Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Gyorsan elrepült az idő, már késő délután körül járhatott, amikor Emily úgy határozott, hogy ideje elszabadulni az új könyve rabságából. Hajnal óta megállás nélkül olvasott, ezzel is igyekezve kiszellőztetni a fejét... Tudom, mindez meglehetősen furcsa kikapcsolódásnak hangozhatott, de az ő esetében eddig minden alkalommal hatásosnak bizonyult. Már egy ideje itt leledzett a leányzó a kastély falai között, viszont még mindig nem sikerült megbarátkoznia a rengeteg ember látványával, részben pedig ez a tény volt az oka a mostani mániákus időtöltésének is. Szeretett volna egy kicsit egyedül lenni, erre pedig az olvasás tökéletes volt. A könyv letétele után sietős léptekben baktatott át a kastélyon, méghozzá most az egyszer a tapsifülese nélkül. A szemei előtt kivételesen lebegett is cél, mégpedig a bagolyház képében. Nos, itt fékezzünk le egy pillanatra... Mi a jó mézeskalácsért akart a kékhajú lányka a kastély megannyi helyisége közül pont abba menni? A válasz egyszerű... A kisasszonynak a nyuszija mellett volt még egy háziállata, méghozzá egy erdei fülesbagoly személyében... Emi éppenséggel ezt a madarat készült hosszú idő óta először meglátogatni. Rövidke keresgélés után szerencsére hamar eltalált a bagolyház ajtajához, melyet halkan ki is nyitott, majd ügyesen átlendülve a küszöb felett bekászálódott azon. A helyiségbe érve hamar a szemei elé tárult, hogy rajta kívül más ember nincs ott, viszont repülésre hajlamos élőlényekből nem volt hiány. Hangzavar, repkedő tollak, meg minden egyéb volt odabenn, amit madarakhoz köthettünk. Emit a saját baglya azonnal kiszúrta, amint feltűnt a horizonton, a tollas azonnal a lány vállára szállt, méghozzá hatalmas lendülettel, majd a csőrével bökdösni kezdte a gazdáját ott, ahol tudta. Emi először majdnem elesett, majd kuncogni kezdett a madár cselekedetei miatt. Ennek az egésznek egy aprócska nesz vetett véget, mely leginkább lépések zajára hasonlított. Kintről jött, és fokozatosan hangosabbá vált, majd kinyílt az ajtó, és egy pillanattal később egy hatalmas csattanás rázott fel mindent. Egy újabb ember... Emi egy kis időre lefagyott, majd a köszönést hallva enyhe fáziskéséssel ő is üdvözölte az imént érkezőt.
- Őhh... szia...
A szavakat elég lassan, nomeg meglehetősen halkan ejtette ki, majd autókatica elfordult az idegen felől, ezt követve pedig a baglyát a kezeibe véve igyekezett nem arra figyelni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Elkezdődött az iskolában egy újabb periódus. A kastély megannyi folyosóját újból hangoskodó ifjak lepték el, késésben lévő diákok szaladtak az aktuális órájukra, vagyis röviden kifejezve minden olyan volt, mint egy átlagos évkezdés egy tanodában. Emily nem is olyan régen került ezen kastély falai közé, és még rettenetesen új volt számára a terep. A nap folyamán párszor elkésett az óráiról, mert hiába igyekezett, az istenért sem sikerült odatalálnia, ahova kellett volna. Mit ne mindjak, rettentően rossz volt a kisasszony tájékozódó képessége. Eredetileg azt tervezte, hogy igyekezni fog pozitív benyomást kelteni az emberekben így elsőre, de ez nem igazán sikerült neki mindezen dolgok miatt... Üsse kutya, majd holnap is megpróbálja ugyanezt az elhatározását megvalósítani... Emi a legutolsó órája befejeztével nem a megszokott útirányt választotta, mint a többiek, hanem a legelső dolga az volt, hogy felnyalábolta a tanulnivalóit, meg a Lucy névre hallgató nyusziját, majd amint lehetett, elindult a könyvtárba, mert miért ne. Tipikus kék jellemre utalt mindez. Eme fárasztó nap után bizonyára megérdemelte a leányzó, hogy csendben tanulhasson, nomeg olvashasson egy kicsit, azaz kiszellőztethesse a fejét. Az elindulás után kevéske bolyongást követve meg is találta a helyiséget, amelyet kereset, kinyitotta az ajtaját, majd lábai előtt udvariasan beengedte a szőrpamacsát. Csak ezután lépett át ő is a küszöb felett, most az egyszer kivételesen nem átesve a lenti dekoráción. A betoppanást követve köszönt, majd becsapta maga után az ajtót, és mezítlábas léptekkel, a jegyzeteivel a kezében szaladt is a hozzá legközelebbi könyvespolchoz. Hogy mit keresett ott, azt ő sem igazán tudta megmondani. Azonnal olvasgatni kezdte a könyvek címeit, amelyeket érdekesnek ítélt, azokat a kezeibe vette, majd beléjük is olvasott. Eleinte még gondosan visszapakolta a helyére a leemelt tárgyakat, majd egy kis idő elteltével gyűjtögetni kezdte őket. A háziállata mindeközben sikeresen eltávolodott tőle, és a könyvtár egyéni felfedezésébe fogott. Eminek mindez fel sem tűnt, hiszen túlságosan le volt kötve a figyelme az irományokkal. A lányka csak sétált tovább a polcok között, pakolászta az érdekes könyvecskéket a karjaiba, mindeközben nem foglalkozva semmivel, ami a közegében zajlott. Csak mellékesen említem meg, hogy minden másodperc elteltével egyre nagyobb kupac kerekedett a lány kacsóiban. Emily emiatt persze még azt a nyilvánvaló tényt sem vette észre, hogy akaratlanul egy számára idegen férfihoz rettenetesen közel merészkedett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Emily hiába igyekezett észrevétlen maradni, ez nem igazán sikerült neki, mert az előbb betoppant illető hamar kiszúrta őt. A leányzó azt hitte, ha viszonozza a köszönését, amit neki intézett az úr, akkor talán befejeződik a beszélgetés közöttük, de ez sajna nem így alakult. A kisasszony halk szavaira válasz is érkezett. Emi az idegen legelső mondatára nem igazán tett semmilyen átlagon felüli reakciót, állt tovább egyhelyben, miközben egyenesen az immáron a kezeiben leledző baglyocskát nézte. Ez a bizonyos állat ugyanis szerepelt a férfi iménti mondatában. Emi megeresztett egy halvány mosolyt, amint értelmezte az úr szavaiban rejlő célzást, de választ ezután sem adott a dologra, mert feleslegesnek ítélte azt. Másodpercek múlva viszont érkezett felé egy kérdés is az idegentől, amire nem ártott válaszolni, hiszen úgy volt illendő. Emi elengedte az állatát, majd a mozgásban lévő fiatalember felé fordult egy halványabb görbülettel az arcán, vett egy nagy levegőt, majd végre megszólalt.
