28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Aaron E. Blake összes RPG hozzászólása (75 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Le
Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2014. december 25. 21:17 Ugrás a poszthoz

Grace Erin Green
Budanekeresd, valamikor a téli szünetben

Már az ötödik üzletből lépek ki tanácstalan arckifejezéssel, mikor megpillantok egy idegesen felém tekingető alakot az egyik sikátor szájánál. Ezek szerint már elterjedt a híre, hogy egy idegen fickó keresgél a környéken. Úgy sejtem, hamarosan kiugrasztom a nyulat a bokorból.
Egyébként dolgozom, egyértelműen, hiszen karácsonyi szünet van. Szüleim valahol Afrika déli részén kutatnak valami után, üzentek, hogy idén se jönnek haza. Még szerencse, jelenleg jobb dolgom is van, mint eljátszani a kedvükért a jóskisfiút. Még meg kell szoknom az új országot, a helyet, be kell jelentkeznem az iskolába, intéznem az ösztöndíjat. És, hogy legyen miből élnem, végzem a cég által kiadott munkákat. Most éppen egy ritka ereklye után kutatok. Nem sok feljegyzés maradt utána, de néhány hete feltűnt egy árverésen. Elmentem rá, hogy megszerezzem a cég számára, de végül az ereklye nem tűnt fel. Azt rebesgették, hogy valaki fű alatt megvette a tulajdonostól nem semmi pénzért.
Természetesen nekem még mindig feladatom megszerezni a tárgyat, így hát most Budanekeresd bizonyos boltjaiban kérdezősködöm, persze nem mintha azt gondolnám, hogy valaki elárulja nekem a titokzatos vevőt. De abban biztos vagyok, hogy a hírem eljuthat hozzá. Meg az esetleges riválisaihoz. Meg az olyanokhoz, akik szívesen végeznek piszkos munkát jó pénzért. A sikátor melletti fickó pont ilyennek tűnik. El is indulok felé, de amint észreveszi a közeledésem, igyekszik elillanni. Futni kezdek felé, de a karácsonyi bevásárlást intéző emberek tömegében elég nehéz előrejutni. Mire a sikátor bejáratához érek, már nincs ott senki. Káromkodni lenne kedvem, de nem teszem. Fontos a látszat.
Hirtelen fordulok vissza, ami hibának bizonyul, mert így nekimegyek egy lánynak. Igyekszem elkapni a karját, hogy ne essen el, és közben még bocsánatot is kérek. Nem hiányzik, hogy magamra haragítsam, és így nagyobb figyelmet vonjak magamra, mint az hasznos lenne a helyzetemben.
Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2014. december 25. 22:33 Ugrás a poszthoz

Neviczky Eszter
Üstösd, a Neviczky rezidencia

Arra az időre, amíg még nem járok suliba, illetve órákra, teljesen betábláztattam minden pillanatomat a cég helyi közvetítőjével, elvégre az a pénz nem fog rosszul jönni. Ráadásul a kapcsolatok kiépítését sem lehet elég korán elkezdeni.
Ma egy híresen - vagy éppen hírhedten - aranyvérű családtól kell megszereznem egy különleges tárgyat. Persze előbb ellenőrizni fogom, hogy valóban az-e, aminek mondják. Ezeknél a több évszázada létező családoknál előfordul, hogy az ereklyéket időközben eladják, vagy éppen ellopják tőlük, ők pedig a későbbiekben egy hamissal helyettesítik, hogy továbbra is legyen mivel felvágni az ismerősök előtt. Na, meg mert ciki lenne bevallani, hogy már nincs meg.
Az én dolgom ellenőrizni, hogy valódi-e a tárgy, aztán, ha beigazolódik, akkor megvásárolni a jelenlegi tulajdonostól. Mivel mindenhova felkészülten megyek, igyekeztem a lehető legtöbb információt összegyűjteni a családról. Találtam nem túl hízelgő dolgokat is, ezeket a témákat ajánlatos kerülni az este során.
Elegáns dísztalárban érkezem az épület elé, bár jobban kedvelem a mugli viseletet, tisztában vagyok vele, hogy Neviczkyék nagyon is vértisztelő család, alapból szóba sem állnának egy magamfajta sárvérűvel. Persze semmiképpen nem fogom az orrukra kötni a származásomat. A munkámat jöttem végezni, számomra sokkal fontosabb a teljesítmény és a tehetség, mint a vér és a születés. Ezt az elvemet sem előttük fogom kitárgyalni. Tudom, mit kell és szabad tennem, és azzal is tisztában vagyok, mit tilos.
Az ajtóhoz lépek és megfogom a kopogtatót. Kétszer koppintok vele a vastag faajtóra, majd várom, hogy beengedjenek.
Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2014. december 25. 23:42 Ugrás a poszthoz

Grace Erin Green
Budanekeresd, valamikor a téli szünetben

Általában vallom, hogy mindig az udvariasság és a tisztelet megadása a legcélravezetőbb. Az, hogy az ember közben magában mit gondol, lényegtelen. Csak kifelé viselkedjen úgy, ahogy az elvárható. Emiatt ritkán villantom ki valódi személyiségemet, elvégre a szívtelenség és érzéketlenség egyáltalán nem pozitív tulajdonságok, legalábbis társadalmi szempontból.
Így hát, amikor az általam letarolt, de az eséstől megmentett lány rám förmed, először nem is tudok mit válaszolni neki. Illetve hát tudnék, de az, ami kijönne a számon, biztosan nem tetszene neki, és cseppet sem illik a kulturált viselkedés normái közé.
Már-már ott hagynám a fruskát, mert kicsit sem érdekel a nyavalygása, de akkor ő akar faképnél hagyni. Azt már nem hagyhatom! Azok után, hogy ilyen lealacsonyítóan beszélt velem, a legkevesebb, hogy vállalja a következményeket. Ha én tahó vagyok, akkor tudom, hogy viszonzásul bunkóságokat fognak nekem is mondani, olyankor fel vagyok rá készülve, és igazából kicsit sem érdekel. De ott maradok és végighallgatom, persze csak, ha érdemes. Egy rakás káromkodást azért én se várok ki.
- Lehet, hogy tudnék vigyázni, na, de rád minek? - szólok utána, nehogy már jól érezze magát. - Már majdnem azt hittem, hogy egy nőnek mentem neki, de kiderült, hogy csak egy fruskának.
Még ajkaimat is biggyesztem, hogy, ha netán visszafordulna, lássa mennyire csalódott is vagyok. Sértegetni mindenki tud, de mindenki vállalja is érte a következményeket. Vagy, ahogy a mondás is szól, most szépen egye meg, amit főzött.
- Ha tudtam volna, hogy egy fúriának mentem neki, hagytalak volna elesni, de nem is kapkodtam volna utánad. Az ilyennek a földön van a helye.
Egészen jól érzem magam. Az elszúrt lehetőség felett érzett csalódottságomon könnyen túlteszem magam, hiszen a sok tettetés után végre felszínre bukkanhat valódi személyiségem. Igazán felszabadító érzés.
Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2014. december 26. 00:01 Ugrás a poszthoz

Neviczky Eszter
Üstösd, a Neviczky rezidencia

Szinte azonnal bebocsáttatást nyerek a házba, ahol meglepetésemre nem a ház ura, hanem annak lánya fogad. Természetesen arcizmaimon uralkodok, nem hozom a fiatal nő tudomására csalódottságomat és csodálkozásomat. Mindenesetre egy gyors pillantással felmérem környezetemet és az előttem álló hölgyet. Elegáns ruhája örökösnőhöz illő, modora, mozdulatai ugyancsak. ~Végül is talán jobban is jártam így, mintha egy öregember fogadna, és az este folyamán úgyis találkozni fogok még Neviczky úrral.~ A gondolat épp csak átfut az agyamon, de már értelmét is veszti, hiszen Eszter a tudomásomra hozza, hogy ő nem csak a fogadásomra érkezett, ő az üzleti partner.
- Üdvözletem! - szorítom meg a kezét határozottan, de nem túl erősen, majd azonnal el is engedem. A nők általában nem szeretik, ha sokáig szorongatják a kezüket. - Aaron Edward Blake vagyok, és a Pandora Ereklyekutató Zrt.-től jöttem. Örvendek a szerencsének.
Bár bizonyára a nő pontosan tudja, hogy melyik cég küldött, mindig fontos már az elején tisztázni az egyértelműnek tűnő dolgokat, hogy elkerüljük a félreértéseket. Hiszen azok miatt később értékes időt veszíthetünk.
- Köszönöm - bólintok invitálására, majd követem a ház belseje felé a nőt. Út közben alaposabban is szemügyre veszem környezetemet, és be kell valljam, a pletykák, amik a család gazdagságáról terjengenek nemcsak, hogy nem túlzóak, de egyenesen szegényesek. Olyan ereklyéket pillantok meg, amelyekre bármelyik munkatársamnak felcsillanna a szeme és már dörzsölné is össze a tenyereit. Én megpróbálok uralkodni magamon, elvégre egy pénzsóvárnak tűnő alkalmazott az ilyen körökben nem számíthat túl sok jóra.
Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2014. december 26. 20:47 Ugrás a poszthoz

