Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Újabb ördögi terv van készülőben, mely a világ leig... Úgy értem némi problémát fog okozni az itt lakóknak. Norbert hülyeségmérője úgy tűnik kiakadt, legalábbis abból ítélve meg a helyzetet, hogy jelenleg Aisha-ra vár, hogy eleresszenek egy zsáknyi pixit. Mielőtt kételkednénk, ennek mindenki nagyon fog örülni, csak erről még nem tudnak. De erre találták ki az emlékeztetést. Épp az órájára pillantana hősünk, mikor valaki gyönyörű ívben ugrik neki, mindössze a csatakiáltás marad el a heves üdvözlésből. Úgy dől hanyatt, mint egy zsák krumpli és áldja az eszét, hogy nem pofára esett, mert akkor nem csíntalankodnának, hanem mennének a gyengélkedőre egy új orrért.
- Fú hallod, brutális lendülettel estél nekem, ejnye... Ne tanulj az amcsiktól - elvigyorodik, majd örömmel veszi, hogy mindketten felkászálódnak. A navinés nem egy kétajtós ruhásszekrény, de mint tudjuk, az összevissza fizikai erők, mint a lendület, gyorsulás, gravitáció, munka, igazából nem tudom miért sorolom, na de szóval ezek hatottak és testtömegét némileg felturbózták.
- Óóó, igazi túlélő vagyok, de látom te is. Ez pedig remek alkalmat ad arra, hogy szórakozzunk - sunyin dörzsöli össze tenyereit, mintha legalábbis zseniálisan ravasz ötlete támadt volna, ám ezen már rég túl vannak. A bizonyítékok persze eltűntek. - Elhoztad a cuccot? - ez volt a kódnév jelenleg. Nem mondhatták ki, végtére is itt még a falnak is füle van, aztán valamelyik festmény árulkodik. Na nem mintha nem lenne egyértelmű, amint kinyílik majd az a zsák...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Hallgatja a lány gyors hadarását és őszintén örül, hogy nem ő az egyetlen, aki állandóan érthetetlenül köpködi a gondolatait kifelé. Norbi tipikusan a gyorsan beszélők táborát erősíti, akinek a gondolatai olyan gyorsan cikáznak, amilyen gyorsan még csak szólni sem tud, így folyamatosan beszél és beszél, hátha mégis sikerül mindent kiadnia magából. Amilyen az ő formája, pár perc múlva már azt se tudja, mi volt olyan fontos.
- Amerikai foci? Hát nem elég veszélyes a kviddics, te lány? - oké, itt nem megy test a testnek, de még eridonosunk is jobban hevülne az ötletért, ha nem egy x kilós vasgolyó csókolná hátsófertályon. Szóval végül is, ha át tudják ültetni varázslatba, mehet az amerikai foci is. Sose játszott még, de sok agressziót hallott róla.
- Ez azt jelenti, hogy az igi bát beszórtad csillámporral és vissza is jöhettél? - csodálkozva pislog a lányra. A perc, amikor rájössz, hogy Rabbotnak is ugyanolyan jól áll a csillogó trutymó, mint mondjuk... Mint mondjuk egy giccses születésnapi képeslapnak, vagy egy póninak. Egy csillámpóninak.
- Jó kérdés kolléga, a legfontosabb az álcázás... Olyan helyet kell keresnünk, ahol el tudunk vegyülni, mégsem túlzsúfolt, a sok szemtanú megárthat... - tiszta bűnügyi sorozat a mai napjuk. Vajon a tettes hová rejthette az áldozat holttestét...? Ha ez így meg tovább, ez lesz a következő kérdés, amit fel kell majd tenniük. Mindenesetre a kis pixik már nagyon rendetlenkednek odabenn a zsákban, így ideje volna szabadon engedni őket. - Mi lenne, ha a könyvtár vagy a konyha lenne a célpont? Esetleg a társalgó... - töprengő arcot vág, ahogy lassan sorra veszi az iskola helyeit. Nem könnyű...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Leszállt az éj. Egy árny suhan el a kastélyt megvilágító fények alatt, szinte észrevétlenül tűnik tova a kísérteties alak. Aki csak látja, suhanást észlel. Norbi ma felderít. Már csak a tini ninja teknőcös szerkó hiányzik, ez azonban teknő híján nem túl divatos és méretre szabott viselet, így könnyed, fekete nadrág-fekete póló kombóban lopakodik tova. Egyenesen a Vadőrlak és környéke felé tart, ahol reményei szerint legalább kétméteres kincsekre lel. Bizony, unikornisokra. Csak azért nem lábujjhegyen teszi meg az utat, mert nem egy filmben van, de az aláfestő zene ott zakatol a fejében. Valószínűleg egy ártatlan mókust is sóbálvánnyá átkozna - ami ezek után szó szerint lefordulna a faágról és koppanna a földön -, ha veszélyes fajba sorolt nyolcezer x-et látna benne rejtőzni. Vagy elküldené az X-faktorba: átjött.
Odaérve végre valahára sunnyogva beljebb merészkedik. Lebukik a talajszintre, szimatol, figyel, hallása s látása, mint egy jól fejlett vadászkutyáé. A kaméleonok tőle vesznek leckéket. Na de hol van már az a nyavalyás egyszarvú? Itt kellene állnia és rá várnia, hiszen evidens, ha Norbi érkezik mindenki elájul. De ha nem is mindenki, az unikornisok feltétlenül. Nem minden nap lehet találkozni egy ilyen szexi, fekete ruhás, eridonos állattal. A lelke mélyén egyébként elképzeléseim szerint Norbi egy pillangó lehet. Azt már nem tudnám megindokolni, miért, de látom repülni és ez épp elegendő ahhoz, hogy alátámassza az állításom. Beljebb merészkedik, folyamatosan, csak lesi bújva azokat a csodás teremtményeket. Nem véletlenül akar bestiakutató lenni ugye. Nyilvánvaló, hogy szoros barátságot kell kötnie egy vérszomjas magyar mennydörgővel és együtt kell popcorn-t ropogtatniuk a plazma képernyős TV előtt. Az persze várható, hogy a kukorica kissé megég majd, amint Falatka - mert ez lesz a házi sárkánya neve - kipattogtatja őket, de ez a túlélésének záloga, pont nem érdekli.
Felemeli fejét és nesztelenül körbetekint. Vár. Hamarosan meg fog érkezni az áldozat a csodás lény. Érzi a reumájában, hogy itt rejtőzik valahol.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Az álcája több, mint testőr tökéletes volt. Eltűnve a gyep színében, osonva a sötétben, a fák árnyainak nyomában lopakodva… Erre egyszer csak neszezést hall és mit ad isten, valaki orv s galád módon mögéje kerül, hogy ártatlanságát elvéve meggyalázza. Mert lássuk be, ha valaki az éj csendjében odaoldalaz hozzád, szépségemnek hív és megkér, hogy ne fuss el, az az első dolgod, hogy a lábad a nyakadba kapod és futsz a legközelebbi auror parancsnokságig, mert egy pedofil sorozatgyilkos üldöz. Egyébként ettől függetlenül Norbi nem veszi a szívére a kedves udvarlást, simán lazán felpattan, s fényt gyújtva az éjszakába, támadójára szegezve pálcáját.
- Áááállj, te unikornis állat! – teátrálisan kiált fel, mint azokban a színpadi drámákban, amikor egy fontos leleplező jelenet van. Tudjátok. Így, hogy Norbi kivont karddal pálcával és felkészülten mered a másikra, rá kell jönnie, hogy alattomos zaklatója nem más, mint egy nagyon szőrös, de egyébként veszélytelen férfi. Nem is leplezi csalódottságát, amikor végre megszólal.
- Az egy dolog, hogy én nem vagyok unikornis, de te sem vagy! Egyébként biztos jóképű lennék szarvval a fejemen – az égnek emeli tekintetét, miközben elképzeli, majd felröhög. Ez nagyjából megközelíti a csendes téboly állapotát, de persze abszolút egészséges szinten. Bár fogalmam sincs, hogyan lehet a téboly bármilyen formában is normális, de ez talán az. Mikor úgy érzi, mindkettejük szeme kellő mértékben kiégett, leereszti pálcáját, hogy megint sötétség boruljon rájuk. Nem lenne jó, ha azt a kevés unikornist is elriasztanák, ami esetleg errefelé üti el unalmas óráit.
- Gondolom te is unikornist keresel, szóval egy csónakban evezünk. Fogjunk össze, ketten több esélyünk van a… Az elkapására – majdnem közölte, hogy a túlélésre. Nem hiába, rengeteg filmet nézett végig és, ha legalább ezernyiben nem nyomják be legalább egyszer ezt a klisét, akkor soha. Ráragadt a dolog, hiszen filmbeillő jelenet, ahogy a két főhős egymásra talál a dzsungel sötét erdő mélyén és végül összefognak, mert csak így menekülhetnek meg Godzillától és rokonaitól. Várjunk csak, az nem a ragadozó volt? Amúgy se ketten voltak. Kit érdekel? Sokkal fontosabb most a küldetés. Egy briliáns csapda kieszelése…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Norbi kissé furcsán néz az idegenre, aki elég bizonytalanul próbál meg közölni egy nyilvánvalóan egyértelmű tényt. Ott már baj van, ha egy ember szarvat növeszt, ráadásul a fejére. Na mondjuk máshová is, végtére is nem az unikornis-sündisznó-emberek fajába tartoznak vagy mi a rákfene.
