36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Rey Averay összes RPG hozzászólása (24 darab)

Oldalak: [1] Le
Rey Averay
INAKTÍV


Sunshine ~
RPG hsz: 40
Összes hsz: 263
Írta: 2015. február 25. 22:03 Ugrás a poszthoz

M a r k <3

Seprű az egyik kezében, sporttáska a vállán, úgy sétál, szabad kezét zsebre durva, szórakozottan fütyörészve egy kedves kis dallamot, ami éppen eszébe jut. Ó igen, ő is tudja, hogy most búval béleltnek kéne lennie, vagy mérgesnek, dacosnak, esetleg bűnbánónak, de egyik sem tud most ráragadni. Valahogy minden lefolyik most róla, és gondtalan könnyedséggel sétál.
Nem, nem seprűvel jött végig, annyira még ő sem őrült, bár az elhivatottsága meglett volna hozzá. A normális embereket követve végül vonatra ült és egész sokat utazott, hogy ideérjen. De most itt van és ez a tény éppen elég felemelő ahhoz, hogy ne törődjön az aprócska bökkenővel: még fel kell vetetnie magát. Már látja maga előtt a szomorú, bűnbánó mosolyt, azt mérlegeli, mennyi mindent merjen megígérni, hogy felvegyék. Nem akarja megszegni az ígéreteit, alapvetően tök jó gyerek, csak nem tudja felfogni a tettei súlyát. Hogy hátrahagy és eldob mindent, a szép jövőjét most tette tönkre, az elmúlt cirka egy évben.
Biztos benne, hogy Mark tudja, hogy jön... abban is biztos, hogy a szüleit sem ejtették fejre. Szólni fognak neki, és tudják, hogy ide jön. Hova máshova mehetne? Már le is játssza maga előtt a jelenetet, ahogy Mark örömkönnyekkel teli tekintettel szalad felé, hogy keblére ölelhesse, ő pedig majd elégedetten kacagva fog sütkérezni a szeretetében. Pontosan ez a kép lebeg a szeme előtt, amikor rájön, milyen nevetséges. Tudja, hogy az elkövetkezendő időszakban az összes létező embertől csak a fejmosást fogja kapni, aki közel áll hozzá, és már abszolút fel van rá készülve.
Így amikor meglátja Markot (először is elgondolkodik, mennyi esély van rá, hogy nem tudja, mi történt), majd széles vigyorral integet neki a távolból, mint valami munkamániás ablaktörlő. Amikor pedig közelebb ér, még mindig vigyorog, mint a vadalma, ő azért baromira örül, hogy viszontlátja, viszont elégedetten mutat az arca bal felére, mutatóujjával kicsit megpaskolja a bőrét.
- Ide kérem!
Rey Averay
INAKTÍV


Sunshine ~
RPG hsz: 40
Összes hsz: 263
Írta: 2015. február 25. 23:07 Ugrás a poszthoz

R e n é e

Na, hát nem is lesz olyan rossz helyen itt az iskolában. Nem mintha annyira kételkedett volna benne, de legalább felvették. Igaz, csak harmadikos lehet, de azt megszokja majd, igazából bármihez tud majd alkalmazkodni, csak kicsit meg kell emberelnie magát. Bár még mindig furán néznek rá, mert a bal szeme alatt szexi monokli virít. Már sárgul, kezd felszívódni, de nem tehet róla, hogy így érkezett meg az iskolába. Nem az ő hibája, és ezt valószínűleg senki nem fogja elhinni neki, szóval nem is bizonygatja.
Inkább felfedez, nyugodtan pattogtatja kedvenc kosárlabdáját végig az iskola folyosóin. A festmények mindenhol jelen vannak, figyelik, ő pedig elbeszélget párral, főleg a vigadó freskóknál. Olyan jó kedélyű társaság, hogy átragad rá a mulatós hangulat, az egyik festmény előtt meg is áll táncolni kicsit, majd nevetgélve halad tovább. Hamar leesik neki, hogy nem szabad ám itt megállni, mert elég egy óvatlan légvétel és megszédül a levegő bor-koncentrációjáról. Ami szokatlanul magas, mégsem nyit ablakot, elvan ő vele, még élvezi is, úgy hozzáad a hangulathoz.
Az egyik festmény szereplője kifejezetten érdeklődik iránta, szóval megáll beszélgetni. Ő pedig szokásosan viselkedik, kedves, érdeklődő, addig fogja a labdáját a karjával az oldalához támasztja. A portrét is igen hamar sikerül behálózni és bormámoros, szent meggyőződése, hogy Reynek portrénak kéne lennie itt, a falon, hogy velük szórakozhasson. Persze óvatosan és tapintatosan utasítja vissza az ajánlatot, mert jó neki a valóságban.
És igen, bármeddig elbeszélgetne portrékkal is, mert imádja a társaságot, szüksége van rá. Viszont nem azért jött, hogy egy folyosón leragadjon. Az ütemes, jellegzetes hangú csattanások ismét megtöltik a kastélyt, hiszen labdáját pattogtatva, szabad kezét zsebre rakva sétálgat tovább, gyanútlanul.
Rey Averay
INAKTÍV


Sunshine ~
RPG hsz: 40
Összes hsz: 263
Írta: 2015. február 26. 13:13 Ugrás a poszthoz

R e n é e *_*

Ő tök nyugodt, ártatlan, tökéletes célpontja Renée ámokfutásának és hamar meg is hallja maga mögött az apró talpak halk kopogását, de nyugodtan sétál tovább. A sikoly már jobban meghatja, így végleg félreértelmezhetetlen. Őt akarják, illetve a labdáját, ami azért kicsit elkeserítő tény, mert Rey jobban szeretné, ha ő lenne a sikoly tárgya. Belül sóhajt egy aprócskát, elfogadja, hogy a kosárnak hatalma van, hiszen a labdával van a legtartósabb kapcsolata, biztos tud valamit.
Meglepődik, amikor hirtelen egy buksi bukkan fel karja alatt, széles vigyor ül ki az ajkaira. Viszont nem tehet róla, a kosaras refelexeit nem tudja kikapcsolni. Amikor látja a labdájáért nyúló kacsót, máris kihasználja a nem túl elhanyagolható magasságkülönbséget, hogy magasabbra pattintsa a labdát, majd a másik kezébe pattintsa át. Ellép egyet, a háta mögött vált ismét kezet, azzal pattogatja, nem akar felvágni, csak imád játszani.
- Szeretnél te is játszani? - Kérdezi a lányt vigyorogva, miközben felé fordul, majd nyugodtan pattogtatja maga mellett tovább a narancs csodát, ami annyira elrabolta a szívét. Amúgy csak angolul tud, a magyar még nem kicsit magas neki, de reméli, hogy roppant szexi, brit akcentusát is megértik majd mindenfelé.
- Gyere, dolgozz meg érte kicsit, vedd el! - Ül ki cinkos mosoly az ajkaira, ahogy kicsit behajlítja térdeit, hogy könnyen és gyorsan mozdulhasson. Nem, nem lesz gonosz a lánykával, ha megpróbálja elvenni tőle a labdát játszik vele kicsit, de nem vág fel a trükkökkel, nem a lenyűgözés a célja végül. Annyira nem magamutogató ripacs, a végén úgyis odatartja a lány elé a labdát, elvigyorodik. Mielőtt még azonban az eridonos lányka karjai közé kerülhetne, a háta mögé rejti, előrébb hajol kicsit.
- Egy pusziért cserébe, naaa? - Ajánlja fel végül, mert oké, a magamutogatásról lemondott, de a szeretgetésről... az azért nehezebb lesz.
Rey Averay
INAKTÍV


Sunshine ~
RPG hsz: 40
Összes hsz: 263
Írta: 2015. február 26. 18:45 Ugrás a poszthoz

A n n a m á r i a

A tanulószoba. Nincs is jobb hely, ahol úgy tehet, mint aki tanul. Mert amúgy esze ágában sincs, de legalább úgy tűnik, mintha igyekezne. Amúgy megvan a magához való esze, csak lusta, nincs motivációja arra, hogy tanuljon. Sokkal jobban érdekli a kviddics, a kosárlabda, a lányok... minden más sokkal érdekesebb jelenleg, mint a tanulás.
De hát így is alig vették fel, kirúgták a Roxfortból és ő is tudja, hogy most jó fiúnak kell lennie. Csendesen ücsörögni a tanulószobában, karja alatt nyugodtan pihentetve a kosárlabdáját, ami mostanában konstans tartozéka az Ultimate Rey Packnek. Előtte van az LLG könyve, amit unott fejjel lapozgat néha, de amikor elkapja valaki tekintetét, nem rest rámosolyogni. De mindenki annyira tanulni akar és nem szeretne vele foglalkozni!
Szóval sasszemmel nézi, mi történik körülötte. Amikor pedig az egyik vörös lányka leejti a pennáját és egy pergament, nem átall felpattanni és már ott is terem, hogy felvegye.
- Leejtetted. - Állapítja meg végül, kedvesen mosolyogva rá, miközben felveszi a földről. De aztán úgy dönt, nem nyújtja neki, hanem elemeli a kezét, mosolyog rá, töretlenül, mintha olyan ártatlan lenne.
- Kapok cserébe valamit, hm? Egy ölelést, na? - Ajánlja fel végül, mert hát ő már csak ilyen túszejtő, de a cél ugyebár szentesíti az eszközt. És ha Rey azt szeretné, ha figyelnének rá, vagy csak szeretgetnék, akkor el kell érnie valahogy, mielőtt még "kiszárad". Amikor valaki lepisszegi, visszafordul, hátramosolyog és bocsánatot kérve mutatja, hogy becipzározza a száját. Majd suttog, hogy ne legyen baj és Anna mellé támaszkodik az asztalra, rendületlenül vigyorogva és árasztva a pozitív energiát.
Rey Averay
INAKTÍV