Grace Erin Green
Budanekeresd, valamikor a téli szünetben

~Jézusom! Ez a lány részeg. Vagy idióta. Különben mi a fenét röhögcsélne itt azon, hogy sejtése szerint amerikai vagyok. Már megint sikerült kifognom valami debilt.~ Ezek az első gondolataim, a kis hozzám intézett beszéde után jön még pár, továbbra sem túl hízelgőek a némberre nézve.
- Most komolyan a tegezést hozod fel, mint szálkát a jómodor szemében? Ha már mindenképpen kivetnivalót szeretnél találni a viselkedésemben, miért nem a logikusabbat, a fellökést mondod? Na, meg, ha az illemből indulunk ki, mint a britség egyik alapvető ismertetőjegye, akkor te sem vagy éppen a királynő udvartartásához való. Egy igazi hölgy sosem kiabál úgy, mint egy kocsis, hanem megköszöni szépen, hogy elkapták. Persze csak miután a fellökő illető elnézést kért tettéért.
~Neki áll feljebb. Nem hiszem el ezt a... Na, rá már nincsenek szalonképes kifejezések.~  
- Igazság szerint te pontosan egy kis maca vagy. Itt teszed az agyad, és konkrétan a semmin nyivákolsz. Lehet, hogy a szíved betonból van, és nem könnyű megsérteni, de nehogy azt hidd, hogy jobb, vagy több vagy mint bármelyik másik csaj. Nézz körül! Legalább tízet tudnék neked mutatni, akik olyanok, mint te, és még csak meg sem kell erőltetnem magam. Egyébként nem akarlak megsérteni, jobban mondva nem kell megsértenem téged. Megszólalsz, és elintézed saját magad.
Lesajnáló pillantással mérem végig a csajt. Ezek a legrosszabbak, akik azt hiszik, hogy különlegesek, aztán teljesen ugyanolyanok, mint a többi liba, cica és egyéb állatfajta.
- Egyébként tévedsz. Én nem élvezem. Távol áll tőlem ez a kifejezés. Inkább azt mondanám, nem érdekel. Nem érdekel, hogy te vagy bárki más mit gondol arról, hogyan beszélek veled. Általában több tisztelettel szoktam fordulni az emberekhez, de te aligha érdemled meg.
Látszik a lányon, hogy az okoska fejével azt hiszi, máris kiismert. Pedig aztán semmit nem tud rólam azon kívül, hogy nekimentem, és esetleg nem félek megbántani egy nőt. Még az amerikaiságomat is csak sejti. Mikor bemutatkozik, még véletlenül sem nyúlok a keze felé. Az ilyenektől minden kitelik, még egy orvtámadás is. Helyette finoman, elegánsan meghajtom a felsőtestem, miközben tekintetem le nem veszem róla. Ha már egyszer szóba jött a britség, nesze, én is tudok jólnevelt, sőt úri is lenni, ha akarok.
- Aaron Edward Blake, de talán kicsit későn jut eszedbe udvariasnak lenni. Most már senki nem hinné el, hogy van neveltetésed.
Csúfondáros arckifejezéssel még egyszer végigmérem. Nem az esetem. Akkor se lenne az, ha nem tudnám, hogy egy szöges kóróban is több finomság van, mint az ő lelkében. Bírom azokat, akik nem hagyják magukat, de annak, amit ő csinált, nem látom értelmét. Az ostobán cselekvőket ki nem állhatom. Ha már teszünk valamit, ésszel tegyük. Anélkül minek is tennénk bármit?
Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2014. december 26. 22:49 Ugrás a poszthoz

Catherine Alexis Rawen
Szalamanton, Valamikor a téli szünetben

Munka, munka, munka... Egész szép keresetre tettem már szert azóta, hogy az országba érkeztem, mert szinte minden feladatot elvállaltam, amit csak a helyi közvetítő adni tudott. De a mai melóm kész őrület. Az ereklyét, amit meg kéne szereznem éppen elhalászták az orrom elől, és most rohanok a fickó után, aki a kabátjában rejtegeti a kincset.
Ráadásul eléggé hasznos, de a társadalomra nézve veszélyes holmi jutott a pasas birtokába. Mindenáron meg kell szereznem, ez a feladatom. Meg is tennék mindent, de a karácsonyi roham lecsillapulta ellenére is még mindig rengetegen mászkálnak az utcákon, ami eléggé megnehezíti, hogy a férfi nyomában maradjak. Mindenesetre fizimiskáját már bevéstem az emlékezetembe, mostantól bárhol felismerem a tagot.
Követés közben embereket lökdösök félre, mások engem sodornak el, bocsánatot kérni nincs időm, de a többiek sem fárasztják magukat vele. Az előlem futó fickó most éppen olyan erősen taszít meg egy nőt, hogy az a földön köt ki. Ha ez egy szimpla helyzet lenne, felsegíteném őt, nem mintha érdekelne, hogy mi van vele, egyszerűen engedelmeskednék a társadalmi elvárásnak, ráadásul mindenki látná, hogy milyen jófej vagyok. A nő hálás lenne, talán még nagyobb előnyöm is származna a dologból. De meló közben nem teszek ilyen alapjában véve felesleges kitérőket. Ezért is vagyok sokkal eredményesebb, mint a kollégáim. Nem hagyom, hogy bármi elterelje a figyelmemet.
Ennek - és edzettségemnek - hála végre utolérem a pasast, megragadom a kabátját és... Egy nappaliban találom magam, ráadásul nem is ketten vagyunk. Ez a munka kezd egyre durvább lenni.
Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2014. december 26. 23:55 Ugrás a poszthoz

Neviczky Eszter
Üstösd, a Neviczky rezidencia

Nem panaszkodhatok, megfelelő fogadtatásban részesülök, partnerem pedig nemcsak fiatal és csinos, de látszik rajta, hogy milyen körülmények között nőtt fel. Egyelőre azonban még várok valamire, hogy eldönthessem, örülök-e ténylegesen annak, hogy nem a család fejével kell tárgyalnom. Ez pedig nem más, mint az intelligencia. Egy üzleti megállapodásnál nem árt, ha van a partner fejében némi ész. Én másokkal ellentétben nem élvezem, ha ostoba alakoktól szedhetem el bagóért a kincseiket, nekem kell a kihívás. Remélem, hogy a Neviczky hölgy nemcsak mutatós, de agy dolgában is el van eresztve.
- Három éve. Még az iskola mellett, az amerikai részlegen kezdtem el dolgozni - válaszolok, majd a kérésre le is ülök, de a kínálást elutasítom. - Köszönöm, nem kérek semmit.
Valójában munka közben szigorúan tilos bármit is elfogadni az ügyféltől. Főleg azóta, hogy nem egy kollégámat elaltatták, illetve különféle trükkös bájitalokat csempésztek a kínálnivalókba, amiket aztán az idióták elfogadva és megkóstolva egészen röhejes egyezményeket írtak alá. A főnökeink a hajukat tépték. Még szerencse, hogy én már korábban sem fogadtam el semmit azoktól, akikkel tárgyalni kényszerültem.
Képességeim méltatására nem szólok semmit, arcizmom sem rezdül. Nem most van itt az ideje, hogy elégedetten megveregessem a vállamat. Büszke vagyok az eredményeimre, de a nagyképűség sok emberben visszatetszést kelt, ezért kerülni kell az erre utaló jeleket és viselkedést. Annál is inkább, mivel a hölgy szakmai felkészültségemet is tesztelni óhajtja. Egy elégedett vigyor a dicséret hallatán, és máris lerombolhatnám a képet, ami a megfontolt üzletemberé, és aminek az építgetésén éppen fáradozom.
- A serleg ezüstből készült ötvösremek. Üstösdön készült nem sokkal a város alapítása után. Egy bajor hercegnőnek szánták esküvői ajándékként, és a város akkori vezetősége rendelte egy igencsak híres mestertől. A feljegyzések szerint a serleg leleplezi a hűtleneket, mégpedig oly módon, hogy, ha olyan fogja a kezébe, aki megcsalta párját, akkor a kupában lévő folyadék feketére színeződik. Amennyiben sikerül rávenni, hogy beleigyon, még be is fogja ismerni tettét. Érdekessége, hogy nem csak a házastársi hűtlenséget, de mindenféle csalást és árulást leleplez. A XVIII. század környékén a muglik kezére került, és egészen a XIX. század végéig múzeumokban és kiállításokon mutogatták. 1884-ben nyoma veszett és egészen 2001. április 15-éig fel sem tűnt. Ezen a napon egy amerikai aukción több, mint 800 ezer dollárért vette meg egy anonim személy. Elég sokáig tartott az ön édesapjának a nyomára bukkanni. A kupát egyébként Ruby-serlegnek is hívják, bár a köznép között egyéb nevei is elterjedtek. A bajor hercegnőt Christine Rubynak hívták, innen a név.
Elhallgatok, várom az ítéletet. Amennyiben kiderül, hogy ez nem az a kupa, amit keresek, azonnal tovább is állhatok. Ez esetben a felettesemnek kell elszámolnia a főnökeivel.
Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2014. december 27. 00:17 Ugrás a poszthoz

