukik az asztal alá. Vannak helyzetek, ahol egyáltalán nem előnyös, hogy még korához képest is igen magasra, nyurgára nőtt. Mondjuk amikor egy asztal alá kell behajtogatnia hosszú tagjait, de megoldja ezt is. Ha nem buktatná le egyből, még egy cigarettára is rágyújtana, szívesen füstölné ki a büdös lábakat a környékéről. Iszonyatosan nehéz megszoknia, hogy szociális - vagy bármely más - elvárásokhoz kell alkalmazkodnia, és nem azt teheti, amit akar. Sosem volt ez még így.
De aztán még társasága is akad, Vanda szőke buksija bukkan fel az asztal alatt. Ákos tekintete megragad a finom, hullámos tincseken, ábrándosan szusszant egyet. Pontosan ennyi idő az, ameddig a hölgy szépsége megbabonázza, addig van ideje feltennie a kérdését. Azután viszont egy határozott mozdulattal teszi a kezét a szájára és fogja be, tekintetével követi az asztalok között elhaladó, sürgős lépteket.
 - Éppen statisztikát gyártok, a kastélyban viselt cipőmárkákról - válaszolja halálos komolysággal, de azért halkan, elengedve a lányka finom ajkait. Aztán kézen fogja őt, törpejárásban indul el az ellenkező irányban és húzza őt is. Közben azért figyel az emberekre, hogy ne nagyon érjen hozzá senkihez, kisebb-nagyobb sikerrel. Egészen addig nagyjából észrevétlenül halad, amíg hátra nem néz Vandára, és mire visszafordul, meg is fejeli az egyik keresztgerendát. Az asztalon tányérok, poharak koccannak össze, ő pedig megszédül és lendületből csüccsen hátra, a fenekére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

 - Igen, be fogunk - válaszolja könnyedén, miközben próbál a diákok között feltűnés nélkül, óvatosan haladni. - De gondolj bele, az Edictum hogy fog kapkodni az ötletért, még az is lehet, hogy meggazdagszom belőle.
Természetesen tisztában van vele, hogy ez esélytelen, de legalább elüti az időt suttogással. Na meg persze, a beszéd az egyik kedvenc időtöltése, főleg, ha ilyen hülyeségekről van szó, vagy valaki meggyőzéséről.
A lány kérdésére pedig vigyor ül ki az ajkaira, és remekül szórakoztatja az elsős kislány bátorsága. Imádja az olyan báránykákat, akiknek halvány lila gőzük sincs, hogy éppen a farkas karmai között vannak, és nyugodtan bégetnek. Elégedett szusszanást hallat, mielőtt még válaszolna:
 - Amiatt aggódsz, hogy féltékenyek lesznek rád a lányok? - Ezen a ponton egy aprócska hatásszünetet tart. - Jól teszed.
Na jó, ha eddig nem lett volna egyértelmű, most már biztosan tudja Vanda is, hogy egy kis egóért nem kell a szomszédba mennie Ákosnak. Sosem kellett és valószínűleg soha nem is fog majd. De ehhez a megjegyzéshez muszáj egyszerűen hátrapillantania, hogy hatásos legyen az elégedett tekintettel és a félmosollyal párosítva. Nos, azzal ő sem számolt, hogy ezzel felegyenesedik kissé, amúgy is hosszú tagjai, törzse, alig fértek el az asztal alatt, most pedig még annyi hely sem lenne. A feje kellemetlen találkozásba bonyolódik az asztallal. Ákos pedig a szőke szépség karjai között landol, egy aprócska pillanatra minden elsötétül és fordul vele egyet a világ, de felpillantva Vandát látja és tulajdonképpen elégedett azzal, hogy a mennybe jutott. Kell egy pillanat, amíg összeszedi a gondolatait és beszédképes.