- Igen, az enyém.
Nem bonyolította túl a választ, pontosan annyi információt osztott meg a kérdezővel, amennyit szükségesek ítélt. A férfi mindeközben valószínűleg nagy munkában volt, mert minden erejével egy baglyot akart levadászni, ami persze sikerült is neki. Emi pillanatokig csak figyelte őt, hogy mi a manót csinált, majd amint összeszedte magát a kisasszony elindult felé. Hogy mindezt milyen indokból tette, arról fogalma sem volt. Amint odaért a férfihez megállt tőle megközelítőleg egy méterre, majd ahelyett, hogy ránézett volna, hátat fordított neki, később pedig leguggolt, hogy az őt követő baglyocskáját felvehesse az ölébe.
- Megkérdezhetem, hogy mi a neved?
A kisasszony magát a kérdést a padlónak mondta, majd felnézett arra az illetőre, akinek szánta azt. Emi szokásához híven nem bonyolította túl a dolgokat, hiszen kapásból egy alapkérdéssel indított.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Miközben a leányzó a föld közelében babrálgatta a baglya puha tollait, a férfinak feltett kérdésére a válasz is megérkezett, amelyet egy görbület is kísért meglepő módon. Emi ezen felbátorodva autókatica elmosolyodott, majd kiszűrte az úr mondatából a számára új információként szolgáló nevet. Később a tollasát gondosan a földre helyezve kiegyenesedett, ezt követve pedig az úr felé fordult.
- Szóval Aiden? Számomra mindig is szimpatikus volt ez a név. Engem Emilynek hívnak a legtöbben, de ha neked az Izabella jobban tetszik, szólíts úgy, rád bízom...
Emily beszéd közben a férfi szemeibe nézett, vagyis igyekezett oda nézni. Mindezt a kisasszony baglya akarva-akaratlanul tanúként élte meg, majd a tollgombóc gazdája nem megszokott viselkedése miatt sietősen elszállt a közelükből. A kíváncsiság azonban most is nagy úr volt, mert a madár egy magaslati ülőhelyről újra elkezdte nyomon követni a történéseket. Mindezek végeztével egy hirtelen mozdulattal irányt változtatott a leányzó, majd sietősebb léptekkel megindult az ajtó felé, amelyen nem is olyan régen betette ide a lábait. Valahol félúton járhatott, a terem közepe tájékán, amikor is megfordult, pont, mint az előbb, ki tudja milyen indoktól vezérelve, azután pedig megszólította a bent tartózkodó embert.
- Aiden, ha gondolod elkísérhetnél egy darabon, feltéve, ha nincs más dolgod... Nem erőszak...
Emi hogy nyomatékosítsa szavait először lenézett a földre egy pillanatra, majd újból megfordult, és úgy ahogyan volt folytatni kezdte az alaposan eltervezett útját. Hogy követi-e őt az úr, vagy nem, az neki teljesen mindegy volt. Mindebből csak az derült ki biztosra, amit a lány fülesbaglya is kiszűrt nemsokkal ezelőtt a cselekmények szövevényes szálából... Emily elég érdekesen, tőle nem megszokottan viselkedett... most is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Elérkezett az este, minden újra csendes, mindenki alszik végre - kivéve Emilyt. Ő szokásához híven ma éjjel is képtelen volt aludni. Ennek következményeként kapta fel a levitakék pizsamájára a szürke-fehér, pihe-puha, meleg és egyben kedvenc szőrme hatású köntösét.
Az este első felében olvasgatott a leány, majd ezt az elfoglaltságot megunva sétálni indult. Nem azért tette ezt, mert akkora kedve volt hozzá, hanem pusztán csak azt akarta elkerülni, hogy belehaljon az unalomba. Először a kastélyban tett pár jókora kört - ezek megtétele közben persze alaposan figyelt az esetlegesen felbukkanó prefektusokra -, majd kievickélt valamilyen úton-módon a szabadba. Amint kiért, alaposan megcsapta őt a hideg levegő, már az első pillanatban. Emily legelső lépései a fagyos kövön elég bizonytalanra sikeredtek, bár ez várható volt, hiszen mezítláb vágott neki a dolognak. Emi mindig is kissé bohókás lány volt, és hiába követte el már rakatnyi alkalommal ezt a bizonyos hibát, amint az iménti alkalom is remekül bizonyította: sosem fog tanulni belőle.
