36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Havas Krisztián összes RPG hozzászólása (12 darab)

Oldalak: [1] Le
Havas Krisztián
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 4. 11:09 Ugrás a poszthoz

Eris

Mint égen a csillag, annyi órának éreztem ezt a hosszú vonatutat. Kár, hogy nem volt nálam még semmi harapnivaló se, hogy legalább azzal elfoglaljam magam. Ráadásul, még leszálláskor is belém bírt kötni egy vénember, hogy segítsen-e leszedni a cuccaimat? Mit gondol ez? Netán azt, hogy béna vagyok, s nem bírok lekecmeregni a poggyászommal egy vonatról? Ha igen, akkor nagyon rosszul hiszi.
~Szuper, még ez is!-gondolom magamban, miután áthaladtam a azon a hatalmas fekete kapun és ránéztem az órámra. Gondolom nem is kell mondanom: nem működött.~De hisz tegnap cseréltem benne elemet!-elmélkedek tovább.
Ma is csak az egyszerű farmeremet hordom, bár eléggé hideg van. De sebaj, ha én nem fázok, akkor nincs miért aggodalmaskodni. Anyám mondta mindig, hogy ha hideg lesz öltözzek fel jól, nehogy megfázzak. Ahhoz képest én már az első napomon nem fogadok szót neki.
Végigsétálok a az udvaron és célba veszem a kastély óriási kapuját. Tényleg nagy ez a kastély, bár keresztapám, mintha túlzott volna a kastély-leírással egy kicsit.
Na de most ez nem érdekel. Arra összpontosítok, hogy minél hamarabb bejussak a kastélyba, miközben egyre csúszósabb az út.
~Csodálatos!-mondom magamban, egy kis iróniát használva. Na de végre elértem az ajtót és beléptem rajta.
Meglepetésemre pont egy lány állt a bejáratiba, vajon tudta, hogy jövök? Nem hinném, hiszen a kezében tartott könyvből arra következtettem, hogy tanul valamit.
Becsapom az ajtót és próbálok egy köszönés-kérés félét kinyögni:
-Szia! Krisztián vagyok, megtudnád mondani, hogy akik a Rellonba kerültek, azok merre menjenek?-hát az első megszólalásom ebben az iskolában eléggé szánalmas lett.-Amúgy te melyik házba tartozol?
Mikor közelebb lépek, akkor vettem észre, hogy a lány bal arcán egy kereszt ékeskedik. Lehet, hogy nem jó embertől kérdezősködök?
Havas Krisztián
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 4. 11:58 Ugrás a poszthoz

Eris

A szememet a lány és egy festmény között kapkodom. A festmény látszólag mozog, tehát keresztapám ezt nem túlozta el és a képek tényleg élnek. De ha a borús tekintetét, és homlok-ráncolta arcát is megfigyelem, akkor valószínű, hogy az előbb ez a kettő veszekedett.
Micsoda? Büntetőmunkára? Most érkeztem és máris büntető munkára küldenének, mert megkérdeztem valakitől, hogy merre menjek. Egyszóval útbaigazítást kértem.
Ráadásul, ha prefektus, akkor nem pont az lenne a dolga, hogy segítsen? Ráadásul mi az, hogy tiszteletlenség? Ez a mondata pont elég volt nekem ahhoz, hogy igazat beszéljen és meglegyen a tiszteletlenség. Az biztos, hogy ez a lány már nem lesz a kedvencem.
-Tiszteletlenség?-hülledezek-Megkérdeztem, hogy merre menjek, neked az már tiszteletlenség? A szavaidból ítélve te egy prefektus vagy. Azoknak nem pont az a dolguk, hogy segítsenek? Már nem azért, de ha ez neked tiszteletlenség, akkor felőlem küldjél, csak előtte mondd meg, hogy merre menjek, mert tudod, nem kényelmes az összes holmimmal sétafikálni ebbe a bazi nagy kastélyba!
A lány sarkon fordult és már ment felfele a lépcsőn. Hát ennyi lenne a híres Bagolykő Mágustanoda? Olyan diákjai vannak, hogy még egy frissen érkezettnek sem bírnak segíteni? Ha lenne pénzem, már rég sarkon fordultam volna, s már mentem volna visszafele a vasútállomásra, jegyet venni, hogy minél hamarabb hazakerüljek. Nem is akarok én már ide járni!
Még egy utolsó reményvesztett pillantást vetettem a lány hátára és már azon töprengtem, hogy mi a következő cél? Keresnem kell egy ennél valamivel is jobb fej gyereket, de hol?
Havas Krisztián
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 4. 12:53 Ugrás a poszthoz