Catherine Alexis Rawen
Szalamanton, Valamikor a téli szünetben

A fickó értetlenül fordul felénk, majd arcán átsuhan a félelem. Szívesen remélném, hogy tőlem retteg, de érzem, nem ilyen egyszerű a dolog. Mellettem pedig egy ismeretlen lány áll, szavaiból és viselkedéséből úgy gondolom, hogy egy vétlen járókelő Szalamantonból.
- Ne sipítozz, nincs gáz! - próbálom elejét venni a hisztériának, majd a fickóhoz fordulok, elvégre a munka fontosabb a csajnál. - Mi lenne, ha most odaadnád azt a dolgot, utána pedig visszavinnél minket? Te sem akarhatod, hogy emberrablás legyen a vége. Az itteni börtönök sem jobb hírűek, mint az amerikaiak.
- Nem tehetem - leheli rémülten a pasas még jobban magához szorítva a csomagot, benne az áhított tárggyal. - El kell tűnnötök innen, azonnal!
- Mennénk, de a jogsit még nem szereztem meg. Kicsit sűrű volt az életem akkoriban, amikor a többiek hoppanálni tanultak - vonom meg a vállam, bár abban is biztos vagyok, hogy még, ha megtehetném, se mennék el most, amikor végre megszerezhetném a cuccot. Egyébként a sűrű jelző egészen enyhe kifejezés arra, hogy az ember ereklyekutató továbbképzésen vesz részt Szibériában.
- Mit szólnál hozzá, ha te vinnél vissza minket? Hacsak nem akarod, hogy a csaj idegösszeomlást kapjon - intek a vöröske felé, hátha ezzel az érvvel már leveszem a férfit a lábáról.
De nem, ő csak rázza a fejét, szorongatja az ereklyét, és hátrálni kezd az ajtó felé. Azt meg csak nem hagyhatom, hogy megint lelépjen. Elindulok utána, de alig teszek meg egy lépést, mikor nyílik az ajtó és belép rajta négy ember. Három magas, izmos, kivont pálcával, köztük pedig egy alacsony kopasz emberke drágának tűnő dísztalárban. Kezdem úgy érezni, hogy nagyon rossz helyre kerültünk a kiscsajjal.
Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2014. december 27. 14:28 Ugrás a poszthoz

Neviczky Eszter
Üstösd, a Neviczky rezidencia

Kérdése elgondolkoztat néhány pillanatra. Igaz, hogy az egyetlen dolog az életemben, amit szeretek, az ereklyekutatás, de mikor elkezdtem, még nem tudhattam, hogy ennyire vonzódni fogok ehhez a munkához. Megélhetési gondjaim sosem voltak, szóval mint pénzszerzési módra sem szorultam rá. Azt hiszem, csak unatkoztam, túl egyszerűek voltak a tantárgyak, valami izgalom kellett az életembe.
- Az egyik professzorom ajánlott be a cégnél, eredetileg csak diákmunkának indult. Aztán ott ragadtam. Tudja, mindenkinek kell valamiféle akció az életébe. Ha emellett még az ember kedveli a régi, gyakran felbecsülhetetlen értékű tárgyakat, már kész is a szenvedély.
Szerényen mosolygok, de a csillogást a szemeimből nem tudom eltüntetni, vagyis lehetetlen lepleznem, hogy imádom a munkámat. Bármi másról tudok hazudni, de az ereklyekutatás nem csak a szenvedélyem, ez az életem.
Nem is csoda, hogy átmegyek a teszten, de a kisasszonynak még vannak plusz információi, amiket feletteseimtől nem kaphattam meg, hiszen úgy tűnik erről egy igencsak szűk kör szerezhetett csak tudomást. Iszom a szavait, rögtön meg is jegyzem őket. Agyam rétegeiben fellapozom a megfelelő oldalt, és odakanyarítom jellegzetes betűimmel a Ruby-serlegre vonatkozó többi információ alá. Mostantól ezekre is emlékezni fogok a kupa kapcsán.
- Nekem nincsenek céljaim vele. A feladatom, hogy megvegyem önöktől, aztán átadjam a feletteseimnek. Az ő céljaik valószínűleg megegyeznek cégünk hitvallásával. Minden ereklyét biztonságba juttatunk, és megőrzünk. Úgy is mondhatnám, hogy elzárjuk Pandora szelencéjébe.
A kérdést igazán nem is értem. Tudom, hogy minden ember szokott hazudni. Az életünk folyamatos árulások és csalások láncolata. Amúgy sem tudom, mit kezdhetnék a serleggel. Ha valaki elárul, az nem lep meg, hiszen úgyis mindenkitől erre számítok. Ebben az esetben mi szükség is lenne a kupára? Az csak olyanoknak kell, akik másokra támaszkodnak. Én szeretek a saját lábaimon állni.
- Egyáltalán nem bánom. Egy szellemi kihívást sosem utasítanék vissza - bólintok komolyan a felvetésre. Elég sok kincset ismerek, akár képről, akár nevéről, akár történetéről, bár az is igaz, hogy főként a híresebbek és a nyugati ereklyék kerültek eddig a látókörömbe, így aztán előfordulhat, hogy egy speciálisan magyar vagy keleti, esetleg kevésbé ismert tárgy miatt befürdök a hölgy előtt. De kockáztatni kell, elvégre bátraké a szerencse.
Mivel beleegyeztem, a nő már mutatja is a tárgyat: pillantását követve én is megtekintem az antik hajtűt. Gyönyörűnek látom, ráadásul hallottam már róla, legalábbis úgy hiszem, ez volt az, amiről már olvastam egyszer régen egy kopottas, ősöreg könyvben. Érzem, hogy eláll a lélegzetem, de aztán nyelek egyet, és visszafordulok a hölgyhöz.
- Rebesgetik, hogy a Kínai Nagy Fal sárkányok segítségével épült fel. Az akkori császár felesége boszorkány volt, az ő tulajdona volt eredetileg a hajtű. Állítólag nagyon ügyes sárkányidomár volt, de a bájoláshoz is kitűnően értett. A hajtűt saját kezűleg készítette, és maga varázsolta el. Kínában hatalmas kultusza van a sárkányoknak, egyáltalán nem úgy állnak hozzájuk, mint Európában és a nyugati világban. Mifelénk vadállatoknak tartják őket, küzdenek ellenük a jelenben, és harcoltak ellenük a múltban. Keleten a sárkányokat tisztelik, szinte istenekként, bölcsnek tartják őket. Ebben nagy szerepe volt a hajtűnek is. Azzal elméletileg irányítani lehet a sárkányokat. Egyes források szerint csak bizonyos fajtájúakat. A nevét onnan kapta, hogy viselője állítólag látja mindazt, amit az irányított sárkány is. Illetve a hajtű kinézete is idézi egy sárkány szemét.
Ez már egy olyan ereklye, amit a saját polcomon is szívesen látnék. Persze, ha a feletteseim tudnák, hogy itt találják, már rég megpróbálták volna megszerezni. Bár az is lehet, hogy tettek rá kísérletet, de a Neviczky család túl kemény diónak bizonyult. Most már egészen más szemmel nézek az örökösnőre is: kíváncsian, szinte kérdőn. Egészen felkeltette az érdeklődésem, ez a ház valódi kincsesbánya lehet egy magamfajtának.
Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2014. december 27. 14:48 Ugrás a poszthoz

Grace Erin Green
Budanekeresd, valamikor a téli szünetben

~Nem is értem miért állok szóba vele. Az első utánaszólás szinte reflexből jött: ideges voltam az elszalasztott fickó miatt, és nem hagyhattam szó nélkül a pofázását. Na, de most, miért beszélek még mindig hozzá? Nem érzem úgy, hogy ennek lenne bármi értelme. Vagyis, talán éppen most kéne abbahagyni.~
Mivel ilyesfajta gondolatok járnak a fejemben, inkább hagyom is elúszni szavait, csak a szememet forgatom látványosan, de nem adok fel neki több labdát, egyedül pedig nehéz passzolgatni. Remélem, hogy mielőbb le fog kopni, megy a saját dolgára, én pedig megnézhetem, hogy néznek ki Budanekeresd sikátorai.
Egészen felélénkít a gondolat, hogy folytathatom a munkámat, és egyben megszabadulhatok a locsogó csajtól, de előtte még bemutatkozom, elvégre ő is megmondta a nevét, az ilyesmit általában illik viszonozni. Már fordulnék is el, de ekkor elkezd hápogni. ~Csak tudnám, mi baja van ennek a csirkének folyton?~
Felvont szemöldökkel nézek rá, várva, hogy kiderüljön, mi esett belé. Nem értem, miért gondolja azt, hogy a nevem szívatás lenne, de valószínűleg ez is valamilyen gyenge gúny akar lenni. Már éppen ráförmednék, amikor méltóztatik kinyögni, hogy ismer egy hasonló nevű embert. ~Na, bumm. És akkor mi van?~
- Aaron vagyok a nagybátyám, és Edward a nagyapám után. A Blake meg adott volt családilag. Még az is lehet, hogy valami távoli rokonom, de akár véletlen is lehet? Miért, amerikai az illető?
Mindezt unott fejjel kérdezem, mert valójában egyáltalán nem izgat fel, hogy létezik még egy Edward Blake ezen a világon. Valószínűleg vagyunk még így néhányan.
Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2014. december 27. 18:15 Ugrás a poszthoz