Sunshine ~
RPG hsz: 40
Összes hsz: 263
Írta: 2015. február 26. 21:14 Ugrás a poszthoz

A n n a m á r i a

Amikor a kis vörös szépség felpillant rá azokkal a nagy szemekkel, az arca nagyon is beszédes. Látja ő, hogy ölelést nem fog kapni és belül, mélyen igenis fáj neki, elkeseredéssel tölti el. Pedig ő szívesen visszaadta volna utána, na nem mintha nélküle nem adná. De szeret egyezkedni, mert hát egyedül olyan unalmas, főleg, ha senki nem foglalkozik vele. Igyekszik megfogni a dolgok abszolút pozitív oldalát, legalább foglalkozik vele.
- Ó, de kár, pedig azt nagyon szívesen vettem volna ám... - Mond le sóhajtva a szeretetadagjáról, nem erőszakos ő és nem is túl tolakodó - illetve igyekszik nem az lenni. Mondjuk van egy olyan érzése, hogy Anna határaihoz nem lehet elég tapintatos és visszafogott. Még akkor sem, ha ő ilyen közvetlen srác, aki akár most is elcsevegne vele a legmélyebb lelki gondjairól. Tök megértően és türelmesen hallgatná végig, miért lett ilyen szúrós, igazából szereti is ezt csinálni, de úgy látszik a lány mást szeretne.
- Az attól függ, jót tenne neked, ha levezethetnéd a feszültséget rajtam és lekevernél nekem párat? Mert akkor nyugodtan. - Vigyorog rá végül fesztelenül, miközben lerakja a lány elé a pennát és a pergament, nincs több túsz. De ettől függetlenül ha Annácska éppen egy boxzsákot keres, annak is tökéletesen megfelel, igazából még azzal is elvan, csak foglalkozzanak vele, meg essen jól a lánynak. Végül is... mekkorát üthet ez a lányka? Nem néz ki nagy darabnak egyáltalán. Meg amúgy is, biztosan nem üt nagyobbat, mint Mark. És még azt is túlélte, itt van még, és még csak el sem süllyedt szégyenében.
- Segítsek valamiben esetleg? - Kérdi, miközben "kiszolgálja magát" és leül a lány mellé. Nem, nem lehet levakarni, ragad, mint a légypapír és imádja a társaságot. Még akkor is, ha kicsit szúrós, mint Annamária. Igazából... neki megéri bevállalni.
Rey Averay
INAKTÍV


Sunshine ~
RPG hsz: 40
Összes hsz: 263
Írta: 2015. február 26. 21:40 Ugrás a poszthoz

Á l o m t ü n d é r *_*

Egy ideje baglyozik már az egyik háztársával, ami egy kölcsönösen hasznos kapcsolat. Neki vannak gondjai a magyarával, a lánynak pedig az angolja nem az igazi, így tudták segíteni egymást, bár levelek formájában azért nem az igazi. Minden esetre a hosszas beszélgetések már Reynek sem voltak elegek, szóval egyhamar úgy döntött, elhívja őt egy kellemes helyre. Már felderítette a falut, milyen lehetőségek vannak, de akkor is olyan snassznak érezte a gyorsétterembe hívni egy lányt randizni... pedig ő azt élvezte volna leginkább. De előzékeny ő, még mennyire, hogy az, szóval valami kellemesebb helyet választott.
A Pillangó-varázs pont tökéletes helynek tűnt, hiszen ha csak egy finom teára van kedve Szirának, akkor is tökéletesen megfelel, de ha enni szeretne valamit, van étterem része is. Ez amúgy is olyan menő hely, amitől a csajok hátast szoktak dobni. Neki pedig nincs annál nagyobb élmény, ha a lány, akivel tölti az idejét, jól érzi magát. Hogy mennyi mindenre vette már rá magát emiatt? Sok-sok dologra.
De a kis teaházzal semmi baja. Megírta a lánynak, mikor találkozzanak, és hogy mi lesz rajta, hogy felismerje. Így belép, kedves mosollyal köszön és le is csüccsen az egyik kényelmesnek tűnő kis sarokba. Egyelőre nem kér semmit, elmondja, hogy vár valakit és vár.. vár... hogy kicsodát? Na azt nem tudja. Persze javából tudja, hogy egy barna hajú lánykát kell keresnie, de Magyarországon azoknak száma szembetűnően magas. Szóval ezzel nincs kisegítve, de valahogy bízik abban, ha meglátja a lányt, tudja majd, hogy ő az. Az asztalon dobol kicsit, miközben azon morfondírozik, mi lesz, ha Szira nem az esete? De azonnal meg is születik a válasz: akkor majd beszélget egy jót és hosszút egy kedves lánnyal, ő azt is tökre totálisan élvezni fogja. Egy kis tea, vagy vacsora... visszakíséri a kastélyba, mint egy jófiú, már azon jár az esze, hogy talán lop majd egy csókot, vagy legalább egy puszit, csak hogy jól aludjon el.
Álmodozó? Abszolút, de igyekszik meg is valósítani az álmait, de még mennyire!
Rey Averay
INAKTÍV


Sunshine ~
RPG hsz: 40
Összes hsz: 263
Írta: 2015. február 27. 17:59 Ugrás a poszthoz

R e n é e *__*

Megkapja a bosszús pillantását, ami egészen hippi-szívéig hatol és letör belőle egy darabot. Azonban edzett majdnem-férfi lévén nem akad fenn a dolgon és nem is hagyja, hogy kedvét szegje. Nem gonosz ő, csak imád játszani, szóval szórakozik kicsit a lánnyal. Úgyis odaadja neki mindenképpen, de nem baj, ha Renée szaladgál érte egy kicsit, legalább jól szórakoznak közben - legalábbis Rey abszolút erre számol.
A hangos héééj-re csak még szélesebben vigyorog, nem vág fel még mindig, csak játszik kicsit. Azt sem sokáig, mert Renée úgy pörög, mint egy túlhúzott búgócsiga, így hamar ki is fárad. Ő neki pedig azonnal megesik a szíve a kislányon.
- Nagyon ügyes voltál! - Dicséri meg végül, mert tényleg nem sokon múlott, hogy el tudta tőle cselezni a labdát. Valószínűleg, ha a lányka magasabb lenne kicsit, akkor ki tudta volna játszani Rey-t. Ő viszont tudta az előnyét és ki is használta. Fájdalomdíjként pedig a labdát nyújtja, de eszébe jut egy igazán jó ötlet, hogy még ebből is ő jöjjön ki jól. Legalábbis meg legyen szeretgetve kicsit, mert ez fontos része ám a napi rutinjának és puszit kér.
Látja az értetlen pislogást, és el kell nevetnie magát a reakción, Renée annyira édes, hogy már most az ujja köré csavarta őt. Még jó, hogy nem tud róla egyelőre, mert valószínűleg már rég nagyon csúnyán kihasználta volna.
Amikor azonban rábólint a puszis ötletre, Rey szíve repes, bár ő csak egy szolid arcra puszit várt, a szája is tökéletesen megfelelt. És ebben a pillanatban válik tökéletesen egyértelművé, mekkora hatalma van a lánykának felette. Hiszen ebben a pillanatban, hogy megszeretgeti (még ha ez nem is tart tovább egy puszinál), Rey elolvad és odáig meg vissza van. Nem mintha amúgy ne lenne engedékeny, de már fel sem merül benne, hogy ne hagyja elvenni a labdát. Renée viheti, akár a tárcáját is odaadja, ha úgy kívánja, a meglepettség helyett elégedettség és meleg mosoly ül az arcán. Amúgy is, ha a kis főnix ennyire szerette volna a labdát, biztosan szeret játszani, ő pedig minden formában támogatja ezt... ó, de még mennyire!
- Szeretsz kosarazni? - Kérdi végül érdeklődve, mert amilyen kis pörgős a lány, biztos benne, hogy sportol valamit, vagy mozog, vagy valami. Tudja jól, milyen veszélyes, ha az ember nem vezeti le a feles energiáit.
- Amúgy Rey vagyok és örülök a találkozásnak. De ezt nem azért mondom, mert ilyenkor ezt szokás, vagy mert a britek belém nevelték, hanem mert tényleg örülök neki! - Magyarázza talán kicsit túl hosszadalmasan is, de annyi baj legyen. Ha csak annyit mondott volna, örül a találkozásnak, gyanús lett volna, hogy ő egy unalmas ember. De nem az, még mennyire nem, hiába próbál belőle az ég világon mindenki azt csinálni. Pontosan az ellenkezője történik vele, kiszámíthatatlan őrült lesz belőle, mert ő már csak így működik, fordítva van bekötve.
Rey Averay
INAKTÍV


