28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma! ✴
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Nadine Rohr összes RPG hozzászólása (55 darab)

Oldalak: [1] 2 » Le
Nadine Rohr
Egyetemi tanár, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



RPG hsz: 89
Összes hsz: 167
Írta: 2015. január 15. 17:52 Ugrás a poszthoz

Simfel Kristóf

 Már megint a folyosón ébredt, valami kihelyezett fotelben. Arra kelt fel, hogy valakinek a kiszökött kutyája nyalogatja az arcát. Elhessegette szegény állatot, és inkább próbált rájönni, hol lehet. Már elég régen fordult elő vele, hogy nem ment vissza az ágyába egy-egy ilyen éjszakai sétája során. Hiába van szuper memóriája, ha egyszer arra nem tud emlékezni, hogy mit is csinálhatott az éjjel álmában. Az alvajárás már megszokott az életében, de abba, hogy nem emlékszik a dolgokra, a mai napig nem tudott beletörődni. Persze, hogyan is emlékezhetne, ha egyszer alszik. Feltornássza magát ülő helyzetbe, nem nagyon szeret pizsamában mutatkozni a folyosón, de ezt is meg kellett szokni; bár melegebb időben sokkal kínosabb, mikor lengébb öltözetben alszik, de ebbe is bele kellett nyugodnia, mint olyan sok minden másba is. Összeszedi magát, és nagyot nyújtózva áll fel. Annak ellenére, hogy álmában császkálni szokott, meglepően kipihenten ébred.
 Fél óra múlva már túl is van egy zuhanyon, rendbe szedte magát, és fel is öltözött. A megjelenése immár makulátlan, mint amilyen szokott, sehol egy kósza hajszál, minden a helyén van. Ez megnyugtatja, az egész gyerekkorát betöltő káosz után ilyenféle kis apróságok nagyon is jól tudnak esni. Szerencséjére a nap gyorsan eltelik, és ő úgy dönt, hogy ha már ennyire nincs semmi különös ebben a napban, akkor legalább lenéz a faluba. Délután négy-öt körül már a lefelé vezető úton lépked, egy kósza kis mosollyal. Szereti a kis görbületet az arcán, reméli, hogy ezzel feldobja valakinek a napját. Nem úgy, mint Leonie, aki szerint az idióta viccek segítenek másoknak; Nadine ezt nem így gondolja, főleg, hogy jó párszor kapott már testvéri által viccesnek titulált kis akcióiból. Mostanában szeret a falu felé járkálni, egyre többet gondolkodik azon, hogy ide kéne költöznie, ha minden igaz, nemsokára végez Bagolykőben, és úgy megszerette ezt a helyet, hogy talán nem is tudná elhagyni, érzi így vagy úgy, de visszatérne ide, hacsak időnként is; akkor meg miért ne költözne ide? Sétája a falu közepe felé viszi, és végül kibukkan a falu főterén. Ha jól hallotta innen-onnan, van itt valamiféle sült gesztenye árus, nem ártana, ha megnézné a saját szemével, azt mondják jófajta gesztenyét árul. Egy kis kóstoló meg nem árthat senkinek. Ezen oknál felbuzdulva nagy lendülettel indul meg a stand felé.
Nadine Rohr
Egyetemi tanár, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



RPG hsz: 89
Összes hsz: 167
Írta: 2015. február 17. 22:52 Ugrás a poszthoz

Simfel Kristóf

/bocsánat a késlekedésért/

 Nem esett nehezére megtalálni a standot a főtéren. Főleg, hogy a cilinderes árus bódéja felől igazán remek illatok csapják meg a járókelők útját. Nadine szereti a gesztenyét, igazából bármilyen formában. Lehet az püré tejszínhabbal, csokiba töltve, sütiben, krémesen, sütve, és ki tudja még milyen eddig ki nem próbált módokon. Tehát az ösztönei rögtön elvezetik a keresett helyre. Nem tudja milyen árusra számítson, de a cilinderes fiatalember határozottan meglepi. Persze talán valami klisére számított, egy kendős gesztenyés öregasszony képében, de persze fő a változatosság, és nincs sehol kőbe vésve, hogy csak öreganyók árulhatnak ilyen finomságot.
- Szép napot! - villant meg egy igazi Rohr-mosolyt a lány, bizony ezt még talán Lencsétől tanulta. - Hát, gondolom gesztenyét. Vagy van más is? - Eléggé csak udvariaskodó kérdésnek tűnt a részéről, de még az is lehet, hogy fagyit rejteget. Bár Nadine semmi ilyesmit nem gondol, és különben is, ő a gesztenye miatt jött. Na meg valami normális társaság miatt. Szereti ő a húgicáját, de néha bizony jó érzés kicsit eltávolodni a pattogó energiabombától. Van, hogy az az érzése, hogy Lencsike tőle szívja el a sok energiát a bolondságaihoz...
- Szóval akkor gesztenye. Lehet két adag is – erősíti meg az előbb kimondottakat. Úgy gondolja nem baj, ha több, úgyis elfogy. Egy pillanatnyi hezitálás után még hozzáteszi: - És ha véletlen van pár szabad perce, akkor a társaságát is szívesen venném, hogy ne kelljen egyedül elfogyasztanom – Na bumm, ekkora merészséget Nad nem nagyon enged meg magának csak néhanapján. De most egyedül van, és éppen nem úgy tűnik, hogy özönlenének a vásárlók, szóval próba-csersznye alapon talán nem kell egyedül töltenie a délutánt. Félreértés ne essék, kifejezetten szeret egyedül lenni, de abból bizony az utóbbi időben bőven kijutott a hölgyeménynek.
Miközben várja a gesztenyét meg a választ, előbányássza a pénztárcáját, hogy kifizesse a finomságokat. Habár eléggé aggódós, most éppen nem zavarja a tény, hogy visszautasítják, akkor majd keres más idegen nézelődőt, akivel megoszthatja a gesztenyéjét.
Nadine Rohr
Egyetemi tanár, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



RPG hsz: 89
Összes hsz: 167
Írta: 2015. augusztus 4. 19:50 Ugrás a poszthoz

Radits Viktor Endre
• öltözék •

 Madagaszkár óta nem is igazán mozdult ki a kastélyból. Egyre idegesebb a vizsgák miatt, egyre több kávé fogy el a környezetében, és egyre több könyvét találja meg a folyosón, ahova némi éjszakai mászkálás során kerültek. Kezd egy picit szétesni a hölgyemény annak köszönhetően, hogy bizony eléggé ráparázott az utolsó vizsgaidőszakára meg arra, hogy mégis mit kezd majd magával a biztonságot jelentő Bagolykő nélkül. És vajon a húga hogyan boldogul majd, ha ő nem lesz állandóan ott. Persze nagylány már a vöröske is, de Nadine mindig is azt fogja érezni, hogy valamiképpen meg kell óvja a szeleburdi szélvészkisasszonyt. A nap végére kicsit elege lesz az értelmetlen tanulásból, úgyis elég könnyen megjegyez akármit, csak nagy az anyag, és át kell rágnia magát mindenen, hogy egyszer lássa az összes tanulnivalót. De inkább fogja magát, összekapja a maradék energiáját, rendbe szedi egy kicsit a külsőt-belsőt, és elindul, hogy kiszellőztesse a fejét. Csak sétának indul, de még az is belefér, hogy esetleg a faluban betér a pubba, vagy a cukrászdába, csak kedv kérdése az egész. Mindenesetre most éppen kényelmes öltözékben sétál lefelé a faluba. Nincsen a táskájában sok dolog, csak egy pénztárca, pálca, zsebkendő, meg egy naptár, ahova rögtön fel tud írni bármit, ha kell. A könyveket szándékosan hagyta otthon. Mire a faluba ér a szokásos mosolya is felkúszik az arcára, kezd egy kicsit kilazulni. Odaint néhány ismerősnek, benéz néhány kirakatba. Kivételesen tökéletesen feleslegesen tölti el az idejét, ami egyébként nem jellemző rá. Jól megfigyeli a járókelőket messziről, egy anyát, amint a fiával küzd, majd felsóhajt. Elgondolkodik azon, hogy betér a tanszerboltba venni némi tintát, majd gyorsan el is hessegeti ezt a gondolatot. Nem fog most a tanulással foglalkozni. De jó is lenne egy kicsit kiszakadni innen.
Nadine Rohr
Egyetemi tanár, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



RPG hsz: 89
Összes hsz: 167
Írta: 2015. augusztus 4. 23:39 Ugrás a poszthoz

Radits Viktor Endre
• öltözék •


 Nadine nem szokott túl sok időt pihenéssel tölteni, nem egyszer vágták már a fejéhez, hogy néha túl komolyan veszi a kötelességeit, és meg kéne tanulnia lazítani. Próbálkozott ő, de eddig nem sikerült neki hosszútávon léha életmódot folytatnia, és ez talán így is van rendjén. Az emberek sokszínűek, nem lehet mindenki mindig egyformán energikus, vagy lusta, hatékony vagy sem. A barna lány éppen egy könyvet szemlél az egyik kirakatban, így nem veszi észre, hogy Viktor bizony kiszemelte újabb áldozatának, és csak akkor eszmél fel, mikor a köszönés után megragadja a kezét.
- Szi... - Kezdene bele a köszönésbe ő is, de a meglepettségtől eláll a hangja. Örül, hogy annyira össze tudja szedni magát, hogy azt tudatosítsa, éppen hoppanálnak. Egy kis vészcsengő először megszólal a fejében, hogy éppen most rabolták el, de valahogy a vigyorgó arcba tekintve nehezen feltételezne rossz szándékot. Amint szilárd talajt érez a lába alatt, ellenőrzi, hogy mindene megvan-e, és mivel nem egy csendes sikátorban találja magát, azt is biztosra veszi, hogy nem rabolták el, maximum valami Leonie-féle tréfába csöppent; ám amint Viktor elmondja a mondanivalóját, már ezt is kizárja.
- Hű... - Pár pillanatig szóhoz sem jut, ahogy körbepillant, elég pazar helynek tűnik. Habár Nadine nem egy állandóan szórakozó valaki, tudja, hogy ezen a helyen még ő is csak jól érezheti magát. Hiszen parancsba van adva. - Szia Viktor, Nadine vagyok – Nem egészen biztos benne, hogy vajon Viktor tudja-e a nevét, és kifejezetten tudatosan ragadta ki a tömegből, vagy csak találomra. Mindenesetre az illem tőle megköveteli a bemutatkozást, szóval baj nem lehet belőle. Kérdő pillantást küld az „elrablója” felé, hogy most tényleg mehet-e, de aztán választ sem várva elindul a vidámpark bejárata felé. Azért reméli, hogy Viktor vele tart, mert kicsit elveszettnek érzi magát ezen a helyen. Nem nagyon járt vidámparkban, illetve amikor igen, akkor is csak lentről figyelte általában a húga meg az öccse őrültségeit. Mivel ő volt az, akivel eljöttek szülők nélkül, szeretett volna a földön maradni a biztonság kedvéért. Most viszont nem tartja vissza senki és semmi.
- Van körhinta is? - Csendesen hangzik el a kérdés, a gyermeki énje tör felszínre. Mindig is kedvelte a szépen zenélő, lágyabb játékot a sok őrült pörgő-forgó, fel-le hintázó hullámvasút és egyebek után. A körhinta megnyugtatta, bár sokak szerint unalmas.
Nadine Rohr
Egyetemi tanár, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



