36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Álmosvölgyi Asztrid Szira összes RPG hozzászólása (70 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Le
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. január 31. 19:40 Ugrás a poszthoz


Csinoska


Nemrég vagyok túl a kutyás eseten, az Eridonban még a délelőtt folyamán. Nagy örömömre sikerült a kis találkozás után szereznem fájdalomcsillapítót, ami olyan jót tett a fejemmel, hogy elvetettem azt az ötletet, miszerint egész nap nem csinálok semmit, csak ülök a szobámban és nézek ki a fejemből.
Eszembe jutott, hogy Ádi dolgozik ma, hát gondoltam benézek hozzá a cukiba és pukkadásig tömöm magam csokitortával, epres-joghurtossal, dobossal, meg rendetlenkedek egy kicsit, hogy legyen mit takarítania.
Csinos ruhába bújtam, mert miért ne, anyám mindig szereti, ha adok magamra, ezért telepakolt olyan dolgokkal, amik hasonlóak ehhez a fekete ruhához... Néztem magam a tükörben, enyhén kifestettem magam, és indulás Ádihoz. A kis táskámban volt a maradék pénzem és a mini verses könyvem, amit akkor akkor olvasok ha egyedül maradok, vagy kínosan érzem magam egyedül.
Az út csúszott, majdnem a popsimon szánkáztam végig Bogolyfalváig. Ó Merlin, mekkora égés lett volna... Ám szerencsére épségben, sértetlenül, bár lassan leértem a cukrászdához, ahol fülig érő mosollyal köszöntem be főként Ádinak.
- Szép napot! - kabátomat le is tettem az egyik szabad szék támlájára és lehuppantam rá, lábaimat keresztbe rakva, hátamat kihúzva, kezeimet az ölembe rakva utánoztam a nagy dámákat, persze poénból.
- Az egészet kérem - mutattam a kirakodott süteményekre.
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. január 31. 20:53 Ugrás a poszthoz


Csinoska


A cukrászda csendes volt, nem is vártam nagyobb tömeget. Könnyű volt az asztalválasztás, elég sok szabad hely volt, és én az első választottam amihez odaértem. Hamar megjött imádott pincérkém is hozzám, amíg őt figyeltem, végig vigyorogtam, és "pózoltam". Semmi különös, csak egy kis szórakozás.
- Hm, ki az új haverod? - feltűnően odasandítottam az új fiúra, őt még nem láttam itt. Vagy elkerültük egymást, vagy tényleg nemrég érkezett. Ádi a sütis kijelentésemre finoman hasba bökött, mire akarva akaratlanul megrándultam, és a kezére csaptam.
- Pontosan oda, ahol taperolsz - nevettem fel mit sem törődve azzal, hogy mindennek fül és szemtanúi a rajtam kívül sütizni vágyó vendégek és a főnök is.
Sütiből bármennyi jöhet, el is képzeltem egyből, hogy fogok elterülni a széken miután kipakoltattam az összes szeletet.
- És ha nem, akkor panaszt tehetek? - szemöldököm felszaladt egy kissé, persze csak hülyéskedtem vele és közben mosolyogtam. A választ meg sem várva elővettem a táskámból a kis könyvemet, de mielőtt fellapoztam volna, Ádira néztem.
- Pattanjon uram, és hozzon ide nekem egy szelet csokitortát. Ha a főnököt nem zavarja, te is csatlakozz - oldalra döntöttem a fejem amolyan "vagy jössz, vagy én megyek utánad" nézéssel.
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. január 31. 23:03 Ugrás a poszthoz


Csinoska


Nevetnem kellett azokon az ázott kiskutya szemeken amiket meresztett rám. Megingattam a fejem, ami nem volt pontos válasz arra, melyik típusú srácok jönnek be. Inkább a barna, de a szőkék is, nem a hajszínüket nézem.
- Mibe fogadunk? - nevetgéltem a fogadás felvetődésén. Nem is lenne rossz megtudni, melyikünknek sikerülne megnyerni az evőversenyt. Mondjuk rossz belegondolni, hogy a sok édesség után hogy fogunk felkorcsolyázni a kastélyba azon a jeges úton...hajjaj.
- Naaa, jól tudod, hogy úgy nem lehetek a randipartnered, hogy a híd alatt laksz...és ne hívj így, ez sértő - most én is felhúztam az orrom, igaz csak pár másodpercig, hogy észrevegye. Szerencse, hogy nagyon jó kedvemben talált, különben nem váltottam volna ilyen gyorsan vissza.
- Igazán köszönöm - vigyorogtam rá, aztán engedtem a hátam egyenességéből, és a könyvem fölé hajolva olvastam amíg vártam a sütire.
Nem kicsit lepődtem meg, mikor Ádi másodmagával jött vissza hozzám, a tálca, ami a szőke kezében volt, az pedig tele volt sütivel. Ezzel mondjuk nem volt sok időm törődni, pincérkém máris elkezdte a bemutatást.
- Örvendek - kuncogtam miközben a fiúra néztem. Elég vicces helyzet volt ez. - Majd baglyozz - suttogtam el neki ezt a két szót, persze úgy, hogy Ádi is hallja.
Hümmögtem, nézegettem, aztán a fejemet csóváltam.
- Nem kérek semmit, köszönöm.
Vártam egy picit, hogy mindenki eltűnjön a közelből, aztán mélyen beszívtam a levegőt.
- Én jövök? Figyelj. Ez egy rövidke - a kezdésre engedélyt kérve néztem fel rá, majd elmosolyodtam, és olvasásba kezdtem.
- Dacos leány!
Hagyd megcsókolni magad,
Hagyd átölelnem derekad.
Nap megy nap után,
S ha napjaid elhaladnak,
Maradsz magadnak.
Száraz derekad
Majd senki meg nem öleli,
Csak a koporsónak deszkája,
S halvány ajakad
Más nem csókolja, csak a sír férgei...
Gondolj reája.
Mit érzesz,
Nem rendül meg szived?
Nem érezed,
Hogy ez hideg csók, hideg ölelés lesz!
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. február 1. 17:39 Ugrás a poszthoz


Csinoska


Felnevettem az ötletre. Mégis kinek lenne önszántából kedve állandóan olyan ruhában mászkálni, amin egy másik ember képe vagy neve díszeleg? De Asztrid vagyok, és szeretem a kihívásokat, pláne ha evésről van szó. Jöjjön az a süti.
- Áll az alku, győzzön a jobbik - kezemet nyújtottam felé, hogy ezzel pecsételjük meg fogadásunkat, és már tényleg csak azon volt a hangsúly, hogy melyikünk lesz képes elviselni a csokimérgezést.
- Valentin nap, ehh...giccs - őszinte fintorral gondoltam a közeledő ünnepre. Semmi kedvem azon a napon felkelni, hogy aztán azt nézzem, kik hogyan nyalják falják egymást a folyosó kellős közepén. Nekem még nem volt komolyabb barátom, így soha nem éltem még át a szerelmesek ünnepének érzését. És nem is szeretném. - Ne mondd, hogy te szereted...
Nehéz elképzelnem Ádiról, hogy romantikus lovagként hatalmas rózsacsokorral áll valaki ajtaja előtt azt várva, hogy kedvese mikor készül el az esti magamutogatásra. Az évek alatt még nem láttam semmi ilyet tőle.
Mielőtt a zabálást elkezdtük volna, a vers következett. Találomra választottam, de nem azt a reakciót kaptam, amit kellett volna. Komolyan mondod? Nem értesz a költészethez...
- Majd - ezzel összecsaptam a könyvet, és odébb toltam. A villámat a számba rakva húztam magam elé a sütis tányért, és nagyjából két falattal ki is végeztem az első szeletet. Kíváncsian néztem a pincérfiúra, hogy ő mekkorára tudja nyitni a száját.
- Na mi lesz, én tömjem beléd? - vigyorogtam piszkálódva.
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. február 3. 07:48 Ugrás a poszthoz