Sunshine ~
RPG hsz: 40
Összes hsz: 263
Írta: 2015. február 27. 18:19 Ugrás a poszthoz

A n n a m á r i a *_*

Amikor felajánlja, hogy lelki szemetes lesz, pontosabban feszültség levezetésére szolgáló bokszzsák, akkor a kis vörös kevésbé lelkes, mint amilyennek gondolta. A gyilkos tekintetéből úgy tűnt, mint aki örömmel lekever neki kettőt, ő pedig a jó cél érdekében még be is vállalta volna. Bár már nem látszik, de Mark "üdvözlő üzenete" még mindig érzékennyé teszi a bal szeme környékét. Na igen, ő nem úgy üt, mint egy lány.
- Kirúgatni? Verekedés? Sosem nyomnálak fel olyasmiért, amit amúgy is én engedtem meg. Hidd el, nem lesz bajom tőle, egy-két saller néha még jól is jön, felfrissít. Amúgy sem tudsz nagyobbat ütni, mint a bátyám és azt is túléltem. - Igen, valószínűleg a normális emberek nem próbálnák meg rábeszélni Annát, hogy üssék meg. De ő tök szépen tud érvelni maga ellen, és messze áll a normális kategóriától. Mellesleg tudat alatt is mindig szembemegy a társadalmi normákkal, egy szó, mint száz, most sem hazudtolja meg önmagát.
Aztán leül, látja, hogy Anna forgatja a szemét és nem tetszik neki, de csak fesztelenül vigyorog vissza, mintha ezzel kicsit megenyhíthetné. Igenis lát rá némi esélyt. Roppant keveset, de az már pont elég remény neki, hogy bepróbálkozzon.
- Igazából le lehet, de ne áruld el senki másnak! - Kacsint rá a lányra, majd kuncog kicsit halkan. Ami úgy tűnik, nem elég halk, mert ismét lepisszegik őket, ő pedig bocsánatkérően mosolyog és integet neki, majd visszafordulva Annához csendesebben folytatja.
- Rey Averay vagyok, most már tudod a nevem, segítsek? - Kérdezi immár suttogva, de nem kevésbé vigyorogva. Látta ám, hogy Annácska szenved, ő pedig szívesen nyújt segítő kezet. - Szerintem amúgy sem kell különösebb ok, hogy segítsek. Sőt, csak most, a te kedvedért, még csak ölelést sem kérnék érte cserébe, megelégszem a neveddel is. - Mosolyog rá szélesen, szívmelengetően, miközben alkarját Anna székének támláján pihenteti tovább, kicsit közelebb hajolva. Érdeklődően nézi, mit is tanul a lányka annyira, de igyekszik nem nagyon bemászni a személyes terébe. Van egy olyan érzése, hogy nem tetszene a lánykának.
Rey Averay
INAKTÍV


Sunshine ~
RPG hsz: 40
Összes hsz: 263
Írta: 2015. február 28. 15:11 Ugrás a poszthoz

Á l o m k a *_*

Annak ellenére, hogy nem annak tűnik, igenis egy türelmes teremtés. Kopog kicsit az asztalon, miközben várakozik, amolyan pótcselekvésként, de amúgy birka türelemmel nézelődik, várja a randipartnerét. És itt a kulcspontja a dolognak, ha van miért várnia, ő lesz a türelem mintapéldánya.
De amikor meglátja a belépő lányt, mosolyogva pillant rajta végig. Sajnos elmarad a drámai felismerés, tovább vár, viszont feltűnik neki, hogy nézelődik. Aztán megakad rajta a szeme, és már mosolyog is, ahogy közeledik hozzá, feláll, hogy ne tűnjön parasztnak, hiszen jó gyereknek nevelték eredetileg. Oridzsinál, brit úriember. (Lehet nevetni.)
- Szia! Igen, bizony, én. - Mosolyog rá, erőteljes brit akcentussal, de már egész jól beszéli a magyart. Azért nem jött ide annyira felkészületlenül, mint amilyennek tűnt. Nem volt annyira spontán, mint ahogy azt eredetileg gondolták róla. Már régóta álmodozott arról, hogy Mark után jön, szorgos kiskutyaként, hogy simizze meg. Nem feltétlen úgy tervezte, hogy itt is marad, de hát Carpe Diem, majd lesz valami vele. Egyelőre tök elégedett az életével.
- Nem volt hosszú, csak aggódtam, nem jössz el. - Vallja be végül mosolyogva, ahogy ad egy gyors, könnyed, üdvözlő ölelést a lánynak. Nem, ő nem magyar, nála nem működik a puszi-puszi dolog, bár ő kifejezetten szereti, mégsem üdvözlési formának tartja.
- Ennél vagy teáznál inkább? - Kérdezi tőle mosolyogva, mert volt ideje felderíteni, hogy az étterem a fenti részen van. Ha Szira enni szeretne, oda kíséri fel, ha nem, visszaül a helyére. De előtte még előveszi a legudvariasabb énjét, ahogy kell, kihúzza a lánynak a széket, hogy leülhessen. Tudja, hogy ezek apróságok, de Reynek igenis fontosak. Ő szereti éreztetni másokkal, hogy igenis figyel rájuk és előzékeny, ezzel pedig ki tudja fejezni.
- Bájos a hangod. - Állapítja meg nevetgélve, ahogy leült ő is. - De valahogy nem ilyennek képzeltem. - Mert persze, mindenki képzel egy hangot, amikor olvassa a leveleket, de Sziráé még a képzelgésénél is sokkal szebb. Rey el is dönti, hogy jó ötlet volt találkozni. Szívesen hallgatná őt, sokáig, jó sokáig.
Rey Averay
INAKTÍV


Sunshine ~
RPG hsz: 40
Összes hsz: 263
Írta: 2015. február 28. 16:24 Ugrás a poszthoz

R e n é e *_*

Nem, nincs ellenére a puszi, sőt, egy másik, sokkal inkább rózsaszín és idealista dimenzióba hoppanál tőle. De hála istennek nem ragad ott, visszatér, és vigyorog a lánykára. Hagyja, hogy elvegye a labdát, bár már amúgy is esélytelen, hogy ő bármiféle ellenállást tanúsítson. A kereszt a koporsóján, a pont az i-jén, a hab a tortáján, amikor még a nyakába is csimpaszkodnak, ő pedig felszabadultan nevetgélve ölel vissza finoman. Fél, hogy a végén még összetörné a kis lánykát, így óvatos vele, megsimizi a hátát is, aztán hagyja, hogy elengedje. Bár nem bánta volna, ha kap még, valljuk be, de nem baj, nem kell félteni, majd később kér még.
- Ugyan, az nem olyan nagy baj... csak kicsit nehezített módban játszol. - Nevetgél, hogy ne vegye el a lányka kedvét a sporttól. Tény, hogy nem hátrány ha az ember ülve nyaldossa a holdat, de még Rey sem annyira magas. Az már más kérdés, hogy még bőven növésben van, és még lehet igazi égi meszelő.
- Húha... - Mondja elkerekedett szemekkel, amikor a lány könnyedén lemegy hídba. - Én már ezen a ponton kettétörtem volna. - Jegyzi meg végül, pedig Renée még le sem rakta a kezeit. De aztán elrugaszkodik a lábaival, hogy újra álló helyzetbe tornázza magát. Rey pedig csillogó szemekkel bámul, bárgyú vigyor ül az arcán és még egy tapsot is megenged a lánynak, hogy lássa, tetszett neki.
- Minden oldalra így hajlasz, vagy csak hátrafelé? - Kérdi végül érdeklődve, mert ki tudja, lehet, hogy Renée egy élő joystick, ami minden irányban úgy hajlong, ahogy szeretne. És akkor még menőbb lenne a dolog, ő meg szívesen nézne bemutatót, hogy mennyire ügyes lányka is a háztársa.
- Renée, húha, de szép neved van. - Állapítja meg szélesen elmosolyodva, tényleg tetszik neki a lányka neve. És nem, nem mondja minden második embernek ezt, aki bemutatkozik neki, mert igenis van, ami nem tetszik neki különösebben, meg vannak olyan lenyűgöző dolgok, mint Renée. Nem csak a neve, a jelensége, ahogy pörög, ahogy közvetlen és aranyos, Rey pedig pillanatok alatt odáig meg vissza van érte.
Még mielőtt válaszolhatna a következő kérdésre, a lányka eltűnik a látóteréből. Jól sejti, igen lett volna a válasz, de megoldotta volna ő maga is. De ha már Renéenek mászókázni van kedve, ő akkor mászóka lesz. Kicsit behajlítja a térdét, hagyja, hogy a lány ügyesen elkapaszkodjon a nyakába.
- Na, jól kapaszkodj! - Mondja, miközben egyik kezével a lányka lábát fogja, ha mégis megindulna hátrafelé, akkor legyen mivel megfognia. Másikkal előtúrja zsebéből a pálcát, egy könnyű lebegtető bűbájjal varázsolja fel a kosárlabdát, majd hóna alá csapja.
- Mehetünk, hölgyem? - Kérdi vigyorogva, mielőtt még elindulva, hogy ne legyen meglepetés, hogy nem csak nyugodt ülőke lesz belőle.
Rey Averay
INAKTÍV


