28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Antoinette Myra Blackburn összes RPG hozzászólása (170 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 6 » Le
Antoinette Myra Blackburn
Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Magyar Mennydörgő
RPG hsz: 385
Összes hsz: 5331
Choi Min Jong
Írta: 2015. szeptember 6. 15:31
Ugrás a poszthoz

#első #lassú #félős

Vasárnap délután. Tízpercenként nézek rá a csuklómon pihenő ezüst órára, félek, hogy elrontok valami, hogy rossz időben érkezek meg a kastélyba. Bátortalanul, de kíváncsian nézegetem a boltok kirakatait amióta anyáék hazahoppanáltak.
Nagyon sok elintézni valónk volt a napokban. Két éjszakát velem töltöttek itt Bagoly...Goboly...milyenfalván, tehát egy hétvége alatt kellett lerendezni a tanszerek, pennák, ruhák és talárok beszerzését. Semmit nem akartam már viselni azokból, amik öt éven keresztül a tulajdonomban voltak és napi szinten használtam. A talárokra a Mardekár címere volt felvarrva, prefektusi jelvényem szépen csillogott az utoljára használt ruhadarabon. Semmit nem kellett magammal hoznom, csak amit szerettem volna. A fél ruhatárat lecseréltettem kevésbé rövid darabokra, alap színekre.
Vékony, pasztellrózsaszín blézerem zsebében lapul a galleonokkal teli selyemerszény. Ezt adták utoljára oda a szüleim mielőtt elbúcsúztak volna. Megígérték, hogy minden hétvégén meglátogatnak a faluban és én is hazamehetek ha baj van, de mindig legyen nálam pénz, ha bármi rosszul alakul, tudjak utazni és megvehessek bármit ami megtetszik.
Összehúzom magamon a blézert egy nagyobb szellő érkezésekor és újból ránézek az órámra. Már csak megszokásból. Fogalmam sincs, egyáltalán mikor és hol van, félek, hogy segítséget kell kérnem ahhoz is majd, hogy visszajussak a kastélyba. Hát még ott, hogy fogok eljutni a szobámba...
Megakad a tekintetem egy kisebb, nem agyondíszített üzleten. Valami hív arra, a lábaim maguktól küzdik le azt a pár méternyi távolságot, ami elválaszt az ajtótól. Eltátom a szám amint óvatosan bekukucskálok az üvegen. Ujjaim az ajtó kilincsére csúsznak és határozott mozdulattal nyomják azt le, azonban...nincs nyitva.
Megszeppenve, észbe kapva húzódok el az üvegtől. A nyitva tartást keresem. Kettőkor zárt, azaz...az órámra pillantok. Negyed órája bezárt.
Antoinette Myra Blackburn
Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Magyar Mennydörgő
RPG hsz: 385
Összes hsz: 5331
Choi Min Jong
Írta: 2015. szeptember 6. 18:07
Ugrás a poszthoz

#meglepett #pirulós #akcentusos

Ahogy hátrálok egy lépést és tekintetem az imént lenyomott kilincsre szegezem, mintha kilépnék a világomból. Megszűnnek körülöttem az utca zajai és csak én maradok a fejemben jelen levő zajokkal. Tompa, érthetetlen zörgés, de mintha embertől származna. Látom magam előtt a kilincset és félszemmel az ajtó tiszta üvegében visszatükröződő alakomat. Mozogni kezd minden, először csak lassan jobbra és balra, majd a villogó fényekhez hasonlóan a tér egyre homályosabb, fel-feltűnő.
Hogy meddig tartott ez az állapot, nem tudom, sosem tudom megállapítani, talán csak néhány másodperc. Valami kizökkent ebből az állapotból és az nem más, mint egy férfi pontosan ott, ahol eddig a saját körvonalaimat láttam visszatükröződni. Felemelem a fejem, a szemébe nézek és aztán egy pillanattal később el is kapom a tekintetem.
- Ahm... - keresem néhány másodpercig a megfelelő szavakat. Kipirosodott orcával nézek vissza a férfira és illedelmes magyarázkodásba kezdek. - Sajnálom, csák szerettem volná benézni. Nem láttam á kiírást - mutatok enyhén remegő kézzel, mutatóujjal a nyitva tartásra. Remélem, hogy nem zavartam meg, bármit is csinált egészen idáig. Egy halvány mosoly ül ki szám szegletébe, ezzel jelezve, hogy nem akarok én betörni hozzá, sem zavarni és már indulok is. De előtte még kíváncsian nézem a kékre festett haját. Érdekes látvány, nem sok ehhez foghatót láttam a rövid életem során.
Antoinette Myra Blackburn
Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Magyar Mennydörgő
RPG hsz: 385
Összes hsz: 5331
Írta: 2015. szeptember 6. 19:44 Ugrás a poszthoz

#oldottabb #kíváncsi

Nagyot nézek amikor a férfi leveszi a táblát és eldobja valamerre, melyre az imént mutattam. Leeresztem a kezem és nem tudom, hogy álljak a helyzethez. Angolul szól, azt hittem úgy is folytatja, de nem. Miért nem? Furcsállom, bizalmatlan vagyok, de kíváncsian nézek be mellette az üzletbe.
- Nem báj? - nyakamat behúzva tartom még a kérdés közben, de aztán kicsit elengedem magam és némi habozás után belépek a helyiségbe. Nem tudom kontrollban tartani a lelkem és testem közötti kapcsolatot, hiába mondják a szüleim és a gyógyítók, hogy viselkedjek koromhoz illően. Ha egyszer tizenegynek érzem magam, hogy viselkedjek tizenhatként?
- Köszönöm szépen - nézek utána. Nézem néhány másodpercig ahogy elhalad a pultnál, megfigyelem, mit tart a kezében. Aztán hamar leesik, hogy illetlenség másokat bámulni, szóval ismét elpirulva kapom el róla a tekintetem. Végignézek a polcokon, közelebb lépek és tapintással próbálok rájönni, mi vonzott be ide - főleg zárás után.
A fejemben susognak a hangok. Halkan, tompán szólnak. Sajog a homlokomon levő heg, mely élénken emlékeztet arra, mi történt velem az amnézia előtt. Emlékeztet...vicces ez a kifejezés amikor nem is emlékszem semmire. Az utóbbi hetekben kezdtem el érezni ezt, néha feltűnik a hangokkal együtt, aztán átvált éles fejfájásba.
- Van zenéje is? Nágyon szépek ezek áz eszközök - a kérdés csak úgy kiszalad a számon. Nem nézek fel, továbbra is csak tapogatózok. A papírokat, a ceruzákat, mindent, ami azon a soron a kezem ügyébe kerül.
Antoinette Myra Blackburn
Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Magyar Mennydörgő
RPG hsz: 385
Összes hsz: 5331
Írta: 2015. szeptember 7. 22:02 Ugrás a poszthoz

#fájós #félelem #balhés

Színek a színekben, puhábbnál puhább ecsetek és minden, mire egy türelmes ember vágyhat. Nehezemre esik elképzelni, hogy ez a valami az, ami miatt betévedtem az üzletbe. Vagy betörtem. Mindegy is. Elmélázok rajta, elképzelem amint ülök kint a bestiaparkban és festegetem a tigriseket. Egyáltalán nem csoda, hogy kibökök ilyen állapotban olyat is, amit nem gondoltam át. Kérdés helyett egyszerűen a hátam mögé is nézhettem volna, vagy bármi.
- Érdekel - bólintok a férfira nézve. Mi a különbség az ő zenéje és a más zenéje között? Érthetetlen ez számomra. Ahogy még nagyon sok dolog érthetetlen és nem fér bele a világomba.
A polcok előtt maradok továbbra is amikor ő néhány pillanatnyi kutakodás után felbukkan valami nagy billentyűs dologgal. Említettem már, hogy egy nagy félelmem van és annak tárgya a mugli eszközök? Hm.
Védekezően a farmerom zsebébe csúsztattam mindkét kezem. Vállaimat feljebb húzva nézem őt. Fülemben búgó érthetetlen suttogás a dalra cserélődik. Nem értem a szöveget, nem értem a mondanivalóját és a vége felé már nem is érdekel, hogy valami kedvességet mutassak felé, a fejem másodpercről másodpercre, billentyűleütésről billentyűleütésre kezd jobban sajogni egészen addig, amíg élesen belenyilall.
Magamról teljesen elfeledkezve kapok jobbommal a homlokomhoz, a ballal pedig megtámaszkodni próbálok kisebb-nagyobb sikerrel. Ezekben a pillanatokban nem tűnik fel, hogy sikerült levernem a menekülést keresve a fél polcot, a hangokról nem is beszélve amiket kiadtam magamból fájdalmamban.
-S-s-s...sajnálom! - néztem fel rémülten. Remegő kézzel és elhomályosult látással guggolok le, hogy minél előbb eltüntessem az iménti bűntény nyomait. Nagy szükségem lenne a gyógyszereimre.
Antoinette Myra Blackburn
Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Magyar Mennydörgő
RPG hsz: 385
Összes hsz: 5331
Írta: 2015. szeptember 14. 13:21 Ugrás a poszthoz

