Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Tavasz van, az idő is szép, nincs hó, a szél se süvít, maximum fújdogál. Ilyenkor még a legnagyobb könyvmoly kuckólakót is kieszi a fene, nem még őt. Főleg, hogy a kastély körül még nem is járt, mióta itt van. Így a kellemest a hasznossal, szoktatja magát a nap sugaraihoz és a számára ismeretlen területeket is felfedezi. Legalább is ez a szándéka.
Az elmúlt egy-két napot leginkább a Klubhelyiségében és környékén töltötte, így jópár háztársával össze hozta már a sors. És ez picit rá is segített annak felismerésére, hogy miért is lett a Rellonba osztva. A sárkányok amúgy is mindig szimpatikusak voltak neki... Viszont a kastély sem csak a Rellonból áll, ez is egyik oka, hogy végül erre járkál. Lézengenek erre diákok, persze csapatostul álldogálnak, vagy épp sietnek valahová. Egyetlen srác veszi lazán a előttük álló tanévet. Nem rohan lóhalálában sehová és az élet nagy problémáit sem vitatja senkivel, csak heverészik a pokrócon. Mindez olyan hatást kelt, mintha azon a kis területen megállt volna az idő. Kíváncsian indul meg felé, majd a közelébe érve próbál nesztelenebbül közeledni. Ha sikerül a manőver, a feje búbjánál leguggol és úgy nézi a másik arcát, akinek még a szeme mindig csukva van.
- Csak fotoszintetizálsz, vagy elseje alkalmából szövögetsz épp terveket? - Arca nem messze leledzik a fiúétól, hajfürtjei majdhogynem az arcát csiklandozzák. Arcán apró mosoly játszik. Ha az ember tekintete lejjebb halad az arcáról, kötött, bézs színű pulóvert, egyszerű farmert és piros tornacipőt láthat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Az ő figyelmét nem kerüli el a diákság csacsogása. A szavakat kivenni nem tudja, de látva a gesztusokat, mimikákat, olykor próbálja kikövetkeztetni, hogy miről is lehet szó. Egyelőre még mindenki vidám, nincs nyomás, nincsenek leckék, házik. Ez majdhogynem az összes diákról lesüt és persze ő sem kivétel. Viszont benne ez a fajta öröm keveredik az ismeretlen iránti kíváncsisággal, hisz mégis csak ez az első éve itt. Akármennyit is hallott nővérétől a kastélyról, mégis csak teljesen más személyesen itt lenni.
Ahogy ott guggol a fiú feje fölött a napszemüvegben látja visszatükröződni saját arcát. Egészen addig csodálja is magát, míg a fiú sötét szemei nem váltják fel tükörképét, amin szélesebben el is mosolyodik. Főleg, amint a vigyorát is megpillantja. Elég visszásan hat, így fejjel lefelé, amin csak még jobban derül.
- Ó, azt nem is vártam. - Feleli mosolyogva. Az akcentus tisztán hallatszik, de őt ez egyáltalán nem zavarja. Őbenne is félig spanyol vér csörgedezik, de pici kora óta két nyelven beszél, így egyiket sem töri. A hajával való babrálás láthatóan kicsit sem zavarja, sőt, mosolya is töretlen marad. Tincsei kellemes vanília illatúak, talán érezheti is a fiú.
A kérdés hallatán értetlenül pislog párat.
- Eltaposni? Azt a bogarakkal szokás. De te határozottan nem tűnsz annak. - Kicsit elgondolkodva bök a fiú homlokára. A picit hűvösebb szellő ellenére is keze jó meleg, az ujjbegyén keresztül is érezni. - Amúgy sem szoktam így bántani másokat. És azt hiszem nem lenne jó alap egy barátságnak. - Mondja mosolyogva, tekintetét elidőztetve a másik arcán. Lábai picit már zsibbadnak a pozitúrától, de egyelőre nem változtat rajta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Ő személy szerint ebből az apró zavarból semmit sem vesz észre. Csak türelmesen nézegeti a fiút, immár ugye szemüveg nélkül. Így a körülöttük lévő hangokra már nem is koncentrál, csupán egy-egy hirtelen feltörő kacaj, vagy hangosabbra sikerülő szóváltás jut el hozzá, viszont tartalmuk ismeretlen marad. A fiú mozgolódását viszont sikerül végignéznie, így az ő lábaiban is felerősödik a zsibbadás. Ez olyan, mint mikor a melletted lévő ásít, biztos, hogy te is fogsz. Mocorog picit, de különösebb változás még mindig nem áll be, hasonlóképp guggol tovább.
- Általában. De néha egy jó cinkostárs még jobb. - Bólint is mellé egyet mosolyogva, hogy még inkább alátámassza szavait. Nem mintha kifejezetten erre a posztra jelentkezne, csak épp az álláspontját osztja meg a másikkal. De ha a világuralomra törő terveibe ezek után be szeretné avatni, tiltakozni sem fog, az is biztos.
Ahogy a fiú picit emelkedik, ő annyival hajol hátrébb, mondhatni reflexszerűen. Észre sem veszi a mozdulatsort. A következőket hallva viszont felkuncog.
