30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Vasil Dimitrov összes hozzászólása (96 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 » Le
Vasil Dimitrov
INAKTÍV



RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2014. december 31. 11:34 Ugrás a poszthoz


A fiatal férfi pár perce szállt le a vonatról, ami Budapestről érkezett. hosszú sötét ballonkabátját szorosan összehúzva sétál az új lakhelye felé, igaz, még azt sem tudja, hogy hol fog pontosan lakni. Előbb szeretne beszélni az igazgatóval a lehetőségekről, aztán majd meglátja, de mindenek előtt a Navine házat fogja megkeresni. A fekete kalapja megvédi a feje tetejét, de az arcába belecsíp a hideg szél, de nem törődik vele, hozzászokott már. A bakancsa nyomokat, a húzód bőröndje pedig csíkot húz a fiatal férfi után, aki végtére is kicsit izgul. Sok mindent megélt már, talán nem kellene aggódnia semmi miatt, mégis jóleső izgalommal gondol az elkövetkező időkre. Nagyon szeretne bizonyítani önmagának, hogy mégsem annyira elveszett, mint, ahogy azt róla gondolják. Itt persze tiszta lappal is kezdhet, így oda kell figyelnie az első benyomásokra, hogy minden optimálisan alakuljon. Félmosollyal az arcán siet tovább, amikor is megpillantja a kastélyt, és a félmosoly egészre változik. Persze nem akar idiótának tűnni, ezért csak a kíváncsian járó szemében látszik tovább az öröm. Végül egy jó tízperces séta után megérkezik, és megáll a hatalmas ajtó előtt. Mielőtt belépne nagyot sóhajt, és máris felidézi magában az utóbbi hónapokban tanult magyar kifejezéseket. Szerencséje van, hogy egészen okos, így sok minden megmaradt, de nem mondaná azt, hogy megtanult magyarul. Szörnyen bonyolult ez a nyelv, több időre lesz szüksége, hogy elfogadható szintre emelje, de végül is ideje az lesz rá. Végül belép, a bakancsáról egy pálcamozdulattal eltünteti a havat, majd körbenéz. Hatalmas zsivaj veszi körül, a diákok, tanárok és felnőttek jönnek mennek, az iskolai számláló épp most ír jóvá tíz pontot a Levita számára. A hatalmas tér és a kastély méreti nyilvánvalóvá teszik a számára, hogy útbaigazítást kell kérnie. Ekkor, mintegy véletlenül megpillant egy fiatal szőke lányt, aki éppen igyekszik valahova, ő pedig leveszi a kalapját, majd elé siet, hogy megállítsa a szavaival.
- Elnézést. Tud segítesz? - a tegezés-magázás még nem tiszta a számára, de a mosolya kedves, talán elég lesz, hogy megállítsa vele a másikat, aki igen csinos, sőt, kissé melege is lesz hirtelen.
Vasil Dimitrov
INAKTÍV



RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2014. december 31. 12:21 Ugrás a poszthoz


Milyen szerencséje van! A Durstrangban maximum félrelökték volna, vagy csúnyán néznek rá, esetleg „keresd meg magad”-dal segítettek volna neki. Itt egyből kedvesebben fogadják, és ez máris szimpatikussá teszi a helyet.
- Szia! Vasil Dimitrov, most jött. Én vagyok… нещо… Nem! Keresek ház a kastélyban. Ö… - a lány szemei bár némi veszéllyel töltik el hirtelen, mégsem tudja elvenni a sajátjait róla. De most nem ezzel kéne foglalkoznia, hanem, hogy megtalálja a Navinét.
- Navine, van merre? – kérdezi immár vidáman, amikor is széles, szinte diadalittas mosollyal nyugtázza, hogy sikerült végre kinyögnie, amit szeretne. Végre kigombolja a kabátját, a kalapot a bőrönd tetejére helyezi, majd leveszi a meleg felső réteget magáról, és azt is táska tetejére – de a fejfedő alá – teszi.
Azon veszi magát észre, hogy lehajol, mert a lány táskájából egy könyv a földre hullott. Addig sem kell bámulnia a lányt, hiszen annyit bénázott, hogy jobb, ha gyorsan el is felejti őt a másik. Akkor talán tényleg sikerül tiszta lappal kezdenie itt. De egyelőre gyenge kezdés után, erős visszaesés, amit eddig elért. A könyv, amit megszabadít a padlóról, valamiféle tankönyv lehet, aminek nem tudja lefordítani a címét még, de valamilyen védekezés lehet. Egy kicsit be is pánikol, hogy hogyan fogja megérteni ezt az egészet. Nem alaptalan annyira a félelme, hajlamos rágörcsölni a dolgokra és akkor az nem fog neki segíteni. Ráadásul, ha jól emlékszik, hamarosan kezdődik a vizsgaidőszak… hogyan fog tanulni így? Vagy elég jövőre kezdenie? Akkor lenne egy kis ideje tanulni a magyart, és…
- Itt a könyvek… magyarul? Hogyan tanul külföldi meg? Angolul tudsz? – csap a homlokára és nagyon lassan húzza a kezét az arcán. Ez eddig eszébe se jutott, hogy esetleg itt tudnak egy népszerűbb nyelven is, mint a magyar, vagy a bolgár. Még egy hibapont saját magánál. Nem kezdődik jól az egész. Egy csinos szőke, nyilván okos lány előtt égeti magát, mint egy buta külföldi világtalan. ~ Ez már csak rosszabb lehet… ~ Ráadásul a könyvet még mindig a kezében szorongatja, elfelejtette azt is visszaadni. Vasil, Vasil, ez nem a te napod!
Vasil Dimitrov
INAKTÍV



RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2014. december 31. 14:31 Ugrás a poszthoz


- Michelle? Név magyar név az? – kérdezi kicsit döbbentem, nem esik le neki a nyilvánvaló. Egyébként neki franciásan hangzik, de jobban nem gondol bele, örül,. hogy nagyjából értelmesen makog valamit, amire a szőke szépség eddig egészen készségesen válaszolt. Talán tényleg jobb hely ez, mint a Durmstarng! Gyorsan nekivetkőzik, majd felveszi a leesett könyvet, és továbbra is kissé zavarodott. Pedig nem kéne annak lennie, határozott általában, de most valami, vagy valaki kihozta a nyugalmából. Talán az egész sok új információ, ő ebben reménykedik. Ha csak a lány… na akkor már komolyabb baj van vele. Találkozott ő már sokfélével, de már a vonaton is feltűnt neki, hogy itt egy kicsit szebb még az átlagos lány is, mint a Bulgáriában. Ilyen impulzusokra viszont egyáltalán nem készült, majd lesz pár napja, hogy belerázódjon ebbe is, azonban most nem tudja kikerülni a kényelmetlen helyzetet. Tényleg elég elveszett, és még nem is titkolja. Bulgáriában most röhögnék körbe.
Szerencséjére beigazolódott, hogy a másik okos, és az angollal már jól elboldogul. Végre érti a szépen pergő nyelv okozta szavakat és rögtön le is nyugszik egy kicsit.
- Megmenekültem! Még sosem örültem ennyire valaki nyelvtudásának – elmosolyodik és a bal kezét elhúzza a homlokán, mintha csak az izzadságát akarná eltüntetni. - Szóval van esélyem majd vizsgázni is, remek – sóhajt is hozzá, és rátámaszkodik a bőröndjére. Ez már csak reflex, vagy berögződés, hiszen a bolgár közbiztonság nem volt valami fényes azon a környéken, ahol lakott.
- Tényleg? Az szuper! Viszont nem tudod, hogy merre van a Navine, ami nem jön valami jól. Mit csináljak? Kissé elveszett vagyok most, tudom, és bocs, hogy feltartalak, bizonyára fontosabb dolgod is van, mint engem gardedámozni. De kérdezhetek még, vagy nagyon sietsz? – érdeklődik, és látszik, hogy feszült még mindig. A keze kifehéredik, ahogy erősen markolja a vonszoló karját a bőröndjének.
- Amúgy nagyon csinos vagy – jegyzi meg, de szinte azonnal el is fordul. Kipattant ugyanis a bőröndjén egy pánt, pont jókor, hiszen nem is tudja, hogy minek említette. A lány nyilván tudja magáról, hogy az, ő meg olyan, mintha be akarna próbálkozni. Nem mintha megvetné a lehetőségét, de nem éppen alkalmas időpontot választott, egy tök ismeretlen lánytól, akinek a segítségéért esedezik. ~ Hülye vagy fiam, de majd megszokják! ~
Vasil Dimitrov
INAKTÍV



RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2014. december 31. 15:10 Ugrás a poszthoz