- Ez egy zseniális megállapítás – bólint egyet, mintegy jelezve, hogy valóban. Csakhogy valamiért hősünk a közeledő alakot egy mini-egyszarvúnak vélte látni. Ha olyan szögbe fordul ez a pompás állat, még az is lehetséges, hogy a szarvát nem tudják tisztán kivenni, esetleg pusztán lónak hat. Ami nem azt jelenti, hogy Nándor egy állat, aki szőrös és hátul hajzuhatag szerű farka van. Igazából, ebből már sehogy sem jövök ki jól, ahogyan a fiam sem, így inkább lépjünk biztonságosabb mezőkre.
- Félóriás? – pislogás nélkül mered a férfira, majd végignéz magán. De a félóriások olyan… Félig hatalmasak. Norbi meg olyan… Kicsike. Mármint hozzájuk képest. Várjunk, most valaki tényleg elsütötte rá ezt a behemót jelzőt, majd megjegyezte, hogy ez nem probléma? Hát mindjárt eszét veszti a szerencsétlen itt hirtelen, de mivel amúgy sem volt sok neki, ezt a küldetést egy pöppet későbbre halasztja. Ha mondjuk negyed óra múlva dobja el az agyát, ugyanaz lesz az eredmény: nem fog nagyot csattanni. – Ha ez megnyugtat, totálisan ember vagyok. A legkisebb lábujjam körméig – végre elvigyorodik, ő ezeket nem veszi zokon. Tekintve, hogy kölcsönösen nézték egymást állatnak – szó szerint -, így nincs miért neheztelnie a másikra. Na jó, egy kicsit talán, de ő nem az a típus.
- Jaj hát én se úgy értettem, hogy felcipelem az Eridon toronyba téglát legelni – megcsóválja a fejét hitetlenül. Kicsit különösnek találja a férfi hozzáállását ezekhez a dolgokhoz, olyan… Előítéletes. Bár lehet ez csak azért alakul így, mert Norbi fogalmaz kétesen. – Én csak meglesni jöttem őket, csak hát sosem voltam a szavak embere – széttárja a kezeit, amolyan „tiszta vagyok, így hódítok nem unikorniskereskedő” stílusban. Hogy mennyire lesz meg a foganatja a dolognak, az persze kiderül, de véleményem szerint nem tűnik rossz embernek. Jó, ez a fekete rablócucc nem lendít sokat a helyzetén, de hát bele kell olvadnia a környezetébe! Járkálhatna rikító rózsaszínben is, de hogy egyszarvút nem látna, az is ziher.
- Mondd csak, jó helyen járunk egyáltalán?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A bakancslista úgy tűnik szűkülni készül. Drága kviddicses csapattársa, Bakonyi kisasszony társaságában ül most jelenleg egy régi filmeket vetítő moziban, hogy végig nemsírja a csodálatos hajótörés romantikusan drámai történetét.
Ti kis butusok, ez nem randevú! Miután Annamari megmentette Gergőt a gurkók pusztításától, ráadásul nem is egyszer - kétszer! -, így a meccs után fiunk odament, hogy illedelmesen megköszönje az amúgy teljesen magától értetődő munkát. És mi történt emberek? Csűrték-csavarták hát a szót tovább és hosszabban, minek következtében eljutottak a filmekig és, mint tudjuk, ezzel a témával kenyérre lehet kenni Norbertót. Mit ad isten, szóba került, hogy még egyikük se nézte meg a Titanicot könnyekben úszás nélkül, s az is, hogy ez egyik tétele a fiú bakancslistájának. Innen hát az ötlet, hogy lessék meg együtt. A százas pézsé persze ott csücsül kettejük között egy hatalmas üdítő és egy kis popcorn társaságában, de feltett szándékuk száraz szemmel végigülni ezt a marhatóni alkotást.
Nos tehát eljöttek Budapest egyik szívébe, ahol is beültek az egyik moziba - logikusan oda, ahol adják a filmet - és most már megismerkedett Jack és Rose. Hát nem romantikus? Drága Norbinknak már szinte könnyezik a szeme. Hiába, ilyen ez a film, maga a hajó monumentalitása is megríkatja az embert.
- Jaj Anna, én el fogok bukni - szipog egyet, de nem, visszapislogja a kicsordulni vágyó sós folyadékot. Ezúttal nem veszíthet. Meg amúgy is, mi az már, hogy egy lány jobban bírja a Titanic-ot, mint ő? Hát nem is vagy férfi apukám! Embereljed meg magadat de baromi gyorsan oszt röhögj a sok hülyén, aki megfullad. Fogd fel komédiaként. Jaj, de nem egyszerű az élet, ha ilyen szentimentális Szentmihályik tarkítják...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Na jó, vannak égő és vér ciki dolgok. Beülni a moziba és eldönteni, hogy nem fognak sírni a Titanicon... Elsőre csak szimplán hülyeségnek tűnik. De látni őket, ahogy küzdenek a késztetéssel - és itt főleg Norbira célzok - viszont egyenesen röhejesen nyomi. Mert lássuk be, ha Maris zokog, érthető, végül is lány, ő ejthet könnycseppet egy könnyfakasztó sztorin. De egy férfi?! Azt már semmiképp sem! Így hát kissé szégyenkezve fordul partnere felé és pislogja ki szeméből az előtörni vágyó borzalmakat. Juj.
- De, lehet - bátortalanul válaszol, majd a vászonról elvonva tekintetét kajánul elvigyorodik. - Szerintem allergiás vagyok a Titanicra - ártatlanul pislog, de a nevetőráncok ott bujkálnak a szeme szélein. Egy filmre nem lehet biológiailag allergiás senki. Vagy már igen? Tudniillik ma már mindenre van valamilyen megnevezés. Azokra is, akik a kacsáktól félnek. Az aaaa... Fú, hát most így nem tudom. De ma már mindenre van orvosi latin kifejezés, erre is lehet. A következő ajánlatra viszont felcsillan a szeme, bár félig szomorú is. Nehezen vallom be, de az eridonos szívesen elénekelné a tetőn a Celine Dion dalt, ha cserébe Maris fogja, hogy ne essen le. Akárcsak a filmben. Ez viszont nem opció. Majd külön megcsinálják, lesz idejük a naplementében... Akarom mondani: mi? Ezt soha!
- Ez a lehető legborzalmasabb fogadás... Csináljuk - bólint egyet elszántan és ismét a vászon felé fordítja figyelmét. Most jön az üzekedés, menekülnek, jég... Csak a szokásos. Csak a nagyi ne dumálna bele, az olyan szívszaggató! Egyébként így társaságban és a tét tudatában nem is olyan sírós ez a film. Gondolja most. Amíg nem kezd el a hajó süllyedni. És a gyerekek! És az anyukák! És úristen, alig menekül meg Jack és Rose! Norbit teljesen hatalmukba kerítik a látottak, lesápad a vészes részeknél, de felderül az arca a kijutásnál, a nagyja viszont még hátra van.
- Na mostantól kell masszívnak lenni - belekortyol kólájába és igyekszik elvonatkoztatni mindentől. Férfi. Erős. Nem sír. Sír. Sírni fog. DE NEM!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Tágra nyílt szemekkel mered a férfira, akiről azt hitte, hogy unikornis. Ez milyen kérdés már? Mi az, hogy mennyi van neki? Mint egy rendes, normális homo sapiens sapiensnek. Ez... Ez... Hagyjuk.
- Tíz, ember, mint neked! - védekezőn emeli fel kezeit maga elé. Hagyjuk már ezt a faj témát. Mindenből ugyanannyi van, mint ahánynak lennie kell és kész. Különben is, most az unikornisok fontosabbak, mint Norbi besorolása, főleg mivel ez elég egyértelmű. Közben persze körbekémlel, hátha erre téved egy egyszarvú és beszáll a diskurzusba, hogy neki nem lábujja, hanem patája van. Oké, merész elképzelés, de miért is ne? Jogokat akarunk az unikornisoknak! Várjunk csak ez... Ez nem az a kampány, majd legközelebb újra elsütöm.
- Hát igen. A tégla tudtommal nem egészséges senkinek sem - vállat von, de rögtön szemet fület szúr neki, hogy kitérnek az iskola témára. Igaz, hogy nem reklámozta eddig, hogy mestertanonc, vagyis tanuló, de Nándor nem is ezen akadt fenn... Hanem a házon. A házon. Mi van, ha ő valami ellenséges csapat vezetője? Biztosan a pirosak ellen szervez merényletet kenyérletételt és most infókat akar. Nem mutatja, de a gyanú árnyéka fellángol benne - ez kissé paradox kijelentés volt -, s nem is apad. Főleg, mikor egy hölgyről kérdezik. Szemöldökei a magasba szaladnak. Ez a férfi egy... Pedofil! Igen, már a legelején is gyanús volt, hogy gyermekek megrontója ezzel a szakállal és értetlenkedéssel! Elhiteti, hogy ártatlan, aztán BAMM! Rögtön bekapcsol a védelmi rendszer.
- Maga talán a szeretője? Ugye nem akarja zaklatni? - szemei élesen villannak Nándira. Szerencsétlen flótás, ezt nem kellett volna megkapnia. Ha Norbi tudná, hogy valójában Anna a férfi lánya, most hisztérikus röhögésben törne ki, fetrengene a talajdzsungelben, majd elnézést kérne. De ez utóbbit csak a felsoroltak után, természetesen. Nem merészkedik közelebb, mindössze előrébb hajol, hogy felmérje ellenfélnek hitt beszélgetőpartnerét.
