28. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Tanári és házvezetői pályázatok a hírek között, sok sikert kívánunk mindenkinek!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Fodor Mihály összes hozzászólása (28 darab)

Oldalak: [1] Le
Fodor Mihály
INAKTÍV


Milyen színű a tükör?
RPG hsz: 34
Összes hsz: 39
Írta: 2015. július 22. 13:06 Ugrás a poszthoz

Leonie Rohr

Misi teljes elégetettséggel járkált már napok óta a folyosókon. Nem volt kétsége afelől, hogy helyesen döntött, amikor elutazott otthonról, hogy ebbe az iskolába járhasson. Amekkora volt az izgalom, annyira pozitívan csalódott. Igaz, hogy az édesapja már korábban is agyba-főbe dícsérte a Bagolykőt, de nála soha nem lehet tudni, hogy valóban, normál emberi szemmel nézve is annyira jó-e az adott dolog, mint ahogy azt ő mondja, vagy csak a saját kis elképzelt világában ilyen szuper. Szerencsére most tényleg igaza volt, és Misi végre megnyugodhatott.
Ebéd után elment keresni egy baglyot, amivel elküldheti levelét az édesanyjának. Ő volt az egyetlen ok, ami miatt Misi mégis kicsit bizonytalan volt a döntésével kapcsolatban. Nagyon féltette az anyukáját, és csak remélni tudta, hogy édesapja most kevesebb jelenetet rendez, hogy ő is elment otthonról.
Egy ideje már kóválygott az épületben, de sehol se talált egy szabad baglyot. Ahogy rótta a folyosókat, egyre messzebb és messzebb került a jól ismert Eridonos környezettől, és fél óra séta után rá kellett jönnie, hogy fogalma sincs róla, hogy merre van. Akkora ez az iskola, hogy pillanatok alatt totálisan el lehet tévedni benne. Misi kétségbeesetten körbepillantott maga körül, de senki se járt arra. Eszébe jutott, hogy biztos mindenki az ebédlőben van még, ugynis ő direkt gyorsan befejezte az étkezést, hogy még időben elküldhesse a levelét. Most viszont azt sem tudja, hogy az Ebédlőt merre keresse.
A fiú nem az a fajta volt, aki ilyenkor teljesen elveszettnek érzi magát, vagy magába zuhan. Figyelmesen körbenézett, majd megkereste a számára legszimpatikusabb irányt, és elindult felfelé egy lépcsőn. Néhány lépéssel fönt volt a tetején, majd befordult az egyik sarkon, utána  a másikon, és egyszer csak egy Erkélyen találta magát.
- Na mesés... Innen akár el is repülhetek.-
Elgondolkozva szemlélte az alatta elhelyezkedő parkot, de hamar elvetette a "repülés" ötletét, ugynis abból egy hatalmas zuhanás lenne, azzal pedig senki nem járna jól.
Fodor Mihály
INAKTÍV


Milyen színű a tükör?
RPG hsz: 34
Összes hsz: 39
Írta: 2015. július 22. 14:52 Ugrás a poszthoz

Szentesi Alíz Zsófia

Az előző este Misi megbeszélte Taylorral, hogy reggel lemennek megnézni a kviddicspályát, mert mind a ketten nagy rajongók, és Misi azt hallotta hogy a sulijuknak van az ország egyik legnagyobb pályája. Azonban reggel a szobatársa úgy döntött, hogy mégsincs kedve ilyenkor kikecmeregni az ágyból, inkább húzza még a lóbőrt egy pár óráig. Misit ez nem különösebben zaklatta föl, el tud ő menni egyedül is, de muszáj látnia. Már tegnap este égett a kíváncsiságtól, hogy megnézze ezt a remekművet, de akkor másként alakult a program és nem jutott ideje rá.
Ahogy kikelt az ágyból, már egyáltalán nem érzett fáradtságot. Otthon, Erdélyben muszáj volt megtanulnia, hogy nem lehet lazsálni, mert ott az emberek a nappal együtt kelnek, ha nem hamarabb. Főleg falun jellemző, hogy hajnalban már mindenki talpon, ugyanis egész nap dolog van. Így hát gyorsan megmosakodott, és már indult is az első felfedezőkörútjára. Arra még emlékezett, hogy honnan jutott el az Eridonig, ezért könnynen megtalálta a bejáratot, azonban onnantól kezdve teljesen tanácstalan volt az irányokkal kapcsolatban. Mondjuk gondolhatta volna, hogy egy ekkora iskolában nem fogja rögtön az első napon kiismerni magát, de azért nem erre számított. Folyosók, lépcsők, és termek százai vették körül, ő pedig gyorsan kimenekült előlük az udvarra. Ott várta a megváltást, de nem sok sikerrel járt. A kaputól minimum öt különböző ösvényen indulhatott el.
Körülbelül másfél óra eredménytelen bolyongás után (csak a kertben), végre megpillantotta a három hatalmas karikát a magasban. Annyira megörült neki, hogy hangos ujjongásba kezdett, és futólépésben közelítette meg a kviddicspályát.
-Ezazzz! Végre megvagy! Nem fogsz ki rajtam, te nyavalyás pálya! Tudtam ám, hogy úgyis megtalállak! Háhh!!-
A fiú bele se gondolt, hogy hajnalok hajnalán valaki más is lehet itt rajta kívül, ezért kellemetlen meglepetésként érte, amikor megpillantotta a körbe-körbe szaladgáló iskolatársát. Egy pillanat alatt elhallgatott, és megmerevedett. A kezét elfelejtette leengedni a magasból, ezért elég vicces látványt nyújthatott.
- Öhm... Hali! Ez a kviddicspálya?- kérdezte félszegen, majd leesett neki, hogy mekkora baromságokat beszél, és gyorsan kijavította magát. - Mármint... Jé egy kviddicspálya! Mert nyilvánvalóan ez az... Itt vannak ezek a nagy...izék... Karikák... Szóval Misi vagyok. -
Ennél csodásabban be se mutatkozhatott volna. Nem baj Misi, csak a szokásos.
Utoljára módosította:Fodor Mihály, 2015. július 22. 14:55
Fodor Mihály
INAKTÍV


Milyen színű a tükör?
RPG hsz: 34
Összes hsz: 39
Írta: 2015. július 22. 15:37 Ugrás a poszthoz

Alíz

A hosszú túra után végre megérkezett úticéljához, ám a sikernek egy picit túlságosan is megörült, így sikerült hamar felkeltenie magára a figyelmet. A kezdeti zavarodottság hamar elillant, és Misi újra felvette megszokott, kicsit talán túl laza stílusát, és kedvesen mosolyogva pillantott le a földön ücsörgő lányra.
- Igen... Bocsi! Kicsit meglepődtem, hogy van ember rajtam kívül , aki ilyenkor már kint van. De akkor vannak még csodák. -
Misi hosszú idejig figyelte a hatalmas, füves területet, ahol már gondolataiban ő is ott repkedett a karikák körül, és lelkesen igyekezett győzelemre vezetni a csapatot. Majd hirtelen észbe kapott, hogy nincs egyedül, és újra a lányra pillantott.
- Ne haragudj, kicsit belemerültem a gondolataimba. Igen, nagyon szeretek kviddicsezni, ezért is jöttem le megnézni a pályát. És te? Szintén játszol? - kérdezte csillogó szemekkel. Még nem igazán találkozott olyan lányokkal, akik szerették volna ezt a sportot, de hát ez nem is csoda a muglivilágban. Egyedül talán a nővérét érdekelhette volna a dolog, de ő teljesen más utakon járt, mint testvérei. Neki inkább a mugli szórakozások váltak kedvessé, talán túlságosan is...
- Egyébként jól vagy? Mi történt? - kérdezte a lány oldalára mutatva, amit már hosszú ideje szorongatott. Lehet, hogy valami komolyabb baja van, akkor viszont Misi igazán figyelmetlen, hogy csak most kérdez rá a dologra. Az ilyesmi néha teljesen elkerüli a figyelmét, de hiába igyekszik változtatni rajta, valamiért nem megy.
- Igen, tegnap érkeztem. Itt mindenki mindenkit ismer? Vagy ennyire látszik rajtam? - Széles mosoly jelent meg ismét a fiú arcán, majd lehuppant Alíz mellé a földre, és ismét körbenézett. -Na és te mióta vagy itt? -
Utoljára módosította:Fodor Mihály, 2015. július 22. 15:37
Fodor Mihály
INAKTÍV


Milyen színű a tükör?
RPG hsz: 34
Összes hsz: 39
Írta: 2015. július 22. 17:16 Ugrás a poszthoz

Alíz

Misi amúgy se volt egy olyan srác, akit könnyen le lehetett lombozni, de ha egyszer nagyon feldobódott, akkor lehetetlen volt letörölni a vigyort az arcáról. Most is pontosan ilyen extázisba került imádott pályája láttál, ezért a környezete iránt őszinte sajnálatot érezhet mindenki.
- Egyszer pedig mindenképp megéri kipróbálni! A barátnőid még nem győzködtek? Én tényleg nem akarlak rábeszélni semmire, amit nem szeretnél, de ez a legeslegjobb sport a világon!! Mondjuk... Abban tényleg igazad van, hogy elég veszélyes szórakozás... És igen.. Azok a vasgolyók, kevésbé ismert nevükön gurkók is nagyon csúnya dolgokat tudnak néha művelni... Deeee!!! Még így is megéri!-
Misi teljes átéléssel próbálta meggyőzni és lelkesíteni a lányt, aki láthatólag irtózott még a gondolattól is, hogy ő ilyesmire vetemedjen.
- Na figyi, repülni szeretsz? Vagy azt sem? - Misi fejében már kiforrt a gondolat, hogy miként fogja rávenni Alízt a kviddicsezésre. Persze előfordulhat, hogy a lány teljesen elzárkózik minden próbálkozástól, de neki megér egy kis fáradtságot. Hátha most találta meg a jövő kviddicsbajnokát.
- A futás se rossz, mondjuk nekem meg az nem megy annyira. Nagyon hamar megunom.-
Szegény Alíz még mindig pihegett egy kicsit, de a kezét már levette az oldaláról, és maga mellé helyezte. Jól esett Misinek is leülni egy kicsit, elfáradt a nagy keresgélésben, meg a korai ébredésben.
- Négy éve? Akkor te tényleg mindent ismersz már itt. Na és szereted? Mert nekem nagyon tetszik az egész suli, de nyilván te sokkal jobban átlátod az itteni helyzetet. -
Misi kicsit meglepődött, hogy a lány már ennyi ideje itt van, ugyanis nem tűnt annyival idősebbnek. Bár lehet, hogy ez azért van, mert a fiú jóval később került ide, mint kortársai. Ő nem jöhetett 14 évesen, mint a többiek, mert az apja szerint még nem volt elég érett ahhoz, hogy elmenjen otthonról. Emiatt Misi mindig is nagyon haragudott, de persze soha nem említette meg otthon.
- Eridon. - Felelte büszkén a fiú, és még kicsit ki is húzta magát.
Utoljára módosította:Fodor Mihály, 2015. július 22. 17:17
Fodor Mihály
INAKTÍV