Sunshine ~
RPG hsz: 40
Összes hsz: 263
Írta: 2015. február 28. 23:11 Ugrás a poszthoz

A n n a *___*

Ő tényleg próbál a tökéletes bokszzsák lenni, amit Anna csak el tud képzelni. Még vigyorog is rá, ami idegesítő lehet, bár nem szeretné idegesíteni, ha ez kell ahhoz, hogy megüsse és kiengedje a fáradt gőzt... miért ne? De akkor sem akar menni. Annácska csak fenyeget, de nem harap olybá tűnik. Nem mintha, Rey annyira bánná, de legalább akkor szeretgetné, vagy csak ne szúrna úgy, mint egy valamire való süni. Na nem baj, a jó dolgokért úgyis meg kell szenvedni.
- Ugye tudod, hogy a túl sok felgyülemlett feszültség káros? - Kérdezi végül halkan, nehogy idegesítsen valakit aki tanulni próbál. Mégis teljesen komoly, érdeklődő. De kivételesen még csak nem is mosolyog, inkább kicsit aggodalmas tekintettel pillant végig a lányon, de úgy látszik semmi baja. Főleg, amikor sóhajtva homlokához emeli a könyvet, akkor még kifejezetten bájos és szórakoztató látvány is. Rey számára biztosan, elnézegetné még kicsit, de Anna még elemében is van. Legalábbis leszólni könnyedén tudja a nevét, de csak vigyorogni tud rajta.
- Én lettem a napsugarad? De kedves. - Ragadja meg vigyorogva a lényeget, igen, a lényeget! Mert számára igenis ez az, még akkor is, ha Annácska vigyora láthatóan nem igazi és inkább sértésnek szánta. Ő igenis fel tudja ezt fogni a jó oldaláról: foglalkozik vele. És ha még utálja is vagy a pokolra kívánja, akkor is, legalább rajta jár az esze. Neki pedig ez már tökéletesen elég, hogy hajtsa előre, így oda is hajol a lányhoz, hogy megkérdezze, tényleg nem kér-e a segítségéből.
- Óóó, na az az, amivel sosem akartam találkozni. Amúgy a a varázslók legfelsőbb bírósága, a Mágiaügyi Minisztériumban üléseznek meg ilyen nagyon komoly dolgokat csinálnak, amiket mi, halandók nem is érthetünk. - Magyarázza, a végén pedig elfojt egy aprócska nevetést, hogy ne zavarjon másokat, mert ő igenis tekintettel van a körülöttük lévő tanulókra is. Tényleg nem célja az idegesítés, mindegy mennyire tűnik úgy. De tényleg, Rey Annának sem csak célból segít, látta, hogy majdnem elaludt. Majd okot ad neki, hogy ébren maradjon és talán segíteni is tud neki ilyesmikben. Bár az elmúlt évben nem túl sok tudást szedett magára... apropó, melyik évről is beszélünk?
- Melyik évfolyamra jársz, Vöröske? - Kérdezi bájos mosollyal, a vörös nem gúnynév, csak nem árulta el a nevét, hiába kérte a segítségért, szóval most kénytelen improvizálni. Egész jól megy neki, valljuk be.
Utoljára módosította:Rey Averay, 2015. február 28. 23:13
Rey Averay
INAKTÍV


Sunshine ~
RPG hsz: 40
Összes hsz: 263
Írta: 2015. március 1. 15:03 Ugrás a poszthoz

A n n a *___*

Amikor meghallja a verziót, csodálkozva pillog rá, hogy tudja ilyen érzéketlenül ezt mondani, mintha nem lenne a világ egyik legnagyobb tragédiája. Márpedig Rey maga annak tartja, ezért furcsán pillant rá, miért mondja ezt így... aztán rájött, hogy nem volt komoly. Illetve, ő nem veszi komolyan, így tud rajta vigyorogni és természetesen kihozni belőle a legjobbat.
- Szerintem igazából élvezni fogom. - Állapítja meg elégedett mosollyal az arcán, lévén sosem lesz egyedül. Amúgy sem bántja, ha csinos lánykák szelleme követi egész nap, bár a hús-vér formációt jobban preferálja, azért a szellemalakkal se lennének hatalmas gondjai. Amíg beszélget és társaság, neki csak feldobja a napját. Nincs mit tenni, menthetetlen hippi a gyermek, és komolytalan. Épp ezért csillog a szeme, amikor látja Annát majdnem nevetni a napsugaras megjegyzésén. Mint aki éppen most nyerte meg a legutóbbi keresztes hadjáratot, akkora hősként vigyorog és örül magának. Végre valami aprócska jel, hogy a lány igazából jól érzi magát a társaságában és ez neki bőven elég bátorítás, hogy ne adja fel. Amúgy sem szokása, de most még kevésbé van kedve eloldalazni.
Főleg, hogy a vörös lányka végre kérdez, ő pedig tudja is a választ és hiába vezeti be komolytalanul, igenis tud normális választ adni. És persze megfelelően halkat, hogy ne lincseljék meg őket és ne rakják ki őket a tanulószobából záros határidőn belül. Nem mintha neki nem kéne tanulnia éppen, de valahogy nincs olyan hangulatban. Majd valamikor máskor... amikor nincs semmi érdekes.
- Igen, olyasmi. Csak ez a varázslótársadalomé. Mugli származású vagy, igaz? - Kérdi mosolyogva, mert ő ezt vonta le a lány kérdései alapján. Lehet, hogy téves a megérzése, de nem olyan tipikus aranyvérűnek tűnik, mint Rey, akinek tulajdonképpen minden az ölébe hullott. Ő pedig meglepő szorgalommal kanalaz ki mindent az öléből, dob el minden lehetőséget csak úgy, teszi tönkre a jövőjét. Hm, kissé beképzelt húzás, jobban belegondolva.
A mély lélektanon túl viszont egy kérdést is feltesz, ami normális, ismerkedős, semmi baj nincs vele... még választ is kap rá, aminek örül, de még mennyire.
- Eszemben sem volt, csak nem árultad el a neved. Amúgy harmadikos vagyok. - Igen, még mindig a nevetés kerülgeti, amikor ezt kimondja. A Roxfortban mennyire régen volt már harmadikos? Nagyon, elképzelhetetlenül rég. Valószínűleg több tudással is rendelkezik, mint az itteni diákok java, révén ott már hatodik évfolyamot húzta volna le, ha... erről inkább nem beszélünk, a múlt, ő már elföldelte, ideje nekünk is.
- Kicsit idősebbnek nézel ki, mint egy elsős. - Állapítja meg végül Annamáriát végigmérve, nem szemtelenül, csak úgy finoman, felmérően. Ha így néznek ki a 14 évesek manapság, akkor ő valami nagyon rossz életfelfogással született.
Rey Averay
INAKTÍV


Sunshine ~
RPG hsz: 40
Összes hsz: 263
Írta: 2015. március 2. 23:01 Ugrás a poszthoz

