36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Havasi Bence Milán összes RPG hozzászólása (55 darab)

Oldalak: [1] 2 » Le
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. szeptember 28. 21:15 Ugrás a poszthoz

Scarlett Conroy


Ideje nagy részét a Könyvtárban töltötte. Beette magát az ismerős kopottas szélű kötetek világába, a könyvek jellegzetes illatával körülölelve. Puszta kikapcsolódás és fantáziatágítás céljából, mint mindig. Szeret elmerülni abban a kettős világban, amit a lapokról visszakacsintgató betűk tárnak az ember szeme elé, na meg amit a befogadó ebből megteremt a saját fejében. Mert lehet itt azon filozofálgatni, hogy vajon pontosan mire gondolhatott az író, költő, mikor lefirkantotta a sorokat... de nem érdemes. Hisz mindenkit egyedi felfogással áldott meg a sors, minden elolvasott sor más-más világot teremt meg, hiába egy azon történet íródott le.
Nem sokkal korábban indult meg a Könyvtárból barangolni a folyosók rengetegében, szorongatva az egyik kikölcsönzött könyvet. Azt sem tudja pontosan, hogy hogyan keveredett ide. Épp a történet egyik mellékszálán elmélkedett, aztán a következő pillanatban már a vircsaftot találta maga körül. Egy ideje már a képpel szemben, a falnak dőlve az árnyékban ácsorog és csendben figyeli az eseményeket. Talán közbe kéne szólni, talán meg kéne próbálni békíteni... de hogy pont ő? Minek? Így legalább van némi történés is. Inkább lassan már fogadásokat köthetne és meggazdagodhatna. Persze, csak a licitáló emberek hiányoznak a képletből.
Szeme sarkából hamar kiszúrja a közeledő szőkeséget, de annyiban is hagyja. Nem fog feleslegesen konfrontálódni, az nem az ő világa. Bár ez a nézőpont elég hamar megváltozik, ahogy csak a hajzuhatagot kapja premier plánban, a verekedők helyett. Szóra nyitná a száját egyből, de a mellette lévő festménylakó megoldja a problémát. Talán még le is pacsizna vele, ha ezt egy vászonnal ki lehetne úgy vitelezni, hogy ne nézzék egyből félőrültnek.
-Hellyel nem tudlak kínálni, sajnos popcorn sincs nálam. De fogadhatunk, ki marad alul hamarabb. - Még egy lezser mosolyfélét is megereszt mellé, de véletlenül sem moccanna meg. Csak tovább nyomorgatja a könyvet baljához és szabad kezével a homloka közepén igazgatja a csoda steampunk szemüvegféléjét.
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. szeptember 28. 22:49 Ugrás a poszthoz

Dandellion Masson


Talán ténylegesen a mai nap mondható az igazi Boldogasszony havának kezdetének. Végre nem röhög már az ember képébe a nap és annak égető sugarai. Szavadon lehet járni-kelni a már friss levegőn és olykor kellemes borzongás fut át az emberen, ahogy belekap és játékra invitálja egy kósza szellő a ruházatát.
Talán pont emiatt érezte a késztetést, hogy neki ide most és azonnal ki kell jönnie. Érezni akarja a hűvös, már-már hideg levegőt fedetlen bőrfelületein, az olykor erősebb szélcsapásokat, ahogy belekapaszkodnak a bozontos hajzatába. Didereg is kissé, ahogy teljesen kiszolgáltatott az időjárás viszontagságainak, de nem is akar tenni ez ellen semmit. Ilyenkor érzi az ember igazán, hogy él.
Viszont mindezek ellenére az ég tiszta feketében tündököl, szikrázik rajta a sokmillió csillag, na meg a Hold tökéletesen kerek alakja. Zsebre dugott kezekkel adja át magát a látványnak, úgy fektében a szökőkút mellett. Mást se hallani mindezek mellé, mint a víz egyenletes csobogását, az olykor felszólaló éjszakai állatvilág neszezését és a süvítő szél uralkodó, mindent elnémító próbálkozásait.
-Vajon egyszer tényleg minden csillag meghal és aláhull, hogy Főnix módjára hamvadjon el az atmoszférában? - Halkan beszél, hogy ne háborgassa az anyatermészet természetes hangforrásait. De hogy kinek beszél? A képzeletbeli barátokból már egy jó ideje kinőtt. Nem. Azt hallotta, hogy a szobor mágikus, a szökőkút közepén. Hátha válaszra méltatja őt és megválaszolja számára az élet nagy kérdéseit.
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. szeptember 29. 23:07 Ugrás a poszthoz

Dandellion Masson


Ahogy felnéz a végtelen égre, ahogy jótékonyan takarja a sötétség, amit egy-két helyen szakít csak meg némi fáklyafény, na meg a Holdról visszatükröződő napsugarak ezüstös fénye, a több millió csillaggal körülölelve... egyszerre érzi magát egyedül azonosnak mindennel és tucatbélinek egyediségével. Eltörpül a világ egészével szemben, akár egy apró hangya a nagyvilágban; az egész boly mintha csak tömeggyártásban vett volna részt, mindegyik Béla... mégis mind páratlan erejű és egyedülálló. Mégis erről az ember erről nem vesz tudomást és úgy tapossa el, mintha Istent akarna játszani. Ugyan így képes lenne a végtelen fekete lepel összelapítani az embereket.
Ilyen és ehhez hasonló mélységű és borús gondolatokkal van tele agytekervényeinek zeg-zuga, amiken csendesen elmélkedik és rendszerez. Talán emiatt lehetséges, hogy majdhogynem villámcsapásként éri a lány hangja, hisz elég összeférhetetlen ez a szobor fizimiskájával. Alig észrevehetően rezzen csak össze és keresi is azonnal a hang forrását a tekintetével. Egyelőre viszont meg kell elégednie a körvonalaival. Sajnos nem áldotta meg a sors macskaszemekkel, hogy éjszaka is szabadon kelhessen, akadályok nélkül. De így is tökéletes. Vagy ha közelebb megy a lány hozzá, az még tökéletesebb lesz. Hogy ő nem kel fel most innen, az holt biztos.
-Tökéletes nem létezik. Ha mégis, az túlságosan relatív fogalom, hisz mindenkinek mást és mást jelent. De idővel minden megöregszik, megcsúnyul, majd porrá lesz. Akkor már sokkalta tökéletesebb halál számukra a gyors és szemkápráztató. Hisz tucatnyi kívánsággal mondanak búcsút nekik. - Biztosan valami mély gondolatvételű Coelhót olvasott mostanában...
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. szeptember 30. 15:39 Ugrás a poszthoz

Dandellion Masson


Talán most jobb is, hogy az éj sötétje eltakarja a valóságot a kíváncsi tekintet elől. Sosem titkolta a korát, viszont beszédstílusából, felfogóképességéből kiindulva sokan idősebbnek vélik, pedig arca árulkodik ám zsenge koráról. Tény, korosztályához képest igen koravén. Évek óta falja a könyveket és ez bizony meg is látszik rajta. Ám ez nem jelenti azt, hogy nem találná meg a közös hangot az évfolyamtársaival. Gyerek még, kiskamasz, amivel tisztában is van. Furcsa kettősség ez, de jól megvan vele és be is vállt.
- Újjászületés... vagy fekete lyuk. - Vagy bármi más, amit emberi agy képes lehetőségnek megszülni. Ki a tudománynak hisz, ki a különböző vallási beszédeknek, ki a saját elképzeléseinek.
Apró féloldalas mosoly jelenik meg arcán, ahogy kimondja az utolsó szavakat. Eredetileg a fekete lyuk tényleg egy űrbéli jelenség. Mégis emberek is válhatnak azzá. Általában energiavámpíroknak csúfolva őket.
A kérdésre oldalt fordítja a fejét és elgondolkodva mereszti a szemét a lány sziluettjére. Nem válaszol egyből; elgondolkodik, latolgat, elemez magában. Érdekes nézőpontnak tartja, már a válasza előtt elmosolyodik és visszafordítja bozontos fejét a végtelenség felé.
-Nem annak szántam. De mindenki szereti, ha igaza van, ha elfogadja, ha nem. Ez belénk kódolt dolog lehet. Viszont máshol ezt csak filozofálgatásnak nevezik. Szeretem tudni és kielemezni, hogy mi zajlik körülöttem. Vagy csak úgy a világban. - Fektében von vállat, amolyan kényszerreakció gyanánt. Bizonyos szempontból viszont most is belekötött, nem?
-De ez csak a saját véleményem. Addig jó, amíg van sajátod és nem bólogatsz tudatlanul, mint valami nyáladzó kölyökkutya. - Hangja teljesen semleges, mint általában. Akár bosszantó is lehet, de megszokás kérdése az egész.
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. szeptember 30. 16:09 Ugrás a poszthoz

