27. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Lolita Marks összes RPG hozzászólása (14 darab)

Oldalak: [1] Le
Lolita Marks
INAKTÍV


A hajszínemnek semmi köze a pszihés problémáimhoz!
RPG hsz: 21
Összes hsz: 327
Írta: 2015. április 16. 09:06 Ugrás a poszthoz

Victoria Fresmoon

Öltözék


Szép holdfényes este volt. Hősnőnk ilyenkor kedvenc zeneszáma kíséretében szokta kiválasztani holnapi viseletét. Azonban most másképp cselekedett. Szülei ugyanis az iskolába való bejutásának örömére tengernyi kötettel ajándékozták meg lányukat. Azt persze ismét figyelmen kívül hagyták, hogy Lolita inkább felnyalná a suli minden egyes helyiségének padlózatát, minthogy kezébe vegyen egy...brrr, könyvet. Ezért, nehogy még egyszer a kezébe ügyébe kerüljenek, szegény drága kénytelen volt erőt alkalmazni, hogy lecipelje azt a kéttonnányi könyvet a szertárba. Úton a végállomás felé véletlenségből elcsúszott valamin és egy hangos puffanás következtében a földön találta magát, megannyi könyvel beterítve. Ezt persze a hölgy szokásához híven szitkozódás követte.
- B**d meg a k***a anyád! -kiabált fennhangon, közben ellenőrizve, hogy a zuhanás nem tett-e kárt makulátlan kinézetében. Amikor végre elért az áhított célhoz, félretéve minden finomkodást, egy laza mozdulattal berúgta az ajtót kemény talpú bőrbakancsával. Az ajtó nagy hangzavart csapva kivágódott, Lola pedig betipegett és az első helyre, amit alkalmasnak vélt, lehajította a könyveket, melyek a gravitáció jóvoltából egytől egyig szétszóródtak a padlón.
- A többi már nem az én bajom. -ütögette össze a tenyerét elégedettem, hogy megszabaduljon a rárakódott porrétegtől. Amint igyekezett kifelé, észrevett egy lányt, aki nagyban szemezik egy üveggel. Hősnőnk persze hívatlanul odasomfordál a másik csajhoz.
- Édes, meg is iszod, vagy megvárod, amíg téged isz meg? -kezdte, szokásához híven egy bunkó beszólással. -Mellesleg mi a f***t keresel itt? -förmedt rá a lányra. Úgy tűnik Lola igencsak elemében van.
Lolita Marks
INAKTÍV


A hajszínemnek semmi köze a pszihés problémáimhoz!
RPG hsz: 21
Összes hsz: 327
Írta: 2015. április 16. 12:56 Ugrás a poszthoz

Victoria Fresmoon

Öltözék


Lolita több okból is kicsit hisztisebb volt, mint egyébként, első oka rossz hangulatának pedig az, hogy a szülei egyszerűen nem fogják fel épp ésszel, hogy lányuk nem az a "leülök és olvasok" típus. De ez mg önmagában annyira nem is lenne ok a morgásra, ha nem egy egész tonna olvasmányt küldenek. És ez még nem minden, hisz a lánynak hihetetlen erőfeszítések közepette le kellett cipelnie az egész köteget a szertárba, ami nem mellesleg olyan, de olyan penész és egyéb szörnyen erős szagok tárháza volt, hogy hősnőnk kis híján kitüsszentette magát halálfejes ruhájából. És az a lány, akivel ott összehozta a sors, úgy néz ki, nem épp a legjobb barátnőkként fognak távozni.
- Na ide figyúzz kis anyám, még egy beszólás és azt a napot is megbánod, hogy megszülettél! -fenyegetőzött affektálva, mutató ujját feltartva. Igen csúnya gondolatok keringtek most Lola fejében, például hogy: Mit képzel magáról ez a kis p***a?! Vagy éppen: Úgy megruházlak, a lábad nem éri a talajt. A külső szemlélők (ha volnának) persze jogosnak tartanák a csajszi reakcióját, aki eközben már meg is ízlelte az üveg tartalmát.
- Kér a halál! Add ide szépen! -követelőzött cinikus arckifejezéssel, majd abban a minutumban kikapta a lány kezéből az üveget és elég szépet kortyolt belőle, elvégre már jártas volt az ilyenekben. Az ivászat után megtörölte a száját ruhája ujjában, a palackot pedig a csaj kezébe nyomta.
- Nesze b***d meg, így kell ezt. -mondta oda neki büszkén, habár hangjában elég sok gúny és lesajnálás bujkált. E pillanatban nagyon büszke volt magára, hogy megmutatta ennek a kis p****nak. Habár a lány nem biztos, hogy ennyire büszke, sőt biztosan elég dühös lesz az imént történtek miatt.
Utoljára módosította:Lolita Marks, 2015. szeptember 10. 14:17
Lolita Marks
INAKTÍV


