Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Gareth S. Nightingale
[az évnyitó utáni napokban]

Elintézett minden levelet az úttal kapcsolatban; érdemes mindig előre tervezni és leszervezni a részleteket, hogy ne az utolsó pillanatban legyen szükség kapkodásra. A kölyök nem feltétlenül fog neki örülni előzetes várakozásai alapján - legalábbis többnyire nem örülnek a kezdet kezdetén, ha hasonlóval indít, azonban főleg így, hogy nem a kezdetektől ő tartja kezében az oktatásukat, kénytelen lesz mindkét diákjával lefutni ezeket a hosszadalmas köröket. Így a beköltözés és az adminisztrációs kötelességek elvégzése után az első dolga volt levelet írni először csupán az egyiküknek, jobb lesz, ha egyszerre egyet mér fel. Először viszont elég lesz kapnia egy általános képet a fiatalok elképzeléseiről, hogy tudja, mivel lépjenek aztán tovább.
Az asztalánál ül és kivételesen nem munkával foglalja el magát, hanem a polcáról egy könyvvel múlatja az időt, amikor is a kopogás érkezik. Az tisztán tükröződő felületre pillant magától balra, hogy megnézhesse, ki ácsorog az ajtaja.. juk (igen, ezt a többes számot még szoknia kell, ahogyan azt is, hogy egy nagyra nőtt, nevetlen szakállas gyerekkel kell együtt élnie) előtt. Az, hogy Huginn trónol a várakozó fiú vállát, elég árulkodó ahhoz, hogy felkelve az asztalról először akkurátusan visszacsúsztassa a könyvét a helyére, majd néhány lépéssel átszelve a szobát, maga nyisson ajtót Garethnek.
- Üdvözlöm, örvendetes, hogy ilyen hamar időt tudott szakítani rám. - Nem tesz fel olyan felesleges udvariassági kérdéseket, minthogy Mr. Nightingale-hez van-e szerencséje, a vállán ott pihen a hollója, kezében pedig a levele. S bár nem mosolyog, a hangja nem csattan élesen, sem gúnyosan, ámbár az átlagember fülének, amely mégis csak valamiféle érzelmi töltethez van szokva, kissé kellemetlen csengése lehet ennek a fajta semlegességnek.
- Alexander Magnus vagyok, a leendő illúziómágia oktatója, kerüljön beljebb.
Félreáll, hogy a fiúnak legyen tere belépni az irodába, míg az addig türelmesen ücsörgő holló felkerekedik és visszatelepszik a szoba sarkában elhelyezett masszív állványra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Gareth S. Nightingale
[az évnyitó utáni napokban]

Már volt alkalma, sok éve megszokni a tinédzserek kezelhetetlen és csapongó természetét, bár továbbra is állítja, hogy ő nem pedagógus, hogy dolga legyen megnevelni őket. Jobbára szereti csupán lefektetni a szabályokat, aztán, amennyiben a diákjai tartják magukat ezekhez, az attitűdjük felé vagy a világ felé olyan lehet, amilyen csak fiatal lelküknek jólesik. Természetesen bizonyos határokon belül. Észrevétlenül méri végig a fiút - ő tehát az egyik a két jelenlegi tanítvány közül, akikkel foglalkoznia kell majd. Apró bólintással veszi tudomásul a tényt, majd becsukja Gareth háta mögött az ajtót és a saját irodarésze felé biccent. Nem különösebben meglepő, hogy még a két férfi beható ismerete nélkül is, pusztán ránézésre meg lehet állapítani, hogy melyik kinek a térfele lehet. Akár egy demarkációs vonalat is húzhatnának a szoba közepén.
- Egyetértek.
Talán ez a fajta flegmatikus viselkedés még, ha nem is értékelendő, de kényelmes is lehet. Addig sem kell felesleges, témába nem vágó dolgokkal foglalkozniuk és szorítkozhatnak a lényegre, egyelőre legalábbis. Ellép a fiú mellett és jelzésértékűen kissé kihúzza az asztallal szemközti, szintén párnázott széket, mintegy felkínálva a másiknak.
- Nem tudom, meddig fog tartani a beszélgetésünk, tehát foglaljon helyet nyugodtan, Mr. Nightingale.
Van a mozdulataiban valami feszesség, ugyanakkor ez mégsem az a fajta feszesség, amikor valaki nem tud mit kezdeni a végtagjaival, a fizikai valóval, mozgása és a jelenléte a szobában nagyon is természetes. Helyet foglal az asztallal átellenben és hátradől a székben, miközben tekintetét Garethre emeli.
- Szerettem volna mindenképpen már a hónap elején megejteni az első találkozást, mivel a tanév további részében.. és ha minden jól megy, valószínűleg azon túl is együtt fogunk dolgozni majd.
Nem arról beszél, hogy tanít és oktat, már a fogalmazásból is kiérezni, hogy ez inkább valóban egy kooperatív, közös munka lesz, mintsem tollbamondás és magolás. Szavait diszkrét, apró kézmozdulatok kísérik minden hangsúlyosabb információnál és szónál, észrevétlenül is könnyebben követhetővé és gördülékenyebbé téve az előadásmódját.
- Mivel az illúziómágiát nem az én kezem alatt kezdte tanulni, először is érdekelne, hogy meddig jutottak a korábbi oktatójával, mit sikerült mostanra elsajátítania... - rövid szünetet hagy, hagyja feldolgozni a kérdés eddigi részét, majd folytatja.
- És az, hogyan látja most lehetőségeit, az illúziómágia mely területeivel szeretne behatóbban foglalkozni a továbbiakban?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Gareth S. Nightingale
[az évnyitó utáni napokban]

Összességében még jelentéktelennek is lehetne mondható a jelenléte a szobában, annyira nincs semmi kirívó vagy kiemelkedően megfogható a mozdulataiban - láthatóan érdeklődő, de nem érdeklődőbb az elvárnál, a tartása feszes, de nem kellemetlenül; s bár nem mosolyog, az ember mégsem érzi, hogy fel akarná nyársalni a tekintetével. Minden egyfajta  általános középértéken mozog. Pont olyan, mint maga az irodarésze, hangulatos, ám semmi igazán személyes.
A lényegre törő kérdésre bólint egy aprót, abszolút jogos és nem is árt, ha időben leteszik az alapokat, máskülönben kár is lenne ingoványos talajra építkezni tovább. Egyik fél számára sem túl jövedelmező. Alapvetően a tanítványaival nem jó baráti viszony a cél, nem kíván senkinek a pótapja lenni, aki nem igényli - ellenben, ha már vállalta, hogy kitanítja ezeket a fiatalokat az illúziómágiára, azt lelkiismeretesen el fogja végezni. Az ilyesmi oktatására azonban a puszta alá-fölérendeltségi viszony kevés.
- Főként a szorgalmán és a türelmén. Én átnyújtom magának a lehetőséget, hogy kitanulja a magasabb szintű illúziómágiát is, mikor eljutunk oda, cserébe lelkiismeretes munkát és precizitást várok.
Nála sosem volt bűn, ha valami nem ment elsőre vagy másodjára, még az sem, ha sokadjára is kudarcba fulladt egy próbálkozás, sokkal nagyobb vétség viszont a szemében, ha egy fiatal varázsló feladja és a sikertelenségtől motivációját vesztve igyekezete alábbhagy.
- Értem, tehát illúziótöréssel egyelőre nem próbálkoztak, viszont észleléssel és az egyik típussal már igen.
Semmi értékítélet, összefoglalás annál inkább, a tekintete mögött nem húzódnak szélsőséges érzelmek, mégis életet lehelnek belé a magas homlok mögött dolgozó fogaskerekek. Épp csak egy szemernyit dől előrébb, amikor Gareth elérkezik ahhoz a részhez, hogy maga is foglalkozott a gyakorlással.