Rögtön kiderül, hogy a mai nap először nem lőtt félre, a Michelle név nem magyar, hanem francia. Legalábbis gyanúsan annak hangzik, hiszen franciául tényleg alapszavakat tud, mint Paris, meg Renault. De ez a kiejtés, meg a hangzása is teljesen olyannak mutatta, úgyhogy elkönyvelheti sikernek, a sok balsiker mellé.
- Azért meglepődnék, ha bolgárul íratnák – nevet fel röviden, de komolyabbra veszi vissza az arcát. – Ha már odáig eljutok, az is szuper lesz. Csak éljem túl az első két hónapot, meg ilyesmi – vonja meg a bal vállát végül, a lényeg, hogy illeszkedjen be a sok kis fogaskerék közé, és ne lógjon ki túlságosan. Nyilvánvaló, hogy nem lesz átlagos diák, már az életkora miatt sem a többséghez fog tartozni, de próbál minél jobban majd hasonulni a többi diákhoz. Ez az előző iskolában lehetetlen volt, most megvan az esélye rá. Aztán ráér még a jövőjét tervezgetni, előbb tegye meg az első lépéseket.
- Ugyan, ne aggódj, ennyit szívesen megteszek az útbaigazításért – és tényleg, egy kis cipekedés még belefér, főleg, hogy esetleg tovább tudnak beszélgetni. Ha azt vesszük, máris lett egy ismerőse, és szinte még meg sem érkezett. Mennyi lehetősége lesz még, és ez hogy felvidítja!
- Persze, induljunk – mosolyog vissza, és nem tud elmenni a tény mellett, hogy a lány válaszra sem méltatta a dicséretét. Igaz, jobb lett volna, ha ki sem ejti a száján azt a kis mondatot, de már megtörtént, és most hasonlóan érezhet, mint Michelle a kérdésnél. Nem tudja hova tenni a nem választ, illetve arra gondolhat, hogy ő viszont nem éppen a stílusa a lánynak. Felkapja Michelle batyuját, ami valóban nem annyira könnyű, de azért Vasilnak nem esik túlságosan nehezére a dolog, és húzni kezdi a bőröndjét. Az első méteren pedig le is esik a tetejéről a cucca, kénytelen megállni.
- Bocs, ma nagyon nem vagyok formában. Pedig meg akartam kérdezni, hogy járunk e. Biztos ettől vagyok ilyen sikeres – próbálja elviccelni a dolgot mosolyogva, bár inkább a falnak rohanna leszegett fejjel, hogy fájjon és érezze. A legjobb lenne, ha most azonnal el is ájulna. Persze, most, hogy a földről szedegeti a cuccait, nem kell Michellre néznie, és reménykedik benne, hogy ez is válasz nélkül marad. Végül sikerül úgy ráhelyezni a bőröndre a cuccait, hogy nagy valószínűséggel, optimális esetben rajta fognak maradni.
- Rajtra kész vagyok Michelle. Remélem, tudsz egy rövidebb utat az egyenesnél, eleget láttad már a fáklyásmenetem – igen, ég, mint a Reichstag. De azért mosolyog zavartan, és próbálja összeszedni magát, ami éppen nem könnyű. De legalább próbálkozik.
Vasil Dimitrov
INAKTÍV



RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2014. december 31. 16:35 Ugrás a poszthoz


Szóval a Navine békés emberek háza, ezt is megtudta, sőt igazából örült, hogy nem egy másikba került mondjuk abba Rellinoba, vagy hova, ahova Michelle járt. Tudta, hogy nem így hívják a másik házat, megvolt benne az érzés, de nem jött rá akkor sem, hogy hogyan ejtik helyesen, ha nagyon megerőltette magát. Akkor valószínűleg nyugodt éjszakái lesznek, nem kell jelzőbűbájokkal körülvetetni magát, akit idegeneket jeleznek. Azt sem tudta tulajdonképpen még mindig, hogy hol fog aludni, vagy, hogy hol lehet egyáltalán, jó lett volna, ha nem egy tömegszálláson a többi diákkal, vagy csak nagyon kevéssel.
- Ez csak természetes – biccent, hiszen jól megnevelték. Sőt meg is ruházták többször is, ami nem azt jelenti, hogy nagyon sok és különleges ruhakölteménye lenne. Bele lett nevelve az alapvető udvariasság, és egyébként is hálás volt Michelle-nek, hogy elnézte a balfogásait. Mint például a következőt, amit kimondott, ez már csak egy ilyen nap.
A meglepő igazán a válasz volt, Vasil egy pillanatra meg is torpant, úgy figyelte a lányt. Nem bízott benne, hogy ezt valóban neki mondták, úgyhogy gyorsan körbe is nézett, van-e még itt valaki.
- De hát… ja, vagy úgy – csóválja meg a fejét, mosolyogva, saját magát mosolyogva ki. Michelle egészen ügyesen kitért a válasz elől, sőt, még csak meg sem alázta, pedig akár megtehette volna, és nem is lepődött volna meg rajta Vasil. A bolgár lányok és fiúk még jó napjukon sem poénkodnak ilyennel, maximum akkor, ha jól alááshatnak a másiknak, kissé zárkózottabb népség. Persze vannak ott is kivételek, meg másmilyenek, akikkel viszont kevés szerencséje volt a fiúnak.
- Szerencsére tél van, így ha nagy a baj kirohanok a kastélyból és fejest ugrok a hóemberbe – mosolyog, miközben caplat a lány után.
- Eszem ágában sincs, nélküled meg lennék lőve, szóval örök hála meg egy fagyi, vagy amit akarsz – a fagyi ilyenkor maximum egy kisgyereket nyűgözne le, szóval Vasil ismét poénkodni próbált. Igaz, nem egy nagy Humor Herold, ennyi telik tőle. Úgy érzi közelednek a célhoz, ez egy kicsit el is keseríti, hiszen akkor meg el a válni a csinos idomokkal megáldott Michelle-től. Igazából fogalma sincs mennyi út még, de nem fog örökké tartani.
- A rellionosok is ilyen segítőkészek, mint a navinések, vagy érezzem a megtiszteltetést? – szól vigyorogva, amikor megbukik egy tárgyban, amit éppen most pattintott elé valaki. Szerencséjére nem esik el, mert megkapaszkodik Michelle alkarjában, majd mikor visszanyerte az egyensúlyát gyorsan elengedi a lány kezét. Egy fiatalabb sárgacímer-taláros lány lép oda hozzájuk és felveszi a kis kerek tárgyát, talán egy nefeleddgömböt.
- Jaj, bocsánat, jól vagy?
- Semmi gond, túléltem a támadást – vigyorog a fiú, majd a lány egy „akkor jó” után el is rohan valamerre, Vasil pár pillanat múlva szem elől téveszti.
- Ez a kastély ki akar babrálni velem – vakarja meg a fejét. – És bocsi, hogy kihasználtam az alkalmat – vigyorog egyet, aztán sóhajt egy nagyot.
- Talán lebegtetnem kéne a cuccokat, jókor jövök rá…
Vasil Dimitrov
INAKTÍV



RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
BÚÉK!
Írta: 2015. január 1. 21:30
Ugrás a poszthoz

Sziasztok Smiley
Vasil Dimitrov
INAKTÍV



RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2015. január 1. 21:36 Ugrás a poszthoz

Szia Mat Smiley

Mindenki bekómált Cheesy
Vasil Dimitrov
INAKTÍV



RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2015. január 1. 21:42 Ugrás a poszthoz

Mat: semmi különös Smiley

nagyon csendes a fórum, néha ez is kell Cheesy
Vasil Dimitrov
INAKTÍV



RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2015. január 1. 23:01 Ugrás a poszthoz



Lehetséges, hogy igaza van Michelle-nek, de a fiút ez nem tántorítaná el, csinált ő már ennél hülyébb dolgokat is. Például ellopott egy nyakláncot Georgiev-től, mert tudta, hogy az nagyon becses annak a nagyszájú mitugrásznak. Nem mellesleg az előző héten éppen Vasillal kötözködött, aminek két monokli és egy átok utáni lábadozás lett a vége, nyilvánvalóan a most már Hugrabugos fiúnak. A kis bosszúja beteljesült, imádta nézni, ahogy ideges az a hülyegyerek, egészen addig, amíg fény nem derült arra, hogy nála van. A forgatókönyv már ismert, megint elesett Vasil és a gyengélkedő lett a körlete. Ha jól utánagondolna, nem sokkal többet aludhatott a körletében – főleg az első években -, de aztán már elég okos és ügyes lett, hogy meg tudja védeni magát. Úgyhogy egy kis hóemberbe ugrálás nem is lenne olyan nagy probléma tőle.
Michelle-be mintha megváltozott volna valami, vagy éppen Vasil volt túlságosan elfogult vele szemben, mert a következőkben már eléggé semlegesen, vagy éppen az eddigiekhez képest kimérten válaszolt. A fiúnak visszaállt a helyes értékelése, és nem esett túlzásba a szőke széplánnyal kapcsolatban, a helyén kezelte a dolgot. Meg egyébként is mondott vagy három olyan mondatot, aminek egyikéért már otthagyhatták volna, szóval úgy gondolja Michelle még rendes is volt vele, hogy nem küldte el kéretlen kastélytúrára.
- Á, Rellon, oké, megjegyzem – most, ahogy így jobban belegondol, tényleg ez volt a ház neve. Szerinte holnapra már rendesen tudni fogja, és akkor nem fog hülyeségeket beszélni, legalábbis ezekről.
Beletapintott a lényegbe, a rellonosok nem túl segítőkész fajta lehet, szóval igazából Michelle kérése ellenére talán mégis hálálkodnia kellene. De nem csinál hülyét jobban magából, ennyiben hagyja a dolgot.
Aztán a kis majdnem baleset után, egészen jól elvan a kisebb diákkal, Michelle-nek pedig igazat ad, tényleg jobb lenne, ha egybe maradna. Bár itt is biztos jól felszerelt a gyengélkedő.
- Oké, vettem a lapot kisasszony – hajol meg egy picit úgy, mintha kéretlen kegyben részesítette volna a másik. Még nem tudta eldönteni, hogy a lány szórakozik vele, vagy csak ilyen tényleg, vagy ő lát rosszul, de egyelőre jobb is, hogy megérkeznek a Navine bejárata közelébe. Utána fog kérdezni a rellonosoknak és majd akkor dönti el, hogy most szerencséje volt-e vagy sem. Azért annyira nem bánja, hogy megismerkedett vele, már amennyire…
- Köszi a lehetőséget, meg az iránymutatást – mosolyodik el, majd nem tudja, hogy a lány miért áll ott. Ekkor jut eszébe, hogy nála van Michelle cucca, és gyorsan le is veszi a válláról, majd átnyújtja neki.
- Volna kedved még összefutni? Mesterizé vagy te is? Biztos lenne még kérdésem, meg csak úgy is. Te vagy az egyetlen, akit legalább látásból ismerek. De persze, csak ha lesz kedved – mosolyogva, és kissé zavartan mondja, nem szeret igazán kérni. A Durmstrangban nagyon nagy volt az ár, bármit is kérjen. Itt még nem tudja a viszonyokat, de majd kiderül, hogy mi lesz.