A hajszínemnek semmi köze a pszihés problémáimhoz!
RPG hsz: 21
Összes hsz: 327
Írta: 2015. július 28. 16:00 Ugrás a poszthoz

Fogság.
(Állia és a prefik)


Gönc


Ilyen nincs! Büntetés!? Ráadásul fell kell nyalniuk a szárnyas dögök odúját, méghozzá varázslat nélkül!? Lolának semmi kedve nem volt elvégezni ezt a nyomorult melót, pláne ezen a verőfényes napon. Egész a büntetés eljöveteléig vagdosott, csapkodott és tombolt a szobájában. De nagy nehezen csak lenyugodott valahogy, felkapott valami régi göncöt, felkontyolta göndör hajzuhatagát, majd lassan, kínkeservesen megindult a bagolyház irányába. Halál lazán, zsebre vágott kézzel baktatott felfelé. Ekkor észrevett egy kis taknyost, aki épp lefelé lohol. Lola halványan elmosolyodik és kirakta a lábát, hogy a kis törpe eltaknyoljon benne, ami be is következett. A taknyos nagy puffanással a földre zuhant, Lola pedig vigyorgott, majd egy "Bocs, direkt volt!"-tal ott is hagyta, had szenvedjen. Amit odaért, lazán kivágta az ajtót és besétált. Amit meglátta a két prefektust, arcán fintor jelent meg, és megszólalt.
- No, kezdődhet a kínzásunk? -kérdezte kelletlenül, majd megbontott egy csomag mentolos rágót, egy darabot pedig a szájába is hajított. Undorral az arcán körbejárta a bagolyházat, hogy felmérje, kábé mennyi idő, mire felnyalják a tollas koszfészkek mocskát. Mérgesen és fintorogva vette tudomásul, hogy ez a tollfészek nem is lehetne mocskosabb. Igyekezett lenyelni az összes trágár szót, amit ki akart mondani, nem ám még egyszer ki kell nyalnia ez a nyomorult koszfészket.
- Na, b****us, essünk túl rajta! Hol vannak a tisztító-szerek, vagy mi a nyavalyák?
Utoljára módosította:Lolita Marks, 2015. augusztus 22. 18:32
Lolita Marks
INAKTÍV


A hajszínemnek semmi köze a pszihés problémáimhoz!
RPG hsz: 21
Összes hsz: 327
Írta: 2015. augusztus 22. 20:19 Ugrás a poszthoz

Fogság.
(Állia és a prefik)