Milyen színű a tükör?
RPG hsz: 34
Összes hsz: 39
Írta: 2015. július 22. 17:54 Ugrás a poszthoz

Kamilla

Misinek már egy hete valami egészségtelen, tömény, csokiban tocsogó cukorbombára fáj a foga, de Pesten valamiért csak a zöldséget és bio-cuccost preferálták, így kénytelen volt kibírni. Viszont most már elérte a tűrőképességének küszöbét, sőt fél lábbal rajta is állt, ezért úgy döntött, hogy most bűnözni fog.
Már egy ideje tervezte, hogy megszerzi valahonnan a Bagolykő térképét, mert kezdte zavarni, hogy állandóan eltéved, és fogalma sincs, hogy mi hol van. Ez a projekt már folyamatban volt, viszont Misinek most sürgősen kellett az információ arról, hogy hol keresse a konyhát( és a csokis cukormérgezést). Így hát leszaladt a Társalgóba, és az első szembejövőt leszólította.
- Ne haragudj! Nagyon kérlek, segíts nekem egy kicsit! Nem tudod, hogy merre van a konyha? - Szegény srác elég értetlenül bámult Misire, amiért ismeretlenül megszólította egy ilyen hülyeség miatt, de miután jól kicsodálkozta magát, viszonylag készségesnek bizonyult, és gyorsan elmormolta az útvonalat. Misi nem teljesen értette, de azért kedvesen megköszönte, és még jól hátba is veregette a másikat, aki valószínűleg soha életében nem akarja majd újra látni.
Annyit még sikerült felfognia, hogy le kell mennie a földszintre, így aztán kilépett a Klubhelyiségből, és elindult az első lépcső felé. Szépen haladt lefelé, amikor egyszer csak megcsapta egy erős illat az orrát. Misi különösen érzékeny volt a szagokra, ezért rögtön felismerte, hogy ez csakis palacsinta lehet. Már pedig ha minden igaz, akkor a nutellás palacsinta tökéletesen beleillik a "csokiban tocsogó cukorbomba" fogalmába. Misinek felcsillant a szeme, és mint a vadászkutya, felszegett orral, szimatolva haladt az illat felé. Szerencsére ismét jól teljesített a szaglóérzéke, és pár percen belül a konyha ajtajában találta magát. Kicsit lelassította a lépteit, majd óvatosan előre hajolva bekukucskált a terembe. Teljesen elkápráztatta a látvány, ahogy az a rengeteg manó sürgött-forgott a tűzhelyek, asztalok, pultok és egyéb, Misi számára ismeretlen tárgyak körül. A nagy bámészkodásból egy vékonyka hang rángatta vissza a valóságba. A fiú először nem is vette észre a hang gazdáját, majd maga elé pillantott, és meglátott egy ragyogó arcú, idősebb manót.
- Jó estét Fiatalúr! Mivel szolgálhatok? -
Misi tátott szájjal nézte a kedves szakácsot, és nem tudta eldönteni, hogy most tényleg kérhet-e valamit, vagy csak jól meg akarja őt szívatni a manó. Végül úgy döntött, hogy a hasa most sokkal fontosabb, mint hogy ne kockáztatna meg egy kis büntetést.
- Háát... Én igazából egy kis csokis palacsintát szeretnék... De persze ha nincs...- Még be se fejezte a mondatot, amikor a manó már el is szalad a konyha mélyére. Misi teljesen tanácstalanul állt a bejáratnál, de nem bírt ellenállni a kísértésnek, így hát leült egy székre, és türelmesen várta, hogy mi lesz most.
Fodor Mihály
INAKTÍV


Milyen színű a tükör?
RPG hsz: 34
Összes hsz: 39
Írta: 2015. július 22. 19:20 Ugrás a poszthoz

Leonie

Misi már épp csalódottan visszafordulni készült, amikor hirtelen valaki a nyakába vetette magát és ujjongva elkezdett magyarázni neki. A srác hirtelen nem tudta, hogy most mi is történik, de hát ő semmi jónak nem lesz elrontója, így hát gyorsan kapcsolt, és mintha teljesen természetes lenne, ő is ugyanolyan stílusban üdvözölte a váratlan látogatót.
- Fantasztikus, hogy valaki ennyire örül nekem. Én is nagyon boldog vagyok ám, hogy te itt vagy.-
Misi arcára kiült a szokásos 1000 wattos mosoly, de most mintha még szélesebb lett volna, mint általában. Nagyon tetszett a fiúnak, hogy még vannak ilyen bolond emberek, akik fittyet hányva a világra egyáltalán nem zavartatják magukat. Ilyen kéne legyen mindenki, és rögtön megszűnne az állandó feszengés meg alakoskodás.
- Oké, lássuk mi ez! - mondta, majd türelmesen megvárta, amíg a lány kitekeri a plakátot. - Hm... Művészi!-
A lány állítása, miszerint ez ő de mégse ő egy kicsit összezavaró volt, de ebben a helyzetben már ez se tudta zavarni Misit. Elgondolkozott a hallottakon, viszont ő nem értett egyet a hasonlósággal.
-Hát... Ha tényleg kíváncsi vagy a véleményemre, szerintem azért annyira nem hasonlít. Teljesen más a kisugárzásotok. Benned sokkal több fény van. Ja, és sajnos most nincs nálam pálca. - Még egy kicsit nézte a képet, majd bólintott, hogy megerősítse állítását. - Lehet szó a csatlakozásról, de van két feltételem. Először is, kérlek mondd meg a neved. Másodszor pedig magyarázd meg, hogy mit jelent ez az egész "ő voltam én, én volt ő" mizéria. -
Közben Misi már azon gondolkozott, hogy hogyan fogják ezt felvarázsolni ide, de nyilván lelkes társának már erre is volt valami meglepően őrült ötlete.
Utoljára módosította:Fodor Mihály, 2015. július 22. 19:21
Fodor Mihály
INAKTÍV


Milyen színű a tükör?
RPG hsz: 34
Összes hsz: 39
Írta: 2015. július 22. 21:05 Ugrás a poszthoz

Alíz

Misi nem akarta neki is elmondani, de nagy reményeket fűzött a lányhoz kviddics szempontjából. Egyszerűen képtelen volt elhinni, hogy hogy lehet nem szeretni álmai sportját. Nyilván ő sokkal elfogultabb etéren, mint az átlag, de így legalább a motivációja is nagyobb, hogy Alízt is bevonja, legalább minimális szinten.
- Tényleg? Már négy éve vagy itt, és még soha nem repültél? De...miért? Komolyan nem fogom erőltetni, csak érdekel, hogy mi az oka ennek a nagy ellenállásnak. -
A kviddics még nem is nagy dolog, de ezen tényleg meglepődött a fiú. Egyáltalán nem ítélte el a dolgot, nem lett kevésbé szimpatikus a lány, csak meglepődött. Tényleg nem tudta elképzelni, hogy hogy lehet az, hogy ennyi idő alatt még egyszer sem sikerült meggyőznie magát, hogy ráüljön egy seprűre. Bár az is lehet, hogy nem is volt senki, aki erre bíztatta volna, és így elfelejtődött az egész.
- De, igen! Bemelegítés mindig van, de annyi a maximum. Annál tovább nem bírom. Ha nagyon mozgáshiányom van, akkor én azt inkább a táncban élem ki... Az a másik nagy szenvedélyem. Táncolni szeretsz? -
Láthatóan Alíz igencsak fellelkesült, amint meghallotta, hogy Misi az Eridonba került. Hamarosan ki is derült, hogy mi az oka a hirtelen érdeklődésnek. Ugyanis háztársak voltak.
- Igen... Komolyan te is az vagy? Wow! Hát eddig mindenki nagyon szimpatikus, főleg... - A lányra kacsint, aki észrevehetően közelebb hajolt hozzá, majd folytatja. - Akkor ezentúl valószínűleg elég sokat fogjuk látni egymást. Te szereted a házat? Esetleg van valami, amiről jó ha már most tudok?-
Fodor Mihály
INAKTÍV


Milyen színű a tükör?
RPG hsz: 34
Összes hsz: 39
Írta: 2015. július 22. 21:31 Ugrás a poszthoz