 - Ja, amúgy... csak azért csináltam, hogy kényeztess - válaszolja halkan nevetgélve, közben pedig látja a kíváncsi arcokat. Semmi baja a fejének, csak kicsit megütötte. Ennél több gond úgysem nagyon lehet már a fejében, így nem is aggódik a mentális épsége miatt. Az ütés helyét simogatva, szédelegve tápászkodik fel, de férfiúi becsülete nem enged meg neki több pihenést vagy gyengeséget. Hiszen mások előtt minden csak egy karcolás, főleg, ha tényleg lehetett volna belőle komoly baj. Így sokkal keményebbnek, legyőzhetetlenebbnek tűnik majd mások szemében - feltéve, ha ennyire egyértelmű, hogy nem sziklából van a feje, és majd kezdenie kell vele valamit.
 - Na most... itt az ideje cselesnek lenni és feltűnés nélkül elhagyni a helyszínt - adja ki a parancsot, komolyan a szőkeség szemébe nézve, és bólintással nyomatékosítva mondanivalóját.
 - Persze, csak azért, hogy ne hiányoljanak és marasztaljanak - teszi hozzá magyarázatként, pedig tudja, hogy egyértelmű, mit csinálnak éppen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

 - Mindenképpen kapsz belőle részesedést - ígéri meg teljes magabiztossággal, főleg azért, mert tudja, hogy ez az egész nem komoly. Nem mintha olyan irigy személy lenne, de szereti, ha minden róla szól és semmi másról. Általában sikerül is így alakítania a dolgokat maga körül, amikor pedig nem... nos, akkor kezdődnek az igazi gondok. Akkor bizony meg tudja mutatni a foga fehérjét, és talán már nem is az a kedves, kissé egoista tinédzser, aki csak éppen pubertáskorszakát éli. Akkor valami sokkal mélyebb sötétségbe gázol bele az ember, és már az első lépésnél visszafordulna, noha tudja, hogy azt nem lehet.
 - Tetszik a mentalitásod - nevetgél halkan a lányon. Nagyon nem nézte volna ki belőle ezt, de úgy néz ki, kihúzta a sok-sok kis szende levitás kislány közül a gyöngyszemet. A báránykát, aki egyszerűen vágyik arra, hogy figyeljen rá, hogy különlegesnek érezhesse magát, és ennek fényében úgy ugrál, ahogy Ákos fütyül. Akkora elégedettséggel tölti el ez az érzés, hogy ennek megkoronázására még meg is fejeli az asztalt, fel is hívja a figyelmet magukra. Mert természetesen semmi nem mehet zökkenőmentesen, nem tudja, hogy kell menekülni, tulajdonképpen sosem futamodott meg nyuszi módjára. Sokkal szívesebben vicsorgott úgy, hogy a góliátok is a nadrágjukba csináltak. Most viszont ki kell próbálna valami újat, és tetszik neki a kihívás. Az akció, az izgalom, az adrenalin. Ezért él, más célja talán nincs is, csak annyi, hogy átélje ezeket.
 - Persze, hogy megérte, különben keresnem kéne egy párnát - mondja ki az utolsó szót, némi undorral a hangjában. Csak azért, hogy éreztesse, ez a bánásmód mennyivel kellemesebb és királyibb, ez való neki. Valóban el tudná viselni, de meg fogják találni, úgy két percen belül, neki pedig kell valami terv, amit előhúzhat a farzsebéből. Méghozzá gyorsan.
 - Kutya bajom - legyint egyet a lánynak egy lezser mozdulattal. Szédeleg, tompán fáj a feje közben, de ha nem figyel oda és nem koncentrál rá, az számára olyan, mintha nem is létezne a probléma. Sőt, még úgy érzi, a vacsorája is szeretne visszaköszönni régi ismerőseinek. És akkor megszületik fejében a csodás gondolat, miközben gondolkozik, szinte fel sem tűnik neki, hogy a szőkeség kérdezett. Majdnem felkapja a fejét az ötletre, de az előzőből tanulva még az elején visszafogja a mozdulatot.