Csinoska


Ne bízd el magad.
Nem vagyok én abban annyira biztos, hogy Ádi pocijába több fér, mint az enyémbe. Majd most meglátjuk, ki fogja a másik pofiját büszkén magán viselni.
- Megengedem, hogy megajándékozz - vigyorogtam rá. Talán velem van baj, de nem vágytam soha arra a folyékony cukormázra ami ebben az időszakban körbevesz mindent és mindenkit. Főleg Kiliánt látva szállnak el az ilyen gondolataim, ha netán mégiscsak eszembe jutna. Biztos vagyok benne, hogy nem hagyná annyiban a boldogságomat.
- Én nem, de Petőfi Sándor biztosan - vontam meg a vállam és a sütikhez fordultam. Nekem bármilyen vers jöhet, úgy látszik ezzel nincs mindenki így. Kíváncsi vagyok, a következővel ráhibázok-e majd Ádi ízlésvilágára, vagy újra és újra mást fog kérni.
- Meghitt hely, Ádi, te beteg vagy? - már majdnem átnyúltam az asztal fölött elképedt arccal, hogy a homlokára tegyem a kezem, de ő megelőzött. Felhúztam az orrom a megpiszkálásra, majd  fejemet csóválva szemeztem egyet a sütikkel. A második finomságának már hangot adtam, hümmögéssel körítve nyaltam le az ujjamról a habot. Hogy került egyáltalán rá?
Pár másodpercig néztem a szemben ülőt, muszáj volt mosolyognom azon ahogy tömte magába a sütit. Jó lenne tudni, mi vezérelt arra, hogy bemásszak az aurájába, de megtörtént.
- Várj - mielőtt reagálhatott volna, áthajoltam az asztal felett, és szája szélén maradt habot én magam tüntettem el egy csókkal. - Ez plusz egynek számít.
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. február 6. 15:49 Ugrás a poszthoz

E.D.J


Minden hideg, minden csendes. Teljes nyugalommal sétálgathattam már órák óta a tavacska körül, kora este nem éppen itt járkálnak az emberek. Az ujjaimat már nem éreztem, de ez nem tántorított el attól, hogy a fagyott víz közelében csúszkáljak a havon. Vigyorogtam magamban, senkit nem érdekelt, hogy ki ez a dilis, aki a sapkája alól kilógó haját eszi, és örül magának.
Egy rossz lépéssel megcsúszott a lábam és nagy hátast dobtam. Az első percben fájt a fejem, de az ütést tompította a sálam és a sapka. Hangos nevetésbe kezdtem, kezeim és lábaim lassan mozgásba kezdtek. Hóangyalt próbáltam csinálni, kisebb sikerrel. A fagyos hó már nem engedelmeskedett annyira, de én élveztem.
Nem tudom mennyi ideje feküdtem ott a hátamon, azt viszont igen, hogy nem volt kedvem felkelni. Az ujjaim lefagytak, tekintetemmel az üres, fehér eget pásztáztam. Azt hiszem mégis jól bevertem a fejem...
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. február 6. 16:55 Ugrás a poszthoz

E.D.J.


Tudom, hogy kicsit lökött vagyok, és ezt sokan tudják rólam. Na de arra nem számítottam, hogy a hóangyalos akcióm után valaki megjelenik a fejem mellett. Nagy szemekkel bámultam rá amikor feltűnt, hogy az égen egy nagy fej is megjelent...hm.
- Ööö - csak ennyit tudtam kinyögni, de elfogadtam a kéznyújtást. Jól megkapaszkodtam benne a fagyos ujjaimmal, és dideregve tápászkodtam fel, azzal a lendülettel pedig megszédültem és egyenesen a srácnak ütköztem.
- Szia! Ööö...bevertem a fejem - mondtam neki még mindig a közelében - már ha nem lökött addigra el. Az arcom elkezdett kipirulni, mosolyogtam rá, aztán hátrébb léptem. Igyekeztem megtartani az egyensúlyomat.
- Megfagy a te ujjad is, vedd vissza. Van sajátom, valahol - a kesztyűt visszaadtam neki, a sajátomat pedig heves kutakodással kezdtem keresni a kabátom zsebében. Végre elő is bukkant a sapkám pirosában tündöklő kötött kesztyű.
- Álmosvölgyi Asztrid vagyok egyébként - lassan melegedő kacsómat nyújtottam felé, a tőlem telhető legszebb mosollyal.
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. február 6. 19:59 Ugrás a poszthoz

E.D.J.

Volt már komolyabb is! Bólintottam párat a tanácsára, de magamban persze nem gondoltam komolyan. Általában havonta történik velem ilyesmi, csodálja ezek után bárki, hogy eszetlen vagyok? Nem hiszem... A gyógyítóktól a szőr feláll a hátamon, mindenhova mennék, csak hozzájuk nem. Az a sok kence és lötty...na ne.
Eléggé változó volt a hangulata ahogy elnéztem ebben a két percben, de igyekeztem oldani a kedvén. Úgy tűnt, ez sikerült is, vigyorogtunk egymásra, és már az ismerkedésen is átestünk. Furcsa név ez a Jonatán.
- Még nem ismerek Jonatánt - jegyeztem meg főleg magamnak, de persze neki célozva ezt a kis semmiséget.
Bírom azokat a fiúkat, akik kedvesen illedelmesek, így a kézcsókkal elnyerte szívem a sárkánytól. Ööö...na azért nem, de a sétára szívesen indultam vele, karjába karolva, mintha régi jó barátok lennénk.
- Nekem tetszik ez az idő. Pancsolnék is, de félek a tüdőgyulladástól. Te nem? - törtem meg a csendet jó pár perc eltelte után. Hát nem egy szószátyár típus ez a gyerek, az már egyszer biztos.
- És amúgy új vagy? Még nem láttalak errefelé - hülyeség talán azt hinni, hogy egy idősebb diák már mindenkit ismer legalább látásból az iskolában, de én tényleg azt gondolom, hogy az évek alatt megszokjuk azt, hogy kik vesznek minket körül.
Míg a válaszára vártam, őt figyeltem, és csendben lépegettem mellette néhol kissé megcsúszva a jeges havon.
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. február 7. 22:38 Ugrás a poszthoz

E.D.J.