#elefánt #porcelánbolt

A szervezetem elég nehezen viseli a költözködést. Nehéz elképzelni milyen volt a beköltözésem anno Angliában. Minden idegen és félelmetes és ezek a hangok nem segítenek a láthatatlanná válásban legalább addig amíg beilleszkedek. Ez az első délutánom, erre máris sikerül felhívnom magamra a figyelmet szerencsétlen ember üzletében.
Igyekszem összeszedni a levert eszközöket amiket kész vagyok megfizetni is ha szükséges, na de Ő gyorsabb. Hagom, hogy megfogja a kezem és egy ülőalkalmatossághoz vezessen. Nem biztos, hogy képes lettem volna megállni a saját lábaimon. A hangját elnyomja a fejemben dübörgő hangzavar. Sok-sok emberi, természeti hang keveredik, de egyet sem tudok kiszűrni.
Értetlenkedek kicsit. Összevont szemöldökkel, de behunyt szemmel emelem kicsit fel a fejem. Végigsimítok sajgó halántékomon és ezzel együtt elhúzom a hajamat is.
- Elnezést. Nem á zene volt rossz. Megsérült á fejem - nem nézek rá. Lesütött szemmel mondom ki és a hajamat visszaengedem a heg fölé, hogy eltakarja azt. - És félek á mugli eszközöktől - toldom meg ezzel a kis extrával a magyarázatot. A fejfájásom ahogy jött, úgy száll el egy pillanat alatt és már sokkal jobban érzem magam. Elmosolyodva állok fel.
- Eltörtem válámit? Kifizetem - őszintén nem tudom miket vertem le, de már veszem is elő a zsebemből a zsákocskát. Halkan csörögnek benne az érmék amíg a tenyerembe nem fogom.
- Ajánljon nekem...bármit. Vásárolnék - mosolygok a tulajra.
Antoinette Myra Blackburn
Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Magyar Mennydörgő
RPG hsz: 385
Összes hsz: 5331
Havasi Bence Milán
Írta: 2015. október 2. 20:14
Ugrás a poszthoz

#éhezős #esti lakmározás #manókkal ismerkedős

Gyerekes, de álmosan, majdhogynem a takarómba burkolózva csoszogtam át a fiúkhoz, Bencét keresve. Pocak jelzett, ideje enni. Igen. Pizsiben, hirtelen felkapott tornacipőben és a leplezőként használatos talárban. Ma nehezebben viseltem a hangokat, a fejfájás pedig ledöntött, szóval átaludtam...igazság szerint az egész délutánt és fél estét.
A konyha és éhes vagyok, együnk eléggé érthető ahhoz, hogy egy perc múlva már a lépcsősorokat koptassuk. Nem tudom, mi volt hangosabb; a gyomrunk korgása, vagy a lassan csendesedő folyosót felzavaró lábcsapkodás.
Bence mellett kukucskálok be az ajtón. Még nem láttam a konyhát itt az iskolában, nálunk a Roxfortban az nem volt nyilvános, bejárható hely. Szám szegletében mosoly bujkál. Vállamat megvonom válaszul és szemügyre veszem a manókat, akik egyből hozzánk rohannak.
- Otthon két mánónk van - jegyzem meg halkan. Nem is különösebben Bencének, csak úgy...nem tudom miért. Ők is ilyen kis láb alatt mászkálós, azonnal segíteni akarós fajták. - Szerintem szeretnének kiszolgálni.
Követem a fiút az asztalhoz, ahogy helyet foglalok. Igyekszem nem megvillantani a pizsamaként szolgáló rövidnadrágomat, ezért amíg ő beszél, én helyezkedek, hajat igazítok.
- Mindent - vágom rá szinte azonnal. Néhány hónapnyi csöveken keresztül történő táplálás után örülök amikor valamelyik eldugott sarokban el tudom majszolni az egyheti édességadagot. Nem kéne. Az orvosok megmondták, hogy milyen diétát kell követnem, aztán ki az aki betartja? Nem csak így meg úgy ám, a nyugtatók és Netti ezt ne, Netti azt ne...
- Először is...tészta. Spagetti, vagy lasagne? Citromos teával - ezzel a lendülettel fel is pattanok az asztaltól, hogy nekilássak a teának, ám néhány pici gyorsabb nálam. - Jó, jó, elengedem - kikerekedett szemekkel pislogok le rájuk. Fel sem ocsúdok még, de ők már rég megoldották a teagondot és két csészébe töltenek éppen. Engem kettő másik megragad és visszaültet Bence mellé, míg a harmadik elénk rakja az italokat.
- Azta - mondom a fiúra nézve.
Antoinette Myra Blackburn
Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Magyar Mennydörgő
RPG hsz: 385
Összes hsz: 5331
Havasi Bence Milán
Írta: 2015. október 3. 17:20
Ugrás a poszthoz

#teás #tortás #zárjuk be

Vállat vonok. Az a nagy igazság a történetben, hogy nem tudom mennyire vagyok elkényelmesedve, amire emlékszem, abban nem nyúltam semmihez én magam, de még a Roxfortban sem - legjobb tudomásom szerint felesleges lett volna.
Gyomrom hangos morranással jelzi, hogy beszélgetés helyett tölthetném az időt evészettel is, így nem sokáig ülök az asztalnál. Mennék, hogy legalább a teát elkészítsem ahogy tudom, de a manók visszatartanak. Hogy is gondoltam, hogy majd én magamnak...azonnali visszaültetés.
- Melyik a kedvenc ételed? Melyik az amit magadnak szívesen elkészítesz? - kíváncsian nézek Bencére miközben jobbomat a csésze fölé helyezem. Körkörös mozdulatokat teszek fölötte, ez valami berögzült dolog, mert nekem nem is tűnik fel, csak csinálom.
- Tényleg azok. Túl sokan vannak - húzom el a szám, de utóbbit csak halkabban jegyzem meg. Kár lenne megsérteni őket, dolgozzanak inkább. És így is van; ezerrel szaladgálnak, hozzák a teasüteményeket, a tészta illata betölti a levegőt.
Pici tejet öntök a teába - mert ezt hagyják -, aztán egy kocka cukrot és kevergetem. Eszembe jut, mennyire vártam, hogy kipróbáljam a teafűjóslást, de vajon volt benne részem? Nem tudom. A naplóm kivételesen a hálóban maradt. Na nem mintha az elmúlt hetek alatt képes lettem volna rá, hogy kinyissam...nem. Béna dolog, de félek attól ami benne van, hogy választ kapok a hangokra, meg a thesztrálra amit a múlt éjjel láttam a klubhelyiségben.
- Előételnek torta? - nézek le a közöttünk tányérokkal egyensúlyozó manóra. Nagy nehezen, de lerakja elénk a krémes süteményeket. - Szerintem nincsenek képben...zárjuk be őket valahová...
Antoinette Myra Blackburn
Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Magyar Mennydörgő
RPG hsz: 385
Összes hsz: 5331
Írta: 2015. október 5. 11:31 Ugrás a poszthoz