RPG hsz: 89
Összes hsz: 167
Írta: 2015. augusztus 12. 22:38 Ugrás a poszthoz

Leonie
öltözék ♦︎ ajándékok: mert szép, mert elefántos

este fél hét környékén


 Nadine pontosan időben lép ki a kastély ajtaján ahhoz, hogy odaérjen a megbeszélt találkozóra a faluba. Egy egyszerű csíkos ruha van rajta, nem viszi túlzásba, de mégis különleges este ez egy kicsit. Leonie olyan sokáig nyaggatta, míg beadta a derekát és a közelgő vizsgaidőszakra fittyet hányva egy estére elengedi magát. Persze a kis vörös örömujjongásban tört ki, mikor ezt meghallotta, és a barnánk meg kivételesen volt elég szemfüles ahhoz, hogy időben fedezékbe vonuljon, így a húga máson élte ki a jókedv-rohamait. Nem mondanám, hogy Nad nyűgnek érzi ezt a kis időtöltést; a hugica tényleg tud idegesítő lenni, de alapvetően furcsa lenne az élete, ha nem ilyen lenne. Szereti a kis energiabombát.
 A sétálás közben lóbálja a kis ajándékzacskót, tudja jól, hogy Lencse szomorú lenne, ha üres kézzel érkezne. Ami egyedül aggasztja most, az a helyszín. Sajnos megengedte neki azt a kiváltságot, hogy válasszon, így a csárda előtt van a találka. Ha Nadine-on múlna biztos a kávézót választotta volna, vagy valami rendesebb helyet, de ezt most át kellett engednie. Az utcán sétálgatva odaint egy-két ismerősnek, talán ideje lenne már ideköltöznie a faluba. Lassan végez az iskolával, és még mindig nincs elég konkrét, biztos jövője. Nem szeret csak sodródni a semmiben. Kíváncsi rá, hogy vajon a húga időben érkezik-e, vagy sem. Jellemző rá, hogy még az évet is összekeveri, nemhogy a napot. Nem is tudja, valaha felnő-e a lányka, vagy élete végéig ilyen kis szeleburdi szélvihar marad.
 Befordulva a csárdához már fel is tűnik neki a vörös hajzuhatag. Elmosolyodik magában, és csak reméli, hogy nem kellett sokat várnia. Az biztos, hogy ő pontos, akkor jön, mikor kell. Odaérve megáll Lencse előtt, és átnyújtja neki az ajándékot.
- Szia Leonie! Tessék, ezt neked hoztam. Régóta vársz itt? - Kezd bele rögtön, és csak reméli, hogy a lánynak tetszeni fognak a ruhák. Mikor elindult válogatni, Nadine igyekezett a legeldugottabb turkálókba benézni, de végül mégis egy boltban kötött ki. Viszont a két ruha közül nem tudott dönteni, így megvette mindkettőt a vöröskének. Csak reméli, hogy nem tér nagyon el az ízlésétől, de ha nagyon nem kell neki, úgyis kitalál valamit, átfesti, átvarrja, vagy akármi.
Nadine Rohr
Egyetemi tanár, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



RPG hsz: 89
Összes hsz: 167
Írta: 2015. augusztus 14. 01:13 Ugrás a poszthoz

Lencsilány
öltözék
este fél hét környékén


 Nem is Leonie lenne, ha nem rohanna nővére elébe, lobogó haját vörös csíkként maga után húzva, meg mindenféle ruháját is. Persze Nadine fel van készülve a fogadtatásra – már amennyire ilyenre fel lehet készülni újra és újra. Testvére közelségével rögtön megcsapja a jellegzetes illat is, és végigtekintve a lányon, dorgálóan összevonja a szemöldökét.
- Lencsi, csak nem megint...? - Nem fejezi be a mondatot, akármennyire is próbálná nevelni a lányt, most azért jött, hogy kellemes időt töltsenek el egymás társaságában, nem azért, hogy egy újabb elkeseredett vitával igyekezzen összeszedni a vöröske életét. Nos, ezt az elhatározását pár perc múlva fel is adja, mikor mindenféle fecsegés közben Lencsi az utcán kezd neki az öltözködésnek.
- Mégis mit csinálsz?! - Hitetlenkedve tekint rá, és már nyúl is az ing után, hogy szelíden visszahúzza Leonie karjaira az inget. - Vedd szépen vissza, majd bent, a mosdóban átveheted, jó? - Kérdése végén belenéz az ismerős szemekbe, igyekezve megértetni vele, hogy nem ártani szeretne neki, és persze megengedi, hogy normális göncbe bújjon, mármint, hogy felvegye az ajándékát.
- Szerintem egyébként macskája válogatja. Biztos van, amelyik olyan lassan eszik, mint Hans bácsi – Válaszolja meg a kérdést egy mosollyal a szája szegletében. Nagybácsijuk híresen lassú evő, és, hogy fellelhető legyen a családi vonás, Leonie legalább annyit beszél, mint amennyit a bácsi, étkezések alatt megállás nélkül dől belőle a szó, ezért is olyan lassú az evésben. Azt hiszem egy átlag embernek, aki először találkozik a Leonie-jelenséggel elég nehéz lehet követni a tempóját, de szerencsére Nadine már hozzászokott a fecsegéshez, és remekül oda tud figyelni húga szavaira, ha éppen nem túl fáradt hozzá. Így most is rögtön reagál az elhangzottakra, még akkor is, ha az pár tágra nyílt szemű pislogásban nyilvánul meg elsőként.
- Te megharaptál valakit az iskolában? - A kérdést költőinek szánja, hiszen Leonie éppen az előbb mesélte el, de nem bírja ki, hogy meglepettségében ne tegye fel. - A probléma gyökeréhez visszatérve pedig mondtam, hogy szólj, ha segítség kell! Tanulok veled. De legjobb lenne, ha idén időben nekikezdenél. Mondjuk már egy hete kellett volna – Egy nagy sóhaj kíséretében mondja ezt húgának, nem egyszer nyaggatta már a segítségével, csak Lencsikének általában későn jutott eszébe a nővéréhez fordulni. Nadine reméli legalább most megfogadja a tanácsát.
- Persze, menjünk – mosolyogva válaszol a lánynak, de a gyomra egy kicsit összerándul. Mi tagadás Nad nem kedveli túlzottan ezt a helyet. De a család jó hangulata áldozatokkal jár. Olyanokkal, amiket ő nagyon is szívesen hoz meg. Belép az ajtón, a valószínűleg folyamatosan beszélő Leonie társaságában, hogy egy üres asztal után nézzen. Még nincs túl késő, így gyorsan felmérve a terepet, Nadine egy tisztább asztalhoz lép, ez lesz a helyük ma estére, feltéve, ha a vörös másképp nem dönt, és nem keresett más helyet. Nadinka kérdő pillantást lövell Lencse felé, hogy meg van-e elégedve a kiválasztott asztallal.
Nadine Rohr
Egyetemi tanár, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



RPG hsz: 89
Összes hsz: 167
Írta: 2015. augusztus 28. 09:48 Ugrás a poszthoz

Húgica
öltözék
este fél hét környékén


 Nadine előre tartott ettől a találkozótól, hiába szerzett már nagy rutint a húgával való bánásmód végtelen hosszú kézikönyvéből, a kis vörös még mindig képes neki meglepetést okozni. Talán meg is sértődne, amiért Lencse pont a találkozójuk előtt fordult a növények felé, ha nem tudná, hogy teljesen a kiszámíthatatlan leányzó igazából néha még azt is elfelejti milyen év van. Gondterhelten ráncolja a homlokát válasz közben.
- Nem haragszom én, csak remélem, hogy azért vizsgaidőszakban majd inkább a tanulásra koncentrálsz a... minden egyéb helyett – Igen, ez most pontosan az a felelősségteljes nővér volt, aki egész életében hiába próbálkozik Leonie-t kicsit rendszeresebb útra terelni. Nem egyszer elgondolkodott már azon, hogy talán benne van a hiba, amiért a próbálkozásai rendszeresen kudarcba fulladna. Talán ő nem csinál valamit jól. A gondolatmenetét meghazudtolva ocsúdik fel arra, hogy sikerült rávennie Leonie-t, hogy ne az utcán öltözzön át, és még egy ölelést is kap.
- Köszönöm – mosolyodik el, és jó tudnia, hogy azért egy icipicit igenis számít a húgának, hogy mit mond, még ha csak azért is, mert tuti zavarba jött volna, ha elkezd itt átöltözni.
- Hogy hol? Nudista strandon? Öhm... nem, még nem voltam, és nem is igazán terveztem menni. Inkább szerzünk nektek egy medencét, ott aztán abban fürödtök, amiben akartok – próbál enyhíteni az eszeveszett ötleten, mert a nudista strand gondolatára is kirázza a hideg. Sajnos ahhoz Nadine túl szégyellős és józan.
 Időközben sikerül bejutni a csárdába, ahol rövid tanakodás után helyet foglalnak, bár ez inkább csak az idősebbik lány részéről volt kérdés, Lencsének minden jó. Persze a következő dolog az ital, amit esélye sincs megválaszolni, mert húga már kér is. Nad mondjuk szereti a vajsört meg a whiskey-t is, nincs vele gondja, de lehet, hogy most jobban örült volna egy pohár bornak. Azért nem sérti meg Leonie-t, és mosolyogva fogadja az italt.
- Leonie Linnéa Rohr! Már nincs egy hét a vizsgaidőszakig – igyekszik ennek a mondatnak most tényleg nyomatékot adni, hátha erre emlékezve a hölgyemény holnap reggel csodálatos pálfordulással nekiáll majd tanulni. Haha, szép remények.
- Hidd el, nem időpazarlás, és tudod, hogy segítek, főleg, ha nem az utolsó pillanatban szólsz – elmosolyodik, és igyekszik kedvesen megérteni a kis buksival, hogy nem megy kárba a tanulásra szánt idő. Lencsével együtt emeli a poharát, és nagyot sóhajtva ő is belekortyol a whiskeybe. Éget. Régen jutott már ilyen finomsághoz, és most is könnybe lábad egy kicsit a szeme az erős italtól. Ennek ellenére jól esik neki a fárasztó napok után. Leonie tipikusan olyan, hogy ami eszébe jut, azt megkérdezi, és Nadine most pár percig csak pislog, és lesüti a szemét. Ezen a kérdésen bizony ő is nagyon sokat gondolkodott. Lassan mérlegel egy kicsit, mielőtt válaszol.
- Bogolyfalva nagyon jó hely, és mindig pezseg az élet, de igazad van. Látni kéne a világot, és én is sokszor gondolkodom rajta, hogy suli után először el kéne menni utazni - Na, ez volt talán a könnyebbik része a kérdésnek, most jöjjön a korábbi, de nehezebben megválaszolható. - Lencse, elárulok egy titkot. Még fogalmam sincs. Tudod, keresni kéne valahol munkát, lakást... - itt egy sóhajtás, majd egy halkan elmotyogott befejezés következik. - ..meg valakit, akivel megoszthatom az életem - Nadine-féle sirámok, első rész. Na igen, sosem irigyelte Lencsét a boldogsága miatt, csak jó volt néznie, hogy megtalálta a társát Keith személyében. Ezt az idősebbik Rohr még nem tapasztalta meg. De inkább vidámabb dolgokról kéne diskurálni, így Nad is visszakérdez.
- És te? Van már terved? - egy mosoly kíséretében hangzik el a kérdés, és kíváncsian várja a kacsalábon forgó palotákról szóló álomkép tervét. - Budanekeresden maradsz Keith-szel? Vagy jobban tetszik Bogolyfalva?
Nadine Rohr
Egyetemi tanár, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