R e n é e *___*

Amikor hallja a lány lelkes reményeit, elneveti magát. Nem azért, mert olyan vicces, hanem mert olyan lelkesen és édesen csacsog, hogy egyszerűen feldobja az amúgy is jó hangulatát. Igen-igen, még őt is jó kedvre lehet deríteni, még akkor is, ha már jó kedvében van. Nem egyszerű, ugye?
- Biztos szép nagyra nősz majd! - És igen, ez az a pont, amikor fantáziájának érdekes berkeiben megjelenik az idősebb, érettebb Renée képe. Nem tehet róla, vizuális típus a szentem. És mit ne mondjak, a fantáziáiban megjelenő Renée megfelelően, elbűvölően, szemet gyönyörködtetően magas. Szereti a magas lányokat, de az alacsonyakat is, szóval most sem kell félnie.
Maximum attól, hogy nem jön vissza a hídból, vagy így marad, esetleg Rey nézetei szerint kettétörik. Amikor látja, hogy oldalra is megy, csillogó szemekkel figyeli a lányt, milyen ügyes, még egy szolid tapsocskát is megenged magának.
- Nagyon ügyes vagy! Sokat volt alkalmad gyakorolni? - Kérdezi, bár neki egyértelmű, hogy igen, csak a körülményeire kíváncsi. Reméli, hogy Renée azért mesél neki. Na nem mintha olyan erőszakos lenne, csak érdekli a végtelenül aranyos lányka.
- Én ismerek, a bátyám is Rey, csak mellette Mark meg Xavier is. Ezt tőle kaptam. - Mutatja meg vigyorogva, már-már büszkén a szép kis monokli maradványait. Jó, utána kisírt magának egy gyógypuszit rá, biztos azért szép már. De azért ők mindig is egyedien mutatták ki az egymás iránti szeretetüket és törődésüket. Javarészt levezették a fölös feszültséget, egymáson, egymással, mindig máshogy, de Rey már biztosan megbolondult volna egy ponton a bátyja nélkül.
De mielőtt még ezen elmerenghetne, a lány máris a nyakában van, egy majomka ügyességével mászik fel a nyakába és ül oda. A homlokába kapaszkodik, ami mégiscsak jobb ötlet, mint a füle, díjazza is. Közben elveszi a kosárlabdát is, így már tudja fogni Renée mindkét szép, kecses lábikóját, így már biztosan nem hagyja el félúton. Amikor meghallja a felkiáltást, a vezényszót, már meg is indul, de előtte még egy pillanatra a levegőbe emeli öklét, hogy szuperhősnek tűnjön. A nyakában csüngő Renée méltó palástja lenne, de ülő helyzetben is megfelel neki egyelőre.
- Én is... nagyon szeretek veled lenni. De azért örülök, hogy szeretsz, különben rosszul viselnéd az időt, amit a nyakadon fogok lógni. - Vagy fordítva, de ez már olyan apró részlet, amibe nem megy bele. Vigyorog mellé szélesen, szóval már viszi is habkönnyű, de annál energikusabb és aranyosabb szeretetcsomagját. Pedig nem is vadászni indult, de mégis zsákmánnyal tér majd vissza, ő pedig egy abszolút sikeres napot tudhat maga mögött.
Rey Averay
INAKTÍV


Sunshine ~
RPG hsz: 40
Összes hsz: 263
Írta: 2015. március 2. 23:34 Ugrás a poszthoz

C a i t l y n *___*
úton Üstösd felé

Biztos volt benne, hogy el kell menniük Üstökösdre, amint meghallotta, hogy az ott található híresen nagy piactér és boltok egy hétvégére mind átalakulnak. Bizony, nem répát-zöldséget megy venni a mágusfaluba, hanem az ott megrendezett Kviddics-hétvégére. De egyedül borzasztó unalmas lenne, ezt tudja ő is, belátja, szóval keresett valakit, akit elhívhat magával. A szintén terelő, navinés lánykát találta meg az őrültségével, ő pedig igent mondott. (Szegény, naiv kislány. - a szerk.)
Viszont késésben vannak, ahogy a vonatállomás felé baktat, Caitlynnel az oldalán, közben valami hülyeséggel szórakoztatja, szokás szerint. És amikor meghallja a fütyülést, látja a vonatot, ahogy lassan indulni készül és akkor megdobban a szíve. Ez nem lesz így jó - esik le neki pillanatokon belül.
- Lekéssük! Gyere! - Szólítja fel a lányt lelkesen, majd elkapja a kezét, hogy véletlen se maradjon le tőle. Azért nem lő ki nélküle és nem kezd futásba egyedül. Persze rángatni sem akarja, de azért jó lenne nem lekésni. Így szabad kezével lelkesen integet, hátha van valami kalauz vagy ilyesmi, aki meg tudja várni őket.
Amikor odaérnek, előreengedi a lányt egy finom húzással kerül közelebb a vonathoz, mint ő és már szállhat is fel, Rey pedig csak utána. Kicsit lihegve, de elégedett vigyorával küzdve dől neki a vonat oldalának, ahogy az ajtót becsukta. Megcsinálták! De abban a pillanatban már indul is a vonat, érzi, ahogy mozog alatta.
- Hé, jól vagy? - Kérdezi elmosolyodva, már az orrán véve a nagy levegőket. Fontosabb dolga most, hogy aggodalmaskodó pillantással vizsgálja meg a lányt, hogy bírta az előzőeket. Remélhetőleg kifogástalanul, legalábbis ő nagyon reménykedik benne.
Utoljára módosította:Rey Averay, 2015. március 4. 22:43
Rey Averay
INAKTÍV


Sunshine ~
RPG hsz: 40
Összes hsz: 263
Írta: 2015. március 4. 21:15 Ugrás a poszthoz

Á l o m k a *___*
zenécske

Arra a megállapítására, hogy félt, nem jön el, csak egy sokatmondó tekintetet kap, amitől ő nevetgél kicsit. Aztán pedig előveszi az igazi önmagát, ahogy megölelgeti a lányt és kihúzza neki a széket, amint eldöntötte, hogy ő teázni szeretne. Szira kívánsága parancs, legalábbis most biztosan, főleg addig, amíg ilyeneket kér.
- Te ittál már itt valamit? Mit ajánlasz? - Kérdezgeti a lányt mosolyogva, mert hát ő szereti a teát. Gyerekkora óta be van vezetve a délutáni teaidő, ahogy nőtt fel, egyre rugalmasabb volt az időpontja, aztán már el is maradozott. Nem veszik már olyan halálosan komolyan, na, de attól még jó szokása.
- Hm... azt hiszem, picit harsányabbnak. De így is édesen csicseregsz. - Nevetgél kicsit, mert leginkább egy kismadárhoz tudná hasonlítani a lányt. Még ha nem is beszél olyan sokat, törékeny kis tüneménynek tűnik, és szabadnak. Ő maga is szívesen lenne madár, valami igazán szabad madár, hogy elrepülhessen és soha senki ne korlátozhassa.
Amikor megjön a pincér, ő azt kéri, amit Szira javasolt neki, ha nem tudott semmit mondani a lány, akkor pedig választ valami szimpatikus teát. De nem az lesz neki úgysem a lényeg, sokkal inkább a társaságát. Szívesebben nézi Szirát, a lány kedves vigyorát, tényleg jól esik neki végigpillantani rajta. Kicsit megmelengeti és kicsit élőbbnek érzi magát tőle. Talán ezért nem tud meglenni egyedül szinte soha.
- Hát még én hogy örülök! - Mutat a vigyorára könnyedén, amit még most sem tud letörölni az arcáról. - Én csalódtam, kellemesen. - Mondja mosolyogva a lányra, majd amikor megkapja a teáját, megköszöni szépen, csak annyi időt fecsérel rá, hogy beízesítse, így tudja kevergetni, miközben mosolyogva pillant fel.
- Mi történt veled, amióta nem hallottam felőled? - Kérdezi, kedvesen, érdeklődőn pillantva a lányra. Nem, mellette aztán tényleg nem lehet unatkozni.
Rey Averay
INAKTÍV


Sunshine ~
RPG hsz: 40
Összes hsz: 263
Írta: 2015. március 4. 22:32 Ugrás a poszthoz

C a i t l y n *___*

Ahogy a vonat füttyent, indulni készül, nem lát más esélyt, mint kézen fogni Caitlynt és úgy futni vele. Hallja, hogy a lány nevetgél, ahogy integet, és érzi, hogy meginog az egyensúlya, szóval gyorsan megtartja, mielőtt még orra bukna. Nincs ideje babusgatni, pedig szívesen lassítana, de ez a vonat kell nekik, márpedig nagyon. Minden esetre a lányt küldi előre, hogy ő biztosan felkerüljön, utána felpattan ő is és elégedetten csukja be az ajtót maga után, dől neki a vonat oldalának.
- Ezt megjegyzem ám, ha esetleg le akarnálak fárasztani. - Nevetgél kicsit, majd normalizálja légzését azzal, hogy nagy levegőt vesz, máris semmi baja. Szóval vigyorogva legyint a lány kérdésére.
- Hát persze. - Legyint elvigyorodva. Talán majd egyszer felvilágosítja a lányt, hogy ez a férfi nem sajátossága. Bármennyire is szenvedjen, legyen halálán, a hölgyek előtt egy ilyen kérdés elhangzása után bármelyik összeszorítja farpofáit, kihúzza magát és legyint. Igen, persze, jól van. Ő most tényleg jól érzi magát, semmi rossz nem történt vele, de ha bármi baja lenne, akkor is pont ezt csinálná.
Cat kérdésére és magyarázatára pedig nevetgél kicsit, annyira bájos a lány, hogy komolyan el van tőle ájulva. És akkor még szebb látvány, amikor nevet, az egyetlen, amit jobban szeret a lányoknál, azok a nevető lányok.
- Üstösdre megyünk. Híres mágusfalu a nagy piacáról és van egy bevásárlóutcája. Figyelj nagyon, most jön a bűvös szó! A hétvégére kviddics-vásár lesz. Mindenféle dolgot lehet majd kapni, és ha minden igaz, lesznek bemutatók is, magyar kviddicsjátékosok... - Nem folytatja, inkább ellenőrzi, hogy Cat figyel-e rá. De ahelyett, hogy tovább ácsorogna, ismét megfogja a lányka kezét, hogy véletlen se hagyja el, ahogy a vagonban beljebb megy és megvárja, amíg ő választ egy kellemes helyet, hogy leülhessen vele.
 - Még lesz egy kis idő, mire odaérünk. - Nem célzás, még akkor sem, ha mosoly társul mellé, csak úgy megjegyzi, hogy bizony vonatozni kell. Eddig siettek, most meg totál ráérnek, szóval akár el is üthetik az időt valamivel.
Utoljára módosította:Rey Averay, 2015. március 4. 22:44
Rey Averay
INAKTÍV