Miközben egyre messzebb baktatott a helytől, ahonnan indult, egyre nagyobb csend telepedett a lábai elé. A kisasszonyt ez meglehetősen nagy örömmel töltötte el, hiszen ez sikeresen bizonygatta azt a tényt, hogy hosszú idő óta végre VALÓBAN egyedül van. Amint mindez eljutott a kobakjáig, úgy volt vele, hogy nem megy messzebbre és leül az egyik padra az utca szélén, hogy lépések moraja nélkül hallgathassa a csendet és megpihenhessen. Amint helyet foglalt, utána nem is annyira sokkal maga alá húzta a lábait, majd alaposan bebugyolálta magát a prémes köntösével. Hosszú percek teltek el ilyen módon, majd egy végzetes pillanatban valami megtörte Emily nyugalmát. Pár másodpercig hallatszott az a bizonyos hang. Kutyaugatás... Az éjszaka közepén, vagy már hajnalban? Mégis mennyi lehetett az idő?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Minden eltelt másodperccel egyre nagyobb lett a könyvkupac a lány kezeiben, mindez pedig remekül bizonygatta azt a tényt, hogy Emi jó levitáshoz híven él-hal a könyvekért. A leányzó figyelme egy darabig kizárólagosan a markában tartott irományokra, nomeg a polcon leledzőkre terelődött, majd egy váratlan pillanatban elvándorolt onnan. Hogy milyen indokkal felfegyverkezve? A kisasszony közvetlen közelében felcsendült egy ismeretlen férfi hangja, pusztán csak eme változás miatt.
Emi mindig is egy rakás szerencsétlenség volt, és ezen tulajdonságát a sors keze újra előrángatta a zsákja legmélyéből. A nesz hallatán Emily egy véletlen másodpercben egy hirtelen mozdulattal leborította a kupaca tetejét, majd megkísérelt lehajolni a földet ért könyvekért, mindennek eredménye pedig az lett, hogy végül leborított mindent. Mit ne mondjak, a leányzó most sem hazudtolta meg magát... ámbár, nem is állt szándékában. A férfi kérdésére csak ezt követve válaszolt.
- Igen, az enyém.
Mármint a szürke-fehér tapsifüles, aki magával ragadóan aranyos módon méregette az urat az összefűzött papírköteggel először négy lábon, majd két lábra magasodva. Emily ezen mosolygott egy csomót, majd figyelmét megint az irományokra fordította, ezeket kezdte összeszedegetni. Viszont, ha már így itt vannak, kettesben, a könyvtárban - ráadásul az uraság kezében könyv is van, szóval nem csak röpke átutazóban van itt... Emily ezen gondolatok hatására valami tőle szokatlan dologra adta a fejét. Megszólította az idegent.
- Szóval... ha már itt vagyunk, ahol... Mit olvasol?
Az olvasás téma a sok irománnyal, tudással, tanulással, meg minden ilyesmivel mindig is Emi egyik kedvence volt. Ez kivételesen egy olyan dolog, amellyel ha megkeresik, akkor még választ is kaphat esetlegesen az illető.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Megközelítőleg egy perc után végre lekapta álarcát az ugatást övező rejtély. A lányka előtt elterülő sötétségből hamarosan kibotladozott a hang forrásaként szolgáló kutyus, majd a jószág mögött nem is annyira sokkal egy úr.
A kékhajú leányzó azonnal le is hajtotta a fejét, abban reménykedve, hogy az idegen szépen csendben elmegy majd mellette, és nem kezdi el zaklatni őt a hülyeségeivel, - azonban Emilynek csalódnia kellett, mert a terve nem vált be. Az úrfi megállt előtte, megszólította őt, majd beszélni kezdett hozzá, mindenféle vacakról. Szerinte érdekelte is Emit a hideg, vagy a prefektusok? Gondolkodjon egy már egy kicsit... ha foglalkozott volna ezekkel a lány, valószínűleg nem lett volna itt. Jelen pillanatban hősnőnket csak az tartotta lázban, hogy belekontárkodnak a dolgaiba.
A lány először egy mély levegőt vett, majd felemelte a tekintetét a földről, végigvezette az előtte álló úron, majd a szemeibe nézett. A kisasszony furcsállta azt, hogy a nevén szólították, hiszen neki halvány lila dunsztja sem volt arról, hogy az idegen valójában ki, vagy hogy honnan ismerheti őt, leginkább azt nem értette a lány, hogy mit akar tőle az alak.
Az így kialakult szemkontaktusnak azonban a leányzó hamar véget vetett, egy váratlan mozdulattal helyezte tekintetét vissza a talaj azon pontjára, ahonnan elköltöztette.
- Szóval hajnalodik... ezt jó tudni.
Szép halkan ejtette ki szavait, mintha csak önmagának szánta volna, majd a következő pillanatban elmosolyodott. Bizonyára érdekes gondolata támadt.
Pár másodpercnyi hatásszünet után lábait lepakolászta a padról, majd óvatosan felállt, és elindult arra, amerre a fiú is igyekezett.