Kicsit tényleg hülyén fejeztem ki magamat. Most már van Jonatán ismerősöm, és ez tök jó. Legyintettem inkább válasz helyett, hogy ne is foglalkozzon azzal amit mondok, mert nem fontos.
- Hm, forró fürdő - felcsillant a szemem az ötletre. Imádom áztatni magam a forró vízben így télen, eszembe juttatja a nyarat, amikor lesül az emberről a ruha. Jó, szeretem a telet meg a havat is, de azért na, a nyár mégiscsak sokkal de sokkal jobb, nem igaz? - Nem a jég alatt akarnék fürdeni...van ott egy hely - kezdtem el mutogatni a tavacska másik oldala felé, ahol a barlangfürdő található -, ott meleg a víz, csak nincs nálam fürdőruha. Gondolom te sem azzal indultál el sétálni - vigyorogtam rá, próbáltam vicces lenni.
Sétálásunk lassabb ütemre váltott, én azon voltam, hogy ne essek megint hanyatt, ő pedig...hogy ne ússzunk a hideg vízben. Azt hiszem.
- Hű, friss hús - húzogattam kicsit a szemöldököm, arra nem is gondolva, hogy akár évekkel is fiatalabb lehet nálam. Mondjuk...lényeges az? Egy sétáláshoz biztos nem. - Na és körbevezettek már? Melyik házban vagy? - kíváncsi voltam, vajon hova dugták be Jonatánt. Az tök szuper lenne, ha Eridonos lenne, de nincs akkora szerencsém.
Éreztem én már, hogy nagyon csúszik ez az út a lábam alatt, illetve a csizmaválasztás sem volt a legjobb, a műanyag talp és a jég nem a legjobb barátok. Szóval ennek meg is lett az eredménye, éppenséggel a tó közvetlen közelében. Még jó, hogy megfogott, mielőtt beborultam volna őt is magammal rántva. Erősen kapaszkodtam kezeibe, és az arcomon kiült a rémület.
- Köszi...megint - mosolyogtam rá amiért nem hagyott elesni, aztán a karját mindkét kezemmel fogva odébb mentem, hogy még véletlenül se legyek olyan veszélyben.
- Szívesen csúszkálok veled bárhol, bármikor - vigyorogtam szintén. - Soha nem síeltem még, látszik, mi? - a végére már nevetésbe ment át a vigyorom. Elképzeltem, ahogy ott is állandóan a hóban andolnék...remek.
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. február 7. 23:05 Ugrás a poszthoz


Csinoska


- Drágám? Hmm...
- úgy csináltam, mint aki nagyon elgondolkozik ezen a megszólításon, pedig nem, igazából tetszett. Tetszik minden, ahogy becéznek, de inkább azoktól, akik érdekelnek valamennyire. Ádi pedig ebbe a kategóriába tartozik.
Szegény Petőfi. Na erre inkább nem mondtam semmit, valahogy nem a sajnálkozást éreztem a hangjában. Néha képes vagyok rá, és elkezdtem védeni a kedvenc szerzőimet, de erről próbálok leszokni, mert ne jó dolog Petőfi miatt kitépni valakinek a haját és monoklit csinálni a szeme alá. Már pedig erős öklöm van.
- Szeretlek simogatni - válaszoltam egyszerűen, de annál kihívóbban. Ebből a sütizésből eléggé érdekes témáink születnek, ahogy az evészetből is.
Minden félelem nélkül hajoltam oda hozzá és csókoltam le a habot a szájáról, amit ő aztán vissza is adott. Itt nekem már vigyorognom kellett, csendben ültem vissza a helyemre, és amíg a számba tömtem három falatot egyszerre, ujjam hegyével összekentem az orrát tejszínhabbal.
- Tudod még, hol tartunk? Csókban, vagy sütiben mérjük tovább? - Ádi tekintetét állva nyaltam le az ujjaimról a süti maradékát, szusszanásképp pedig egy kicsit hátradőltem a széken. Első csókunkhoz képest eléggé jó volt, és még az alapja is egy igazi ok volt. Hm.
- Esetleg válassz egy verset - fejemmel az asztal szélén pihenő könyvem felé böktem.
Utoljára módosította:Álmosvölgyi Asztrid Szira, 2015. február 9. 15:49
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. február 8. 18:04 Ugrás a poszthoz




Szokásomhoz eléggé híven az éjszakát nem alvással töltöttem, hanem a falut járva ütöttem el az időt. Annak ellenére, hogy hideg van, mindig összefutok valakivel valahol odakint. Mondjuk ez nincs ellenemre abban az esetben, ha nem Kilián jelenik meg. Kapcsolatunk egyre csak romlik, már nehezen bírom az állandó kötekedését.
Az este folyamán betértem a csárdába is, ott egy kicsit eliszogattam pár lány társaságában, akik nemrég érkeztek látogatóba a faluba valamelyik családhoz. Aranyosak voltak, kár, hogy nem maradnak sokáig, és nem tudunk találkozni. Ennek ellenére a viszontlátás reményében köszöntünk el egymástól, amikor én távozásra készültem. Erre a napra elég volt az a két pohár amit megittam, de még nem akartam hazamenni.
A sötétben sétálva kirázott a hideg, főleg mivel feltűnt, hogy van valaki a stégen amikor a tó felé mentem. Még ott egy esti séta, esetleg egy fürdőzés a barlangban, aztán tényleg...hoppá, hoppá...
Ez a srác...ismerős. Közelebb sétáltam a stéghez, ahonnan már meg is bizonyosodtam arról, hogy őt bizony ismerem. Vigyorogva álltam ott, egészen amíg meg nem mozdult és fel nem kelt. Hirtelen a reakcióm az volt, hogy odébb húzódtam, leguggoltam és vártam. Most ezzel mit akarsz, te hülye?
Sajnos Will is észrevette, hogy ott vagyok a közelében, én pedig gondoltam egyet, és a pálcámat előhúztam.
- A legszebb rémálmod - válaszoltam neki, miközben felálltam, és a kapucnimat rendesen az arcomba húzva a háta mögé lépkedtem. - Csak fogd be és add ide a pálcád - parancsoltam rá. Nagyon reméltem, hogy belemegy a játékba, és átadja a pálcáját. Ha ez megtörtént, levettem a nyakamból a sálat, és a szemére kötöttem, hogy ne lásson.
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. február 8. 18:56 Ugrás a poszthoz

E.D.J.

Fogalmam sincs, milyen messze van a főváros innen. Meg is ráztam a fejem válaszul, értelmetlennek találtam bármit is kinyögni rá. Hiába akartam volna kitalálni, hány méterre, centire vagyunk onnan, a fejem nem volt hozzá elég jó állapotban. A lényeget megértettem, én is hasonlóképp voltam, azt leszámítva, hogy nem egyszer pancsoltam már fehérneműben amikor nem volt nálam fürdőruha.
- Tényleg? - eléggé elképedt arcot vágtam a rellonosokról hallott dolgokon. Azért ennyire rosszakat még nem hallottam róluk, nem tudom, mennyire lehet igaz. Velem az itt töltött négy évem alatt senki nem volt tapló, maximum egymással szemben voltunk ellenszenvesek egyaránt. - Ne foglalkozz velük, az újakat mindig piszkálják - azt már nem tettem hozzá, hogy főként Kiliánnal vigyázzon majd. - Egy pár hét és belerázódsz te is - ingattam meg a fejemet arra gondolva, hogy most még lehet, hogy rossznak találja őket, aztán már annyira beleszokik, hogy magán észre sem veszi, hogy ugyanolyan lett.
Ezalatt a kis idő alatt az már feltűnt, hogy szép hangulatingadozásai vannak. Egyik pillanatban vigyorog, a másikban meg morcos, a harmadikban szomorú. Ember legyen a talpán aki ezt követni bírja.
- Jogos - vigyorodok el pár méterre elsétálva tőle. Már képes voltam megállni a lábamon, itt kijjebb a hó sem csúszott annyira. Kíváncsian fordultam hátra, de bár ne tettem volna. Egy szép méretes hógolyó talált mellkason, és mire lereagáltam, jött a másik is. A harmadikat sikeresen kikerültem. Nekem nem stílusom a hógolyózás, de ezt nem hagyhattam szó nélkül. Félmosolyra húztam számat, és nyugodtan húztam elő a pálcámat.
- Bombarda! - és talált, süllyedt, a közelében levő fél méteres hóbucka éppen úgy robbant fel ahogy azt szerettem volna. Ha minden igaz, ez jóval hatásosabb volt, mint pár hógolyó.
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. február 8. 19:20 Ugrás a poszthoz


