36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Reissner Krisztián összes RPG hozzászólása (14 darab)

Oldalak: [1] Le
Reissner Krisztián
INAKTÍV



RPG hsz: 54
Összes hsz: 133
Írta: 2015. október 8. 00:20 Ugrás a poszthoz

Ombozi Rebeka
"Megállsz előtte, meztelen
sebed kitárva, melyet
a messzeségből melleden
nehéz hatalma ejtett."


Nem akart feltűnést kelteni, ezzel pedig a nevelőszülei is egyetértettek, így ahelyett, hogy a forgalmas délutánt választotta volna érkezésre, egy későbbi időpontban érkezett minden csomagjával és holmijával. Jó, hogy ha az embernek már van engedélye hoppanálni, mert legalább így nem kell tartania magát a bogolyfalvi járat menetrendjéhez. Az októberi éjszaka hűvösségére tekintettel egy vékonyabb fajta bőrdzsekit visel, amúgy meg nem különösebben erőltette meg magát abban a tekintetben, hogy a varázslóvilághoz illő öltözetben jelenlen meg.
Megérkezve, első dolga manókért hívatni is előrevitetni a bőröndöt az eridon toronyba, ahova most neki is el kéne találnia valahogy. Nem siet nagyon, legalább van alkalma szétnézni a kastélyban előtte, ahelyett, hogy egyenesen a szállására sietne. Kezét a zsebébe süllyeszti és kihalássza belőle azt az összehajtott papírt, amire az útvonalát feljegyezte. Utánakérdezett jó előre, hogy ne legyen elveszve az érkezésének pillanatában.
Körbenéz, s meg kell hagyni, tényleg kellemes az épület belső kivitelezése is, habár valahogy szerette a Herzberg hangulatát, amelytől ez egész távol áll. Csak egy-két ember lézeng errefelé. Még nincs kijárási tilalom, de mostanra mindenki végzett a vacsorával és inkább a tanulók, társalgók vagy a klubhelyisége környékére húzódott vissza.
Reissner Krisztián
INAKTÍV



RPG hsz: 54
Összes hsz: 133
Írta: 2015. október 8. 23:14 Ugrás a poszthoz

Ombozi Rebeka
"Megállsz előtte, meztelen
sebed kitárva, melyet
a messzeségből melleden
nehéz hatalma ejtett."


Nincs túl nagy szerencséje, mondhatni. Megérkezésének első tíz percében összefutni azzal az emberrel, akivel talán nem lenne szerencsés ilyen hamar. Na nem azért, mert Rebeka túlontúl veszélyes lenne számára, inkább csak a saját megítélésének nem jó a lány részéről.
Bár...
Nem, igazából teljesen mindegy. Rebekát ismerve ugyanaz lenne a reakció, attól függetlenül, hogy milyen napszakban találkoznak, vagy hogy milyen régóta van itt vagy ő vagy a lány. Az első mondat állításnak igazságtartalmát az a tény is alátámasztja, hogy Rebeka épp egy nem túl kellemes és szívderítő találkozásról siet vissza a kastélyba - ugyan ennek Krisztiánt nem lehet és nincs is tudatában.
Már akkor feltűnik a befelé csörtető vörös hajú alak, amikor az egy nagy dörrenéssel az ajtóba rúg, és úgy folytatja az útját sietve tovább. Aztán háttal elindul felé. Feltételezi, hogy lesz annyi esze a vörösnek, hogy megfordul, de lehet, hogy elmérte az elvárásait a rellonos felé, mert ehelyett a teljesen ártalmatlan ajtót nézi tovább, miközben belé ütközik.
Természetes a hibás az ő, csakis ő lehet. Kétkedve felhorkant, és elmarasztalón vonja fel a szemöldökét, miközben fogja Rebekát és jobban irányba állítja, hogy rendesen rálásson. Merthogy már a felcsattanásból részéről megvolt, ki lehet ez a remek koordinációs készségekkel megáldozz személy, akiben még annyi szufla is marad, hogy átkozódni tudjon.
- Nem, természetes adottságom, de ha frusztrál lehetek alacsonyabb is. Te viszont sosem fogsz szemeket növeszteni a tarkódra. Sajnálattal látom, ezt mostanáig sem sikerült tudatosítanod magadban, Rebeka.
Nem mosolyog, nincs annyira jó kedve, hogy felesleges udvariassági formákkal bíbelődjön, épp elég neki mára az a program, hogy feldolgozza a tényt, hogy ismét Magyarországon fog élni. Rebeka átkozódását és "mitkereselteitt" és "takarodjinnen" litániáit egy másik napra osztotta be fejben. Ember tervez, isten végez.
Reissner Krisztián
INAKTÍV



