36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Ruben Marceau összes hozzászólása (14 darab)

Oldalak: [1] Le
Ruben Marceau
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. szeptember 17. 21:11 Ugrás a poszthoz



Hümmögő alak lapul a csárda egyik pulthoz közeli, dohányfüsttől átitatott sarkában. A félreeső zugot javarészt az itteni alkalmazottak használják, ha a konstans ácsorgásban talpfájdalmaikat szeretnék csillapítani a koszos falnak való támaszkodással, alsóbb végtagjaik részleges tehermentesítésével. Diák még a kölök, és azért, de csakis azért sertepertél itt órákat, hogy önerőből meg tudjon állni a saját lábán, amit a közeljövőben egyáltalán nem szeretne visszeresen, feldagadva, szakrendelői törzsvendégnyugdíjasokat megszégyenítően viszontlátni. Maximum majd azt is televarratja, hogy bőrhibák helyett a festéken akadjon meg a kíváncsiskodók tekintete.
Összetehetné a kezét a vendégek mennyisége láttán. Nevetni tudna helyzetén. Egy újabb nyugalommal teli műszak, kevés vendéggel, de annál is több unalommal. Kollégáival ritkán elegyedik szóba, többnyire azért, mert valahogy nem találják szimpatikusnak a tenyérbemászó stílusát. Szerinte csak az akcentusa miatt ítélik el, pedig a szamárlétra ugyanazon fokán állnak. Ha csevegne is velük, rögtön leszólják, hogy szövegelés helyett tegye inkább a dolgát, és hogy kirúgják őket, ha a tulaj nem látja elég szorgalmasnak a személyzetet, meg hasonlók. A belga nem tehet mást, minthogy derék legény módjára felveszi a kesztyűt az álmosság ellen, s vár. Hogy neki miért kell általában hajnalig fennmaradnia, azt ilyenkor ezerszer megbánja, amíg le nem csukódnak szempillái. Aztán csak arra rezzen fel, hogy lefejelte a falat, és megint...
Addig folytatódik ez, amíg végre valaki oda nem teremtődik a bárpulthoz. Látván, hogy más is szemet vetett a csinos kis felszolgálónénire, kikecmereg menedékéből és megpróbálja átvenni tőle a rendelést. Erről már lekésett. De attól még kitölthet magának némi töményet, ha szerencséje van... Főnöke csak nem méri ki centire, hogy miből mennyi fogyott, s számol el vele minden záráskor, galleonostul és még ki tudja hogy, hiszen honnan a fenéből kellene tudnia, hogy miképpen jár el egy vezető. Szóval egy óvatlan pillanatban előránt a deszka alól egy mosatlan korsót, túlbillenő kezével pedig sikeresen meglöki az éppen akkor ivó vendéget. Ennyi lendülettől csak nem ejti ki a poharat a kezéből, de ha túl közel tartja a szájához, hát ha nem is a fogát veri ki vele, az orráig felcsapó hullámokkal biztosan pofán önti magát. Szép munka.
Csendben megtorpan, fülei elvörösödnek, ártatlan báránykát megidéző tekintetével pedig ítéletet váróan tárja szét karjait.
Ruben Marceau
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. szeptember 21. 21:51 Ugrás a poszthoz