Scarlett Conroy


Mit lehetne ilyenkor tenni? Furcsa, vagy sem a gesztus, az még furább lenne, ha csak szótlanul bámulnának egy irányba. Legalább is ez motiválta, hisz alapjáraton nem ő az, aki kapcsolatot teremt másokkal. Maga se érti hogyan, de van egy fajta kisugárzása, ami arra ösztökéli a népet, hogy haverkodjanak vele. Vagy csak megsajnálják, ha már napok óta egy szót sem szól és csak a könyveivel járkál a folyosókon, mint valami szellem. Pedig ő azt is élvezi, szeret elmerülni egy másik világban, vagy csak fejben tovább boncolgatni egy érdekesebb témát, amit elkapott két cselekményszál között. Viszont aki nem olvas, az nem is értheti ezt meg. Főleg, hogy ennek ellenére nem egy elveszett lélek, megvan a maga társasága, valahogy sosem kell túlzottan erőlködnie, ha épp kivételesen megunná a könyvek adta fantasztikumot.
Jelen esetben sem más a helyzet, több opció is rendelkezésére állt volna. Mondjuk akár odébb is csusszanhatott volna, ha megunta a szőke fürtök bámulását maga előtt és a kép nélküli rádióműsort és ha derogált volna hallatnia a hangját. De megvan benne is az a gyerekes felfogás, miszerint ő volt itt előbb, tessék hozzá igazodni. Na meg szerencsére türelemmel is megáldotta a sors, ki is várhatta volna, míg a néma szuggerálása hatást fejt ki. Viszont így csak érdekesebb ez a szituáció is.
-Az csalásnak minősülne. Ez egy régi módi nemesi pusztakezes harc. Nemesi, mert amúgy a sárban birkóznának, mint a disznók. - Hangja elég semleges, viszont a mellettük lévő festményből nemtetsző cöccögés hallatszik. Valószínűleg nem tetszett neki a hasonlat.
-Én is csak nemrég csatlakoztam be. Vagy nőügy van a dologban, vagy az utolsó korsó sörért küzdenek. - Eltippelgetne még egy darabig, viszont annyira nem érdekli őt sem. Itt a küzdelem a lényeg, nem a kiváltó ok. Erre lehet asszociálni a kocsmahangulatú kiabálásokból is, amik visszhangoznak a folyosón végig.
-Mikor mit. - Villant egy félmosolyt a lányra és nyújtja a könyvet, hogy meg lehet szemlélni. Vékonyka kötet Máraitól. Érdekesen ambivalens a barátságról szóló fejtegetése a jelenlegi állapotokkal.
Elég mosott rongynak nézel ki. - Egyszerűen ténymegállapít, csak az arcát elnézve a másiknak. Éles váltás, de kezdi unni a végeláthatatlan küzdelmet. Ez így már nem mondható izgalmasnak.
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. szeptember 30. 17:52 Ugrás a poszthoz

Schlett E. Lilla


Túl sok az inger, túl sok az ember, akik éjjel-nappal különböző energiaszintet mutatva rohangál a kastélyban. Bárhová megy, biztos, hogy talál egy andalgó párocskát mézes-mázaskodni, idétlenül vihorászó lánycsoportot, vagy csak az élet súlyos problémáit megvitató festményeket. Mégis eddig nem is volt ezzel túlzott gondja, ez most sem mondható el igazán. Úszott az árral, hozzácsapódtak emberek, sőt, olykor a szituáció úgy követelte meg, hogy ő nyissa először szóra a száját. Hatalmas előrelépések ezek, meg kell alapozni a következő éveket, jól tudja ám. Viszont olykor szüksége van -mint talán minden épeszű emberi lénynek- magányra. Így kötött ki az erkélyen végül, utolsó utána lehetőség gyanánt. A lehűlő idő miatt úgy sem preferálja a diáksereg most. Viszont kellett neki némi felkészülési idő, míg rávette magát, hogy a korláthoz csoszogjon. A fantasztikus agytekervényeit elég sok mindennel kiegyensúlyozta az élet, köztük a tériszonnyal is. Repüléstant se fog tanulni soha, ha rajta múlik és a magasban előadott egércincogást megszégyenítő hangján történő jajkiáltásain. De ez a veszély most nem áll fent. Ha igazak a pletykák, innen képtelenség leesni. De erről természetesen meg is kellett bizonyosodnia. Halált megvető bátorsággal mászott a korlátra és pánikrohammal küszködve, néma csatakiáltással dőlt a végtelenbe... mire háton fekve kötött ki a padlón. Zakatoló szívvel tápászkodott fel és nyugtázza magában, hogy legalább egy tételt már kihúzhat a bakancslistáról. Ez volt az első pontja, az... egy pont közül, ami eddig megszületett.
Az egyik szék felé vette az irányt és egy pennát, s papírt előhalászva a zsebéből nagy tanakodások közepette ró olykor-olykor pár ötletet, hogy gyarapodjon a lista. A nulladik pontja ugyanis az volt mielőtt a kastélyban kötött ki, hogy ír egy Bakancslistát. Lehet nem látszik rajta a lelkesedés, de ki akarja élvezni ő is azt itt kínálkozó lehetőségeket.
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. október 1. 10:34 Ugrás a poszthoz

Schlett E. Lilla


Belegondolva ez egy elég merész mutatvány volt. Lutri alapon ment az egész, hisz koránt sem volt biztos, hogy a jedierőt megszégyenítő láthatatlan fal ruganyos mivoltával visszarántja őt a biztonságot nyújtó stabil padlózatra. Meg is halhatott volna. Alapjáraton nincsenek ilyen hajlamai, ez sem öngyilkossági kísérletnek indult. Inkább lehetne nevezni a félelme legyőzése iránti szárnycsapás próbálgatásnak, mint egy újszülött fióka. Vagy egész egyszerűen unaloműző adrenalinlöketnek, aminek tökéletesen be is vált. Hisz nem fog rohanni egyből a kviddics csapatkapitányához, hogy azonnal vegye be, mert superhero módjára szembeszállt önmagával. Nem, ugyan úgy jobban preferálja a talaj közeli állapotokat, mintsem a levegőben produkálni magát, mint valami bazári majom.
Ahogy ott hevert a földön a sokk utóhatásait és a vére égető rohanásának lüktetéseit ereiben, úgy érezte, hogy él. Nem pörgött le előtte az életének ósdi filmtekercse, azt se érezte, hogy akkor ennek fusson neki még egyszer... A sorsot ennél jobban kísérteni nem akarja, de a bőre kellemesen libabőrözött attól, hogy az alapállapottól eltérően érezni véli minden egyes porcikáját. Ami azt jelenti, hogy él, nem csak tengődik a szürke hétköznapok egysíkú mocsarában...
Ahogy feltápászkodott, még mindig lüktetett a vér a fülében és a világ egésze csupán rá volt fókuszálva. Így eshetett meg, hogy -nagy sajnálatára, mert remek szórakozás lett volna- lemaradt a lány díjat érdemlő tanyálásán. Csak akkor néz fel a papírosából, ahogy a hangját meghallja. Összeráncolt homlokkal néz végig az előtte termett csatajelenetet és magában próbálja logikusan összefonni a látottakat.
- Miért fájna? És... talán neked kéne ilyesmi miatt aggódni. - Bök egy lezser mozdulattal a másik térde felé. Mintha a nadrágja azon a tájon kezdene sötétebb foltot növeszteni. De lehet, hogy csak ő képzeli oda. Mert egy hadisérülés illene az előttük lévő állapotokhoz.
Ő köszöni szépen tényleg jól van, nem is érti a kérdést. Az adrenalin még mindig teljes gőzzel dobogtatja a szívét és elnyom mindenféle fájdalomérzetet, ha van. Bár valószínűleg sajogni fog a hátsója, meg egy-két helyen szépen fordított Milka tehénné fog avanzsálódni, ha az erőnléti viszonyait vesszük figyelembe.
- Ugye tudod, hogy ha birkózni szeretnél tanulni, jobban jársz egy hús-vér ellenféllel? Az nem esik szét, ha hátra akarod csavarni a karját. - Kisebb vigyor terül szét mellé a képén.
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. október 2. 14:57 Ugrás a poszthoz

Nette

Az éhség nagy úr tud lenni, főleg az ő esetében. Igazi éhenkórász, hihetetlen, hogy hova tud tűnni az a tömérdek kaja, amit magába szokott préselni, hisz olyan vékony, hogy akár keresztül is lehetne nézni rajta. Pont ez az oka annak is, hogy nem játszott Nettével hercegnősdit, neki is jönnie kellett a saját lábán, így sikeresen eljutottak ide és nem a Gyengélkedőre. Na nem mintha a sárkánylány tonnákat nyomna, csupán Bence ereje egyenesen arányos a fizikai megjelenésével.
Ahogy kitárul előtte a konyha ajtaja, első körben leblokkol egy kissé. Ő a sima muglikonyhához van szokva, ami a csináld magad-féle főzőműsorokat megszégyenítő kaotikus állapotokat is magába foglalja, na meg a kétkezi takarítást maga után, nem ám az egyszerű pálcasuhintátos módszerrel véghezvíve. Itt viszont... hát fogalmazzunk úgy, hogy merőben más a helyzet. Tarkóvakargatva lépdel be, ezernyi apró szempár kereszttüzében, oldalt pislogva a lányra.
- Itt egyáltalán lehet főzni nekünk is, vagy a kis gnómok nyársra húznak ha ilyesmivel próbálkozom és megsütnek, mint egy malacot? - Halkan beszél, egyelőre nem akarja megsérteni a manókat, ki tudja az évek során hányszor eszi majd ide a fene. Viszont most inkább nem kísérletezne, ahhoz előbb energiát kell vinni a pocakba.
- Mit együnk? - Teljes bőségzavar, ahogy végignéz a helyen. Addig is inkább lerakja a hátsó felét az asztalhoz és felkönyökölve járatja a tekintetét Nette és a sürgölődő manók között.
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. október 3. 13:03 Ugrás a poszthoz

Nette

Egyáltalán nem kellett győzködni, ha kaja van a dologban, akkor igazából sohasem. Na nem mintha a társaságnak ellene lenne. Legalább valaki kimoccantotta a szoba rejtekéből, a tömérdek könyve társaságából. Lusta volt elhagyni a mostani élőhelyét, ami rendesen az ágyra koncentrálódott. Viszont így csodálatos módon a napi energiabevitele is elmaradt, szóval tényleg versenyt korogtak a gyomraik.
- Akkor azért vagy így elkényelmesedve. - Egyszerű ténymegállapítás, de azért ott játszik az arcán egy aprócska mosoly, miközben felerőszakolja magát a székre és úgy könyököl az asztalon, mintha legalább az ötödik felesre várna. Na nem mintha élne ilyesmi hóborttal... még nem.
- Ja, ez lejött nekem is. De ez így túl unalmas. - Nincs hozzászokva az ilyesmi kiszolgáláshoz, maga szokta elrendezni saját maga körül a dolgokat. Hiába még csak tizenöt éves, elég házias férfiú már most. Ilyen az, ha nincs a háznál egy anya és túl nagy a korkülönbség a testvérek között. Fel kellett nőnie hamar a feladathoz, ha nem akart korai halált halni.
Elmosolyodik a válaszon és már a konyhában terjengő illatokra összefut a nyál a szájában.
- Nekem valami húsos kell. Szóval inkább a második. Utána majd jöhet a többi. - Őt kell küldeni kajaevő versenyre, biztos bezsebelne minden díjat. Pedig amilyen nyüzüge, ki sem nézné az ember belőle, hogy mennyi ételt magába tud tömni egyidőben. Azoktól a mennyiségektől rég gurulva kéne közlekednie.
- Komolyan idegesítőek. - Képes fapofával mondani, az asztalon könyökölve, szemét az apróságokon jártatva. Ez a túlzott energia, meg segíteni akarás fullasztó. Komolyan, mintha percenként osztódnának és egyre csak jönnének még. Feszélyezi ez a tömeg maga körül, mégha a mellkasáig se érnek fel.
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. október 4. 20:31 Ugrás a poszthoz