- A tanárnővel megbeszéltek alapján folytatta a gyakorlást vagy szakirodalmakat is próbált felhasználni a gyakorlathoz? - Az elmélet teljesen egyértelmű, de érdekli, hogyan igyekezett feltalálni magát a fiú, oktató híján. Maga elé húz egy lapot, melyet már korábban kikészített és feljegyez egy-két dolgot magának. A nyers felütésre aztán megrándul a szája sarka, parányi árnyék, közel sem mosoly és a szeme sem követi a gesztust, de mégis csak valami.
- Rendben, ebben az esetben a tananyag arra vonatkozó részéből csupán azzal foglalkozunk majd legfeljebb, amelynek alkalmazása átfedésben áll az önt érdeklő területekkel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Ez egy tiszta és egyértelmű közlés a fiútól, semmi sallang, semmi felesleges allűr nem bújik meg mögötte, nem próbál felvágni, bizonygatni semmit – egyébként is rossz ajtón kopogtatna –, ezt a fajta viselkedést pedig, bár nem adja különösebb jelét, igazán tudja értékelni. Persze mindez nem számít. Az első benyomás másodlagos, a tényleges teljesítmény, a terhelés alatt mutatott reakciók számítanak. Mindenki mutatkozhat összeszedettnek, ha van ideje felkészülni és nincs számottevő külső körülmény, amely alatt megmutatkozhat a valódi természet. Nos, talán nem az egész, inkább csak a munkához való hozzáállás. Ennyi kell neki egyelőre, nem több, később pedig óhatatlanul ki szokott derülni az is, hogy érdemes-e kezébe adni valakinek a tudást és szakértelmet egy e féle mágiaág területén. Voltak már hálátlan tanítványai, akiknek a tehetsége és a mágikus potenciálja meglett volna ahhoz, hogy remek illúziómágusok legyenek, de mondjuk ki, gazemberek voltak.
- Szaván fogom majd, ha netán szükség lesz rá.
Nem ítélkezik. Ezek a fiatalok nem gyerekek, számára legalábbis, nem feltételez alacsonyabb értelmi szintet és nem korlátozza ehhez mérten az elvárásait. Sokan elcsúsznak azon a hozzáálláson, hogy „ó, hát még szinte gyerek, óvatosabban kéne bánni vele”. Egy tanárnál az ilyesmi gyakori lehet, de ő sosem volt pedagógus.
- Szóval instrukciók nélkül maradt az év hátralévő részére. – Az első tisztán olvasható reakció részéről az a csendesen, mégis keményen feszülő rosszallás a szavai mögött. Sosem pártolta a tanulási szakasz elején már egyedül hagyni a diákokat, ha már belekezdtek a gyakorlati oktatásba. Tekintete elkapja a fiú a polcok felé vetett futó pillantását.
- A legközelebbi találkozásunkra írjon össze egy listát arról, milyen illúziómágiával kapcsolatos könyvekkel találkozott ezalatt. Ezen kívül, amennyiben igényt tart olyan szakirodalomra, amely nem áll az iskola könyvtárának rendelkezésére, fordulhat hozzám. – Ha nem itt, valószínűleg az otthoni irodájában megtalálja. Lehet, hogy nem rágja szájba az információkat, nem tart tollbamondást, de a feltételeket lelkiismeretesen biztosítja a tanoncai számára. A hálálkodó panelt ugyan hallja, de reakció nélkül hagyja, tekintve, hogy számára semmi funkcióval nem bír a jelenlegi beszélgetésükben. A költői kérdésekre sem ildomos válaszolni. Az ember már-már azt várná, hogy ahogyan hátradől a székében, most fog áttérni egyfajta bizalmasabb tanár-diák csevegésre, a mozdulat pont ideális kezdete lehetne egy „ismerjük meg egymást” típusú beszélgetésnek.
- Tegye az évkezdés utáni első két hetét szabaddá. A tanóráiról saját magam fogom kikérni, minden további személyes programjáról maga gondoskodik majd.
 Úgy tűnik, Magnusnak másféle elképzelései vannak az ilyen jellegű társalgások mibenlétéről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Bár a figyelme nem kalandozott el, továbbra is ugyanúgy tisztában van a fiú jelenlétével a helyiségben, közben már azt tervezi, hogyan lenne a legideálisabb a gyakorlóheteket eltölteni. Van egy másik leendő diák is, lenne módja arra, hogy vele külön megtegye ugyanezt a kirándulást, ugyanakkor ez egy jó alkalom lenne arra, hogy ha a fiatalok nem ismerték egymást, akkor megismerkedjenek (ki tudja, mennyire elszeparáltan oktatta őket Renée, az is egy módszer) – vagy ha már igen, akkor ő lássa, hogy egymáshoz képest milyen szinten állnak. Így majd a képzés intenzitását és tempóját is személyre tudja mag igazítani úgy, hogy a félév végére mindkét fél részéről kiegyensúlyozott legyen a helyzet. A vizsgához szüksége lesz erre is.
Az, hogy a Nightingale fiú saját maga készült és olvasott utána az elméleti dolgoknak, valamelyest az ő dolgát is meg fogja könnyíteni, így csak az Ombozi lánnyal kell majd végigzongoráznia a szakirodalmakat – persze csak abba az esetben, ha az imént kért listán azok a tételek szerepelnek, amelyek egyébként is ott vannak az általa elvártak között. Abban biztos, lesz olyan olvasmány, amit majd tőle fognak megkapni. Nem mintha olyan komoly szintű varázslatokat tartalmazna, hanem mert korlátozott számban adták ki, így egy iskolai könyvtárban, pláne egy ilyen kis országéban, nem valószínű, hogy egyáltalán hozzá lehetne jutni.
Gareth arcát figyeli a bejelentés után, a tekintetében nincs semmi direkt kutató vagy kíváncsiskodó él, talán mindenki így figyelne a másikra, ha nem az lenne már a korai évektől az emberekbe nevelve, hogy illetlenség sokáig fürkészni valaki arcát. Mégis, mielőtt igazán tolakodóvá válna ez a szemkontaktust, maga a férfi az, aki egy lassú, lusta mozdulattal elfordítja a fejét, lepillantva a lapra. Felír magának valamit, aztán úgy folytatja.
- Az iratait, a pálcáját, váltásruhát, tisztálkodó szereket, ha valamilyen betegségre szed bájitalt, azt is hozza. Ha van valami egyéb, amit magával hozna, mondhatja most is, de küldhet róla levelet, ha említésre méltónak ítéli.
Nyilván a plusz fogkeféről nem kér beszámolót, de például egy plusz varázstárgyról jobb lenne, ha értesülne. Mintha egy pillanatra megállna, megrándul egy parányit az arca, mielőtt ismét megszólalna.
- A háziállatok utaztatását hanyagoljuk. – Volt már olyan diákja, aki úgy érezte, hogy a macskájának feltétlenül velük kell jönnie, mert nem akarja magára hagyni az állatot, még a szobatársával/lakótársával sem.
