36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Gátfalvi Odett Kinga összes RPG hozzászólása (14 darab)

Oldalak: [1] Le
Gátfalvi Odett Kinga
INAKTÍV



RPG hsz: 17
Összes hsz: 27
Írta: 2015. október 10. 23:37 Ugrás a poszthoz


Még azzal sem foglalkozott, hogy belessen új szobájába, tesztelje a matrac keménységét, vagy úgy egyáltalán, vessen egy pillantást a hosszú és rettentően unalmas útja után a kinézetére. Nem, ő azonnal azzal nyitott, hogy meg akarja keresni a nővérét. Ha valamit a fejébe vesz, az úgy is lesz, senki nem tántorítja el terveitől, persze aki ezzel nincs tisztában, próbálkozik. Vagy a zöldjeiből áradó eltökéltség, vagy az egyre hisztérikusabb visszautasítás készteti aztán visszavonulásra a másik felet, nem tudja, és őszintén? A legkevésbé sem érdekli.
Akitől csak tudta, megkérdezte, ismeri- e Rebekát és esetleg tud- e bármit a hollétéről. Nem hinné, hogy szombat délután a testvére a klubhelyiségben lustálkodna, még inkább csak reméli, hogy igaza van, mert oda aztán egész biztosan nem jut be egyhamar. Pedig az lenne az igazi meglepetés, bekopogtatni a lány szobájának ajtaján, és tá-dá!
Nem könnyítik meg túlságosan a dolgát, ami azt illeti, jó ideje csatangol már fel-alá, és már minden olyan lehetséges helyet kilőtt, ahol számítana nővérére. Arról azért érdemes említést tenni, hogy csupán most érkezett az iskolába, körülbelül négyszer el is tévedt kapásból és kezd veszteni a kezdeti lendületéből is. Mosolya lassan lehervad arcáról, és átveszi a helyét valami elkeseredett, „demárcsakazértis” fintor. Odett hírhedten forrófejű, ha az elképzelései csúfos kudarcba fulladásáról van szó, pedig nem az a típus, aki az első sikertelen próbálkozás után rögtön feladja. Most, ahogy a folyosón bandukol, már nem is kizárólag a vörös hajkoronát keresi, komótosan nézelődik, majd megvonja vállát: talán nem lesz oda a meglepetés akkor sem, ha csak a vacsoránál ejtik meg a nagy találkozást.
Kíváncsian néz ki az erkélyre, ahogy elhalad mellette, és nemes egyszerűséggel tovább is sétálna, hacsak… Hacsak! Visszalép kettőt, aztán olyan erővel lendül ki az ajtón, csoda, hogy nem esik orra. Na, az szép belépő lett volna.
- Rebi?! Már azt hittem, hogy elnyelt a föld – mintha egy cseppnyi szemrehányás bujkálna hangjában, széles mosolya azonban talán ellensúlyozza némileg. Reméli, hogy senki sem értesítette korábban nővérét, hogy érkezik. Pont ma. Pont most.

Gátfalvi Odett Kinga
INAKTÍV



RPG hsz: 17
Összes hsz: 27
Írta: 2015. október 13. 23:27 Ugrás a poszthoz


Mindenki tudja, tapasztalta már, általában hogyan is működik a csoportmunka. Minden alkalommal megvan a tipikus felosztás: van a diák, aki azt se tudja mi a feladat; aki tudja, csak nem érdekli; aki próbálkozik, de feladja; aki inkább a másikkal vitatkozik, lehetőleg valami, a témához legkevésbé illő témával kapcsolatban; és az, aki mindez alatt megoldja a többiek helyett is a kiadott leckét.
Hármas csoportokat kellett alkotniuk gyógynövénytanon, és a fent vázolt szitu csak annyiban különbözik esetünkben, hogy egy társuk meg sem jelent a megbeszélt beadandó-írós időpontban. Tehát ketten, Kevével próbálkoznak. Odett a széles ablakpárkányt szemelte ki magának azonnal, most törökülésben, egy méretes, ősrégi könyvvel az ölében görnyed előre, hogy ki tudja venni a kissé megsárgult lapokon az apró betűket. Ezen a példányon kívül még jó pár van körülöttük kinyitva, egymásba hajtva, vagy rögtönzött könyvjelzőkkel ellátva egy kicsit félrerakva.
Pennájának végével lustán játszadozik, jelen pillanatban épp állát csiklandozza vele, miközben próbál kisajtolni akár csupán egyetlen használható mondatot az előtte heverő szakkönyvből. Egészen biztos benne, hogy túllőtt a szükségesen, olyan információkat lel többnyire az olvasmányban, aminek felét sem érti. Ásítozik, néha vágyakozó pillantást tesz a kastély udvarára, és bár vastag, kötött pulóvert visel, mert hát, nincs kifejezetten meleg, még odakint is jobban érezné magát, mint ezzel a megoldhatatlannak tűnő feladattal. Két percig. Aztán odafagyna.
- Feladom. Kérlek, mondd, hogy te találtál már valamit – dobja el hirtelen a kezében léve tollat, és csukja be a súlyából adódóan gyilkossághoz is tökéletesen alkalmas kötetet a kelleténél talán egy cseppet hevesebb mozdulattal. Sohasem értette, miért kell a tanév kezdete után alig két héttel már ilyen mennyiségű házit a nyakukba varrni. Kétségtelen ugyan, hogy ha jobban érdekelné a téma, már rég készen lennének, illetve Odett lenne az a diák, aki mindent megcsinálna panasz nélkül. Szerencsétlenségükre, nem ez a helyzet áll fenn. Hátradől, mint aki tényleg nem hajlandó foglalkozni tovább a dologgal, egy kis unszolásra azonban talán megerőlteti magát. Addig is inkább kinyújtóztatja lábait, és igyekszik kiűzni a fejéből mindent, aminek bármi köze van a gyógynövénytanhoz.
Gátfalvi Odett Kinga
INAKTÍV