#húsos palacsinta #kell egy szék #ebből baj lesz

Felvonom egy kissé a szemöldököm, mikor szóba hozza a húsos palacsintát. Életemben nem ettem még ilyet és nem emlékszem, hogy hallottam volna a nevét is akár.
- Ez tényleg létezik? - kérdezek vissza hitetlenkedve. Lehet, hogy most hülyének néz. - Pálácsintá hússal? Mármint belerakod, feltekered és kész? - megrázom a fejem, nesze neked konyhatudomány, Netti. Még szerencse, hogy a családi hátterem megvan hozzá, hogy ne kelljen magamra főznöm. Az első heteket sem élném túl.
Sürgés-forgás, aztán már a teánkat isszuk Bencével. Ő mohóbban, én meg csak figyelem, melengetve a tenyerem a csésze fölött.
- Sok benne á kálóriá. Nem kérem - tolom el a tányért magam elől mielőtt engednék a csábításnak. Vigyázni kell a vonalaimra...az már lényegtelen, hogy éppen a vacsora utáni tésztákra várunk. Komolyan, azokon nem látszik, hogy kalóriabombák, nem úgy mint a habos tortákon, igazam van vagy igazam van?
Bence kérdésén el kell gondolkoznom. Lehajtom a fejem és a bögre apró virágmintázatára szegezem a tekintetem. Tizenhat éves létemre nem tartok sehol, csak nagyon alap bűbájokat tudok. Az a terv, hogy a különórákkal hamarabb visszahozzák majd a gyakorlati rutinokat és menni fog minden ami az RBF előtt is ment. Erre azonban még várnom kell és a pálcámmal többnyire csak hadonászok.
Válasz nélkül állok fel az asztaltól újra, mire megrohamoznak a manók. A csapóajtó mögül is jönnek még ketten. Kíváncsi vagyok, hányan vannak összesen.
- Hallottám válámit bentről... - mutatok az ajtó felé. Bizalmatlanul pillantok a fiúra valami visszajelzésért, mert magam sem tudom, mit akarok csinálni. A terv azonban jó, a manók sutyorogva mennek az ajtóhoz.
- Van bent válámi? - kérdezem játszott aggodalommal és félelemmel, mire az utolsó is bedugja a fejét. Nem túl kedves tőlem, de meglököm egy kicsit, hogy aztán rájuk csukhassam az ajtót. Háttal az ajtónak dőlök.
- Hozz egy széket - kérem Főszakács urat, mivel hiába hadonászok a lábammal, nem érek el addig.
Antoinette Myra Blackburn
Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Magyar Mennydörgő
RPG hsz: 385
Összes hsz: 5331
Havasi Bence Milán
Írta: 2015. október 14. 23:02
Ugrás a poszthoz

#sajnálom #hoztam csokit #zavarodott

Nem tudom mi történt az este folyamán, csak foszlányokra emlékszem. Rémlik, hogy rosszat tettem, hogy bántottam a barátom és kiráz a hideg akárhányszor arra gondolok, milyen rettegés kerített hatalmába.
A gyengélkedőn ébredtem, az a pontja még megvolt az események sorozatának, hogy égő párnák, szilánkok közepette segítségért kiáltok. Néhány idegen alig néhány perccel azután, hogy felébredtem, kérdések százait zúdította a nyakamba, mit tettem, miért tettem, hogyan...nem sok információval tudtam szolgálni, én csak azt mondtam el, amire emlékeztem.
Mindkét kezemet fehér kötés fedte, a tenyerem sajgott ahogy megemeltem a poharamat. Felzaklatott a két idegen, hát még az, hogy megláttam Bencét tőlem néhány ágynyira. Oda akartam menni hozzá, de nem engedtek, leküldtek a körletbe, hogy szedjem össze magam és keressem meg a házvezetőt, majd ő rendezi a továbbiakat.
Utóbbinak nem tettem eleget, helyette a konyhába lopóztam be, csupán két bögre habos kakaóért. Legalább ennyivel tartozom a barátomnak, ha már egyszer úgy fejbe vágtam, hogy ki is terült.
Halkan lépkedek, csak zoknit viselek a lábamon. Krémszínű nadrágom nem vágyik a kakaóra, így próbálok minél gyorsabban, de óvatosan besurranni a gyengélkedőre. Egy igazi kommandósnak érzem magam, komolyan, ahogy elsuhanok az ápoló háta mögött, és már nem állít meg senki a fiú ágyáig. Kissé oldalra biccentett fejjel méregetem, aztán leteszem a bögréket a kis szekrényre.
Ébren van. Néma csendben nézek rá, lassan emelem felé a kezem, hogy finoman végigsimítsak a fején és arcán. Láthatja az arcomon, hogy az érzelmi katyvasz jelenleg legszembetűnőbbje a bűnbánat.
- Nem tudom mit tettem, de sájnálom - súgom neki. Lopva a hátam mögé pillantok, az ápolónő észrevett, de fejcsóválással elintézte és nem parancsolt ki a teremből. Szusszanva húztam magam alá a fémlábakon álló kis széket.
- Ülj feljebb, hoztám kákaót.
Antoinette Myra Blackburn
Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Magyar Mennydörgő
RPG hsz: 385
Összes hsz: 5331
Írta: 2015. október 14. 23:51 Ugrás a poszthoz

#felidézés #könnyek

Nem számolok a következményekkel, nem is fogom fel, hogy valami tényleg furcsa és rossz dolog történt az éjjel. Így, hogy a sztorinak csak egy pici részére vagyok képes visszaemlékezni...nem gondolok bele. Az érdekel csak, hogy Bence rendben van-e, az sem érdekel, hogy a bögrék túl melegek a kötés alatti sérüléseimnek. Egyáltalán mi van alatta? Varratok? Tapaszok? Csak egy-két karcolás? És hogy szereztem? Annak ellenére, hogy saját magamnak is rengeteg kérdésem lenne, minden háttérbe szorul a barát ágyánál megállva.
Kíváncsi vagyok, hogy érzi magát, mi történt vele. Szeretném feldobni a hangulatát a mindkettőnk kedvenc italával, de tagadhatatlanul meglepődök amikor nemet int rá. Értetlenül állok a helyzet előtt, mert eddig bármikor, bármennyit.
Félőrült módjára. Visszhangzik a fejemben amit válaszolt, de nem értem. Hisz nem vagyok az, szedem a gyógyszereimet rendesen, pihenek eleget... Eszembe jut, hogy egész nap szét akart menni a fejem, rosszul voltam és az a váza is, a rókacsaláddal a kandallóban landolt. A bögrékre szegezem a tekintetem, ajkaimat összeszorítom, mintha ez megvédene a ténytől; valami nincs rendben velem.
Hang nélkül, a fejem jobbra-balra mozgatásával adom tudtára nemleges válaszom. Abból semmire, amiből rájöhetnénk, mi volt ez az egész és mi váltotta ki az ellene elkövetett támadást. Nem feltételezem, de lehet, hogy nem is bennem van a hiba, hanem csak önvédelem volt...
- Tudom, hogy belehánytam a vázába, azt beledobtam a tűzbe...jöttél, és csak fények, a fülem sípolása, sikítás... Rettegtem... - behunyt szemmel idézem fel az eseményeket, mindeközben összehúzom magam a széken és előre-hátra hintázok. Megremeg a hangom, védekezően ölelem magam körül. - Feküdtél a földön, lángolt egy párna...kiesett a kezemből valami és minden csupa vér... - Kezemet az arcomhoz emelem, abba fojtom a kitörő sírást. A könnyek eláztatják kötött pulóveremet, próbálok megnyugodni, de egyelőre nem megy.
Antoinette Myra Blackburn
Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Magyar Mennydörgő
RPG hsz: 385
Összes hsz: 5331
Írta: 2015. október 15. 00:38 Ugrás a poszthoz

