29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Avery Lyall összes RPG hozzászólása (64 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Le
Avery Lyall
KARANTÉN



RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. október 27. 00:35 Ugrás a poszthoz



Rettenetesen hülyén érezte magát attól, hogy még annál is többet állt a tükör előtt, mint amennyit szokott, holott valószínűnek tartotta, hogy ha Seth most viszontlátja, akkor nem azzal lesz elfoglalva elsősorban, hogy milyen a frizurája vagy a fél füléből lógó hosszú fülbevaló. Mégis, talán egy kis készülés nem árt… Hiszen olyan régen nem látták egymást!
Akkor vágta le mérgében a fésűt a polcra, mikor nyolcadszor is nekiállt megfésülködni, mint valami szerelmes csitri. Hirtelen fordított hátat a tükörnek, magában puffogva azon, hogy valószínűleg mennyire felesleges, amit művel, mert őszintén szólva erősen kételkedett benne, hogy Seth öccsének igaza van, és pont ő fog kelleni ahhoz, hogy a másik kicsit helyre zökkenjen. Kicsit úgy volt vele, noha már százszor végiggondolta ezt, hogy Seth már kereste volna őt, ha tényleg akar tőle valamit. Igaz, Avery sem sietett felfedni magát, akárhányszor csak a másik után lopózott görény alakban, hiszen nem akarta belerántani abba a katyvaszba, ami az élete… Lehet, hogy a másik oldalon is erről volt szó. Most viszont részéről nagyjából rendeződött a helyzet, ha pedig hihet Sebastiannak, akkor náluk is változtak a dolgok.
Végül magára kapta bőrkabátját, derékig érő haját pedig kihúzta az anyag alól, mielőtt még lopva egy utolsót pillantott volna a konyhaablak üvegére, mert csak nem tudta megállni, hogy megnézze, hogyan fest. Szívdöglesztő volt, annyi szent, bár nem hivalkodó módon, hiszen nem csábítani készült, hanem egy komoly beszélgetésre. Már ha egyáltalán szóba állnak vele.
Bogolyfalva egyik sikátorába hoppanált, ahol ezt követően gyorsan alakot váltott, és pár pillanattal később már az utcán szedte a lábacskáit, mint egy kicsi, de roppant fürge görény. Sebastian a segítségére volt, megmondta neki, hogy hol és mikor várható, hogy feltűnjön a bátyja, úgyhogy Avery szépen lesbe ült, próbálva elkerülni a nedves helyeket, mert még ha csak az este egy későbbi pontján is kíván visszaváltozni emberi alakba, azért az nem lenne jó, ha sáros és vizes lenne addigra. Végül feltelepedett egy padra, ahonnan jól belátta az utcát, és onnan kezdte figyelni, hogy mikor tűnik fel valamerre Seth. A fiú úgy volt vele, hogy ezt az egy esélyt még meg kell, hogy adja magának, maguknak, még akkor is, ha a megérzése azt is mondta, hogy teljesen felesleges és csak fájni fog. De ezt még… ennyit még kellett.
Mikor végre felbukkant a másik, akkor a pici görény szíve meglepően nagyot dobbant – annyira, hogy már csak megszokásból is elkezdte magát némán átkozni, amiért képtelen parancsolni a saját reakcióinak. Ezt azonban gyorsan odébb hessegette, most nem volt idő arra, hogy ezzel foglalkozzon, majd lesz rá bőven módja az után, hogy Seth elküldi őt a fenébe. Most viszont nem akarta szem elől téveszteni, úgyhogy le is ugrott a megfigyelőállásról, és a fiú felé iramodott. Amikor már a járdán szaladt, majdnem elérve hozzá, hangos, csipogó hangot hallatott, hogy a másik biztosan felfigyeljen rá, aztán játékosan elkezdett Seth lába körül mászkálni, majd, ha a másik hagyta, akkor két lábra állva kapaszkodott bele a nadrág szárába, és bámult fel rá azokkal a pici gombszemekkel.
Avery Lyall
KARANTÉN



RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. november 3. 01:19 Ugrás a poszthoz



Csak nézett felfelé rá, pillantása bejárta a kissé nyúzottnak tűnő arcot, a vonásokat, amiket nagyon rég látott utoljára ennyire közelről. Megváltozott azóta, férfiasabb lett és most, talán azoknak a hatására, amikről Sebastian mesélt, mintha az életkedv is elillant volna mögülük. Most értette csak meg, hogy miért kereste őt meg a kisebbik Selwyn, mert nem volt rajta mit szépíteni, Seth szörnyen festett.
Amikor leguggolt hozzá, akkor Avery teljesen elhallgatott, és visszahuppant két első mancsocskájára. Ahogy a fiú hozzáért egészen halványan összerezzent, mert felsajgott benne valami attól, hogy hirtelen eltűnt közülük a fizikai távolság, de aztán úgy döntött, hogy nem érdekli mennyire fog fájni, még most az egyszer azt akarja, hogy Seth megsimogassa, hát kobakját a fiú tenyerébe fúrta, szemeit pedig egy hosszú pillanatra lehunyta. Nem tudta, hogy ilyen érzés lesz, ha egyszer újra hozzáér a másik. Egyszerre nagyon jó és mégis olyan, mintha valami tépné belül, mert teljesen biztos volt benne, hogy ez a legeslegutolsó. Nem lesz ilyen több, mert Seth el fogja küldeni. Már akkor is szerencsés lesz, ha csak végighallgatja.
Mikor idáig jutott, akkor nyitotta ki hirtelen ismét a szemeit, mert rájött, hogy ha enged a késztetésnek, akkor most egyszerűen csak a fiú kezébe mászna és összegömbölyödne, csendesen pihenve. Nem először kísértette meg a gondolat, hogy örökbe fogadtatja magát vele így görény alakban, de mindannyiszor keserű nevetés lett a vége, ahogy ez a fejében most is történt. Na persze.
Különben is. Most Seth miatt volt itt és nem a saját önzősége miatt, és ahogy felnézett a fiúra, el is felejtette az előbbi fájdalmas gondolatmenetet. Segíteni kell neki. Már ha hagyja.
Finom remegés futott végig a hajlékony görénytesten, ahogy megrázta kicsit magát, hogy vissza tudjon térni a játékos kis állatka szerepéhez, aztán kapta magát és vidáman csipogva feliramodott Seth nyakába. Játszott, csikizte a bajszocskáival, félig körbetekeredett a nyakán, miközben valahol bent éppen mélyre temette azt a tényt, hogy élete első szerelmének illatát érzi és menten meghasad benne valami a gyötrődéstől. Hát ezért nem akarta ő ezt, ezért nem akart soha ilyesmit érezni.
Avery Lyall
KARANTÉN



RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. november 3. 01:30 Ugrás a poszthoz



Bánta is ő, hogy éppen hol vakargatják! Egyedül csak annak örült, hogy Seth foglalkozott vele és nem csak elsétált mellette, hiszen senki sem lenne köteles egy idegen állatkával törődni. Neki viszont hagyták, hogy nyakba másszon, hogy elhelyezkedjen, csak akkor lepődött meg kissé, mikor el is indultak. Hoppá. Akkor most felmennek a kastélyba..? Nem volt benne teljesen biztos, hogy ez a világ legjobb ötlete, és őszintén szólva a bundája utolsó szőrszálának a legvége sem vágyakozott vissza azok közé a falak közé, de kénytelen volt elismerni, hogy valószínűleg ott hamarabb találnak olyan helyet, ahol nyugodtan tudnak beszélgetni. Más kérdés, hogy talán friss próbaidősként nem kellene beszöknie egy diákoktól nyüzsgő iskolába… de maximum majd ráfogja, hogy az öccsét kereste.
Miután ezt ilyen jól eldöntötte, megnyugodva simult a fiú nyakába és az út hátra lévő részében azt élvezte, hogy hozzáér. Figyelte a mozdulatait, a lépését és mindent, amit eddig csak magányos sztalkerkedése közben nézhetett messziről, közben pedig egészen belefúrta magát Seth kabátjának a nyakába. Tényleg jól jött a plusz melegítés, a puha bunda nem volt annyira meleg, mint az emberként hordott bőrkabát, de most ezzel kellett beérnie.
Egy ponton azért mondjuk elkezdett gondolkodni, hogy mégis mikor lesz alkalmas ezek után, hogy visszaváltozzon. Mármint… lehetséges az is, hogy végül a vadőrhöz vagy az LLG tanárhoz viszik, mint szökött házi kedvencet, az pedig nem lenne annyira szerencsés. Végül azonban abbahagyta a különféle forgatókönyvek gyártását, és inkább véletlenre bízta magát. Az többnyire be szokott neki jönni.
Meg egyébként is, túlságosan jó illatú volt Seth nyakának a hajlata, a léptei pedig nagyon nyugtatóak. Annyira, hogy Avery félig be is aludt, amíg mentek.
Avery Lyall
KARANTÉN



RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. november 7. 14:10 Ugrás a poszthoz