RPG hsz: 54
Összes hsz: 133
Írta: 2015. október 9. 21:56 Ugrás a poszthoz

Ombozi Rebeka
"Megállsz előtte, meztelen
sebed kitárva, melyet
a messzeségből melleden
nehéz hatalma ejtett."


A zsebébe süllyeszti a kezeit, s ezzel akaratlanul - vagy nagyon is akarattal - felvesz egy olyan lezser testtartást, amellyel csak még inkább erősíti, hogy Rebeka jelenlétére nem tekint fenyegetésként. Végül is, tényleg nincs így.
- Nem vonhatnánk ki az egyenletből a teátrális költői kérdéseket?
Pedig annyira nem akarna szurkálódni a lánnyal, semmi baja nincs vele, sőt. Ugyanakkor Rebeka folytonos fröcsögése és utálkozása belőle sem hozza ki a legjobbakat. Megdörzsöli az orrnyergét fáradtan annál a résznél, amikor a vörös oda érkezik, hogy kinek is hibája az ütközés. Annyira jellemző, hogy hiába teljesen nyilvánvalóan az ő vétke, mégis képes úgy felfesteni a szituációt, mintha ez valami vagy-vagy kérdés lenne. Lehet, hogy vitatkozhatnának, de semmi kedve hozzá, annyira apró ostobaság ez. Elhúzott szájjal figyeli az egy lépésnyi reakciót, amit a közelsége vált ki, ám ezzel most nem tud mit kezdeni. Sosem tudott, ami azt illeti.
A kérdésre csak ismét körbenéz a tágas csarnokban, mintha maga is szeretne meggyőződni arról, hogy pontosan mit is keres itt.
- Itt tanulok, másért aligha jöttem volna ide. Első év a mesterszakon, és az eridonba osztottak be, ami egyelőre nem teljesen világos számomra, hogy mit is jelent pontosan.
Azt nyilvánvalóan tudja, utánanézett, hogy itt is, int a brit rendszerben, vannak házak, ő viszont nem ilyen berendezkedésű iskolában tanult, szóval a személyiségjegyek szerinti beosztás gyakorlata számára tőle teljesen idegen.
Reissner Krisztián
INAKTÍV



RPG hsz: 54
Összes hsz: 133
Írta: 2015. október 11. 21:56 Ugrás a poszthoz

Ombozi Rebeka
"Megállsz előtte, meztelen
sebed kitárva, melyet
a messzeségből melleden
nehéz hatalma ejtett."


- Igen. Miért, annyira rossz hely?
Az eridon, úgy érti. Rebeka meglepettsége, ha nem is bizonytalanítja el, de kíváncsivá teszi. Amennyire lehetett előre informálódni, megtette, amit tudott. Viszont egy dolog egy objektív ismertetést olvasni, s megint más a gyakorlat. Már-már meghatná az érdeklődés Rebeka részéről, ha az nem származna egyértelműen a lány meglepettségéből. Kár, de hát nincs mit tenni. Sosem szűkölt senki szimpátiájáért, nem is a vörössel fogja elkezdeni.
- Ereklyekutató mesterre vettek fel, gondolom az iskola szerint is jól passzol a rúnamágus végzettséggel.
Rengeteg felderítendő, régi mágikus kegyhelyet, szakrális vagy törzsi helyszínt védenek rúnákkal, vagy ha nem is aktív védelemről van szó, de számos információt fel lehet fejteni a segítségükkel. Rebeka "mentegetőzése" (már, ha ezt lehet annak nevezni) nem mondhatni, hogy különösebben kiküszöbölné a csorbát, ha lehet, inkább ront a helyzeten. Enyhén megfeszül az állkapcsa. A mosoly, ami kiül az arcára, teljesen örömtelen és formális.
- Á, értem, sajnálom, hogy rossz kedved van, pedig minden vágya lehet bárkinek széles e világon, hogy tapintatlanul levegőnek nézzék.
Nem, egészen biztosan nincs ma türelme a lányhoz, főleg, ha a vörös azt várja, hogy ezeket majd csak úgy lenyeli a beszélgetőpartnere. Lehet, hogy néhányan elviselik ezt a(z ő megítélése szerint) gusztustalan lekezelést, de azokat a személyeket sem tudja megérteni. Senki sem vágyik ilyesmire.
- Ha nem haragszol, megkeresem a szállásom.
Reissner Krisztián
INAKTÍV