- Mondja csak, maga mit keres itt ilyen későn? Mi van akkor, ha maga az unikornisvadász? - elkerekednek szemei a felismeréstől. Egyébként itt már sejthető, hogy Norbi csak adja a hülyét, ámbár be kell vallani, baromi jól csinálja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Épp egy jól szituált sárgarépát rágcsálva, pontosan a konyha irányából közlekedik azt se tudja merre. Most, hogy tulajdonképpen nyúltáppal tömi magát, nincs is olyan dolog a világon, amit ne lenne képes megtenni. Be is fordul a közeli sarkon és egyszer csak hirtelen... KECSKE. Sokat látott eridonosunk számára is megdöbbentő látvány egy rózsaszín, nem mellesleg dizájnosan csillogó, járkáló tejgyár. Először ránéz a répára: biztos a manók raktak bele némi elestélt, de mivel ezidáig ez az egyetlen környezetéből teljesen kilógó dolog, amivel találkozik, így megpróbálja elfogadni, hogy amit lát, létezik. Nincs könnyű feladata.
Míg a szerver feldolgozza a kapott információt, a kecske - becsületes nevén: A Kecske - odasomfordál hozzá és az oldala mellett tartott répát egyszerűen kihúzza a kezéből. Méltatlankodva csóválja meg a fejét, de úgy dönt, ha ez a kis dög eleszi előle a napi betevőjét, dolgozzon meg érte. Élete legsötétebb mélypontja következik ekkor. Körbejárja a kecskét, mintegy felmérve annak fizikai állapotát, majd mikor úgy dönt, hogy egy lopkodó (kecske)nő megbecstelenítése nem ütközik semmiféle társadalmi normával, egyszerűen felül a hátára. Jól látjátok emberek, a hátára.
- Gyíte kecske! - ezzel a felszólítással megragadja a pórázt és - édes jó uram - rácsap a szerencsétlen állat hátsóbb felére, mármint inkább testének utolsó harmadára, hiszen a kecskéből kifelé irányuló forgalom csomópontját nem óhajtja piszkálni. Azt viszont érdemes megjegyezni, hogy bármilyen szívós is A Kecske, azért Norbi nem két kiló, ami azt jelenti, hogy a nyomorult ugyan elindul előre, de lábai kissé rozogán tartják meg őket. Idő kérdése, hogy mikor adja majd fel a küzdelmet. Onnantól Norbi már csak a "Kecskegyilkos" néven fog futni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Igazából szerencsétlen kecskének még egy hangyányi szerencséje sincs, hiszen Norbi nem várja meg, hogy kiélvezze az elorzott falatokat, nemes egyszerűséggel ráül. Csak egyetlen dolog biztosítja, hogy az állat életben van és nem nyelte félre a még szájában bukfencező répadarabot: nem esett össze holtan. Látod te szamár - pardon, kecske, így jár az, aki meglop egy Szentmihályit! Most aztán nyállal szippanthatod az energiát és a nem létező szénhidrátot magadba, hogy ne murdelj meg nyomban. Ez kellett? Megkaptad!
Ezen idilli képet egy hang töri össze. Fiunk kérdőn pillant a másik srácra, aki nem tudjuk, honnan került elő, de nyilvánvalóan nem érti a szituáció abszurditásán túl megbúvó lényeget. Mit is csinál? Igazából egy véges teherbírású haszonállatot ül meg jelenleg abban a reményben, hogy feljut vele az Eridon toronyba. És különben is, az kecskegelni, te alulművelt surmó.
- Ennek az özvegy kecskének a bosszúja az volt, hogy megette a répámat, pedig nem is ártottam neki. Hát ráültem. Valamit valamiért - megvonja a vállát, de ő is érzi, hogy ez több, mint nevetséges. Aztán a hölgy is szólni kíván az úr mellett, így Norbi kegyesen odafordítja tekintetét és maga is haragra gerjed. Hogy képzeli valaki, hogy beleszól konfliktusába A Kecskével? Azért még egy állatnak is vannak jogai, mint például... Hát kell lenniük. Igazából csak a szerencse műve, hogy megindul lefelé, mert ahogy ő lezúg az említett szenvedő hősről és az szó szerint fellélegzik, már kerül is fejjel lefelé. Bizony, Norbi a szerencse fia, az a nyomorult jószág pedig megélheti élete legrosszabb napját. Nem elég, hogy rózsaszínre festették és behurcolták ide, még a green peace szabályzatába ütköző kecskegelést is végrehajtották rajta, majd lógás általi halálra ítélték. Tiltakozásul mekeg is egyet. Ha ilyen egy kecske élete, soha ne váljon azzá senki. Nem vicc.
- Normális vagy? Mit művelsz ezzel a kiszolgáltatott állattal? - úgy kel ki magából, mintha az övé lenne, s közben nem is sejti, hogy a valódi kecsketulaj vele szemben áll. Bizony. Értetlenül pislog, majd Ethan felé fordul. - A nőd meg van hibbanva! Állatkínzó! - és mondja ezt a galamb a verébnek. No, kétség sem férhet hozzá, hogy a helyzet komikus mivolta épp annak tragikusságában rejlik. Három érett fiatal áll egy csillámló kecske felett és azon vitatkoznak, mi volna a helyes döntés ezek után. Ahelyett, hogy visszahelyeznék ezt a szerencsétlent természetes környezetébe. De semmi gond, a logika nem erőssége a csapatnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Azoknak, akik lemaradtak az idény utolsó kviddicsmeccséről, nos, vázolnám a szituásziónt. Norbi gondolkodott - pedig már milliószor mondtam neki, hogy NE tegye - és kiötölte, hogy a kvaffot menetiránynak háttal, vagyis pontosan 180°-kal rosszabb szögben óhajtja megszerezni, mint azt ildomos lenne. Ezzel még nem is lett volna olyan hatalmas nagy probléma, azt leszámítva, hogy a hülyék se csinálnak ilyesmit. Így esett meg hát, hogy ő szépen, járgányán full szabálytalanul ülve beért Nedra mellé és úgy döntött, kell neki a bőr. Mármint nem Inedra, miket gondoltok? A labda a kezében már inkább. Ekkor kezdődött az üzekedés: add ide a labdát, a labdát add ideeee, én a labdát oda nem adom... Körülbelül így nézett ki, csak az agresszivitás faktort kicsit megtoltuk alulról, szóval tulajdonképpen egymást is ráncigálták a kvaffal együtt, majd az utolsó lendítés alkalmával, mikor a levitásnak már tényleg el kellett volna engedni azt a nyomorult gömböcöt nem tette: helyette elterült Norbin, ennek következményeképp mindkettejüket lesodorta a... Képszakadás. Legalábbis Norbi részéről. Szóval Yarista csiribú-csiribá csinált sarat, ők meg potty, beleestek. És igen, ripityára törték magukat. Mert a fiam nem volt eddig is elég agyalágyult, kellett még neki ez a zuhanás, tényleg, valóban.
Hogy pontosan mije és hol és mennyire törött el, azt nem is részletezem. Egyszerűbb arról beszélni, mi maradt a nyomorulton épen, ebből pedig nem sok minden van. Az agyrázódást például garantáltan, ingyen és bérmentve kapta meg, ezért lehet, hogy még mindig eszméletlen. Ami persze jobb is, mert ha felébredne, mindene fájna. Lehet, hogy még a szemgolyója is, sose tudni. Mégis, egy idő után illene felrázódnia éberségét vesztett állapotából, így eshet meg, hogy nyöszörög valamit. Aztán a szemeit is megpróbálja kinyitni, de megvan az a rossz szokása ennek a helynek, hogy fehér és fényes. Nem lesz ez így jó, inkább vakon járkál élete végéig, csak lőjék már le azt az izét. Nyöszörög még egyet, majd ismét megpróbálkozik az alagút végén lévő fényességgel és wáoh! Világ! Túlélte! Rögtön vigyor költözik az arcára: mekkora menőség volt már a csele! Oké, volna még rajta mit csiszolni, igazából az egészet ki kéne találni normálisan, de hát na. Megpróbálja oldalra fordítani a fejét, de a nyaka is fáj. Ekkor észleli, hogy kicsit ki van merevítve: aaha, akkor ez nem csak a nyaka lesz. Megpillantja maga mellett Szirát és vigyora édes mosollyá szelídül. De még ez is fáj neki. Jahj, Norbi, neked is néha lehetne eszed, mielőtt cselekszel.
- Vi... zet... - megpróbálja kikrákogni magából ezt az egyszerű szót, ami jelenleg megállíthatatlanul zakatol a fejében, főként porzó torkának okán. Közben igyekszik fejét a másik irányba is fordítani, ahol... Inedra. Szerencsétlen leányzó, ő sem járt sokkal jobban. Talán ez az a pillanat, ahogy egy hangyányi bűntudat ébred benne: részint ő okozta a balesetet. Nagy részt. Persze mindketten hibásak voltak, de ő kezdett neki az egésznek: ezért jár a bocsánatkérés. Majd ha jobban lesznek. Végtére is milyen baromi menők voltak ott a levegőben? Na, azért már na.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Ó fény, te dicső fény! Elárasztod Norbi szemét, ami csíp, mar, szúr és döf. Egyszerre mindenhol. Akárki is csinálja ezt a fiúval abbahagyhatná, mert nagyon rossz neki. Nem próbálja meg mozgatni a kezeit, hiszen ha a fejét se tudja, fogalma sincs mit várjon a többi testrészétől. Mondjuk esetleg azt, hogy csoda folytán leveti láncait - azaz kötéseit és járni kezd? Hogy ez pusztán pár felejthető perc és pattan is vissza a seprűre? Ugyan. A légzésével is megvan elégedve, bár a tüdeje mintha kissé sípolna. Törött bordák valahol? Ó igen, mélyeket lélegezni tilos.