Csendesen üldögélt az egyik pad támláján, nem annyira szem előtt, de nem is igazán bujkálva - igazából csak az egyik fa nyújtotta árnyékot használta ki, hogy rejtse őt egy kicsit. Volt mit átgondolnia, ehhez pedig nem volt szüksége közönségre, viszont a falut nem nagyon akaródzott elhagynia.
Hosszú hajába néha belekapott az őszi szél, ő pedig ilyenkor fázósan összébb húzta magán a kabátot. Könnyen el lehet szokni a kontinensi téltől, neki pedig úgy látszik, már sikerült is.
Mindenesetre, talán most először mutatkozott újra emberként Bogolyfalván, úgyhogy igyekezett nem túl feltűnően megjelenni. A ruhája egyszerű fekete volt, acélbetétes bakanccsal és bőrkabáttal, szemeit is csak szolidan húzta körbe tussal - ennek egyszerűen nem tudott ellenállni, mert tudta, hogy jól áll neki, és hozzá tartozott a személyiségéhez. Viszont a mindenféle egyéb kiegészítőket minimumra csavarta, gyűrű sem volt rajta se fülbevaló, nyakláncát pedig a ruha takarta.
Lustán lepöckölt egy kis darab hamut a cigijéről, amit ujjai között fogott. Nem volt komoly dohányos, de időről időre rágyújtott, ha gondolkodni akart vagy csak úgy időt tölteni. Nem is hordott magánál sok dohányt, csak ami belefért az elegáns cigaretta tárcába.
Elnézte az egyik madarat, ami valamit csipegetett a szikkadt fű között. Nem mondhatta, hogy hiányzott volna neki a falu, sőt, de mostanra talán már nem sok ismerős maradt errefelé, habár ha jobban belegondolt, azok a diákok, akikkel ő kezdte az iskolát, még csak most végzősök. Erre a gondolatra ösztönösen kicsit lejjebb hajtotta a fejét - egy kicsit sem volt most kedve ismerősökhöz.
Avery Lyall
KARANTÉN



RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. november 7. 20:08 Ugrás a poszthoz



Éppen elvolt a saját gondolataival, mikor besétált a képbe az a nyeszlett srác, akit Seth-tel látott egyik alkalommal. Kis híján félre is nyelte a cigifüstöt, miközben nem kicsit megátalkodva figyelte, amint a másik se szó, se beszéd leül mellé a padra és csak úgy... van. Mi a f*? Ez holdkóros?
Kíváncsian pislogott hát a hívatlan vendégre, majd megunta és szívott még egyet a cigijéből. Elképzelni sem tudta, hogy mi lehet a srác baja, mert vaknak nem tűnt, de a mozgása is furcsa volt, mintha azt sem tudná, hol van. Nos, nem az ő dolga. Ha nagyon elkezdi zavarni, maximum odébbáll.
Mire idáig jutott a gondolatmenetben, a másik mégis csak észrevette, hogy létezik, és szemtelen módon egyből a cigivel akarta lenyúlni. Avery vetett rá egy bosszús, csúnya pillantást, de nem felelt. Nem szeretetszolgálat, vegyen magának.
Pár pillanattal később viszont visszavándorolt rá a tekintete. Seth ismeri. Ha ezt figyelembe vesszük, akkor talán mégsem fájna annyira egy szál cigi kölcsönzése, bár eléggé kétséges volt számára a srác kora, de végül is nem az ő felelőssége, hogy ki mikor kezdi el mérgezni magát. Neki személy szerint már úgyis sikerült olyan tizenhárom éves kora környékén.
Elővette hát a cigarettatárcáját, miközben saját dohányát az ajkai közé fogta.
- Nesze, vegyél - nyújtotta a fiú felé és pattintotta fel a fedelét, de a kezéből nem adta ki az értékes holmit, amit több okból is úgy őrzött, mint a szeme fényét.
Pillantása, amivel az idegent figyelte, valahol fél úton volt a bizalmatlan és a bosszús között, de ha jobban megfigyelték, akkor látszott benne az is, hogy nem teljesen biztos abban, hogy a másikkal minden oké. Ha egy kicsit is vörösebb lett volna a szeme, akkor megkockáztatja, hogy be van szívva, na de így..?
Avery Lyall
KARANTÉN



RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. november 7. 21:06 Ugrás a poszthoz



Tulajdonképpen már egyre kevésbé lehetett őt lányokkal összekeverni, bár tény és való, ha szerette volna, akkor tudott volna úgy kinézni, hogy míg meg nem szólal, addig a másik nem képviselőjének higgyék. Ebben a mondatban viszont fontos szerepet játszik a megszólalás, mert onnantól fogva már esélytelen volt, hogy a mély, selymes tónusú hanghoz egy nőt társítsanak.
A fiú vett egy szálat, Avery pedig felvont szemöldökkel figyelte, ahogy a pálcával szerencsétlenkedik. Mai napig nem tudta megszokni, hogy a varázslók még az ilyen apróságokat is ezzel az eszközzel oldják meg, számára annyira ormótlannak tűnt egy formás öngyújtóhoz képest.
Aztán meg kérdezősködni kezdett. Avery rövid gondolkodás után rájött, hogy a címer miatt érdeklődhet, hiszen igen, Seth-tel volt, ismerheti, ő meg nem is gondolt rá, hogy mi virít a cigarettatárcán, annyira megszokta már.
- Közöd? - kérdezett aztán vissza, mert ennek ellenére sem volt szándékában válaszolni. Ha lopással vádolják meg, akkor úgyis csak körberöhögni és itt hagyja a fenébe, nincs ideragadva a padhoz.
Kis elégtétel volt, hogy a srác elkezdett köhögni a cigitől.
- Na mi van kölyök, csak nem az első szál? - derült fel kicsit az arca, bár a mosolyába gúny vegyült, mert a gyerek furcsa is volt és kotnyeles is. Hagy köhögjön csak egy kicsit, legalább megtanulja, hogy ne játsszon nagyoknak való dolgokkal. Mennyi lehet, tizennégy?
Viszont részéről ezen a ponton meg is unta, mert nem sokáig szórakoztató azt nézni, ahogy másik szenvednek a cigijükkel, meg egyébként is, nem akarta, hogy rákenjenek valamit, ha a srác még a végén összeesik itt, amilyen furán viselkedett, úgyhogy fogta magát, leugrott a padról és szó nélkül elindult a falu felé.
Avery Lyall
KARANTÉN



RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. november 7. 22:12 Ugrás a poszthoz



A srác nem felelt, úgy konkrétan semmire se, a cigit se köszönte meg, úgyhogy Avery egy ponton úgy döntött, hogy neki nincs tovább dolga vele. Ezért is indult el, na meg mert nem vágyott társaságra különösebben, de egyszer csak lépteket hallott és megfogták a vállát.
A kölyöknek az volt a szerencséje, hogy meg is szólalt a tette mellé, mert így biztos volt benne, hogy csak az előző kis srác volt az óvatlan valaki, aki a személyes terébe pimaszkodott.
Megpördült a sarkán, úgy, hogy a haja lebbent mögötte, de nem fárasztotta magát azzal, hogy pálcát vegyen elő - sőt, a kezei továbbra is a kabátja zsebében voltak. A pillantás, amit a másik kapott, többet mondott ezer szónál, és bár Avery alacsonyabb volt nála, ez nem akadályozta meg abban, hogy földbe döngölő tekintettel nézzen rá.
- Ki kérdezi? - szólt a válasz, azonban ekkorra már a pillantása is rideg és szenvtelen lett, hangja pedig nem árult el különösebb érzelmet. Nem tudta igazán összerakni, hogy a fiúnak mi köze lehet a Selwyn testvérekhez, de miután már egy fokkal kevésbé nézett úgy ki, mint aki menten összeesik, lehet, hogy megfontolja, hogy váltson vele pár szót. - Honnan ismered a címert? - kérdezte még, mert bár számára nyilvánvaló volt, de remélte, hogy fel tudja ez által deríteni a kapcsolati háló egy részét, és kiderül, hogy az idegen milyen helyet foglal el benne.
Most nézte csak meg jobban, mert elég közel került. Túl közel, ami azt illeti, de Avery egyelőre ezzel nem foglalkozott. Zöld szemek, sötét haj, hatalmas fül... az szinte biztos, hogy nem Seth rokona, erre le merte volna tenni a nagy esküt.
Avery Lyall
KARANTÉN



RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. november 7. 23:07 Ugrás a poszthoz