RPG hsz: 89
Összes hsz: 167
Írta: 2015. szeptember 6. 11:53 Ugrás a poszthoz

Szépvölgyi Richárd és Mesélő


 Nadine a múltkori találka alkalmával, mikor Leonieval a Csárdában jártak egészen megbarátkozott a hellyel. Annak ellenére, hogy sosem fog a kedvencei közé tartozni, most egy kis kikapcsolódásra tökéletesen megfelelt. Egy vajsör, és egy nyitott könyv társaságában telepedik le az egyetlen üres asztalhoz. Csúcsidő van, bár lehet, hogy az emberek többsége csak az eső miatt jött be ide, mert nem akar megázni. Nadinenak ugyan van esernyője, de mégsem szeret esőben kint lapozgatni egy könyvet. Még bele sem kortyolt az italba, annyira belemerült hirtelen a könyvbe. Csak arra pillant fel, hogy valaki megáll az asztal mellett. Látta már a fiút a nagyteremben a rellonos asztalnál, el is mentek párszor egymás mellett, de még soha nem elegyedett szóba vele. Fiatalnak tűnik, szóval nem éppen mestertanonc körökben mozog, mint az eridonos.
- Szia, persze, gyere csak – kellemesen elmosolyodik még akkor is, ha látja, hogy talán Richárd nem vágyna társaságra. Könyvjelzőt csúsztat az olvasmányba, és félrerakva azt ő is bemutatkozik. - Nadine Rohr. Igen, nekem is ismerős vagy.
 A fiú érkezésével döbben rá arra, hogy ő bizony még hozzá sem nyúlt az italához. Ám amint hozzáér, libabőrös lesz a keze az érzéstől ami elfogja. Nem tudná megmondani, hogy mi az, de valami nem ugyanolyan, mint eddig volt. Egy kicsit olyan, mintha egy álomban lenne, belkortyol a vajsörbe, és kissé összeráncolt szemöldökkel néz körbe. Richárdon akad meg a tekintete, és bólint a fiú kérdésére.
- Valami... nem is tudom. Furcsa. - Válasza közben a rellonos arcát fürkészi, és rögtön hátrapillant, mikor látja, hogy valamin megakadt a tekintete. Egy résnyire nyitott ajtó. Nadine feláll a helyéről, így nem töri ki a nyakát a hátrafelé forgolódásban. Tétován tesz egy-két lépést az ajtó felé, majd visszafordul Richárdhoz.
- Megnézzük közelebbről is? - Egyszerű kérdés, lehet, hogy más elrohanna az ellenkező irányba, de az eridonost idegesítik a megmagyarázhatatlan, megoldatlan dolgok, és élete végéig azon rágódna, hogy mi volt az ajtó mögött. Pálcát vesz a kezébe, és úgy óvakodik közelebb még mindig különös érzéssel az ajtóhoz. Ha sikerül simán a közvetlen közelébe érnie, megtorpan és még vár mielőtt bármit is tenne. Azért reméli, hogy Richárd követi.
Nadine Rohr
Egyetemi tanár, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



RPG hsz: 89
Összes hsz: 167
Írta: 2015. szeptember 6. 13:17 Ugrás a poszthoz

Szépvölgyi Richárd és Mesélő


 Az eridonos talán csak tényleg egy nyugodt délutánra vágyott volna, de úgy tűnik ez most nem fog összejönni. Megvan benne valami a testvérei Rohr-féle kíváncsiságából, talán nem is lóg annyira ki a sorból, mert rögtön elkezdi érdekelni az ajtó. Richárd hirtelen felpattanására meglepetten tekint a fiúra. Rossz előérzet? Csak túlzottan aggódik a fiú, nincs itt semmi gond. Vagy ezzel csak magát áltatja a hölgyemény? Szó nélkül hagyja, és visszatekint az ajtóra, ahol immár egy folyosó tárul eléjük, ahogy a mestertanonc kinyitotta az ajtót. Oké, már kezdi belátni, hogy a rellonosnak igaza volt, és tényleg nem éppen biztató a helyzet. Nadine nyugtalan, fürkésző pillantást vet Richárdra. Igazából lehet, hogy az egész csak egy rossz tréfa, de ha így is van, akkor a fiút elég jó színésznek kell elismerje.
- Ez már nekem sem igazán – válaszolja a fiú aggodalmára kicsit szorosabban markolva a pálcát. Most itt elvileg ő a rangidős, meg még büszke főnix is, nem tojhat be egy üres folyosótól. Összerezzen, ahogy meghallja a kiáltást, és követi a rellonos példáját, aki hátrapillant. De csak ekkor eszmél rá arra, hogy bizony úgy tűnik az ismeretlen hangja süket fülekre talált a csárdában.
- Itt valami  nagyon nincs rendben – jelenti ki határozottan, majd odalép egy férfihoz, és belebámul az arcába. Ekkor marad abba a kiáltás, így visszamegy Richárdhoz.
- Mire mi találunk valakit, aki segít, az illető meg is halhat. Vagy már... - nem fejezi be a mondatot, mert számára a hirtelen beállt csönd az ordításban vészjóslóbban hat, mint maguk a kiáltások. Márpedig ha valakinek segítség kell, ő nem fog ölbe tett kézzel várni. Igazság szerint jó lenne, ha Richárd itt maradna, még fiatalabb, talán nem kéne belerángatnia. De Nadine tisztában van azzal, hogy szüksége lehet a rellonosra.
- Maradsz vagy jössz? Én megyek – jelenti ki végül, és választ sem várva belép a folyosóra, egyenesen ahhoz az ajtóhoz, ahol a leghangosabb volt a kiáltás. Megragadja a kilincset, hogy ha nyitva van, akkor pálcát szegezve feltépje az ajtót.
Nadine Rohr
Egyetemi tanár, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



RPG hsz: 89
Összes hsz: 167
Írta: 2015. szeptember 6. 15:40 Ugrás a poszthoz

Szépvölgyi Richárd és Mesélő


 A többi ember a csárdában még mindig furán viselkedik, ami nagyon zavarja Nadine-t. Zavarja, hogy más nem is akar tenni semmit, mikor valaki hallhatóan szenved. A lánynak nem éppen szimpatikus Richárd hozzáállása, még akkor sem, ha valahol pontosan tudja, hogy igaza van. Ha meghalt, nincs mit tenni.
- De azt sem tudod biztosra, hogy meghalt-e vagy sem, és akkor még van mit tenni, akár veszélyes, akár nem – Nad nem éppen veszekedős típus, de sosem volt közömbös, érdektelen a világ vagy más emberek iránt. Kicsit talán irigyli is azokat, akik ilyen könnyedén túl tudnak lépni a dolgokon. Ő túl sokat aggódik, túl sokat foglalkozik olyan dolgokkal is, amikkel lehet, hogy nem kéne. Ezért is hozza meg végül azt a döntést, hogy bemegy. Végtére is jól esik neki a rellonos felajánlása, hogy hív valakit, nem rossz ötlet, csak bólint egyet mielőtt elindul.
 Belépve az ajtón Nadine érdekes jelenettel találja szembe magát. Rögtön visszahúzódik egy kicsi és ezzel rá is döbben, hogy éktelen nagy szerencséje volt, amiért nem vették észre. Elég nagy felelőtlenség volt csak így berontani. A füleit hegyezve figyel a szavakra, amiket a megkínzottnak mondanak. Nem tudja, hogy mit is kéne csinálnia, nem valószínű, hogy két férfival is elbírna, hogy kiszabadítsa a szenvedőt. Csak abban reménykedik, hogy Richárd talál valakit, aki segít, és mihamarabb idehozza. Mikor meghallja a Crutiot, akkor akarna csak igazán tenni valamit, és már készül is a kábító átokra, hogy aztán rádöbbenjen, hogy képtelen felemelni a pálcát tartó kezét.
Szédül, és nem tudja mi az oka, igyekszik kifelé húzódni a szobából. Egyre rosszabb, már térdre esik, és mielőtt teljesen elhomályosodna minden, még bevillan a vajsör... talán abban volt valami? Nem tudja mit tehetne.
Nadine Rohr
Egyetemi tanár, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



RPG hsz: 89
Összes hsz: 167
Írta: 2015. szeptember 21. 19:23 Ugrás a poszthoz

Szépvölgyi Richárd és Mesélő
//Hatalmas bocsánatok mindenféle késlekedésért... Rolleyes//