Tekintete találkozik Sziráéval és ugyan nem azzal kezdi, hogy "úgy örülök, hogy látlak hercegnőm", azért abban a finom, kissé fájdalmas mosolyban benne van ez is. A homlokpuszi ugyan édes gondolat, de fájdalmas is. Nincs olyan porcikája, ami ne hasogatna, de nem szól, inkább csak iszik. Eközben hallja meg másik oldaláról is a hangot. Nők. Nők mindenhol. Fáradtan pislog kettőt és előbb barátnőjére néz, hogy reagáljon neki. Ez persze úgy néz ki, hogy pár másodpercig forog felé és megszólal.
- Nem szabadulsz tőlem egykönnyen - próbál kacsintani, de ebből csak annyi lesz, hogy mindkét szemét lehunyja. Igazából nem értjük, mire fel ez a hódítási vágy: a lány végtére is mellette gubbasztott egész idő alatt, valószínűleg el van csábítva, ha ezt kibírta mellette. De mégis, jól esik neki, hogy törődhet picit vele. Hogy kicsit adhatja önmagát. Ekkor jön a következő fájdalmas manőver: Nedra felé fordulás.
- A víz után az lett volna a következő, de ember tervez, Merlin meg... - ez egyébként burkolt hasonlat magukra is. Hiszen úgy tervezték, hogy a levegőben maradnak és végigjátsszák az idény utolsó, mindent eldöntő meccsét, mégis itt kötöttek ki. Megpróbál sóhajtani, de meg is gondolja magát, ahogy megérzi a mellkasát szétvető fájdalmat. A turbék mindenit! - Egyben vagy? Bocs, hogy kicsit megdolgoztalak, de azért durva vagy, hallod-e... - elismerően pislog a levitásra. Igazság szerint bólintana is, de nem tud, így ennyivel kell beérnie a másiknak. Aki a kicsit nem becsüli, az próbáljon meg biccentgetni összevissza, aztán meglátjuk ki jajgat a végén. Eközben ujjait megmozdítja és megkeresi vele Szira kacsóját. Mozog és ez jó jel, az pedig még inkább, hogy meg is találja, amit keres. Egye fene, maradhatnak a nők.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Ahogy mondod! - felnevetne, de ahogy elkezdi, inkább jajdulás lesz belőle. Aha, tökéletes. Melyik univerzumban? Az ilyen hirtelen jött ötleteket edzésre kéne tartogatnia, nem pedig éles mérkőzésre, ráadásul a stabilitás fejezetet sem ártana átnézni, mert bizony lehet még rá szüksége.
- Dehogy hagyom, esetleg más módot választok. Esetleg biztos - felszisszen, ahogy megint fájdalom nyilall a fejébe. Ennek sohasem lesz vége, igaz? Rápillant a lányra és még humoránál maradva próbál válaszolni. - A helyedben hallgatnék Mrs. Inkábbahalálminthogyodaadjamakvaffot... - már csak mosolyog, de hiányzik az ezer wattos vigyora. Most már eltöprenghet azon, hogy lesznek-e még hasonlóan zseniális ötletei. A baj csak az, hogy a választ maga is tudja: lesznek. De még mennyire hogy lesznek! Fáradtan pislog a lányra és hálásan hunyja le szemeit, mikor Yarista lép oda hozzájuk. Nem mondhatnánk, hogy az eridonos nem megy össze hirtelen mondjuk mikroszkopikus méretűvé, hiszen számít egy kiadós letolásra. Ha nem fájna a feje, könnyebben viselné.
Nagy nehezen kinyitja szemét és a játékvezetőre néz, aki letesz neki egy csokikvaffot. Egyetlen hajszál választja el a frenetikus üvöltéstől, hogy "KVAAAAAAAFF", ez a hajszál viszont elég erős és összeköttetésben van a tüdejével, a bordáival és a fejével. Meg persze ekkor tudatosul, hogy komoran néznek rá. Jön a fejmosás. Odafordítja fejét és felkészül mindenre. Csak arra nem, amit hall. Szemei - lehetőségeihez mérten - kikerekednek és nem leplezi a meglepettséget, amit érez. Akkor menthető eset? Hűűű.
- Az igazság az, hogy fogalmam sincs, hogy jutott eszembe. Azt hittem így könnyebb lesz elhalászni a kvaffot, mintha fogócskázom Nedrával - kissé rekedtes hangjával igyekszik érthetően megformálni a szavakat, egész sok sikerrel. Megköszörüli torkát, hogy folytathassa. - Nem egészen így gondoltam a dolog végét. A fejemben a csel kvaffszerzéssel társult és épségben - végigpillant magán és kínosan elmosolyodva teszi még hozzá utolsó gondolatait. - Kettőből nulla, úgyhogy azt hiszem ezt turbékolhatom - bocsánatkérően néz Yaristára, mert hát nem kis bonyodalmat okozott a pályán és végül is neki köszönhetik, hogy ennyivel megúszták. Sokkal csúnyább is lehetett volna a vége.
- Gondolod, hogy menne? Vagyis, szeretem csinálni, élvezem, csak úgy tűnik nem nyerésre, hanem életre-halálra játszom - halálos nyugalommal fejti ki teljesen őszinte önkritikáját, ami elég közel áll a valósághoz. Pontosabban leírja azt. Egy picit lehunyja szemét, hogy a fájdalom alább hagyjon, majd ismét a JV-re pillant. Ismét ötlete támad, de ezúttal elfojtja. Egy ideig...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A Titanic egy olyan film, amit, ha nem siratsz meg, akkor érzéketlen vagy. Ezt onnan lehet tudni, hogy azt tényleg mindenki, szerintem még Arnold Svarcenegger is megkönnyezi. Hát akkor hogy ne tenné meg Norbertünk vagy pláne Annánk? Na ugye! Hát ezek a szerencsétlenek, ezek a megveszekedettek belefogtak egy lehetetlen küldetésbe, de hősként küzdenek és ez dicsérendő!
- Mindenképpen. Ha ennek vége, indítványozom is – komoly arckifejezéssel bólogat. A legrosszabb az egészben az, hogy az eridonosból valóban kinézem, hogy benyújtja ezt a papírost olyan érvekkel, minthogy „nagyon szomorú”, meg „Jack megfagy, hát röhögnöm kéne?”, és ne feledjük el a „csípi a szemem” változatot sem. Az már egészen más problémakörbe tartozik, hogy ennek végeredménye mi lenne, hiszen nem illik ennyire előre szaladni, mikor a jéghegy még csak most jön. Mit csak most jön?! Már bele is ütközött a hajóba és ekkor még nem tudjuk, de ők már igen és akkor indul a PÁNIK. Mentőmellények, de kevesebb a mentőcsónak a jó életbe, ki tervezte ezt az úszó csotrogányt? Hát nem látjátok, hogy mindenki elpusztul?
És akkor megemelkedik a hajó hátsó fele és akkor lezuhan és akkor elsüllyed ÉS AKKOR MENNYI GYEREK FULLADOZIK?! Norbi nem teketóriázik sokat, az alkarján nyugvó kézre teszi a sajátját és érzi, ahogy az első könnycsepp ki akar buggyanni. Mindjárt meghal Jack, a fenébe, mindjárt meg fog halni, valaki csináljon már valamit! Annus tereli el – végül is terelő, vagy mi fene – figyelmét, amiért nem lehet elég hálás. Majdnem meggyalázta férfiúi mivoltát egy liternyi sós folyadékkal. Meg egy százas csomag zsepivel.
- Tudod, én most olyan szívesen lennék szociopata. Vagy pszichopata. Nevetni fogsz, még a bikapatát is elfogadnám, csak ne tudjak könnyezni – elfordítja tekintetét a filmről, de tudja, hogy ez így csalás és visszanéz. És ott dideregnek ketten együtt… Úristen. Érzi, már érzi, ahogy a gombóc a torkában van. Tudja mi lesz a vége, ez csak egy film, nem győzheti le egy film, főleg úgy nem, hogy ezzel egyidejűleg egy lány is ott ül mellette. Nem vallhat kudarcot. Összeszorítja ajkait és nagyon koncentrál, mondjuk arra, hogy elzsibbadt a hátsó fele. Igen, az jó lesz.
- Totál elgémberedtem. Soha nem mondanék ilyet, de meghalhatnának már végre, mert szétültem magam – pedig még nem. Még fekszik a csaj, meg Jack szép lassan halálra fagy, pedig mind a ketten felfértek volna arra a rohadt ajtóra! Komolyan, a film készítői nem tudtak volna valami kis deszkát adni ehelyett a böhömnagy rohadvány helyett? – Most mondd meg, Rose direkt ki akarta nyírni, tök elfért volna a Kapribogyó gyerek!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Néha az emberi hülyeség megüti Norbit. Tudod, egyszerűen csak pofán csapja, mintha nem lenne egyértelmű, hogy eddig is ott volt az orra előtt. Ilyenkor jön, üt és távozik. Ez a legrosszabb. Nándi miatt is ilyesmi történhet, hiszen milyen nyelven kéne még elmondania, hogy ember? Esetleg üzbégül?!
- Én állítólag kisebb koromban nyaltam a falat – ezt talán nem kellett volna megosztania. A férfi talán azt hiheti, hogy falfétise van, ami nem igaz, csak valószínűleg mészhiányos volt. Mondjuk ennyi erővel mehetett is volna, minek annyit mászni meg feküdni… De ne tereljük messzire a szót, épp van egy helyzet, a dráma első felvonása a konfliktus. Itt bontakozik ki az, ami az elkövetkezendő időszakban még várható. Sékszpír se írt még ilyet gyerekek, amilyet ezek fognak alkotni. Tehát a lényeg annyi, hogy Norbi meggyanúsítja az örömapát, hogy valójában nem apa, hanem szerető, ami egyből több bonyodalmat is felvet. Kezdjük azzal, hogy Nándi elfelejt beszélni és helyette dadog. És ez még csak az első, hejhó!