#vallok #de igyál

Három hónapon keresztül erőlködtem azon, hogy visszanyerjem az emlékeimet. Emlékezni akartam, elmenni az RBF vizsgámra és visszarázódni a saját életembe. Nem akarok tizenegy évesként újra megélni mindent.
Hiába küzdöttem, végül feladtam, most pedig újra erőltetem a fejem. Pedig már tudhatnám, hogy nem segít semmi, ami nincs, azt nem lehet előkotorni sehonnan, maximum a véletlen úgy hozhatja... A remény, meg annak a halála.
Élnem kell azzal a kis morzsával, ami megragadt és ahogy kimondom a szavakat és a sírás átveszi az uralmat, kissé bepánikolok legbelül. Gyomrom kis gombóccá szűkül, mert tudom, hogy következményekkel járhat mindez. Kicsaphatnak, bezáratnak, ágyhoz kötnek...mindenféle lehetőség eszembe jut abban a néhány másodpercben, míg a könnyeimet törölgetem. Nem akarok elmenni, máshol újrakezdeni, itt már van barátom és talán nem fog azon elbukni ez a dolog, hogy véletlenül majdnem kinyírtam, ahogy ő fogalmazott.
Néhány perc elteltével kezdek megnyugodni. Bence olyan néha, mint egy nyugtató kapszula. Már csak egyszer-egyszer hüppögök, a fejemet csóválva nézek a szemébe.
- Talán tőled - vonom meg a vállam, hisz kár ezt firtatni. Gyorsan nézek körbe, majd közelebb húzom a székem hozzá, hogy amit mondok, azt még véletlenül se hallhassa meg senki más rajta kívül. - Elaludtam a kandalló előtt. Egész nap fájt a fejem, hallom ezeket a hangokat, sikoltozik, sokan vannak. Beszedtem a gyógyszereimet, és aludtam - a fejemben levő sokaságról ezidáig nem beszéltem senkinek. Nem tudom, hogy egyáltalán van-e ennek valami haszna most, de jobb ha tud róla, hátha hasznos.
- Idd amíg meleg - bökök éles témaváltásként a bögrék felé. Ha most mégis úgy dönt, hogy kéri a sajátját, segítek neki és a kezébe adom, majd a magam kakaóját a számhoz emelem. Kijár a boldogsághormon.
Utoljára módosította:Antoinette Myra Blackburn, 2015. október 22. 16:15
Antoinette Myra Blackburn
Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Magyar Mennydörgő
RPG hsz: 385
Összes hsz: 5331
Írta: 2015. október 18. 16:32 Ugrás a poszthoz

#ne folytassuk #kitessékelés #búcsú

Nem válaszolok. Eszem ágában sincs belemenni egy olyan feltételezésbe, amit nem hinnék teljesen valósnak. Ugyan, miért akart volna ő bántani, miért menekültem volna előle? Nem tudhatom, de érzem. Hisz ha nem érezném, hogy nem akart rosszat, most nem ülnék mellette és nem mondanék el olyan dolgokat, amik nagy titkok.
Szeretném megkülönböztetni a valóságot a képzelgésektől és jó lenne tudni, hogy mi van a fejemben. Helyre akarom tenni, de csak kétségbe vagyok esve, mint egy elveszett kölyökróka az erdőben, aki az anyja segítségére vár.
Meg ahogy én azt hiszem...hiába nyomom a kezébe a kakaót, nem szabadulunk attól, ami van. Szavak nélkül rázom meg a fejem. Inkább a forró italt kortyolom ahelyett, hogy belemennék a témába. Elég gondja van neki most így is, hát még nekem mennyi lesz...ez még csak a kezdet, úgy sejtem.
- Köszönöm - mondom alig hallhatóan, rá nézve. Halvány mosoly jelenik meg a szám szegletében és ezzel legalább valamiféle kellemes érzés is szétárad a végtagjaimban.
- Mit mondtak a fejedre? Meddig maradsz itt? - kérdezem kíváncsian. Ezek után muszáj lesz egy finom vacsorával jóvátennem amit műveltem vele. Remélem, hogy hagyni is fogja, és nem kerül el olyan messziről, amilyenről csak tud.
Mély levegőt veszek, arcomról letörlöm a még kifolyt könnyeket. Azt hiszem megnyugodtam - legalábbis egy időre. Míg válaszol, kortyolok a kakaóból, de eléggé megugrok amikor az ápoló megfogja a vállam. Igazán szólhatott volna, hogy jön. Szívem egyszerre gyorsabb ütemben kezd el kalapálni, majd' kiugrik a helyéről. Le is rakom enyhén remegő kezeimből a bögrét és nézek rá.
- Kaptok egy percet a búcsúzkodásra, aztán hagyjuk pihenni a fiút. Eltüntetjük a sebeidet is, rendben? - kedves, búgó hangon beszél hozzám, mosolyogva. Kedvességét nem igazán tudom viszonozni, csak bólintok, mire a nő elindul előre. Nézek utána még pár másodpercig, majd sóhajtva nézek vissza a barátomra.
- Szükséged van valamire? Nasira, kakaóra...könyvekre, vagy bármire? - kérdésem közben felállok, tétován lógatom magam mellett a karjaimat. Szeretnék neki segíteni bármiben amiben csak tudok. - Nem szabadulsz tőlem.
Az az egy perc gyorsan letelt, én meg nem akartam, hogy ezek után kitiltsanak a gyengélkedőről, tőle. Az utolsó szavak után intettem neki és elindultam a nő felé, még néhányszor hátranézve Bencére.
Sziszegtem miközben leszedte a fehér gézt a sebeimről. Akkor láttam meg, hogy tele van apró, mély vágásokkal a tenyerem, az a kötés pedig beleragadt néhol. Fölé tartotta a pálcáját, ezzel együtt pedig az összes vágás felszívódott, majd ugyanezt végrehajtotta a másik kezemen is, és szabad utat kaptam kifelé.
Az ajtóban megálltam néhány másodpercre. Szusszanva néztem a lüke felé.
Antoinette Myra Blackburn
Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Magyar Mennydörgő
RPG hsz: 385
Összes hsz: 5331
Írta: 2015. október 22. 22:14 Ugrás a poszthoz

#bírom #buli van #romboló rellon

Csak a hangokat hallottam a klubhelyiség felől, Bence meg épp nálam tanyázott...ebből következett, hogy kinéztünk, mi folyik ott kint. És hogy mi lett ebből az már nem meglepő; maradtunk. Végig a közelében maradtam. Nincs elég ismerősöm ahhoz, hogy bátran elkalandozzak másfelé. Az esti gyógyszerek kihagyása egyelőre nem művelt semmit a szervezetemmel.
Megitattak valamiféle keserű löttyből többször is. Marta a torkom és az összes arcizmomat összerántottam, amitől érdekes arcokat vágtam. A második már könnyebben ment. Furcsán néztek rám amiért elsős létemre nem lettem rosszul már a kezdetekben, de ez engem csak egy olyan ponthoz sodort, aminél megtudtam valamit önmagamról.
Azaz: Nette jól bírta az ilyet.
Olyan szintekre emelkedett a hangulatom, hogy bátran vigyorogtam már össze néhány teljesen idegen háztársammal és szó nélkül mentem a csoporttal amikor elindultak kifelé.
Hogy ki vezet és miért megyünk, azt én nem tudom, de valahol Bencétől három-négy emberre lemaradva lépdelek a nagy csarnokig. Ott már kezdünk szétszóródni, ki itt, ki ott rendezkedik, én kíváncsiskodva lépek a barátomhoz. Épp valami kajáról kérdezi a barna hajú lányt, gondolom, hogy kell-e, mivel azt nem láttam idáig senkinél.
- Jövök veled - mondom neki és széles vigyorral pattanok elé. Eközben mellettem egy idősebb srác elkezdi eltorlaszolni a bejáratokat, én pedig ámulattal nézem, hogy lassacskán mivé alakul a hely. Tehát ez egy buli lesz. Izgatott vagyok már ebben a percben, alig várom, hogy lássam az egészet és részt vegyek az első ilyenemen.
Antoinette Myra Blackburn
Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Magyar Mennydörgő
RPG hsz: 385
Összes hsz: 5331
Írta: 2015. október 23. 23:48 Ugrás a poszthoz

#szellem #szépséges #van kaja
az a virágmintás vagyok én..