RPG hsz: 54
Összes hsz: 133
Írta: 2015. december 10. 20:33 Ugrás a poszthoz

Zsigmond

Hétvége van, őt pedig mestertanoncként nem kötik úgy a szabályok, mint az alsóbb éves diákokat. Krisztián még a többiekhez képes is sokkal inkább szeret a faluban lenni, a kötelező órákon kívül sincs igazán sokat a kastélyban. Érthető okokból nem bennlakó, így miután véget érnek a kötelező benn tartózkodás órái, vissza is tér Bogolyfalvára. Talán még az eridonos események tudják megmozgatni annyira, hogy bemásszon, meg az a néhány ismerős, akiket eddig szerzett rávette hogy nézzen be a klubhelyiségbe. Most azonban nem az a nap van.
Ma az üssük el az időt egyedül, miközben átgondoljuk az életünket és a házi feladatainkat - inkább a házi feladatainkat - nap van, maga előtt egy egyszerű gin tonickal. Mivel az asztaloknál már nem volt hely, így a pult bal legszélső bárszékéhez telepedett le egy kisebb C-s szabványú, régi rúnaszótárral a kezében, amelynek sajátossága, hogy kombinációkat sorakoztat fel, nem pedig egyenként sorolja fel a különböző elemeket. Inkább gyakorlati haszna van ennek már, nem az elméleti alapot tanítja, de ugyan arra már csúnya is lenne, ha szüksége lenne.
Nem vesz tudomást különösebben a maga körül folyó dolgokról, még az sem kelti fel a figyelmét, hogy tőle néhány méterre egészen csinos kocsmai verekedés van kialakulóban. Igaz, még igencsak gyerekcipőben jár, egyelőre csak egy széket borítottak fel.
Reissner Krisztián
INAKTÍV



RPG hsz: 54
Összes hsz: 133
Írta: 2015. december 10. 21:31 Ugrás a poszthoz

Zsigmond

Észlel valami mozgást a szeme sarkában, de amíg neki nem hajítanak semmit, addig nincs gond. Jók ezek a hétvégi csárdás esték. Végy két dühös, tesztoszterontól szétrobbanó, tettre kész varázslót, adj a kezükbe tetemes mennyiségű alkoholt.. aztán keverj a paklijukba egy ötödik ászt.
Kár, hogy nem figyel, így lemaradt a filmekbe is könnyű szerrel beillő "nincs is öt ász egy pakliban!" felkiáltásról. Ahogy a csattanó székről is, és a járomcsontba csapódó ökölről is. Sosem olyan kényelmes megütni valakit, mint azt gondolná az ember, a bőr és vékony zsír és izomréteg alatt kemény csontok lapulnak, így egy erősebb ütés után az ember keze legalább annyira fáj, mint a másik arca. A kézfej bütykei kipirosodnak, jobb esetben, rosszabb esetben kisebesedik már attól az egy ütéstől is, ha az elég nagy lendülettel lett bevetve.
Így adódik, hogy a felkiáltásra, ami felé érkezik "te, ott a rúnákkal" (a rúna szóra figyelt fel leginkább), addigra nem egy, hanem rögtön kettő sziszegő és átkozódó varázsló felé néz el.
- Ó. Látom, rendben. - Hogy ennyiért kapjon sört? Hogyne. Viszont nem kockáztatja meg, hogy a harci láztól még fűtött páros közelébe menjen, így egy pálcaintéssel helyezi vissza a bútordarabot eredeti helyére, s eztán fordul vissza a pulthoz.
- Úgy látszik, kezd beindulni a hétvégi forgalom. Ennél már csak rosszabb lesz.
Reissner Krisztián
INAKTÍV