Grace Erin Green
Budanekeresd, valamikor a téli szünetben

Úgy látszik, a beszélgetésünk kezd kulturált mederbe terelődni, legalábbis már nem halmozzuk el egymást szebbnél szebb - a másik értelmi állapotára vonatkozó - bókokkal.
- Ebben az esetben az apja a lényeg, elvégre onnan örökli a nevet, nem? - világítok rá a történet fontos pontjára, miközben visszafogom magam, és még csak nem is teszek megjegyzést rá. Legalábbis fennhangon. - Még sosem érdekelt annyira a családfám, hogy kutassak a rokonaim után. Előfordulhat, hogy nem csupán a véletlen játéka a közös családnév. De a keresztnév biztosan, főleg, hogy korábban Edward Aaron Blake-ként használtam a nevem, nemrég álltam át a jelenlegire.
Bocsánatkérése miatt kissé feljebb húzódik a szemöldököm, nem igazán akarok hinni a füleimnek, viszont úgy látszik, a csajnak elege lett az ellenséges hangnemből. Persze valódi megbánást nem látok rajta, de az én bocsánatkérésem sem teljesen őszinte:
- Talán én is elragadtattam magam az előbb, de eléggé pocsék pillanatban sikerült összefutnunk.
Körülnézek, majd sóhajtok egyet. Nem igazán szeretnék további perceket eltölteni a lány társaságában, de nem szeretek ellenségeket sem szerezni, főleg nem egy nagyrészt még idegen országban. Sosem árt, ha az embernek vannak ismerősei mindenhol, akik jó szívvel gondolnak rá. De azok, akiket megbántottunk, bármikor keresztbe tehetnek. Ezért érdemes mindenkivel barátságosnak lenni.
- Ha megengedi - váltok én is magázódásra, elvégre, ha udvarias vagyok, fel kell vennem a lány "ritmusát". -, kezdjük elölről. Aaron Edward Blake vagyok, szolgálatára. Egy ereklyekutató cégnél dolgozom, jelenleg is éppen a munkámat végezném. Bocsánatot kérek amiért majdnem fellöktem, de éppen egy gyanús alakot üldöztem.
Álcám a helyén, bár talán vele szemben felesleges, hiszen már látta, mi van alatta. Ugyanakkor, ha kulturáltan viselkedünk mostantól, akkor muszáj a helyén tartanom az álarcot: az udvarias, kedves és jól nevelt férfiét. Mert rám valójában egyik jelző sem illik.
Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2014. december 29. 16:15 Ugrás a poszthoz

Grace Erin Green ^^ zárom soraim
Budanekeresd, valamikor a téli szünetben

Amilyen szerencsétlenül indult a társalgás, nem gondoltam volna, hogy sikerül normális mederbe terelni, de hát még engem is meg lehet lepni. Ő bocsánatot kér, én követem a példáját, és, ha nem is barátokként válunk el, azért talán nem is fogjuk leátkozni egymást, ha legközelebb találkozunk. Én megpillanthattam valamit az úrinő maszkja alatt, ő pedig szemezhetett kivillanó agyaraimmal, vagy a lelkem sötétségével, ahogy jobban tetszik.
Mind a ketten megerőltetjük magunkat, valódi arcunkat visszarejtjük a kulturált viselkedés álarca mögé, bár érződik még a feszültség, nem valószínű, hogy a továbbiakban beszólogatnánk egymásnak. Talán egy másik alkalommal, bár őszintén, nem vágyom rá, hogy találkozzunk még. Ennek a nőnek úgy látszik, tehetsége van ahhoz, hogy úriból vadembert csináljon belőlem, az ilyeneket pedig jobb számomra kerülni, ha nem akarom, hogy túl sokan megtudják, milyen is vagyok valójában.
- Nem tart fel. Már nem. A fickó bizonyára régen meglépett - legyintek lemondóan, elvégre kezdhetek mindent elölről. Jöhet a kérdezősködés, az információszerzés, a talpalás. De ez van, ez is a munka része, amit el kell végezni, még, ha kevésbé is kedvelem, mint például a barlangokban, sírboltokban mászkálást. Az utóbbi időben csak ilyen "úri" feladatokat kaptam: tárgyalás, szerződéskötés, eladás, vásárlás, kérdezősködés, akciókra járás. Semmi normális meló. Talán furcsa lehet, de sokkal jobban szeretek koszos helyeken, életveszélyes helyzetekbe kerülni, mint dísztalárban vagy öltönyben negédeskedni. Az is lehet, hogy emiatt volt a kiborulásom. Pedig aztán végtelenül türelmes is tudok lenni. De, ha egyszer a cérna elszakad...
- Bocsásson meg, amiért önre ömlesztettem a frusztrációim és a stressz okozta feszültségemet. Remélhetőleg, ha a jövőben találkozunk, már normálisabb körülmények között társaloghatunk. Most azonban el kell köszönnöm, még vár a munka - fejezem be a csevejt a lánnyal, és, ha nem tart fel, akkor egy bólintással ott is hagyom. Ideje folytatni a melót.
Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2014. december 29. 20:29 Ugrás a poszthoz

Catherine Alexis Rawen
Szalamanton, Valamikor a téli szünetben

A magunkkal cibált lányt teljesen figyelmen kívül hagyom. Úgy tervezem, hogy megszerzem az ereklyét, aztán majd hazaszállíttatom magunkat, addig is szórakoztassa el magát, csak ne az én fülembe visítozzon. A fickó azonban nem áll kötélnek. Mondjuk az ő helyében én se akarnék megszabadulni attól a tárgytól.
Társalgásunkban beállt szünetet a vörös csaj azonnal ki is használja. Fogalmam sincs, miért gondolja úgy a legtöbb nő, hogy a csendet fecsegéssel kell kitölteni. A kislány ráadásul nem átallja ránk fogni a pálcáját. Próbálom nem kiröhögni. Most komolyan. Hány éves lehet? Tud egyáltalán olyan varázslatot, amivel kárt tehetne bennünk? És, ha meg is tenné, azzal se lenne előbbre, elvégre mi tudnánk hazavinni. Jobban mondva csak a fickó, de ő meg nem hajlandó. Ezen a helyzeten vajmi keveset változtat a pálca. Bár a lány nem tudhatja, mi az a tárgy, amiről szó van. Ha ismerné a részleteket, talán nem viselkedne ilyen őrülten. De, ki tudja? A nők többsége szeret értelmetlenül viselkedni.
Az ajtón belépő alakok jobban aggasztanak, és láthatóan a vöröske is hasonlóan érez, ráadásul pajzsnak néz engem. Más helyzetben fel is horkantanék, amikor látom, hogy félig mögém bújik. Biztos a széles vállaim miatt gondolja, hogy ott nagyobb biztonságban van. Végül is, ha mögém áll, az első átkot tutira megússza.
- Ha én azt tudnám? - suttogom vissza. - Egyszerű melónak indult a dolog.
Na, jó, kicsit hazudok. Egy ilyen ritka és értékes ereklye mindig vonzza a sötét alakokat, emiatt is veszélyes ez a munka. Számítottam rá, hogy felbukkannak majd érdeklődök a feketepiac környékéről is, de reméltem, hogy gyorsabb leszek náluk. Úgy látszik, nem jött össze.
- Ötletem mindig akad, de a helyzet ismerete nél... - Nem fejezhetem be a mondatot, mert egy átok csapódik be pár centivel a fejem mellett a falba. Összerándulok és a támadóm irányába nézek. Az egyik izmos fazon kivont pálcával néz ránk, és már emelné újra, de az alacsony fickó leinti:
- Ne siessünk annyira. Még nem is volt időnk megismerkedni. - Mosolyával kést lehetne élezni. - Halljam a neveteket! - int nekünk, akárha ő lenne itt a császár. Azt hiszem, így is van. Sikerült belebotlanunk valamelyik sötét varázslókat vezető góréba. Nem tudom, itt hogy hívják, én általában maffiának szoktam nevezni az ilyet.
- Kovács Dávid vagyok, ő meg itt a húgom, Gabriella - mutatok a lányra, és csak remélni merem, hogy nem cáfol meg. Jobb nekünk, ha nem tudják a valódi nevünket. Ha ezt netán megússzuk, nincs szükségünk a nyakunkban lihegő maffiatagokra.
- És mit kerestek itt a bátyáddal, aranyom? - kérdezi a főnök a vöröskéhez fordulva. Már szólalnék meg, amikor meglátom a villanást a kopasz fickó szemében. Egyből a torkomra forr a válasz, így ezt a kört a lányra hagyom.
Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2014. december 29. 21:51 Ugrás a poszthoz

