Ábel
Itt vagyok a bejárat előtt, megittam a bájitalt és bementem. Megbeszéltem Ábellel, hogy bent találkozunk. Ábel még nem volt ott, így gondoltam hogy körbenézek.
A körbejárás során találkoztam Ábellel.
- Szia Ábel - mondtam boldogan.

    Partay Alfréd Benedek

Kata unottan dőlt be a trófeaterem ajtaján, ritkán járt erre, de amikor igen akkor jól megnézte magának a helyet. Elvarázsolta a sok csillogó tárgy, és a tudat, hogy ezek mekkora dicsőségként szolgálhattak valakiknek. Mint mindig, amikor erre járt, alaposan megnézte a neveket. Mint ahogyan azt az iskolától megszokhatta, a magyar és külföldi nevek korlátlan mennyiségben keveredtek egymással. Voltak kellemes csengésűek, melyeket dallamosan lehetett kimondani és persze olyanok is, amikbe belegabalyodott az ember nyelve. Kata utálta az ilyeneket, sok kínos helyzetbe keverték már bele. A nagy nézelődésben észre sem vette, hogy kinyílt az ajtó, és csak a végén keletkező hangos nyikorgást vette észre, ami jóval hangosabbnak tűnt az előtte lévő nagy csöndben. Alaposan meg is ijedt.
- Merlinre! - kapott a szívéhez majd a falnak támaszkodott.

A  könyvesboltba lépve egy forró érzés hatolt át a testemen, nem túlzottan szeretem a könyveket, de ez a bolt különleges volt. Nagyon úgy tűnt, hogy itt a könyvek hazája, legalábbis laikusként nézve. Könyvek voltak, mindenhol, akárhová nézett az ember, néhány helyen halk suttogások kopogtak a padló korhadt deszkáin. A tüsi fejű barátomat véltem meglátni néhány, kifejezetten érdekes könyv között keresgélni. Visszaköszöntem neki, majd tovább nézelődtem a háta mögött.