Sunshine ~
RPG hsz: 40
Összes hsz: 263
Írta: 2015. március 9. 22:03 Ugrás a poszthoz

M a r k <3

Integet neki, örül, hogy újra látja és meg sem fordul a fejében, hogy Mark nem olyan lelkes a dolgot illetőnek. Illetve nem aggódik miatta, majd úgyis megtudja, ha odaér. Már éppen elkezdene ugrándozni az örömtől, de előtte még kéri az arcára, amit megérdemel és pontosan tudja, hogy ezzel majd szépen kipuhatolja Mark érzéseit a dologgal kapcsolatban.
Azonban arra mégsem számol, hogy ilyen szép bal egyenest kap az arcába, de büszkén viseli, ahogy közelebbről megismerkedik az út betonjával. Az íze meglepően ismerős számára, de ahelyett, hogy sírni kezdene amiért bántották, vagy idegeskedne rajta, csak röhög. Nem bír magával, ahogy felül, megigazgatja az állkapcsát, de ahogy felpillant Mark szigorú arcberendezésére, újra elneveti magát.
- I'm doing fine, thanks. - Vigyorog szélesen, miközben iszonyat fárasztó szóviccel koronázza meg a napot. Bár eszében sincs felbosszantani direktben a bátyját, ő csak jól érzi magát, de még mennyire. Hát újra látja őt és ha minden jól megy, együtt lesznek majd megint! És neki ennél nagyobb örömhír nem is kell, azt sem bánja, hogy valószínűleg csini monoklival mászkál majd az első napjaiban.
Hála istennek nem kell bocsánatért esedeznie, mert Mark pillanatok alatt megenyhül, pont olyan, mint a tavasz. Szeszélyes, lehet, hogy hóviharral lep meg, de lehet, hogy másnap meleg napsütést kapsz a nyakadba. De Rey pont ezért szereti, ahogy letérdel mellé és körbepuszilgatja, neki nem is kell több, elégedetten vigyorog és élvezkedik. Ó igen, hogy ő mennyire imádja, ha szeretgetik. Ha tudna, már réges-rég dorombolna.
- Te is hiányoztál nekem! - Fogja meg a lényeget, ahogy általában szokta. De azért nem, Marknál nem meri elengedni a többit a füle mellett és csak a jó dolgokra koncentrálni. Szóval csak úgy ölelgeti Markot, mint egy nagy óvodás, mert tulajdonképpen valahol az is.
- Jobban is bízhatnál bennem! Bár be kell vallanom, út közben majdnem eltérítettek a rossz lányok... - Viccelődik továbbra is vigyorogva, szélesen, de amikor meghallja, hogy vissza kell küldenie, kicsit abbahagyja. Egy pillanatra kicsit merevebb lesz a testtartása. Hiszen pont azért jött el, mert nem bírta már a szentbeszédet, ha most hazamegy, akkor beadják szerzetesnek és mindenféle földi javakról lemondva kell majd élnie és néznie, hogyan nő a borsó. Ebbe pedig igen hamar újra beleőrülne.
- De ugye nem fogsz...? - Kérdezi végül, kissé bátortalanul, mert hát ha Mark most elküldi, nem nagyon lesz más választása. Vagy világgá megy, tékozló fiú lesz és bünteti a világot azzal, hogy dacosan szenved. Nem mintha túl sok logika lenne benne, de mostanában olyan döntéseket hoz, amivel mindent feléget maga mögött és nem szeret a parázson járni.
Rey Averay
INAKTÍV


Sunshine ~
RPG hsz: 40
Összes hsz: 263
Írta: 2015. március 18. 18:04 Ugrás a poszthoz

M a r k <3

- Igazából keresztben voltak az ujjaim, csak nem láttad, az mentesít. - Védekezik, mint a lehető legcselesebb kisgyerek. Főleg azért, mert nincs jobb mentsége. Mégsem mondhatja azt, hogy ő nem bírta elviselni ezt az egészet, és ez ilyen láncreakció volt. Az egyik hibája vonta magával a következőt és a következőt, és ez így ment, egészen addig, amíg már magát sem tudta elviselni. Ezért úgy döntött, megreformálja a helyzetet és az egészet, a szülei próbálkozásait nem díjazta. A saját kezébe vette sorsát - igen, így máris jobban hangzik, mint a tények!
- Mindig is te voltál az eszesebb! - Paskolja meg elégedett, büszke vigyorral az arcán bátyja hátát. Az okfejtése nagyon tetszik neki, bizony, már nem is kivert kiskutya. Sokkal inkább lelkesen hegyezi fülecskéjét a további megállapításokra, kényelmesen elhelyezkedve Mark ölében. Iiiigen, le tudná itt élni az életét. És ha tudna dorombolni, már megsüketítette volna a bátyját. Akkor is, annyira imádja, ha szeretik!
- Te is hiányoztál nekem! - Szűri le a lényeget lelkesen, ó, igen, ezután nem sok dolog maradt meg benne, mert túlságosan örült a ténytől, hogy itt maradhat. Igazából csak kicsit félt attól, hogy vissza kell mennie. De ha visszament volna, akkor sem lett volna jobb semmi, sőőőt... csak még rosszabb. A szüleinek is be kell látnia egyszer, hogy igenis itt lesz jó helyen, Mark mellett. Igazi kis angyal lesz, nem csapatja ki magát.
- Meg, persze! - Vágja rá vigyorogva, bár tulajdonképpen fogalma sincs, mire mondott igent. De biztosan igaza van Marknak, szóval ő megértette és engedelmes lesz. Az elmúlt percekben úgysem tudott másra koncentrálni, inkább azon képzelgett, milyen jó helye is lesz itt. Az már más kérdés, hogy Mark fennhatósága másnak vasszigornak, szabályozásnak tűnhetett... de a fenébe is, neki szüksége van irányításra. Ha nem kap semmiféle komolyabb iránymutatást, láthattuk mit csinál. Maga ellen fordul és tönkreteszi a jövőjét, aztán feléget maga mögött mindent és nekiindul. Nem éppen a legszerencsésebb végkimenetel.
- Hogy érzed magad? Mesélsz valamit? Régen hallottam felőled, te meg úgyis mindent tudsz rólam, mi történt mostanában. - Vigyorog, bár nem annyira büszke rá, de legalább tudja, hogy a kortársai szemében ő a menő rosszfiú. Pedig nem az, nagyon jó srác ám, csak kicsit meggondolatlan és carpe diem.
Rey Averay
INAKTÍV


Sunshine ~
RPG hsz: 40
Összes hsz: 263
Írta: 2015. március 26. 13:18 Ugrás a poszthoz

