36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Nathalie Quinn összes RPG hozzászólása (13 darab)

Oldalak: [1] Le
Nathalie Quinn
INAKTÍV


Ms. Vigyori
RPG hsz: 15
Összes hsz: 45
Írta: 2015. október 4. 12:54 Ugrás a poszthoz

Timi


A tanév eleje van, de engem már most nem érdekel a tárgyaim fele. Van viszont, ami érdekel, de ahhoz gyakorolni kell. Ahhoz viszont kéne a könyvem, amiben leírják a hogyant, szóval az kell, meg a pálcám, és már megyek is. Valamerre. Nem tudom, merre, de le a toronyból, valahol a nagyterem fölötti szintek egyikére.
Ajtó ajtó hátán, némelyikben vannak, némelyik meg elhagyatott, de nem szimpi. Egy kivételével, ahol csak egy ember van, de későn veszem észre, hogy nem üres. Mindegy. Kit érdekel, ha van közönségem?
 - Helló.
Köszönök rá, arra a kicsire, aki fel-alá sétál. Nem igen zavar sok vizet, így csak leülök az egyik fotelre, kicsapom a könyvem, és nézem, melyik igét is kéne megtanulni.
Valamiért a székes oldalon nyílik ki, tehát akkor csináljunk belőle pillangókat. Tökéletes lesz, ennek alapjait már ismerem. Így pedig nincs más dolgom, mint becsukni azt, felállni és kiüríteni a fejem.
 - Papillus!
Mutatok rá az egyik fotelre, lendítem a pálcám, a hangsúlyt a "pil" szótagra téve, majd nézem, ahogy a zöld bársonyból rengeteg, színes pillangó lesz. Felröppennek, mintha útban lennének valahol, majd szépen lassan eloszlanak a teremben. Az egyik még az ujjamra is hajlandó rászállni. Egy másik pedig az idegent környékezi meg.
Nathalie Quinn
INAKTÍV


Ms. Vigyori
RPG hsz: 15
Összes hsz: 45
Írta: 2015. október 4. 14:30 Ugrás a poszthoz

Érdekes és látványos, amit csináltam, bár nekem már kezd kicsit megszokott lenni, annyit gyakoroltam ezt a mutatványt. A lányka elismerő szavai azonban jól esnek, bár a tuti az lenne, ha ezt a prof is így elismerné.
Biccentek neki, hiszen én már elég régen köszöntem neki, az viszont, hogy most előkapja a pálcáját, kicsit megrémít. De nem nagyon, csak annyira, hogy megpróbáljam visszatartani.
 - Ezt a varázslatot azért még ne próbáld ki.
Próbálok hatni rá, hiszen nagyon fiatalnak tűnik, ez pedig nem annyira egyszerű dolog, mint ahogy az tűnhet. Nem, még számomra sem.
Mindent belepnek a pillék, ha nem is hely nélkül, de elfoglalják a légteret, ami most úgy nézhet ki, mint egy erdőben elhelyezkedő pilletanya. Látványos, az tuti.
 - Benne vagy egy kis játékban?
Eszembe jutott egy játék, és ő sem csalódhat magában, ha belemegy. És mellette én is gyakorlok. Csak a pálca kell hozzá, nekem pedig az éles eszem. És még a pillangók sem fognak zavarni benne. Már csak meg kéne valósítanom. A lánykával.
Nathalie Quinn
INAKTÍV


Ms. Vigyori
RPG hsz: 15
Összes hsz: 45
Írta: 2015. október 24. 15:29 Ugrás a poszthoz