 Mikor Nadine szemei felpattannak, rögtön körbefordul. Nem érti, hogyan került az asztalhoz ismét, holott éppen a padlón fetrengett, mert valami megmagyarázhatatlan rosszullét fogta el. Az emberek ugyanazok, az egész olyan, mintha mi sem történt volna. Hogyan lehetséges ez mégis? Tágra meredt szemekkel néz Ricsire. Most álmodott? Igaz, hogy szokott alvajárni, de akkor nem emlékszik semmire. Most pedig minden ott van a fejében. Hátrapillant, keresve az ajtót, kissé meg is emelkedik, de semmi. Na most valami nagyon nincs rendben, talán ideje lenne kivizsgáltatnia magát. Beleszagol az italba, de az ugyanaz.
- Gyűrű. Holló. Kard – ez az első három szó, ami kicsúszik a száján, miután Richárd is megszólalt. Megrázza a fejét. - Hogyan aludhattunk el egyszerre? Ez nem lehet véletlen. És az álom... túl élénk volt – nem találja a magyarázatot, és ez nagyon idegesítő érzéssel tölti el. Most már abban sem biztos, hogy most éppen nem álmodik. Nem mindig emlékszik az álmaira, sokszor van, hogy elfelejti őket, de ha olyan hirtelen ébred fel, mint ahogy most érzi, akkor azok meg szoktak maradni az emlékezetében. A pálcája után kutat, az még meg kell legyen, akkor minden rendben. Közben az embereket fürkészi, és egy szimpatikusabbnak tűnő nőt kérdez meg a szomszéd asztalnál.
- Elnézést, lehetséges, hogy az előbb itt elbóbiskoltunk? Nem nagyon vettük észre, ön nem látott valami szokatlant? - Próbál udvariasan érdeklődni, még akkor is, ha az idegen csak elküldi, vagy teljesen idiótának nézi. Egyszerűen nem talál magyarázatot, ami még mindig meglehetősen frusztrálja. Visszatér inkább Ricsihez.
- Veled álmodtam, ha ez tényleg álom volt. Lehet, hogy te is ugyanazt láttad? - Kérdez rá, hiszen a fiú is láthatóan zavarodott, és úgy tűnik ő is aludt.
Nadine Rohr
Egyetemi tanár, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



RPG hsz: 89
Összes hsz: 167
Írta: 2015. szeptember 27. 20:11 Ugrás a poszthoz

Norbi
az első^^


 Eridon. Azt hitte, hogy már itt nem érheti meglepetés. De még mindig. Nem értem, hogy Nadinka miért hökken meg még mindig azon, ha valaki randira hívja. Igazán felfoghatná már, hogy bizony szemrevaló, és az ellenkező nem tagjai igenis felfigyelnek rá. Azt hiszem be kéne irtani egy önbizalom-tréningre. Mindenesetre nagy meglepetésében igent mondott Norbinak. Nem tudja ugyan, hogy lehet, hogy a főzős ötlete nem fog a legjobban elsülni, de ő szeret a konyhában tüsténkedni és egy csomó receptet kívülről fúj, szóval ha nem is találnak szakácskönyvet, akkor is van a tarsolyában egy-két ötlet. Később döbben rá, hogy ha már randira megy, akkor illene kiöltöznie, viszont a főzéshez jobb a kényelmesebb ruha. Végül nem hezitál sokat, és keres valami egyszerűbbet. Együtt mennek a konyhába a toronyból, és Nadine maga is meglepődik, hogy egy kicsit izgatott. Biztosan azért, mert már régen főzött.
Nem telik el sok idő, és rájön, hogy a fiú bizony nem áll a helyzet magaslatán. Egy pillanatra kétségbeesik, hogy mégis hogyan fognak így bármit is enni, aztán figyelmezteti magát, hogy egy kicsit ennél vehetné lazábban is a dolgokat, és tőle szokatlanul csak megvonja a vállát. Van egy olyan érzése, hogy a manók nem feltétlen fognak örülni a főzőtehetségüknek.
Mikor Norbinak sikerül pont a tervezett süti krémjét a levegőbe repítenie Nadine éppen felé fordul, így egy szép nagy adagot kap a kötényére (mert ezt azért elcipelte magával), meg az arcára is. Egy pillanatig nem tudja eldönteni, hogy most sírjon vagy nevessen, de amint a másik eridonos felröhög az megtöri a jeget, és Nadine is vele nevet.
- Semmi baj, majd belejössz – Bátorítja, bár jelenleg nem tudja maga elé képzelni, amint akár egy rántottát is össze tudna dobni. Na, de csak semmi rosszindulat, majd megtanulja. Közben a hölgyemény letörli a krémet az arcáról. - Úgysem lett elég édes – jegyzi meg belekóstólva.
- Nos, szeretnéd újrakezdeni? Mert én még éhes vagyok, szóval csináljuk, de akkor egyszerre egy dolgot – Nadine-nak több kellene, hogy elmenjen a kedve a főzőcskétől. Előveszi a pálcáját, hogy elsőként megtisztítsa magát a ragadós masszától, majd húz egyet a lófarokba kötött haján.
- Hm... mit szólnál valami egyszerű tésztához? - kérdezi felcsillanó szemekkel, bizony odavan az olasz konyháért.
Nadine Rohr
Egyetemi tanár, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



RPG hsz: 89
Összes hsz: 167
Írta: 2015. szeptember 30. 22:49 Ugrás a poszthoz

Norbi
az első^^


 Ha meg kéne határoznom, akkor Nadine-t mindenképpen a konyhatündér kategóriába sorolnám. Na, nem mintha annyira kérkedne ezzel, de tudja magáról, hogy miként a bájitalok összetevőit, a konyhában is jól jegyzi meg a recepteket. Meg az eridonos lány szereti is a hasát és a finom ételeket, igazából borsódzik a háta a gyorskajától. Na meg a megfelelő étkek és a bor harmóniája is le tudja nyűgözni a kifinomult érzékeit. Persze most jelen helyzetben nem éppen a finomkodó, elegáns gasztrokultúráról van szó, hanem inkább a hogyan csinálunk disznóólat című előadás egy jelenetének lehetünk szemtanúi. Nadinkát ezek általában zavarják, habár nem tisztaságmániás, szereti, ha körülötte rend van, most mégis kényelembe helyezte magát, mert valahol tudja, hogy Norbi mellett lehetetlen vállalkozás lenne, hogy minden terv szerint haladjon.
Azért ha valami nem elég édes, azon még lehet édesíteni, de ezt most Nadine nem említi, nem okoskodni jött, hanem főzni.
- Igazán nagylelkű borítás volt tőled – dicséri meg egy bujkáló mosollyal a szája sarkában a fiút nem éppen hétköznapi teljesítményét. Szerencséjére az ajánlata éhes gyomorra talál, így Norbi is lelkesedik az ötletért, hogy végre valami tényleg ehetőt is készítsenek. Csak bólint egyet a fiú ígéretére, miszerint jobban vigyáz. Most már reméli is, hogy így lesz, mert kezd ő is rendesen megéhezni.
- Hát, én éppenséggel erre gondoltam – mondja, és válaszként kinyit egy szakácskönyvet, ahol az oldal tetején a következő címet lehet olvasni: Penne Carbonara. - Sajtos, tejszínes, sonkás. Nekem az egyik kedvencem – mutatja be a kis könnyű vacsorának szánt ételt. Szereti ő a milánóit is, de az kicsit már lejárt lemez, és annyit ette, hogy egy cseppet unja már.
- Mint a neve is mutatja, pennetésztát kell főzni – mosolyodik el, amint a fiú kezébe nyom egy jókora zacskó tésztát. Reméli, hogy a lábost segítség nélkül is megtalálja, addig ő előszedi a többi hozzávalót. Nem lesz túl bonyolult, neki is lát, hogy felvagdossa a sonkákat pirítható méretűre. Közben azért igyekszik figyelni a fiúra is, egyrészt mert érdekli, másrészt meg azért, mert reméli, hogy egy tésztafőzés nem okoz neki gondot, de azért jobb résen lenni. Mikor végez a vágással bekap egy falat sonkát. Az egyik kedvenc része a főzésben a kóstolás, de ebből Norbit sem akarja kihagyni, így felé is nyújt egy darab husit, miközben az eridonos a tésztával foglalatoskodik.
Szívtelen Szívfaló
Egyetemi tanár, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



RPG hsz: 89
Összes hsz: 167
Írta: 2015. október 27. 15:39 Ugrás a poszthoz

Az Őrült Ördögnek Evil
(avagy Mihael Saint-Venant számára)

~ Halloween után ~


 Nadine a Halloween utáni időszakban úgy döntött, hogy bizony ideje felkerekednie és meglátogatni Lencsét a kastélyban. Igazából ő is pontosan jól tudja, hogy ürügyet keresett, mert azért hiányzik neki a kastély mióta kiköltözött. Mosolyogva jár a folyosón, és azért örül, hogy a húga lelkesedett a látogatásért. Jó, mondjuk Lencse miért nem lelkesedik? Kísértést érzett arra is, hogy a Halloweeni mulatságra benéz a kastélyba, de végül a falu főterét választotta, oda is egészen szép dolgokat hoztak össze, és Leonie így is elég kimerítő beszámolót adott mindenről ahhoz, hogy Nadine háta borsózzon.
 Most viszont egy kicsit későn van már, így visszaindul a faluba, bár biztos találna egy helyet a kastélyban is, ahol elalhat, de hívogatja az otthon melege. Az öltözéke egyszerű, piros, csíkos fölső és fekete nadrág. Dudorászva ér el a bejárati csarnokba vezető lépcső tetejére, és kissé elálmodozva folytatja az útját elmerülve a gondolataiban. Ez azt eredményezi, hogy nem veszi észre a lépcső alján üldögélő Mihaelt, csak abban a pillanatban amikor éppen átesne rajta, de még észbe kap, és megkapaszkodik a korlátban visszanyerve az egyensúlyát.
- Te is jó helyet találtál magadnak – morogja szemügyre véve a majdnem elesés okozóját. Az egyik Saint-Venant fiút véli felfedezni benne, de kell neki néhány perc mire rájön, hogy ami annyira furcsa rajta, az a haja. Most tűnik fel neki az is, hogy egy bögrét szorongat, és elég ziláltnak néz ki. Összeráncolt szemöldökkel áll elé, kíváncsian mustrálgatva. Még jó, hogy nem esett át rajta, mert nem hiszi, hogy a bájital egykönnyen megúszta volna. Egy pár percnyi tétlenség után rájön, hogy valami határozottan furcsa a fiúban. Nem töltött vele sok időt, de nem úgy néz most ki, mint akinek minden kereke a helyén van.
- Jól vagy? - teszi fel a kérdést, bár kételkedik, hogy rendes választ kap. Közelebb lép, és megcsapja a bögréből áradó szag, vagy illat? Nadine számára nem ismerős, pedig elég sok bájitallal kötött már szorosabb ismeretséget, szóval most kissé ijedten kérdez újra.
- Merlin kékszakállú unokaöccsére, mi a halált kevertél te össze? - kicsit hangosabbra sikeredett, mint szerette volna, de ha Mihael hagyja, kikapja a kezéből a bögrét, hogy alaposabban szemügyre vegye. Már el is felejtette, hogy igazából éppen hazafelé igyekezett, most valahogy nagyon is az az érzése, hogy nem hagyhatja itt a rellonost, mert a végén még valami kárt tesz valakiben vagy magában. Közelebb emeli az orrához a bögrét, hogy még egyszer beleszagoljon, hátha attól okosabb lesz.
Nadine Rohr
Egyetemi tanár, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