Céltalan? Igen... Senki nem tudná pontosan megmondani, hogy milyen megfontolásból tekereg éjszaka a játszótéren. Sötét van, a szemerkélő esőtől pedig minden nyirkos, ijesztően nedves. Nehezedik a levegő, már semmi sem a régi a nyárból. Végérvényesen elmúlt az az időszak, most pedig kilátástalanul rohannak az őszbe.
A sors egy különös szituációt teremtett, de még nem fedi fel magát előtte. Csendben növekszik a feszültség. Gyanútlanul sétál a lurkóknak fenntartott övezet felé. Nem mintha rejtőzködnie kellene, de bebújik a fedett csúszdák egyikébe. Itt egyedül a távolban pislákoló lámpafényt veszi ki a szeme sarkából. Minden más csak a koromfekete üresség körülötte. Arcára mosoly ül ki, még ha nem is látszik a sötétben. Ráeszmél, hogy minden szőrszála az égnek meredve követeli, hogy azonnal tűnjön el a helyszínről, s vonuljon inkább valami fedett szobába. Képes volt fekete rövid ujjúban idejönni. A nadrágja is eléggé szakadt, megviselte már a múlt, újat kellene venni, ha lenne rá pénz. Szégyen vagy sem, ebben a lenge öltözetben halk didergésbe kezd. Összehúzza magát, hogy enyhítsen helyzetén, más megoldást nem is helyez kilátásba.
Ha tudna, most gondolkodna valamin. De nem teszi. Csak néz, és ki tudja, hogy igazából milyen folyamatok játszódnak le benne, de finoman szólva ijesztő. Aztán hall valamit, és mintha valami csiga lenne, fejével kihajol a csúszdacső végéből. Valaki beült a hintába. Egy hasonlóan hülye teremtés. Ez azonban mégiscsak foglalkoztatni kezdi az agyát, merthogy Ruben legalább valami esőbiztos helyre evakuált. Ez a lány meg csak ül ott és búslakodik.
Úgy dönt, hogy jobban előmászik, mire ütést érez a homlokán, majd a róla lepattanó kő jellegzetes hanggal koppan a műanyagon. Ahogyan azt minden normális ember teszi ilyenkor, úgy ő is elsőként a fejéhez nyúl, s mint egy nagy harci sérült, úgy vánszorog kissé közelebb ehhez a nőhöz. Ám...
Beverte már párszor a fejét, de ilyen jellegű mellékhatással még sosem kellett megbirkóznia. Teste megdermed, izmai összerándulnak, aztán egy jó nagy dörrenéssel visszatakarodik a lyukába. Mint később kiderül, újfent beverte a fejét, ezúttal a nyílással sikerült összeölelkeznie.
~ Ez Roxy lesz ~ Tudatosul benne a szörnyű tény. Retteg. De csak nem vették még észre... Kívülről csak a hátsója látszik, úgy kuporog a szűk csőben. Megpróbál feljebb mászni, végül megkapaszkodik a széleiben és mozdulatlanul kővé válik. Ő nincs itt... Ha nem mozdul meg, idővel szépen továbbáll a zaklatója. De miért fáj ennyire rohadtul a homloka? És ez még csak egy véletlen baleset, elvileg. Mi jön még...
Ruben Marceau
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. szeptember 21. 22:51 Ugrás a poszthoz



Furcsa hangokat hall maga mögött. Biztosra veszi, hogy valami készül ellene. Az utolsó pillanatig való habozása után végül nem változtat a taktikáján. Görcsösen tárja szét végtagjait a nyílásban, hogy még véletlenül se tudjon majd kipottyanni onnan. Tetszik neki ez a játék. Komoly mellkasi munkájába kerül, hogy ne visítson fel helyben. A megfutamodást lekéste.
Pulzusa az egekbe szökik. Nincs menekvés, a zajok egyre közelebb kerülnek hozzá. Sejtelmes lépteket érzékel, csak úgy borsódzik tőle a háta. De nem, bármennyire is rángatják majd a bokájánál fogva, ő nem fog engedi. Az utolsó erejével is tartani fogja védvonalát, ahogyan például egy bátor katonának kell.
Az ismerős hang mormog valamit, amit csak visszhangosan, elmosódva hall. És mintha porszívóval szippantanák ki az odújából, úgy lóg a következő pillanatban már a szabad ég alatt, kopott, mocskos cipőtalpát a fekete égbolt felé mutatva.
Véget nem érőnek tűnő nevetésbe kezd. Röhög... Idétlenül, mintha fuldokolna tőle. Némi levegőért kapkodás közben horkant párat. Biztosan még a lakósoron is hallják. Az egész gyerekből egyébként alig látszik valami, ahogy tenyerébe temetett fejével próbál elforogni a csaj tekintete elől.
- Elég! - préseli ki magából anyanyelvén. Tagadhatatlanul egymásra találtak. Kifogták őt, mint valami halat a tóból. Pechére nincs nála a pálcája, azt úgyis csak összetörné a zsebében, a problémát pedig pusztakézzel véli a legjobban megoldani, ha adódik.
Továbbra is kacarászik. Nem bír magával, már-már egész pofája vörös a fejébe szállt vértől. Próbál kapálózni, mintha nem tudná, hogy ebből most lehetetlen kiszabadulnia. Talán jobb is, hogy nem ejtik le, mert tuti a nyakát törné.
Ruben Marceau
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. szeptember 22. 09:26 Ugrás a poszthoz