Viktor
Budanekeresd


Szombat van. A hét egyik legszebb napja kéne, hogy legyen, de nekem csak annyi jut belőle, hogy teljesítem a kötelességem. Még mindig nyűg, hogy ideutazzak, attól függetlenül, hogy csak annyiba kerül, hogy megérintem a nyakláncom. A tanév viszont egy ideje elkezdődött, és a tanulás meg a húgpesztrálás mellett már nincs időm semmire sem. Utálom...
Puffogva indulok el a suliból, hogy megpihenjek a szokásos szállásomon, mert holnap is még maradnom kell, addig pedig még gyakorolni sem lenne rossz. Csak érjek már vissza Reához. Vagy inkább menjek vissza a kastélyba?
Elgondolkodom, ont a fő utca kellős közepén. A forgalom nem érdekel, a bámulások sem igazán. Csak az, hogy mi a jó francot akarok most csinálni. Bár erre a kérdésre tudom a választ, a helyes út mégis mást mutat.
Már fogom a medálom, hogy utazzak vissza, kívülről kb. viszont úgy nézhetek ki, mintha éppen öngyilkos akarnék lenni. De most ez sem érdekel.
A könnyeim is folyni kezdenek, ahogy arra gondolok, mekkora liba testvéreim vannak. Pedig tudom, hogy most érnek bele a tinédzser korba, vagyis már benne vannak, de kiakaszt. Nekem ilyenem nem lehetett. Mindig rend és fegyelem, lázadás nélkül.
Most tényleg irigyelni kezdtem őket? Szinte rosszul leszek a gondolattól, pedig tudom, hogy így van. Irritáló, elkényeztetett tyúkok. Kiráz tőlük a hideg...
Utoljára módosította:Nathalie Quinn, 2015. október 24. 15:29
Nathalie Quinn
INAKTÍV


Ms. Vigyori
RPG hsz: 15
Összes hsz: 45
Írta: 2015. október 31. 11:35 Ugrás a poszthoz

A külvilág megszűnt létezni egy jó pár pillanatra, így hatalmasat ugrok, amikor tudomásul veszem, hogy nem vagyok egyedül.
- Szia!
Perdülök meg, mielőtt meglátnám, hogy ki is az. Még csak hangról sem volt ismerős, de így, arcról már más a helyzet. Tudom, hogy nem sokkal idősebb nálam, mindössze 1-2-3 évvel, meséltek már róla a toronyban is, de a vér mégis úgy dönt, hogy kifut az arcomból.
- Akarom mondani... izé... Szép napot tanár úr!
Még sírni is elfelejtek, annyira ledöbbentem, bár csak magamon. Eszembe juthatott volna, hogy itt is előfordulhatnak még tanárok, nem csak a kastélyban, meg a faluban, de ez így sokkoló. Azért remélem nem veszi zokon.
Mondjuk, ha belegondolok, most nem is tanít, szóval semmi okom a félelemre. Vagy nem tudom. Valaki csapjon már le, lé'cci...
Még akkor sem enged alább a döbbenetem, amikor megkérdezi, hol vagyunk, sőt. De hogy került akkor ide? Vagy emlékezetkiesése van? Vagy nem ide készült? Vagy ide készült, csak még nem volt itt?
Annyira izé vagyok, lassú, hogy pár kínos másodperc is eltelik, mire szóhoz jutok.
- Budanekeresd főterén.
Lassú, de tökéletes, pontos tartalmú válasz. Ennél tömörebb, ha akarnék sem tudnék lenni, de nem is kell, mert aztán előjön belőlem természetes énem vigyorija, ami kissé ijesztően festhet a könnyes arcom mellett. Nem baj, a nevetés mindenre gyógyír, és ő tudja, hogy kell kijátszani ezt a kártyát.
- Vicces vagy.
Próbálok egy kicsit visszavenni a lendületemből, így már csak az ajkam harapdálva kuncogok a markomba.
- És mi lenne akkor, ha csak szimplán levonulnánk első körben az út szélére, mielőtt palacsinták leszünk, szétátkozott valamikre hasonlító valamik?
Tényleg. Voltam ekkora hülye, hogy itt megálltam. Há' jól van. Buksisimi magamnak...
Nathalie Quinn
INAKTÍV