A n n a *___*

Halkan, elfojtva nevetgél kicsit, amikor látja Anna tekintetét. Látszik rajta, hogy nem erre a válaszra számított, és most olyan édesen pillog rá. Addig legalább hagy neki némi időt, hogy feldolgozza a történteket. Aztán amikor hallja a választ, ismét jó kedélyűen vigyorog a lányra.
- Nohát, a jó cél érdekében... bármit. - Válaszolja nemes egyszerűséggel, könnyed mosollyal az arcán, mégis látni rajta, hogy igenis komolyan gondolja. Ó, mennyi mindenre képes lenne ő a figyelemért, szeretetért! Egy életen át tartó üldözés, kísértés még talán kísértés is számára, csábító, hogy egy saját szelleme legyen. Főleg, ha ilyen gyönyörű és ilyen vonzó, vörös hajkoronával rendelkezik. Ki tudja szúrni messziről. Amúgy is, az ő filozófiájában az a lényeg, hogy jól nézzen ki, szeresse, főzni majd megtanul. Bár ki tudja, a lánykából azt is kinézi, hogy már tud.
- Igen, a szülők számítanak. - Bólogat hümmögve, mint aki nagyon okos és nagyon bölcs, még állát is dörzsölgeti kicsit. Nem szívesen tanítaná meg a lánynak a szitokszót, amivel a mugli származásúakat. Annak ellenére, hogy aranyvérű, sosem hencegett ezzel, nem érezte magát többnek, mindig nyitott a mugli kultúra, főleg a sportok és zene felé. Ő lenne az első, aki felháborodottan állna ki Annácskáért, ha valaki lenézné, csak azért, mert sárvérű, ahogy azt a rosszmájúak mondják.
 - Anna, de szép. Szoktak Panninak becézni? Vagy nem azt a nevet szokták így becézni? - Kérdezi érdeklődve, mert azért a magyar nevekkel nincs annyira képben, főleg a becézésben nincs otthon. De nagyon is tetszik neki ez a név, és az elképzelt becézés is, szóval hirtelen villan fel vigyora.
- Pedig olyan pannis vagy. Panni, Panka, Pankóóó... - Ízlelgeti elgondolkodva a további változatokat és talán a Panka a kedvence, bár van egy olyan érzése, hogy Annának nem annyira fog tetszeni, mint neki. Minden esetre, ha meg akarja enni, akkor várnia kell kicsit. Hoz neki evőeszközt, hogy könnyebben boldogulhasson azzal a kemény fejével.
Amikor Anna mégis becsukja a könyvet és feladja a tanulást, diadalittas vigyor ül ki az ajkára. Csak elérte, hogy rá figyeljen, és barna szemei már csillognak is lelkesen. Főleg attól, hogy hajlandó mesélni magáról.
- Megszöktél otthonról? Nahát, én is! - Lelkesedik, de megint kicsit hangos, szóval bocsánatkérően veszi le a hangerőt. De azért lelkesen tartja a kezét pacsira, hogy Panka belecsaphasson. Úgy látszik, sorstársak, legalábbis ebben, szóval úgy dönt, az a fair, ha ő is megosztja a saját sztoriját az idekerüléssel kapcsolatban.
- Én a Roxfortban már hatodikos lennék, de most kezdem majd a harmadikat. Nem baj, legalább tovább nem kell gondolkozni, mit kezdek magammal. - Vigyorog végül elégedetten, hogy igen, most még jó pár évig nem kell foglalkoznia a jövőjével, csak lébecolni, éldegélni, mint hal a vízben. És igen, neki addig van nyugodt élete, amíg nem kell ilyen fontos döntéseket meghoznia. Elégedetten dől hátra a széken, ujjait tarkóján kulcsolja össze, elégedetten mosolyogva néz a lánykára.
Rey Averay
INAKTÍV


Sunshine ~
RPG hsz: 40
Összes hsz: 263
Írta: 2015. március 26. 20:32 Ugrás a poszthoz

P a n n a *___*

Amikor találgatja, ízlelgeti a beceneveket, akkor tökre elégedett, hogy valami egyedivel próbálkozik. Anna, ez gyönyörű, de olyan hivatalos, lapos, talán személytelen is, hogy nem tudná hosszú távon elviselni. Olyan roppant kreatívtalan és picikét unalmas, hogy már-már összeegyeztethetetlen Rey személyiségével. Bezzeg a Panna, Panni, Panka... tökéletes! Viszont amikor látja Anna arcát, elneveti magát, főleg a fejrázásra.
- Ezért a reakcióért, édes Panna, bármi megéri... - Mondja ábrándos sóhaj, majd fülig érő vigyor kíséretében. Igen, imádja a kis harcias lánykát, ahogy egy egyszerű becenévtől hirtelen ragadozó szemfogakat növeszt és vicsorog. Még a keze is viszket, hogy picit megsimogassa hozzá az arcát, de egyelőre még kicsit félti az ujjait. Hasznosak azok, jók, nem véletlen van belőle tíz darab, maradjon is annyi. Meg amúgy is, szívére venné, ha megfeküdné Panna gyomrát.
 - Inkább nekem kellett valaki sürgősen, aki helyreteszi a fejem. - Neveti el magát halkan. Még sosem mondta ezt ki ennyire egyértelműen, sosem ismerte el, hogy hülyeségeket csinált anno és ez élhetetlen volt, nem csinálhatta végtelenségig. És igenis kellett neki Mark, aki rendesen helyrerakta, és persze felelősséget vállalt érte. Meg befenyítette, hogy ha még egyszer ilyesmit csinál, akkor megy haza és sínylődhet a büntiben, tőle távol. Nincs kedve nagyon szórakozni Markkal, szóval semmi durvával nem fog bepróbálkozni, ez is biztos.
- Hát, imázsváltás kellett. - Mondja a hivatalos verziót tök komoly fejet vágva, aztán elkuncogja magát és közel hajol Panna füléhez, hogy belesuttogjon. - Igazából kicsaptak, de ne mondd el senkinek! - Mosolyogva súgja, majd rá is kacsint a lányra egyet, hogy tartsa meg a titkát. Nem mintha annyira titkolná, inkább nem annyira büszke rá. Aztán ismét pisszegik őket, ő pedig bámul, mint borjú az új kapura. Már megint hangosak voltak, nem lehet tőlük koncentrálni? Pedig olyan jó fiú volt, igyekezett csendes és visszafogott lenni. Talán ez az egyetlen mázlija Annácskának.
Vigyorogva, elégedetten bólogat az elismerésre. Igen, Anna végre elfogadta, hogy bizony sehova nem fog menni. Nem fogja békén hagyni. Nem tudja elijeszteni, csak azért, hogy neki könnyebb legyen.
- Jó ötlet! - Mondja lelkesen, ahogy felpattan, mosolyog, és megvárja Pannát is, hogy az oldalán vigyorogva, mesélve, hülyéskedve menjen a konyháig. Igen, tényleg levakarhatatlan. Pontosabban, olyan, mint a jojó. Minél erősebben lököd el magadtól, annál nagyobb lendülettel jön vissza hozzád.
Rey Averay
INAKTÍV


Sunshine ~
RPG hsz: 40
Összes hsz: 263
Írta: 2015. március 28. 21:02 Ugrás a poszthoz

C a i t l y n *__*

- Engem csak ne félts, van benne gyakorlatom! - A makulátlan, naiv lélek valószínűleg semmilyen édes, mögöttes tartalmat nem fedez majd fel sem hanglejtésében, sem vigyorában. Nem, nem gonosz megrontó ő, hogy a kedves kis lelkeket porba tiporja, elvegye a szerénységet, prűdséget és már erényeket a kedves hölgyektől. Általában ők kínálják fel neki saját maguk, de ez egy másik történet, nem az, amiben éppen most csücsülünk.
Ugyanis vonaton ülnek, és haladnak Üstösd felé. Rey csak legyint Cat kérdésére, miszerint jól van-e, és kivételesen nem veszi észre, hogy a lány végigpillant rajta. Pedig olyan szépen vigyorogna rá! Helyette inkább elmeséli a lánynak, mi is vár rájuk Üstösdön. Látja a lelkesedést és egyre szélesebben mosolyog, végül átcsapnak vonásai vigyorba, mert annyira édesnek tartja Caitlynt. Ő maga is lelkesedő típus, de messze eltörpül a navinés szépség mellett.
- Hé, hé, édesem, azért vegyél levegőt! - Neveti, mert mintha Cat feje kezdene színt váltani, de lehet, hogy csak képzeli a nevetéstől. Aztán próbálja rendezni a vonásait és komolyan figyelni amit mond, a kérdéseit, de még mindig olyan jól szórakozik. Látszik rajta, hogy visszafogja magát, mert a szemei ugyanúgy nevetnek.
- Nem igazán vagyok még otthon a magyar kviddicshírességekben, de hidd el, megfogjuk ismerni őket. Amúgy még én sem voltam ilyenen konkrétan, más fajtában még igen, de hát ott a helyünk, ez nem is kérdés! Még akkor is, ha esetleg nem kviddicsezhetünk a nagyokkal, aláírást még begyűjthetünk, ha ügyesek vagyunk. - Ő már most vigyorog, mert elképzeli, hogy az új terelőütője mellé, amit venni készül, még kap is rá egy aláírást valaki hírességtől. Ettől pedig máris olvad, de maradék lelki ereje megakadályozza, hogy lefolyjon a székéről. Cat mellett ülve hátradől, lábait felrakja a szemben lévő ülésre, elégedett sóhajjal helyezte magát kényelembe.
- Hm? Hát, ahogy néztem, nem olyan nagyon, ne félj. - Mosolyog és kacsint, nem lesz baj. Nem töltik itt a fél napjukat, hogy tíz percre beugorjanak a vásárba. De nem ám! Azért mennek, hogy egész nap ott partizzanak, hülyéskedjenek, vásároljanak. Megnézzenek mindent, megfogdossák még azt is, amit nem szabad. Már előre imádja a pörgést, csak attól fél, hogy majd elhagyja a lánykát a tömegben. Nem baj, majd jó közel marad hozzá, nehogy elillanjon a szeme elől. Na akkor esne igazán kétségbe.
 - Hát, nemrég érkeztem, de harmadikos vagyok. - Vigyorog a lányra. Igen, erre a témára mindenki ráérez, de ő nem titkolja, igazából nem is annyira szégyelli. - Kicsaptak a Roxfortból. - Teszi hozzá könnyedén, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. De sajnos nem, nem az.
- És te? Hogyhogy egy magyar iskolát választottál?
Rey Averay
INAKTÍV