RPG hsz: 89
Összes hsz: 167
Írta: 2015. december 25. 00:50 Ugrás a poszthoz

Norbi
az első^^


Nadine felnevet Norbi mondatára. Nem mondaná, hogy felettébb repesne az örömtől, ha az eridonos legközelebb is leborítaná valamivel, de azt meg kell hagyni, hogy a társasága eddig roppant szórakoztatónak bizonyult.
- Nem csak hangzik, finom is lesz, csak várd ki a végét – kontrázik rá a hölgyemény. Nem véletlenül választott egy olyan darabot a receptek közül, amit jópárszor elkészített már. Így biztos benne, hogy nem fog felsülni Norbi előtt, hacsak nem jön közbe valami oltári katasztrófa, ami valljuk be a fiú társaságában nem lenne nagy meglepetés. Bólint egyet, mikor látja, hogy Norbi elkezdi főzni a tésztát, és pár pillanatig a szája szegletében bujkáló mosollyal figyeli a ténykedését. Aztán persze ő is nekilát, sorra szedi elő a többi hozzávalót, tojások, parmezánsajt, sonka, fűszerek. Úgy gondolja, hogy elsőként a husikkal kezdi, így lassan szépen fel is vagdossa azokat. Ekkor jön a kis kóstolás, amiből persze Norbi sem marad ki. Tekintete nem engedi el a fiúét, míg az elveszi ujjai közül a falatot, ám ezután kissé zavartan lesüti szemeit, hogy visszaforduljon a kajához. Na igen, hol is tartott? De nem tud rögtön visszatérni saját gondolataihoz, mert kis kuktája egy másfajta kóstolóval viszonozza az előbbit, így egy puszival lesz gazdagabb a hölgyemény. Mire enyhe pír futja el az arcát, egy szélesedő mosoly kíséretében.
- Ugye raktál sót a vízbe? A végén még azt hiszik nem vagy szerelmes – jegyzi meg csipkelődve, így utal a mondásra, miszerint ha nem sós az étel, akkor nem szerelmes a szakácsnő, illetve jelen esetben szakács. Közben nekilát a tejszínes szósz elkészítésének is, de mellette még a sonkadarabokat is felteszi pirulni. Elég multifunkcionális ő, nem olyan bonyolult feladatok ezek. Különben is akkor jó, ha egyszerre vannak készen, és még melegen lehet tálalni. A konyhát kezdi betölteni a sülő hús sercegő hangja, és a mennyei illata. Alapvetően Nadine utálja, ha a haja és ruhái is mind kajaszagúak lesznek, de most ettől az apróságtól is eltekint. Közben kerít magának egy sajtreszelőt, hogy lereszeljen egy jó adag parmezánt.
- Szólj azért ha készen vagy, én is belehúzok, és akkor mindjárt ehetünk – pillant fel Norbira, egy kicsit megkorduló gyomorral. Na igen, most talán már ideje lenne rendesen enni is valamit. Ha ez most nem fullad katasztrófába, akkor megígéri, hogy még valami édességet is összedobhatnak.
Nadine Rohr
Egyetemi tanár, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



RPG hsz: 89
Összes hsz: 167
Írta: 2015. december 29. 22:11 Ugrás a poszthoz



Izgul. Nagyon is izgul, hogyan a fenébe ne tenné. Azt sem tudja, hogy volt képes belemenni ebbe az oltári hülyeségbe. Persze, nem hülyeség, szépek lesznek, meg látványosak és ő is kap egy kis nosztalgiahangulatot az iskolából. De akkor is, Norbi rendesen belerángatta. Legalább attól nem kell tartania, hogy elront akár egyetlen mozdulatot is. Hiszen tökéletesen rögzült a fejében minden már az első próba alkalmával. Csak ne kéne ilyen feltűnő, piros és már-már kényelmetlenül rövid hacukában feszítenie. Ám most már elvállalta, nem száll ki a dologból és hagyja ott a pácban a többieket, elég bátor ő ehhez. Meg tudod csinálni.
Mikor felcsendül a zene elmosolyodik a sokat hallott sláger dallamára. Türelmesen vár a helyén, hogy rájuk kerüljön a sor. Megszerette ezt a lelkes kis társaságot, bírja a fiatalokat. Na nem mintha ő öreg lenne, de azért a táncikálók között már bizony az idősebbik rétegbe sorolja magát, eleget koptatta ő az iskolapadot. Szélesedő mosollyal figyeli a táncoló párokat és mivel ezt már ezerszer látta, egy kicsit alábbhagy az izgatottsága. Nem lesz itt gond, megy minden mint a karikacsapás. Tudja, hogy lassan ők következnek, és a páros táncok után majd a kis Mikulás-lányok akciója jön. Egy fintorra veszi kezébe a fehér pomponokat. Na igen, ez már neki egy kicsit túlzás, de ha már tánc, akkor adjunk bele mindent.
Most! Ez az, pont időben sikerült fellépnie a lányokkal a terepre. Széles mosoly; az ő helye valahol hátrébb van, a lényeg, hogy ne legelöl kelljen lennie. Egy picit hátralép, hogy az előtte lévőnek legyen tere, miközben a jól begyakorolt mozdulatok csak úgy maguktól érkeznek. Kivételesen mintha egy cseppet lazább lenne a megszokottnál. Lehet, hogy szerepe van ebben az otthon elfogyasztott bögrényi forralt bornak, de ezt most ne firtassuk. Lényeg a tánc, amit Nadine – magát is meglepve ezzel – nagyon élvez. Az óriási fináléban zárul a performansz, amikor is mindenki a színpadon pörög-forog. A dolga végeztével lesétál, és vigyorogva pillant a többiekre. Hát, ezzel is megvan. Most már szívesen átöltözne.
Nadine Rohr
Egyetemi tanár, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



RPG hsz: 89
Összes hsz: 167
Írta: 2016. április 30. 11:21 Ugrás a poszthoz

Egerszegi Ákos
~ outfit ~


Az utóbbi időben szinte teljesen bezárkózott. Mást sem csinált, csak a könyveket bújta éjt-nappallá téve. Persze ez elengedhetetlen volt, határidők, kutatások és még Martinnak is kellett feladatot szolgáltatnia. Félreértés ne essék, nem volt gondja a fiúval, remek segítőnek bizonyult, csak egyszerre sok minden nehezedett Nadine vállára. Elmerült a múltban, az elmúlt napok, hónapok történéseiből szinte semmi sem jutott el hozzá. Így ezen a szombati délelőttön úgy döntött, ha már megvan az az előnye, hogy Bogolyfalván lakik, meglátogatja a kastélyban tengődő húgát. A jó időre való tekintettel választása egy könnyű, tavaszi szoknyára esik, de egy blézert is magával visz, ha esetleg hűvösebb lenne. Magában mosolyogva ballag a kastély felé, megannyi régi emlék idéződik fel benne, álmodozik, nem is igazán jár itt. Olyan messzinek, olyan távolinak tűnik az, hogy ő ide járt, mennyi új arc van azóta, mennyi lelkes kis tekintet. Mindig megdobogtatja a szívét, ha újra ide jöhet és ez most sincs másképpen. Benyitva a nagy tölgyfa ajtón egy pillanatra megáll, és mélyet lélegzik az iskola jellegzetes légköréből. Mintha ezúttal egy cseppnyi feszültség is keveredne bele, de hát ennyi kamasz között mindig akad valami nézeteltérés.
A faliújságon mintha sok dolog lenne egyszerre, de Nadine nem tulajdonít neki különösebb jelentőséget, csak átsiklik felette a pillantása. Kicsit tétovának érzi magát, nem is tudja éppen merre keresse Leonie-t, nem beszélték meg előre a találkát, csak meg akarta lepni a vöröst. Így most inkább időt szentel a csarnoknak és a házpontokat tanulmányozza, kicsit elhúzza a száját, a Navine jól elhúzott, fölényesen vezeti a mezőnyt. Elszakítja tekintetét a homokóráktól és egy közeledő diákot állít meg, hátha szerencsével jár.
- Szia, ne haragudj, nem láttál valamerre egy körülbelül ekkora – kezével mutatja a méretet – vörös energiabombát? - neveti el magát, mert másképpen tényleg nem tudná jellemezni a húgát. - Leonie-nak hívják - teszi még hozzá.
Nadine Rohr
Egyetemi tanár, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



RPG hsz: 89
Összes hsz: 167
kísérteties kalandok
Írta: 2016. szeptember 17. 14:18
Ugrás a poszthoz

Kaelyn Westfall


Nadine mindig is szerette az őszt. Nincs neki problémája a meleggel sem, de mégiscsak kényelmesebb, mikor egy bögre teával és egy jó könyvvel begubózva az ember bentről figyelheti az esőt. Ha meg nem esik, akkor nincs is szebb egy nagy sétánál, mikor a fák levele ezer színben játszik. Mivel még csak koraősz van és az idő is szép, nagyon is megfelelő elfoglaltságnak tartja a sétát. Cipőt húz, meg egy könnyebb pulcsit, ahogy kilép a háza ajtaján. Normál esetben szólna Lencsének is, hogy tartson vele, de most sokkal inkább a nyugodt tempót preferálja, mint az örökös pörgést. Lábai viszik tova, élvezi a csendet. Sokat van egyedül, de ez sosem zavarta az exeridonos hölgyeményt. Egyszer csak megtorpan, fejét kissé jobbra billentve veszi szemügyre az előtte lévő épületet. Egy régóta elhagyatott háznak tűnik. Tudja, hogy korábban már járt erre, de valahogy nem volt ideje sosem bemerészkedni. Mindig csak megjegyezte, hogy majd egyszer alaposabban szemügyre veszi, hátha valami ódon ritkaságra bukkan egy ilyen házban. Az ember igazából sosem tudhatja. Most viszont itt a tökéletes alkalom, a kitaposott ösvényen végigmegy a házig, és belépve egy nappaliban találja magát. Óvakodva merészkedik beljebb, a kissé félhomályos házban. Azt meg kell hagynia, annyira nem szívderítő látvány. Leginkább a kísérteties szó jut róla eszébe. Egyszer csak valami megcsikordul a talpa alatt. Előveszi a pálcáját, és fényt varázsolva jobban megnézi. Egy képkeret az. Az üvege összetört, ám a kép még benne van, habár a három, vagy négy személy már kivehetetlen rajta. Nem tudja, hogy vajon ők laktak itt, vagy csak valaki elhagyta a képet. Hirtelen zajt hall a felsőbb emeletről, és összerezzenve elejti a képet. Szíve hevesen dobogni kezd. Úgy tűnik, hogy nincs egyedül. Pálcáját előre szegezve indul meg a lépcső irányába. Lehet, hogy csak egy másik kíváncsiskodóval van dolga. De az ilyen helyeken sosem tudhatja az ember.
- Hahó, van itt valaki? - kérdez bele a csöndbe, hangja korántsem olyan erőteljes, mint azt szeretné. De persze nem fél, sosem vallaná be magának, csak nyilván jobb óvatosnak lenni az ilyen helyeken.
Nadine Rohr
Egyetemi tanár, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