Nette

Érdekes mennyire más világból jöttek, pedig ő is tudott eme fantasy könyvekbe illő lényekről és varázsigékről, mégsem használta ki sosem ezt a tudását. Ahogy testvérei és apja sem, bár ők nem is igazán tudtak volna vele mit kezdeni, maximum tarkót vakargatni a cikornyás bűbájok felett és hadonászni egy kert végéből szalajtott gallyal, hátha történik valami. Ezzel szemben ő akár sikert is arathatott volna, csupán teljesen hidegen hagyta ez a dolog. Ahogy minden apró minion szerű lény is. De már képtelen elkerülni az ehhez hasonlókat, így immár a megszoksz vagy megszöksz örök igazság lépett érvénybe. És mint általában, most is inkább az első opciót választotta. Eddig nem bánta meg.
Jó kérdés. - Imádja a hasát, na meg az összes finom ételt, amivel megtöltheti. - A kedvencem a Hortobágyi palacsinta. Édes tésztába húst tölteni... ennél szebb és finomabb nincsen. Hogy magamnak mit csinálok szívesen... ami hamar elkészül. Remek spagettit dobok össze, de bármilyen receptet raksz elém, sikeresen veszem az akadályt, ami maga az elkészítési procedúra. - Már csak az említettek miatt csorog a nyála és elégedetlenül kordul fel a gyomra. Enyhítés képen gyorsan belekanalaz vagy fél kiló cukrot a teába és ha forró, ha nem, meghúzza, hadd égesse a torkát.
- Én valami csokisat kérek. - Teljes nyugalommal elnézi, ahogy felszerencsétlenkedik az asztalra a tortát, véletlenül sem nyúlna érte. Az ízesítését is csak azért emeli ki, hogy még több gondjuk legyen vele, nem jó neki holmi epertorta, amit eléjük biggyesztettek. Most nem jó.
A felvetésen elgondolkodik, bár inkább a terv kivitelezésén, mintsem a hamleti kérdésen egyáltalán, hogy tegyék, vagy ne tegyék. Egyre inkább frusztrálja a több tucatnyi jelenlét maguk körül, a halknak szánt sutyorgások, ami a fejében már ordításnak hat.
- Ott van az az ajtó. Valahogy be kéne terelni mindet és eltorlaszolni a kijáratot. Vagy... tudsz valami spéci varázsigét? - Oldalt pislog még mindig könyökölve Nettére. Az egész suliban valószínűleg csak ő teljes analfabéta. Még. Fog még ezen változtatni, radikálisan. Legalább is így tervezi.
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. október 6. 15:28 Ugrás a poszthoz

Nette

Félig felvont szemöldökkel hallgatja az értetlenséget. Furcsa számára, hogy egy ilyen egyszerű és mennyei étel ekkora hitetlenséget válthat ki egy olyan emberből, aki tejet önt a teájába... Az angolok furák.
- Nem, csak egy legenda... ezzel ijesztgetik a kölyköket, mert az ágy alatti mumus, meg Drakula már nem menő. - Von vállat, majd miután leküldött éhező gyomrába még egy nagy korty normális teát, sóhajt egyet és beletúr bozontos hajzatába.
- Persze, hogy létezik. Belerakják a húsos tölteléket, akár a kakaót, majd meglocsolják szafttal. Bár általában nem feltekerik, hanem háromszög alakúra hajtják a palacsintatésztát. - Na tessék, minden nap tanul az ember valami újat. Majd ha olyan kedve lesz, egyszer csinál és megkínálja vele Nettét is. Had érezze milyen is a jó magyar kaja, persze Bence módra. Mert mindenki máshogy csinálja, ahogy a dal is hivatott mondani. Az ételkészítés is egyfajta művészet, a szakács pedig a művész és köztudott, hogy minden művésznek megvan a maga sajátos stílusa.
- Persze, dagadt leszel és vénlány maradsz. – Forgatja a szemét, de erre azért csak elvigyorodik és elégedetten kap be egy csupacsoki falat tortát. Igen ő az, akit a lányok irigykedve nézik, mert nem kell ilyesmik miatt tartania. Sörhasat se fog ereszteni soha, tipikusan ő az, akin az izom se látszódna… már ha lenne rajta, persze. Inkább félő, hogyha kevesebbet enne, egyszer csak eltűnne.
Válasz híján eszeget tovább, mohón tömi magába a tortaszeletet, közben próbál nem odafigyelni a tucatnyi vizslató szempárra. Már csak azért sem ad visszajelzést, hogy finom-e vagy sem. Pedig tudja, hogy pontosan erre várnak. Csak akkor tekint fel, ahogy Nette nekiáll akciózni. Először csak a szemöldökét emeli ismét a magasba, majd ahogy végigtekint a kialakult helyzeten, elvigyorodik.
- Igaz. Furcsa zajok hallatszódnak bentről. Meg kéne nézni nem? De mi csak diákok vagyunk… – Adja alá a lovat ő is és már kecmereg is lefelé a székről. Elégedetten szusszan,a hogy a manók megrohamozzák a helyiséget és egytől-egyig besorjáznak annyian, amennyien vannak. Bár elgondolkodtató, hogy ennyi apróság, hogy a fenébe fér be egy akkora helyiségbe.
Ahogy Nette nekidől az ajtónak, már azelőtt mozdul, hogy szólna a lány. Nagy léptekkel húzza maga után a széket és ügyeskedve a kilincs alá is helyezi. Bár valahogy ez a mozdulat a filmekben sokkal könnyebben kivitelezhető. Többször is próbálkozik, mire végül sikerül a széket átavanzsálnia hevenyészett torlasszá. Lassan lép el mellőle, hogy tart-e, vagy sem, de az első opció lép érvénybe. Nagyot sóhajt, úgy pislog Nettére.
- Máris királyabb ez a hely. – Ő is egyből nyugodtabb. Nem szereti a tömeget és most már át is lehet látni az egész helyet. Elég tágas a minionok nélkül, na és végre szabadon járkálhatnak ők is anélkül, hogy valaki a hátsójuk alá tolna egy kispárnát… Felfedezőútra indul, megfogdos és kinyitogat mindent, mint egy kisgyerek, aki most szabadult először ilyen helyre. Végül is félig-meddig igaz is, hisz ilyen boszorkánykonyhában még úgy sem volt.
- Most akkor szabadon fosztogathatunk, amíg ki nem szabadulnak. – Az tuti, hogy most lenyúl valami spéci hozzávalót, vagy akármit. Csak a buli kedvéért, egy kis szuvenír.
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. október 10. 22:16 Ugrás a poszthoz

Hablegény


Túlságosan is zajlanak az események az utóbbi időben, már lassan saját magával képtelen lépést tartani. Túl sok ember, túl sok kontakt, ő meg csak úszna az árral, de sokszor még azt sem hagyják. Valahogy gyűjti maga köré a népet, ami hihetetlen a számára, hisz nem tesz semmi különöset, csak úgy... van. Mégis van, akit barátjának nevezzen és még ennél is tovább mehetne a felsorolásban. Bár érdekes, hogy ez fullasztja, viszont a számára teljesen idegen közeg és szokások hidegen hagyják, nincs kultúrsokk és semmi ilyesmi. Egész hamar sikerült beleszoknia, már amennyire ennyi idő alatt lehetséges. Az órákat is könnyedén vette eddig, pedig sok mindenről még mindig fogalma sincs. Viszont ezen segít saját magán, amilyen gyorsan csak tud. Frusztrálja, ha nem tud valamit, szeret mindennek utánajárni, addig elemezni a dolgokat saját magában, míg értelmet nem talál benne. Hamar fel fog zárkózni a szakavatottak közé és bizony van egy olyan tudat is benne, hogy túl fogja szárnyalni valamennyit. Legalább is ebben bízik.
Viszont az olyan zseniknek is kell némi pihenő, mint amilyen ő. Mivel haza nem megy, mert minek menne, ha úgy sem érdekel senkit, hogy ott van-e vagy sem, így megrohamozta a Bogolyfalvát ma, úgy sem járt még itt. Egyedül indult felfedezőútra gondolataival övezve, zenével elnyomva azokat, ha túl sok jutott belőlük. Olykor megrohamozza a gondolatok kusza fonala, amit képtelenség rendszerezni, csupán elveszni lehet benne. Az meg neki sem jó, ilyenkor jön egy az alternatív megoldás; fejhallgató fel és csak bámul ki a fejéből. Így bolyongott végig az egész faluban, majd ért el a tóig, vagy két órával sötétedés előtt. Az egyik fa tövébe dobta le magát a táskájából előhúzott könyv társaságában, mert nem is ő lenne, ha nem így tenne. Képes órákra belemerülni a betűk rengetegébe, átsuhanni egy másik világba, egy másik ember testébe, felfogni egy másik ideológiát. Csupán elszakadni a valóságtól és közösen alkotva egy új világot a könyv írójával. Hisz ugyan az a könyv teljesen mást rejthet két különböző ember számára.
Nemrég sötétedett be és mivel nem született macskaszemmel, sem bagolynak, elemlámpát meg nem szokása magával hordani, más elfoglaltság után kellett néznie. Attól a perctől csábította a tó, amint ideért, de eddig ellenállt a kísértésnek, több okból is. Azért elég hűvös van már és a suliba se kutyagolna vissza szívesen vizesen. Viszont ez már kit érdekel? Az unalom törvényt bont. De egyelőre nem jutott tovább, mint a cipő-zokni kombótól megszabadulva, nadrágját térdig feltűrve masírozott a hideg vízbe.
Utoljára módosította:Havasi Bence Milán, 2015. október 10. 22:54
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. október 10. 22:54 Ugrás a poszthoz