Kamilla

Már hosszú percek teltek el a kedves manó távozása óta, és Misi egyre izgatottabbá vált. Össze-vissza forgolódott, fészkelődött, fölpattant, majd ismét visszaült a helyére. Volt egy pillanat, amikor már majdnem elhatározta, hogy beljebb lép, de aztán elvetette az ötletet. Nem akarta zavarni a manók munkáját, és ő itt igazából csak vendég, aki várja csak ki szépen a sorát.
Már épp újra fel akart állni, amikor hirtelen megjelent a manó egy hatalmas tálcával a kezében.
- Parancsoljon Fiatalúr! Elnézést a késés miatt, csak az igazgató úr is megrendelte a szokásos esti teáját, és őt nem szívesen várakoztatom meg. Esetleg óhajt még valamit? -
A manó egyáltalán nem volt se gúnyos, se piszkálódó. Misi egy picit el is szégyellte magát a korábbi gondolatai miatt, mik szerint az apró szakács csak szórakozni akar vele. Teljes mértékben tévedett, ugyanis ezek az aprócska lények csupaszív, csupaszeretet teremtmények voltak. Nem volt bennük semmi rossz indulat vagy gonoszság.
- Hűhaa!! Dehogy, egyáltalán semmi gond! Sőt!! Nagyon nagyon szépen köszönöm! Ez hihetetlenül rendes Öntől, és tényleg életmentő! -
A fiú teljesen letaglózva ült a székén, és még mindig nem sikerült magához térnie a nagy ámulatból. A meglepetés viszont csak fokozódott, amikor a manó felemelte a fedőt a tálcáról. Misi szinte a mennyországban érezte magát, ahogy rápillantott az előtte elterülő csodára. Csokikrém, nutella, málna, eper, minden volt itt. Sőt egy bögre kakaó is díszelgett a hatalmas tányérok mellett. Misi ismételt hálálkodásba akart kezdeni, de amikor a manóra nézett, már csak a hűlt helyét látta. Ijedten körbenézett, és akkor megpillantotta az okot, amiért kedvenc szakácsa olyan sebesen elillant. Egy kedves arcú, szőke lány guggolt a manótömeg közepén, és aranyos mosollyal köszöntötte őket. Misi néhány pillanatig habozott, majd felállt, és ő is odament az új vendéghez. Megvárta, amíg szétszélednek az apró teremtések, akik láthatóan nagyon kedvelték a lányt, majd odalépett és kinyújtotta a kezét az ismeretlen szöszi felé.
- Segíthetek? -kérdezte mosolyogva. - Csokis-málnás palacsintával, és kakaóval tudok szolgálni. Esetleg meghívhatom a hölgyet egy vacsora afterpartyra? -
Utoljára módosította:Fodor Mihály, 2015. július 22. 21:34
Fodor Mihály
INAKTÍV


Milyen színű a tükör?
RPG hsz: 34
Összes hsz: 39
Írta: 2015. július 24. 00:46 Ugrás a poszthoz

Leonie

- Igeen! Tényleg zseniális! Őstehetség vagy! -
Misinek még mindig nem sikerült magához térnie a döbbent sokkhatásból, amit a váratlan látogató okozott. Talán már kicsit túlságosan is bámulta a vöröskét, de egyszerűen le volt nyűgözve. Egyrészt a lelkesedése, másrészt a totális spontanitása volt az, ami elkápráztatta a fiút. Már az első öt perc után biztos volt benne, hogy ez a lány mellett lehetetlen unatkozni. Talán úgy lehetne kifejezni, hogy körülbelül Leonie egyetlen mozdulatában annyi energia volt, mint amennyit egy hét alatt a Nap sugároz a Földre. Nincs is jobb szó rá, mint, hogy hihetetlen.
- Az bizony! Fény van benned szerintem! De még lehet, hogy diszkógömb vagy, nem is egyszerű gyertya. Ezt majd még kérdezd meg egy óra múlva. - A lány ugrándozását látva, muszáj volt neki is elnevetnie magát. Egyszerűen nem bírta tovább,mert annyira viccesnek találta ezt az egész helyzetet.
- Azt szokták mondani, hogy sötét vagy? - Kinyújtotta a nyelvét Leonie-ra, majd újra elnevette magát. Misi mindig is az a fajta srác volt, akinek nem lehetett letörölni a mosolyt az arcáról, viszont érdekes módon nevetni nem annyira szokott. Ahhoz valaminek tényleg nagyon kell tetszenie neki, hogy a mosolya szintet léphessen, és eljusson a nevetés fázisba. Általában nem is éri meg neki viccet mesélni, mert igen ritkán fordul elő, hogy sikerül elérnie valakinek a lehetetlent, és nevetésre bírnia a fiút. Ezért is olyan meglepő, hogy ennek a plakátmodellnek viszont pillanatok alatt sikerült teljesíteni a küldetést, és Misi jóízűen kacagott vele.
- De ha angyal lennél, akkor én most nem láthatnálak, és akkor talán mégse lenne olyan jó.-
Misi elgondolkozott az angyal dilemmán, de meggyőzte magát, hogy ő annyira nem szeretne ilyen szárnyas lény lenni. Legalábbis egyelőre nem. Aztán idővel majd lehet, hogy megváltozik a hozzáállása, de egyelőre neki repülésre tökéletesen alkalmas a seprű, a többi meg nem is hiányozna.
-Nagyon örülök Leonie Coltrane! Esetleg van valami beceneved is vagy csak simán Leonie? - Misi megrázta a felé nyújtott kezet, majd újabb vigyorral ajándékozta meg a világot. - Na és honnan érkezett Leonie Coltrane? Mi a története? -
A fiú érdeklődve hallgatta, ahogy Leonie elhadarta neki az egész testcserés sztorit. Egy-két helyen nagyokat nézett, de aztán rájött, hogy az ilyesmi teljesen természetes a varázsvilágban. Ugyan kit zavar, hogy két ember egyszer csak egy sivatagban találta magát, ahol csak úgy poénból szerepet cseréltek?! Nincsen ebben semmi meglepő!
- Hát látod! Kész szenvedés az életünk! Fiúnak lenni egy örök harc, amiből senki nem kerül ki győztesen.-
Misi elővette a kedvenc hírfelolvasós szinkronhangját, és teljes átéléssel magyarázott a férfiélet nehézségeiről.
- Jólvan, megegyeztünk! Csatlakozok! Viszont akkor tényleg csináljuk meg ezt a... Szóval rakjuk ki! Mit is mondtál.. Lógassalak ki a korláton? Hát rendben, engem bármire rá lehet venni, csak légyszi ne ess le... Az nem lenne olyan felemelő.(Haha) A falmászást meg majd meglátjuk, ha ezt túlélted. -
Misi nem teketóriázik sokat, felkapja a lánykát, majd kezébe adja a plakát egyik csücskét.
- Készen állsz Leonie Coltrane? -
Utoljára módosította:Fodor Mihály, 2015. július 24. 00:49
Fodor Mihály
INAKTÍV


Milyen színű a tükör?
RPG hsz: 34
Összes hsz: 39
Írta: 2015. július 24. 19:22 Ugrás a poszthoz

Alíz

Alíz tényleg nem lelkesedett az ötletért, ezért Misi se akarta jobban erőltetni a dolgot. Még a végén azt hiszi, hogy a srác is csak egy erőszakos bunkó, aki nem ért a szép szóból. Igaz, hogy a véleménye egy picikét se változott meg a kviddicsel kapcsolatban, de ezentúl megtartja magának ezt az élvezetet.
- Értelek! Azért ha egyszer mégis, valami úton-módon rászánod magad a repkedésre, akkor tudod, hogy kit keress. Annyira vicces lenne ha ott lehetnék az első seprűlovaglásodnál. - A fiú elgondolkodó arccal elvigyorodott. Szinte már látta maga előtt a jelenetet, és a fejében ez igen mókásan játszódott le. - Sikítozós típus vagy, vagy inkább a csendben szenvedő fajta? -
Szíve szerint már most kipróbálta volna a pályát, de azért mégse akarta magára hagyni Alízt, ha már ilyen rendes volt, és a különleges bemutatkozója ellenére is szóba állt a fiúval. Azért kíváncsi lenne, hogy más is ilyen megértő lett volna-e vele, vagy csak szerencséje volta lánnyal. Esetleg ez az eridonosok jellemzője, vagy az itteni lányoké... Ki tudja?!
-Ne viccelj! Neked totálisan táncos alakod van! Biztos profi vagy, csak itt szerénykedsz nekem. Van kedvenc stílus vagy minden mehet? -
Hát ha nem kviddics, akkor tánc. Valamire ma még biztosan rá fogja venni ezt a lányt. Csak aztán nehogy visszakapja, és ő meg mehessen rohangálni a futóbajnokkal. Azt nem biztos, hogy annyira élvezné, de hát a célért meg kell kűzdeni.
- Na akkor alig várom, hogy megismerhessem a többieket is. Ha mindenki ennyire rendes lesz, akkor már jól fogom érezni magam.- Misi komolyan gondolta, amit mondott, mivel Alíz tényleg meglepően kedves és közvetlen volt vele, annak ellenére, hogy most találkoztak először.
- Szóval a kviddicses fiúkra? És hogyhogy nem tudod? Véleményem szerint te is egy hölgyemény vagy. Vagy nálad más szempontoknak kell megfelelni, mint a többieknél? -
Újabb kacsintás, majd kicsit el is pirult a fiú, amikor Alíz aranyosan megbökte az arcát. Misi nem volt hozzászokva, hogy a lányok így viselkedjenek vele. Otthon az édesapja egyáltalán nem hagyott neki időt arra, hogy az iskolán kívül időt töltsön a másik nem képviselőivel, így esélye sem volt jobban megismerni őket. Nyilván voltak barátnői, de egyiket se vette igazán komolyan, ezért nem is tartottak valami sokáig azok a kapcsolatok.
- Tetszeni... Én is így gondolom. -
Fodor Mihály
INAKTÍV


Milyen színű a tükör?
RPG hsz: 34
Összes hsz: 39
Írta: 2015. július 24. 20:50 Ugrás a poszthoz