- Ha gondolod elkísérhetjük egy darabon egymást...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Emily felállt a padról, majd pár lépés megtétele után feltett egy ajánlatot az úrnak. A lány a fiatalember ezt követő reakcióján halkan nevetni kezdett, hiszen pont azt tette az idegen, amire számított. Az úr szavaiból, nomeg az arcáról még a legbolondabb emberek is simán rájöhettek volna, hogy aggódik, méghozzá egy számára vadidegen lány miatt, akit biztossággal még beazonosítani sem tudott. Eminek ezen tények összessége csalt mosolyt az arcára.
Amint kiszórakozta magát a dolgon, a kékség elindult a férfi felé. Szép lassan, megfontolt léptekkel haladt, síri csöndben. Nem akart ő lopakodni, nomeg nem is tudott volna, hiszen az úr feltehetőleg őt nézte. Egy halvány mosoly kíséretével beállt közvetlenül a fiatalember elé, majd felnézett rá. Mindez csupán eg pillanatig tartott, majd lehajtotta kobakját, és beszélni kezdett hozzá.
- Szóval... Isidor. Tisztázzunk pár dolgot... Igen, Izabellának hívnak. És igen, eszemnél vagyok. Valószínűleg egy kerekem is hiányzik, igen. Gyerekkorom óta mániám, hogy mindig mezítláb sétálgatok, és erről a szokásomról nem te fogsz leszoktatni, és nem most.
Emi ezen fontos mondandók kinyilvánítása után felemelte a fejét, majd az úr szemeibe nézett és folytatta.
- Viszont mindettől eltekintve... örülök, hogy megismertelek. Kevés hozzád hasonló emberrel lehet mostanság találkozni. Számodra idegen vagyok még, és te mégis segíteni akarsz, ez egy nemes dolog. Viszont azt hiszem most zokni nélkül is visszatalálok a kastélyba. Remélem még találkozunk egyszer.
Ezen gondolatokkal zárta mondanivalóját, majd megölelte az előtte ácsingózó urat. Még utoljára ránézett, majd hátat fordított, és elindult egy neki tetsző irányba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

A leányzó mocorogni kezdett. Egy nagyon lassú mozdulattal eljuttatta kezét a homlokáig, majd pihentette ott egy kicsit. Iszonyatosan fájt a feje. Pár pillanat múlva továbbcsúsztatta iménti testrészét, hogy a színes hajába túrjon vele.
Eme mozdulatait követve a fejét oldalra fordította, a szemeit kinyitotta, majd körülnézett. Egy számára ismerős terem látványa üdvözölte őt.
Ezek után Emi újra becsukta őket, fejét függőlegesbe helyezte, később sóhajtott egyet. A földön feküdt még egy darabig, majd amint kellőképp összeszedte magát, felült.
Perceken keresztül üldögélt még ebben a helyzetben. Időbe telt számára, hogy újra képes legyen gondolkodni. Túlzottan szédült ahhoz.
A gazdája életjeleit meghallva egy szürke-fehér nyúl baktatott elő a helyiség valamelyik zugából előbukkanva.
A törpe állat gyors tempóban szaladt a földön ülő lányhoz. Amikor odaért, az ölébe kucorodott.
Emi ezen mosolygott egy csomót, később viszont megfogta a kedvencét, és a bő pulóverje zsebébe költöztette.
A lány továbbra sem lelte a magyarázatot a vele történtekre. Nem értette, hogy miért feküdt az előbb még eszméletlenül, az iskolai könyvtár padlóján, és hogy miért is fájt a feje.
Egy idő után a nyuszi megunta a ruha nyújtotta sötétséget, ezért kidugta a kobakját a zsebből, majd a kisasszonyra nézett. Erre Emily újra megeresztett egy halovány mosolyt, majd megkísérelt felállni, - amely nem sikerült.
A leány jobb ötlet hiányában elhelyezkedett a padlón. Leporolta öltözékét, - a kék farmerját, a világos pulcsiját, és még a fekete tornacipőjének a masniját is megigazította.
Ezt követve a kiengedett hajához nyúlt, majd azt is igyekezett elrendezni.
Amint elkönyvelte, hogy mindent sikeresen megigazított magán, elkezdte simogatni az állatkája kukucskáló kobakját. A maga mellett elszórt könyvre egyelőre ügyet sem vetett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

A könyvtárban - majdnem - tökéletes csend uralkodott.
Ha valaki nagyon koncentrált a bent tartózkodó halk, majdhogynem észrevehetetlen zajokra, az hallhatta, ahogyan a bent tartózkodók beszerzik a szükséges levegőt az élethez egy ütemes hang kíséretében, vagy ahogyan kiválasztottjuk valamelyik lapját egy lassú mozdulat segítségével áthajtják az egyik oldalról a másikra. Néha nyikorgás nesze is kiszűrhető volt, - viszont ennek észleléséhez nem kellett különösen nagy odafigyelés.
Pár csodálatos, megnyugtató, röpke perc után azonban egy új, oda nem illő zaj töltötte be a rendelkezésre álló teret, amelyre Emily azonnal felkapta a fejét.
Tekintetét hirtelen mozdulattal költöztette el a házikedvencéről, majd helyezte az akkor még csak az ajtóban járó neszforrásra.
Az idegen úr magas volt, - megközelítőleg fél méterrel fentebbről szemlélte a tájat, mint a zöld loboncú lányka állva. A haja barna színben pompázott, és hosszabb volt az átlagosnál.
Emilyt azoban nem - csak - ezek a tények nyűgözték le a személye láttán. A fiú tekintete ragadta meg leginkább, amelyet elméletben sikerült elkapnia egy pillanatra.
Amint távolabb sétált a lánytól a rejtélyes alak, zöldikénk elzavarta a vele kapcsolatosan feltámadt gondolatait, - lehajtotta a fejét, sóhajtott egyet, majd visszatért ahhoz a foglalatosságához, amelyet félbehagyott.