Nem kért ebből az egészből. Se a mágiából, se ebből a középkorban leragadt kastélyból, se az itteni emberekből. Semmiből, amihez anno az anyjának is köze volt. Nem kérte, mégis így alakult. Különösebben nem is hatja meg a dolog, ez van, elfogadta. Idejött, bejár órákra, utánaolvas mindennek, aminek csak lehet, felzárkózik a többi ripacshoz, sőt, él benne az a tudat, hogy jobb is lesz valamennyinél. Nem mintha maximalista lenne. Hisz most sem erőlteti meg magát, soha nem is tette, nem is fogja valószínűleg. Nem, csupán a kíváncsiságát elégíti ki és az unalmát űzi el. Nagyon tanulnia sem kell -legalább is eddig- elég, ha az órákon odafigyel. Szerencsére ésszel nem fukarkodott a sors, mikor ő került sorra az osztogatásnál.
Viszont nem csak ennyiből áll az ittléte. Vannak barátai, amihez szintúgy a kisujját sem kellett mozdítania. Úszott az árral, közben meg mellé kerültek az emberek. Furcsa, de nincs ellenére a dolog. Olykor jól is jönnek az emberek, ha másra is vágyik, mint a könyvei, vagy épp a saját maga társasága. De még mindig nem állt le ennyinél. Gondolta ha már ez van, akkor kihozhatna belőle többet is, mondjuk egy suli utáni tevékenységgel. Persze, megfordult a fejében a kviddics, mint lehetőség, de azon nyomban el is vetette. Ő meg a sport két külön dolog. Egyrészt a tériszony problémáival ütközik, másrészt amilyen fizikai képességekkel meg lett átkozva, az első edzőmeccs után áshatták volna a sírját. Meg egészen egyszerűen nem az ő műfaja. A színészet viszont annál inkább. Na nem mintha nagy tapasztalatokkal rendelkezne, de egyszer mindent el kell kezdeni. Titkon mindig is érdeklődött eme világ iránt. És úgy látszik, most képes is lesz beteljesíteni ilyesfajta törekvéseit. Egyel kevesebb pont azon a bizonyos bakancslistán, ami olyan népszerű az utóbbi időben.
De még semmi sem biztos. Mert ki lenne az a hülye, aki mindenféle jött-mentet felvenne anélkül, hogy letesztelné? Máshogy nem is lenne értelme, akkor talán ő sem lenne itt. De itt van, nem mintha tudná mire számítson. Ezernyi gondolat száguld a fejében, különböző lehetséges szituációkat taglalva, de ahogy jönnek, úgy engedi is tova őket. Majd kiderül. Most ne fog előre eltervezni semmit, nem is tudna. Legalább egyszer az életben felmérheti, hogy a spontán reakciók mennyire mennek neki.
Habozás nélkül lép be a terembe, lesz, ami lesz alapon.
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. október 12. 12:06 Ugrás a poszthoz

Hablegény


Éjszaka valahogy mindig aktívnak érzi magát valamivel, mint általában. Talán a hűvösebb levegő készteti aktivitásra, vagy a rá zuhanó sötétség, ami jótékonyan vesz takarásba mindent. Legyen az jó, vagy rossz, ember,  vagy állat, nem kivételez semmivel és senkivel. A tó környékét is csupán a folyamatosan ébredő csillagok és a Hold fénye világítja meg kissé, hogy körvonalazza a formákat. Talán pont ezek miatt nem indul meg vissza a kastélyba. Hétvége van, a kutyát se érdekli úgy sem, mégis hova sietne? Itt a környezet mozdulatlansága és mostani kihaltsága nyugalommal árasztja el. Folyamatosan száguldó gondolatainak ádáz folyama is kezd enyhülni és a tucatnyi különálló fonalból csak néhány marad meg. Kellemes változatosság.
Ahogy belelép a vízbe, egész testében megborzong a hideg érintésétől. Érdekes kettősség zajlik le benne a teste tűrőképességének és az elméje felfrissülésének harca. Még tél sincs, nincs fagy, mégis már ez a hőfok is a majdhogynem a végigjárja a testét. Fizikuma gyenge mivolta ilyenkor is megmutatkozik, holott lélekben sokszor érzi úgy, hogy szüksége van ilyesmire. Ilyenkor érzi, hogy van benne élet, hisz különben nem reagálna rá úgy a teste, ahogy.
Kissé előrébb gázol a vízben, térdig, mire dideregni is kezd rendesen, de nem érdekli. A sötét vizet bámulja maga körül, amiben visszatükröződnek a csillagok. Semmi más, csak az apró izzó gömbök, mintha ő ott sem lenne. Viszont ilyesmin elmélázni nincs ideje, hisz a ráboruló csöndben, mintha a normálisnak dupla akkora robajjal zizzenne fel a nádas hirtelen. Egyből odakapja a fejét, de nem sokat látni, szinte semmit. Biztos valami béka, vagy madár... Viszont ezekhez túlságosan is éles volt. A zsebében már a pálcáját markolássza, nem mintha hadonászáson kívül bármi érdemlegeset tudna vele kezdeni. A Trullusig már eljutott, de valószínűtlen, hogy azzal, hogy mondjuk hupililára változtatna valakit, azzal el is ijesztené. De legalább eljutott már odáig, hogy mindig nála legyen. Szépen lassan haladunk.
A vízben gázolva közeledik a nádashoz, így képtelenség nem hallani lépteit. A fel-felcsapó hullámok, amiket ő maga gerjeszt, a feltűrt nadrágját érik, ami szivacs módjára szívja is magába. Viszont nem érdekli, ahogy látszólag semmi sem. Nem kezd kétségbeesetten ordítozni, hogy ki van ott, menekülőre sem fogja. Miért tenné? Ahhoz túl kíváncsi természet. Legalább is kell neki a magyarázat. Anélkül nem nyugodhat. A nádashoz érve lassan kezdi odébb mozdítani a növényzetet, de még így is megvágja egy-két helyen, amire fel is szisszen, de nem törődik vele. Csak hunyorog a sűrűjébe, hátha megtalálja a zaj forrását.
Utoljára módosította:Havasi Bence Milán, 2015. október 12. 13:11
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. október 14. 16:05 Ugrás a poszthoz

Conroy


Kivételesen egész jól lefoglalja ez a kis jelenet, még csak nem is unja, nem érzi a késztetést, hogy ennyi elég volt, indulni kéne tovább. Van ebben valami kedvére való humor, amit talán nem is tudna megmagyarázni, hogy pontosan miből is áll. Ő érzi és érti, ahogy a többi festményt elnézve, talán nincs is ezzel egyedül. Bár ők ugyan azon kor szülöttjei, mint a csatározók, talán ezért lehet. Így igazából nem is igazán érdekli, hogy a lány lecövekel mellette, vagy megy tovább a dolgára. Mindkét megoldással megelégedett volna. Vagy ki tudja melyik lett volna a dominánsabb.
- Ha szereted az elemző, filozófiai témája regényeket, akkor biztosan elnyerné a tetszésed. – Nem akar ő különösebben ajánlani semmit, nem szokása teleshopot játszani. Csupán egy egyszerű megjegyzés, az egyik könyvszeretőtől a másiknak. Mert ez ebből az egyszerű kis mondatból kiderült. Na meg erősen bizonyítja eme felfedezést a szimatolás is, amin képtelen nem elmosolyodni egy picit. Épp csak sejteni lehet, de ott van. Viszont nem mond rá semmit, ő is szokott ilyet, csak talán nem ennyire feltűnően. Ezért szeret a könyvtárban olvasni és nem csak azért bejárni, hogy kikölcsönözzön pár darabot. Nincs is jobb annál, mikor beeszi magát két könyvespolc közé, levackolódik a földre és a terjengő dohos könyvlapok illatától körülölelve elrepülni a betűk rengetegének birodalmába. A kocsmaharc előtt pontosan ezt is csinálta.
A megjegyzésre csak egy sejtelmesebb mosoly kíséretében von vállat. Nem szokott ilyesmit művelni, de ezt nem kell tudnia a szőkeségnek. Sosem ő volt az, aki kapcsolatot teremtett. Így sem maradt viszont sosem egyedül. Valami vonzza az embereket, megtartani meg sokkal egyszerűbb őket. Már akire hajlandó időt és energiát szakítani. Ugyan így van ez az olyasfajta kapcsolatokkal is. Barátnője sem volt még, nem is érdekli még igazán ez a dolog. Ha majd jön, nem mond nemet, dehogy ő nem fog ilyesmi után kajtatni, az is biztos.
- Ezt valahonnan sejtettem. – Na igen, nem véletlenül mondta azt, amit. Viszont nem ő az, aki majd érdeklődni fog, hogy ugyan mi a baj. Ha kell, meghallgatja, abban igen jó, viszont külön kérdezzen is… sosem szerette megjátszani magát. Ha nem érdekli, hát nem érdekli. Az álszentségnek szerinte semmi haszna sincsen. Na meg talán a világ szerint is.
A kérdésre viszont elgondolkodik és tarkót vakargatva néz körbe. Lévén ácsorog már itt egy ideje, neki sem tiszta, hogy merre is lenne az arra. Főleg, hogy neki legalább megvan az a kifogása, hogy csak most jött. Viszont próbál visszaemlékezni arra a hevenyészett útvonalra, ami megvan benne. Több, de inkább kevesebb sikerrel persze.
- Miért pont kísértetház? – Már ha az eredeti szólást vesszük alapul, furcsa a változtatás. - Amúgy nem vagyok biztos benne. Egyáltalán nem ismerem még ki magam itt. De talán… arra. – Mutat balra, nem épp a legmagabiztosabban. Arra se emlékszik, hogy a lány merről jött, hisz csak egyszer előtte termett és kész.
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. október 14. 22:35 Ugrás a poszthoz