Alíz

- Hát most már el is várnám. - Újabb vigyor, bár lehet, hogy nem is újabb, hanem az előző folytatása, ami igazából el sem tűnt a fiú arcáról. Csoda, hogy még nem fájdultak meg az arcizmai, annyit mosolyog. De komolyan megállás nélkül! Reggel mosolyog, délben mosolyog, este mosolyog, sőt ha látná magát, akkor valószínűleg azt állíthatná, hogy még álmában is ott virít a mosoly az arcán.
- Na mi történt? A kevés alvás, ugye-ugye? - Már egy ideje feltűnt neki, hogy Alíz folyamatosan fészkelődik, és ez a rövid szócska be is igazolta elképzelését, miszerint a lány vagy nagyon unja a beszélgetést, vagy hulla fáradt. Misi pedig csak remélni tudta, hogy a második lehetőség lesz az igazi.
- Hűha.. Érdekes hobbi! De nem bánom, valamit valamiért. -
Alíz láthatóan nem bír el a kósza hajtincsekkel, Misinek pedig rögtön megszületett a huncut gondolat a fejében, hogy majd ő... De aztán hamar el is vetette az ötletet, mert azért mégis csak ma ismerte meg a lányt, és nem kéne rögtön elrontania a tolakodásával. Majd megoldja ő magának, ha meg mégse, akkor azt úgyis jelezni fogja a fiúnak. Alíz nem tűnt egy félős, vagy szégyenlős lánynak, bár ez nem is feltétlenül attól függ.
- Jólvan, majd ha egyszer megengeded, akkor felkérlek, és meglátjuk, hogy mit is tudsz te produkálni. -
A fiú legalább annyira rajongott a táncért, mint a kviddicsért, ezért nem jelentett neki problémát egy ilyen kijelentés. Emiatt pedig nagyon hálás volt a szüleinek, akik kiskorában annyira erőltették, hogy járjon órákra, meg versenyekre. Ha ők nem lettek volna, akkor most lehet, hogy szorongana egy kis tánci-táncitól, de így tényleg nem zavartatta magát.
- Nem-e? Úgy érzem, hogy ez a téma egy következő beszélgetésre fog áltolódni... Szóval, ha kedved lesz kiönteni a lelkedet, vagy épp táncolni.. esetleg repülni- bár ebben nem reménykedem-, akkor nyugodtan keress meg.-
Misi kíváncsi volt, hogy vajon Alíz valaha élni fog-e az ajánlattal, de ez egyelőre jövő zenéje marad. Azonban most lassan a többiek is ébredezni fognak, és a fiú is érzi már, hogy gyomra kétségbeesetten táplálékért kiált.
- Nem, most csak megnéztem a pályát, és amúgy se tartanál fel. De ha gondolod, akkor lassan elindulhatunk visszafele. Kezdek éhes lenni. -
Utoljára módosította:Fodor Mihály, 2015. július 24. 20:52
Fodor Mihály
INAKTÍV


Milyen színű a tükör?
RPG hsz: 34
Összes hsz: 39
Írta: 2015. július 25. 19:27 Ugrás a poszthoz

Emily Blue

Misi már alig várta, hogy vége legyen a vacsorának, és kiszabadulhasson a Nagyteremből. A percek csigalassúsággal teltek, és amint úgy érezte, hogy már nem illetlenség fölpattania az asztal mellől, már ott se volt. Gyorsan fölszaladt a szobájába, felhúzott egy tornacipőt, és már indult is kifelé, kezében a levéllel. Eredetileg az volt a terv, hogy kimegy a kviddicspályára, és ott olvassa el, de ez sajnos meghiúsulni látszott, amikor már 20 perce barangolt az udvaron, és még mindig nem sikerült megtalálni az óriási pályát.
Már múltkor is így járt, de remélte, hogy azért azóta sikerült megjegyeznie valamit az útvonalból. Sajnos ez nála reménytelen volt. A sok bolyongás után, már nem is számított neki, hogy megvan-e az a pálya vagy sem, csak találjon végre egy nyugis helyet, ahol kibonthatja édesanyja küldeményét.
Meglepte, hogy ilyen hamar megérkezett a válasz otthonról, és csak remélni tudta, hogy ez nem azt jelenti, hogy baj van. Misi ilyenkor mindent bele tud képzelni a dolgokba, és ebből néha adódnak kissebb-nagyobb problémái. Egyszer például az egyik osztálytársával megbeszélték, hogy találkoznak iskola után. A fiú már vagy 20 percet késett, Misi pedig emiatt olyan stresszes állapotba került, hogy körbekérdezte az egész tanári kart, hogy nem látták-e, majd szerencsétlen srác szüleit is felzargatta a munkahelyükön. Mindenki el tudja képzelni, hogy milyen idegesek lettek a szülők, amikor kiderült, hogy az osztálytárs csak elaludt a kulcsra zárt ajtó mögött, és fogalma se volt róla, hogy a fél falu őt keresi.
Na emiatt nem szerncsés késni, ha valaki Misivel szeretne találkozni. Egyébként meg nem egy paranoiás fiú, csak nagyon tud aggódni azokért, akik fontosak neki.
Tehát ebben az aggodalomban rótta most a köröket a kastély körül, amikor egyszer csak megpillantott néhány méterrel távolabb egy hatalmas fát, aminek az oldalán egy kicsit rozoga lépcső vezetett felfele. Misi rögtön célba vette a különleges építményt, és közelebb érve rájött, hogy mi is a lépcső valódi funkciója. A fa levelei között egy nagyobbacska kunyhó rejtőzött, amit messziről egyáltalán nem lehet észrevenni, viszont ha fönt van az ember, akkor onnan feltehetőleg az egész környéket belátja. Misin annyira úrrá lett a gyermeki izgalom, hogy már szinte el is felejtette, hogy miért is jött ide. Széles vigyorral, és teljes átéléssel szaladt oda a fához, majd fölkapaszkodott a törzs mentén. Amint fölért, a szeme elé tárult gyermekkora paradicsoma.
- Ó, de király! - Ennyit tudott kinyögni, és csillógó szemekkel nézett körbe. Már majdnem engedett a csábításnak, hogy kimásszon a korlátra, de hirtelen eszébe jutott a levél, ezért gyorsan lehuppant az egyik babzsák fotelbe. Előhúzta a borítékot, és türelmetlenül feltépte.
Utoljára módosította:Fodor Mihály, 2015. július 25. 19:31
Fodor Mihály
INAKTÍV


Milyen színű a tükör?
RPG hsz: 34
Összes hsz: 39
Írta: 2015. július 25. 20:35 Ugrás a poszthoz

Emily Blue

Misi kifejezetten örült, hogy nem találta meg a kviddicspályát, mert ez a hely sokkal inkább arra lett kitalálva, amit ma estére tervezett. Kényelembe helyezte magát, majd felbontotta a borítékot, és kivette belőle a levélpapírt. Rögtön megismerte édesanyja kézírásást. Kapkodva nyitotta szét a levelet, majd elkezdte olvasni.

"Drága Kisfiam!

Nagyon örülök, hogy ilyen jól érzed magad az új iskoládban! Kívánom, hogy sok szép élményben legyen részed, és végre megkapd azt a szabadságot, amire olyan régóta vágysz. Tényleg megérdemled, hogy kicsit elszakadhass itthonról, hiszen már nagyfiú vagy. Az igaz, hogy már most nagyon hiányzol nekem, de tudom, hogy jó helyen vagy, és ebben megtalálom a békémet, és nyugalmamat.
Kisfiam, azt kérem tőled, hogy ha lehetséges, akkor a lehető leghosszabb ideig maradj Magyarországon. Itthon nem épp úgy alakulnak a dolgok, ahogy terveztük. De ne aggódj miattam, a bátyád most itt van velünk, és segít megoldani a helyzetet. Majd mindent elmagyarázok, de ha számít neked a kérésem, akkor most próbálj az iskoládra koncentrálni, és ne törődj az itteni problémákkal.
Nagyon szeretlek!

Édesanyád"

Misi legalább háromszor végigolvasta a sorokat, és közben egyre feszültebb lett. Hogyan kérhet ilyet tőle? Hogy legyen ő nyugodt, amikor nyilvánvalóan valami nincs rendben otthon? Hogy tudjon teljesen a tanulmányaira gondolni, ha érzi, hogy az édesanyjának szüksége lenne rá? Ő erre képtelen! Neki ez nem fog menni! Muszáj valahogy hazajutnia... De mégis hogyan? Azt se tudja, hogy mikor lesz leghamarabb szünet. Alig ismeri még az itteni rendet, fogalma sincs, hogy kitől kérjen tanácsot...
Szegény fiú anniyra összezavarodott, és kétségbeesett, hogy teljesen elvesztette az önkontrollját. Hatalmasat csapott maga mellé a földre, majd a testi és lelki fájdalomtól egyaránt, kigördült egy könnycsepp a szeméből. Leejtette maga elé a levelet, és felpillantott... Akkor pedig észrevette azt, amit ebben a helyzetben egyáltalán nem akart látni: Misi nem volt egyedül.
- Mi a...?? Te mióta vagy itt? Vagy.. mi? Ki vagy? -
Idegességében felpattant a helyéről, és egy gyors mozdulattal letörölte arcáról érzékenysége nyomait. Értetlenül bámult a sarokban ülő lányra, akiről fogalma se volt, hogy hogy került oda, ez pedig kicsit megijesztette.
Utoljára módosította:Fodor Mihály, 2015. július 25. 20:45
Fodor Mihály
INAKTÍV


Milyen színű a tükör?
RPG hsz: 34
Összes hsz: 39
Írta: 2015. július 25. 22:03 Ugrás a poszthoz

Emily/Alice

Misi nagyon meglepődött, amikor észrevette a lányt, ezért hirtelen, és talán egy kicsit durván, és udvariatlanul regált. Általában nem szokott ilyen nyers lenni, csak zavarba jött amiatt, hogy egy ismeretlen sírni látta. Ez nagyon ritkán fordul elő vele, márminta  sírás, az meg, hogy ez közönség előtt történjen... szinte soha.
Azonban már a lány első mondata után rájön, hogy milyen illetlen volt, és borzasztóan elszégyelli magát.
- Jaj... Kérlek ne haragudj! Nagyon nagy bunkó voltam. Meglepődtem, és... öhm... nem tudom... Tényleg bocsánatot kérek.-
Misi lehajtja a fejét zavarában, majd elveszi a felé nyújtott papírt.
- Köszönöm! Ez csak... Szóval nem pont erre számítottam. Mindegy! Kezdhetnénk új lappal? -
Misi nem érti, hogy mi történik vele, de hirtelen melegség tölti el egész bensőjét, ahogy a lányt figyeli. Eddig fel se tűnt neki, hogy milyen csinos a másik, ráadásul az egész etikett leckét is mosolyogva adja elő, ami miatt a fiú is meg tud nyugodni egy kicsit.
- Nagyon örülök Alice! Köszönöm szépen az illemtan órát, tényleg rám fért. Nem volt valami fényes a bemutatkozóm, de ha adnál még egy esélyt, akkor megpróbálnék ezen változtatni!-
Atyaég! Misi, mi a fene történik veled? A fiú maga se értette, hogy mi ez az egész, de percről percre egyre jobban megnyugodott, és valamiért nagyon furcsán érezte magát.
- Én Fodor Mihály vagyok, de inkább csak Misi, ha lehet. -
Természetesen az előbbi kirohanása után Misi igyekszik a lehető legudvariasabban viselkedni, mivel kialkult benne valami szokatlan rettegés amiatt, hogy esetleg Alice már leírta őt. Soha nem szerette, ha rossz az első benyomás, mert a szüleitől azt tanulta, hogy azt már szinte lehetetlen helyrehozni, vagy nagyon sok, és kemény munkába kerül.
- Egyébként, hogy lehet, hogy nem vettelek észre? Ááá tudom már! Biztosan repültél! Lebuktál! - Most már újra önmaga volt. Elterült a jól ismert Misi-vigyor az arcán, és kedvesen nézett iskolatársára.
Utoljára módosította:Fodor Mihály, 2015. július 25. 22:04
Fodor Mihály
INAKTÍV