RPG hsz: 17
Összes hsz: 27
Írta: 2015. október 14. 20:28 Ugrás a poszthoz


Nem úgy fest az eddigiek alapján, hogy ez lesz a kedvenc tárgya. Az időérzéke sincs a toppon, fogalma sincsen, mikor álltak neki: órákkal korábban, talán csak tíz perce? Pedig milyen lelkesen indult neki! Még a könyvtárba is elment, kivenni egy rakat hasztalannak bizonyuló kötetet, ugyanis volt némi sejtése a felkészültség kapcsán, ami aztán hamar be is igazolódott, bár a fiú sem üres kézzel érkezett. És mégis mire mentek ezzel a nagy előre gondolkodással, he? A nagy francos semmire. A hibát pedig, hiába van ezzel tisztában bongyorkánk, nem a könyvekben kéne keresni, de egyszerűbb másra hárítani a dolgot, mintsem beismerni, hogy képtelen odafigyelni.
A legszomorúbb az egészben, hogy itt és most be is fejezné a küzdelmet. De valami mélyen belül kíméletlenül furkálja, és nem hagyja nyugodni. Már most rossz pontot szerezni a tanárnál, rossz jegyeket, esetleg pontlevonást? Friss húsként nem biztos, hogy meg kéne engednie magának az ilyen lazaságot, de ahogy végignéz a rendetlenségen, amit pillanatok alatt összehoztak a tanulószoba sarkában… hát, nem jött meg a kedve a rongyos könyvek láttán egy újabb etaphoz.
- Remek, akkoooor… - kezek a magasban, a nagy tanulásban elgémberedett tagjait nyújtóztatja. – Nem tudom, mindig ilyen nehezek szoktak lenni ezek az izék? – kérdez, tényleg nem árt tudni, mire kell lélekben felkészülnie. A franciáknál sem volt könnyebb, de ott egy kicsit, mintha máson lett volna a hangsúly, itt pedig még túlságosan új ahhoz, hogy felmérhesse, mit lehet és mit nem. Ismét végigvezeti zöldjeit az aktívabb tanulásról árulkodó kupacokon, mint ami egyébként történt, majd megállapodik leckeíró társán, reménnyel telve, hátha Keve tud valamit, amit ő nem.
- A felsőbb éveseknek nincs meg ez a feladat véletlenül? Vagy felejtsem el, hogy segítenének? – vet fel egy, a kastélyban helyénvalóbbnak tűnő lehetőséget. De arrébb tolja a mellette lévő könyvet, hogy a sarokba dőlve, mégsem teljesen elfordulva Kevétől, ki tudja bámészkodni magát, ha nem marad más, minthogy rászánják magukat a mumus növényük kutatására.
Gátfalvi Odett Kinga
INAKTÍV



RPG hsz: 17
Összes hsz: 27
Írta: 2015. október 17. 12:23 Ugrás a poszthoz


Ha szombat este, akkor lázas készülődés: úgy hallotta, valami népszerű banda érkezik a faluba koncertezni, hát bolond lesz a négy fal közt a beadandók felett görcsölni, mint azt meglepően sok társa tervezi. Amúgy is, amióta itt van, csak egy hétvégén járt odakinn valami buli után nézni, de amit talált, az… nos, nem az ő világa. Reméli, hogy a mai együttes minden kétségét eloszlatja, igazán szomorú lenne, ha könnyes búcsút kéne vennie e kikapcsolódási formától, és maradna a pergamen-penna nem kívánt társasága a hétvégékre is.
A kis széken térdel, egészen belehajolva a tükörbe, hogy összehozhassa a tökéletes tusvonalat szemhéjára. Persze ajkai résnyire nyílnak, fokozatosan halvány grimaszba torzulnak a nagy koncentrálásban, ahogy azt megszokhattuk a lányoktól, miközben ilyen macerás műveletet hajtanak végre. A nehezén már túl van: haja szög egyenesen omlik vállára. Elképzelni sem tudjátok, hogy azt a göndör loboncot milyen küzdelmek árán sikerül ilyen állapotba hozni, és bár imádja a loknikat, Odett sokszor irigykedve pillog a hullámos hajzuhatagokra, amivel láthatóan kevesebb a probléma.
Nagyon szusszanva dől vissza a székre, mintha komoly megerőltetésen lenne túl, de az arcára kúszó elégedett mosoly arról árulkodik, hogy teljesen megérte. Már csak ruhát kell választani. Hm. A nem túl fényes idő nagyban megkönnyíti a szöszke dolgát.
Az időben indulás soha nem volt az erőssége, de mindig is úgy tartotta, hogy pár perc késés belefér, sőt, stílusos is lehet. Pláne egy koncerten. Mindenki tudja jól, hogy egy zenekar képtelen a kiírt időpontban kezdeni, akkortájt még egy utolsó feles, slukk, egyebek, és talán elkezdenek hangolni. És mivel pontosan úgy is történik, ahogyan Odett számította, a bárpultnál időzik, míg a bandatagok összeszerelkeznek a kezdéshez, és felcsendülnek az első akkordok. Lábfejét lóbálja a ritmusra, még néhány percig üldögél, nézelődik, amíg valamiféle tömegecske össze nem boronálódik a tánctéren. Akkor kiissza pohara maradékát, és átfurakodik az átlag két méter magas alakok közt az első sorba, ahol aztán becsatlakozik a tombolásba, ugrál-riszál, énekel, ha valami feldolgozást hall. Na igen, ez már sokkal tetszetősebb buli, mint a korábbi, amin volt.
Gátfalvi Odett Kinga
INAKTÍV