Eris
[Zárás]


Már épp indultam volna, hogy keressek egy normálisabb embert, amikor a lány visszafordult. Na mégis mit akarhat? Felidegesített, tehát már nem tudok normálisan hozzáállni semmihez.
Még, hogy a bagolyházban ebédeljek? Biztos, hogy nem fogok, azt majd lesheti! Hamarabb leszek öngyilkos, meg tulajdonképpen is, hol van a bagolyház.
-Először is: azt lesheted! Másodszor: dísztalárom sincs, úgyhogy ez a mondatod felesleges volt...
Nem érdekel, ha komolyan gondolja, nekem itt mondhat bármit, maximum nem fogok ebédelni.Sokat ér vele, ha elmondja, hogy hol van, mert úgyse megyek oda.
-Haha!-hallatok egy ironikus nevetést-Nagyon vicces! Hiába mondod, hogy az merre van. Nekem az kell, hogy merre van a klubhelyiség!-kezd egyre jobban dühbe gurítani.
Mikor már eldöntöttem, hogy feladom, hátat fordítok és visszamegyek, szerzek valahonnan egy vonatjegyre elegendő varázslópénzt, akkor ért a legnagyobb meglepetés. Vajon mitől gondolta meg magát? Biztos, nem azért, amit mondott, hiszen már csak az arcán látom, hogy rossz a kedve.
-Jól van!-ugrott végül ki belőlem, de már ennek se tudtam, cseppet sem örülni.
Álljunk csak meg! Arról nem volt szó, hogy repíti a cuccaimat, még ha jót is akar.
-A csomagokat elbírom vinni magam is!-kacsintok a lányra, valahogy ez a szituáció is az előbbire emlékeztet, amikor a vénember akarta leszedni a bőröndöket helyettem.
Bármit akar is, követem, mert másképp nem találok oda.
Utoljára módosította:Havas Krisztián, 2015. január 5. 07:41
Havas Krisztián
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 5. 16:03 Ugrás a poszthoz

Annamária

Érdekes, hogy pont újév után néhány nappal érkeztem a kastélyba. Lehet, hogy ez pont azt jelenti, hogy egy új évbe sok mindennek kell változnia? Például, hogy kirángassanak a mugli-világból és belecsöppenjek ebbe a varázsvilágba? Akárhogy is, nekem nem tetszik ez a világ, én vissza akarom kapni az eredeti világomat, ahol nyugodtan élhetek, s nem kell eltűrnöm, ahogy mindenki semmibe vesz engem.
Hogy ez miért van így? Gondolom azért is érzem ezt, vagy legalább részben, mert tegnap, az első napomon érkezésemkor nem, hogy segítettek volna, hanem még belém is kötöttek.
Most viszont itt vagyok a kastélyba, teljesen egy szál magamban és csak úgy sétálgatok itt a folyosókon, mintha ezt a helyet úgy ismerném már, mint a tenyeremet. Pedig ez nincs így, sőt. Jelen pillanatban félig-meddig azért vagyok itt, mert fel akarom fedezni a kastélyt.
Nos, itt sétálok semmit téve és bámulom ezeket a rém ronda (legalábbis nekem az) festményeket, amik ráadásul még mozognak is, valamint még beszélni is tudnak.
Az egyik pont az előbb kötött belém, de már elég érettnek tartom magam ahhoz, hogy ne álljak le vitázni képekkel. Még, hogy képekkel! Otthon, a barátaim ha elmesélném ezeket biztosan kiröhögnének, de sajnos jelen pillanat nem mondhatom magamat otthon.
Egy picivel messzebb tőlem meglátok egy lányt, aki éppen olyan festményeken csodálkozik, nézelődik, amik hasonlók a mellettem álló falon lévőkhöz. Itt már csak nőkkel fogok találkozni? Vagy egyáltalán itt tanulnak fiúk?
Odamentem hozzá és csendesen megszólítottam:
-Helló! Mit csinálsz itt? Szerinted ezek érdekesek?-csodálkozva kérdeztem, s bár szerintem itt ilyen hangon még nem szólaltam meg, ilyen kedvesen, pedig amikor ide jöttem megfogadtam, hogy egyáltalán nem fogok szeretni ezen a helyen lenni. Na de ki tudja még?
Havas Krisztián
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 6. 10:46 Ugrás a poszthoz