Milyen színű a tükör?
RPG hsz: 34
Összes hsz: 39
Írta: 2015. július 25. 23:30 Ugrás a poszthoz

Akkor hivatalosan is Emily Wink

Ahogy telt az idő a fiú egyre inkább zavraban érezte magát. Ő pedig nem ehhez volt hozzászokva. Náluk Erdélyben az a szokás, hogy a jó székely gyerek nem mutatja ki ha elgyengül, sem azt ha előtörnek az érzelmei. Ez egyszerűen nem szokás, és eddig elég jól is ment neki. Most viszont képtelen rá. Nem tud olyan kemény és távolságtartó maradni, mint egyébként kéne neki. Persze ez is őrültség, mert ki várná el egy kamasz fiútól, hogy ne legyenek érzelmei? Hisz mikor, ha nem most?!
- Nem, tényleg semmi gond. Teljesen igazad volt! - Misi hevesen bólogatott, hogy ezzel is igazolja mondandóját. A lány tényleg nem tehett semmiről. Viszont a következő mondata nagy meglepetést okozott a fiúnak.
- Hm.. Emily Blue? Ezt most nem igazán értem... Hogyhogy hivatalos? Az Alice az mi volt? Művésznév? Jóóó, csak viccelek... Komolyan, hogy van ez? -
Ha eddig nem volt összezavarodva, akkor most már biztosan. Egyáltalán nem értette, hogy mi ez az egész név mizéria, de nagyon foglalkoztatta a dolog. Lehet, hogy Emily először nem bízott benne annyira, hogy megmondja az igazi nevét? De ennek mi értelme? Itt nem nagyon tudna visszaélni az információval.
- Hú.. Köszi! Aranyos vagy! A te neved is tetszik, bár elég hosszú, úgyhogy van miből válogatni. Viszont ha nem gond, akkor én maradnék egy egyszerű Em-nél. Persze ha nagyobb kreativitást szeretnél, akkor még erőlködöm egy kicsit, de nem igazán a becenév alkotásban szoktam kiélni a művészi énemet. -
Mostanra már rendesen megeredt a nyelve a srácnak is, bár nála ez a megszokott. Legtöbbször le se lehet lőni, annyit beszél. Sőt néha már idegesítően sokat is. Ugyanis vannak olyan helyzetek, amikor jobb lenne csendben maradni, csak hát Misi ilyenkor is képtelen befogni a lepénylesőjét.
- Háát... Azért van különbség szerintem. Szoktál egyébként repülni? Mármint seprűn? - A bók hallatán még szélesebb lett a vigyor Mihályunk arcán. Egy normál ember valószínűleg képtelen lenne ennyi ideig mosolyogni, de a fiú most különösen jól érezte magát, ezért képtelen volt abbahagyni.
- Nagyon zavarna, ha odaülnék melléd? Kicsit kényelmetlenül érzem magam, hogy itt állok, és kénytelen vagyok lenézni rád. Bár.. ha jobban belegondolok, akkor inkább térdelnem kéne előtted, az iménti viselkedésem miatt. -
Misi mindig is nagyon spontán ember volt, ezért most se teketóriázik sokat, rögtön térdre veti magát a lány előtt. Sajnos nem bírja sokáig komolyan játszani a bűnbánó lovag szerepét, és elneveti magát.
- Jaj bocsi, bocsi.. Próbálok komoly lenni, csak még soha nem térdeltem lány előtt...- Megköszörüli a torkát, majd oldalra pillant, hogy abba tudja hagyni a vigyorgást. Mikor visszafordul már teljesen komoly arccal néz Emilyre. - Hölgyem, kérem nézze el a tahóságomat. Hogyan tehetném jóvá? -
Néhány pillanatig mélyen a másik szemébe néz, majd újra elvigyorodik. Nem megy ez neki... Sebaj!
Fodor Mihály
INAKTÍV


Milyen színű a tükör?
RPG hsz: 34
Összes hsz: 39
Írta: 2015. augusztus 9. 21:53 Ugrás a poszthoz

Állia Szipenni


Misi már három hete itt van Magyarországon, azon belül is a Bagolykő Mágusiskola falai között. A hely nagyon tetszik neki, azonban az elmúlt két hétben mégis végig azon járt az agya, hogy miként juthatna haza, lehetőleg minnél előbb. Nem azért akart menni, mert itt nem érezte jól magát, nem is azért, mert nem találta a helyét. Az ok az édesanyja volt. Ugyanis pontosan két héttel ezelőtt Misi kapott egy igen aggasztó levelet otthonról, amiben persze őt arra kérték, hogy maradjon nyugton, és koncentráljon a tanulásra, de hát ezt senki nem várhatja el tőle ilyen állapotban. Azonban a helyzet egyre inkább reménytelennek tűnt, és Misi kezdte belátni, hogy egyelőre esélye sincs az utazásra.
Így hát az egyik este fogta magát, és úgy döntött, hogy ellátogat a faluba. Még úgysem járt ott, és érezte, hogy szüksége van egy kis friss levegőre és helyváltoztatásra.
Ebben az időszakban, augusztus közepén az esték is fülledtek voltak, így Misi térdnadrágban és pólóban indult neki a felfedező körútnak. Mielőtt kilépett volna a szobából, még gyorsan visszafordult a seprűjéért, hátha szüksége lesz rá. Bár repülésre kevés esélyt látott, de egy kviddics fanatikusnál alap dolog, hogy ha lehet magánál hordja a seprűt.
A falut elérve úgy érezte, hogy most nem bírja a nagy fényáradatot, a rengeteg embert, kirakatot és csillogást, ezért fejét lehajtva haladt előre egy csendes zugot keresve. Hamar rá kellett jönnie, hogy ez a falu még az ő otthonánál is kisebb, és egy fél órán belül el is érte a határát. Ott körbepillantott, majd észrevette, hogy eltűntek az emberek körüle, és csak egy kis tavacska terült el előtte. Közelebb lépett, és rögtön meglátta a számára ideális helyet. Egy kisebb stég nyúlt be a vízbe, ahonnan tökéletesen be lehetett látni a tavat és a falut, de elég távol is volt a nagy élettől, hogy el lehessen csendesedni. Misi odasétált a strégre, maga mellé helyezte a seprűt, ledobta a cipőjét és belemártotta mindkét lábát a hideg vízbe. Nagyon jól esett neki a forróságban, és úgy érezte, hogy bármeddig ott tudna maradni.
Utoljára módosította:Fodor Mihály, 2015. augusztus 9. 21:54
Fodor Mihály
INAKTÍV


Milyen színű a tükör?
RPG hsz: 34
Összes hsz: 39
Írta: 2015. augusztus 11. 10:06 Ugrás a poszthoz

Állia Szipenni

Misi percről percre egyre felszabadultabbnak érezte magát. A hideg víz és a forró nyári nap együttese megnyugtatta őt, kicsit sikerült maga mögött hagynia a negatív gondolatokat, és pillanatnyi kiegyensúlyozottságot érzett.
Figyelmét teljesen lekötötte a természet szépsége, amit ezen az estén a tóban, és a körülötte elterülő világban fedezett fel. Csodálatosnak tartotta, hogy milyen sima, és nyugodt a felszíne, de senki se tudja, hogy mi játszódik a mélyben. Kicsit olyan ez mint ő maga. Ő is egy tó, vagy legalábbis egy pocsolya... A felszínen nem látszik a zavara, az emberek nem veszik észre, hogy belül egyáltalán nincs meg a harmónia és a rendezettség, sőt néha még önmagát is sikerül megtévesztenie ebben az egész békesség dologban.
Most azonban teljesen tisztán és világosan látta a hasonlóságot. Látta, felismerte és hosszan elgondolkozott rajta. Nem tudta eldönteni, hogy ezt az egybeesést pozitív vagy negatív dolognak könyvelje el. Valószínűleg nem szép dolog eltitkolni a környezete elől az igazi gondolatait, érzéseit és hangulatvilágát, viszont ez hatalmas biztonságot ad neki. Így senki nem tud visszaélni az ő gyengeségeivel, nem tudják azokat kihasználni, és ellene fordítani. Tehát a kérdés egyelőre megválaszoltalan marad, de lehet, hogy nem is kellene rá választ várnia. Vannak dolgok, amikra nincs magyarázat. Csak úgy vannak, és kész.
Ahogy bámulta a tükörképét a vízben, Misi egyszer csak arra lett figyelmes, hogy egy ismeretlen árnyék jelent meg a képen. Hunyorogva felnézett a magasba, majd kezét a szeme elé tartva meglátta az árny gazdáját. Egy napszemüveg repült a víz felé, és pillanatokkal később a gazdája is követte őt. A lány hihetetlen vakmerőséggel nyúlt a szemüveg után, majd az utolsó másodpercben rántotta vissza a seprűt, megmenekülve a totális becsapódástól. Egy pillanatra így is elmerült a tó vízében, de nagy szerencséjére ez a művelet nem volt végzetes számára.
Misi csodálta a bátorságát, de ennél is jobban lenyűgözte a repülési manőver.
A lány szitkozódva ért földet Misi mögött, majd elhajította a szemüveget, ami időközben ripityára tört, és elkezdte csavargatni a pólóját.
Misi először visszafordult a tó felé, de hamar meggondolta magát, és megszólította a kviddicshőst.
- Szia! Bocsi, csak láttam a manőveredet. Elég merész volt, de nagyon tetszett! Kviddicsezel? Ja... És amúgy jól vagy?-
Utoljára módosította:Fodor Mihály, 2015. augusztus 11. 10:11
Fodor Mihály
INAKTÍV