Catherine Alexis Rawen
Szalamanton, Valamikor a téli szünetben

Szerencsémre a lány veszi a lapot, hagyja, hogy a húgomként mutassa be, és utána is játssza a jóskislányt, aki teljesen véletlenül keveredett bele a dologba. Mondjuk a részéről ez nem is hazugság, talán épp ezért sikerül nagyon jól az előadása. Láthatóan nem látnak bennünk a továbbiakban fenyegetést, helyette inkább a kesztyűt akarják megszerezni. Azt azonban nem hagyhatom. Viszont három fegyveres szekrény méretű fickó ellen nem is fogok kiállni, akkor sem, ha ezzel megmenthetnék egy életet. Hát hol érdekel engem az a pasas?
A kesztyű átkerül a kopaszhoz, ez pedig számomra igencsak előnyös változása a helyzetnek. Közben a vöröske kilép mögülem és keringőzni kezd a pasassal, bár egy igencsak érdekes változatát járják a táncnak: a hátráló lány és a közeledő tuskó. Remek. Mikor azonban a pasas mellém ér, eszembe villan egy kifejezetten jó ötlet. Benyúlok a kabátom zsebébe, és ez senkinek nem tűnik fel, elvégre éppen senki nem figyel rám. A fickókat lefoglalja az ismeretlen kínzása, a kopaszt pedig megbabonázta egy vörös tincses fruska. Ez mondjuk, számomra nem kevéssé beteg, de éppen jól jön.
Bal kezemmel megszorítom a zsebemben lévő pálcámat, majd hirtelen előkapom, miközben jobb kezemmel átkarolom a kopasz nyakát, és magam elé fordítom.
- Kezeket fel, pálcákat a lábaim elé! - üvöltöm, hogy felkeltsem magamra a figyelmet, közben pedig a pálcámat a kopasz fejéhez szorítom.
- Gabi, ha lennél olyan kedves és összeszednéd az urak fegyvereit... - intek a lánynak, miután a kopasz bólintására a melákok engedelmeskednek szavaimnak.
- Uram, kérem, adja át a kesztyűt a gyönyörű hölgynek! Aztán már csak néhány dolgot kérnék a testi épségéért cserébe. - Szinte látom, hogy forgatja a szemeit, és biztos vagyok benne, hogy valami ravaszságon töri a fejét, de most nem számít. Ha gyorsan cselekszünk, mi maradunk nyeregben.
- Maga ott! - kiáltok a kissé megviseltnek látszó, de még éppen hogy élő fickónak. - Jöjjön ide! Gabi, segíts neki! - utasítom a lányt, remélve, hogy szót fogad nekem, ami neki is érdeke, elvégre ő is szabadulni akar. Amint közelebb érnek lehalkítom a hangom, hogy a verőlegények ne hallják, amit mondok. Több időnk lesz elpucolni a nyomainkat, ha nem tudják, merre indulunk. - Maga fog kivinni innen minket. Szedje össze magát, aztán hoppanáljon abba az ispotályba, amit ismer! Vigyen magával minket, és ezt az alakot is! - rántom meg a kopasz fickót a nyakánál fogva. - Maga kezelést kap, mi meg lelépünk.
Remek terv, persze csak, ha a fickóban van még annyi szufla, hogy el tudjon velünk indulni. Érzem, ahogy megragadja a kezem, majd a társas hoppanálásra jellemző érzést, aztán a talajt a lábam alatt. Azonnal emelem a kezem, és leütöm a kopasz fickót. Néha egyszerűbbek a mugli módszerek, vagy legalábbis könnyebben kézre esnek.
Körülnézve azonban meg kell állapítanom, hogy nem egy ispotályban vagyunk.
- Ez... Üstösd? Maga idióta...! - kiáltok a fickóra, aki ebben a pillanatban esik össze. Ennyit bírt. Sürgős ápolásra lenne szüksége. Nekünk viszont el kéne tűnnünk. Üstösd a lehető legrosszabb választás volt. Annyi itt a feketemágus, mint az utcákon a macskakő. Tanácstalanul nézek a lányra, hátha vannak itt ismerősei, vagy ötlete, hogyan vergődjünk kandalló és hopp-por közelbe.
Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2014. december 29. 22:20 Ugrás a poszthoz

Laura Caradi
egy ünnepek előtti, pénteki napon

A héten nem jutott semmilyen munka a számára, úgyhogy a kastélyba utazott szokni a klímát és intézni a hivatalos ügyeit. Úgy döntött, hogy a jelentkezési lapon megjelölt válasz ellenére, mégsem a kastélyban szeretne lakni jövőre, a falu sokkal jobb választásnak tűnik. Nincs túl messze az iskolától, és sokkal mobilabbnak érezheti magát, a nyüzsgés közepén lehet, könnyebben indulhat munkába is.
Azt azonban nem árt, ha tudja, mit hol talál a kastélyban, elvégre az óráira majd valahogy be kell majd járnia. Ciki lenne, ha akkor tévedne el, amikor éppen órára sietne, úgyhogy a mai napját az épület alaprajzának bemagolásával töltötte, valamint termeinek felfedezésével. Mivel alapvetően szereti az új dolgokat, és a kastély tele van régibbnél régibb holmikkal, eléggé élvezte a napot. Délután azonban történt valami, ami egészen meghökkentette.
Egy fiatal lány állt meg előtte, kezét kinyújtva érthetetlen nyelven gagyogott. Az egyetlen, amit szavaiból kihámozott az "Orlando" volt, de támpont nélkül ez sem mondott sokat neki. Már éppen rákérdezett volna, hogy tud-e valami értelmes nyelven is beszélni, amikor a lány a folyosó hangos festményeinek szövegelésétől kikészülve felkiáltott.
Aaron összevont szemöldökkel figyelte a kislányt, de nem jutott vele az egyről a kettőre. Mivel mostanában általában dugába dőltek a "kedves és udvarias Aaron" álcájának felépítésére vonatkozó tervei, úgy döntött, éppen ráérő idejét erre a lányra fogja pazarolni.
- Bocs, de egy kukkot sem értek ebből. De, ha tudok, segítek a problémán - mondta el először magyarul, majd angolul, hátha valamelyiket megérti a lány. Közben mosolygott is, kedvesen és aranyosan, mintha tükörben gyakorolta volna. Egyébként így is volt.
Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2014. december 31. 22:36 Ugrás a poszthoz

SzökdécsElla

Szilveszter éjszakájára még Aaron sem tudott munkát szerezni. Bár mindent megpróbált, de a Pandorás felettese csak nevetett rajta. Mintha olyan vicces lenne, hogy valaki szeretni minden percét hasznosan eltölteni. Unalmában úgy döntött, az iskola környékét fedezi fel. A falubeli nyüzsgés remek gondfeledtető. Nem mintha Aaron búslakodott volna. Nem, kicsit sem. Épp csak eszébe jutott a tavalyi Szilveszter, és vele a régi haverok. A lány, akit majdnem megölt.
Persze nem bánja, amit tett, Aaron nem olyan, hogy bármit is megbánjon, vagy, hogy azt beismerje magának. De ideje felejteni, azt is, hogy egyáltalán megkörnyékezte az a gondolat, hogy valamit rosszul csinált. Az egyik árusnál szerez valami töményet, és egyből le is hajtja. Nem tervez berúgni, de egy kis kedvcsinálóval nincs semmi baj.
A környezetében minden színes, csicsás, ragyogó. Próbál nem is nézni sehová, vagy, ha már muszáj, akkor felfelé, de így közlekedni nem éppen szerencsés. Na, Aaront mondjuk nem érdekli, ha megtaszít másokat, még csak bocsánatkérésre sem vesztegeti az idejét. Egyszer azonban sikerül frontálisan ütköznie valakivel. A hirtelen behatástól hátrataszítódik, de gyorsan visszaszerzi az egyensúlyát, és már nézi is, mekkora a baj.
Egy vörös hajú lányt sikerült eldózerolnia:
- Bocsi, jól vagy? - nyújtja felé a kezét.
Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2014. december 31. 23:36 Ugrás a poszthoz

SzökdécsElla

A felsegített lány gyanúsan nem józan, ami persze egy ilyen napon nem is túl meglepő, bár a kora - amit Aaron egyelőre csak megtippelhet - esetleg akadálya lehetne a piálásnak.
- Annyira káprázol, hogy egyébként féltem, észre sem veszel - próbál a srác belerázódni a hangulatba, felvenni a lány ritmusát. Elvégre ha már lejött mulatni, igazán nem szalaszthat el egy ilyen lehetőséget. Még mindig jobb egy ismeretlen részeg lánnyal köszönteni az új évet, mint egyedül. Pláne, ha az embert kísérti a múlt.
- Ha nem zavar, csatlakoznék hozzád, mint utolsó társaságod ebben az évben - villantja hamis mosolyát a lányra, mely udvariasnak és kedvesnek hat, elég jó emberismerőnek kell lenni ahhoz, hogy valaki felfedezze benne a hazugságot. Vagy csak ismernie kéne Aaront.
- Együtt biztos sokkal mókásabb minden. Mondjuk a... - Felrémlik előtte egy emlék egy nevető táncoló lányról. - ...tánc! Nincs kedved táncolni? - néz érdeklődve a vörösre, és már agyal közben, hogy mit vethetne még fel ötletként, ha ezt visszautasítja ideiglenes társasága.
Aaron nem gyakran vágyakozik mások közelsége után, de most mégis eltökéli, hogy nem hagyja lerázni magát. Akárhogy is fog próbálkozni a kiscsaj, ő mellette marad. Még akkor is, ha közben esetleg feltűnik a lány pasija.
- Egyébként Aaron vagyok, de hívhatsz Ednek is - ajánlja fel készségesen, továbbra is kedvesen villogtatva fogait a lányra.
Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2015. január 1. 00:35 Ugrás a poszthoz