Ms. Vigyori
RPG hsz: 15
Összes hsz: 45
Írta: 2015. október 31. 16:32 Ugrás a poszthoz

Játszva a legjobb tanulni, és úgy néz ki, még partnert is találtam hozzá. Rámosolygok a lányra, akinek még a nevét sem tudom.
- Nathalie vagyok.
Mutatkozom be előbb, minthogy elmondanám a feladatot, de aztán gyorsan, sietve rá is térek.
- Arra gondoltam, hogy én idézek madarakat, meg amit szeretnél, te pedig gyakorolhatsz némi bűbájtant rajtuk, még a levegőben, így az összpontosítás is menni fog, és a bűbáj is. Na?
Nézek rá, a pálcám a kezemben van, így más dolog már nincs, mint megvárni, mit szeretne ő csinálni. Elvégre is tanulószobán vagyunk, az meg olyan, hogy tanulni kell, esetünkben most gyakorolni, ami szintén oda tartozik.
Nathalie Quinn
INAKTÍV


Ms. Vigyori
RPG hsz: 15
Összes hsz: 45
Írta: 2015. november 7. 11:04 Ugrás a poszthoz

Tímea. Ez a neve. Legalább már nem csak "egy lány" a sok közül, hanem név szerint meg tudom szólítani. Jó, mondjuk kicsit furán érzem magam, mert még nem is ismerem, de játékra hívom, ő meg szemrebbenés nélkül belemegy. Ami amúgy tök jó, mert nem kell totojázni azon, hogy akkor most mi legyen vagy hogy legyen. De lássuk csak...
Talán első körben valami egyszerűt kéne művelni, amivel boldogulni fog.
 - Avicus!
Bökök a pálcámmal a legközelebbi lapokra, amik azon nyomban különböző formájú papírrepülőkként kezdenek keringeni a teremben. Nézzük, mit kezd vele Timi. Ha pedig segítség kéne neki, akkor arra is jó vagyok. De példát kéne mutatnom, így akkor kezdem én a mutatványt.
 - Invito!
Célzok egy elég távoli darabra, ami azon nyomban sebesen indul meg felém, mint amit egy mágnes vonz, hogy picivel később a közben kinyújtott tenyeremben landoljon. Majd következőre csinálok valami bonyolultabbat, de egyelőre ez megteszi.
 - Rajtad a sor.
Mosolygok Timire biztatóan, hogy mutasson valamit, amit még nem láttam. Ez pedig nem lesz nehéz, mert tőle még semmi varázslatot nem láttam. Nézzük, mit fog kezdeni a megannyi röpködő repülőtől...
Nathalie Quinn
INAKTÍV


Ms. Vigyori
RPG hsz: 15
Összes hsz: 45
Írta: 2015. november 13. 12:27 Ugrás a poszthoz