Két pillanat múlva azoban mondatokat hallott felhangzani az egyik polc mellől. Neki szánták őket, méghozzá az iménti "úr".
A szürke-fehér nyúl a férfi hangja hallatán megrezzent, később pedig visszahúzta fejét a világos pulóver zsebébe, amelyben üldögélt.
Emily azzal a kezével, amelyikkel simogatta a jószágot, magához ölelte a bújdosó lényt, és mosolyogni kezdett.
- Szerintem, ha elsétálsz a veled szomszédos polcig, hamarabb talász számodra megfelelő könyvet, mint ott, ahol keresed.
Levitásunknak ebben a pillanatban ugrottak be a mellette heverő lapkötegek, amelyekért bevonszolta magát eme terembe.
Ültéből térdelésbe helyezkedett, majd elkezdte összeszedegetni a padlón elszórt dolgait.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Emily elkezdte összeszedegetni az elszórt könyveit a padlóról. Először kupacba pakolta őket, melynek tetejére egy vaskos Poe kötet költöztetett, - majd végezetül közelebb húzta magához az így megszületett halmot.
Ezt követve a számára még ismeretlen rellonos felé tekintett, hogy megnézze hogyan halad.
A fiú idő közben megtalálta a könyvbányát, amely felé a zöldike navigálta őt, viszont a kerestetett lapkötegeit továbbra sem lelte.
Az úrfi ezt jelezvén "segélykiáltást" intézett a földön térdelő lányka felé.
Levitásunk ezt tisztán hallotta, de mégsem válaszolt rá, - helyette elmosolyodott, majd eme görbe vonallal az arcán nézte végig, ahogyan a férfi önerejéből megkeresi kiszemeltjeit.
Amint az úr leemelte a két választottját a helyükről, a kisasszony elfordult tőle, és tekintetét maga elé, a padlóra helyezte, - gondolkodni kezdett.
Egy kevéske idő lefolyása után azonban érdekes dolgot tapasztalt.
A zsiráfgondozó kifelé menet nem nézett eléggé a patái elé, - emiatt pedig sikeresen keresztülesett Emi lábain, majd szidni kezdte őt. A nyuszi fordult egyet a világos pulóver zsebében a csattanás hallatán.
A kisasszony eleinte szépen csendben hallgatta az "urat", majd felemelte a fejét, és egyenesen az idegen szemeibe nézett.
Ezután rövid csend telepedett rájuk, amelyet hamarosan a férfi szakított meg, mivel folytatni kezdte a félbehagyott monológját, - amelyet ahogyan befejezett, Emily nevetni kezdett.
Amint a lányka kiszórakozta magát a nekiszánt szavakon, az egyik zöld tincsét a füle mögé tűrte, és megszólalt.
- Nagyon érdekes felfogásod van, mondhatom.
A mellette ülőre mosolygott, majd tovább folytatta.
- Ne hidd, hogy szabad akaratomból "pihengetek" a földön.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Emily képtelen volt aludni. Folyamatosan nyűglődött az ágyában, - forgolódott, néha a fejére húzta a párnáját, vagy a takaróját, majd amikor melege lett, kibújt alóluk.
Ezernyi gondolat kószált a kobakjában, ezek tartották ébren.
Levitásunknak ebből a gyötrelemből lett elege.
Csendben felkelt alvóhelyéről, kerített mamuszt a lábaira, majd elfedte a világos, virágmintás pizsamáját a fehér, fekete foltos pokrócával.
A kisasszony ezt követve sétálni indult, - azt remélte, hogy így sikerül majd kiszellőztetnie a fejét.
Halk lépések kíséretével vonult végig a kastélyon, most - kivételesen - a nyula nélkül. Prefektussal való találkozástól mentesen lépett ki hamarosan a szabadba.
A kijáratokon túl mindent sötétség töltött be, ezért Emi világítani kezdett a pálcájával. Kellett a fény ahhoz, hogy lássa mi van a fekete, nyuszifüles lábbeliei előtt az úton.
Meglehetősen hideg volt az este, - ezen tény miatt a leányzó szorosabban fogta magához a takaróját.
Kevéske séta után hősnőnk érdekes lépésre szánta el magát, - a kövezett útról letérve belegázolt a rét füvébe.
Megközelítőleg ötven lépés után leült a növények közé, majd lerakta a már nem világító pálcáját maga mellé.
Ezt követve Emily elfeküdt a földön, majd a csillagokkal kirakott eget kezdte el kémleni.
Kísérteties csend ölelte körbe a tájat, - kékségünk azoban érezte valahol legbelül, hogy ez nem sokáig marad majd így.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Este volt. Majdhogynem tökéletes sötétség honolt mindenhol a réten, - a világító csillagok jelentették az egyetlen fényforrást.
Emily a fűben feküdt, az eget kémlelte. Hallgatta a körülötte ciripelő tücskök hangját. A kavargó gondolatai is idővel szertefoszlottak a fejében.
Minden annyira tökéletes volt számára, - nyugalom és béke övezte, melyeket magány kísért.
Azoban mindennek hamar végetvetettek.
Egy macska baktatott a közelébe, nyávogva, mintha hívott volna valakit.
Levitásunk emiatt felült, majd körülnézett.
- Ehhhrrrmmm...
Lánykánk felismerte az állat gazgáját, aki addigra már rég a közelében tartózkodott. A "lovagias" zsiráfgondozó volt az, aki nappal a könyvtárban keresztülesett a lábain. Emi amint felidézte magában az emlékeit, kuncogni kezdett, - azonban ez hamar köhögésbe torkollott.