RPG hsz: 17
Összes hsz: 27
Írta: 2015. október 17. 14:16 Ugrás a poszthoz


Lehunyt szemmel ringatózik a lassabb részekre, aztán együtt ugrál a tömeggel a vadabb refrénre. Nem érdekli különösebben, hogy idegen testrészek nyomódnak neki szinte minden második pillanatban, ez a koncertek és mindenféle buli velejárója. Ha löknek, apró termetéhez képest meglepő erővel lök vissza, de a kemény rocker állatkodásból, amit ezek a részeg nagydarab férfiak hajlamosak lenyomni pogózás néven, és mindig vérontásba torkollik, mindig igyekszik kimaradni. Sosem értette, miért jó lényegében tömegverekedést generálni csupán pár méterre a minden bizonnyal borsos árú hangszerektől, és aki belemegy, mégis mit érezhet, hogy önszántából kockáztatja a testi épségét. De egyelőre úgy fest, viszonylag békés közönség verődött össze ma este, Odett nagy örömére. És egyelőre még fejbe sem vágták a nagy csápolás közepette. Persze ami késik… mindenesetre jól érzi magát, és ez a lényeg.
És ha már a bulik általános eseményeinél tartunk… Meglepő, hogy nem a bárpultnál találta meg egy hímegyed a teljesen nyilvánvaló szándékaival, enyhén ittasan még csak nem is burkoltan tálalva a dolgot. Most viszont, ahogy elhalkul a zene, és a frontember egy kicsit húzza az időt a közönség köszöntésével, meg egyéb céltalan szövegeléssel, meglökik. Sokadszorra, nem is tulajdonítana neki jelentőséget, csak hát, megszólítják. Szeretné unottan, az ég felé emelt tekintettel közölni, hogy nem kér a társaságából, de kis híján felnevet ezt a szöveget hallva. Épp az epés visszavágáson dolgozik, aztán felpillant a jobbján magasodó fiúra. És totál ledöbben.
Gyorsan rendezi vonásait, igyekezvén leplezni, hogy nagyon is ismerős számára a felé villantott széles vigyor. Mosolyát azonban nem tudja elrejteni, kíváncsi rá, tényleg ennyire régen volt az a tábor, vagy Noelnek is elkezd derengeni valami idővel.
- Nem történt semmi – vonja meg a vállát, és hát, mivel elég nagy a hangzavar, muszáj közelebb húzódnia a fiúhoz, sőt, még arra is késztetést érez, hogy lábujjhegyre álljon, hátha kevésbé kellene kiabálnia, de leküzdi, mégse rohanjunk annyira előre. Azért, ha már idegennek nézik, legalább könnyen kaphatónak ne tűnjön. Bár akkor talán alapból elutasítóan kellett volna viselkednie, ahogy azt eredetileg tervezte is, egészen addig, míg meg nem látta, kivel van dolga. – Pedig valamelyik hétvégén voltam már itt, nyilván elkerültük egymást. És a tanév elején érkeztem, igen.
A saját hangját is alig hallja ebben a hangzavarban, főleg, hogy a zenekar is rázendít a következő számra. Nincs sok lehetőségük, ahogy a tömeg mozgolódni kezd, ha nem lötyögnek egy kicsit, arrébb lökdösik őket, mondván, nem itt kell cseverészni. Hát hol máshol?
- És te? Te is ide jársz… a suliba? – ez tényleg érdekli. Sosem várta, hogy pont itt fog újra összefutni annyi év után Noellel. Aki aztán fel sem ismeri. Ez igazából bántó is lehetne, de valamilyen furcsa okból kifolyólag kifejezetten mulattatja.
Utoljára módosította:Gátfalvi Odett Kinga, 2015. október 17. 14:17
Gátfalvi Odett Kinga
INAKTÍV