Round 2
Valamikor délután


Csak nem rég tért magához. Egész eddig ki volt ütve, ami talán nem teljes egészében köszönhető az éjszakai... balesetnek. Mostanában elég keveset és rosszul aludt amúgy is, most legalább volt alkalma kipihennie magát. Persze, legalább valami jó is kisül ebből a helyzetből... bár tény, hogy tökéletesen meglett volna eme pozitívum nélkül is. Elég jól bírta a félig kialvatlan állapotot. De ugye ez a helyzet már nem áll fent és mint az ilyenkor lenni szokott, az élet természetesen most is Hüdrát játszott. Levágják a fejét és kettő nő a helyébe... kipihent, de a feje katyvasz és a talpa is sajog még egy kicsit. Bájitalok ide, vagy oda, amekkora ütést elszenvedett, örülhet, hogy még él. Ha csak egy kicsit lejjebb éri a fém hideg keménysége, a halántékát találta volna telibe. Így elméletileg megúszta egy erősebb agyrázkódással. Ó igen, rettentő hálás érte.
A plafont bámulja, miután végre magára lett hagyva és leerőszakolták a torkán a keserű bájitalok sokaságát, hogy helyrerázzák. Bár esküdni merne, hogy csak rosszabbul érzi magát tőlük. De próbál nem törődni ezzel. Nem tud másra gondolni, mint a tegnap estére. Újra és újra lepörög előtte az események sokasága, hogy ebbe fájdul már meg a feje. Elemzi magában a történteket, higgadtan próbál rájönni, hogy mi a fenét csinált rosszul. Mi mást kezdhetett volna azzal a Nettével, aki... idegen számára. Hisz nem az a lány volt, akivel elüti az unalmas perceket. Inkább hasonlított egy veszett, űzött vadhoz, mint egy emberi lényhez. Amit azért férfiasan bevall, még őt is megijesztette. Viszont képtelen megfejteni, hogy mi volt a az egész és mit tehetett volna másképp. Természetesen ezek frusztrálják a leginkább.
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. október 14. 23:25 Ugrás a poszthoz

Round 2
Valamikor délután


Őt szerencsére nem zaklatták. Legalább is még nem, hisz egész eddig ájultan feküdt, majd az ápolónő nem engedte, lévén pihenésre van szüksége. Pihenés... esélytelen ezt a tevékenységet folytatni, ha folyamatosan a miérteket keresi. Képtelenség csillapítani háborgó gondolatait, főleg, hogy egyedül lett hagyva velük teljesen. Eléggé feszélyezetten érzi magát amúgy is a helytől, sosem bírt megmaradni a mugli kórházakban sem. Oké, lehetne mondani, hogy ez más, de lényegében mégis csak ugyan az. Legszívesebben elhúzná a csíkot azonnal, de ereje sincs felkelni. Fizikailag szerencsétlenebbnek érzi magát, mint valószínűleg eddig bármikor. Pedig csak a fejét érte az ütés. Csak...
Viszont nem hülye, sejti, hogy ennek lesz még utóhatása. Biztos, hogy ki fogják faggatni őt is a történtekről és hát fogalma sincs, hogy mit mondhatna egy ilyen szituációban. Persze, nagy általánosságban kapásból felvázolná a komor, valós helyzetet, mindenféle érzelem nélkül. De most az is került bele... Nettét a barátjának tartja és ahogy az éjszaka látta... az nem volt normális. Ezt finomítani talán nem is igazán lehetne. De ezt csak nem adhatja elő, mert ki tudja mit csinálnának vele. Ő meg egyedül maradna. Legalább is ami a barátokat illeti. Bár ez nagyon önzően hangzik, talán az is. De tényleg csak önzés van mögötte, megint csak magára gondolna? Már maga sem tudja.
Hatalmas sóhaj kíséretében temeti arcát a tenyerébe. Még mindig ugyan azt a mázsás súlyt érzi a végtagjaiban, mint akkor. De azon sem lepődne meg, ha csak a képzelete hitetné el ezt vele.
Nem tudatosul benne egyből, hogy valaki áll mellette. Lassan fordítja kissé oldalra a fejét és engedi le a karjait, hogy felnézzen rá. Normálisnak tűnik.
- Félőrült módjára tomboltál. Én meg próbáltalak leállítani. - Csak halkan beszél, egyrészt a hely mintha ezt követelné meg, másrészt meg zavarják a hangosabb zajok. Viszont hangja ugyan olyan kimért, mint máskor.
- Tedd le, most nem menne. - Tart attól, hogy ahogy lemegy, úgy jönne vissza egyből. Most már biztos nincs jól, ha még erre is nemet mond. Viszont kissé feljebb tornázza magát, amibe belelüktet a feje kissé.
- Szóval... nem emlékszel semmire? - Az viszont elég nagy pech. Szüksége van válaszokra.
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. október 15. 00:18 Ugrás a poszthoz

Round 2
Valamikor délután


Megakad kissé a tekintete Nette bekötözött kezein. Kíváncsi, hogy mennyire kaszabolta szét végül a tenyerét a megannyi szilánk. Hogy begyógyították máris, vagy ennek idő kell. Egyáltalán nem ért a mágikus orvostudományhoz, hiába félvér, ezidáig semmi köze sem volt ehhez a világhoz. Csupán tompa lüktetést érez a talpában, ami hasonlóan nézhetett, vagy néz ki most is, mint Nette keze. Fogalma sincs, túl megerőltető lenne elhajolni odáig és megvizsgálni magának. Az az egyszerű kérdés sem jön ki a torkán, hogy hogy vagy?. Pedig most talán még érdekelné is. Hogy mit érez. Mit érzett tegnap, hogy mégis mi váltotta ki belőle ezt az egészet. Igazából most tudatosul benne, hogy szinte egyáltalán nem is ismeri a lányt. Na nem mintha alapesetben ez zavarná, szó sincs ilyesmiről, sőt. Nagyon is jól megvan a békés tudatlanságban. Viszont ezt a helyzetet nem lehetne normálisnak nevezni.
Csendben figyeli Nette minden egyes mozdulatát és hallgatja a beszámolóját. Minden egyes szót legalább kétszer megforgatja magában, mielőtt tovaengedné az éterbe, a megsemmisülés mocsarába. Mit mondhatna erre? Ha most felvilágosítja, hogy mi is történt pontosan, tuti, hogy még inkább kikészül és nem tudna vele mit kezdeni. Az igazat megvallva már most sem tud. Látja, hogy sír, hogy zokog, mégis csak ott fekszik félig ülő helyzetben, bámulja, de nem moccan meg. Nem mintha félne, hogy megint ugyan úgy járna a fene nagy segítőkészségével, hisz... Nette most teljesen más frekvencián mozog, mint tegnap. Erőteljesen szívja be a levegőt és engedi ki. Túlságosan feszélyezi ez a helyzet.
- Mégis mitől rettegtél? Senki sem volt ott rajtunk kívül. És azt üvöltözted, hogy "megöl, megöl"... Vadállat módjára zúztál, megsebezted saját magad, aztán leütöttél. Majdnem kinyírtál Nette... - Mindezt képes olyan lelki nyugalommal végigmondani, hogy a profik megirigyelhetnék. Persze a lehető leghalkabban beszél, nem járna jól, ha bárki is hallaná ezt a beszélgetést.
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. október 16. 16:14 Ugrás a poszthoz

Round 2


Türelmesen kivárja, míg Nette lecsillapodik, bár eléggé frusztrálja most a helyzet. Hiába, máskor ilyesmi meg sem kottyan neki, most mégis zsong a feje, szédül és egyszerűen képtelen tisztán gondolkodni, ami rettentően zavarja. Megijeszti valamennyire, hisz világ életében erre a képességére támaszkodott. Mindig higgadtan, tiszta fejjel képes volt átlátni bármilyen helyzetet és megoldani önerőből. Most viszont képtelen erre. Képtelen megérteni a helyzetet, hogy mi is történt pontosan tegnap és miért. Nem tudja összerakni a puzzlet, túl sok darabka hiányzik és képtelen megtalálni őket.
Viszont kívülről ez a fajta káosz, ami most benne uralkodik, nem látszik. Kifejezéstelen arccal bámulja a plafont, talán csak szabálytalan légzése kelthet gyanút. Lassan húzza fel a lábait és lazán összekulcsolja őket. Talpát érzékenyen érinti a felületi érintkezés, de nem érdekli. Csak szeretne elrejtőzni az érthetetlennek tűnő gondolatai elől. Nyugalmat akar, ami nem akar jönni. Lehunyja kissé a szemét és próbál csupán egy dologra koncentrálni, de persze eredménytelenül. Halkan sóhajt fel és lassan Nettére emeli tekintetét. Fogalma sincs, hogy mit tehetne egy ilyen helyzetben azon kívül, hogy vár. De mire bármi is megfogalmazódhatna benne, érzékeli, hogy a lány kezd végre megnyugodni, így kissé ő is felenged.
- Tőlem? - Meglepi a kijelentés, ő ezt nem tudja ennyire félvállról venni, amíg meg nem érti. És erre csak még több lehetőség, eshetőség robban az elméjébe, amikkel egyelőre nem tud mit kezdeni ismételten. Csak a probléma az, hogy kiűzni sem tudja őket a gondolataiból.
Csendben hallgatja Nettét és magában elemzi a hallottakat. Bámul maga elé, ahogy próbál logikát találni benne és egy teljes egésszé összerakni minden információt. A felszólításra is csak aprót biccent és nyújtja a kezét, ha a lány odaadja neki a bögrét. Viszont egy darabig csak nézi a barna finomságot és a kezét melengeti.
- Hangokat hallasz? Miféléket? És mióta? - Halkan kérdezi, de úgy, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb jelensége. Majd sóhajt egyet és elnagyolt mozdulatokkal túr az elaludt hajzatába.
- Kitalálunk valamit, oké? - Hogy mire mondja? Mindenre. Azért annyira képes felmérni a helyzetet, hogy Nette nincs könnyű helyzetbe. Mások csak azt látják, hogy rátámadt, aminek ki tudja milyen következményei lehetnek. És amint megért minden egyes apró darabkát, képes lesz megoldani a helyzetet. Mint mindig...
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. október 16. 18:37 Ugrás a poszthoz