Isabella

Lassan már három napja itt vagyok, de még mindig nem vagyok önmagam. Régen mindig csak arra hajtottam, hogy minél több embert idegesítsek fel, hogy mindig mindenkinek keresztbe tegyek, de ez most valahogy nem sikerül. Állandóan csak bent fekszek a gólyalakban, egyedül vagyok, nincs, aki megszóljon érte. Ennek örülök is.
De viszont kellene valamit csinálnom, hiszen így még lassabban telik az idő, mint amúgy. Valami rosszat. Így hát el is határozom magam, felállok, s mivel senki nem tudja, hogy mit csinálok nem is törődnek velem így lesétálok a kastély mellett lévő kis faluba. Sokan meséltek már róla, de még mindig nem jártam ott, bár most se azért megyek, hogy szétnézzek ott, hanem csak azért, mert unatkozok és kalandra vágyom...
Ma is tüntetően a varázsvilág ellen mugli ruhát veszek fel. Sötétkék farmert meg egy bőrdzsekit kotrok elő a szekrényemből és magamra öltöm.
-Majd elfelejtettem!-mondom magamban, s gyorsan felveszem a kedvenc focicsapatom címerét ábrázoló zöld-fehér sálat és végre kilépek az ajtón.
Már rég kiléptem az iskola kapuján, de még semmit nem vettem észre. Ez vajon miért lehet? Talán eltévedtem? Úgy döntök, hogy inkább megyek tovább a kis ösvényen, majd csak lesz valami.
Sétálok még néhány percet, amikor végre észreveszek háztetőhöz hasonlító alakzatokat. Csodálatos! Végre most már van hol lennem és nem csak a semmibe téblábolok. Gyorsítok egy picit a lépteimen, s beérek a faluba. Szép esti kivilágítása volt, amiről nem tudom, honnan, de eszembe jutott az evés. Lehet, hogy most emiatt lekésem a vacsorát? Mindegy, nem érdekel.
Tovább lépkedek, mikor mikor egy mellékutcához hasonlító kis rést veszek észre két ház között. A kíváncsiságom győzött, ezért elindultam az utcán. Az utca végén egy játszóteret veszek észre, amiről eszembe jut, hogy milyen régen is voltam ilyen "szórakozó helyen". A téren az egyik hintába egy körülbelül velem egykorú lány ült, vagy talán egy kicsit idősebb. Csendben a mellette levő hintába ülök, próbálom nem zavarni a gondolkodását. Aztán végül csendben megszólítom:
-Helló! Havas Krisztián, de szólítsál csak Krisznek.-mutatkozok be.-Hát te? Mit keresel itt, estefele, ilyen sötétbe és hidegbe?
Most, hogy közelebbről látom a lány szinte már biztos vagyok benne, hogy egy picit idősebb, talán még egy évvel is. Ki tudja?
Havas Krisztián
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 6. 11:29 Ugrás a poszthoz