Milyen színű a tükör?
RPG hsz: 34
Összes hsz: 39
Írta: 2015. augusztus 14. 18:09 Ugrás a poszthoz

Mademoiselle Coltrane

- Bárcsak tudnám, hogy kikről beszélsz. - Válaszolt Misi vigyorogva. Tetszett neki, hogy a lány teljesen természetesen mesélt számára idegen emberkékről, úgy mintha a fiú pontosan tudná, hogy ki is az említett személy. Abban biztos volt, hogy Leonie-nak rengeteg barátja, de legalábbis jó ismerőse lehet a kastélyban, hiszen megállás nélkül sorolja fel az újabbnál újabb neveket. Mellékesen a legtöbb közülük hímnemű egyednek tűnik, de persze ez semmit nem jelent.
- Ezek után neked biztosan elhiszem! De ha tényleg ugyanolyanok, mint a többi ház diákjai, akkor miért van mégis olyan rossz hírük? Azért ennek biztosan van valami oka... Vagy csupán rossz előítélet az egész?-
Misit valóban érdekelte ez az egész Rellon téma, mert eddig kizárólag negatív, de egyáltalán nem építő jellegű kritikát hallott a zöldekről. Mindenki azt híresztelte, hogy ők mind kiállhatatlan, javíthatatlan bunkók. Persze a fiú nem hitte el teljes egészében a pletykákat, de azért benne is kialakult az a nagyon is emberi előítélet, hogy talán jobb távolmaradnia a rellonosoktól.
- Ó értem! Akkor hello Noel! - Mosolyogav int a plakát felé, majd felvonja szemöldökét, és kérdően a lányra pillant. - Na de... Ki is az a Noel? -
Leonie biztosan nagyon"boldog" lehet, hogy a fiú ennyi kérdéssel bombázza őt, de hát mit lehet tenni... Ezeken a dolgokon elég egyszer túlleni, és azután bármikor találkoznak, Misi már pontosan tudni fogja, hogy mik a legfőbb ismérvei ennek a bizonyos, sokat emlegetett Noelnek.
- Komolyan? Akkor maradsz Leonie Coltrane. Neked is tetszik, nekem is tetszik, mindenki jól jár. - Misi megrázza az aprócska kezet, majd visszatér kedvelt elfoglaltságához: kérdez.
- És mennyire komoly ez az esküvő? Na meg kié a Coltrane? Mármint a név... Ő is ide jár? -
Az esküvő hallatán Misi nagyon érdeklődővé válik. Ez kicsit furcsa lehet, mivel általában nem a fiúk szoktak lelkesedni ebben a témában, ám a fiú ezen a téren jelentősen eltér az átlagtól. Valamiért ő kicsi korától kezde nagyon szerette az esküvőket, mert őszintén tudott örülni az a két ember boldogságának, akik néhány óra alatt összekötik az egész életüket. Lehet, hogy sokan nyálasnak tartanák őt emiatt, de ez egyáltalán nem izgatja, sőt soha nem is izgatta.
-Khm... Milyen szerencsés ez az "általam-szintén-ismeretlen" Keith. Biztosan ő is ezt mondaná, ha megkérdeznénk. -
Misi jót mosolyog magában a lány magabiztosságát látva, de nem szól egy szót se, inkább teljesíti az elhangzott kérést, és egy percen belül már a karjaiban tartja Leonie-t.
- Na még az kéne! Egyébként igen, szoktam, és hidd el, én lennék a legboldogabb ha bekerülhetnék a csapatba. Igazából eleinte akármilyen poszton... Na de mindegy, erről majd később. Lássuk azt a plakátot!-
A fiú közelebb lép a korláthoz, majd leülteti rá a lányt, és int neki, hogy hajoljon bátran előre.
- Még szórólapok is vannak? Igazán felkészült vagy! Azokat ugye oszlopok tetejére és portrék fölé szeretnéd kiaggatni? Csak, hogy ne unatkozzunk!-
Fodor Mihály
INAKTÍV


Milyen színű a tükör?
RPG hsz: 34
Összes hsz: 39
Írta: 2015. augusztus 14. 18:35 Ugrás a poszthoz

Állia Szipenni

Úgy tűnik a kviddicsbajnokunknak semmi baja sincs, de lelkesnek se nagyon tűnik. Misi egyelőre nem tudja eldönteni, hogy ez a zuhanás utáni ijedtség miatt van, vagy egyszerűen ilyen a természete és kész. Nem is sokat foglalkozik a kérdéssel, sokkal inkább a varázslat köti le a figyelmét, amivel a lány egy pillanat alatt rendbehozta a szemüveget. Ez volt az első varázsige, amit azóta hallott, hogy itt van Bagolykőben. Nyilván már találkozott varázslókkal, és tőlük sok mindent tanult is, de azért nem volt egy megszokott dolog a számára.
- Hm... Ezek szerint te is a suliból jöttél. Hányadikos vagy? - Misi érdeklődve méregeti a lányt, aki a pólócsavargatás után helyet foglal mellette. Egyáltalán nem ismerős a fiúnak, de ez egyáltalán nem meglepő, hiszen alig pár hete van itt, és abból is az elmúlt kettőt leginkább a szobájában töltötte. Nyilván ez nem a nyitott újfiú mintaképét mutatja, de most nem ment neki se a jópofizás, se az ismerkedés. Meg amúgy is bőven lesz ideje barátokat szerezni, csak elég lesz rá az a minimum öt év, amit itt szándékozik eltölteni.
Közben a lány arcán megjelennek az érdeklődés első jelei, ahogy észreveszi a fiú háta mögött heverő seprűt.
- Igen, az enyém. Fogalmam sincs, hogy minek hoztam, de nem szívesen megyek sehova nélküle. Nevezhettjük fanatikusságnak is, de inkább csak ragaszkodom hozzá.-
Misi hosszasan válaszol a kérdésre, mivel úgy tűnik, hogy ez a téma tényleg érdekli a mellette ülőt. De hát ez nem is megelepő a bemutatkozó művelete után. Nyilván ő is odavan a repülésért.
- Csapatban is játszol, vagy csak hobbi? Mert ha csapatban, akkor adhatnál egy-két tippet, hogy hogy lehet bekerülni a házunk csapatába... Nagyon megköszönném. Ja, és egyébként Eridonos vagyok... És amit még elfelejtettem: Fodor Mihály.-  Szépen lassan beugranak a szokásos illedelmes mozzanatok, amiket eddig ügyesen sikerült kifelejtenie a mondandójából. Sebaj, talán elnézi neki a hölgyemény, ha meg nem, akkor is legalább látott egy szép manővert.
Fodor Mihály
INAKTÍV


Milyen színű a tükör?
RPG hsz: 34
Összes hsz: 39
Írta: 2015. augusztus 14. 20:55 Ugrás a poszthoz

Állia Szipenni

A lányt nem igazán hatja meg Misi mondandója, ezért az utóbbi nem is sokat foglalkozik a magyarázkodással. Mostanra megbizonyosodott róla, hogy nem az adrenalin sokk a lány hangulatának okozója, sokkal inkább alaptermészeti dologról van szó. Máskor, egy másik helyzetben valószínűleg kicsit megbántva érezné magát, de a mai napon semmi nem tudja befolyásolni a hangulatát, ami jó ideje alapszinten stagnál.
Az iskolával kapcsolatos kérdéseire a lány egyetlen szóval lerendezi a válaszadást, ezért Misi se firtatja tovább a dolgot. Érdekes beszélgetés lesz ez így.
- Hm...- A fiú csak ennyit reagál a lány fintorára. Miután bemutatkozott a másik, rögtön ki is derült Misi számára, hogy mi volt az oka az előbbi gesztusnak. Sokat hallott már a rellonosokról, bár ő soha nem szerette az előítéleteket, ezért inkább nem kommentálja Állia reakcióját. Nyilván van valami ellenvetése a házával szemben, de talán ő is inkább egyén alapján ítél, és így megvan az esély arra, hogy ha nem is lesznek puszipajások, legalább eltűrjék egymást.
- Rendben, benne vagyok! Mit szeretnél látni? -
Az ajánlat hallatán felcsillan a fiú szeme, és egy pillanat múlva már kezében a seprűvel várja a lány utasításait. Nem igazán tetszik neki, hogy kikötésekhez van kötve egy-két jóindulatú tipp, de megér neki ennyit.
Így hát ő is felpattan a seprűre, és követi Álliát a magasba. Nem is gondolta volna, hogy ennyire hiányzott neki a repülés, csak akkor jön rá, amikor erőteljesen elrúgaszkodik a stégről, arcába csap a hűvős nyári szellő, és újra érzi, hogy miért is ez a kedvenc elfoglaltsága.
Szíve szerint most csak röpködne körbe a falu körül, de egyelőre muszáj visszafogni magát, mert nagyon is szüksége van azokra az információkra, amikkel a lány szolgálhat neki.
- Hát... Nem gondoltam, hogy ezt fogom ma mondani, de köszönöm... Túlságosan régen volt, hogy utoljára repültem.-
Fodor Mihály
INAKTÍV


Milyen színű a tükör?
RPG hsz: 34
Összes hsz: 39
Írta: 2015. augusztus 16. 19:30 Ugrás a poszthoz