Levitásunk ekkor vette a fáradtságot, hogy jobban szemügyre vegye a magas alakot.
A fiú kezében égő cigaretta volt, amelynek láttán Emily azonnal elfordította a fejét.
Érdekes tény a kisasszonyról, hogy túlzottan "jólnevelt kislány" ilyen téren, hiszen ő még - bármennyire is furcsa - soha nem gyújtott rá. Még csak ki sem próbálta, hogy milyen, és nem is akarja megtenni.
- Egyikünk sem örülne annak, ha kitudódna ez az egész. Ha Te tartod a szádat, és nem osztod meg senkivel, hogy itt láttál, én is megígérem, hogy így teszek.
Emily ezen mondatait az előtte elterülő földnek mondta, nem nézett az úrra.
- Szerintem sem te, sem én nem repesnénk, ha valamelyik nagyokos büntetőmunkára küldené.
Eme mondata után leánykánk vetett egy pillantást a rellonosra, rámosolygott, majd újra maga elé tekintett, és a zöldes-kékes felkontyolt hajához nyúlt, hogy leengedje azt, mert már kezdett kényelmenten lenni számára.
- Ezen az alkun mindketten csak nyerni tudunk, nem gondolod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

A leányzó napja egyre érdekesebb fordulatokat hozott. Eredetileg úgy volt, hogy Emily csak "pár" könyvért jön, majd szalad is tovább, - viszont mindez megdőlni látszott.
Találkozott egy férfivel, majd leborította az addigra már a karjaiban összegyűlt könyvkupacát. Minden egyes darabot sok sikerrel a földre juttatott. Ezt követve leguggolt, majd elkezdte összeszedni azokat. Eközben érezte, hogy a közelében lévő úr őt figyeli, - erről azonban csak akkor nyert bizonyságot, amikor újra felcsendült az illető hangja.
- Igen, valóban aranyos állat. És... köszönöm, hogy megosztottad velem a véleményed.
Mindezt a földnek, és persze az azon leledző maradék irományoknak mondta; nem nézett a férfire. Megeresztett egy mosolyt is később, de ezt nem biztos, hogy észrevette a beszélgetőpartnere. Kékségünk pontosan tudta, hogy az úr nem akar tőle semmi különöset, csak pusztán szókimondó. Bárcsak több ilyen ember lenne ezen a világon!
Amint az utolsó lapköteget is felemelte a talapzatról, óvatosan felállt, és a másik fél felé fordult. Sikerült elkapnia a pillanatot, amikor a szürke-fehér háziállata megengedte a férfinek, hogy megsimogassa. Ezen először meglepődött, majd elmosolyodott. Aki a tapsifüleseket szereti, az rossz lélek nem lehet, - és akit a nyulak kedvelnek, az meg pláne.
- Rá nem lehet figyelni... még ha akarnám sem menne. És... Azt a könyvet még nem ismerem...
Ezt követve elmosolyodott, de csak halványan, - majd az immáron megint a kezeiben leledző halmára tekintett. Pillanatokon keresztül bámulta, majd megszólalt.
- Hát... Mikor mit szoktam olvasni. Elég vegyes az ízlésem könyvek terén. Most a kedvenc írómtól szeretnék olvasni valami szösszenetet. Tőle most kivételesen csak egy könyv van nálam, a többi a tanuláshoz kell.
Emily szavai végeztével tekintetét a földre költöztette, majd kisvártatva megkereste vele Luceyt, aki ekkor éppenséggel az idegen lábainál szobrozott. Biccentett neki egyet a fejével, majd megint a férfire nézett. A nyúl azonnal vette a lapot, és átgaloppozott a lány patáihoz.
- Hát... azt hiszem mindent megtaláltam, amit akartam. Ha meg véletlenül nem, akkor később visszaszaladok. Örültem a találkozásunknak.
A kisasszony nem a búcsúzkodás híve, ezért amint befejezte a mondandóját, elmosolyodott, sarkon fordult, majd szépen elsétált. A jószág még kicsit kérette magát, de a legvégén úgy döntött, hogy követi gazdáját.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Emily megnyugodhatott az úr válaszát hallva. A lányka gondolta, hogy az úrfi egyáltalán nem hülye, és nem szólna a dologról senkinek, - pusztán csak azért, mert akkor ő is rosszul járna. Viszont ezt meg kellett ígértetnie vele, hogy teljesen biztossá válhasson ebben a gondolatában.
A rellonos hamarosan elszívta a cigarettáját, amelynek a csikkjét "úriemberhez" mérten szépen belehajított a vizes fűbe. Emi ezt méltatlankodva nézte, összehúzta a szemöldökét, majd úgy döntött, hogy nem szól semmit. Semmi hangulata nem volt most szócsatába keveredni. A szfinx reakciója ugyanakkor zajlott, mint a macska nemtetszését kifejező sokatmondó nyervogás.
A hajleengedésre a kis bestia fújt egy csomót, amiből Emily leszűrte, hogy valószínűleg annyira szimpatikus a fiú házikedvencének, mint az ő nyuszmókjának az úr. Van ez így, ebbe nem fog belerokkanni lelkileg.
Egy darabig csend honolt a felek között, majd az idegen elég érdekes mondatokkal törte ezt meg.
Emi csendben végighallgatta azokat, majd egy meglehetősen halvány mosoly ült ki az arcára.
- Neked is jó éjszakát...