 - De csinálhatnánk úgy, mintha lenne. Odamegyünk a javasasszonyhoz, és elpanaszoljuk a gondunkat. Akkora egy szipirtyó, tuti békén fognak minket hagyni, ő meg majd sipákolva elvisz minket a gyengélkedőre. Na? - kérdez rá a végén, bár ellenkezésre nem igazán számít, vagy készül fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

 - Egyértelműen jobb vagy, mint egy párna - erősíti meg a lányt, és nevetni tudna, annyira ez élete leginkább elcseszett bókja. De ez talán az előző koppanásnak volt köszönhető. Néha picit elhomályosul a látása, és tompa zúgást érez a fejében, talán kicsit szédül is, de ezt nem tartja nagy dolognak, hiszen beütötte a fejét. Sőt, történt már a fejével ennél rosszabb dolog is már, ó igen, de még mennyivel rosszabb... úgyhogy maga miatt nem aggódik. Meg amúgy sem mutatná ki a gyengeségét más előtt, soha. De remekül el tudja játszani a hattyú halálát, ha arról van szó.
 - Gyerünk - adja ki a parancsot, ahogy kilép az asztal alól. Finoman húzza maga után Vandát is, tovább vezetve a mozdulatot pedig karja alá húzza. Átkarolja a vállát, és úgy csinál, mint aki dülöngél, akit ez a kis szőkeség tart egyenesben. Természetesen nem nehézkedik rá, elég valószínű, hogy nem igazán bírná.
 - Ügyesen, csak ügyesen - suttogja a lánynak, egy pillanatra felé fordítva a fejét. Kissé gyorsabban megy, már nincs messze a javasasszony, a tanárok asztala. Már látja is az alakját, ahogy feláll, de... mintha tényleg nem látna valami jól. Egy ponton pedig már nem csak úgy hülyeségből dülöngél, a lánynak tényleg ellen kell tartania.
A következő pillanatban pedig már a térdét is gyengének érzi, legalábbis gyengébbnek, mint eddig. Egy furcsa, fekete folt is megjelenik a látóterében. Látja még a felé közeledő nőt, az ideges tekintetét. Aztán elengedi Vandát, talán egy picit el is löki magától, mielőtt még teljesen kiesne pár képkocka és végleg beállna a blackout.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem tudta magát távol tartani. Pedig talán jobban tette volna, ha nem jön ide, hanem szépen otthon marad a fenekén. Hála istennek, Ákossal van dolgunk, aki sosem az okos döntéseket választja, hanem azt, amelyikre jobban vágyik. És erre vágyott, hogy lássa a fellépést. Hogy valaki zsebéből kilopja a jegyet, besurranhasson. Megigazíthassa öltönyét, leüljön a hátsó sorba. Ezzel senkinek nem árt, Nina pedig nem tud róla, merre jár. Csendben, éberen figyeli végig az előadást. Ismerősek Lilla mozdulatai, sokszor látta már őket, miközben gyakorolt. Most is csak őt figyeli, senki más nem érdekli, csak az, amíg ő táncol. Pedig azt hitte, elrendezte magában a dolgokat és ennyiről szól majd az egész. Idejön, végignézi, aztán elmegy, eltűnik és itt sincs. Lilla meg sem tudja az egészet, és nem esik baja...
De az előadás végeztével az sem érdekli, baja esik-e a lánynak. Csak szeretne pár szót váltani vele. Az előtte lévő sorban valaki az ülés alatt hagyta az ajándéknak szánt virágot. Egy egyszerű mozdulattal tulajdonítja el a csinos rózsát. Megszimatolja, féloldalas mosolyra húzza az ajkait, és már ott sincs, mielőtt még valaki észrevenné a rózsa hiányát. Sajnos nincs ideje megvárni a tapsot és még időzni is egy kicsit, gyönyörködni a balerinákban.