- Egyelőre ennyit szerettem volna megbeszélni, levélben értesíteni fogom mindenről, de ha kérdése van, akkor nyugodtan felkereshet bármilyen formában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Elég időt adott arra Garethnek, hogy összepakoljon minden számára fontos dolgot, ami nélkül két hétig úgy érzi, hogy nem lesz képes majd boldogulni – és arra, hogy megbeszélje mindenkivel a távollétét, akivel kívánja. Sárával ugyanígy tett, végül úgy döntött, hogy jobb ugyanarra az időszakra tenni mindkét diák esetében a felméréseket, legalább tényleg megismerik egymást kicsit jobban. Szükség lesz rá, a tanulmányaik során sokat fognak együtt gyakorlatozni, főleg, mivel közel egy szinten állnak. Ha volt bármelyiknek kérdése vagy kérése azzal kapcsolatban, milyen egyéb tárgyakat, varázstárgyakat, holmikat szeretnének magukkal vinni, azt végül is engedélyezte. A másik, hogy az előkészületekkel eltelt napokban megkapta a fiútól is a várt listát az eddig elolvasott szakirodalmakról. Nem egészen úgy nézett ki, ahogyan azt várta, ami azt illeti, eléggé meglepte, hogy egy átlagos könyvlistát tükörírással felfirkantva látott maga előtt. Még egy szemöldökemelést is kiváltott belőle, amire Dwayne, jó irodatárs lévén fel is hívta a figyelmét, az amerikaiak diszkréciójával és szofisztikáltságával („miva’?”). Ettől függetlenül sikerült megoldania a dolgot, fogta magát és egy egyszerű bűbájjal megfordította az írást, hogy neki se kelljen bogarásznia a szavakat. Mit gondolt a fiú? A tanulmányaival nincs gond, nem gondolná, hogy mindig így ír, szóval őt tüntette most ki ezzel a kis trükkel. Halványan félrebiccenti a fejét, elgondolkodva, de aztán inkább maga elé húzza ismét a lapot és átolvassa. Szorgalmasan olvasott, majdhogynem minden olyan, a témában értékelhető kötetet, ami az iskolai könyvtárban fellelhető; ez valahol értékelendő tulajdonság. Annyiban biztos, hogy kevesebbet kell majd fáradnia esetében az elméleti alapok magyarázatával. Különben sem tudná részletesebben elmondani azt, amit a könyvek, az ő dolga nem a száraz tananyag oktatása, hanem, hogy a kötetekben leírtaknak életet, gyakorlati hasznot és jelentést adjon a diákjai számára. Summa summarum: gyorsan elteltek a felkészülés napjai. Vasárnap estére kérte oda Sárát és a fiút is az előcsarnokba, hogy ott találkozzanak, addigra elrendezte a budapesti szállásukat, közel a normafai gyakorlópályához. Egy jól felszerelt, varázslóknak fenntartott szállót választott végül, ahol, annak elhelyezése miatt, gyakran szállnak meg aurorok, de alapvetően nem nekik van fenntartva, más vendégek is megfordulnak. Talán ez a fiatalokat kevésbé fogja frusztrálni, mintha ténylegesen egy laktanyába helyezte volna el magukat. Egy régi zsebórából elkészített zsupszkulccsal utaztak és egy gyors eligazítás után (ami azt foglalta magába, hogy rendezkedjenek be – ugyanabban a szobában – és Gareth reggel hétre legyen az előtérben, a pálcáját pedig mindenképpen hozza magával), magára is hagyta a két diákot. A szálló a normafa egy nyugodtabb részén, távol a budapesti nagy forgalomtól fekszik, erdős területekkel övezve, lejtős részen. Lefelé egy sarokra van egy kisbolt, amúgy főleg lakóházak és a fogaskerekű vasút sínjei. Reggel hét előtt tíz perccel érkezik, Sárának hagyott a szobában olyan illúziómágiával foglalkozó könyveket, amiket a lány még nem olvasott. Az első két napon külön-külön fog foglalkozni velük, aztán felváltva lesznek közös és egyéni foglalkozások. A mai nap Garethé. Most sem öltözött nagyon másként, eddig is feltűnő volt, hogy Alexander nem viseli a varázslók számára tradicionálisnak számító talárt, helyette a kényelmes, de visszafogott, nem hivalkodó, praktikus eleganciát részesíti előnyben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Tekintete a szemközti falon nyugvó órára esett, amely büszkén hirdette, hogy nem, a fiú még mindig időben van, még öt bő perc áll rendelkezésére megérkezni, mielőtt elindulnának. Nem türelmetlen, kényelmes, nem túl feszes vagy katonás, de szilárd tartással várakozik, s csak akkor néz fel vagy zökken ki ebből a csendes, szótlan állapotból, ha az itt megszálló aurorok némelyike, akik közül nem egyet ismer, üdvözli őt. Nem mondhatni, hogy túl rendszeresen járna el ide, viszont ez az egyetlen olyan gyakorlópálya, amely elég nagy ahhoz, hogy zavartalanul gyakorolhasson a diákokkal anélkül, hogy a más varázslók elől foglalják le az időpontot. Itt mindig vannak üres parcellák, amelyek kihasználatlanul maradnak; talán a normafai elhelyezkedése miatt: a minisztériumhoz közelebb eső gyakorlótermek is vannak, sőt, sokan ragaszkodnak inkább az aurorképző akadémia már megszokott termeihez, még ha ahhoz nagyobb távra kell hoppanálni/utazni.
Végre a fiú is megérkezik (meg kell jegyezni, még pont időben), az üdvözlésre pedig viszonzásképpen biccent.
- Magának is jó reggelt. A gyakorlótér bejárata mindössze néhány percnyi sétára van innen, induljunk.
Amúgy sem fog ártani, ha fizikailag is megmozgatják magukat, mielőtt a varázserejükkel tennék ugyanezt, főleg Gareth számára. Egyelőre amúgy is pusztán fel szeretné mérni, mire képes gyakorlatban a fiú, ad neki felkészülési időt. Az egyéb nehezítő tényezőket megtartja későbbre, amikor már tudja, hogy a diáktól látott teljesítmények mértékét hogyan viszonyítsa egymáshoz.
Hacsak nem szól közbe Gareth valamivel, el is indulnak - hegynek felfelé, a fogaskerekű vasút sínjeivel párhuzamos járdarészen, ahova a szálló ajtaja nyílik.

A bejárat mellett még egy olyan varázslónak is könnyű elmennie, aki tisztában van vele, hogy mi áll ott: a villanypózna és a vasút útvonalát a gyalogos részről elválasztó hevenyészett kerítés közötti füves placc illúzióval álcázott kapuként funkcionál. Abba az irányba fordul le Sándor is, intve Garethnek, hogy kövesse, ám, mielőtt átlépné a láthatatlan határvonalat, megállítja a fiút és szembefordul vele. Zsebéből egy üres kártyalapot vesz elő, melyet a diák felé nyújt.
- Fogd ezt. Enélkül nem fog beengedni a védelem.
Amint Gareth a kezébe fogja a kártyát, már érezheti a mágia apró bizsergését, ahogyan végigszalad az ujjain. A férfi sem engedi el a lapot, s amíg mindketten a két oldalán tartják a varázstárgyat, egy hosszabb szünet áll be. Nem nehéz kitalálni, mit csinál Alexander - varázsol, mert Gareth ujjairól a kézfejére fut fel a bizsergés, majd az alkarjára, onnan a felkarjára.. s elérkezik egy pont, amikor önmaga körül mindenhol érezni véli az apró kisüléseket. Aztán a jelenségnek hirtelen vége szakad.
- Tedd el a lapot, kérlek. Most már mehetünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Elsőre valóban akárkinek elhanyagolható lehet az a kis mágikus tér, ami elválasztja a mugli területet a varázslók által fenntartott területtől. Nem kell hozzá rendkívül okosnak lenni, hogy az ember rájöjjön, mennyire masszív mágia húzódhat egy auroroknak fenntartott gyakorlópálya körül, hogy az a varázstalanok szemei elől védve legyen. A felhúzott mágikus falaktól és illúzióktól függetlenül viszont az, hogy hozzákössenek valamit, némileg különálló varázslat - és nem is csak varázslat, a varázstárgy is szükségeltetik, ami már alapvetően az auror vagy egyéb kormányalkalmazottak (mint amilyen Magnus is) mágiájához van kötve.