SzökdécsElla annyira egyre gondoltunk XD

Amennyire rosszul indult Aaron napja, annyira jónak tűnik a vége. Na, nem a lány miatt, de végül is újabb sikeres évet tudhat maga mögött, buliban van, társaságot is szerzett. Bár próbálkozásai esetlenek, az elszállt lánynak ez fel sem tűnik.
A táncra felkérés működik, de Aaronben felmerül a gondolat, hogy az ismeretlen csinoska ilyen állapotban valószínűleg mindenre lelkesen rábólintana. Közös mozgásuk talán emlékeztet táncra, de nem is az a lényeg, hogy egy zsűri hogyan értékelné a produkciójukat. Az a fontos, hogy jól mutassanak együtt, ehhez pedig elég, ha ők élvezik a dolgot, márpedig a lány úgy néz ki, nagyon is boldog, így aztán Aaronnek elég mosolyognia és követni a mozgását.
Megindul a visszaszámlálás. A fiú megáll, bár a lány még próbálja ráncigálni. Hirtelen felködlik benne egy újabb emlékkép egy hasonlóan vidám lányról, amint éppen rángatja valahova. De nem akar emlékezni. Helyette szemügyre veszi a mellette álló fruskát. Eszébe ötlik egy képtelen ötlet: mit szólna hozzá, ha csak úgy lesmárolná? Mit szólna? Tök részeg. Valószínűleg nem tiltakozna. Már csak az a kérdés, van-e olyan gátlástalan Aaron, hogy ki is használja a helyzetet. Ez sem kérdés.
Hajolna is a lány fölé, de akkor ő megragadja a ruháját, és Aaron egyszer csak arra eszmél, hogy megelőzték. Nem zavarja, igyekszik belefeledkezni a csókba. Kívülről valószínűleg aranyos párnak tűnnek. Mikor a lány elengedi, felegyenesedik, szerez a közelből még egy kis piát, miközben a lány sajátjával meglocsolja a mögötte álló pasast.
- Boldog új évet! - koccintja a fiú a poharát a lányéhoz, majd felhajtja a benne lévő tüzes vizet. - Nem számít, hívj, ahogy akarsz! - nevet fel végül. - Hazakísérjelek? Vagy mutassak valami szépet? - kérdezi karját nyújtva a lánynak. Ha már szép az élet, legyen még szebb.
Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2015. január 4. 18:47 Ugrás a poszthoz

SzökdécsElla

Aaronnek annyira jókedve kerekedik az alkoholtól, és a lány váratlan ajándékától, hogy neki már az sem számít, ha Elemérnek szólítják. Végül is nem mindegy? Akár lehetne Elemér is. Amúgy sincs teljesen tisztában a magyar névadási szokásokkal, fogalma sincs, hogy ez mennyire gyakori vagy éppen ritka elnevezésnek számít. Feltűnően vigyorogva figyeli a lány bénázását, eszébe nem jutna segíteni neki, vagy netán elkapni, amikor az majdnem letarolja a mellette elmenni igyekvő embert.
Aaronnek most keres a világ, tiszta lappal indul egy vadonatúj évben. Felajánlja, hogy hazakíséri a lányt, de az úgy tűnik nem kér belőle, szórakozna inkább, pedig talán egy ágy valóban jól jönne neki. De hát ha az ember emelkedett hangulatban van, addig akarja nyújtani a pillanatot, amíg csak lehet. Pedig az ilyesmiből általában nem sül ki semmi jó.
Mikor a lány megfogja a kezét, csak bólint egy aprót, és már indul is. Célja nincs messze, alig pár perce látta, de azért sietősre veszi a figurát, mert addig kéne odaérniük amíg még tart a tűzijátékozás. Sikerül is, bár Aaron nem biztos benne, hogy nem vezette néhányszor neki a lányt a szembejövőknek. Mindegy, túlélte.
Céljuk egy stand, ahol üvegárukat árulnak. Kicsiket, nagyokat, szögleteset, kereket, oválisat, kúp alakút... A funkcionalitásuk szerint is sokféle tárgy - váza, pohár, fülbevaló, salátástál, dísztárgy... - visszatükrözi a tűzijáték színeit, megsokszorozza látványukat, valósággal káprázik bele az ember szeme, ahogy nézi. Aaron elégedetten, büszkén néz a lányra, mintha ő találta volna fel az üveget és a kristályt. Ha a csaj hagyja, ujjait összefűzi az övével, majd lehajol hozzá, és a fülébe súgva elhívja a közeli szállóba.
Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2015. július 21. 19:14 Ugrás a poszthoz

Liliána

A szigeten felröppentek bizonyos pletykák, amiknek jobb lett volna meg sem születniük. Hogy ne táplálja tovább a szóbeszéd lángjait, úgy döntött, a bálra egyedül fog menni, maximum majd ott összeszed magának egy partnert.
Egyszerűbb lett volna, ha Biát viszi magával, de az olyan lenne, mintha a húgával menne... vagy az anyjával. Szóval hiába lett barátibb a kapcsolatuk a lánnyal, azért mégis inkább egyedül indul a nagyterem felé.
Mégsem jut el a bálig szálegyedül, mert a bejárati csarnokban a tekintetét magához vonzza egy vörös hajzuhatag. Aaron úgy véli, hogy a lány kifejezetten menne a ruhájához, és még a pletykák ellen - vagy inkább másféle hírek felröppentésére - is alkalmas lehet.
Odasétál hát hozzá, és a maga elbűvölő modorában megszólítja:
- Helló! Látom, nincs párod, én meg úgy érzem, kifejezetten jól mutatnál mellettem, szóval szerintem induljunk.
Választ nem vár, nem hiszi, hogy a lány nemet mondana, elvégre nem is volt kérdés. Vállait megragadva finoman a terem felé fordítja a csajt, aztán megragadja a könyökét, bár csak úriember stílusban: szökni ne tudjon, de ne is legyen kék holnapra a karja.
Miközben ráérős tempóban sétál, szól pár szót ideiglenes, és remélhetőleg nem nagyon sikítozós vagy ellenkező partneréhez.
- Aaron vagyok, navinés, mestertanonc. Ennél többet nem is érdemes tudni rólam. Vegyük úgy, hogy megmentettelek a ma esti egyedülléttől, és máris sokkal szebben fog mutatni az, hogy elraboltalak.
Rávigyorog a lányra, és megpróbálja a táncparkett felé kormányozni.
Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2015. július 22. 07:55 Ugrás a poszthoz

Liliána

Hihetetlenül gyorsan talál magának párt, köszönhetően sajátos stílusának, és bár a lány nem feltétlenül örvendezik neki teljes szívből, azért nem is menekül el rögtön. Nem mintha tudna.
- Szerintem a szájkosarad is ott maradhatott - nevet fel a srác, mert tetszik neki a csaj stílusa. Igen, sokkal szórakoztatóbb egy vagány csaj, mint egy kis szende "elvagyokénasarokban" típus.
El is engedi a lányt azt gondolva, úgyis vele tart, közben bemutatkozik, és vázolja a szituációt. Rebeka bemutatkozása után a lány nevét kezdi ízlelgetni:
- Rebeka... Becka... Becky... Rebi... Jah, nem, az már majdnem ribi. Hogy szoktak téged becézni? - néz tűnődön a magának rabolt lányra teljesen elfeledkezve róla, hogy talán nincs is túl sok joga becézgetni a lányt. Persze sok egyéb körülményt sem vesz számításba. Például, hogy a lánynak tanulhat éppenséggel a suliban tizennyolc bátyja, vagy éppen lehet, hogy az egyik tanár az apja. Egyik sem lenne annyira egyedülálló jelenség...
- Ami a táncot illeti... versenyt nem nyernék, de az ilyen iskolai szintű rendezvényeken azért talán elboldogulok.
Ez finom megfogalmazása annak, hogy a lány jobban jár, ha figyel a lábára, és ha néha - mindig - ő vezet. Nem mintha Aaron falábú lenne, de az ereklyék és a múmiák ritkán kérik fel egy keringőre. Mivel különösebben nincs szüksége rá, ezt a készségét nem gyakorta fejleszti.
- Oh, sok oka van annak - von vállat a fiú, pedig valójában csak egy valóban fontos okról beszélhetünk: ő akarta így. - Például az elbűvölő modorom. Nem mindenkinek jön be, én meg nem bírom, ha amiatt sápítoznak, hogy "paraszt" vagyok.
Pedig valójában nem is az. Maximum bunkó egy picit, de azért a tősgyökeres tahótól messze áll. Viszont szereti megjátszani. Aki átlát a színészetén, az kicsit közelebb juthat a valódi énjéhez, aki meg nem, az talán jól szórakozik hamisított paraszti stílusán.
- Másrészt viszonylag új vagyok még itt, na, meg egyedül akartam jönni. Tudod, mint a lovag a fényes páncélban, aki megmenti a hajadonokat.
Vigyora széles, látható, hogy az utolsó mondatot csak poénnak szánta, de akkor sem sértődik meg, ha nem veszik a viccét.
Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2015. július 29. 19:17 Ugrás a poszthoz

