36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Lolita Sole összes hozzászólása (14 darab)

Oldalak: [1] Le
Lolita Sole
INAKTÍV


Hegedűművésznő
RPG hsz: 21
Összes hsz: 51
Írta: 2015. július 18. 11:42 Ugrás a poszthoz

Scarlett

A lány már másfél órája keringett a kastélyban. Eredetileg felfedezőútra indult, viszont csak lépcsők és ismeretlen termek sokaságát találta. Kénytelen volt beismerni, hogy valakit hívnia kellett volna magával. Megkordult a hasa.
- Ez egyszerűen... szuper - dünnyögte félhangosan - Honnan szerzek valami kaját? - nem tartott tőle, hogy furcsán néznek rá, amiért magában beszél, mert a folyosó üres volt. Felnézett a falra, ahol egy idős hölgy portréja nézett vissza rá. A kép rákacsintott, és biccentett egyet balra. A lány már meg sem lepődött. Túl fáradt volt hozzá, és túl sok festmény kérdezgette tőle ezalatt a másfél óra alatt, hogy mégis, merre igyekszik. Megköszönte a hölgynek és balra indult. Csak nem küldené egy festmény tiltott helyre. A folyosó végén majdnem beleütközött egy újabb helyiségbe. Ott is volt egy kép, ami viszont rosszallóan ciccegett, és a fiatal lányok szemtelenségéről panaszkodott. Lolitát ez jelenleg teljesen hidegen hagyta. Belépett a... ő sem tudta hová. Mindenhol manók sétáltak, tányérokkal, élelmiszerekkel, fűszerekkel a kezükben. A sürgölődés közben az egyik manó észrevette, és megállt előtte.
- Elnézést, én csak éhes vagyok, és az egyik festmény mondta... illetve mutatta, hogy errefelé jöjjek. Ez egy konyha? - kérdezett rá, de a manó akkor már messze járt. Egy másik odavezette egy asztalhoz, ahol már ült valaki. Pár másodperc múlva rájött, hogy ők már találkoztak.
- Hola, Scar - köszönt neki, bár úgy emlékezett, nem jöttek ki túl jól. A manók közben Lolitának is megterítettek. A lány hálálkodott egy sort, és körülnézett. A kedvenc ételeit. tették elé. Meglátta a paellát hús nélkül (hiszen vegetáriánus, csak halat eszik), és boldogan falatozni kezdett.
Lolita Sole
INAKTÍV


Hegedűművésznő
RPG hsz: 21
Összes hsz: 51
Írta: 2015. július 18. 12:44 Ugrás a poszthoz

Scarlett

A lány annyira meglepődött a bocsánatkéréstől, hogy félrenyelte a paellát. Elkezdett köhögni. Az egyik manó már rohant is a kezébe nyomni egy pohár vizet.  Lolita megköszönte (amint sikerült összeszednie magát), majd Scar felé fordult.
- Én is a nyakadra jöttem? - kérdezett vissza - hát nem ez volt életem legszebb bocsánatkérése, de azért elfogadva. Ezt még gyakorolnod kell - mosolyodott el. Már kezdte jól érezni magát. Nem tudta, honnan tudták a manók, hogy nem bírja ezeket a zsíros-paprikás-húsos magyar ételeket, de nem is érdekelte. Csak szimplán szerette őket ezért.
- Mit eszel? Mármint ezzel azt is kérdezhetném, mi a kedvenc ételed. Észrevetted, hogy ki tudják találni, melyik ételt imádod? - a lány fesztelenül csevegett. Nem volt haragtartó, így ez nem esett nehezére.
- Dios mio, chocolate con churros - sóhajtott fel az anyanyelvén a lány, amikor észrevette kedvenc édességét az asztalon. Maga elé húzta a forró csokis bögrét és a sós-cukros perecszerűséget, és az utóbbit elkezdte belemártogatni a bögrébe.
- Kérsz? - nyújtotta Scar felé - Mintha csokis perecet ennél. Ha ünnep volt otthon, a nevelőapám mindig ilyet csinált. Csak azért akkor, mert utál sütni, és meggyőződése, hogy nem is tud.
Lolita Sole
INAKTÍV


Hegedűművésznő
RPG hsz: 21
Összes hsz: 51
Írta: 2015. július 19. 17:19 Ugrás a poszthoz