RPG hsz: 54
Összes hsz: 133
Írta: 2015. december 10. 22:57 Ugrás a poszthoz

Zsigmond

Mikor elétolják az italt, akkurátusan megforgatja maga előtt a korsót, az aljánál fogva, mintegy megszokásból. Más helyeken azért iktatják be ezt a mozdulatot, hogy megnézzék, máshol koszos-e a korsó, vagy a szebbik felével feléjük kapták. Egy idő után megszokottá válik a mozdulat.
- Jó sűrűnek néz ki. - Ez egy vajsör esetében dicséret, mert színre és állagra meglepően jónak tűnik. Ahhoz képest, hogy ez nem egy igencsak magas árfekvésű kocsma, ismerjük be.
- Tippmix? Hány éves, hogy már szerencsejátékokkal lehet ismertetni?
Kérdez vissza, már csak azért is, mert nem valami gyakori, hogy egy beszélgetés elején egy mágusfaluban valaki a tippmixet emlegesse. Közben a háta mögött valóban egymásnak esett az a kettő, és megfogadva (talán tudat alatt) Zsiga tanácsát, meglepő módon a csontokon kívül nem törik el egyelőre semmi.
- Feszültséglevezetés? Nem tudom, sosem verekedtem még egy kőr ász miatt.
Vállat von, aztán magához húzza a korsót, és nagyot kortyol belőle. A jellegzetes aroma végigszánkázik a nyelvén és torkán, az útját pedig a fel-le szánkázó ádámcsutkán könnyű végigkísérni.
- Egész jó. Jó, kifejezetten, köszönöm, magamtól nem hiszem, hogy rendeltem volna, pedig kár kihagyni.
Reissner Krisztián
INAKTÍV



RPG hsz: 54
Összes hsz: 133
Írta: 2015. december 17. 02:06 Ugrás a poszthoz

Ombozi Zsigmond

Kiszélesedő mosollyal, "mindent értek" arckifejezéssel mutat rá Zsigmondra, amikor elhangzik a bűvös gyere máskor is marketing.
- Tudtam én, hogy csak a vevőkör szélesítése miatt ilyen jó arc maga.
Na nem mintha nem jönne vissza, tulajdonképpen egészen kedveli ezt a helyet. Legutóbb is sikerült felszednie itt egy szőke, francia vélát (vagy ő szedte fel őt, ez igazából neki teljesen részletkérdés), olyan rossz szóval nem lehet a vevőkör, és az első benyomása a helyről is pozitív volt. A sikerélmény határozottan pozitív. A másnap sajgó fej kevéssé.
Aztán majdnem visszaköpi az kortyot, amikor a Rebeka név teljesen váratlanul beúszik a képbe. Elég meglepő lenne, ha tényleg az a Rebeka lenne, akire ő gondol, de a legutóbbi nem éppen etikus húzása miatt úgy reagál ezekre, mint akit éppen tetten értek. A tilosban járót is könnyebben megijesztik.
- Egh. - Rövid köhögés kíséretében igyekszik helyes irányba terelni a cigányútra tévedt vajsört.
- Elnézést, valamiért azt gondoltam, hogy fiú, ha már tippmix és egyebek.
A férj téma említésére akaratlanul is valamivel szorosabbra fonja az ujjait a korsó körül, de feszültsége mindössze ebben nyilvánul meg. Már az épp eléggé irritálja, hogy a vörös párkapcsolatban van valami rellonossal; ha nekiállna házasodni... biztos valami nagyon meggondolatlant és nagyon ostoba dolgot tenne. A legrosszabb, hogy ő sem igazán tudja, hogy mit.
- Igyekszem azzal. A fizikai harc nem az én műfajom. - Ha akarná, lehetne. Abban a helyzetben van, hogy ha úgy gondolná, szeretné két méteres, széles vállú, kétajtós szekrényként elgyepálni az ellenfelét, akkor megtehetné. Még csak le sem bukna - és pont ez riasztja el ettől a lehetőségtől. Hiába nem olyan, mint Teodor.. bárki számára könnyű lenne rászokni a következmények nélküli megtorlásokra, az önkényes cselekedetekre. Onnan pedig nem hiányzik sok lépés valami rosszabbhoz. Az egész élete azzal telik, hogy megpróbálja nem meglökni azt az átkozott dominót.
- Mestertanonc, igen, most végzem az ereklyekutató szakirányt, aztán végleg megválok az iskola intézményétől, ha már eddig nem sikerült. Egy felsőoktatási képzést már elvégeztem. Egyébként el is felejtettem bemutatkozni, Krisztián vagyok.
Zsigmond felé nyújtja a kezét. Ha a férfi elfogadja, akkor a kézfogása határozott, de nem erőlködik a fiatal fiúk egy részére jellemző dominanciaharccal azt illetően, hogy kinek szorosabb a kézfogása.
Reissner Krisztián
INAKTÍV