*** Köszi a játékot Smiley ***
Utoljára módosította:Vasil Dimitrov, 2015. január 1. 23:02
Vasil Dimitrov
INAKTÍV



RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2015. január 2. 13:35 Ugrás a poszthoz


Két nap telt el, amióta megérkezett, és bár nincs rossz tájékozódási képessége, a kastély állandóan kibabrál vele. Nagyon sok helyen járt, de gőze sincs, hogy hogyan jutott oda, sőt alig-alig tudja még az utat mosdóig is. Ezért aztán nagyrészt a klubhelyiség egy félreeső sarkában múlatja az időt, könyvet olvasva, néha pedig elindul felfedezni a kastélyt. Így van ez most is, kimerészkedett a Navinéből, csak a pálcáját hozta magával. Mivel a szünet és a vizsgaidőszak kissé megritkította a népességet, szellősebb lett a számára a kastély, nyugodtan tud sétálni a furcsábbnál furcsább folyosókon. Néha randomszerűen benyit egy-egy ajtón, mint most is. Azt már tudja, hogy tanítási időn kívül nem kötelező az iskolai egyenruha, de azért be szokta tartani azt, hogy amíg másnak tanítása van, nem mutatkozik normál ruházatban. A mestertanoncoknak egyébként is nagyobb a mozgásterük, amit nagyon üdvözítőnek tart. Ma fekete farmerben és kockás ingben érzi jól magát, meg egy ehhez illő félcipőben caplat a folyosókon, majd benyit egy furcsa helyiségbe. Nagyon sok manó van a környezetében hirtelen, gyorsan rájön, hogy ez valamiféle konyha lehet, ráadásul meg is rohamozza az egyik azzal, hogy mit szeretne, mert van minden. Mivel egészen éhes, ezért kér egy kis sopszkát, meg сирене sajtot, és ha már ilyen kedvesek, akkor legyen inkább sajttál. Egy kevés halat is szeretne enni. Nemsokára elkészítik neki, addig pedig üljön le Michelle mellé, mondják neki. Ennyire szerencsés nem lehet, gondolja, de azért megnézi magának azt a bizonyos Michelle-t.
pedig ő az, ezért el is mosolyodik, micsoda véletlen. Aztán megszemléli, hogy mennyi mindent hoznak a lánynak, nem mondhatja rá, hogy étvágytalan, ráadásul eléggé vékony típusnak tűnik a francia szőkeség.
- Helló Michelle! Vársz még valakit? – köszönti angolul, piszkálva egy kicsit a lányt, ahogy az ételekre mutat. Odalépdel a lányhoz, majd vele szembe megáll.
- Leülhetek? A manók hozzád küldtek, de nem tudtam, hogy te ilyen bélpoklos vagy – kuncog. – Remélem, azért elférünk majd. Mi újság? – kérdezi vidáman, végül is ennél jobb nem is igen történhetett volna vele. Végre egy ismerősebb arc, persze két nap alatt mit vár az ember? Ráadásul ezt az arcot egészen kedveli, meg azt a fura mosolyt, amit Michelle néha előcsalogat magából, mintha valami ritka szexepil lenne. A sajttál hamarosan meg is érkezik hozzá, ő pedig fel is csippent párat. Hazai ízek, szuper!
- Kérsz?
Vasil Dimitrov
INAKTÍV



RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2015. január 2. 23:34 Ugrás a poszthoz


Újra összehozta a sor a veszélyes szőkével, akiről egyelőre nem tudta, hogy veszélyes, csak sejtette. Semmi oka nem volt rá, hogy túlságosan rosszhiszemű legyen vele szemben, pedig a két nap alatt a rellonosokról főleg negatív felhangot hallott. „Kerüld el őket”, „nagyszájúak”, „szemetek” és még megannyi fura jelző volt rájuk. voltak pozitívak is, de Vasil tudta jól, hogy nagyjából mire számíthat majd velük kapcsolatban. Ettől függetlenül Michelle számára még mindig egy vonzó, kedves lány volt, akinek ma nem volt túl jó napja szerinte.
- Nem foglak zavarni, megígérem. Halkan ropogtatok majd – a fiú még mindig viccelt, és a következőekben is megpróbálta még ezt tenni. Minden jó a mai éjjelben, talán még jobban megismerheti a szőkét.
- Tényleg? Lehet, hogy igazad van, mostanában nem ettem túl jól, kissé rossz bőrben vagyok. Na, majd mától elkezdem a dőzsölést - figyelmen kívül hagyja a lány kissé ellenséges modorát, és máris eszik egy kis haldarabot, mert a manók annyira lelkesek voltak, hogy kis katonákat készítettek számára. Egy kisebb darab fogpiszkálóra rátűzdel pár vegyes ételféleséget és máris betolja az arcába, majd kihúzza a fadarabot úgy, hogy az étel a szájába marad. Az ízek összeolvadnak, ő pedig jóleső érzéssel nyeli le a finom falatokat. Ez fantasztikus!
- Jó, ezt is megértem. Én nem hiszem, hogy be tudnám vágni mindezt, de téged nem kell félteni. Jó alakod van, irigyellek, hogy ennyit ehetsz… vagy inkább szedsz egy kicsit fel? Azt mondják, hogy az a jó, ha van mit fogni – kacsint egyet nevetve, majd újabb adag rablónyársat készít, és némi salátát is betermel mellé. Fogalma sincs, hogy Michelle-nek mi áll jól, ő így is túlságosan csinosnak véli, de azt is tudja, hogy a lányok mindig elégedetlenek. Lehet, hogy most kipróbálja majd magát, milyen egy kicsit húsosabban, ki tudja.
- Neked van testvéred? – próbál beszélgetést kezdeményezni, hátha jutnak egy kicsit előbbre is. Hogy miért? Egyszerűen kezdi kedvelni a másikat… vagy inkább a szépsége kezdi egy kicsit a befolyása alá vonni. Mindegy melyik, Vasil jó fej akar lenni éppen.
Vasil Dimitrov
INAKTÍV



RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2015. január 3. 19:57 Ugrás a poszthoz


Kezd egy kicsit bűntudata lenni. Igen, kissé megpiszkálta a lányt ego szinten, de hát nem tud elmenni a tény mellett, hogy Michelle két pofára tömi magát, mint egy feneketlen kajakút. Ami egyébként nemhogy visszatetszést kelt benne, hanem igazán tetszik neki, hogy ilyen jó étvágya van Michelle-nek és nem zavartatja magát előtte. Mintha csak egy családi vacsorán ülnének, ahol mindent szabad. Mondjuk nem gyerekek már, hogy rájuk szóljanak, de Vasil nem ezt szokta meg, a Durmstrangban szigorú szabályokhoz volt minden kötve, még az evészet is. Így igazán tetszik neki a Bagolykő szabadelvűsége, ahogy olvasta, csak az igazán nagy kihágásokért járnak igazán nagy büntetések.
- Persze jó étvágyat! Nem akarlak zavarni, még a kézfejem is a főzelékbe kerülne – humorkodik tovább, bár a mondandója őszinte. Nem szeret zavarni, és igazán élvezettel nézi, ahogy csinos szőkeség betolja a kaját, hatalmas adagokat mérve ki az evőeszközére. Mondjuk vicces és morbid a jelenet, ahogy odanyúlna Vasil, Michelle pedig a villájára tűzi az ujját és elrágcsálja szenvtelen arccal. Nevethetnékje támad, de csak mosoly jelen meg az ajkain, nem akar bunkó lenni.
- Ő is itt tanul? Vagy több is van? Aztán jó tesó-e? Az enyémeket tűzre kéne dobni, annyira imádnivalók. A tiéd is ilyen kis pernahajder? Biztos oda van érted és tenyerén hordoz, igaz? – érdeklődik, bár nem tűnt olyannak a téma, amit Michelle szívesen szóba hozna. Bár az is közrejátszhat, hogy éppen eszik, ő meg mégiscsak zavarja. Természetesen ő sem felejt el enni, szépen lassan fogyni kezd a sajttál, meg a halat is felszelte már, és egy két falatot el is fogyasztott már belőle. Most jön a sajtos szószos halpálca, élvezettel fogyasztja el, de egy nagyobb szálka megszúrja a nyelvét. Elfintorodik, majd egy kábé 5-7 cm-es csontdarabot húz elő és nézegeti nevetve.
- Máris ki akarnak nyírni – kuncog tovább, majd félreteszi a szálkát. Egy kis leves is érkezik az egyik manó hihetetlen módon ugrálja körül a párost és majdnem megkönnyezik őket, ahogy jóízűen esznek. Vasil szinte alig tudja két falat között a köszönetét kifejezni.
Vasil Dimitrov
INAKTÍV



RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2015. január 3. 20:44 Ugrás a poszthoz


Vasil beindult, és tudja, hogy ezt mind a szőkének köszönheti. Érzi a veszélyt, hiszen egy kicsit túllőtt a célon, mivel a lány abbhagyja az evést. Nos, ez nem volt tervbe, hiszen így nem tudja nézni, ahogy a csillogó fogak között eltűnik az étel, és a kecses nyelv nem nyúl ki a kanálba, hogy maradéokot a gazdája csinos ajkai közé jutassa. Viszont a kedves, vagy éppen fáradt nézés átalakul, egészen fenyegetővé. Vasil akaratán kívül nyúlt a darázsfészekbe, hiszen csak egy szimpla ismerkedős kérdést tett fel, a lány pedig láthatóan nem örül nagyon ennek. Mi több, be akarja zárni a bolgár fiú száját azzal, hogy a szép szemeit összeszűkíti. valahogy ez viszont új Vasilnak, neki pedig fontosak az új élmények. Az más kérdés, hogy nem hülye, hiszen az elmúlt évek alatt tudja, hogy mit várhat egy ilyen nézéstől, a tapasztalata bőven megvan ahhoz, hogy tudja el kéne hallgatnia. Kettős érzést kezd a lelkében gyúlni, egyszerre tartja kissé hidegnek Michelle-t és… a lényeg, hogy kezdi elcsavarni a másik a fejét. De az is lehet, hogy ő szeretné csak ezt hinni, sőt biztos benne, hogy a bolgár évek után itt mindenfélére lehet majd esélye, akár barátokat is szerezhet. Ez azért nem semmi! Ezért aztán most visszavesz egy kicsit, csak a másik kedvéért.
- Mondhatjuk. Bocs, nem tudhattam, hogy ennyire kiakaszt ez az egyszerű kérdés, nem akartam, hogy megbántódj. Remélem, az ikertestvéred visszajön, mégiscsak elég bunkó dolog szó nélkül lelépni, ezt még én is tudom - húzza el a száját és együtt érez Michelle-lel. Az ő nővérei is egyszer csak nem voltak, most meg nem tudni, hogy hol vannak. Annyira mondjuk nem hiányoznak neki, de mégiscsak a testvérei. Legalább éljenek a fene vinné el őket. Még az is meglehet, hogy így volt.
A halszálkás jelent után kap egy nem túl szép beszólást. Hiszen lehetett volna viccesen is válaszolni, de Michelle még mindig dühös lehet, mert éppen megerősítette, hogy nem annyira hiányzik ide a fiú.
- A manóktól nem várná az ember – teszi hozzá, hiszen tényleg a manók nagyon kedvesek és szolgálatkészek. Persze vannak olyanok, akik a gazdáik érdekében sok mindenre képesek, de ölni akkor sem lehet kényszeríteni őket.
- Imádom nézni, ahogy eszel. Olyan… jóízűen csinálod, hogy meghozod a másik étvágyát. Ráadásul nem piszkítod össze a villát, meg a kanalat, két morzsával, hanem normálisan tolod. Bocs, de ez tényleg király, valahogy természetes és jó – reméli, ezzel már rendbe lesznek, mert igencsak bámulta az egész kajálást. Ami pofátlannak hathat, ha nincs mögötte indok, Vasil pedig valamiért ebben élvezetet talál. Elég fura, nem igaz?
Vasil Dimitrov
INAKTÍV



RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2015. január 3. 22:23 Ugrás a poszthoz


Hát, hát. Eléggé túllőtt a célon, pedig azt hitte, hogy csak egy kicsit. Hiába is mondaná, hogy nem akarta, már túlságosan is belebonyolódott a dolgokba és most az egyszer tetszett neki, hogy cukkol mást. Nem ilyen általában, de tényleg aranyos volt Michelle neki teli szájjal, meg a módszerrel, amivel jóízűen eszik. A testvérkérdés kicsit megakasztja a beszélgetést, mi több idegessé teszi a másikat. ~ Biztos történt valami köztük, a fenébe! ~ Átkozza magát, mert valóban nem volt célja megbántani a másikat, csak az őszinteség beszélt belőle.
- Oké, bocs – emeli fel a két kezét és a vidámsága is leolvad róla. Most nagyon mellé lőtt, kicsit kényelmetlenül is érzi magát, talán jobb is lenne, ha elmenne. Fogalma sincs, hogy mit csinált Michelle ikertestvére – két ilyen szépség egy helyen, te atyaég! -, de valamit nagyon elronthatott, ha ennyire felbosszantotta a lányt a kérdésével. Komolyabb bocsánatot is kérne, de nem tartja éppen jó ötletnek, a lány eléggé agresszív lett már így is. Most van meglőve azzal kapcsolatban, hogy melyik az igazi Michelle, akivel először találkozott, vagy a mostani.
- Ige… - néz rá kíváncsian, de már nem is lát semmit, hiszen a torában landol a feje. Most ő is elveszíti az önuralmát, hiszen lobbanékony típus, és nem tartja túl nagy ellenfélnek a lányt, nem is gondol igazán ebbe bele. Felemeli a fejét és letörli a szeme előle a tortát, hogy kilásson, és közben megkóstolja a szájába tolult darabokat. Egészen ízletes lenne, csak a tálalási mód nem éppen volt kedves.
- Remélem, szereted a bolgár konyhát – nem teketóriázik és mosolyogva teríti be a másikat a levesével, bár egy kicsit sajnálja, hogy pazarolja a finom ételt. Sajtdarabokat vesz a kezébe és felpattan, maga elé vesz egy tányért pajzsként. Vigyorog egy kicsit, bár az arcába kenődött krémmel eléggé nevetséges már így is.
- Szóval… így megy ez Magyarországon? Pazarlunk?  - nem vár választ, inkább dobálni kezdi a sipítozó manók közepette Michelle-t.
Vasil Dimitrov
INAKTÍV



RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2015. január 4. 12:24 Ugrás a poszthoz


A manók kitettek magukért, tényleg. Minden nagyon finom, még ha gusztustalanul, vagy éppen nevetségesen – nézőpont kérdése – áll a fején. Kicsit sajnálja, hogy a torta nagy része tönkrement miatta, nem hárítja el a saját felelősségét az egészből. Viszont nem hagyhatja annyiban az egészet, szóval megküldi a leányzót a levessel… a szép fehér pólón a sárga leves egész furcsa mintát rajzol ki.
Kicsit hátralép, mert a kis ismeretsége Michelle-lel elegendő volt ahhoz, hogy tudja a lány bosszút áll majd. Vesz egy kis muníciót magához és fedezéket néz ki, ami egyelőre csak egy szék előtte. A rellonos pedig máris küldi a finom főzelékét, amit eddig olyan jóízűen evett. Ez azért meglepi Vasilt, meg a sebesség is, így ha nem is az egész, azért jócskán jut a ruhájára belőle, de ez még nem elég. Úgy látszik, hogy Michelle túl komolyan veszi az egészet, és ebből kulináris háború fog kezdődni. Legalábbis, ahogy a lány védelmi állásba húzódik, erre enged következtetni. Vasil meglát maga mellett egy tányérnyi ragadós, lekváros fánkot, és máris megpróbálja egy kicsit megviccelni a lányt.
Egyet nagy magas ívben dob felé, még senkit sem látott, aki elsőre ezt nem vette be. Csak közben találkozik egy tál pudinggal is, ami majdnem teljesen beteríti őt. Na, elkapja Vasilt is a harci ideg, szóval elküldi a fánkokat a lány felé, aki vélhetőleg még az első ívest figyeli. Ezt a cselt hógolyózásnál is ajánlatos bevetni, nagyon vicces tud lenni.
- Ezért megfizetsz, francia fruska! – belemarkol mindkét kézzel a kukoricás-rizses tálba és már küldi is a bombákat, emellett elindul, a fő bosszújára véresen – azaz lekváros - szájjal Michelle felé. Lehet megijedni, muhahaha. Még a vigyora is Jokeres most. Hogy mire készül, még maga sem tudja, de elégtételt akar venni a szőke, szexi levespóló verseny első helyezettjétől…
Szóval csak közeledik leendő áldozatához, még azt is elfelejti, hogy pálcával talán könnyebb lenne elintézni a másikat. Az nagyon nem lenne fair, végül is ez az egész nem arról szól, csak annyiról, hogy a francia felvágott nyelvű kisasszony megkapja a jussát, és hogy a bélpoklos maradhasson. Vasil visz neki egy kis desszertet…
Utoljára módosította:Vasil Dimitrov, 2015. január 4. 12:24
Vasil Dimitrov
INAKTÍV



RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2015. január 4. 20:13 Ugrás a poszthoz