Scarlett

Szendvics? A lány újra eltűnődött azon, mennyire nem értenek az ételekhez a magyarok. Aztán eszébe jutott, Scar valószínűleg más nemzetiségű, a neve alapján. Ezennel elkönyvelte magában, hogy nemcsak a magyaroknak van érdekes ízlésük. És nem szeretni a chocolate con churrost...
- Különben angol vagy? Vagy amerikai? - kérdezett rá. Közben elnézett arrafelé, amerre a lány mutatott. Teljesen egyszerű ajtó - az anyjából kiindulva a lány úgy gondolta, valami cseppet sem mágikus dolgot tarthatnak ott. Mármint, az anyja a fontos dolgokat vagy túlzottan el akarta rejteni, vagy felhívta rá a figyelmet, hogy oda senki ne menjen.
- Én raktárra tippelek - közölte - Szerintem a varázserejükkel simán rá tudnak jönni bármire, nem hiszem, hogy kell hozzá egy helyiség. Anyu mindig azt mondta, hogy sose becsülj le egy házimanót.. - tette hozzá, mosolytalanul. Majd rájött, hogy ebből mennyire könnyen kitalálható érdekes viszonya az anyjával, így inkább az innivalójáért nyúlt Én különben megkérdezném erről az egyik manót. Ha beengedni nem is enged minket oda, legalább megtudjuk, mi van ott - ivott egy pár kortyot, majd amikor teljesen jól lakottnak érezte magát (nem érdekelte túlzottan, mikor lesz vacsora. Sosem evett ugyanazon időpontokban), felállt. A tekintetével egy kedvesebbnek kinéző manót keresett, de egyikük sem törődött velük. Végül döntésre jutott, és odament az egyikükhöz, és megszólította, de ő nem reagált
 Végül Scarra nézett, és az ajtó felé indult. Mi történhet? A legrosszabb esetben is kidobják őket. Ami már nem nagy gond, tekintve, hogy már ettek is. Vagy pontlevonás is lehet. Egyre rosszabb eshetőségek keringtek a fejében. A kezét a kilincsre rakta.
Lolita Sole
INAKTÍV


Hegedűművésznő
RPG hsz: 21
Összes hsz: 51
Írta: 2015. július 22. 19:51 Ugrás a poszthoz

Scarlett

-Amerika... - sóhajtott fel a lány. Élete álma volt az, hogy körbeutazhassa a világot, mert eddig csak Spanyolországot és Magyarországot látta. Szépen sorba menne:
 Franciaország, Görögország, Amerika, Brazília...és így tovább.
- Én spanyol vagyok. Bár csak félig, azt jobban magaménak érzem - közölte kérdezetlenül. Amikor a Rellonos az anyjára tett megjegyzést felcsattant.
  - A tied meg nem mondta, hogy nem lehet mindenkinek boldog varázstalan gyerekkora ? - vágott vissza. Fájt neki Scar megjegyzése - az anyjának az egyetlen jó húzása az volt eddig, hogy megpróbálta bevezetni a varázslóvilágba. Azt sem tette túl jól, de legalább próbálkozott. Elérakott egy csomó tankönyvet, és esténként vissza kellett neki mondania, miközben ő kommentárokat fűzött hozzá. Lolita nem haragudott rá. Nem mindenki tud mit kezdeni egy tízéves boszorkánnyal. Bár a nevelőapja sem tudott. A lány megrázta a fejét, hogy elűzze a negatív gondolatait. Közben, amikor az ajtó felé tartott, még hallotta, hogy Scar mond valamit. De már lenyomta a kilincset, és kitárta a nyílászárót. Ekkor ragadták meg a manók, és a konyha másik szélébe hurcolták. Látta, amint valamelyikük becsukja a... a raktár ajtaját, mert egy pillanatra látta, hogy az. Sikerélményt érzett. A manók valamit magyaráztak mellette. Nem tudta, hol van rellonos lány. Megpróbált felállni, de egy erős ütést érzett a fején. Nem tudta behatárolni kitől vagy mitől jött. Hirtelen elsötétedett előtte a világ. Elájult.
Lolita Sole
INAKTÍV


Hegedűművésznő
RPG hsz: 21
Összes hsz: 51
Írta: 2015. július 23. 12:55 Ugrás a poszthoz