Állia

Egy idő után Misi elfogadta, hogy ez nem az a szokásos jópofizós beszélgetés lesz, amit annyit gyakorolt eddig. Állia egyáltalán nem tűnt olyan embernek, akinek számítana ez a felszínesség, ehelyett inkább csak a lényeg foglalkoztatta. És igaza is volt! Miért mindig a cukormázzal kell törődni, amikor ezerszer érdekesebb az, ami alatta rejlik.
Így hát a fiú se nagyon törte magát, hogy felesleges kérdezősködéssel töltse az időt, és ő is inkább arra koncentrált, ami látszólag mind a kettejüket érdekelte: a kviddics.
A megnevezésre a fiú felvonta szemöldökét, majd huncut kis mosoly jelent meg a szája sarkán. Ha így játszunk, akkor így játszunk.
- Még nem született konkrét döntés, de leginkább az őrző és a terelő felé húz a szívem. Bár hajtó is szívesen lennék... Szóval még tényleg nem tudom. Minden posztban van valami izgalmas, ezért elég nehéz választani. Te hol játszol?-
Misi tényleg nem döntött még a poszttal kapcsolatban, nem is volt kedvence. Mindegyikben talált valami érdekeset, és a helyzettől függően bármit szívesen bevállalt. Azt viszont jól tudta, hogy ha szeretne bekerülni egy csapatba, akkor lassan választania kéne. Ugyanis az ilyen helyeken már nem igazán játszik a joker szerep.
- Akkor figyelek! Taníts mester!-
A fiú ismét elvigyorodott, de egyáltalán nem gúnyosan vagy lenézően. Sokkal inkább lelkes, élettel teli és rettentően izgatott volt ez a mosoly. Hiszen tényleg alig várta, hogy végre repülhessen. Nem is igazán értette magát, hogy eddig hogyan bírta ki.
Fodor Mihály
INAKTÍV


Milyen színű a tükör?
RPG hsz: 34
Összes hsz: 39
Írta: 2015. augusztus 16. 19:54 Ugrás a poszthoz

Álmosvölgyi/Asztrid/Szira

Misi izgatottan rótta a folyosókat, sehol nem találta a helyét. Tanácstalanul járkált fel-alá a szobájában, majd amikor ezt megunta a Klubhelyiségben, később az Ebédlőben, az udvaron, majd már maga se tudta hogy hol. Annyira tehetetlennek és elveszettnek érezte magát, hogy már lassan ott tartott, hogy talán hagynia kéne az egészet, nem foglalkozni semmivel, és legalább megszabadulna a fejfájástól. Ja... Azt elfelejtettem megemlíteni, hogy a srác idegességének oka élete első igazi vizsgaidőszaka volt. Szerencsétlen, alig érkezett meg az iskolába, és máris a fejéhez vágnak egy rakat tanulnivalót, amit neki pillanatok alatt pöpecül be kéne vágnia, aztán persze a teszteket is minimum elfogadhatóan megírnia. Arról meg ne is beszéljünk, hogy mit kapna otthon, ha az apja megtudná, hogy akár egyetlen vizsgája is kiválónál rosszabbul sikerül.
Hatalmas nyomás volt ez a fiúnak, és ha még csak ennyi lett volna... Még mindig fogalma se volt, hogy mi zajlik több száz kilóméterre tőle a családjában, nem írt senki semmit, ő meg ebbe is kezd beleőrülni. Szíve szerint itt hagyná most ezt az egész felfordulást, és elutazna valahova jó messzire, ahol nem kell semmivel foglalkoznia, senki nem zavarja meg a lelki békéjét, és egész nap azt csinálhat, amit csak akar. De persze ezek mind csak hiú ábrándok, és egyelőre úgyse lehet belőlük semmi.
Ilyen gondolatokkal a fejében jutott el Misi a Déli szárnyhoz. Csak azért ismerte föl a helyet, mert már egyszer eltévedt itt, és az Erkélyen sikerült kilyukadnia. Most azért már sokkal jobban ismeri az utat, de mégsincs kedve az ismerős felé menni. Ezért a lépcső előtt befordul egy eldugott folyosón, majd megpillant egy hatalmas portrét a szemközti falon. Közelebb megy a képhez, és rögtön észreveszi a hasonlóságot a többi ilyen festménnyel. Ezek mögött mindig rejtőzik valami, csak rá kell jönni a jelszóra, és már meg is tudod, hogy micsoda.
Misi kérdő tekintettel néz a portréalanyra, majd jobban szemügyre veszi a képet.
- Kedves...Rydan Colthan...- Olvassa a nevét, és már kezdené is a beszédet, de félbe szakítja, hogy hirtelen kinyílik előtte a titkos ajtó, és szeme elé tárul egy egész elrejtett könyvtár. Legalábbis a rengeteg polc és könyv alapján csak arra tud következtetni, hogy ez nem lehet más. Óvatosan beljebb lép, majd halkan bezáródik mögötte az ajtó, és ő látszólag egyedül találja magát odabent.
Utoljára módosította:Fodor Mihály, 2015. augusztus 16. 19:58
Fodor Mihály
INAKTÍV


Milyen színű a tükör?
RPG hsz: 34
Összes hsz: 39
Írta: 2015. augusztus 18. 18:32 Ugrás a poszthoz

Álmosvölgyi/Asztrid/Szira

Misi érdeklődve lépett be a számára ismeretlen szobába, és amint körbepillantott, rögtön tudta, hogy egyáltalán nem volt rossz döntés a másik utat választania. A helynek igazi titkos rejtekhely feelingje volt, amivel még inkább elnyerte a srác tetszését.
Könnyed léptekkel indult befelé a helyiségben, amikor egyszer csak észrevett egy kissebb, majd egyre növekvő pajzsot. Az őszintét megmondva, elsőre rettenetesen megijedt a jelenség láttán, de szerencséjére pillanatok múlva eltűnt a szerkezet, és egy lány került elő mögüle. Az egyik kezében ott volt a pálcája, szóval nyílván ő alkotta az előbbi remekművet, -amiről mellesleg a fiú elég nehezen tudta eldönteni, hogy mire is jó.-
- Neked is szia! - Misi vigyorogva intett a lánynak, majd már jobban felbátorodva közelebb lépett hozzá.
- Á, dehogy! Semmiféle bénázást nem láttam. - Felelt kacsintva, majd lassan körbeforogva kicsit jobban szemügyre vette a helyet.
- Egyébként, ha már ilyen kegyes volt hozzám a sors... Hú, várj... Ez iszonyat rosszul hangzott... - Misi egyáltalán nem zavarodott össze a helyzetben, inkább elviccelte a dolgot, ahogyan ez rá jellemző volt. -Látod, ennyire zavarba jöttem attól a bizonyos bénázástól. Szóval, ha már volt szerencsém itt találkozni veled, akkor esetleg meg tudnád mondani, hogy mi ez a hely? Még viszonylag új vagyok itt, és nem igazán sikerült teljesen kiismerni magam. -
A lánynak szerencséjére, vagy pont hogy balszerencséjére sikerült kifognia Misi egyik beszédesek közül is legbeszédesebb napját. Ilyenkor általában órákon keresztül tud akármiről dumálni, úgy hogy közben csak levegőt venni áll meg...néha...
Fodor Mihály
INAKTÍV


Milyen színű a tükör?
RPG hsz: 34
Összes hsz: 39
Írta: 2015. augusztus 18. 19:16 Ugrás a poszthoz

Állia

Misinek annyira máshol jártak a gondolatai, hogy egyáltalán nem vette magára a lány fintorait és gúnyos pillantásait. Jelen esetben teljesen hidegen hagyta az illem és a jómodor, ehelyett inkább ő is megpróbált a fontosabb dolgokra koncentrálni. Ez pedig ebben a helyzetben a kviddics volt.
Állia láthatóan nagyon otthon volt a témában, ezért a fiúnak vigyáznia kellett, hogy mit mondd. Most teljesen máshogyan kellett hozzáállnia a tárgyhoz, mint egyébként, ha lányokkal beszélget ilyesmiről. Nem volt hozzászokva, hogy a másik nem képviselői akármennyit is értsenek ezekhez a dolgokhoz, ezért nehéz volt alkalmazkodnia ahhoz a tényhez, hogy Álliával ez teljesen másképp lesz.
Rellonos iskolatársa néhány másodperccel megelőzte őt a felszállással, de Misi se teketóriázott sokat, és határozottan követte a másikat. Lassan tudatosult benne, hogy ez most nem laza kis repkedés lesz, hanem a lány valóban kíváncsi arra, hogy mit tud. Ez merőben megváltoztatta a hozzáállását, de a helyzetet nem. Így is ugyanolyan örömmel ült a seprűn, és ugyanolyan lelkesedéssel hallgatta a szakértői véleményt.
- Szóval hajtó, vagy terelő... Rendben. De mi alapján döntöd el, hogy melyik? -
Misi örült, hogy végre van valaki, aki határozott véleményt tudott neki mondani a kérdésével kapcsolatban. Így legalább megteheti az első lépést a csapathoz tartozás felé vezető úton.
Misi figyelmesen nézi, ahogy a lány bemutatja a feladatot. Szerencséjére pont azt választotta, amit otthon ő is előszeretettel gyakorolt. Szerette ezt a mozdulatsort, mert kívülről nézve hihetetlenül ijesztőnek tűnik, de amikor az ember csinálja, akkor felemelő érzés.
Így hát feljebb repül néhány méterrel, majd jól szemügyre veszi az alatta elterülő tavat. Mikor nagyjából elrendezte a fejében a gondolatokat, átkulcsolta kezeivel a seprűt, és élesen elindult a vízfelszín felé. Arcába süvített a szél, de ez ilyenkor egyáltalán nem zavarta, mert egyedül a közte és a tó közötti, radikálisan csökkenő távolságra koncentrált. Egészen sokáig ereszkedett, majd az utolsó előtti pillanatban hirtelen mozdulattal a magasba rántotta a seprűt, így néhány miliméterrel elkerülte az érintkezést a vízzel. Nagy levegőt vett, majd kifújta, és lassabb tempóban szállt vissza Állia mellé.
- Elment? -Kérdezte óvatosan, majd figyelmesen várta a másik véleményét.
Fodor Mihály
INAKTÍV


Milyen színű a tükör?
RPG hsz: 34
Összes hsz: 39
Írta: 2015. augusztus 18. 20:22 Ugrás a poszthoz