- Jajj, ne aggódj! A fű színéhez képest túl sötét vagy, hogy összekeverjelek vele... Ne értsd félre, nem úgy mondtam! Csak a ruhádnak tök más a színe, mint a fűnek, szóval... szóval érted. - Mutogat is mellé picit, majd zavartan tűri tincseit a füle mögé, amik rakoncátlanul vissza is hullanak. - De amúgy is túl könnyű vagyok, szerintem meg se éreznéd. - Teszi még hozzá picit halkabban, elhadarva a mondatot. De ahogy tovább hallgatja a fiút, hirtelen jött zavara is múlni kezd. A szavain mosolyogva bólogat, hogy bizony az a fajta taposást még élvezni is lehet. Közben figyelemmel kíséri a gyors helyváltoztatást, majd ahogy hellyel kínálják, bizony közelebb is araszol és fenekét lepakolja a pokrócra.
- Ha annyira rohannék, nem álltam volna le itt leselkedni. Amúgy se nagyon tudnék hova. Annyira még nem ismerem a helyet. És most szép az idő is, inkább maradok itt napfényt szívni veled, ha nem zavarok. Felfedezőútra lesz még idő bőven. - Mosolyogva mesél, végén aprón a vállait is megvonja. Miközben beszél, masszírozgatja kinyújtott lábait is, hogy mihamarabb elmúljon az iménti guggolás mellékhatásai.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Őt különösen nem érdekli, hogy miért is van itt a másik. A lényeg, hogy itt van és Blanka most nem egymagában cseveg. Hiába mágusvilág ez, a magában való csevejt itt is furcsán nézik. Olykor. Viszont a fiúval ellentétben ő igazán eleven, csupán megfelelő társ kell ahhoz, hogy ezt ki is mutassa.
- Ez úgy hangzott, mintha valami kész hadseregről beszélnél. - Kuncog fel a gondolaton. Viszont ennek már vajmi kevés köze van az alapgondolathoz, csupán maga a kifejezés hangzott jól számára. Amúgy is, ha már itt tartunk, sokkal élvezetesebb közösen kiötleni valamit, mintsem utólag becsatlakozni egy majdhogynem kész tervbe.
- Akkor jó. Viszont szerintem jól állna a zöld. A zöld egy szép szín. - Vigyorog ő is, közben bólogat is párat. Nagyokat pislogva hallgatja a másikat, majd fel is nevet.
- Tényleg ilyenek. Vagyis a többség. Én nem. Egy erősebb szellő képes felkapni és elrepíteni. - Mondja vígan. Láthatóan az a kis zavar tényleg csupán pillanatnyi volt, ahogy belekavarodott a saját mondandójába. Közben ő is helyezkedik. Törökülésbe helyezkedik, közben a pokróc redőit piszkálgatja, hogy lefoglalja kacsóit.
- De az király! Hasznosabb. És szépen is beszélsz. Amúgy mi az anyanyelved? - Tudna tippelni, de inkább nem teszi. Csupán kíváncsian pislog a másikra és a fejét is oldalra billenti egy picit.
- De ez jóó! Vagyis akkor mehetnénk együtt is felfedezőútra. Hátha találunk valami izgalmasat. - Kacsint vigyorogva a másikra. Az ilyesmi mindig jobb, ha van hozzá partner is.
- Amúgy Zora. - Mosolyogva nyújtja a kezét, ha már eddig elmaradt a névcsere. Nem mintha nem tudnának e nélkül beszélgetni, de csak jobb nevet társítani az archoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Beszélgetésük közepette lágyan fúja szél. Ami azt eredményezi, hogy rakoncátlanabb hajtincsei folyamatosan az arcába táncolnak, amiket nem győz a füle mögé simítani. De ugye hamar ki is csusszannak onnan, így kezdődik az egész elölről, mivel hajgumi nincs nála, amivel hátrafoghatná hullámos hajzatát.
A megjegyzésre felnevet, de tovább már nem feszegeti a dolgot. Jó is az, ha van az ember körül jó pár egyén, akik az ember unalmát elűzik, hol így, hol úgy. Neki még ezt a társaságot keresgélnie kell, de ideje, mint a tenger, ugyebár. És ki tudja. Lehet, hogy az első ilyen személyt most meg is találta.
- Ennyi erővel súlyzót is köthetnék a lábamra. De ennyire azért nem rossz a helyzet. - Vigyorog a másikra. Az biztos, hogy nem valami mázsás asszonyság, de nem is csont és bőr. Bár izom sincs rajta, csupán a minimális. De ennyivel is elég jól kihúzta ezidáig.
- Tényleg? Én is két anyanyelvű vagyok. Anyukám spanyol, szóval kiskorom óta úgy is beszélek vele. - Bár nem kérdezték, ő bizony most lelkesen beszél arról, ami épp jön. Alapjáraton elég hangulatember, szóval most egy igen jó állapotban lett kifogva.
- Király! És tudod, hogy merre nem jártál még? Bár ez így hülyén hangzik... de jobb arra menni, ahol egyikünk sem volt még. Ki tudja, lehet találunk valami labirintust, vagy akármit. - Vigyorogva mesél, közben még a kezeivel is mutogat mellé. Nem ritka jelenség, hogy elragadja a fantáziája. De sokkal jobb, mintha csak a realitásban élne.
- Hát akkor szia. - Bájosan mosolyog a kézfogás mellé, közben próbálja elraktározni Julien nevét.