Csuklóból tegeztem le egy olyan embert, akit nem kellett volna. De lehet, hogy nem is ő az a személy, akinél a magázás a nyerő. Bizonytalanít a helyzet, egészen addig, míg 100%-ra biztos leszek benne, hogy igen, hivatalosan neki kell, hogy szóljon ez a dolog, de mégsem kell, hogy ennél maradjunk.
 - Akkor szia.
Vigyorgok, mint a tejbetök, és nyugtázom, hogy tényleg olyan közvetlen, ahogy valaki, xy leírta nekem az elmúlt két hétben. Többet kéne kérdezősködnöm mindenkiről, ha ilyen jó tippeket kapok. Tiszta nyerő helyzet...
Ellenben azzal, hogy az út közepén nem beszélgetünk, ezt már kisiskolásként belénk verik a szüleink és a tanáraink. Úgyhogy kapok az ötleten, bár a... Mindegy is.
 - De. Egy hatalmas adag epres mochit most elfogadnék. Köszönöm.
Lassan elindulok a járda felé, noszogatni sem kell, elvégre is, nekem tűnt fel, hogy nem ott kéne traccspartit tartani vagy mifene...
A vigyorgás meghozta hatását, elfelejtettem, miért is voltam ott, a legrosszabb helyen az összeomláshoz, amikor viszont újra felidézem a mai délutánom igen kis részletét, azt hiszem, ideje átgondolnom a dolgaimat.
 - Két húgom van. Tinédzserek. És ezzel szerintem mindent elmondtam.
Tömör összefoglalása a helyzetemnek, de hát most kezdjek el panaszkodni? Annyira mégsem ismerem, és nem bízok meg az emberekben csettintésre. Akárki akármit mondhat, ennyire nem vagyok ostoba liba.
 - Igazából a toronyban sok mindenről szó van, és csak onnan, hiszen most jöttem, nagyjából két hete erre a helyre.
Még mindig nem mutatkoztam be, pedig ő már rég megtette, de most is valahogy kiment a fejemből. Egészen eddig, amikor van egy pici szusz, hogy levegőt is vegyek, és ne kelljen mindenen agyalnom, ami khm. szúrja a csőröm. De ami késik, az nem múlik, így hát rajta!
 - Én Nathalie vagyok.
Puff, megöltem a hangulatot, legalábbis így érzem, mikor odaérek (remélem -ünk) a kis bódé elé. Csodálkozásra ad okot, hogy ennyi minden elfér ezen a csöpp kis helyen, ami a viszonyokat illeti, de megtalálható a kedvenc édességem, ami roppantul feldobja a kedvem.
 - Kóstold meg te is a mochit. Én nagyon szeretem, nem sokan ismerik, de finom. És japán.
Na ezt se hittem volna, hogy megérem. Hiányzik a családom, a szüleim és Japán. Pf. Szerencsétlenség. De majd elmúlik...
Nathalie Quinn
INAKTÍV


Ms. Vigyori
RPG hsz: 15
Összes hsz: 45
Írta: 2015. december 11. 21:00 Ugrás a poszthoz

Fanni


Kezd nagyon karácsonyi hangulatom lenni mostanában, olyannyira, hogy még énekelgetni is hallhat kb. bárki a klubhelyiségen, a szobámban, de még azon kívül is. Az idő viszont nem akar a kezemre játszani, szóval nekem kell róla tennem, hogy valamicske hideget, havat hozzak magamnak, de ha ezt a szobában akarom megtenni, két percen belül ki leszek onnan átkozva. Valami szabad tér kell, mondjuk az udvaron valahol.
Így tévedek egy kis zugos részre, ahova azonnal vissza is térek, amint kabátban, sálban, újratöltődő forró csokival, vagy amit akarok, azzal, bögrével a kezemben, hogy amikor ismét ideérek, máris csináljam magamnak a havat. Ezt akarom. Havat, égőket, és egy forró italt.
A földön a hó már közel egy centisre duzzad, mikor az idő is úgy dönt, hogy elkezd lehűlni, fejet hajtva akaratomnak, minden boldogságom megvan mára. Már csak élvezni akarom az időt, a hangulatot, és a teámat, miközben elnyúlok az egyik padon, és karácsonyi dalokat éneklek. Ez ám a nyáladzás, de most ez sem izgat...
Nathalie Quinn
INAKTÍV


Ms. Vigyori
RPG hsz: 15
Összes hsz: 45
Írta: 2015. december 12. 13:10 Ugrás a poszthoz