RPG hsz: 17
Összes hsz: 27
Írta: 2015. október 17. 14:35 Ugrás a poszthoz


Egyre reménytelenebbnek tűnik helyzetük, ahogy telnek-múlnak a másodpercek, és fokozatosan párolog el szöszinkből a tettvágy. Szuggerálja kicsit a maga mellé lerakott ezeréves kötetet, hátha megihletődik, vagy valamilyen úton-módon pont ott nyílik majd ki a több száz oldalas mű, ahol a keresett növényhez tartozó minden kérdésre meglelik a válaszokat. De nem történik semmi. Az égvilágon semmi. Felsóhajt, tehetetlenül fonja mellkasa előtt keresztbe karjait, és ajkát rágva gondolkodik, mitévők legyenek. Mondjuk, álljatok neki úgy, hogy egy kicsit komolyabban veszitek a dolgot. De ez csak egy tipp.
- Szóval nem gyakori jelenség, hogy megszívatnak, jó tudni. Kitaláljuk, persze, hogy kitaláljuk… - halvány mosoly bujkál szája sarkában, nem kerülte el figyelmét a javítás. Nem kételkedik benne, hogy a fiú azon nyomban felpattanna, és valami izgalmasabb elfoglaltság után nézne abban a pillanatban, ha esetleg kimondaná, amire valószínűleg mindketten gondolnak: hagyjuk a francba.
De nehogy már kifogjon rajta egy kis, egyébként indokolatlanul nehéznek tűnő házi feladat! Motivációja ettől függetlenül semmit sem növekszik, csak valami elhatározásféle kezd szépen lassan testet ölteni. Valamit mindenképpen össze kéne hozniuk, nemde? Ha nem is teljes mértékben tesznek eleget a feladatnak, legalább az nem lenne rájuk fogható, hogy rá sem néztek. Mert persze az a tanerőt hol érdekli, hogy ők malmozva üldögéltek a fél könyvtárnyi gyógynövénytan könyvgyűjteménnyel, és nyilván pont az a probléma forrása, hogy azt se tudják, hol kezdjék, de… nem kaptak támpontot, ez is a tanár hibája!
- Ha cserébe felkínáltuk a segítségünk, lehetett velük alkudozni. Vagy szépen pislogtunk, kis szempilla rebegtetés, tudod. Neked például biztos nagy sikered lenne a franciáknál – a visszafojtott nevetés láttán felvont szemöldöke, érdeklődő arckifejezése lassan mosollyá szelídül. Talán csak egy icipicit szánja piszkálódásnak a dolgot, bár akár bóknak is veheti a fiú. Nem tűnik kifejezetten sértődékeny típusnak, és a maga érdekében remélheti is, hogy jól ítéli meg, mert ha magára hagyja a feladatukkal… hát, nem feltétlenül ezt szeretné elérni.  
- Hm, ez nem rossz ötlet. Amúgy nem lehet, hogy valami más, ritkább elnevezése alapján keressük ezt a gazt? – összevont szemöldökei közt halvány, ráncnak éppenséggel nem nevezhető vonalacska jelenik meg, ahogy nézi a Kevétől átvett papírokat.
Gátfalvi Odett Kinga
INAKTÍV



RPG hsz: 17
Összes hsz: 27
Írta: 2015. október 17. 16:22 Ugrás a poszthoz


Való igaz, hogy beszélgetésre nem éppen alkalmas a helyszín jelen állapotában, ezért nem is próbálkozik túl hosszú mondatokkal, hiszen a masszív dobszóló azelőtt elnyeli szavait, még mielőtt akár saját füleihez elérhetne. Csak a mellkasát masszírozó basszust érzi, ettől eleinte mindig köhöghetnék jön rá, hozzá kell szokni a hangerőhöz. A fiú le sem tagadhatná, hogy halvány gőze sincs arról, mi folyik itt, szőkénk pedig próbál ezen nem túl feltűnően mosolyogni. Élvezi, hogy előnyben van, határozottan. Nem, mintha féltve őrzött emléke azonnal riadóztatott volna, a nem alaptalanul önelégült vigyor árulta el Noelt, ami mit sem változott az évek múltán.
Kezd egyre melegebb lenni idebent, vagy csak izgatottsága teszi a régi ismerős láttán? Akivel egy pillanatra tökéletesen simul össze a testük, lánykánk pedig kifejezetten örül, hogy háttal áll, zavart pislogását tincsei nagyrészt takarják, arcának pirosságát pedig ráfoghatja a hőmérsékletre, vagy a folyamatos mozgásra. Éppen elkezd gondolkodni azon, mikor világítson rá, hogy akit ma esti partinak kiszemelt, nem más, mint… nos, egy ilyen nőcsábásznál sosem tudni, de elmondása szerint az első csókja. Még mielőtt komolyan elgondolkodhatna azon, vajon mi ilyen szórakoztató, a vállán nehezékként megérzi a fiú karját, aki bizony nem cicózik, máris magához húzza a lányt, aki ösztönösen emeli maga elé kacsóit, hátha ellenkezni kell a komoly hátsószándékok miatt. Végigborsódzik a gerince mentén, ahogy Noel lehelete csiklandozza a fülét, és amikor szavai értelmet nyernek, elvigyorodik, és feszült tartásából is enged. Hosszú ujjak kulcsolódnak az övéi közé, és szorosan mögötte maradva igyekszik nem elesni, ahogy áttolakodnak a tömegen.
 - Mintha lenne rá lehetőségem – morogja az öltönyzakó hátrészének, mindeközben pedig eszementen vigyorog. Figyelembe véve, hogy már ezer éve nem látták egymást, sőt, igazándiból azon a nyáron találkoztak utoljára, nem rója fel a parancsolgatást és a pultos bá’ sokat mondó pillantását sem firtatja inkább. Kényelembe helyezi magát, és közelebb is húzódik, merthogy annyival azért nem kevésbé zajos a pultot támasztva sem, de élesíti szájról olvasó készségét is a biztonság kedvéért.
- Úgy érted, fiatal és ártatlan? Már komolyan kezdtem aggódni, hogy csak mert kivasaltam a hajam és melleket növesztettem, fel sem ismersz… - vigyorog megállás nélkül. Fél szemöldöke enyhén feljebb szökik a gyors vizslatásra, de töretlen mosollyal húzza össze maga előtt a háza színében játszó bőrdzsekit. Igazán hozzászokhatott volna már, és sokkal inkább jelzésértékű a mozdulat, semmint sértődött vagy zavart. – Te is megváltoztál, de a mosolyod leleplezett. Fogalmam sem volt róla, hogy ide jársz.
Nehezére esik napirendre térni a tény felett, hogy éppen Noelbe sikerült ütköznie. Már négy-öt éve? Fejcsóvál, kacarászik. És ő még azt hitte, magányos és elveszett lesz, ismeretségek nélkül!  
Utoljára módosította:Gátfalvi Odett Kinga, 2015. október 19. 23:30
Gátfalvi Odett Kinga
INAKTÍV