Az útközben összeszedett, sáros folyadék vékony vonalakban csordogál lefelé lábbelijének peremeiről. A testével párhuzamosan hulló, szűnni nem akaró esőtől úgy érzi magát, mint egy szerencsétlen mandragóragyökér, aki bekerült a locsolóberendezés csapdájába. Szabadon lógó karjait az arcához szorítja. Ezzel egyrészt takarni tudja ábrázatát, másrészt védekezni tud égi ellensége ellen.
Azt azért nem bírja ki, hogy ne nézzen kis idő múlva társára. Rekedtes röhögése tompulni kezd. Talán megfázott, rekeszizmait pedig túlságosan megerőltette a szokatlan helyzetben való kínlódás, vagy csak egyszerűen megunta ezen cselekedetét. Elvégre nem sikerül ezzel elriasztania a boszorkányt.
Kétségbeesett kapálózás helyett aztán sértődötten keresztbe fonja karjait. Fortyog a dühtől. Fellógatták, mint valami középkori tolvajt. Próbálja kifordítani úgy a nyakát, hogy lássa is a szöszkét, de ettől mindig olyan érzése támad, hogy bármikor meghúzódhatnak izmai, úgyhogy inkább nem erőlteti túl magát.
Az összhatás kedvéért szitkozódik egy sort, felháborodását demonstrálva pedig összegyűjti a száj- és orrüregében lappangó összes testnedvet - ebben a pózban még valahogy kézenfekvőbb is a dolog -, végül egy határozott, rutinos mozdulattal köp ívesen a lány felé.
- Miva'? - nem érti. Csúnyán összeráncolja homlokát, szemében pedig az iménti tettére való büszkeség ragyog. Talán meg is fogja ismételni, ha újból felhergelik.
Ekkorra az ő elméjét is elöntik az emlékek. Abból ugyanis jó sok van neki. Nem kell félteni, nem érzékenyül ő el. A belga még csak nem is szégyelli magát, legalábbis semmi jelét nem mutatja annak, hogy így tenne. Testi épsége iránt érzett aggodalmát azonban nem tudja tovább leplezni.
- Fáj már a fejem. Tegyél le! - követeli éles hangján sipítozva.
Ruben Marceau
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. szeptember 23. 22:09 Ugrás a poszthoz



Különös véletlenek mindig is léteztek. Ilyenekre sosem árt felkészülni. Magára vessen az, akit valami váratlanul ér. Egy korábbi partner előbukkanása egy játszótéri csúszdacsőből, nagyjából egy-másfél év után, fél kontinenssel arrébb egyáltalán nem kell, hogy meghökkentő legyen valaki számára.
Ruben ugyanis úgy látta, hogy a szőkeség igen hamar túltette magát a hiányán. Ez pedig nem jó pont. Hiányoló levelek sokaságára számított utána, de végül semmi se jött többé. Ő nagyon sokáig próbálta megfejteni aztán annak az utolsó keszekusza levélnek a tartalmát, amit első lendületből (véletlenül) bevágott a fiókjába. Később se tudta értelmezni, előtte miért sikerült volna? Válaszolni pedig már késő volt. A lány eltűnt, nem jelentkezett. Motoszkált ugyan a gondolat a fejében, hogy esetleg ő a vétkes, de aztán a családja körüli események csak tovább bonyolódtak, végleg levéve figyelmét erről a szerencsétlen vakvágányról.
A lány eltűnése után egy új korszak következett az életében. Erről nem feltétlenül az exbarátnője tehet, amúgy is bekövetkezett volna a fejezetváltás. Ezúttal, ahogy szegletének sötétjéből rámeredt az ismerős alakra, nem találta elég búslakodónak régi társát. Ha ezt a jelenetet elemezzük, akkor megállapítható, hogy túltette magát a fiú elvesztésén. Nosza...
De akkor könyörgöm, miért a pofon? Ez a fájdalmas, kegyetlen saller a fiú arcán, akinek már az is épp elég átok a napra, hogy nyilvánosan megszégyenítik, majd mikor kegyelemért könyörög, ártatlanul, váratlanul és cseppet sem nőiesen leejtik a víztől sárrá avanzsált homoktengerbe, mint holmi telerakott bevásárlószatyrot. Nem mintha ódzkodna a dagonyázástól.
- Áucs - porolja le magát, aztán veszi a bátorságot és felegyenesedik Roxy szintjére, pontosabban jóval föléje, mert ugye ő a magasabb, ahogyan férfitól elvárható - Kedveském, sajnálatos dolgot kell közöljek veled: Még mindig rohadtul nem értelek.
Indulatos válaszával kívánja levezetni a pofontól eredeztethető belső feszültségeit. Ahhoz se kell sok, hogy lerúgja a közeli padtámlát, vagy láncostul rángassa le az egyik hintát, indulatai fékezhetetlenné kezdenek terebélyesedni. Csillog a szeme. Szaporábban veszi a levegőt és egy heves mozdulattal arrébb tolja a képéből hajtincseit. Korábbi barátnőjére esze ágában sincs kezet emelni, annak túlságosan mély következményei lennének.
- Mit mondjak?! Sajnálom? Vagy azt, hogy most már akkor itt vagyok? - kínálja fel derekasan a választás lehetőségét. Tehetetlenül áll, lábait ebben a helyzetében még keresztezi is saját maga előtt, majd tördelni kezdi ujjait, hogy valamit kezdjen magával. Jó lenne leülnie valahová, vagy elfutnia innen, vagy talán összepacsizni vele. Nem tudja, mit is csináljon igazából. Mi ilyenkor az elvárható?
Ruben Marceau
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. szeptember 24. 13:27 Ugrás a poszthoz