Szürcsölgetem hátradőlve a teámat, miközben dúdolgatok, élvezem azt, amit megadtam magamnak. De egyedül semmi sem jó. Gyorsan magamhoz kell térnem, hiszen társaságot kapok, amit széles vigyorral fogadok.
 - Igen, én követtem el.
Vigyorgok tovább, hát persze, hogy büszkén, miközben Fanni csacsog. Igen, már láttam őt, nem egyszer, sőt, még a csapat előtt is megmutathatta magát, hogy biza, ő fog ezentúl ügyelni a rendre. Khm. rendre... Ahha, biztos. Már akkor is furcsa volt, de most még furább. Olyan, mint egy fiatal, óvodás korú kislány, aki megkapta a játékát. Olyan... cuki... Azt hiszem, a mai napi jó cselekedetem is megvan, hogy idehoztam a telet. De a hóangyal még kicsit meredek nekem, így inkább csak egy, frissen elővarázsolt bögrét nyújtok felé.
 - Előbb igyál velem.
Úgy hangzik, mintha alkoholizálásra buzdítanám, pedig nem ez a tervem. A félreérthetőség nagyon megy nekem, szóval isten hozott kedves énem.
 - Kérhetsz bele teát, forró csokit, puncsot, forralt bort, mézbort, de egyikben sincs (sok) alkohol, szóval nem lesz bajod. Utána, megígérem, hócsatázom veled. Ezek a sövények, na meg a szökőkút igazi rejtekhelyeket biztosíthat, szóval ki nem hagyom.
Vigyorgok tovább, mint a tejbetök, és örülök, hogy a levegő is lassan eléri azt a hidegséget, amit akarok. Olyan igazi, téli csoda. A kastélyba szorítva, csak nekem. Mint otthon, a hegyek között. Imádom. Csak ott nem volt ilyen igazi ünnepi cucc, mert egy nap szabadság sem járt senkinek sem. Munka volt egész karácsonykor. Hát most kiélvezem, hogy van arra lehetőségem, amit a húgaim folyton lelkesen ecseteltek. Talán igazuk lesz.
Nathalie Quinn
INAKTÍV


Ms. Vigyori
RPG hsz: 15
Összes hsz: 45
Írta: 2015. december 14. 23:45 Ugrás a poszthoz

Hó, forró ital. Mi kell még? Na ugye, hogy semmi, és ezek szerint nem én vagyok a hülye, hanem mindenki olyan tökéletes, mint én. Na jó, az egoizmusnak is vannak határai, így a gondolataimat egy kicsit visszavezetem ahhoz, hogy hócsata, meg karácsony, és eridon, és név, meg sok-sok blabla...
 - Én Nathalie vagyok. De szólíts csak Nath-nak vagy... hát vagy Nathalie-nek.
Vonok vállat olyan rezzenéstelenül, bár jócskán elgondolkodva, hogy basszus... senki nem adott nekem még más becenevet, és nem is hiányzott. Baj van velem...
A bólintásom is kicsit bohókásra sikeredik, de hát na. fogadjátok el, vagy szökjetek meg, rátok hagyom. Ez vagyok én.
A vigyorom meg egy cseppet sem hagy alább, hanem még nagyobb lesz a karácsony hallatán. Mondjuk tényleg ennyire nem vehető észre, hogy odavagyok a hangulatért, amikor havat csinálok? Csak mert nekem úgy tetszik? Hm. Vagy csak nem ismernek. Igen, ez az oka.
 - Nem mindenki várja, de a havat is ezért csináltam, na meg a forró lötyit. Kezd ünnepi hangulatom lenni, és haza akarok már menni rá. Anyával lenni, az apámmal és a lökött testvéreimmel. Addig meg megfelel ez is. De gondolom, te oda vagy érte, ugye?
Rándítom meg kecses vállaimat, hogy majdnem leforrázom magam, de csak a bögrém pereméig csapnak fel a habok, tovább nem. Szerencsére. Ááh, piszok mázlista vagyok. Ma legalábbis.
 - Nem valószínű. Partnerem sem lenne, na meg, bár odavagyok a bálokért, hát nem tudom. Nem hiszem, hogy... szóval... Nem tudom.
Zárom le ennyivel a gondolatmenetem, mert fogalmam sincs miért, de nem igen van kedvem kalimpálni, pláne iskolai bálon, báár, most, ahogy belegondolok, lehet, hogy mégiscsak eljövök. Nem tudom még.
Vonok vállat magamnak is, hogy ilyen frappánsan elbeszélgettem magammal, közben sanszosan figyelmen kívül hagytam Fannit, aki, ha emlékezetem nem csal, nem régen még hócsatázni akart. Hát, nekem aztán nincs akadálya.
 - Két kortyom van. Utána megyünk havacskázni?
Vigyorgok rá, hatalmas, fülig érő szájjal, és én már szürcsölöm is ki az utolsó cseppet, hogy csinosan, cseppet sem elegánsan levágjam magam mellé a padra, és már csak az indulásra várjak.
Nathalie Quinn
INAKTÍV