RPG hsz: 54
Összes hsz: 133
Írta: 2015. december 27. 20:16 Ugrás a poszthoz

Hollósi M. Karolina

Hétvége lévén nincsenek órái, kihasználja hát az alkalmat, hogy új könyvek után nézzen. Nincs kedve azonban kimozdulni a nagyvárosba, a kisebb könyvesboltokban pedig amúgy is kis szerencsével valódi ritkaságokra bukkanhat.
A könyvesboltokkal az a baj, hogy az embernek rengeteg idejét felfalják. Nyitáskor jött be, azóta pedig épp csak egy fél polcon rágta át magát, s onnan is csak az őt érdeklő, történelmi/mitológiai vagy mágiaelméleti köteteket szedte le. Egy kisebb, francia szabványú nyomdai kötetet fog a kezébe, amely egyértelműen nem friss nyomású, lehet már vagy harminc éves is, de a gerinc még kitartóan összetartja a megsárgult lapokat.
Egy félreeső helyen ücsörög - talán a lány azért is nem vette észre eddig -, maga mellett két stócban állnak a könyvek: az egyikben a már átnézett kötetek állnak, a másikban pedig a még érintetlen fóliánsok. Kényelembe helyezve magát, ráérősen lapozgatja az épen ujjai között pihenő prózai edda kiadványt, amelynek érdekessége, hogy valamelyik korábbi tulajdonosa hanyag kézírással jegyzeteket hagyott a margón. Nem is olyan ostoba és haszontalan jegyzeteket, ami azt illeti. Teljesen elmerült ezeknek a tanulmányozásában és kibogarászásában, jó időre lefoglalva magát ezzel.
Eleinte nem is tűnik fel neki Karolina sertepertélése a közelben, és a hozzá vissza-visszatérő pillantása. Egy idő után viszont kényelmetlen érzése támad, s először fel szemsarokból néz fel, hogy meggyőződjön, tényleg van-e alapja mindennek. Hol visszatér a szöveghez, hol felnéz, ebből egyszer-kétszer valóban elcsípve egy felé irányuló tekintetet. A harmadik-negyedik alkalommal ujjával jelölve az aktuális oldalt behajtja a könyvet.
- Ha szeretnél valamit, hallgatlak.
Hála a magyar mágusközösség nem éppen szívélyes hozzáállásának a személyéhez, Krisztián sosem volt különösebben ismert a udvariasságáról vagy simulékonyságáról. Korábban minden itthon töltött időben, amikor kamaszként belé kötöttek, tüskésen, zordan - harciasan reagált. Szerencsére ezt az erőszakosságát kinőtte, azaz legalábbis megtanulta kontrollálni, de ez nem jelenti azt, hogy rá gyanúsan tartózkodó vagy ellenséges pillantásokat vető varázslókkal és boszorkányokkal szemben ne lenne pokróc a viselkedése.
Reissner Krisztián
INAKTÍV