Szépvölgyi, huh? Hát róla meg nem hallott név szerint. Elsőre meg is fordult a fejében, hogy talán nem is mond igazat a másik, de aztán a következő kérdésre is válaszolt, Avery fél szemöldöke pedig finoman felfelé szaladt. Aha. Hát ez meglepő fordulat.
Na most ha attól eltekintünk, hogy ha nem ismeri a testvéreket, akkor nem érti a választ, mert ő címerre kérdezett rá, a fiú meg emberekkel válaszolt, akkor is volt egy meglepő részlet a dologban. Az egyik a párja.
- Sebastiannal jársz? - kérdezte hát, csak a biztonság kedvéért, kissé összehúzott szemekkel, mert bár úgy vélte, hogy csakis ez lehet a válasz, de az előbb Richárd viselkedett annyira furcsán, hogy el tudja róla képzelni, hogy csak azt hiszi, hogy jár valamelyikkel. Ebben az esetben meg akár azt is gondolhatja, hogy Seth-tel, ami újabb bonyodalmat jelent. Azon természetesen meg sem lepődött, hogy fiúk vannak együtt, sőt, gyakorlatilag észre sem vette a dolgot, mert az ő számára éppen annyira természetes volt, mint bármi más. Az egész helyzetben egyáltalán nem ez volt a furcsa, bár tény, ami tény, kicsit elgondolkodott rajta, hogy vajon mit eszik az ifjabbik Selwyn ezen a srácon. Na de nem az ő dolga.
- Nem tudtam róla, hogy van egy mostohatestvérük - tette még hozzá kissé kétkedve, de ezzel együtt nem vetette el teljesen a lehetőségét annak, hogy a fiú igazat mond. Nagyon sok dolgot nem tudott még róluk, akár ez is lehetett az egyik.
Végül, bár még mindig bizonytalan volt a fiú valódi kilétét illetően, kezet nyújtott felé.
- Avery Lyall - mutatkozott be ő is, már csak a rend kedvéért.
Utoljára módosította:Avery Lyall, 2015. november 7. 23:41
Avery Lyall
KARANTÉN



RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. november 8. 00:14 Ugrás a poszthoz



Szuper, legalább az kiderült, hogy tényleg az ifjabbik Selwyn párja. Na meg a mostohatestvérük... hát, úgy tűnt, hogy az ő családjukban sem kell furcsaságokért a szomszédba menni.
A Szépvölgyi fiú viszonozta a kézfogást, a válasza pedig vigyort csalt Avery arcára. Ó, hát naná, hogy tudja, hogy ki ő! Mostanában folyton ingadozott, hogy örüljön-e a hírnevének vagy szégyellje magát miatta, de mikor ilyen arccal közölte valaki, hogy ismeri őt, akkor automatikusan húzta ki büszkén magát.
- Nem kell így nézni, nem akarok én semmi rosszat - vigyorgott tovább azon, ahogy a kölyök ádáz arcot próbált vágni, vagy legalábbis Averynek úgy tűnt, hogy ezzel kínlódik. - Seth egy régi ismerőse vagyok - mondta, majd újra elővette a cigarettatárcát, hogy rágyújtson egy szálra, mert ezzel a fiúval egy helyen lenni szörnyen stresszesnek bizonyult.
Miközben sercent az öngyújtó, újra felnézett a fiúra, kutató tekintettel figyelve az arcát. Valahol most realizálta, hogy ha esetleg együtt lehetne Seth-tel, akkor a vele szemben lévő valószínűleg gyakran megjelenne a színen, pedig egyáltalán nem tett rá jó első benyomást. Szívott is egy nagyot a füstből.
- Mi bajod volt az előbb? - kérdezte végül kíváncsian. Nem értette, mert most már a másik szinte normálisan viselkedett, ez pedig sehogy sem illett össze azzal, ahogy először lerogyott mellé.
- Egyébként, ha már így összefutottunk, akkor megtennél nekem valamit? - kérdezte aztán hirtelen. - Egy üzenetet kellene átadni Sebastiannak - tette hozzá, hogy a másik nagyjából tudja, mire kérné.
Avery Lyall
KARANTÉN



RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. november 8. 15:49 Ugrás a poszthoz



Ez azért kicsit több volt, mint egy kis szétszórtság, de Avery nem sietett a másik tudtára hozni a véleményét, már csak azért sem, mert szeretett volna minél előbb elszabadulni a társaságából. Viszont, tény ami tény, elég jó alkalom nyílt arra, hogy ne kelljen kajtatnia a fiatalabb Selwyn után, inkább egyszerűen bagolynak használja ezt a fiút itt, ha már sajátja nem volt. Egyszerűen nem tudta elképzelni, hogy tudnak egyesek így levelezni, neki mindenesetre nem ment, ha csak nem volt nagyon muszáj. Az sms sokkal hasznosabb, de legalábbis tisztább.
A másik viszont válasz helyett lefagyott és meredt rá, amitől megfordult Avery fejében, hogy talán éppen most kapta el a fiút megint az a fura valami, és talán mégis jobb lenne lelépni, de aztán a kérdést hallva felröhögött. Szóval innen fúj a szél.
- Ezért a reakcióért már megérte neked adni egy cigit - közölte vidáman, majd tovább gördítette a dolgot. - Különben is, meg van még minden ujja, keze, lába, úgyhogy nem értem mire fel ez a nagy kétségbeesés - jegyezte meg. Egyébként sem szokott ő senkit sem bántani, ha nem provokálják, Seth öccse meg nyilvánvalóan azon a listán volt, akit még akkor sem, hogyha csinál valamit, ami neki nem tetszik. Persze a verbális ütlegelésre ez nem vonatkozott, de ahhoz is elég szemétnek kellene lennie Sebastiannak, hogy szájkaratéba fogjon vele.
Ricsi közben megint köhögni kezdett, Avery pedig erre nemes egyszerűséggel kipöccintette a kezéből a cigit és eltaposta.
- Komolyan, minek szívod, ha fulladozol tőle? Inkább fuss egy kört ha stresszes vagy - vetette oda félvállról. Valamiért a kölyök előhozta belőle azt a beszédstílust, ami eredetileg Alexisnek volt hitelesítve, amikor valami hülyeséget csinált. - Most akkor átadod az üzenetet vagy sem? - kérdezte aztán, újra hátrébb lépve, egy úttal ki a vészes közelségből, és várakozó tekintettel nézett a fiúra.
Utoljára módosította:Avery Lyall, 2015. november 8. 15:50
Avery Lyall
KARANTÉN



RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. november 10. 22:25 Ugrás a poszthoz



Ricsi hiába is hitte azt, hogy Avery nem tudja, hogy mi a helyzet, hiszen Sebastian elmondott mindent neki, már csak azért is, hogy tisztában legyen vele, hogy mi vár rá, ha netán megkeresi Seth-et. Igaz, akkor nem hitte még el a fiúnak, hogy tényleg annyira súlyos a helyzet, mint mondja, de most már pontosan tudta, hogy az, ahhoz pedig nem kellett egy nagy agytrösztnek lenni, hogy kitalálja, nem csak az idősebbik fivért viselte meg a dolog.
Ettől függetlenül ennek a kis mitugrásznak a hanglejtése még így is zavarta. Láthatóan ideges volt, sőt, mintha percről percre növekedett volna a feszültség, amit Ave csak sztoikus nyugalommal vett tudomásul, egy félmosolyt csapva a dolog mellé. Megrezzenő ágak? Nagy cucc. Miután végignézte, hogy egy pyromágus összeéget egy illúziómágust (aki nem mellesleg előtte éppen őt átkozta le egy fáról) az ilyesmi már nem sűrűn tudta megmozgatni. Na meg egyébként is, lehet, hogy csak a valódi szél az. Bár amennyi fura izé jár ebbe a suliba...
A replikát hallva aztán felnevetett.
- Felvágták a nyelved, kölyök. - Ő valóban remekül szórakozott a másik indokolatlan idegességén, de egyébként már kezdte kicsit unni is, úgyhogy szerette volna lezárni a beszélgetést. Ezért is ismételte meg a kérdést, amit az imént tett fel.
- Csak annyit mondj neki, hogy a fekete görény üdvözli - felelte aztán sejtelmesen, direkt húzva tovább a fiú agyát, hiszen ez akár rá de akár egy harmadik félre is vonatkozhatott volna. Mindenesetre valójában csak annyit akart közölni ezzel Sebastian felé, hogy az az állatka, akit a minap úgy megnézett Seth mellkasán, az ő volt, eljött.
- Ezer hála, öcsi! - tette még hozzá, miközben már-már a szeme is nevetett.
Avery Lyall
KARANTÉN



RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. november 28. 23:16 Ugrás a poszthoz