Gönc


Amint a Bagolyház ajtajához ért, Lola már valamennyire beletörődött abba, hogy egy-két órát erre a nyomorult melóra kell szánnia az értékes életéből. Szokásához híven lazán kivágta az ajtót és besétált. A tovább fenyítések elkerülése végett köszönt is, de közben összeszűkült szemekkel, lenéző tekintettel nézett végig a két prefektuson, a lánnyal még össze is akadt a tekintetünk. Ezután hősnőnk tartott egy kis terepszemlét mocsok-felmérés céljából, ami még nagyobb undort és kedvtelenséget vont maga után. Mivel egy (a prefik szerint) nem épp odaillő kifejezés is kicsúszott a hölgyemény száját, így az egyikük figyelmeztette is, ha továbbra is hasonló szavak hagyják el a száját, a következő hétre is szerveznek neki hasonló programot. Lola rá nézett, elmosolyodott és válaszadás közben felemelte kezeit.
- Oké, tanárnéni, jó kislány leszek! -nevetett, majd elfordul, hogy a lány ne hallhassa, majd hozzáfűzte- Egyenlőre... -eközben befutott Állia, aki oda is köszönt Lolának, aki a választ egy egyszerű "Csá" formájában letudta. A másik prefektus kérdésükre válaszolva elárulta a tisztítószerek honlétét és affelöl érdeklődött, hogy a lányok hoztak-e magukkal gumikesztyűt.
- Az meg mi a...vagyis minek kell? -értetlenkedett- Amíg nincs manikűröm, addig nem is kell. -legyintett Lola, közben egy röpke pillanat erejéig Álliára nézett. Végignézte ahogy a srác bepakolja a seprűt, felmosót és egyéb mugli takarító-szereket, majd kisétál. Amint kilépett az ajtó, Lolita egyből a zsákhoz sétált, és elkezdte kipakolni annak tartalmát. Egy kis idő múlva társára pillantott.
- Szórakoztató nézni, ahogy itt b****kodok? -utalt ezzel arra, hogy igazán segíthetne a pakolászásban.
Lolita Marks
INAKTÍV


A hajszínemnek semmi köze a pszihés problémáimhoz!
RPG hsz: 21
Összes hsz: 327
Írta: 2015. szeptember 10. 15:47 Ugrás a poszthoz

Victoria Fresmoon

Öltözék


A szertárban való indulatok eléggé kezdtek elharapódzani, az a kicsiny üvegben lévő löttyike is rásegített a két lány közti ellentétére. A rossz hangulat másik eszköze maga Lolita volt, aki az imént elég csípős megjegyzés közepette szolgáltatta vissza az üvegcsét. A lány kérdésére Lola kisebb gonosz indíttatással felkacagott.
- Ha akarod szívem... -kacsintott egy gonosz mosollyal az arcán, ám a fülét kicsit bántotta a csajszi vihogása. De végül is megérthető, hisz mindkét lány elég szépen a üveg aljára nézett, szóval, ha Lola is egy ilyesfajta nevetésben törne ki, az is megérthető lenne. A kis csaj beszólására azonban végleg elpattant a cérna hősnőnkben, és talán meg is folytja, ha az nem szegezi rá a pálcáját és átkozza meg. Lola egy sikítással hanyatt esett, majd miután földet ért tomboló dühe kimutatására fújtatott egyet, majd próbált felállni, miközben valami ilyesmit dörmögött, miközben karmolás-szerű mozdulatokat végzett a kezével.
- Na most meghalt te kis r****c! -ám amikor már majdnem feltápászkodott, ismét a földre zuhant- Mi a f***? Mit tettél, de kis r***? -nézett fel villámokat szóró szemekkel a rá átkot küldő lányra. Egy két perc gondolkodás után hirtelen a lány lába után vetette magát, abból a szándékból, hogy feldöntse. Több kevesebb sikerrel...
Hayley L. Martinez
INAKTÍV


A hajszínemnek semmi köze a pszihés problémáimhoz!
RPG hsz: 21
Összes hsz: 327
Írta: 2015. október 12. 21:02 Ugrás a poszthoz

Sakura Petra

Kinézet


Sötétség, bánat, eső... Ezek voltak azok, amikben Hayley az utóbbi heteket leélte. Egy mély, feketén sötétlő lyukat érzett a lelkében. Elvesztette. Elvesztette és nem láthatja soha többé. Őt, akivel oly sok szép emléket éltek meg együtt. Lehet, hogy elbúcsúzott tőle, de ez nem tudta kárpótolni a barátja haláláért. Szépséges emlékeik újra átéléséért Lily ellátogatott a Múlt árnyainak termébe, azzal a céllal, hogy még egyszer legalább láthassa kedves barátját. El is baktat a kastély északi szárnyáig, ahol a termet sejti. És sejtése beigazolódik. Vagyis ő ezt nem tudta biztosan. A terem ajtajához érkezvén lágyan megfogja a kilincset, körbekémlel, mintha kémeket észlelt volna maga mögött, majd benyitott. Becsukta az ajtót maga mögött és lassan körbejárta a termet. Semmi érdekes. Ekkor ajtócsukódást hall és riadtan fordul hátra. Egy lány az. Vajon mit akar? A vörös törpét roppantmód furdalta a kíváncsiság, így rá is kérdezett:
- Öh, csá! Hallod, majdnem összeestem, annyira megijesztettél! -nevetett kedvesen a lányra- Figyu, amúgy mit is keresel itt? -vonta kérdőre a lányt.
Hayley L. Martinez
INAKTÍV