Csinoska


- Mi? Miért? Nem is csinálunk semmit - vigyorogtam rá, a szemem felcsillant. Pontosan tudtam, hogyan húzzam nála a határokat elválasztó cérnát, de ő is fordítva. Korábban is szórakozgattunk már Ádival így, de ami utána jött, na az még nem következett be.
- Óóó dehogynem. Már meg is vertelek. Kiválaszthatom, melyik képemet viseld egy hónapon keresztül? - nyelvet is öltöttem a viccelődéshez. Arra se haragudnék meg, ha nem tartaná be a vesztesnek járó ítéletet, azért nem veszem véresen komolyan az ilyen játékokat.
- Passz - vontam meg a vállam őszinte semmilyen kifejezéssel az arcomon. - Mit szeretnél, azt mondjam, hogy ilyet többet soha nem akarok csinálni veled, vagy az ellenkezője? - fel is vontam a szemöldökömet. Kérdésre kérdéssel válaszolni tudom, hogy nem jó dolog, de hát mit lehet tenni. Így jött ki a lépés.
Míg ő a könyvet lapozta, az én tekintetem elkalandozott. Láttam, hogy vannak egészen jónak tűnő dobozos üdítők szívószállal, és nekem kellett egy olyan.
- Mindjárt jövök - szóltam a sütipartneremnek, és már fel is álltam az asztaltól, hogy a szőke pincérsráchoz lépkedjek. Kértem egy barackosat, de mielőtt visszamentem volna az asztalunkhoz, váltottam pár szót vele.
- Találtál valamit? - a szívószálat kicsomagoltam, a papírját pedig letettem az asztalra, direkt úgy, hogy finoman érintsem Ádám kezét az enyémmel.
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. február 23. 07:19 Ugrás a poszthoz


Csinoska


Bólogattam végig a montázsos ötletre, milyen jó lesz nekem, hogy még a képemmel is összefutnak majd sokan. A mondat végén felvontam mindkét szemöldökömet és pislogtam pár nagyobbat. Nem is igaz, hogy drága vagyok, legalábbis a szó szoros értelmében biztosan nem. Erre aztán nem vagyok, meg egyébként se szoktam randizni járni sűrűn, hogy megtapasztalják, mennyit kell rám költeni.
- Ugye tudod, Ádi, hogy hozzád jöttem, nem veled? Szóval én fizetek - teljesen természetes dolognak tartom, hogy saját zsebből fizetem amit én fogyasztottam, de ha jól viselkedik, még az övét is. A szüleim minden hónapban jó sok pénzt adnak, hogy ne érezzem magam egyedül és mindent megkaphassak... Gondolom ehhez nem kell zseninek lenni és kilogikázni, hogy nem éppen erre vágytam kislánykoromtól. Ádi amúgy is dolgozik a pénzért, amit én nagyon becsülök benne. Ritka az, akinek nem úgy dobják a zsebébe a galleonokat.
A történetünk olyan fordulatot vett, amire nem számított szerintem egyikünk sem. A csók csak játék volt, de ki tudja, mi lesz még belőle. Válaszul csak elmosolyodtam és megráztam a fejem, hogy ezzel a helyzettel jelenleg nem tudok és nem is akarok semmit kezdeni. Jó nekünk az, ha eltudunk szórakozni szerelmi szál nélkül is.
Míg én az üdítővel variáltam, sikerült verset találnia. Jobbra számítottam, de nem baj. Rezzenéstelen arccal hallgattam végig, visszacsüccsentem a helyemre és majdhogynem képen köptem baracklével amikor bejelentette, mire jelentkezett.
- Én is - egy kicsit köhögnöm kellett, mély levegővétellel dőltem hátra. - Nem félsz tőle?
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. február 23. 18:07 Ugrás a poszthoz



Közeleg a vizsgaidőszak, de nekem még mindig nem ez köti le a figyelmemet. A jegyeim jók, annyit biztos elő tudok kotorni magamból, ami ahhoz kell, hogy átcsússzak negyedikbe. Addig pedig...élvezem az életet, játszok a tűzzel, persze csak finoman és okosan. Ebben a tanévben még csak kétszer kapott el prefektus, ami azért elég jó arány. Már személyesen ismerjük egymást szerintem az összessel.
Ez az este az előzővel kapcsolatos volt. Tegnap azt ünnepeltem a csárdában, hogy csütörtök van, ma meg...hogy péntek. Oké, oké, tudom mit gondoltok. Nem vagyok asztalon táncoló csibe, csak szeretem elfelejteni kis időre a napi gondokat.
A csárda ma nagyon kihalt volt, nem igazán értettem, miért. Mindig tele szokott lenni. Mondjuk ez a tény nem akadályozott meg abban, hogy a pultnál leüljek és a jól ismert csapos fiúkával flörtöljek az ingyen italért.
Jó pár pohár után néztem rá az órára, vele együtt pedig az ajtóra, amin három, már kissé jó kedélyű úriember esett be. Az egyikük jó kiállású, magas szőke volt, egyből kiszúrtuk egymást. A fejemben már kavarogtak a gondolatok az italtól, ő pedig hozzám indult egyenesen - dülöngélve -. Mosolygás is volt ott, meg hátsimítás, aztán meghívott a nagy társasághoz. A másik két srácon kívül ott voltak azok, akik már akkor hangosan vigadtak, mikor én megérkeztem. Semmi rosszra nem számítottam, a fiúba karolva botladoztam el az asztalukhoz. Csak ott pillantottam meg a közelben Kiliánt. Szemem összeszűkült, de el is kaptam róla a pillantásom amint tekintetünk összeért.
Jobban érdekelt ez a csapat, mint Ő. A szőke közel ültetett magához, rendeltek. Jó kedvűen nevettem velük a poénjaikon, bár a felét sem értettem annak az alvilági baromságnak, amit dumáltak. Nem is érdekelt.
Hangosak voltunk, az idő telt, Mr. Szőke nyomult mint az állat, én meg magamat meghazudtolva táncra perdültem vele, persze miután a csárda is kezdett megtelni. Takarodó ideje már bőven lejárt, de diákok nem igazán jöttek, csak Kiliánt láttam állandóan. Csak azért is alapon hagytam a srácnak, hogy tánc közben ölelgessen, a kedvenc dalomat pedig már hangosan énekelve folytattuk.
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. február 23. 18:25 Ugrás a poszthoz