Most már eléggé óvatosan járt-kelt Pesten, lévén egyáltalán nem akart újra belefutni valamelyik testvérébe, de úgy esett, hogy sajnos újabb utat kellett megejtenie a fővárosban. Most éppen csak annyi volt a dolga, hogy megjelenjen a Mágiaügyi Minisztériumban és aláírattak vele még van két papírt annak kapcsán, hogy ebben az országban is van tartózkodási engedélye, de ettől még nem esett neki jobban az egész. Talán botorság volt gyalog indulni el, de nem messze volt egy kajálda, neki meg már ki akart lyukadni a gyomra, úgyhogy végül megkockáztatta azt a pár száz métert.
Nem kellett volna.
Valaki hirtelen beleütközött, ő meg reflexből kezdett szitkozódni mielőtt felnézett és rájött, hogy Seth mostohatestvére ment neki, akkor viszont egy szemforgatás kíséretében azonnal cigiért nyúlt. Ezt a srácot nem bírja ki nikotin nélkül.
- Meg sem lepődök - felelte. - Tegyünk úgy mintha nem is láttuk volna egymást és menjünk tovább, vagy mi legyen? - kérdezte aztán két slukk között, miközben megfáradt tekintettel meredt a fiatalabb fiúra. A saját véleménye az volt, hogy ő már enni akar és ha a másik nem akadályozza meg benne, akkor akár tótágast is állhat, viszont volt egy olyan sanda gyanúja, hogy nem lenne túl szimpatikus lépés, ha egyszerűen faképnél hagyná. Oké, az nem érdekelte, hogy Ricsi mit gondol, de az annál inkább, hogy Seth mit fog, ha meghallja, hogy találkoztak.
El is pillantott hát a kinézett kifőzde irányába, ahonnan ínycsiklandó illatok szálltak feléjük és az agya egy hátsó szegletében már azon filózott, hogy mit fog rendelni, amíg a fiú válaszára várt.
Avery Lyall
KARANTÉN



RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. november 29. 00:18 Ugrás a poszthoz



A feleltet hallva egy nagyon tipikusan Averys műmosolyt kapott Ricsi válaszul, de a fekete szemek éppen olyan hidegen mérték újra végig, mint bármikor máskor.
- Kedves vagy, hogy felajánlod az oltást, mitől félsz, mit kapok el tőled? - érdeklődött, aztán újabb füstgomolyt fújt ki a világba. Már csak azért is, mert mit fintorog a másik, inkább állna odébb, ha nem tetszik neki valami.
A beálló rövid csöndben mérte fel, hogy hol is állnak és a másik miért vágott már megint olyan búvalbélelt képet, mint aki citromba harapott. Temető, huh? Na jó, akkor nem fogja tovább köszörülni rajta a nyelvét, legyen a kölyöknek jó napja.
- Na jó, én leléptem enni, de ha te feltétlenül ide akarsz fagyni, akkor csak tessék. - A másik ugyanis úgy lecövekelt, mint aki még jövőnyáron is ott akar állni, viszont Avery most volt olyan rendes, hogy a mondatába rejtett tartalmat is csempésszen. Tudni illik, ha teljes mértékben le akarta volna rázni, akkor nem mondja meg, hogy enni megy, viszont a másik olyan szerencsétlen látványt nyújtott, hogy megszánta.
Meg egyébként is, hátha ki tudna belőle szedni valami értékes infót Seth-ről.
Ezen felbuzdulva két lépés után meg is fordult, hogy felvont szemöldökkel nézzen a gyerekre, hogy vajon követi-e, és ha eddig nem indult el, akkor most megvárta, hogy valamerre mozduljon, aztán pedig attól függetlenül, hogy Ricsi utána ment vagy sem, a maga részéről nyílegyenesen becélozta a kifőzdét és nem sokkal később már odabent támasztotta a pultot miközben a menüt nézegette. Vajon megérné megvenni egy egész pizzát vagy maradjon inkább a gyrostálnál? Végül teljesen másfelé vette az irányt és sültkrumplit kért rántott sajttal, mert azt már elég régen evett utoljára.
Utoljára módosította:Avery Lyall, 2015. november 29. 00:23
Avery Lyall
KARANTÉN



RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. november 29. 21:51 Ugrás a poszthoz



Röviden felnevetett a görényallergia hallatán, hiszen ebből rögtön lejött számára, hogy tényleg átadta az üzenetet az ifjabbik Selwynnek. Talán mégsem teljesen menthetetlen a kölyök.
- Most már tudom, hogy mit kell veled csinálnom, ha nagyon bosszantasz. Köszi - villantott rá még egy mosolyt, mielőtt úgy döntött, hogy neki most már túlságosan korog a gyomra, és elindult a kifőzde felé.
Ricsinek kicsit nehézkesen esett le, hogy mit szeretne tőle, pontosabban mire kapott lehetőséget, de végül követte őt, odabent pedig hamarosan leültek egy félreesőbb asztalhoz, Avery ugyanis úgy volt vele, hogy ebben a városban talán jobb, ha kerüli a felesleges feltűnést. Nem akart újabb ismerősbe botlani.
- Köszönöm - felelte automatikusan és csak utána nézett fel a srácra, mikor realizálta, hogy mit is mondott amaz. Hurrá, még némi jó modor is szorult belé! Ez azért jelentősen meg fogja könnyíteni a dolgukat, mert abban egyre inkább biztos volt, hogy ha ő akar valamit Seth-től, márpedig akar, akkor nem fogja tudni kikerülni huzamos ideig a rellonost.
- Szűkre szabod a menüd - jegyezte meg azért vetve egy pillantást a kávéra, na meg a csésze mellett a fiú vékonyka csuklójára. Meg merte volna kockáztatni, hogy az övénél is vékonyabb, pedig Avery jó pár centivel alacsonyabb volt Ricsinél.
Jó eséllyel nem nézte volna ki belőle senki, de roppant elegáns mozdulatokkal fogta meg a villát és a kést, hogy aztán szép kis darabokat vágjon magának a sajtból. Megszokta, hogy odafigyeljen az ilyesmire, ahogy a karjait sem lóbálta feleslegesen és tulajdonképp még abban a mozdulatában is volt valami egyszerű kecsesség, ha éppen bemutatott valakinek.
- Seth rendben van? - kérdezte aztán két falat között. Már egy pár napja nem beszéltek és a chatet is hiába figyelte, a másik nem jelentkezett be. Erről jutott eszébe, hogy elő is vette a telefonját gyorsan és csekkolta, hogy van-e valami változás, de semmi. Nem is baj, ha bármit is meg szeretne tudni Ricsitől, akkor ez a felvezetés tökéletes lesz.
Avery Lyall
KARANTÉN



RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. december 5. 19:40 Ugrás a poszthoz



Szóval nem éhes. Avery megkockáztatta volna, hogy mostanában az egész család nem eszik egy árva falatot sem, mert már találkozott mind a három fiúval és mind úgy nézett ki, mint a piszkafa. Na jó, talán Sebastian kevésbé, de neki akkor is egy csoki lógott ki a kabátzsebéből, amikor legutóbb látta.
Részéről nyugodtan folytatta tovább az evést, kicsit eltűnődve a dolgokon, de aztán csak felnézett újra a fiúra, Seth iránt érdeklődve.
- Jah, volt hozzá szerencsém - felelte a kutya kapcsán. Még mindig nem repesett az örömtől, hogy kénytelen lesz elviselni a jószágot, ráadásul azért is morcos volt rá egy darabig, mert ki kellett másznia miatta az ágyból, de mindemellett belátta, hogy nincs értelme nyafognia miatta. Úgy meg pláne nem akarta megtenni, ha Seth-nek jót tesz. Meg, tulajdonképpen a fiúnak igaza volt, nem sok értelme van tőle félnie ember alakban, máshogy meg egyszerűen nem megy inkább a közelébe és kész.
Abban a minutumban, hogy el akarta volna rakni a kezéből a telefont, az rezzent és pittyent egyet, amitől kis híján kirepült a kezéből, mert annyira meglepődött. Ez a hang Seth-hez tartozott, aki mintha megérezte volna, hogy éppen róla van szó, ezt pillanatot választotta ki arra, hogy üzenetet írjon neki.
Avery gyorsan felmérte, hogy mi lenne a helyes válasz arra, hogy "mit csinálsz?", tekintve, hogy éppen a mostohaöccsével üldögélt, még ha annyira nem is békés hangulatban, de legalább nyugton. Felpillantott Ricsire, aztán vissza a telefonra, végül teljesen orvtámadás módjára felemelte a szerkezetet és megnyomott egy gombot, aztán elküldte a képet Seth-nek.
Nézd csak ki lökött fel majdnem az utcán. - pötyögte be gyorsan, akkor sem figyelve Ricsire, ha esetleg közben nemtetszését fejezte volna ki.
Nem sokkal később válasz is jött az üzenetre, mégpedig egy kép, amin valami rózsaszín pacán kívül nem sok minden volt kivehető. Avery hangosan fel is nevetett a láttán, aztán Ricsi orra alá tolta a telefont.
- Szerinted a bátyád éppen most csapott fel absztrakt művésznek, vagy ez a kutyája orra akar lenni? - érdeklődte és ez úttal a megszokott gúnyos kis vigyor helyett, valódi vidámság szaladt szét a vonásain.
Utoljára módosította:Avery Lyall, 2015. december 5. 20:32
Avery Lyall
KARANTÉN



RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. december 6. 21:42 Ugrás a poszthoz