Inkább kimegy az épület elé, úgy sejti, Lillának talán pár barátja, családtagja is eljött megnézni, és talán velük fog majd találkozni. Nem szívesen mutatkozna be a famíliának, meg amúgy is, már ég a vágytól, hogy egy szál cigit elszívhasson. Így kiérve az épület elé, a falnak dől, egyik lábát felrakja. Meggyújtja a cigijét, másik kezével céltalanul lógatja a rózsát. Az előadásnak, tapsnak vége, az embertömeg lassan megindul, a balerinák pedig a háttérben készülődnek, családjukkal, barátaikkal, esetleg a többi táncossal beszélgetnek. Ő pedig türelmesen vár, és azon kattog az agya, hogy el kellene mennie, és azon gondolkozik, mennyi ideje lehet, hogy még rávegye magát a távozásra? Az óráját nézi, de képtelen nem figyelni az összes vékony alakot, ahogy elhagyják az épületet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egyből megpillantja, ahogy kilép, a családja körében, liliomokkal a kezében. Nem tudná eltéveszteni. Vesz egy mély levegőt, beleszív a cigijébe és úgy fújja ki a füstöt, mintha mi sem történt volna, mintha mindig azt lélegezné. Ledobja a csikket, rálép, aztán már indulna is el, szabad kezét zsebre téve, Lilla felé. És abban a pillanatban megtorpan. Olyan hirtelen lép vissza a fal felé, a háta tompa puffanással találkozik a fallal. A lábát visszatámasztja, kicsit előrehajtja a fejét. Itt marad, itt kell maradnia, nem megy oda, csak áll, és erős lesz. Csak nézi, megbeszélte magával, hogy csak távolról csodálja és esetleg elkap valamit abból, amit átél, de nem akar minden áron az élete része lenni.
Amint erre gondol, elkapja a kék tekintetet, ahogy hitetlenkedve hunyorog felé. Az ő fejére pedig elégedett mosoly ül ki, hátrahajtja a fejét. Csak figyeli, ahogy az anyjának suttog, az apja kezébe nyomja a virágokat, megindul felé az iszonyat aranyos pulcsijában.
Nem kell neked sehova üldöznöd, visszajön ő magától, úgyis, mindig visszajön - követi Lillát a gondolat, és megkörnyékezi Ákost, azért ilyen elégedett.
 - Szerbusz - válaszolja a szép szeműnek, egy halk torokköszörülés után. Előre hajtja kicsit a fejét, az arcát vakargatja, mintha zavarban lenne. Igazából csak nagyon nehezen állja meg, hogy ne vigyorogjon gátlástalanul és ezzel sikeresen el is kerüli. Visszaemeli a fejét és látja Lilla tekintetét, egyértelműen olyan arcot vág, mint aki arra vár, hogy mondja csak, amit akar. Úgyhogy összeszedi magát, és minden megjátszott szentimentalizmusát, amit erre a pillanatra tartogatott. Megigazítja a nyakkendőjét.
 - Nos, az én személyes véleményem az, hogy tökéletes voltál - fogalmazza meg ezúttal másképp a mondandóját, megfogja a rózsa fejét és Lilla felé nyújtja, féloldalas mosollyal az arcán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Még látja egy pillanatig a javasasszonyt. Valamennyire képben is van, hogy mi történik, de inkább nem nyitja ki a szemét, az túl macerás volna, és jobban szereti a lebegő, tudattalan állapotot, így nem is igyekszik kimászni belőle. Elég gyakorlottnak számít a dologban az átlag tizenévesekhez képest, úgyhogy tudja, hogy az egészben az ébredés a legrosszabb, így tudatosan nem törekszik felé. Legalább alszik egy jót, azt már nem is érzi, hogy ágyban van és borogatás kerül a homlokára.
Azt viszont már nehezen tudja ignorálni, hogy arrébb rakják a lábát, beszélnek hozzá és rázogatják a karját. Nagyot szusszant, mert fáradt sóhajra nincs ideje. Nem igaz, hogy az embernek még haldokolni sincs ideje az enyhe agyrázkódástól!