- Ez lesz a kulcs a gyakorlótérhez, ami a gyakorlati idő teljes tartalmára foglalt, de csakis addig. Addigra a varázstárgyra tett bűbáj is elévül.
Így is csak a minisztériumi kapcsolatainak köszönheti, hogy két diák számára sikerült itt lefoglalnia egy gyakorlóteret, de akárhogy osztott-szorzott, jobb helyszínt nehezen találhatna. Itt minden kifejezetten ahhoz van kialakítva és igazítva, hogy a javulni és gyakorolni vágyó varázslóknak legyen minderre lehetősége.
Miután végzett a varázslattal, átlép a láthatatlan határvonalon és megvárja, amíg Gareth is követi. Az első, ami feltűnik a fogaskerekű vonat sínjei fölött átívelő modern építésű híd. Lehet, hogy korábban a varázslók előszeretettel nyúltak a régebbi korokat idéző szerkezetekhez, de itt láthatóan a látványt és a hangulatot felülírja a praktikum. Több aurort is látni, akik a hídon mennek át éppen vagy készülnek távozni. Közvetlenül előttük, a füves placc folytatása pedig láthatóan el van kerítve az elfelé kanyarodó úttól. Kezével apró mozdulatot tesz annak irányába.
- A hoppanálási pont. Ha legközelebb szükség lenne rá. A kártya miatt a védelem át fog engedni, amikor szükség lesz rá.
Nem véletlenül van így kialakítva, ez egy forgalmas terület: jobb nem megkockáztatni, hogy valakibe hoppanáljon az illető. A mágia sok mindent megold, például azt, hogy ne történjenek csúnya balesetek, ha egy varázsló olyan pontra hoppanál, ahol már áll valaki, de ettől függetlenül elég kényelmetlen lenne mindenki számára, ha a gyakorlópálya teljes területén váratlanul bukkannának fel varázslók, véletlenszerű helyeken.
Ezután célirányosan indul tovább, és ha rá is köszön valaki (csak futólag és röviden biccent felé). Most a diákja az első, Gareth élvez prioritást és abban a szerencsétlen helyzetben van, hogy Sandor figyelme rá összpontosul inkább. A hídon áthaladva aztán az újonnan érkező varázslók többsége azt várná, hogy a gyakorlópálya név valami hasonlót is fed.. egymástól elkerített nagy füves placcok. Ezzel ellentétben ajtók hosszú sora sorakozik a szabadban, a normafai fák alatt. Ha valaki megkerüli őket, teljesen átlagos ajtók elöl-hátul, csak éppen nem fogja őket közre fal, hanem mintha a semmibe lettek volna felállítva. Egy egyszerű faragású, szilfa ajtóhoz lép oda, de nem nyomja le a kilincset, hanem bólint a fiú felé.
- Ez lesz a miénk. - Nem közli ugyan szóban, hogy a fiúé az elsőbbség joga, de csak azért, mert a tartásából és gesztusaiból is könnyedén leszűrhető a szándék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Türelmesen áll a fiú mellett, egyáltalán nem sürgeti. Most már itt vannak, innentől semmi sem túlságosan sürgős. Még az sem feltétlenül, hogy minden varázslat azonnal és úgy sikerüljön, ahogy elvárja. Tapasztalatai szerint erre persze úgysem kerül sor, inkább az ő elvárásai miatt, mintsem azért, mert Gareth nem lenne elég kompetens az illúziómágiához. Azt már rég tudja, hogy az oktatáshoz idő és türelem kell, neki pedig mindkettő van.
Miután a fiú benyit az ajtón, egy egészen más tér tárul a szemei elé. Régi szocreál stílusú betonterem - még lefestve sincs, látszódnak a nagy betontömböl illesztései, a helyiség mérete pedig megközelíti egy nagyobb repülőhangárét. Ablakok nincsenek, mégis jól látni, nincs túl sötét, de nappali vakító világosság sem, még a fényerő is a szemnek pont ideális szintre van állítva. Síri csend honol, légmozgás nincs, kicsit olyan az egész terület, mintha időben és térben egyaránt egyfajta sztázis-szerű állapotba helyezték volna. Garethnek mégsincs túl sok ideje feldolgozni a környezet minden részletét, mivel egy bowling-golyó méretű tűzgömb száguld felé, minden különösebb figyelmeztetés nélkül, egyenesen szemből.
Sándor még az ajtóban áll, nem előzte be a fiút, így nem látni rá, hogy mozdul-e vagy sem, ellenben a varázslat egy-két másodperc és becsapódik. A fiú jelenlegi reflexeivel kísérletet ugyan tehet a hárítására, de a tűz túl közelinek tetszik, józan ésszel felmérhető, hogy egy varázslat létrehozására a jelenlegi reflexeiből nem fut.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A fiú háta mögött kutató tekintettel figyeli, hogy mire készül most. Ő már ismeri a terem "üdvözlésre" beállított mágikus mechanikáját, az érdekli legjobban egyelőre, hogy Gareth hogyan dönt, ha egyáltalán dönt valahogy. Tudja ugyanis, hogy a tűzgömb gyorsasága nem hagy túl sok időt az átgondoltságra. Bár erre tökéletesen alapozni nem lehet, de ilyen szituációkban is megismerszik néhány hasznos apróság a másikról. Például az mindenképpen hasznos konzekvencia, hogy Gareth reflexei jók - többnyire az ide elhozott diákokat teljesen hirtelen éri a támadás és a paralízis megdermeszti az izmaikat. Ezzel szemben a fiú meglepően ura a testének és szinte azonnal mozdul.
Nem vesz nagy lendületet a lökéstől, de megérzi Gareth szándékát, hátra is kell lépnie egy-két lépést, ahogyan a fiú nekirugaszkodik a mozdulatsor véghezvitelének.
Ettől függetlenül a varázslat nagyon gyors volt, és már az is nagyon jó eredménynek számít, hogy nem érte volna őket teli találat a tűzgömb által. Ebben az esetben még így is elkapta volna Gareth vállát...
.. ha valódi.
Magnus visszasétál a gyakorlótéren belülre, hiszen az előző történések visszaszorították a küszöbön kívülre - ezúttal viszont már türelmes, ráérős mozdulatokkal bezárja maguk mögött az ajtót.
- Néha vannak alkalmak, amikor nincs idő mérlegelni, hogy a velünk szemben alkalmazott varázslat milyen típusú. Lehet illúzió és valódi egyaránt, sosem árt a kiélezett reakciókészség.
A legtöbb szoba valami hasonló ajándékkal szokta meglepni az ide érkező aurorokat, van olyan tér is, ahol kifejezetten ezt fejleszti az auror, aki ellátogat a gyakorlótérre. Végigpillant ismét a fiún és a pózon, amit végezetül felvett.
- Meglehetősen szokatlan ez a teljesítmény.