Egy darabig még próbálta megfejteni a képet, de továbbra sem ment vele sokra, úgyhogy végül feladta. Akármi is akart lenni, Seth-nek még gyakorolnia kell a fényképezést, na de ez egy kiváló ok arra, hogy újra találkozzanak, nem de?
- Nem hinném, hogy telefon - rázta meg a fejét röviden válaszul. - Szerintem a gépetek webkamerája - tette hozzá, miközben gyorsan bepötyögte Seth-nek is a következő üzenetet. "Nem tudjuk eldönteni, hogy ez most a kutyád, az ujjad, vagy valami teljesen más : D"
A kérdést hallva viszont kénytelen volt felnézni. Halvány gőze sem volt róla, hogy kiről beszél Ricsi.
- Hogy kivel? - billentette kicsit oldalra a fejét, miközben kérdőn nézett a másikra. Neki a kisebbik Selwyn nem ezen a néven futott, pont úgy, ahogy Seth középső nevét sem használta soha. Talán nem is tudta. Viszont tény, ami tény, nem volt nehéz kikövetkeztetni az első meglepődés után, hogy kire gondol a vele szemben ülő, hiszen nem volt olyan sok közös ismerősük, vagy legalábbis nem olyanok, akikről tudnák, hogy azok.
- Sebastianra gondolsz? - kérdezte azért a biztonság kedvéért, majd ismét kénytelen volt nemet inteni a fejével. - Még csak nem is láttam őt. - Viszont a kíváncsiság nála könnyedén felül tud emelkedni az udvariasságon, úgyhogy nem volt rest rákérdezni arra, ami eszébe jutott. - Csak nem fasírtban vagytok? - érdeklődte és ezúttal, ki tudja miért, elmaradt a mondat mellől a tipikus Averys gúnymosoly.
Avery Lyall
KARANTÉN



RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. december 7. 19:59 Ugrás a poszthoz



Furcsállta egy kicsit, hogy Ricsi éppen tőle kérdez a barátjáról, de aztán csakhamar kiderült, hogy miért is van ez így. Avery hümmögött egy sort és egyensúlyozott egy kicsit a villájával, azt figyelve, hogy merre billen rajta a krumpli, mielőtt újra megszólalt volna.
- Tulajdonképpen valahol érthető - jegyezte meg. A kisebbik Selwyn szinte már túlságosan is tárgyilagosan mesélte el neki a történteket, amikor megkereste őt, az arca is olyan volt mint egy maszk, bár színészi tehetség terén éppenséggel lett volna mit tanulnia. Látszott rajta, hogy neki is sajog az egész, hiába igyekezett nem mutatni, és azok után, amit immár kétszer is tapasztalt Seth-től, végképp nem furcsállta, hogy az öccse is nehezen küzd meg a helyzettel.
- Szerintem tényleg csak idő kell nekik - fordult aztán vissza a tányérja felé, egy darab sajtot piszkálgatva. - Az ember olyan fajta állat, ami ha nem halt bele, akkor mindig újra felkel, ha valami földhöz is vágja - mondta.
Csak a hülye nem vette volna észre, hogy tapasztalatból beszél. Még ha vele az ő mércéjével nézve annyira szörnyű dolog nem is történt soha, mint a testvérpárral, bizony volt miután összekaparnia magát szinte még gyerekfejjel. Túlélte. Ahogy túltette magát azon is, amiket tett, amivé vált ő maga, mikor rájött, hogy a büszkeség felejthető luxus. Azóta legtöbbször kerülte az ilyen felesleges érzelmeket és csak annak hagyta, hogy beleegye magát a mindennapjaiba, ami a hasznára vált. Nos, a siker nem mindig volt teljes, sőt, volt, amit hatalmas bukásnak érzett, de azért ezzel a technikával mindig tovább tudott lépni. Nem ragaszkodott semmihez és senkihez, nem várt el semmit. Eddig.
- Kérsz whiskyt a kávédba? - nézett aztán végül fel a fiúra a tőle telhető legnagyobb empátiával, amit idegenek felé még hajlandó volt mutatni. Gondolta egy kis búfelejtő jól jöhet ennek a szörnyen furcsa kölyöknek itt vele szemben.
Utoljára módosította:Avery Lyall, 2015. december 7. 20:04
Avery Lyall
KARANTÉN



RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. december 9. 00:30 Ugrás a poszthoz



Mostanában tele volt az élete újdonságokkal és olyan megérkezésekkel, amik szorongatták a gyomrát. Most először kapott rá lehetőséget, hogy meglátogassa Sethet az otthonában és ez egy kicsit idegessé tette, még ha tudta is, hogy nem lesz ott más. Nem volt benne biztos, hogy a fiú részéről ez nagy dolog, de tény, ami tény, kicsit több bizalmat mutatott meg, mint az, ha csak a kastélyban vagy annak környékén futnak össze, mert itt már beengedte őt a saját életterébe, valahova, ahova eddig nem láthatott be. A pesti lakásról nem is tudta, hogy hol van, ide sohasem követte a fiút, veszélyes lett volna, csak Bogolyfalván figyelte őt, mikor tehette.
Ehhez illően kellő komolysággal kezelte a helyzetet és ahogy illik, még egy kis ajándékot is vitt magával vendégségbe. Lusta volt varázsolni, úgyhogy egy szatyrot lóbált a kezében, amiben egy puzzle dobozának a tetején két adagnyi kínai étel volt elhelyezve meg egy marék szerencsesüti. Mikor megérkezett a lakótelepre, ahol a fiúk lakása volt, nyugalmat erőltetett magára és direkt gyalog ment fel a lépcsőn, hogy kicsit kimozogja magából az idegességet, így mire felért az emeletre már csak egy kis izgalom maradt benne, hogy vajon a másiknak tetszeni fog-e a puzzle és ízleni fog-e az étel – bár fogalma sem volt róla, hogy ő készült-e valamivel, de ha igen, az sem baj, majd megeszi holnap, az ilyesmi eláll.
Végül az ajtó elé ért és még egy pillantást vetett a cetlire, amin a cím volt, csak hogy biztosan jó helyre csengessen be, aztán megnyomta a gombot és várt. Közben pedig szinte olvashatatlanná gyűrte akaratlan is a papírkát.
Avery Lyall
KARANTÉN



RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. december 9. 00:45 Ugrás a poszthoz



Nem telt el sok idő, mire kinyílt az ajtó, ő pedig szemben találta magát Seth-tel. A fiú arca fáradtságot tükrözött, de összességében mintha kicsit jobban nézett volna ki, mint mikor legutóbb látta, bár nem sok időt engedélyezett magának arra, hogy a vonásait vizsgálja.
- Köszönöm – lépett be és mikor becsukódott mögötte az ajtó akkor kicsit tétován állt meg az előszobában. Gyakorlatilag azóta nem is nagyon járt panelben, hogy utoljára eljött otthonról, úgyhogy most az ismerős légkör egy kicsit megütötte. Első pillantásra nem is mondta volna meg, hogy itt varázslók laknak, lehetett volna bármely más egyszerű otthon is.
- Ezt neked hoztam, illetve hát magunknak. Kínai és egy kis játék, időtöltésnek – adta oda a szatyrot a fiúnak, aztán ha már szabad volt minden keze, akkor gyorsan kifűzte a bakancsát és levette, mert nem akart azzal caplatni be a lakásba, majd a kabátjától is megvált.
- Tyű, jó tágas – nézett szét, mikor kicsit beljebb mentek. Egészen addig a nézelődéssel volt lefoglalva, amíg meg nem látta az ebet, akire aztán végképp nem számított.
- Nem is említetted, hogy van kutyád – közölte tőle szokatlanul magas hangon, ugyanis elég rendesen megijedt. Mióta egyszer egy ilyen állat alaposan megkergette, némi ellenérzése támadt velük szemben és eléggé benne maradt annak is a nyoma, hogy meg akarták marni. - Ugye nem harap? - érdeklődött, de ettől a pillanattól kezdve inkább nem tett egy lépést sem, amíg a gazdi azt nem mondta, hogy lehet.
Avery Lyall
KARANTÉN



RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. december 9. 01:05 Ugrás a poszthoz



Valóban, számára a panel volt a legtermészetesebb élőkörnyezet, így egy árva pillanatig sem akadt fent azon, hogy milyen helyen él a másik. Illetve talán annyi megfordult a fejében, hogy varázslókhoz képest kifejezetten normálisan néz ki minden. Nem volt koponya a sarokban, sem kitömött állatok vagy olyan szekrény, ami magától is reszket. Megjegyzendő, ezért a tényért nagyon is hálás volt a sorsnak, mert bár nem volt baja a varázsvilággal és egy jó pár évig oda kötötte az élete fele, de attól még mindig furcsállta sokszor, ahogy viselkedtek. Számára például kész rejtély volt, hogy ha olyan ügyesek, akkor miért van annyi fogatlan varázsló, vagy hogy miért kell szakadtan és koszosan járni csak azért, mert valaki bűnöző. Ő a maga részéről sosem süllyedt idáig.
Ez a négy fő és három macska egy kicsit megakasztotta, mert nem sokat tudott Seth családjáról, de még mielőtt bármit is mondhatott volna, meglátta Feathert, ami elvágta a gondolatait és talán jobb is volt egyelőre így.
Amikor megindult feléjük a kutya automatikusan lépett hátra kissé gyanakodva méregetve az ebet, aki láthatóan ismerkedni szeretett volna, viszont Avery kicsit sem volt elragadtatva az ötlettől. Őszintén szólva nem sokat számított, hogy siket vagy sem, mert foga attól még volt, úgyhogy végül inkább enyhe félkörben kerülte meg őket, próbálva kikerülni a kutyát.
- Egyszer majdnem rosszul jártam egy sor éles fog miatt, úgyhogy most... én inkább... merre van a konyha? - akadt meg a szeme szatyron, mint mentőövön, mert az ételnek talán jobb lett volna ott, még ha esetleg nem is esznek most azonnal. - Két félét is hoztam – célzott a kínaira. - Vagy olyan, ami csípős, zöldséges tésztával, és illatos omlós csirke krumplival – sorolta a menüt. - És puzzle! Raktál már puzzle-t? - kérdezte, miközben fél szemmel a kutyára sandított továbbra is.
Avery Lyall
KARANTÉN



RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. december 9. 01:25 Ugrás a poszthoz



- Hja, de emberként se vagyok valami nagy és nézz csak rám, szerintem tipikusan finom falatnak nézek ki - válaszolta és ezúttal teljesen véletlenül futott bele egy kétértelmű kijelentésbe, tulajdonképpen nem is realizálta, mert túlságosan lefoglalta Feather meg a menekülés.
Annyira, hogy azt se vette észre, hogy már a konyhában van. Hát ez ciki.
- Oh - nézett körbe, aztán vissza a kutyára, mint aki nagyon vívódik valamivel. Végül is elég békésnek látszik, tán csak nem kap belé... Végül kicsit tétován ugyan de tett egy lépést az állat felé, aztán leguggolt és a kezét nyújtotta felé, hogy megszaglászhassa. Nem arról volt szó, hogy nem tud bánni a kutyákkal, ha nagyon muszáj, mert el lehet képzelni, hogy egy öt gyerekes családban hány kóbor állat fordult meg az évek során, csak mert valamelyik összeszedte az utcáról, de ettől még nem voltak a szíve csücskei. Akkor már inkább a nyuszik. Puha, vicces és aranyos nyuszik, és ezt az ég világon senkinek nem fogja soha de soha hangosan is kimondani. Meg a tengeri malac és a sün.
Miután befejezték a rövid ismerkedést, újra felkelt a földről és odaállt a fiú mellé.
- Pedig tök jó! Én régen nagyon szerettem, mert kihívást jelent - magyarázta. - Főleg a tájképek vagy a csillagos ég nagyban, na azzal el lehet szórakozni jó sokáig - tette hozzá, bár csakhamar újra távolabb lépett mert zavarban volt a közelség miatt. Hiányzott neki az érintés és hogy úgy kommunikáljon, de nem tudta, hogy hol a határ és inkább nem kockáztatott azóta az első este óta.
- És most mit fogunk csinálni? - kérdezte aztán, csak hogy tájékozódjon kicsit vendéglátója terveiről.
Avery Lyall
KARANTÉN



RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. december 9. 01:42 Ugrás a poszthoz



A kicsit szarkasztikusra sikeredett válaszra mosollyal felelt, mert vitatkozni nem volt kedve, meg amúgy is kissé leszerelve érezte magát. A másik egy árva olyan jelet sem küldött felé mindeddig, amiből úgy érezte volna, hogy tényleg nem csak valami furcsa és megmagyarázhatatlan kényszer miatt látják vendégül, habár nem állt szándékában ellenkezni az eljárás ellen. Látszott, hogy Seth fáradt, meg merte volna kockáztatni, hogy akár nyugtató is van benne, ráadásul annyira aranyos volt a nála jóval nagyobb pulóverében hogy kedve lett volna egyszerűen odaállni elé és az ujjaival felfelé görbíteni a szája szélét, hogy mosolyogjon már.
- Teát kérnék - felelte aztán már útban a nappali felé, hogy lerakja a puzzlet a dohányzóasztalra és már épp fordult is volna meg, mikor meglátta a számítógépet a sarokban. Mi a csuda.
Egész vidám arccal tért vissza Seth-hez, hogy ha kell, akkor segédkezzen az italok körül.
- Nem is gondoltam, hogy van gépetek. Net is van hozzá? - érdeklődött. - Mert ha van akkor megadhatom a címem skypeon és úgy sokkal egyszerűbben tudnánk kommunikálni - vetette fel. - Na meg tisztábban és kevésbé feltűnően. Múltkor a minisztériumból jött levelem és a főbérlőm meglátta a küldöncöt - fintorgott. - Meg is kérdezte, hogy nem tartok-e véletlen döglött egereket a párkányon, mert azt annyira nem díjazná - regélte el a történetet, miközben azzal szórakozott, hogy az egyik tincsét újra meg újra a füle mögé tűrte, mert minden egyes alkalommal elszabadult.
Avery Lyall
KARANTÉN



RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. december 9. 01:59 Ugrás a poszthoz



- Óriás - felelte egy vigyorral. - Fogjuk a félig angol véremre, de nagyon szeretek teázni - tette még hozzá. Igaz, a kávé is kedvelt itala volt, mert az aromája le tudta nyűgözni, ha jól volt elkészítve, de annak dacára, hogy szinte bárhol és bármikor el tudott aludni, mégsem volt rá igazán szüksége, hogy mindig igyon, inkább csak az élvezet kedvéért főzte le reggelente.
Közben aztán jött és ment, és feltűnt neki a gép, ami lehetőségek új skáláját nyitotta meg előttük. A fiú értetlen arcát látva aztán megint elvigyorodott, mert a helyzet erős dejavu érzést keltett benne, és magyarázatba fogott.
- A skype egy üzenetküldő rendszer. Írni is lehet a másiknak vagy fel is lehet hívni, mintha telefon lenne, de ha olyan az ember kedve, akkor még képet is lehet kapcsolni, és látják egymást a felek a világ különböző pontjairól - mondta. - Ha csinálunk neked is, akkor akármikor elérhetsz, ha kedved van hozzá, mert nekem ezen is üzemel - húzta elő a telefonját és ismét Seth mellé lépve be is kapcsolta az alkalmazást és megmutatta gyorsan, hogy hol vannak az ismerősök és hova lehet írni az üzenetet.
- Meg nincs is kandallóm - felelte aztán vidáman. - Nem költöztem egyébként, túl kényelmes az a kis lakás - tette még hozzá. - Viszont ha nem eszünk akkor az ételt berakom a hűtőbe, oké? - ajánlotta fel. Kezdte magát egész otthonosan érezni, mert igyekezett alkalmazkodni, és ha a másik rábólintott, akkor a kínai az egyik polcra került, ha pedig közben elkészült a tea is, akkor segített bevinni az egészet a nappaliba.
- Padlóra borítsam a puzzle-t vagy az asztalon rakjuk? Azt hiszem kiférne rá - nézegette kicsit tűnődve a dohányzóasztalt, de tény ami tény, a szemmértéke éppenséggel nem volt olyan jó mint számos egyéb képessége.
Avery Lyall
KARANTÉN



RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. december 9. 02:10 Ugrás a poszthoz



- Hm, nekem pont fordítva volt. Angliában csak ünnepekkor fordultunk meg és valahogy mindig ízetlennek éreztem az ottani ételeket - tűnödött el hangosan. - Igaz, nem itt laktunk akkoriban nagyrészt, de a német ételek is elég karakteresek - magyarázta, miközben azt figyelte, ahogy tesz-vesz a másik.
A magyarázástól eléggé elemébe került, úgyhogy gyorsan megmutogatta az alkalmazás főbb funkcióit, csak hogy aztán csodálkozva pislogjon Seth-re, mikor a személytelenséget kezdte emlegetni.
- Nem tudom, én nem érzem annak... - mondta kicsit lelassítva, miközben a telefonját méricskélte, de aztán a fiú második megjegyzését hallva újra vidámabban nézett rá. - Naná, hogy megmutatom, igazán nem ördöngösség! - felelte.
Pár pillanattal később pedig már hangosan kacagott.
- Hogy neked mennyire igazad van! - mondta nevetve. - Nem is véletlen, hogy azt a lakást választottam annak idején - tette hozzá vidáman. Mert egyébként tény és való, ő volt annyira praktikus gondolkodású, hogy amellett, hogy szigorúan mugli környéket keresett és olcsó, de rendes helyet, arra is odafigyelt, hogy milyen számlákat fog kapni. Például a fűtés miatt.
Kicsivel később áthelyezték a székhelyüket a nappaliba, Avery pedig nekilátott, hogy kibontsa a puzzle-t, aztán pedig kiszórta az egész kupacot az asztalra.
- A lényeg egyszerű, csak meg kell találni az egymáshoz passzoló darabokat - mondta a biztonság kedvéért, mert nem tudta, hogy mennyire logikus a dolog egy ízig-vérig varázslónak, de közben már el is kezdett kutakodni a szélen található darabkák után.
A harmadikat vette ki a halomból, amikor megállt a keze a levegőben és Seth-re nézett. Várjunk csak... a patrónus bűbájig? Az nem két nap. És személytelen a beszélgetés?
Ha pirulós fajta lett volna most biztosan az arcába szökik a vér, mert bár kis fáziskéséssel, de kapcsolt, hogy a fiú hosszabb távú találkozásokról beszél. Hirtelen mosolyodott el, ahogy nézte őt, aztán visszafordult a puzzle-höz, tincsei eltakarták vonásai nagy részét, pedig a jókedv még mindig ott ült az arcán. Aprócska diadal, de igencsak örömteli.
Annyira, hogy egy időre el is hallgatott, pedig gyakorlatilag nem is állt be a szája, mióta itt volt.
Avery Lyall
KARANTÉN



RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. december 9. 02:23 Ugrás a poszthoz



- Jöhet! - vágta rá a választ a kérdésre, csak hogy egy pillanattal később észbe kapjon és moderálja magát. - Vagyis kapcsolhatsz, persze - tette hozzá a dologhoz, aztán kíváncsian fülelt, hogy a másik vajon milyen zenét választ.
A puzzle-rakás láthatóan nem igazán nyerte el egyelőre Seth tetszését, bár Avery nem volt benne biztos, hogy tényleg így van-e vagy csak éppen letompult kicsit a lelkesedése, de mivel úgy volt vele, hogy a házigazdának bármikor van lehetősége megvétózni az esti programot, nem aggodalmaskodik ezen. Egyébként is, csakhamar másfelé terelődtek a gondolatai és ahogy összenéztek egy pillanatra megint magához ragadta az a szürkéskék szempár, ami annyira különbözött az övétől és valamikor régen olyan gondosan megfigyelte minden porcikáját. A rajz azóta is megvolt, bár sokáig egyáltalán nem vette elő, viszont mielőtt először megkereste Seth-et újra megkereste a fiók mélyén és hosszasan nézegette. Még mindig megvolt az érzés, amit akkor ütötte meg, mikor meglátta a vonalak szövevényét, hogy a másik meglátott benne valamit. Átlátott rajta. Nem is realizálta akkor, hogy mit tesz, de így utólag visszagondolva az, hogy odavetette életének egy fontos darabját a fiú lába elé, kicsit olyan volt, mintha fuldoklóként kapott volna egy kar után. Nem volt senkije, mindenkinek hazudott, de egy világos, megcsillanó pillantás meglátott valamit egészen mélyen.
Egy darabig szótlan rakta hát a puzzle-t és Seth is visszafordult a saját darabkáihoz, egészen addig, amíg Avery észre nem vette, hogy a doboztető alapján véletlenszerűen rakja a darabokat.
- Te meg mit csinálsz? - nézett rá felvont szemöldökkel és kicsit döbbenten. Nem volt benne biztos, hogy a másik nem érti, hogy mit is kéne tennie vagy egyszerűen csak így rak puzzle-t, de akárhogy is, ez azért meglehetősen furcsa látvány volt.
Viszont ha már megállt azért, hogy kérdezzen, akkor a teát is beízesítette és ivott pár kortyot, elégedetten mosolyodva el újra.
- Azt hiszem ki fogsz nevetni, de van egy tea, aminek nagyon hiányzik az íze - fogott újabb mesébe. - A menzás tea. Mármint a mugli iskolában amit kaptunk uzsonnához. Annyira rossz volt, hogy az már jó - tette oda a végére a magyarázatot, mert azt azért ő is elismerte, hogy amit a kezében tart, az ezerszer ízletesebb. - Neked mi a kedvenc ételed? - kérdezte aztán abban a reményben, hogy hátha kap némi fogódzkodót ahhoz, ha legközelebb együtt esznek.
Avery Lyall
KARANTÉN



RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. december 9. 02:31 Ugrás a poszthoz



A zene kellemesen betöltötte a szobát, Avery pedig elmosolyodott a hallatán, mert ezt ő is ismerte és szerette. Úgy tűnt, mindketten eléggé a gondolataikba mélyedtek, egészen addig, amíg fel nem tűnt neki Seth roppant különös módszere.
- Biztos..? - nézett megütődve a válasz hallatán, aztán a doboz tetejéért nyúlt - Kérem egy kicsit! - mondta és ha megkapta, akkor sűrű pislogások közepette nézte meg, hogy valóban a helyükre tette-e a másik a darabokat, amik az asztalon úgy néztek ki, mintha csak véletlenszerűen lerakosgatta volna őket. Márpedig amennyire Avery egyáltalán meg tudta állapítani, mind jó helyen volt.
- Mi a fene - motyogta az orra alatt, miközben visszaadta a doboztetőt. - Még senkit sem láttam így rakni puzzle-t, de... egyébként jól csináltad. - Kicsit olyan volt a hangja, mint aki maga sem hiszi, hogy ezzel a módszerrel lehet haladni, márpedig az eredmények őt cáfolták.
Nem igazán tűnt fel neki, hogy Seth nem érti a menzás történetet miértjét, amit csak a beszéd kedvéért adott elő, mert amúgy sem volt valami szószátyár a másik, úgyhogy simán betudta ennek azt, hogy válasz nélkül maradt.
- A krumplit én is szeretem - mondta aztán, de közben már elterelte a figyelmét Seth kávéja. Kíváncsian hajolt közelebb, hogy jól látja-e, de úgy tűnt, hogy a másik tényleg teljesen feketén issza, igaz, azt nem láthatta a sötét folyadékon, hogy van-e benne cukor.
- Te üresen iszod a kávét? - érdeklődte aztán felpislogva a másikra. Fekete szemei a kávé árnyalatával vetekedtek, bár attól talán még sötétebbnek tetszettek.
Mennyi apró furcsaság, amit még nem tudtak a másikról és mind felfedezésre vár! Ezen töprengve kortyolt még egyet a teájából, mielőtt visszarakta volna a tálcára a bögrét és visszatért volna a képhez.
- Én úgy szoktam, hogy előbb kirakom a szélét körben, aztán a szélén lévő darabokhoz próbálom megkeresni, ami passzol - mondta, visszatérve az eredeti témához.
Avery Lyall
KARANTÉN



RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. december 9. 02:37 Ugrás a poszthoz



Seth összerezzent, ahogy közelebb hajolt, pedig ő azt hitte, hogy nem volt hirtelen a mozdulat, igaz, talán egy pillanatra el is feledkezett az óvatosságról.
- Ne haragudj - húzódott rögtön vissza, nyelve egy nagyot és próbálva figyelmen kívül hagyni, hogy összekoccantak a tárgyak a tálcán. Nem ijedt meg Seth-től, az viszont kellemetlenül érintette, hogy a másik így reagált rá, még ha pillanatokon belül meg is kapta a magyarázatot. Újra felnézett rá és bólintott egyet, hogy jelezze, megértette a kérést. Csak bár ne mosolygott volna a végén Seth! Látszott, hogy erőltettet, nem valódi, nem önmaga. Avery is próbált visszatérni a beszélgetéshez, de nem igazán ment, mert túlságosan tele volt gondolatokkal a feje. Szinte gépiesen rakott le pár darabot az asztalra, de egy ponton feladta és megtámasztotta csuklóját a lapon, egyre csak forgatva egy kékes színű apróságot az ujjai között.
- Nem igazán mertem hozzád érni, mert féltem, hogy zavarni fog, pedig nehéz így kommunikálnom - mondta végül halkan. - A folyamatos szövegeléssel próbálom palástolni, hogy fogalmam sincs, mit csináljak. Nem szoktam így... barátkozni. - Lehunyta egy pillanatra a szemét de következőben már újra nyitva volt és Seth-re nézett, mosolyogva. - Szerintem behozom a vacsorát. Te is kérsz? - kérdezte, aztán feltápászkodott, hogy legalább pár percet nyerjen magának, amíg kicsit rendezi a sorait és megmelegíti az ételt. Nem sokat szórakozott vele, dobozostul nyomta be a mikróba és a hozzá kapott pálcikákat hozta magával evőeszközgyanánt. Nehéz volt ez így, olyan terepen mozgott, amit nem igazán ismert és előbb kínos volt az ügy a kutya miatt, aztán meg ostoba hibát vétett figyelmetlenségből. Nem lesz ez így jó.
Mikor már meleg volt az étel, akkor elindult vele vissza a szobába és eddigre már elsimította az arcán a gondterhelt gondolatok nyomát, úgyhogy egyszerűen csak visszaült a helyére.
Avery Lyall
KARANTÉN



RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. december 9. 02:43 Ugrás a poszthoz