Nem parázik, nem stresszel. Nagyon lassan nyitja ki az egyik szemét, azt is hunyorítva. Ahogy várja, pontosan annyira süti ki a szemét a normál fényviszony, itt, a gyengélkedő csendjében. Remek kedve lehet a javasasszonynak, hiszen nem elég, hogy a vacsoráját zavarták meg, még akkora banális baromság miatt is, mint amit Ákos művelt. A vakító fény lassacskán kevésbé bántja a szemeit, cserébe viszont sokkal inkább erőt vesz rajta a tompa, behatárolhatatlan fejfájás, enyhe szédülés. Csak akkor lopta volna be jobban magát mindenki szívébe, ha ájulás előtt még kidobja a taccsot is, de arra sajnos már nem volt ideje.
 - Eléggé úgy néz ki - válaszolja pimasz, féloldalas mosollyal az ajkán. Nocsak, a szőke hősnője még mindig itt van, nem elég, hogy kimentette az oroszlán barlangjából, hova tovább, még aggódik is érte. Ó igen, már most érzi, hogy a lánnyal megütötte a főnyereményt, és nem szabad hagynia, hogy letévedjen a helyes útról. Melyik is a helyes? Hát persze az, ami Ákos imádata felé vezet, na meg persze az a verzió, amikor elkezd vakon bízni benne, hova tovább, talán ő lesz élete első nagy szerelme. Sok verzió lejátszódna Ákos fejében, ha éppen nem töltené ki gondolatai helyét a fejfájás.
 - Talán kicsit jobban beütöttem a fejem, mint gondoltam - ismeri el, hősi mártírként.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Elég figyelnie Lilla arcát és tekintetét, hogy szavak nélkül is tudja, mit gondol. Arról, hogy most itt van, és hogy az előadást is végignézte. Annyira boldog és lelkes, hogy le sem tudná tagadni, még akkor sem, ha akarná. Ákos pedig csak mosolyog rajta, és arra gondol, hogy ez a boldog tudatlanság tökéletes állapota. Ha tudná, ha csak egy picit is sejtené, Ákos szemszögéből hogyan néz ki a történet... nem így állna hozzá. Ha tudná, hogy még a rózsa is mástól van, amit hozott, akkor kifejezetten mérges lenne. Talán mérgesebb, mintha tudná, hogy tulajdonképpen valaki más jegyét is ellopta és úgy jutott be. Ha pedig sejtené, hogy el is akart menni szó nélkül, anélkül, hogy megmutatná magát, talán egészen csalódott lenne. De ezeket a kimeneteleket ügyesen kerülte el, és most itt van a tökéletes végeredménnyel, egy visszafogott puszi érzésével az arcán és egy köszönettel. Nem kifejezetten érzi magát túl gazdagnak, de még mindig jobb, mintha nem lenne semmije, vagy csak egy szál rózsája és egy szál cigije. Határozottan jobb.
Aztán, ha már Lilla közelebb merészkedett hozzá és olyan szépen néz azokkal a nagy, kék szemekkel... finoman megérinti a nyakát és közelebb hajol az arcához. Egyértelműen meg akarja csókolni, de aztán felpillant, Lilla családja felé és megáll a mozdulatban, kuncogva fújja ki a levegőt.
 - Sajnos nem kértem engedélyt a gardedámodtól... de majd legközelebb - nevetgél tovább a helyzeten, ahogy visszaegyenesedik. Rossz szokásként azért még megigazgatja kicsit Lilla haját, mielőtt még elengedné. Nagyot szusszant, megvonja vállait és vigyorra húzódnak ajkai.
 - Így is a pokolban fogok elégni azért, amiket műveltem veled az esküvő előtt - mondandója mellé tetteti a kétségbeesést is. Ó igen, azzal tökéletesen tisztában van, hogy a pokol tüzén fog elégni, ha egyszer abbahagyja azt a csodás életet. De nem azért, mert hozzá mert érni a lányhoz, hova tovább, meg merte csókolni. Inkább a sok egyéb szörnyűségért, amit művelt vele, és a még szörnyebb dolgokért, amikről ábrándozott vagy álmodozott. Bár sosem félt a büntetéstől, legyen az valós, vagy misztikus, vallási, túlvilági.