Remeg. Ruháján nem akad már egyetlen pont sem, ami még ne találkozott volna az őszi csapadékkal. Ettől úgy érzi magát, mint akit jégbe zártak. Csakugyan fagyott körülöttük a hangulat. A hideg azonban nem egy eltévedt dementor közeledtét jelzi. Valószínűleg jobban viselné a hőmérsékletet, ha nem mozdulatlanul és nyíltan a szabad égbolt alatt állomásozna.
Némán horgasztja le fejét. Elkésett valamiről, ez mostanra már kezd megvilágosodni benne. Talán egy pofon kellett ahhoz, hogy észhez térjen, s még majd egy újabb nyakleves, hogy térdre borulva könyörögjön kegyelemért. Megítélni azonban nem tudja elmulasztott lehetőségének következményeit. Fájdalmat okozott a lánynak? Eleve nehéz kapcsolatuk volt. Szabadabbnak érezte magát, már egy héttel az eltűnése után. Végre a bűntudat utolsó szikrája is kialudhatott a lelkében. Kit ne töltene el ez jó érzéssel... Csakhogy aztán nem volt kihez fordulnia. Főleg akkor, amikor hónapokkal később összecsaptak a feje felett a hullámok. Egy mentsvárat jelentő támasz elveszett. Közel került az üresség, elhagyatottság érzésének megtapasztalásához.
Aztán feldolgozta az új helyzetet. Lelkében ápolta a múltat, jószerivel csak a szépre emlékezett, s ha akadtak napjai, mikor túl sok időt töltött egyedül, hát titkon felidézte magában a lány alakját és elképzelte, hogy egyszer majd újból összefutnak valahol, az egész pedig ott folytatódik, ahol abbahagyták. De az idő túl sokáig húzódott. Jöttek új vágyak és remények. Futó kalandok, melyek között ugyan Roxy is elfért volna még valahol, de igazából másokkal, más formában igyekezett pótolni és kárpótolni magát.
És most itt állnak. Zavartan... Olyan feszült helyzetben, ahol nem tudni, hogy vér vagy könny fog folyni egy pillanattal később. Földbegyökerezett lábaival még csak arrébb se tud állni a szőkeség lépései elől. Hagyja magát befolyásolni. Enged a pillanatnyi érzelmeinek. Behunyja szemeit, majd a vele szemben álló exbarátnőjével csomóként összegabalyodva úgy érzi, hazaért. Persze nem abba a porfészekbe, ahol nevelkedett. Inkább úgy tekintett most társára, mint a személyre, akiben minden korábbi pozitív élménye megtestesült. Oly nehéz időszakon van túl. Oly sokat nélkülözött. Egy kicsit pihenni szeretne. Szépen, csendben. A levegőt apránként, szuszogva venni, ahogy a megfázástól se fél már.
Nem engedi őt el. Sötét van, kihalt a falu, úgyse látják mások. Egy kicsit most megengedi magának azt, hogy gyengének tűnjön. A gyengepontja itt áll előtte. És most is maga alá temette.
- Hiányoztam?
Ruben Marceau
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. szeptember 26. 20:42 Ugrás a poszthoz

Évek teltek el azóta, hogy a tanári kar javaslatára otthagyta előző iskolája kviddicscsapatát. Most ismét pályára lép. Új helyen, új emberekkel. Nem kicsit dolgozik benne a megfelelési kényszer. A zöldek nem húzzák el a dolgot, szeretnének időben felkészülni a többi ház elleni bajnokságra, ezért egy edzőmeccs lejátszása mellett döntenek. Nem is adódhatna számára jobb alkalom a visszarázódásra... Ezúttal fogó lett, amit nem bán, de a teljesítményére még ő is kíváncsi.
Kezdés után a cikeszt veszi célba, de nem hagyhatja ki, hogy ne vessen néhány futó pillantást a többiek kvaffért való harcára. Hamar nehézségekbe ütközik. A napfénytől nyomot veszít, pillanatokkal később pedig egy gurkót küldenek rá. Bosszankodva egy sort úgy dönt, hogy a legjobb belátása szerint cselekedve menekülni kezd az őt üldöző labda elől. Mihael többé-kevésbé kellemes felszabadító-hadművelete után folytatja körkörös repüléseit a pálya mentén. Törekszik a másik fogó közelében maradni, nehogy learassa előle a babérokat. Amikor azonban fordul a kocka és Erisre irányul az átkozott gurkók egyike, még csak véletlenül se óhajt velük egy légtérben mozogni. Pillanatnyi előnyét kihasználva fürkészi végig a pályát, megpróbálva kiszúrni valahol a cikeszt.