Hallotta, hogy valami csattant, de már csak a padlón guruló pálcát látta. Meg kellett támaszkodnia a konyhapulton, mert nyilvánvaló volt, hogy erről az egészről ő tehet és bár nem teljesen értette, hogy a másik miért lett dühös az ő szerencsétlenségétől, megsejtette, hogy félreérthette a szavait, ahogy neki is sajgott, hogy a közelségtől a másik összerezzent.
Kellett az a pár perc. Nem ment vissza hamarabb, még nem tudta, hogy mit kezdjen a helyzettel és ki kellett találnia, mielőtt visszacaplat a másik életébe, hogy akaratlan is tovább gyötörje. El kell neki mondania, hogy nem ő tehet róla.
Lassú léptekkel tért hát vissza a szobába és az étel végül az asztalon végezte, míg ő megállt a fiú mellett, aztán pedig letérdelt mellette, szomorú szemekkel nézve a megtört alakot.
- Seth... - Puhán, óvatosan érintette meg a másik vállát és ha nem lökték el a kezét, akkor kicsit közelebb húzódott. - Erről nem te tehetsz. Akkor sem tudnám, ha nem lenne... ez az egész. Már rég elfelejtettem, hogy kell úgy közeledni, hogy abban nem a testiség a lényeg. - A hangja halk volt és benne zengett valami abból, ami odabent egyre marta, felőrölve lassan a színeket. Ha Seth nem húzódott el, akkor még közelebb húzódott hozzá és ha engedte, akkor a vállára hajtotta a homlokát.
- Azt hittem könnyebb lesz ha kimondom, ahogy te is figyelmeztettél engem. - Majdnem suttogott. Úgy érezte, hogy valamit végleg elrontott és minden újabb másodperc egyre szorosabb marokra fogta a torkát. - Megjátszani tudnék. Színészkedve elhitetni hogy mindent kézben tartok és minden rendben.  De nem akarom. Neked nem, mert akkor nem lenne ez sem különb, mint... - Elakadt a szava, nem akarta kimondani. Csak pár együtt töltött óra kötötte őket össze, de ez több volt számára, mint amit bárkitől kapott. De miért kell ennyire tehetetlennek lennie? Miért nem tud úgy közeledni, mint mások, miért csak a színészkedés és a manipuláció menne? Abban sem volt biztos, hogy Seth hallotta-e a mondatai végét, miközben meglepően kicsire húzta össze magát mellette.
Avery Lyall
KARANTÉN



RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. december 9. 03:00 Ugrás a poszthoz



Szavaira először csak csend volt a válasz, mély, feszült, miközben Seth válla meg-megrázkódott. Sírt, biztos volt benne, még ha nem is látta, de egy pillanattal később már zúdult is az egész, valami elszakadt a másikban, és Averynek nagyon kellett figyelnie, hogy értse, mit mond. Márpedig minden figyelmét felé fordította, igyekezett kihámozni a sírástól érthetetlen szavakat is és ahogy hallgatta, ahogy nézte, lassú simogatással csitította, neki is fájt az egész. Nem szólt közbe még egy árva hanggal sem, mert megérezte, hogy talán jót fog tenni, ha kimondja, ő pedig nem akart az útjába állni, főleg nem úgy, hogy valamiért éppen ő lett az, aki hallotta.
Mikor Seth elhallgatott és már csak kicsit rázta a vállát a sírás, csak akkor szólalt meg újra, éppen olyan halkan, mint ahogy annak előtte beszélt.
- Jobb lesz. Minden nappal könnyebb lesz és nézd, itt a kezem, kapaszkodj belé - suttogta, miközben megfogta Seth balját. A tette és szavai mögött most, még ha tőle hihetetlen is, nem az mozgott, hogy magához akarta volna kötni, hanem az, hogy őszintén segíteni akart neki. Ő nem félt tőle, nem volt miért és kívülről lépett az egészbe. Talán könnyebb lenne ha ott lenne mellette, mint egy esély. Vagy nem?
De most nem volt mód ezen gondolkodni, mert látszott, hogy Seth ha állna, akkor lassan összeesne a fáradtságtól.
- Gyere - hívta magával a kanapéra, nem eresztve el a kezét. Közben csak annyira volt érkezése, hogy az ételt átrakja gyorsan egy magasabb polcra, hogy a kutya ne érje el és legyen tőle rosszul esetleg, mert ők most aludni fognak, ebben biztos volt.
Ha Seth hajlandó volt elfeküdni a kanapén, akkor még megfogta a kockás pokrócot, ami összehajtva hevert a közelben, majd egy pálcaintéssel lekapcsolta a lámpát és a hirtelen megülő félhomályban pár pillanatig csak a kanapé szélén ülve nézte a fiút. Mi legyen?
Végül úgy döntött, hogy az lesz a legjobb, ha mellé heveredik, úgyhogy bebújt ő is a takaró alá és odabújt Seth-hez, magához ölelve. Pillantása még egy darabig a falakon időzött, mielőtt ő is lecsukta volna a szemét.

Arra ébredt, hogy fázik a dereka és valami nagyon hideg és nedves ér hozzá pár másodpercenként. Elsőre fogalma sem volt, hogy hol van vagy mi lehet ez a kellemetlen érzés, de aztán ahogy kapcsolt, hogy ki mellett fekszik rájött, hogy ez a kutya lesz.
Össze is rezzent.
A következő pillanatban már ledermedve figyelte, hogy felkeltette-e Sethet, de úgy tűnt, hogy alszik tovább, úgyhogy megnyugodva fújta ki a levegőt, amit eddig bent tartott. Oké.
A kutya viszont csak nem hagyta békén, sőt, egy idő után halk nyüsszentésekkel próbált valamit a tudtára adni, amitől Avery minden volt, csak boldog nem. Nem akart kibújni Seth mellől, akit úgy tűnik, töretlenül ölelgetett, de egy ponton már úgy tűnt, hogy ha nem nézi meg mi baja a hülye dögnek, akkor Sethet fogja felébreszteni, azt pedig nem akarta. Óvatosan mászott hát ki a fiú mellől és elindult a konyha felé, remélve, hogy a kutya követi. Ez is micsoda fordulat, még hogy szeretné, hogy utána menjen... Heh. Az asztal mellett megállva aztán tök értelmetlenül kérdezte a kutyától, hogy mit akar, mert úgysem hallotta, de ebben a pillanatban neki ez végképp nem jutott eszébe, viszont Feather a bejárati ajtó felé ügetett, úgyhogy nem volt nehéz kitalálni, hogy mi baja.
Avery fájdalmas sóhajt hallatott, ahogy rájött, hogy kénytelen lesz levinni, különben még takaríthat is utána. Vetett még egy aggódó pillantást Seth irányába, mielőtt kiosont, hogy bakancsot és kabátot húzzon, de a fiú mozdulatlan volt és nyugodt. Hát jó, akkor legyen.
A kutya nyakára csatolta a pórázt és elindult vele, kívülről zárva be a bejárati ajtót a közben megszerzett kulccsal, biztos, ami biztos alapon, bár nem kívánt sokáig időzni lent a kutyával. Gyakorlatilag két métert tett meg vele odakint, aztán megállt, és morcosan figyelte az állatot, aki rögtön elvégezte a dolgát, bár Avery így sem tudta megállni, hogy fennhangon sürgesse. Ami persze megint csak felesleges volt. Viszont amint végzett, már fordult is vissza vele, és amilyen halkan lejöttek, épp olyan halkan lopóztak vissza a lakásba.
Utoljára módosította:Avery Lyall, 2015. december 9. 22:44
Avery Lyall
KARANTÉN



RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. december 10. 00:05 Ugrás a poszthoz



Nem volt kellemes kint az idő, az tény és való, főleg nem egy ennyire hajnali órán (ami most kivételesen nem csak az ő mércéjével volt az), úgyhogy erősen vágyott vissza a takaró alá. Miután úgy tűnt, hogy az eb megnyugodott és egyenesen a helyére trappolt, Avery is újra megközelítette a kanapét, pár pillanatig csak csendesen nézve a fiú most nyugodt vonásait, ahogy pihent. Annyira szép volt. Világos színei, amik teljesen elütöttek Avery karamelljétől ebben az alig fényben kicsit mintha kísértetiesnek tűntek volna, de mindezt ellensúlyozta a szép vonású arc, a szemöldök, az orr finom vonala, az ajkak... Avery most kivételesen örült neki, hogy túl álmos volt még ahhoz, hogy hosszan töprengjen a dolgokon, így csak töredék gondolat volt az emlék, hogy milyen volt csókolni.
Miután visszamászott a pokróc alá, újra odabújt Seth-hez, de ez úttal nem az ő fejét vonta a mellkasára, hanem fordítva. A fiú mocorogni kezdett, aztán valami kérdő hangsúlyú megnyilvánulás után beleszusszant a hajába, ami Averyt egyértelműen megborzongatta. Jó volt és olyan... meghitt?
- Levittem Feathert mert már nem bírta tovább tartani - felelte halkan, abban reménykedve, hogy eltalálta a kérdést, avagy hogy hol járt és miért hozta magával a kinti hideget.
Igazából csak most realizálta, hogy mennyire kínos is lehetne majd az, ha tényleg felébred a másik is, de éppen ez a gondolat sarkallta arra, hogy addig is kiélvezze a múló perceket. Arcát a fiú mellkasába fúrta, lassan lélegezve be az illatát. Annyira jó lenne még így maradni...
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Avery Lyall összes RPG hozzászólása (64 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Fel