Sunshine ~
RPG hsz: 40
Összes hsz: 263
Írta: 2015. március 28. 21:19 Ugrás a poszthoz

Á l o m k a *__*

- Pedig pont azt néztem ki magamnak! - Sóhajt lemondóan, amikor hallja, hogy a karamellizált békanyál nem nyerő. Persze, utána elneveti magát, mert dehogy volt komoly, csak kell neki egy kis könnyedség. Mondjuk szereti a bizarr dolgokat, a furcsaságokat, de azért teánál inkább választ magának valami finom, könnyed italt. Ami illik a személyiségéhez és valószínűleg ízleni is fog neki. Mert nem mindegy ám, milyen teát iszogat, jónak kell lennie, hogy valami igazán finom ízről jusson eszébe mindig Szira.
- Mernék, de sajnos, túl őszinte vagyok. - Vigyorog rá csábosan, mert igen, még ebből a játékos fenyegetésből is ki tudja magát hozni jól. A dumája, nos, az egyetlen dolog, ami miatt nem csapták már réges rég ki, ami miatt itt lehet a suliban. És persze élete rengeteg pontján, különböző részein sikerült már hasznosítania ezt. Tulajdonképpen ez a szuperképessége, azon kívül, hogy minden helyzetben tud komolytalan és lökött lenni.
Ahogy megkapja a teáját, megköszöni, és ő is elkezdi kicsit kevergetni, hogy a cukor feloldódjon benne. Közben megenged magának egy-egy lopott pillantást Szirára, hiszen éppen most nem figyel rá. Csodálhatja kicsit, magába ihatja a látványát, amit sokáig kellett nélkülöznie. Persze, imádta a sorokat, a baglyokat amiket kapott tőle, de a valóságban sokkal kellemesebb jelenség.
- Váó, ez nagyon jól hangzik! Igen, nagyon szeretem a kutyusokat. - Mosolyogva jegyzi meg és bólint is hozzá. És már fel is bukkan lelki szemei előtt a látvány, Szira, iszonyat édes kutyusok között. Na jó, nem tudta, hogy ezt a dolgot lehet fokozni, de úgy kell neki. A látvány kiütéssel győzött, kell neki egy kis idő, amíg visszatér a valóságba és ismét beszédképes lesz az úriember.
- Egyszer veled mennék szívesen. - Hívatja meg magát szégyentelenül. - Sőt, igazából szeretnék is egy kutyust, de a bátyám nem díjazná, meg amúgy sem lenne időm vele foglalkozni minden nap. - Sóhajt lemondóan. Na, ő, Mr. Felelőtlenség, még így is mázli, hogy Azura szinte mindig vele van a zsebében. Így nem feledkezik meg róla, nem felejt el neki enni-inni adni, nem hagyja otthon a szobájában. De egy kutyussal játszani kell, sétáltatni kell, foglalkozni vele, nem csak etetni meg ilyesmi. Nem éppen egy olyan embernek való, mint Rey.
Sunshine
INAKTÍV


Sunshine ~
RPG hsz: 40
Összes hsz: 263
Írta: 2015. április 6. 19:01 Ugrás a poszthoz

M a r k <3

Már éppen mondaná a legnagyobb baromságot, ami az eszébe jut. Rávágná, simán, lelkifurka nélkül, de Mark hozzáteszi, hogy ne merjen ebből is viccet csinálni. Sóhajtva engedi ki a levegőjét, pedig kivételesen úúúúgy rákészült és olyan menő választ tudott volna összehozni.
- Nem akarok hazamenni. - Mondja végül a Markbarát verziót, mert tény, hogy szeret az idegeivel játszani, de magára haragítani úgy igazából mégsem akarja. Főleg azért nem, mert megölelgeti és magához húzza. És tudja, hogy imádja, hogy Reyt ez élteti, valószínűleg ezért kel ki nap, mint nap az ágyból, ez hajtja előre, hogy megcsinálja a sok hülyeségét. Mi is lenne vele, ha nem lenne ember, akit levadászhatna és arra kényszeríthetné, hogy szeretgesse őt? Jó kérdés, nagyon nehéz sora lenne.
- Hm, hát ez biztató. - Neveti el magát, amikor meghallja, hogy ez az iskola keményebb, mint a Roxfort. Pedig milyen jól eltervezte, hogy nem jár be órákra, vagy legalábbis egész évben lógatni fogja a lábát és nem csinál semmit. Igen, elméletben tökéletes, hibátlan terv, csakhogy ő is érzi a dolgok súlyát, nem lesz az olyan könnyű. Mármint, tényleg nem szabad megbuknia, mert ha innen is kirakják, tényleg nem lesz hova mennie.
- Hogy mi?! Megházasodott? Elliot? - Kérdezi hitetlenkedve, kikerekedett szemekkel és oldalra fordítja a fejét, hogy Mark arcát valamennyire láthassa. Próbálja leolvasni róla, hogy most komolyan beszél-e vagy ugratja. Nem látja rendesen, de viccnek még írmagját sem véli felfedezni Mark vonásai között.
 - Ez mekkora királyság már! El kell mennem meglátogatni és körbeölelni, mooost! - Nevetve kászálódik ki Mark öléből. Imádja a közelségét, de most egyszerűen nem tud a fenekén ülni, mennie kell, mozogni, olyan izgatott. Mindig is sajtkukac volt, de ha ilyesmiket mond neki, akkor végleg kontrollálhatatlan.
- Majd viszek az igazgatónak valami kóstolót! Merre is van a falu? - Teszi fel a kérdését végül, mert leesik neki, hogy még csak most érkezett, azt se tudja, mi, merre, hány méter. De szerinte egy igenis tökre kivitelezhető terv. Az igazgató is biztos megérti majd, hogy halaszthatatlan dolga volt a csárdában!
Rey Averay
INAKTÍV


Sunshine ~
RPG hsz: 40
Összes hsz: 263
Írta: 2015. július 18. 18:38 Ugrás a poszthoz

S ü n i h e r c e g n ő <3
ezt látni akarod

Sóhajt egyet, morogva igazgatja a nyakkendőjét. Hiába imádja az ilyen eseményeket, ez kivételesen nem róla szól és ez zavarja. Meg egy csomó dolog zavarja még, ami miatt nem akar itt lenni. Mondjuk az iszonyat kényelmetlen zakója, amit már le is dobja, de tudja, hogy ilyenkor még nem illik.
- Eh, katasztrófa ez az este - már most leírja az egészet, morog Panninak, pedig még csak most értek ide. Ingerülten nyúlkál gallérjába, mintha fojtogatná valami éppen. Igen, Panni nagyon szép, meg minden, de most nem tud ám erre koncentrálni. Túlságosan el van foglalva a gyerekes hisztijével. Mérgesen fújtatva dugja zsebre kezeit.
 - Ráadásul bohócnak nézek ki, nem volt másom - dohog tovább, mert valahonnan mélyről, hirtelen némi hiúság is költözött belé és ez a barna összeállítás azzal a kék nyakkendővel... inkább bohém, mintsem elegáns. De nem zavarja annyira, nem zavarná. Mindketten tudják, mi az igazi baja, miért átkozza ezt az estét. És miért nem hajlandó mosolyogni, vagy legalább egy kicsit elengednie magát. A morci énjét ritkán villogtatja, főleg nem nagyközönség előtt, de a világ megérdemelte.
- Nem hiszem el, most éppen nem itt kéne lennem. Nem ezen a béna bálon, hanem tudod, hol kéne lennem? Ha nem veszik el azokat a jegyeket, most éppen egy profi kviddicsmeccsen ülök és... báh - nem is folytatja, inkább csak elvesz egy pohár innivalót és azzal együtt mutogat, miközben magyaráz. Utálja, hogy a szülei még mindig harcolni akarnak vele, mert hogy nem tanul elég jól, tényleg be kell váltania az ígéretet és Linnel tanulni. Mert hát ez így nagyon nem lesz jó, ha ő összespórolgatja a zsebpénzét, és végül nincs ott azon a meccsen. Egyik keze még mindig a zsebében, savanyú pofát vág és elrúgja kicsit a port. Nem, még a romantikus díszítés, és a cuki táncolós párocskák sem hatják meg jelenleg. De még mennyire, hogy nem.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Rey Averay összes RPG hozzászólása (24 darab)

Oldalak: [1] Fel