A hangulatunk belengte az egész csárdát, az érkezők között is voltak már páran, akik vigyorogtak rajtunk, és beszálltak a beszélgetésbe. Én is jól éreztem magam, teljesen el is felejtettem, hogy Kilián ott tartózkodik a hátam mögött pár méterrel.
Igazából semmi köze nincs hozzá, hogy mit csinálok és mit nem, ha az nem arról szól, hogy hogyan teszek keresztbe neki. Valamiért szeretek vele veszekedni, akár a folyosó közepén is, meg jól leátkozni mikor nem figyel. Gyerekes, mi? Az.
A szőke hercegem szintén öntötte magába az italokat, közben az én kezemben is cserélődtek az üvegek. Aztán minden olyan gyorsan történt, egyik pillanatról a másikra kezdett zavarni a közelsége, de még mielőtt elhúzódtam volna, valami másfajta szorítást éreztem meg a karomon.
- Mi van?! - szemöldököm a magasba szaladt, kékjeim a homály mögül döbbenten méricskélték Őt. Ott állt mellettünk, a szőkémet meg hát elég hamar lekoptatta. Még csak hozzá sem kellett szólnia... - Te eszelős vagy, hagyj engem békén! - kezemet kirántottam az övéből. Szemeim összeszűkültek, így néztem rá egészen addig, míg magamban elértem a tízes számig. Számolj el magadban tízig mielőtt orrba vágnád.
- Jól szórakoztam vele! Nincs beleszólásod abba, mit csinálok! - hangom az alkohol hatására meg-meg bicsaklott, mivelhogy igyekeztem elég hangosan a tudtára adni az információt. Már szinte mindenki minket bámult, vagyis inkább engem.
A pulthoz léptem, és kértem magamnak még egy italt. Nagyon reméltem, hogy ebbe már nem fog belekötni, hiszen én csak ünneplek...
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. február 23. 18:36 Ugrás a poszthoz



Szemforgatva hallgattam, igazándiból a mondandójának a felét sem fogtam fel. Az alkohol elvonja a figyelmem az ilyenekről, tipikusan az egyik fülemen be, a másikon ki eset volt ez.
Csak beszélt és beszélt, én meg mérgelődtem. Komolyan nem értem, miért csinálja ezt. Minden alkalommal amikor találkozunk, valamibe beleszól, vagy beleköt, most is biztos csak azért nem hagyta, hogy táncoljunk, hogy legyen oka belém kötni. Persze Kilián, én ne érezzem jól magam soha azért, mert te ekkora magadba forduló dög vagy, mi?
- Hát ne tedd - morogtam a karjaimat összekulcsolva, az italomat várva. Szemem sarkából láttam, hogy a csapat közeledik, vigyorogva figyeltem azt a jóképű herceget, akivel az imént még össze voltam gabalyodva. Rám is kacsintott, de ahogy észrevettem, nem én voltam a fő cél...
- Vele fogok kimenni maximum - mutattam a srácra, szemöldökömet felhúzva grimaszoltam Kiliánnak. Szerintem tudta jól, milyen szándékaim voltak az estén a jóképűvel.
Nem gondoltam komolyan, hogy ezek kimennek és elintézik egymást, de megindultak. Egy pillanatig csak néztem utánuk, a számat is eltátottam, aztán a poharamért nyúlva utánuk lépkedtem, kissé imbolyogva.
Mintha egy rossz rémálomba csöppentem volna. Oké, hogy ez a majom képes megvédeni magát, na de nem egy csapat ellenséges részeggel szemben, tök egyedül. Próbáltam szólni a srácoknak, hogy hagyják békén, de senki nem hallgatott rám.
- Tudjátok mit, üssétek egymást - a végén vállat vontam, magam elé tartottam a kezeimet, és nagyot kortyoltam az italomba.
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. február 23. 18:53 Ugrás a poszthoz



Szeretném én azt tudni, hogy miért is akart megvédeni attól, hogy jó estém legyen. Nem vagyok kislány, legálisan ihatok és kavarhatok a fiúkkal, ha azt akarok. Na nem mintha durvább terveim lettek volna a szőkével, de Kilián agyát jó húzni. Ki tudja, meg is történhetett volna...HA nem rontja ott a levegőt Ő is.
Sose szerettem a verekedést, józanul biztos nem. Így meg...fontosabb az épségem, mint a tömegverekedés megakadályozása. Amúgy is megérdemelne egy jó verést amiért mindenbe beleköt amit csinálok.
Eleinte nyugtattam magam, egészen addig amíg nekem be nem szóltak. A poharamat a földhöz vágtam, dühösen fogtam a kezembe a pálcám. Rájuk emeltem, de addig nem csináltam semmit míg Kilián is a támadók kezében volt.
Nem emlékszem a pontos eseményekre, sem arra, hogy milyen átkot küldtem a szőke felé, csak arra, hogy ő abban a pillanatban ahogy a srácra emelte a kezét, összeesett a földön. Miattam.
Nagyjából két másodpercig farkasszemet néztem az ellenséggel, aztán futni kezdtem, vele nem is törődve. Szédültem, a fejem hasogatott, nem is a kastély irányába tartottam. A játszótérre tartó út sötét volt, cseppet sem hívogató, de nem érdekelt. A fagyott talajon térdre rogytam, arcom a tenyerembe temetve nyöszörögni kezdtem. Nem esett bajom, de azt hiszem az alkohol nem passzol az átokszórással.
Utoljára módosította:Álmosvölgyi Asztrid Szira, 2015. február 23. 19:18
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. február 23. 19:16 Ugrás a poszthoz


- a csárda után -



Az iménti balhé nem kedvezett a hangulatomnak. Rengeteg érzelem keringett bennem egyszerre, a csalódottságtól egészen az izgalomig. Üvölteni tudtam volna, de előbb fújnom kellett. Nem kellett sokat futnom a csárdától a játszótérig, mégis mintha ezer akadályon estem volna át míg el nem értem a játékokkal teli tér közepéhez.
Térde rogyva igyekeztem kifújni magam, illetve a szúrást ami a fejemben keletkezett. Ilyet még nem éreztem. Mintha az erőm háromszorosával támadtam volna a Kilián felé haladó fiúra, pedig hát nem, csupán valami elcsúszott az agyamban. Azt hiszem mindez az alkohol hibája. Miért is nem hallgattam a tanárokra, akik figyelmeztettek, hogy ittasan ne átkozzunk senkit?
Ahogy nyöszörögtem és az arcom a kezemben pihent, nem fogtam fel, hogy hol vagyok és történik-e valami körülöttem. Nem sok idő telt el azután, hogy összerogytam, mégis hosszú perceknek éreztem. A nyafogásom lassan alábbhagyott és átvette a helyét a szuszogás, mély lélegzetekkel tarkítva.
Szemeimet lassan nyitottam ki, a félhomályban csak egy halvány árnyékot pillantottam meg ahogy átsuhant a mászókán és a környező részein. Hirtelen álltam fel, szerencsére nem szédültem meg. A pálcám a kezemben volt, azt szorosan markolva fordultam a közeledő alak felé. Rettegés futott át rajtam. Mégis ki közeledik?!
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. február 23. 20:02 Ugrás a poszthoz