Beindult a háború! Nagy csaták és vérre menő küzdelmek ugyan nem lesznek, sőt, ha minden jól megy halottak sem, de Vasil nem hagyja magát. Ő egy olyan országból jött, ahol mindig forr a levegő és mindig résen kell lenni, különben megjárod, jobb esetben. Ha figyelsz, van esélyed, hogy elkerüld a dolgokat, vagy legalább megúszd őket. A tortával Michelle-nek sikerült felpiszkálnia a „bolgár barmot” benne, és a válasz sem maradhatott el, jó szaftos volt. De lehet, hogy csak lekváros? Ki tudja már azt, Palacsintaország fővárosa viszont Michelle ruháján megtalálható néhány helyen. Mondhatjuk, hogy a rellonos nyomokban lekvárt tartalmaz, aki allergiás rá, ne közelítsen! Vasilnak viszont kötelessége megindulni és elmondania másiknak, hogy minek is tartja, amire már az említett baromság vissza válasz képében meg is érkezik hozzá.
- Rellonos ripacs, hát ez kell neked? – közelít tovább a lányhoz, aki közben megérezvén a veszélyt hátrálni kezd. Az más kérdés, hogy a „véres Vasil” már majdnem elröhögi magát, miközben nagyon is komolyak a szándékait azzal kapcsolatban, amit kitalált. Már abban is biztos, hogy egyszer meghógolyózza majd a lányt, mert hát úgy látszik a bélpoklos vevő rá. Végül odaér hozzá, addig próbálja kikerülni a támadásokat. Megáll előtte, hogy Michelle elhasználhassa a maradék tartalékát is rajta, majd egy hirtelen mozdulattal odalép hozzá és szorosan megpróbálja átölelni. Ha sikerül neki, akkor szinte hozzádörgölőzik, mint egy kukac még az arcát is a másikéhoz keni. Nyilván nem lesz tökéletes a támadás, de amit tud, azt megteszi. Végül, ha nem lökik el, vagy hasonló ellép a lánytól és úgy gondolja, hogy ezzel ő nyert. Bármi is a végeredmény azért még odapiszkál egy kis szösszenettel.
- Na, bélpokloska, hogy ízlik a bolgár kaja? – vigyorog, mint a tejbetök, de ahogy kinéz, az biztos, hogy egy katasztrófa. A háttérben a manók pedig egymást csitítgatják, mert némelyikük igen ki van kelve magából.
- Maradnod kéne takarítani, mégiscsak te vagy a lány… - emeli meg szemtelenül a szemöldökét Michelle-re sandítva. őszintén szólva, még így is bájos neki, ha éppen nem torzul  idegbajosra a francia szőke pofija.
Vasil Dimitrov
INAKTÍV



RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2015. január 4. 20:33 Ugrás a poszthoz


Koppan a feje a könyvön, amire hirtelen ébred fel. ~ Hoppá-hoppá, elaludtál, pedig ez a sötét varázslatok kivédése könyv, egészen izgalmas. Teljesen máshogy tanítják, mint Ott. ~ Sosem beszél máshogy még magának sem a Durmstrangról, annyira nem jó emlékek fűzik hozzá. Még az animágiát sem tudta rendesen megtanulni, mit rendesen? Sehogy sem tudta, de mégis elvégezte az iskolát. A lényeg, hogy egy sokkal kellemesebb környezetben volt már, és ha már itt van, belenéz a tanulmányi rendszerbe. Igaz, a saját tantárgyai után is érdeklődhetne jobban, de az ráér később is, idén már nemigen fog vizsgázni. Már késő lehet, mert takarodó előtt egy fél órával kezdett el olvasgatni és amennyire ismeri magát az alvása sem negyed óra volt. Így kinyújtózik, miközben körbenéz, és ásít egy hatalmasat, majdnem bekapja a tankönyvet, akkorát. Végül csak feltápászkodik és elindul a sötét folyosón. A pálcája lumosánál végül látni is kezd, de valami, vagy valaki megfogja a lábát és belehúzza a padlóba. Vasil megtorpan és odatartja a fényt, a lábát pedig húzni próbálja, de mindhiába. Egy furcsa aszott kéz nő ki a padlóból, ami fogva tartja őt, és beszélni kezd hozzá.
- Kérdezek tőled hármat, ha megfelelő a válaszod továbbmehetsz – mondja neki magyarul a kézfej, amin egy kis szájüreg nyílt és beszélni kezdett.
- Hogy mi? Nem tudni magyar ennyit! – néz rá a furcsa dologra a fiú, és gondolkodni kezd.
- Angolul is elmondod? – kérdezi angolul, azonban a fakéz szótlan marad. ~ Hát ez fantasztikus, komolyan mondom. Oké, hogy nem annyira veszélyes, de nagyon trükkös ez a kastély, és amúgy is minek van ez? A prefektusok állították? Persze lehet, hogy könnyűek a kérdések… de nem értem! ~ Sopánkodik, és gondolkodik. Valami háromról beszélt, meg válasz és tovább. Tehát passzolja a kérdést, mert nem tudja pontosan a mondat jelentését, és nem akar rosszabbul járni. Már ha van még ennél rosszabb, hogy álmosan be van ragadva z egyik folyosó közepén.
Vasil Dimitrov
INAKTÍV



RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2015. január 4. 22:03 Ugrás a poszthoz


Belehúztak eléggé, ha lehet így mondani. Vasil mindenhogy kinéz most, csak jól nem, a ruhája is megtépázódottan és csalódottan nézne a fiúra, ha élőlény lenne. A bolgárt viszont egyáltalán nem zavarja, hogy koszos, remekül szórakozik, és ugyan nem az Örs Vezér Teréről indult, de elvitte a hév. Amit lehet Michelle-hez vág, még egyszer egy manó is kezébe akad, de azt zavartan elengedi bűnbánó fejjel. Élvezi, hogy partnere akadt a játékban, ráadásul most bár elszántnak, de nem morcosnak tűnik a francia poussin, szóval talán megbékélhetett már Vasil rossz szólásival kapcsolatban. Neki még mindig van egy kis szálka a lelkében, hogy rosszat kérdezett, de felül tud majd emelkedni rajta.
A haditerve végül beválik, átkarolja Michelle-t és a saját trutyiját – igen, ezt már nem nevezné ő sem ételnek – a lány ruhájába dörgöli. A szöszke nevetni kezd, és Vasil sem bírja tovább, bekapcsolódik, élvezettel törli bele a lányba az arcát is, és arra sem figyel, hogy hova. Neki most nem számít, hogy az előtte lévő igenis egy szép lány, hanem csak a móka és az, hogy Michelle mennyire jókedvű és talán megbocsájtó. Végül ellép tőle, hiszen a ruházatuk immár hasonló, lesz mit kiszedni belőle… remélhetőleg nem mentek tönkre a szép szemű ruhái, azt sajnálná azért Vasil.
- Egész jó a konyhájuk, azért majd meg is kóstolom rendesen – vigyorog, de nemsokára kizúg alóla a talaj, ő pedig a földön találja magát, a hátára feküdve. Nem tud haragudni a másikra – talán kirúghatná a lábát -, inkább csak nevet és szétteszi a kezeit.
- Ó, ez nem ért, időn túl volt – nevet tovább, de nagyon jól érzi magát a padlón, figyelve a megtépázott Michelle-t.
- Oké, lovagias leszek, te nyertél – mozdul végül meg, majd óvatosan felkel és körülnéz. Elhúzza az ajkát balra, és kissé félős fejet vágva néz a másikra, meg a manókra.
Végül megvonja a vállát, majd besegít tényleg, és leül Michellel szembe.
- Ugye azért a ruhádról nem eszed fel majd a kaját, ha hazaérsz? Nem ettél meg mindent… - vigyorog, de gyorsan védekezni kezd.
- Jójó, csak vicceltem! Meg ne egyél… jaj! – már ezen is nevetni kezd, majd újra szétnéz. Disznóólat csináltak a konyhából. Halkan suttogni kezd.
- Szerintem… fussunk – nyújt békejobbot, és ha Michelle elfogadja, akkor felpattan, felhúzza a lányt és nevetve rohannak ki a konyhából. Vasil konkrétan majdnem felbukik még a sima padlóba is, majd meglátja a Navinébe vezető utat.
- Most mennem kell, ne haragudj! Majd összefutunk még és ha szerencsénk van, nem fog fájni – kuncog egy kicsit, és a közben utánuk eredő pár manós különítményre néz, majd szaladni kezd mosolyogva a szállása felé. Régen (n)evett(ett) már ilyen jót!


*** Köszi a játékot Grin ***
Utoljára módosította:Vasil Dimitrov, 2015. január 4. 22:04
Vasil Dimitrov
INAKTÍV



RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2015. január 5. 21:50 Ugrás a poszthoz