RPG hsz: 89
Összes hsz: 167
Írta: 2016. szeptember 17. 19:13 Ugrás a poszthoz

Chloé M. Saint-Laurent


Noha egy teát mindenki képes magának otthon elkészíteni, Nadine most mégis valami hangulatos, különlegesebb helyre vágyik. A mai nap megfáradt papírmunkája után különben is megérdemli, hogy kicsit kimozduljon és helyet foglaljon a nyugalom szigetén. Mostanában sokkal inkább az otthonülős könyvmoly-munka a jellemző rá. Túl sokat kellett kutatnia az elmúlt időszakban, így jól esik szemét pihentetnie. Könnyedén, kényelmesen sétál a teaház felé. Öltözéke egyszerű; piros, csíkos hosszú ujjú egy fekete szoknyával. Megáll időnként bámészkodni, köszönni egy-egy ismerősnek, szomszédnak. Késő délutánra jár már az idő, belépve a teaházba Nadine rögtön rendel magának egy fahéjas-szilvás teakölteményt, hogy aztán helyet foglalva az egyik asztalnál belemerüljön gondolatai tengerébe. Némi csendes ízlelgetés és szemlélődés után előveszi a táskájában lapuló könyvet, és közelebb húzva a gyertyát olvasni kezd. Olvasott már ő Shakespeare-t, de inkább drámákat, és a minap egy szonettkötet került a kezei közé, amibe első pillantásra beleszeretett, így rögtön megvette. A könyv különlegessége, hogy az egyik oldalon magyarul a másikon eredeti angolban szerepelnek a művek. Nadine igazán élvezi, ahogy igyekszik kibogozni az angol, nehéz nyelvezetet, és szereti megcsodálni a fordítás szépségeit. Időnként bele-belekortyolva a teába megáll, gondolkodik, és körbenéz. Kifejezetten jól esik lenyugtatnia gondolatoktól zsibongó agyát, még ha a félhomály nem is a legtökéletesebb az olvasáshoz. Pálcájával éppen varázsolhatna fényt, de nem akarja zavarni a többi vendéget, így marad a gyertyánál. Így különben is jobban megadja a hely varázsát. Nem gyakran jár ide, de úgy érzi ezen a szokásán ideje változtatni, hiszen igazán megnyugtató ez a hely.
Nadine Rohr
Egyetemi tanár, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



RPG hsz: 89
Összes hsz: 167
kísérteties kalandok
Írta: 2016. szeptember 17. 19:45
Ugrás a poszthoz

Kaelyn Westfall


Sosem tudhatja az ember lánya, kivel-mivel fut össze egy ilyen helyen, szóval Nadine úgy dönt jobb lesz óvatosnak lenni. Hiába azonban a nagy elővigyázatosság, a hirtelen előugró lány még így is meglepi, másra számított. Ám álmában sem gondolná, hogy a diák rögvest megátkozza, így váratlanul éri a dolog, és rögtön elveszíti a talajt a lába alól.
- Finite Incantatem – mondja ki gyorsan, majd feltápászkodva néz farkasszemet a támadójával. Fiatalnak tűnik, főleg egy ilyen átokhoz. Maximum másodévesnek gondolja Nadine, de inkább elsősnek. Leporolja magáról a port a váratlanul ért támadás után.
Pálcáját rászegezve jobbnak látja, ha gyorsan támadásképtelenné teszi, legalábbis mágikus értelemben.
- Capitulatus – hallatszik az egyszerű kis varázslat, Nadine pedig reméli, hogy az célba is ér és lefegyverzi a lányt.
- Mondd, mégis mi a francért gondoltad, hogy az a legjobb, ha rögtön átkozol? - csóválja meg a fejét a lányra nézve. Persze, ő is kivonta a pálcáját, de vannak olyan jó reflexei, hogy a lány helyében először megnézze, kell-e támadnia, mert tényleg ártalmas az illető vagy sem. Erre egyedül a hölgy zsenge kora adhat mentséget. Még egyszer megcsóválja a fejét a barna, majd inkább jobbnak látja bemutatkozni. A lány arca ismerős, látta már őt a faluban, de a nevéről fogalma sincsen. Reméli, hogy most már nem lát benne ellenséget.
- Nadine vagyok, és nem szükséges rögtön megátkoznod, mert nem harapok – mondja megtoldva egy halvány mosollyal, majd kezet nyújt. Persze ha akarja, akkor a lány megtartja magának a nevét, őt aztán nem zavarná. Ha tippelnie kéne a házát illetően, akkor vagy a pirosakhoz vagy a zöldekhez rakná, a navinések meg levitások nem olyasfélék, akik elsőre átkoznak.
Nadine Rohr
Egyetemi tanár, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



RPG hsz: 89
Összes hsz: 167
Írta: 2016. szeptember 18. 20:40 Ugrás a poszthoz

Kaelyn


Nadine elégedetten veszi tudomásul, hogy a lefegyverzése nem talált mellé. Megkaparintja a lány pálcáját, de persze esze ágában sincs megtartani, vagy bármit tenni vele. Kissé felvonja a szemöldökét, amint a lány felfortyan. Igaz, a barna sem volt túl kedves, de hogyan is lehetne az, mikor ő kérdezte, hogy van-e itt valaki, mire egy átkot kapott válaszul. Azért persze nem haragszik a diákra, de jobb lenne, ha szorosabban fognák őket az iskolában. Persze vele nem volt túl sok gond, de az ilyen rakoncátlanokkal, mint amilyen a húga is, bizony meggyűlhet a tanárok gondja.
- Ezt azért visszaadom – mondja a rellonos felé fordulva, hogy kezébe adja a pálcát. Reméli, hogy a lány érzi azért, hogy ez a bizalom jele, hiszen aki elsőre átkozott, az átkozhat másodszorra is. A bemutatkozása után – amit egy határozott kézszorítás kísér – Nadine már meg is tudja az átkozója nevét, füle mellett elengedve, hogy a rellonos bizony harap. Ezt a harapósságát volt szerencsétlen tapasztalni is.
- Örvendek – nyugtázza a bemutatkozást. - Én csak nézelődöm. Itt lakom a faluban, és már régóta szerettem volna körülnézni itt, hátha valami érdekesre bukkanok. De egyelőre egy régi képnél többet még nem találtam – vonja meg a vállát kissé csalódottan, bár elég nagy ez a ház, rejtegethet még egyéb titkokat is.
- Fönt van valami említésre méltó? - kérdezi ujjával a lépcső felé bökve. Igazából, ha Kaelyn azt mondja, hogy nincs, akkor is szeretne felmenni kutakodni, de azért kíváncsi a lány véleményére, hiszen ő már járt ott.
Nadine Rohr
Egyetemi tanár, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



RPG hsz: 89
Összes hsz: 167
Írta: 2016. szeptember 20. 20:50 Ugrás a poszthoz

Chloé M. Saint-Laurent


Shakespeare igazi felüdülés a lány elméjének. A tea pedig tökéletesen angolossá varázsolja az estét is. Lapoz egyet, majd belekortyol a teájába, miközben belekezd még egy költeménybe. Hihetetlen mennyire magával tudja ragadni, le tudja nyűgözni egy-egy vers.
Éppen végez egy szonettel, és még a hatása alatt bámulja az oldalt, mikor érzékeli, hogy valaki egészen közel lép hozzá. Nem néz föl az illetőre, csak mikor meghallja a hangját is. Akkor azonban mosolyogva fordítja arcát a kellemes hangú idegen felé. Na igen, ahogy tekintetével gyorsan végigméri a szőke hölgyet, rögtön megállapítja, hogy nem akárki méltatta szóra, hiszen van benne valami... különleges. Egy igazi jelenség. Nem tudja pontosan mi az, amitől annyira megragadó, de azt tagadni sem tudná, hogy nagyon szépek a vonásai. Az arcára nézve egy pillanat alatt megállapítja, hogy még az iskolában látta őt pár éve, de sosem elegyedtek szóba, maximum a folyosón találkoztak, vagy az eridonban. Valahogy más körökben mozogtak. Kicsit lassan kapcsol a barna, és mikor indul tovább a másik, csak akkor nyitja szólásra a száját.
- Nem volt túl nehézkes az angol része? - kérdezi, habár nem tudja, hogy az ismeretlen is angolul olvasta-e, eredetiben, avagy sem. - Egyébként, ha nincs ellenedre, itt még van egy szabad hely – int fejével a vele szemben üresen árválkodó székre. Tulajdonképpen nem bánja a társaságot, úgyis olyan kevésszer megy emberek közé. Néha nem árt, ha van más társasága is, mint a poros pergamenek meg könyvek. Persze félreértés ne essék, nagyon szereti a könyveket. De tényleg, talán annak idején még jobb helye lett volna a Levitában is akár, de azért tudatosan az Eridont le nem cserélné semmire. Ha a szőke helyet foglal, akkor úgy illik, hogy bemutatkozzon, így felé nyújtja a kezét.
- Nadine Rohr vagyok – mondja, és ajkaira ismételten mosoly fonódik. - Véletlenül nem itt tanultál Bagolykőben? Vagy még tanulsz? - Veti fel bizonytalanul, hiszen az is előfordulhat, hogy még mindig mestertanonc a szőke. Tulajdonképpen Nadine biztos benne, hogy bagolykövessel (vagy ex-bagolykövessel) van dolga, hiszen nem tud nem emlékezni, de mégiscsak illendőbbnek tartja, ha így teszi fel a kérdést, és nem rögtön azzal kezdi, hogy leírja a pontos helyzetet, mikor először látta az arcát.
A röpke beszélgetést követően a két nő vidáman köszön el egymástól, hogy aztán mindketten menjenek a dolgukra. Nadine fejében kellemes emlékként marad meg a teadélután.
Utoljára módosította:Nadine Rohr, 2016. december 10. 17:31
Nadine Rohr
Egyetemi tanár, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