- Ne is tagadd! – még mutatóujjával is tesz pár fenyegető mozdulatot, pusztán a hatás kedvéért. Megvédi ő a csapattársát, ohó, de meg ám! Azt ne higgye itt valaki, hogy csak úgy felszedheti Annát! Na persze ebbe nincs különösebb beleszólása, de ha már lesz valaki, az ne egy fenéktájék helyett állra növesztett farokbajusszal rendelkező egyed legyen. Még akkor sem, ha amúgy jó arc – ne haragudj Nándi, szeretünk, de le kellett szögeznünk a tényeket.
- Ne próbáld terelni a témát, te gaz s csalárd férfiember! – direkt veszi drámaira a figurát, ami már inkább tragikomédiába illő. Két ember nem lehet ennyire hülye és lássunk csodát, immáron bizonyított tény, hogy de, igen. Nem is tudok mit hozzáfűzni, egyszerűen csak úristen. A helyzet csak akkor lesz véglegesen romlott és katasztrofális, mikor megérkezik a vallomás. A lány a lánya. Mármint érted, úgy a lánya, hogy miatta, vagy belőle van. Illetve hát… Jó, nem ragozom, de Norbi számára jelenleg felér egy kínai mondattal az előző. Majdnem szó szerint ejti le az állát a lombosba ott alul, alig jut szóhoz. Úgy tűnik, be kell ruháznia egy újabb szótárra.
- Miért nem ezzel kezdted? – na tessék, és ezek után még a szerencsétlen férfi a hibás, Nándikornis. Nándi, az unikornis. Elképesztő helyzet emberek, a tudósítás egyre fenomenálisabb, a közönség tombol! Akarom mondani… Mi lesz itt még?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Amióta Alfonz megérkezett, azóta minden a helyére zökkent benne. Itt az ő drága édes öcsikéje, az ő kis kincse, a legszentebb és legtitkosabb társa. Mi kéne még neki? Boldog gondolatokkal és a galambos plüssel, ami a táskáján lóg indult el a könyvtár felé. Sikeresen vette a vizsgák állította akadályokat, történetesen ragálytanon brillírozott. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a Várakozáson felüli eredménye, amire módfelett büszke.
Befordul a folyosón, még fütyörészik is - turbékolni csak úgy nem szokott, nem galamb ő! -, aztán rájön, hogy egy csendes helyre igyekszik. Jaj, majd elfelejtettem! Az indoka nagyon egyszerű: mindig azt hallja, hogy senki sem akar a cserebogarak halhatatlanságáról előadást tartani. Milyenek vajon a cserebogarak? És tényleg istenségek, hogy nem lehet őket kinyiffantani? Ilyen és ehhez hasonló retardált kérdések cikáznak a fejében, miközben viruló fejjel belép a Matilda felségterületének nyilvánított helyiségbe. Biccent egyet a könyvtárosnőnek - akinek már nem egyszer bizonyította fergeteges és utánozhatatlan tájékozatlanságát -, majd beljebb is evickél. Ugrándozik, szökell, trappol, majd tulajdonképpen el is gázol valakit. Az egyik fordulóban mindössze pár centi választja el attól, hogy úthenger módjára felkvőrellonost - fekvőrendőr után szabadon - csináljon a szerencsétlen lánykából. Fő az elővigyázatosság Norbert, nem győzöm hangsúlyozni!
- Elnézést, ne haragudj, tudnál segíteni? Vagy neked kell segítség? - nyílt természetéből adódóan nem fél egy esetleges átoktól, amit ajándékba kaphat, végtére is nem történt baleset. Viszont Helena eléggé elveszettnek látszik, mintha egy labirintusba került volna és a Minotaurosz üldözné. Ha már itt tartunk, vajon létezik...? Gyorsan elhessenti ezeket a fura gondolatokat és kérdőn pillant az apróságra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Fiam, mondtam már, de mondom újra: fiatal lányok felöklelése és padlóra küldése szumósokat megszégyenítő módon nem szerepel a "hogyan vágódjunk be másoknál" listán. Bár tudod mit? Feladom. Jellemző.
- Jaj de ugye nem ütötted meg magad? - már vizualizálja, ahogyan minden csontja eltörik és vérben fürdik és meg fog halni és... És wáoh, hogy felkel. Hogy kel fel?! Na ez az a pont, ahol Norbi eltöpreng azon, vajon ezt tanítják-e és, ha igen, hol. Neki ilyet tudni kell. Hol a bakancslistája ilyenkor, hogy feljegyezze? HOL? Persze a szobájában. Mindegy, ezt megjegyzi.
- Még sose jártál könyvtárban? - hüledezve kérdezi, bár ezt igazán nem értem. Mintha ő napra-nap itt költené el szabad perceit. - Na mondjuk én se sűrűn, szerintem Matilda, a könyvtárosné lassan agyérgörcsöt kap tőlem - elvigyorodik ismételten, ahogy visszaemlékszik a legutóbbi érkezésére. Konkrétumokat kellett volna mondani, de ehelyett makogott és mindig máshol lyukadtak ki. Mikor az ötödik részlegre vándoroltak el, természetesen teljesen feleslegesen, talán csak rosszul látta, de mintha kidagadt volna egy ér a nő halántékán. De lehet, hogy csak utólag színezi ki a mesét, sosem volt híres a memóriájáról.
- Óóó, rendben van! Én a cserebogarak halhatatlanságáról akarok megbizonyosodni, mit tudsz erről? - közben elindul valamelyik polcsoron, ami egyébként pont nem az, ami neki valaha is kéne, de rá sem ránt, helyette lepillant a lánykára - olyan kis törpe az óriási Norbi mellett! - és úgy dönt, talán vele kéne kezdeni. - Neked mire van szükséged? - már sorolná is fel a tantárgyakat, amiket tanítottak neki, mert hát bár jó eredménnyel végzett mindig, azért necces lenne kijelenteni, hogy tanult. Józan paraszti ész, a maradékot meg betippelte. Hiába, mázlis fickó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Miért csak voltak? Hát itt is táncolhatsz, nézd csak! - azzal művészi, balettnak szánt mozdulatokkal ugribugrál, majd nemes egyszerűséggel nekikoccol az egyik polcnak. A lendület miatt volt, igen, biztos a lendület. Megmasszírozza homlokát, majd kissé esetlenül visszatántorodik a lány mellé. - Mondjuk nem így, de érted - és ezzel ki is röhögi saját magát. Ha jókedvet kell csempésznie valaki napjába, hát abban profi és még talán Helenából is sikerül kicsikarnia egy mosolyt. Egy őszinte, vidám mosoly.
- Majd felzárkózol, semmi vész! - legyint egyet. Itt aztán mindenféle szerzetek vannak, az, hogy speciel valaki azt se tudja, mi fán terem a varázspálca - értitek, fán, muhahaha -, hát majd megtanulja. - Hát persze, hogy nem vagyok az! Én tökéletes vagyok - hátralibbenti nem létező haját, ezzel is jelezvén, hogy vele csak ne cicázzanak. Ő egy miáú, macska... Illetve, izé. Hát nem akarom, hogy téves kép alakuljon ki bárkiben is Norbiról, úgyhogy maradjunk annyiban, hogy csak viccelt. Tényleg.
- Te ilyen tájékozott vagy? Akkor meg minek nekem könyv? - kedvesen elmosolyodik és feldolgozza a hallottakat. - Mondd csak, miért kötöttetek rá cérnát? Ez olyan, mint nálunk a sárkányeregetés? - nem mintha lenne bárki olyan vadmalac, hogy fog egy magyar mennydörgőt, nyakába rak egy pórázt és "uccu neki, repülj babám" felkiáltással szélnek ereszti. Forró zuhanyként érné a hír, hogy ezeket a lényeket nem erre teremtette a jóságos Merlin bá'. Lehajol - hiszen a talajszint feletti magasságuk elég sokban különbözik - és figyelmesen hallgatja az aggodalmakat, természetesen útközben.
- Nem nagy ördöngösség egyébként. Ne aggódj, elsősként én is ültem órán, mint hal a szatyorban, hogy mit kezdjek egy darab bottal... - rögtön nosztalgiázni kezd, mintha csak tegnap lett volna. - Aztán jött Fela órája és megkérdőjeleztem, hogy érdemes vagyok-e azt életre... De végül nem húzott meg Bájitaltanból, sőt, Várakozáson felülit kaptam év végén, úgyhogy büszke lehettem a teljesítményemre - egyébként a tanár úrról nem kevés urban legend kering, ami azonban még ennél is tragikusabb, jószerével ezek mind igazak. Persze volt, aki szerette, de az továbbra is az emberiség egyik legnagyobb kérdése, vajon Felának vannak-e érzései és, ha vannak is, azok összefüggnek-e a szeretettel... Sokan kételkednek, nem minden célzatosság nélkül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Olyan széééééép! Na oké, ezt most megpróbálom elölről kezdeni. Tudjátok, vannak az eridonos mestertanoncok mint Norbi. Na ilyen a szépséges és utánozhatatlan Nadine Rohr is. Nem meglepő módon Norbert, mikor agya pici szeglete kiadta az utasítást, szemrebbenés nélkül randira is hívta a szemrevaló hölgyeményt, aki kifejezetten aranyosnak is kedvesnek is bizonyult. Na mondjuk a fiam se úgy kezdte, hogy "jó a s*gged, kő kóla?", de hát ugye elhajthatták volna más égtájakra, mégsem tették. Ez volt az első siker, a második pedig az, hogy főzni mennek! Norbi imádja a hasát, mindene az a fene bele, így első randijukat a rendkívül romantikus konyhában beszélték meg. Tudom, más normális párok moziba, vidámparkba, sima parkba, sétálni, de még akár horgászni is mennek, ők viszont... Kajaszagba és konyhába.
