Állia

A pár hetes Madagaszkáron való lézengés után elég furcsa volt visszacsöppenni az iskolában töltött mindennapokba. Még sohasem voltam koleszos, egy hétnél tovább pedig nem igazán tartózkodtam távol a családomtól és az otthonomtól - kivétel ez alól a júniusban megrendezett nevezetes fesztiválok egyike, ahova egy hétre lecövekeltem a haverjaim társaságában. Csakhogy itt egyetlen egy barátom sem volt, leszámítva néhány diákot, akivel szóba elegyedtem a nyaralás alkalmával. Így hát elég nagy újdonságként ért ez az egész "varázserővel bír a gyerek, írassuk be egy varázslóiskolába" dolog.
Az a típus vagyok, aki bárhol, bármikor, bármilyen körülmények között képes elaludni, semmiféle zajra nem riad fel és képes végigszunyálni tizenkét órát egyhuzamban, de ma ez eléggé megcáfolódni látszott, ugyanis azon kaptam magam, hogy reggel hétkor kipattantak a szemeim, és verejtékező homlokkal ültem fel az ágyban egy kis szívroham kíséretében.
- Mi a... - dörzsölgettem a szememet álmosan, majd az álmosságtól keletkezett könnyfátyolt kipislogva, az ideiglenes ágyam melletti kis éjjeliszekrényre pillantottam, ahol egy ébresztőóra csörömpölt fülsüketítően hangosan. Először elcsodálkozva méregettem a készüléket - tulajdonképpen hétévesen láttam ilyet utoljára, azóta a telefonom ébresztőfunkciójára keltem egészen a mai napig -, aztán értetlenkedve pillantottam körbe a szobában a tettes után kutakodva. Merthogy ez a kis szerkezet tegnap este még nem volt itt. Gondoltam, ez legyen a legkisebb gondom, úgyhogy miután néhány perc szerencsétlenkedés után sikerült kikapcsolnom az órát, kómásan a fürdőszobába somfordáltam. A mosdókagylóra támaszkodva néztem farkasszemet a tükörképemmel, ahonnan egy igencsak kialvatlan külsejű zombi köszönt vissza. Morogva mostam át az arcomat jéghideg vízzel, majd miután fogat mostam és felöltöztem, úgy döntöttem kikukkantok a folyosóra és utánajárok, mi ez a nagy zsivaj itt hajnalok hajnalán. Merthogy rendszerint délben szoktam kelni, ez a kora reggeli időpont pedig eléggé megviselt.
Rohamtempóban róttam folyosót folyosó után, de valahogy úgy éreztem, hogy ugyanazt a kört teszem meg már vagy harmadjára, így kissé elkeseredve túrtam bele a hajamba és a lépcső korlátját megtámasztva gondolkodni kezdtem, amikor káromkodásra kaptam fel a fejemet. A hangokból ítélve egy lány küldött el valakit melegebb égtájakra, mire kuncogva sétáltam a folyosó azon része felé, ahol egy sötét hajú csajszi leguggolva szedegette össze a földről a szétszóródott cuccait.
- Ezt elejtetted - hajoltam le az egyik könyvért, majd a kezébe nyomtam, miután leolvastam a borítóról a lány nevét.
- Jól vagy, Állia? - kérdeztem, aztán kinyújtottam felé a kezemet, azzal a szándékkal, hogy felsegítsem.