 - De azzal a tánccal még tartozol nekem. Összetörted a kicsi szívem - ütögeti meg egyik kezével a mellkasát, közben összepréselt ajkakkal bólogat ütemesen. A tekintete pedig ítélkező, mintha kettejük közül igenis Lilla lenne a nagy szívtelen heartbreaker.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

 - És legalább annyi hátránya is - rázza a fejét lemondóan, de közben mosolyog. Nem mintha tudná, milyen bentlakásos suliban élni, az otthon kényelmét, a családtagok toleranciáját élvezte egész életében. Nem is nagyon tervez változtatni az álláson, főleg, amíg Nina itt van a faluban. Így tökéletes neki, hogy Flórával sincs összezárva, másokhoz sem kell alkalmazkodnia. Akkor vagy egyedül, amikor akar és senki nem ütheti bele az orrát a dolgaiba, véletlen sem.
Csak mosolyogva nézi Lillát, ahogy nevet, pedig a helyzet maga nem kifejezetten mulatságos. De most is, mint eddig mindig, meghagyja Lillát a kis álomvilágában, ami annyira távol van az ő valóságától, amennyire az csak lehetséges.
 - Roppant kedves tőled - állapítja meg, miközben megemeli a szemöldökeit. Tudja, hogy Lilla sem gondolta komolyan, hogy majd pont ő parancsolgathat le a pokolba. Nem mintha hinne bármiben, ami a halál után vár az emberre. Abban hisz, hogy ezt a lehetőséget kell kihasználnia, nem pedig a megváltásért gürizni, azzal vigasztalódni, vagy a büntetéstől rettegni. Szerinte mindkettő badarság, és még ha lennének is általános érvényű szabályok... nos, azok sem lennének érvényesek rá. Egyedi eset, egyedi elme, egyedi bánásmódot érdemel minden helyzetben.
 - Persze, nem értem volna be ezzel a két perccel - bólogat, és megmagyarázza, miért nem úgy gondolta, hogy itt és most fogják bepótolni. Itt az utcán, zene nélkül, sietősen? Ugyan már, Lilla sem gondolhatta komolyan, hogy ennyivel elintézheti a dolgot.
 - Menj csak - engedi el a másikat végül, féloldalas mosollyal az arcán, még a kezét is kissé megemeli a türelmetlenül várakozó hozzátartozók felé, hogy mutassa az utat. Nem mintha annyira el akarná küldeni Lillát, de őszintén szólva, nem szereti, hogy nézik őket és várnak a lányra. Na meg persze, neki is akad még dolga ma éjszaka a közelben, de ezt inkább nem kötné a lány orrára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

 - Nos, ne aggódj, arról majd gondoskodom - próbálja visszafogni a sunyi mosolyt az arcáról, de nem megy neki. Pontosan, gondoskodni fog arról, hogy Lilla ráérjen. Be kell ismernie, hogy van néhány dolog, ami fontosabb, mint ő, de csak pár különleges helyzet. A hétköznapokban nem tudna hozzászokni ehhez a bánásmódhoz. Sem az alkalmazkodáshoz, sem az előzékenységhez, már attól is kirázza a hideg, ha ezekre az érzelgős szavakra gondol.
Ő pedig megadja neki a jelzést, hogy könnyítsen a dolgon. Tudja pontosan, hogy számára nem létezik zavar, vagy szégyenkedés, de ez nem igaz a többi emberre. Legalábbis a legtöbbre. Úgyhogy néha másképp fog fel kínos helyzeteket, mondjuk az érzelgős, hosszúra nyújtott búcsúzásokat. Így igyekszik érzéketlenségével megkönnyíteni a dolgokat és egyszerűvé tenni. Menjen csak. A családja vár rá. Őt akarják ünnepelni, hűvös is van, és senkinek nincs kedve még tíz percet itt toporogni, csak mert ők éppen egy roppant romantikus pillanatot élnek át.