Véletlenül sem mondaná ki, hogy jó volt, ügyes voltál vagy hasonló fordulattal sem élne addig, ameddig tényleg nem gondolja komolyan. Egyelőre nem látott annyit, nincs olyan viszonyuk kettejüknek, hogy könnyedén osztogassa az explicit elismeréseket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Még jó is, hogy a fiú lenyelte azt a nyelvére kívánkozó megjegyzést, mert valóban, jelenleg a kezdeti tanár-diák kapcsolatukba nem túl beleférősek a hasonló tréfák. Viszont az így fennálló csendben van ideje kielemezni az imént látottakat. Egyszerű, ha lehet úgy mondani, olcsó trükk ez, amit a termek szolgáltatnak, melyik-melyik máshogyan, másféleképpen, de tény, hogy van mit leszűrni a reakciókból. Első sorban inkább Gareth mozdulatait és reakciókészségét figyelte, hogy min lehetne javítani, mi az, ami még fejleszthető, bár ez még vajmi kevés egy tényleges "diagnózis" felállítására. Nem mellesleg az illető moráljáról is sokat elmond egy efféle azonnali reakció. Nincs átgondoltság, csak a tiszta ösztön. Az semmiképpen sem rossz, hogy őt is megpróbálta arrébb lökni a közeledő gömb útjából; volt már olyan tanítványa, aki csak egymaga igyekezett kitérni, nem sok sikerrel.
Nem is volt sokáig a tanítványa.
Ami az illúziót illeti, valóban nem egy mestermunka, ám nem is volt soha cél, hogy az legyen. Az ide látogató aurorok tudják, hogy a legtöbb ezek közül csak illúzió - bár van néhány terem, ahol valódi varázslatokat indít a belépő ellen a rendszer -, inkább csak a reflexek és reakcióidő kiélezésére szolgáló gyakorlásnak számítanak. Épp ezért nincs is belekalkulálva a egy varázslat eredményének tömege vagy súrlódási ereje, sem az egyik fizikai tényezők. De ez nem is számít, amikor csak amolyan bemelegítés gyanánt szükséges.
Beljebb lépdel a teremben, lépései pedig tompán, alig koppannak a sima betonon, miközben körbenéz a jelenlegi fizimiskáján az épületnek. Végül tekintete Gareth arcán állapodik meg.
- Szeretném, ha megmutatná, mit tanult eddig Renéetől és az olvasmányaiból, meddig jutott gyakorlatban. Magára bízom, hogy milyen illúziót hoz létre. Lehet nagy, látványos, megpróbálhat hatni pusztán az én érzékszerveimre, nem szabom meg a varázslat típusát. Lehet akár több egymás után is, ha úgy látja jónak.
Ez már hivatalosabb, órai szituáció, így a korábbi magához mérten közvetlenebb stílus (lehet egyáltalán akként aposztrofálni?) is eltűnik és marad a hűvös tárgyilagosság a helyén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Némileg odébb húzódik, hogy teret hagyjon a fiú illúziójának és onnan figyeli. Nincsenek előzetes elvárásai, nála többnyire mindenki tiszta lappal kezd, amikor arra kerül sor, hogy megmutassák, mire képesek. Józanabb és objektív megítélés pedig nem létezik, ha automatikusan mindig hasonlít valamit valamihez. Amíg a fiú felkészül a kezdésre, addig ő némán feltesz magára egy varázslatot, amellyel nem csak magát az illúziót, hanem az azt képző manát is szemmel követheti. Elvégre arra is kíváncsi, hogy a tanonc mennyire tudja pillanatnyilag befolyásolni, koncentrálni és irányítani azt a varázslatnak megfelelően.
Gareth belekezd a varázslatba, Alexander pedig némán, szakértő, figyelő szemekkel fürkészi a részleteket. Kopottas papírok; pont ott meggyűrve, ahol az ember lapozáshoz hozzáér. A könyvjelző szalagja pedig tetszetősen hiteles, ahogy meglebben. Egészen jó az eridonos varázslatának "fizikája". Nem véti el számba venni az illúzió hangelemeit. Bár alapvetően nem nehéz, amit végrehajt, de az ismétlődések által, jó helyre beillesztve életet lehel a jelenetbe. Sokan esnek abba a hibába, hogy nem hangolják össze a hangot és vizuális látványt, ezáltal olyanná válik az illúzió, akár egy némafilm. Vagy rosszabb, mint egy elcsúszott szinkron egy rossz minőségű VHS kazetta alatt.
A tájat érti, hogy miért volt szükséges létrehozni, bár számára - ám ez valóban csak a magánvéleménye, a minőségbeli értékelésére nem hat ki - talán kissé túl romantikus volt ez a fajta megoldás. Az illúzió véget értével nem marad más, mint cipőjének tompa koppanása, ahogy Gareth mellé sétál.
- Akár Renéenek köszönhető, akár a különóráinak, jól haladt. Van érzéke a részletekhez.
Valószínűleg pillanatnyilag ez lehet a legnagyobb dicséret, amit Gareth helyzetében ki lehet húzni Alexanderből, de az is tény, ha nem is túl feltűnőek a dicséretei, nem irigy vagy szűkmarkú velük. Természetesen, csak a megfelelő pillanatban.
- Az év folyamán az auditív illúziókat fogjuk fejleszteni. Az ismétlést használni ez esetben megfelelő volt. - Elvégre igen, a könyv lapjainak pergése egyrészt nem túlságosan eltérő laponként, másrészt olyan gyorsan következnek egymásra a hangok, hogy az emberi hallás nem is nagyon fedezheti fel ezeket a nüanszokat.
- Mire végzünk, képes lesz reprodukálni az emberi beszédet és beszédhangokat is. Ez alkalommal viszont mással fogunk foglalkozni. Próbálkozott már az illúziók felfedésével?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Figyelmesen bólint a magyarázatra, de igen, van ebben valami. Kell az apróságok és részletek ismerete ahhoz, hogy valaki életképes, épkézláb illúziókat hozzon létre, amelyek nem csak jól néznek ki, hanem hitelesek is. A hitelesség mindennél előbbre való ebben a műfajban, hiszed pont ez a lényege. Ettől lesz az illúzió illúzió, nem pedig egy hanyag, de díszes utcai látványosság.
- Vegye elő a pálcáját. Ha sikerrel jár, akkor az illúziót alkotó manaszálak felfedik magukat maga előtt.
Amíg a fiú a saját varázslatával volt elfoglalva, ő csendben a háttérben létrehozta a sajátját. Cseppet sem feltűnő, tulajdonképpen egyetlen felesleges graffiti van a fal egy szakaszán, ami se nem nagy, se nem élénk színű, így előtte és utána sem könnyen kelti fel valaki figyelmét. Főleg, ha az illető előtte el volt foglalva a saját illúziója megkreálásával és azt megelőzően egy tűzgömbbel. Az erősségét tekintve a közepes nehézség alsó határára pozicionálta a varázslatot, szóval Garethnek bele kell jönnie a próbálkozásba.. ha egyáltalán tart már ott a varázslat erősségét illetően. Aztán tervei szerint a következő években az illúziótípusok mellett szimultán próbálhatja az oculus erőszintjén fejleszteni, hogy minél komolyabb és komolyabb illúziókat legyen képes észlelni.
- Különleges mozdulat továbbra sincs, a pálcája mindössze fókuszként funkcionál a mágiája összpontosításához.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem formál negatív vagy pozitív véleményt a fiú magabiztosságáról, mindenesetre az tény és való, hogy sokkal könnyebb úgy dolgozni, hogy átugorhatják a saját maga vagy képességei felett érzett bizonytalanságokat. Rengeteg varázslóval és boszorkánnyal fordul elő, hogy tulajdonképpen saját maguk emelnek gátat a sikeres vagy erős varázslatok végrehajtásának azáltal, hogy már jó előre elhatározzák, nem fog sikerülni. Gareth mozdulatai nem erről árulkodnak. Nem néz körbe a terembe, Sándor gesztusai alapján nemigen lehetne megállapítani, merre hozta létre a varázslatot. Magából indul ki, annak idején, amikor neki elsőre nem sikerült a varázslat, a bizonyítási vágya és büszkesége azonban fiatalon és forrófejűen nagyobb volt az igazmondás iránti igényénél, az alapján tippelte meg, hol van az illúzió, hogy az oktató pillantása hová tér mindig vissza és vissza.