Bella

Úgy tűnik megijesztettem a lány, pedig nem akartam, biztos azért, mert nagyon belemerülhetett a gondolataiba.
-Bocsi, nem akartalak megijeszteni, csak gondoltam köszönök, úgyse találkoztam még itt senkivel, olyan kihalt ez a falu...
Szép név az Isabella, de nem gondoltam volna, hogy nem csak magyarok járnak ide, hanem mások is. Olyan fura ez az egész iskola.
-Szép név. Jó, akkor Bella-viszonozom a mosolyát.
Érdekes történet, bár nem gondoltam volna, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki nem ismeri a falut, mások szavaiból úgy véltem, hogy az az ember, aki nem ismeri a falu összes zugát, az nem is ember. Például én pont ezért nem kértem meg valakit, hogy kísérjen le ide. Tehát ő is eltévedt, én is. Bár én még valamennyire tudom a visszautat, de lehet, hogy nem ártana egy kis fény.
Elnevetem magamat, hisz tök vicces, hogy ketten vagyunk, eltévedtünk és még nem is gondoltunk arra, hogy majd vajon, hogy fogunk visszatalálni. Nevetésemre persze azonnal okot adtam, nehogy azt higgye, ő miatta és ezzel megbántsam:
-Bocsi, de ezt nem bírtam ki. Hát nem vicces? Egyedül vagyunk, s mindketten azért vagyunk itt, mert eltévedtünk.
Egyre jobban zavart az, hogy még sötétebb lett, s alig látok valamit, ezért szánalmas vagy nem, de muszáj voltam megkérni őt egy szívességre:
-Amúgy nem tudnál csinálni valami fényt? Még csak három napja vagyok itt és alig tudok két varázsigét, de még azokat se tökéletesen. Valamint a pálcámat is fent hagytam a kastélyba, nem értem, mi értelme magamnál hordani, ha nem tudok mit kezdeni vele...
Jogos volt a kérdés, hiszen, aki oda jár, az valószínű, hogy nem nagyon járkál le a hidegbe és sötétbe ebbe a kis faluba.
-Ja, diák vagyok, s, mint az előbb mondtam még csak három napja érkeztem, tehát nem nagyon ismerem ki magam ezen a környéken. Eddig mugli világban éltem, mert anyám az, apám meg meghalt, de ő varázsló volt. Tehát jó sokáig nem is tudtam, hogy léteznek ilyen emberek, mint ti, na meg most már én. És te? Te ide jársz? Hányadikos tanuló vagy?
Havas Krisztián
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 6. 12:15 Ugrás a poszthoz

Bella

Picit cikinek éreztem, hogy még ilyen fiatal vagyok és nem tudok semmit, de végül is nem az én hibám. Most érkeztem, nem tudnék bemagolni egy csomó varázsigét.
-Jó, de most akkor is kihalt-mosolyodom el-Majd meglátom máskor.
Látom az arcán, hogy ő szívesebben hallotta volna azt, hogy én tudom merre kell menni, de ez nem így van. "Az élet nem habos torta". Ezt mindig anyám mondta. Szerintem akkor is tök muris, hogy nem tudjuk merre kell menni. Legalább lesz egy felejthetetlen téblábolós estém.
Azért örülök, hogy ő is úgy gondolja, hogy legalább egy kicsit is poénos. Tényleg sokkal jobb társaságban lenni a sötétben, mint magunkban. Boldogon veszem észre, hogy ő is elmosolyodik.
-Az biztos, hogy jobb!-kacsintok rá-Maximum itt alszunk egy lócán és reggel visszamegyünk.-erre a mondatra újra kitört belőlem a röhögés.
Hálásan tekintettem a lány felé, hogy szíveskedett fényt varázsolni, hiszen így jobban fel is tudtam mérni a terepet.
Meglepett, hogy célzást tett a pálcámra. Nem is tudtam, hogy varázslatokat mások is taníthatnak a tanárokon kívül, például a diákok.
-Ó, hát köszönöm. Édesapámat nem ismertem, tehát nem tudom milyen ember volt.
Tehát igaz volt az állításom, tényleg idősebb nálam. Eggyel felettem jár, ha az évfolyamokat nézzük. Méghozzá Navinés, ha jól tudom, azok a sárgák, de nem vagyok biztos benne.
-Az jó. Én a Rellonba tartozom. Azt mondták oda a rosszak kerülnek.-erre elmosolyodtam-Mint én.-ismét kitört belőlem a nevetés.-Gyógyító? Az érdekes lehet. Én a kviddiccsel szeretnék egy kicsit megismerkedni, nem hallottam felőle valami sokat, de ki tudja? Lehet, hogy menne. Addig van, egy-néhány, ez igaz.
Meglepett a témaváltás, de tetszett, hogy megkérdezte a tárgyaimat.
-Nem túl sokat... Az SVK-t, Bájitaltant, Repüléstant, ilyeneket... Te?
Egybe biztos voltam. Ha gyógyító akar lenni, akkor a gyógynövénytan ezer százalék, hogy benne van. A többire meg már csak tippem van.
Havas Krisztián
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 6. 13:39 Ugrás a poszthoz