A hajszínemnek semmi köze a pszihés problémáimhoz!
RPG hsz: 21
Összes hsz: 327
Írta: 2015. október 30. 10:58 Ugrás a poszthoz

Tanja Gitta Polter

Kinézet


A többi emberrel ellentétben Hayley édesébe, egészen pontosan macaronba fojtotta a bánatát. A szekrényében mindig volt egy kis zug, ahol vészhelyzet esetén. Ám egyszer minden kifogy, így újra kellett tölteni a készletet. Le is szaladt gyorsan Bogolyfalvára, pontosabban a cukorkaboltba. Nem volt túl hideg, nem is nagyon fázott a kis rózsaszín ruhácskájában. Végre odaért az üzlethez. Már messziről látta, hogy a sok színes édesség szinte kivilágít az üzletből. Boldogan lépett be és ahogy az illendőség diktálta, köszönt is egy jó nagyot:
- Jó napot kí-vá-nok! -mozgolódott ide-oda és boldogan nézett körbe, s ekkor felcsillantak a szemei. Ennyi édességet egy rakáson még sosem látott. Boldogan ugrott egyet és szájtátva és felhőtlenül boldogan elkezdett rohangálni akár egy öt éves gyerek a...hát igen, a cukorkaboltban. Énekelve, ugrándozva, hatalmas vigyorral az arcán járta végig a boltot, az áhított édességet keresve. De végül nem állhatta meg, hogy ne vegyen más nyalánkságot. Egy-két-három nejlon-zacskót vett és megtöltötte a neki leginkább ízletesnek tűnő finomságokkal. Perdült-fordult, akár egy gyerek, nem is törődve a környezetével és az, ahhogy Hay-nél általában lenni szokott, balul sült el. Ugyanis a szép, sima, fehér talaj olyannyira szép és sima volt, hogy Hayley-nek sikerült elcsúsznia, pontosabban fenékre ülnie és elejtenie a cukros zacskókat. Mérgesen szedegetni kezdte a padlóra hullott cukorkát, közben néhány igazán csúnya szót is elmormolt a bajsza alatt. Ilyen kor nincs segítség a közelben?
Utoljára módosította:Hayley L. Martinez, 2015. november 28. 00:29
Hayley L. Martinez
INAKTÍV


A hajszínemnek semmi köze a pszihés problémáimhoz!
RPG hsz: 21
Összes hsz: 327
Írta: 2015. október 30. 22:53 Ugrás a poszthoz