Rebecca

Nyomorult vizsgaidőszak! Komolyan, ki az, aki kitalálta, hogy pont a nyár végén legyen, amikor az embernek mindenhez van kedve csak a könyveket bújni nincs?! Az egész iskola tele van morcos, idegeskedő, és leginkább a szabadba vágyó diákokkal, akiknek minden vágyuk az, hogy végre túllehessenek a megpróbáltatásokon, és visszatérhessenek a jól megszokott, szürke, de mégis nyugodt hétköznapokhoz. Misi nem egészen ezek közé tartozott. Ő nem túllenni akart a vizsgákon, nem maga mögött akarta tudni őket, hanem egyáltalán bele se akart kezdeni. Semmi kedve nem volt elpazarolni a drága idejét magolásra, jegyzetelésre, és állandóan megújuló gyomorfekélyre. Ezért ő feltűnően tüntetett is a rendszer ellen, és "csakazértse" alapon minden napra kitalált magának valami programot.
Volt már a faluban, órákat töltött repkedéssel a kviddicspályán, és gyakori látogatója volt a konyhának is. Szép sorban pipálta ki a helyeket, ahol már járt, közben folyamatosan keresgélte az újabb kalandokat, és lehetőségeket a szórakozásra.
Valószínűleg nem ez volt a legbölcsebb hozzáállás, amit a fiú ezekben a napokban kialakíthatott magában, de ez se különösen érdekelte. Mondhatottak neki bármit, ha valamit egyszer a fejébe vett, akkor azt onnan senki ki nem verhette. Hihetetlenül makacs, és céltudatos volt, amihez óriási igazságérzet kapcsolódott. Ez amúgy nem lett volna baj, csak voltak olyan (ilyen) helyzetek, amikor lehet, hogy a fafejűsége többet ártott, mint segített.
Minden esetre, a mai napra is megvolt Fodor úr terve, amit már egy héttel ezelőtt kitalált. A múltkori kirándulása alkalmával feltűnt neki, hogy a faluban különböző helyeken táblák hirdetnek egy bizonyos fürdőt, ami valahol a falu határában található. Misi el is határozta, hogy megkeresi ezt a helyet.
Így hát ebéd után fölszaladt a szobájába, összepakolt egy törölközőt meg némi pénzt, és elindult kifelé az iskolából. A fürdőnadrágját, előrelátóan, már reggel felvette, ezért ezzel se kellett bajlódnia, amikor megérkezett a Barlangfürdőbe. Érdeklődve nézett körbe, majd odalépett a recepcióhoz.
- Szép napot! Egy délutáni jegyet szeretnék kérni! -
A recepciós furcsálló tekintettel végigmérte őt. Biztosan meglepődött, hogy ilyenkor diákot is látni a fürdőben. Szerencsére hamar túltette magát a dolgon, és mosolyogva diktálta a tarifákat, majd egy pecsétet nyomott a fiú kezére, és megmutta, hogy merre találja az öltözőket. Misi gyorsan lezuhanyzott, majd ledobta a cuccát az egyik szabad placcra, és nekifutásból megcélozta a legközelebbi medencét. Hatalmas csobbanással landolt a vízben, aminek valószínűleg a szomszéd nénik is pont annyira örültek, mint a srác.
Utoljára módosította:Fodor Mihály, 2015. augusztus 18. 20:29
Fodor Mihály
INAKTÍV


Milyen színű a tükör?
RPG hsz: 34
Összes hsz: 39
Írta: 2015. augusztus 19. 11:39 Ugrás a poszthoz

Rebecca

Csak az a fránya bűntudat ne lenne, és máris nyugodtabbak lennének Misi napjai. Nem szívbajos ő, egyáltalán nem az, de azért mégis ott motoszkál a fejében az a kis hangocska, hogy azért mégiscsak foglalkoznia kéne egy kicsit a tanulással.
Lehet, hogy semmi nem múlik azon, hogy most vagy a következő félévben vizsgázik le, de azért mégiscsak jobb érzés lenne, ha már túl lehetne ezen, és többet nem is kéne vele foglalkoznia. Nagy dilemma volt ez a fiú számára, de egyelőre még hagyta pihenni a témát, és nyugodt szívvel indult el pancsikolni a falu egyetlen fürdőjébe.
Szerencsére nem volt nagy tömeg, így Misi kedvére szórakozhatott a medencékben. Egyáltalán nem zavartatta magát, hogy esetleg hülyének nézik vagy beszólnak neki. Ő jól érezte magát, és most csak ez számított. Már a harmadik nekifutásos bombára készült, amikor észrevett egy vele nagyjából egykorú lányt pontosan ott, ahonnan ő ugrándozott a vízbe. Nyilván feltűnt neki a dolog, mert ezen a napon körülbelül 65 év volt az átlagéletkor a fürdőben, ezért egy fiatalabb lány sokkal kirívóbb ilyenkor.
Misiben megszólalt a kisördög, hogy lökje be az idegent a vízbe, de aztán meggondolta magát, és úgy döntött, hogy egyelőre marad a fröcsköléses szivatásnál.
Megcélozta a lány melletti partszakaszt, majd lendületet vett, és hatalmas csobbanással zuhant a vízbe, ezzel totálisan lefröcskölve az idegent.
A fiú kikapta a fejét a vízből, majd bűnbánó, de azért egy kicsit huncut tekintettel nézett fel csuromvizes áldozatára.
- Hoppá...-
Fodor Mihály
INAKTÍV


Milyen színű a tükör?
RPG hsz: 34
Összes hsz: 39
Írta: 2015. augusztus 19. 17:37 Ugrás a poszthoz

Állia

Álliának remek taktikája van arra, hogy felhúzza a fiú agyát, és azzal egyetemben kihozta belőle a maximumot. Misi nem tudja, hogy ezt szándékosan csinálja vagy csak úgy jön, de minden esetre nagyon sikeres a dolog. Pontosan olyan hatást ér el vele, hogy a fiú percről-percre jobban és jobban akarjon bizonyítani.
Be kell látni, ez nem a legaranyosabb stratégia, de a sportban nem mindig az segíti a fejlődést, ami a legjobban esik a léleknek. Ezt is egyensúlyban kell tartani, hiszen csak így érhető el, hogy a játékosoknak a pályán is legyen annyi lelkierejük és öntudatuk, hogy ne lehessen őket egy-két csúnya beszólással a földbe tiporni.
Valószínűleg Állia is világosan látja, hogy ezt a fiút egy kicsit gatyába kell rázni, és meg kell tanítani arra, hogy mikor legyen kemény.
- Hm... Milyen titokzatos valaki! Na jó, legyen. -
Misi megvonja a vállát, majd újra a feladatokra összpontosítja minden figyelmét. Az első nem ment olyan rosszul, de a második már egy fokkal nehezebbnek tűnik. Igyekezett nagyon figyelni, de a sok jobbra-balra cikázás között elvesztette a fonalat, így maradtak a megérzések, amire bízhatja magát.
Megvárja, amíg visszaér a lány, majd belekezd ő is.
Ahogy azt előtte csinálták, ő is átrepül a tó másik felére, majd éles kanyar, és már indul is visszafel. Állia rezdüléstelen arccal ül a seprűn, de Misi fél, hogy nem fog tudni megállni a nagy sebesség miatt, ezért nem várja meg, amíg teljesen közel ér a másikhoz, hanem egy kicsit hamarabb emelkedik a magasba. Ott ugyanúgy végigcsinálja a feladatot, azzal az apró különbséggel, hogy nyilván a távolság miatt nem közvetlenül a lány mellé érkezik, hanem egy jó másfél méterrel az orra elé.
- Bocs, nem akartam neked menni... A tóval más a helyzet, de azért te mégiscsak egy érző emberi lény vagy. -
Fodor Mihály
INAKTÍV


Milyen színű a tükör?
RPG hsz: 34
Összes hsz: 39
Írta: 2015. augusztus 28. 15:43 Ugrás a poszthoz

Állia

Misi nem tudja eldönteni, hogy most vgül is élvezi vagy utálja ezt az egészet a lánnyal. Valahol érzi, hogy nagyon hatásosak a módszerei, a másik oldalról viszont kezd elege lenni a beszólásokból. Nem szokott ő hamar megsértődni, de most amúgy sincs olyan passzban, hogy értékelni tudja a cívódást. Ezért inkább erőt vesz magán, és megpróbál teljes erejéből a repülésre koncentrálni.
Az első feladat egész jól ment neki, de hát ez várható is volt, ugyanis a műbukást már otthon is többször gyakorolta. Azonban a másodikkal gondja akad, mivel egy kicsit elszámolja a távolságot közte és Állia között, így jóval a kijelölt hely előtt fejezi be a feladatot. Ez őt magát is nagyon idegesítette, na de amikor még a lány is elkezdett beszólogatni, akkor már tényleg felhúzta magát.
- Lehet, hogy a bátorság nem minden, hanem kell egy kicsike ész is a kviddicshez. Talán többre mennek velem, ha nem nyírom ki magam az első meccsen.-
Mérgesen néz a lányra, de közben tudja, hogy valamilyen szinte igaza van, és pont ez az, ami a leginkább idegesíti.
Úgy látszik a lány is kezdi megunni a bohóckodást, ezért egy utolsó csípős mondat után elindul a másik irányba.
- Na jólvan...- mormogja magában a fiú, majd átkulcsolja kezeivel a seprűjét, rádől és pillanatok alatt beéri Álliát. Kihúzódik jobbra, majd élesen lefele kanyarodva a lány seprűje alá kerül, és gyors kézmozdulattal kirántja Állia pálcáját a zsebéből. Hirtelen lefékez, majd gonosz vigyorral az arcán a lány után kiált.
- Ha kell a pálcád, keress meg. - Majd mielőtt a másik észbekaphatna, már újra a seprűn hasal, és nagy sebességgel suhan vissza az iskola felé.
Utoljára módosította:Fodor Mihály, 2015. augusztus 28. 15:44
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Fodor Mihály összes hozzászólása (28 darab)

Oldalak: [1] Fel