Annamária

A lány hirtelen megijedt, elkezdte furán kapkodni a levegőt, csak mert megkérdeztem valamit. Biztos valamibe nagyon elmélyülhetett, hiszen nem könnyű csak így ráhozni valakire a frászt. Azért nem akartam megijeszteni, hiába sikerült, jelen pillanat nem vettem örömömet a dolgon.
-Nyugi! Bocsánat! Nem akartalak megijeszteni.-kérek bocsánatot, bár nem tudom, miért teszem ezt-Csak annyit kérdeztem, hogy...-félúton meggondoltam magam-Á, inkább semmi, csak ilyen szokásos, hülyeségeket.-mosolyodtam el.
De, beszélnek, ez logikus a varázsvilágban, bár én nem találok ebben nagy érdekességet, engem egyáltalán nem érdekelnek ezek a varázs-cuccok, holmik. Teszek én erre az egész iskolára.
A megfestésre meg, hát a rajzokban sem találom a szépséget, nekem ez mind csak olyan mellék. Nem tulajdonítok nagy jelentőséget neki. De azért nem akartam megsérteni a lányt, ezért próbáltam igazat adni neki és a festményeknek.
-De, de azok...-a hangomban meglehet, hogy volt egy kis akadozás-Szépek.
A pletykásak jelzőre nem mertem szólni semmit. Így inkább úgy döntöttem, hogy gyorsan le kéne lécelni innen, és már törtem a fejem valami hihető dumán.
Végül nem jutott eszembe semmi, ezért úgy döntöttem, tanulásra hivatkozok.
-Na, de bocsi, nekem mennem kell. Sokat kell még tanulnom.-nem biztos, hogy elég hihető volt a dumám, de sebaj-Viszlát! További szép... vasárnapot!-búcsúzok el végre, de biztos, hogy a lány nem dőlt be a dumámnak.
Gyorsan rohantam végig a folyosón, s már kettesével szedtem a lépcsőfokokat felfele. Ez egy furcsa találkozás volt, az már biztos.
Havas Krisztián
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 6. 17:19 Ugrás a poszthoz

Bella

Igaz a lány állítása, tényleg kezd későre járni. Talán már a diákok már rég jóllakottan bent ülnek és beszélgetnek a klubhelyiségben. Az is igaz, ha itt ülünk akkor nem jutunk előrébb, sőt így még nem is hihető, hogy eltévedtünk.
-Igazad van, lassan tényleg indulni kéne. De nekem még nagyon nincs kedvem.-akárhogy is, jólesett ez a kis beszélgetés és egyáltalán nem bántam meg, hogy lejöttem a faluba. Jó volt itt lenni, s arra mérget lehet venni, hogy még jó sokszor fogok ide visszajönni.-Te már menni szeretnél?-szomorodom el-Mondjuk igaz, akár büntető munkát is kaphatnánk érte, vagy levonhatnak egy csomó pontot a házunktól, márpedig az nekem nem lenne jó. Most, ha jól tudom, a Rellon első, tehát nem lenne szerencsés történet, ha pont az "új fiú" miatt ne nyernének.-itt egy kis grimaszra húzom a számat.
Vicces, hogy a lány nem akar itt aludni, még viccesebb, hogy a kijelentésemet komolyan is vette, ezért gyorsan igyekezek megnyugtatni:
-Nyugi, nem gondoltam komolyan.-itt picit muszáj volt mosolyognom-Az is igaz. Biztos szívesen segítenek, de azért a tanárok házát kerüljük.-észrevettem, hogy, mintha a lány jókedve hanyatlott volna egy kicsit az utolsó szavaknál-Miért? A diákok? Miért élnek külön?
Jólesett, hogy ilyet mondott rólam, nem szoktak ilyen véleménnyel lenni a Havas családról. Anyám is sokszor azt mondja, hogy jellemben apámra ütöttem.
-Ó, köszi, de ez nem igaz.-itt ismét mosolyra húzom a számat-Sose voltam jó fiú, ezt már sokan mondták-ismét felnevetek, de valamivel halkabban, mint az előbb.
A kviddics. A kviddics már nagyon régóta érdekel. Azt mondták, ez az egyetlen normális sport a varázslóknál. A mugliknál több száz van, míg csak a varázslóknál egy. Pont azért lennék kíváncsi erre a "kivételre".
-Hát igen... Már mondták, hallottam róla, hogy veszélyes egy sportág. Azt pontosan nem tudom, hogy miért, de állítólag majd a repüléstan órákon megtudom.
Egyre jobban érzem, hogy hidegebb van, s feltámad a szél.
-Aha, ha érdekelnek, akkor jó, hogy tanulod, főleg azokat, amik kellenek is a gyógyítónak.-itt egy picit elhallgatok-Kezd hidegebb lenni, s feltámadt a szél, azt hiszem ideje lenne elindulni, szerintem vihar közeledik.
Havas Krisztián
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 7. 13:03 Ugrás a poszthoz