Balázs

Mióta visszaértünk a nyaralásból, folyamatosan eltévedek a kastélyban. Eddig egyedül a konyhát sikerült úgy megtalálnom, hogy azt is kerestem. Bár a konyhában történtek miatt még mindig fáj egy kicsit a fejem... Átlépek egy magasabb küszöböt. Annyira jó lenne, ha tudnám hol vagyok! Anyám küldött ma egy baglyot, amiben közölte, hogy reméli, kiismerem már magam itt. Szerinte nem levitáshoz méltó, hogy ennyire nem tudok tájékozódni. Nem mintha tudná, milyenek a levitások, ő egy spanyol mágusiskolába járt. De természetesen ő volt a legokosabb, a legszebb, a legnépszerűbb et cetera. Talán ezért is nem tudják a munkatársai, hogy van egy lánya. Jobbra fordulok. Hirtelen egy vita hangjait hallom. Egy rikácsoló, fülsértő hang és egy halk, kissé magas.Egyik sem tartozhat diákhoz. Végül beleszól egy mély is.  Vajon kik lehetnek? Lehet, hogy nem kéne belefolynom, de győz a kíváncsiságom. Gyorsabban lépkedek a hangok felé. Pár másodperccel később egy üres folyosón találom magam, de a hangok mintha mellettem lennének. Megőrültem volna? Körbenézek. Senki sehol. Felpillantok, és csak akkor veszem észre a festményeket. Tele van velük a folyosó. Megpillantom a veszekedőket is. Egy idős, méltóságteljes hölgy,egy fiatalabb kalapos lány és egy középkorú, bajszos férfi. Amikor észreveszik, hogy őket figyelem, elhallgatnak. Erre már a többi portré is felém pislog. Úgy néz ki, a vita túl érdekes volt ahhoz, hogy ilyen hirtelen vége szakadjon. Majd a bajszos megvonja a vállát, és újra beszélgetni kezd mindenki. Viszont a kalapos és az idős hölgy még mindig merednek rám. Becsukom a szemem, mert már zavar a zaj.  Ennél a csend is jobb volt.
Lolita Sole
INAKTÍV


Hegedűművésznő
RPG hsz: 21
Összes hsz: 51
Írta: 2015. július 29. 14:53 Ugrás a poszthoz

Balázs

Megpördülök, amikor normális, emberi hangot hallok magam mellett. Egy pillanatra megijedek, majd megnyugodva veszem észre, hogy megint Balázzsal találkoztam össze. Más talán hangosan nevetne a tájékozódási képességeimen, de belőle ezt nem nézem ki. Ez a szerencsém.
- Szia - köszönök vissza neki - Az eredeti célom a bagolyház volt, mert anyámnak kellene írnom,hogy még élek, ne agg... - elnyelem a mondat végét. Ne aggódjon? Anyám és az aggódás még köszönőviszonyban sincsenek - De most már úgy vagyok vele, ha egyszer eltévedtem, derítsük ki, hol vagyok. Különben igen, magukra vonják a figyelmet. Nem gondoltam volna, hogy van olyan folyosó, amelyik ennyire tele van képekkel. Azt hittem, csak egy-egy pletykás festménnyel találkozok majd... de ez több, mint egy-egy pletykás festmény - a fejemmel intek a szinte végtelennek látszó folyosó felé. Azt csodálom, hogy hallom, amit Balázs mond. Majd észreveszem, ahogy az egyik dáma átsétál egy másik képbe.
- Ők... csak így mászkálnak? - kérdezem, hangomban teljes döbbenettel. Oké, beszélnek, kicsit mozognak, de át tudnak menni egyik képből a másikba? Mit tudhatnak még csinálni? Az egyik festményen lévő öregúr hangosan felkacag, és kacsint. Vajon az én meglepődésemen nevet?
Lolita Sole
INAKTÍV


Hegedűművésznő
RPG hsz: 21
Összes hsz: 51
Írta: 2015. augusztus 3. 10:01 Ugrás a poszthoz