Hadováló Látogató


Pár napra ágyhoz szögezték, hogy biztos minden rendben legyen fejtájékon. Hiába, csak egy ütést kapott, de azt elég erősen, ami elég volt ahhoz, hogy bekavarjon egy-két dolgot. Még mindig nehezen megy a koncentráció, aludni is csak a bájital miatt tudott valamicskét, amit az ápolónőtől kapott, miután hajnali egy környékén már nem csak forgolódott álmatlanul, de tehetetlenségében nyöszörgött is. Nem szokása az ilyesmi, viszont eléggé szét volt már esve akkorra. Csapongó gondolatai fonalát saját maga sem tudta követni, elveszett a rengetegben, ami ijesztő. Számára túlságosan is. Mostanra viszont normalizálódott kissé a helyzet, de lehet csak annak a rettenetes színű-szagú-ízű löttynek köszönhető, amit nem olyan rég le kellett erőszakolnia a torkán. Viszont már a talpa olyan, mint újkorában. Hogy valami pozitívum is legyen mondva.
Egy könyvet olvas, amit Nettével hozatott fel magának. Vagyis az ajtóig ő hozta, mert újra már nem engedték be hozzá és sejti is az okát... Még mindig túlságosan kusza a helyzet és még mindig ezen őrlődik, hogy mihamarabb megfejtse magában a homályos részeket és megoldják mindezt. De nehéz. Túlságosan is és ez eszméletlenül frusztrálja. Nem tud mit tenni. Nem tud tervezni, mert nincs teljesen tisztában az előzményekről és fogalma sincs a következményekről...
Ahogy megpillantja Lénát, szusszan egy aprót és már azt pörgeti magában, hogy mit mondjon neki a történtekről. Fogalma sincs, hogy megy-e a pletyka, vagy egyáltalán hallott-e bármit is. De Nettének biztosra állította, hogy megoldják. És sajnos ez merőben összeütközik most azzal, hogy igazat mondjon...
- Ez teljesen egyértelmű. - Kap egy hevenyészett mosolyt mellé a lány, miközben félig ülő helyzetbe tornázza magát. Igazából a kisebb tapaszon kívül a fején nem sokat látni, csak, hogy valamivel sápadtabb az átlagosnál. De ez akár még a fényviszonyokra is fogható. Viszont ami sokkalta szembetűnőbb, hogy nem ugrik rá a zacskóra, mint vadász a vadra. Tegnap óta nem igazán van étvágya, úgy érzi, hogyha elkezd enni, azzal a lendülettel jön majd vissza.
Csendben hallgatja a lányt és próbálja fel is fogni amit mond, több-kevesebb sikerrel. Viszont az első perctől leesik neki, hogy valami itt nincs rendben. Főleg, hogy faggatva sincs, hogy mégis miért van itt. Bár ez még magyarázható lenne azzal, hogy talán valaki felvilágosította már őelőtte. Viszont ez a sok felesleges információ... ez már kevésbé tetszik neki. Oldalvást tekint végig rajta, megállapodva az arcán.
- Léna, minden rendben? Elég ramatyul nézel ki. - Bagoly mondja... viszont az eszébe sem jut, hogy talán miatta ilyen. Hisz miért lenne? Él és virul, sokakat még ez sem érdekel, akik elméletileg közelebb állnak hozzá... már ami a vérszerintiséget jelenti...
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. október 19. 22:57 Ugrás a poszthoz

Kami


Mintha Kamilla tökéletes ellentéte lenne; teljesen nyugodt, csak úgy, mint általában. Legalább is kívülről nagyon is így tűnik, ahogy bele van mélyedve a rúnatan könyvébe. Be fogják vele pótoltatni a dolgozatokat a lehető leghamarabb, ő meg nem akar leszerepelni. És mégis... vagy fél órája ugyan azt a lapot bámulja, ki tudja hanyadjára próbálja elolvasni azt a két cikornyás betűkkel lejegyzett szót. Vagy egész egyszerűen már nem is próbálja. Nem is tud igazán koncentrálni most még az írott szövegre sem, túlságosan frusztrálja az elméjében dúló vihar. Valami más lett odabent, mióta magához tért ezen az ágyon. Valamiért képtelen megragadni a saját gondolatait, képtelen rájuk fókuszálni. Mintha csak egy szappant próbálna az ember vizes kézzel megfogni, valahogy mindig kicsusszan az ujjai közül. Viszont ezzel nem tud mit kezdeni, bármennyire is szeretne. Minél inkább rákoncentrál egy-egy gondolatfoszlányra, annál jobban úgy érzi, hogy elveszik a saját elméjének mocsaraiban. Mert most nincs ott más, csak a süppedős, lassú halálra csábító ingovány. És ez megrémiszti, túlságosan is, hisz mindig az elméjére, a gondolatainak logikus folyamára támaszkodott. Mégsem szólt erről még senkinek. Bízik benne, hogy ez csak az agyrázkódás egyik csúnya mellékhatása.
A mozgolódásra felfigyel és ahogy megpillantja a szőkeséget, a könyv már a szekrényen is köt ki, ő maga meg tornázza magát ülő helyzetbe, hogy úgy üdvözölje már a lányt.
- Nem baj, most úgy sem hiányzik. - Érdekes, hogy bárki jön hozzá, minimum egy bögre kakaóval teszi. Kellemes változatosság most az üres kezeket látni, ami azért őt ismerve elég furcsa. De ez ténylegesen az egyik mellékhatás, ami elmúlik. Csak jobb lenne minél előbb, mielőtt még eltűnne az éter bugyraiban.
A kérdésre első körben már reflexből vállat von. Érzi, hogy itt nem kertelhet, nem beszélhet mellé. Lelki szemei előtt feldereng a filmekben jellegzetes látvány, ahogy egy sötét szobában ül egy asztalnál és egy lámpával égetik ki a retináját, válaszokra sarkallva. A megjegyzésre viszont haloványan igaz, de elmosolyodik.
- Végre valaki nem... kertel. - Kissé nehézkesebben találja a szót, amin szusszan egy erélyesebbet, úgy magának. Amúgy köszöni szépen, annyira nem szörnyű látvány. Persze sápadtabb, mint általában és a szeme alatti sötét foltok kialvatlanságról árulkodnak, de az a tapasz a halántéka felett egészen mutatós darab. Viszont végül csak halkan kezd beszélni, maga elé bámulva.
- Már jobban, azt hiszem. A talpam már begyógyult és a szédülés meg a hányinger is enyhült sokkal. Csak megfigyelésre tartanak itt, holnap már mehetek. - Gyorsan lehadarja a dolgokat, csak azután pislog fel Kamillára. - Mit beszélnek? - Ha a lány itt kötött ki, akkor biztos beszélnek és nagyon is érdekli, hogy mit. Na és kivételesen nem maga miatt.
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. október 19. 23:50 Ugrás a poszthoz

Round 2


Ahogy meglátja Nette reakcióját, csak sóhajt egyet lemondóan. Nem, nem fogja most faggatni, nem is lenne rá képes. Viszont a probléma valós, ami már mondhatni mindkettejüket érinti, így biztos, hogy nem is fogja annyiban hagyni. És talán nem is baj, hogy kicsit jegelve lesz a téma. Hiába kapott volna választ a kérdéseire, képtelen lett volna velük bármit is kezdeni. Csak a feje sajdult volna bele az erőlködésbe, hogy egy normális és összefüggő gondolatmenetet, egy teóriát felállítson. A másik fele pedig az, hogy bizonyos részletek valószínűleg a feketeségbe vesztek volna. Milyen ironikus, hogy a kedvenc napszaka az éjszaka, mikor a sötétség jótékonyan fed be mindent, érintése lágy és kellemes. Mégis a fejében kialakuló sötét foltoktól rettegés fogja el. Bár inkább a tehetetlenség frusztrálja, hisz eddig mindent maga oldott meg. Hogy valami túlnőhet rajta... abba belegondolni sem mer.
A kérdésre lassú mozdulatokkal von vállat, majd végre egy aprót bele is kortyol a kakaóba, ami igen nehezen akar lecsúszni a torkán. Inkább vissza is ereszti a bögrét az ölébe és csak bámul bele a fodrozódó italba.
- Még túl sokat nem mondtak. Erős agyrázkódást... szenvedtem, ezért bent tartanak pár napra megfigyelésre. Azt még nem tudom pontosan meddig. - Néhol nehezebben találja a szavakat, de próbál úgy viselkedni, mintha ez normális lenne. A gyógyítónak sem mondott erről semmit. Fél. Fél, hogy mi lenne akkor vele. Akkor túl valóságossá válna ez az egész.
Feltekint az ápolónőre, ahogy észleli a mozgást a látómezején, majd tétován bólint az utasítására. Ismét Nettére pillant, majd a kérdéseken elgondolkodik.
- A tankönyveim. A sürgősebbek. - Már amiből dolgozat, vagy bármi ehhez hasonló várható. Persze örülne pár olvasmánynak a tananyagon kívül is, de túl megterhelő lenne végiglapozni fejben a listát, hogy mit is szeretne. Így inkább hallgat. A kaját pedig le sem reagálja, valamiért most erre gondolni is rossz. De legalább ez biztos, hogy elmúlik... ugye?
A megjegyzésre alig láthatóan elmosolyodik, majd formál egy-két szót, már hang nélkül. Valami megerősítés féle, hogy kitalálnak valamit. Megoldanak minden problémát. Már Nettéét valahogy. De előbb helyre kell pakolnia magában jópár dolgot és rá kell jönnie, hogy mégis mit tegyen a változások fényében...
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. október 22. 14:47 Ugrás a poszthoz