- a csárda után -


Lassan megnyugodtam, légzésem csillapodott, szívverésem viszont újra felgyorsult amikor felfedeztem, hogy nem vagyok egyedül a játszótéren. Rögvest felpattantam, az agyam visszakattant a helyére. Ebben a sötétben nem szerencsés egyedül rejtőzködni, arra már rájöttem, így jobb készenlétben lenni és számolni minden eshetőséggel. Honnan tudhattam volna, hogy nem valamelyik vadállat jött utánam és próbál meg leütni, vagy hasonló?
A pálcám szorításából csak akkor engedtem amikor a srác alakja tisztán kirajzolódott előttem és megszólalt. A megkönnyebbülés és a düh keveréke nyögésként szaladt ki a számon miközben leengedtem a kezemet magam mellé.
- Húúú de jó, nagyon megkönnyebbültem - mondtam neki gúnyosan. Érezze csak, hogy nem kellene ilyeneket csinálni.
Hallgattam és hallgattam a beszédét, az okát viszont egyáltalán nem értettem. Annyira logikátlan ez az egész, négy éven keresztül ment az idegeimre és ez nem túl jó dolog.
- Mitől?! Magamtól, te krumplifej?! - hangomban enyhén hisztérikusan hangozhatott, a pia hatása még nem szállt el teljesen. Ökölbe szorítottam a szabad kezemet, határozott léptekkel indultam meg felé és boxoltam bele a vállába teljes erőmből - bal kézzel mondjuk más, mint jobbal. - Elegem van belőle Kilián, hogy azt képzeled, a testőröm vagy. Milyen jogon szólsz bele a dolgomba, hm? Te hagytál ott évekkel ezelőtt, most akkor ne játszd itt a nagy tesót! Miért baj az ha bulizok és jól érzem magam? - dühös voltam, nagyon is. Szemeimben elég rendesen égett a gyűlölet, de nem iránta, csupán a viselkedésével váltotta ezt ki belőlem.
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. február 23. 21:50 Ugrás a poszthoz


Benézet
Maszk


Komolyan nem tudom, mi ütött belém amikor beadtam a jelentkezésemet erre a random randira, vagy mire. Szeretném Cupidora fogni az egészet, de igazából tudom, hogy csak kíváncsi vagyok és talán sikerül valaki olyat kapnom partnernek, akit nem unok meg az első tíz percben.
Szerencsére napok óta nem futottam össze Kiliánnal, elégé nyugodtan tudtam így lemenni szinte az utolsó pillanatban a Leányálomba beszerezni egy csinosabb ruhát estére. Azt mondták, hogy mehetek akár farmerban is, az viszont túl slampos lett volna.
Az egyszerűséget részesítettem előnyben, egy fehér alapon fekete csíkos ruhát vettem, szandálom az volt fent a szekrényben. Alapos készülődés vette kezdetét már a délután folyamán, mégis annyira beleuntam az egészbe, hogy hajszárítás közben elaludtam az ágyamban. Arra ébredtem, hogy a szobatársaim már tipegnek ki az ajtón, én meg ott ülök törölközőbe csavarva és még sehol se vagyok. Utolsó pillanatban felkent sminkem lett, bár egyáltalán nem tűnt annak, a hajam simán kiengedve, a ruha...a ruha pedig ebben a fényben már kicsit máshogy állt. Az ajtón kiugrálva vettem fel a szandálomat, de persze a maszkot és a lakatot, amit bagollyal küldött a DÖK, azt ott hagytam az éjjeliszekrényen.
Futás vissza érte, aztán loholás le a Fénylő lelkekhez. A bejárat előtt fújtam ki magam, felraktam a maszkot és mintha mi sem történt volna, besétáltam, végigpásztázva a tömeget. A fények között jó pár maszkost láttam meg, már éppen azon voltam, hogy lelépek, mikor valahol középtájt megláttam valakit, aki szintén úgy nézett köbre, mint én. Nem mertem odamenni hozzá, a nyakamat nyújtogatva néztem, hátha elkapjuk egymás pillantását.
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. február 23. 23:24 Ugrás a poszthoz


- a csárda után -


- Az is miattad volt - mérgelődtem még egyet mielőtt jobban belemélyedtünk volna az egymás fejéhez vagdosódásba. Ez az este csak egy sima bulival kezdődött és azzal is lett volna vége, hogyha Őméltósága nem játssza szokásához híven a szuperhőst. Soha nem akartam, hogy vigyázzon rám és most mégis ott tartunk, hogy minden lépésemet követi.
Nem értettem, hogy tudott ilyen nyugodt maradni. Ez olyan tulajdonsága, amit tulajdonképpen irigylek benne. A legvészesebb helyzetekben is nyugodt tud maradni, legalábbis a külvilágnak semmit nem mutat. Nagy levegőt kellett vennem és még így is dőltek belőlem a hangos mondatok, mintha csak megnyitott volna egy csapot, amit aztán nem lehet elzárni.
- Ugyan már Kilián - vágok a szavába, cseppet sem érdekel a magyarázata. - Anyuék elmondták, hogy leléptél, ezt nem kell kimagyaráznod. Nem vagy a rokonom - utolsó mondatomnál minden egyes szócskát megnyomta, hogy ezzel jól kifejezzem amit érzek iránta. Soha nem úgy gondoltam rá, mint egy testvérre, de amióta elhagyott, még annyira sem.
Hátráltam néhány lépést, hátat fordítva neki tettem karba a kezeimet és elsétáltam a legközelebb eső hintához. Siralmasan nyekergett amikor beleültem, eleinte a cipőm orrát bámultam és nyugtattam magam, majd a srácra néztem. Nagy levegő.
- Mondd, miért zavar, hogy a saját életemet élem és nem a te kedved szerint ugrálok? Nem akarom, hogy vigyázz rám, nem vagyok már kilencéves kislány - mivel a hangomat igyekeztem a normális szinten tartani, a lába indult meg az idegességtől. Járt hol az egyik, hol a másik, a hinta lassan ringatózott előre és hátra.
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. február 24. 21:43 Ugrás a poszthoz


- a csárda után -


Nem szeretem, amikor pisis kislányként kezel ez a nagy majom. Annyira gáz volt ez az egész jelenet...mondjuk ezekben a percekben nem éppen ezen járt az agyam, pedig hah, kellett volna. Annyi, de annyi mindent vágtam volna még a fejéhez. Utálom magamban tartani a mérgemet, legszívesebben kiüvölteném mindet, ami felgyűlt. Csak hát talán nem szerencsés dolog felhívni magunkra a figyelmet az ordítozással. Nem kell a nyakamba még egy csürhe akik elől idáig futottam.
Az eszem megáll, komolyan. Röviden és tömören fogalmaztam meg neki a kérdésemet, amire olyan választ kaptam, hogy már egyáltalán nem érdekelt, ki hallja és ki nem a véleményemet. Elpattant az utolsó cérna is a fejemben, kezeim megremegtek, arcomba vér szökött. Egy büdös szó nélkül ugrottam fel a hintából, tovább lengett ott egymagában. Határozott léptekkel közelítettem meg Kiliánt, lábujjhegyre állva még mindig nem értem el az arcát, de nagyjából olyan közel voltam hozzá, hogy pontosan belemásszak a magánszférájába és jól lássa a szememben, mit váltott ki belőlem.
- Gyűlöllek - teljes szívemből üvöltöttem ezt az arcába. Ezek után ne csodálkozzon rajta, hogy így érzek. Mindez néhány másodperc alatt zajlott le, így még az is belefért a dühös ötpercembe, hogy a talajra való visszaereszkedés után lekeverjek neki egy olyan pofont, amibe a saját tenyerem fájdult bele. Sajgó ujjaimat ökölbe szorítottam és hátráltam egy lépést, állva a tekintetét. Nem tudtam kivenni a tekintetéből, hogy mire gondol, a saját érzéseim százszoros intenzitással működtek és átvették az irányítást teljesen.
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. február 25. 21:31 Ugrás a poszthoz