Liliána

Végre talált valakit, aki veszi az otrombább vicceit is. Ritkán akad bele olyan emberbe, aki nem vérig sértődik a stílusán, hanem átveszi azt. És, ha már sikerült találnia ilyet, nem engedi el egyhamar, vagy legalábbis kiélvezi a társaságát, amíg lehet.
- Hát, ha nem tetszik a becézés, hívhatlak "Hé, te ott!"-nak is, de az talán kicsit hosszú lenne - vonja meg a vállát töprengőn, miközben szemei kajánul villanak a lányra.
- A támaszom? - kerekednek el a szemei, már-már annyira eltúlozva, mintha egy rajzfilmszereplő lenne. - Hát megtennéd ezt értem? Esküszöm, a könnyeim kicsordulnak a hálától.
Vagy a visszafojtott röhögéstől. Kívülről kedélyesnek tűnő beszélgetésük egyre inkább érdekesedik, és mikor a lány közelebb lép a fiúhoz, hogy elférjen mellettük egy táncosabb lábú pár, finoman megérinti a hátát, akárha megtámasztaná. Csak egy pillanatig tart, de a srác sejti, hogy egy-egy pletyka fellángolásához ennél sokkal kevesebb is elég lenne. Márpedig ő nemcsak azért van itt, hogy kiélvezze a hölgy szavait, de főként azért, hogy a szigeten róla elterjedt pletykákat némileg módosítsa, egyeseket pedig elmélyítsen.
- Oh, ez igazán kedves tőled. De az is lehet, hogy csak azért gondolod ezt, mert hasonló személyiséggel rendelkezel.
Igen, ő most leparasztozta a lányt. Igazán lovagias gesztus egy férfitől egy bálon, amikor első alkalommal találkozik a nővel. Bár az is igaz, hogy ezzel igazán mély benyomást tud tenni. Elvégre ki tudná elfelejteni azt a srácot, aki elrabolta, a becenevét a ribi szóhoz hasonlította, majd nemes egyszerűséggel letaplózta. Valódi gentleman.
- Csakis egy tánccal, kedvesem. Hacsak nem tudod leengedni a hajad a legmagasabb toronyból. Egy mászásra befizetnék - nevet fel, majd tartja a karját a lánynak, hogy belé karolhasson.
Utoljára módosította:Aaron E. Blake, 2015. július 29. 19:41
Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2015. július 29. 19:31 Ugrás a poszthoz

Nina - büntetésben

Nem szabad visszabeszélni a tanároknak. Ezt a legtöbb gyerek nagyon korán megtanulja. Nem számít, ha te tudod jól, a tanár ahhoz a különleges fajhoz tartozik, ami képtelen beismerni a hibáit, vagy legalábbis úgy gondolja, hogy egy hibával tekintélyét veszítheti a diákjai előtt, így aztán foggal-körömmel ragaszkodik igazához. Akkor is, ha nincs neki.
Persze Aaron sosem tartozott azok közé, akik ezt belátják, és nem kerülnek szembe oktatóikkal. A fiú szereti a mai napig kijavítani a hibákat, mert hát mégis úgy a helyes. Akkor sem hagyja abba, amikor a tanáron látszik, hogy már a guta kerülgeti. Így aztán senki nem is csodálkozott, amikor büntetőmunkára küldték. Jobban mondva mégiscsak volt valaki: Aaron.
Így találja magát az Edictum szerkesztőségben, ahol azt a feladatot kapja a feltűnően szép ott dolgozó nőtől, hogy rakja rendbe az archívumot. Vagyis végezzen teljesen felesleges munkát. Mindegy, Aaron szeret rendszerezni, úgy gondolja, ezzel nem lehet baj.
Az újság szerkesztőségének szobájában egy hatalmas szekrényben - több ember is elférhet benne kényelmesen - tárolják azokat a dokumentumokat, amiket a fiúnak rendbe kellene tennie. De ő már az elején elakad. Segítségéül behívja maga mellé a nőt is, elvégre ő mégiscsak jobban tájékozódik errefelé.
Már-már kezdene rájönni a rendszerre a rendszertelenségben, amikor hirtelen sötét lesz, és hallhatóan kattan egy zár. A szekrény zárja.
- Öhm... Ugye nem azt mondtad nemrég, hogy ez csak kívülről nyitható? - kérdezi felvont szemöldökkel, bár ez nem különösebben látszódhat a koromsötétben.
Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2015. augusztus 31. 19:59 Ugrás a poszthoz

Tulipánhercegnő
Szeptember 9., késő délután

Mezítlábas barna hajú fiú ül a stég végén, lábait a vízbe lógatva, tenyereivel maga mögött támaszkodva. Gondtalannak tűnhet, olyannak, aki kihasználja még a nyár utolsó aranycseppjeit, mielőtt megérkezik a vörös ősz fagyos levegője. Néha kiemeli lábait a vízből, nézi, ahogy lecsöpögnek róla a vízcseppek, majd újra visszarakja őket.
Valójában nem igazán figyel mozdulataira, környezetére. Felőle aztán jéghideg is lehetne, valószínűleg akkor is itt ülne. Nem akar hazamenni, bár sejti, hogy Bia nem felejtkezett el róla. De ez nem számít, a mai nap, minden évben ez a nap, ilyenkor valahogy nem tud a megszokott lenni. Hideg, fölényeskedő álcája mögül ezeken a napokon túl gyakran tekint ki a magányos, unatkozó kisfiú, akit egyedül hagytak a szülei.
Ma egyáltalán nem kíván társaságot. Csak egy kis nyugalmat, hogy szépen elsüllyedhessen az önsajnálatban. Ritkán teszi, szóval ennyi azért jár neki. Elvégre szülinapja van. Mégis, ha valaki mellé lépne, és belenézne a szemébe, várakozást látna benne. Arra vár, hogy valaki mellé lépjen, és ránézzen. Nem akarja, hogy neki kelljen kimondani, hogy nem akar egyedül maradni, és hogy számára is fontos ez a nap. Nem akarja, hogy valaki megszánja. Szóval inkább csak egyedül ül a stégen, és gondolkozik.
Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2015. augusztus 31. 20:33 Ugrás a poszthoz

Tulipánhercegnő
Szeptember 9., késő délután

Csendes merengését és sötét gondolatait egy sikoly akasztja meg. Mielőtt hátrafordulhatna, rajta landol valami... vagy valaki. Feltehetően az ijedt női hang gazdája. Barátságtalanul rámered a zaklatóra, de mikor észreveszi, hogy csak egy fiatal lány az, eltűnnek arcáról a bosszúság ráncai, és érdeklődő csillogás kerül a tekintetébe.
- Nincs gond - vonja meg a vállát. Alapból sem annyira kicsinyes, hogy emiatt problémázzon, most meg pláne van jobb dolga, mint kislányokat inzultálni, mert azok kétballábasak.
- Nem tudom. Ki akarod deríteni? - vigyorodik el gonoszul Aaron, kezét a mellette ülő lány hátára feszíti, mintha készülne belelökni a vízbe. Persze erről nincs szó, bár elképzelhető, hogy mégis megteszi, ha a lány túl flegmán válaszol. - Különben meg, mit keresel errefelé? Főleg, ha ilyen ügyetlen vagy? - mondja nem éppen sértésből, egyszerűen csak őszintén így gondolja. Ha nem lett volna itt, hogy a hátával kéretlenül is elkapja a vöröskét, akkor az most bizony csurom vizes lenne. Bár akkor talán már tudná a választ a sellős kérdésére.
Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2015. szeptember 6. 17:20 Ugrás a poszthoz

Tulipánhercegnő
Szeptember 9., késő délután

Hagyja, hogy a lány leügyeskedje mozgolódásával a tenyerét a hátáról, inkább megtámaszkodik vele a stégen. Hátradőlve néz végig a vízen, meztelen lábait épp hogy belemerítve a nagy kékségbe.
- Ha tudni akarod Ősi kultúrák és varázslatok órát tartok a kastélyban, és kifejezetten emlékszem, hogy múltkor bealudtál rajta - néz rá szigorúan, majd harsányan kineveti - Aaron vagyok, nem tanár, inkább ereklyekutató. De előbb is gondolhattál volna rá, hogy prof vagyok. Vagy te először mindig teljes testtel szoktál ismerkedni? Cseles vagy. Ha esésnek tünteted fel, nem jön rá senki, hogy valójában megölelni vagy tapogatni akartad.
Megjegyzéseit gonoszkás vigyorral fűzi egy csokorba, majd ő is felfigyel a víz felszíne alatt mozgolódó árnyra.
- Bizonyára. Talán pont Ariel - vonja meg a vállát, aztán eszébe jut valami más. - Az is lehet, hogy egy vízi hulla. Tudtad, hogy néhány éve itt fulladt bele a tóba egy diáklány? Állítólag nem voltak barátai, és ezért vízbe ölte magát. Azóta is magányos, keresi a társát, és mindenkit lehúz magához a tóba, aki megtetszik neki.
Kísértetiessé változtatva hangján, meséli el a rémtörténetet, majd úgy tesz, mint akinek hirtelen elkapta valami a lábát. Ijedt arckifejezéssel kapaszkodik bele Alízba, miközben eljátssza, hogy nem tudja kihúzni lábát a tóból.
Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2015. szeptember 6. 18:38 Ugrás a poszthoz