Kami


A meglepődöttségre nem tud mást reagálni, minthogy vállat von. Nem is érti, valahogy mindenki ezen akad meg, hogy nincs étvágya. Oké, fura, hisz tényleg róla van szó, akinek alapjáraton jöhet akármikor akármi, ha kajáról van szó. Viszont most egyszerűen képtelen bármit is magába erőszakolni. Keveredik benne az agyrázkódás miatti hányinger a kialvatlanság miattival, egyszerűen úgy érzi, hogyha bármi is lecsúszik a torkán, azzal a lendülettel jön is vissza. De ez majd elmúlik. Legalább is ezt mondták.
A megjegyzésre haloványan ugyan, de ő is elmosolyodik. Hiába, nem bírja, ha kertelnek vele, jobban bírja az őszinteséget, még ha durva is. Ugyan ezt képviseli, másokkal sem viselkedik másképp, mint amit elvár. Viszont vannak olyan helyzetek, mikor könnyebb kicsit ferdíteni, vagy épp elhallgatni egy kicsit az igazságból. Ez most is így van. Ahogy a kérdést meghallja, oldalvást pillant Kamira, majd vissza az ölében heverő kezeire. Mindegy, hogy mi történt, ő nem hibáztatja Nettét. Nem volt önmaga, valamitől rettegett, ő meg rosszkor volt rossz helyen. De járhatott volna rosszabbul is... És talán Kamilla pont ezt a részét látná a dolognak nem azt, amit ő. A mérleg mindenkinél másfelé billen inkább. Ezért nehéz, hisz nem akar még több konfrontálódást maga körül. Kivételesen tökéletesen ellenne a csendes nyugalom tengerén, egy andalgó kis ladikban egyedül. Csak egy kicsit, csak addig, míg kitisztul a feje és nem akar teljesen elveszni a saját elméje fogságában. Túlságosan is káosznak érzi, ami most odabenn kavarog benne. A legrosszabb az egészben, hogy segíteni is képtelen ezen, egyszerűen képtelen megragadni a gondolatainak fonalát. Tovasiklanak a koncentrációja gyenge markából és újak, még kuszábbak veszik át az előzőek helyét.
- Ő is... rosszul nézett ki, de nem... miattam. - Habozva szólal csak meg, miközben beletúr bozontos hajzatába, pótcselekvés gyanánt. Nehezen találja a szavakat olykor, ami igen furcsa, hisz róla van szó.
- Egy szaktársamnak... rohama volt és próbáltam segíteni, csak én jártam rosszabbul. - Akadozó mozdulatokkal von vállat, hisz ezt igazából még magával is el kell hitetnie. Van ebben igazság, de nem a teljes. Főleg, hogy nem a józan ész diktálta a tetteit, ami például egy idegennel szemben tökéletesen helytállt volna. Nem, nem szólt egyből tanárnak, nem keresett segítséget, próbálta ő megoldani a helyzetet. Persze tanult a hibájából...
- De jól vagyok. Mondjuk. Alig alszom, zakatolnak a... gondolataim, de túléltem. - Megenged magának egy silány mosolyt mellé.
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. október 22. 20:28 Ugrás a poszthoz



Szokták mondani, hogy az első benyomás sokat nyom a latban, gyakran olyannak könyvelik el az embert, amilyennek gondolják az első pillanatokban, azon pedig változtatni igen nehéz. Elsős, az elsősökre meg talán ez különösen érvényes. Mégis valahogy a baj röhögve járkál a nyomában, hol kigáncsolja, hol kézen fogva mennek neki a világnak. A mostani az inkább a második opció. A klubhelyiségben valahogy odacsapódott a sötét oldalhoz ő is, ki tudja, hogy magától, vagy épp Nette vitte bele. Bár tény, hogy őt sem kell félteni ilyesmiben. Na meg egyből oldódott ő is jobban, ahogy meg lett kínálva üdítővel. Remek kombó a gyógyszerével, a fantáziája élénkebb, mint valaha. Ezért is masírozik valahol az első sorban, lebegtetve maga előtt egy-két kisebb festékes bödönt. Rettentő hasznos varázslat, amit az ilyen nyiszlett emberkéknek találtak ki, mint ő is.
Ahogy odaérnek a bejárati csarnokhoz, tompa puffanással landol a festék és néma mutogatással jelzi, hogy ott vannak ám. Minek beszéljen, ha Annelie pont felé nézett? Fapofával nézi közben a többiek ténykedését, bár a pazar hangulatvilágításra elnyílnak az ajkai kissé, de hamar rendezi az arcvonásait.
- Szerezzek kaját addig? - Mert az építkezés nem neki való. A kajához meg ért és szereti is a hasát. Ha meg már lett asztal, ne álljon ott csupaszon. Közben Nettére néz, hogy jön-e, vagy marad szájat tátani, ahogy ő tette az előbb.
Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. október 23. 23:14 Ugrás a poszthoz



Kiveszi a részét rendesen az iskolai eseményekből, bármiről is legyen szó. Az se volt kérdés, hogy itt meg fog jelenni, amennyire belejött már ebbe a nagy szocializálódásba. Még az sem tántorította el, hogy zajlottak az események az utóbbi időben. Bár úgy van vele, hogy ez jó lesz egy kis lazítás gyanánt, főleg, ha meglesz rendesen pakolva földi és földöntúli jóval az asztal. Az est nagy részét tuti amellett fogja tölteni.
Így természetesen -valahol mélyen- benne is megvan az az egészséges izgatottság, amit maga a téma is kelt az emberek többségében. Viszont velük és a flancos jelmezeikkel ellentétben ők nem agyaltak rajta napokat. Frappáns és nosztalgikus. Igen, talán ezzel lehetne a leginkább jellemezni a testüket takaró lepedőket. De legalább illik a környezethez, hisz a pokol tele van mugli szellemekkel, nem?
Belökve az ajtót, igaz gentleman módjára engedi be maga előtt a mintás lepedőt és a szemrésen át szemléli a környezetet. Azért eléggé látványos lett, az nem vitás. Viszont a már jelenlévőket szemlélgeti, már amennyit ki tud venni belőle. Hullajó arcok vannak...
- Hülyén érzem magam. - Mondja Nettének, közben megemeli kissé a kezeit is, hogy meglibbenjen a lepedő, hogy tudja miről is beszél. Viszont ez még nem gátolja semmiben. Ellesz ő itt egész éjszaka, főleg, ha végre ledönthet valami trutyinak kinéző és italnak csúfolt cuccot.
- Nagyon remélem, hogy részedről is az asztal az első célpont. - Elmosolyodik kissé a jelmez alatt. Király, most akár vigyoroghat is, mint a tejbetök, úgy sem látja senki. Viszont ha Nette választ ad, nem toporog tovább az ajtóban, hanem célirányosan indul meg a zsákmány felé.
Mr. Casper Frost
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. október 25. 22:57 Ugrás a poszthoz



A válaszra némán bólint. Végül is igaza van, övéké a legkirályabb mugli jelmez, amit csak találni lehet az agyonmaszkírozott arctömeg fergetegében. Meg amúgy is... nem mintha túlzottan érdekelné, hogy miben van. Amíg nem kell testet villantani, ő tökéletesen elvan. Egy lepedővel a fején is akár, mert ez most kifejezetten menő. Igen is az.
Lobog körülötte a kockásféle anyag, ahogy megindul az asztalok felé. Út közben rabul ejti a tekintetét a dekoráció, a tűznyalábok. Igazából most ad hálát Merlinnek, hogy tériszonnyal áldotta meg és nem tűztől való viszolygással. Na akkor tuti nem kéne a lepedő, alakítana ő olyan élethű szellemet, hogy keresve sem találnának jobbat. Részvéte minden ebben szenvedőnek. Na számukra elég velős lehet a menj a pokolba felindulás.
Az asztalhoz érve megcsapja a bőség zavara effektus első körben. Így inkább elveszi a leggusztustalanabbnak kinéző löttyöt és egyszer élünk alapon meg is húzza. Hmm, menta, nem rossz.
- Fogadjunk. - Mielőtt lényegre térne, bepuszil két süteményt. Persze különbözőt, hogy el tudja dönteni melyik lesz végül a legjobb. Közben végigjártatja tekintetét ismét a termen, na és a jelenlévőkön, már amennyit lát belőlük. Bár tény, hogy elég sokat dob pluszba a látképen a megannyi pokolbéli árnyék, amik a jelenlévők arcán pimasz táncot lejtenek.
- Látod azt a béna zombijelmezest? - Meglebegteti a lepedőt a srác irányába. Nem messze tőlük cövekelt, már majdhogynem szájtátva bámulva a táncolókat. Se hall, se lát. Tipikus.
- Nézzük mennyire vagy élethű szellem... - Hanglejtéséből egyértelmű, hogy mit is pontosan. - Ha megcsinálod hitelesen, akkor én jövök.
Mr. Casper Frost
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. október 26. 18:55 Ugrás a poszthoz