Balázs

Felnevetek.
- Kedves anyukád lehet -felelem őszintén. Én örülnék, de nagyon egy ilyen anyának. - Az én anyám kéthetente ír, hogy élek-e még és nem hoztam-e szégyent valakire - továbbra is vigyorgok, mert tényleg vicces, hogy a legutóbbi levelében is ez volt.
- Félig. A nevelőapám mugli, és nála éltem tíz éves koromig, Madridban. Utána az anyámhoz kerültem, aki viszont boszorkány, de muglik között él és dolgozik. Szóval a házunk tökéletesen varázstalan, mert anyu nem akarja elriasztani a munkatársait. - érdekes lenne, ha a pszichológusi rendelőben is lennének képek. Szerencsétlen diákot még frusztráltabbá tennék. - Akkkor remélem, arra a folyosóra nem tévedek be. Bőven elég ennyi élő képpel találkozni, nem hiszem, hogy túl jól kijönnénk a fecsegő dámákkal. De amúgy veszélytelenek? Úgy értem, nem tudnak kinyúlni a képből és hozzád érni vagy valami? Bocsi, lehet, hogy túl sok volt a mugli horrorfilm - jövök egy pillanatra zavarba. Mert remélem, hogy csak túlreagálom ezt a mozgó képes dolgot.
- És olyan képével is tudsz beszélgetni, aki már rég meghalt? - kérdezősködök tovább. Mögöttem egy portré gúnyosan felhorkant, mire összereztenek. Megfordulok, és a szemébe nézek a... a festménynek. Ugyanaz, aki nemrég kacsintott. Vajon ő azon szórakozik, hogy ilyen kommentárokat fűz az emberek beszélgetéseihez?
Lolita Sole
INAKTÍV


Hegedűművésznő
RPG hsz: 21
Összes hsz: 51
Írta: 2015. augusztus 3. 17:37 Ugrás a poszthoz

Alíz

A lány, miután kiszabadult a kastély labirintusából, a legközelebbi állatkereskedés felé vette az útját. Ezt szükségesnek érezte, bár sosem volt még semmilyen állata. Madridban a nevelőapja nem engedte, Magyarországon pedig az anyja. Szerény véleménye szerint bőven elég egy bagoly a házba, nem kell oda más állat. Lolita mégis így döntött, hiszen az anyja majd csak a szünetben fogja megtudni. Amikor végre megtalálta a kis boltot, megkönnyebbülten belépett. Az első pár lépelés után belerúgott véletlenül valamibe, ami hangosan sivítozni kezdett. A lány elkezdett spanyolul szitkozódni, mire a lény tovább óbégatott. Na ekkor gondolkozott el rajta Lolita, hogy tényleg kell-e neki állat. Végül úgy döntött, majd valami nyugodt lényt vesz, vagy legalább olyat, aki a hegedűszóra megnyugszik. Igen, hiszen már amikor a kastélyba ért Madagaszkárról, várta egy csomag, amit a nevelőapja küldött: az elektromos hegedűje.
A lány tovább sétált. Közben meglepődve vette észre, hogy a ketrecekben és terráriumokban látható állatok egyikével sem találkozott még. Amikor a pulthoz ért, a mögött állt egy férfi, őszes hajjal.
 - Jó napot. Állatot szeretnék, de nem nagyon tudom, milyet. Nem nagyon ismerem azokat, akiket eddig láttam... - a férfi ránézett, és közben a szemüvegén megcsillant a fény.
Lolita Sole
INAKTÍV


Hegedűművésznő
RPG hsz: 21
Összes hsz: 51
Írta: 2015. augusztus 3. 19:07 Ugrás a poszthoz

Alíz

Lolita csodálkozva nézett a színes lányra, aki szinte ugrált és vibrált belőle a kicsattanó energia.
- Szia - köszönt vissza neki, és beletörődött, hogy a lány belevágott a mondanivalójába és magához ragadta a figyelmet. Kevés ember tudta igazán gyorsan felidegesíteni, és ez az ismeretlen, szintén vörös hajú boszorkány nem tartozott közéjük.
- Ha arra célzol, én is állatot szeretnék, de én nem levezetésképpen - elmosolyodott, és elhallgatott, várva, hogy a lány megszólal-e újra.
Amikor az eladó mégis az ő kérését nézte előbb, őszintén meglepődött. A férfi visszakérdezett, pontosan milyenre gondolt, és ő elemezni kezdte.
-Lehetőleg nyugodt legyen, de mindenképpen szeresse a zenét, mert elektromos és klasszikus hegedűn játszom, bár itt csak az elektromos van, szóval ne legyen tőle dühös vagy ilyesmi. Illetve igényelje a szeretetet, de ha kell, akkor egyedül hagyhassam. Ennyi az elképzelésem - fejezte be. Az eladó elkezdte mutogatni a lényeket,de a lány közben felfigyelt arra, hogy a másik lány is jön utánuk. Megfordult és a lányra nézett.
- Amúgy te értesz az állatokhoz? Vagy volt már állatod? - kezdett el kérdezősködni. Majd egy pillanattal később megpillantotta azt a lényt, aminek a ketrecébe sikeresen belerúgott belépéskor. A lény megpillantotta és újra sivítozni kezdett.
- Dios mio... - dünnyögte félhangosan - Lo siento. Sajnálom, oké? - ismételte el a szót mind a két nyelven.
Lolita Sole
INAKTÍV