RPG hsz: 89
Összes hsz: 167
Írta: 2016. október 3. 11:41 Ugrás a poszthoz

Kaelyn


A volt eridonos örömmel veszi tudomásul, hogy úgy néz ki, ennek az ismeretségnek sem lesz halálig tartó párbaj a vége, még akkor sem, ha egy kicsit döcögősen indult. Kaelyn nyelve megered, és egyben elmond mindent, amit a házról tud, gondol. Nadine figyelmesen követi végig a mondandót, közben bólintva egyet-egyet, tartva a szemkontaktust.
- Hm... érdekes. Valahogy olyan szomorúnak tűnik ez a ház. Olyan magányos – mondja elgondolkodva, ujjaival óvatosan végigsimítva a málladozó tapétát. Egyelőre az a benyomása, hogy csak szimplán valami miatt kiköltöztek a lakók, és aztán a ház itt maradt üresen. Azért szívesen fényt derítene a ház történelmére, de egyelőre nem tud senkit, aki erről tudna mesélni a faluban. Na, majd legközelebb alaposabban körülnéz valami idős, pletykás nénit keresve, aki talán emlékszik a történetre.
Amint a rellonos száját elhagyják a szavak, valami csörömpölés hallatszik fentről. Nadine összerezzen, és libabőrös lesz. Ijedt tekintete találkozik a hasonló érzelmeket tükröző másik szempárral.
- Biztos nem láttál fent senkit? - kérdezi nagyot nyelve, kezével kicsit szorosabban markolva a pálcáját. Megfordul a fejében, hogy a lány korábbi nézelődése során valamit megmozgathatott, ami ebben a pillanatban döntött úgy, hogy enged a gravitációnak. Megnyugtató lenne tudni, hogy csak erről van szó.
- Vagy elég bátor ahhoz, hogy kövess? - fordul Kaelyn felé kicsit csipkelődve. Tulajdonképpen sokkal inkább kell neki a bátorítás. Reméli, hogy a lányt is érdekli annyira mi van fönt, hogy vele tartson. A barna pálcáját előre szegezve indul meg a lépcsőn, kikerülve a diákot. Most itt az ideje, hogy ő menjen előre, végül is ő a rangidős, aztán csak nem ijed meg holmi kísértettől. Legalábbis nagyon biztatja magát, hogy nem lesz itt semmi gond. Felérve a nyikorgós lépcsőn félhomály fogadja, kell pár perc, mire hozzászokik a szeme, hogy egy széttört tál darabjait vélje felfedezni a padlón, ami között valami fura, kicsit sűrű, sötét lé csordogál.
- Ha jól sejtem, mikor lejöttél ez nem így nézett ki – mondja meredten bámulva a széttört porcelánt. Jó lenne, ha Kaelyn azt mondaná, hogy már itt volt, de Nadine majdnem biztos benne, hogy ez most tört szét. Egyszerűen ránéz, és látja, hogy az egész friss.
Nadine Rohr
Egyetemi tanár, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



RPG hsz: 89
Összes hsz: 167
Írta: 2016. október 6. 12:56 Ugrás a poszthoz

Kaelyn


Nem csoda, ha Kaelyn is megijed, hiába történnek naponta még varázslók számára is megmagyarázhatatlan dolgok, az ember ugyanúgy megijed, ha valami különöset tapasztal, vagy olyat, aminek nem úgy kéne lennie. Elvigyorodik, ahogy bólint a lány bátorságára. És persze a szíve mélyén, titkon örül annak, hogy nem kell egyedül felmennie. De ezt még magának sem vallaná be soha. Hiszen eridonos volt, kötelessége bátornak lenni. Legalábbis azt mondják az okosok.
Felérve úgy tűnik, Kaelyn rögtön meglátja a tálat, és értelemszerűen az a kérdés tör elő belőle, ami a barna lány elméjébe is befurakodik.
- Öhm.. nem tudom. Talán vér – fejezi be, lehalkítva a hangját, miközben döbbent tekintettel néz a darabok között lassan csöpögő lére. Bár mintha vérnek egy kicsit túl sötét színű lenne. Gondolataiból a rellonos mozdulatai zökkentik ki a Rohr lányt. Elkerekedett szemekkel lép közelebb.
- Mit csinálsz?! Szerintem ne... - a figyelmeztetés ugyan elkésett a lány azért még befejezi a mondatot, egy lemondó sóhaj kíséretében. - ...nyúlj hozzá! – Kaelyn ujja hegyén immár ott van a valami, amiről egyelőre egyiküknek sem sikerült kideríteni, hogy mi lehet. Nadine elkapja a lány kezét, hogy tüzetesebben megvizsgálja. Pálcája végre fényt varázsol, hátha így több információhoz jutnak. A fényben annyi látszik, hogy habár a lé állaga olyan, mint az éppen alvadó véré, tehát már némi darabkák is vannak benne, alapvetően a színe sötétlila, már-már fekete. Még mindig a rellonos kezét fogva megszaglássza a trutyit, hogy aztán fintorogva forduljon el. Olyan igazán büdös, kissé talán kénes szaga van, enyhe rothadó hússal keverve. Gyorsan elengedi a másik kezét, és zsebeit átkutatva nyújt oda neki egy kissé gyűrött papírzsebkendőt.
- Tessék, inkább töröld le gyorsan, mielőtt kárt tesz benned. Nem mondták még neked, hogy ne nyúlj olyan anyagba, amiről nem tudod, hogy mi lehet? - Dorgálja meg kissé morcosan a felelőtlenül viselkedő lányt. Azért mégiscsak ő a rangidős, illik jobban figyelnie a kisebbre.
- Vajon honnan eshetett le? - gondolkodik hangosan, miközben pálcájával felfelé világítva veszi szemügyre a terepet. Valahonnan oda kellett kerülnie a padlóra.
Nadine Rohr
Egyetemi tanár, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



RPG hsz: 89
Összes hsz: 167
Írta: 2016. október 13. 19:48 Ugrás a poszthoz

Ren Donovan
öltözék

este hét környékén


Nadine-t a minap egy igazán különös levél fogadta, mikor hazaért, melyben egy Donovan nevezetű úriember aziránt érdeklődött, hogy egy különleges tárgy van a birtokában, aminek a megvizsgálásához szüksége lenne a lány segítségére. Nadinkát meglepte, hogy tulajdonképpen csak egy mesterképzést végzett el az iskolában, mégis egyfajta szaktekintélyként kezelik őt a faluban. Pedig a tudását csak a kivételesen jó memóriájának köszönheti. Oké, talán még az sem utolsó, hogy elég szorgalmas a lányka. Szintén levélben egyeztetett Mr. Donovan-nel, aki csak annyit árult el a tárgyról, hogy egy ékszerről van szó. A volt eridonosnak azért ennél többre lett volna szüksége, de a férfi szűkszavúsága valahol érthető volt, hiszen ha igazán értékes a tárgy, akkor illik vigyázni a levelekkel, amiket el lehet téríteni, rossz kezekbe kerülhetnek. A találkozó helyének végül a csárdát jelölték ki, így most Rohr-unk oda tart, öltözéke egyszerű, a szürke kabát mellé jó meleg sálba bugyolálta a nyakát. Táskájában lapul egy jegyzetfüzet – csak a biztonság kedvéért – meg egy közepesen vastag szakkönyv az ékszerekről. Nem éppen ez a „szakterülete” sokkal inkább az egyéb régiségek az ókorból, de sosem késő bepótolni az elmaradt tudást. Nos, tehát így felszerelkezve toporog a csárda előtt, táskáját áttéve jobb karjáról a balra. Nem is tudja miért éppen erre a kétes hírű helyre beszélt meg találkozót, ahova nem gyakran jár – általában csak akkor, ha Leonie elrángatja. Fogalma sincs, hogy húga miért is van oda annyira a csárdáért.
Nagy levegőt véve némi önbizalmat önt a lelkébe, majd átlépi a küszöböt. Tekintete a vendégek között jár, igyekszik felismerni a Ren Donovan nevezetű férfit, de egyelőre nem akad meg rajta a szeme. A pulthoz lépve kér magának egy korsó vajsört, majd megkapva az italt leül egy üres asztalhoz. Idegesen pillantgat az órájára. Hét óra lesz pár perc múlva, tehát szokásához híven időben érkezett.
Nadine Rohr
Egyetemi tanár, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



RPG hsz: 89
Összes hsz: 167
Írta: 2016. október 15. 00:54 Ugrás a poszthoz

Ren Donovan
öltözék

este hét óra


Kicsit izgatott, hiszen eddig nem volt példa ilyesféle magán megbízásra, és persze fontosnak érzi, hogy jó benyomást keltsen egy olyan emberben, aki akár később is a segítségére szorulhat. Ha már egyszer kellett neki valami ereklyét megbecsülnie, előfordulhat máskor is. Ujjaival pár percig idegesen dobol az asztalon, pedig nincs oka nyugtalannak lenni, még nincsen hét óra. Kibújik a kabátjából, és a szék támlájára teszi. Alig kortyolna bele az italába, mikor megérkezik mellé a várt személy. Pontos. Ezzel már meg is nyerte az első kört, ez ugyanis a lánynál igazán jó pontnak számít. Feláll a kézfogáshoz, határozottan megszorítja.
- Jó estét! - hangzik mellé a köszönés is, majd ismét helyet foglal, gondolva, hogy Mr. Donovan is így tesz majd. Alaposan szemügyre veszi a dobozt, amit lerak elé. Bólint. Hát, akkor ebben lenne az a bizonyos nyakék. Tekintetével szemügyre veszi a másikat, megjegyzi az arcát.
- Szabad? - kérdezi rábökve a dobozra, majd ha megkapja az engedélyt, kinyitja, óvatosan, hogy még véletlenül se érjen hozzá semmiféle bőrfelülete az ékszerhez. Ha nemet int a másik, akkor csak szimplán kérdez.
- Megfogta már kézzel? Nem okozott semmiféle sérülést a bőrén? - tér rögtön a tárgyra, miközben még egyet kortyol a vajsörből. Na igen, lehet, hogy munkában nem kéne inni, de a vajsör olyan kis gyenge, és tulajdonképpen segít a lánynak, hogy egy cseppet oldottabb legyen. Lencse mindig azt mondja, hogy túl merev meg komoly. Tekintete Ren arcára rebben, hogy onnan visszatérjen az említett tárgyra. Homlokát ráncolja; nem ötlik emlékezetébe jelenleg semmi hasonló. De be kell vallja, hogy a hozott ékszeres könyvnek csak az első pár oldalát lapozta át, még fellelhet benne leírást vagy képet valami hasonlóról. Szemeit elszakítja a találka tárgyáról, hogy Ren szemeibe nézzen.
- Szabad megtudnom a részletes történetet, hogyan került az ön tulajdonába? - érdeklődik. Kíváncsi, fejét enyhén jobbra billentve várja a választ. Persze, ha a másik visszautasítja, akkor sincs probléma, csak reméli, hogy hátha elejt egy olyan részletet, ami segíthet, hogy elinduljon valami nyomon. Automatikusan magázza a férfit, holott nem olyan sokkal idősebb nála, mégis számára ez a bevett formula.
Utoljára módosította:Nadine Rohr, 2016. október 15. 01:37
Nadine Rohr
Egyetemi tanár, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