Ezt követve levitásunk végignézte az úr stílusos elvonulását, - amely a legutolsó szavától kezdve, a megvető pillantásáig, amelyet felé intézett, a sietős megindulásából, nomeg egy újabb cigaretta elővételéből állt.
Ezt megint a négylábú nyervogása kísérte, amely valószínűleg azért csendült fel újból, hogy ezzel is figyelmeztesse a dohányost arra, hogy nem kéne.
Emily eme történések lefolyása után várt egy kicsit, - majd amint kellő távolságba került a fiú, elfeküdt újra a fűben, és szépen halkan nevetni kezdett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Késő délután felé járt már az idő. Emily egy kis késéssel futott be az ünnepség helyéül szolgáló terembe. Amire bebaktatott, addigra már a legtöbben odabent voltak, - a diákok többsége már a házának megfelelő asztalnál ült.
Szfinxünk a zöld dekoráció látványától elmosolyodott, de nem a boldogság miatt. Nem örült annak, hogy nem a Levita nyert. Amiatt tette mindezt, mert büszke volt  a legjobb barátnője házának a sikerére.
Miközben sétált a négy fal között a célja felé, nézelődni kezdett. A tanulókon kívül tanárok, jövendőbeli elsősök, és egyéb más lények is voltak a közelében; kékünk azonban valami szokatlan, oda nem illő dolgot is észrevett. Akiken megakadt a szeme, azokat az előbbi felsorolás alkotói közül sehova sem tudta besorolni. Valamifajta felügyelők lehettek.
Pár másodpercig őket figyelte, majd amint rájött, hogy a bámulásuk nem viszi őt előbbre, elfordult, majd szaladt egészen a háztársai kupacáig. A kék asztalnál keresett egy olyan részt, amely körül viszonylag kevesen vannak, ezt követve leült egy szabadon felejtett helyre. Pár pillanattal később kiemelte a lábait a magassarkújából, majd maga alá húzta azokat, és úgy üldögélt tovább. Miközben hallgatta a bent hallatszódó beszédet, gondolkodni kezdett. Reményei szerint a kedvencei elvoltak ott, ahol hagyta őket. Fél fülével végighallgatta a szavalás idegenes részét, kiszűrte abból a fontosabb információkat, később pedig mocorogni kezdett. A lábait visszaköltöztette a cipőibe, végigsímította egy pöszmöt miatt a talárja által elfedett ruháját, majd az enyhén hullámos, színes hajába túrt, és felállt.
A rellonosok felé vette az irányt, - Rachelt akarta megkeresni. Miközben az új célja felé sétált, szépen lassan haladt, igyekezve kerülni a feltűnést.
A zöldek közelébe érve meglátta a barátnőjét, intett egyet neki, mindeközben pedig halkan kiejtette a lány nevét, - ezzel jelezve, hogy hozzá készül.
Hogy ezt észrevette-e a célszemély, azt szfinxünk nem tudta már érzékelni, mert nem figyelt kellőképpen és út közben nekiment valakinek.
Emi megállt, majd két pillanatra lefagyott.
- Elnézést...
Suttogva mondta ezt, majd vízszintesbe emelte a fejét, és szemügyre vette az útakadályt, - legalábbis azt a részét, amit láthatott belőle. Egy úr volt, de sajnos az arcát nem tudta feltérképezni, mert az egy kicsit magasabb légtérben volt, mint amelybe a leányzó látótere belátást enged.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Késő délután volt már, - lánykánk eme napi órái már mind lezajlottak. Ilyenkor egy "normális" diák általában valami olyannal köti le a felszabadult idejét, aminek abszolút semmi köze a tanuláshoz. Emily azonban a társadalom nem ezen rétegét erősítette most sem.
A jegyzeteit, és néhány könyvét felnyalábolva indult útnak. Leszegett fejjel, gyors lépésekben rohanta körbe a kastélyt vagy háromszor, mire megakadt egy érdekesnek ígérkező ajtónál.
Gondolt egyet, majd kinyitotta. Sötét volt a mögötte leledző helyiségben. Kíváncsian beljebb lépett, majd az ajtó becsapódott mögötte. Ettől szerencsére nem rémült meg, - megfordult, majd a szabad kezével, azzal, amellyel az előbb kinyitotta, megkísérelte újra kiszabadítani magát. A sötétben tapogatózott egy kicsit, mire visszatalált a fa útakadályhoz, - amely nem nyílt ki többszöri próbálkozásra sem. Leányzónk hiába próbálkozott, nem sikerült kijutnia a picurka szobából.
Emily eme hiábavaló próbálkozás hatására elejtette a könyveit, és az ajtót ütögetve kiabálni kezdett.
- Valaki! Bent ragadtam! Szabadítsanak ki! Kéreeem!
Eme hangos szavaira még percek lefolyása után sem érkezett válasz, ezért leányzónk hátat fordított az ajtónak, majd annak nekitámasztva magát, szépen leereszkedett a földre, ahol kényelmesen leült.
- Akkor várunk... Előbb, vagy utóbb biztos erre fog jönni valaki. Nincs okom pánikra.
Ezt követve elcsendesedett. Kezével leengedte a lófarokba kötött haját, majd a fekete hajgumijával kezdett el játszadozni. Az ujjai köré csavargatta, majd a kezére pakolta, később levette onnan. Ha már úgyis bentragadt, legalább ne unatkozzon annyira.
Újabb percek teltek el így, majd egy kissé esetlen mozdulat következtében leejtette a játékszerét. Kezével reflexből utánanyúlt, majd amint az találkozott a padlóval, felrántotta. Por, sok-sok por volt a talapzaton.