- a csárda után -


Elmondhatatlanul bosszant a a tény, hogy még az ilyen helyzetekben is azt mutatja, mennyire nyugodt. Utálom, komolyan. Sajnos nem őt, hanem ezt a viselkedését. Nem fogom azt mondani, hogy irigylem tőle, bár ez is benne van a pakliban. Persze ezt neki soha nem vallanám be, de néha helyet cserélnék vele, kipróbálnám ezt a nyugodt, nemtörődöm viselkedést. Kár, hogy nekem a pofozkodás és üvöltözés jobban megy. Sajnálom, hamar elpattan a cérna.
Ahogy az arcába mondtam amit érzek egy jó ideje, belőlem semmi jót nem váltott ki. Erős kifejezést használtam, a bennem dúló indulatok hatása volt mindez. A friss levegő már jócskán kitisztította a fejemet, ám az idegességtől nem is tűnt fel, hogy rettenetesen fázok és mennem kéne mielőtt bármi más történik.
A hideg végigfutott a hátamon amikor megszólalt. Alsó ajkam enyhén megremegett, tekintetemet viszont nem tudtam még így sem elkapni róla. Végre elértem azt, amit akartam. Hagyjon békén örökre. Rengetegszer elképzeltem már, hogy végre elhiszi, mennyire elegem van belőle, de az érzés amit ilyenkor éreztem, szöges ellentéte volt annak, ami a tényleges pillanatban átitatott.
Mintha kettétörtek volna bennem valamit. Szerencse, hogy elfordult és nem látta, ahogy szemembe könnyek gyűltek. Néztem a hátát néhány másodpercig, az első lépéseket nagyon nehéz volt megtenni. Szemem sarkából néztem miközben már távolodtam tőle, lépteimet akkor gyorsítottam meg, amikor már kibuggyant a szememből az első néhány könnycsepp. Kézfejemet az orromhoz szorítva fojtottam magamba az érzéseket és iramodtam meg szinte futásban a kastély felé. Ennyi volt a buli mára.
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. február 25. 23:19 Ugrás a poszthoz


Takarítós gönc


Nem csak én, már a prefektusok is unják, hogy állandóan összebalhézunk Kiliánnal akárhol vagyunk. Hetek óta nem láttam, szerencsére a csárdában és utána a játszótéren történt dolgok után nem loholt a nyakamban, nem is igazán láttam.
Aztán amikor összefutottunk, természetesen kötekedni kezdett, én meg megelégeltem. Szokásához híven nem akadt ki nagyon, de annyit pont elértünk, hogy valamelyik észrevegyen minket és a kiabálást. Hát szépen el lettünk küldve a bejárati csarnokba, mert hogy ilyenkor ott nagy a mocsok, takarítsuk össze.
Nem lett volna ezzel egyébként sok gondom, hogyha nem együtt raknak minket oda. Minél jobban igyekeztem nem odafigyelni rá az elején, annál jobban elvonta a figyelmemet a jelenléte. Egyszer majdnem hanyatt is vágódtam a kövön miatta.
Magamban morgolódtam amiért ennyire szemetek voltak velem, közben pedig térdeltem a fal közelében, a kefével súroltam az amúgy már csillogó követ.
A vállamon lecsúszó pulcsit feljebb húztam, hajamat fújtatva söpörtem ki a szememből. Direkt nem néztem Kilián felé, ő viszont megállt, ezt a hang megszűnésével állapítottam meg, na meg azzal, hogy nyomban meg is szólalt.
Ezzel még nem törődtem, hidegen hagyott a megjegyzése. Annak a kőnek csillognia kell. Ám egy kis várakozás után újabb duma hagyta el a száját amire ujjaim közül kicsúszott a kefe, szemeim kitágultak és értetlen pillantással néztem a falnak támaszkodó srácra.
- Mi van?! - mintha nem hallottam volna jól, úgy kérdeztem vissza. A válasz nem érdekelt, felpattantam, térdeim beleropogtak a mozdulatba, de nem érdekelt. - Fogd be azt a nagy pofázmányodat, vagy ledugom a torkodon a kefét - sziszegtem a fogaim között. Messze volt még a kiakadás-ponttól ez, de eléggé zavart, hogy még engem hibáztatott.
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. február 25. 23:58 Ugrás a poszthoz


Takarítós gönc


Megráztam a fejem, értetlenül horkantottam egyet. A feltápászkodást követően csípőre tettem a kezem és mint egy vénember, lassan nyújtóztattam ki az elgémberedett végtagjaimat. Szerettem volna normális hangvételben válaszolni neki, de az agyam szerintem nincs rendes összeköttetésben a számmal.
- Senki nem kérte, hogy szólj hozzám. TE ígérted meg, hogy békén fogsz hagyni. Nem egy meg nem két hétig kellene betartanod - flegmán, szájhúzással feleltem neki, azt el is engedtem a fülem mellett, hogy értek semmit. Miért jön mindig ezzel?! Dehogynem értek, értek mindent. Nincs jobb szórakozása, mint engem szívatni, ennyi.
- Nem lehetne, hogy csendben legyünk egymás mellett és ne szólj hozzám? - kissé nyugodtabb stílusban, komolyan kérdeztem tőle ezt már. Azért nem mondom, hogy nyugodt voltam, csak nyugodtabb, mint eddig. - Te most le akarsz rázni? - szemöldökömet felhúzva mentem hozzá néhány lépéssel közelebb, ahol már elég közel voltam ahhoz, hogy elérjem kinyújtott kézzel. Igaz, nem volt szándékomban megérinteni, nem is tudom, mikor érintettem meg utoljára. Nagyon régen lehetett. Mármint a múltkori szorításától eltekintve. Pedig gyerekként állandóan együtt voltunk, szerettem hozzábújni ha féltem, meg akkor is ha nem. Mára ez már nevetséges...
Kezeimet karba téve fúrtam kékjeimet a tekintetébe. Ezzel semmit nem akartam elérni, csupán figyeltem, vártam.
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. február 26. 22:31 Ugrás a poszthoz