RPG hsz: 17
Összes hsz: 27
Írta: 2015. október 22. 12:24 Ugrás a poszthoz


- Hm, az eszembe vésem, köszi – és ha oda nem is, hát majd a bájitaltan könyve egy nem túl feltűnő, de mindig forgatott lapjára odabiggyeszti, hogy: vigyázz vele, állítólag gonosz! Az első benyomás persze fontos, és a legtöbb tanárnál már meg is volt, de ennyi idő aligha lenne elég ahhoz, hogy felmérje, mégis mit szabad és mit nem. Nem, mintha Odett annyira rakoncátlan és züllött diák lenne, félreértés ne essék. Problémássága legfeljebb abban rejlik, hogy órán sem tudja befogni a csinos kis száját, bár jobban meggondolva, egy tanár részéről ez egyike a hét főbűnnek.
És azzal sem segít helyzetén, ha rögtön az első nagyobb önálló projektet üresen vagy leginkább sehogy sem adja be. Mielőtt valóban lehetőségszámba venné, hogy adják fel a dolgot, úgysem jutnak előrébb, reményvesztett ötletelésük juttatja arra, hogy… hát, valamit azért csak firkantsanak már oda, aztán legfeljebb maradnak az idétlen kifogások.
- Több viszonz… nem vagyok biztos benne, hogy tudni akarom – ez viszont nem jelenthet mást, minthogy kénytelenek saját maguk valamit alkotni, ahelyett, hogy most azonnal kerítenének valakit, aki hajlandó lenne… ki tudja, minek fejében segíteni. Hát, ez nem jött össze. Felnevet a lelkesedésen, amit Keve a Beauxbatons lányai felé tanúsít, na, látjátok, ha valami ilyesmit produkálnátok a tanulás felé is, már kész lennétek valószínűleg. – Azért ez a suli sem panaszkodhat felhozatal terén.
Bár nyilván különböznek érdeklődési köreik, és nem is különösebben foglalkozott azzal, hogy felmérje a terepet, van, ami egyszerűen nem kerüli el az ember figyelmét. Mint például az, hogy továbbra sem csináltak semmi értelmeset. Persze szőkeségünk nagyon szívesen tölti csevegéssel idejét, de a házi nem írja meg magát. Milyen kár! – Ha valamikor a környéken járnak, feltétlenül – kuncog. Nem tudja, erre van- e esély, már hogy barátnői meglátogassák a közeljövőben, aztán… ne is feledkezzen el a hirtelen örömmámorban Kevéről, mindenesetre elszórakoztatja a gondolat.
- Jól sejtem, hogy ez azt jelenti… hogy egész eddig nem is jó helyen keresgéltünk? – ahelyett, hogy kiakadna, hangos nevetése töri meg a tanulószoba általános csendjét, és egy diáktársuk szúrós pillantására igyekszik visszafogni magát, apró ujjaival eltakarva mosolyra görbülő ajkait. Közben az ölébe veszi a nemrégiben félretolt könyvet. – Na, lássuk csak.  
Gátfalvi Odett Kinga
INAKTÍV