Aznap elég tisztán és érthetően megtanították neki, hogy bár ez egy tanórán, első alkalommal beválhat, gyakorlatban semmi haszna. Nem is kíván alapot adni erre sem Garethnek, sem más tanítványoknak.
Az első varázslat sikeresen létrejön, azonban a fiú hiába fürkészi körbe a termet, egyelőre nem lát semmit. Szándékosan épp csak egy hajszállal komolyabb varázslatot hozott létre, mint amilyeneket eddig Gareth-től tapasztalt. Ugyanakkor nem behozhatatlan szakadék nyújtózik a nehézségi szintek között.
- A technikával nincs baj. Az oculus lényege, hogy minél többet gyakorolja és minél inkább hozzászokjon ahhoz a mágiahasználathoz, amit ez a varázslat igényel. Sokak dolgát általában megkönnyíti, ha megpróbálják vizualizálni a varázslat működését. Gondoljon arra, hogy vékony lencséket képez a szemei elé. Minél inkább koncentrálni tudja a varázslathoz felhasznált manát, annál könnyebbé válik egy illúzió felfedése.
Ez a módszer jobbára nincs leírva a könyvekbe. Nem azért, mert évszázados titok lenne, pusztán ez egy olyan tanács, amelyet a számtalan tanonc és a gyakorlat csiszolt készre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Alexanderen még mindig ott pihen a mágialátó varázslat, így pontosan figyelemmel tudja követni azt a stratégiát, amivel a fiú összegyűjti a manát és a varázslat funkciója szerint irányítani próbálja. Így a legkönnyebb tanítani ezeket, mert nem pusztán azt látja, hogy sikerül vagy sem, hanem azt is, hogy ha nem sikerül, miért nem sikerül. Illetve, hogy mit kéne másképpen csinálnia a tanoncnak. Továbbra is csendben marad, nem tesz felesleges mozdulatokat, amellyel megzavarhatná a fiú koncentrációját. Fejlődőképes, ha azt nézi, hogy milyen tudatossággal igyekszik uralni a mágiát, amely felépíti a varázslatot. Ugyanakkor látható, hogy még nem tud elég tömör és vékony "lencsét" (erre egyszerűen nincs jobb szó vagy hasonlat, mert lényegében tényleg erről van szó) létrehozni. Gyakorlás kérdése az egész. Szükséges is, mert a legideálisabb tanulás szempontjából, ha ez a két készség - az illúziók létrehozása és felfedése/megtörése - nagyjából egy szintre kerül. Jelenleg ahhoz képest, amilyen arányokat kéne látnia, túl nagy a szakadék, de ez nem azoknak a hibája, akiknek nem volt módjuk eleget gyakorolni. Nem is fontos, hogy ki miatt van ez, jobban koncentrál most inkább arra, hogy ezt szintre hozza.
Főleg, mert ez egyelőre csak a felfedés, illúziótörésről még szó sem volt, az majd egy következő lépés lesz számukra, amikor Gareth már látja egyáltalán, hogy mit kell lebontani. Az szerencsére nem ilyen körülményes, mint az oculus, ami precizitást és irányított koncentrációt igényel. Az a varázslat már inkább erőt kíván meg, azt a fajtát, amivel a varázsló a védelmi vagy támadó varázslatokat létrehozza SVK-n.
- Mondja, mennyire van otthon az okklumencia területén?
Szólal meg két három további próbálkozás után, ahol látja, hogy Gareth már bele-belekap abba a módszertanba, amelyre szüksége van, de még nem az igazi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem forszírozza a tovább ezt a kérdést, hiszen ebből a válaszból megtudja azt, amire jelenleg szüksége van. Az már csak igazán semmiségnek tűnik egy külső szemlélődőnek, hogy alig néhány pillanattal tovább tartja tekintetét Garethen, ki tudja, min gondolkodva így el. Jó, hogy a fiú lejjebb engedi a pálcát, amúgy is újabb javaslatot akart tenni.
- Gondoljon rá úgy, mintha az elméje köré húzná fel a falakat. Az oculus és az okklumencia hasonló mechanizmus alapján működik. Mindössze ebben az esetben a mágiáját a szemei előtt kell összepontosítania.
Talán, ha olyan dolgot használ referenciaként, amit a fiú ismer, könnyebben nyúl ehhez a varázslathoz. A következő néhány próbát még kivárja, nem sietteti Gareth-t. Viszont ahogy a magában előre kitűzött ideje a gyakorlásnak letelik, két próbálkozás között biccent a fiúnak.
- Mivel a jelenlegi cél az, hogy ezt a varázslatot legalább olyan szinten elsajátítsa, mint az illúziók létrehozását, saját maga is képes lesz gyakorolni addig a pontig. Hozzon létre illúziókat, majd alkalmazza az oculust. Amennyiben eljutunk addig, hogy a saját illúziójának manaszálait fel tudja fedni, tovább foglalkozunk majd ezzel is.
Amennyiben Gareth nem szeretne külön még valamit tőle, akkor erre az alkalomra elengedi a fiút, hogy a nap további részét opcionálisan pihenéssel, gyakorlással vagy Sárával töltse. Nem tudja, hogy a két növendék mennyire ismeri egymást, vagy egyáltalán beszélőviszonyban vannak-e. Mindenesetre év közben eleget kell majd egymással is gyakorolniuk ahhoz, hogy szokják a másik társaságát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Őszintén szólva, Magnus nem számított arra, hogy az eredetileg nyugodtnak érkező napját váratlan látogatók fogják megzavarni. Senki sem foglalt hozzá időpontot, nem kértek tőle fogadó órát, és egyébként is, nem adta jelét egy lélek sem, hogy a pihenésre szánt napját meg kívánná zavarni. Az irodájában élvezte egy könyv és egy csésze kardamom ízesítésű tea társaságában, amikor egy bogolyfalvi, egykori diák (utólagos értesülései szerint) kopogtatott az ajtaján. A váratlan fordulatok tulajdonképpen csak itt kezdődtek.
Egyelőre nem volt ideje, hogy mélyen magába nézzen és elgondolkozzon azon, mi is a tulajdonképpeni reakciója az új információkra, melyek a birtokába jutottak. Nem volt ideje gondolkodni ezen. A gyakorlatias cselekedetek, a problémamegoldás igénye mindent felülírt. Tudta, hogy lesz ideje később lamentálni a dolgokon, most viszont más feladata van, ideiglenesen tehát félretette a személyes érzéseket, előtérbe helyezve a tényszerűséget. Csak így maradhat cselekvőképes. Innentől viszont nem voltak kétségei a teendőkkel kapcsolatban. Üzenetet küldött a minisztériumnak, patrónus formájában, mivel nem szándékozta rábízni a Nightingale testvérek testi épségét a varja tempójára, akármennyire is bízott az állatban. Jó ötlet volt Gareth részéről, hogy felállítson egy türelmi időt, amely elteltével az ismerőse felkereste Magnust. Az még jobb ötlet, hogy pont őt választotta, hiszen Magnus maga már nem áll közvetlenül a minisztérium alkalmazásába – ugyanakkor vannak hivatali kapcsolatai, és egyébként is, mint háborús veterán, meghallják a hangját. Legalábbis azon ritka alkalmakkor, amikor hallatja azt.