+1
Ügyes vagy, de sajnos a cikesznek egyelőre nyoma sincs. Smiley
Utoljára módosította:Kőrösi Dániel Martin, 2015. szeptember 26. 22:35
Ruben Marceau
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. szeptember 29. 22:19 Ugrás a poszthoz

Eliszkol a veszélyzónából, hiszen nem szeretne újra egy gurkót a nyakába. Eris közeléből azonban nem tűnik el teljesen. Bármikor kész arra, hogy teljes sebességgel kezdjen száguldani a cikesz felé, aminek egyelőre nyoma sincs a közelében. Ezt sajnálattal veszi tudomásul, de legalább még épségben repked a pályán. Sajnálná a csontjait, nem szeretne a gyengélkedőre jutni.
Összeszorított fogakkal bámul, a félelemtől teljesen elsápad az arca. Némi fáziskéséssel észreveszi, hogy a másik csapat fogójától irtózatosan közel reppent el a célpontja. Ez egy fantasztikus lehetőség. Nem hagyhatja, hogy a másik kapja el a cikeszt. Mindenáron meg fogja akadályozni az ellenfelét ebben. Csak a terveire összpontosít, ahogy tettre készen rámarkol a seprűnyélre. Ketten vannak... Ő és Eris. Ruben szélsebesen veszi üldözőbe a cikeszt, vetélytársát pedig igyekszik félreszorítani. Üldözöttje azonban trükkös és tapasztalt "játékos", aki sok fogó eszén járt már túl. Többször is irányt változtat, amit a belga nehezen tud követni. Sokszor pislog és rázza meg a fejét, hogy továbbra is megfelelően koncentrálhasson. Nyomasztja a gondolat, hogy nincs egyedül a szándékkal, még ha Eris sérülésével előnyre is tesz szert. Egészen hosszúnak érzi az időt, de még mindig a labda nyomában marad. Felrántja utána a seprűt és kész követni azt akár az űrbe is - gondolja legalábbis. A Nap eléggé megnehezíti a tájékozódását, az állandó felfelé repülés is betesz neki, de küzd, és persze reméli, hogy az apróság ezúttal nem szökik meg előle.


+1
Megjegyzés: Szép hsz, de a cikesz sajnos a napnak köszönhetően újra eltűnik szem elől, de ne aggódj. Hamarosan újra láthatod. Wink
Utoljára módosította:Kőrösi Dániel Martin, 2015. október 12. 20:36
Ruben Marceau
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. október 6. 21:57 Ugrás a poszthoz



Munkaidőbeli fáradtság, figyelmetlenség. Apróságnak indul, végül aztán csúnya dolog sül ki belőle. Rubent számtalanszor lökték már meg és fel különböző típusú emberek, mégse csinált belőlük túl nagy ügyet. Persze volt olyan, hogy az alja népe kötekedett, kóstolgatták a kis szerencsétlen, belga parasztgyereket, amire hát, Merlin szakállára legyen mondva, de jogosan válaszolt erőszakkal. Teljességgel elhiszi, hogy az ilyen eset is lehetséges. De hogy pont vele történjen meg ugyanez, csak fordított helyzetben... Nem érti meg ezt a sanyarú magyarországi közeget, miért kell nekik ennyire pesszimistának és lekezelőnek lenniük a dolgozni érkező, nyugati bevándorlókkal szemben.
Mártírunk ártatlanságát bizonygatva emelgeti karjait a felháborodott vendég előtt, aki először úriasan itatja fel a drága nedűt az üzlet szalvétáival, majd fiunkat teljesen váratlanul érve... ijesztően nyugodt szavainak elmormogása után ökölbe szorítja kezét, Ruben pedig úgy vágódik neki a hátsó polcoknak, mint emberméretű szalmazsák a karategyakorlópályán. A zsibbadáson kívül semmit sem érez. Forog a világ. Beveri a fejét, a polcsor hangos robajjal szakad le rá, a rajta található alkohollal teli üvegek hangos csörrenésekkel terülnek szét a padlón. Borzasztó látványt kelthet az ártatlan fogyasztók előtt. Miféle helynek gondolhatják ezentúl a falut? Ez egy kifejezetten elegáns, jó hírnek örvendő vendéglátóipari egység volt, itt nem lenne szabad balhét csapni. De ha egyszer muszáj...
Kézrátételes gyógyításban bízva odaemeli tenyerét fájlalt testrészéhez. Egész arca lüktet. Szemei először könnybe lábadnak, majd bevörösödnek. Most először megszólal anyanyelvén, ékesen, ahogy az ösztön és a szükség kihozza belőle, majd méregtől átitatva kezdi el a barom felé hajigálni az éppen keze ügyébe kerülő tárgyakat. Poharak, üvegek, szalvétatartó, a fénypontot képező alkalmazotti széket pedig egyenesen a bárpulton át taszajtja tova. Így kell ezt, gondolja... De ha még ez se lenne elég, hát hogy egy igazán eltúlzott jelenetet teremtsünk, mondhatjuk azt, hogy Ruben fogja magát és kiszalad a pultok mögül, hátha talál valami jobb menedéket. Kézzel is szeretne ütni már. Vagy talán békülni kellene?
Ruben Marceau
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. október 29. 01:58 Ugrás a poszthoz