RPG hsz: 17
Összes hsz: 27
Írta: 2015. október 27. 20:43 Ugrás a poszthoz


A parketten, épp csak egy pillanattal korábban a felismeréséből érzett magabiztossága úgy szublimál el, hogy már szinte abban sem biztos, volt- e egyáltalán ilyen, vagy csak bebeszélte magának. Most, hogy szemtől-szembe kerültek, kedve lenne zavarában eltakarni az arcát, ennek ellenére igyekszik tartani a szemkontaktust. A márványon könyökölve egy hajtincsét azért kitartóan csavargatja, talán elárulva magát; belevalóság ide vagy oda, az ilyen találkozások minden esetben izgalmasak, és bizony felszínre csalogatják az emlékeket.
Az első csók. Hogy aggódott, nehogy bénázzon, elrontson valamit! Ha egy kicsit megerőlteti magát, szinte előtte van az egész jelenet, az óvatos, ismerkedő érintések… azonnal el is kapja pillantását Noelről, és inkább a pult mögött álló férfit nézi, ahogy kiszolgál. Szapora pislogás közepette próbál megszabadulni a zavarba ejtő gondolatoktól, figyelmét épp visszafordítja a régi ismerős felé, amikor a zöldek felé villannak. Az utolsó megjegyzés és a hozzá járó mosolyt látva felnevet, finoman csóválja fejét, érezte, hogy a közös élményük kapcsán még nem tárgyaltak ki mindent.
- Sejtem – mosolyog, pillái mögül les a másikra. Nem iszákos és még csak nem is bírja a röviditalokat, de most már igazán elkélne a kikért itóka, bármi is kerüljön végül majd a pultra. Körbejáratja tekintetét az összegyűlt kisebb tömegen. Biztosan jó estének számít a mai, látogatottság és bevétel terén, de nem lenne Zsiga bá’ helyében, az már egyszer biztos. – Ennyi erővel rajtam sincs sok változás, az előbb felsoroltakon túl.  
Tér vissza a témához, mert elképzelni nem tudja, mi olyan nagyon más benne. Persze, minden nap látja a tükörképét, öt év pedig sok idő, mindketten felnőttek. Mondhatni. Érdeklődve dönti oldalra fejét, állát a tenyerébe támasztva várja az újdonságokat, mi minden történt Noellel az elmúlt évek alatt, a sejtelmes bevezetés csak tovább csigázza izgatottságát, zöldjeiben kíváncsiság csillan.
- Egy kis érzéked, mi? – egyenesedik ki ültében azonnal. – Azta, ez nagyon menő! Gratulálok – mosolya kiszélesedik, őszinte öröm sugárzik arcáról az első találkozásuk alkalmával még rejtett tehetség hallatán. Ez tényleg nem semmi! Csupa különleges ember veszi körül, gondoljunk csak a nővérére. Bezzeg nála az égvilágon semmi ilyesmi még csak fel sem ütötte a fejét, de kezd beletörődni, hogy a nagy átlaghoz tartozni sem akkora katasztrófa. Ugyanakkor bármi előfordulhat még… Ajkait összepréselve töpreng, mit mondhatna magáról, ami érdekes, az életében valamiféle mérföldkő, de lehetőleg nem szomorú. Nehéz kérdés. Vállat von zavartan, tenyerét a hűvös márványhoz simítja. – Ilyen kaliberű infókkal nem szolgálhatok… de nyilván sok mindent. A Beauxbatonsban tanultam korábban, rajongok azokért a vacak képregényekért, jógázom, akaratos vagyok és szeretem a napfelkeltét nézni a hajnali kávé mellett. Ja, és nem bírom a piát, szóval vigyázz azokkal… – Ha már egy nagy dolgot nem tudott kiemelni, jöhet a több, jelentéktelenebb, random morzsácska, közben pedig, utolsó szavánál mutatóujjával az érkező poharak felé bök, amit Zsiga bácsi egy, a korábbihoz hasonló mosollyal csúsztat le eléjük.  
Utoljára módosította:Gátfalvi Odett Kinga, 2015. október 27. 20:47
Gátfalvi Odett Kinga
INAKTÍV



RPG hsz: 17
Összes hsz: 27
Írta: 2015. november 19. 01:44 Ugrás a poszthoz


A családot ért veszteségeket tekintve, azt a rengeteg szánakozó pillantást, amit az elmúlt évek során felé intéztek, senki nem kérdőjelezné meg a hazatérésre való szándékát, megakadályozni pedig végképp nem próbálnák. A nagymamája mégis megtette. De nem is számított másra, és így, hogy küzdenie kellett azért, hogy most ilyen közel tudhassa magát nővéréhez, talán még édesebb az ölelés, amibe Rebeka vonja. A lány nyakába csimpaszkodik, jó, hogy meg nem fojtja testvérét. Arcát a nyakába fúrja, csiklandozzák a vörös hajtincsek. Próbál mindent beleadni ebbe az apró, de mégis erőteljes gesztusba: Rebi hiányát, a hazatérés örömét, hogy rengeteg idő elteltével végre együtt vannak, és nem választhatják szét őket újra.
- Reméltem is – motyogja, még mindig nem hagyva, hogy kibontakozzanak egymás szorongatásából. Félelmetes mértékű megnyugvás lesz úrrá rajta, és mikor végül távolabb húzódnak, hatalmas vigyor terül szét az arcán. Szeretne újra a lány nyakába vetődni, most már sokkal inkább a felhőtlen öröm uralta állapotban, és idegesítően sipákolni, tapsikolni, ugrálni, akármit. Végül lebeszéli magát minderről, kételkedik némileg abban, hogy nővére értékelné az akciót. Sóhajt egy hatalmasat, készen áll a beszámolóra; fáradtsága mintha egy csapásra semmivé foszlott volna.
- Bagószagod van – közli csak úgy mellékesen, amolyan ’lebuktál’ félmosollyal, de ugyan, mégis mit foglalkozik ő ezzel, ami alapvetően nem is megy újdonságszámba, jelen pillanatban pedig amúgy is, kit érdekel!
- Elővettem legdiplomatikusabb oldalam, és leültem tárgyalni velük. Meg egy kicsit hisztiztem… de mit számít, ideértem végül! – kissé hadar, de nem érthetetlenül beszél, a széles vigyor pedig csak egy pillanatra enyhül szemérmes mosollyá. – Mesélj! Mindenre kíváncsi vagyok. Milyen a suli, sokat kell tanulni? Bár ez annyira nem érdekes… Történt valami izgalmas? Régi ismerősök? – utolsó kérdése előtt kicsit elhallgat, de még mielőtt Rebeka válaszolhatna, félénken érdeklődik. – Apudról… bármi hír?
Gátfalvi Odett Kinga
INAKTÍV