Bella
[Zárás]


Örülök, hogy nem mindenki néz le, hogy vannak, akik úgy gondolják, hogy jó fej vagyok. Örömmel tölt el, amikor valaki azt mondja, hogy élvezte a velem töltött perceket. Ez ad egy kis önbizalmat, így hát Bella önbizalmat adott nekem.
-Köszönöm, nekem is tetszett, de ha menni kell, akkor menni kell.
Ismét elmosolyodok, mert egyszerűen Bellának igaza van.
-Hát igen. A tanárokat tényleg nem fogja meghatni, ráadásul holnap órám van, de még azt se tudom, hogy milyen. Elfelejtem az ilyesmiket.-kénytelen vagyok elmosolyodni magamon.-Én már voltam, illetve vagyok. Az egyik abnormális prefektus elrendelte, hogy egy hét erejéig a bagolyházban kell ebédelnem, mert érkezésemkor meg mertem kérdezni tőle, hogy merre kell menni.-egy kis megvetés hallattam a hangomban.
Picit bűntudatom lett, hogy a lány talán énmiattam kaphat büntetőmunkát, ezért gyorsan kezdtem vigasztalni:
-Nyugi, annyira nem vészes, de ha kell, akkor én magamra válalom, megmondom, hogy eltévedtél, én meg megtaláltalak. Úgy jó? Én miattam meg ne izgulj, ha új vagyok, ha nem, engem nem érdekelnek az ilyesmik.
Bírom a csajt. Elfogadja, hogy nem volt jó ötlet, amikor azt mondta, hogy bekopogtathatnánk a tanárokhoz.
-Na ugye? Én se költöznék le magam, ami azt illeti. Majd esetleg egy haverral, vagy ilyesmi, akkor is a kastélyba aludnánk, de szabad hétvégékre ide jönnénk. Tök muris lenne.
Nem tudtam, hogy a lány csak egy picit is visszahúzódó ember. Vajon nem is szokott nagyon járni máshova?
-Oké! Akkor, ha szükségem van rád, akkor irány a nagyterem!-nevetem el magam.
Örülök, hogy nem próbál visszatartani a kviddicstől, hiszen mindig szerettem az extrém sportokat, szerettem a veszélyt.
-Ja, majd megnézem. Majd, ha tetszik lehet, hogy keresek valami tanárt, vagy valakit, aki tudna nekem mutatni egy-két alapot.
Már el is felejtettem, hogy előbb még az volt a fejemben, hogy merre menjünk vissza.
-Oké, akkor menjünk!-egyezek bele, s felállok a hintáról. Követem Bellát, hátha neki eszébe jut merre kell "kijutni".
-Jó, jó, jó, de egy kicsit csendesebben!-súgom oda neki, nem lenne valami szuper, ha már pont most kap rajtunk valaki.
Nem is gondolkodtam, már csak azon kaptam magam, hogy a lány átkarolt és húzott maga után. Jó volt ez az este, talán mégse annyira rossz itt lenni.
Havas Krisztián
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 11. 14:21 Ugrás a poszthoz