...ördögi hangulatban...


Végre felveheti azt az izét, amit abból a boltból szerzett. Még régebben történt, amikor már sokadjára vendégeskedett a magyar főváros varázslóknak kialakított negyedében, és hát ez is az egyik kalandjának az eredménye. Fogalma se volt arról, hogy mire lesz ez jó később. De most itt a remek alkalom!
Bulinak fogja fel az egészet. Egy hely, ahol talán nem is olyan feltűnő. Jól megvan a kastélyban, köszöni szépen a kérdést. A szobatársaival kompromisszumra jutott, már nem panaszkodnak rá túlságosan, de azért tesz róla, hogy ne merüljön feledésbe a neve. Nem nagyon érdekli őt, hogy így rohan az idő, de tény és való, hogy elérkezett a jelmezek időszaka, a démonok ideje, a töklé főszezonja. Először nem is érti, hogy miért olyan nagy szám ez. Aztán, ahogy a kavalkádra mered a tekintete, hamar kapcsol: Ez bizony tényleg oltári esemény! Kötelezően ott kell rajta lennie, ha jót akar magának.
Nem hagyhatja hát ki, hogy ne tolja el a képét. Még az sem zavarja, hogy egyedül érkezik. Tudja nagyon jól, hogy hamar kiszemel magának valakit a tömegből, legyen az ismerős vagy totál ismeretlen szerzet, de teremt maga mellé egy kis társaságot... A múltkor is milyen jól sikerült a játszótéri kiugrója. Kár, hogy utána tényleg megfázott, ráadásul olyannyira, hogy napokig lustálkodott az ágyában. Nem is sikerültek jól az első dolgozatok.
Odaslattyog a süteményekhez. Mindkét markával a tányérok felé nyúl, elhatározva magában, hogy az összes finomságot végigkóstolja. Erre van is némi esély, merthogy alig evett ma valamit, korgó gyomra édességért kiált. Azért elég rossz választás volt a csokoládésat tenni legalulra, ami meleg keze által olvadni kezd és nyomot is hagy a tenyerén. Ugyanúgy szerencsétlenül jön ki, hogy alig bírja lenyelni a szájüregében felgyülemlett ételmennyiséget. Az sem fest túl szépen, ahogy utána koszos kezével a poharakért nyúl, hogy a folyadékkal próbálja leöblíteni a kaját. A koktél után valóban könnyebbnek találja a nyelést, de még mindig nyammog valamin. Ragacsos kéz, maszatos száj és fogak. Mintha egy tipegő tévedt volna a Nagyterembe. Ezen a látványon már az sem segít, hogy félmeztelen a csóri, lábain patákkal, hátul lógó farokkal. Maga az ördög.
Feléled benne a vadászösztön. Felkapja a fejét, ahogy meglátja maga mellett elsuhanni a fiatal szépséget. Bújj, bújj, zöld ág... Zöld levelecske. Odalép elé, s kínosan közel hajolva hozzá kezdi el faggatni.
- Hát te meg mi a fene vagy? - kérdezi teli szájjal, s talán néhány morzsa ki is repül onnét, de így legalább az akcentusa nem annyira feltűnő -
Ruben Marceau
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. október 29. 21:02 Ugrás a poszthoz

...ördögi hangulatban...