Mondhatni, hogy Sacheverellel múltjuk van. Nem kellemes múlt, de van, amit nem lehet tagadni. Így amikor az aurorok szakaszvezetőjének felvázolta, mire lehet számítani, attól csak a természetes pillanatnyi habozás érkezett, amely minden épeszű embernél előfordul. Elvégre ő sem ostoba, végig kellett futni gondolatban az eshetőségeket – ezek között pedig az is ott volt, hogy esetleg csak egy vaklárma az egész. Ezt Magnus is felvezette a racionalitás jegyében, természetesen.
Így érkeztek el ahhoz a pillanathoz, hogy az egyik auror pálcája végéből kitörő erőteljes varázslat gyakorlatilag berobbantja a falat. Észrevettek egy meglehetősen nyilvánvaló riasztóbűbájt a ház körül, így a lehető leggyorsabb és legeffektívebb megoldást választva, egyszerűen a vonal átlépése nélkül.. közvetlen támadást indítottak. Ezzel személy szerint Magnus nem értett igazán egyet, de kénytelen abból főzni, amije van. Ha a csapatban egy forrófejű, pályakezdő aurorral, akkor egy forrófejű, pályakezdő aurorral.
Nincs epikus tűzharc. Túl egyértelmű a számbeli fölényük, ráadásul Angus pont annyira bizonyul hűséges csatlósnak, amennyire egy halálfaló az lehet. Még vet egy bosszankodó és feszülten rémült pillantást az érkezőkre, aztán a zsebébe rejtett, kifejezetten a vészhelyzetekre tartogatott zsupszkulccsal elmenekül a helyszínről. Ez némileg bosszantja még Alexandert is, ám tény, hogy a két itt tartózkodó felnőtt közül nem ő a közveszélyesebb. Sacheverell megpróbál visszatámadni rájuk, de egy másik auror lefegyverzi őt, egy harmadik pedig rögtön sóbálvány átokkal mozgásképtelenné teszi. Ezzel egy időben a Gareth és Jared elméjét gúzsba kötő mágia feloldódik. Olyan érzés, mint igazán mélyről felbukni a víz felszínére, újra levegőt kapni, újra szabadnak lenni.
Alexander zord, fekete szoborként áll a felfordulás közepén, sötét tekintetének mélyén csendesen izzó harag lappang, ahogy a harcképtelen Sacheverellre pillant. Megbocsáthatatlan, amit a gyermekeivel tett. Ő maga is apa, családfő, felnevelt két gyermeket, nyilván nem tökéletesen és kifogástalanul, de undorító és felzaklató az, amit ez az embernek sem igazán nevezhető alak tett. Feszes mozdulatokkal lép oda a sarokból épp valószínűleg kitámolygó fiúhoz (néhány másik auror társaságában, bár az ő személyükről pillanatnyilag tudomást sem vesz). Tekintetével Gareth.. Seth pillantását keresi, hogy lássa, elkésett-e, és ha igen, mennyire. Nem szól egy szót sem, most felesleges lenne megkérdezni jól van-e – persze, hogy nincs jól –, felesleges azt mondani, hogy nincs semmi baj – dehogy nincs –. Minden, amit most tud tenni az az, hogy biztosítja a jelenlétéről a fiút. Az már önmagában is tesz annyit, talán többet is, mint az üres csitítgatások.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Mindenki felkapja a fejét arra, hogy Jared felkiált, és átkot indít a férfi felé, azonban most, hogy itt vannak az aurorok, nincs már helye önbíráskodásnak. Egy auror hárítja az átkot, míg a többiek szigorúan közrefogják Sacheverellt. Ha nem állítaná meg Gareth, valószínűleg maga Alexander fogná meg a felzaklatott Jared grabancát. Most már a minisztérium tartja kezében a dolgokat, s akármennyire dühödt állapotban is van, nincs arra szükség, hogy a hivatalos eljárást egy gyerek tombolása zavarja meg.
Az indulatok hamarosan elcsitulnak. Csattan a mágikus bilincs Sachaverell csuklóján, s ezzel a húzásában egész biztossá tette saját maga számára is, hogy ezúttal már nem fogják elereszteni jó magaviseletért. Amúgy is nagyon ingatag lábakon állt a feltételes szabadláb, ám visszaesőként semmi jóra nem számíthat. A fiúk nyilvánvalóan nincsenek jó állapotban. Ennek ellenére felmerül, hogy kérdéseket tegyenek fel nekik az esettel kapcsolatban, ám ez alól Magnus kimenti mindkettejüket, amikor felhívja az aurorok figyelmét a két kölyök megviselt ábrázatára. Ahogy arra is, hogy a tanára mindkettőnek, így kötelessége visszavinni őket az iskolába.  Ez sajnos azt a kellemetlenséget vonja maga után, hogy neki kell majd több időt eltöltenie a minisztériumban, segítve az egykori kollégákat a minél kerekebb, teljesebb jelentés megírásában.
- Visszamegyünk. Az első útjuk a gyengélkedőre fog vezetni, ajánlom, pihenjék ki magukat.
Nem teszi hozzá, hogy utána pedig beszélni fognak. Nem fogja erőltetni, és egyébként is, neki is kell egy kis idő, hogy összeszedje a gondolatait mindezzel kapcsolatban. Amint számára is kristálytiszta és egyértelmű lesz az ügyben, hogy mit kíván tenni, majd akkor – de csak akkor – egyértelműen jelezni fogja az igényét a két fiúval szemben is. Addig azonban jobb, ha hagyja őket is feldolgozni és kipihenni az elmúlt eseményeket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Nem szokása Warren után kutatni és ellenőrizni minden egyes lépését - bár meg van győződve róla, hogy ez sokszor nem jönne rosszul. Most sem ezt teszi, inkább csak a véletlen az, mely miatt épp ebben a szárnyban, épp ezen a szinten és pont ezen a folyosón készül befordulni. Ritkán mozdul ki az irodájából, a tömött, fiatal varázslóktól és boszorkányoktól nyüzsgő környezet nem éppen az, amire be van rendezkedve. Elvégre ő illúziómágiát tanít, nem pedig tanár, ami nagy különbség. Utóbbi pedagógus: nem csak tanít, hanem nevel is. Ezt részéről ő kötelezően nem kívánja vállalni, elvégre ez nagyban múlik azon, hogy milyen tanítványok kerülnek a kezei alá.
Szóval befordul a sarkon, s pont elkapja azt a cseppet sem természetes és békés jelenetet, mikor Warren megragadja a szőke hajú diáklány karját, majd defenzorhoz méltatlan akaratossággal valósággal ráncigálni kezdi. Összehúzott tekintettel indul meg a páros felé, hogy aztán határozottan Warren vállára tegye a kezét.
- Azt hiszem, a kisasszony tud magától is közlekedni.
Tekintete Chloé felé fordul, de józan marad - a kollégával ellentétben neki nincs semmiféle átok miatt fennálló immunitása a bájitalra, amivel befolyásolómágiák ellen ellátják az iskolai és minisztériumi alkalmazottakat. Vékony illúziófalat emel az eridonos boszorkány köré, inkább Dwayne számára, mintsem a maga megsegítésére, tompítva a vélamágia hatását, az fegyvertelen férfi segítésére is.
- Segíthetek valamiben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Szenvtelen és rezzenéstelen arckifejezéssel néz vissza Warrenre. Nincs semmi fenyegető, kirobbanó vagy baljós a megjelenésében, sem a gesztusaiban. Egyszerűen mechanikusan teszi a dolgát, egyik mozdulat követi a másikat, természetes és magától értetődő egyszerűséggel. Sehol egy felesleges gesztus, sehol egy hivalkodó rebbenés a szája sarkának vagy szemöldökének ívén. Még akkor sem, amikor a bőr és izmok alatt hányódó zavart férfiösztön agresszívan rándul össze a tenyere alatt, amikor felzargatja.