Amikor megtudtam, hogy lesz ez a Halloween buli, felhoztam Bencének, hogy megyünk-e. Olyan sokan beszéltek róla jót, hogy gondoltam veszítenivalónk nincs. Lelkesedésünket nem mondanám olyannak, mint néhány másik személynek a környékünkön, ezt jól tükrözi a jelmezünk is. Rám bízta. Megoldottam.
Bence mellett sétálok végig, nézegetem az érdekesebbnél érdekesebb jelmezeket és viselőiket, de cseppet sem érzem rosszul magam a lepedőmben. Én legalább könnyen megszabadulok majd a jelmeztől, nem mint azok, akiknek az egész arcuk ki van kenve.
Eltátom a számat is amikor belépünk a helyiségbe. Valami hihetetlen, hogy mennyire jól néz ki, mintha egy másik világba csöppentem volna, ahol minden eleven, szó szerint pokoli. Pokolian jó.
- He? - nézek a másik lepedős felé. - Ez nem hülyeség! Szellemek vagyunk - ingatom a fejem miközben ránézek. Nem nagyon látom így még a szemét sem, még szerencse, hogy halljuk egymást tisztán. Bólintok hát, gyomrom kordul is az asztalok felől áradó illatokra reagálva. Rájövök, hogy nem is ettem reggeli óta semmit, csak a gyógyszereket.
- Együnk, igyunk. Most - és már indulok is vele, hogy a lehető legcsokisabb sütit dugjam el a lepedőm alá. Mennyi jó, így nem látják, mennyit eszek. - Üüüh hmmmh hmm üüü - hümmögöm teli szájjal. Ez volt a megfelelője valami olyasminek, hogy "ez nagyon finom".
Antoinette Myra Blackburn
Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Magyar Mennydörgő
RPG hsz: 385
Összes hsz: 5331
Írta: 2015. október 26. 21:40 Ugrás a poszthoz

#kirándulunk

Amikor kisebb voltam, jártunk a szüleimmel többször is a Mangrowe-erdőben tanulmányozni az élővilágot. Apámnak van ott egy barátja, nála vendégeskedtünk. Nem sokra emlékszem ezekből az utazásokból, de arra igen, hogy nagyon szép emlékeket hagytak maguk után, így nem volt kérdés, hogy jelentkezzek-e a kirándulásra, amit az elemi mágiát tanító férfi szervezett.
Szülei áldásukat, illetve aláírásukat adták hozzá, minden a legsimábban ment, nem is kell majd egyedül utaznom. Már az elején megbeszéltük Bencével, hogy megyünk, előző este pedig azt is, hogy akkor találkozunk a szobám előtt és együtt megyünk le a találkozópontra, a bejárati csarnokba.
Nem sokat aludtam, és kivételesen nem a fejfájás miatt. Az izgalom váltotta fel a hangokat, majd úgy nagyjából az ébresztő előtt két órával elaludtam. Minden nehezen jött össze, kicsit hisztisebb hangulatban szedtem rendben magam. Hajamat az utazáshoz befontam, kényelmes ruhát választottam és még átnéztem, hogy mindenem megvan-e.
Kilépek az ajtón, ahol a kócos barát már vár. Mosolyogva nyomok puszit az arcára, szavak nélkül is tudjuk, hogy keveset aludt a másik. Elindulunk tempósan, időben vagyunk még. Ezt akkor is látjuk, mikor a bejáratnál még csak egy-két diák várja az indulást, meg a tanár úr.
- Jó reggelt! - köszönöm illedelmesen, ahogy kell, és a falnál megállok, tisztes távot tartva mindenkitől.
- Szóval...ma miért nem aludtál? - kérdezem kíváncsian Bencét miközben várakozunk.
Antoinette Myra Blackburn
Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Magyar Mennydörgő
RPG hsz: 385
Összes hsz: 5331
Írta: 2015. október 29. 19:15 Ugrás a poszthoz

#evésivás #nem értelek
az a virágmintás vagyok én..

Ha nem lenne csokoládé, a világ egy nagyon rossz hely lenne. Ebben száz százalékig biztos vagyok. Annak ellenére, hogy be kéne tartanom a gyógyszerek mellé kiírt diétát, valahogy mindennap becsúszik az étkezéseim közé legalább két nassolás, amikor a kakaó mellé jöhet bármi, ami édes, habos, csokis, egyszerűen finom, és kellő mozgás nélkül pocakot növesztet.
Az az ital, amit Bence megkóstol, nekem nem volt elég szimpatikus ahhoz, hogy belekóstoljak. Inkább egy pirosabb, kevésbé furcsa lötty kerül a kezembe, arról sejteni lehet, hogy valamiféle meggy, vagy piros gyümölcs. Kellett volna egy szájnyílás is a szemek alá, mert így állandóan farmert kell villantanom, ha kinyúlok valamiért, mint ahogy az most is történik.
- Látom - nézek abba az irányba, amerre mutat. Látom is, vigyorgok rajta egy kicsit, majd összevonom a szemöldököm. Ezt a barát nem láthatja, de attól még értetlenkedek.
- Mégis mit kéne tennem? - Bencére nézek gyanakvóan. Azért vannak határai a képességeimnek, és nem mondanám, hogy elég bátor vagyok bármi olyanhoz, amit egy valódi szellem nap mint nap megcsinál. Számhoz emelem a poharam, melyből kiiszom az utolsó meggylé kortyot, és csak eztán teszem vissza az asztalra az üres üveget.
Mrs. Frost
Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Magyar Mennydörgő
RPG hsz: 385
Összes hsz: 5331
Írta: 2015. október 30. 22:06 Ugrás a poszthoz

#sárvér #színek #mosoly

Válasz nélkül hagyom, mert nem érzem úgy, hogy ennél jobban be kéne avatnom abba, mi van velem, és mi volt ez a jelenség, amit az imént produkáltam. Elég kellemetlen ez az egész, főleg, hogy magam sem tudom, mit csinál az agyam ilyenkor. Csak fáj, jobbik esetben pedig talpon maradok.
- Nem, köszönöm - utasítom el mindkettőt, hisz haszontalan lenne, és nem akarom őt sem feltartani. Minél előbb túl szeretnék lendülni a dolgokon, a mugli dolgait pedig úgy elkerülni, hogy lehetőleg még a fizetést kibírjam rohamok nélkül.
Elcsendesedik a fejem, már csak tompán fáj. Kár volt belemennem ebbe a magyarázatba, azt érzem.
- Idegen - vonom össze a szemöldököm egy pillanat erejéig. A családom mindig féltve őrzött az ilyen dolgoktól, és valahogy kialakult az az érzésem e ketyerék iránt, ami valószínűleg a muglikban van a mágia iránt. Idegen, fertőzhet, ki tudja, a sárvérűek mennyi mindent találnak fel ellenünk...
Ha már így betévedtem zárás után, és még kis galibát is okoztam, természetesnek érzem, hogy fizessem a károkat, illetve beszerezzek valami különlegeset, vagy legalábbis valamit, amivel talán olyan emlékeket idézhetek fel, amit az amnézia elvett tőlem.
- Rajz - felelem finoman elmosolyodva. Mély levegővételt követően egyenesedek ki, még néhány másodpercig kapaszkodok, amíg biztosnak nem érzem a lábaimat. Már nem fogok elszédülni, elindulok a férfi után a polcokhoz, és szemügyre veszem a sok színt. Értem, miért vonzott ez a hely.
- Csodaszép színek vannak itt - jegyzem meg, utat engedve ezzel az arcomra kiülő széles mosolynak.
Antoinette Myra Blackburn
Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Magyar Mennydörgő
RPG hsz: 385
Összes hsz: 5331
Írta: 2015. december 17. 20:10 Ugrás a poszthoz

#bál #legjobb partner #bögre kakaó #sarokban állás
Csatlakozni ér


Ez az első bálom. Nem mondhatom, hogy egész életem során, mert voltam már bálon, csak semmi nem maradt meg abból. Kellemetlen, de nem tudom hogyan kell viselkedni egy ilyen eseményen, a ruhát is bagolypostán kaptam, mert anyu előbb gondolkodott.
Most pedig úton vagyok a nagyterembe, hogy kínosan, de egyedül sétáljak be kezemben egy nyakkendős, festett öltönyös bögrével. Ő a partnerem, benne a finom kakaóval, amit még indulás előtt a konyhában töltettem bele. Szorongatom két kézzel és a nyakamat kissé behúzva lépek el az útból. Onnan nézek körbe. A díszlet csodálatos, és ebben a félhomályban legalább nem leszek feltűnő, hogy magamban ácsorgok.
Jó ideje szótlanul állok a fal mellett, javarészt azért jöttem, hogy megnézzem Bence fellépését. Szusszanok a színjátszókör vezetőjének felszólalására, egyik lábamról a másikra helyezve a súlyom kukucskálok a színpad felé.
Második ő, második ő. Nem tudnám megmondani a lány nevét akivel felsétál a színpadra, de lelkesen tapsolok és vigyorgok, mert jó érzés látni. Jól áll neki a kiöltözés. Ennyit állapítok meg amíg el nem kezdi a dalt.
Antoinette Myra Blackburn
Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Magyar Mennydörgő
RPG hsz: 385
Összes hsz: 5331
Gwen L. Blake
Írta: 2016. február 29. 22:44
Ugrás a poszthoz