- Nana, nem elszaladni olyan nagyon! - rikkant fel a meglepődöttségtől, amikor észreveszi a kisasszony hátrafelé történő settenkedését. Nem szökhet meg olyan könnyen, hiszen tilos kellemetlen helyzetbe hozni Ruben Marceau személyét, ha egyszer már elkezdett valamit a nagy nyilvánosság előtt.
Méregcsók... Elismételgeti magában a nevet. Miután ezt már egy jó párszor megteszi, végleg megállapítja, hogy nem, abszolút ismeretlen elnevezésről szól. Majdnem ki is szalad a száján, hogy mégis miféle hülyeség ez, de aztán elvonja figyelmét a leányzó kacarászása. Vajon min mulat ilyen jól? Újdonsült partnere előtt szobrozva végignéz magán, még mielőtt érdemben elpirulhatna. A háta mögé is bekukkant, de az ördögi farka is a helyén van. Megtapogatja szarvait, pedig azokkal sem történt semmi különös. Legalábbis innen úgy néz ki.
- Tüzes macsó vagyok - közli büszkén, és főleg azért olyan elégedett magával, mert használhatja ezt a csodálatos szót: Macsó. A legtöbb, gyengébbik nemhez tartozó ember szinte másodperceken belül elolvad, miután kijátszotta ezt a kártyát. Szeret meztelenkedni, hiszen számos tetoválás van a testén, és ezúttal is nagyban tojik az iskola és a vén tanárok megjegyzéseire. Ő egy fiatal, liberális, emberi jogaival tökéletesen tisztában lévő, valamint független egyén, akinek ahhoz van kedve, amihez csak akar! Senki nem kötelezheti arra, hogy megszabaduljon nagyszerű mesterműveitől. Gyűlöli, ha nem veszik észre eléggé, pedig nagyon úgy fest, hogy most is ez a helyzet. Nincs rajta felül semmi, hát dehogynem! Ezt majdhogynem az előtte kuncogónak is fejtegetni kezdi, de jobb ötlete támad. Hasonlóan nagy sikert szokott aratni a lányok körében, ha nemcsak szemükkel csodálhatják, hanem meg is érinthetik ezeket a varrásokat.
- Így legalább látszódnak a tetkócskák, gyere és nézd meg őket közelebbről! - nyúl ki Méregcsók kezeiért, hogy saját mellkasára helyezze azokat - Nagyon szívesen mesélek róluk, ha érdekel. Mindenhol vannak. Mindenhol... Magam se tudom, hogy mennyi, szóval igazán örülnék, ha akadna valaki, aki megszámolná nekem őket - veti bociszemeit az áldozatra - De mással is kárpótolhatsz ám!
Ruben Marceau
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. október 30. 16:24 Ugrás a poszthoz

...ördögi hangulatban...


Méregcsók megijed. Úgy látszik nem szeret találkozni az ördöggel. Pedig előbb-utóbb mindenkinek szembe kell néznie vele, ez nem úgy működik, hogy az ember fogja magát és lelép. Ruben Őt szemeli ki magának az estére, ami bizony áldozatokkal jár, főleg partnere részéről. Úgyhogy nincs kifogás. Nyugtatólag hat rá a tudat, hogy faképnél már nem hagyhatják, hiszen az imént közölte vele, hogy ebben a pántlikában nem indul a részéről menet semerre sem, amit tulajdonképpen úgy is értelmezhet, mintha azt mondta volna az előbb, hogy: Dehogyis, drágám, hát miért hagynálak el Téged? - Tehát bőven van oka örülnie, még ha az a kósza nevetés egy pillanatra árnyékot is vet az este remek hangulatára. Ez sem tart azonban sokáig, hamar megmagyarázza neki, hogy mit talált rajta oly furcsának. Csak sajnos ezzel emlékezteti őt arra, hogy neki egyébként tök érdekes, sőt kifejezetten egyedi felsőteste van. Ha beleegyezik a tanulmányozásba, akkor kivételesen elszaladhat, de csakis vele, és csakis a felfedezés élményeiért.
- Pokoli jól fogod érezni magad velem - győzködi továbbra is rendületlenül, kajánul vigyorgó fejével hajolva közelebb és közelebb. Csalfa lehet ez a smink, de hát remélhetőleg csakugyan szép arc lapul a jelmez és a kencefice mögött. Korban hozzá passzoló diákkal lehet dolga, erről nincs kétsége legalább.
- Hö! - lepődik meg a pohárborulós mutatványon. Asztaltáncot készülne járni? Szívesen segít lerántani a terítőt, ha arról van szó. Egy szavába kerül, és akár még a tűztáncost is felhívja magának, ha nem kajacsatát rendez. A pokolban amúgy is mindent szabad, nemde?
- Táncoljunk inkább? - simul hozzá, és mint ahogy egy általános iskolai keringőn szokás, felveteti magukkal az alapállást - Kapaszkodj, jó móka lesz ez! - perdül meg vele párszor. Ha akarja, ha nem, hát egyedül a gáncsolással szabadulhat ki ebből az ördögi körből, akkor meg biztosan nagyot esne valamelyikük. Nem nézi, hogy más táncikál-e körülöttük, s hogy ez mennyire feltűnő. Ő rég ropta már így. Mulatni jött. Valakinek lassan muszáj lesz Merlinhez fohászkodnia a berendezés épségben maradásáért...
Ruben Marceau
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. október 31. 13:53 Ugrás a poszthoz