Choi Min Jong

Kinézet


Egy ideje gondolkodott rajta, hogy meg kéne tanulnia főzni. Lelki szemei előtt már látta is, ahogy a majdani férje hazaérkezik a munkából, ő pedig finom vacsival várja majd. Igen ám, elgondolni mindig könnyű, csak azután jön a valóság és pofátlanul belerondít a terveinkbe. De azért a saját ellátása szempontjából is jó pont lenne a főzés tudományának elsajátítása. De egyedül talán még a vizet is odaégetné, így egy társsal karöltve vágott neki a főzőtanfolyamnak. Úgy beszélték meg, hogy az étterem előtt találkoznak. Hay nem vette túl csicsásra a figurát, de azért igyekezett kicsit elegáns lenni, persze az időjárásnak megfelelően. Gyorsan le is trappolt Bogolyfalvára, az elé a bizonyos étterem elé. Nem látott előtte semmit, pontosabban senkit, aki úgy tűnt, mintha várna valaki, esetlegesen, netán, elképzelhetően pont egy vörös hajú, rellonos törpére. Ahogy az étteremhez ért, lecövekelt, hátratette kezeit, és elkezdett a talpán hintázni. Ide-oda nézelődött, nem különösebben a partnerét kémlelte a tömegben, csak úgy mindent megnézett, szemügyre vett, mondhatni "analizált". Kantáros nadrágja zsebéből néha-néha előkapta az okos-képernyős mugli-ketyeréjét és megnézte rajta az időt. Mugli ketyere? Milyen gyorsan elfelejtette a nevét annak a készüléknek, amit még néhány hónapja folyamatosan nyálazott. Hihetetlen, hogy a barátja halála mennyire megváltoztatta az életét. De nem, most nem akart rá és a szomorúságra gondolni. Ekkor észrevett a távolban egy hímnemű egyedet, amit felé közelít. Bizonyára ő lesz a főzőpartner. Hayley mosolyra fakadt, majd boldogan a fiú felé rohant, mintha csak ezer éve ismerné és a nyakába ugrott. Amint elengedte, előtört belőle a szóáradat.
- Júj, szia, biztos te vagy a főzőpartnerem, örülök, hogy megismerhetlek, én Hayley vagyok, de hívj csak Hay-nek, vagy Hay-linnek, vagy akár törpének is, vagy vörinek, vagy ahogy akarsz, mindegy, óh és téged hogy hívnak, bocs, hogy csak most kérdeztem, remélem te tudsz főzni, mert én még a vizet is odaégetem, jaj, de kis butus vagyok, hisz ha tudnál főzni, mit keresnél itt? -fakadt ki belőle egyszerre, szinte egy levegővel. Ahhoz képest, hogy kicsi, jó a beszélőkéje...
Hayley L. Martinez
INAKTÍV


A hajszínemnek semmi köze a pszihés problémáimhoz!
RPG hsz: 21
Összes hsz: 327
Írta: 2015. november 28. 02:35 Ugrás a poszthoz

Tanja Gitta Polter

Kinézet


Azta, paszta, rágó ragacs akasztva! Mennyi ízletes, édes és finom nyalánkság! Az se érdekelte volna, ha van vagy kétszáz kiló és kötelező diétát írt volna fel a doki, akkor is vett volna magának egy-két...jó, rengeteg zacskóval. Közben ment a zene, kedves kis törpillánk pedig most sem hazudtolta meg önmagát, így igen energikus és valljuk be, elég eszement, pattogással keresztezett táncmozdulatokat mutatott be ott, az üzletben. Hála istennek a bolt makulátlan volt, sőt, a padló olyannyira is szépen fel volt mosva, hogy Hayley a vad, eszeveszett táncolás közepette egy kívülről elég komikus esést sikerült kiviteleznie, tehát konkrét fenékre esett. A zacskók pedig olyan elegánsan röpült ki a kezéből és szóródott szét a földön. Amint a vöröske realizálta a helyzetet, elpattant valami és elég röhejes fejet vágott, kábé mint a rajzfilmekben amikor kifut a gőz a karakterek füléből és igen cifra kifejezéseket mormolva megpróbálta menteni a menthetőt és bevágni a zacsiba a különböző fincsiségeket. Végre egy lánynak megszólalt a lelkiismerete és megkérdezte, hogy a törpe nem szenvedett komolyabb sérüléseket.
- Hát, ha a hátsómat kérdezed -húzta a száját, amíg a cukrokat szedegette. Egy pillanatra megállt sóhajtott egyet és irónikus vigyorral a lányra meredt.
- Ennyire érdekes látvány, hogy megmentem a kaját. Jó, őszinte leszek: ba*** meg, segítenél? -tette fel a kérdést, majd aranyos mosolyra váltva hozzátette: Köszi!. Ajjaj, nem szerencsés, ha Hay így kezdi a csevejt.
Hayley L. Martinez
INAKTÍV


A hajszínemnek semmi köze a pszihés problémáimhoz!
RPG hsz: 21
Összes hsz: 327
Írta: 2015. november 28. 03:49 Ugrás a poszthoz

Hopp, egy Lilith és egy Matt!