Anglia, London
Vera Wang esküvői ruhaszalon


Mintha csomót kötöttek volna a gyomromra, melyet aztán a tóba vetettek, hogy a sellők tépjék cafatokra minden maradványát. Kimaradt a reggeli, és az ezt követő délelőtti edzésen annyira bénán produkáltam, hogy el kellett mesélnem Kristófnak, miért van az, hogy a felfedezettje olyan, mintha most rántották volna ki egy kezdő csapatból. Az ifi csapat pedig cseppet sem játék...
Nem úgy, ahogy az életem, legalábbis édesanyám szerint. Úgy rángat, mint egy marionett bábut és utólagosan tudom meg, hogy ma van életem egyik "legnagyobb napja". Még az eljegyzési partinál sem tartunk, de már beszervezte Gwent, vagy kit, hogy kísérjen el kiválasztani egy méregdrága, hófehér ruhát amiben a nyár elején kimondhatom a cseppet sem boldogító igent.
Travis...
Útközben sikerül rájönnöm, mitől van hányingerem. A válasz egyszerű, hisz épp körülette forog minden. Nem is beszélek a szöszi lánnyal, csak ha nagyon muszáj. Szerintem épp annyira van kedve velem tölteni az idejét, mint nekem vele. Az ő anyja szintén csak a nyakába sózta ezt a melót, ahogy az enyém is tette.
- Merlin segíts... - súgom halkan a próbafülkében, saját tükörképemnek címezve. A Vera Wang üzlet dolgozói odáig vannak a habos csodáikért és magáért az egész esküvő mizériáért. Abban a pillanatban ahogy meghallom a felcsendülő James Blunt dalt lekonyul a szám széle és egy műzokogást hang nélkül előadok magamnak. Fejem verném a tükörbe, helyette viszont csak felsóhajtok és kilépek az első rám aggatott, itt-ott elálló és hozzám túlságosan telecsillámporozott ruhában. Fátyol is van a fejemen, a két nő Gwen mellett egyszerre Ó-zik fel.
- Nem...
Antoinette Myra Blackburn
Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Magyar Mennydörgő
RPG hsz: 385
Összes hsz: 5331
Írta: 2016. március 1. 13:14 Ugrás a poszthoz

#visszatérés #edzés

A főnök arra utasított, hogy a tegnapi bénázásom után essek neki a külön edzéseknek, mert nem fog megtartani a csapat, ha képtelen vagyok a cikeszre koncentrálni az esküvő helyett. Túl sok a zavar, túlságosan kuszák a szálak, de rendet teszek, csak érjek vissza és pakoljak ki rendesen.
Érkezésemkor csak bevitettem a holmimat a szobámba és felöltöttem a melegebb, téli edzőszerelést. Zöld pulcsiban feszítve, hajamat összekötve futottam le a kviddicspályára, de ennek már vagy két órája. Még világos volt és nagy szerencsémre az eső is elkerült amikor kiszabadultam a pályára.
Saját seprűn gyakorlok, mert az iskolai raktár roncsokkal van tele. A legújabb versenyseprűt születésnapomra kaptam szüleimtől ajándékba, mintegy előrejelzést, hogy valami készülőben van. Ők akkor már tudták, hogy a Kenmare Kestrels ificsapatába be fognak venni. Na de az a versenyseprű ténylegesen a versenyekre van, féltve őrzött kincs és nincs is nálam, gyakorlásra tökéletes egy kicsit régebbi is.
Amikor elkezdtem az edzést, még nem voltam egyedül, pár felsőbb éves rellonos gyakorolt a pálya másik végében. Az idő viszont eltelt és a cikesz hajkurászása lefoglalt annyira, hogy ne vegyem észre az egyedüllétet.
Kissé lejjebb, szinte egy helyben állok meg, orrom előtt a szárnyassal. Nyúlok érte, szinte a tenyerembe repül magától amikor lentről ismerős hangot hallok. Gyomrom összerándul, ujjaim gyorsan csukódnak össze a labda körül, nehogy elveszítsem így az utolsó pillanatban.
Fellélegezve nézek le Bencére és elmosolyodok. Ő még nem tudja, hogy mi a helyzet, de talán ideje közölni vele, hogy mi történt ebben az egy hónapban. Ezidáig nem akartam elmondani, mert felesleges lett volna a papírok aláírásáig, amin hétvégén túl is estünk.
- Mit csinálsz itt? - kiáltok vissza, és mivel megvan a cikesz és ki is zökkentett, leszállok elé. Markoló jobbommal átkarolom a nyakát és puszit nyomok arcára. Hiányzott, és nem köszöntem be neki...
Antoinette Myra Blackburn
Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Magyar Mennydörgő
RPG hsz: 385
Összes hsz: 5331
Írta: 2016. március 1. 15:50 Ugrás a poszthoz

Mosolyt csal az arcomra a válasza, hisz csak annyit tudott, hogy ma érkezek. Úgy terveztem, hogy majd edzés és némi pakolászás után nála töltöm az estét, ahogy azt akkor is tettük mikor csak hétvégére látogattam haza. Most már jóval több időnk lesz együtt.
- Megtaláltál - és jár hozzá a puszi, meg az ölelés. Vele ellentétben én szeretem az ilyesfajta kinyilvánítását a szeretetnek.
- Jó itthon. Hosszú volt ez a hónap - a felét se mondom el a negyedének azzal a szusszanással, amit ehhez kötök. A sok tanulás és gyakorlás elég volt az RBF-hez, de lehetett volna jobb is az átlagom. Na nem mintha ettől függne bármi is, mindenki tudja, hogy még így is szépen teljesítettem, igyekezve kihozni magamból a maximumot.
- Hiányoztál. Ó és hoztam csokit - vonom fel a szemöldököm röviden. Talán érti ebből is, hogy megvan az esti programunk, nem kell külön kifejteni.
Elengedve Bencét jól láthatóvá válik az ujjaim alatt lapuló apró golyó és a kilógó szárnyai. Menekülne, de mára épp elég volt a hajkurászásból.
Kérdésére lesütöm a szemem, seprűm végeit figyelem és halványan mosolygok. Nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan szóba fogjuk hozni a csapat dolgot.
- Kis hal ez a csapat nekem - mondom végül amolyan felvezetésképpen. - Az a helyzet, hogy bevettek az írek ifi csapatába. Bogolyfalván lakik a nagycsapat fogója, elég híresek.
Kíváncsian, és kissé félve mondom el mindezt így tömörítve. Szemöldököm is megemelkedik közben ahogy Bencét nézem.
- Szóval most meg kell tanulnom hoppanálni és még két hónapig ilyen hol volt hol nem volt módban leszek. De legalább itt, és majd utazgatok.
Antoinette Myra Blackburn
Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Magyar Mennydörgő
RPG hsz: 385
Összes hsz: 5331
Írta: 2016. március 3. 22:03 Ugrás a poszthoz

Tudtam, hogy az édességgel nem fogok mellélőni és örülni fog a csokibékáknak, meg a többi, táskányi csokinak és cukornak. Ha nem vigyázunk, hamarosan cukormérgezést kapunk, tekintve, hogy ha van, akkor azt milyen tempóban pusztítjuk el az utolsó morzsáig. Mint Valentin napon. Az volt csak a szép este, nem is kívánok jobbat annál. Kihasználtuk az indulás előtti napot és csak fetrengtünk a csokitengerben.
- Nem is engem vártál - jegyzem meg viccelődve mielőtt még elkezdene komolyabbra fordulni a beszélgetés. Tudtam, hogy el kell majd mondanom a hírt, megmagyarázni, miért nem leszek megint egy jó ideig annyit itthon, mint szeretnék, de nem készültem fel rá. Csak azt mondom, ami hirtelen eszembe jut.
- Majd megismered őket - vonom meg a vállam. Szüleim helyett is beletörődtem abba, hogy Bence más környezetben nőtt fel és kevésbé egyértelmű számára sok olyan dolog, ami egy aranyvérűnek az.
- Ez nem azt jelenti, hogy el fogok tűnni. Heti három edzés van és estére itt leszek - miközben ezt kimondom, megindulok a pálya széle felé ahol a labdákat rejtő láda várja már vissza a szárnyast. Gondosan visszazárom a helyére mielőtt elreppenne és a láda zárját is visszakattintom a helyére.
- Eljössz majd néha te is? Hop-hálózaton, idővel hoppanálva egyszerű lesz - kiegyenesedek lassan és kíváncsian figyelem a reakcióját. Én szeretném, ha velem jönne amikor lehet és legalább közel tudhatom magamhoz.
Antoinette Myra Blackburn
Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Magyar Mennydörgő
RPG hsz: 385
Összes hsz: 5331
Havasi Bence Milán
Írta: 2016. március 30. 20:40
Ugrás a poszthoz