RPG hsz: 17
Összes hsz: 27
Írta: 2015. november 19. 17:53 Ugrás a poszthoz


Van némi elképzelése arról, hogyan is működhet a segítségnyújtás. Amikor megérkezett, valamilyen szinten még tapasztalhatta is. Nyilván nem a jó emberektől várta, hogy majd rendelkezésére állnak a problémája megoldásában, több alkalommal el is tévedt, és hát, még abban sem feltétlenül voltak készségesek diáktársai, hogy egy unottan eldörmögött „arra” mellé egy hasonlóan lendületes kézmozdulattal irányba állítsák, nemhogy a keresett célszemély megtalálásában előbbre juttassák! És a vérmes rellonosokról is hallott már egy s mást, bár konkrét összetűzésbe még egyikükkel sem keveredett. A nővérét leszámítva, persze, de vele nyilván teljesen más a helyzet.
- Egy rellonos mellett nőttem fel… mondhatni. Talán megbirkóznék azokkal a bizonyos feltételekkel – szűkíti össze szemeit, szája sarkában viszont mosoly bujkál. Nem azon fog megsértődni, hogy nagylelkűen próbálják megkímélni a diákok közti, önzetlennek semmiképp sem nevezhető adok-kapoktól. És elképzelhetőnek találom, hogy legmerészebb ötletei sem tükrözik a valóságot, néhány extrémebb esetet vizsgálva. Édes a tudatlanság. – De igazad van, ha van más lehetőség, nem folyamodnék ehhez a kellemetlennek hangzó módszerhez.
Egy szó, mint száz: lustaságot félretenni, és munkához látni! A volt iskolatársnőivel kapcsolatos kis kitérő egészen feldobja, még ígéretet is tesz arra vonatkozóan, ha bármelyikük a barátnői közül kicsiny országukba érkezne látogatóba, bemutatja Kevének. Aztán a fiú eldöntheti, igazak- e a legendák a francia szépségről, vagy sem.
- Egész nyugodtan – vigyorog. Talán egy kicsit elhamarkodott a kijelentés, de a jó szándék beszél belőle. Ha csak ennyivel örömet szerezhet, hát miért ne tenné. Ezt követően jutnak a felfedezésre, minthogy nem is jó oldalról közelítettek eddig, minden addig átnyálazott oldal időpocsékolás volt. Szőkeségünk egy pillanatra sem idegeskedik ezen, jót nevetgél magában még a csendháborítás után is, majd érdeklődve pislog a fiúra, és a talált bekezdésre. – Igen, ez jó. Csak ne szó szerint másoljuk át. Állati cuki cicát tudok rajzolni, de hogy ezt a gazt… hát, reménykedjünk, hogy nem profi alkotásokat vár, vagy, hogy van legalább egy kis humorérzéke!
Gátfalvi Odett Kinga
INAKTÍV



RPG hsz: 17
Összes hsz: 27
Írta: 2015. december 29. 20:49 Ugrás a poszthoz


Izgalmában toporogva várja, hogy elérkezzen az idő és előadhassák a betanult koreográfiát. Sokat készült rá, és biztos is magában, nem fog rontani. De a teljes fellépés nem csak rajta múlik, meg amúgy is, a suli nagyja itt lesz és látni fogja, egészséges a lámpaláza. Félrehúzódik a bálozóktól, hiszen nem öltözött ki, nehéz lenne Norbi mellett végigropnia a táncot elegáns, nagy üggyel-bajjal magára varázsolt felszerelésben. Már épp lenyugodna kissé, ahogy nézi a többi előadást, a színjátszósokat, a végzősöket, aztán kettőt pislog és máris felkonferálták őket.
Ninát követi végig tekintetével, szíve a torkában dobog, ahogy a többiekkel karöltve belépdelnek a táncparkett közepére, és zavartan összevigyorog Norbival, mielőtt elkezdődne a móka. A fiú jelenléte és a belőle áradó jókedv megnyugtatja kissé, és ahogy az általában szokott lenni, az első mozdulatok után már el is felejt görcsölni. Az ő párosuk van középen, kinéz magának egy pontot, és a magára erőltetett vigyor lassan semmilyen plusz energiájába nem kerül. Bár hangja nem hallatszik, bekapcsolódik a zenébe, énekelni kezdi a dalszöveget néhol, máskor pedig csak szimplán fülig érő mosollyal az arcán lép, forog, tekeri a csípőjét, ahogy azt a betanult sor kívánja épp. Teljes összhangban mozog párjával, aki nem mellesleg ennek az egésznek kitalálója és szervezője, az egyik, legalábbis. Sokan vannak, és a legtöbben hozzá is tettek valamit a produkcióhoz, ha mást nem, hát jelenlétükkel segítik és teszik házak, egyéniségek és úgy egészében is színessé a műsort.
Norbival kézen fogva és a másik két párossal (Rebi-Harold, Kami-Bence) együtt arrébb szökdel, hogy teret adjon a következő három duónak, de ott is egyik lábáról a másikra lépegetve táncikál, hogy ki ne essen a ritmusból. Nina vezeti végig az egészet, és a következő körben az eddigi összes páros együtt nyomja, végezetül pedig a közös résznél a megbeszélt beállás szerint, ugyancsak középen, de egy kicsit hátrébb folytatja az összes résztvevővel.
Gátfalvi Odett Kinga
INAKTÍV