Így esett meg, hogy az eridonon belül találkozva összeszedte Nadine-t és együtt érkeztek meg úgy megközelítőleg tíz perccel a katasztrófa időpontja előtt. Merthogy bejöttek, mondták a manóknak, hogy főzni akarnak, ők meg azt mondták, hát legyen. Így került Norbert kezébe kés (!), mikor nagyon jól tudjuk, hogy verbálisan is ön- és közveszélyes, valamint egyéb alapanyagok. Bors. Tudjátok, annak az apró fekete szórható szörnyedelemnek van az a rettentően vicces tulajdonsága, hogy ha belélegzed, tüsszentesz. Így két rohamon túlesve, egy vágással az egyik ujján úgy tűnt, minden a legnagyobb rendben lesz.
Ekkor jött az a rész, ami magában foglalja azt a szürrealista stílusban megalkotott képet, ami most a konyhát és őket jellemzi. Mivel nem egy dolgot csináltak egyszerre, így volt valamilyen krémes akármi is. Norbi megcsúszott a padlón, vélhetően a saját lábában, ezt a szósz szerűséget konkrétan felhajította a plafonig, ami jó tulajdonságához híven fordult egyet és mindent beterített a tál tartalmával. Eközben Norbi magára rántotta a készülődés folyamán felaprított cuccokat, így igazándiból mindketten úgy néztek ki, mint a disznók. Nincs ezen mit szépíteni. A legfurcsább az egészben, hogy a fiú ezt nem katasztrófának éli meg, hanem mókának és Nadine-ra pillantva kitör belőle a röhögés. Mondjuk mit tehetnének most, sírjanak? Kezdhetnek mindent elölről.
- Ne haragudj, mondtam, hogy nem tudok főzni és kicsit... Ügyetlen vagyok a konyhában - bezzeg ha kvaffot kap, még egy seprűn is simán végrehajt akrobatikus mozdulatokat, na de ez a helyiség kihozza belőle a legrosszabbat. Lehet, hogy édesanyja ezért nem engedte soha a készülő ételek közelébe...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Beleegyezek, írjunk! - felcsillan a szeme, ámbár nem tart sokáig ez az idilli pillanat, hiszen ismételten a vászon felé pillantanak. Érzi a szorítást az alkarján, de mivel ugyanezt érzi, így inkább nyugtatóan csúsztatja mancsait Mariséra. Most nem sírhatnak, most nem szabad engedniük, hogy a búbánat győzzön! Végtére is, ha mindent összegzünk, Jack túlélte, nem? Kapribogyó egy halom filmet forgatott azóta, simán űzi az ipart, tehát meghalt, de mégsem halt meg. Tiszta egyértelmű... Lenne, ha nem kéne közben ezt bámulni.
- Az már inkább bankipata, de a bikás megoldás tetszetősebb - még el is töpreng azon, hogy melyik hangzik jobban. De a szokás nagy úr, amúgy is érdemes a patikás történet végére pontot rakni, ha már fekete bikapaták kopognak a pepita kövén. Én mondjuk most elvesztettem a fonalat, de teljesen mindegy. Jack fagyoskodik, Rose meg mint valami elkényeztetett libuska, elterül a franciaágy méretű ajtón. Egyébként ez is milyen már? Pont mellette van egy ilyen izé, amire fel tud mászni, ez is csak a filmekben van így. Meg kéne halnia a Leopárd gyerekkel, úgy lenne értelme ennek a három órás szenvedésnek. Várjunk csak, három óra? Nem négy...? Vagy inkább öt. Jaj, a lényeg, hogy baromi hosszú. Közben hallgatja, ahogy Maris fújja az orrát és direkt nem pillant rá. Pislog párat felfelé, nem törődve a kicsordulni vágyó könnyekkel. Még a lány is tartja magát, nem adhatja fel a célegyenesben! Képtelen végigülni ismét ezt az x időt.
- Úgy, hogy Rose egy tudatlan fruska. Hát hagyja meghalni a jövendőbeli gyermekei apját! Vagyis hát lehetnének, ha nem fagyna Jack... - itt megtorpan, mert nem most kéne megbeszélni azt a témát ott lenn. - Halálra - szép mentés, csak így tovább. A legtragikusabb most jön. Az ifjú a tenger mélyére süllyed, Norbi már gondolatban felvágta az ereit, aztán a számára legmeghatóbb rész: a nagyi. Kiáll a hajó egyik végébe és mint amikor Jack átkarolta, feláll a korlátra és eldobja a nyakláncot, amit mindaddig a napig megőrzött... És jön a hajóroncs, ahol esküvői ruha és, úristen Norbi, EL NE BŐGD MAGAD. Előkap egy zsepit és gyorsan orrot fúj, lévén ez csak allergia, majd felpillant ismét, hogy észrevegye, megy a stáblista.
- Kifelé a teremből, aztán bőgünk, mert végem van - azzal felpattan és a szó szoros értelmében a vállára csapja Marist a megmaradt zsepikkel együtt, hogy kirohanjon. A friss levegőre érve talpra állítja, kér egy zsepit és kitör belőle a sírás. - Nehehem szabadohott vol-na meghalnia-a... - szipog, sír, de teljesítették! Végig kibírták! Éljen! - Muszáj valami vidám dolgot csinálnunk, gyere velem! - megfogja a lány kezét és, ha hagyja, akkor egy tűzlépcső felé viszi, hogy felmenjenek a tetőre... Egy tetőre, ahonnan üvölthetik a My Heart Will Go On-t. Merlin fizesse meg a munkájukat...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Az interjú óta tudja, hogy életében egyetlen nő vehet csak részt, ez pedig nem más, mint Lorelai K. Riviera. A házvezető-helyettes teljesen levette őt a lábáról, ahogy olyan kemény macásan válaszolt a kérdésekre, megacélozta magát, s hiába ajánlotta fel Norbi a tegezést, nem tágított. Ennél karakánabb nőszeméllyel még nem találkozott. Az a kisugárzás, az a tekintet, az ... Awh! Így lehetséges, hogy Norbi épp a Gyengélkedő felé tart egy szál vérvörös rózsával. Felelősséget nem vállalok a következményekért, ugyanis nagy robajjal kicsapja az ajtót, mint óvodás a hisztit, majd belép délcegen - mint valami mutálódott rinocérosz -, Lorcsa néni elé lép, letérdel és nyújtja felé a rózsát.
- Szívemnek asszonya, ó Eridon házvezető-helyettes! Kérlek téged, jöjj velem egy csendes, s szolid randira a csillagos ég alá! - bal kezét szívére teszi, a virágot nyújtja a nőnek és nagyon nem érdekli, ki látja őket. Én mondjuk viszonylag nyugodt vagyok, mert ez az őrület megközelítőleg addig a pontig fog élni, míg meg nem ejtették a randevút, utána vége lesz. - Mit felelsz hát?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Ez fájt. Nagyon fájt neki Lorcsa minden szava, mintha késeket döfnének burjánzó szerelmének rózsabimbajaiba. De feladja a hős herceg egyetlen csata elvesztése miatt? Vajon feladta-e Csipkerózsika hercege, mikor megjelent előtte az a sok tüske? És Hamupipőke egyetlen szerelme, mikor csak egy üvegcipellő maradt az imádott hölgy után? Természetesen nem! Norbert sem adhatja fel ily könnyen.
- Ön nem érti az érzéseimet tanárnő. Elrabolta a szívemet, kérem, könyörgöm, jöjjön el velem egy randevúra, csak egyetlen lopott órát kérek Öntől - ha az asszony aszongya', akkor bizony magázódni fog, Merlin fizesse meg a munkáját, na de eltűnni? Hogy merészeli mély érzéseit puszta shownak titulálni? Ez hallatlan! Csak azért sem tágít mellőle, kit érdekel, hogy itt a gyengélkedő. Mellesleg kiszúrja egyik ismerősét és int neki gyorsan, majd ismét szerelem ittasan pillant Lorelaira. Élete nőjére. A NŐRE.
- Lorcsa néni, kérem csak vegye legalább fontolóra, ne törje össze a szívem! Bármit megteszek, kérem, egyetlen randevút kérek csak! - szemei, mint a pár hetes apró kutyuskáké, hangja oly mély, oly esdeklő, amilyet még egy Rómeó is megirigyelne. Nem mondhat neki nemet, akkor is megszerzi, amit akar!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Nem érti. Hát nem értiiii! Mi az, hogy nem érti az érzéseit? Pedig ezek oly tiszták, mint a frissen facsart hó! Akarom mondani hullott. Na. Most nézzetek rá erre a szép arcra, erre a testre, erre az agyara… Jó, arra ne nézzetek, elhagyta félúton, de ott van mondjuk aaaa… Kislábujjának a körme! Még az is remekül áll neki.
- Tudom, hogy Ön házvezető-helyettes, én pedig csak egy porba fingó alattvaló, de egyetlen másik társam sem szerette még Önt ennyire! – ezt bizonyítandó még jobban a nő felé nyújtja a rózsát, hogy legalább azt fogadja el, nyilvánvaló, hogy akarja. Nem lehet ezt a férfiállatot nem akarni, Lorelai is érzi ezt. Törhetetlennek mutatja magát, de legbelül vágyik a gyengédségre, melyet a fiam adhat neki, bizony ám! Ezt az álvágyódásból tudjuk, ami ott csillog a szemében. Nem, az nem azt jelzi, hogy dolgozni akar, ebrontó. Nem tudtok ti semmit. Ő se tud.