#nagy a baj #évnyitó után

Bence karjába kapaszkodva lépek ki a nagyterem ajtaján. Egy falat sem ment le a torkomon, ami azt illeti, nem csoda. A felügyelők érkezése miatt még a vacsora alatt be kellett kapnom pár szem gyógyszert.
Labilis vagyok. Nem látják, de a barát érezheti a karján, ahogy a remegés az ő húsában tompul. Kevés a napi adag, ennyi a probléma és valami jó indokkal kellene meglátogatni a háziorvost, hogy felírja a vényköteles álomszeremet. Szükségem van rá.
- Tudják - szemeim alatti karikáim még sötétebbnek tűnhetnek a félhomályban, melybe kilépünk az ünnepség végezetével. Jobbra húzom ki a tömegből, senkinek semmi köze hozzá, hogy miről beszélünk.
- Vagy ha nem is...de tudni fogják... Bence... - fojtott hangon, közelről beszélek hozzá. Simán tébolyultnak gondolhatna, csak remélni tudom, hogy még mindig a legjobbat látja bennem.
Az érzések és gondolatok tömkelege viharként kering fejemben. Odabent még sikerült mosolyogva elcsevegnek a szemben ülő kviddics csapat tagjával, de már nem megy. Zavaros, sötét gondolatokkal tölt el az elmúlt egy óra.
Antoinette Myra Blackburn
Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Magyar Mennydörgő
RPG hsz: 385
Összes hsz: 5331
Havasi Bence Milán
Írta: 2016. április 5. 15:02
Ugrás a poszthoz

#felképellek

Éreztem, hogy a nyugtatás fog következni egyből, de Bence tudhatná, hogy az, hogy "nyugodj meg", nem vezet semmire esetemben. Túl sok rejtegetni valóm van, amire normál esetben nem paráznék rá. De hiányzik még pár szem nyugtató a boldog, kiegyensúlyozott léthez. A remegés is ennek következménye, és egyben velejárója a bolondságnak.
- Nem csak arról van szó - csattanok fel. Tudja a roxfortos eseményeket, ha nem is minden részletet, magát a konkrét történést elmondtam neki. Ha jól rémlik. Aztán...lehet, hogy nem értette...? Kérdőn nézek rá és megnyalom ajkam, hogy némi nedvességet kapjon. Hiába iszok sokat, kezeim szárazságán is látszik, mennyire hiányzik a hidratáltság.
Nézem, ahogy teljes nyugodtsággal a falnak dől. Fogsoromat és ujjaimat is össze kell szorítanom, hogy ne üvöltsek rá, és visszatartsam az indulataimat. Kell a kontroll, különben felképelem az elvonuló tömeg mellett, és nem érdekel, ha elvisznek. Legalábbis ebben a pillanatban nem...aztán majd a cellában bánhatnám.
- Tudod mit? Igazad van. Megoldjuk - erőltetek halovány, éppen csak látszódó mosolyt arcomra miközben minden porcikám remeg belül. Zsebeimbe rejtem mindkét kezem, lehunyt szemmel tapintom ki a gyógyszeres üvegcsét.
Nem marad holnapra.
Antoinette Myra Blackburn
Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Magyar Mennydörgő
RPG hsz: 385
Összes hsz: 5331
Írta: 2016. április 5. 15:24 Ugrás a poszthoz

Fejemet rázom meg válaszul. Remélem bírni fogom a terhelést. Végül is ha egész nap az iskola falai között kellene maradnom, nem mennék semmire, így meg, ki tudja, talán egy idő után az ifi csapatból a nagycsapatba kerülök át. Ez a cél. Jelenleg semmi más nem lebeg a szemeim előtt, mint hogy beteljesítsem gyermekkori álmom és valódi kviddicsjátékossá váljak.
- Te. Hát, ha nem szeretném, vajon kérdezném? - mutatóujjammal a mellkasába bökök és elmosolyodok.
Ha már az egyik fele teljesül az elképzeléseimnek, miszerint kviddicsezhetek, mellette pedig még Bencével is osztozhatok az élményen, az egyszerűen tökéletes.
- Menjünk be, esni fog - nézek fel egy pillanatra az égre. Nem csak, hogy esteledik, de sötét felhők gyülekeznek felettünk. Érdemes azelőtt beérni a kastélyba, hogy eláznánk teljesen.
Vállammal induláskor még egy kicsit meglököm Bencét, és minden cuccomat a kezemben cipelve sétálok mellette. Várnak a csokik.
Antoinette Myra Blackburn
Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Magyar Mennydörgő
RPG hsz: 385
Összes hsz: 5331
Naphegyi Máté
Írta: 2016. április 26. 23:38
Ugrás a poszthoz

#bonbon #újraegyütt

Jelentéktelen nap a többi között ez is. Annyiban különbözik az összes többitől, hogy van valami élet a kastélyban és van is kivel elmenni rá. Mátéval régről ismerjük egymást a szüleink révén, ő is benne van általában minden ökörségben, szóval nem kellett sokáig győzködnöm, hogy nézze meg velem ezt a csónakos, kívánós akármit.
Egyelőre még a srác nélkül körözök a réten alakult tó környékén. Nem az elejére akartunk ideérni, inkább csak pár perccel azelőtt, hogy bármit is a levegőbe engednének. Kíváncsi vagyok a fényekre, mert ha emlékezetem nem csal, láttam már ilyen lámpásokat és az nagyon szép volt. Mintha ettől az összes csillag fényesebben ragyogna.
Összehúzom magamon a dzsekim mielőtt leülnék egy kivágott fa törzsére. Vállamon átvetett táskámban néhány töltött csokit hoztam. Remélem ez megadja az alaphangulatot amit úgyis sikerül feldobnunk a béna viccekkel és azt sem tartom kizártnak, hogy a komoly kívánságok helyett olyanok fogják elhagyni a szánkat, vagy épp gondolatainkat, mint például, hogy legyen hupilila az összes Levitás haja.
Várakozó pozíciómat tartom egészen addig, míg Máté meg nem érkezik. Közben a gondolatra el is mosolyodok, ebben a sötétben már nem látja senki, hogy ok nélkül vigyorgok.
Antoinette Myra Blackburn
Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Magyar Mennydörgő
RPG hsz: 385
Összes hsz: 5331
Naphegyi Máté
Írta: 2016. május 3. 18:57
Ugrás a poszthoz

#Máté foglalt #tavacska

Megszoktam már, hogy Máté nem éppen az a fajta pasi aki a pontosságáról híres. Nagy hiba egyébként. Szerintem az az igazi úr, aki nem váratja meg a hölgyet, ám az ő esetében ettől is el tudok tekinteni.
Azzal, hogy nem messze néhány lány összesúg egy srác háta mögött és vihorászni kezdenek, felismerem a tényt; végre megérkezett. Alig láthatóan csóválom meg a fejem és rosszallóan nézek a lányok irányába. Mi a barátnőinkkel nem voltunk ilyen nevetségesek amikor megnéztünk magunknak egy-egy helyes srácot. Adrian mondjuk nem is nézte volna jó szemmel ha az ő párja más fiúk háta mögött kuncog...
- Látom a mai hódítás már megvolt - bökök fejemmel a lányok irányába szintén köszönés nélkül, majd elmosolyodok és felállok, hogy szintben legyünk. Elfogadom a felém nyújtott kezet is és már csak azért sem engedem, sőt. Félmosollyal, hajamat hátradobva nézek jelentőségteljesen az említett alanyok irányába amolyan "az enyém" üzenettel.
- Jó messze a többiektől. Keressük meg ennek a tónak a másik végét - dobom fel az ötletet. Egyébként nincs kedvem körülvenni magam sok emberrel, ez az egy épp elég lesz. - Hoztam nasit arra az esetre ha esetleg nem indulna meg a fantáziánk.
Szabad kezemmel megemelem kissé a táskám, a másikkal pedig finoman rászorítok a fiú kézfejére.
Néhány lámpást adnak a kezünkbe mielőtt csónakot választanánk. Gondolom ez a fő feladat, meg az andalgás... Utóbbit nálunk kihúzhatjuk a listáról.
Egy közelebb eső csónakba billegve, az egyensúlyomat keresve lépek be, és huppanok le a deszkára.
Antoinette Myra Blackburn
Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Magyar Mennydörgő
RPG hsz: 385
Összes hsz: 5331
Bakonyi Szívajkú Gergely
Írta: 2016. június 7. 21:24
Ugrás a poszthoz