Ms. Vigyori
RPG hsz: 15
Összes hsz: 45
Írta: 2015. december 19. 23:15 Ugrás a poszthoz

Reméltem, hogy nem a rövidebbet választja, mert azt nem szeretem annyira, de én voltam a hülye, elvégre én ajánlottam fel neki. Veszett fejsze nyele...
Magamban rándítok is egyet magamon, és túljutok eme szerencsétlenségemen mikor jön a karácsonyi cucc. Imádom. Lelkesedésem egy cseppet sem vész el, és még jócskán ki is tartana, ezt pedig muszáj kihasználni. Csalódnom pedig ebből kifolyólag nem kell, mert Fanniból is dőlnek a szavak.
 - Meg a fahéj és narancs. És bejgli. Na meg a mézeskalácsot se hagyjuk ki.
Vigyorgok továbbra is, mint a tejbetök, de túlságosan megrészegít a gondolat, így már inkább nézek ki hulla részegnek, semmint boldog, vidám egyéniségnek. Még rihegcsélek- röhögcsélek is hozzá, ami megkoronázza ezt a látványt. Hát még, ha valakinek leesik, hogy a bögrém forró puncsa is bír némi százaléknyi alkohollal. De ilyenkor megengedhetem magamnak.
 - Japánban semmi ilyen nem volt. Még sosem voltam ilyenben emiatt. Ott olyan sincs, hogy mesterképzés, meg alapképzés, és a karácsony is abból áll, hogy iskola van, egész álló nap. A három napból egyen szokott anya meg apa szünetet kivenni, és bennünket is elhozni a suliból, aztán annyi. De annál jobban értékeljük a helyzetet.
Elkanyarodtam a báltól, bár azért, mondjuk csakis szigorúan magamnak, be kell ismerjem, kissé beleélem magam, hogy báli ruha, meg szandál vagy cipő, és fülbevaló, meg minden. Ahhw.
De ennyi volt, tényleg csak egy pillanat, mielőtt menni akarok hócsatázni. Nem is kell kétszer mondanom, és amikor Fanni leteszi a bögréjét, nem telik bele pár másodpercbe sem, mire megkeresem a búvóhelyem, az egyik oszlop mögött. Itt még elérem a havat, de nem lesz könnyű eltalálni. Tökéletes...
A lányka csak egy ici-picivel hajít mellé, az oszlopom mellett röpül el a hideg fehérség, amire nekem hasonló a válaszom. Meggyúrom a golyó formájú kis fegyverem, hogy aztán még egy kövesse, na meg még egy, és még sok. Jó betárazni.
Ha összegyűlt 8-10, akkor kettőt fogok meg, minden kézre egy-egy, és elhajítom az egyiket abba az irányba, ahonnan az előbb Fanni dobása jött. Ha pedig majd előjön, akkor jöhet arra a második, a legjobb pedig az lenne, ha mindezt észre sem venné...
Nathalie Quinn
INAKTÍV


Ms. Vigyori
RPG hsz: 15
Összes hsz: 45
Írta: 2016. január 3. 12:30 Ugrás a poszthoz