Hegedűművésznő
RPG hsz: 21
Összes hsz: 51
Írta: 2015. augusztus 4. 13:33 Ugrás a poszthoz

Alíz

- Nekem sosem volt még állatom, de mindig is szerettem volna. A szüleim nem díjazták az ötletet - válaszolta a lány, kérdés nélkül.
Amikor a sivítozó lénytől bocsánatot kért, az rögtön elhallgatott. Ahogy jobban megnézte, nem volt csúnya. Alig érhette el a tíz centit, vajszínű volt, gömbölyű. Ahogy a lenyugodott, pici rózsaszín nyelvét kidugta. Az eladó elmagyarázta, hogy éhes, és kerített neki valamit. Amint elkezdett enni, a lény mély, zümmögő hangot adott ki, ami a lányt a macskák dorombolására emlékeztette.
- Lolita, bár szinte már minden becenévre hallgatok -mutatkozott be ő is. A háttérben észrevett egy árnyot, de mire arrébb ment volna, az árny ráugrott a hátára. A lány felsikoltott, főképp azért, mert az állatnak elég éles karmai voltak.
Amikor az eladó levette a hátáról, a macska, merthogy az volt, ártatlanul pislogott rá
- Na ki van zárva ez után, hogy macskát veszek - jelentette be.
Lolita Sole
INAKTÍV


Hegedűművésznő
RPG hsz: 21
Összes hsz: 51
Írta: 2015. augusztus 8. 14:35 Ugrás a poszthoz

Alíz

- Mert a nevelőapám elvből tart minden állattól, az anyámnak pedig meggyőződése, hogy egy bagoly bőven elég otthonra - felelte a lány.
Amikor Alíz észrevette a macskát, Lolita elcsodálkozott azon, hogy hogyan akarhat bárki is macskát háziállatnak, hiszen az harap, karmol, össze-vissza randalírozik. De a lány boldognak tűnt a cicával, és viszonylag a cica is megnyugodott a lány ölelésében. A boltos nagyokat bólogatott Alíz kérdésére. A férfi arca szinte megkönnyebbült volt. Lolita ezt annak tudta be, hogy ő még mindig nem tud választani. Pár másodperccel később megpillantott egy éppen ébredező szárazföldi teknőst. Lassan felemelte a fejét, és mintha lustán ásított volna. A lány odarohant hozzá. Az állat hagyta, hogy Lolita megsimogassa a fejét, így a lány az eladóhoz fordult.
- Őt kérném - közölte boldog mosollyal az arcán, miközben a teknős már a lány lábán helyezkedett el - Mennyibe kerül? Ugye nincs baja az elektromos hegedűvel? Mit eszik? Mikor eszik? - árasztotta el az eladót egy csomó kérdéssel
  - Annyira imádnivaló - jelentette ki, és feltűrte a ruhája ujját, hogy jobban meg tudja fogni az állatot. A teknős elkezdte szaglászni a csuklóján lévő tetoválást, de ez Lolitát egyáltalán nem zavarta.
Lolita Sole
INAKTÍV


Hegedűművésznő
RPG hsz: 21
Összes hsz: 51
Írta: 2015. augusztus 12. 11:46 Ugrás a poszthoz