Emily hirtelen felállt, majd lehajolt, hogy leporolhassa magát, de eme mozdulata is érdekes véget ért. Megérzett a haján valami furcsát. Emiatt pillanatokra lefagyott, majd amint összeszedte magát, odanyúlt, hogy kitapogassa, hogy mi is az pontosan. Pókháló volt. Emi amint rájött erre sikított egyet, majd villámgyors mozdulatokkal igyekezett lesöpörni a hálót a színes tincseiről. Amint ezzel végzett, remegni kezdett, mert ahol pókháló van, ott pók is. Ő pedig fél ezektől a bizonyos nyolclábúktól, - helyesebben mondva retteg tőlük.
Mindezek után gondolt egyet, majd a fejére tette a kezeit, és gyors lépésekkel beviharzott a szoba belseje felé. Valami kemény tárgyban megbotlott ezt követve, de szerencsére nem esett el. Emily ezek következtével újra leült a koszos padlóra, majd megölelte a térdeit, és összegubózódott. Nem szereti a rendetlenséget, és a koszt, főleg nem a sötét, dohos, ablaktalan helyeket, meg a bezártságot sem. De ezeken még túl tudta volna tenni magát... Viszont a pókok... Azok a bestiák igazi terrorrá tették számára a szertárban töltött időt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

A levitásunk elmélete, miszerint ő az egyedüli emberszabású lény a szobában egy váratlan pillanatban elhalálozott.
Miközben Emily éppen a nyolclábú szörnyekkel bajlódott, egy váratlan dolog történt vele.
Egy számára oly ismerős hang hangzott fel a közvetlen közelében. Hősnőnk ezt hallva mozdulatlanná dermedt, - tudatosult benne, hogy ki a zaj forrása.
- Ez nem lehet igaz... - suttogta.
A fénygyújtás után felemelte a fejét, majd a beszédképes útakadályra nézett.
- Te meg mit... mit... mit keresel itt?
Emily igyekezett egyenesen az úrfi szemeibe nézni.
- Én ezt... Ezt nem értem.
A leányzó eme szavait követve a zavarodottságát remekül kifejező tekintetét a poros talapzatra helyezte, majd előrehúzta az egyik színes tincsét, és azzal kezdett el játszani.
Az ujjára csavargatta, fonogatta, nézeggette a hajvégeit... - látvanyosan kezdett el gondolkodni.
Először a könyvtár, majd a rét, most meg ez... A legelső helyszín még a normális találkozási pontok mezőnyét erősítette, de az utóbbi kettő... Miközben eme tényekkel volt elfoglalva, egyáltalán nem foglalkozott a padlólakó rellonossal. Mondhatott az bármit, mozoghatott az bármerre, - az Emilynek fel sem tűnt.
Eme gondolatmenet végére érve újra a zöldségre nézett, majd elmosolyodott.
Hogy milyen idokkal vezérelve tette mindezt?
Csak most döbbent rá, hogy egy hozzá hasonlatos felfogású, minden bizonnyal érdekes világlátású, nem teljes egészében átlagos emberrel találta szembe magát, - mindez pedig egyhe örömérzettel töltötte el.
- Szóval... Akkor most mihez kezdjünk? Elmenekününk egymás elől, mint az eddigi találkozásaink mindegyikénél, vagy összeszedjük magunkat, és szóbaelegyedünk ha csak két percre is...?
Vett egy mély levegőt, majd óvatos mozdulatokkal közelebbcsusszant a fiatalemberhez. Eme mozdulatai közben szemeivel a padlót, a falat, a sok kacatot, és minden más környezeti tényezőt alaposan szemügyrevett, mintha csak keresett volna rajtuk valamit. Valami olyat, amitől retteg. Valmit, aminek nyolc láb adatott meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Az úrfi felállt, magát a falnak támasztotta, majd megszólalt.
Leánykánk csendesen hallgatta a fiú elkövetkező szavait, miközben közelebbcsusszant hozzá.
Egy pók mindeközben elhalálozott a rellonos egyik lába által, - mindennek látta pedig Emi szívének hatalmas megkönnyebbülés volt.
- A pálcám... Szerintem... - Ennél a pontnál nyelt egy nagyot, tekintetével a padlót kezdte el fürkészni, majd összeráncolta a szemöldökét, - újfent gondolkodni kezdett.
- A... Én... Biztosan... Az ágyamon van.
Ezutóbbi kijelentését már teljes határozottsággal nyilvánította ki, egy sóhajtás kíséretével.
Fejét mindezek után felemelte, majd az akkora már az ajtóval szórakozó fiút kezdte el kémlelni. A zöldike hiába varázsolgatott, az ellenfele makacsul ellenállt neki.
Az úrfi sokadszori próbálkozás után láthatóan feladta, - mert tett egy hátraarcot, majd leült levitásunk mellé a földre.
- Lehet, hogy nem a zárral van a baj... - fordult a mellete ülő felé.
- Ha a zár gonoszkodna, azon segítene a várázslat... Nem lehet, hogy valami az ajtó útjában van, és azért nem nyílik ki?
Emi ezt követe felemelte az egyik kezét, és beletúrt vele a hajába. Mindezek után pedig csendesen hatradőlt.
- Ha ez a helyet áll fent... Akkor... Még egy ideig...
Ennél a pontnál hirtelen elhallgattott, majd pillanatok múlva folytatta.
- Szóval... - fordult az újfent fényt arasztó fiatalember felé.
- Téged hogyan is hívnak?