Tulipánhercegnő
Szeptember 9., késő délután

Ijesztgetési kísérlete egész jól sikerül, bár arra nem számít, hogy a lány bokán rúgja őt. Felszisszen a fájdalomtól, de aztán inkább elneveti magát.
- Elég hiszékeny vagy - mondja magához képest egészen kedvesen. - Pedig ez már olyan szakállas poén, hogy az állán lévő testszőrzetét maga után húzza a földön.
Kihúzza lábát a vízből, majd feláll a stégen, és a kezét nyújtja a lánynak.
- Gyere, sétáljunk inkább!
Ha Alíz megfogja a kezét, akkor segít neki felegyenesedni, ha nem, akkor hagyja, hogy a lány egyedül tápászkodjon fel. Persze nem biztos, hogy ennyi elég a vörösnek, hogy egy nagyrészt idegen sráccal elinduljon valamerre, ezért Aaron kivételesen őszintén beszél magáról.
- Ma van a születésnapom. És úgy döntöttem, te leszel az ajándékom - jelenti ki egyszerűen, majd hirtelen megrázza a fejét, és visszakozni kezd. - Nehogy félreértsd, nem úgy gondoltam! Bár, ahogy elnézlek, a te fejedben aligha fordulnak meg perverz gondolatok. Igazság szerint nekem nem nagyon vannak hobbijaim, vagy dolgok, amiket kedvelek. Vagy emberek, akiket bírok. A munkám a szenvedélyem, de az ember a születésnapján mégsem dolgozhat. Ezért ma kellene csinálnom valamit, amit egyébként nem szoktam. Te mondasz ötleteket, egy fél napra kölcsönveszlek a barátaidtól, cserébe elviszlek valahova, ahova el szeretnél menni.
Szerinte ez fair alku, és különben is teljesen normális dolog, hogy csak úgy letámadjon ilyesmivel egy ismeretlen kislányt. Néha olyan, mintha nem ezen a bolygón élne...
Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2015. október 25. 18:52 Ugrás a poszthoz


Kinézet

A bulik - avagy bálok - eddig is jó mókának tűntek Aaron számára, így nem volt kétséges egy pillanatig sem, hogy elmegy-e a mostanira. A párszerzéssel sem szokott sokáig vacakolni, ez alkalommal is egészen egyedi módon jutott társasághoz. Pár nappal ezelőtt Sheza elkapott a folyosón egy rellonos lányt. Aaronnek pedig megesett rajta a szíve - vagy csak túl lusta volt ahhoz, hogy megbüntesse, és a továbbiakban is ezzel foglalkozzon -, ezért hagyta, hogy meglépjen, azzal a feltétellel, hogy elmegy vele a bálba.
Szerencsére a lány nem sokat tiltakozott, így Aaron jelmez után nézhetett. Mivel munkája miatt gyakran hagyja el a kastélyt, senkinek nem tűnt fel, hogy ellátogatott a fővárosba. Mugliszületésűként az internet világa ismerős számára, ezért egy netkávézó felé vette az irányt, hogy aztán végigböngéssze a lehetséges halloweeni maszkokat, arcfestéseket, ruhákat. Videókat nézett végig, míg az egyik meg nem tetszett neki, utána már csak azt figyelje, hogy agyába véshesse, és otthon ő is megalkothassa majd az egyedi arc- és testfestést. Végül összevásárolta mindazt, amire szüksége lehetett.

Mindezen dolog azonban csak ma délután kerül használatba, amikor leül a tükör elé, és kézbe veszi a különféle festékeket. Néhol pálcával is rásegít, hogy biztosan maradandó élményt nyújtson majd, és ne potyogjon szét félúton. A legnehezebb benne az, hogy a festés nem ér véget az állánál, majdnem teljes testfestést nézett ki magának, és azt most meg is kell alkotnia. Végül kisebb-nagyobb segítségkérések után elkészül. A ruhával nem vacakol sokat: jól megszaggatja az egyik fekete nadrágját, és mikor már csak rongynak tűnik, az eredménnyel elégedetten húzza fel. Félmeztelenségével ma nem igazán hódíthat, erről tesz a fagyotthulla kinézet, de nem is barátnőlesre indul, egyszerűen csak jól akarja érezni magát.
Haját fehérre festi, testét néhány bűbájjal deresíti, végül helyükre kerülnek a kontaktlencséi is, amik a ködösen halott tekintetért felelősek. És már készen is van a jégre tett, de aztán zombisodott holttest.
Mezítláb indul el a bálba át Bogolyfalván, végig az erdő melett. A faluban sajnos senkire nem sikerül ráhoznia a frászt, mindenki felkészült már lélekben a halloweenre. A kastélyban meg már nem figyeli a többiek reakcióit, mert meg kell találnia a lányt, akit alig egyszer látott egy félhomályos folyosón az éjszaka közepén. Mégis sikerül ráakadnia a jégkirálynőre.
- Elnézést a késésért, de folyton letört valamim. Így jéggé fagyva kissé nehezen mozog az ember.
Vigyorog, de mosolya most nem emeli ki vonásainak kellemes arányát, mert azok alig észlelhetők az arcfestés alatt. Talán inkább kissé ijesztő színezetet kap.
Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2015. október 28. 12:30 Ugrás a poszthoz



- Ne aggódj, még mindenem a helyén van! - nyugtatja meg egy pimasz vigyor kíséretében a lányt, miután kihámozza akcentusából mondanivalója lényegét. - És igen, én vagyok Aaron, és köszönöm a bókot. Szerintem is egészen jól sikerült, ahhoz képest, hogy nem vagyok jó az ilyesmiben.
Nyugodtan fényezi önmagát, eszébe sem jut, hogy ez nagyképűségnek tűnhet. Talán pont azért, mert eléggé nagyképű.
- De te meg úgy nézel ki, mint, aki tényleg jégkockákat tudna készíteni akár a leheletével is - dicséri meg ő is a másik jelmezét, nem tudva arról, hogy egy jégmágussal áll szemben. A deres derengést egyszerűen az álca részén gondolja.
- Oh igen, majdnem el is felejtettem - mondja, majd elindul, hogy mielőbb beszerezzen egy olyan itókát, ami felé a lány int. Bár kifejezetten szórakoztatónak találta, amikor felmerült az ötlet a DÖK-ös megbeszélésen, neki nincs igazán szüksége újabb démonokra a sajátjain kívül. - Neked nem muszáj innod, de akkor készülj fel a valódi pokolra - vigyorog kísértetiesen a lányra, aztán felajánlja neki a karját.
- Akár beljebb is mehetnénk... illetve, nem tudtam nem észrevenni, hogy nehézkes számodra a nyelv. Ha úgy könnyebb, én igencsak jól beszélek angolul - ajánlja fel alternatívaként, hátha a jeges szépségnek megkönnyítheti ezzel a dolgát.
Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2015. október 28. 13:10 Ugrás a poszthoz

Tulipánhercegnő
Szeptember 9., késő délután - zárás itt

Képtelen kiigazodni a lányon. Az egyik pillanatban sértődöttnek tűnik, a másikban meg már boldogan követi bárhová. Aaronnek ez magas, ő sosem bízott ennyire senkiben, nemhogy egy vadidegenben, de talán pont emiatt a naiv kedvessége miatt érzi egészen kellemes társaságnak a lányt.
Mikor a lány megtorpan, és előadja, miért is nem lehet ő ajándék, Aaron egy pillanatra meghökken, aztán hangosan felnevet. Közben a pálcájáért nyúl, majd egy hullámvonalat rajzol a levegőbe. A pálca végét követve megjelenik egy halványkék szalag, melyet aztán a fiú a lány fejére köt, a végére masnit is csomóz. Úgy néz ki, mintha hajpánt lenne, és kifejezetten illik a vörös tincsekhez.
- Tessék! Most már hivatalosan is ajándék vagy. De, ha nem gond, inkább nem csomagollak ki - vigyorog a nem létező bajsza alatt, miközben arra gondol, hogy a lánynak valószínűleg le sem esik a kétértelmű célzás.
- Egészen biztos. Nem hátrálok meg. És ígérem, vigyázok az ajándékomra, elvégre szülinapomra kapom - kacsint a lányra, miközben mellette sétál. Végtelenül mulattatja a helyzet.
- Köszönöm - döbben meg egy pillanatra. Nem is emlékszik rá, mikor köszöntötte valaki ténylegesen fel a születésnapján. Persze főként önhibájából, hiszen ilyenkor igyekszik minél messzebbre kerülni minden ismerősétől.
Aztán csak sétál a lány mellett, kíséri őt, bárhová is indulnak innen.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Aaron E. Blake összes RPG hozzászólása (75 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Fel