Ruha / Haj / Kis előadás


Hayley-re egyre többször jön rá az inger, hogy "Úr isten, nekem most sétálnom kell, mert különben megfulladok ott bent". Végül is egészséges a séta meg minden, szépen, vigyorogva, énekelve, ugrándozva nézte a szép őszi tájat, levelet szedett, forgolódott, egyszer csak felfedezett a távolban egy faház-szerűséget, aminek teljesen megörült, mivel az általános iskola óta nem járt ilyenben, ráadásul utoljára pont azzal a baráttal...de mielőtt még elkalandozhattak volna a gondolatai, megrázta a fejét, hogy most nem rontja el a saját kedvét, inkább a vidám gyerekkor idézése végett megy fel oda. Vidáman felmászott, erre két egyént talált ott. Először úgy megijed, hogy halkan felsikít, de amint realizálta, hogy nem, nem két szörnnyel, hanem két diákkal találkozott, boldogan ujjongani kezdett és megindult a szólavina, mint általában hogyha találkozik valakivel.
- Jajj, sziasztok, de megijedtem, de nem azért, mert ijesztőek vagytok, csak hirtelen láttalak meg titeket, mit csináltok, ja, már bocs, hogy megkérdezem, csak kíváncsi vagyok, ó netán csak nem, bocs, hogy rögtön rosszra gondolok, azaz nem rosszra, csak na, de na...szóval ti most romantikáztok, vagy nem, mert ha zavarok, akkor elmegyek! -csillogtak a szemei, miközben kábé egy levegővel elhadarta a kis monológot.
Hayley L. Martinez
INAKTÍV


A hajszínemnek semmi köze a pszihés problémáimhoz!
RPG hsz: 21
Összes hsz: 327
Írta: 2016. január 16. 19:29 Ugrás a poszthoz

Márky Sebestyén
Ruházat / Hajzat


Bevallom, először nagyon megijedtem, mikor megláttam, hogy "márnemistudommianave" mit művel a vörös kis hajacskámmal, de máj iszonyatosan megkedveltem ezt kis bolond narancs-pink párocskát. Már csak azt sajnálom, hogy feleslegesen vettem a fejecskémre papírzacsit. Na mindegy, farsangra tökéletes lesz, csak kicsit ki kell pofozgatni csillámmal, meg festékkel, meg minden ilyen szupcsiság. De vissza a csini kis hajamhoz. Ha már úgy is olyan csinatos lett a frizum, gondoltam mászkálok kicsit a faluban, had lássa mindenki, milyen szipi-szupi fürtöcskéim lettek. Mázli, hogy olyan super-women vagyok, hogy nem nagyon szoktam fázni, szóval magamra is kaptam a cuki, szivárványos ruhácskámat, egy ősrégi dzsekit, meg egy csudi menci bakancsot és meg is indultam a falu kalandomnak! Mentem, mentem, mendegéltem, illetve ugrándoztam, majd megláttam valami eszméletlen nagy kircsiséget! Egy játszótér! Juj, már évmilliárdok óta nem voltam játszótéren! Egy hatalmas örömugrás után hanyatt-homlok rohantam az első mászókához, amit megláttam, majd elkezdtem felmászni a legtetejére. A legmagasabb részén pedig jó hangosan elkiáltottam magam: "Én vagyok a világ királynője!!!"
Majd egy biti-buti ötlettől vezérelve (sajnos sok ilyenem van) beakasztottam a lábacskáimat egy helyre, majd fejjel lefelé lelógtam. Csak sajnos későn vettem észre, hogy a ruhácskám a nyakamat takarja a....a fehérneműm helyett. Ki is szabadítottam volna magam, csak a pöttöm kis sártaposóim beszorultak. Nem mozdultak se ki, se be, se jobbra, se balra. Nagyon megijedtem és pánikba esve kiabáltam!
- Segítség, segítség, törpe vég- és erkölcsveszélyben! -kiabáltam és visítoztam, mint a fába szorult féreg, de hiába, nem jött senki. Mivel így, felfordítva a fejem is kezdett fájni, már a kezemmel is kalimpáltam és úgy kiabáltam. Nagyon féltem, hogy felrobbanna, ezért egyre jobban kiabáltam. Ekkor egy fiút fedeztem fel a távolban. Lekonyuló....illetve per pillanat felkonyuló szájjal, cuki szemekkel, nézve ordítottam rá
- Te, ott. Nem érdekel az se, álruhás troll, vámpír, vagy pont tudjukki vagy, csak SZABADÍTS KI INNEN!!! -kiabáltam teli torokból a srácra, remélve hogy meghallja egy törpe segélykérését...
Utoljára módosította:Hayley L. Martinez, 2016. május 15. 14:46
Hayley L. Martinez
INAKTÍV