RPG hsz: 54
Összes hsz: 133
Írta: 2015. december 30. 01:11 Ugrás a poszthoz

Hollósi M. Karolina

- Aha.
Kurta egyetértés a részéről, igen, tényleg ő. Nem olyan tapintatlan, hogy most nagy mellénnyel visszasüllyedjen a könyvébe, helyette akkor már úgy helyezkedik, hogy rálásson Karolinára. Lehet, hogy összefutottak, a lány arca ismerősnek tűnik, és nagyjából be is tudja lőni, hogy honnan. Már csak azért is érdekli most már, hogy mit szeretne a másik kihozni ebből az egészből.
- Ah, értem, ebben az esetben elnézést. - Van némi kétsége ugyan afelől, hogy valóban így van-e, ahogyan a levitás lány mondja, de csakugyan, nem ismeri őt annyira, hogy ezt teljes bizonyossággal megkérdőjelezze. Már éppen fordulna is vissza az előző könyvéhez, amikor mozdulni látja Karolinát, és ez épp elég ahhoz, hogy megakassza az ő szándékát is. Az a jellegzetes levegővétel mindig úgy belehasít a csendbe, amikor valaki levegőt vesz a beszédhez - ez nem az a csendes, egyenletes légzés, mint általában, annál kicsit harsányabb, kicsit hirtelenebb. Mint egy figyelmeztetés. Jellemző, hogy az emberi test már tudatos szándék nélkül is a figyelem megszerzésére törekszik, mielőtt az első hang elhagyhatná valaki száját.
Azért, hogy a lány ne a földre üljön (ő sem azon ül), odahúz neki egy puffot.
- Szóval ez egy tanulmányi kísérlet? - sandít oldalra, ám a kérdésben ezúttal a minimumra veszi azt az érces modort, amellyel a legkönnyebben elkergetheti a nem kívánatos társaságot. Holott, ha őszinte akar lenni, a nyelve hegyén van a figyelmeztetés, mely szerint nem látványosság, hogy az emberek az érdeklődésüket csak úgy úton-útfélen kiéljék rajta. Gondoljanak, amit akarnak, rég nem törekszik már a jóindulatuk megnyerésére, vagy arra, hogy pozitívabban tekintsenek rá.
- A kulcsszó a dedukció.
Kicsit távolról kezdte a magyarázatot ugyan, de így sem kell nagyon félni attól, hogy bő lére eresztené. Viszont értékeli, hogy Karolina ilyen nyíltan és őszintén rákérdezett (és hogy egyáltalán rákérdezett), szóval nem áll szándékában elhajtani.
- A deduktív levezetésben az általánosból következtetünk az egyedire. Ami több alkalommal előfordul, abból rálátást kapunk az egyedi esetre. Mivel a nagyapám és a nagybátyám metamorfmágusok és gyilkosok voltak, ez alapján a levezetés alapján, én is metamorfmágus vagyok és...
Szabad kezével tesz egy mozdulatot, amivel gyakorlatilag kipótolja azt a hiányzó szót. Higgadt simulékonysággal adja elő mindezt, pedig véleménye szerint ebben az esetben ennél ostobább konklúzióra jutni sem lehetne. Mivel a sajtó úgy is ezerszer lerágta már ezt a csontot annak idején, nincs olyan, amit titokként kéne kezelnie ezzel kapcsolatban. Egy időben még az ostoba szennylapok újságírónak nevezett firkászai még olyan képtelenül ügyefogyott cikkeket is lehoztak, miszerint ha a tizenegy éves Krisztián szereti a meggyes fagylaltot, aminek ugye feltűnő vörös színe van, ez jel arra, hogy vonzódik a vér színéhez ésatöbbi ésatöbbi. Képtelenségek, nevetséges teóriák és találgatások egy gyerek kárára. Azért jó, hogy azoknak az időknek már vége van, minden téma elévül előbb-utóbb, ez is már csak egy kellemetlen, de kevésbé élénken lüktető fekély a köztudat hátán, ami csak akkor fáj, amikor éppen eszükbe jut.
- Nos, te mit gondolsz?
Nem valószínű, hogy tényleg érdekelné, Karolina milyen következtetésre jut ezzel kapcsolatban, alapvetően feltételezi, hogy ugyanarra, amire mindenki más is, elvégre a korábbi viselkedésével már bizonyította ezt. Vagy csupán egyszerűen azt, hogy könnyebb a szülők sugalmazására hallgatni, mint saját véleményt formálni, s talán épp ez az utóbbi sejtelem sarkallja arra, hogy csak úgy, laza félszegséggel odaszúrja Karolinának az utolsó mondatot.
Utoljára módosította:Reissner Krisztián, 2015. december 30. 01:13
Reissner Krisztián
INAKTÍV