Nem ok nélkül látogat el ide. Tudja nagyon jól, hogy valami fontos van előkészülőben. Legalábbis sejti, de nagyon nem mer előreszaladni gondolataiban, nehogy később pofára essen. Mondjuk egy ilyen nem először fordulna elő vele, csakhogy azóta már jobban vigyáz magára. Órák között vagyunk, a várva várt nagyszünet időszaka alatt. Ruben talárban, viszonylag rendezett külsővel jelenik meg a bagolyürüléktől bűzlő toronyban. Igazából még sosem járt itt korábban, hiszen nincs kinek üzenetet küldenie. Fogalma sincs, hogy mi lehet a családjával, de utóbbi időben már nem is nagyon érdekli. Egyedül Émile neve mellett van még meg a kérdőjel, úgy tűnik kitörölhetetlenül. A belga srác most inkább nem gondolna rá, hiszen Roxyval fut össze, erről pedig a játszótéri sétája jut eszébe. Szörnyű volt, megalázták, a végén pedig jól meg is fázott... De azért megérte. Várjon csak, amíg meg nem jelenik a Marceau-gyerek előtt, hiszen garantáltan nem megy el szó nélkül az eset mellett.
Nagyon szokatlan dolgot láthatunk tőle: időben érkezik. A szöszke még nincs itt, vagy csak nagyon elbújt valahol. Erre kevés esélyt lát, elvégre minden tiszta mocsok, a kisasszony pedig csak elszokott már attól az életmódtól, amit régebben folytatott. Azért reméli, hogy nem potyára várakoztatják. Már tényleg nem tudja elképzelni, hogy mégis miért kereste meg őt azzal, hogy találkozzanak valahol négyszemközt és beszéljenek meg ezt-azt. Persze rossz az, aki rosszra gondol... De mint mondtam, a srác még nem akar előre örülni. Összefont karokkal dől neki egy viszonylag tisztának nyilvánított falfelületnek, szemeivel a bejárati ajtón őrködve.
Ruben Marceau
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. november 1. 13:56 Ugrás a poszthoz



Csendben várakozik, amikor is léptekre lesz figyelmes. Nem kérdés, hogy korábbi barátnője érkezett meg, és csak három percet várakoztatta meg a fiút. Rendhagyó, kivételes alkalom ez. Rubent izgatja a titkosnak vélt találkozó híre, hiszen már rég érezte magát ilyen jól. Mint a régi szép időkben... Kissé azt a korszakot idézi, amikor még féltek a lebukástól, szülei feltételezett bosszújától és a projektek kudarcától. Amikor még sokkal kalandosabb szerelmi életük volt a mainál. Azóta Roxanne rengeteget változott. Nem tudja az okát, mert még túl kevés idő telt el a legutóbbi találkozásuk óta. Az utóbbi néhány év egyszerűen annyira más lett, hogy a fiú valahol a régi önmagát is elveszítette. Most Magyarországon van... Nagyon nem a szülővárosa. Eltűntek a régi kapcsolatok, ügyletek, bár ez még Charleroiban omlott szét, ezért is költözött el. Hosszú lenne erről beszélnie.
Megérkezik, arcára csókot nyomva a srácban ösztönösen reakcióba lép egy, az évek során beleivódott késztetés, hogy nyomban magához ölelje. Nyúlna is érte, ha az nem lépne eggyel hátrébb. Csalódottan néz maga elé, s még mielőtt szóvá tenné sérelmeit, a lány megelőzi azzal a baljós körítéssel, ami mintha a végítéletet konferálná fel lassan. Döbbenten mered hát a lányra... Mégis mi a fenét akar tőle, ha nem azt? Hiszen nem kérdés, folytatni kíván valamit, ami évekkel ezelőtt félbemaradt. Megoldható.
- Miért hívtál? - kérdezi türelmetlenül, és ha nyersnek is tűnik, célja egyáltalán nem a számonkérés volt - Nyögd ki, ne csigázz tovább... De ha azt akarod mondani, hogy benne lennél a dologban, akkor megnyugtatlak, mert én is - szalad ki belőle saját, korai sejtése: tévesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum - Ruben Marceau összes hozzászólása (14 darab)

Oldalak: [1] Fel