A hajszínemnek semmi köze a pszihés problémáimhoz!
RPG hsz: 21
Összes hsz: 327
Írta: 2016. május 15. 15:21 Ugrás a poszthoz

Márky Sebestyén
Ruházat / Hajzat


Hála a magasságokban lévőnek, a leordított srác meghallotta a segélyrikoltásomat, igaz, kissé lassúak voltak a hanghullámaim, na nem majd, legközelebb rappelve kérek majd segítséget, hogy gyorsabban terjedjenek a hangjegyeim, már ha lesz legközelebb, mert a tutira fix, hogy nem merészkedek egy hamar mászóka közelébe, nehogy még egyszer foglyul ejtsen. Na, szóval a szőke herceg, aki megment, meg is érkezett, csak a ló futott ki alóla menet közben, de na, ajándék lónak, na, hagyjuk a lovakat, szóval megérkezett a srác, és hát, a feje olyan vörös árnyalatot vett föl, mint amilyet én is hordtam egyszer, csak én a hajkoronámon. A kezdő kérdésére viszont le....illetve ebben az esetben felbiggyesztett szájjal, durcis arccal és karba tett kézzel néztem rá.
 - Foglyul ejtett egy gonosz mászóka, szerinted hogy vagyok? -néztem szegényt, aki nyilván még nem látott hasonló törpét, aki képes és foglyul ejteti magát egy gonosz játékszerrel. A következő mondat még jobban felhúzott. Mert hát rossz, ki rosszra gondol, én meg egy rossz kislány vagyok.
- Mi, mi az, hogy mit fogj? Kéz és láb, csak nehogy csúnya helyekre tévedjenek a kezeid kis apám, mert nem illik kihasználni egy ilyen helyzetet, hogy kitapizzuk a hölgyet, de na, segíts légyszi! -váltottam kétségbeesettre, mert ahogy éreztem, a színpompás fejemnek már nem kellett sok, hogy kidurranjon. Jobb lesz, ha az úrfi siet, mert nem akarok meghalni!
Utoljára módosította:Hayley L. Martinez, 2016. június 15. 11:01
Hayley L. Martinez
INAKTÍV


A hajszínemnek semmi köze a pszihés problémáimhoz!
RPG hsz: 21
Összes hsz: 327
Írta: 2016. június 15. 12:21 Ugrás a poszthoz

Márky Sebestyén
Ruházat / Hajzat
Kicsit későn, szorrika


- Felőlem, ha szeretnéd, hálából meghívlak kajálni, ha szeretnéd, csak előbb légyszíííí, szegíííts! -csaptam át magam hisztisbe, mert hát igen, nagyon féltem és szentül hittem, hogy csak ez a herceg tud engem megmenteni a sárkány karmai közül! Jó, a mese készítői lehet túllépték a keretet, ezért van itt mászóka, nem sárkány, de őszintén szólva ezzel én is kiegyeztem. Vörös fejű megmentőm folytatta:
- Én még azt is elfogadtam volna. De ne kérdezgessünk, majd dumcsizunk a mentőakció után! - adtam ki az utasítást, közben a szoknyácskámat a gravitáció ellen uszítani, hogy megkönnyítsem a srác helyzetét, meg hát erkölcseim is vannak ám nékem! A hősöm magyarázkodása végül ráébresztett, hogy teljesen jogos volt.
- Jóóóó, na, talán egy kicsit rossz kislány módjára félreértettem a dolgot, bocseszka! Nincs hari, oki? -nyújtottam oda a jobb karomat (eredetileg ölelkezni akartam, de rájöttem, hogy a bal kezem elengedhetetlen, hogy a szoknyám a helyén maradjon, szóval marad a kézfogás. No, hősöm akcióba is lépett, én meg nem láttam semmit, csak képzelhettem, hogy mit csinálhat. Egyszer csak emelkedni kezdtem. Eleinte felsikoltottam, de aztán rájöttem, hogy adni kéne valami helyzetjelentést.
- Okika, megpróbálom kiszabadítani a csülkeimet! Okkéé, khm, ezt így, ezt meg így, vagy nem, inkább erre kéne, de, ahhm, nem, csak kihúzzuk szépen! -kommentáltam hangosan, illetve publikáltam ötleteimet, a lábaim kiszabadításával, majd végül csak simán kihúztam az egyiket a két kacsóm segítségével és amint az egyik kiszabadult, csak simán ki kellett rúgnom a maradék részemet, ahha, csak egy baj volt ezzel. A lendület is megérkezett és én pedig erőset rúgtam, ezért eléggé eltávolodtam a mászókától és mivel feltartott voltam, persze hogy megijedtem, hogy elesek, éppen ezért fel is sikítottam és halálra vártan becsuktam a szemeimet...
Utoljára módosította:Hayley L. Martinez, 2016. szeptember 24. 12:38
Hayley L. Martinez
INAKTÍV