- Az Ön iránt érzett szerelemtől csavarodtam be, hát nem érti? – felkel és azonnal a nő után megy. Egy élete, egy halála, de megelőzve a nőt útját állja, mi több, két kezét Lorcsa néni két vállára teszi és szinte belemászik az arcába, hogy ne lásson ki tőle semerre. Ez ugye mint tudjuk egy kamikaze akció, mert valószínű, hogy ami ezért jár, ahhoz nem ér fel egyetlen kviddics sérülés sem, de nem adhatja fel. – Könyörgöm, engedje szabadon a szerelmét irántam, jöjjön el velem egy teára! – csillognak barna íriszei, viszont a távolságot nem növeli. Ne aggódjunk, nem próbálkozik meg azzal, hogy megcsókolja. Bár jobban meggondolva nem is lenne rossz ötlet…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bárhol, ahol katasztrófa van, ott fellelhető Norbi. Tulajdonképpen a katasztrófa szónál a szótárban csak egy mellékelt fénykép van az eridonosról, hiszen bőven leírja a fogalmat. Most sincs ez másképp, a létező majdnem összes bakit elköveti, amit a konyhában el lehet, majd a főzőcskézés megkoronázásaképp nemcsak magát, de a randevúra hívott lányt is nyakon önti a sütemény masszájával. Az egész konyha romokban hever, pár manó pedig abban a pillanatban veszti eszméletét és esik össze, amikor Norbi még a felaprított hozzávalókat is a fejére borítja. A szituációt elnézve nem csodálkozom azon, hogy Nadine-ra pillantva egyszerűen kitör belőle a nevetés, ezzel pedig oldja a benne lévő feszültséget. Alapjáraton sem alkalmas kuktának, hát még akkor, ha egy ilyen szép lány társaságában kell maradandót alkotnia? Az izgalom elvette az eszét, most meg már minden mindegy, az viszont megnyugtatja, hogy vele együtt nevet partnere. Hála Imhotepnek, még humorérzéke is van és mikor megjegyzi, hogy nem, amúgy sem volt elég édes, Norbi végre valahára abbahagyja a görcsölést. Ha ilyen hülyén nem kell senkinek, hiába feszül meg, úgysem fog. Úgyhogy innentől kezdve hagyja, hogy csak megtörténjen minden.
- Látod, épp ezért borítottam ki, kinek kell? – előkapja közben pálcáját és eltünteti ezt a borzalmas mennyiségű szennyest, no meg magát is kicsit letakarítja, mégse nézhet ki úgy, mint egy disznó. A lány kérdésére felcsillan a szeme. Naná, hogy szeretné, nem is kérdés.
- Én is farkas éhes vagyok, ígérem, most jobban vigyázok – kivételesen tényleg abbahagyja a hülyülést és látszik rajta, hogy komolyan is gondolja minden egyes szavát. Nem akarja megint a lányra borítani a félig kész kaját. Hasa tüntetőleg megkordul, bár teljesen feleslegesen, még egy ideig nem fog kapni semmilyen fogyaszthatót, főleg, ha ebben a tempóban haladnak tovább.
- Úúú, nagyon régen ettem tésztát, imádom, milyenre gondoltál? Mondjuk milánói? – azonnal felcsillan a szeme. Felőle lehet olasz paradicsomos, töltött, bolognais, milánói, halas, sajtos, tejfölös, túrós, és ezeknek mindenféle variációs kombinációja. Jelenleg egy egész kecskét is meg tudna enni – már bocsi Radúznál senyvedő rózsaszín mekegő -, úgyhogy tényleg fontos neki a dolog megsürgetése. Nagyon fontos.
- Hmm, megfőzöm a tésztát, abból gond nem lehet. Milyen fajtájút?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Most, hogy már oly sok mindenen túl vannak, itt az ideje bulizni. Vége az előző tanévnek, megvan az új vezetőség, Norbi a király, mi kellhet még? Puccba is vágja magát, inget vesz fel, egyszerű fekete csőnadrágot, és igazából ennyiből áll a bulifelszerelése. Megadja a módját. Vehetett volna piros felsőrészt is, de úgy volt vele, hogy róla már kilométerekről kiszúrják, hogy eridonos, nem keltené tovább a ház (rossz) hírét. Így végül egy egyszerű dzsekit a vállára dobva indul meg a kastélyból a vadőrlak felé, ahol amúgy a kecskéjük is van. Állítólag Radúz bá' gondját viseli a meggyötört jószágnak, bár sosem lehet tudni, mi jár egy ilyen haszonállat fejében. Remélhetőleg nem fog patáliát csapni és artikulátlanul mekegni a bulin, különben muszáj lesz megnevelni őt Norbertnek. Mielőtt bárkiben kérdés merülne fel: igen, elkecskegelni vele a napfelkeltébe.
Először lassan, komótosan lépked, hiszen bőven időben van, majd nekikezd a fütyörészésnek, végül a sort a Wake Me Up Before You Go Go című fenomenális dallal zárja, amit jókedvűen dúdol magának. Tudjátok, kell a háttérzene, minden valamirevaló hősnek van egy menő aláfestője, így Gelemb uraság sem maradhat ki a dologból. Már távolról kiszúrja, óh, szíve asszonyát, aki egyes-egyedül ácsorog odakint, várva a megmentő lovagra. Nyilvánvalóan puszta véletlen - és nem az álmodók tevékeny közreműködése -, hogy ekkor pont a fiam érkezik meg, ragyogó mosollyal arcán, nem feledve korábbi kudarcát. És nem adva fel a reményt. Megigazítja magán ingét - mégsem mutatkozhat sihederként a nő előtt -, majd mellé lép és úgy dönt, ma kevésbé lesz rámenős. A felállás tisztázott, az újdonsült HVH tudja, kivel áll szemben.
- Jó estét tanárnő - ohó! Érzitek, ugye? Jól nevelt köszönés, csak semmi Lorcsa néni, semmi egyéb vérlázító mozzanat, csak egy visszafogott, kedves mosoly. Egyértelműen sántít valahol a dolog, mondjuk a jobb és bal lábánál, ami azt jelenti, hogy nem fog sokáig menni. - Hogyhogy Ön még idekint? - persze fejében már megszületett a válasz: belátta, hogy nem tud a fiú nélkül élni, ezért a hűvösben vacogva vár rá, hogy a szerelem fűtse fel megfáradt testét... Meg ahogy azt Norbi elképzeli. Mindenesetre itt a nagy esély, nem szúrhatja el. Most tényleg kettesben vannak és, hacsak nem akar Lorelai elmenekülni, kénytelen lesz Norbert karjaiba omlani. Mily csodás pillanat is vár ránk...!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Hogy fordulhatott ez elő pont vele? Mit vétett a sors ellen? Már nem azért, de ha egy kecskével sem bír el, hogy várhatják el tőle, hogy felneveljen egy gyereket? Úgy értem wáoh, tényleg lógott eggyel Kamillának, de hogy ezt így kelljen behajtani rajta, az erősen övön aluli. Ezek után a kis navinés legalább dupla ennyivel jön neki. Sőt, még annál is sokkal-sokkal többel.
Na kezdjük ott, hogy már az első találkozásnál a csecsemővel majd' összerottyantotta magát, hát már mi ez már? Olyan kicsi, meg hangos és amúgy mutogatta ott Barbi, hogy mit kell vele csinálni, mikor Norbert legszívesebben megfogta volna az egyik lábánál fogva, hogy felemelje és tulajdonképpen fejjel lefelé lóbálva szemügyre vegye. Persze szerencsétlen életvitel tanárnő előtt nem lehetett egy vandál és szadista gyermekgyilkos, így minden késztetését legyűrve csak próbált figyelni az elhangzó információkra. Nos, ez meglehetősen nehéz feladatnak bizonyult. Kilépve a teremből úgy érezte magát, mintha ráöntötték volna a "hogyan legyünk jó szülők" ezer oldalas kiadását. Nem volt visszaút és, ami azt illeti, végül is ő a büszke apa! Mert igen, az ő egyetlen öngyörbögyörő kisfia Szentmihályi Leopold.
És itt következik a drámai konfliktus. Ugyanis Kamillának nem feltétlenül tetszik ez a név. Olyan sablonos, tartalommal nem bíró verziókat sorolt fel, mint a Máté vagy a Lénárd. Már nem azért, de ezekből milliónyi rohangál, Leopoldból viszont csak ez az egy van! Hát nem így van, te kis apuci szeme fénye? Komolyan mondom, gügyög a gyereknek. Merlinre, ha nem csak egy ideiglenes feladat lenne és valódi gyereket tartana a kezében, az övét, az már hatszor szembe röhögte volna, hogy "hát apukám te sem vagy teljesen befőtt". Természetesen mindezt babanyelven, amire Norbi azt hinné, hogy "szeretlek". Kezdő szülő.
- Jó, figyelj, lehetett volna Zoárd is, de neeeeem, az neked nem kell. Különben is, mi bajod van a Leopolddal? Hát nem látod, hogy ez a kis drága mennyire imádja? - mintha saját vérére tekintene le, úgy vigyorog bugyután. Egy dolog immáron egészen világos: Kamilla nem igazán gondolta végig, mit vállal, mikor Norbit kérte meg. Egyértelmű, hogy nem a babával, hanem az eridonossal lesz több baja, de hát, így jár, aki... Szóval Kamilla.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Természetesen Norbi is hallott a halloween-i partiról, viszont, mint ahogy jól ismerjük, a kiírás többi része már annyira nem érdekelte. Elhatározta, hogy ő egy igazán véres, ám Leopoldra való tekintettel puhácska jelmezt keres magának, lévén az asszony nem vitte magával. Persze felmerült benne az ötlet, hogy van ez a baby walky-talky (asse tudja, mi az, de mondja), amit ott hagy az Eridon toronyba, így ha bármi probléma adódna, hát felrohan hozzá. Ez a terve egészen addig élt is, míg rá nem talált a tökéletes szerkóra. Az persze egyértelmű, hogy túl sok embernél fogja kiverni a biztosítékot, példának okáért azoknál, akik komolyan veszik a témát és illetlennek tartják az efféle megoldásokat, de Norbert sosem volt egy a sok közül. Ő mindig az volt, aki kilógott a tömegből. Ma sem lehetett ez másképp.