#posztcsere lesz #kétajtós szekrény

Hasogat a fejem reggel óta, mintha csak egy láthatatlan fejszét vágnának bele újra és újra egyenesen a homlokom közepébe. Érzem a lüktetést és a vér áramlását az ereimben, halántékomon kidudorodik az ér, amit enyhítő hunyorgással kísérve tapintok ki ujjbegyeimmel.
A folyosón állok, hátamat és a fejemet a hideg kőfalnak vetem. Várok valakire, de fogytán a türelmem. Csak nem jön... Jobb lábam a gyűlő feszültségtől járni kezd, de nem hallani a cipőm kopogását az előttem elhaladó diákok zaja mellett.
A várt személy mellett arra is várok, hogy a fájdalomra beszedett pirulák hatni kezdjenek. Nehéz dolog ez, majdnem annyira, mint a táskám, ami szinte tőből szeretné lehúzni az egész vállamat. Nem elég, hogy tele van a jogi tankönyvekkel, még az edzésre összerakott mez és kviddicstalár is ebbe van begyömöszölve. Előbb lesz tartva a délutáni edzés, így még arra se lesz időm, hogy lerohanjak a Rellonba táskát cserélni.
Egy kivételével minden a táskában van. Az az egy az ütő. Sosem használtam még, csak akkor egyszer, nem gurkón. Ujjaimmal szorosan markolom, mintha félnék tőle, hogy valaki elveszi. Azt mondanám, szükségem van rá. Posztcserés edzést tartunk és a fogóból terelő mondhatni, nem az én világom, de szeretném ha Kristóf büszke lenne rám, ha már egyszer ő szervezett be.
Lassan csillapodni kezd a fájdalom, már nem érzem a halántékom lüktetését, csak a homlokomat érő csapásokat. Mély levegőket veszek, mintha az segítene és résnyire nyitott szemeimen keresztül nézek végig az embereken akik elsuhannak előttem.
Megakad a tekintetem egy ismerős, tömegben nem éppen eltünedező alakon és ijesztő viselkedésén. Minden erőmet összeszedve lököm el magam a faltól, hogy közelebb sétálva hozzá karjára fonjam ujjaimat. Szemöldököm kérdőn szalad fel, és lassan formálom meg a szavakat gondolatban...
Antoinette Myra Blackburn
Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Magyar Mennydörgő
RPG hsz: 385
Összes hsz: 5331
Írta: 2016. június 7. 23:29 Ugrás a poszthoz

#mutasd a táskád #itt a piros, hol a piros

Az érzékeim be vannak rozsdásodva most, hogy szinte minden idegszálammal azon vagyok, hogy ne mozdítsam rossz irányba a fejem, ahonnan még egy villámcsapás szerű fájdalom is érkezhet a fejembe, mégis feltűnik Gergő és az ő érdekes mozgása.
Segítségként lépek oda hozzá, szeretném megkérdezni, jól van-e, de a szavak még nem jönnek. Remélem csak, hogy mielőtt kinyögöm, ő megfejti, mintha csak activityt játszanánk egy csapatként. Tekintetünk összeakad és miközben ő láthatóan erősen a saját maga darabkáinak összeszedésére koncentrál, én azon vagyok, hogy legalább egy választ kapjak a fel nem tett kérdésemre akár azzal is, hogy csak nézünk egymásra.
Gergő érintésére csak késve reagálok, mikor már látom, hogy sikerült úgy megállítanom, hogy a folyosó kellős közepén egy helyben ragadjunk meg. Önkéntelenül, egyensúlyomat keresve lépek egy fél lépésnyit hozzá közelebb, kezem a karjáról a táskám pántjára csúszik. Meg kell emelnem kissé, különben leszabná bal végtagom teljes egészében.
- Hm? - hümmentek vissza mikor megszólal a bőven fölém magasodó eridonos. Hüvelykujjam az említett kiegészítő pántja és a vállam közé szorul. A kíváncsiság és a megkönnyebbülés szinte egy időben jelentkeznek. Határozottan azt érzem, hogy a fejfájás kezd múlni és a gyógyszer használ. Kezdenek kitisztulni gondolataim és a hunyorgásból is képes vagyok már engedni, így kissé oldalra döntöm a fejem.
- Könyvek, kviddicstalár, zokni és bugyi... - sorolom el ha már így rákérdezett, bár nem igazán értem, miért érdekli. Biztos ma van a mi van a táskámban? világnapja, vagy tudom is én. Az is eszembe jut, hogy ebben a helyzetben - jobbomat magam előtt tartva, az ütőt szorongatva - a gurkóverő is olyan, mintha a táskámban lenne.
- Rosszul nézel ki, mi a gond? - arcom lassan kisimul, és az ütőt tartó kezemmel nyúlok bal karja felé. Ha nem állítja meg a kezem, a kérdéshez kapja az érintést is apró zavaró tényezővel...
Antoinette Myra Blackburn
Egyetemi hallgató, Gyakorlótanár, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Magyar Mennydörgő
RPG hsz: 385
Összes hsz: 5331
Írta: 2016. június 8. 10:50 Ugrás a poszthoz

A mellettünk elhaladó, órára igyekvő emberek felől olyan szófoszlányok ütik meg a fülem, mint a húzzatok már az útból és a menjetek szobára. Morognak, mert a jó részt elfoglalunk az útból, ezáltal lassul a forgalom. Csakhogy ez sem eddig, sem most nem érdekel.
Nem tudom levenni a szemem róla. Valami nagyon furcsát érzek rajta és próbálom megérteni. Valamiért mélyen a segíteni akarás hajt és az eszembe sem jut, hogy talán én váltottam ki belőle ezt a fajta rosszullétet. Ugyan, miért is tenném? Furcsállom, hogy az eddig rendben levő érintkezés nem zavarta, ahogy viszont az ütővel közelítek felé, hátrafelé mozdul.
Alig láthatóan emelem meg szemhéjam és ujjbegyeimet finoman érintem a karjához. Hiába kérdezek rá, mi történt vele amitől ennyire kivan, szavak nem érkeznek részéről, csak egy érintés, ami teljesen más, mint előtte. Nem mondhatnám, hogy fájdalmasan fog a karomra, de érzem az erejét annak ellenére, mennyire látszik rajta a rosszullét. Legalábbis nem tudok másra következtetni...
Csak várok. Várok arra, hogy mondjon valamit, miért érdekli a táskám tartalma és mi köze annak ahhoz, hogy mindjárt elhányja magát.
Ellenkezni nem akarok és persze nem is tudnék, visz magával azon a pár lépésen, feldöntve mindenkit aki az utunkba kerül. Sziszegve forgatom a fejem körkörös mozdulatokkal és most már nehéz tartani a táskát. Ledobom a földre és kissé megdöntöm a fejem ahogy Gergőre nézek.
Kérdése villámcsapásszerűen ér. Egész testemben meghűl a vér, arcomra az értetlenség ül ki, de érzem ahogy kiszökik belőle a vér és átveszi a sápadtság az uralmat. Pár másodperc alatt futnak át a gondolatok agytekervényeimen.
Vajon tudja? Vagy csak ezzel szeretné elterelni a saját figyelmét? Igyekszem nem a legrosszabbra gondolni amikor eszembe jut, hogy nem ártana pislogni is. Néhány gyorsabb szempilla rebegtetést követően felszusszanok.
- Egy ideje, igen - vonom meg a vállam és elkapom a tekintetem róla. Lenézek a kezemben tartott terelőütőre, ami...hát valljuk be, tartogat titkokat. Olyan titkokat, amiket nem osztanék meg csak úgy bárkivel. - Miért érdekel?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Antoinette Myra Blackburn összes RPG hozzászólása (170 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 6 » Fel