RPG hsz: 89
Összes hsz: 167
Ments meg a rajongómtól!
Írta: 2016. november 5. 14:27
Ugrás a poszthoz

Michelle


Bosszankodva vette ki tegnap reggel az újabb kéretlen, illatos rózsaszín borítékba csomagolt levelet. Nem ő ezt tényleg nem akarta. Semmit nem akart. Azt szerette volna, ha a férfi békén hagyja, azt sem tudja pontosan kicsoda az illető. De ezzel a tegnap reggelivel betelt a pohár, mérgesen tépte szét a levelet, ki se nyitotta, nem is érdekelte milyen újabb imádat-áradat omlott volna belőle. A múltkori betörés után is akart már feljelentést tenni, de akkor tulajdonképpen nem tűnt el semmi fontos, így halogatta. De most már elege van. A tegnapi napjába nem fért bele, de mára összeszedett minden levelet, fellelhető bizonyítékot, és most ezekkel felszerelkezve igyekszik a Minisztériumba.
Nem gyakran járt az épületben, de elég volt egyszer végigböngésznie a táblát, hogy megjegyezze egy életre, a második emeletre kell most mennie. Mérgesen összeráncolt homlokkal kutat a folyosókon, ezzel még nem volt dolga, így ezen az emeleten most jár először. Éppen átsiklik egy kiírás fölött, mikor egy ismerős arcot pillant meg. A felhők eloszlani látszanak arcáról, ahogy a szőkéhez lép.
- Szia Michelle! - üdvözli a rég látott iskolatársat, majd tekintete az exrellonos kezében tornyosuló aktákra vándorol. - Remélem nem rosszkor. Hogy vagy? - kérdezi, majd igazából ha a másik biztosítja róla, hogy egy perce sincsen most rá, akkor csak útbaigazítást kér és megy is.
- Gondolom pörögnek itt a dolgok, de téged legalább nem követ valami őrült a rajongásával – sóhajt fel meglebegtetve a kezében tartott leveleket, amik így erős olcsó parfüm szagát hagyják maguk után a levegőben.
Nadine Rohr
Egyetemi tanár, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



RPG hsz: 89
Összes hsz: 167
Kinek kell a fogkefém?
Írta: 2016. november 6. 00:20
Ugrás a poszthoz

Michelle


Nadine-nak fel sem tűnik, hogy tulajdonképpen bűzös borzként járkál a magával cipelt levelek miatt. Annyit szagolta már, hogy egészen megszokta, persze ettől függetlenül még nem szereti a szagot. Már érti miért is néztek rá olyan furcsán az utcán. Meg azt is, hogy miért kerülték el viszonylag nagy ívben. Most, hogy így értelmet nyert a dolog, nevetve húzza arrébb a köteget, hogy ne a szőke orra alatt hadonásszon vele.
- Bocsánat, el is felejtettem milyen büdösek ezek az izék – szabadkozik, és tényleg igyekszik minél kevésbé megmozdítani a bizonyítékokat. - De tudod, muszáj volt elhoznom bizonyítéknak – húzza grimaszra a száját, miközben Michelle után ered, aki mutatja az utat a szobáig.
- Ah, nem is tudom. Olyan kínos, hogy ezzel idejövök a Minisztériumba, ahol mindenki fontos dolgokkal van elfoglalva – mondja kissé elpirulva. Tényleg szégyelli, hogy ilyen kis apró-cseprő problémával látogat ide. - De egyszerűen már nem bírom, ez az ember tényleg zaklat. A múltkor azt hiszem betört a lakásomba is. Eltűnt a fogkefém. És én tudom, hogy reggel ott hagytam a helyén. De komolyan, ki a francnak kell egy fogkefe?! - Fakad ki felháborodottan a barna. Tényleg nem képes felfogni, hogyan is lehet valaki ennyire hihetetlenül megszállott. A fogkeféjét viszi el. Nem az zavarja, hogy újat kellett vennie, de azért ez a tett egy elég beteg elmére vall.
- Egyébként, ha szeretnéd, segíthetek ezekkel – bök rá az irathalomra. - Tudod van ez az átkozottul jó memóriám, hátha hasznomat veszed – nevet fel ismét. Nem tudja, hogy a nőnek pontosan mit kell csinálnia az iratokkal, de lehet, hogy ezúttal jól jár Nadine memóriájával. Persze nem akarja ráerőszakolni magát senkire, de alaptermészete azt kívánja, hogy rögtön felajánlja a segítségét.
Nadine Rohr
Egyetemi tanár, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



RPG hsz: 89
Összes hsz: 167
Lesz az illetőhöz egy-két szavam...
Írta: 2016. november 6. 13:11
Ugrás a poszthoz

Michelle


Belépve a szobába Nadine érdeklődve tekint körül, majd egy bólintással köszöni meg a helyet, és közelebb helyezve a széket lehuppan rá. Így azért mégiscsak kényelmesebb.
- Persze fontos... csak tudod azt reméltem előbb-utóbb megunja, vagy, hogy magam is meg tudom oldani – vonja meg a vállát. Kicsit zavarja, hogy hiába tudja magáról, hogy értelmi képességei és főként memóriája az átlag felett áll, eddig mégsem sikerült semmit kiderítenie az ügyben. Valószínűleg az lehet a ludas, hogy nem szánt rá sok energiát, mert talán ő sem vette igazán komolyan, hogy valaki ilyesféle dologra vetemedjen. Elvégre teljesen átlagos boszorkánynak tartja magát, nem érti miért pont őt szemelte ki áldozatnak az illető. Kínjában nem tud mást tenni ő is együtt nevet Michelle-lel.
- Ne is mondd, én sem értem – csóválja a fejét hitetlenkedve. Megérti ő, hogy a szőke nem rajta nevetett, hanem ezen a képtelen helyzeten. Fordított esetben valószínűleg a Rohr hölgyemény reakciója is hasonló lett volna.
- Még a múlt héten. Hát tudod, el voltam foglalva mindennel... Meg ugye nem tűnt el semmi értékes, csak néhány ruhám, az említett fogkefe, meg egy megkezdett szendvics – igen, a képtelen tárgyak folytatódnak. Nem mondanám, hogy Nadine kifejezetten sok értékes dolgot tárol a házában, de birtokában van néhány nehezen megszerezhető könyvnek, meg pár rejtélyes ereklyének is. Mégsem azokat vitte el. Hogy miért nem szólt korábban? Talán az az átkozott öntudat és büszkeség, hogy majd ő megoldja egyedül.
- Rendben, rendben, várom a baglyod – bólint ismét egy mosolyt varázsolva arcára. Ezzel ezt a témát le is zárták, és szívében hálával néz Michelle-re, hiszen a szőke félrerakja az aktáit, hogy az ő zaklatójával foglalkozzon. Összeráncolt homlokkal próbálja összerakni az eddig tudott darabkákat. Majd lassan, megfontoltan vonja le a konklúziót.
- Hm. Az első levelet két hete kaptam, azóta érzem úgy, hogy figyel valaki. Illetve már korábban is volt ilyen gyanúm, de azt hittem csak a múltkori kehely miatt, amit elhoztam – teszi hozzá mellékesen. Az első gyanúja ez volt, de amióta szerelmes leveleket kap, ezt az ötletet elvetette. Biztos nem az ereklye az oka, hiszen minden az ő személye köré összpontosul.
Nadine Rohr
Egyetemi tanár, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



RPG hsz: 89
Összes hsz: 167
Csak hagyj belőle valamit!
Írta: 2016. november 12. 14:20
Ugrás a poszthoz

Michelle


Megnyugtatják a másik szavai, és végeredményben örül annak, hogy van valaki, aki segít neki. Bízik a szőkében oka sem lenne kételkedni, vagy azt gondolni, hogy esetleg nem lenne képes kezelni az ügyet.
- Szerintem valami ELMÉ-ből szalajtott fazon lehet. Bár nem láttam mostanában újsághíreket, hogy megszökött volna valaki – nevet fel. Az biztos, hogy agyament szokásokkal rendelkezik az illető, és Nadine-nak az első ami eszébe jut erről, hogy talán valami szökött őrülttel van dolga. Szerinte ép eszű ember nem tesz ilyesmit. Bár ha az ember Leonie mellett nő fel, sok dolgon nem lepődik meg.
Nos, nem éppen felépítetten kezdi magyarázni a dolgot, hanem csak rögtön a közepébe vág. Nem tudja, hogy a kehelyről mennyit kell elmondania, nem szívesen teregeti ki a munkáit. Ám Michelle-ben semmi rossz szándékot nem sejt, így úgy dönt, hogy neki beszélhet.
- Hú, hát akkor kezdjük az elején. Egy mágikus kelyhet sikerült megszereznem, ami most a házamban van, még tanulmányozom a mivoltát. Úgy tűnik, hogy ez egy elég fontos ereklye, legalábbis valószínűleg nem csak én kutattam utána – kezd bele a történetbe. Nem áll szándékában pontos helyszíneket felfedni, kivéve, ha a másik ennek kifejezetten jelentőséget tulajdonít, és rákérdez. - Már előtte is éreztem, mintha időnként valaki követett volna, de gondoltam ez biztos csak afféle bemesélt paranoia – legyint egyet – Aztán mikor már nálam volt az ereklye, akkor az egész dolog, mintha erősebb lett volna. De aztán az egész átfordult ebbe a bizarr rajongásba és már nem tudom, hogy köze van-e a kehelyhez vagy sem – vonogatja a vállát kissé zavartan. Ez lehet akár csak egy profi elterelő módszer is, de még annak is elég nevetséges. Bár ha tényleg az, akkor működik, mert Nadine-t megzavarta.
- Először azt hittem Leonie szórakozik, és viccesnek találja a szerelmes leveleket, de aztán láttam valakit. Sötét volt, és nem volt tisztán kivehető minden, pedig akkor ugye rögtön le tudnám írni tökéletesen – válaszol tétován Michelle kérdésére. - Mindig megjegyzem azt akit láttam, tudod. De most sajnos csak annyit szűrtem le, hogy férfi az illető, sötét színű haja van és olyan száznyolcvan körüli – vázolja az igencsak hiányos képet. Igazából lehet, hogy a hajszíne sem annyira sötét, csak mivel sötétben látta, nem tudja biztosan eldönteni. Kicsit elhúzza a száját. A személyleírások az erősségei és igencsak bosszantja, hogy nem tud beszámolni arról, hány ránc van az illető arcán.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Nadine Rohr összes RPG hozzászólása (55 darab)

Oldalak: [1] 2 » Fel