RPG hsz: 54
Összes hsz: 133
Írta: 2016. január 18. 21:56 Ugrás a poszthoz

Rebeka

Amikor éppen nem az iskolában van, ide tér be, nem mindig alkoholt fogyasztani, hanem egy jó beszélgetés reményében. Mivel az ide járók nem feltétlenül a varázslótársadalom krémjéből származnak, nagyobb az esélye, hogy szóba állnak vele. Habár pillanatnyilag ez nem is lényeges, mert a "szokásos" arcát viseli, ha diszkrécióra van szüksége. Maga előtt a hidegre való tekintettel egy vajsört melenget - mióta Zsigmond ajánlotta neki ezt az italt, hogy itt nem is olyan rossz, rendszeresen rendeli. Apropó, Zsigmond most nincs itt, abban az esetben nem érdekelné a diszkréció. A beszélgetés reményében inkább választaná az eredeti fizimiskáját, ahogyan a férfi is ismeri. Néha eljátszik a gondolattal, mi lenne, ha elárulná a férfinak, hogy az a borostás alak is ő, aki néha leül a szélső székhez a pultnál. Ilyenkor viszont mindig óhatatlanul eszébe jut, ki is Zsigmond Rebekának, s ilyenkor úgy dönt, hogy túl bajos lenne egyelőre egy ilyen beismerés.
Apropó Rebeka, először csak a szeme sarkából szúrja ki a vörös üstököt, aztán amikor érdeklődve felé fordítja a fejét, megbizonyosodhat arról, hogy valóban a lány az. Három székkel arrébb fekteti el az arcát éppen a lakkozott fafelületen.
- Nocsak, kit látni itt? Segítesz a személyzetnek letakarítani a pultot?
Reissner Krisztián
INAKTÍV



RPG hsz: 54
Összes hsz: 133
Írta: 2016. január 18. 22:27 Ugrás a poszthoz

Rebeka

Kiszélesedik a mosolya a rögtönzött performanszra. Mindig meglepő és egyben kellemes élmény maga a tény, hogy Rebeka engedi így láttatni magát előtte. Még ha ez a közvetlenség igazából nem is neki szól. Mármint, de. Igazából neki szól, annak a Krisztiánnak, akit nem fednek el Rebeka elől az előítéletei és az antipátiája. Amit mellesleg azóta sem ért, hogy miért is érez iránta a lány - valahogy egyszer magára kéne terelni a témát, és kifaggatni erről. Hátha így hajlandó lenne elmesélni.
Úristen, hogy milyen piti egy alak.
- Sajnos csak a régi orosz gyártmányú holmiknál működik, hogy belerúgsz vagy megrázod, és helyre jön.
Viszont három székkel arrébb nehéz beszélgetniük, így a maga melletti üres helyre mutat, hogy ha van a kedve a vörösnek, költözzön csak át hozzá.
- A hideg után átmelegítem magam egy vajsörrel. De az időjárástól függetlenül is szeretek ide járni, megfizethető árak, és csak tűrhető mértékben vizezik a dolgokat. Nade te mit csinálsz itt egyedül?
Nem mintha nem tudná, illetve feltételezné, hogy az apját keresi, de ezzel Dávid nem lehet tisztában. Tulajdonképpen Krisztián sem, ha nem elegyedett volna beszélgetésbe korábban Zsigmonddal.