RPG hsz: 17
Összes hsz: 27
Írta: 2016. január 4. 19:35 Ugrás a poszthoz


Épp elkapja pillantását a fiúról, így bár a hangját hallja, nem tudja leolvasni szájáról a szavakat. Alig érezhetően összerezzen, amikor Noel odahajol hozzá, és közvetlen közelről fejezi be mondandóját. Ez alapján már van elképzelése szőkénknek, mi lehetett az, amiről lemaradt. És ha nem lenne már maga a bók is bőven elég, ott a bőrét simogató levegő a kimondott szavak nyomán, aztán a fiú eltűri egy kósza tincsét. Alig ér hozzá, mégis… Képtelen elhúzódni, és szándékában áll megszólalni, enyhén elnyílt ajkai mégsem mozdulnak. Valahol tudatában van, hogy ezek a mozdulatok nagyon is szándékosak, talán pont ez, vagy a mögötte lévő lehetséges szándék bénítja meg, és igyekszik feltűnésmentesen palástolni lángba boruló arcát.
Hamar továbblép, pislog kettőt, fúj egy nagyot, és Noel következő szavai is segítenek elterelni a figyelmét az imént történtekről. Nem kell ennek nagy feneket keríteni. Viszont elég jó abban, hogy kihallja a lényeget, ami felett más könnyedén elsuhan, az is igaz, mondjuk, hogy jó nagy galibát tud csinálni belőle magának. Gondolok itt a rejtett utalásra, amit Noel elejt azzal az „erre az egyre” indítással. Hajlamos az ilyen elszólásokba olyasmit belegondolni, ami még véletlenül sincs ott, így egy pillanatra ugyan kérdőn összeráncolja homlokát, és igyekszik kiolvasni a fiú fejéből, mit rejteget, de nem hozza fel a dolgot. Okkal nem szokták részletezni, Odett pedig kifejezetten tapintatos ezen a téren, ő sem szívesen beszél sok mindenről, és amúgy sincsen hozzá az égvilágon semmi köze.
Mosolya azon nyomban visszakúszik arcára, amikor felsorolja az aprócska tényszerűségeket magáról. Egy negyed pillanatra megijed, hogy valami rosszat mondott, a fiú reakciója láttán, de aztán elvigyorodik. – Félnem kellene?
Bár nem illik kérdéssel válaszolni, ez sohasem érdekelte különösebben. Zsiga bácsi pedig eléjük csúsztatja a gátlásoldót, a hozzá intézett mondaton kuncog halkan, Noel arckifejezése láttán viszont felnevet. Kezd egyre érdekesebb vonalat felvenni az egész szituáció. – És most mégis kinek higgyek, hm?  
Próbálja komolynak tettetni magát, a szája sarkában bujkáló mosoly elárulja, hogy nincs oka kételkedni. Kezébe veszi a pohárkát, és a fiúval együtt emeli a magasba.
- Egy percig sem hinném, hogy rossz lennél. Én is nagyon örülök! – koccintanak, aztán lehúzza az azonosítatlan italt, mert akkor sem lesz jobb, ha kortyolgatja. Arca fintorra torzul, ahogy az üres feles poharat visszatolja a pultra.
Gátfalvi Odett Kinga
INAKTÍV



RPG hsz: 17
Összes hsz: 27
Írta: 2016. április 21. 00:57 Ugrás a poszthoz

Ian
Cupido-incidens után - március

Amennyire nehezére esett befogadni és leginkább elfogadni az információt, miszerint az iskola nagymenő kviddicssztárja pont őt szemelte ki és hívta randizni... nos, az egy hét elteltével legalább annyira kezdte jól érezni magát a fiú mellett. Elég naiv volt ahhoz, hogy Cupido közbenjárásából egyetlen aprócska jelet se vegyen észre, és azt a hirtelen pálfordulást is vakon vette tudomásul, mikor Ian hirtelen és rendkívül gyors iramban lépett le egy hétre edzés címszóval – ugyanakkor persze teljesen elképzelhető, hogy szimplán tökéletes időzítésről volt szó a csapat részéről.
Épp ezért mikor megkapta az üzenetet, hogy a rellonos visszaért, mi több, még találkozni is akar vele, egy nem túl sikeresen elfojtott örömteli sikkantást követően kislányos ugrándozásba kezdett a klubhelyiség kellős közepén. Az ilyesmi a pirosaknál teljesen normális, úgyhogy a jelenlévő háztársak még csak a fejüket sem kapták fel, mikor eltáncikált előttük, hogy a szobájában elfogadható külsőt varázsolhasson magának. Igaz, a legszakadtabb holmijaiban is elbűvölő lenne, ezzel Odett nincs tisztában, viszont a hosszú órákon át tartó pózolgatás és döntésképtelenség sem jellemző rá, így viszonylag hamar szalonképesnek minősíti a szerelését; indulhat.
Azért a félreértések elkerülése végett egyszer, s mindenkorra tisztázzuk: nem szerelmes. Hiába ártatlan kislány még, azért egy hétnyi kényeztetés és szépen csillogó, minden szavára éhes kék szemek nem elegek ehhez.
Nem siet – utál, és nem is illik előbb érkezni a megbeszélt időpontnál. Már a folyosóra befordulva, messziről kiszúrja a várakozó Iant, és valami női megérzésféle azonnal vissza is szorítja eddigi lelkesedését; mintha nem lenne minden rendben. Hol a virág?  
 - Szia! – köszön ettől függetlenül fülig érő vigyorral. – Milyen volt az edzés vagy... a meccs? – ebből is látszik a kviddicshez fűződő viszonya, mert bár odafigyelt a másikra, fogalma sincs, valójában mi és hogyan működik egy ilyen komoly csapatban.
 - Azt hittem, korábban érkezel. Ugye nem sérültél le vagy valami ilyesmi? – egy pillanatra valami aggodalomszerűség fut át az arcán, de aztán jobban megnézi magának a fiút. Láthatóan kutyabaja.
Utoljára módosította:Gátfalvi Odett Kinga, 2016. április 21. 00:59
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Gátfalvi Odett Kinga összes RPG hozzászólása (14 darab)

Oldalak: [1] Fel