Magára öltve rendkívül... Khm, még keresem a megfelelő jelzőt, ami gyanítom nem lesz meg. Szóval magára eszkábálva ezt a borzadalmat indult el, hogy a nagyterem ajtaja előtt összeszedje Nemes L. Izabellát. Ez is egy hosszú történet, hogy hogyan sikerült, hiszen Leopold keresztanyja a lány, így simán elviheti baráti alapon őt. Mondjuk vélhetően nem erre a látványra van felkészülve a levitás és csak remélni merem, hogy nem ájul el menten a látványtól. Az már most egyértelmű, hogy az eridonos nagyon félreértelmezte a feladatot, amikor véres hepajra számított, ez pedig le is esik neki, ahogy látja a többi - amúgy normális - embert közeledni. Nem véletlenül bámulják meg annyian, emellett egyetlen józan ember sem megy el, de megkockáztatom, hogy még a pityókásabbak is lehidalnak alkalmasint.
- Hátööö... Akkor megyünk? - letekint a karjában tartott Leopoldra, aki csendesen szunyókál. Neki amúgy nagyon tetszik ez a puha jelmez, bár ennél abszurdabb már nem is lehetne a jelenet. Ahogy kitárul a nagyterem ajtaja és belép rajta egy egyszerű lány, mellette egy véres intim betét, ami egy alvó gyereket tart. Just a usual Halloween night.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Éppen bőszen udvarolna, mikor Teodor feltűnik a színen, ez pedig enyhén szólva megijeszti. Ha egy rajzolt figura lenne, már csak hűlt cipője maradt volna, így azonban egy igazán férfias "uhh" és ajakbeharapás a reakciója. Ijedős, most mit tegyek vele?
- Valóban nem szép - szúrós szemmel néz a töpörtyűre, aztán meg kétségbeesetten konstatálja, hogy Lorcsához túl sokan jönnek. Mindenki az ő nőjét akarja, ez hallatlan! Mégis, meg kell állnia, hogy mindenkit elrugdaljon tőle, ne feledjük: türelem szerelmet terem. De ha minden igaz, egy nyavalyás randi legalább kifér belőle. És ez a mai este lesz. Mohón integet Radúznak mellesleg és a kviddicses társainak, külön figyelmet szentelve Mariskára, az ő drága terelőangyalára. Hjaj, emlékszik még a budapesti éjszakára, mikor megnézték együtt a Titanicot és - Merlin bocsássa meg - krokodilkönnyeket hullajtottak... Az emlékek, hiába. Aztán épp visszaterelné elkalandozó figyelmét Lorelai bősz asszonyságra, mikor a házvezetőjétől kap egy sípot. Egy sípot emberek. De nem akármilyet, szóval ez nem az a pórnépi változat, ami sípol, de minek. Örömében többször egymásnak üti tenyereit, vagyis tapsol, hogy konkrét legyek, utána pedig a zsebébe mélyeszti az ajándékot, miközben megköszöni. De jó is az Eridon ház tagjának lenni!
És ekkor jön a szikra. Az isteni és megmásíthatatlan szikra. Felcsendül a zene, ó a pezsgő zene, s mi az első dolog, melyet ekkor Norbert cselekszik? Na mi? Lorcsa elé perdül és a kezét nyújtja.
- És most elrabolom pár tánc erejéig - ezek az utolsó szavai, ugyanis nem erőszakosan bár, de igen határozottan megragadja a tanerő kezeit  és elkezdi ropni. Tulajdonképpen akarva-akaratlanul is pörög a szerencsétlen HVH, mert a lendületet Norbi adja. Botlásnak helye nincs, ha mégis megesne az eleste, hát Norbi készségesen kap utána, nehogy földet csókoljon szíve hölgye. Szemtelenül, azonban úriember módjára tartja egyik kezével a nő pracliját, a másikat azonban a csinos derékra csúsztatja, hogy a köztük lévő távolságot még az illendőség határain belül csökkentse. Minden bizonnyal ennek annyira nem fog örülni Lorcsa néni, de mivel a fiam kivételesen nem egy disznó és valóban nem lépi át a tolakodás és rámenősség határát, még akár jól is szórakozhat...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bár valóban kissé ijesztő ez a gyerek dolog, ahogy kezei közé kaparintja, rögtön ráérez a titok nyitjára. Kár, hogy az asszonyka nincs hasonlóan ezzel, csak öreg házaspár módjára zsémbel a szerencsétlen (ál)kölyök neve miatt. Mi baja lehetne a Leopolddal? Érthetetlen, de tapasztalatból tudja, hogy mindig a nőké az utolsó szó, ezért nem is érdemes kötekednie túl soká, mert biztos ő törik meg előbb és nem a navinés.
- Asszonyszíved még túl fiatal, nem értheted ennek a kis vasgyúrónak a lelkét - dacosan szegi fel fejét, aztán gügyögni kezd a babának. Mintha nem is mestertanonc, hanem valami tízéves kislány lenne, esetleg egy nyolcvan és a halál között tengődő nagyszülő, aki elfelejti, hogy a gyerekek sokkal értelmesebbek annál, mint azt kinézik belőlük.
- Fogjad, de ha baja lesz, elválok - fenyegetően nyújtja át Leopoldkát - ez egyébként becézve még röhejesebb, de mindegy -, mintegy jelezve, ő az úr a házuk táján. Nincs házuk. Figyeli a szőkét, ahogy magához veszi a gyereket és hirtelen büszkeség tölti el Norbertet. Szinte már dülled a mellkasa: jó nőt szedett össze, jó anya lesz.
- Fogalmad sincs, milyen érett vagyok - kivételesen halál komolyan és jelentőségteljesen néz rá, majd lazán átdobja Kamilla vállán jobbját, hogy tényleg valódi családnak látsszanak. Igazából innen kívülről nézve őket valóban szép pár, bár ezt minden bizonnyal a női egyedek kilencven százaléka nem így gondolná, hiszen bomlanak Norbert kegyeiért. Se. De az elképzelés mégis megmosolyogtatja egy pillanatra.
- Te figyelj, adhatunk neki valami titkos második nevet, amit te választhatsz. De ne valami uncsit, a mi gyerekünk egy hirró lesz - csak azt felejted el, te szerencsétlen galamb - pardon, gelemb, hogy ez nem igazi. De tényleg, biztos felnő majd. Egyszer. Addig állj fél lábon, megköszönném.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Véletlenek márpedig léteznek és ez a szörnyű baleset is egy ilyen dolog. Norbert, mint egy konyhatündér int pálcájával, hogy legyen rend, de tüstént, ettől függetlenül ő maga nem hiányolja különösebben a tisztaságot. Nem valami rosszul szocializált varacskos röffencs, de fiúból van, így az a póló, ami ugyan a földön volt, de még nem szagos, az tisztának nyilvánítható. Szóval tényleg nem gyesznó, csak úgy csinál, megjegyzem tökéletes precizitással.
- Nem merem azt mondani, hogy bármikor, még a végén kihúzom a gyufát - noha nem épp ideillő gondolatai olyan irányba vándorolnak, miszerint mugli környezetben nem sajnálná, ha Nadine-nak át kéne öltöznie. Úgy értem, kacsintok a szememmel, értitek. Azt mondjuk le kell szögeznem, hogy nem kéjenc típus, most pedig a hasa bőven felülírna minden más egyéb szervéből érkező utasítást, de hát az eridonos végtelenül attraktív! Ezt csak a vakok nem látják, de szerintem még ők is érzik.
Érdeklődve fordítja fejét a szakácskönyv felé. Gyorsan végigfutja a hozzávalók listáját, hátha talál valamit, ami nem bejövős, ki meg inkább ne menjen, de ismerjük: mindent megeszik, ami nem olyan gyors, hogy elmeneküljön előle - kis túlzással persze.
- Ez nagyon jól hangzik - megnyalja szája szegletét és nyel is egyet, hiszen Pavlov-i reflexei azonnal működésbe lépnek. Na ezért utálja a képes szakácskönyveket. Az ember farkas éhes, de még mutogatják is neki itt a kajákat, felháborító! - Azonnal csinálom, kérésed számomra parancs - még meg is hajol kissé, hogy utána a tésztát elvéve profi módon intézze a víz felforralását, meg egy kis olaj, meg aztán a tészta bele. De ugye nem ragadhat le, szóval kevergetni kell, igen, ezt még ő is tudja. Nagyon koncentrál, mikor perifériájában látja, hogy Nadine kóstol. Ohó. Még szerencse, hogy a mellette álló végzet asszonya gondol néha Norbertre is - vagy mindig? -, így ahogy érkezik a sonka, Norbi egyenesen a lány szemébe néz és óvatosan elveszi, ajkai puhán érintik a lány ujjait. Egy nagyon halvány és apró mosoly jelenik meg arcán, ami aztán kiszélesedik, hogy egész fejét beborítsa.
- Hát ez isteni, alig várom, hogy mindennel végezzünk - egyetlen pillanatra elengedi a fakanalat és odahajol a másikhoz, hogy puszit nyomjon az arcára, amolyan "köszönöm a kóstolót" gyanánt. Valaki itt nagyon tolja a kis piros biciklit! Muhahaha.