De amikor ezt kimondja, nagyon jól figyeli Lilla arcát, és pont egy fél másodperccel tovább néz rá, minthogy Ákos ne venné észre rajta, mire gondol. Nem gondolatolvasó, inkább csak ő maga is egy engedélyre várt, hogy végre félretolhassa a hülye udvariasságot meg előzékenységet, és azt tehesse, amit akar. Ezt pedig tökéletesen annak is értelmezi, elmosolyodik, lesüllyeszti tekintetét, jókedvűen szusszan egyet.
Az üres udvariaskodó duma nem is nagyon érdekli már, inkább csak elkapja a lány kezét, és közelebb húzza magához. Csak azért, hogy átölelhesse, szorosan, ellenkezés-mentesen. Egyik kezét Lilla tarkójára simítja, a barna tincsek közé túr, amíg egy gyors, ám annál szenvedélyesebb csókot ad neki.
 - Gondoltam, szerettél volna egy jó éjt puszit - magyarázza meg a helyzetet, a tipikus Ákos-féle kendőzetlen vigyorral az ajkain, közben enged szorításán. - És estére kellemes beszédtémát - teszi hozzá, mert komolyan nem bírja ki. Ő el akarta engedni a lányt, de úgy nézett rá, azokkal a nagy, kék szemekkel... legalább olyan meggondolt döntés volt, mint az oroszlán bajuszát húzogatni. De inkább csak végigsimít a lány karjain, majd elengedi, mielőtt még esetleg dühbe gurulna és kikaparná a szemeit. Kinézi belőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

 - Amiatt nem kell aggódnod, a véremben van - válaszolja, aprót szusszantva elégedetten. A legjobb dolog a pofátlanságában és gátlástalanságában, na meg persze a férfi létében, hogy nem akar a sorok közé látni. A ködös utalások nem működnek nála, ahogy az egyértelmű utalások sem. Nem lát túl sokat semmibe, legalábbis nem többet, mint ami valójában van benne. Na meg persze akkor is jól jönnek ezek a tulajdonságok, amikor egy gúnyosnak szánt megjegyzést kell bóknak venni, mint most.
Figyeli a fészkelődő szőkeséget, és már éppen szóra nyitná a száját, hogy ennek nem lesz jó vége, amikor... lecsusszan az ágyról és a földön landol. Ákos pedig kicsit megemeli magát, az ágy takarásából felbukkan a feje, úgy néz a földön csücsülő Vandára.
 - Vagy csak felkeresni egy remek jóst, melyik komoly tevékenységbe fogsz legközelebb belerokkanni: az ülésbe, vagy a járásba? - kérdezi, egyik szemöldökét megemelve. Most már egyértelmű számára, hogy Dália az a tipikus bájos kislány, akiért az ő korabeli fiúk odáig vannak. Bármit megadnának, hogy rá mosolyogjon, hogy foghassák kicsit a kezét. Ilyen lányokra szokásuk az összes zsebpénzük elkölteni, csak azért, hogy pár perccel többet csodálhassák őket. Valószínűleg a legtöbb 14-15 éves fiú, aki nem vak, így viselkedne vele. Kedves, gyönyörű, jól el lehet vele hülyéskedni. Bájosan mosolyog és édesen ügyetlen.
A probléma az egyenlettel csupán annyi, hogy Ákost ezek a tulajdonságok nem úgy hatják meg, ahogy gondolnánk. Ő csupán egy remek lehetőséget lát benne, amit kár volna kiaknázatlanul hagyni.
Ahogy a lány feláll, ő lerakja a fejét, sóhajt egyet a fájdalomra, ami végigszalad a fejbőrén. Figyeli, ahogy Vanda átül a másik ágyra, onnan néz rá, kissé zavartan mosolyog.
 - Nem muszáj ám itt maradnod velem - mutat rá a tényre, tökéletesen megjátszott előzékenységgel. A legviccesebb, hogy tudja, mire vágynak az emberek körülötte, hogyan viselkedjen, ő mégis mindig azt csinálja, amire ő vágyik. A legtöbb esetben, legalábbis.
 - De örülnék, ha nem kellene kettesben maradnom a szipirtyóval. Alig várom, hogy jöjjön és forgassa a szemét...