Lendületesen indult a Bagolykői élete. Michelle, Shayleen, Luca mind érdekes volt számára, de eddig talán a kajacsata a nyerő, az igazán megnevettette. Mivel ott magára volt utalva, egészen sokféle tisztítóbűbájt ismert, főleg az erősebb dolgok – mint például a vér – kiszedésére. Úgyhogy neki nem volt probléma az ételfoltok eltávolítása. A zuhany alatt még kiröhögte magát párszor, de volt egy kis bűntudata a manók miatt még mindig. Talán rendeznek nekik majd Michelle-lel egy bábesetet, amivel kiengesztelhetik a dühös manókat. Ugyan kinek hiányzik, hogy a kedves kis lények mondjuk ehetetlenné tegyék azokat az ételeket, amiket ők megennének? Na, ugye! Ma viszont megtalálta a bőröndje mélyén a korcsolyáit, ezért kapva az alkalmon körbe is kérdezett, hogy van-e a közelben pálya. Volt, a faluban, szóval nem lesz nehéz megtalálnia… Luca még kis bűvös térképet is rajzolt neki, ami beikszeli az épületet, ami mellett elhalad majd, így nem nagyon tud eltévedni.
Vidáman indult ki a kastélyból, mivel nagyon imádott korcsolyázni, sőt nagyon jól tudott. Általában ha menekülnie kellett Bulgáriában és volt esélye eljutni a jégig, ott meg tudott lógni az üldözők elől, hiszen a korcsolyapálya tanári felügyelet alatt állt. Megtanult gyorsan siklani, és a későbbiekben már kedvtelésből is kijárt oda. Mindenféle trükköt ellesett az ügyesebbektől, végzős korában pedig a legjobbak között volt, de soha sem volt elismerve igazán. Ez egyébként nem zavarta, neki elég volt, ha békén hagyták.
Nem tévedt el nagyon, kisebb kitérők után megérkezett a pályára, ahol felvette a koriját, és már száguldott is jégen. Szó szerint repesztett, néha a jég megnyögött alatta, de ő csak nagy vigyorral és egy méretes navinés sállal a fején kerülgette az embereket és körözött. Egyébiránt egy megbűvölt vékony kabát volt rajta még, ami pont megfelelő hőmérsékleten tudta tartani a testét. Pár kör múlva látta csak meg Michelle-t, legalábbis rá tippelt, és akkor oda is ment hozzá, de nem túl egyszerűen. Befékezett elé, de arra figyelt, hogy a lány csak megijedhessen, ne mehessen neki. Ha mégis továbbmenne a francia csípős nyelvű leányzó, akkor elindul majd hátrafelé. A szituációtól függően reagál.
- Helló bélpoklos! - vigyorog a lány arcára, de csak a szemei nevetnek, az arcát még mindig sál takarja.
Vasil Dimitrov
INAKTÍV



RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2015. január 5. 22:27 Ugrás a poszthoz


Nagyon szereti, ha széllel szemben korizik, mert úgy érzi, hogy legyőzheti az elemeket, na nem a ceruzákat… Most is így tesz, legtöbbet széllel szemben megy, és igyekszik kihasználni minden tudását, néha leguggol, vagy éppen, mint a motorosok, a kanyarnál leteszi a kesztyűs kezét. Tesz még pár kört és nem kört, keresztbe-kasul bejárja a pályát, élvezi, hogy ilyen nagy és kevesen vannak rajta. Még az is lehet, hogy éjszakára kint marad, és akkor jó fáradtan teszi el magát holnapra. A maradással nincs gond, hiszen a pálya ki van világítva, alig marad egy-egy sötét folt a jégen, de azt már elfoglalták a nyalakodó párocskák.
Ami fura lesz hirtelen neki, hogy Michelle újra az útjába akad, de ennek ő örül. Főleg azért, mert őt már ismeri, még ha csak kicsit is, de van mibe kapaszkodnia… nem, nem kövér a lány. Befékez elé, és a rellonos természetes ehhez is megjegyzést fűz köszönés helyett. Vasil kezdi megszokni ezt a stílust, nem veszi magára, és egyébként is volt már neki rosszabb is. Nem felejtette el, hogy a tesója tabu, ezért nem is kezd ezzel. Ráadásul a másik Michelle lehet, hogy jobb stílusú, ki tudja? Szentül meg van győződve arról, hogy a lánynak azonos nemű az ikre. Mi más lehetne?
- Éppen rád gondoltam, ahogy megláttalak – kuncog az orra alatt, és hátrafelé korcsolyázik, felveszi a másik tempóját. A pálya már dalol a korcsolyái alatt, egészen pontosan ismeri annak határait, így figyelhet a másikra is anélkül, hogy perecárus lenne. Vasil bár elég visszahúzódó típus, valahogy a rellonos kihozta belőle, hogy mellette ne legyen annyira az. Az is kezd veszélyessé válni, hogy mostanában többet van az ő társaságában, mint a háztársaiéban. Még a végén kinézik közülük.
- Szóval hiányoztam? – emelgeti meg a szemöldökét, majd egy ügyes mozdulattal Michelle mellé pördül, 180 fokot fordulva. Talán a mai nap is tartogat még meglepetéseket, ebben reménykedik. A rellonos morcinak tűnik kicsit, ő pedig nem szeretne kellemetlen ismerős lenni. Jobb is, ha nem húzza ki mindig a gyufát, nemde?
- De ha zavarlak, elhúzok… melletted – kacag jóízűen, és egy kicsit gyorsít a tempóján. Nem könnyű megfelelni az elvárásoknak, na.
Vasil Dimitrov
INAKTÍV



RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2015. január 5. 23:12 Ugrás a poszthoz


Michelle, Michelle. Lesz ez még rosszabb is, csak Vasil nyíljon ki, mint a svájci bicska.
- Persze, van ám olyan is, képzeld. Bár ritka - emelgeti meg a szemöldökeit újra, de most kacagni is kezd. Hazugság lenne azt állítani, hogy nem tetszik neki a francia fruska, ahogy a konyhában nevezte, és más is hazudik, ha nem így gondol Michelle-ről. Szép lány, el kell ismerni, Vasil pedig elismerte már az első másodpercben. Nem gondolt még semmi közelebbit viszont vele, azon kívül, hogy barátok lehetnének. Vasilnak ez simán belefér, Michelle még próbál tiltakozni, ahogy látja. Elég optimista ahhoz Vasil, hogy a kisebb negatív jeleket félresöpörje az útból, így aztán persze, hogy nem veszi észre, hogy néha idegesítő tud lenni. Legalábbis, ha már barátokat akar szerezni, talán egy kicsit visszafogottabban kéne csinálnia, és kellemes órás beszélgetésekbe bonyolódnia a világ nagy dolgairól a másikkal. Na, ezt nem fogják tőle megkapni, mert abba simán belealudna. Ha viszont lélekemelő dolgokról van szó, abba nagyon is aktív, mint például a mai korizás.
- Akkor mégiscsak szerencsés a találkozás, majd meghálálod – ugratja a szőkeséget, és próbál mellette maradni, egyelőre sikerül is neki. El kell ismernie, hogy bármennyire is vannak olyan dolgok, amiket nem szeret Michelle-ben, a többi viszont nagyon mókás és jót tesz neki. Ezek nem nagy dolgok, mármint a negatívak, és eddig semmi bosszantót nem látott még a lányból… vagy csak nem sikerül észrevennie azokat. Így van ez, mindenki hajlamos elnézni dolgokat egy darabig, Vasil egy kicsit tovább.
Michelle szavaira kiszabadítja az arcát a sál alól, és nagyon komoly képet vág. Már-már unalmasat, és így folytatja a korizást, próbálva tartania Venant lány tempóját.
- Így jó? – kérdezi elszántan, a keménysége pedig arra korlátozódik, hogy ne röhögje el korán magát. Nézi a kék lélektükröket, de a szája sarka, meg megremeg, a visszafojtott nevetéstől. Vállal belebokszol a másik vállába, jelezvén, hogy várja a választ, a tekintete is kérdővé válik. Közben azon gondolkodik még, hogy mikor kell kanyarodni, mert éppen elfelejtette, hogy merre járnak, de a világért sem vennél le a szemeit a szöszijéről.
Vasil Dimitrov
INAKTÍV



RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2015. január 12. 23:57 Ugrás a poszthoz


Már csak sóhajt egyet, „háhhh”, a hideg levegő pedig beáramlik az arcába, nem volt okos dolog a hidegben véleményt nyilvánítania. Michelle szerinte tudja magáról, hogy csinos, de azért nem gondolta Vasil, hogy ezt a lány hangoztatni is fogja. Nem válaszol, mert tudja, hogy lenne viszontválasz is, ennyi elég Michelleről, még a végén azt hiszi, hogy érdekli őt. Az nagyon veszélyes dolog, a bolgár is tisztában van ezzel.
- Nem tudom, majd megírom bagolyban – vonja meg a vállát, félmosollyal az arcán. Nem gondolta komolyan, de ez a francia lány már megint túlkérdez. Nem érti, miért nem lehet csak hümmögni a szavaira valamit, vagy nyelvet nyújtani, bánja is ő. Nem, mindig válaszolni kell valamit, hogy végül Vasil ne tudjon értelmesen megnyilvánulni, még ilyet!
De most már komoly lesz, tényleg! Nagyon megrendszabályozza az arcát, és igazán megerőlteti magát, hogy ne tűnjön viccesnek, vagy nem komolynak. Sajnos nem sikerül neki, Michelle újból nevetni kezd, és Vasil sem bírja tovább, ő is azt teszi. Közben a szőke kanyarodni kezd, a bolgár újonc kapcsol, és ő is ívet vesz fel a korcsolyáján keresztül.
Egy másik történet is kapcsolódik most ide. Nagy Irénke az édesanyjával tölti a délelőttöt. Irénke még csak 6 éves, de máris imád minden rosszaságot csinálni, tehát lerúgni a más által készített hóember fejét, beletapicskolni a sárba kézzel és lábbal egyaránt, és édesanyját is az őrületbe kergetni az „anya vedd meg ezt is!” papagáj-módjára szajkózott ismétlésével. Szóval, a mai nap is kint sétáltak, amikor is Irénke egy csodás kavicsot látott meg a kissé fagyott sárkupac tetején. Azonnal rávette magát miután kitépte kis mancsát anyukája kezéből, és már fekve húzta, vonta a legújabb „kincsét”. Persze a mama máris rohant, hogy közölje csemetéjével, hogy nem éppen megfelelő a sáros földön fetrengeni, de addigra Irénke már egy marék sárral együtt a zsebébe is tömködte a kavicsot. Egy kis idő és fejmosás múlva, már mindketten vígan korcsolyáznak körbe-körbe az ideiglenesen kialakított bogolyfalvi korcsolyapályán. Irénke viszont éppen nincs jókedvében, mert az édesanyja még mindig próbálja elmagyarázni, hogy egy kavicsért kár volt összesározni ezt a gyönyörű kisruhát. A kislány ekkor unja meg az egészet és akkor egy „jó van, nem kell naaaaaaaaaa, haggyjááá má” felkiáltással kivágja a jégre a kavicsot és a sarat.
Történetesen ez a mozdulat olyan sikeres, hogy Vasil korcsolyája a sáron hirtelen elveszti súrlódását, a fiú pedig, belekapva Michellebe, szépen magára rántja a szőkeséget. Természetesen a fiút nem hátráltatja az meg, hogy ő most a palánk felé csúszik hatalmas erővel, inkább bepánikol, hogy a másiknak ebből komolyabb baja lehet. Végül a pár kilométer per órás száguldás nullára csökken, de még mielőtt elájulna Vasil a becsapódástól, így szól a kék szemekhez.
- Máskor kedvesebben próbálkozz – nyögi mosolyogva, majd elveszti az eszméletét.
Utoljára módosította:Vasil Dimitrov, 2015. január 14. 10:16
Vasil Dimitrov
INAKTÍV



RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2015. január 13. 20:37 Ugrás a poszthoz


Fura szagokat érez és csendet. A feje elég keményen fáj, pedig érzi, hogy kissé le vannak tompítva az érzékei. A szemei még nem nyílnak ki, előbb elgondolkodik, hogy mi is van most vele és hol lehet. ~ Mi is volt az előbb? Tél, hideg, korcsolya, Michelle. Áhh, a szőke francia fruska! Majd megtanítom korizni rendesen, mert ez nem az igazi, hehe. Milyen kis jó fej volt és… Áhhhá! Elestünk. ~ Emlékszik már vissza, ezek szerint beüthette a fejét, különben miért is fájna. Na meg a háta és a keze sem épp fájdalommentes, a dereka is beütődhetett… szóval a félig oldalt és hátra eshetett. Még mondott is valamit neki, mielőtt elájult, mit is? Mindegy, most valami puhábban és melegebb dolgon fekszik, mint a jég, ideje megtudni, hogy hol van. Kinyitja a szemét és meglátja a szőkét, éppen elgondolkodva néz másfelé. Vajon miért van vele, talán történt valami más is? Vagy esetleg ő hozta ide, vagy épp a szőkénél vannak, és azt várja, hogy elküldhesse? Talán nem így van, hiszen Vasil úgy gondolja, hogy jóban vannak. Emellett azt érzi, hogy valami van a kezében, de csak azt tudja, hogy puha valami, egyelőre nem nézi meg mi az. Körbepillant amennyire csak lehetséges, valami szobában lehetnek, de gőze sincs hol. Az illatok a gyengélkedőt sugallják, de még sosem járt a Bagolykő elfekvőjében.
- Helló Michelle – szól, de ennek a két szónak a 70%-a hallatszik csak szétszabdalva. Kissé kiszáradt a torka, meg is köszörüli, és közben automatikusan szorítja össze a kezeit. A bal kezében viszont még mindig ott van valami, ami Michelle keze lehet, jön rá hirtelen, így gyorsan elengedi a szorításból a másik kezét.
- Miért nem a koripályán vagyunk? Ennyire súlyos? – néz a lányra, majd hirtelen remek ötlettől vezérelve megpróbál felülni, ezzel együtt pedig jó nagy fájdalom-szőnyegbombázás éri a testét, amire hangosan felszisszen, de a mozdulatot nem kívánja abbahagyni.
Vasil Dimitrov
INAKTÍV



RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2015. január 13. 21:31 Ugrás a poszthoz


- Bolgár bika? Bár azok is elvesztik a fejüket, ha olyat látnak… - vigyorog a szőkére egy pillanatig, de a mindenféle fájdalom sajnos nyugalomra inti és koncentrációra. Arra kell összpontosítania, hogy ne fájjon az egész teste, nem jó elesni a koripályán, főleg úgy, ahogy arra is figyelsz, hogy a fejedet is jól bevágd. Michelle elengedi a kezét, ezek szerint valami Chi-t áramoltathatott belé, ezért van jobban. Minden más csak kitaláció.
- Az előbbire rájöttem, a másodikban még nem vagyok biztos - fintorodik el, nem szeret gyengének látszani, főleg egy lány előtt. Bulgáriában ezt nem tehette volna meg büntetlenül, de látszik, hogy lazul a gyeplő, és itt kimutathatja azt is, ha fáj valamije. Ezért meg is próbálkozik egy felkeléssel, de nem a Birodalom ellen, csak úgy, az ágyból. Michelle ezt nem hagyja, Vasil pedig annyira nem ellenkezik, hiszen mindene belesajdul az okos mozdulatára.
- Jól van anyu! Maradok, ha már ilyen szépen kérsz – rázza meg a fejét áldühösen, belül meg örül, hogy Michelle ilyen figyelmes vele. Miért is örül neki? Nem tudná megmondani, csak, ha mélyen magába nézne, az meg ugye gusztustalan. Szóval egyelőre nem gondol nagyon másra, csak magára, a fájdalmára és arra, hogy itt kell maradnia. Bár, ha Michelle is marad, akkor annyira nem is gond. Kezdi megszokni a lány közelségét, valahogy mindig összeakadnak az útjaik. Azt nem tudja, hogy ez mennyire idegesítő lehet a másiknak, de őt feldobja a szőke lány jelenléte. Szerencsére csak a kedvét, különben elég fájdalmas zuhanása lenne, ma már másodjára.
- Nagyon szívesen! Mit is? – néz rá értetlenül, most nem forognak olyan jól a fogaskerekek. – Egyébként gondolom te hoztál be, szóval én köszönöm neked. Remélem megérte a fáradságot – egy hálás, kedvesebb mosolyt küld most Michelle felé, tényleg hálás mindenért. Biztosan behozta volna más is, és ha így is történt már itt hagyta volna. Látja, hogy a gyertyák égnek, tehát már este van, sokat lehetett ájult. Viszont nem akar visszaélni a másik jóindulatával sem.
- Egy kis vizet kaphatnék, kérlek?! – kérleli a rellonost, reméli, hogy gyorsan meg is kapja, és egy kicsit enyhítheti a száraz torkát.
- Amúgy menj csak, megleszek már, biztosan dolgod van. Én meg elfeküdgetek itt még egy darabig. Így is sokkal tartozom már neked – mondja mosolyogva, majd behunyja a szemeit egy kicsit. Úgy érzi, hogy így azért jobb.
Vasil Dimitrov
INAKTÍV



RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2015. január 13. 22:28 Ugrás a poszthoz


A humorérzéke, az a kevés, ami van, nem veszett el teljesen. Így is tud simán hülyeségeket mondani, főleg, ha a fejében is megkavarodott a húslé. Biztosan tudja, hogy ma nem szabadul innen el, bár egy gyógyító sincs itt, hacsak nem nevezhetjük Michelle mosolyát annak.
Nem tud nyugton maradni, de a szőke lány nem hagy neki más lehetőséget, így visszafeküdvén a kényelmes ágyba csak egy kicsit szájkaratézni tud. A rellonos nem veszi zokon neki, még egy kicsit viccelődik is, Vasil elmosolyodik azonnal.
- Bélpoklos öreganyám van, ezt kell megélnem – kacag egy kicsit, de minden mozdulat apró fájdalomingert indít el a testében, így a nevetése is igen gyorsan „aú”-ba fordul. Elesett valamiért, de még mindig nem tudja, hogy mi lehetett a hiba, hiszen nem tűnt semmi szokatlannak. Talán egy manó kihúzta a lábát bosszúból a múltkori miatt.
- Á, értem. Azért nem fogom sűrűn bevállalni, eléggé gyorsan megszabadulhatnál tőlem. Az meg milyen rossz lenne már neked, nem? - széles vigyor, de most figyel arra, hogy csak az arca mozogjon, ő maga mozdulatlan maradjon. tulajdonképpen ez is elég hülyén néz ki, így a mai nap újabb lebőgés a szőke lány előtt. valahogy nem tud normális lenni mellette, mindig kihozza belőle a szerencsétlen énjét.
A pohár vizet elveszi és egy kissé ügyetlenül, de próbálkozik meginni fekve, nagyrészt sikerül is, csak pár csepp folyik az arcára, azt meg rövid időn belül letörli.
- Köszi, mindjárt jobb így beszélni, mint a sivatagszáraz torokkal – visszaadja a poharat, és a pálcája után kutakodik. Nyilván nincs most nála, de ilyenkor hova tehetik? Kissé bepánikol és közben megkérdezi a lányt, hogy hol éjszakázik.
- Csak nem büntetnek meg, ha a gyenguszról mész, nem? A mestertanoncoknak meg lehet közlekedni, vagy ezt rosszul olvastam? A pálcámat láttad valahol? – kérdezi kényelmetlenül, hiányzik neki. Hozzá nőtt már a mindennapjaihoz, hogy a közelében van. Már arra is gondolt, hogy wasserral fogja a vizet a szájába locsolni, akkor nem szorul más segítségére.
- Persze, ha szeretnél maradhatsz. Van itt üres ágy is, idetolhatnád és… - huncut mosoly villant. - … marha jót aludnánk egymás mellett – kacag egyet szívből, majd az újabb fájdalom hatására lenyugszik egy kicsit. Ez nem megy ma és nem kéne erőltetnie az egészet.
- Nem akarok itt izé lenni… de szívesen meghálálom ám, tényleg. Mondjuk megtanítalak korizni, hogy máskor jobban figyelhess – mosolyog, majd újra behunyja a szemeit. Most az egyszer nem kíváncsi rá, hogy milyen fejet vág a szőke szépség. Azért mégiscsak meggondolja magát, és kinyitja a szemeit, hogy lássa…
Vasil Dimitrov
INAKTÍV



RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2015. január 14. 10:52 Ugrás a poszthoz


- Nem érteni, érteni?! – sajnos Vasilnak még mindig nem jött össze ez a magyar nyelv. Ráadásul rájött, hogy nagyon bonyolult is lesz ezt normálisan elsajátítatnia és valószínűleg sosem fogja teljesen megérteni, vagy elsajátítani. Szorult helyzetéből egyelőre nincs kiút, úgyhogy üldögél a padlón, és várja a megoldást, vagy legalább valakit, aki ki tudja szabadítani.
Egy fénygömb jelenik meg tőle még elég messze, ami közeledni kezd. Talán szerencsés lesz és nem valami varázslat, hanem egy pálcát tartó diák, jobb esetben tanár. Rövid időn belül odaér hozzá egy nagyon vékony lány, és a hogylétéről érdeklődik.
- Szia! Nem oké, Vasil bent ragadt. Segítségezel? – elnézést kér egy mosollyal a helyzetre és a nyelvtudására való tekintettel. Érdekes, hogy szorult pozíciójában valahogy még a magyar is jobban jön le.
- Angolul tudsz? – na, ezt legalább már megtanulta, így könnyebb a kommunikáció. Ekkor viszont a kéz felteszi az első kérdését, úgy látszik annyira nem intelligens, hogy megértsen mindent. Vagy csak Vasil beszél érthetetlenül.
- Köztudottan könnyűszerrel kenhető, kosztolni kocából, kacsából készíthető, kurrens kifejezés kedvünket keltőkre, kártyajátékként közismert különben – beszél a kéz, Vasil pedig megforgatja a szemeit.
- Te értetted? Ez nekem kínai – ezt már angolul mondja. Lehet, hogy megfejtést akkor sem tudná, ha felfogta volna a mondat jelentését, így legalább nem vérez el egy lány előtt. Újra végignéz a másikon, aki hihetetlenül sovány, a vékony karjai, és szinte az arcára tapadt bőre felállítja a szőrt a bolgár karjain. Nem akar tapintatlan lenni, ezért nem kérdez rá. Egyébként is egy lánynak ilyet mondani, hogy szerinte túl sovány… még sosem jött be, az viszont nem lenne jó, ha a legújabb ismerőse itt hagyná. vasil mindig ilyen kis álmodozó volt, hogy akivel találkozott, az már jó ismerőse azonnal, ezért egyszer megüti majd a bokáját bizonyosan. Most csak fájlalja egy kicsit.
Vasil Dimitrov
INAKTÍV



RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2015. március 9. 19:53 Ugrás a poszthoz


Tegnap este érkezett Vasilhoz egy levél Michelle-től, amiben nagyjából ennyi állt:
„Vasil!

Holnap a kviddicspályán, délután kettőkor.
Hozzál felszerelést. Nem lesz kegyelem.

Michelle”

Nos, a bolgár egyből levágta, hogy a lány kviddicsezni akar. Ez nem rossz ötlet, bár ketten nem sok mindent tudnak tenni majd, viszont Vasil fontolgatja, hogy belép a Navine csapatába jövőre. Úgyis edzőképzésen van, nem árt, ha a gyakorlatban is próbálkozik valami ilyesfélével. Mivel Lucával már összebarátkozott, talán kidolgozhat néhány feladatot, amit a lány élesben kipróbáltathat velük. Egy a lényeg, hogy a beígért, illetve megnyert találka mára volt kiírva, viszont tegnap még nem volt a fiúnak felszerelése ehhez. Egy iskolai seprűt sikerült kikölcsönöznie – szintén Luca segített neki ebben, viszont felszerelése nem volt. Ezért elment a kviddicsboltba és beszerzett egy talárt, meg védőfelszerelést magának, szerencséjére volt a méretében. A mai nap tehát eddig azzal telt, hogy meglegyen a ruhája. Repülni nem repült olyan régen, de nem mondhatná, hogy hű de nagy tapasztalata van. Szerencsére azért kiképezték őt szó szerint, tehát biztonságosan üli meg a seprűt, de komolyabb, vagy veszélyesebb manőverbe nem fog belemenni egyelőre. Az öltözőben eltartott egy darabig, amíg felöltötte magára új ruháját, és még a tükörben is megcsodálta magát. ~ Egész fess. ~ Mosolyog magában, majd legyint egyet. Úgysem ez számít. Arra azért kíváncsi, hogy Michelle mennyire jó kviddicses. Apropó, rellonos francia szőke. Nem tette még mindig túl és helyre magában a múltkori esetet, de aztán arra jutott, hogy szimpatikusak egymásnak, ha már ennyire kitárulkoztak a másiknak. Na és a csók. Az jó volt, talán túlságosan is szívet dobogtató, és meglepő. Ráadásul ő volt a meglepetés okozó, a szöszke meg a provokáló. Jól megérdemelték mind a ketten.
De most úgy kéne tennie, mintha nem okozott volna neki túl komoly lelki traumát az egész, igaz pozitív értelemben.
Kimegy hát a pályára és megnézi, hogy ittvan-e már a Venant lány, és persze most ő késett. Pedig szeret ott lenni időben, de mégsem sikerült ez ma neki.
Lentről integet a lánynak, hátha meglátja, de az veszélyes manőverbe kezd, viszont a végén profin megfogja az egészet. Viszont Vasil szíve megugrott, meg is vakarja a fejét, hogy ez már ciki. Megvárja, amíg Michelle hozzászól, vagy leszáll mellé.
- Mi lesz a mai program francica? – mondja vigyorogva, és sok mindenre fel van készülve. Fél szemmel már rejtett gurkókat keres, de egyelőre nem talál semmit.
- Amúgy, szia! Szóval hiányoztam mi? – szemtelenkedik egy kicsit.
Vasil Dimitrov
INAKTÍV



RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2015. március 9. 20:44 Ugrás a poszthoz



- Nem vagyok vashiányos. Jaj, téged sehogy se lehet hívni. Mich – fúj egyet kicsit fintorogva és játékosan megsértődve, pedig ő úgy képzeli, hogy nagyszerű beceneveket alkotott a rellonosnak. Egyébként sem mondja társaságban, csak ha kettesben vannak néha, az meg ugye nem is olyan sok idő. Habár… ha belegondol, mostanában egész sokat találkozgattak, így vagy úgy.
- Tudtam én – elégedett vigyor, majd elgondolkodik egy pillanatra. – Edzőiben… játékosként meg mondjuk hajtó. Igen az jó lesz. A gurkó még ütővel is kinyír szerintem, védeni meg nem tudok. Mondjuk a dobásomon is van még mit csiszolni… na ezért leszek inkább edző – felnevet, az önirónia hasznos dolog, neki meg van bőven. Nem baj az, kell egy kicsit a gyakorlatban is próbálkozni majd, szóval Michelle kérésére felpattan a seprűre és megy pár iskolakört, ahogy azt tanítják.
- Kergethetlek egy kicsit? – úgyis igen lesz a válasz, szóval megindul a lány nyomába. Egyébként is jobb nézni a csinos hátsót, mint csak úgy repdesni. Reméli, hogy nem fognak egymás ellen játszani, mert az nem lenne fair vele szemben… nem beszélve a többi diákról. Ajaj, túl sok itt a kedves ember, és túl sok érzelmet közvetít neki Michelle látványa. Egy idő után próbálja kiismerni a másikat, és elé vágni, de nem igazán megy még ez neki. Amikor néha látja az arcát, kissé görcsösnek ítéli meg őt, úgyhogy egy kis idő múlva megáll, és bevárja a másikat az egyik karikánál.
- Te, el fogod törni a nyelet. Kicsit lazábban kellene… heh, tényleg edzőnek készülök, bocsi. Bár még szinte alig tudok valamit, de tényleg csináld lazábban, a vakmerőséget meg nem kell erőltetni még. Amúgy meg ügyes vagy, ügyesebb, mint én – szerénykedik, de neki sosem volt problémája bevallani az igazat. Bár nem mérték össze az erejüket, ez nem korcsolya, itt jóval kevesebb a tapasztalata. De azért nem fogja feladni, ha valami versenybe kezdenek.
- Te milyen pozícióban leszel? – érdeklődik, mert akkor valami olyasmit kellene játszani. Most, ahogy gondolkodik, eszébe jut a levélke.
- Szóval mit játszunk, Mich? – kihangsúlyozza a becenevet, de azért elégedett vigyorral lebeg a seprűn a lánnyal szemben.
Vasil Dimitrov
INAKTÍV



RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2015. március 10. 21:22 Ugrás a poszthoz

Добър вечер!

Na, mi a helyzet itt? *nézelődik*
Vasil Dimitrov
INAKTÍV



RPG hsz: 98
Összes hsz: 389
Írta: 2015. március 10. 21:25 Ugrás a poszthoz

Azt nem hiszem, éhen halnál Shocked
vagy van belőle több? *érdeklődve nézi a tekeredő gyűrűsférget*
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Vasil Dimitrov összes hozzászólása (96 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 » Fel