Hablegény


Mintha meg sem fordult volna a fejében az a lehetőség, hogy nyúlcipőt húzzon és visszasiessen a kastélyba, úgy indult meg habozás nélkül a nádas felé. Ami furcsa, ha már róla beszélünk, hisz legalább pár hosszúra nyúlt másodpercig átveszi általában a hatalmat a spontán cselekedetek felett a józan gondolkodás. Pro-contra érvel felsorakoztatása tiszta fejjel, a mérlegelés, majd a higgadt döntés. Most viszont automatikusan indult meg, bár a higgadt, tiszta fejből nem adott alább, hisz legalább a pálcáját szorongatja.
Ahogy eltűri az útból a sűrűn nőtt növényzetet, hunyorogva hajol óvatosan közelebb, hogy lásson is valamit. A szeme mostanra úgy ahogy hozzászokott a sötéthez, így ha mást nem is, egy árny alakját képes felfedezni, némi szuggerálás után. Ahogy megmoccan az árny, automatikus reakció gyanánt rezzen össze alig láthatóan, de a szemét akkor sem veszi le róla. Tucatnyi gondolat cikázik a fejében, többek között egy fénykeltő bűbáj után kutat, mait nemrég sajátított el. Jól jön az ember fiának, ha az éjszaka közepén nem tud aludni és a könyvek oltalmába menekülne. Viszont ahogy szóra nyitná a száját és a pálcát ívesen megtáncoltatná a levegőben, mintha egy szempárt látna rá szegeződve, amiben a hold fénye kísértetiesen csillan meg. Nem bolond, nem akarja ennél jobban megpiszkálni az alvó oroszlánt, így is könnyen elképzelhető, hogy ő húzza a rövidebbet. Talán még nem lenne késő megfutamodni és elmenni. De az a fránya kíváncsiság nem engedi... egyszerűen tudnia kell, hogy mi ez előtte a vízben. Addig nem nyugodhat.
A gondolatmenete után, mintha csak neki akarna kedvezni valami magasabb erő, villan valami a vízben, ami bevilágítja a sötétséget maguk körül kissé. Nem kapja el a fejét, nem hunyja le a szemét, hunyorogva issza magába a látványt, ami alig pár rövid másodpercig tart. Döbbenten bámulja immár a húsvér embert és a hallójáratai is megtelnek az elejtett szitkokkal. Csak állja a farkasszemet egy darabig, majd a pálcáját leeresztve köszörüli meg a torkát, de a tekintetét továbbra is rajta tartja, mintha ezzel bármit is elérhetne.
- Az előbb... más voltál. - Rettentő bölcs megállapítás, de még nem sikerült minden egyes puzzle darabkát a helyére raknia. Olvasott már mágikus lényekről és mára már elmondhatja, hogy nem csak a mugli fantasykönyvekből. Az előbb... tisztán látta, ahogy egy pillanat erejéig a testén tucatnyi apró fénypötty módjára tükröződött vissza a hirtelen jövő fény, ami arra engedi következtetni, hogy pikkelyek fedték a testét. Lábakat sem látott, na meg az emberi vonások is igen elenyészőek voltak, már amit ilyen rövid idő alatt képes volt megállapítani és szemrevételezni.
- Egy hab... sellő vagy. - A hableány elég gázos lett volna, tekintve, hogy elég nyilvánvalóan a férfi nemet erősíti. Viszont nem látni rajta, hogy túlságosan lesokkolná a helyzet, sőt. Teljesen nyugodt, most, hogy megoldotta a rejtélyt.
Mr. Casper Frost
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. október 26. 22:34 Ugrás a poszthoz

Lilla


Viccesnek találja a szituációt, ahogy a páncél széthullott darabjai közt szenveleg a lány. Talán kissé érdekes, abszurd humorra utal, de legalább nem látszik rajta. Félig felvont szemöldökkel néz rá, az arca ezen kívül kifejezéstelen mimikát öltött, mint általában. A szívverése is normalizálódott, már csak unalmasan normális tempóban pumpálja a vért szét a testében. Eddig tartott a csöpp adrenalinlöket.
A kérés viszont meglepi. Nem gondolta, sőt, még most sem hiszi el, hogy ennyire megsérült volna az esés miatt. Bár tény, hogy nem veszett el benne egy gyógyító vagy mugli orvos sem, hogy ezt ilyen távolságból meg tudja állapítani. Viszont lehet, hogy nem hatja meg különösebben a dolog, sok mindent el is lehet róla mondani, de azt nem, hogy bunkó lenne. Főleg, hogy ha csak közvetetten is, de miatta került padlóra. A másik, hogy elnézve a lányt és tudva a saját fizikai állapotát, valószínűbb, hogy ő előbb dőlne ki, mint a másik. De egy próbát akkor is megér a helyzet, ha mást nem is. Azért mielőtt a segítségére sietne, lefirkant még egy mondatot a listára; Edzeni és erősebbnek lenni. Legalább is ez lenne a normális, tinédzser fiúk esetében elvárt forma. De ugye még mindig róla van szó, így egy elegáns mozdulattal áthúzza úgy, ahogy van és egy másikat ír a helyére; Elsajátítani egy varázslatot, ami kompenzálja a fizikai hiányosságaimat.
- Fel tudsz állni? - Kérdezi, ahogy letérdel mellé és szemrevételezi, jobb híján az átázott nadrágrészt. A magyarázatra viszont ismét a magasba szökik a szemöldöke és úgy pillant fel immár az arcára.
- A helyedben ezt nem híresztelném. Vagy legalább színesítsd ki kicsit, hogy volt is valaki benne. - Elereszt egy lagymatag mosolyt is mellé, majd óvatosan ráteszi a kezét a lány térdére és kicsit megnyomja, hogy felmérje mennyire rossz a helyzet. Mert nagyon ért hozzá, ó igen.
- Ez fájt?
Mr. Casper Frost
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. október 26. 23:03 Ugrás a poszthoz

Elemis kirándulásos gyűléses

Amilyen magának való volt világéletében, olyan hatalmas pálfordulást vett mióta itt van. Még fokozatosnak sem mondható a nagy átalakulás. Igaz, az első napokban másra nem is volt kíváncsi, mint a konyhára, meg a könyvtárra, a többi időt, meg egyedül töltötte, mert ehhez volt hozzászokva. Ahhoz képest mostanra jelentkezik minden hülyeségre, a Halloween partira is magától ment, még győzködni sem kellett. Viszont azért sosem fogja meghazudtolni teljesen saját magát. Nem gondolta túl a dolgokat, talán még az az egészséges izgalom sincs meg benne, mint társaiban. A táskáját is csak tegnap este tömte meg a legfontosabbakkal, át se nézte igazán, hogy megvan-e minden. Biztos magában, a leglényegesebb holmikat, meg beletömködte a zsebébe. Még szerencse, hogy az ágyát nem tartotta létszükségletűnek...
A megbeszélt időben már ott ácsorgott Nette szobája előtt, kissé karikás szemekkel és bozontos fejjel. Valószínűleg a fésűt a zsákjából is kifelejtette. De legalább nem akar megszakadni a súly alatt. Élelmes kölyök, a legfontosabb és legegyszerűbb varázslatokat már napi szinten űzi... ahogy most is teszi a lebegtető bűbájjal.
Teljes némasággal caplatott le Nette mellett a bejárati csarnokba, ahol egy tompa puffanással le is pakolta a táskáját. Ha a tanár úr felajánlja, köszöni szépen, ezer örömmel elfogadja a csomagmegoldó könnyítő bűbájt, hogy bírja az utat majd végig. Elég győzelem lesz neki az, hogy helyén maradt tüdővel érkezzen majd a táborhelyre.
- Jó reggelt. Tanár úr, az órák holnap kezdődnek majd, ugye? - Na igen, jobb biztosra menni. Ma úgy is biztosan használhatatlan lesz, csak a felderítő sétát ejti max meg a szállás körül.
Ahogy a választ és a bűbájt is bezsebelte, visszacaplat persze Nette mellé, közben azért köszön külön Fanninak és Lillának is. Már ha egyáltalán odafigyelnek rá.
- Gondolom a gyógyszer mellékhatása. Valamit valamiért. - Vállat von és elnyom egy ásítást közben, ha már ez került szóba.
Mr. Casper Frost
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. október 31. 00:52 Ugrás a poszthoz

Elemis kirándulásos menetelős

A tanár úr szavaira bólint és nyugtázza is a hallottakat. Máris kevésbé kételkedik a döntésében, hogy belevágott a kirándulásba. Bár csak remélni tudja, hogy nem terveznek nekik nyakatekert túrákat a vadonban, mert biztos, hogy ott helyben kezdhetik megásni majd a sírját... Erre inkább rá se mer kérdezni, még a végén sarkon fordulna és beenné magát a szobája mélyébe. Na nem mintha Nette hagyná, hogy felhúzza a cipőjét, na meg az ilyesmi általában nem is vall rá.
A kettejük közti párbeszédet hamar lezavarták, egyikük sincs jelenleg a toppon, így mind a ketten rendkívül elnézőek a másikkal szemben. Csendben lépkednek egymás mellett, amit az állomásig vezető út végénél tör meg a gyomrának korgása. Hiába ivott szokásához híven kakaót, na meg bekapott pár falatot is indulás előtt, máris kiment belőle az energia, amit a teste persze így jelez neki.
- Neked van kajád? - Fordul Nettéhez félig felvont szemöldökkel. Na nem mintha neki nem lenne, a táskája egy nagy része csupán ilyesmivel van megtömve. Ismeri saját magát, nem bíz itt semmit a véletlenre. De majd csak a vonaton szed elő bármit is, addig türelmesen kivár, persze.
Az állomáson megpillantja Izát is, akinek oda is int. Nem gondolta volna, hogy ennyien jönnek olyanok, akiket ha máshogy nem is, de legalább látásból ismer. Azért máris kellemesebb a tudat, hogy ezekkel az emberekkel lesz összezárva másfél hétig, mintha vad idegenek lennének. Na persze nem mintha az túlzottan zavarná, de még ő is aláírja, hogy így jobb.
Ahogy befut a vonat, valahogy sikerül az elsők között felszállnia, pedig nem is tolakodott, Jól befoglalja maguknak az egyik zugot és az út nagy részén a hasába tömi a magával hozott morcognivaló egy részét. Jól nevelt kölök, azért Nettét megkínálja.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Havasi Bence Milán összes RPG hozzászólása (55 darab)

Oldalak: [1] 2 » Fel