Sosem volt a tomboló erőszak híve, nem is tehetséges benne annyira, mint az amerikai. A gondolatai hátsó szekciójában pihenő brit öntudat azért irritáltan felszusszan, bámulva a tőle távolodó kollégát. Enyhén felvont szemöldökkel figyeli azt a látványos hatást, amely beáll Warren viselkedésében, amint felhúzta az illúziófalat. Egy gonosz kis hang - az, amelyiket egyértelműen és kitartóan elnyomott egész életében, vagy legalábbis sosem hagyott érvényre jutni, leszámítva fiatal korának következményekkel nem számoló éveit - azt suttogja, milyen szórakoztató lenne le-felvonni a varázslatot, elgyönyörködve a férfi kiszolgáltatottságában.
Aztán rá kell jönnie, hogy legfeljebb az első egy-két másodpercben tartaná "ideális időtöltésnek". Még csak nem is szórakoztatónak - aztán pedig az sem. Valahogy sosem lelte élvezetét végső soron az ilyesfajta dolgokban.
- Miss... - itt megvárja, hogy Chloé kiegészítse őt a nevével, majd azzal együtt folytatja a mondatot, a defenzornak címezve.
- El szeretne jutni a klubhelyiségébe.. ami nyilvánvalóan a másik irányban van.
Épp csak futólag átsiklik a pillantása a pirosas foltokon, de ebből nem fog jelenetet rendezni. Nem most. Néha mégis csak jól jön az a jól védett közös iroda.
- Engedje meg, hogy elkísérjük. - Valahogy inkább kijelentés már ez a mondat, a szórend és a mondat grammatikája ellenére is, mintsem ajánlat vagy kérés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Némán áll valahol a két másik között - de nem kell túl sok időt beleölnie, hogy átlássa, mi történt itt pontosan. A szituáció ugyanis kevésbé lehetne egyértelműbb. Egyébiránt a gyakorlatiasság határain túl (azaz annak ellenőrzésén, hogy nem esett-e a lánynak maradandó baja) nem igazán zsongja körbe. Elég csak ránézni, és még a bájital hatásával együtt is megállapítható, hogy véla, hiszen az csak a mágiájuknak kényszerítő, bódító hatásának élét veszik el, nem a férfiak tényleges látását. Aki így is könnyedén hódol és behódol a női szépségnek, az már más lapra tartozik. Két gyermeke van és egy felesége, akivel több, mint húsz éve házasok, aligha lesz szépérzéke rabja egy bakfisnak, legyen az bármily esztétikus.
Némileg megnyugtató, hogy Warren amint a fal felhúzódik, visszazökken a maga egyszerű ártalmatlanságába, legalábbis Chloé szemszögéből biztosan az lesz.
- Igen, az. - Bólint, ős azon ritka alkalmak egyike ez, amikor valójában nem tudja igazán hibáztatni a férfit, ismervén annak érzékenységét a vélákra. (Két gyermeke van egy félvélától, és az edictum  - amit minek olvas tulajdonképpen? - is szóba hozta már egy másikkal, most pedig ez...)
- Nem tudom, erről beszélnünk kell majd az iskolavezetőséggel.
Ha más nem, valamiféle varázstárgyat kell szerezniük a lánynak, amely elnyomja a származásából adódó kisugárzását, mert egy dolog, hogy a tanárok, segédek és prefektusok kapnak belőle, de a többi diák nincs ellátva ezzel az amúgy meglehetősen drága bájitallal. Azok pedig reagálhatnak akár ugyanígy, mint Warren.
Micsoda felelőtlenség! Égbekiáltó. És ostoba átgondolatlanság - ha már az intézmény hirdetni akarja nyitottságát és liberális hozzáállását a taníttatott diákokon keresztül, legalább a megfelelő óvintézkedéseket megtehetnék azok érdekében.
- Rendben, kövessen, miss Saint-Laurent, visszakísérem a klubhelyiségébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Egészen más úgy szemügyre venni ezt a mágikus építményt, hogy nem tesztfázisban, alig pár centire lebeg a föld felett, hanem végre betölti eredeti rendeltetését. Kétség kívül figyelemre méltó a látvány, amely a szeme elé tárul innen fentről, még akkor is, ha Alexander sosem volt olyasfajta romantikus ember, aki gyönyörűségét leli a vizuális látványban. Munkát sem ez alapján választott, feleséget sem (bár félreértés ne essék, nincs vele semmi baj), aztán később házat és életteret sem. Ettől függetlenül el tud időzni a világ monumentális csodáin. Metsző hideg van idefenn, ám ilyenkor szerencsés az a decens öltözet, amit egyébként is mindig hord, nyakig begombolva, sosem léhán, megtartva a diszkréció hosszú ujjú zárkózottságát. Még csak használnia sem kell semmilyen mágialátásra törekvő varázslatot ahhoz, hogy érezze a tenyere alatt lüktető mágiát, ahogy a korlátra teszi a kezét.
- Figyelemreméltó az eredmény, a munkájuk meghozta a gyümölcsét, mint látom.
Gyanítja a jármű minisztériumi engedélyeztetése majd’ akkora munka lehetett, mint megalkotni a hajót irányító varázslatokat. Legyenek akármelyik országban, a bürokrácia mindig félelmetes falként emelkedik a mágikus alkotói szellem fölé. Kétségtelenül vannak esetek, amikor ez a szigor célravezető és szükséges, például egy ilyen hajó esetében is alapvető körültekintés, hogy alaposan felmérik a kockázatokat. Ezek szerint a két fivér sikerrel vette a minisztérium bírálóinak szigorú rostáját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Talán azért sem ragadják meg a vizuális képek, mert pont ő tudja a legjobban, milyen talmi lehet a puszta látvány. Ellenben a valamibe belefektetett erő és tehetség megkérdőjelezhetetlen, sokkal könnyebben és tisztábban megragadható ez, mint az esztétikum. Lapos oldalpillantást vet a fiúra, mikor az megszólal, mintha még ez a diszkrét burkoltság is sok lenne, azonban nem szól semmit, ami már önmagában elkönyvelhető egy pozitívabb "rendben, fiú, ez még belefér" minősítésnek. A magaslati szellő a zakójába kap, Magnus pedig türelmesen igazítja vissza eredeti helyére a ruhadaraboot. Közben Seth a pálcája felé nyúl, nem kerüli el a figyelmét, de nem szól közbe, kivár. Már a pálcamozdulat is meglehetősen jellegzetes. Patrónus, mi?
- Ha el akar büszkélkedni valakinek az újonnan szerzett tudományával, minden bizonnyal akad erre alkalmasabb... - személy is. Így fejezné be az eredeti mondatot, de mindeközben a fiú által létrehozott mágia alakot ölt. Úgy harapja el a mondatot, mintha eredetileg is úgy tervezte volna, hogy ezen a ponton függőben hagyja a mondandóját. Ám a beálló csendben is tapintható valamiféle.. változás. Az ámulat túl nagyívű ehhez a férfihoz, a csodálkozás túl naiv, a meghatottság távolabb nem is állhatna tőle, mégis van a levegőben valamiféle érdeklődéssel vegyes megértés. Az alakot öltő hollónak megvan a maga jelentése, ami jobb is, kényelmesebb is, ha kimondatlan marad. Jó eséllyel ugyanis nem tudna rá mit mondani szavakkal.
- Remekül kivitelezett bűbáj. - Mit mondhatna ezen túl? Egy semlegesnek mondható dicsérettel jutalmazza a másikat, ezzel szöges ellentétként azonban futólag Seth vállára teszi a kezét, ám aztán el is húzza. Kimerítette a bizalmassági keretet egy évre előre.