Alíz

A lány kicsit kétségbeesetten nézett a felé közeledő macskára. Az újdonsült gazdája lehet, hogy még észre sem vette elkalandozó háziállatát... Lolita tartott a cicától, egyrészt a pár perccel ezelőtti jelenet miatt, másrészt azért, mert soha nem volt még dolga macskával. Főleg akkor ijedt meg, amikor a kezén lévő teknős, és a cica észrevették egymást. A cica közelebb sündörgött és megszaglászta a teknőst, akit a lány már arrébb akart volna tolni, hogy nehogy cicaeledel legyen, de az állat nem hagyta magát. Végül úgy döntött, lesz, ami lesz, ő csak reménykedni tud a macska jóindulatában. De végül a cica csak a lány lábáig ment, ahol leheveredett és dorombolni kezdett. Kis gondolkozás után, hogy most mit kéne tennie, a lány megsimogatta a macska fejét. Az állat nem tiltakozott, tovább dorombolt. Lolita megkönnyebbült.
- Egész aranyos - közölte a másik lánnyal. Miután Alíz elintézte a macska megvevését, az eladó őt is tájékoztatta, hogy mit érdemes tudni a teknősről, és hogy mennyibe kerülne. A lánynak egy picit kikerekedtek a szemei döbbenetében az ár miatt, de úgy döntött, most már nem hagyja itt a teknőst. Megpróbált lassan és óvatosan felállni, amit mindkét állat megnehezített. Az egyik az egyik lábán feküdt, a másik a másikon. Lolita megállapította, hogy ebből egy nagyon szép festményt lehetne csinálni, a következő címmel: "Kétségbeesett lány állatokkal". Arrébb helyezte a ragaszkodó állatokat, és az eladónak kifizette a pénzt, aki szemmel láthatóan nagyon jól szórakozott a lány szerencsétlenkedésén. Ahogy nyújtotta a pénzt, a két állat olyan szemrehányóan nézett rá, hogy akaratlanul is elnevette magát, és igazat adott Alíznak abban, hogy nagyon cukik.
Utoljára módosította:Lolita Sole, 2015. augusztus 12. 11:47
Lolita Sole
INAKTÍV


Hegedűművésznő
RPG hsz: 21
Összes hsz: 51
Írta: 2015. augusztus 13. 17:01 Ugrás a poszthoz

Scar és Gergely

Sötétség és semmi. Ez volt az első, ami beugrott a lánynak. Nem látott semmit, de lassan és meglehetősen kitartóan, lüktetni kezdett a feje. Maga mellett hallott két különböző hangot, amiből az egyiket biztos, hogy hallotta már. ~Scar~ugrott be neki a név. A másik hangot viszont nem tudta, kihez is tartozhat. Megpróbált megmozdulni, de akkor a tagjai is elkezdtek sajogni. Így inkább nyugton maradt. Semmi szükség felesleges fájdalomra. Feltűnt neki, hogy valaki lejjebb helyezi, és kérdezgeti, így megpróbálta kinyitni a szemét. Második próbálkozásra meglátta a fényt, ami csak felerősítette a fejfájását, így automatikusan visszacsukta. Majd hirtelen rájött, hogy azt sem tudja, jelenleg hol van ő most. Most már nagyra tárta ki a szemeit, és az első pillanatban egy teljesen ismeretlen fiút pillantott meg. Majd oldalra pillogott, és már Scart is látta. Rendben, legalább most már biztos, hogy nem hagyta cserben a lány. Pedig egy pillanatig tartott ettől.
- Öö.. hello - szólalt meg, először kicsit halkan, majd normális hangnemben - Megtudhatom hol vagyok? És miért? És amúgy... bocsi az udvariatlan kérdésért, de te ki vagy? - tette fel az összes hirtelen eszébe jutó kérdést a párosnak.

Lolita Sole
INAKTÍV


Hegedűművésznő
RPG hsz: 21
Összes hsz: 51
Írta: 2015. október 11. 14:16 Ugrás a poszthoz

Scar és Geri

A magyarázatok után a lány bólintott egyet, majd rájött, hogy ez rossz ötlet volt. A feje csak úgy sajgott.
- Köszi - reagálta le a dolgot a fiúra nézve - Semmi nagy bajom. Csak a fejem fáj. A szédülés már elmúlt - válaszolgatott engedelmesen Gerinek. Kicsit meglepte, milyen kedves hozzá a lovagjuk, hiszen nem is ismeri, csak belecsöppent ebbe a helyzetbe.
- Hát... pontosan én sem értem, mi történt. Meg akartuk nézni, mi van egy ajtó mögött, de a manók kirángattak onnan és utána már sötétség - mesélte el a saját, kicsit zavaros változatát a lány - Scar, gondolom, te többet láttál - tekintett a rellonos lányra.
Közben feltápászkodott, és elhelyezkedett törökülésben a földön.
- Még egy kérdés, aztán abbahagyom: te hogy kerültél bele a sztoriba? - kérdezte Geritől, mert egyáltalán nem emlékezett rá, hogy valaha is látta volna. Hirtelen eszébe jutott, hogy sikerült az elmúlt öt percben csak magyarul beszélnie, és még csak nem is figyelt rá. Halványan elmosolyodott. Lassan menni fog ez a beszéd-dolog.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Lolita Sole összes hozzászólása (14 darab)

Oldalak: [1] Fel