Ádám

Már jó ideje nem mozogtam egy kicsit sem. Társaságom alig akadt, csak azok, akik nem, hogy dobtak volna a kedvemből, inkább elvettek belőle. Jelen pillanat ott tartok, hogy nincsen egyetlen egy barátom, de még egy haverom sem. Egyre magányosabban érzem magam egyedül a szobában. Változtatni kéne a hozzáállásomon? Lehet, hogy pont az a baj. Mindig is nehezen beilleszkedő gyerek voltam, s most attól félek, hogy legjobban ez ebben a korszakomban fog megnyilvánulni.
Ezen változtatnom kell, de rögtön! Gyorsan ülök fel az ágyamról, a pálcámat keresve. Hosszas nézelődés után megakadt a szemem, egy szekrény alatt félig kilógó "fagallyon".
-Megvagy!-mondom csendesen, majd farzsebembe tuszkoltam.
Gyorsan nyitom, majd zárom az ajtót, s már kettesével szedem a lépcsőfokokat. Mintha nemrégiben hallottam volna, hogy néhány szintén Rellonos diák a klubhelyiségben egy társalgóról beszélt. Tegnap ki is derítettem, hogy hol van, így hát ma már céltudatosan indultam a megfelelő terem felé a megfelelő szinten.
Csendben lépek be a társalgóba, a hely nem volt teljesen üres, de nem is nagyon teli. A hatalmas ablakokon észrevettem, hogy nagy cseppekben esik az eső. Az időjárás kicsit megviselt, de a hangulatomhoz illő.
Lassan sétálok a legközelebbi ablak felé, majd mikor elérem felülök az ablakpárkányra. Nyugalmas itt ülni, de még mindig nem haladtam előrébb. Barátokat kell szereznem, de hogy? Nem sétálhatok oda valakihez, hogy megkérdezzem, leszel a barátom?
Szeretem nézni esőt, de ez még sincs így rendjén. Nem tudom, mit kezdjek, de nem is akarok már mit kezdeni. Csak csendben itt ülni és nézni.
Havas Krisztián
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 14. 12:03 Ugrás a poszthoz

Kámea

Egyre jobban érdekel a kviddics. Már egyszer volt egy repüléstan órám, azon megtanultam, hogy kell felszállni a seprűvel. Tök érdekes, meg minden. Egy felsőbb éves barátomnak már szóltam, hogy ha menni fog, akkor majd akarok játszani a házam, a Rellon kviddics-csapatában. Nagyon jó lenne. Bárcsak már most tudnék tökéletesen repülni.
A gólyalakban lévő ágyamon ülök és ezen tanakodok. Igen, ez az ágy. Minden "felfedező-hadjáratom" innen kezdődött. Onnan, hogy unatkoztam. Tehát én most is unatkozok, én mindig unatkozok. De ha már a kviddics jár a fejemben, akkor gondolom meglátogatom a kviddicsarénát. Múltkor már voltam ott egy meccsen, tehát már láttam, hogy kell azt játszani, s még az utat is tudom arra fele.
Így tehát nincs más dolgom, minthogy keressek valami jó, meleg, kényelmes ruhát. Lassacskán meg is találom egy egy hosszú farmernadrág és egy pulóver személyében. Kabát nem kell. Minek az? Utálom.
A szép napsütésre mindenki azt hinné, hogy jó, nyárias meleg van itt. Ha ezen múlna, akkor mindenki tévedne. A rég leesett hó fagy után már jéggé változott. A nap süt, de meleget nem bocsájt.
-Legalább egy sálat hozhattam volna.-mondom magamban.
Végül is tökre mindegy már. Lusta vagyok, így hiába határoznám el magam, hogy visszamenjek, a lábaim akkor se vinnének fel.
Lassú, nyugodt séta után végre elértem az arénát. Szép volt, pont olyan, amilyen a múlt vasárnap a meccsen. Besétáltam a fűre. Vajon ez megengedett? Nagyon nem érdekel, de felmerült bennem a kérdés. Teszek én a szabályokra!
Belegondoltam, hogy milyen jó lenne, ha most lenne nálam egy seprű, amivel most nyugodtan, bátran tudnám gyakorolni a repülést. De szuper lenne!
Elkezdtem körbe sétálni a füvön, s elgondolkodtam rajta, hogy milyen jó lesz majd egyszer itt repülni néhány méterrel fölöttem a Rellon csapatának talárjában, megküzdeni a többi játékossal. Egyszer remélem eljön ez a pillanat.
Érdekes, pár napja még hazafele akartam szökni, de mégis itt tartott valami, de nem tudom, hogy mi.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Havas Krisztián összes RPG hozzászólása (12 darab)

Oldalak: [1] Fel