Reissner Krisztián
INAKTÍV



RPG hsz: 54
Összes hsz: 133
Írta: 2016. január 19. 00:17 Ugrás a poszthoz

Rebeka

Krisztián szerint a rosszabbik oldala inkább az a kiállhatatlan perszóna, aki mindig sértéseket vág a fejéhez. Azt az oldalát tényleg nem szereti annyira. Persze mind ismerjük azokat a sokszor elhasznált kliséket, hogy a lány bunkózik a sráccal, az pedig az iránta érzett érzései miatt eltűri ezeket. Nos, Krisztiánnak megvan a maga büszkesége, így hiába egyfajta rögeszméje megfűzni magának a vöröst, a sértegetést sosem szerette, és nehezen is viseli őket szó nélkül. Nem csoda, hogy nem volt valami jó a kapcsolatuk eddig, elvégre a veszekedésen kívül nem is nagyon kommunikáltak egymással.
- Üdv a magyarok klubjában Magyarországon. Bár ezen a környéken ez egészen ritka.
Hála annak, hogy a Bagolykő nemzetközi iskola. Néha elgondolkodik, mi hozza külföldről ide a sok diákot, ebbe a kicsi, lerobbant kis országba. Nem szimpatizál túlságosan a szülőföldjével.
- Az apádhoz?
Csak egy kicsit tetteti az informálatlanságot, nehogy a végén még túljátssza a dolgot. Elvégre nem olyan elképzelhetetlen, hogy valakinek itt dolgozzon a felmenője.
- Jah, mondhatjuk úgy, általában kérésre rúnázok fel dolgokat azoknak, akiknek nincs elég pénze boltba menni vele.
A rúnázás nem olyan olcsó mulatság, ő meg már hosszú évek óta tanulja, így jövedelmező. És ezzel még nem is hazudott Rebekának, tényleg a minap is segített a Lyall fiúnak a playstationjével. Úgy dönt, a rúna nem elég árulkodó jel, miért asszociálna rögtön erről Krisztiánra Rebeka? Más is tanulhat rúnamágiát.
Reissner Krisztián
INAKTÍV



RPG hsz: 54
Összes hsz: 133
Írta: 2016. január 19. 01:21 Ugrás a poszthoz

Rebeka

- Több, mint általában máshol. Lehet, hogy azért, mert az itt tanuló diákok egy része a maradás mellett dönt.
Azért nem mondaná, hogy túltengenek itt a külföldiek, elvégre Magyarországon vannak. A többség így is magyar anyanyelvi beszélő, de tény, hogy például Üstösdön kevesebb lenne az angol szó. Viszont a visszakérdezéssel úgy tűnik, jó nagy kapufát lőtt. Gondolatban a kezébe is temeti az arcát, miközben átkot szór a saját figyelmetlenségére.
- Ah, sajnálom, ez kiment a fejemből legutóbbról.
A valóságban nem olyan látványos a szenvedése, mint gondolatban, csak az orrnyegét masszírozza meg fáradtan, aztán úgy les Rebekára az ujjai fölött.
- Most elég nagy bunkónak tűnhetek, hogy ennyire figyelmetlen voltam azzal kapcsolatban, amit meséltél. - A legjobb hazugságok akkor a legjobbak, ha van bennük némi igazság: ebből például igaz az önvád része, még ha nem is éppen pont amiatt hibáztatja magát, amit szóban megindokolt.
Meglepő viszont az, hogy Rebekának beugrik Krisztián - milyen ironikus, hogy most hirtelen gondolatban "Krisztiánra", mint egy harmadik személyre utal, de tény, a lány szemében két külön emberről van szó. Ugyan, az nem valami kellemes élmény, hogy a rellonos rögtön ilyen fancsali citromba harapott arccal idézi fel a valódi személyét.
- Nem tűnik úgy, mintha valóban kedves ismerős lenne, a hangodból ítélve.
Már most megbánja azt az ötletét, hogy mi lenne, ha kifaggatná Rebekát, nem feltétlenül akarja hallani (megint) a szájából, ezúttal egy "idegennek" mesélve, mennyire is utálja őt.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Reissner Krisztián összes RPG hozzászólása (14 darab)

Oldalak: [1] Fel