Estélyi


Hosszabb baglyozás alatt már nagyjából megismerkedtem ezzel az angol fiúval, aki most találkozóra invitált. Persze beleegyeztem, mert éppen nem volt más programom és mert nagyon kíváncsi voltam már rá, ki az, akihez a baglyok szívesen járnak.
Időben elkezdtem a készülődés, kimondottan jó kedvemben voltam. Még némán énekeltem is a tükör előtt miközben a hajamat hullámosítottam és festettem a pofim szépre.
Nem vittem túlzásba az öltözködést, nem is izgultam, csak a kíváncsiság rágta a fülem már napok óta. Vártam, hogy az órára pillantva magamhoz vehessem a táskámat és lemenjek a faluba. Mikor ez a pillanat végre eljött, hatalmasat vigyorogtam, felvettem a kabátom és a sálam, aztán normál tempóban elindultam a Pillangóba. Nem ez a kedvenc helyem, na de most teljesen megfelelt.
Az utolsó tőle kapott leveleket vettem elő a zsebemből amikor már a közelben bóklásztam. Fel kellett idéznem, kit keressek.
Kívülről benéztem a kis étterembe, ott kiszúrtam valakit, aki eléggé esélyesnek tűnt. Vidáman nyitottam be és köszöntem félhangosan. Az irányt egyből felé vettem, eléggé stimmelt a leírás és a ruházat is.
- Heló! Te vagy Rey? - az asztala mellett álltam csak meg és kíváncsian, mosolyogva pillantottam rá. - Szira vagyok, vagy Asztrid, ahogy jól esik - azt igazából elfelejtettem, hogy magyarul nem sokat beszél, de azért csak megértette a mondandómat. - Régóta vársz már?
Utoljára módosította:Álmosvölgyi Asztrid Szira, 2015. március 1. 22:14
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. február 28. 18:01 Ugrás a poszthoz


Takarítós gönc


Nagyon éreztem a feszültséget kettőnk között. Ahogy rám nézett...tényleg úgy éreztem, hogy én provokáltam ki a viselkedését és egy másodpercig meginogtam, mármint nem fizikailag. Nagyon ritkán rám jönnek ilyen kis érzelmi rohamok, amikor el is felejtem, hogy mit tett velem. Szerencsére nagyon hamar visszazökkenek a "normál" kerékvágásba, az érzés emléke pedig fájóan vicces.
Tettem rá magasról, hogy a takarításnak még a tizede sincs meg, nem értem miért kellett ugyanarra a helyre beosztani minket. Na de ez is az én hibám, ki másé lenne, az én hibám az is, hogy megszülettem és nem egyedüli gyerek volt. Biztos, hogy ezért szökött el... Legalábbis anyuék ezzel magyarázzák, ami elég fájdalmas pont számomra.
Szinte vibrált körülöttünk a levegő, de nem a romantika miatt, hanem a feszültség, amit kiváltottunk egymásból, az a sok elnyomott érzés... Nem volt jó így állni vele szemben, felidézte bennem az első napomat az iskolában.
A szemezést mégis ő szakította meg, a tekintete hirtelen visszaállt. Legszívesebben a hátába tudtam volna rúgni a kijelentését követően, de nem tettem. Puffogva hátráltam a vödrömig, ott a hajamat a homlokomból kisimítottam. Hirtelen ötlet volt, ami ezután következett. Felemeltem a vízzel teli vödröt, egy nagy lépéssel közelebb mentem Kiliánhoz és hoppá, teeeljesen véletlenül a vödör tartalma az utolsó cseppig a nyakába és hátába zuhant.
- Kész - vontam meg a vállam ártatlan arcot vágva, szinte bociszemeket meresztettem rá. - Csillog-villog minden, kivéve Téged. Sajnállak - fogalmam se volt róla ekkor még, hogy mi fog következni, mit váltottam ki belőle a vizes támadással. Ennek ellenére álltam ugyanott, a vödörrel a kezemben. Ismét vártam.
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. március 1. 21:00 Ugrás a poszthoz


Benézet
Maszk


Az elején bántam, hogy eljöttem erre a rendezvényre, de végül is sikerült megtalálnom a partneremet. A maszkomat a táskámba süllyesztettem amikor már nem volt rá szükség, a sráccal egészen jól elszórakoztunk. Kicsit túl sok volt a fény, meg sok volt a romantika, nem is csodálom, hogy ő a végén már lelépett. Persze nem nehezteltem rá emiatt, én döntöttem úgy, hogy maradok még és megvacsorázok, ha már pincérek mászkáltak körülöttünk.
Az egyik félreeső kétszemélyes asztalnál tömtem magamba az ételt, mintha párral lettem volna, de kiment a mosdóba. Egy idő után már kezdtem kínosnak érezni ezt a helyzetet, de jól laktam legalább és még italt is szereztem a szomszéd asztalról.
Szusszanva keltem fel a helyemről és sétáltam ki a fénylő lelkek szökőkútjához. Már kezdtek elszállingózni az emberek, ez azonban nem zavart abban, hogy még ott leüljek az embereket pásztázva. Mivel a maszkomat már visszavettem a vacsora után, a két kis lyukon keresztül más volt nézelődni. Ismeretlen alakot pillantottam meg az oszlopnak támaszkodva, összevont szemöldökkel néztem rá. Azt hiszem szemeztünk egy kis ideig, de nem mondanám biztosra így, hogy kicsit messzebb is volt és még maszk is volt rajta. Rajta is!
Zavart mosollyal kaptam el róla a pillantásom, majd röpke sóhaj után felálltam a kút széléről, lassan céltalanul indultam meg a fények irányába. Lassan feltűnt, hogy a fények valahová vezetnek. Mentem egy hosszú, világítással teli alagútban, onnan pedig  szabadba jutottam.
- Hűűű - a szám is tátva maradt a csodálkozástól, én még nem láttam olyan szépet, mint az a velem szemben álló...hely.
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. március 1. 22:33 Ugrás a poszthoz


Estélyi


Kíváncsiságom még inkább fokozódott amikor beléptem az étterembe és megtaláltam levelezőtársamat az egyik asztalnál. Kisebb csalódottsággal hatott rám, hogy Rey első körben nem azonosított be, de mindez elszállt az első percben, amikor tisztáztuk a kilétünket. Az ölelés nagyon tetszett, szeretem amikor valaki ilyen közvetlen. Viszont az aggódása...hát aranyos volt, egy "rossz gondolat volt" arckifejezéssel illettem. Még szép, hogy elmegyek egy ilyen találkozóra.
- A tea jobban hangzik - a választásom egyértelműen erre esett. A hidegebb napokon szeretek meginni egy-egy csésze finom teát, mondjuk inkább édesen.
Az, hogy közvetlen volt, az első jó pont, a második már az volt, hogy kihúzta nekem a széket miután levettem a kabátom és a támlájára akasztottam. Aranyosan mosolyogtam rá, igazán jól indult az egész.
- Óóhh...hát milyennek képzelted? - nagyon érdekelt, hogy milyenek képzelt el. Ő az én gondolataimban mindig máshogy szerepelt, de igazán pozitívat csalódtam. Helyes is, meg még kedves is, kinek ne tetszene?
Mosolyogva ültem ott vele szemben, minden figyelmem rá irányult azt leszámítva amikor jött a pincér. Nem rajongok azért, hogy még öt perce sincs az ember bent, máris a nyakára másznak, de éppen kapóra jött, már vártam a teát.
- Egy áfonyás-vaníliás gyümölcsteát kérnék - mondtam a srácnak, akivel párszor már összefutottam. Érdeklődve néztem a randipartneremre, hogy ő mire vágyik és miután elment a harmadik fél, elvigyorodtam Reyen.
- Nagyon örülök, hogy végre élőben is találkoztunk - őszinte lelkesedéssel mondtam ki ami a fejemben járt. - Nem csalódtam.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Álmosvölgyi Asztrid Szira összes RPG hozzászólása (70 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Fel