Suli, Japán... Hagyjuk mááááár.
A hógolyó annál jobb téma. A kis kupac csinosan áll a szobor mellett, ahol meghúztam magam, de még csinálok néhányat, van egy ötletem. Némi bűbájhasználattal még begyűjtök egy rakat havat, mert az enyém, az ott lévő elfogyott, és nemsokára 15-20 darab áll, kis piramisba rendezve, amíg el nem talál Fanni utolsó golyója, egyenesen a sapimat. Húú, "kiccsaj", ezt még megkeserülöd! lelki felkiáltással intek mindenhova a pálcámmal, és néhány szobor mellett összeáll 1-2 hógolyó. Egyenesen azon az útvonalon, amivel odaérhetek hozzá. Észrevennie pedig képtelenség lenne, van annyi eszem, hogy a neki távolabbi oszloptövekbe állítsam össze a fegyverem.
Ha pedig ezzel megvagyok, akkor kinézek az oszlopom mögül, még meg is engedem, hogy meglásson, és, ha kibújik, gyönyörűséges nagy bombát dobok felé, remélve, hogy tisztességesen be fogja fedni hóval, ahogy neki is sikerült az előbb a fél nyakamat.
Ha pedig ezután nem figyel, oszlop mögül oszlop mögé somfordálok, de előbb még megbűvölöm az eredeti, nagy kupacom, hogy néhány másodpercenként egy golyócska elszálljon a lány felé. Milyen kis cseles vagyok...
Egyre közelebb jutok hozzá, közben minden oszlopnál begyűjtöm a termékeim, amik most a hátam mögött lebegnek. Lassan megteszem azt az 5 oszlopnyi távolságot, ami elválasztott Fannitól, és galádan, hátulról támadok, az összes golyót rá uszítom, olyan nincs, hogy ne ússzon el a hólében. Azt viszont remélem, hogy ugyanolyan viccesnek fogja találni, mint én...
Ha mégsem, akkor... hát... megszívtam.
Nathalie Quinn
INAKTÍV


Ms. Vigyori
RPG hsz: 15
Összes hsz: 45
Írta: 2016. január 9. 09:27 Ugrás a poszthoz

Ha mást nem érek vele, a jelek szerint gyönyörűen megfürdettem Fannit. Csak vihogok, mikor látom a víztől csillogó arcát, így nehezen jut annyi levegőm, hogy válaszoljak is neki.
 - Hát... Én ilyen kis... vicceske... vagyok.
Foglalom össze, fulladozva lassan a nevetéstől, de muszáj bírnom magammal. Még mielőtt viszont visszakapom, inkább önként vállalkozom a fürdésre. Ha ebben benne lesz ő is. Persze csak jó pár perccel később vetem fel, mikor alább hagy felettébb jó kedvem. Vagyis az nem, csak tudom magam moderálni valamennyire.
 - Gyere, csináljunk hóangyalt. Utána csinálok forró csokit. Na?
Vigyorgok, de nem nevetek. Csak jobb kedvet akarok csinálni, meg egy kis kiengesztelést. Olyan nagy bűn lenne? Na ugye, hogy nem. Szóval pont ezért intek a fejemmel a friss takaró felé, majd szinte rögvest vonulok el, megyek, ki a fedetlen részre, hogy kitárjam két karom, mint aki most készülne levetni magát valami magas helyről, hogy valami ismeretlenbe kerüljön, és hátra is borulok, persze nem a mélységbe, csak a hóba. Üde, friss, hideg, olyan téli. Karácsonyi. Nehezen sikerül mozgásra bírnom magam, de amikor sikerül, szinte másodpercek alatt készül el a művem, és nem akarom jobban feszíteni a húrt, mert azért nincs több tíz centi a fehérség, hogy bátran merjek még ficánkolni. Vigyázni kell, nem is kicsit, de megéri az eredményt. Feküdni viszont még fekszem egy darabig, semmit nem téve, csak beszívva a levegőt. Mintha be lennék szívva. Ironikus...
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Nathalie Quinn összes RPG hozzászólása (13 darab)

Oldalak: [1] Fel