A hajszínemnek semmi köze a pszihés problémáimhoz!
RPG hsz: 21
Összes hsz: 327
Írta: 2016. szeptember 24. 13:02 Ugrás a poszthoz

Márky Sebestyén
Ruházat / Hajzat
Kicsit későn, szorrika


- Szupcsi-tupcsi, de nya, addig nem mehetek, amíg nem szedöl le! -utaltam arra, hogy szedjen már ki végre, nem akarom itt leélni a kicsíny kis éléetemet! De várjunk csak! Most, most randira hívtam? Jézi, randira hívtam! Mondjuk cuki srác, adok neki egy esélyt. A magasség próbán könnyű szerrel átment, vagyis nem kell majd rugú-cipőt vennem, ha a szemébe akarok nézni, ami jó dolog. Végül a hősöm megnyugtat, hogy mindjárt megment. Nem sieti el. Ez egy újabb jó pont. Mert megfontolt, nem rohan, nem habzsolja úgy a dolgokat, mint én (kivéve az édességet, azt én eszem a leggyorsabban) és így majd talán rásarkall, hogy józanabb legyek és ne pörögjek annnyira.
Mindjárt megmentődök, mindjárt kiszabadulok a gonosz mászóka fogságából. Már az egyik csülköm kint van, maradt a másik. A jobbos. Ebben az esetben viszont nem annyira jobbos, mert elég szencsétlen dolog utolsónak kiszabadulni egy ilyn szorult helyzetből. De én szurkolok a jobbosomnak és ahogy hallom, az egyszemélyes felmentő seregem is. Mindárt. Megvaaaan! A nagy lendület mindkettőnket a földre küldött. Szegény srác, kicsit agyon nyomhattam, mert rá estem és hallottam valami nyikkanást, tudjátok, mint s rajzfilmekben. Bevallom, én is sikítottam, csak amíg füldre nem értem. Ki se bírtam nyitni a szemem, amíg biztos nem lettem abban, hogy élve, a füldön, illetve a megmentőmön trónolok. Kinyitom a csipám, felülök, körbenézek. Élek! ÉLEEEEK! Vigyorogva felpattantam, pörögtem, ugráltam, örömömben kántáltam.
- ÉLEEEK! ÉLEEEEEK! TÚLÉLTEEEEM! -újongtam, majd hasra feködtem és megcsókoltam a földet. - Édes anyaföld, hiányoztam? -majd észrevettem a földön heverő hercegemet, aki megszabadított a fogságból. Négykézláb odamásztam hozzá, megöleltem és egy jó nagy cuppanós puszit nyomtam az arcára.
- Megmentettél! Én hősöm! Hálám örökké üldöz majd! Magszabadítottad a királylányt! -ölelgettem, ahogy tudtam, majd hírtelen elengedtem.
- Az én nevem Hayley! Megtudhatom a megmentőm nevét? -mosolyogtam rá szégyellősen és talán kicsit vöröses arcal is. Mint a filmekben. Éreztem, hogy ebbőllehet valami.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Lolita Marks összes RPG hozzászólása (14 darab)

Oldalak: [1] Fel